23/2016. (XII. 12.) AB határozata a tőkepiac stabilitásának erősítése érdekében tett egyes kárrendezési intézkedésekről szóló 2015. CCXIV. törvény ala

(2)bekezdés

1. b)és
2. d)pontjainak, a 16. §

(4)és

(6)bekezdésének, valamint a 21. §

(1)bekezdésének megsemmisítésére irányuló – az Alaptörvény B) cikk

(1)bekezdésének sérelmére alapított – alkotmányjogi panaszokat elutasítja.

1. Az Alkotmánybíróság a tőkepiac stabilitásának erősítése érdekében tett egyes kárrendezési intézkedésekről szóló
2. évi CCXIV. törvény
3. §-a,
4. § e) pontja,
5. § d) pontja,
6. §

(2)bekezdés d) pontja, 11. §

(1)–

(2)bekezdése és

(5)bekezdése, 12. §

(4)bekezdése, 15. §

(4)bekezdése, 16. §

(4)–

(6)bekezdései, 17. §

(2)bekezdése és 18. § b) pontja alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló – az Alaptörvény I. cikk

(3)bekezdésére, II. cikkére és XII. cikk

(1)bekezdésére alapított – alkotmányjogi panaszokat elutasítja.

1. Az Alkotmánybíróság a tőkepiac stabilitásának erősítése érdekében tett egyes kárrendezési intézkedésekről szóló
2. évi CCXIV. törvény
3. §-a,
4. §-a,
5. § e) pontja,
6. § d) pontja,
7. §

(2)bekezdés d) pontja, 11. §

(1)–

(2)bekezdése és

(5)bekezdése, 12. §

(4)bekezdése, 15. §

(4)–

(5)bekezdései, 16. §

(4)–

(6)bekezdései, 17. §

(2)bekezdése és 21. §

(1)bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló – az Alaptörvény XIII. cikk

(1)bekezdésére alapított – alkotmányjogi panaszokat elutasítja.

1. Az Alkotmánybíróság a tőkepiac stabilitásának erősítése érdekében tett egyes kárrendezési intézkedésekről szóló
2. évi CCXIV. törvény
3. §-a,
4. §-a,
5. §

(3)bekezdés b) pontja, továbbá 15. §

(4)bekezdése, valamint a 16. §

(4)–

(6)bekezdései alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló – az Alaptörvény XV. cikk

(1)bekezdésére alapított – alkotmányjogi panaszokat elutasítja.

1. Az Alkotmánybíróság a tőkepiac stabilitásának erősítése érdekében tett egyes kárrendezési intézkedésekről szóló
2. évi CCXIV. törvény
3. §

(1)bekezdése, a 8. §

1. e)pontja, a 9. §
2. d)pontja, a 10. §

(2)bekezdés d) pontja, a 11. §

(1),

(2)és

(5)bekezdései, a 15. §

(4)bekezdése, valamint a 21. §

(1)bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló – az Alaptörvény XXVIII. cikk

(1)és

(7)bekezdéseire alapított – alkotmányjogi panaszokat elutasítja.

1. Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszokat egyebekben visszautasítja. Az Alkotmánybíróság elrendeli e határozatának a Magyar Közlönyben való közzétételét. I. [1]
2. Számos indítványozó 59 indítványban – az Alkotmánybíróságról szóló
3. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.)
4. §

(2)bekezdése alapján – különböző tartalmú alkotmányjogi panaszokat terjesztett elő a tőkepiac stabilitásának erősítése érdekében tett egyes kárrendezési intézkedésekről szóló

1. évi CCXIV. törvény (a továbbiakban: Tv.) alábbiakban felsorolásra kerülő rendelkezései, valamint a Tv. egésze alaptörvényellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt. Az indítványok között számos olyan volt, melyek tartalma egymással teljes mértékben megegyezett. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványok tárgya egymással összefügg, ezért azokat az Abtv.
2. §

(2)bekezdése és az Ügyrend 34. §

(1)bekezdése alapján egyesítette és egy eljárásban bírálta el. [2]

1. Az indítványok elsősorban a hátrányos megkülönböztetés tilalmának a sérelmét állították. [3] 2.
2. Az első típusú kérelem indítványozói – akik a BUDA-CASH Brókerház Zrt. károsultjai – arra hivatkoztak, hogy a Tv.
3. és
4. §-a sértik az Alaptörvény hátrányos megkülönböztetés tilalmát előíró XV. cikk

(1)bekezdését. Érintettségükkel kapcsolatban előadták, hogy a Tv. személyi hatálya alatt állókkal azonos, homogén csoportba tartozó károsultaknak minősülnek. Azzal érveltek, hogy a Tv. támadott két rendelkezésén keresztül a jogalkotó önkényesen határozta meg a homogén csoportba tartozás feltételeit, kizárva a BUDA-CASH károsultakat a Tv. alapján járó kártalanításból. Utaltak arra, hogy a törvényjavaslat indokolásában szerepelő általános érvényű megállapítások (pl. tőkepiaci szektorban tapasztalt múltbeli visszaélések, ezzel összefüggésben a befektetői bizalom helyreállítása, stabil pénzügyi szektor biztosítása stb.) olyan tények és körülmények, melyek szükségszerűen kell, hogy az ő esetükre is vonatkozzanak. Kifejtették, hogy a károsultak közötti különbségtétel szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a kárt okozó cégcsoport mire használta fel a szerintük „eltulajdonított” pénzeszközöket. Relevanciája annak van – vélik az indítványozók – hogy a felügyeleti engedéllyel rendelkező pénzügyi befektetési szolgáltató visszaélt az engedélyében foglaltakkal, és a szabályozott piaci szereplői státuszt kihasználva okozott kárt az érintetteknek. E tekintetben az indítványozók szerint nincs jelentősége annak, hogy a károkozásra saját kötvény vagy nem saját kötvény kibocsátásával került sor, ezért a különbségtétel álláspontjuk szerint önkényes. Utaltak arra is, hogy a BUDA-CASH Brókerház Zrt. maga is forgalmazott ACCESS PP DEPOSIT NY Befektetési Jegyet, mely többféle értékpapírt is magában foglalt, többek között a DRB Bank törzsrészvényt is. A DRB Bank ügyfelei azonban 30 millió forint erejéig kaptak kártalanítást, míg az ilyen befektetési jegyek tulajdonosaira ez az értékhatár nem terjedt ki. Utaltak az indítványozók arra is, hogy a BUDA-CASH Zrt. forgalmazott az állam által kibocsátott diszkontkincstárjegyet is, melyet a „TREND-05portfólió” tartalmazott, de az ilyen értékpapírral rendelkező befektetőkre sem vonatkozott az Országos Betétbiztosítási Alap (a továbbiakban: OBA) által nyújtott 30 millió forintos garancia. Mindezek miatt álláspontjuk szerint a Tv. 1. és 2. §-a a hátrányos megkülönböztetés tilalmába ütközik, ezért alaptörvény-ellenes. [4] 2.2. Egy másik BUDA-CASH károsult indítványozó szintén a Tv. 1. §-át, valamint a 2. §

(1)bekezdését támadta, mert azok szerinte sértik az Alaptörvény XV. cikk

(1)és

(2)bekezdését. Álláspontja szerint a jogalkotó továbbra sem tett eleget az Alkotmánybíróság 32/

1. (XI. 19.) AB határozatában (a továbbiakban: Abh.) foglaltaknak, ugyanis a Tv. továbbra is csak a QUAESTOR Zrt. és kapcsolt vállalkozásainak károsultjaira vonatkozik és más károsulti csoportokra nem terjed ki. Úgy vélte, hogy a Tv. alapján kedvezőbb elbánásban részesül egy olyan károsult, aki a kötvénykibocsátásra engedéllyel nem rendelkező befektetési szolgáltatótól vásárolt kötvényt, mint az a károsult, akinek a kára abból származott, hogy a „külön, bankban vezetett értékpapír fedezeti számlán elhelyezett egyedileg beazonosítható értékpapírjaihoz nem jut hozzá”. [5] 2.
2. Egy további indítványozó a Tv.
3. és
4. §-ával összefüggésben is azt állította, hogy e rendelkezések a hátrányos megkülönböztetés tilalmát sértik. Indítványában azt sérelmezte, hogy ő – mint BAUMAG-károsult – nem esik a Tv. hatálya alá, ezért a kártalanításból kimarad, ami álláspontja szerint diszkriminatív. Véleménye szerint a BUDA-CASH károsultakkal azonos csoportba tartozik, ugyanis a Tv.-nek ki kellene terjednie mindazokra, akik a tőkebefektetéseik révén károsodtak. Álláspontja szerint a befektetési szolgáltató által értékesített kötvény ebben a tekintetben nem különbözik a szövetkezeti üzletrésztől, ami miatt álláspontja szerint a Tv. alaptörvény-ellenes. [6] 2.
5. Egy további indítványozó előadja, hogy a Tv. hatálya alá nem tartozó károsultak megkülönböztetett hátrányos helyzetben vannak, mivel míg a Tv. hatálya alá tartozó károsultak tekintetében a Tv. által létrehozott Alap gondoskodik a kárrendezésükről, esetükben csak a Befektető-védelmi Alap (a továbbiakban: BEVA) kártalanítására számíthatnak, továbbá ezen károsultaknak ki kell várniuk a felszámolási eljárás lezárultát, és jelentős költségekkel járó, elhúzódó peres eljárás keretében kell érvényesíteniük igényüket. [7] 2.
6. Más indítványozó szerint a Tv.
7. és
8. §-ába foglalt jogszabályi rendelkezések alapján a BUDA-CASH Brókerház Zrt. ügyfelei lényegesen és indokolatlanul megkülönböztetett hátrányban vannak a törvényben preferált csoport károsultjaival szemben. Indokolásul előadja, hogy a kötvénnyel okozott kár károsultjai a támadott jogszabály szerint soron kívül hozzájutnak veszteségükhöz, míg a BUDA-CASH károsultjait csupán a BEVA kártalanítja, amelynek értéke maximum 20 ezer euró, addig a támadott jogszabály szerint a Tv. hatálya alá tartozó károsultak maximum 30 millió forint erejéig kapnak kártalanítást. Mindezek alapján – álláspontja szerint – sérült az Alaptörvény XV. cikk

(1)bekezdése szerinti diszkrimináció tilalmának elve. [8] 2.

1. Az indítványozók egy csoportja a Tv. egészének megsemmisítését kéri az alábbi indokok alapján. Egymással megegyező szövegű indítványaikban kifejtett álláspontjuk szerint a jogalkotó a Tv.
2. §-a alapján kizárólag a károsultaknak egy speciális, egyedi csoportjára korlátozta a törvény hatályát, ami sérti az Alaptörvény XV. cikkében foglalt diszkrimináció-tilalmat és az egyenlő bánásmódhoz való jogot, valamint a tulajdonhoz való jogot, a tisztességes gazdasági versenyt és a vállalkozás szabadságát. Az indítványozó hivatkozik arra, hogy a törvény
3. §-ának

(2)bekezdése rögzíti, hogy a törvény szerinti kárrendezés, amelynek mértéke a törvény 16. §-ának

(3)bekezdése szerint elérheti a 30 millió forint értékhatárt, nem érinti a Tpt.

1. §-a szerinti BEVA által teljesítendő kártalanításra vonatkozó igényérvényesítést. Álláspontja szerint ebből következően a törvény
2. §-a által közvetetten, önkényesen kiemelt károsultaknak a BEVA által biztosított kártalanítást sokszorosan meghaladó támogatást, a Tv. megnevezésében kárrendezést biztosít. Mindezek alapján a Tv. visszamenőleges hatályú megsemmisítését kérik. [9] 2.
3. Egy másik indítványozói csoport a Tv.
4. §-ában foglaltakon túlmenően a diszkrimináció tilalmába ütközőnek tartja a
5. §-ba foglalt azon rendelkezést, amely szerint a Tv. hatálya csak azon ügyfelekre terjed ki, akik a befektetési szolgáltatóval szemben fennálló követeléssel a felszámolás jogerős elrendelésének napján és a kárrendezési kérelem benyújtásának napján egyaránt rendelkeznek, vagyis a követelés átruházása esetén kizárja a jogosulti körből – az általános jogutódlás kivételével – mind az eredeti ügyfeleket, mind pedig az átruházott követelések jogosultjait. Az indítvány szerint a hátrányos megkülönböztetést eredményező rendelkezéssel a jogalkotó hátrányos jogkövetkezményt és tulajdonvesztést eredményező módon, visszaható jelleggel avatkozik be magánjogi jogviszonyokba, melynek szükségességét a törvényjavaslat indokolása sem igazolja. [10] 2.
6. Az indítványozók álláspontja szerint a Tv.
7. §

(3)bekezdés b) pontja indokolatlanul különbözteti meg hátrányosan a kárrendezésből kizárt károsultakat a kárrendezésre jogosult károsultakhoz képest, amikor az ügyfelek bizalmával visszaélő befektetési szolgáltatóval igen távoli jogviszonyban állókat és ezek hozzátartozóit is kizárja a kárrendezésből anélkül, hogy a károkozásért való felelősségük tekintetében bármilyen adat vagy akár csak a gyanú is felmerült volna. Önmagában az ügyfelek megtévesztésének „bizalmas” jellege okán, szinte kizárt, hogy a 3. §

(3)bekezdés b) pontjában felsorolt érintetteknek bármilyen tudomásuk lehetett arról, hogy a befektetési szolgáltató súlyos jogsértéssel károsítja meg a befektetőket. [11] A diszkrimináció tilalmába ütközőnek tartják az indítványozók a Tv.-nek az Alap költségvetéséről rendelkező 10. §

(4)bekezdése utolsó mondatát, amely szerint „Ezen kibocsátott értékpapír-sorozatból későbbi időpontban újabb értékpapírok nem bocsáthatók ki.” Az indítványozók szerint „a törvényi szabályozás idézett mondatának hatályában történő megtartása alkalmas lehet arra, hogy abban az esetben, ha a jogalkotó által becsült keretösszeg »elfogy«, úgy azon károsultak, akiknek jogosultsága esetleg később kerül megállapításra, azon okból maradnának ki a kárrendezési folyamatból, hogy a törvény által meghatározott első és egyetlen kötvénykibocsátás által biztosított pénzügyi forrás elfogyott.” [12] Ugyancsak a diszkrimináció tilalmának sérelme miatt tartják alaptörvény-ellenesnek az indítványozók a Tv. 13. §

(2)bekezdését, amely szerint „a [kárrendezés iránti] kérelem

1. február 15-ig nyújtható be. A határidő jogvesztő.” Az indítványozók szerint a hivatkozott törvényi rendelkezés alkalmas lehet arra, hogy abban az esetben, ha később Alaptörvénybe ütközőként megsemmisített okból, a károsultak egy korábban a kárrendezésből kizárt csoportja felvetné a kárrendezési igényét, úgy a jogalkotó hivatkozhatna arra, hogy a törvény határidőben benyújtott kérelemhez kötötten rendezte a jogosultak kárát, és a jogvesztő határidő lejárt. [13] A Tv.
2. §

(3)bekezdésének szabályát, miszerint „a kérelem benyújtása során a jogosultnak a kérelemben meg kell jelölnie az értékpapírszámlán nyilvántartott kötvények adatait”, az indítványozók azért tartják alaptörvényellenesnek, mivel nézetük szerint a befektetési szolgáltató magatartásának lényegi eleme épp abban állt, hogy a látszólagos kölcsönszerződés miatt az értékpapírszámla vezetés nem minden esetben volt szükségszerű. Maga az értékpapírszámla pedig, mint a károsulti jogosultságban érintettek homogén csoportjának meghatározója nem lehet elégséges, megfelelő indokoltságot szolgáltató megkülönböztető eszköz. [14] A diszkrimináció tilalmába ütközőnek tartja továbbá az indítvány a Tv. 15. §

(4)bekezdésébe foglalt rendelkezését, amely szerint az ügyfél követelései a Kárrendezési Alapra szállnak át. Az indítványozók úgy vélik, hogy „[a] szabályozás a kárrendezési jogosultak döntő többségénél – mintegy harmincezer károsult – a kárrendezési jogosultság ellenében »megelégszik« a kárrendezés elszámolása során »ellentételezett« tételek valamint a hozzá tartozó jogok elvonásával”. Ez a jogalkotói gondolkodásmód álláspontjuk szerint „morálisan is megengedhetetlen, hovatovább demagóg tartalommal bír, de egyben félreérthetetlenül és súlyosan sérti az Alaptörvény és a nemzetközi szerződéseinkben foglalt kötelező erejű előírásokat is.” [15] Diszkriminatívnak tartja továbbá az indítvány a Tv. 16. §

(3)bekezdésébe foglalt harmincmillió forintban meghatározott értékhatárt, mivel álláspontja szerint a rendelkezés hátrányosan különbözteti meg a befektetőket aszerint, hogy harmincmillió forint feletti vagy az alatti befektetéssel rendelkeztek, és a különbségtételt a jogalkotó nem is indokolja. Az indítványozók szerint nem lehet arányos az a kármegosztás, mely figyelmen kívül hagyja az állam által ellenőrzött tőkepiacon bekövetkezett visszaélések kapcsán érintettek teherviselő képességét, ekként az ügyben érintettek, az állam, a pénzpiaci szektor és a károsultak közt nem teherviselési képességük szerint osztja el a keletkezett károkat, sőt a keletkezett kárt a károsultak csoportjára, azon belül a nagyobb megtakarítással rendelkezőkre telepíti aránytalanul. A jogalkotó a harmincmillió forint feletti tulajdont nem veszi figyelembe, nem ismeri el kárrendezésre jogosító befektetésként, ugyanakkor a Tv. 15. §

(4)bekezdése szerint az ellenérték összegétől függetlenül ezt a vagyont is elvonja. [16] Az indítványozók álláspontja szerint sérti a hátrányos megkülönböztetés tilalmát a Tv. 16. §

(4)bekezdésébe foglalt rendelkezés, amely szerint az ügyfél részére fizetendő ellenértéket csökkenteni kell a kárrendezéssel érintett kötvények után

1. január 1-jét követően jóváírt hozamokkal. Nézetük szerint ezeket a hozamokat a jogalkotó önkényesen és nem is igazoltan káron szerzett jövedelemnek tekinti. Úgy vélik, hogy a rendelkezés hátrányos megkülönböztetésre vezet a harmincmillió forint feletti befektetéssel rendelkezők tekintetében amiatt, hogy a Tv.
2. §

(3)bekezdése szerint maximalizált harmincmillió forintból arányosítás nélkül kell levonni „bármely kötvény” hozamait, és emiatt az ellenérték számos esetben nulla forint, mely az érintett piaci szereplők tekintetében és a károsultak homogén csoportján belül is a vagyoni helyzet szerinti hátrányos megkülönböztetés. [17] 2.9. Egy további indítványozó – aki az előző indítványozókkal ellentétben Quaestor-károsult – a Tv. 16. §

(4)–

(6)bekezdéseinek alaptörvény-ellenességét állította arra hivatkozással, hogy azok az Alaptörvény XV. cikk

(1)és

(2)bekezdéseibe ütköznek. A hátrányos megkülönböztetés követelményével ellentétesnek véli, hogy a Tv. különbséget tesz a hozamok tekintetében azok között, akik Quaestor kötvénnyel rendelkeztek és károsultak, valamint akik szintén kötvényesek voltak, de kárt nem szenvedtek, mert a kötvényüket korábban visszaváltották, mivel a jogalkotó tőlük nem követeli vissza a már felvett hozamot. Az indítványozó álláspontja szerint a Tv. indokolatlanul különbséget tesz azok között, akik évente felvették a kamatot, illetve akik azt minden évben újabb kötvény vásárlására fordították, ami a tulajdonhoz való jogukat is sérti. Álláspontja szerint a Tv. indokolatlanul különbözteti meg azokat a befektetőket, akik a hozamot annak keletkezésekor rögtön, készpénzfelvétel nélkül kötvényvásárlásra visszaforgatták, azoktól, akik a hozamot felvették és ezzel egyidejűleg – „friss tőkével” – új kötvényt vásároltak. Az indítványozó úgy véli továbbá, hogy a Tv. 16. §

(4)bekezdése is sérti a hátrányos megkülönböztetés tilalmát, tekintettel arra, hogy a hárommillió forint alatti követeléseket nem érinti a 11%-os csökkentés, míg a hárommillió forint feletti követelések esetén a jogosultnak a pénzügyi intézménnyel szembeni követelése automatikusan 11%-kal csökken. [18] 3. A Tv. egyes rendelkezéseivel összefüggésben több indítványozó az Alaptörvény XIII. cikkének, a tulajdonhoz való jognak a sérelmét is állította. [19] A tulajdonhoz való jogra hivatkozó indítványozók három csoportba sorolhatók a következők szerint. [20]

1. a)Egyrészt az Alkotmánybírósághoz fordult több, a Tv. hatálya alá nem tartozó – s ennélfogva a Tv. által bevezetett ún. kárrendezésben nem részesülő – indítványozó. Érvelésük szerint a Tv. 1. §-a azért alaptörvény-ellenes, mert azzal, hogy a Tv. hatálya nem terjed ki rájuk, nem váltak jogosulttá a Tv. szerinti 30 millió Ft-os többletkártalanításra, és így csupán az általános szabályok szerinti kártalanításban részesülhetnek. Ez azt jelenti, hogy a jogalkotó a tulajdonhoz való jogukat a többletkártalanításban részesülőkéhez képest „alacsonyabb rendűnek minősítette”. [21]
2. b)Az indítványozók második csoportját a Tv. hatálya alá tartozó indítványozók alkotják, akik szintén a tulajdonhoz való jog sérelmét állították. [22] A Tv. 15. §

(4)bekezdése az indítványozók egy része szerint azért alaptörvény-ellenes, mert a kárrendezési folyamatban való részvétel esetében követeléseik az Alapra szállnak át, és – a Tv. 16. §

(6)bekezdése szerinti 11%-os önrész következtében, illetve a 30 millió forint felett – meg nem térült követeléseiket utóbb nem érvényesíthetik. Úgy érvelnek, hogy ez a követelések ellenszolgáltatás nélküli elvonását jelenti, és ha a Tv. szerinti kifizetés esetleg ellenszolgáltatásnak tekinthető, a követelés ellenértéktől független átszállása miatt legalábbis értékaránytalanság áll fenn. Ezzel összefüggésben azt is hangsúlyozzák, hogy bár a Tv. 13. §

(5)bekezdésében szerepel a kárrendezési kérelem visszavonásának lehetősége, ez csak formális kilépési lehetőség, ugyanis a felszámolási eljárásban követeléseik megtérülésére a Tv. 17. §

(2)bekezdésében írtak miatt reális esély nincs [e rendelkezés szerint az Alap a követelés átszállásától számított 40 napon belül a folyamatban lévő felszámolási eljárásban akkor is jogosult hitelezői igényt érvényesíteni, ha a hitelezői bejelentésre rendelkezésre álló határidő eltelt, függetlenül attól, hogy a követelés eredeti jogosultja a hitelezői igényt bejelentette-e]. [23] A Tv. 15. §

(5)bekezdése – amely a kárrendezési igény átruházását zárja ki – az indítványozók szerint indokolatlanul korlátozza a tulajdon feletti rendelkezés jogát. Úgy vélik, e korlátozás nem indokolt, különös figyelemmel arra, hogy az érintett befektetési szolgáltatók felszámolását 2015-ben rendelték el, tehát a károsultak majdnem egy éve nem jutnak hozzá a megtakarításaikhoz, és ez az életkörülményeiket jelentősen befolyásolja. [24] A Tv. 16. §

(4)bekezdése [mely a kifizethető maximális összegből levonni rendeli a Tv. 1. §

(1)bekezdése szerinti kibocsátó által kibocsátott kötvényre tekintettel

1. január 1-jét követően jóváírt hozamot] az indítványozók szerint azért sérti a tulajdonhoz való jogot, mert indokolatlanul valamennyi hozamot („jóhiszeműen, jogszerűen birtokba vett tulajdont”) lényegében jogellenesnek – ún. „káron szerzett” jövedelemnek – minősít anélkül, hogy ezt bármilyen érvvel alátámasztaná, vagy igazolná, hogy a hozam jogsértő tevékenységből származott, esetleg vizsgálná a kötvények vásárlása érdekében megfizetett összeg forrását. [25] Az indítványozók a Tv.
2. §

(1)bekezdését is ellentétesnek tartják az Alaptörvény XIII. cikkével azért, mert az a jogosultak hozzájárulása nélkül megszünteti a Quaestor károsultak kárrendezését biztosító követeléskezelő alap létrehozásáról szóló

1. évi XXXIX. törvény (a továbbiakban: Quaestor-törvény) szerinti kárrendezésre való jogosultságot, ráadásul annak ellenére, hogy az Alkotmánybíróság az Abh.-val a törvény egészét nem semmisítette meg. Az indítványozók álláspontja az, hogy a Quaestor-törvény alapján már jogot szereztek az abban meghatározott kárrendezés összegére [a követelések átszállása miatti, elismert pénzösszeg kifizetésére vonatkozó igény (pénzkövetelés) már a vagyonuk része], s a Tv. ezt a vagyoni értékű jogot, illetve tulajdoni várományt vonja el ellentételezés nélkül. [26] Az indítványozók egy másik része a tulajdonhoz való jog sérelmére hivatkozással egymással összefüggésben támadja a Tv.
2. §-át,
3. §

(4)bekezdését, 15. §

(4)bekezdését, 16. §

(4)–

(5)–

(6)bekezdéseit és a 17. §

(2)bekezdését. Érvelésük lényege – más indítványozókéhoz egyébként hasonlóan – az, hogy a megjelölt szabályok egyrészt a levonások körének meghatározásával a károsultak egy részét kizárják a kárrendezésben ténylegesen részesülők köréből: a Tv. – szerintük indokolatlanul –

1. január 1-jére visszamenően olyan múltbéli kötvények hozamát is a kárrendezés alapját jelentő összegből levonni rendeli, amelyek esetében a kötvénykibocsátó korábban teljes mértékben visszafizette a tőkét és a kamatokat is. Ez pedig azt jelenti, hogy lényegében megszerzett hozamot rendel elvonni a jogalkotó, márpedig a „hozam a kifizetéssel és annak a jogosult által történő átvételével a jogosult tulajdonába került és annak elvétele sérti a hivatkozott Alaptörvényben biztosított jogot”. [27] Egyidejűleg viszont a felszámolási eljáráson belül a követelések megtérülési esélyét az indítványozók érvelése szerint csökkenti „az Alapra átszállt követelések prioritásának megemelése” [a Tv.
2. §

(2)bekezdése]. Az indítványozók rámutatnak, hogy a károsultak nagy része – bízva a Quaestor-törvényben – be sem jelentkezett a felszámolási eljárásba, s erre utólag már ugyanolyan feltételekkel nincs is lehetősége, az Alap viszont utólagos bejelentkezés esetében preferáltabb kielégítési kategóriába kerül. Ez azt jelenti, hogy a felszámolási eljárásba való utólagos bejelentkezés esetében a Tv. előírásai miatt sorrendben mindenképpen az Alap mögé kerülnének, s így követelésük megtérülési esélye jelentősen csökken. A panaszosok kifejtik, hogy még a felszámolási eljárásba már bejelentkezett károsultak számára is sérelmes lehet a Tv. 17. §

(2)bekezdése, ugyanis e szabály nyomán az igényét határidőben bejelentő károsult kielégítési osztályában is megnő az összkövetelés, ezáltal pedig a követelések megtérülésének százaléka csökken. A károsultak számára mindezek alapján a kárrendezésben való részvétel lényegében kényszert jelent, s ráadásul egy olyan kárrendezési mérték elfogadására kényszeríti őket a jogalkotó, amely lényegesen alacsonyabb, mint a zár alatt lévő Quaestor-vagyon és a Quaestorral szembeni hitelezői összkövetelések becsült nagyságának az aránya. A Tv. 17. §

(2)bekezdése és a 12. §

(4)bekezdése – mely az Alap esetleges profitjának a központi költségvetés javára történő elvonását írja elő – így a kárrendezésben valamely ok miatt nem részesülőktől „vonja el a Quaestor-vagyont”. [28] Az indítványozók kifejtik, hogy a Tv. esetében ex gratia juttatásról nem lehet szó, mivel az Alap profitorientált: a Tv. 15. §

(4)bekezdése alapján az Alapra egyrészt nagyobb követelés száll át, mint a kifizetett kárrendezés, másrészt pedig a Tv. 17. §

(2)bekezdése alapján az Alap olyan helyzetbe kerül, hogy követeléseinek megtérülési esélye jelentősen megnő, továbbá a Tv. 12. §

(4)bekezdése is azt jelzi, hogy a jogalkotó reális esélyként számol a profittal. [29] c) A tulajdonhoz való jog sérelmére hivatkozó kérelmek harmadik kategóriájába az az alkotmányjogi panaszos sorolható, akit BEVA-tagként a Tv. a kárrendezési folyamatban való részvételre kötelez. [30] Az indítványozó elsődlegesen a Tv. 1–

1. §-ai, 5–
2. §-ai és 20–
3. §-ai vonatkozásában, másodlagosan – abban az esetben, ha az Alkotmánybíróság az indítványozói érintettséget szűkebben határozná meg – a Tv. egyes, konkrétan megjelölt rendelkezései [Tv.
4. §

(1)bekezdés, 8. §

1. e)pont, 9. §
2. d)pont, 10. §

(2)bekezdés d) pont, 11. §

(1)–

(2)bekezdés és

(5)bekezdés] tekintetében állítja a tulajdonhoz való jogának a sérelmét. Álláspontja szerint a Tv. megjelölt előírásai, mivel BEVA-tagként befizetési kötelezettséget állapítanak meg a számára, tulajdonjog- elvonást jelentenek úgy, hogy a Tv.-ben szabályozott visszaigénylési és kamat-érvényesítési lehetőség nem tekinthető teljes, feltétlen és azonnali kártalanításnak. Az indítványozó arra is hivatkozik, hogy a tulajdonjog korlátozásának szükségessége nem állapítható meg, egyrészt mert az „idő előtti” (a „károsultak tulajdonjoga, a kárrendezés körébe vont követelések le nem jártára tekintettel még nem sérült”), illetve mert a károsultak által elszenvedett veszteségek megtérülése más forrásból is biztosítható lenne, végezetül pedig szerinte a közérdek miatti szükségesség sem áll fenn (nem merül fel olyan, a társadalom vagy a gazdaság egészét érintő közérdek, amely indokolná, hogy a befektetések kockázatát tudatosan vállaló jogalanyok más kötvényvásárlókhoz képest az indítványozó tulajdonjoga sérelmére kielégítést nyerjenek). A korlátozás továbbá a szükségesség esetleges megállapítása esetében sem arányos – hangzik az érvelés –, annak időtartama ugyanis nem kiszámítható {az adófizetési kötelezettség csökkentése [Tv. 11. §

(3)bekezdés] esetében is bizonytalan, hogy ténylegesen mennyi idő alatt lehet az Alapba teljesített befizetés adóból történő levonását ténylegesen érvényesíteni}. [31] 4. Az indítványok egy része az Alaptörvény B) cikk

(1)bekezdésének sérelmét állította. [32] 4.

1. Az indítványozók kérelme a Tv.-nek a kárrendezésre jogosultak körét megállapító
2. §

(1)bekezdésének „és a kárrendezési kérelem benyújtásának napján egyaránt” szövegrésze, a kárrendezési jogosultságnak a Tv. erejénél fogva történő létrejöttét kimondó 3. §

(1)bekezdése, a kárrendezésre nem jogosultak körét kimondó 3. §

(3)bekezdés

1. a)és
2. b)pontja, az értelmező rendelkezéseket tartalmazó 4. §-a, az Alap igazgatóságának a BEVA tagok befizetési kötelezettség kimondását biztosító 8. §
3. e)pontja, a BEVA tag befizetését – mint az Alap forrását – szabályozó 10. §

(2)bekezdés d) pontja, az Alapnak az általa felvett áthidaló kölcsön kiegyenlítése céljából kötvénykibocsájtási jogot biztosító

(4)bekezdése, a BEVA tag befizetési kötelezettségének módját szabályozó 11. §

(1),

(2)és

(5)bekezdése, az Alap működési költségeiről rendelkező 12. §

(1)bekezdése, a kárrendezési kérelem benyújtásának határidejét megállapító 13. §

(2)bekezdése, valamint a kárrendezésre jogosultaknak a felszámolás alatt álló pénzügyi intézmény felé fennálló valamennyi követelését (annak biztosítékait és kapcsolódó igényeit) az Alapra átruházó 15. §

(4)bekezdése ellen irányul. [33] Az indítványozók továbbá a Tv.-nek a követelés ellenértékének számítási módját meghatározó 16. §

(3)bekezdése, a jogosult részére fizetendő összegből a 2008. január 1-jétől jóváírt hozam levonását elrendelő

(4)bekezdése, a számításkor a BEVA kártalanítás levonását elrendelő

(5)bekezdése, valamint az „önrész” levonását elrendelő

(6)bekezdése, az Alapra átszállt követelésék érvényesítését szabályozó 17. §

(2)bekezdése, a Quaestor károsultak kárrendezését biztosító követeléskezelő alap létrehozásáról szóló

1. évi XXXIX. törvény (a továbbiakban: Quaestor-törvény) alapján fennállt kárrendezési követelések megszűnését kimondó
2. §

(1)bekezdése, végezetül a Quaestor-törvényt hatályon kívül helyezését kimondó – már nem hatályos –

1. §-a megsemmisítését is indítványozták. [34] 4.
2. A Tv. hatálya alá tartozó befektetési szolgáltató korábbi ügyfele alkotmányjogi panaszában a Tv.
3. §

(4)–

(6)bekezdései megsemmisítését kérte, mivel azok sértik az Alaptörvény B) cikk

(1)bekezdését. [35] Az indítványozó kifejtette, hogy a Tv. 16. §

(4)bekezdése nem ismeri el jogos bevételként a számára korábban jóváírt hozamot, ezért visszaható hatállyal elvonja tulajdonát. A rendelkezést a normavilágosság követelményének figyelmen kívül hagyása miatt is sérelmezi. Előadta továbbá, hogy a rendelkezés a hozamot – az azt fel nem vevők („visszaforgatók”) viszonylatában – visszaható hatállyal érvénytelennek tekinti. [36] 4.3. Az indítványozó BEVA-tag befektetési szolgáltató alkotmányjogi panaszában – az Alaptörvény B) cikk

(1)bekezdésével összefüggésben – a Tv. 3. §

(1)bekezdésének, a 8. §

1. e)pontjának, a 9. §
2. d)pontjának, a 10. §

(2)bekezdés d) pontjának, valamint a 11. §

(1)–

(2)és

(5)bekezdéseinek a megsemmisítését kérte. [37] Az indítványozó jogsérelmének lényege, hogy a Tv. támadott rendelkezései – visszaható hatállyal – felelősséget telepítettek rá olyan cselekményekért, amelyek előidézéséért nem terheli felelősség. Az Alkotmánybíróság gyakorlatára hivatkozva kifejtette, a támadott rendelkezéseket – rá sérelmes módon, befizetési kötelezettséget teremtve – a Tv. hatálybalépését megelőzően keletkezett jogviszonyokra is alkalmazni kell, ami sérti a visszaható hatályú jogalkotás tilalmát. Az indítványozó hangsúlyozta, hogy az Alkotmánybíróság eddig csak olyan esetekben ítélte alkotmányosnak a vizsgált jogszabályok által megállapított mögöttes felelősséget, ahol azok a magánjog alapelveivel is összhangban voltak. Értelmezésében valamely jogszabály által telepített mögöttes felelősség csak akkor lehet alkotmányos, ha a magánjog alapelveinek is megfelel. Az indítványozó ugyanakkor rámutatott, hogy a Tv. rendelkezéseivel érintett cselekményekre nem volt ráhatása, mindazonáltal a Tv. általi kártelepítés vitatására nincs lehetősége. Kifejtette továbbá, hogy a Tv. – sértve a magánjog felelősségi rendszerének dogmatikáját, illetve a jogbiztonság részét képező kiszámíthatóság elvét – visszaható hatállyal hozta létre a „kárrendezés” intézményét. [38] 4.4. A Tv. hatálya alá tartozó befektetési szolgáltató egy további volt ügyfele alkotmányjogi panaszában a Tv. 16. §

(4)és

(6)bekezdéseit, valamint a – már nem hatályos – 27. §-ának megsemmisítését kérte az Alaptörvény B) cikk

(1)bekezdésében foglaltak sérelme miatt. [39] Az indítványozó előadta, hogy a rendelkezések a Quaestor-törvény alapján – az Abh. figyelembevételével – alkotmányos „kártalanítását” változtatják meg hátrányosan, illetve vonják azt el, ezért a szerzett jogok védelmének alkotmányos elvén túl a jogállamiság, jogbiztonság követelményébe ütköznek. [40] 4.5. A Tv. hatálya alá tartozó befektetési szolgáltató korábbi ügyfeleinek egy csoportja alkotmányjogi panaszában – az Alaptörvény B) cikk

(1)bekezdésének sérelmére hivatkozással – a Tv. 16. §

(4)bekezdése, továbbá a 17. §

(2)bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítását és – a 17. §

(2)bekezdésének visszaható hatályú – megsemmisítését kérte. [41] A Tv. 16. §

(4)bekezdésével összefüggésben előadták, hogy az visszamenőlegesen keletkeztet rájuk nézve hátrányos helyzetet, illetve – a lejárt kötvények vonatkozásában – iratmegőrzési kötelezettséget ír elő. A Tv. 17. §

(2)bekezdését a jogalkotói hatalommal való visszaélés, illetve a visszaható hatályú jogalkotás tilalmába ütközés miatt sérelmezik, mivel szerintük a rendelkezés utólagosan – az Alap javára – módosítja a „károsultak” igényeinek megtérülését a felszámolási eljárás során. [42] 4.6. A Tv. hatálya alá tartozó befektetési szolgáltató korábbi ügyfeleinek egy további csoportja a Tv. 4. §-a, a 12. §

(1)bekezdése, a 15. §

(4)bekezdése, a 16. §

(4)–

(6)bekezdései, valamint a 17. §

(2)bekezdése az Alaptörvény B) cikk

(1)bekezdésébe ütközésük miatt – a 15. §

(4)bekezdésének, valamint a 17. §

(2)bekezdésének visszaható hatályú – megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól. [43] Az indítványozók szerint a Tv. támadott rendelkezései jogalkotói hatalommal történő visszaélést valósítanak meg. Előadták, hogy a Tv. nem felel meg az ex gratia jellegű juttatások – az Alkotmánybíróság korábbi határozataiban részletesen meghatározott – feltételeinek. Az indítványozók a Tv. 16. §

(4)bekezdésével összefüggésben a visszaható hatályú jogalkotás tilalmára is hivatkoztak. Álláspontjuk szerint a rendelkezés a Tv. hatálybalépéséig esetlegesen már lejárt és visszafizetett kötvények hozamait is levonni rendeli, tehát e szerződésekhez visszaható hatállyal fűzött joghátrányt. Az indítványozók előadták, hogy vonatkozásukban – a Tv. hatálybalépése előtt – megtörtént a BEVA kártalanítás, azonban a Tv. olyan hozamok levonását is elrendeli, amelyeket a BEVA kártalanítás következtében (a Tpt. szabályainak megfelelően) a BEVA-ra szálltak. Az indítványozók a Tv. 17. §

(2)bekezdését – amely szerint az Alap (függetlenül attól, hogy az eredeti jogosult az igényt bejelentette-e) a követelés átszállásától számított 40 napon belül akkor is jogosult hitelezői igényt érvényesíteni a felszámolási eljárásban, ha a bejelentésre álló idő egyébként eltelt – azért tartják a visszaható hatályú jogalkotás tilalmába ütközőnek, mert lezárt jogviszonyokat változtat meg (az Alap a hitelezői kielégítési sorrendet megbontva, utólag is bejelentkezhet a felszámolási eljárásba). Ennek következtében a felszámolási eljárásban korábban bejelentkezett ügyfelek – az Alap nagymértékű követelése miatt – akár el is eshetnek igényük kielégítésétől. [44] 4.7. A Tv. hatálya alá nem tartozó befektetési szolgáltató korábbi ügyfeleinek egy csoportja elsősorban azért kérte a Tv. egyes rendelkezéseinek megsemmisítését, mert azok rájuk – az Alaptörvény XV. cikk

(1)és

(2)bekezdésével ellentétesen – nem terjednek ki. Ezen túlmenően álláspontjuk szerint a Tv. 2. §

(1)bekezdésének „és a kárrendezési kérelem benyújtásának napján egyaránt” szövegrésze, a 3. §

(4)bekezdése, a 13. §

(2)bekezdése, a 15. §

(4)bekezdése, a 16. §

(3)–

(4)bekezdései, a 21. §

(1)bekezdése, valamint a – már nem hatályos – 27. §-a sérti az Alaptörvény B) cikk

(1)bekezdését, ezért e rendelkezések megsemmisítését kérték. [45] Az indítványozók érvelése szerint a Tv. 2. §

(1)bekezdése egyfelől visszaható hatállyal avatkozik be magánjogi jogviszonyokba (tulajdonvesztést eredményezve), másfelől pedig a jogalkotó a rendelkezéshez nem fűzött olyan (a jogalkotásról szóló

1. évi CXXX. törvény [a továbbiakban: Jat.]
2. §-ának megfelelő) indokolást, amely a kárrendezésben érintettek körének meghatározását kellően alátámasztaná. Álláspontjuk szerint a Tv.
3. §

(3)bekezdés

1. a)és
2. b)pontjához, a Tv. 15. §

(4)bekezdéséhez, valamint a 16. §

(3)bekezdéséhez sem fűzött a jogalkotó érdemi törvényi indokolást, ezért e rendelkezések is sértik az Alaptörvény B) cikk

(1)bekezdését. Az indítványozók a Tv. 10. §

(4)bekezdését azért tartják az Alaptörvény B) cikk

(1)bekezdésébe ütközőnek, mert a demokratikus jogállamiság elvét sértő módon korlátozza a kárrendezéshez felhasználható forrás nagyságát, tovább korlátozva a kárrendezésben részt vevők körét. A 13. §

(2)bekezdését szintén a demokratikus jogállamiság elvének megsértése miatt sérelmezték. A Tv. 16. §

(4)bekezdésével összefüggésben úgy érveltek, hogy a rendelkezés az általános elévülési időn túl avatkozik bele (visszaható hatállyal) magánjogi jogviszonyokba, ami sérti az Alaptörvény B) cikk

(1)bekezdését. A Tv. 21. §

(1)bekezdését, illetve a – már nem hatályos – 27. §-át azért tartják az Alaptörvény B) cikk

(1)bekezdésébe ütközőnek, mert visszaható hatállyal elvonta a Quaestor-törvény alapján – az Abh. által alkotmányosnak ítélt – kárrendezési jogosultságot. [46] 5. Az indítványozók a tisztességes eljáráshoz való jog [Alaptörvény XXVIII. cikk

(1)bekezdés] sérelmét állították a Tv. 15. §

(4)bekezdésével, a 21. §

(1)bekezdésével, valamint a

1. §-sal összefüggésben. [47] 5.
2. A
3. §

(4)bekezdésével kapcsolatos indítványaikban kifejtették, hogy a Tv. a nemzetközi szerződésekben rögzített és az Alaptörvény XXVIII. cikk

(1)bekezdésében biztosított bírósághoz való fordulás jogát azért sérti, mert megfosztja a károsultakat attól, hogy a máshonnan meg nem térülő kárukat peres eljárásban érvényesítsék. Hangsúlyozták, hogy az igazságszolgáltatás bírói monopólium, vagyis kizárólag bíróságok útján történhet igazságszolgáltatás. Ennek alapján úgy vélték, hogy az állam kötelezettsége a polgári jogok és kötelezettségek elbírálásának bírói úton történő biztosítása. Sérül a tisztességes eljáráshoz való jog, ha a törvényhozás nem teszi lehetővé, hogy a károsult személyek az általuk hatékonynak ítélt jogi utat választva, bíróság előtt, az általuk megjelölt alperessel szemben érvényesítsék igényüket. A jogalkotó azzal, hogy a harmincmillió forint feletti károk bíróság előtti érvényesítését kizárta, a károsultak bírósághoz való fordulás jogát korlátozta. [48] Az indítványozók szerint fokozza a jogsérelmet az a körülmény, hogy a károsult nincs abban a helyzetben, hogy a kártérített összegen felül a bűncselekmény miatt elvesztett befektetését a bűncselekmény elkövetőitől, egyéb felelősöktől vagy pl. a felszámolói vagyonból, bírói elbírálás útján visszaszerezze. Végezetül azt sem tartják az Alaptörvénnyel összeegyeztethetőnek, hogy az ilyenkor szokásos általános szabályokkal szemben a törvényhozás utólag új hatásköri, illetékességi és eljárásjogi szabályokat állít fel. Úgy vélik, ha mindenkinek joga van ahhoz, hogy polgári jogi jogait és kötelezettségeit független bíróságok állapítsák meg, akkor ezzel a joggal ellentétes az, ha valakinek a polgári jogi jogait és kötelezettségeit a törvényhozás állapítja meg. [49] Az indítványozók szerint a Tv. 21. §

(1)bekezdése a tisztességes tárgyaláshoz való jogot sérti, mivel megfosztja a károsultakat a bírósághoz fordulás jogától. Úgy vélik, a jogalkotó a Quaestor Károsultak Kárrendezési Alapja (a továbbiakban: Quaestor Alap) által elismert követelés peres eljárásban való, okkal vélelmezhetően tömeges érvényesíthetőségét kívánta megszüntetni, a 21. §

(1)bekezdés „e jogosultság alapján igény nem érvényesíthető” szövegrészével. [50] A jogalkotó a Tv.

1. §-ával minden további rendelkezés nélkül szüntette meg a lehetséges perbeli alperest, az alperest illető jogokat és az őt terhelő kötelezettségek teljesítését jogalkotói mulasztással rendezetlenül hagyta, hiszen jogutódot nem jelölt meg. A Quaestor Alap létrehozását követően, mint jogi személy, jogokat és kötelezettségeket szerzett. Kifizetési kötelezettség terhelte, melyet törvényben rögzített határidőben kellett volna teljesítenie. A törvénysértő késedelem kapcsán az érintetteket megilleti a bírósághoz fordulás joga és az, hogy a Quaestor Alap által kötelezettségvállaló levélben elismert vagy akár megtagadott kifizetéssel kapcsolatos igényüket tisztességes és nyilvános tárgyaláson bírálják el. Perbeli jogképességgel rendelkező, perelhető alperes hiányában a károsultak e joga gyakorlatilag elveszett. [51] 5.
2. Az indítványozók egy része a jogorvoslathoz való jog [Alaptörvény XXVIII. cikk

(7)bekezdés] sérelmét is állította a Tv. 3. §

(1)bekezdésével, a 8. §

1. e)pontjával, a 9. §
2. d)pontjával, a 10. §

(2)bekezdés d) pontjával, a 11. §

(1),

(2)és

(5)bekezdéseivel, valamint a 15. §

(4)bekezdésével összefüggésben. [52] Arra hivatkoztak, hogy a Tv. nem biztosít a döntés felülvizsgálatát, az esetleges jogsérelmek kiküszöbölését lehetővé tevő jogorvoslati jogot az Alap igazgatósága által a BEVA tagokkal szemben meghozandó, a BEVA tagok által teljesítendő fizetési kötelezettségre vonatkozó határozat és szabályzat ellen. Utaltak arra az alkotmánybírósági megállapításra, miszerint az alkotmányjogi panasz benyújtásának lehetősége ilyen tekintetben nem minősül az Alaptörvény XXVIII. cikk

(7)bekezdése szerinti jogorvoslatnak. [53] Azt is hangsúlyozták, hogy a jogorvoslati jog hiányával összefüggésben nem szerződő felek önkéntes lemondásáról van szó, hanem törvényi „kényszerről”, ami egyrészt alapvető jogot korlátoz, illetve az nem felel meg az alapjogkorlátozás feltételeinek (a Tv. általi, jogról való lemondatás nem szükséges, másrészt a cél alapjog-korlátozás nélkül is biztosítható). Mivel az indítványozók szerint a szükségesség hiányzik, az arányosság kérdésének vizsgálatára nincs is szükség (voltaképpen lehetőség sem). [54] 6. Több indítványozó kérte a Tv. egyes rendelkezései alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését az Alaptörvény I. cikkével, a II. cikkével, a XII. cikk

(1)bekezdésével, a C) cikk

(1)bekezdésével, valamint az M) cikkel kapcsolatban. [55] 6.

1. Az indítványozók első csoportját a Tv. hatálya alá tartozó indítványozók alkotják, akik az emberi méltósághoz való joguk sérelmét állították a Tv.
2. §-ával,
3. §

(4)bekezdésével, 15. §

(4)bekezdésével, 16. §

(4)–

(6)bekezdéseivel, valamint 17. §

(2)bekezdésével összefüggésben. Álláspontjuk szerint a Tv.-nek nem az egyes rendelkezései önmagukban, hanem együttes hatásukban sértik az Alaptörvény II. cikkéből levezett jogügylet létrehozásának és az attól való elállás jogát. Az indítványozók szerint azáltal, hogy a Tv. a felszámolási eljárásban megemeli az Alapra átszállt követelések prioritását [Tv. 17. §

(2)bekezdés], valamint a kárrendezésben való részvételhez le kell mondaniuk a teljes követelésükről és az adásvételi szerződésekből származó egyéb jogaikról [Tv. 15. §

(4)bekezdés], a kárrendezésben való részvétel kényszerré válik. Az Alap előnyösebb helyzetbe hozása ugyanis azt jelenti, hogy az egyéni érdekérvényesítésük a felszámolási eljárás során ellehetetlenül, illetve a várható hitelezői igényük megtérülési aránya jelentősen csökken. Az indítványozók kifejtik, hogy mivel az Alap a felszámolási eljárásba utólag is bejelentkezhet, így azok a károsultak, akik hitelezői igényüket negyven napon belül bejelentették, azoknál a kielégítési osztályukon belül a megtérülés aránya azért csökken le, mert az Alappal megjelenik egy új, rendkívül nagy követelés. Azon károsultak pedig, akik a felszámolási eljárásba nem jelentkeztek be, kielégítésre várhatóan nem számíthatnak. Az indítványozók úgy vélik, hogy a támadott rendelkezések miatt a kárrendezési kérelem visszavonásához való joguk gyakorlatilag formálissá válik, a Tv. által szabályozott kárrendezést el kell fogadniuk, döntésük mérlegelésére nincs lehetőségük. [56] 6.2. A BEVA-tag indítványozó elsődlegesen a Tv. 1–3. §-ai, 5–18. §-ai, 20–21. §-ai vonatkozásában, másodlagosan – abban az esetben, ha az Alkotmánybíróság az indítványozói érintettséget szűkebben határozná meg – a Tv. egyes, konkrétan megjelölt rendelkezései [3. §

(1)bekezdés, 8. §

1. e)pont, 9. §
2. d)pont, 10. §

(2)bekezdés d) pont, 11. §

(1)–

(2)és

(5)bekezdés] tekintetében kérte az alaptörvény-ellenesség megállapítását és megsemmisítését. Véleménye szerint a Tv. támadott rendelkezései a BEVA-tagok tekintetében „kényszertagságot” hoztak létre azáltal, hogy egy tőlük független, a Tv. által meghatározott kör cselekményeiért helytállási, vagyis befizetési kötelezettséget írtak elő számukra, mely az emberi méltóságukból levezetett privátautonómiájukat, valamint vállalkozáshoz való jogukat [Alaptörvény XII. cikk

(1)bekezdés] sérti. [57] Az indítványozó szerint a Tv. elsődleges, valamint másodlagos kérelmében megjelölt rendelkezései sértik továbbá az Alaptörvény C) cikk

(1)bekezdésében megfogalmazott hatalommegosztás elvét azáltal, hogy azokban a jogalkotó a bíróság hatáskörébe tartozó kérdéseket rendez, elvonva ezzel a bíróság hatáskörét. [58] Az indítványozó kifejtette továbbá, hogy a Tv. 8. § e) pontja, 9. § d) pontja és 18. § b) pontja sérti az Alaptörvény I. cikk

(3)bekezdésében foglaltakat, mert a támadott rendelkezések felhatalmazást adnak egyrészt a Kormánynak, hogy rendeletben állapítsa meg a BEVA tagok által az Alap részére a Tv. alapján teljesítendő befizetések részletes szabályait, másrészt az Alap igazgatóságának, hogy szabályzatban határozza meg a BEVA tagok általi befizetések mértékét és rendjét. Álláspontja szerint a tulajdonhoz való jog okán a fenti szabályozás megalkotására kizárólag törvényben kerülhetne sor. [59] 6.3. A Tv. hatálya alá nem tartozó indítványozók az Alaptörvény M) cikkére hivatkozva azt sérelmezték, hogy a Tv. 1. §-ának hatálya nem terjed ki rájuk, ami által a Questor-károsultak indokolatlan versenyelőnyhöz jutnak. II. [60] 1. Az Alaptörvény alkotmányjogi panasszal érintett rendelkezései: „B) cikk

(1)Magyarország független, demokratikus jogállam.” „M) cikk

(1)Magyarország gazdasága az értékteremtő munkán és a vállalkozás szabadságán alapszik.

(2)Magyarország biztosítja a tisztességes gazdasági verseny feltételeit. Magyarország fellép az erőfölénnyel való visszaéléssel szemben, és védi a fogyasztók jogait.” „I. cikk

(1)AZ EMBER sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait tiszteletben kell tartani. Védelmük az állam elsőrendű kötelezettsége. […]

(3)Az alapvető jogokra és kötelezettségekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg. Alapvető jog más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan, az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható.” „XIII. cikk

(1)Mindenkinek joga van a tulajdonhoz és az örökléshez. A tulajdon társadalmi felelősséggel jár.

(2)Tulajdont kisajátítani csak kivételesen és közérdekből, törvényben meghatározott esetekben és módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehet.” „XV. cikk

(1)A törvény előtt mindenki egyenlő. Minden ember jogképes.

(2)Magyarország az alapvető jogokat mindenkinek bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, fogyatékosság, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül biztosítja.” „XXVIII. cikk

(1)Mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálja el. […]

(7)Mindenkinek joga van ahhoz, hogy jogorvoslattal éljen az olyan bírósági, hatósági és más közigazgatási döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti.” [61]

1. A Tv.-nek az alkotmányjogi panaszokkal támadott és érintett, a panaszok elbírálásakor hatályos rendelkezései: „
2. §

(1)A törvény hatálya azokra az ügyletekre terjed ki, amelyeknél az ügyfél jognyilatkozata a kibocsátó – a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény szerinti – kapcsolt vállalkozásának minősülő, e törvény hatálybalépésének napján felszámolás alatt álló befektetési szolgáltató által értékesített kötvény (a továbbiakban: kötvény) vásárlására irányult, és amelynél az ügyfél az ellenérték-fizetési kötelezettségének eleget tett, és értékpapírszámláján kötvény került jóváírásra, függetlenül attól, hogy a kibocsátás vagy a jogügylet érvényesen létrejött-e, illetve teljesedésbe ment-e. A törvény hatálya azon befektetési szolgáltatóval szemben fennálló követelésekre terjed ki, amely befektetési szolgáltató felszámolását a bíróság e törvény hatálybalépését megelőző évben jogerősen elrendelte, és a felszámolási eljárás 2016. február 15-ig jogerősen nem zárult le.

(2)Az

(1)bekezdésen túl e törvény hatálya kiterjed azokra az ügyletekre is, amelyeknél az ügyfél jognyilatkozata nem kötvény vásárlására irányult, de értékpapírszámláján kötvény került jóváírásra.” „2. §

(1)Kárrendezésre jogosult – a 3. §

(3)bekezdésében foglalt kivétellel – az a magánszemély, jogi személy és más szervezet, aki vagy amely az 1. § szerinti ügyletekből eredően a kibocsátóval vagy a befektetési szolgáltatóval szemben fennálló követeléssel (a továbbiakban: követelés) a befektetési szolgáltató felszámolása jogerős elrendelésének napján és a kárrendezési kérelem benyújtásának napján egyaránt rendelkezik.

(2)Az

(1)bekezdésen túl kárrendezésre jogosult az is,

1. a)aki az 1. § szerinti ügyletekből eredően a követelést általános jogutódként attól szerezte, aki a követeléssel a befektetési szolgáltató felszámolása jogerős elrendelésének napján rendelkezett,
2. b)akinek kötvényét nem az

(1)bekezdés szerinti befektetési szolgáltató tartja nyilván, azzal, hogy a felszámolás elrendelésének napjára vonatkozó,

(1)bekezdés szerinti feltétel arra a befektetési szolgáltatóra vonatkozik, amely számára a kötvényt értékesítette.” „2. A kárrendezés során érvényesíthető igény 3. §

(1)A kárrendezésre való jogosultság e törvény erejénél fogva jön létre.

(2)A kárrendezésre vonatkozó igényt a kárrendezésre jogosult maga érvényesítheti.

(3)Nem jogosult kárrendezésre az, […] b) aki a kárrendezési igény alapjául szolgáló követelés keletkezésétől a kárrendezési igény benyújtásáig terjedő időszakban vagy annak egy része alatt a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény (a továbbiakban: Tpt.) 215. §

(1)bekezdésében felsorolt személy vagy szervezet, vagy a kibocsátó, a lejegyző, vagy az értékesítő vállalkozással munkaviszonyban, munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban álló személy, valamint a kötvényértékesítésben függő ügynökként vagy más módon közreműködő vállalkozás, ezzel munkaviszonyban, munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban álló személy, továbbá mindezeknek a Ptk. szerinti hozzátartozója.” „

1. Értelmező rendelkezések
2. § E törvény alkalmazásában:
3. befektetési szolgáltató: a befektetési vállalkozásokról és az árutőzsdei szolgáltatókról, valamint az általuk végezhető tevékenységek szabályairól szóló
4. évi CXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Bszt.) alapján befektetési szolgáltatási tevékenység folytatására jogosult szervezet;
5. diszkont kötvény: olyan nem kamatozó kötvény, amelyet névérték alatt bocsátottak ki, és a lejáratkor névértéken váltanak be;
6. hozam: az értékpapírszámla-vezető által a kárrendezésre jogosultnak ténylegesen jóváírt a) kamat összegéből a kárrendezésre jogosult által ténylegesen elért jövedelem, b) eladási és vételi ár különbözete a lejárat előtt az
7. §

(1)bekezdése szerinti befektetési szolgáltató által visszavásárolt kötvény esetén,

1. c)névérték és vételár különbözete diszkont kötvény esetén; 4. vállalkozás: gazdasági tevékenységet folytató jogalany.” „8. § Az igazgatóság
2. a)elfogadja az Alap szabályzatait,
3. b)elfogadja az Alap költségvetését,
4. c)irányítja az Alap gazdálkodási és egyéb tevékenységét,
5. d)dönt az Alap működéséhez szükséges kötvénykibocsátásról, kölcsön felvételéről,
6. e)meghatározza a BEVA tagok által teljesítendő éves befizetés összegét, és figyelemmel kíséri a befizetések szabályszerűségét, f ) elfogadja az Alap éves számviteli beszámolóját és az Alap tevékenységének befejezését megelőzően elfogadja a záró beszámolót,
7. g)dönt az Alap feladatainak végrehajtásával kapcsolatos intézkedésekről, valamint irányítja és ellenőrzi az e törvényben meghatározott feladatoknak az Országos Betétbiztosítási Alap ügyvezető igazgató-helyettese irányításával történő végrehajtását, valamint
8. h)ellátja az e törvényben meghatározott egyéb feladatokat.” „9. § Az igazgatóság feladatainak ellátására vonatkozóan szabályzatot alkot és tesz közzé
9. a)működési rendjéről,
10. b)az Alap eszközeinek és forrásainak kezeléséről,
11. c)az Alapból történő kárrendezés részletes szabályairól, valamint
12. d)a BEVA-tagok általi befizetések mértékéről és rendjéről.” „10. §

(1)Az Alap éves költségvetését úgy tervezi meg, hogy az esedékessé váló fizetési kötelezettségeit teljesíteni tudja.

(2)Az Alap forrásai: a) a 6. §

(1)bekezdés szerinti igényérvényesítés során befolyt összeg,

1. b)az Alap által felvett kölcsönök,
2. c)az Alap által kibocsátott kötvény,
3. d)az Alap által a BEVA-tagoktól igényelt befizetés, valamint
4. e)egyéb bevétel. […] 11. §

(1)Az Alap befizetést igényel a 10. §

(2)bekezdés

1. b)vagy
2. c)pontja szerinti kölcsön vagy kötvény esedékes fizetési kötelezettségeinek teljesítése, valamint saját működési költségeinek biztosítása érdekében a BEVA tagjaitól. Az éves befizetési kötelezettség az Alap tevékenységének befejezéséig, legfeljebb azonban a 10. §

(4)bekezdés szerinti kötvény vagy kölcsön futamidejének lejártáig áll fenn.

(2)A BEVA tagjai által teljesítendő befizetés éves mértékét az igazgatóság határozza meg azzal, hogy az

(5)bekezdés szerinti befizetések együttes éves összege nem haladhatja meg a hétmilliárd forintot.

(3)A BEVA-tag az általa teljesített befizetést a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Taotv.) 29/B. §-nak megfelelően visszaigényelheti.

(4)A BEVA-tag befizetése után a Taotv.-ben meghatározott módon kamatot érvényesíthet.

(5)A befizetésre a BEVA-tag – a tárgyévet megelőző három naptári év számtani átlaga alapján számított, a BEVA kártalanítási kötelezettsége alá tartozó – ügyfeleinek (befektetők) tulajdonát képező, a BEVA-tag kezelésében lévő pénz és értékpapír átlagos állománya arányában köteles azzal, hogy a BEVA kártalanítási kötelezettsége alá tartozó befektetők tulajdonát képező, a BEVA tagjának kezelésében lévő pénz és értékpapír átlagos állományának kiszámítása során a BEVA kártalanítási összeghatárt meghaladó állományt is figyelembe kell venni (valós biztosított ügyfélállomány). Ha a BEVA-tag nem kezel pénz és értékpapír állományt, a befizetés mértékét az igazgatóság e törvény végrehajtására kiadott jogszabályban meghatározott módon határozza meg. A befizetés összegének megállapításakor, az arány kiszámítása során figyelmen kívül kell hagyni azt a BEVA-tagot, amely a befizetés elrendelését megelőzően jogutód nélkül megszűnt, valamint amelynek felszámolását jogerősen elrendelték. […]” „12. §

(1)Az Alap működési költségeit forrásaiból biztosítja.

(2)Az Alap részére a működési költségek átmeneti biztosítása érdekében a BEVA kamatmentes kölcsönt nyújthat, amelyet az Alap a később rendelkezésére álló forrásai befolytakor haladéktalanul köteles visszafizetni.

(3)Az Alap beszámolási és könyvvezetési kötelezettségét e törvény végrehajtására kiadott jogszabály állapítja meg.

(4)Ha az Alapnak – valamennyi kötelezettségének teljesítését követően – vagyona marad fenn, az a központi költségvetést illeti meg.” „15. §

(1)Az Alap a kérelmet a benyújtásra nyitva álló határidő lejártától számított 45 napon belül megvizsgálja, e határidő a kárrendezés feltételeinek megállapítása érdekében szükséges ideig meghosszabbítható.

(2)Ha a kérelem megfelel a kárrendezés feltételeinek, az Alap a

1. § szerint megállapítja az ellenértéket, és ezekről értesíti a kárrendezésre jogosultat. Az Alap a kérelem visszavonására nyitva álló,
2. §

(5)bekezdés szerinti határidő lejártát követő 30 napon belül teljesíti a kifizetést a kárrendezésre jogosultnak.

(3)Az Alap az e törvényben rögzített feltételek szerint abban az esetben is megállapítja az ellenértéket, ha a kérelmező esetében a kötvény értékpapírszámlán nem került jóváírásra, de az

1. § szerinti ügyletből eredő követelés fennállását jogerős bírósági határozat megállapította. Ebben az esetben a kérelmező a bírósági határozat jogerőre emelkedését követő harminc napon belül terjesztheti elő igényét, amelyhez mellékelnie kell a követelés e törvény szerinti fennállását megállapító bírósági határozatot. Ebben az esetben a kérelmezőt jogosultnak, és a kötvényt az
2. §

(1)bekezdés szerinti értékpapírszámlán jóváírtnak kell tekinteni. Az ellenérték meghatározásához szükséges adatokat a bírósági határozatból kell megállapítani.

(4)A kárrendezésre jogosult teljes követelése, a követelés biztosítékai, valamint a követeléshez kapcsolódó igények – ide értve a bűncselekménnyel okozott kár megtérítése, illetve az egyéb kártérítés iránti igényeket is – az ellenérték megfizetésével egyidejűleg e törvény erejénél fogva az Alapra szállnak át.

(5)A kárrendezés során a

1. § alapján megállapított, az Alappal szemben fennálló kárrendezési igény nem ruházható át.” „
2. §

(1)A kárrendezésre a követelés pénznemében kerül sor.

(2)A kárrendezésként kifizetett ellenérték mentes minden közteherfizetés alól.

(3)A követelés ellenértékének meghatározásakor a jogosult értékpapírszámláján a befektetési szolgáltató felszámolásának elrendelésekor nyilvántartott kötvény vásárlása érdekében megfizetett összeget, de jogosultanként legfeljebb harmincmillió forintot kell alapul venni.

(4)A kárrendezésre jogosult részére fizetendő ellenérték meghatározása során a

(3)bekezdés szerinti összegből le kell vonni a kárrendezésre jogosultnak vagy jogelődjének 2008. január 1-jétől az 1. §

(1)bekezdése szerinti kibocsátó által kibocsátott kötvényére tekintettel jóváírt hozamot.

(5)Ha a

(4)bekezdés szerinti összeg nem haladja meg a hárommillió forintot, az ellenérték a

(4)bekezdés szerinti összeg, csökkentve a BEVA által megfizetett kártalanítás összegével.

(6)Ha a

(4)bekezdés szerinti összeg meghaladja a hárommillió forintot, az ellenérték a

(4)bekezdés szerinti összeg hárommillió forintot meghaladó részének tizenegy százalékával csökkentett, majd a BEVA által megfizetett kártalanítás összegével csökkentett összeg.” „7. Az Alapra átszállt követelések érvényesítése 17. §

(1)A befektetési szolgáltató felszámolási eljárása során az Alapra átszállt követelések kiadása és kielégítése a Bszt. felszámolásra vonatkozó rendelkezései szerint történik, a kielégítési sorrendben a jogosultról átszállt követelés tekintetében az Alapot – a BEVÁ-val azonosan – az ügyfél (kárrendezésre jogosult) kielégítési helye illeti meg.

(2)Az Alap a követelés (kötvény vagy pénzkövetelés) átszállásától számított 40 napon belül az adós ellen folyamatban lévő felszámolási eljárásban akkor is jogosult hitelezői igényt érvényesíteni, ha a hitelezői bejelentésre rendelkezésre álló határidő eltelt, függetlenül attól, hogy a követelés eredeti jogosultja a hitelezői igényt bejelentette-e.

(3)A kötvények, illetve kötvényként megjelölt követelések értékesítésével, nyilvántartásával kapcsolatos bűncselekmény gyanúja esetén a büntetőeljárásban az Alap az átszállt követelés tekintetében polgári jogi igényt érvényesíthet, e tekintetben az Alap minősül magánfélnek.” „8. Záró rendelkezések 18. § Felhatalmazást kap a Kormány arra, hogy rendeletben állapítsa meg

1. a)az Alap kárrendezése során a csekély összegű támogatások alkalmazásának szabályait,
2. b)a BEVA-tagok által az Alap részére e törvény alapján teljesítendő befizetések részletes szabályait,
3. c)az Alap beszámolási és könyvvezetési kötelezettségének részletes szabályait. 19. § Ez a törvény 2016. január 1-jén lép hatályba.” „21. §

(1)A Quaestor-törvény alapján fennálló kárrendezésre való jogosultság megszűnik, és e jogosultság alapján igény nem érvényesíthető. A Quaestor-törvény 10. §

(4)bekezdése szerinti tájékoztató kárrendezésre vonatkozó megállapításaihoz joghatás nem fűződik.

(2)A 13. §

(1)bekezdés szerinti kérelmet e törvény szerint benyújtottnak kell tekinteni azon kárrendezésre jogosultak vonatkozásában, akik kérelmüket, valamint az ahhoz kapcsolódó dokumentumokat a Quaestor-törvény 9. §-a szerint, határidőben benyújtották.

(3)A

(2)bekezdés szerinti kárrendezésre jogosult általános jogutódlása esetén a jogutódlásról értesíteni kell az Alapot.” [62]

1. A Tv.-nek az alkotmányjogi panaszokkal támadott és érintett rendelkezései, de már hatályon kívül helyezett rendelkezése: „
2. § Hatályát veszti a Quaestor-törvény.” III. [63] Az alkotmányjogi panaszok nem megalapozottak. [64]
3. Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt azt vizsgálta meg, hogy az indítványok megfelelnek-e az Abtv.-ben előírt formai és tartalmi feltételeknek. [65]
4. A formai feltételek teljesítése körében a testületnek azt kellett áttekintenie, hogy az alkotmányjogi panaszok határidőben érkeztek-e [Abtv.
5. §], illetve, hogy azok a határozott kérelem feltételeinek eleget tesznek-e [Abtv.
6. §

(1b)bekezdés]. [66] 2.

1. Az Abtv.
2. §-a szerint az Abtv.
3. §

(2)bekezdése alapján benyújtott alkotmányjogi panaszt a jogszabály hatálybalépésétől számított 180 napon belül kell benyújtani. A Tv. a kihirdetését követő napon, tehát

1. január 1-jén lépett hatályba. Az alkotmányjogi panaszokat
2. január 1-je és
3. június 30-a között, tehát – megállapíthatóan – határidőben adták postára, illetve érkeztek közvetlenül az Alkotmánybíróságra. [67] 2.
4. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a benyújtott panaszok egy része az Abtv.
5. §

(1)és

(1b)bekezdésében foglalt feltételeknek megfelelő, határozott kérelemnek minősül, mivel tartalmazza az Abtv. 26. §

(2)bekezdése szerinti, az Alkotmánybíróság hatáskörére vonatkozó indokolt hivatkozást, az eljárás megindításának az indokait és a jogsérelem lényegét, a támadott rendelkezések alaptörvény-ellenességére vonatkozó részletes okfejtést, továbbá a panaszok kifejezett kérelmet fogalmaznak meg az alaptörvény-ellenesnek ítélt jogszabály(i rendelkezések) megsemmisítésére. [68] 2.3. Több indítványozó kérte a Tv. 13. §

(2)bekezdésének, illetve a 16. §

(5)bekezdésének megsemmisítését is, azonban e rendelkezések vonatkozásban – az Alaptörvény B) cikk

(1)bekezdése sérelmére vonatkozó – érdemi indokolást nem terjesztettek elő. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlatot követ a tekintetben, hogy az indokolás hiánya az ügy érdemi elbírálásának akadálya {lásd például: a 3058/

1. (III. 22.) AB végzés, Indokolás [11]}, ezért az alkotmányjogi panaszokat e vonatkozásban – az Abtv.
2. § d) pontja – alapján visszautasította. [69]
3. Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszok tartalmi feltételeknek való megfelelésük vizsgálata során az Abtv.
4. §

(2)bekezdése szerinti érintettséget és a jogorvoslat kimerítését vizsgálta meg. [70] 3.

1. Több indítványozó kérte a Tv. – a már nem hatályos –
2. §-ának megsemmisítését. Az Abtv.
3. §

(3)bekezdése értelmében hatályon kívül helyezett jogszabályi rendelkezés alkotmányosságát akkor vizsgálja az Alkotmánybíróság, ha azt még konkrét ügyben alkalmazni kell. A Tv.

1. §-a Quaestor-törvényt helyezi hatályon kívül és a Jat.
2. §-ára tekintettel hatályát vesztette. Megállapítható, hogy a Quaestor-törvényt hatályon kívül helyező – s mint ilyen jogalkotói, technikai – rendelkezést az indítványozók ügyeiben nem kell alkalmazni, ezért az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszokat e vonatkozásban az Abtv.
3. § d) pontja alapján visszautasította. [71] 3.
4. Az alkotmányjogi panaszt benyújtók az Abtv.
5. §

(2)bekezdés szerinti hatáskörben kérték a Tv. támadott rendelkezései alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését. Az Abtv. 26. §

(2)bekezdése szerint az Alkotmánybíróság eljárása kivételesen akkor kezdeményezhető, ha az alaptörvény-ellenes jogszabály rendelkezésének alkalmazása vagy hatályosulása folytán közvetlenül, bírói döntés nélkül következett be a jogsérelem, és nincs a jogsérelem orvoslására szolgáló jogorvoslati eljárás. „Az Alaptörvény 24. cikk

(2)bekezdés

1. c)és
2. d)pontja szerinti alkotmányjogi panasz jogintézményének egyaránt elsődleges célja […] az egyéni, szubjektív jogvédelem: a ténylegesen jogsérelmet okozó alaptörvény-ellenes jogszabály, illetve alaptörvény-ellenes bírói döntés által okozott jogsérelem orvosolása. […] a panasz befogadhatóságának feltétele az érintettség, nevezetesen az, hogy a panaszos által alaptörvény-ellenesnek ítélt jogszabály a panaszos személyét, konkrét jogviszonyát közvetlenül és ténylegesen, aktuálisan érintő rendelkezést állapít meg, s ennek következtében a panaszos alapjogai sérülnek” {3367/2012. (XII. 15.) AB végzés; Indokolás [13] és [15]}. [72] Alkotmányjogi panaszt – bizonyos kivételekkel – csak valamely Alaptörvényben biztosított jog megsértése esetén lehet előterjeszteni. Az Alkotmánybíróság például a 3121/2015. (VII. 9.) AB határozat, Indokolás [89] bekezdésében elvi éllel kimondta, hogy: „mindazok az indítványi elemek, melyek nem Alaptörvényben biztosított jog sérelmét állítják, hanem valamely államcél vagy egyéb alaptörvényi rendelkezés megsértésének megállapítására irányulnak, alkotmányjogi panasz keretében nem bírálhatók el.” Az Alkotmánybíróság ugyanakkor töretlen gyakorlatot követ a tekintetben is, hogy „a jogbiztonság önmagában nem Alaptörvényben biztosított jog, így a B) cikk

(1)bekezdésének a sérelmére alkotmányjogi panaszt csak kivételes esetben – a visszaható hatályú jogalkotás és jogalkalmazás, valamint a felkészülési idő hiánya esetén – lehet alapítani” {3051/2016. (III. 22.) AB határozat, Indokolás [14]}. Az Alkotmánybíróság idézett gyakorlatát figyelembe véve az Alaptörvény B) cikk

(1)bekezdésére alapított – alkotmányjogi panaszban megfogalmazott – további kifogások (pl. normavilágosság) alkotmányossági vizsgálatára az Abtv. 26. §

(2)bekezdése alapján folyó eljárásban nincs mód. [73] Ilyen, nem Alaptörvényben biztosított jog sérelmét állító indítványi elemnek minősülnek a hatalommegosztás elve [Alaptörvény C) cikk], valamint a vállalkozás szabadsága és a tisztességes gazdasági verseny [Alaptörvény M) cikk] megsértésének megállapítására irányuló indítványi hivatkozások is. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszokat ebben a vonatkozásban az Abtv. 64. § d) pontja alapján visszautasította. [74] 3.3. Az Abtv. 26. §

(2)bekezdésében megfogalmazott érintettség kikötésének vizsgálatával összefüggésben az Alkotmánybíróság hangsúlyozta, hogy „[a] kivételes panasz esetében, mivel az közvetlenül a norma ellen irányul, különös jelentősége van az érintettség vizsgálatának, hiszen a panaszos alapjogában való személyes, közvetlen és aktuális sérelme különbözteti meg a kivételes panaszt az utólagos normakontroll korábbi, bárki által kezdeményezhető változatától [az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (régi Abtv.) 20. §

(2)bekezdés]” {3105/

1. (VII. 26.) AB végzés, Indokolás [3]}. [75] Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróságnak e körben abban kellett döntenie, hogy az indítványozók érintettsége megállapítható-e. [76] Az indítványozók egy része a Tv. hatálya alá nem tartozó befektetési szolgáltató ügyfele, akik érintettségüket az indítványhoz csatolt egyenlegközlőkkel, számlakivonatokkal illetve szerződéssel igazolták, és akik éppen azért támadják panasszal a Tv.-t, mert a jogszabály hatálya nem terjed ki rájuk. Az Abtv.
2. §

(2)bekezdésére alapított panaszok esetében az érintettség alapvetően akkor állapítható meg, ha a támadott jogszabályi rendelkezés a panaszossal szemben alkalmazásra került, tehát az a személyét, jogviszonyait közvetlenül érinti {3277/

1. (X. 12.) AB végzés, Indokolás [6]; a 3198/
2. (X. 14.) AB végzésből következően ez megvalósulhat úgy is, hogy „a kifogásolt jogszabályok a norma címzettjei által történő alkalmazásuk révén” vannak közvetlen kihatással az indítványozóra, Indokolás [16]}. Értelemszerűen ez elsősorban akkor valósulhat meg, ha a támadott jogszabály hatálya kiterjed az indítványozóra. Az Alkotmánybíróság ugyanakkor kivételesen – éppen a Quaestor-törvény vizsgálatakor – a valamely jogosultságot megállapító jogszabály esetében a jogszabály hatálya alá nem tartozó személyek esetében sem látta akadályát a diszkriminációra alapított panaszok érdemi elbírálásának {„egy adott, valamely előnyt juttató jogszabály személyi hatályával összefüggésben a hátrányos megkülönböztetés sérelmét az a homogén csoportba tartozó jogalany is állíthatja, akire az adott jogszabály hatálya csak közvetve terjed ki. Alaptörvény-ellenes diszkrimináció ugyanis azáltal is megvalósulhat, hogy a jogalkotó meghatározott személyeket – kifejezett rendelkezéssel vagy hallgatással – kizár egy adott jogszabály alkalmazásából (a jogszabály által nyújtott előnyökből). Az ezzel ellenkező értelmezés nem állna összhangban az Alaptörvény XV. cikke által biztosított jogegyenlőség követelményével és az alapjogi sérelmek orvoslása érdekében intézményesített alkotmányjogi panasz céljával. Amennyiben az alapul fekvő norma alkotmányossági vizsgálatától az Alkotmánybíróság elzárkózna, a diszkrimináció alaptörvényi tilalma kiüresíthetővé válna. Az Alaptörvény XV. cikkének vonatkozásában az indítványozók jogsérelmét éppen az eredményezheti, hogy a Tv. [Quaestor-törvény] által biztosított kedvezőbb feltételek és körülmények nem terjednek ki az azonos, vagy hasonló helyzetűnek állított más személyekre.” (Indokolás [52])} Ennek alapján a Tv. által bevezetett ún. „kárrendezés”-ben nem részesülő indítványozók esetében a Tv. hatályát meghatározó
3. §-a tekintetében az Abtv. által megkövetelt személyes, közvetlen és aktuális érintettség megállapítható. Az Alkotmánybíróság megjegyzi: amennyiben az indítványozók érintettsége megállapítható valamely jogszabály hatálybalépéséről szóló szabállyal összefüggésben, úgy az szükségszerűen megállapítandó valamennyi rendelkezésével összefüggésben is. [77] A Tv. hatálya alá tartozó pénzügyi szolgáltató korábbi ügyfelei érintettségüket különböző dokumentumok megküldésével kellően igazolták. [78] Nem támasztotta alá ugyanakkor a BEVA-tag indítványozó a Tv.-nek a jogszabály hatályát szabályozó, a „kárrendezésre” való jogosultságot megállapító, az érvényesíthető igényre, továbbá az Alap általános működésére, a „kárrendezés” folyamatára, valamint az Alapra átszállt követelések érvényesítésére stb. vonatkozó szabályok tekintetében fennálló érintettségét, illetve nem terjesztett elő határozott kérelmet az Alap egyes, a BEVA-tagok esetében egyébként alkalmazható szabályai vonatkozásában. Emiatt a Tv. 1–
4. §-ait, valamint 5–
5. §-ait és 20–
6. §-ait [kivéve: Tv.
7. § e) pont,
8. § d) pont,
9. §

(2)bekezdés d) pont, 11. §

(1)–

(2)bekezdés és

(5)bekezdés, 18. §

1. b)pont] támadó, BEVA-tag indítványozó által benyújtott alkotmányjogi panaszt az Alkotmánybíróság az Abtv. 64. §
2. d)pontja alapján visszautasította. [79] 3.4. Az Alkotmánybíróság ugyanakkor megállapította, hogy a Tv. 17. §

(2)bekezdése – amely szerint az Alap a követelés (kötvény vagy pénzkövetelés) átszállásától számított 40 napon belül az adós ellen folyamatban lévő felszámolási eljárásban akkor is jogosult hitelezői igényt érvényesíteni, ha a hitelezői bejelentésre rendelkezésre álló határidő eltelt, függetlenül attól, hogy a követelés eredeti jogosultja a hitelezői igényt bejelentette-e – az indítványozó magánszemélyek vonatkozásában nem hatályosul közvetlenül, az az Alapra átszállt követelések érvényesítéséről rendelkezik. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság a Tv. 17. §

(2)bekezdését – az Alaptörvény B) cikk

(1)bekezdésének sérelmére hivatkozással – támadó alkotmányjogi panaszokat e vonatkozásban az Abtv. 64. §

(1)bekezdés d) pontja alapján visszautasította. [80] 3.5. Az Abtv. 26. §

(2)bekezdése szerinti alkotmányjogi panasz benyújtásának további feltétele, hogy a támadott jogszabályi rendelkezések közvetlenül – bírói szerv közbejötte nélkül – hatályosuljanak az indítványozók vonatkozásában, illetve számukra ne álljon rendelkezésre más jogorvoslati eljárás (vagy azt már kimerítették). [81] A Tv. támadott rendelkezései annak hatályát (1. §), a „kárrendezésre” jogosultak körét (2. §), valamint annak módját és részleteit [15. §

(4)bekezdés, 16. §

(4)–

(6)bekezdései] szabályozzák. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy ezen jogszabályhelyek közvetlenül – bírói döntés nélkül – hatályosultak az indítványozók vonatkozásában, illetve, hogy számukra más jogorvoslati lehetőség nem volt biztosított. IV. [82] Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszokat érdemben, az alaptörvényi rendelkezésekhez kapcsolva, azokat csoportosítva az alábbiak szerint bírálta el. [83]

1. Az Alkotmánybíróság számos alkalommal értelmezte a visszaható hatályú jogalkotás tilalmának problematikáját. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint „[a] jogállamiság egyik legfontosabb alkotóeleme a jogbiztonság, amely – egyebek között – megköveteli, hogy a jogalanyoknak meglegyen a tényleges lehetőségük arra, hogy magatartásukat a jog előírásaihoz tudják igazítani, ennek érdekében a jogszabályok a kihirdetésüket megelőző időre nézve ne állapítsanak meg kötelezettséget, illetőleg valamely magatartást visszamenőleges hatállyal ne minősítsenek jogellenesnek” {34/
2. (XI. 14.) AB határozat, Indokolás [71] pontja}. Az 1/
3. (I. 29.) AB határozat, Indokolás [55] bekezdése kimondta, hogy „[a] visszamenőleges hatályú jogalkotás tilalmába ütközés vizsgálatánál az Alkotmánybíróság főszabályként abból a tételből indult ki, hogy valamely jogszabály nem csupán akkor minősülhet a visszaható hatályú jogalkotás tilalmába ütközőnek, ha a jogszabályt a jogalkotó visszamenőlegesen léptette hatályba, hanem akkor is, ha a hatálybaléptetés nem visszamenőlegesen történt ugyan, de a jogszabály rendelkezéseit – erre irányuló kifejezett rendelkezés szerint – a jogszabály hatálybalépése előtt létrejött jogviszonyokra is alkalmazni kell. […] a jogbiztonságból fakadó visszaható hatályú jogalkotás tilalma nem feltétlen és kizárólag a jogalanyok helyzetét elnehezítő (ad malam partem) jogalkotásra irányadó, továbbá a tilalom nem terjed ki a jogszabályok módosíthatóságának időbeli korlátaira sem”. Ugyanezen döntés Indokolás [22] bekezdése megerősítette az Alkotmánybírság azon gyakorlatát, amely szerint „[a] visszamenőleges hatályú jogalkotás tilalma nem abszolút érvényű, és egyértelműen élhet ezzel a jogalkotó akkor, amikor új jogosultságot állapít meg, meglévő jogosultságot terjeszt ki, vagy valamely jog korlátozását oldja fel”. [84]
4. Az Alkotmánybíróságnak – a visszaható hatályú jogalkotás tilalmába, ezáltal az Alaptörvény B) cikk

(1)bekezdésébe ütközésével összefüggésben – két problémakört kellett megvizsgálnia. [85] 2.

1. A magánszemély indítványozók álláspontja, hogy a Tv.
2. §

(4)és

(6)bekezdése visszaható hatállyal keletkeztet hátrányos helyzetet (lezárt magánjogi jogviszonyokhoz fűz negatív jogkövetkezményt), jogosan megszerzett hozamukat vonja el, iratmegőrzési kötelezettséget ró rájuk, illetve a Quaestor-törvény alapján – az Abh. figyelembevételével – alkotmányos „kártalanításukat” változtatja meg hátrányosan. A Tv. 21. §

(1)bekezdését azért kérték megsemmisíteni, mert visszaható hatállyal elvonja a Quaestor-törvény által megállapított ún. „kárrendezési” jogosultságukat (szerzett jogaikat). [86] Az Alkotmánybíróság már a Quaestor-törvény alkotmányosságának vizsgálatakor az Abh., Indokolás [77] bekezdésében rámutatott, hogy „a kártalanításra az érintetteknek nincs alanyi joguk, a kártalanítás intézményrendszerének létrehozása, és működésének szabályozása méltányossági alapú, ex gratia jellegű megoldás, még akkor is, ha a jogalkotó ezek terheit jelenleg nem közvetlenül az államra telepíti […] Az ex gratia jellegű megoldások jellemzője, hogy a jogalkotó nem jogi igényeket elégít ki, nem eleve jogosultakat különböztet meg, hanem méltányosságból juttat javakat.. […] Mivel nincs senkinek joga arra, hogy egy ex gratia juttatás meghatározott formájában részesüljön […] a jogalkotót széles körű mérlegelési jog illeti meg mind a jogosulti körnek, mind a juttatás mértékének és egyéb feltételeinek a meghatározása tekintetében”. [87] A támadott rendelkezések értelmében a „kárrendezési” eljárást igénybe venni jogosultak részére fizetendő ellenérték meghatározása során le kell vonni a kérelmezőnek, vagy jogelődjének javára a

1. január 1-jétől jóváírt hozamot, illetve ha a megállapított összeg nem haladja meg a hárommillió forintot, a „kárrendezés” keretében megállapítható ellenértéket csökkenteni kell a BEVA által megfizetett összeggel. A Tv. jogalkotói indokolása szerint megalkotásának célja a tőkepiaci szektorba vetett bizalom visszaállítása, illetve a Tv. hatálya alá tartozók egyszeri, méltányosságon alapuló – ex gratia – juttatásban való részesítése volt. A támadott rendelkezések törvényi indokolása szerint az úgynevezett „kárrendezési” eljárás során megfizetendő összeg meghatározásakor a megadott dátum óta realizált hozamot le kell vonni. Ezen felül a jogosultnak egyfajta sávos önrészt is vállalnia kell, mely tulajdonképpen a befektetési kockázatot jeleníti meg az ellenérték számítása során. [88] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozók által támadott rendelkezések [a Tv.
2. §

(4)és

(6)bekezdései] tehát a Tv. általi ex gratia jellegű megoldás keretében meghatározható ellenértéke mértékének számítási feltételeit írják elő. A rendelkezések nem állapítanak meg visszamenőlegesen kötelezettséget és nem minősítenek valamely magatartást jogellenesnek. Az indítványozóknak a befektetési szolgáltatókkal kötött szerződéseikkel összefüggésben felmerült hozamait a Tv. csupán az általa – ex gratia – igénybe vehető ún. „kárrendezés” mértékének meghatározásához veszi figyelembe. Az Alkotmánybíróság gyakorlatára tekintettel a jogalkotó széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik az igénybe vehető „kárrendezés” mértékének megállapításakor és mivel az nem alanyi jogosultságként jelentkezik, fel sem merülhet a visszaható hatályú jogalkotás sérelme. A Tv. 21. §

(1)bekezdése kimondja, hogy a Quaestor-törvény alapján fennálló jogosultság megszűnik, és e jogosultság alapján igény nem érvényesíthető. A Quaestor-törvény 10. §

(4)bekezdése szerinti tájékoztató megállapításaihoz joghatás nem fűződik. A Quaestor-törvény célja – annak indokolása szerint – az volt, hogy a Quaestor vállalatcsoport kötvénykibocsátásával érintett befektetők helyzetét rendezze. A Quaestortörvény a hatálya alá tartozóknak egy kérelemre indult eljárás során kívánt ex gratia megoldást biztosítani. Az Alkotmánybíróság ugyanakkor az Abh.-val megsemmisítette a Quaestor-törvény személyi hatályát meghatározó 1. §-át. Ennélfogva – habár a Quaestor-törvény egyéb rendelkezései hatályban maradtak – a kárrendezési eljárást kezdeményezni jogosultak köre nem megállapítható. A Tv. 21. §

(1)bekezdésének törvényi indokolása is rámutat arra, hogy a Quaestor-törvény személyi hatályát megsemmisítő Abh. a kárrendezés lehetőségét kiüresítette, meghatározhatatlanná tette a kárrendezés címzettjeit, tehát a szerzett jogok védelmének kérdése e vonatkozásban fogalmilag kizárt. Mindezekre tekintettel a Tv. támadott rendelkezése nem von el szerzett jogot és nem sérti a visszaható hatályú jogalkotás tilalmán keresztül az Alaptörvény B) cikk

(1)bekezdését. [89] 2.

1. A BEVA tag befektetési szolgáltató a Tv.-nek a BEVA tagoknak az Alap felé fennálló (befizetési) kötelezettségeit szabályozó rendelkezései [
2. § e) pontja, a
3. § d) pontja, valamint a
4. §

(2)bekezdés

1. b)és
2. d)pontjai] megsemmisítését kérte. [90] Az indítványozó által előadott jogsérelem lényege, hogy a Tv. olyan esemény rendezéséhez kötelezi – visszaható hatállyal – hozzájárulni, amelynek előidézésében nem vett részt, illetve amelynek elhárítására nem volt lehetősége. [91] A Tv. az Alap forrásainak biztosítása céljából lehetővé teszi, hogy az Alap igazgatósága befizetést igényeljen. A Tv. – az Abh., Indokolás [55]–[68] bekezdéseinek megfelelően – pontosan meghatározza a befizetés első esedékességét (2017. március), illetve annak maximális mértékét is. Hangsúlyozandó, hogy a BEVA tagok befizetése nem tekinthető véglegesnek, mivel azt a Tv. 11. §

(3)bekezdése szerint a társasági adóról és az osztalékadóról szóló

1. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Taotv.) 29/B. §-nak megfelelően visszaigényelheti. A Tv.
2. §

(4)bekezdése értelmében pedig a BEVA tag a befizetése után a Taotv.-ben meghatározott módon kamatot érvényesíthet. Mindezekre tekintettel az Alap működésének költségeit a BEVA tag gyakorlatilag csupán – időlegesen, kamatfelszámolási lehetőség mellett – rendelkezésre bocsájtja. Megjegyzendő, hogy a Tv. jogalkotói indokolása szerint „[a] Kárrendezési Alap esetében a pénzügyi rendszer megbízható működésének, stabilitásának biztosításához fűződő közérdek érvényre juttatása indokolja a törvény szerinti konstrukció kialakítását. Az értékpapírpiachoz és ezáltal tágabb értelemben az egész pénzügyi piachoz fűződő bizalom helyreállítása elsősorban a befektetői piac szereplőinek az érdeke, így indokolt az Alap által igényelt – az Alap működési költségeinek, valamint az Alap általi fizetési kötelezettségek teljesítéséhez szükséges – befizetések kötelezettjeként BEVA tagjait meghatározni. Annak érdekében, hogy a törvényi ex gratia megoldásban, ezáltal a befektetői piacban való bizalom helyreállításában valamennyi érintett tőkepiaci szereplő részt vállaljon, a törvény meghatározza, hogy a törvény alkalmazásában mely befektetési szolgáltatók tekintendőek a BEVA tagjának. Az indítványozó érvelésével ellentétben tehát a Tv. nem visszaható hatállyal kárfelelősséget telepít a BEVA tagra, hanem – az Abh.-ban meghatározott szempontok szerint – létrehoz egy, tágabban a pénzügyi rendszer megbízható működésébe vetett bizalom visszaállítását célzó, szűkebben a Tv. szerinti „kárrendezési” mechanizmust. [92] 3. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Tv. 8. § e) pontja, a 9. § d) pontja, a 10. §

(2)bekezdés

1. b)és
2. d)pontjai, a 16. §

(4)és

(6)bekezdése továbbá a 21. §

(1)bekezdése nem sértik a visszaható hatályú jogalkotás tilalmát, nem ellentétesek az Alaptörvény B) cikk

(1)bekezdésével, ezért az alkotmányjogi panaszokat e vonatkozásban elutasította. V. [93] Ezt követően az Alkotmánybíróság a hátrányos megkülönböztetés tilalmának a sérelmével összefüggésben az alábbiakat állapította meg. [94]

1. Az Alkotmánybíróság az Abh.-ban lényegi megállapításokat tett a pénzügyi befektetők kárainak rendezésével, valamint a hátrányos megkülönböztetés tilalmának sérelmével összefüggésben. [95] A pénzügyi befektetők védelmének alapvető intézménye a tőkepiacról szóló
2. évi CXX. törvényben (a továbbiakban: Tpt.) szabályozott BEVA. A BEVA célja, hogy a befektetési szolgáltató tevékenységet végző vállalkozások felszámolása esetén a befektetők részére részleges kártalanítást biztosítson. [A Tpt.
3. §

(1)bekezdése szerint rendszeres gazdasági tevékenység keretében, pénzügyi eszközre vonatkozóan végzett megbízás felvétele és továbbítása, megbízás végrehajtása az ügyfél javára, sajátszámlás kereskedés, valamint portfóliókezelés (a befektetési vállalkozásokról és az árutőzsdei szolgáltatásokról, valamint az általuk végezhető szolgáltatásokról szóló 2007. évi CXXXVIII. törvény 5. §) csak a BEVA tagjaként végezhető.] A BEVA kártalanítási kötelezettsége abban az esetben következik be, ha a bíróság a BEVA tagjának felszámolását rendeli el [Tpt. 216. §

(1)bekezdés], a kártalanítás mértéke pedig legfeljebb húszezer euró [Tpt. 217. §

(2)bekezdés]. (A BEVA által fizetett kártalanítás mértéke egymillió forint összeghatárig száz százalék, egymillió forint összeghatár felett egymillió forint és az egymillió forint feletti rész kilencven százaléka.) A BEVA által kifizetett kártalanítás mértékéig a befektető követelése az ügyfélről a BEVÁ-ra száll át, és követelését a felszámolási eljárás során érvényesíti [Tpt. 220. §

(2)–

(3)bekezdés]. A BEVA által biztosított kártalanítás a fenti formában tehát a pénzügyi befektetők teljes körére kiterjed, tekintettel arra, hogy a befektetési szolgáltatási tevékenység csak a pénzügyi szolgáltató BEVA tagsága mellett végezhető (Abh., Indokolás [70]). [96] A BEVA által történő, a Tpt. szerinti kártalanítás rendszerét a Tv. a hatálya alá eső szabályozási körben is fenntartja azáltal, hogy a törvény szerint meghatározott követelések összegét csökkenteni kell a BEVA által megfizetett kártalanítás összegével [16. §

(5)bekezdés], emellett azonban a Tv. sajátos konstrukciót is tartalmaz (Abh. Indokolás [72]). [97] A befektetési szolgáltatók fizetésképtelensége illetve felszámolása esetére vonatkozó – teljes vagy részleges – kártalanításra egyetlen befektetőnek sincs alanyi joga. A pénzügyi intézményrendszer akár törvényes, akár jogszabálysértő működéséből adódó kockázatok mérséklése érdekében az állam sajátos intézményrendszert hozhat létre, és természetesen meghatározhatja ezek működésének szabályait, feltételeit is. Tekintettel arra, hogy a kártalanításra az érintetteknek nincs alanyi joguk, a kártalanítás intézményrendszerének létrehozása, és működésének szabályozása méltányossági alapú, ex gratia jellegű megoldás, még akkor is, ha a jogalkotó ezek terheit jelenleg nem közvetlenül az államra telepíti […]. Az ex gratia jellegű megoldások jellemzője, hogy „a jogalkotó nem jogi igényeket elégít ki, nem eleve jogosultakat különböztet meg, hanem méltányosságból juttat javakat” (775/B/

1. AB határozat, ABH 2010, 2125, 2128.). Mivel „nincs senkinek joga arra, hogy egy ex gratia juttatás meghatározott formájában részesüljön” [16/
2. (IV. 20.) AB határozat, ABH 1991, 58, 62.], következésképp a jogalkotót „széles körű mérlegelési jog illeti meg mind a jogosulti körnek, mind a juttatás mértékének és egyéb feltételeinek a meghatározása tekintetében. A megkülönböztetés korlátja a pozitív diszkrimináció elvi határa: az egyenlő méltóságú személyként való kezelés feltétlen betartása, illetve az Alkotmányban megfogalmazott alapjogok meg nem sértése. […] Ezen belül csak az követelhető meg, hogy a nem egyenlő kezelésnek ésszerű oka legyen, azaz ne minősüljön önkényesnek. [16/
3. (IV. 20.) AB határozat, ABH 1991, 58, 62.; 922/B/2000, AB határozat, ABH 2001, 1444, 1452.]” (775/B/
4. AB határozat, ABH 2010, 2125, 2128.) Ez azt jelenti, hogy bár ex gratia jellegű kedvezményre senkinek nincs alanyi joga, ha a jogalkotó – mérlegelés alapján – az ilyen jellegű megoldások alkalmazása mellett dönt, a jogosulti kör, a jogosultság mértéke és egyéb feltételei nem határozhatók meg önkényes módon. {vö. 3147/
5. (VII. 24.) AB határozat, [32]}, (Abh., Indokolás [77]). [98]
6. Az Alaptörvény XV. cikk

(1)bekezdése kimondja, hogy a törvény előtt mindenki egyenlő, a

(2)bekezdés szerint pedig Magyarország az alapvető jogokat mindenkinek bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, fogyatékosság, nyelv, vallás, politikai vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül biztosítja. [99] A megkülönböztetés alkotmányosságának vizsgálatakor alapvetően abból kell kiindulni, hogy „a diszkrimináció tilalma nem jelenti azt, hogy minden különbségtétel tilos, hanem azt az elvárást fogalmazza meg, hogy a jognak mindenkit egyenlő méltóságú személyként kell kezelnie” {3024/2015. (II. 9.) AB határozat, Indokolás [47]}. Az Alaptörvény XV. cikk

(1)bekezdésének sérelme miatti alaptörvény-ellenesség akkor állapítható meg, ha a jogszabály a szabályozás szempontjából azonos – homogén – csoportba tartozó (egymással összehasonlítható helyzetben lévő) jogalanyok között tesz különbséget, és a különbségtétel nem igazolható: az eltérő szabályozásnak nincs ésszerű, kellő súlyú alkotmányos indoka, vagyis önkényes {ld. különösen: 3009/

1. (VI. 21.) AB határozat, Indokolás [54], 43/
2. (XII. 20.) AB határozat, Indokolás [41], 14/
3. (V. 13.) AB határozat, Indokolás [32]}, (Abh., Indokolás [78]–[80]). [100] 2.
4. A Tv. az ügyletek egy meghatározott csoportjára terjed ki, alapvetően olyan ügyletekre, melyek kötvény vásárlására irányultak úgy, hogy azokat a kötvény kibocsátója tekintetében kapcsolt vállalkozásának minősülő olyan befektetési szolgáltató értékesítette, amely szolgáltató felszámolását a bíróság a törvény hatálybalépését megelőző évben

(2015)rendelte el, és a felszámolási eljárás

1. február 15-ig jogerősen nem zárult le. Az indítványozók jelentős részének álláspontja szerint a jogalkotó a törvény hatályának meghatározása során indokolatlanul tesz különbséget a károsult befektetők között, ami sérti a hátrányos megkülönböztetés tilalmát rögzítő alaptörvényi rendelkezést. [101] A Tv. konstrukciójának egészét vizsgálva az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az általa kidolgozott és alkalmazott rendszer valójában nem tekinthető polgári jogi értelemben vett kártalanításnak. [102] 2.
2. A Tv. által szabályozott, „kárrendezés”-nek nevezett konstrukció a BEVA által biztosított szolgáltatással együtt, a BEVA általi szolgáltatás mellett érvényesül. Megegyezik egymással a két szabályozás annyiban, hogy mindkettő felszámolással érintett pénzügyi szolgáltatók ügyfeleire vonatkozik, és mindkét esetben az ügyfelek (a felszámolási eljárás vonatkozásában: hitelezők) követeléseinek átvállalására vonatkozik. A Tv. által szabályozott „átvállalás” azonban nem pusztán az ügyfél részére kifizetett összegre vonatkozik, mivel a Tv.
3. §

(4)bekezdése szerint a kárrendezésre jogosult [ügyfél] teljes követelése, a követelés biztosítékai, valamint a követeléshez kapcsolódó igények – ideértve a bűncselekménnyel okozott kár megtérítése, illetve az egyéb kártérítés iránti igényeket is – az ellenérték megfizetésével egyidejűleg e törvény erejénél fogva az Alapra szállnak át. Ennek megfelelően a Tv. más helyein már az ügyféli követelések „ellenértékéről” beszél [6. §

(1)bekezdés, 16. §

(2),

(3)bekezdés], tehát a Tv. koncepciójában a „kárrendezés” tartalmát tekintve az ügyfelek követeléseinek ellenérték fejében történő megvásárlását jelenti. A „kárrendezés”-ként kifizetett összeg fejében nem csak a felszámolási eljárás keretében érvényesíthető követelések szállnak át az Alapra, hanem a követelések biztosítékai, valamint a pénzügyi szolgáltatóval szemben érvényesíthető kártérítés igények is. Másként fogalmazva, az ún. „kárrendezés” igénybevétele, a Tv.-ben meghatározottak szerinti összeg felvétele esetén az ügyfél semmiféle további követelést nem érvényesíthet a pénzügyi szolgáltatóval szemben. [103] A BEVA által az ügyfél részére kifizethető összeg (a Tpt. szóhasználatában: „kártalanítás”) az ügyfélnek a pénzügyi vállalkozóval szembeni követelése, de legfeljebb százezer euró (2015-ben húszezer euró) amely összeget egymillió forint felett 10 százaléknyi önrésszel kell csökkenteni. A Tv. rendelkezése szerint a („követelés ellenértékeként”) kifizethető összeg meghatározásakor a Tv. hatálya alá tartozó ügyletek (meghatározott kötvények megvásárlása) kapcsán megfizetett összeget, de legfeljebb harmincmillió forintot kell alapul venni. Ezt az összeget azonban csökkenteni kell a Tv. hatálya alá tartozó kibocsátó által kibocsátott kötvényre tekintettel 2008. január 1-jétől a jogosultnak jóváírt hozamokkal, valamint a BEVA által megfizetett „kártalanítás” összegével. [A Tv. 16. §

(6)bekezdése szerint a hárommillió forintot meghaladó követelés-összeget is csökkenti a tizenegy százalékos „önrész”, éppen úgy, mint a BEVA által teljesített szolgáltatás egymillió forintot meghaladó részét.] [104] 2.3. A Tv. hatálya lényegében olyan kötvényvásárlásból származó követelésekre terjed ki, melyek esetében a kötvényt értékesítő pénzügyi szolgáltató a kötvény kibocsátójának kapcsolt vállalkozása, és amely pénzügyi szolgáltató felszámolását a bíróság 2015-ben jogerősen elrendelte. A személyi hatály valamennyi, kapcsolt vállalkozásnak minősülő pénzügyi szolgáltató ügyfeleire vonatkozóan érvényesül. A törvény személyi hatálya (a „kárrendezésre jogosultak” köre) mind az érintett pénzügyi szolgáltatók (kötvény kibocsátójának kapcsolt vállalkozása), mind pedig az ügyletek (kötvény vásárlása) meghatározása révén szűkebb kört fog át, mint a BEVA szolgáltatására jogosultak köre. A korábbiak szerint jogi tartalmát illetően egyik személyi kör sem nevezhető „károsultnak”, mindkét esetben egy felszámolási eljárás „hitelezői”-ről van szó. A „károsulti kör”, mint csoportképző ismérv tehát egyik esetben sem alkalmazható. [105] Mindkét esetben a felszámoláshoz kapcsolódó igényérvényesítés megkönnyítéséről, és a „károsulti” (hitelezői) követeléseknek egy meghatározott értékhatárig történő kiegyenlítéséről van szó. Kérdés az, hogy a Tv. által meghatározott szűkebb személyi kör, valamint a Tv. által meghatározott harmincmillió forintos, illetve a BEVA által – 2015-ben – biztosított hatmillió forintos értékhatár olyan különbségtételt jelent-e az érintettek között, ami már sérti az Alaptörvény XV. cikk

(1)bekezdésében foglalt rendelkezést. Ennek lényege az, hogy a jogi szabályozás az egymással összehasonlítható helyzetben lévő jogalanyok között úgy tesz-e különbséget valamely csoport javára, hogy az eltérő szabályozásnak nincs észszerű, kellő súlyú alkotmányos indoka, vagyis önkényes (legutóbb: Abh., Indokolás [80]). [106] 2.

1. A Tv. hatályára vonatkozó alkotmányossági vizsgálat szempontjából az egymással összehasonlítható helyzetben lévő jogalanyokként azt a befektetői kört lehet meghatározni, amelynek tagjai egy felszámolás alá vont pénzügyi szolgáltatóval szemben követeléssel rendelkeznek. Ezt a személyi kört teljes mértékben átfogja a Tpt. által szabályozott és a BEVA által biztosított szolgáltatás, amelynek célja értelemszerűen a befektetői kockázatok csökkentése, és a pénzügyi rendszerbe vetett bizalom erősítése. A Tv. személyi hatálya a BEVA által átfogott személyi körnél szűkebb, mégpedig két vonatkozásban: egyrészt Tv. a jogosulti kört csak a kötvényt vásárló befektetőkre korlátozta, másrészt olyan kötvények vásárlásából eredő követelésekhez kapcsolta, amely kötvények esetében a forgalmazó pénzügyi szolgáltató a kötvény kibocsátójának kapcsolt vállalkozása (és a forgalmazó pénzügyi szolgáltató áll felszámolás alatt). Az így meghatározott jogosulti kört tehát a Tv. szabályozása kiemeli az általános (a BEVA hatálya alá tartozó) pénzügyi befektetők közül, és számukra külön szolgáltatások lehetőségét biztosítja. Ennek a kiemelésnek az indoka köztudottan az, hogy a befektetési szolgáltatókat érintő visszaélések megingatták a tőkepiacba vetett bizalmat, amely visszaélések különösen súlyos, a befektetői bizalmat alapvetően megrendítő módon jelentek meg ott, ahol a befektetési szolgáltató a kibocsátó kapcsolt vállalkozásként értékesítette a kötvényeket. Ezekben az esetekben a kötvénykibocsátás elsősorban a cégcsoport finanszírozását szolgálta, a kibocsátó által garantált hozam azonban nem gazdasági tevékenységből eredt, nem volt valós hozam. A tőkepiacba vetett általános bizalmat jelentősen lerontja az, ha a kapcsolt vállalkozásként működő értékpapírkibocsátó és befektetési szolgáltató összehangoltan követi el a visszaéléseket, és a befektetési szolgáltató tevékenysége során visszaél szabályozott piaci jellegével, és „saját” – cégcsoporton belüli – kötvényeket értékesít. Az államnak ügyelnie kell a stabil pénzügyi rendszer biztosítására, ehhez pedig hozzátartozik az is, hogy az ügyfelek bízzanak a pénzügyi szektor megfelelő működésében, betéteik és befektetéseik biztonságában. Az állam ezt a bizalmat bizonyos esetekben utólag, egyedi intézkedések alkalmazásával biztosíthatja. (A Tv. javaslatának indokolása) [107] A Tv. javaslatában meghatározott körülmények, vagyis a pénzügyi szolgáltatók fizetésképtelenségéhez vezető sajátos körülmények, a visszaélések sajátosságai a Tv. által meghatározott időintervallumban nagyszámú ügyletet és széles befektetői kört érintettek, amelyek a jogalkotó álláspontja szerint szükségessé tették azt, hogy a pénzügyi szolgáltatók, és az egész pénzügyi rendszer megfelelő működésébe vetett bizalmat elsősorban az érintett befektetői körre vonatkozó eltérő szabályozással megerősítsék. A kapcsolt vállalkozások általi kötvénykibocsátásés értékesítés kapcsán felmerülő, fizetésképtelenséget eredményező visszaélések korábbi – feltehetően – nem ismert volta indokolttá teheti az ebben érintett befektetői körnek az általános szabályoktól eltérő kezelését. Ebben az összefüggésben tehát az általánostól (a BEVA rendszerétől) eltérő szabályozásnak a tárgyilagos mérlegelés alapján van ésszerű oka, így az önkényesnek nem tekinthető. [108] 2.
2. További kérdés azonban az, hogy a Tv. szabályozása egyértelműen kedvezőbb helyzetet teremt-e a hatálya alá tartozó befektetők számára (pozitív diszkrimináció), vagyis hátrányosabb helyzetben vannak-e a hatálya alá nem tartozó (azaz csak a BEVA szolgáltatására jogosult) pénzügyi befektetők. Az alapvető különbséget első megközelítésben az jelenti, hogy a BEVA által fedezett hatmillió forintos értékhatárig terjedő szolgáltatással szemben a Tv. az értékhatárt harmincmillió forintban határozza meg. Ezen (elvileg) harmincmilliós értékhatáron belül azonban a Tv. alapján a jogosult követelését különböző tételekkel csökkenteni kell. Le kell vonni belőle egyrészt a jogosultnak
3. január 1-jétől a kibocsátó kötvényeire tekintettel jóváírt hozamokat. [Tv.
4. §

(4)bekezdés]. A rendszer logikájából következően elfogadható az, hogy a konstrukcióhoz kapcsolódó szolgáltatást a jogalkotó csak az ügyfél által ténylegesen teljesített befizetésekhez kapcsolja, és ne terjessze ki azokra a vagyoni előnyökre, amelyekhez éppen a visszaélésszerű vagyonkezelés következtében jutottak a befektetők. A 2008. január 1-jében meghatározott kezdő időpont pedig a visszaélésszerű gyakorlat – feltételezett – kezdő időpontja (a nyomozás adatai szerint). A Tv. 16. §

(4)bekezdésébe foglalt rendelkezésnek az észszerű oka tehát konkrétan definiálható, vagyis a hozamok levonását előíró szabály önkényesnek nem tekinthető. Ilyen hozam-levonás a BEVA által teljesítendő szolgáltatás esetén nem áll fenn. Ugyancsak csökkenteni kell – az így meghatározott – követelést a BEVA által teljesített szolgáltatás összegével [Tv. 16. §

(5)bekezdés]. A jogosultat megillető összeget – a BEVA által fizetett összeghez hasonlóan – terheli egy 11 százalékos „önrész” is. [109] A BEVA által teljesített szolgáltatás esetén a kifizetés erejéig a követelés az ügyfélről a BEVA-ra száll át [Tpt. 220. §

(2)bekezdés], vagyis a fennmaradó követelését az ügyfél a felszámolási eljárásban is érvényesítheti. A Tv. 15. §

(4)bekezdése szerint azonban a jogosult teljes követelése, a követelés biztosítékai, valamint a követeléshez kapcsolódó igények – ideértve a bűncselekménnyel okozott kár megtérítése, illetve az egyéb kártérítés iránti igényeket is – az ellenérték megfizetésével egyidejűleg a törvény erejénél fogva az Alapra szállnak át. A Tv. 6. §

(1)bekezdése az Alap feladataként határozza meg a rá átszállt követelésekkel összefüggő igények érvényesítését. (Az „ellenérték” kifejezés használatából megállapítható, hogy lényegében a jogosult követeléseinek megvásárlásáról van szó.) Ebben az összefüggésben a Tv. hatálya alá tartozó jogosultak már nem hogy kedvezőbb, hanem kifejezetten hátrányosabb helyzetbe kerülhetnek a csakis a BEVA által biztosított szolgáltatás jogosultjaival szemben amiatt, hogy a Tv.-ben meghatározott juttatáson túlmenően – sem a felszámolási eljárásban, sem pedig a kárigények tekintetében más eljárásban – semmiféle igényt nem érvényesíthetnek a pénzügyi szolgáltatóval szemben. [110] A Tv. hatálya kiterjed továbbá mindazon ügyfelekre, akik kötvény vásárlására irányuló ügyletet kötöttek, és értékpapírszámlájukon kötvény került jóváírásra függetlenül attól, hogy a kibocsátás vagy a jogügylet érvényesen létrejött-e (valós vagy fiktív kötvényekről van-e szó). A Bszt. felszámolási szabályai szerint az ügyfél tulajdonában lévő pénzügyi eszköz nem képezi a felszámolási vagyon részét, azt – főszabályként – az ügyfélnek ki kell adni [Bszt. 136. §

(1)bekezdés]. Az általános szabály szerint az ügyfél kockázata az, hogy az adott kötvény – a felszámoláskor – milyen értéket képvisel, a kötvény értékének a kockázata a befektetőt terheli. Ezzel kapcsolatban a felszámolási eljárásban igényt már nem érvényesíthet, de a kötvényt természetesen nem terheli semmi levonás sem (hozamok, önrész), és a pénzügyi szolgáltatóval szembeni egyéb igényei (kárigény) érvényesítésének sincs semmi akadálya. A Tv. szabályozása szerint azonban a jogosultakat megillető juttatás független a (valós) kötvények esteleges kiadásától, azok tényleges értékétől, a juttatás alapja a valós és fiktív kötvények megvásárlására megfizetett vételár, amit azonban a fentiekben említett levonások is terhelnek. [111] Az Alkotmánybíróság emlékeztet arra, hogy a Tpt. 2015. július 6-ig hatályos szabályai szerint fiktív kötvény forgalmazása esetén a BEVA nem fizetett kártalanítást a jogosultaknak. Ezen változtatott 2015. július 7. napjától a Tpt. 217. §

(3)bekezdése, melynek értelmében, ha az Alap tagja által vezetett értékpapírszámlákon valamely kötvényből többet tartanak nyilván, mint ahány darab az adott kötvényből a központi értéktár nyilvántartásában megtalálható (fiktív kötvény), akkor az értékpapírszámlákon nyilvántartott, de a központi értéktár nyilvántartásában nem szereplő kötvényre az Alapnak kártalanítást kell fizetnie. A Tv. tehát egyfajta egyensúlyi helyzetet teremt azáltal, hogy az elvileg magasabb összegű követelés átvállalásával együtt az érintetteket kizárja a további igényeik érvényesítésének lehetőségéből. [112] 2.6. Az egyik indítványozói felvetés szerint hátrányos megkülönböztetés valósul meg a Tv. 16. §

(4)bekezdésében foglalt hozam-levonás tekintetében azon befektetők terhére, akik a hozamot felvették, szemben azokkal, akik azt újabb kötvények vásárlására fordították. Valójában azonban – éppen a hozam levonása folytán – az így vásárolt kötvények ellenértéke sem számít bele a juttatás alapjába, ténylegesen tehát nincs szó megkülönböztetésről. Eszerint tehát a támadott rendelkezés nem sérti a diszkrimináció tilalmát kimondó alaptörvényi rendelkezést. [113] A törvény normatív szabályozásából következően egy általánosított helyzetre vonatkozó szabályokat állapít meg. A konkrét jogviszonyok szélső esetben eredményezhetnek a felekre nézve sérelmes helyzeteket, ezek esetleges figyelembevétele azonban a törvényi szabályozás általánossága folytán nem írható a jogalkotó terhére. Mindezek alapján a Tv. 1. §-a, 2. §-a, 15. §

(4)bekezdése valamint a 16. §

(3)–

(6)bekezdései tekintetében – a szabályozás ésszerű indoka miatt – az Alaptörvény XV. cikk

(1)bekezdésének sérelme nem állapítható meg. [114]

1. Egyik indítvány a diszkrimináció tilalmába ütközőnek tartja a Tv.
2. §-ba foglalt azon rendelkezést, amely szerint a Tv. hatálya csak azon ügyfelekre terjed ki, akik a befektetési szolgáltatóval szemben fennálló követeléssel a felszámolás jogerős elrendelésének napján és a kárrendezési kérelem benyújtásának napján egyaránt rendelkeznek, vagyis a követelés átruházása esetén kizárja a jogosulti körből – az általános jogutódlás kivételével – mind az eredeti ügyfeleket, mind pedig az átruházott követelések jogosultjait. A forgalmazó pénzügyi szolgáltatóval szembeni követelés átruházásának – az indítványozó által felvetett kérdéskörben – nincs jelentősége akkor, ha az átruházásra a felszámolás kezdő időpontját megelőzően került sor, mivel az új jogosult ebben az esetben már megfelel a támadott törvényhely által meghatározott feltételeknek. A rendelkezés csak a felszámolás kezdetét követő átruházások esetére vonatkozik. A Tv. által biztosított szolgáltatások méltányossági alapúak, ex gratia jellegűek. Ez azt is jelenti, hogy a Tv.-ben szabályozott jogosultságokat és terheket maga a Tv. konstituálja, és maga határozza meg a jogosulti kört, amely tekintetben nagyfokú szabadsággal rendelkezik. Ebbe a szabadságba beletartozik az is, hogy figyelmen kívül hagyhassa a magánjogi jogviszony útján átruházott követelések jogosultjait, akik egyébként – a feltételek megléte esetén – az átruházott követelést mind a felszámolási eljárásban, mind pedig egyéb eljárásokban, bírói úton érvényesíthetik. A rendelkezés tehát nem ütközik a diszkrimináció tilalmába, mivel a fentiek alapján az eltérő szabályozás észszerű indokokon nyugszik. [115]
3. Más indítványozói felvetés szerint a Tv.
4. §

(3)bekezdés b) pontja diszkriminációt eredményező módon zárja ki az egyébként jogosultak köréből – többek között – a befektetési szolgáltatóval munkaviszonyban álló személyeket és azok hozzátartozóit. Érvelése szerint szinte kizárt, hogy a felsorolt érintetteknek bármilyen tudomásuk lehetett arról, hogy a befektetési szolgáltató súlyos jogsértéssel károsítja meg a befektetőket. A támadott rendelkezés által meghatározott személyi kör eltérő törvényi kezelése semmiképp nem hozható összefüggésbe az esetleges visszaélések miatti felelősséggel, vagy az ezekről való tudomásszerzéssel. A Tv. alapvető célja a pénzügyi intézményrendszerrel szemben megingott bizalom helyreállítása, amelynek egyik eszköze az érintett intézmény dolgozóinak kizárása a Tv. által biztosított szoláltatások igénybevételének lehetőségéből. A szabálynak, az érintett személyi kör eltérő kezelésének tehát a tárgyilagos mérlegelés szerinti észszerű oka megállapítható, ezért az nem sérti a diszkrimináció tilalmát, így az indítvány az Alkotmánybíróság e tekintetben is elutasította. Egyébként az e körben érintettekre is vonatkozik az a lehetőség, hogy követeléseiket mind a felszámolási eljárásban, mind pedig egyéb eljárásokban, bírói úton érvényesíthetik. [116] 5. Ugyancsak a diszkrimináció tilalmába ütközőnek tartja egy indítvány a Tv. 10. §

(4)bekezdése utolsó mondatát, amely szerint „Ezen kibocsátott értékpapír-sorozatból későbbi időpontban újabb értékpapírok nem bocsáthatók ki.”, valamint a Tv. 13. §

(2)bekezdését, amely szerint „a [»kárrendezés« iránti] kérelem

1. február 15-ig nyújtható be. A határidő jogvesztő.” Mindkét törvényhely esetén az alaptörvény-ellenességet arra az esetre alapítja, hogy a Tv. személyi hatályát megállapító rendelkezéseket az Alkotmánybíróság megsemmisíti, amikor is újabb személyi kör válna a „kárrendezésre” jogosulttá. Érvelése szerint ebben az esetben a jogalkotó hivatkozhatna arra, hogy a törvény által meghatározott első és egyetlen kötvénykibocsátás által biztosított pénzügyi forrás elfogyott, illetve arra, hogy a Tv.-ben meghatározott jogvesztő határidő már eltelt. A támadott jogszabályhelyeknek egy hipotetikus helyzetben történő érvényesülésére történő hivatkozás az alaptörvény-ellenesség vonatkozásában alkotmányjogi szempontból értelmezhető érvelésnek nem tekinthető, ezért az indítványt az Alkotmánybíróság visszautasította. [117]
2. Szintén a diszkrimináció tilalmába ütközőnek tartja egy indítvány a Tv.
3. §

(3)bekezdésének szabályát, miszerint „a kérelem benyújtása során a jogosultnak a kérelemben meg kell jelölnie az értékpapírszámlán nyilvántartott kötvények adatait”. Nézete szerint maga az értékpapírszámla mint a károsulti jogosultságban érintettek homogén csoportjának meghatározója nem lehet elégséges, megfelelő indokoltságot szolgáltató megkülönböztető eszköz, mivel a befektetési szolgáltató részéről a károsultak homogén csoportjába tartozó ügyfeleket megtévesztő magatartás lényegi eleme épp abban állt, hogy a látszólagos kölcsönszerződés miatt az értékpapírszámla vezetés nem minden esetben volt szükségszerű. Ez az indítványozói megállapítás szintén nem tekinthető megalapozott érvelésnek az alaptörvény-ellenességet illetően, ezért az indítványt az Alkotmánybíróság ebben a vonatkozásban is visszautasította. VI. [118] Az Alkotmánybíróság a tulajdonhoz való jog sérelmével összefüggésben az alábbiakat állapította meg. [119]

1. Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt emlékeztet a Abh.-ban tett megállapítására, amely szerint „[a] befektetési szolgáltatók fizetésképtelensége illetve felszámolása estére vonatkozó – teljes vagy részleges – kártalanításra egyetlen befektetőnek sincs alanyi joga. A pénzügyi intézményrendszer akár törvényes, akár jogszabálysértő működéséből adódó kockázatok mérséklése érdekében az állam sajátos intézményrendszert hozhat létre, és természetesen meghatározhatja ezek működésének szabályait, feltételeit is. Tekintettel arra, hogy a kártalanítására az érintetteknek nincs alanyi joguk, a kártalanítás intézményrendszerének létrehozása, és működésének szabályozása méltányossági alapú, ex gratia jellegű megoldás […]” (Indokolás [77]). Ugyanez a megállapítás érvényes a Quaestor Károsultak Kárrendezési Alapja helyett a Tv.-nyel bevezetett Alapra is. A két alap funkciója ugyanis – a két jogszabály hatályának részbeni eltérése ellenére – lényegében azonos: meghatározott vállalatcsoportok kötvénykibocsátásával érintett befektetők helyzetének a rendezése eseti jelleggel, illetve általánosságban a tőkepiac működésébe vetett bizalom helyreállításához való hozzájárulás. [120] Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint – lásd legutóbb összefoglaló jelleggel 3051/
2. (III. 22.) AB határozat, Indokolás [20]–[21] – az Alaptörvény XIII. cikke alapvetően „két szempontból garantálja a tulajdonhoz való jogot. Egyrészt védi a megszerzett tulajdont az elvonás ellen, másrészt védi a szintén már megszerzett tulajdont annak korlátozása ellen {3115/
3. (VI. 4.) AB határozat, Indokolás [34]}. Ugyanakkor – amint azt korábbi gyakorlatára hivatkozva az Alkotmánybíróság legutóbb a 3209/
4. (XI. 10.) AB határozatban megállapította – „az alkotmányos tulajdonvédelem köre és módja nem szükségképpen követi a polgári jogi fogalmakat, és nem azonosítható az absztrakt polgári jogi tulajdon védelmével. […] Az alkotmányos tulajdonvédelem terjedelme mindig konkrét; függ a tulajdon alanyától, tárgyától és funkciójától, illetve a korlátozás módjától is. A másik oldalról nézve: ugyanezen szempontoktól függően az adott fajta közhatalmi beavatkozás alkotmányos lehetősége a tulajdonba más és más” (Indokolás [64]). A tulajdonjog alkotmányos védelme kiterjed emellett a közjogi várományokra {„a társadalombiztosítási jogosultságokra vonatkozó várományokra […], amelyek az érdekeltek ellenszolgáltatásán, azaz járulékfizetésén alapulnak”, 3209/
5. (XI. 10.) AB határozat, Indokolás [66]}. Továbbá „[a] tulajdonvédelem […] nem kizárólag a polgári jogi értelemben vett tulajdonra, hanem egyéb vagyoni értékű jogokra is kiterjedhet, az Alaptörvény XIII. cikke tehát a tulajdonvédelem körében az egyéb, tulajdonszerű vagyoni értékű jogok védelmét is biztosítja” {3199/
6. (X. 31.) AB határozat, Indokolás [13]}. [121] Kétségtelen, hogy az indítványozók vagyoni helyzetét adott esetben jelentős mértékben befolyásolja a felszámolás alatt álló befektetési szolgáltatóval szembeni követeléseik megtérülése. Ugyanakkor sem a követelés megtérüléséhez, sem annak állam általi megtérítéséhez nincs senkinek Alaptörvényből levezetett joga. {Utal e körben az Alkotmánybíróság a 118/B/
7. AB határozatára, amely szerint az „Alkotmánybíróság – eddigi gyakorlata során – az olyan jogviszonyoknál, amelyek inkább voltak kötelmi jellegűek (in personam), mint dologi jellegűek (in rem), nem állapította meg a tulajdoni védelem fennálltát”, és ennek alapján azt állapította meg, hogy például a pénzkövetelésben marasztaló jogerős bírósági ítéletet nem lehet érdemi összefüggésbe hozni a tulajdonhoz való joggal (ABH 2010, 1959, 1963.). A 3209/
8. (XI. 10.) AB határozat pedig azt állapította meg, hogy a határozott időből hátralévő időre várható munkabér – mint a munkaviszony megszűnése/megszüntetése esetében az elmaradt munkabér kompenzációja – nem hozható kapcsolatba az Alaptörvényben szabályozott tulajdonhoz való joggal, Indokolás [62]–[74]}. [122] A jogalkotó nem egy erre vonatkozóan fennálló kötelezettsége alapján vezette be a Tv.-ben szabályozott megoldást: az ún. „kárrendezésben” való részvétel nem jogi igények kielégítését jelenti (az érintetteknek nincs alkotmányos vagy alanyi joguk a Tv.-ben szabályozott „kárrendezésre” vagy valamely befektetési szolgáltató felszámolására tekintettel bármilyen utólagosan megállapított anyagi juttatásra), jelen esetben kivételes jellegű, méltányosságból történő állami beavatkozásról van szó. Valójában egyébként nem is juttatásról („kárrendezésről”) rendelkezett a jogalkotó, a Tv. tulajdonképpen a felszámolási eljárásból eredő kockázat ügyfelektől történő átvállalását jelenti. [123] Nem megalapozott az indítványozók egy részének azon érvelése, amely szerint az Alap profitorientált, e tény pedig minden más körülmény ellenére kizárja az ex gratia jelleg megállapítását. A Tv. szabályaiból az indítványozók által állított következtetés nem vonható le: a felszámolásban immanensen benne rejlő kockázat meghatározott feltételekkel történő és meghatározott szabályok szerinti átvállalása nem jelent mást, minthogy az Alapon keresztül az állam lényegében kockázatos követeléseket vásárol: a Tv. alapján kiszámított összeget azonnal kifizeti az érintetteknek, semmilyen garancia nincs azonban arra, hogy ez megtérül-e, s ha igen, mikor és milyen hányadban. Tehát ahogy az ügyfelek esetében, úgy az Alap esetében sincs megtérülési bizonyosság, a megtérülés az érintett befektetési szolgáltatók felszámolási eljárásának az eredményétől függ. [124] Az Alkotmánybíróság emlékeztet rá, hogy a méltányossági alapon bevezetett megoldások esetében, éppen azok természetéből fakadóan – tehát azért, mert nem jogi igények kielégítéséről van szó – Alaptörvényben biztosított jogok sérelmére történő hivatkozásnak csak korlátozottan lehet helye: a jogalkotó mérlegelési jogát alapvetően a diszkrimináció alkotmányos tilalma korlátozza (összefoglalóan: Abh., Indokolás [77]). [125] A kifejtettek alapján az Alkotmánybíróság – hangsúlyozva ismét, hogy a Tv. által bevezetett megoldás kivételes, méltányossági jellegű, és a szabályozás bevezetésének a kötelezettsége nem vezethető le a tulajdonhoz való jogból – elutasította Tv. hatálya alá nem tartozó indítványozók által benyújtott, a Tv.
9. §-át (a Tv. hatályát) támadó alkotmányjogi panaszokat. [126]
10. Az Alkotmánybíróság ezt követően a „kárrendezésben” részesülő indítványozók által a tulajdonhoz való joguk sérelmére alapítottan benyújtott kérelmeket vizsgálta meg. [127] A panaszosok e körben kifogásolták – a tulajdonjoguk elvonásának tekintik – a követelések egészének az Alapra történő átszállását [Tv.
11. §

(4)bekezdés] és ezzel összefüggésben az Alap esetlegesen megmaradó vagyonára vonatkozó előírást [Tv. 12. §

(4)bekezdés]; az igény átruházásának kizártságát [Tv. 15. §

(5)bekezdés]; az Alap által fizetendő összeg kiszámítására vonatkozó szabályokat [16. §

(4)–

(6)bekezdés] és ezzel összefüggésben a Tv. értelmező rendelkezéseit (Tv.

1. §), valamint az Alapnak a felszámolási eljárásba történő bekapcsolódására vonatkozó előírásokat [Tv.
2. §

(2)bekezdés], végezetül pedig a Quaestor-törvény szerinti kárrendezési jogosultság megszüntetését [Tv. 21. §

(1)bekezdés]. [128] 2.

1. Az Alaptörvény – mint fentebb említésre került – a megszerzett tulajdont védi az elvonás és a korlátozás ellen, a „tulajdon alkotmányos védelme tehát tulajdonképpen bizonyos vagyoni jogi pozíciók (státuszok) alapjogi védelme” {3051/
2. (III. 22.) AB határozat, Indokolás [23]}. Tulajdonelvonásnak a tulajdonváltozás tekinthető, vagyis az, ha a tulajdon a tulajdonos akaratától függetlenül, közhatalmi aktus folytán más személy tulajdonába kerül {vö. 3199/
3. (X. 31.) AB határozat, Indokolás [20]; 3214/
4. (XII. 2.) AB határozat, Indokolás [30]}. [129] A Tv. az
5. §-ában meghatározott, felszámolás alá került befektetési szolgáltatók ügyfeleit érinti. A felszámolási eljárás sikere – az összes tartozás kiegyenlítése – egyetlen esetben sem garantált. A Tv. sem változtat ezen, viszont a hatálya alá tartozó szolgáltatók ügyfeleinek (azoknak, akik a felszámolási elrendelésekor és a Tv. szerinti „kárrendezési kérelem” benyújtásakor is még fennálló követeléssel rendelkeznek a befektetési szolgáltatóval szemben, Tv.
6. §) méltányosságból, helyzetük megkönnyítése érdekében lehetővé teszi a felszámolási eljárás kockázatának a kikerülését. Ez egy, az érintettek döntésétől függő lehetőség: a jogalkotó az általa „kárrendezésnek” nevezett folyamatban való részvételt nem teszi kötelezővé: a „kárrendezés” kifejezetten az érintett erre irányuló kérelmére történik [Tv.
7. §

(1)bekezdés], és amennyiben a kérelmező – adott esetben annak az összegnek az ismeretében, amelyet az Alap a Tv. alapján számára kifizetne – mégis úgy dönt, hogy követelését egyénileg érvényesíti, a Tv. által szabályozott folyamatból kiléphet [Tv. 13. §

(5)bekezdés]. Ebben az esetben az általános szabályok szerint érvényesítheti követelését a befektetési szolgáltatóval szemben. [130] A Tv. tehát nem értelmezhető úgy, hogy bármely szempontból tulajdonjognak – a Tv. hatálybalépése időpontjában az indítványozók tulajdonában álló vagyonnak – az elvonásáról rendelkezne a tulajdonos akaratától függetlenül, a törvény rendelkezése alapján. Ebből következően pedig a követelések egészének – a kockázatátvállalás fejében – az Alapra történő átszállása [Tv. 15. §

(4)bekezdés] és ezzel összefüggésben az Alap esetlegesen megmaradó vagyonára vonatkozó előírás [Tv. 12. §

(4)bekezdés] nem minősíthető a befektetők tulajdonhoz való joga sérelmének. [131] 2.2. A tulajdonhoz való jog sérelme a Tv. 16. §

(4)–

(6)bekezdésével (a „követelés ellenértékének meghatározása”, tehát az Alap által a felszámolás alatt álló befektetővel szemben fennálló követelés átszállásáért fizetendő összeg kiszámítására vonatkozó szabályok, és ezzel összefüggésben a Tv. értelmező rendelkezései) kapcsolatban sem állapítható meg. [132] Az indítványozók értelmezése szerint e szabályok befektetéseik korábban már jogszerűen megszerzett hozamának elvonásával egyenértékűek. [133] A megjelölt jogszabályi rendelkezések azonban nem tulajdonelvonásról rendelkeznek. Az érintett befektetési sz