← Magyarország

2013. IV. törvény a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Általános Konferenciája 94. ülésszakán elfogadott 2006. Tengerészeti Munkaügyi Egyezmény kihirdetés

Röviden

Ez a törvény a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 2006. évi Tengerészeti Munkaügyi Egyezményének kihirdetéséről szól, melynek célja a tengerészek tisztességes munka- és életkörülményeinek biztosítása.

Amit szabályoz

Akire vonatkozik

Kulcspontok

Jogszabály szövege

  1. IV. törvény a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Általános Konferenciája
  2. ülésszakán elfogadott
  3. Tengerészeti Munkaügyi Egyezmény kihirdetéséről.
  4. § Az Országgyűlés e törvénnyel felhatalmazást ad a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Általános Konferenciája
  5. ülésszakán elfogadott
  6. évi Tengerészeti Munkaügyi Egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény) kötelező hatályának elismerésére.
  7. § Az Országgyűlés az Egyezményt e törvénnyel kihirdeti.
  8. § Az Egyezmény hiteles angol nyelvű szövege és annak hivatalos magyar nyelvű fordítása a következő: flag, and A törvényt az Országgyűlés a
  9. február 18-i ülésnapján fogadta el.
  10. ÉVI TENGERÉSZETI MUNKAÜGYI EGYEZMÉNY Preambulum A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Általános Konferenciája, amelyet a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal Igazgatótestülete hívott össze Genfben, és amely
  11. február 7-én a kilencvennegyedik ülésszakára ült össze, azzal a szándékkal, hogy olyan egységes és összefüggő jogi okmányt hozzon létre, amely a lehető legnagyobb mértékben magában foglalja a létező nemzetközi tengerészeti munkaügyi egyezmények és ajánlások valamennyi korszerű előírását, valamint az egyéb nemzetközi munkaügyi Egyezményekben található alapelveket is, így különösen az alábbiakban felsoroltakat: – a kényszermunkáról szóló
  12. évi Egyezmény (
  13. sz.); – az egyesülési szabadságról és a szervezkedési jog védelméről szóló
  14. évi Egyezmény (
  15. sz.); – a szervezkedési jog és a kollektív tárgyalási jog elveinek alkalmazásáról szóló
  16. évi Egyezmény (
  17. sz.); – a férfi és a női munkaerőnek egyenlő értékű munka esetén járó egyenlő díjazásáról szóló
  18. évi Egyezmény (
  19. sz.); – a kényszermunka felszámolásáról szóló
  20. évi Egyezmény (
  21. sz.); – a foglalkoztatásból és a foglalkozásból eredő hátrányos megkülönböztetésről szóló
  22. évi Egyezmény (
  23. sz.); – a foglalkoztatás alsó korhatáráról szóló
  24. évi Egyezmény (
  25. sz.); – a gyermekmunka legrosszabb formáiról szóló
  26. évi Egyezmény (
  27. sz.); és figyelembe véve a Szervezet alapvető mandátumát, amely a tisztességes munkakörülmények létrejöttének elősegítését foglalja magában; és felidézve az ILO-nak a Munka világára vonatkozó alapvető elvekről és jogokról szóló
  28. évi nyilatkozatát; figyelembe véve továbbá, hogy a tengerészek a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet egyéb jogi aktusaiban foglalt rendelkezések hatálya alá is tartoznak, és vannak egyéb olyan jogaik is, amelyek valamennyi személyre vonatkozó alapvető jogokként és szabadságokként vannak elismerve, és tekintettel arra, hogy a hajózási ipar globális jellegéből következően a tengerészeknek különleges védelemre van szükségük, és figyelembe véve a módosított,
  29. évi az „Életbiztonság a tengeren” című Nemzetközi Egyezményben foglalt, a hajók biztonságára, a személyek épségének megóvására és a minőségi hajóüzemeltetésre vonatkozó nemzetközi szabványokat, a módosított,
  30. évi a tengeren történő összeütközések megelőzésére vonatkozó nemzetközi szabályokról szóló Egyezményt, továbbá a módosított,
  31. évi a tengerészek képzéséről, képesítéséről és az őrszolgálat ellátásáról szóló Nemzetközi Egyezményben foglalt, a tengerészek képzésére és kompetenciáira vonatkozó követelményeket, és felidézve, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének
  32. évi Tengerjogi Egyezménye rögzíti azokat az általános jogi kereteket, amelyeknek megfelelően az óceánokon és tengereken folytatott valamennyi tevékenységet végezni kell, valamint felidézve, hogy a hivatkozott Egyezmény stratégiai fontossággal bír, minthogy a tengeri iparágban végzett nemzeti, regionális és globális tevékenység és együttműködés alapját képezi, továbbá felidézve, hogy a hivatkozott Egyezmény integritását szükséges fenntartani, és felidézve, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének
  33. évi Tengerjogi Egyezményének
  34. cikke meghatározza a lobogó szerinti Állam feladatait és kötelezettségeit többek között a lobogója alatt közlekedő hajókon fennálló foglalkoztatási körülmények, személyzettel való ellátottság, valamint szociális ügyek tekintetében, és felidézve a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Alapokmánya
  35. cikkének
  36. bekezdését, amely kimondja, hogy bármilyen egyezménynek vagy ajánlásnak a Konferencia általi elfogadása, illetve bármilyen egyezmény valamely tagállam általi megerősítése semmi esetre sem lehet befolyással bármely olyan törvényre, ítéletre, szokásra, vagy megállapodásra, amely kedvezőbb feltételeket biztosít az érintett munkavállalóknak annál, mint amelyek az egyezményben vagy ajánlásban vannak előírva, és abból az elhatározásból kiindulva, hogy ezen új jogi aktust oly módon dolgozza ki, hogy azt a lehető legnagyobb mértékben elfogadhatónak találják a tisztességes munka alapelvei iránt elkötelezett kormányok, hajótulajdonosok és tengerészek, továbbá hogy az aktus könnyen naprakésszé tehető legyen, valamint hogy az aktus alkalmas legyen a tényleges alkalmazásra és végrehajtásra, és miután úgy határozott, hogy elfogad bizonyos javaslatokat egy ilyen jogi aktus realizálása érdekében, amely célkitűzés a jelen ülésszak egyetlen napirendi pontját képezi, és miután úgy döntött, hogy ezeket a javaslatokat nemzetközi egyezmény formájában adja közre; a mai napon, a kétezerhatodik esztendő február havának huszonharmadik napján elfogadja az alábbi Egyezményt, amely a „
  37. évi Tengerészeti Munkaügyi Egyezmény” néven idézhető. ÁLTALÁNOS KÖTELEZETTSÉGEK I. cikk
  38. A jelen Egyezményt megerősítő valamennyi Tagállam kötelezettséget vállal arra, hogy az Egyezmény rendelkezéseit teljes mértékben hatályba lépteti a VI. cikkben meghatározott módon annak érdekében, hogy biztosítsa valamennyi tengerész tisztességes foglakoztatáshoz való jogát.
  39. A Tagállamok kötelesek együttműködni egymással annak érdekében, hogy biztosítsák a jelen Egyezmény tényleges foganatosítását és végrehajtását. FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK ÉS ALKALMAZÁSI KÖR II. cikk
  40. A jelen Egyezmény szempontjából, és amennyiben az egyes rendelkezések másképpen nem rendelik, az alábbiakban felsorolt kifejezések a következőkben meghatározott módon értendők: (a) az illetékes hatóság azt a minisztert, minisztériumot, kormányhivatalt vagy egyéb hatóságot jelenti, akinek vagy amelynek jogában áll az érintett rendelkezés tárgyára vonatkozó szabályozást, utasításokat, illetve egyéb szabályzatokat kibocsátani és érvényre juttatni; (b) a tengerészeti munkaügyi megfelelőségi nyilatkozat az 5.1.3 Szabályban említett nyilatkozatot jelenti; (c) a bruttó űrtartalom azt a bruttó űrtartalmat jelenti, amelyet a hajók köbözésére vonatkozó
  41. évi nemzetközi egyezmény I. Mellékletében, illetve bármely annak helyébe lépő Egyezményben foglalt, a hajók köbözéséről szóló előírásoknak megfelelően számítottak ki; azon hajók esetében pedig, amelyek a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet által elfogadott, a hajók köbözésére szolgáló ideiglenes rendszer hatálya alá tartoznak, a bruttó űrtartalom az, amely a Nemzetközi Köbözési Bizonyítvány

(1969)MEGJEGYZÉSEK rovatában feltüntetésre került; (
  1. d)a tengerészeti munkaügyi bizonyítvány az 5.1.3 Szabályban említett bizonyítványt jelenti; (
  2. e)a jelen Egyezmény követelményei kifejezés a jelen cikkekben, valamint a jelen Egyezmény Szabályaiban és a jelen Egyezményhez csatolt Szabályzat A. részében található követelményeket jelenti; (
  3. f)a tengerész valamennyi olyan személyt jelenti, aki a jelen Egyezmény hatálya alá tartozó hajón bármely beosztásban alkalmazásban áll, szerződtetve van, vagy ott bármilyen minőségben dolgozik; (
  4. g)a tengerész-munkaszerződés kifejezés magában foglalja mind a munkaszerződést, mind pedig az írásban kötött szerződés egyes cikkeit; (
  5. h)a tengerészek toborzását és munkaközvetítését végző szolgáltató bármely olyan, akár az állami, akár a magánszektorban tevékenykedő személyt, gazdasági társaságot, intézményt, ügynökséget, illetve egyéb szervezetet jelent, aki vagy amely a tengerészeknek a hajótulajdonosok részére történő toborzásával, illetőleg a tengerészeknek a hajótulajdonosokhoz való kiközvetítésével foglalkozik; (
  6. i)a hajó valamennyi hajót jelenti, kivéve amely kizárólag belvizeken, illetve védett vizekben foglalt vagy azok közvetlen közelében található vizeken, vagy a kikötői előírások hatálya alá eső területeken hajózik; (
  7. j)a hajótulajdonos a hajó tulajdonosát jelenti, vagy azon egyéb szervezetet vagy személyt – így például üzemben tartót, ügynököt, vagy a hajót személyzet nélkül (bare boat charterben) bérlő személyt –, amely vagy aki a tulajdonostól átvállalta a hajó üzemeltetésének felelősségét, és e felelősség átvállalásával egyidejűleg vállalta, hogy magára veszi a jelen Egyezmény értelmében a hajótulajdonosokra háruló kötelességeket és felelősséget, függetlenül attól, hogy rajta kívül bármely egyéb szervezet vagy személy teljesíti és vállalja-e a hajótulajdonos nevében ezen kötelességek és felelősség bizonyos részét. 2. Azon esetek kivételével, amikor nincs kifejezetten eltérő rendelkezés, a jelen Egyezmény valamennyi tengerészre vonatkozik. 3. Abban az esetben, ha kétség merül fel azt illetően, hogy a személyek bármely adott csoportjába tartozók a jelen Egyezmény értelmében tengerésznek tekintendők-e, a kérdésben az adott Tagállam illetékes hatósága köteles határozni a hajótulajdonosok és a tengerészek e kérdésben érintett szervezeteivel folytatott egyeztetést követően. 4. Azon esetek kivételével, amelyekben a jelen Egyezmény kifejezetten másképpen rendelkezik, a jelen Egyezmény vonatkozik valamennyi olyan köz- vagy magántulajdonban lévő hajóra, amely rendes körülmények között kereskedelmi tevékenységet folytat, kivéve a halászati, illetve hasonló tevékenységet folytató hajókat, valamint a hagyományos építésű hajókat, így például a laposfenekű vitorlásokat és a dzsunkákat. A jelen Egyezmény nem vonatkozik a hadihajókra, illetve a haditengerészeti segédhajókra. 5. Abban az esetben, ha kétség merül fel azt illetően, hogy a jelen Egyezmény vonatkozik-e valamely hajóra vagy a hajók valamely adott csoportjára, a kérdésben az adott Tagállam illetékes hatósága köteles határozni a hajótulajdonosok és a tengerészek e kérdésben érintett szervezeteivel folytatott egyeztetést követően. 6. Amennyiben az illetékes hatóság úgy ítéli meg, hogy az adott időpontban nem volna ésszerű, illetve nem volna kivitelezhető alkalmazni a Szabályzat bizonyos – a VI. cikk 1. bekezdésében említett – részleteit az adott Tagállam lobogója alatt közlekedő valamely hajóra, vagy ilyen hajók valamely adott csoportjaira, a Szabályzat releváns rendelkezéseit addig a mértékig terjedően nem kell alkalmazni, amely mértékben az adott tárgyról a nemzeti jogszabályok vagy kollektív szerződések, illetve egyéb intézkedések eltérően rendelkeznek. Ilyen határozatot kizárólag a hajótulajdonosok és a tengerészek érintett szervezeteivel folytatott egyeztetés keretein belül hozhat az illetékes hatóság, és kizárólag olyan hajók tekintetében, amelyek bruttó űrtartalma 200 tonnánál kisebb és nemzetközi utakon nem közlekednek. 7. A Tagállamok kötelesek valamennyi olyan határozatról, amelyet a jelen cikk 3., vagy 5., vagy 6. bekezdésének értelmében hoztak, tájékoztatni a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal főigazgatóját, aki köteles erről értesíteni a Szervezet Tagállamait. 8. Amennyiben a jelen Egyezmény kifejezetten másképpen nem rendelkezik, a jelen Egyezményre való utalás egyúttal a Szabályokra és a Szabályzatra való utalásként is értelmezendő. ALAPVETŐ JOGOK ÉS ALAPELVEK III. cikk Valamennyi Tagállam köteles meggyőződni arról, hogy a jogszabályaiban foglalt rendelkezések a jelen Egyezménnyel összhangban tiszteletben tartják az alábbiakban felsorolt alapvető jogokat: (
  8. a)az egyesülési szabadság alapvető jogát és a kollektív tárgyalásra való jog tényleges elismerését; (
  9. b)a kényszermunka, illetve a kötelező munka valamennyi formájának felszámolását; (
  10. c)a gyermekmunka hatékony felszámolását; és (
  11. d)a foglalkoztatásból és a foglalkozásból eredő hátrányos megkülönböztetés felszámolását. A TENGERÉSZEK FOGLALKOZTATÁSI ÉS SZOCIÁLIS JOGAI IV. cikk 1. Valamennyi tengerésznek joga van a biztonsági előírásoknak megfelelő, biztonságos és veszélytelen munkahelyhez. 2. Valamennyi tengerésznek joga van a tisztességes foglalkoztatási feltételekhez. 3. Valamennyi tengerésznek joga van a tisztességes munka- és életkörülményekhez a hajó fedélzetén. 4. Valamennyi tengerész jogosult egészségvédelemre, orvosi ellátásra, jóléti intézkedésekre, valamint a szociális védelem egyéb formáira. 5. Valamennyi Tagállam köteles – saját joghatósága keretein belül – biztosítani, hogy a tengerészeknek a jelen cikk előző bekezdéseiben rögzített foglalkoztatási és szociális jogai teljes mértékben foganatosításra kerüljenek a jelen Egyezmény követelményeinek megfelelően. Hacsak a jelen Egyezmény eltérően nem rendelkezik, az említett foganatosítás megvalósulhat nemzeti jogszabályok útján, a vonatkozó kollektív szerződésekkel, gyakorlati tevékenységgel, illetve egyéb intézkedésekkel. AZ ALKALMAZÁSRA ÉS A VÉGREHAJTÁSRA VONATKOZÓ KÖTELEZETTSÉGEK V. cikk 1. Valamennyi Tagállam köteles olyan jogszabályokat vagy egyéb intézkedéseket foganatosítani és végrehajtatni, amelyeket annak érdekében fogadott el, hogy eleget tegyen a jelen Egyezmény értelmében a joghatósága alá tartozó hajókra és tengerészekre vonatkozóan vállalt kötelezettségeinek. 2. Valamennyi Tagállam köteles ténylegesen gyakorolni joghatóságát és ellenőrzését a lobogója alatt közlekedő hajókra vonatkozóan egy olyan rendszer létrehozása révén, amely biztosítja a jelen Egyezmény követelményeinek való megfelelést, és amely magában foglalja a vonatkozó jogszabályok értelmében végzett rendszeres ellenőrzéseket, jelentéstételt, folyamatos felügyeleti tevékenységet, valamint jogi eljárásokat. 3. Valamennyi Tagállam köteles biztosítani, hogy a lobogója alatt közlekedő hajók a jelen Egyezményben megköveteltek szerint fedélzetükön tartsák a tengerészeti munkaügyi bizonyítványt és a tengerészeti munkaügyi megfelelőségi nyilatkozatot. 4. Azokon a hajókon, amelyekre a jelen Egyezmény vonatkozik, a lobogó szerinti Államtól eltérő más Tagállam is jogosult – a nemzetközi jognak megfelelően – ellenőrzést végezni abból a célból, hogy megállapítsa, vajon a hajó megfelel-e a jelen Egyezmény követelményeinek, amennyiben a hajó az adott Tagállam valamelyik kikötőjében tartózkodik. 5. Valamennyi Tagállam köteles ténylegesen gyakorolni joghatóságát és ellenőrzését a tengerészek toborzását és munkaközvetítését végző szolgáltatásokra vonatkozóan, amennyiben azokat az adott Tagállam területén hozták létre. 6. Valamennyi Tagállam köteles megtiltani a jelen Egyezmény követelményeinek bárminemű megsértését, és köteles – a nemzetközi jognak megfelelően – olyan szankciókat megállapítani vagy a saját jogszabályai értelmében olyan, a kialakult helyzetet javító intézkedések megtételét megkövetelni, amelyek elegendőek a követelmények megsértésének megelőzésére. 7. Valamennyi Tagállam köteles a jelen Egyezmény értelmében fennálló kötelezettségeit oly módon foganatosítani, hogy biztosítsa, hogy a bármely olyan Állam lobogója alatt közlekedő hajók, amelyek nem erősítették meg a jelen Egyezményt, ne részesüljenek kedvezőbb elbánásban, mint azok a hajók, amelyek olyan Állam lobogója alatt közlekednek, amely Állam azt megerősítette. SZABÁLYOK ÉS A SZABÁLYZAT A. ÉS B. RÉSZE VI. cikk 1. A Szabályok és a Szabályzat A. részének rendelkezései kötelező érvényűek. A Szabályzat B. részének rendelkezései nem kötelező érvényűek. 2. Valamennyi Tagállam kötelezettséget vállal arra, hogy tiszteletben tartja a Szabályokban rögzített jogokat és alapelveket, és valamennyi Szabályt a Szabályzat A. részében található vonatkozó rendelkezésekben rögzített módon foganatosítja. Ezen túlmenően a Tagállam köteles kellő alapossággal figyelembe venni kötelezettségeinek a Szabályzat B. részében meghatározott módon való foganatosítását. 3. Az a Tagállam, amelyik nincs olyan helyzetben, hogy a Szabályzat A. részében rögzített módon érvényesíthesse a jogokat és alapelveket, jogosult – hacsak a jelen Egyezmény kifejezetten eltérően nem rendelkezik – az A. részt a jogszabályaiban vagy egyéb intézkedéseiben foglalt olyan rendelkezések révén foganatosítani, amely rendelkezések lényegileg egyenértékűek az A. rész rendelkezéseivel. 4. Kizárólag a jelen cikk 3. bekezdése értelmében, bármely jogszabályt, kollektív szerződést vagy a végrehajtást biztosító egyéb intézkedést lényegileg egyenértékűnek kell tekinteni a jelen Egyezmény keretein belül abban az esetben, ha az érintett Tagállam meggyőződik arról, hogy az: (
  12. a)hozzájárul a Szabályzat A. részének érintett rendelkezésében vagy rendelkezéseiben foglalt általános célok és célkitűzések teljeskörű megvalósításához; és (
  13. b)biztosítja a Szabályzat A. része érintett rendelkezésének vagy rendelkezéseinek végrehajtását. KONZULTÁCIÓ A HAJÓTULAJDONOSOK ÉS A TENGERÉSZEK SZERVEZETEIVEL VII. cikk Azokban az esetekben, ha valamely adott Tagállamban nincsenek a hajótulajdonosoknak vagy a tengerészeknek reprezentatív szervezetei, az adott Tagállam csak a XIII. cikkben említett Bizottsággal történő egyeztetés során hozhat döntést valamennyi olyan, a jelen Egyezményhez képest való eltérés, mentesség, illetve az Egyezmény rugalmas alkalmazása ügyében, amelynek vonatkozásában az Egyezmény egyébként megköveteli a hajótulajdonosok és a tengerészek szervezeteivel történő egyeztetést. HATÁLYBALÉPÉS VIII. cikk 1. A jelen Egyezmény megerősítő okiratát nyilvántartásba vétel céljából a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal főigazgatójának kell megküldeni. 2. Az Egyezmény csak a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet azon tagállamaira nézve kötelező, amelyek megerősítő okiratát a főigazgató nyilvántartásba vette. 3. A jelen Egyezmény tizenkét hónappal azon nap után lép hatályba, amelyen legalább 30 olyan Tagállam megerősítő okiratát vették nyilvántartásba, amely Tagállamoknak a világ kereskedelmi hajóparkja bruttó űrtartalmából való részesedése összesen legalább 33 százalékot tesz ki. 4. A továbbiakban a jelen Egyezmény minden további tagállamra nézve tizenkét hónappal azon nap után lép hatályba, melyen megerősítő okiratát nyilvántartásba vették. FELMONDÁS IX. cikk 1. A jelen egyezményt megerősítő Tagállam a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal főigazgatójával nyilvántartásba vétel céljából közölt nyilatkozat útján mondhatja fel az Egyezményt első hatálybalépésének időpontjától számított tíz év elteltével. Az ilyen felmondás a nyilvántartásba vételét követő egy év elteltével válik hatályossá. 2. Arra a tagállamra, amely a jelen Egyezményt megerősítette, és amely az előző bekezdésben említett tíz éves időszak lejárta utáni egy éven belül nem él a jelen cikkben biztosított felmondási jogával, a kötelezettség újabb tíz éves időszakra fennmarad, és ezt követően minden újabb tíz év elteltével mondható fel a jelen Egyezmény az e cikkben előírt feltételek szerint. A HATÁLYBALÉPÉS JOGKÖVETKEZMÉNYEI X. cikk A jelen Egyezmény az alábbiakban felsorolt egyezményeket írja felül: A tengeren való foglalkoztatás alsó korhatáráról szóló 1920. évi egyezmény (7. sz.); A hajótörés esetén fizetendő munkanélküliségi segélyről szóló 1920. évi egyezmény (8. sz.); A tengerészek munkaközvetítéséről szóló 1920. évi egyezmény (9. sz.); A hajókon alkalmazott gyermekek és fiatalkorúak orvosi vizsgálatáról szóló 1921. évi egyezmény (16. sz.); A tengerészek munkaszerződéseiről szóló 1926. évi egyezmény (22. sz.); A tengerészek repatriálásáról szóló 1926. évi egyezmény (23. sz.); A kereskedelmi hajók tisztjeinek képesítési bizonyítványairól szóló 1936. évi Egyezmény (53. sz.); A tengerészek fizetett szabadságáról szóló 1936. évi egyezmény (54. sz.); A hajótulajdonosoknak a tengerészek megbetegedése és sérülése esetén viselt felelősségéről szóló 1936. évi egyezmény (55. sz.); A tengerészek betegségbiztosításról szóló 1936. évi egyezmény (56. sz.); A hajókon való munkaidőről és a hajók személyzetének létszámáról szóló 1936. évi egyezmény (57. sz.); A tengeren való foglalkoztatás alsó korhatáráról szóló (módosított) 1936. évi egyezmény (58. sz); A személyzet hajón való élelmezéséről és étkeztetéséről szóló 1946. évi egyezmény (68. sz.); A hajószakácsok képesítéséről szóló 1946. évi egyezmény (69. sz.); A tengerészek szociális biztonságáról szóló 1946. évi egyezmény (70. sz.); A tengerészek fizetett szabadságáról szóló 1946. évi egyezmény (72. sz.); A tengerészek orvosi vizsgálatáról szóló 1946. évi egyezmény (73. sz.); A szakképzett matrózok képesítéséről szóló 1946. évi egyezmény (74. sz.); A hajószemélyzet elhelyezéséről szóló 1946. évi egyezmény (75. sz.); A hajószemélyzet munkabéréről, munkaidejéről és létszámáról szóló 1946. évi egyezmény (76. sz.); A tengerészek fizetett szabadságról szóló (módosított) 1949. évi egyezmény (91. sz.); A hajószemélyzet elhelyezéséről szóló (módosított) 1949. évi egyezmény (92. sz.); A hajószemélyzet munkabéréről, munkaidejéről és létszámáról szóló (módosított) 1949. évi egyezmény (93. sz.); A hajószemélyzet munkabéréről, munkaidejéről és létszámáról szóló (módosított) 1958. évi egyezmény (109. sz.); A hajószemélyzet elhelyezéséről szóló 1970. évi egyezmény (kiegészítő rendelkezések) (133. sz.); A tengerészek baleseteinek megelőzéséről szóló 1970. évi egyezmény (134. sz.); A tengerészek munkaviszonyának folyamatosságáról szóló 1976. évi egyezmény (145. sz.); A tengerészek fizetett éves szabadságáról szóló 1976. évi egyezmény (146. sz.); A kereskedelmi hajók minimális követelményeiről szóló 1976. évi egyezmény (147. sz.); A kereskedelmi hajók minimális követelményeiről szóló 1976. évi egyezményhez kapcsolódó 1996. évi Jegyzőkönyv (147. sz.); A tengerészek jóléti ellátásáról szóló 1987. évi egyezmény (163. sz.); A tengerészek egészségvédelméről és orvosi ellátásáról szóló 1987. évi egyezmény (164. sz.); A tengerészek szociális biztonságáról szóló (módosított) 1987. évi egyezmény (165. sz.); A tengerészek repatriálásáról szóló (módosított) 1987. évi egyezmény (166. sz.); A tengerészek munkaügyi ellenőrzéséről szóló 1996. évi egyezmény (178. sz.); A tengerészek toborzásáról és munkaközvetítéséről szóló 1996. évi egyezmény (179. sz.); A tengerészek munkaidejéről és a hajók személyzetének összetételéről szóló 1996. évi egyezmény (180. sz.). A LETÉTEMÉNYES FELADATAI XI. cikk 1. A Nemzetközi Munkaügyi Hivatal főigazgatója minden megerősítő okirat, elfogadásról szóló nyilatkozat és felmondási okirat nyilvántartásba vételéről a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet valamennyi tagállamát értesíti. 2. Amint a VIII. cikk 3. bekezdésében foglalt feltételek teljesültek, a főigazgató felhívja az Egyezmény hatálybalépésének időpontjára a Szervezet Tagállamainak figyelmét. XII. cikk A Nemzetközi Munkaügyi Hivatal főigazgatója az Egyesült Nemzetek Alapokmányának 102. cikkének megfelelően, nyilvántartásba vétel céljából megküldi az Egyesült Nemzetek főtitkárának a jelen Egyezmény szerint nyilvántartásba vett valamennyi megerősítő okiratra, elfogadásról szóló nyilatkozatra és felmondási okiratra vonatkozó teljeskörű információt. KÜLÖNLEGES HÁROMOLDALÚ BIZOTTSÁG XIII. cikk 1. A Nemzetközi Munkaügyi Hivatal Igazgatótestülete, egy általa létrehozandó, a tengerészeti munkaügyi előírások területén különleges illetékességgel rendelkező bizottság útján, a jelen Egyezmény működését folyamatosan figyelemmel kíséri. 2. Azokra az ügyekre vonatkozóan, amelyek a jelen Egyezménynek megfelelően kerülnek kezelésre, a Bizottság a jelen Egyezményt megerősített minden egyes Tagállam részéről az adott Tagállam kormánya által megnevezett két-két képviselőből áll, valamint a hajótulajdonosok és a tengerészek képviselőiből, akiket a Közös Tengerészeti Bizottsággal történt egyeztetést követően az Igazgatótestület jelöl ki. 3. Azoknak a Tagállamoknak a kormányzati képviselői, amelyek még nem erősítették meg a jelen Egyezményt, részt vehetnek a Bizottság munkájában, de nincs szavazati joguk semmiféle olyan ügy vonatkozásában, amely a jelen Egyezménynek megfelelően kerül megvizsgálásra. Az Igazgatótestület meghívhat egyéb szervezeteket, illetve intézményeket is, hogy megfigyelőként a Bizottságban képviseltessék magukat. 4. A Bizottságban a hajótulajdonosokat és a tengerészeket képviselő minden egyes tag szavazatát súlyozni kell annak biztosítása érdekében, hogy a hajótulajdonosok csoportjának szavazatszáma és a tengerészek csoportjának szavazatszáma is ötven-ötven százalékát tegye ki az adott megbeszélésen képviselő útján jelen lévő és ott szavazásra jogosult kormányok összesített szavazatszámának. A JELEN EGYEZMÉNY MÓDOSÍTÁSA XIV. cikk 1. A jelen Egyezmény bármely rendelkezésének módosítását a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Általános Konferenciája fogadhatja el a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Alapokmányának 19. cikke, valamint a Szervezetnek az Egyezmények elfogadására vonatkozó szabályai és eljárásrendje alapján. A Szabályzat módosításai ugyancsak elfogadásra kerülhetnek, mégpedig a XV. cikkben foglalt eljárásrend szerint. 2. Az olyan Tagállamok esetében, amelyeknek a jelen Egyezményre vonatkozó megerősítő okiratát az adott módosítás elfogadása előtt vették nyilvántartásba, részükre megerősítés céljából el kell juttatni a módosítás szövegét. 3. A Szervezet egyéb Tagállamai esetében részükre az Egyezmény módosított szövegét kell eljuttatni az Alapokmány 19. cikkének megfelelő megerősítés céljából. 4. A módosítást elfogadottnak kell tekinteni azon a napon, amely napon legalább 30 olyan Tagállamnak magára a módosításra vagy az Egyezmény módosított szövegére vonatkozó megerősítő okiratát nyilvántartásba vették, amelyek együttes részesedése a világ hajótere bruttó űrtartalmából legalább 33 százalékot tesz ki. 5. Az Alapokmány 19. cikke alapján elfogadott módosítások a Szervezetnek csak azon Tagállamaira nézve kötelező érvényűek, amelyek megerősítő okiratát a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal főigazgatója már nyilvántartásba vette. 6. A jelen cikk 2. bekezdésében említett bármely Tagállam esetében a módosítás a jelen cikk 4. bekezdésében említett elfogadás napjától számított 12 hónap eltelte után lép hatályba, vagy pedig 12 hónap eltelte után attól a naptól számítva, amelyen az adott Tagállamnak a módosításra vonatkozó megerősítő okiratát nyilvántartásba vették, attól függően, hogy melyik időpont következik be később. 7. A jelen cikk 3. bekezdésében említett Tagállamok esetében – a jelen cikk 9. bekezdésének fenntartása mellett – a módosított Egyezmény a jelen cikk 4. bekezdésében említett elfogadás napjától számított 12 hónap eltelte után lép hatályba, vagy pedig 12 hónap eltelte után attól a naptól számítva, amelyen az adott Tagállamoknak az Egyezményre vonatkozó megerősítő okiratát nyilvántartásba vették, attól függően, hogy melyik időpont következik be később. 8. Azon Tagállamok esetében, amelyeknek a jelen Egyezményre vonatkozó megerősítő okiratát valamely módosítás elfogadását megelőzően vették nyilvántartásba, de az adott Tagállamok még nem erősítették meg a módosítást, a jelen Egyezmény a szóban forgó módosítás nélkül marad hatályban. 9. Bármely olyan Tagállam, amelynek a jelen Egyezményre vonatkozó megerősítő okiratát valamely módosítás elfogadását követően, de még a jelen cikk 4. bekezdésében említett napot megelőzően vették nyilvántartásba, jogosult a megerősítő okirathoz csatolt nyilatkozatban kijelenteni, hogy megerősítése a szóban forgó módosítás nélküli Egyezményre vonatkozik. Az ilyen nyilatkozattal ellátott megerősítő okirat esetében az érintett Tagállam számára a megerősítő okirat nyilvántartásba vételének napjától számított 12 hónap eltelte után lép hatályba az Egyezmény. Amennyiben a megerősítő okirathoz nem csatolnak ilyen nyilatkozatot, illetve amennyiben a megerősítő okiratot a 4. bekezdésben említett napon vagy azt követően veszik nyilvántartásba, úgy az Egyezmény az érintett Tagállam számára a megerősítő okirat nyilvántartásba vételének napjától számított 12 hónap eltelte után lép hatályba, a módosítás pedig a jelen cikk 7. bekezdésének megfelelő hatályba lépésekor válik kötelező erejűvé az érintett Tagállamra nézve, hacsak maga a módosítás másképp nem rendelkezik. A SZABÁLYZAT MÓDOSÍTÁSA XV. cikk 1. A Szabályzat módosítható vagy a XIV. cikkben rögzített eljárás révén, vagy pedig – kifejezetten eltérő rendelkezés hiányában – a jelen cikkben rögzített eljárásnak megfelelően. 2. A Szabályzat módosítására vonatkozó indítványt nyújthat be a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal főigazgatójához a Szervezet bármely Tagállamának kormánya, illetve a hajótulajdonosok képviselőinek csoportja vagy a tengerészek képviselőinek csoportja, amely csoportok tagjait a XIII. cikkben említett Bizottságba jelölték. Az olyan módosítást, amelyet valamely kormány indítványoz, közösen kell indítványoznia vagy támogatnia kell az Egyezményt addigra ratifikáló Tagállamok kormányai közül legalább ötnek, vagy pedig a hajótulajdonosok, illetve a tengerészek képviselőiből álló, a jelen bekezdésben említett csoportnak. 3. A főigazgató – miután meggyőződött arról, hogy a módosításra vonatkozó indítvány megfelel a jelen cikk 2. bekezdésében foglalt követelményeknek – köteles az indítványt az általa helyénvalónak ítélt bármiféle megjegyzésekkel vagy javaslatokkal együtt azonnal közölni a Szervezet valamennyi Tagállamával, azzal a felhívással, hogy hat hónapon belül, vagy az Igazgatótanács által előírt egyéb határidőn belül – amely nem lehet három hónapnál rövidebb, sem pedig kilenc hónapnál hosszabb – nyújtsák be az indítvánnyal kapcsolatos észrevételeiket, illetve javaslataikat. 4. A jelen cikk 3. bekezdésében említett időszak végén az indítványt – a hivatkozott bekezdés értelmében tett valamennyi észrevétel, illetve javaslat összegzésével együtt – át kell adni a Bizottságnak abból a célból, hogy azt bizottsági ülés keretében elbírálja. A módosítást akkor kell a Bizottság által elfogadottnak tekinteni, ha: (
  14. a)a jelen Egyezményt addigra megerősített Tagállamok kormányainak legalább fele képviselteti magát az indítványt elbíráló ülésen; és (
  15. b)a Bizottság tagjainak legalább kétharmados többsége a módosítás mellett szavaz; és (
  16. c)ez a többség úgy oszlik meg az indítvány szavazásra bocsátásának időpontjában az ülés jelenléti ívén szereplő valamennyi bizottsági tag körében, hogy a kormányok által kitett szavazatszámnak legalább a fele, a hajótulajdonosok által kitett szavazatszámnak a fele, és a tengerészek által kitett szavazatszámnak a fele is az indítvány mellett szól. 5. A jelen cikk 4. bekezdésének megfelelően elfogadott módosításokat jóváhagyás céljából a Konferencia következő ülésszaka elé kell terjeszteni. E jóváhagyáshoz a jelenlévő küldöttek által leadott szavazatok kétharmados többsége szükséges. Amennyiben ez a többség nincs meg, az indítványozott módosítást vissza kell utalni a Bizottsághoz újbóli elbírálásra, amennyiben a Bizottság ezt igényli. 6. A Konferencia által jóváhagyott módosításokról a főigazgató köteles értesíteni valamennyi olyan Tagállamot, amelynek a jelen Egyezményre vonatkozó megerősítő okiratát azt a napot megelőzően vették nyilvántartásba, amely napon a Konferencia a módosítást jóváhagyta. Ezen Tagállamok a továbbiakban mint „ratifikáló Tagállamok” kerülnek említésre. Az értesítésnek tartalmaznia kell a jelen cikkre való hivatkozást, és határidőt kell megszabnia bármely formális ellenvetés közlésére. Ez a határidő az értesítés napjától számított két év, hacsak a jóváhagyással egyidejűleg a Konferencia meg nem szabott valamely más határidőt, amely határidő azonban nem lehet egy évnél rövidebb. Az értesítés egy-egy példányát tájékoztatás céljából el kell juttatni a Szervezet egyéb Tagállamainak is. 7. A Konferencia által jóváhagyott módosítást elfogadottnak kell tekinteni, hacsak az előírt határidő végére a főigazgató nem kap formális ellenvetést kifejező tájékoztatást az Egyezményt megerősített Tagállamok több mint 40 százalékától, amely Tagállamoknak együttesen az Egyezményt megerősített Tagállamok hajóira jutó bruttó űrtartalomnak legalább a 40 százalékát is képviselniük kell. 8. Az elfogadottnak tekintett módosítás hat hónappal az előírt határidő végét követően lép hatályba valamennyi ratifikáló Tagállam számára, azok kivételével, amelyek a jelen cikk 7. bekezdésének megfelelően formálisan kifejezték ellenvetéseiket, és ezen ellenvetéseiket nem vonták vissza a 11. bekezdésnek megfelelően. Ugyanakkor: (
  17. a)az előírt határidő végét megelőzően bármely ratifikáló Tagállam értesítheti a főigazgatót, hogy csak akkortól fogva tekinti magára kötelező érvényűnek a módosítást, amikor a módosításnak általa való elfogadásáról kifejezett utólagos értesítést küldött; és (
  18. b)a módosítás hatálybalépésének napját megelőzően bármely ratifikáló Tagállam értesítheti a főigazgatót arról, hogy valamely meghatározott ideig nem lépteti hatályba az adott módosítást. 9. Az olyan módosítás, amely a jelen cikk 8(
  19. a)bekezdésében említett értesítés tárgyát képezi, az értesítést kibocsátó Tagállam számára hat hónappal azt követően lép hatályba, hogy a Tagállam értesítette a főigazgatót a módosítás általa történt elfogadásáról, vagy pedig azon a napon, amely napon a módosítás először hatályba lép, attól függően, hogy melyik időpont következik be később. 10. A jelen cikk 8(
  20. b)bekezdésében említett időtartam nem haladhatja meg a módosítás hatálybalépésének napjától számított egy évet, illetve bármely olyan hosszabb időtartamot, amelyet a Konferencia a módosítás jóváhagyásával egyidejűleg meghatározott. 11. Az olyan Tagállamok, amelyek formálisan kifejezték ellenvetéseiket az Egyezmény valamely módosításával kapcsolatban, bármely időpontban visszavonhatják ezen ellenvetéseket. Amennyiben az ilyen visszavonásról szóló értesítést a főigazgató azt követően kapja kézhez, hogy a módosítás már hatályba lépett, akkor a módosítás az adott Tagállam számára hat hónappal az ilyen értesítés nyilvántartásba vételének napját követően lép hatályba. 12. Valamely módosítás hatálybalépését követően az Egyezmény kizárólag módosított formájában erősíthető meg. 13. Addig a mértékig terjedően, amely mértékben bármely tengerészeti munkaügyi bizonyítvány kapcsolatba hozható az Egyezmény valamely, már hatályba lépett módosítása által szabályozott ügyekkel: (
  21. a)az a Tagállam, amely elfogadta az adott módosítást, nem kötelezhető arra, hogy jóhiszeműen kiterjessze az Egyezménynek való megfelelés feltételezését az olyan hajók részére kibocsátott tengerészeti munkaügyi bizonyítványokra vonatkozóan, amelyek egy másik Tagállam lobogója alatt közlekednek, és ez a másik Tagállam: (
  22. i)a jelen cikk 7. bekezdése értelmében formálisan kifejezte ellenvetéseit a módosítással kapcsolatban, és ezen ellenvetéseket még nem vonta vissza; illetve (
  23. ii)a jelen cikk 8(
  24. a)bekezdése értelmében értesítést küldött arról, hogy a módosításnak a maga részéről történő elfogadását a kifejezett utólagos értesítéstől teszi függővé, és még nem fogadta el a módosítást; és (
  25. b)az a Tagállam, amely elfogadta az adott módosítást, köteles jóhiszeműen kiterjeszteni az Egyezménynek való megfelelés feltételezését az olyan hajók részére kibocsátott tengerészeti munkaügyi bizonyítványokra vonatkozóan, amelyek egy másik Tagállam lobogója alatt közlekednek, és ez a másik Tagállam a jelen cikk 8(
  26. b)bekezdése értelmében értesítést küldött arról, hogy a szóban forgó módosítást nem lépteti hatályba a jelen cikk 10. bekezdésének megfelelően meghatározott időtartamig. HITELES NYELVEK XVI. cikk A jelen Egyezmény francia és angol szövegváltozatai egyaránt hitelesek. A Tengerészeti Munkaügyi Egyezmény Szabályaihoz és Szabályzatához fűzött magyarázó jegyzet 1. A jelen magyarázó jegyzet, amely nem képezi a Tengerészeti Munkaügyi Egyezmény részét, az Egyezményre vonatkozó általános útmutatónak készült. 2. Az Egyezmény három különböző, ám egymáshoz kapcsolódó részt foglal magában: a cikkeket, a Szabályokat, valamint a Szabályzatot. 3. A cikkek és a Szabályok rögzítik a lényegi jogokat és alapelveket, valamint az Egyezményt megerősített Tagállamok alapvető kötelezettségeit. A cikkeket és a Szabályokat kizárólag a Konferencia módosíthatja a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Alapokmánya 19. cikkének keretein belül (lásd az Egyezmény XIV. cikkét). 4. A Szabályzatban a Szabályok foganatosítására vonatkozó részletek találhatók. A Szabályzat az A. részt (kötelezően alkalmazandó Előírások) és a B. részt (nem kötelezően alkalmazandó Útmutatók) foglalja magában. A Szabályzatot az Egyezmény XV. cikkében rögzített egyszerűsített eljárás révén lehet módosítani. Minthogy a Szabályzat a részletes végrehajtáshoz kapcsolódik, valamennyi módosításának a cikkek és a Szabályok általános hatáskörén belül kell maradnia. 5. A Szabályok és a Szabályzat általános témakörök szerint elrendezve öt Fejezetre tagolódik: 1. Fejezet: A hajókon dolgozó tengerészekre vonatkozó, minimálisan betartandó követelmények 2. Fejezet: A foglalkoztatás feltételei 3. Fejezet: Elhelyezés, szabadidős létesítmények, élelmezés és étkeztetés 4. Fejezet: Egészségvédelem, orvosi ellátás, jóléti ellátás és társadalombiztosítási védelem 5. Fejezet: Megfelelés és végrehajtás 6. Minden egyes Fejezet több csoportnyi rendelkezést tartalmaz, amelyek egy-egy adott joghoz vagy alapelvhez – illetve az 5. Fejezetben egy-egy, a végrehajtást biztosító intézkedéshez – kapcsolódnak, és összefüggő sorszámozással vannak jelölve. Például az 1. Fejezetben található első csoport az 1.1 Szabályból, az A1.1 Előírásból, valamint a B1.1 Útmutatóból áll, melyek a foglalkoztatás alsó korhatárához kapcsolódnak. 7. Az Egyezménynek az alábbi három alapvető célja van: (
  27. a)hogy cikkeiben és Szabályaiban lefektesse a jogok és alapelvek szilárd rendszerét; (
  28. b)hogy a Szabályzat révén jelentős mértékű rugalmasságot engedélyezzen annak tekintetében, hogy ezen jogokat és alapelveket a Tagállamok milyen módon foganatosítják; és (
  29. c)hogy az 5. Fejezet révén biztosítsa a jogok és alapelvek megfelelő betartását és végrehajtását. 8. A foganatosítás tekintetében két fő területen érvényesül a rugalmasság: az egyik a Tagállamnak az a lehetősége, hogy amennyiben ez szükséges – lásd a VI. cikk 3. bekezdését –a Szabályzat A. részében foglalt részletes követelményeket lényegi egyenértékűség alkalmazásával léptesse érvénybe (a lényegi egyenértékűségnek a VI. cikk 4. bekezdésében foglalt meghatározása értelmében). 9. A foganatosítás tekintetében érvényesülő rugalmasság másik területét úgy biztosítja az Egyezmény, hogy az A. részben foglalt rendelkezések jelentős részének a kötelezően alkalmazandó követelményeit általánosabb formában fogalmazza meg, ezáltal nagyobb teret engedve az egyes Tagállamok saját belátásának a nemzeti szintű rendelkezésekben meghatározandó intézkedések pontos tartalmát illetően. Ezekben az esetekben a végrehajtásra vonatkozó útmutatást a Szabályzat B. részének nem kötelezően alkalmazandó rendelkezései tartalmazzák. Ily módon a jelen Egyezményt ratifikáló Tagállamok megállapíthatják azt is, hogy az A. rész vonatkozó általános kötelezettségei értelmében az intézkedéseknek milyen fajtáit várják el tőlük, és azt is, hogy melyek a nem feltétlenül elvárt intézkedések. Így például az A4.1 Előírás valamennyi hajótól megköveteli, hogy biztosítsa a hajón nyújtott orvosi ellátáshoz szükséges gyógyszerekhez való mielőbbi hozzáférést [1(
  30. b)bekezdés], valamint azt, hogy a hajón legyen gyógyszerszekrény [4(
  31. a)bekezdés]. Ez utóbbi kötelezettség jóhiszemű teljesítése nyilvánvalóan többet foglal magában annál, mint hogy egyszerűen csak minden hajó fedélzetén legyen egy gyógyszerszekrény. Hogy pontosabban miről is van szó, az a vonatkozó B4.1.1 Útmutatóban (4. bekezdés) kerül feltüntetésre, annak biztosítása érdekében, hogy a gyógyszerszekrény tartalma megfelelően legyen tárolva, felhasználva, illetve karbantartva. 10. A jelen Egyezményt ratifikáló Tagállamokat nem kötelezi az érintett útmutatás, és amint az az 5. Fejezetnek a kikötő szerinti Állam által elvégzendő ellenőrzésekre vonatkozó rendelkezéseiből is kitűnik, az ellenőrzések csak a jelen Egyezmény releváns követelményeit veszik figyelembe (vagyis a cikkeket, a Szabályokat, valamint az A. részben foglalt Előírásokat). Ugyanakkor a Tagállamok a VI. cikk 2. bekezdése értelmében kötelesek alaposan fontolóra venni azt, hogy a Szabályzat A. része értelmében fennálló kötelezettségeiket a B. részben rögzített módon foganatosítsák. Hogy a fenti példánál maradjunk: ha valamely Tagállam a vonatkozó Útmutatók alapos megfontolását követően úgy dönt, hogy másféle intézkedések elrendelésével biztosítja a gyógyszerszekrény tartalmának megfelelő tárolását, felhasználását és karbantartását, az A. részben foglalt Előírás követelményeinek megfelelően, akkor ez teljes mértékben elfogadható. Másrészről viszont azzal, ha a B. rész rendelkezéseiben foglalt útmutatást követi, az érintett Tagállam további megfontolások nélkül is biztos lehet benne – a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetnek azokkal a testületeivel együtt, amelyek a nemzetközi munkaügyi egyezmények végrehajtásának felügyeletéért felelősek –, hogy az adott Tagállam által elrendelt intézkedések alkalmasak az A. rész értelmében fennálló azon kötelezettségek foganatosítására, amelyekhez az érintett Útmutató kapcsolódik. A SZABÁLYOK ÉS A SZABÁLYZAT 1. FEJEZET – A HAJÓKON DOLGOZÓ TENGERÉSZEKRE VONATKOZÓ, MINIMÁLISAN BETARTANDÓ KÖVETELMÉNYEK Szabály 1.1 Szabály – A foglalkoztatás alsó korhatára Cél: Annak biztosítása, hogy a foglalkoztatás alsó korhatáránál fiatalabb korúak ne dolgozzanak hajón 1. A foglalkoztatás alsó korhatáránál fiatalabb korú személyek hajón nem állhatnak alkalmazásban, nem lehetnek szerződtetve, és nem dolgozhatnak. 2. A jelen Egyezmény legelső hatályba lépésének idején a foglalkoztatás alsó korhatára 16 év. 3. A Szabályzatban meghatározott körülmények esetén magasabb alsó korhatár betartását kell megkövetelni. Előírás A1.1 Előírás – A foglalkoztatás alsó korhatára 1. Meg kell tiltani bármely 16 évesnél fiatalabb személy hajón való alkalmazását, oda való szerződtetését vagy ottani munkavégzését. 2. Meg kell tiltani a 18. életévüket be nem töltött tengerészek éjszakai munkavégzését. A jelen Előírás szempontjából az „éjszaka” jelentését a nemzeti jogszabályoknak és a gyakorlatnak megfelelően kell meghatározni. Az éjszaka legalább kilencórás időszakot kell jelentsen, amely legkésőbb éjfélkor kezdődhet, és legkorábban hajnali 05:00 órakor érhet véget. 3. Az illetékes hatóság eltekinthet az éjszakai munkára vonatkozó korlátozás szigorú betartásának megkövetelésétől, amennyiben: (
  32. a)az károsan befolyásolná az érintett tengerészek hathatós – az elfogadott programok és időbeosztás alapján történő – kiképzését; vagy (
  33. b)valamely adott feladatkör sajátos természete vagy valamely jóváhagyott képzési program megköveteli, hogy a kivétel hatálya alá tartozó tengerészek éjszaka végezzék munkájukat, a hatóság pedig – a hajótulajdonosok és a tengerészek érintett szervezeteivel történt egyeztetést követően – úgy ítéli meg, hogy az adott munka nem fogja károsan befolyásolni ezen tengerészek egészségét vagy jólétét. 4. Meg kell tiltani a 18. életévüket be nem töltött tengerészek alkalmazását, szerződtetését, valamint munkavégzését, amennyiben az adott munka veszélyeztetheti egészségüket vagy biztonságukat. Az ilyen munkák fajtáit a nemzeti jogszabályokban kell meghatározni, vagy az illetékes hatóságnak kell megszabnia őket, minden esetben a hajótulajdonosok és a tengerészek érintett szervezeteivel történt egyeztetést követően és a vonatkozó nemzetközi előírásokkal összhangban. B1.1 Útmutató – A foglalkoztatás alsó korhatára 1. A munka- és életkörülmények szabályozása során a Tagállamok fordítsanak különös figyelmet a 18. életévüket be nem töltött fiatalkorú személyek szükségleteire. Szabály 1.2 Szabály – Orvosi igazolás Cél: Annak biztosítása, hogy valamennyi tengerész egészségileg alkalmas legyen a tengeri munkavégzésre 1. A tengerészek nem dolgozhatnak hajón, amennyiben nem rendelkeznek orvosi igazolással arról, hogy feladataik ellátására egészségileg alkalmasak. 2. Kivételt csak a Szabályzatban előírt esetekben és módon lehet engedélyezni. Előírás A1.2 Előírás – Orvosi igazolás 1. Az illetékes hatóság köteles előírni, hogy a hajón való munkavégzés megkezdését megelőzően a tengerészek rendelkezzenek érvényes orvosi igazolással, amely tanúsítja, hogy egészségileg alkalmasak a tengeren elvégzendő feladataik ellátására. 2. Annak biztosítása érdekében, hogy az orvosi igazolások a tengerészek valós egészségi állapotát tükrözzék az elvégzendő feladataik fényében, az illetékes hatóság – a hajótulajdonosok és a tengerészek érintett szervezeteivel történt egyeztetést követően, valamint a jelen Szabályzat B. részében hivatkozott vonatkozó nemzetközi irányelvek gondos mérlegelését követően – köteles pontosan előírni az orvosi vizsgálat és az orvosi igazolás természetét. 3. A jelen Előírás nem érinti a tengerészek képzéséről, képesítéséről és az őrszolgálat ellátásáról szóló 1978. évi módosított Nemzetközi Egyezmény (a továbbiakban: STCW) rendelkezéseit. Az 1.2 Szabályban meghatározott célra az illetékes hatóság köteles elfogadni az STCW követelményeinek megfelelően kibocsátott orvosi igazolást. Az STCW hatálya alá nem tartozó tengerészek esetében hasonlóképpen el kell fogadni az említett követelményeknek lényegében megfelelő orvosi igazolást. 4. Az orvosi igazolást megfelelően képesített orvosnak kell kiállítania, illetve a kizárólag a látással kapcsolatos igazolás esetében olyan személynek, akit az illetékes hatóság az ilyen igazolás kiadására megfelelően képesítettnek ismert el. Az orvosi vizsgálatok lefolytatása során az orvosoknak teljeskörű szakmai függetlenséget kell élvezniük az orvosi szakvéleményük kialakításában. 5. Azok a tengerészek, akiktől megtagadták az orvosi igazolás kiadását vagy akiknél korlátozott munkavégzési képességet állapítottak meg – így különösen a munkavégzés időtartamát, a betölthető munkaköröket vagy a kereskedelmi területet illetően –, jogosultak egy további vizsgálaton részt venni egy másik független orvos vagy független orvosi szakértő előtt. 6. Valamennyi orvosi igazolásnak kifejezetten tanúsítania kell, hogy: (
  34. a)az érintett tengerész hallása és látása, valamint színlátása – amennyiben a tengerész olyan munkakörökben kerül alkalmazásra, ahol munkavégzési képességét befolyásolhatja a hibás színérzékelés – mind megfelelő; és (
  35. b)az érintett tengerész nem szenved olyan betegségben, amelyet vélhetően súlyosbítana a tengeri szolgálat, vagy amely alkalmatlanná tenné a tengerészt a tengeri szolgálatra, illetve amely veszélyeztetné a fedélzeten tartózkodó többi személy egészségét. 7. Hacsak az érintett tengerész által elvégzendő sajátos feladatok miatt vagy az STCW értelmében rövidebb időszak nem kötelező, akkor: (
  36. a)az orvosi igazolás legfeljebb kétéves időtartamra érvényes, kivéve, ha a tengerész a 18. életévét még nem töltötte be, mely esetben az érvényesség maximális időtartama 1 év; (
  37. b)a színlátásra vonatkozó igazolás érvényességi ideje legfeljebb hat év. 8. Sürgős esetekben az illetékes hatóság érvényes orvosi igazolás nélkül is engedélyezheti a tengerész munkavégzését a legközelebbi olyan érintett kikötőig, ahol a tengerész be tudja szerezni az orvosi igazolást valamely képesített orvostól, feltéve, hogy: (
  38. a)az ilyen engedély időtartama nem haladja meg a három hónapot; és (
  39. b)az érintett tengerész a közelmúltban lejárt orvosi igazolással rendelkezik. 9. Amennyiben egy igazolás érvényességi ideje a tengeri út során jár le, az igazolás érvényes marad a legközelebbi olyan érintett kikötőig, ahol a tengerész be tudja szerezni az orvosi igazolást valamely képesített orvostól, feltéve, hogy ennek időtartama nem haladja meg a három hónapot. 10. A rendszerint nemzetközi utakon közlekedő hajókon szolgálatot teljesítő tengerészeket angol nyelvű orvosi igazolással kell ellátni, több nyelv esetén angol nyelven is kiállítandó az orvosi igazolás. Útmutató B1.2 Útmutató – Orvosi igazolás B1.2.1 Útmutató – Nemzetközi irányelvek 1. Az illetékes hatóságnak, az orvosoknak, az orvosi vizsgálatokat elvégzőknek, a hajótulajdonosoknak, a tengerészek képviselőinek, és minden más olyan személynek, aki érintett a tengerésznek jelentkezők, illetve a szolgálatot teljesítő tengerészek orvosi alkalmassági vizsgálatainak elvégzésében, követniük kell a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet és az Egészségügyi Világszervezet által kiadott, Útmutató a tengerészek behajózás előtti vagy időszakos orvosi alkalmassági vizsgálatának elvégzéséhez című kiadványban foglalt irányelveket, beleértve a hivatkozott dokumentum bármely későbbi változatát is, valamint bármely egyéb olyan vonatkozó nemzetközi útmutatót, amelyet a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet, a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet vagy az Egészségügyi Világszervezet adott ki. Szabály 1.3 Szabály – Képzés és képesítés Cél: Annak biztosítása, hogy a tengerészek megfelelően képzettek, illetve képesítettek legyenek a hajón teljesítendő feladataik ellátására 1. Kizárólag a feladataik elvégzésére kiképzett, vagy arra alkalmasnak minősített, vagy arra egyéb módon képesített tengerészek dolgozhatnak hajón. 2. Kizárólag olyan tengerész munkavégzése engedélyezhető hajón, aki sikeresen elvégezte a hajófedélzeti személyi biztonságra vonatkozó képzést. 3. A Nemzetközi Tengerészeti Szervezet által elfogadott, kötelező érvényű jogi aktusoknak megfelelő képzés és képesítés úgy tekintendő, mint amely eleget tesz a jelen Szabály 1. és 2. bekezdésében foglalt követelményeknek. 4. Bármely olyan Tagállam, amely a jelen Egyezmény általa történő ratifikálásának idején a szakképzett matrózok képesítéséről szóló 1946. évi 74. sz. Egyezmény hatálya alá tartozott, köteles továbbra is eleget tenni a hivatkozott Egyezmény értelmében fennálló kötelezettségeinek, mindaddig, amíg a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet nem fogad el és nem léptet érvénybe a hivatkozott Egyezmény tárgyát érintő kötelező érvényű rendelkezéseket, vagy amíg öt év el nem telik a jelen Egyezmény érvénybe lépésétől számítva a VIII. Cikk 3. bekezdése értelmében, attól függően, hogy melyik időpont következik be előbb. Szabály 1.4 Szabály – Toborzás és munkaközvetítés Cél: Annak biztosítása, hogy a tengerészek hatékony és megfelelően szabályozott tengerész-toborzó és munkaközvetítő rendszerhez férjenek hozzá 1. Kötelező valamennyi tengerész részére hozzáférést biztosítani egy hatékony, megfelelő és számonkérhető rendszerhez, amely – a tengerészek számára térítésmentesen – segíti a tengerészek hajón való elhelyezkedését. 2. Az adott Tagállam területén működő, tengerészek toborzását és munkaközvetítését végző szolgáltatások meg kell feleljenek a Szabályzatban foglalt előírásoknak. 3. Minden egyes Tagállam köteles megkövetelni a lobogója alatt közlekedő hajókon dolgozó tengerészek vonatkozásában, hogy azok a hajótulajdonosok, amelyek a jelen Egyezmény hatókörén kívül eső országokban vagy területeken működő tengerész-toborzó és munkaközvetítő szolgáltatásokat is igénybe vesznek, biztosítsák, hogy az említett szolgáltatások is megfeleljenek a Szabályzatban rögzített követelményeknek. Előírás A1.4 Előírás – Toborzás és munkaközvetítés 1. Valamennyi Tagállam, amely állami tengerész-toborzó és munkaközvetítő szolgáltatást működtet, köteles biztosítani, hogy a szolgáltatás rendben működjön, mégpedig úgy, hogy védelmezze a tengerészek jelen Egyezményben biztosított munkavállalói jogait és előmozdítsa azok érvényesülését. 2. Amennyiben valamely Tagállam területén olyan tengerész-toborzó és munkaközvetítő magánszolgáltatások működnek, amelyek elsődleges célja a tengerészek toborzása és kiközvetítése, vagy amelyek jelentős számú tengerészt toboroznak és közvetítenek ki, akkor ezen szolgáltatások kizárólag valamely szabványosított engedélyezési, tanúsítási vagy egyéb szabályozási rendszernek megfelelően működtethetők. Ilyen rendszert kizárólag a hajótulajdonosok és a tengerészek érintett szervezeteivel való egyeztetést követően lehet létrehozni, módosítani vagy megváltoztatni. Amennyiben kétség merül fel azt illetően, hogy a jelen Egyezmény vonatkozik-e valamely toborzó és munkaközvetítő magánszolgáltatásra, akkor a kérdést az adott Tagállam illetékes hatósága köteles eldönteni a hajótulajdonosok és a tengerészek érintett szervezeteivel való egyeztetést követően. A tengerész-toborzó és munkaközvetítő magánszolgáltatások indokolatlan elterjedését nem szabad bátorítani. 3. A jelen Előírás 2. bekezdésének rendelkezései vonatkoznak – olyan mértékben, ahogyan azt az illetékes hatóság a hajótulajdonosok és a tengerészek érintett szervezeteivel való egyeztetést követően helyénvalónak ítéli meg – azokra a toborzással és munkaközvetítéssel foglalkozó szolgáltatásokra is, amelyeket valamely tengerész-szervezet működtet egy adott Tagállam területén abból a célból, hogy az adott Tagállam állampolgárainak számító tengerészeket közvetítsen olyan hajókra, melyek az adott Tagállam lobogója alatt közlekednek. A jelen bekezdés az alábbiakban felsorolt feltételeknek megfelelő szolgáltatásokra vonatkozik: (
  40. a)a toborzó és munkaközvetítő szolgáltatás valamely kollektív szerződés alapján működik, amely az említett szervezet és valamely hajótulajdonos között jött létre; (
  41. b)mind a tengerész-szervezet, mind pedig a hajótulajdonos az adott Tagállam területén van bejegyezve; (
  42. c)a Tagállamban olyan nemzeti jogszabályok, illetve előírások vannak érvényben, vagy olyan eljárások vannak bevezetve, amelyek alapján jóváhagyásra vagy nyilvántartásba vételre kerül az említett toborzó és munkaközvetítő szolgáltatás működtetését megengedő kollektív szerződés; és (
  43. d)a toborzó és munkaközvetítő szolgáltatás szabályos módon működik, és a jelen Előírás 5. bekezdésében foglaltakhoz hasonló intézkedések vannak érvényben, melyek védik a tengerészek munkavállalói jogait, valamint előmozdítják azok érvényesülését. 4. A jelen Előírás, valamint az 1.4 Szabály egyetlen pontja sem tekinthető úgy, mint amely: (
  44. a)megakadályozná bármelyik Tagállamot abban, hogy ingyenes állami tengerész-toborzó és munkaközvetítő szolgáltatást tartson fenn a tengerészek számára – arra vonatkozó programjának keretében, hogy kielégítse a tengerészek és a hajótulajdonosok szükségleteit –, függetlenül attól, hogy az adott szolgáltatás egy valamennyi munkavállalóra és munkáltatóra kiterjedő állami foglalkoztatási szolgálat részét képezi-e, vagy azzal összehangoltan együttműködik-e; vagy (
  45. b)arra kötelezné bármelyik Tagállamot, hogy magántulajdonú tengerész-toborzó és munkaközvetítő szolgáltatások működtetésére vonatkozó rendszert építsen ki a területén. 5. Az a Tagállam, amely a jelen Előírás 2. bekezdésében leírt rendszert vezet be, köteles jogszabályai vagy egyéb intézkedései keretében legalább az alábbiakban felsoroltakat megtenni: (
  46. a)megtiltani, hogy a tengerész-toborzó és munkaközvetítő szolgáltatások bármely olyan eszközt, eljárást, illetve listát alkalmazzanak, melynek célja megelőzni vagy meggátolni, hogy a tengerészek a képzettségüknek megfelelő állást kapjanak; (
  47. b)megkövetelni, hogy a tengerész-toborzásért, munkaközvetítésért, illetve a tengerészek álláshoz juttatásáért semmiféle közvetítési díj vagy egyéb költség ne terhelje a tengerészeket, sem közvetlen, sem pedig közvetett módon, sem részben, sem pedig egészben, kivéve annak költségét, hogy a tengerész megszerezze a nemzeti jogszabályok által megkövetelt orvosi igazolást, az államilag előírt tengerészkönyvet, valamint az útlevelet vagy egyéb hasonló személyes útiokmányokat, ebbe nem beleértve ugyanakkor a vízumok költségeit, melyeket a hajótulajdonos köteles viselni; és (
  48. c)biztosítani, hogy az érintett Tagállam területén működő tengerész-toborzó és munkaközvetítő szolgáltatások: (
  49. i)naprakész nyilvántartást vezessenek valamennyi tengerészről, akit ők toboroztak vagy közvetítettek ki, és ez a nyilvántartás álljon az illetékes hatóság rendelkezésére ellenőrzés céljából; (
  50. ii)győződjenek meg arról, hogy a tengerészek a szerződtetésüket megelőzően vagy annak folyamán tájékoztatást kapnak a munkamegállapodásuk értelmében fennálló jogaikról és kötelezettségeikről, és győződjenek meg arról is, hogy a megfelelő körülmények biztosítása révén a tengerészek alaposan megvizsgálhatják munkamegállapodásukat annak aláírása előtt és után, továbbá megkapják a munkamegállapodás egy példányát; (iii) győződjenek meg arról, hogy az általuk toborzott, illetve kiközvetített tengerészek rendelkeznek az adott munkához szükséges végzettséggel és okmányokkal, és arról is, hogy a tengerészek munkaszerződései összhangban vannak a vonatkozó jogszabályokkal és előírásokkal, valamint azon kollektív szerződésekkel, amelyek részét képezik a munkamegállapodásnak; (
  51. iv)lehetőség szerint bizonyosodjanak meg arról, hogy a hajótulajdonosnak megvannak a megfelelő eszközei, melyekkel a tengerészeket megvédheti attól, hogy külföldi kikötőben hátramaradjanak; (
  52. v)a tevékenységükkel kapcsolatos valamennyi panaszt kivizsgálják és megválaszolják, valamint tájékoztassák az illetékes hatóságot valamennyi megoldatlan panaszról; (
  53. vi)olyan védőrendszert építsenek ki biztosítások vagy azzal egyenértékű alkalmas intézkedések révén, amely a tengerészeket kártalanítja abban az esetben, ha anyagi veszteséget szenvednek abból következően, hogy valamely toborzó és munkaközvetítő szolgáltatás vagy az érintett hajótulajdonos nem teljesíti a tengerészekkel szemben a tengerész munkaszerződés szerint fennálló kötelezettségeit. 6. Az illetékes hatóság köteles szorosan felügyelni és ellenőrizni az érintett Tagállam területén működő valamennyi, tengerészek toborzásával és munkaközvetítésével foglalkozó szolgáltatást. A területen működő magántulajdonú szolgáltatások működéséhez szükséges bármely engedély, tanúsítvány vagy egyéb hasonló felhatalmazás csak akkor adható ki, illetve újítható meg, ha az illetékes hatóság megbizonyosodott róla, hogy az érintett tengerész-toborzó és munkaközvetítő szolgáltatás megfelel a nemzeti jogszabályokban foglalt követelményeknek. 7. Az illetékes hatóság köteles biztosítani, hogy a tengerész-toborzó és munkaközvetítő szolgáltatások tevékenységét érintő panaszok kivizsgálásához szükség szerint rendelkezésre álljanak a megfelelő hivatali erőforrások és eljárások, és ezekbe – amennyiben ez helyénvaló – vonják be a hajótulajdonosok és a tengerészek képviselőit is. 8. Valamennyi Tagállam, amely ratifikálta a jelen Egyezményt, köteles a lehető legteljesebb mértékben felhívni állampolgárai figyelmét a lehetséges nehézségekre, amelyek akkor adódhatnak, ha ezen állampolgárok olyan állam lobogója alatt közlekedő hajóra szerződnek, amely még nem ratifikálta a jelen Egyezményt – mindaddig, amíg az adott Tagállam meg nem győződik róla, hogy az érintett állam a jelen Egyezményben foglaltakkal egyenértékű előírásokat alkalmaz. A jelen Egyezményt ratifikáló Tagállam fentieknek megfelelő intézkedései nem lehetnek ellentétesek a munkavállalók szabad mozgásának alapelvével, amelyet az érintett két állam által mint aláíró felek által esetlegesen aláírt egyezmények biztosítanak. 9. Valamennyi Tagállam, amely ratifikálta a jelen Egyezményt, köteles megkövetelni, hogy a lobogója alatt közlekedő hajók tulajdonosai a jelen Egyezmény hatálya alá nem tartozó országokban vagy területeken működő tengerész-toborzó és munkaközvetítő szolgáltatások igénybe vétele esetén a tőlük telhető mértékben biztosítsák, hogy az ilyen szolgáltatások megfeleljenek a jelen Előírás követelményeinek. 10. A jelen Előírásban foglaltak nem értelmezhetők úgy, hogy csökkentenék a hajótulajdonosok kötelezettségeit és felelősségét, vagy bármely Tagállam kötelezettségeit és felelősségét a lobogója alatt közlekedő hajók tekintetében. Útmutató B1.4 Útmutató – Toborzás és munkaközvetítés B1.4.1 Útmutató – Szervezeti és működési útmutatók 1. Az A1.4 Előírás 1. bekezdése értelmében fennálló kötelezettségeinek teljesítése során az illetékes hatóság: (
  54. a)vegye fontolóra a szükséges intézkedések megtételét a tengerész-toborzó és munkaközvetítő szolgáltatások közötti hatékony együttműködés elősegítésére, legyenek azok akár állami, akár magántulajdonban; (
  55. b)vegye figyelembe a tengerészeti ipar szükségleteit mind nemzeti, mind pedig nemzetközi szinten, amikor a hajótulajdonosok, a tengerészek és az érintett oktatási intézmények bevonásával kialakítja a képzési programokat azon tengerészek számára, akik a hajón a biztonságos navigációért és a szennyezést megelőző műveletekért felelős személyzetet alkotják; (
  56. c)vegye fontolóra a megfelelő lépések megtételét annak elősegítésére, hogy az állami tengerész-toborzó és munkaközvetítő szolgáltatások megszervezésében és működtetésében – amennyiben léteznek ilyenek – együttműködjenek a hajótulajdonosok és a tengerészek reprezentatív szervezetei; (
  57. d)vegye fontolóra azon feltételek előírását – megfelelően figyelembe véve a magánszférához való jog érvényesülését, valamint a bizalmas adatok védelmének szükségességét –, amelyek teljesülése esetén a tengerész-toborzó és munkaközvetítő szolgáltatások jogosultak lehetnek a tengerészek személyes adatainak kezelésére, beleértve az ilyen adatok gyűjtését, tárolását, kombinálását és harmadik fél részére történő közlését is; (
  58. e)vegye fontolóra valamely olyan rendszer fenntartását, amely a tengerészeti munkaerőpiacra vonatkozó valamennyi releváns információ gyűjtésére és elemzésére szolgál, beleértve a legénységként alkalmazott tengerészek jelenlegi és várható állományának életkor, nem, rang és képzettség szerinti megoszlását, továbbá beleértve a tengerészeti ipar követelményeit – hozzátéve ugyanakkor, hogy az életkorra, illetve a nemre vonatkozó adatok gyűjtése kizárólag statisztikai célból engedhető meg, vagy valamely olyan program keretei között, amely az életkor vagy a nemek szerinti megkülönböztetés megelőzésére szolgál; (
  59. f)vegye fontolóra annak biztosítását, hogy azok a munkatársak, akik a hajó biztonságos navigációjáért és a szennyezés megelőzésére irányuló műveletekért felelős tengerészeket közvetítő, állami és magántulajdonú tengerész-toborzó és munkaközvetítő szolgáltatások felügyeletét végzik, megfelelő kiképzést kapjanak – beleértve a tengeri szolgálatban töltött elismert munkatapasztalatot is –, és releváns ismeretekkel rendelkezzenek a tengerészeti iparról, beleértve a képzésről, a képesítésről, és a munkaügyi előírásokról szóló, vonatkozó nemzetközi tengerészeti jogi okmányokat is; (
  60. g)vegye fontolóra a működési szabályok előírását, valamint a magatartást és az etikus gyakorlatot szabályozó kódexek elfogadását a tengerész-toborzó és munkaközvetítő szolgáltatások számára; és (
  61. h)vegye fontolóra az engedélyezési, illetve tanúsítási rendszer feletti hatósági felügyelet gyakorlását valamely minőségi normarendszer alapján. 2. Az A1.4 Előírás 2. bekezdésében hivatkozott rendszer kialakítása során valamennyi Tagállam vegye fontolóra annak megkövetelését, hogy a területén alapított tengerész-toborzó és munkaközvetítő szolgáltatások ellenőrizhető működési gyakorlatot alakítsanak ki és tartsanak fenn. Az ilyen működési gyakorlat a magántulajdonú tengerész-toborzó és munkaközvetítő szolgáltatások esetében – valamint az alkalmazható mértékig az állami tengerész-toborzó és munkaközvetítő szolgáltatások esetében is – szabályozza az alábbiakban felsorolt kérdéseket: (
  62. a)az orvosi vizsgálatokat, a tengerészek személyi azonosító okmányait, és egyéb olyan tételeket, amelyekre a tengerészeknek szükségük lehet a munkavállaláshoz; (
  63. b)teljes körű és hiánytalan nyilvántartás vezetését a toborzó és munkaközvetítő rendszerükben található tengerészekről – megfelelően figyelembe véve a magánszférához való jog érvényesülését, valamint a bizalmas adatok védelmének szükségességét –, amely nyilvántartás kiterjed, de nem korlátozódik a következőkre: (
  64. i)a tengerészek képesítéseire; (
  65. ii)a korábbi munkaviszonyok jegyzékére; (iii) a munkaviszonnyal kapcsolatos személyes adatokra; és (
  66. iv)a munkaviszonnyal kapcsolatos orvosi adatokra; (
  67. c)naprakész nyilvántartás vezetését azon hajókról, amelyek részére az adott tengerész-toborzó és munkaközvetítő szolgáltatás tengerészeket közvetít, és annak biztosítását, hogy a szolgáltatások vészhelyzet esetén a nap minden órájában elérhetőek legyenek valamilyen formában; (
  68. d)olyan eljárások bevezetését, amelyek biztosítják, hogy a tengerész-toborzó és munkaközvetítő szolgáltatások, illetve azok alkalmazottai nem zsákmányolhatják ki a tengerészeket valamely adott hajóra vagy valamely adott társasághoz való szerződtetés felkínálása révén; (
  69. e)olyan eljárások bevezetését, amelyek kizárják a tengerészek kizsákmányolásának lehetőségét a munkába álláskor kapott fizetéselőleg kifizetésén keresztül, illetve bármely más olyan pénzügyi tranzakción keresztül, amely a hajótulajdonos és a tengerész között jön létre és amelyet a tengerész-toborzó és munkaközvetítő szolgáltatás kezel; (
  70. f)mindazon költségeknek – ha vannak ilyenek – az egyértelmű nyilvánosságra hozatalát, amelyeket a tengerésznek kell viselnie a toborzási folyamat során; (
  71. g)annak biztosítását, hogy a tengerészeket felvilágosítsák a szerződésük szerinti leendő állásukra vonatkozó sajátos feltételekről, valamint az adott hajótulajdonosnak a munkavállalásukkal kapcsolatos iránymutatásairól; (
  72. h)a természetes igazságosság elveinek megfelelő eljárások bevezetését az alkalmatlansággal, illetve a fegyelmi kérdésekkel kapcsolatos esetek kezelésére, összhangban a nemzeti jogszabályokkal és gyakorlattal, valamint – vonatkozó esetekben – a kollektív szerződésekkel; (
  73. i)olyan eljárások bevezetését, amelyek a lehető legteljesebb mértékben biztosítják, hogy valamennyi, a munkavállalás kapcsán benyújtott kötelező bizonyítvány és okirat a naprakész állapotot mutatja, és nem csalárd módon szerezték be őket, a korábbi munkaviszonyokra vonatkozó referenciák pedig ellenőrzésre kerültek; (
  74. j)olyan eljárások bevezetését, amelyek biztosítják, hogy ha a tengerészek családja információt vagy tanácsot kér, amíg a tengerész a tengeren tartózkodik, akkor a kérést azonnal, segítőkész módon és térítésmentesen teljesítsék; és (
  75. k)annak ellenőrzését, hogy a munkaügyi körülmények azokon a hajókon, ahová a tengerészeket kiközvetítik, megfelelnek a hajótulajdonos és a tengerészek reprezentatív szervezete között köttetett, vonatkozó kollektív szerződésnek; továbbá annak alapelvként való rögzítését, hogy a tengerészeket csak olyan hajótulajdonosoknak közvetítik ki, akik a vonatkozó jogszabályoknak vagy kollektív szerződéseknek megfelelő szerződéses munkavállalási feltételeket kínálnak a tengerészeknek. 3. Fontolóra kell venni a Tagállamok és a releváns szervezetek közötti nemzetközi együttműködés ösztönzését, így például: (
  76. a)a rendszeres információcserét a tengerészeti ipar és a tengerészeti munkaerőpiac vonatkozásában kétoldalú, regionális és többoldalú alapon; (
  77. b)az információcserét a tengerészeti munkaügyi törvénykezés vonatkozásában; (
  78. c)a tengerészek toborzását és munkaközvetítését szabályozó iránymutatások, munkamódszerek és törvényi rendelkezések összehangolását; (
  79. d)a tengerészek nemzetközi toborzásával és munkaközvetítésével kapcsolatos eljárások és körülmények javítását; és (
  80. e)a munkaerő-tervezést, a tengerészek kínálati és keresleti piacának, valamint a tengerészeti ipar igényeinek figyelembe vételével. 2. FEJEZET – A FOGLALKOZTATÁS FELTÉTELEI Szabály 2.1 Szabály – A tengerészek munkaszerződései Cél: Annak biztosítása, hogy a tengerészek tisztességes munkamegállapodással rendelkezzenek 1. A tengerész foglalkoztatására vonatkozó kikötéseket és feltételeket egyértelmű, írott, jogilag érvényesíthető szerződésben kell rögzíteni vagy hivatkozással abba belefoglalni, továbbá e kikötéseknek és feltételeknek összhangban kell állniuk a Szabályzatban rögzített előírásokkal. 2. Biztosítani kell, hogy a tengerészek munkaszerződéseit az egyes tengerészek olyan feltételek között fogadják el, amely feltételek szavatolják, hogy a tengerésznek lehetősége legyen a szerződésben foglalt kikötéseket és feltételeket áttekinteni és azokról tanácsot kérni, valamint szavatolják, hogy a tengerész e kikötéseket és feltételeket szabad akaratából fogadhassa el, mielőtt a szerződést aláírja. 3. A tengerészek munkaszerződései – az adott Tagállam nemzeti jogszabályaival és gyakorlatával összeegyeztethető mértékig – úgy értelmezendők, mint amelyek magukban foglalják valamennyi vonatkozó kollektív szerződést. Előírás A2.1 Előírás – A tengerészek munkaszerződései 1. Valamennyi Tagállam köteles olyan jogszabályokat elfogadni, amelyek megkövetelik, hogy az adott Tagállam lobogója alatt közlekedő hajók megfeleljenek az alábbiakban felsorolt követelményeknek: (
  81. a)az adott Tagállam lobogója alatt közlekedő hajókon dolgozó tengerészek mindegyike rendelkezzen olyan tengerész munkaszerződéssel, amelyet egyrészről maga a tengerész, másrészről a hajótulajdonos vagy a hajótulajdonos valamely képviselője aláírt – illetve amennyiben a tengerész nem alkalmazott, akkor rendelkezzen más szerződéses vagy hasonló megállapodás létrejöttét igazoló bizonyítékkal –, és amely a jelen Egyezmény követelményeinek megfelelően tisztességes munka- és életkörülményeket biztosít a tengerész számára a hajón; (
  82. b)a tengerész munkaszerződést aláíró tengerészek számára legyen biztosítva a lehetőség arra, hogy a szerződést alaposan áttekinthessék és azzal kapcsolatban tanácsot kérhessenek, mielőtt aláírják, valamint legyen biztosítva valamennyi egyéb feltétel is, amely szükséges annak szavatolásához, hogy a tengerészek szabad akaratukból kötik meg a szerződést, jogaiknak és kötelezettségeiknek megfelelő ismerete mellett; (
  83. c)legyen a hajótulajdonos és az érintett tengerész birtokában is egy-egy eredeti, aláírással ellátott példány a tengerész munkaszerződésből; (
  84. d)történjenek intézkedések annak biztosítására, hogy a tengerészek – beleértve a hajóparancsnokot is – a fedélzeten könnyen megkaphassák a foglalkoztatásuk feltételeire vonatkozó egyértelmű információkat, és hogy ezen információk, beleértve a tengerészek munkaszerződésének egy példányát is, áttekintés céljából álljanak az illetékes hatóságok – az érintett kikötőkben működő illetékes hatóságokat is beleértve – tisztviselőinek rendelkezésére; és (
  85. e)a tengerészek kézhez kapjanak egy dokumentumot – az eddigi munkaviszonyaik jegyzékét –, amely a hajón való foglalkoztatásuk adatait rögzíti. 2. Amennyiben valamely kollektív szerződés alkotja a tengerész munkaszerződés egészét vagy részét, e kollektív szerződés egy példányát a fedélzeten kell hordozni. Amennyiben a tengerész munkaszerződés, illetve bármely vonatkozó kollektív szerződés nem angol nyelven készült, úgy a következőknek rendelkezésre kell állniuk angol nyelven is (kivéve azokon a hajókon, amelyek kizárólag belföldi utakon közlekednek): (
  86. a)a megállapodás szabványos változatának egy példánya; és (
  87. b)a kollektív szerződés azon részei, melyek az 5.2 Szabály értelmében a kikötő szerinti Állam által végzett ellenőrzés tárgyi hatálya alá esnek. 3. A jelen Előírás 1(
  88. e)bekezdésében említett dokumentum nem tartalmazhat semminemű megállapítást a tengerészek munkájának minőségére, illetve a tengerészek munkabérére vonatkozóan. A dokumentum formátumát, a rögzítendő adatok körét és ezen adatok rögzítésének módját a nemzeti jogszabályokban kell meghatározni. 4. Valamennyi Tagállam köteles olyan jogszabályokat elfogadni, amelyek meghatározzák az adott Tagállam nemzeti jogszabályainak hatálya alá tartozó valamennyi tengerész munkaszerződésben kötelezően rögzítendő részletek körét. A tengerész-munkamegállapodásoknak minden esetben tartalmazniuk kell az alábbiakban felsorolt adatokat: (
  89. a)a tengerész teljes neve, születési ideje vagy életkora, és születési helye; (
  90. b)a hajótulajdonos neve és címe; (
  91. c)a tengerész munkaszerződés aláírásának helye és ideje; (
  92. d)a munkakör, amelyben a tengerész foglalkoztatva lesz; (
  93. e)a tengerész munkabérének összege, vagy – ahol ez értelmezhető – a munkabér kiszámítására használt szabály; (
  94. f)a fizetett éves szabadság mennyisége, vagy – ahol ez értelmezhető – a kiszámítására használt szabály; (
  95. g)a megállapodás megszűnése és ennek feltételei, beleértve az alábbiakat is: (
  96. i)amennyiben a megállapodás határozatlan időre jött létre, akkor azokat a feltételeket kell közölni, amelyek szerint az egyes felek a szerződést megszüntethetik, a kötelező felmondási idő megjelölésével együtt, mely időszak nem lehet rövidebb a hajótulajdonos számára, mint a tengerész számára; (
  97. ii)amennyiben a szerződés határozott időre jött létre, akkor a lejártának napjaként meghatározott időpontot kell közölni; és (iii) amennyiben a szerződés egyetlen hajóútra szólóan jött létre, akkor a rendeltetési kikötő nevét kell közölni, és annak az időnek a hosszát, amelynek a megérkezés után el kell telnie, mielőtt a tengerészt el lehet bocsátani; (
  98. h)a hajótulajdonos által a tengerész részére biztosítandó egészségügyi és társadalombiztosítási járulékok; (
  99. i)a tengerész repatriálásra való jogosultsága; (
  100. j)utalás a kollektív szerződésre, amennyiben van ilyen; és (
  101. k)a nemzeti jogszabályok által megkövetelt valamennyi egyéb részlet. 5. Valamennyi Tagállam köteles olyan jogszabályokat elfogadni, amelyek meghatározzák a tengerész munkaszerződés lejárat előtti megszűnése esetén a tengerész, illetve a hajótulajdonos részéről adandó kötelező legrövidebb felmondási időt. A kötelező legrövidebb felmondási időszakok hosszát a hajótulajdonosok és a tengerészek érintett szervezeteivel folytatott egyeztetéseket követően kell meghatározni, de semmi esetre sem lehetnek hét napnál rövidebbek. 6. A kötelező legrövidebb felmondási időnél rövidebb felmondási idővel is megszűnhet a szerződés olyan körülmények esetében, amelyek fennállása a nemzeti jogszabályok, előírások vagy a vonatkozó kollektív szerződések szerint indokolttá teszi a munkaszerződés rövidebb határidejű vagy azonnali felmondással történő megszüntetését. Az ilyen körülmények meghatározása során valamennyi Tagállam köteles biztosítani, hogy figyelembevételre kerüljön a tengerészek azon igénye, hogy munkamegállapodásukat rövidebb határidejű vagy azonnali felmondással is megszüntethessék, mégpedig szankciók elszenvedése nélkül, ha erre különleges családi események miatt vagy egyéb sürgős okból szükségük van. Útmutató B2.1 Útmutató – A tengerészek munkaszerződései B2.1.1 Útmutató – Korábbi munkaviszonyok jegyzéke 1. Az A2.1 Előírás 1(
  102. e)bekezdésében említett jegyzékben – az eddigi munkaviszonyok jegyzékében – feljegyzendő adatok körének meghatározása során valamennyi Tagállam biztosítsa, hogy a jegyzék – angol nyelvre is lefordítva – elegendő információt tartalmazzon ahhoz, hogy birtokosa további munkáért folyamodhasson a segítségével, illetve hogy megfeleljen a felminősítéshez vagy előléptetéshez szükséges, tengeri szolgálatra vonatkozó követelményeknek. A tengerész elbocsátási könyve megfelelhet az említett Előírás 1(
  103. e)bekezdésében foglalt követelménynek. Szabály 2.2 Szabály – Munkabérek Cél: Annak biztosítása, hogy a tengerészek szolgálataikért fizetséget kapjanak 1. Valamennyi tengerészt rendszeres időközönként, a munkamegállapodásának mindenben megfelelve kell megfizetni a munkájáért. Előírás A2.2 Előírás – Munkabérek 1. Valamennyi Tagállam köteles megkövetelni, hogy a lobogója alatt közlekedő hajókon dolgozó tengerészeknek járó összegeket egy hónapnál nem hosszabb időközönként fizessék ki, a vonatkozó kollektív szerződésnek megfelelően, ha van ilyen. 2. A tengerészek havonta kapjanak kimutatást az esedékes kifizetésekről és a kifizetett összegekről, beleértve a munkabért, a munkabéren felüli kifizetéseket, valamint a kifizetésnél használt valutaárfolyamot is, amennyiben a kifizetés nem a megállapodás szerinti pénznemben vagy átváltási árfolyamon történt. 3. Valamennyi Tagállam köteles megkövetelni, hogy a hajótulajdonosok tegyenek intézkedéseket – így például a jelen Előírás 4. bekezdésében foglaltakat – annak érdekében, hogy a tengerészek számára lehetőséget biztosítsanak arra, hogy a keresetük egészét vagy részét eljuttathassák a családjuknak, eltartott családtagjaiknak, vagy jogszabály szerinti kedvezményezettjeiknek. 4. Azok az intézkedések, amelyeket annak biztosítása érdekében kell megtenni, hogy a tengerészek eljuttathassák a keresetüket a családjuknak, a következőket foglalják magukban: (
  104. a)egy olyan rendszer létrehozását, amely lehetővé teszi a tengerészek számára, hogy alkalmazásba állásuk idején vagy alkalmazásuk folyamán, ha úgy kívánják, a munkabérük egy részét kijelölhessék a családjuk részére banki átutalással vagy hasonló módon rendszeres időközönként történő kiutalásra; és (
  105. b)annak megkövetelését, hogy a kijelölt munkabér-hányadok átutalása a kellő időben megtörténjen, közvetlenül a tengerész által megnevezett személy vagy személyek részére. 5. A jelen Előírás 3. és 4. bekezdése értelmében nyújtott szolgáltatásokért esetlegesen felszámított valamennyi díj összege legyen méltányos, a valutaátváltási arányszám pedig – amennyiben egyéb kikötés másképpen nem rendeli – a nemzeti jogszabályokkal összhangban a mindenkori piaci értéknek vagy a hivatalos közleményben meghatározott értéknek feleljen meg, és semmiképpen ne legyen hátrányos a tengerészre nézve. 6. Valamennyi olyan Tagállam, amely a tengerészek munkabérét szabályozó nemzeti jogszabályokat léptet hatályba, köteles megfelelően figyelembe venni a Szabályzat B. részében foglalt útmutatást. Útmutató B2.2 Útmutató – Munkabérek B2.2.1 Útmutató – Specifikus fogalmak meghatározása 1. A jelen Útmutató értelmében az alábbi fogalmak meghatározása a következő: (
  106. a)a szakképzett tengerész valamennyi olyan tengerészt jelenti, aki kellően szakképzettnek tekinthető a fedélzeti részlegen szolgálatot teljesítő beosztásba tartozó hajósoktól megkövetelt bármely feladat ellátására – kivéve a felügyeleti vagy szakértői beosztásúak feladatait –, illetve aki a nemzeti jogszabályok, előírások, illetve gyakorlat, vagy valamely kollektív szerződés szerint szakképzett tengerésznek minősül; (
  107. b)az alapfizetés vagy alapbér a rendes munkaidőben végzett munkáért járó fizetséget jelenti, függetlenül attól, hogy az milyen elemekből tevődik össze; nem tartalmazza a ledolgozott túlórákért járó fizetség, a prémiumok, a járadékok, a fizetett szabadságok, illetve a fizetésen felüli bármely egyéb járandóságok összegét; (
  108. c)a konszolidált (összevont) bér az alapfizetést és a fizetéshez kapcsolódó egyéb juttatásokat is tartalmazó munkabért vagy fizetést jelenti; a konszolidált bér tartalmazhatja az összes ledolgozott túlóráért járó térítést és a fizetéshez kapcsolódó valamennyi egyéb juttatást is, de az is lehetséges, hogy részleges konszolidálás formájában csak bizonyos juttatásokat tartalmazzon; (
  109. d)a munkaidő azt az időt jelenti, amelyben a tengerész a hajó részére történő munkavégzésre van kötelezve; (
  110. e)a túlmunka a rendes munkaidőn túlmenően ledolgozott időt jelenti. B2.2.2 Útmutató – Kiszámítás és kifizetés 1. Azokra a tengerészekre vonatkozóan, akiknek a részére kifizetett összeg magában foglalja a ledolgozott túlórákért járó külön térítést: (
  111. a)a munkabér kiszámításához: a tengeren és a kikötőben ledolgozott rendes munkaidő ne haladja meg a napi nyolc órát; (
  112. b)a túlmunka kiszámításához: az alapfizetés vagy alapbér által lefedett heti rendes munkaidő óraszáma a nemzeti jogszabályokban legyen meghatározva, ha azt kollektív szerződés nem szabja meg, de a heti 48 órát ne haladja meg; a kollektív szerződés rögzíthet más eljárást is, amely azonban nem lehet a fentinél kedvezőtlenebb; (
  113. c)a túlmunkáért járó térítés óradíjai ne legyenek alacsonyabbak az egy óráért járó alapfizetés vagy alapbér egy és egynegyedénél; a túlmunkáért járó térítés óradíjai a nemzeti jogszabályokban legyenek meghatározva, vagy kollektív szerződésekben, ha ez az adott esetre vonatkoztatható; és (
  114. d)a hajóparancsnok vagy az általa kijelölt személy vezessen feljegyzést valamennyi ledolgozott túlóráról, és e feljegyzést a tengerész legfeljebb egy hónapos időközönként aláírásával ellenjegyezze. 2. Azokra a tengerészekre vonatkozóan, akiknek a munkabére teljes egészében vagy részlegesen konszolidált (összevont): (
  115. a)a tengerészek munkamegállapodása határozza meg egyértelműen, amennyiben ez helyénvaló, a tengerésztől a kapott járandóságok fejében elvárt munkaórák számát, valamint a konszolidált béren túlmenően neki járó valamennyi lehetséges további járadékot, és azok juttatásának feltételeit; (
  116. b)amennyiben a konszolidált bér fejében ledolgozott munkaidőn túlmenően teljesített túlórákért külön órabér kerül kifizetésre, úgy ez az órabér ne legyen kevesebb, mint a – jelen Útmutató 1. bekezdésében foglalt meghatározás szerinti – rendes munkaidőben ledolgozott óráknak megfelelő alap-órabér egy és egynegyede; ugyanez az alapelv vonatkozzék azokra a túlórákra is, amelyek a konszolidált bérben benne foglaltatnak; (
  117. c)az a járandóság, amely a teljesen vagy részlegesen konszolidált bérnek a – jelen Útmutató 1(
  118. a)bekezdésében foglalt meghatározás szerinti – rendes munkaidőben ledolgozott órákért járó részét képezi, ne legyen kevesebb, mint a hatályos előírások szerint megállapított minimálbér; és (
  119. d)a részlegesen konszolidált munkabérben részesülő tengerészek esetében – amint arról a jelen Útmutató 1(
  120. d)bekezdése rendelkezik – valamennyi ledolgozott túlóráról vezessenek feljegyzést, a feljegyzések pedig kerüljenek ellenjegyzésre. 3. A nemzeti jogszabályok, előírások, illetve a kollektív szerződések úgy is rendelkezhetnek, hogy a túlórákért, illetve a heti pihenőnapokon és a hivatalos munkaszüneti napokon végzett munkáért – ellentételezésül – legalább ezek mennyiségével egyenértékű szolgálaton kívül töltött idő és hajón kívül töltött idő járjon, vagy pedig pótszabadság járjon az ilyen rendelkezések szerint esedékes járandóság vagy bármely egyéb ellentételezés helyében. 4. A hajótulajdonosok és a tengerészek reprezentatív szervezeteivel folytatott egyeztetéseket követően elfogadott nemzeti jogszabályok és előírások – illetve amennyiben ez az adott esetre vonatkoztatható, a kollektív szerződések – vegyék figyelembe az alábbiakban felsorolt alapelveket: (
  121. a)az egyenlő értékű munkáért egyenlő díjazás illessen meg valamennyi olyan tengerészt, aki ugyanazon a hajón áll alkalmazásban, mégpedig faji hovatartozás, bőrszín, nemi, illetve vallási hovatartozás, politikai meggyőződés, származási hely vagy társadalmi háttér szerinti megkülönböztetés nélkül; (
  122. b)a tengerészek munkamegállapodását – amely meghatározza a hatályos munkabéreket, illetve a munkabérek alapjául szolgáló hatályos arányszámokat – a hajó fedélzetén kell hordozni; a munkabérek összegével, illetve a munkabérek alapjául szolgáló arányszámokkal kapcsolatos információkat valamennyi tengerész számára hozzáférhetővé kell tenni, mégpedig vagy olyan módon, hogy a releváns információkat tartalmazó tájékoztatóból legalább egy aláírt, valamely általa beszélt nyelven lévő példányt a tengerész rendelkezésére bocsátanak, vagy olyan módon, hogy a megállapodás egy példánya a tengerészek számára hozzáférhető helyen kifüggesztésre kerül, vagy pedig valamely más megfelelő módon; (
  123. c)a munkabér törvényes fizetőeszközben kerüljön kifizetésre; amennyiben ez megfelelő, a munkabér banki átutalás, bankutalvány, postai csekk vagy pénzesutalvány útján is kifizethető; (
  124. d)a szerződéses viszony végeztével valamennyi esedékes járandóság kerüljön kifizetésre, mégpedig indokolatlan késedelem nélkül; (
  125. e)az illetékes hatóság rójon ki alkalmas büntetéseket, illetve egyéb megfelelő jóvátételi kötelezettségeket a hajótulajdonosokra, amennyiben azok indokolatlan késedelembe esnek az esedékes járandóságok maradéktalan megfizetésében, illetve ezirányú kötelességüket elmulasztják teljesíteni; (
  126. f)a munkabérek közvetlenül a tengerészek saját maguk által megjelölt bankszámláira kerüljenek átutalásra, kivéve abban az esetben, ha írásban másféle megoldást kérelmeznek; (
  127. g)a hajótulajdonos – a jelen bekezdés (
  128. h)albekezdése kikötéseinek fenntartása mellett – semmilyen módon ne korlátozza a tengerészek arra vonatkozó szabadságát, hogy hogyan rendelkeznek a járandóságaikkal; (
  129. h)a járandóságokból levonások csak a következő esetekben legyenek engedélyezhetőek: (
  130. i)ha az adott levonást illetően a nemzeti jogszabályokban vagy valamely vonatkozó kollektív szerződésben kifejezett rendelkezés szerepel, és az adott levonás feltételeiről a tengerészt az illetékes hatóság által legmegfelelőbbnek ítélt módon tájékoztatták; és (
  131. ii)ha a levonások végösszege nem haladja meg azt a határt, amelyet a nemzeti jogszabályok, illetve kollektív szerződések vagy bírósági határozatok az ilyen levonások esetére esetleg megállapítottak; (
  132. i)a tengerészek járandóságait a munkaviszonyba lépésükkel, illetve a munkaviszonyuk fenntartásával kapcsolatban ne sújtsák levonásokkal; (
  133. j)legyen tilos a tengerészekkel szemben bárminemű pénzbírság alkalmazása, kivéve azon pénzbírságokat, amelyek alkalmazására nemzeti jogszabályok, illetve kollektív szerződések vagy egyéb intézkedések adnak felhatalmazást; (
  134. k)az illetékes hatóság legyen jogosult ellenőrizni a hajó fedélzetén működő boltokat és szolgáltatásokat annak biztosítása érdekében, hogy azok méltányos és ésszerű árszabást alkalmazzanak az érintett tengerészek javára; és (
  135. l)addig a mértékig terjedően, amilyen mértékben a tengerészek munkabér-követelései és a munkaviszonyukkal kapcsolatban nekik járó egyéb összegekről szóló követelései nem biztosítottak a tengerizálogjogokról és jelzálogokról („International Convention on Maritime Liens and Mortgages”) szóló 1993. évi nemzetközi egyezmény rendelkezéseinek megfelelően, az ilyen követelések a munkavállalók igényeinek védelméről (a munkáltató fizetésképtelensége esetén) szóló 1992. évi 173. sz. egyezmény rendelkezései szerint legyenek biztosítva. 5. A hajótulajdonosok és a tengerészek reprezentatív szervezeteivel folytatott egyeztetéseket követően valamennyi Tagállam hozzon létre eljárásokat a jelen Útmutatóban érintett bármely üggyel kapcsolatban emelt panaszok kivizsgálására. B2.2.3 Útmutató – Minimálbér 1. Anélkül, hogy ez a kollektív tárgyalás szabadságának elvét hátrányosan érintené, a hajótulajdonosok és a tengerészek reprezentatív szervezeteivel folytatott egyeztetéseket követően valamennyi Tagállam hozzon létre a tengerészek minimálbérének meghatározására szolgáló eljárásokat. A hajótulajdonosok és a tengerészek reprezentatív szervezetei vegyenek részt az ilyen eljárások működtetésében. 2. Az ilyen eljárások létrehozása, valamint a minimálbérek meghatározása során szenteljenek kellő figyelmet a minimálbér meghatározásával kapcsolatos nemzetközi munkaügyi előírásoknak, továbbá az alábbi elveknek: (
  136. a)a minimálbérek szintje vegye tekintetbe a tengerészeti foglalkoztatás természetét, a hajók személyzettel való ellátottságának szintjét, valamint a tengerészek rendes munkaidejét; és (
  137. b)a minimálbérek szintje úgy legyen igazítva, hogy tekintetbe vegye a megélhetési költségekben, valamint a tengerészek szükségleteiben történt változásokat. 3. Az illetékes hatóság biztosítsa: (
  138. a)valamely felügyeleti rendszer és szankciók révén azt, hogy a munkabérek a megállapított arányszámoknál nem alacsonyabb arányszám vagy arányszámok szerint kerülnek kifizetésre; és (
  139. b)hogy valamennyi tengerésznek, akit a minimálbérnél alacsonyabb arányszám szerint fizettek ki, lehetősége legyen kis költséggel járó és gyors bírósági eljárás vagy egyéb eljárás segítségével visszaszerezni azt az összeget, amivel a fizetsége elmaradt a kívánt szinttől. B2.2.4 Útmutató – A szakképzett tengerészek minimális havi alapfizetésének, illetve alapbérének összege 1. A szakképzett tengerésznek egy naptári hónapnyi szolgálatáért járó alapfizetése, illetve alapbére ne maradjon el attól az összegtől, amelyet a Közös Tengerészeti Bizottság vagy más, a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal Igazgatótanácsa által meghatalmazott testület rendszeres időközönként meghatároz. Az Igazgatótanács döntését követően a főigazgató értesíti a Szervezet Tagállamait a módosított összegekről. 2. A jelen Útmutató egyetlen részét sem szabad úgy értelmezni, mint amely hátrányosan érintené a hajótulajdonosok vagy ezek szervezetei, valamint a tengerészek szervezetei között létrejött megállapodásokat a foglalkoztatásra vonatkozó, minimális előírásnak számító kikötések és feltételek szabályozásáról, feltéve, hogy ezen kikötéseket és feltételeket az illetékes hatóság is elismeri. Szabály 2.3 Szabály – Munkaidő és pihenőidő Cél: Annak biztosítása, hogy a tengerészek szabályozott munkaidővel, illetve pihenőidővel rendelkezzenek 1. Valamennyi Tagállam köteles biztosítani, hogy a tengerészek munkaideje, illetve pihenőideje szabályozva legyen. 2. Valamennyi Tagállam köteles meghatározott időszakra vetítve megállapítani a munkaidő maximális mértékét vagy a pihenőidő minimális mértékét, oly módon, hogy az összhangban legyen a Szabályzat rendelkezéseivel. Előírás A2.3 Előírás – Munkaidő és pihenőidő 1. A jelen Előírás szempontjából az alábbi kifejezések a következőket jelentik: (
  140. a)a munkaidő azt az időt jelenti, amelyben a tengerész a hajó részére történő munkavégzésre kötelezett; (
  141. b)a pihenőidő a munkaidőn kívüli időt jelenti; a kifejezés nem foglalja magában a munka közben tartott rövid szünetek idejét. 2. Valamennyi Tagállam köteles – a jelen Előírás 5–8. bekezdéseiben előírt kereteken belül – megállapítani vagy a munkaidőnek azt a maximális óraszámát, amelyet egy adott időszakon belül nem szabad túllépni, vagy pedig a pihenőidőnek azt a minimális óraszámát, amelyet egy adott időszakon belül kötelező biztosítani. 3. Valamennyi Tagállam elismeri, hogy a tengerészek rendes munkaidejére vonatkozó előírásnak – más munkavállalókéhoz hasonlóan – a nyolcórás munkanapon, a heti egy pihenőnapon és a hivatalos munkaszüneti napok alkalmával kapott pihenőkön kell alapulnia. Mindazonáltal ez nem akadályoz meg egyetlen Tagállamot sem abban, hogy olyan eljárásokat állítson fel, amelyek révén engedélyezheti, illetve bejegyezheti a tengerészek rendes munkaidejét a fenti előírásnál semmivel sem kedvezőtlenebb alapokon megállapító kollektív szerződéseket. 4. A nemzeti előírások megállapítása során valamennyi Tagállam köteles figyelembe venni azon veszélyeket, melyeket a tengerészek kimerültsége jelenthet, így különösen azoké a tengerészeké, akik feladatai a navigációs biztonságot, valamint a hajó biztonságos és veszélytelen üzemelését érintik. 5. A munkaidőre, illetve a pihenőidőre kötelezően vonatkozó korlátozások az alábbiak: (
  142. a)a maximális munkaidő nem haladhatja meg: (
  143. i)a 14 órát bármely 24 órás időszakon belül; és (
  144. ii)a 72 órát bármely hétnapos időszakon belül; vagy (
  145. b)a minimális pihenőidő nem lehet kevesebb, mint: (
  146. i)tíz óra bármely 24 órás időszakon belül; és (
  147. ii)77 óra bármely hétnapos időszakon belül. 6. A pihenőidő legfeljebb két rész-időszakra osztható, melyek közül az egyik időszak legalább hat óra hosszú kell legyen, a két egymást követő pihenőidőszak között eltelt idő hosszúsága pedig nem haladhatja meg a 14 órát. 7. A hajóvizsgálatokat, tűzoltási és mentőcsónak-gyakorlatokat, továbbá a nemzeti jogszabályokban és nemzetközi jogi aktusokban előírt egyéb gyakorlatokat olyan módon kell lefolytatni, hogy azok a lehető legkevésbé zavarják meg a pihenőidőszakokat, és ne okozzanak kimerültséget. 8. Amikor egy tengerészt rendkívüli munkára rendelnek ki – mert például egy gépállás kezelő nélkül marad –, kötelező a tengerész részére megfelelő pótlólagos pihenőidőszakot biztosítani, ha a munkára való kirendelések a rendes pihenőidejét zavarták meg. 9. Amennyiben erre vonatkozóan nincs hatályban kollektív szerződés vagy döntőbírósági ítélet, illetve amennyiben az illetékes hatóság úgy határoz, hogy a hatályos kollektív szerződésben vagy döntőbírósági ítéletben a jelen Előírás 7. vagy 8. bekezdésére vonatkozóan hozott rendelkezések elégtelenek, akkor az illetékes hatóság köteles meghatározni a megfelelő rendelkezéseket, amelyek elegendő pihenőidőt biztosítanak az érintett tengerészek számára. 10. Valamennyi Tagállam köteles megkövetelni, hogy valamely könnyen hozzáférhető helyen kifüggesztésre kerüljön a fedélzeti munkabeosztást tartalmazó táblázat, amely valamennyi beosztásra vonatkozóan tartalmazza legalább a következőket: (
  148. a)a tengeri szolgálat és a kikötői szolgálat munkabeosztását; és (
  149. b)a nemzeti jogszabályok, vagy a vonatkozó kollektív szerződések által megkövetelt maximális munkaidőt vagy minimális pihenőidőt. 11. A jelen Előírás 10. bekezdésében említett táblázatot szabványosított formában kell elkészíteni a hajó munkanyelvén vagy munkanyelvein, valamint angol nyelven. 12. Valamennyi Tagállam köteles megkövetelni, hogy a tengerészek napi munkaidejéről vagy napi pihenőidejéről folyamatos nyilvántartást vezessenek, annak érdekében, hogy lehetővé váljon a jelen Előírás 5-től 11-ig terjedő bekezdéseinek való megfelelés folyamatos ellenőrzése. A nyilvántartást az illetékes hatóság által – a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet esetleg rendelkezésre álló útmutatásainak figyelembe vételével – kialakított, szabványosított formában, vagy a Szervezet által kialakított bármely szabványosított formában kell vezetni. A nyilvántartást a jelen Előírás 11. bekezdésében megkövetelt nyelveken kell vezetni. Valamennyi tengerésznek kapnia kell egy példányt a rá vonatkozó nyilvántartásból, melyet a hajóparancsnok vagy az általa meghatalmazott személy, továbbá a tengerész köteles aláírásával ellenjegyezni. 13. A jelen Előírás 5. és 6. bekezdésében foglaltak egyetlen Tagállamot sem akadályoznak meg abban, hogy olyan nemzeti jogszabályokat hozzon, vagy olyan eljárást állítson fel az illetékes hatósága számára, amelyek vagy amely révén jóvá lehet hagyni, illetve be lehet jegyezni olyan kollektív szerződéseket is, amelyek az itt rögzített korlátozások tekintetében kivételeket engednek meg. Az ilyen kivételeknek a lehető legnagyobb mértékben követniük kell a jelen Előírás rendelkezéseit, de az őrszolgálatot ellátó tengerészek vagy a rövid utakon közlekedő hajókon dolgozó tengerészek számára gyakoribb vagy hosszabb szabadságolási időszakokat, illetve kiegészítő szabadság megítélését is elrendelhetik. 14. A jelen Előírásban foglaltak semmiképpen sem értelmezhetők úgy, hogy bármilyen mértékben csorbítanák a hajóparancsnoknak azon jogát, hogy a tengerésztől bármennyi órányi munka elvégzését megkövetelje a hajó, a hajón tartózkodó személyek vagy a rakomány biztonságának azonnali biztosítása érdekében, vagy a tengeren vészhelyzetben lévő egyéb hajóknak, illetve személyeknek való segítségnyújtás érdekében. Ennek megfelelően a hajóparancsnok jogosult felfüggeszteni a munkaidőre, illetve a pihenőidőre vonatkozó beosztást, és szükség szerint bármennyi órányi munka elvégzését megkövetelni a tengerésztől mindaddig, amíg a normális állapotokat helyre nem állították. A normális állapotok helyreállítását követő leghamarabbi alkalmas időpontban a hajóparancsnok köteles gondoskodni arról, hogy valamennyi tengerész, aki a beosztás szerinti pihenőidejében munkát végzett, megfelelő pihenőidőt kapjon. Útmutató B2.3 Útmutató – Munkaidő és pihenőidő B2.3.1 Útmutató – Fiatalkorú tengerészek 1. A tengeren és a kikötőben a következő rendelkezések vonatkozzanak valamennyi, 18. életévét be nem töltött fiatalkorú tengerészre: (
  150. a)a munkaidő ne haladja meg a napi nyolc órát, valamint a heti 40 órát, túlórában végzett munka pedig csak abban az esetben legyen megengedett, ha az biztonsági okokból elkerülhetetlen; (
  151. b)valamennyi étkezésre elegendő idő álljon rendelkezésre, és legalább egyórás szünet legyen biztosítva a napi főétkezésre; és (
  152. c)minden két órányi folyamatos munka után a lehető leghamarabb következzen egy 15 perces pihenő. 2. Kivételes esetben a jelen Útmutató 1. bekezdésében foglalt rendelkezések alkalmazása mellőzhető, amennyiben azok: (
  153. a)kivitelezhetetlennek bizonyulnak azokra a fedélzeti, gépházi vagy étkeztetési részlegben dolgozó fiatalkorú tengerészekre vonatkozóan, akiket őrszolgálatra osztottak be, vagy akik szolgálati jegyzék szerinti többműszakos munkavégzési rendszerben dolgoznak; illetve (
  154. b)hátráltatnák a fiatalkorú tengerészek előre megszabott programok és ütemtervek szerinti, hatékony képzését. 3. Az ilyen kivételes esetek – az okok megjelölésével együtt – kerüljenek nyilvántartásba vételre, a nyilvántartást pedig a hajóparancsnok lássa el aláírásával. 4. A jelen Útmutató 1. bekezdése nem menti fel a fiatalkorú tengerészeket a valamennyi tengerészre vonatkozó azon általános kötelezettség alól, hogy bármely vészhelyzet esetén az A2.3 Előírás 14. bekezdése szerint munkát végezzenek. Szabály 2.4 Szabály – Szabadságra való jogosultság Cél: Annak biztosítása, hogy a tengerészek megfelelő szabadságolásban részesüljenek 1. Valamennyi Tagállam köteles megkövetelni, hogy a lobogója alatt közlekedő hajókon alkalmazásban álló tengerészek – megfelelő feltételek mellett és a Szabályzat rendelkezéseinek megfelelően – fizetett éves szabadságot kapjanak. 2. Egészségük és jólétük biztosítása érdekében a tengerészeknek kötelező partraszállási eltávozásra engedélyt adni a beosztásuk üzemeltetési követelményeinek megfelelően. Előírás A2.4 Előírás – Szabadságra való jogosultság 1. Valamennyi Tagállam köteles olyan jogszabályokat elfogadni, amelyek meghatározzák az adott Tagállam lobogója alatt közlekedő hajókon szolgáló tengerészek éves szabadságára vonatkozó, minimálisan betartandó előírásokat, kellően figyelembe véve a tengerészek különleges szükségleteit is az éves szabadság tekintetében. 2. Az éves fizetett szabadságra való jogosultságot – bármely olyan kollektív szerződés, törvény vagy előírás fenntartása mellett, amely a tengerészek e vonatkozásban fennálló különleges szükségleteit is figyelembe vevő, megfelelő módszert ír elő a jogosultság mértékének kiszámítására – a munkaviszony minden egyes hónapjára vonatkozóan legalább 2,5 naptári napot alapul véve kell kiszámítani. A szolgálati idő hosszának kiszámítására használt módszert az egyes országok illetékes hatósága vagy megfelelő intézményrendszere köteles megszabni. A munkából való igazolt távollétek nem tekinthetők az éves szabadságba tartozónak. 3. Kötelező megtiltani a jelen Előírásban előírt minimális éves fizetett szabadságról való lemondást kikötő mindennemű szerződést, kivéve ezeknek az illetékes hatóság szabályozása által engedélyezett eseteit. Útmutató B2.4 Útmutató – Szabadságra való jogosultság B2.4.1 Útmutató – A jogosultság mértékének kiszámítása 1. Az egyes országok illetékes hatósága vagy megfelelő intézményrendszere által meghatározandó feltételek szerint a munkakörön kívüli munkavégzés számítson bele a szolgálatban töltött időbe. 2. Az illetékes hatóság vagy valamely vonatkozó kollektív szerződés által meghatározandó feltételek szerint számítson bele a szolgálatban töltött időbe az, ha a tengerész valamely jóváhagyott tengerészeti szakképzési tanfolyamon való részvétel céljából, vagy betegség, sérülés, illetve szülési szabadság következtében van távol a munkából. 3. Az éves szabadság folyamán a tengerész fizetésének szintje legyen az adott tengerész rendes járandóságának szintjén, amint az a nemzeti jogszabályokban vagy a vonatkozó tengerész munkaszerződésben megállapításra került. Az egy évnél rövidebb időszakokra alkalmazott tengerészek esetében, illetve a munkaviszony megszűnése esetében a szabadságra való jogosultság mértéke arányosan kerüljön megállapításra. 4. Az alábbiak ne számítsanak az éves fizetett szabadság részének: (
  155. a)a lobogó szerinti Államban hivatalos és szokásos munkaszüneti napokként elismert napok, akár az éves fizetett szabadság idejére esnek, akár nem; (
  156. b)a betegségből, sérülésből vagy gyermekszülésből eredő munkaképtelenség időszakai, az egyes országok illetékes hatósága vagy megfelelő intézményrendszere által meghatározandó feltételek szerint; (
  157. c)az érvényes munkamegállapodás hatálya alá tartozó tengerésznek adott ideiglenes partraszállási eltávozás; és (
  158. d)bárminemű pótlólagos szabadság, az egyes országok illetékes hatósága vagy megfelelő intézményrendszere által meghatározandó feltételek szerint. B2.4.2 Útmutató – Az éves szabadság kivétele 1. Az éves szabadság kivételének időzítését – hacsak azt előírás, kollektív szerződés, döntőbírósági ítélet, vagy a nemzeti gyakorlattal összhangban lévő egyéb eszköz meg nem határozza – a hajótulajdonos állapítsa meg az érintett tengerészekkel vagy azok képviselőivel folytatott egyeztetést követően, és amennyire csak lehetséges, velük egyetértésben. 2. A tengerészeknek elvi szabály szerint álljon jogukban azon a helyen kivenni az éves szabadságukat, amelyhez szoros szálakkal kapcsolódnak; rendes körülmények között ez azonos azzal a hellyel, ahová jogosultság szerint repatriálni kell őket. A tengerészektől – belegyezésük nélkül – ne követeljék meg, hogy ettől eltérő helyen vegyék ki a nekik járó éves szabadságukat, hacsak erről a vonatkozó tengerész munkaszerződés vagy a nemzeti jogszabályok másképp nem rendelkeznek. 3. Amennyiben a tengerészektől megkövetelik, hogy a jelen Útmutató 2. bekezdésében engedélyezett helytől eltérő egyéb helyen vegyék ki éves szabadságukat, akkor a tengerészek legyenek jogosultak ingyenesen utazni a szerződtetésük vagy toborzásuk helyéig, attól függően, hogy melyik esik közelebb az otthonukhoz; létfenntartási és egyéb közvetlenül kapcsolódó költségeik a hajótulajdonost terheljék; az utazással töltött időt pedig ne vonják le a tengerésznek járó éves fizetett szabadságból. 4. Az éves szabadságát töltő tengerész kizárólag a legsúlyosabb vészhelyzet esetén – és akkor is csak a tengerész saját beleegyezésével – legyen visszahívható a szolgálatba. B2.4.3 Útmutató – A szabadságolási időszak részekre bontása és összevonása 1. Az egyes országok illetékes hatósága által vagy megfelelő intézményrendszerén keresztül engedélyezhető az éves fizetett szabadság részekre bontása, illetve az egy évre vonatkozóan járó ilyen éves szabadság összevonása valamely következő szabadságolási időszakkal. 2. A jelen Útmutató 1. bekezdésének fenntartásával, továbbá amennyiben a hajótulajdonos és az érintett tengerész vonatkozásában hatályos megállapodás másképpen nem rendelkezik, a jelen Útmutatóban ajánlott éves fizetett szabadság egyetlen, megszakítás nélküli időszakból álljon. B2.4.4 Útmutató – Fiatalkorú tengerészek 1. Különleges intézkedések bevezetését kell megfontolni azokra a 18. életévüket be nem töltött fiatalkorú tengerészekre vonatkozóan, akik valamely kollektív szerződés vagy tengerész munkaszerződés alapján hat hónapig vagy bármely egyéb rövidebb ideig szolgáltak szabadságolás nélkül valamely olyan hosszú járatú hajón, amely ezen időszak alatt nem tért vissza a tartózkodási hely szerinti országukba, és amely az út következő három hónapja során sem fog oda visszatérni. Ezen intézkedések állhatnak a fiatalkorú tengerészek térítésmentes repatriálásából a tartózkodási hely szerinti országukon belül az eredeti szerződtetésük helyére, abból a célból, hogy ott a megtett tengeri út alapján nekik járó szabadságot kivehessék. Szabály 2.5 Szabály – Repatriálás Cél: Annak biztosítása, hogy a tengerészek képesek legyenek otthonukba hazatérni 1. A tengerészek jogosultak a térítésmentes (saját költségvállalásuk nélküli) repatriálásra a Szabályzatban foglalt körülmények fennállása esetén, valamint a Szabályzatban meghatározott feltételekkel. 2. Valamennyi Tagállam köteles megkövetelni, hogy a lobogója alatt közlekedő hajók mutassanak fel pénzügyi biztosítékokat annak szavatolása érdekében, hogy a tengerészek repatriálása a Szabályzatnak mindenben megfelelően történjék meg. Előírás A2.5 Előírás – Repatriálás 1. Valamennyi Tagállam köteles biztosítani, hogy a lobogója alatt közlekedő hajókon tartózkodó tengerészek jogosultak legyenek a repatriálásra az alábbi körülmények fennállása esetén: (
  159. a)ha a tengerész-munkamegállapodásuk a hajó külföldi tartózkodása közben jár le; (
  160. b)ha a tengerész-munkamegállapodásukat megszünteti: (
  161. i)a hajótulajdonos; vagy (
  162. ii)alapos indokból kifolyólag maga a tengerész; továbbá (
  163. c)abban az esetben, ha a tengerészek többé nem képesek ellátni a munkamegállapodásuk értelmében fennálló feladataikat, illetve az adott sajátságos körülmények között már nem várható el tőlük, hogy ellássák azokat. 2. Valamennyi Tagállam köteles biztosítani, hogy jogszabályai, illetve egyéb intézkedései vagy a kollektív szerződések olyan megfelelő rendelkezéseket tartalmazzanak, amelyek előírják az alábbiakban felsoroltakat: (
  164. a)azokat a körülményeket, amelyek fennállása esetén a tengerészek jogosultak a jelen Előírás 1(
  165. b)és (
  166. c)bekezdéseinek megfelelő repatriálásra; (
  167. b)a fedélzeten töltött szolgálati időszakok maximális időtartamát, amelynek elteltével a tengerész jogosult a repatriálásra – azzal a kikötéssel, hogy ezen időszakok hossza nem haladhatja meg a 12 hónapot; és (
  168. c)a repatriáláshoz a hajótulajdonosok által megadandó jogosultságok pontos körét, beleértve azon jogosultságokat, amelyek a repatriálás célállomásaihoz, az igénybe vehető közlekedési eszközökhöz, a megtérítendő kiadási tételekhez, valamint a hajótulajdonosok által teendő egyéb intézkedésekhez kapcsolódnak. 3. Valamennyi Tagállam köteles megtiltani a hajótulajdonosoknak azt, hogy a tengerészektől a munkaviszonyuk kezdetén a repatriálásuk költségeire vonatkozó előleg megfizetését követeljék meg; továbbá azt is, hogy a repatriálás költségeit a tengerészek munkabéréből vagy egyéb járandóságaiból történő levonás révén visszanyerjék, kivéve abban az esetben, ha a tengerészről – a nemzeti jogszabályoknak, egyéb intézkedéseknek, vagy a vonatkozó kollektív szerződéseknek megfelelően – bebizonyosodott, hogy tengerészi munkaviszonyából eredő kötelezettségeit illetően súlyos mulasztásba esett. 4. A nemzeti jogszabályok nem érinthetik hátrányosan a hajótulajdonosnak arra vonatkozó bármiféle jogát, hogy harmadik személyekkel fennálló szerződéses megállapodások értelmében visszanyerhesse a repatriálás költségeit. 5. Abban az esetben, ha valamely hajótulajdonos a repatriálásra jogosult tengerészek vonatkozásában elmulaszt intézkedéseket tenni a repatriálásra, vagy elmulasztja kifizetni a repatriálás költségeit, akkor: (
  169. a)annak a Tagállamnak az illetékes hatósága, amelynek lobogója alatt a hajó közlekedik, köteles biztosítani az érintett tengerészek repatriálását; amennyiben pedig az illetékes hatóság ennek a kötelezettségének nem tesz eleget, akkor az az állam, amelyből a tengerészeket repatriálni kell, illetve az az állam, amelynek a tengerészek az állampolgárai, jogosult biztosítani a repatriálásukat, és jogosult ennek költségeit megtéríttetni azzal a Tagállammal, amelynek a lobogója alatt a hajó közlekedik; (
  170. b)az a Tagállam, amelynek a lobogója alatt a hajó közlekedik, jogosult a tengerészek repatriálása során felmerült költségeit a hajótulajdonossal megtéríttetni; (
  171. c)a repatriálás költségei semmilyen esetben sem terhelhetik a tengerészeket, kivéve a jelen Előírás 3. bekezdésében foglalt rendelkezések szerint. 6. Az a Tagállam, amely a jelen Szabályzat értelmében megfizette a repatriálás költségeit, a vonatkozó nemzetközi jogi okmányok – így többek között a hajók feltartóztatásáról szóló 1999. évi Nemzetközi Egyezmény („International Convention on Arrest of Ships”) – figyelembe vételével jogosult feltartóztatni az érintett hajótulajdonos hajóit, illetve jogosult indítványozni azok feltartóztatását, mindaddig, amíg a költségek megtérítése a jelen Előírás 5. bekezdésének megfelelően meg nem történik. 7. Valamennyi Tagállam köteles elősegíteni az adott Tagállam valamely kikötőjét érintő, valamint valamely felségvizén vagy belvizén áthaladó hajókon szolgáló tengerészek repatriálását, továbbá a fedélzeten való pótlásukat is. 8. A fenti rendelkezés értelmében különösen egyetlen Tagállam sem tagadhatja meg a repatriálás jogát egyetlen tengerésztől sem a hajótulajdonos anyagi körülményeire való hivatkozással, és arra való hivatkozással sem, hogy a hajótulajdonos nem képes vagy nem hajlandó valamely tengerész pótlásáról gondoskodni. 9. Valamennyi Tagállam köteles megkövetelni, hogy a lobogója alatt közlekedő hajók a repatriálásra vonatkozó, hatályban lévő nemzeti rendelkezések egy – valamely megfelelő nyelven írt – példányát a fedélzeten hordozzák és a tengerészek számára elérhetővé tegyék. Útmutató B2.5 Útmutató – Repatriálás B2.5.1 Útmutató – Jogosultság 1. A tengerészek legyenek jogosultak a repatriálásra: (
  172. a)az A2.5 Előírás 1(
  173. a)bekezdésében szabályozott esetben, a tengerész munkaszerződés rendelkezéseinek megfelelően megadott felmondási időszak lejártával; (
  174. b)az A2.5 Előírás 1 (
  175. b)és (
  176. c)bekezdéseiben szabályozott esetekben: (
  177. i)a repatriálást szükségessé tevő betegség, sérülés vagy egyéb egészségi állapot esetén, amennyiben a tengerészeket egészségileg alkalmasnak nyilvánítják az utazás megtételére; (
  178. ii)hajótörés esetén; (iii) abban az esetben, ha a hajótulajdonos – mint a tengerészek munkáltatója – fizetésképtelenségéből, a hajó eladásából, a hajó lajstromozásának megváltozásából, vagy bármely más hasonló okból kifolyólag nem képes a továbbiakban teljesíteni törvény szerinti vagy szerződésben vállalt kötelezettségeit; (
  179. iv)abban az esetben, ha a hajó – a nemzeti jogszabályokban vagy a tengerészek munkamegállapodásában foglalt meghatározás szerinti – háborús övezetbe tart, és a tengerész nem adja beleegyezését ahhoz, hogy ő maga is a hajóval tartson; és (
  180. v)abban az esetben, ha a munkaviszony valamely munkaügyi bírósági ítéletnek vagy kollektív szerződésnek megfelelően megszűnik vagy szünetel, illetve ha a munkaviszony bármely más hasonló okból kifolyólag megszűnik. 2. Annak meghatározása során, hogy mi legyen a fedélzeten töltött szolgálati időszakok maximális hossza, amelynek elteltével a tengerész a jelen Szabályzatnak megfelelően jogosult a repatriálásra, figyelembe kell venni a tengerészek munkakörnyezetét befolyásoló tényezőket. Valamennyi Tagállam igyekezzen ezeket a szolgálati időszakokat – ahol csak lehet – lerövidíteni a technológia változásainak és fejlődésének fényében; ebben valamennyi Tagállam útmutatásként használhatja a Közös Tengerészeti Bizottság e témában tett bármely ajánlását. 3. A repatriálásnak az A2.5 Előírás értelmében a hajótulajdonos által viselendő költségei foglalják magukban legalább az alábbiakban felsoroltak költségeit: (
  181. a)eljutás a jelen Útmutató 6. bekezdésének megfelelően a repatriálás célállomásaként kiválasztott helyre; (
  182. b)szállás és élelmezés attól a pillanattól kezdve, hogy a tengerész elhagyja a hajót, egészen addig, amíg meg nem érkezik a repatriálás célállomására; (
  183. c)fizetés és járadékok attól a pillanattól kezdve, hogy a tengerész elhagyja a hajót, egészen addig, amíg meg nem érkezik a repatriálás célállomására, feltéve hogy a nemzeti jogszabályok vagy a kollektív szerződések ezt így rendelik; (
  184. d)a tengerész személyes poggyászának a repatriálás célállomásáig való elszállítása, 30 kg-ig terjedően; és (
  185. e)szükség szerint orvosi kezelés mindaddig, amíg a tengerész egészségileg alkalmas nem lesz arra, hogy elutazhasson repatriálásának célállomására. 4. A repatriálásra várva töltött idő, valamint a repatriáláshoz kapcsolódó utazással töltött idő ne kerüljön levonásra a tengerészeknek járó fizetett szabadság idejéből. 5. A hajótulajdonosokat kötelezzék arra, hogy mindaddig fedezzék a repatriálás költségeit, amíg az érintett tengerészek a jelen Szabályzat értelmében előírt valamelyik célállomáson partra nem szállnak, vagy megfelelő alkalmazásba nem állnak valamely olyan hajón, ami valamelyik ilyen célállomás felé tart. 6. Valamennyi Tagállam követelje meg a hajótulajdonosoktól, hogy a repatriálás érdekében teendő intézkedésekért – megfelelő és gyors eljárást biztosító eszközök révén – felelősséget vállaljanak. Az utazás módja rendes esetben a légiközlekedés legyen. Az egyes Tagállamok írják elő azoknak a célállomásoknak a körét, ahová a tengerészek repatriálhatók. A célállomások között szerepeljenek azok az országok, amelyekről úgy ítéltetik meg, hogy a tengerészek szoros szálakkal kapcsolódhatnak hozzájuk, beleértve: (
  186. a)azt a helyet, ahol a tengerész beleegyezett a szerződtetésébe; (
  187. b)a kollektív szerződésben meghatározott helyet; (
  188. c)a tengerész tartózkodási hely szerinti országát; illetve (
  189. d)bármely egyéb helyet, amelyet a szerződtetés idején kölcsönös megegyezéssel elfogadtak. 7. A tengerészeknek álljon jogában az előírt célállomások közül kiválasztani a repatriálásuk tényleges helyét. 8. A repatriálásra való jogosultság elévülhet, amennyiben az érintett tengerészek azt a nemzeti jogszabályokban vagy a kollektív szerződésekben meghatározandó ésszerű időszakon belül nem veszik igénybe. B2.5.2 Útmutató – Végrehajtás a Tagállamok részéről 1. Azoknak a tengerészeknek, akik valamely külföldi kikötőben hátramaradtak, miközben repatriálásuk folyamatban van, minden lehetséges gyakorlati segítséget meg kell adni; abban az esetben pedig, ha közülük valamelyik tengerész repatriálása késedelmet szenved, az adott külföldi kikötő illetékes hatósága biztosítsa, hogy a lobogó szerinti Állam konzuli vagy helyi képviselője, valamint – attól függően, hogy ezek közül melyik a helyénvalóbb – a tengerész állampolgárság szerinti Állama vagy tartózkodási hely szerinti Állama erről haladéktalanul értesüljön. 2. Valamennyi Tagállam fordítson figyelmet arra, hogy megfelelő intézkedések vannak-e érvényben a következő esetekre vonatkozóan: (
  190. a)hogy azokat a külföldi ország lobogója alatt közlekedő hajón alkalmazásban álló tengerészeket, akiket nekik fel nem róható okokból kifolyólag valamely külföldi kikötőben partra tettek, visszaszállítsák: (
  191. i)abba a kikötőbe, ahol az érintett tengerészt szerződtették; illetve (
  192. ii)attól függően, hogy e kettő közül melyik a helyénvalóbb, a tengerész állampolgársága szerinti Állam vagy a tartózkodási helye szerinti Állam valamely kikötőjébe; illetve (iii) valamely egyéb kikötőbe, amelyről a tengerész a hajóparancsnokkal vagy a hajótulajdonossal közösen megegyezett, az illetékes hatóság jóváhagyása vagy egyéb megfelelő biztosítékok mellett; (
  193. b)hogy orvosi ellátást és eltartást biztosítsanak azoknak a külföldi ország lobogója alatt közlekedő hajón alkalmazásban álló tengerészeknek, akiket valamely külföldi kikötőben partra tettek valamely olyan betegség vagy sérülés következtében, amelyet a hajó részére végzett szolgálat közben szereztek, de nem a saját szándékos kötelességmulasztásukból eredően. 3. Amennyiben a 18. életévüket be nem töltött fiatalkorú tengerészekről – miután első hosszú járatú útjuk során már legalább négy hónapot szolgáltak valamely hajón – nyilvánvalóan bebizonyosodik, hogy nem alkalmasak a tengeri életre, akkor legyen a számukra biztosított a lehetőség arra, hogy térítésmentesen repatriálják őket az első olyan alkalmas érintett kikötőből, amelyben a lobogó szerinti Államnak, vagy az adott fiatalkorú tengerész állampolgárság szerinti vagy tartózkodási hely szerinti Államának konzuli szolgálata működik. Valamennyi ilyen repatriálásról – annak okait is megadva – értesítsék azt a hatóságot, amely az érintett fiatalkorú tengerészek számára kibocsátotta a tengerhajózási munkaviszonyba állásukat lehetővé tevő okiratokat. Szabály 2.6 Szabály – A hajó elpusztulása, illetve elsüllyedése esetén a tengerészeknek fizetendő kártalanítás Cél: Annak biztosítása, hogy a tengerészek kártalanításban részesüljenek a hajó elpusztulása, illetve elsüllyedése esetén 1. A tengerészek megfelelő kártalanításra jogosultak a hajó elpusztulása, illetve elsüllyedése folytán bekövetkező sérülésekért, veszteségekért, valamint munkanélkülivé válásért. Előírás A2.6 Előírás – A hajó elpusztulása, illetve elsüllyedése esetén a tengerészeknek fizetendő kártatanítás 1. Valamennyi Tagállam köteles olyan szabályokat alkotni, amelyek biztosítják, hogy valamennyi esetben, amikor bármely hajó elpusztul vagy elsüllyed, a hajótulajdonos köteles legyen az ilyen elpusztulásból, illetve süllyedésből eredő munkanélküliség esetére szóló segélyt fizetni a fedélzeten tartózkodó valamennyi tengerész számára. 2. A jelen Előírás 1. bekezdésében említett szabályok nem érinthetnek hátrányosan semmiféle egyéb – a hajó elsüllyedéséből, illetve megfenekléséből eredő veszteségekre, illetve sérülésekre vonatkozó – jogot, amellyel a tengerész az érintett Tagállam nemzeti jogszabályainak értelmében rendelkezik. Útmutató B2.6 Útmutató – A hajó elpusztulása, illetve elsüllyedése esetén a tengerészeknek fizetendő kártalanítás B2.6.1 Útmutató – A munkanélküliségi segély kiszámítása 1. A hajó elpusztulása vagy elsüllyedése folytán bekövetkező munkanélküliség esetén fizetendő segély azokra a napokra szólóan kerüljön kifizetésre, amely napokon a tengerész ténylegesen munka nélkül maradt, mégpedig a munkaszerződés értelmében fizetendő munkabérre vonatkozó arányszámokkal megegyező mértékben; mindazonáltal a bármely tengerésznek fizetendő teljes kártalanítás összege az adott tengerész kéthavi munkabérének megfelelő összegre korlátozható. 2. Valamennyi Tagállam biztosítsa, hogy a tengerészeknek ugyanazon jogorvoslati lehetőségek álljanak rendelkezésükre az ilyen kártalanítások behajtása céljából, mint amelyek a szolgálatban megkeresett, de elmaradt munkabérük behajtása céljából rendelkezésükre állnak. Szabály 2.7 Szabály – A személyzet létszámának szintje Cél: Annak biztosítása, hogy a tengerészek olyan hajókon dolgozzanak, amelyek a biztonságos, hatékony és veszélytelen üzemeltetéshez elegendő személyzettel vannak ellátva 1. Valamennyi Tagállam köteles megkövetelni, hogy a lobogója alatt közlekedő valamennyi hajó elegendő számú tengerészt foglalkoztasson a fedélzetén, annak biztosítása érdekében, hogy a hajók üzemeltetése minden körülmények között biztonságosan, hatékonyan, valamint a veszélytelen működésre kellő figyelmet fordítva történjen, mindeközben szem előtt tartva a tengerészek kimerültségében rejlő veszélyeket, valamint az út sajátos természetét és körülményeit is. Előírás A2.7 Előírás – A személyzet létszámának szintje 1. Valamennyi Tagállam köteles megkövetelni, hogy a lobogója alatt közlekedő valamennyi hajó elegendő számú tengerésszel a fedélzetén közlekedjen, annak biztosítása érdekében, hogy a hajók üzemeltetése biztonságosan, hatékonyan, valamint a veszélytelen működésre kellő figyelmet fordítva történjen. Valamennyi hajót olyan személyzettel kell ellátni, amely létszámát és tagjainak képesítését tekintve is alkalmas arra, hogy – az illetékes hatóság által kibocsátott, a biztonsághoz szükséges minimális személyzeti létszámra vonatkozó dokumentumnak, vagy azzal egyenértékű rendelkezésnek megfelelően – bármely üzemi körülmények között biztosítsa a hajó és a hajószemélyzet biztonságát és épségét, továbbá alkalmas arra is, hogy megfeleljen a jelen Egyezmény előírásainak. 2. A személyzeti létszám szintjeinek meghatározása, jóváhagyása, illetve módosítása során az illetékes hatóság köteles figyelembe venni a túlságosan hosszú munkaidő elkerülésének, illetve minimálisra csökkentésének szükségességét annak érdekében, hogy biztosítható legyen a megfelelő pihenés, és csökkenthető legyen a kimerültség veszélye, továbbá köteles figyelembe venni a vonatkozó nemzetközi jogi aktusokban – így különösen a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet jogi aktusaiban – a személyzeti létszám szintjét illetően lefektetett alapelveket. 3. A személyzeti létszám szintjeinek meghatározása során az illetékes hatóság köteles figyelembe venni a 3.2 Szabályban és az A3.2 Előírásaiban az élelmezéssel és étkeztetéssel kapcsolatban előírt valamennyi követelményt. Útmutató B2.7 Útmutató – A személyzet létszámának szintje B2.7.1 Útmutató – A jogviták rendezése 1. Valamennyi Tagállam tartson fenn olyan hatékony, intézményesített hivatali rendszert, amely a hajón érvényes személyzeti létszámmal kapcsolatban felmerülő panaszok, illetve jogviták kivizsgálására és rendezésére szolgál, vagy győződjön meg arról, hogy ilyen rendszer létezik. 2. A hajótulajdonosok és a tengerészek szervezeteinek képviselői – egyéb személyek, illetve hatóságok közreműködésével vagy anélkül – vegyenek részt az ilyen intézményi rendszer működtetésében. Szabály 2.8 Szabály – Karrier- és készségfejlesztés, valamint a tengerészek munkalehetőségei Cél: A karrier- és készségfejlesztés, valamint a tengerészek rendelkezésére álló munkalehetőségek ügyének előmozdítása 1. Valamennyi Tagállam köteles nemzeti iránymutatásokat kidolgozni abból a célból, hogy előmozdítsa a tengerészeti iparágban való foglalkoztatás ügyét, valamint abból a célból, hogy ösztönözze az adott Tagállam területén állandó lakhellyel rendelkező tengerészek rendelkezésére álló karrier- és készségfejlesztési lehetőségeket és munkalehetőségeik bővítését. Előírás A2.8 Előírás – Karrier- és készségfejlesztés, valamint a tengerészek munkalehetőségei 1. Valamennyi Tagállam köteles olyan nemzeti iránymutatásokat kidolgozni, amelyek ösztönzik a tengerészek rendelkezésére álló karrier- és készségfejlesztési lehetőségek és munkalehetőségek bővülését, an

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.