23/2016. (XII. 12.) AB határozata a tőkepiac stabilitásának erősítése érdekében tett egyes kárrendezési intézkedésekről szóló 2015. CCXIV. törvény ala

23/2016. (XII. 12.) AB határozata a tőkepiac stabilitásának erősítése érdekében tett egyes kárrendezési intézkedésekről szóló 2015. CCXIV. törvény alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszok elutasításáról. Az Alkotmánybíróság teljes ülése alkotmányjogi panaszok tárgyában – dr. Pokol Béla alkotmánybíró párhuzamos indokolásával, valamint dr. Salamon László és dr. Stumpf István alkotmánybírók különvéleményével – meghozta a következő 1. Az Alkotmánybíróság a tőkepiac stabilitásának erősítése érdekében tett egyes kárrendezési intézkedésekről szóló 2015. évi CCXIV. törvény 8. § e) pontjának, a 9. § d) pontjának, a 10. § (2) bekezdés b) és d) pontjainak, a  16.  § (4) és (6)  bekezdésének, valamint a  21.  § (1)  bekezdésének megsemmisítésére irányuló – az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésének sérelmére alapított – alkotmányjogi panaszokat elutasítja. 2. Az Alkotmánybíróság a tőkepiac stabilitásának erősítése érdekében tett egyes kárrendezési intézkedésekről szóló 2015. évi CCXIV. törvény 4.  §-a, 8.  § e)  pontja, 9.  § d)  pontja, 10.  § (2)  bekezdés d)  pontja, 11.  § (1)–(2)  bekezdése és (5)  bekezdése, 12.  § (4)  bekezdése, 15.  § (4)  bekezdése, 16.  § (4)–(6)  bekezdései, 17.  § (2) bekezdése és 18. § b) pontja alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló – az  Alaptörvény I.  cikk (3)  bekezdésére, II.  cikkére és XII.  cikk (1)  bekezdésére alapított – alkotmányjogi panaszokat elutasítja. 3. Az Alkotmánybíróság a tőkepiac stabilitásának erősítése érdekében tett egyes kárrendezési intézkedésekről szóló 2015. évi CCXIV. törvény 1. §-a, 4. §-a, 8. § e) pontja, 9. § d) pontja, 10. § (2) bekezdés d) pontja, 11. § (1)–(2)  bekezdése és (5)  bekezdése, 12.  § (4)  bekezdése, 15.  § (4)–(5)  bekezdései, 16.  § (4)–(6)  bekezdései, 17. § (2) bekezdése és 21. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló – az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésére alapított – alkotmányjogi panaszokat elutasítja. 4. Az Alkotmánybíróság a tőkepiac stabilitásának erősítése érdekében tett egyes kárrendezési intézkedésekről szóló 2015. évi CCXIV. törvény 1. §-a, 2. §-a, 3. § (3) bekezdés b) pontja, továbbá 15. § (4) bekezdése, valamint a  16.  § (4)–(6)  bekezdései alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló – az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdésére alapított – alkotmányjogi panaszokat elutasítja. 5. Az Alkotmánybíróság a tőkepiac stabilitásának erősítése érdekében tett egyes kárrendezési intézkedésekről szóló 2015. évi CCXIV. törvény 3.  § (1)  bekezdése, a  8.  § e)  pontja, a  9.  § d)  pontja, a  10.  § (2)  bekezdés d)  pontja, a  11.  § (1), (2) és (5)  bekezdései, a  15.  § (4)  bekezdése, valamint a  21.  § (1)  bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló – az  Alaptörvény XXVIII.  cikk (1) és (7) bekezdéseire alapított – alkotmányjogi panaszokat elutasítja. 6. Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszokat egyebekben visszautasítja. Az Alkotmánybíróság elrendeli e határozatának a Magyar Közlönyben való közzétételét. I. [1] 1. Számos indítványozó 59 indítványban – az  Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a  továbbiakban: Abtv.) 26.  § (2)  bekezdése alapján – különböző tartalmú alkotmányjogi panaszokat terjesztett elő a  tőkepiac stabilitásának erősítése érdekében tett egyes kárrendezési intézkedésekről szóló 2015. évi CCXIV. törvény (a  továbbiakban: Tv.) alábbiakban felsorolásra kerülő rendelkezései, valamint a  Tv. egésze alaptörvényellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt. Az  indítványok között számos olyan volt, melyek tartalma egymással teljes mértékben megegyezett. Az  Alkotmánybíróság megállapította, hogy az  indítványok tárgya egymással összefügg, ezért azokat az Abtv. 58. § (2) bekezdése és az Ügyrend 34. § (1) bekezdése alapján egyesítette és egy eljárásban bírálta el. [2] 2. Az indítványok elsősorban a hátrányos megkülönböztetés tilalmának a sérelmét állították. [3] 2.1. Az  első típusú kérelem indítványozói – akik a  BUDA-CASH Brókerház Zrt. károsultjai – arra hivatkoztak, hogy a Tv. 1. és 2.  §-a sértik az  Alaptörvény hátrányos megkülönböztetés tilalmát előíró XV.  cikk (1)  bekezdését. Érintettségükkel kapcsolatban előadták, hogy a  Tv. személyi hatálya alatt állókkal azonos, homogén csoportba tartozó károsultaknak minősülnek. Azzal érveltek, hogy a  Tv. támadott két rendelkezésén keresztül a  jogalkotó önkényesen határozta meg a  homogén csoportba tartozás feltételeit, kizárva a  BUDA-CASH károsultakat a Tv.  alapján járó kártalanításból. Utaltak arra, hogy a  törvényjavaslat indokolásában szerepelő általános érvényű megállapítások (pl. tőkepiaci szektorban tapasztalt múltbeli visszaélések, ezzel összefüggésben a befektetői bizalom helyreállítása, stabil pénzügyi szektor biztosítása stb.) olyan tények és körülmények, melyek szükségszerűen kell, hogy az  ő esetükre is vonatkozzanak. Kifejtették, hogy a  károsultak közötti különbségtétel szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a  kárt okozó cégcsoport mire használta fel a  szerintük „eltulajdonított” pénzeszközöket. Relevanciája annak van – vélik az  indítványozók – hogy a  felügyeleti engedéllyel rendelkező pénzügyi befektetési szolgáltató visszaélt az  engedélyében foglaltakkal, és a  szabályozott piaci szereplői státuszt kihasználva okozott kárt az  érintetteknek. E  tekintetben az  indítványozók szerint nincs jelentősége annak, hogy a  károkozásra saját kötvény vagy nem saját kötvény kibocsátásával került sor, ezért a  különbségtétel álláspontjuk szerint önkényes. Utaltak arra is, hogy a  BUDA-CASH Brókerház Zrt. maga is forgalmazott ACCESS PP DEPOSIT NY Befektetési Jegyet, mely többféle értékpapírt is magában foglalt, többek között a  DRB Bank törzsrészvényt is. A  DRB Bank ügyfelei azonban 30 millió forint erejéig kaptak kártalanítást, míg az  ilyen befektetési jegyek tulajdonosaira ez  az értékhatár nem terjedt ki. Utaltak az  indítványozók arra is, hogy a  BUDA-CASH Zrt. forgalmazott az  állam által kibocsátott diszkontkincstárjegyet is, melyet a „TREND-05portfólió” tartalmazott, de az ilyen értékpapírral rendelkező befektetőkre sem vonatkozott az  Országos Betétbiztosítási Alap (a  továbbiakban: OBA) által nyújtott 30 millió forintos garancia. Mindezek miatt álláspontjuk szerint a  Tv. 1. és 2.  §-a a  hátrányos megkülönböztetés tilalmába ütközik, ezért alaptörvény-ellenes. [4] 2.2. Egy másik BUDA-CASH károsult indítványozó szintén a Tv. 1. §-át, valamint a 2. § (1) bekezdését támadta, mert azok szerinte sértik az  Alaptörvény XV.  cikk (1) és (2)  bekezdését. Álláspontja szerint a  jogalkotó továbbra sem tett eleget az  Alkotmánybíróság 32/2015. (XI. 19.) AB határozatában (a  továbbiakban: Abh.) foglaltaknak, ugyanis a  Tv. továbbra is csak a  QUAESTOR Zrt. és kapcsolt vállalkozásainak károsultjaira vonatkozik és más károsulti csoportokra nem terjed ki. Úgy vélte, hogy a  Tv. alapján kedvezőbb elbánásban részesül egy olyan károsult, aki a kötvénykibocsátásra engedéllyel nem rendelkező befektetési szolgáltatótól vásárolt kötvényt, mint az a károsult, akinek a kára abból származott, hogy a „külön, bankban vezetett értékpapír fedezeti számlán elhelyezett egyedileg beazonosítható értékpapírjaihoz nem jut hozzá”. [5] 2.3. Egy további indítványozó a Tv. 1. és 2. §-ával összefüggésben is azt állította, hogy e rendelkezések a hátrányos megkülönböztetés tilalmát sértik. Indítványában azt sérelmezte, hogy ő – mint BAUMAG-károsult – nem esik a  Tv.  hatálya alá, ezért a  kártalanításból kimarad, ami álláspontja szerint diszkriminatív. Véleménye szerint a  BUDA-CASH károsultakkal azonos csoportba tartozik, ugyanis a  Tv.-nek ki kellene terjednie mindazokra, akik a tőkebefektetéseik révén károsodtak. Álláspontja szerint a befektetési szolgáltató által értékesített kötvény ebben a tekintetben nem különbözik a szövetkezeti üzletrésztől, ami miatt álláspontja szerint a Tv. alaptörvény-ellenes. [6] 2.4. Egy további indítványozó előadja, hogy a Tv. hatálya alá nem tartozó károsultak megkülönböztetett hátrányos helyzetben vannak, mivel míg a  Tv. hatálya alá tartozó károsultak tekintetében a  Tv. által létrehozott Alap gondoskodik a kárrendezésükről, esetükben csak a Befektető-védelmi Alap (a továbbiakban: BEVA) kártalanítására számíthatnak, továbbá ezen károsultaknak ki kell várniuk a  felszámolási eljárás lezárultát, és jelentős költségekkel járó, elhúzódó peres eljárás keretében kell érvényesíteniük igényüket. [7] 2.5. Más indítványozó szerint a Tv. 1. és 2. §-ába foglalt jogszabályi rendelkezések alapján a BUDA-CASH Brókerház Zrt. ügyfelei lényegesen és indokolatlanul megkülönböztetett hátrányban vannak a  törvényben preferált csoport károsultjaival szemben. Indokolásul előadja, hogy a kötvénnyel okozott kár károsultjai a támadott jogszabály szerint soron kívül hozzájutnak veszteségükhöz, míg a  BUDA-CASH károsultjait csupán a  BEVA kártalanítja, amelynek értéke maximum 20 ezer euró, addig a  támadott jogszabály szerint a Tv. hatálya alá tartozó károsultak maximum 30 millió forint erejéig kapnak kártalanítást. Mindezek alapján – álláspontja szerint – sérült az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdése szerinti diszkrimináció tilalmának elve. [8] 2.6. Az  indítványozók egy csoportja a  Tv. egészének megsemmisítését kéri az  alábbi indokok alapján. Egymással megegyező szövegű indítványaikban kifejtett álláspontjuk szerint a  jogalkotó a  Tv. 1.  §-a alapján kizárólag a  károsultaknak egy speciális, egyedi csoportjára korlátozta a  törvény hatályát, ami sérti az  Alaptörvény XV.  cikkében foglalt diszkrimináció-tilalmat és az  egyenlő bánásmódhoz való jogot, valamint a  tulajdonhoz való jogot, a  tisztességes gazdasági versenyt és a  vállalkozás szabadságát. Az  indítványozó hivatkozik arra, hogy a  törvény 6.  §-ának (2)  bekezdése rögzíti, hogy a  törvény szerinti kárrendezés, amelynek mértéke a  törvény 16. §-ának (3) bekezdése szerint elérheti a 30 millió forint értékhatárt, nem érinti a Tpt. 213. §-a szerinti BEVA által teljesítendő kártalanításra vonatkozó igényérvényesítést. Álláspontja szerint ebből következően a  törvény 1.  §-a által közvetetten, önkényesen kiemelt károsultaknak a  BEVA által biztosított kártalanítást sokszorosan meghaladó támogatást, a  Tv. megnevezésében kárrendezést biztosít. Mindezek alapján a  Tv. visszamenőleges hatályú megsemmisítését kérik. [9] 2.7. Egy másik indítványozói csoport a Tv. 1.  §-ában foglaltakon túlmenően a  diszkrimináció tilalmába ütközőnek tartja a 2. §-ba foglalt azon rendelkezést, amely szerint a Tv. hatálya csak azon ügyfelekre terjed ki, akik a befektetési szolgáltatóval szemben fennálló követeléssel a  felszámolás jogerős elrendelésének napján és a  kárrendezési kérelem benyújtásának napján egyaránt rendelkeznek, vagyis a  követelés átruházása esetén kizárja a  jogosulti körből – az  általános jogutódlás kivételével – mind az  eredeti ügyfeleket, mind pedig az  átruházott követelések jogosultjait. Az  indítvány szerint a  hátrányos megkülönböztetést eredményező rendelkezéssel a  jogalkotó hátrányos jogkövetkezményt és tulajdonvesztést eredményező módon, visszaható jelleggel avatkozik be magánjogi jogviszonyokba, melynek szükségességét a törvényjavaslat indokolása sem igazolja. [10] 2.8. Az  indítványozók álláspontja szerint a  Tv. 3.  § (3)  bekezdés b)  pontja indokolatlanul különbözteti meg hátrányosan a kárrendezésből kizárt károsultakat a kárrendezésre jogosult károsultakhoz képest, amikor az ügyfelek bizalmával visszaélő befektetési szolgáltatóval igen távoli jogviszonyban állókat és ezek hozzátartozóit is kizárja a  kárrendezésből anélkül, hogy a  károkozásért való felelősségük tekintetében bármilyen adat vagy akár csak a gyanú is felmerült volna. Önmagában az ügyfelek megtévesztésének „bizalmas” jellege okán, szinte kizárt, hogy a  3.  § (3)  bekezdés b)  pontjában felsorolt érintetteknek bármilyen tudomásuk lehetett arról, hogy a  befektetési szolgáltató súlyos jogsértéssel károsítja meg a befektetőket. [11] A diszkrimináció tilalmába ütközőnek tartják az  indítványozók a Tv.-nek az Alap költségvetéséről rendelkező 10. § (4)  bekezdése utolsó mondatát, amely szerint „Ezen kibocsátott értékpapír-sorozatból későbbi időpontban újabb értékpapírok nem bocsáthatók ki.” Az indítványozók szerint „a törvényi szabályozás idézett mondatának hatályában történő megtartása alkalmas lehet arra, hogy abban az esetben, ha a  jogalkotó által becsült keretösszeg »elfogy«, úgy azon károsultak, akiknek jogosultsága esetleg később kerül megállapításra, azon okból maradnának ki a kárrendezési folyamatból, hogy a törvény által meghatározott első és egyetlen kötvénykibocsátás által biztosított pénzügyi forrás elfogyott.” [12] Ugyancsak a  diszkrimináció tilalmának sérelme miatt tartják alaptörvény-ellenesnek az  indítványozók a  Tv. 13.  § (2) bekezdését, amely szerint „a [kárrendezés iránti] kérelem 2016. február 15-ig nyújtható be. A határidő jogvesztő.” Az indítványozók szerint a hivatkozott törvényi rendelkezés alkalmas lehet arra, hogy abban az esetben, ha később Alaptörvénybe ütközőként megsemmisített okból, a  károsultak egy korábban a  kárrendezésből kizárt csoportja felvetné a  kárrendezési igényét, úgy a  jogalkotó hivatkozhatna arra, hogy a  törvény határidőben benyújtott kérelemhez kötötten rendezte a jogosultak kárát, és a jogvesztő határidő lejárt. [13] A Tv. 13.  § (3)  bekezdésének szabályát, miszerint „a kérelem benyújtása során a  jogosultnak a  kérelemben meg kell jelölnie az  értékpapírszámlán nyilvántartott kötvények adatait”, az  indítványozók azért tartják alaptörvényellenesnek, mivel nézetük szerint a  befektetési szolgáltató magatartásának lényegi eleme épp abban állt, hogy a  látszólagos kölcsönszerződés miatt az  értékpapírszámla vezetés nem minden esetben volt szükségszerű. Maga az értékpapírszámla pedig, mint a károsulti jogosultságban érintettek homogén csoportjának meghatározója nem lehet elégséges, megfelelő indokoltságot szolgáltató megkülönböztető eszköz. [14] A diszkrimináció tilalmába ütközőnek tartja továbbá az indítvány a Tv. 15. § (4) bekezdésébe foglalt rendelkezését, amely szerint az  ügyfél követelései a  Kárrendezési Alapra szállnak át. Az  indítványozók úgy vélik, hogy „[a]  szabályozás a  kárrendezési jogosultak döntő többségénél – mintegy harmincezer károsult – a  kárrendezési jogosultság ellenében »megelégszik« a  kárrendezés elszámolása során »ellentételezett« tételek valamint a  hozzá tartozó jogok elvonásával”. Ez a  jogalkotói gondolkodásmód álláspontjuk szerint „morálisan is megengedhetetlen, hovatovább demagóg tartalommal bír, de egyben félreérthetetlenül és súlyosan sérti az  Alaptörvény és a nemzetközi szerződéseinkben foglalt kötelező erejű előírásokat is.” [15] Diszkriminatívnak tartja továbbá az  indítvány a  Tv. 16.  § (3)  bekezdésébe foglalt harmincmillió forintban meghatározott értékhatárt, mivel álláspontja szerint a  rendelkezés hátrányosan különbözteti meg a  befektetőket aszerint, hogy harmincmillió forint feletti vagy az alatti befektetéssel rendelkeztek, és a különbségtételt a jogalkotó nem is indokolja. Az  indítványozók szerint nem lehet arányos az  a  kármegosztás, mely figyelmen kívül hagyja az állam által ellenőrzött tőkepiacon bekövetkezett visszaélések kapcsán érintettek teherviselő képességét, ekként az ügyben érintettek, az állam, a pénzpiaci szektor és a károsultak közt nem teherviselési képességük szerint osztja el a  keletkezett károkat, sőt a  keletkezett kárt a  károsultak csoportjára, azon belül a  nagyobb megtakarítással rendelkezőkre telepíti aránytalanul. A  jogalkotó a harmincmillió forint feletti tulajdont nem veszi figyelembe, nem ismeri el kárrendezésre jogosító befektetésként, ugyanakkor a Tv. 15. § (4) bekezdése szerint az ellenérték összegétől függetlenül ezt a vagyont is elvonja. [16] Az indítványozók álláspontja szerint sérti a hátrányos megkülönböztetés tilalmát a Tv. 16. § (4) bekezdésébe foglalt rendelkezés, amely szerint az  ügyfél részére fizetendő ellenértéket csökkenteni kell a  kárrendezéssel érintett kötvények után 2008. január 1-jét követően jóváírt hozamokkal. Nézetük szerint ezeket a  hozamokat a  jogalkotó önkényesen és nem is igazoltan káron szerzett jövedelemnek tekinti. Úgy vélik, hogy a  rendelkezés hátrányos megkülönböztetésre vezet a  harmincmillió forint feletti befektetéssel rendelkezők tekintetében amiatt, hogy a  Tv.  15.  § (3)  bekezdése szerint maximalizált harmincmillió forintból arányosítás nélkül kell levonni „bármely kötvény” hozamait, és emiatt az ellenérték számos esetben nulla forint, mely az érintett piaci szereplők tekintetében és a károsultak homogén csoportján belül is a vagyoni helyzet szerinti hátrányos megkülönböztetés. [17] 2.9. Egy további indítványozó – aki az  előző indítványozókkal ellentétben Quaestor-károsult – a  Tv. 16.  § (4)–(6)  bekezdéseinek alaptörvény-ellenességét állította arra hivatkozással, hogy azok az  Alaptörvény XV.  cikk (1) és (2)  bekezdéseibe ütköznek. A  hátrányos megkülönböztetés követelményével ellentétesnek véli, hogy a Tv. különbséget tesz a hozamok tekintetében azok között, akik Quaestor kötvénnyel rendelkeztek és károsultak, valamint akik szintén kötvényesek voltak, de kárt nem szenvedtek, mert a  kötvényüket korábban visszaváltották, mivel a  jogalkotó tőlük nem követeli vissza a  már felvett hozamot. Az  indítványozó álláspontja szerint a Tv.  indokolatlanul különbséget tesz azok között, akik évente felvették a  kamatot, illetve akik azt minden évben újabb kötvény vásárlására fordították, ami a tulajdonhoz való jogukat is sérti. Álláspontja szerint a Tv. indokolatlanul különbözteti meg azokat a  befektetőket, akik a  hozamot annak keletkezésekor rögtön, készpénzfelvétel nélkül kötvényvásárlásra visszaforgatták, azoktól, akik a  hozamot felvették és ezzel egyidejűleg – „friss tőkével” – új kötvényt vásároltak. Az  indítványozó úgy véli továbbá, hogy a  Tv. 16.  § (4)  bekezdése is sérti a  hátrányos megkülönböztetés tilalmát, tekintettel arra, hogy a  hárommillió forint alatti követeléseket nem érinti a  11%-os csökkentés, míg a  hárommillió forint feletti követelések esetén a  jogosultnak a  pénzügyi intézménnyel szembeni követelése automatikusan 11%-kal csökken. [18] 3. A Tv. egyes rendelkezéseivel összefüggésben több indítványozó az Alaptörvény XIII. cikkének, a tulajdonhoz való jognak a sérelmét is állította. [19] A tulajdonhoz való jogra hivatkozó indítványozók három csoportba sorolhatók a következők szerint. [20] a) Egyrészt az Alkotmánybírósághoz fordult több, a Tv. hatálya alá nem tartozó – s ennélfogva a Tv. által bevezetett ún. kárrendezésben nem részesülő – indítványozó. Érvelésük szerint a Tv. 1. §-a azért alaptörvény-ellenes, mert azzal, hogy a Tv. hatálya nem terjed ki rájuk, nem váltak jogosulttá a Tv. szerinti 30 millió Ft-os többletkártalanításra, és így csupán az általános szabályok szerinti kártalanításban részesülhetnek. Ez azt jelenti, hogy a jogalkotó a tulajdonhoz való jogukat a többletkártalanításban részesülőkéhez képest „alacsonyabb rendűnek minősítette”. [21] b) Az indítványozók második csoportját a Tv. hatálya alá tartozó indítványozók alkotják, akik szintén a tulajdonhoz való jog sérelmét állították. [22] A Tv. 15.  § (4)  bekezdése az  indítványozók egy része szerint azért alaptörvény-ellenes, mert a  kárrendezési folyamatban való részvétel esetében követeléseik az Alapra szállnak át, és – a Tv. 16. § (6) bekezdése szerinti 11%-os önrész következtében, illetve a 30 millió forint felett – meg nem térült követeléseiket utóbb nem érvényesíthetik. Úgy érvelnek, hogy ez a követelések ellenszolgáltatás nélküli elvonását jelenti, és ha a Tv. szerinti kifizetés esetleg ellenszolgáltatásnak tekinthető, a  követelés ellenértéktől független átszállása miatt legalábbis értékaránytalanság áll fenn. Ezzel összefüggésben azt is hangsúlyozzák, hogy bár a Tv. 13. § (5) bekezdésében szerepel a kárrendezési kérelem visszavonásának lehetősége, ez  csak formális kilépési lehetőség, ugyanis a  felszámolási eljárásban követeléseik megtérülésére a Tv. 17. § (2) bekezdésében írtak miatt reális esély nincs [e rendelkezés szerint az Alap a  követelés átszállásától számított 40 napon belül a  folyamatban lévő felszámolási eljárásban akkor is jogosult hitelezői igényt érvényesíteni, ha a hitelezői bejelentésre rendelkezésre álló határidő eltelt, függetlenül attól, hogy a követelés eredeti jogosultja a hitelezői igényt bejelentette-e]. [23] A Tv. 15. § (5) bekezdése – amely a kárrendezési igény átruházását zárja ki – az indítványozók szerint indokolatlanul korlátozza a tulajdon feletti rendelkezés jogát. Úgy vélik, e korlátozás nem indokolt, különös figyelemmel arra, hogy az érintett befektetési szolgáltatók felszámolását 2015-ben rendelték el, tehát a károsultak majdnem egy éve nem jutnak hozzá a megtakarításaikhoz, és ez az életkörülményeiket jelentősen befolyásolja. [24] A Tv. 16.  § (4)  bekezdése [mely a  kifizethető maximális összegből levonni rendeli a Tv. 1.  § (1)  bekezdése szerinti kibocsátó által kibocsátott kötvényre tekintettel 2008. január 1-jét követően jóváírt hozamot] az  indítványozók szerint azért sérti a  tulajdonhoz való jogot, mert indokolatlanul valamennyi hozamot („jóhiszeműen, jogszerűen birtokba vett tulajdont”) lényegében jogellenesnek – ún. „káron szerzett” jövedelemnek – minősít anélkül, hogy ezt bármilyen érvvel alátámasztaná, vagy igazolná, hogy a  hozam jogsértő tevékenységből származott, esetleg vizsgálná a kötvények vásárlása érdekében megfizetett összeg forrását. [25] Az indítványozók a  Tv. 21.  § (1)  bekezdését is ellentétesnek tartják az  Alaptörvény XIII.  cikkével azért, mert az  a  jogosultak hozzájárulása nélkül megszünteti a  Quaestor károsultak kárrendezését biztosító követeléskezelő alap létrehozásáról szóló 2015. évi XXXIX. törvény (a  továbbiakban: Quaestor-törvény) szerinti kárrendezésre való jogosultságot, ráadásul annak ellenére, hogy az  Alkotmánybíróság az  Abh.-val a  törvény egészét nem semmisítette meg. Az indítványozók álláspontja az, hogy a Quaestor-törvény alapján már jogot szereztek az abban meghatározott kárrendezés összegére [a követelések átszállása miatti, elismert pénzösszeg kifizetésére vonatkozó igény (pénzkövetelés) már a vagyonuk része], s a Tv. ezt a vagyoni értékű jogot, illetve tulajdoni várományt vonja el ellentételezés nélkül. [26] Az indítványozók egy másik része a  tulajdonhoz való jog sérelmére hivatkozással egymással összefüggésben támadja a Tv. 4. §-át, 12. § (4) bekezdését, 15. § (4) bekezdését, 16. § (4)–(5)–(6) bekezdéseit és a 17. § (2) bekezdését. Érvelésük lényege – más indítványozókéhoz egyébként hasonlóan – az, hogy a  megjelölt szabályok egyrészt a  levonások körének meghatározásával a  károsultak egy részét kizárják a  kárrendezésben ténylegesen részesülők köréből: a Tv. – szerintük indokolatlanul – 2008. január 1-jére visszamenően olyan múltbéli kötvények hozamát is a  kárrendezés alapját jelentő összegből levonni rendeli, amelyek esetében a  kötvénykibocsátó korábban teljes mértékben visszafizette a  tőkét és a  kamatokat is. Ez  pedig azt jelenti, hogy lényegében megszerzett hozamot rendel elvonni a jogalkotó, márpedig a „hozam a kifizetéssel és annak a jogosult által történő átvételével a jogosult tulajdonába került és annak elvétele sérti a hivatkozott Alaptörvényben biztosított jogot”. [27] Egyidejűleg viszont a  felszámolási eljáráson belül a  követelések megtérülési esélyét az  indítványozók érvelése szerint csökkenti „az Alapra átszállt követelések prioritásának megemelése” [a Tv. 17.  § (2)  bekezdése]. Az  indítványozók rámutatnak, hogy a károsultak nagy része – bízva a Quaestor-törvényben – be sem jelentkezett a  felszámolási eljárásba, s erre utólag már ugyanolyan feltételekkel nincs is lehetősége, az  Alap viszont utólagos bejelentkezés esetében preferáltabb kielégítési kategóriába kerül. Ez azt jelenti, hogy a felszámolási eljárásba való utólagos bejelentkezés esetében a Tv. előírásai miatt sorrendben mindenképpen az  Alap mögé kerülnének, s így követelésük megtérülési esélye jelentősen csökken. A  panaszosok kifejtik, hogy még a  felszámolási eljárásba már bejelentkezett károsultak számára is sérelmes lehet a Tv. 17. § (2) bekezdése, ugyanis e szabály nyomán az igényét határidőben bejelentő károsult kielégítési osztályában is megnő az  összkövetelés, ezáltal pedig a  követelések megtérülésének százaléka csökken. A  károsultak számára mindezek alapján a  kárrendezésben való részvétel lényegében kényszert jelent, s ráadásul egy olyan kárrendezési mérték elfogadására kényszeríti őket a  jogalkotó, amely lényegesen alacsonyabb, mint a  zár alatt lévő Quaestor-vagyon és a  Quaestorral szembeni hitelezői összkövetelések becsült nagyságának az aránya. A Tv. 17. § (2) bekezdése és a 12. § (4) bekezdése – mely az Alap esetleges profitjának a központi költségvetés javára történő elvonását írja elő – így a kárrendezésben valamely ok miatt nem részesülőktől „vonja el a Quaestor-vagyont”. [28] Az indítványozók kifejtik, hogy a  Tv. esetében ex gratia juttatásról nem lehet szó, mivel az  Alap profitorientált: a  Tv.  15.  § (4)  bekezdése alapján az  Alapra egyrészt nagyobb követelés száll át, mint a  kifizetett kárrendezés, másrészt pedig a Tv. 17.  § (2)  bekezdése alapján az  Alap olyan helyzetbe kerül, hogy követeléseinek megtérülési esélye jelentősen megnő, továbbá a  Tv. 12.  § (4)  bekezdése is azt jelzi, hogy a  jogalkotó reális esélyként számol a profittal. [29] c) A  tulajdonhoz való jog sérelmére hivatkozó kérelmek harmadik kategóriájába az  az alkotmányjogi panaszos sorolható, akit BEVA-tagként a Tv. a kárrendezési folyamatban való részvételre kötelez. [30] Az indítványozó elsődlegesen a  Tv. 1–3.  §-ai, 5–18.  §-ai és 20–21.  §-ai vonatkozásában, másodlagosan – abban az  esetben, ha az  Alkotmánybíróság az  indítványozói érintettséget szűkebben határozná meg – a  Tv. egyes, konkrétan megjelölt rendelkezései [Tv. 3. § (1) bekezdés, 8. § e) pont, 9. § d) pont, 10. § (2) bekezdés d) pont, 11. § (1)–(2)  bekezdés és (5)  bekezdés] tekintetében állítja a  tulajdonhoz való jogának a  sérelmét. Álláspontja szerint a  Tv.  megjelölt előírásai, mivel BEVA-tagként befizetési kötelezettséget állapítanak meg a  számára, tulajdonjog- elvonást jelentenek úgy, hogy a  Tv.-ben szabályozott visszaigénylési és kamat-érvényesítési lehetőség nem tekinthető teljes, feltétlen és azonnali kártalanításnak. Az  indítványozó arra is hivatkozik, hogy a  tulajdonjog korlátozásának szükségessége nem állapítható meg, egyrészt mert az  „idő előtti” (a  „károsultak tulajdonjoga, a  kárrendezés körébe vont követelések le nem jártára tekintettel még nem sérült”), illetve mert a  károsultak által elszenvedett veszteségek megtérülése más forrásból is biztosítható lenne, végezetül pedig szerinte a  közérdek miatti szükségesség sem áll fenn (nem merül fel olyan, a  társadalom vagy a  gazdaság egészét érintő közérdek, amely indokolná, hogy a  befektetések kockázatát tudatosan vállaló jogalanyok más kötvényvásárlókhoz képest az  indítványozó tulajdonjoga sérelmére kielégítést nyerjenek). A  korlátozás továbbá a  szükségesség esetleges megállapítása esetében sem arányos – hangzik az  érvelés –, annak időtartama ugyanis nem kiszámítható {az adófizetési kötelezettség csökkentése [Tv. 11. § (3) bekezdés] esetében is bizonytalan, hogy ténylegesen mennyi idő alatt lehet az Alapba teljesített befizetés adóból történő levonását ténylegesen érvényesíteni}. [31] 4. Az indítványok egy része az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésének sérelmét állította. [32] 4.1. Az  indítványozók kérelme a  Tv.-nek a  kárrendezésre jogosultak körét megállapító 2.  § (1)  bekezdésének „és a  kárrendezési kérelem benyújtásának napján egyaránt” szövegrésze, a  kárrendezési jogosultságnak a Tv.  erejénél fogva történő létrejöttét kimondó 3.  § (1)  bekezdése, a  kárrendezésre nem jogosultak körét kimondó 3.  § (3) bekezdés a) és b) pontja, az értelmező rendelkezéseket tartalmazó 4. §-a, az Alap igazgatóságának a BEVA tagok befizetési kötelezettség kimondását biztosító 8.  § e)  pontja, a  BEVA tag befizetését – mint az  Alap forrását – szabályozó 10.  § (2)  bekezdés d)  pontja, az  Alapnak az  általa felvett áthidaló kölcsön kiegyenlítése céljából kötvénykibocsájtási jogot biztosító (4) bekezdése, a BEVA tag befizetési kötelezettségének módját szabályozó 11. § (1), (2) és (5)  bekezdése, az  Alap működési költségeiről rendelkező 12.  § (1)  bekezdése, a  kárrendezési kérelem benyújtásának határidejét megállapító 13.  § (2)  bekezdése, valamint a  kárrendezésre jogosultaknak a  felszámolás alatt álló pénzügyi intézmény felé fennálló valamennyi követelését (annak biztosítékait és kapcsolódó igényeit) az Alapra átruházó 15. § (4) bekezdése ellen irányul. [33] Az indítványozók továbbá a Tv.-nek a követelés ellenértékének számítási módját meghatározó 16. § (3) bekezdése, a  jogosult részére fizetendő összegből a  2008. január 1-jétől jóváírt hozam levonását elrendelő (4)  bekezdése, a  számításkor a  BEVA kártalanítás levonását elrendelő (5)  bekezdése, valamint az  „önrész” levonását elrendelő (6) bekezdése, az Alapra átszállt követelésék érvényesítését szabályozó 17. § (2) bekezdése, a Quaestor károsultak kárrendezését biztosító követeléskezelő alap létrehozásáról szóló 2015. évi XXXIX. törvény (a  továbbiakban: Quaestor-törvény) alapján fennállt kárrendezési követelések megszűnését kimondó 21. § (1) bekezdése, végezetül a  Quaestor-törvényt hatályon kívül helyezését kimondó – már nem hatályos – 27.  §-a megsemmisítését is indítványozták. [34] 4.2. A  Tv. hatálya alá tartozó befektetési szolgáltató korábbi ügyfele alkotmányjogi panaszában a  Tv. 16.  § (4)–(6) bekezdései megsemmisítését kérte, mivel azok sértik az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését. [35] Az indítványozó kifejtette, hogy a  Tv. 16.  § (4)  bekezdése nem ismeri el jogos bevételként a  számára korábban jóváírt hozamot, ezért visszaható hatállyal elvonja tulajdonát. A rendelkezést a normavilágosság követelményének figyelmen kívül hagyása miatt is sérelmezi. Előadta továbbá, hogy a rendelkezés a hozamot – az azt fel nem vevők („visszaforgatók”) viszonylatában – visszaható hatállyal érvénytelennek tekinti. [36] 4.3. Az  indítványozó BEVA-tag befektetési szolgáltató alkotmányjogi panaszában – az  Alaptörvény B)  cikk (1)  bekezdésével összefüggésben – a  Tv. 3.  § (1)  bekezdésének, a  8.  § e)  pontjának, a  9.  § d)  pontjának, a  10.  § (2) bekezdés d) pontjának, valamint a 11. § (1)–(2) és (5) bekezdéseinek a megsemmisítését kérte. [37] Az indítványozó jogsérelmének lényege, hogy a  Tv. támadott rendelkezései – visszaható hatállyal – felelősséget telepítettek rá olyan cselekményekért, amelyek előidézéséért nem terheli felelősség. Az  Alkotmánybíróság gyakorlatára hivatkozva kifejtette, a  támadott rendelkezéseket – rá sérelmes módon, befizetési kötelezettséget teremtve – a Tv. hatálybalépését megelőzően keletkezett jogviszonyokra is alkalmazni kell, ami sérti a  visszaható hatályú jogalkotás tilalmát. Az  indítványozó hangsúlyozta, hogy az Alkotmánybíróság eddig csak olyan esetekben ítélte alkotmányosnak a  vizsgált jogszabályok által megállapított mögöttes felelősséget, ahol azok a  magánjog alapelveivel is összhangban voltak. Értelmezésében valamely jogszabály által telepített mögöttes felelősség csak akkor lehet alkotmányos, ha a  magánjog alapelveinek is megfelel. Az  indítványozó ugyanakkor rámutatott, hogy a Tv. rendelkezéseivel érintett cselekményekre nem volt ráhatása, mindazonáltal a Tv. általi kártelepítés vitatására nincs lehetősége. Kifejtette továbbá, hogy a Tv. – sértve a magánjog felelősségi rendszerének dogmatikáját, illetve a jogbiztonság részét képező kiszámíthatóság elvét – visszaható hatállyal hozta létre a „kárrendezés” intézményét. [38] 4.4. A Tv. hatálya alá tartozó befektetési szolgáltató egy további volt ügyfele alkotmányjogi panaszában a Tv. 16. § (4) és (6)  bekezdéseit, valamint a  – már nem hatályos – 27.  §-ának megsemmisítését kérte az  Alaptörvény B)  cikk (1) bekezdésében foglaltak sérelme miatt. [39] Az indítványozó előadta, hogy a  rendelkezések a  Quaestor-törvény alapján – az  Abh. figyelembevételével – alkotmányos „kártalanítását” változtatják meg hátrányosan, illetve vonják azt el, ezért a szerzett jogok védelmének alkotmányos elvén túl a jogállamiság, jogbiztonság követelményébe ütköznek. [40] 4.5. A Tv. hatálya alá tartozó befektetési szolgáltató korábbi ügyfeleinek egy csoportja alkotmányjogi panaszában – az  Alaptörvény B)  cikk (1)  bekezdésének sérelmére hivatkozással – a  Tv. 16.  § (4)  bekezdése, továbbá a  17.  § (2)  bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítását és – a  17.  § (2)  bekezdésének visszaható hatályú – megsemmisítését kérte. [41] A Tv. 16.  § (4)  bekezdésével összefüggésben előadták, hogy az  visszamenőlegesen keletkeztet rájuk nézve hátrányos helyzetet, illetve – a  lejárt kötvények vonatkozásában – iratmegőrzési kötelezettséget ír elő. A Tv. 17.  § (2)  bekezdését a  jogalkotói hatalommal való visszaélés, illetve a  visszaható hatályú jogalkotás tilalmába ütközés miatt sérelmezik, mivel szerintük a  rendelkezés utólagosan – az  Alap javára – módosítja a „károsultak” igényeinek megtérülését a felszámolási eljárás során. [42] 4.6. A Tv. hatálya alá tartozó befektetési szolgáltató korábbi ügyfeleinek egy további csoportja a Tv. 4. §-a, a 12. § (1) bekezdése, a 15. § (4) bekezdése, a 16. § (4)–(6) bekezdései, valamint a 17. § (2) bekezdése az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésébe ütközésük miatt – a 15. § (4) bekezdésének, valamint a 17. § (2) bekezdésének visszaható hatályú – megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól. [43] Az indítványozók szerint a Tv. támadott rendelkezései jogalkotói hatalommal történő visszaélést valósítanak meg. Előadták, hogy a Tv. nem felel meg az  ex gratia jellegű juttatások – az  Alkotmánybíróság korábbi határozataiban részletesen meghatározott – feltételeinek. Az  indítványozók a  Tv. 16.  § (4)  bekezdésével összefüggésben a  visszaható hatályú jogalkotás tilalmára is hivatkoztak. Álláspontjuk szerint a  rendelkezés a Tv. hatálybalépéséig esetlegesen már lejárt és visszafizetett kötvények hozamait is levonni rendeli, tehát e  szerződésekhez visszaható hatállyal fűzött joghátrányt. Az  indítványozók előadták, hogy vonatkozásukban – a  Tv. hatálybalépése előtt – megtörtént a BEVA kártalanítás, azonban a Tv. olyan hozamok levonását is elrendeli, amelyeket a BEVA kártalanítás következtében (a  Tpt. szabályainak megfelelően) a  BEVA-ra szálltak. Az  indítványozók a  Tv. 17.  § (2)  bekezdését – amely szerint az  Alap (függetlenül attól, hogy az  eredeti jogosult az  igényt bejelentette-e) a  követelés átszállásától számított 40 napon belül akkor is jogosult hitelezői igényt érvényesíteni a  felszámolási eljárásban, ha a  bejelentésre álló idő egyébként eltelt – azért tartják a  visszaható hatályú jogalkotás tilalmába ütközőnek, mert lezárt jogviszonyokat változtat meg (az Alap a hitelezői kielégítési sorrendet megbontva, utólag is bejelentkezhet a felszámolási eljárásba). Ennek következtében a felszámolási eljárásban korábban bejelentkezett ügyfelek – az Alap nagymértékű követelése miatt – akár el is eshetnek igényük kielégítésétől. [44] 4.7. A Tv. hatálya alá nem tartozó befektetési szolgáltató korábbi ügyfeleinek egy csoportja elsősorban azért kérte a Tv. egyes rendelkezéseinek megsemmisítését, mert azok rájuk – az  Alaptörvény XV.  cikk (1) és (2)  bekezdésével ellentétesen – nem terjednek ki. Ezen túlmenően álláspontjuk szerint a Tv. 2. § (1) bekezdésének „és a kárrendezési kérelem benyújtásának napján egyaránt” szövegrésze, a  3.  § (1) a) és b)  pontja, a  10.  § (4)  bekezdése, a  13.  § (2) bekezdése, a 15. § (4) bekezdése, a 16. § (3)–(4) bekezdései, a 21. § (1) bekezdése, valamint a – már nem hatályos – 27. §-a sérti az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését, ezért e rendelkezések megsemmisítését kérték. [45] Az indítványozók érvelése szerint a  Tv. 2.  § (1)  bekezdése egyfelől visszaható hatállyal avatkozik be magánjogi jogviszonyokba (tulajdonvesztést eredményezve), másfelől pedig a  jogalkotó a  rendelkezéshez nem fűzött olyan (a  jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény [a továbbiakban: Jat.] 18.  §-ának megfelelő) indokolást, amely a  kárrendezésben érintettek körének meghatározását kellően alátámasztaná. Álláspontjuk szerint a Tv.  3.  § (3)  bekezdés a) és b)  pontjához, a  Tv. 15.  § (4)  bekezdéséhez, valamint a  16.  § (3)  bekezdéséhez sem fűzött a  jogalkotó érdemi törvényi indokolást, ezért e  rendelkezések is sértik az  Alaptörvény B)  cikk (1)  bekezdését. Az  indítványozók a Tv. 10.  § (4)  bekezdését azért tartják az  Alaptörvény B)  cikk (1)  bekezdésébe ütközőnek, mert a  demokratikus jogállamiság elvét sértő módon korlátozza a  kárrendezéshez felhasználható forrás nagyságát, tovább korlátozva a kárrendezésben részt vevők körét. A 13. § (2) bekezdését szintén a demokratikus jogállamiság elvének megsértése miatt sérelmezték. A  Tv. 16.  § (4)  bekezdésével összefüggésben úgy érveltek, hogy a  rendelkezés az  általános elévülési időn túl avatkozik bele (visszaható hatállyal) magánjogi jogviszonyokba, ami sérti az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését. A Tv. 21. § (1) bekezdését, illetve a – már nem hatályos – 27. §-át azért tartják az  Alaptörvény B)  cikk (1)  bekezdésébe ütközőnek, mert visszaható hatállyal elvonta a  Quaestor-törvény alapján – az Abh. által alkotmányosnak ítélt – kárrendezési jogosultságot. [46] 5. Az  indítványozók a  tisztességes eljáráshoz való jog [Alaptörvény XXVIII.  cikk (1)  bekezdés] sérelmét állították a Tv. 15. § (4) bekezdésével, a 21. § (1) bekezdésével, valamint a 27. §-sal összefüggésben. [47] 5.1. A  15.  § (4)  bekezdésével kapcsolatos indítványaikban kifejtették, hogy a  Tv. a  nemzetközi szerződésekben rögzített és az  Alaptörvény XXVIII.  cikk (1)  bekezdésében biztosított bírósághoz való fordulás jogát azért sérti, mert megfosztja a károsultakat attól, hogy a máshonnan meg nem térülő kárukat peres eljárásban érvényesítsék. Hangsúlyozták, hogy az  igazságszolgáltatás bírói monopólium, vagyis kizárólag bíróságok útján történhet igazságszolgáltatás. Ennek alapján úgy vélték, hogy az  állam kötelezettsége a  polgári jogok és kötelezettségek elbírálásának bírói úton történő biztosítása. Sérül a  tisztességes eljáráshoz való jog, ha a  törvényhozás nem teszi lehetővé, hogy a  károsult személyek az  általuk hatékonynak ítélt jogi utat választva, bíróság előtt, az  általuk megjelölt alperessel szemben érvényesítsék igényüket. A  jogalkotó azzal, hogy a harmincmillió forint feletti károk bíróság előtti érvényesítését kizárta, a károsultak bírósághoz való fordulás jogát korlátozta. [48] Az indítványozók szerint fokozza a  jogsérelmet az  a  körülmény, hogy a  károsult nincs abban a  helyzetben, hogy a  kártérített összegen felül a  bűncselekmény miatt elvesztett befektetését a  bűncselekmény elkövetőitől, egyéb felelősöktől vagy pl. a  felszámolói vagyonból, bírói elbírálás útján visszaszerezze. Végezetül azt sem tartják az Alaptörvénnyel összeegyeztethetőnek, hogy az ilyenkor szokásos általános szabályokkal szemben a törvényhozás utólag új hatásköri, illetékességi és eljárásjogi szabályokat állít fel. Úgy vélik, ha mindenkinek joga van ahhoz, hogy polgári jogi jogait és kötelezettségeit független bíróságok állapítsák meg, akkor ezzel a  joggal ellentétes az, ha valakinek a polgári jogi jogait és kötelezettségeit a törvényhozás állapítja meg. [49] Az indítványozók szerint a  Tv. 21.  § (1)  bekezdése a  tisztességes tárgyaláshoz való jogot sérti, mivel megfosztja a  károsultakat a  bírósághoz fordulás jogától. Úgy vélik, a  jogalkotó a  Quaestor Károsultak Kárrendezési Alapja (a  továbbiakban: Quaestor Alap) által elismert követelés peres eljárásban való, okkal vélelmezhetően tömeges érvényesíthetőségét kívánta megszüntetni, a 21. § (1) bekezdés „e jogosultság alapján igény nem érvényesíthető” szövegrészével. [50] A jogalkotó a  Tv. 27.  §-ával minden további rendelkezés nélkül szüntette meg a  lehetséges perbeli alperest, az  alperest illető jogokat és az  őt terhelő kötelezettségek teljesítését jogalkotói mulasztással rendezetlenül hagyta, hiszen jogutódot nem jelölt meg. A  Quaestor Alap létrehozását követően, mint jogi személy, jogokat és kötelezettségeket szerzett. Kifizetési kötelezettség terhelte, melyet törvényben rögzített határidőben kellett volna teljesítenie. A  törvénysértő késedelem kapcsán az  érintetteket megilleti a  bírósághoz fordulás joga és az, hogy a  Quaestor Alap által kötelezettségvállaló levélben elismert vagy akár megtagadott kifizetéssel kapcsolatos igényüket tisztességes és nyilvános tárgyaláson bírálják el. Perbeli jogképességgel rendelkező, perelhető alperes hiányában a károsultak e joga gyakorlatilag elveszett. [51] 5.2. Az indítványozók egy része a jogorvoslathoz való jog [Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdés] sérelmét is állította a  Tv. 3.  § (1)  bekezdésével, a  8.  § e)  pontjával, a  9.  § d)  pontjával, a  10.  § (2)  bekezdés d)  pontjával, a  11.  § (1), (2) és (5) bekezdéseivel, valamint a 15. § (4) bekezdésével összefüggésben. [52] Arra hivatkoztak, hogy a  Tv. nem biztosít a  döntés felülvizsgálatát, az  esetleges jogsérelmek kiküszöbölését lehetővé tevő jogorvoslati jogot az Alap igazgatósága által a BEVA tagokkal szemben meghozandó, a BEVA tagok által teljesítendő fizetési kötelezettségre vonatkozó határozat és szabályzat ellen. Utaltak arra az alkotmánybírósági megállapításra, miszerint az  alkotmányjogi panasz benyújtásának lehetősége ilyen tekintetben nem minősül az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdése szerinti jogorvoslatnak. [53] Azt is hangsúlyozták, hogy a jogorvoslati jog hiányával összefüggésben nem szerződő felek önkéntes lemondásáról van szó, hanem törvényi „kényszerről”, ami egyrészt alapvető jogot korlátoz, illetve az  nem felel meg az  alapjogkorlátozás feltételeinek (a Tv. általi, jogról való lemondatás nem szükséges, másrészt a cél alapjog-korlátozás nélkül is biztosítható). Mivel az indítványozók szerint a szükségesség hiányzik, az arányosság kérdésének vizsgálatára nincs is szükség (voltaképpen lehetőség sem). [54] 6. Több indítványozó kérte a  Tv. egyes rendelkezései alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését az  Alaptörvény I.  cikkével, a  II.  cikkével, a  XII.  cikk (1)  bekezdésével, a  C)  cikk (1)  bekezdésével, valamint az M) cikkel kapcsolatban. [55] 6.1. Az  indítványozók első csoportját a Tv. hatálya alá tartozó indítványozók alkotják, akik az  emberi méltósághoz való joguk sérelmét állították a Tv. 4. §-ával, 12. § (4) bekezdésével, 15. § (4) bekezdésével, 16. § (4)–(6) bekezdéseivel, valamint 17.  § (2)  bekezdésével összefüggésben. Álláspontjuk szerint a  Tv.-nek nem az  egyes rendelkezései önmagukban, hanem együttes hatásukban sértik az  Alaptörvény II.  cikkéből levezett jogügylet létrehozásának és az attól való elállás jogát. Az indítványozók szerint azáltal, hogy a Tv. a felszámolási eljárásban megemeli az Alapra átszállt követelések prioritását [Tv. 17.  § (2)  bekezdés], valamint a  kárrendezésben való részvételhez le kell mondaniuk a teljes követelésükről és az adásvételi szerződésekből származó egyéb jogaikról [Tv. 15. § (4) bekezdés], a  kárrendezésben való részvétel kényszerré válik. Az  Alap előnyösebb helyzetbe hozása ugyanis azt jelenti, hogy az  egyéni érdekérvényesítésük a  felszámolási eljárás során ellehetetlenül, illetve a  várható hitelezői igényük megtérülési aránya jelentősen csökken. Az  indítványozók kifejtik, hogy mivel az  Alap a  felszámolási eljárásba utólag is bejelentkezhet, így azok a károsultak, akik hitelezői igényüket negyven napon belül bejelentették, azoknál a kielégítési osztályukon belül a megtérülés aránya azért csökken le, mert az Alappal megjelenik egy új, rendkívül nagy követelés. Azon károsultak pedig, akik a  felszámolási eljárásba nem jelentkeztek be, kielégítésre várhatóan nem számíthatnak. Az  indítványozók úgy vélik, hogy a  támadott rendelkezések miatt a  kárrendezési kérelem visszavonásához való joguk gyakorlatilag formálissá válik, a  Tv. által szabályozott kárrendezést el kell fogadniuk, döntésük mérlegelésére nincs lehetőségük. [56] 6.2. A  BEVA-tag indítványozó elsődlegesen a Tv. 1–3.  §-ai, 5–18.  §-ai, 20–21.  §-ai vonatkozásában, másodlagosan – abban az esetben, ha az Alkotmánybíróság az indítványozói érintettséget szűkebben határozná meg – a Tv. egyes, konkrétan megjelölt rendelkezései [3.  § (1)  bekezdés, 8.  § e)  pont, 9.  § d)  pont, 10.  § (2)  bekezdés d)  pont, 11.  § (1)–(2) és (5)  bekezdés] tekintetében kérte az  alaptörvény-ellenesség megállapítását és megsemmisítését. Véleménye szerint a Tv. támadott rendelkezései a BEVA-tagok tekintetében „kényszertagságot” hoztak létre azáltal, hogy egy tőlük független, a Tv. által meghatározott kör cselekményeiért helytállási, vagyis befizetési kötelezettséget írtak elő számukra, mely az  emberi méltóságukból levezetett privátautonómiájukat, valamint vállalkozáshoz való jogukat [Alaptörvény XII. cikk (1) bekezdés] sérti. [57] Az indítványozó szerint a Tv. elsődleges, valamint másodlagos kérelmében megjelölt rendelkezései sértik továbbá az  Alaptörvény C)  cikk (1)  bekezdésében megfogalmazott hatalommegosztás elvét azáltal, hogy azokban a jogalkotó a bíróság hatáskörébe tartozó kérdéseket rendez, elvonva ezzel a bíróság hatáskörét. [58] Az indítványozó kifejtette továbbá, hogy a Tv. 8. § e) pontja, 9. § d) pontja és 18. § b) pontja sérti az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésében foglaltakat, mert a támadott rendelkezések felhatalmazást adnak egyrészt a Kormánynak, hogy rendeletben állapítsa meg a  BEVA tagok által az  Alap részére a Tv. alapján teljesítendő befizetések részletes szabályait, másrészt az  Alap igazgatóságának, hogy szabályzatban határozza meg a  BEVA tagok általi befizetések mértékét és rendjét. Álláspontja szerint a  tulajdonhoz való jog okán a  fenti szabályozás megalkotására kizárólag törvényben kerülhetne sor. [59] 6.3. A  Tv. hatálya alá nem tartozó indítványozók az  Alaptörvény M)  cikkére hivatkozva azt sérelmezték, hogy a Tv. 1. §-ának hatálya nem terjed ki rájuk, ami által a Questor-károsultak indokolatlan versenyelőnyhöz jutnak. II. [60] 1. Az Alaptörvény alkotmányjogi panasszal érintett rendelkezései: „B) cikk (1) Magyarország független, demokratikus jogállam.” „M) cikk (1) Magyarország gazdasága az értékteremtő munkán és a vállalkozás szabadságán alapszik. (2) Magyarország biztosítja a  tisztességes gazdasági verseny feltételeit. Magyarország fellép az  erőfölénnyel való visszaéléssel szemben, és védi a fogyasztók jogait.” „I. cikk (1) AZ EMBER sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait tiszteletben kell tartani. Védelmük az állam elsőrendű kötelezettsége. […] (3) Az  alapvető jogokra és kötelezettségekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg. Alapvető jog más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, a  feltétlenül szükséges mértékben, az  elérni kívánt céllal arányosan, az  alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható.” „XIII. cikk (1) Mindenkinek joga van a tulajdonhoz és az örökléshez. A tulajdon társadalmi felelősséggel jár. (2) Tulajdont kisajátítani csak kivételesen és közérdekből, törvényben meghatározott esetekben és módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehet.” „XV. cikk (1) A törvény előtt mindenki egyenlő. Minden ember jogképes. (2) Magyarország az  alapvető jogokat mindenkinek bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, fogyatékosság, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül biztosítja.” „XXVIII. cikk (1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálja el. […] (7) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy jogorvoslattal éljen az olyan bírósági, hatósági és más közigazgatási döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti.” [61] 2. A Tv.-nek az alkotmányjogi panaszokkal támadott és érintett, a panaszok elbírálásakor hatályos rendelkezései: „1.  § (1) A  törvény hatálya azokra az  ügyletekre terjed ki, amelyeknél az  ügyfél jognyilatkozata a  kibocsátó –  a  társasági adóról és az  osztalékadóról szóló törvény szerinti – kapcsolt vállalkozásának minősülő, e  törvény hatálybalépésének napján felszámolás alatt álló befektetési szolgáltató által értékesített kötvény (a  továbbiakban: kötvény) vásárlására irányult, és amelynél az  ügyfél az  ellenérték-fizetési kötelezettségének eleget tett, és értékpapírszámláján kötvény került jóváírásra, függetlenül attól, hogy a  kibocsátás vagy a  jogügylet érvényesen létrejött-e, illetve teljesedésbe ment-e. A  törvény hatálya azon befektetési szolgáltatóval szemben fennálló követelésekre terjed ki, amely befektetési szolgáltató felszámolását a bíróság e törvény hatálybalépését megelőző évben jogerősen elrendelte, és a felszámolási eljárás 2016. február 15-ig jogerősen nem zárult le. (2) Az  (1)  bekezdésen túl e  törvény hatálya kiterjed azokra az  ügyletekre is, amelyeknél az  ügyfél jognyilatkozata nem kötvény vásárlására irányult, de értékpapírszámláján kötvény került jóváírásra.” „2.  § (1) Kárrendezésre jogosult – a  3.  § (3)  bekezdésében foglalt kivétellel – az  a  magánszemély, jogi személy és más szervezet, aki vagy amely az 1. § szerinti ügyletekből eredően a kibocsátóval vagy a befektetési szolgáltatóval szemben fennálló követeléssel (a  továbbiakban: követelés) a  befektetési szolgáltató felszámolása jogerős elrendelésének napján és a kárrendezési kérelem benyújtásának napján egyaránt rendelkezik. (2) Az (1) bekezdésen túl kárrendezésre jogosult az is, a) aki az  1.  § szerinti ügyletekből eredően a  követelést általános jogutódként attól szerezte, aki a  követeléssel a befektetési szolgáltató felszámolása jogerős elrendelésének napján rendelkezett, b) akinek kötvényét nem az  (1)  bekezdés szerinti befektetési szolgáltató tartja nyilván, azzal, hogy a  felszámolás elrendelésének napjára vonatkozó, (1)  bekezdés szerinti feltétel arra a  befektetési szolgáltatóra vonatkozik, amely számára a kötvényt értékesítette.” „2. A kárrendezés során érvényesíthető igény 3. § (1) A kárrendezésre való jogosultság e törvény erejénél fogva jön létre. (2) A kárrendezésre vonatkozó igényt a kárrendezésre jogosult maga érvényesítheti. (3) Nem jogosult kárrendezésre az, […] b) aki a  kárrendezési igény alapjául szolgáló követelés keletkezésétől a  kárrendezési igény benyújtásáig terjedő időszakban vagy annak egy része alatt a  tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény (a  továbbiakban: Tpt.) 215.  § (1)  bekezdésében felsorolt személy vagy szervezet, vagy a  kibocsátó, a  lejegyző, vagy az  értékesítő vállalkozással munkaviszonyban, munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban álló személy, valamint a  kötvényértékesítésben függő ügynökként vagy más módon közreműködő vállalkozás, ezzel munkaviszonyban, munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban álló személy, továbbá mindezeknek a Ptk. szerinti hozzátartozója.” „3. Értelmező rendelkezések 4. § E törvény alkalmazásában: 1. befektetési szolgáltató: a  befektetési vállalkozásokról és az  árutőzsdei szolgáltatókról, valamint az  általuk végezhető tevékenységek szabályairól szóló 2007. évi CXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Bszt.) alapján befektetési szolgáltatási tevékenység folytatására jogosult szervezet; 2. diszkont kötvény: olyan nem kamatozó kötvény, amelyet névérték alatt bocsátottak ki, és a lejáratkor névértéken váltanak be; 3. hozam: az értékpapírszámla-vezető által a kárrendezésre jogosultnak ténylegesen jóváírt a) kamat összegéből a kárrendezésre jogosult által ténylegesen elért jövedelem, b) eladási és vételi ár különbözete a  lejárat előtt az  1.  § (1)  bekezdése szerinti befektetési szolgáltató által visszavásárolt kötvény esetén, c) névérték és vételár különbözete diszkont kötvény esetén; 4. vállalkozás: gazdasági tevékenységet folytató jogalany.” „8. § Az igazgatóság a) elfogadja az Alap szabályzatait, b) elfogadja az Alap költségvetését, c) irányítja az Alap gazdálkodási és egyéb tevékenységét, d) dönt az Alap működéséhez szükséges kötvénykibocsátásról, kölcsön felvételéről, e) meghatározza a  BEVA tagok által teljesítendő éves befizetés összegét, és figyelemmel kíséri a  befizetések szabályszerűségét, f ) elfogadja az  Alap éves számviteli beszámolóját és az  Alap tevékenységének befejezését megelőzően elfogadja a záró beszámolót, g) dönt az  Alap feladatainak végrehajtásával kapcsolatos intézkedésekről, valamint irányítja és ellenőrzi az  e  törvényben meghatározott feladatoknak az  Országos Betétbiztosítási Alap ügyvezető igazgató-helyettese irányításával történő végrehajtását, valamint h) ellátja az e törvényben meghatározott egyéb feladatokat.” „9. § Az igazgatóság feladatainak ellátására vonatkozóan szabályzatot alkot és tesz közzé a) működési rendjéről, b) az Alap eszközeinek és forrásainak kezeléséről, c) az Alapból történő kárrendezés részletes szabályairól, valamint d) a BEVA-tagok általi befizetések mértékéről és rendjéről.” „10. § (1) Az Alap éves költségvetését úgy tervezi meg, hogy az esedékessé váló fizetési kötelezettségeit teljesíteni tudja. (2) Az Alap forrásai: a) a 6. § (1) bekezdés szerinti igényérvényesítés során befolyt összeg, b) az Alap által felvett kölcsönök, c) az Alap által kibocsátott kötvény, d) az Alap által a BEVA-tagoktól igényelt befizetés, valamint e) egyéb bevétel. […] 11.  § (1) Az  Alap befizetést igényel a  10.  § (2)  bekezdés b) vagy c)  pontja szerinti kölcsön vagy kötvény esedékes fizetési kötelezettségeinek teljesítése, valamint saját működési költségeinek biztosítása érdekében a BEVA tagjaitól. Az  éves befizetési kötelezettség az  Alap tevékenységének befejezéséig, legfeljebb azonban a  10.  § (4)  bekezdés szerinti kötvény vagy kölcsön futamidejének lejártáig áll fenn. (2) A BEVA tagjai által teljesítendő befizetés éves mértékét az igazgatóság határozza meg azzal, hogy az (5) bekezdés szerinti befizetések együttes éves összege nem haladhatja meg a hétmilliárd forintot. (3) A BEVA-tag az általa teljesített befizetést a  társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Taotv.) 29/B. §-nak megfelelően visszaigényelheti. (4) A BEVA-tag befizetése után a Taotv.-ben meghatározott módon kamatot érvényesíthet. (5) A  befizetésre a  BEVA-tag – a  tárgyévet megelőző három naptári év számtani átlaga alapján számított, a BEVA kártalanítási kötelezettsége alá tartozó – ügyfeleinek (befektetők) tulajdonát képező, a BEVA-tag kezelésében lévő pénz és értékpapír átlagos állománya arányában köteles azzal, hogy a  BEVA kártalanítási kötelezettsége alá tartozó befektetők tulajdonát képező, a BEVA tagjának kezelésében lévő pénz és értékpapír átlagos állományának kiszámítása során a BEVA kártalanítási összeghatárt meghaladó állományt is figyelembe kell venni (valós biztosított ügyfélállomány). Ha a  BEVA-tag nem kezel pénz és értékpapír állományt, a  befizetés mértékét az  igazgatóság e  törvény végrehajtására kiadott jogszabályban meghatározott módon határozza meg. A  befizetés összegének megállapításakor, az  arány kiszámítása során figyelmen kívül kell hagyni azt a  BEVA-tagot, amely a  befizetés elrendelését megelőzően jogutód nélkül megszűnt, valamint amelynek felszámolását jogerősen elrendelték. […]” „12. § (1) Az Alap működési költségeit forrásaiból biztosítja. (2) Az Alap részére a működési költségek átmeneti biztosítása érdekében a BEVA kamatmentes kölcsönt nyújthat, amelyet az Alap a később rendelkezésére álló forrásai befolytakor haladéktalanul köteles visszafizetni. (3) Az Alap beszámolási és könyvvezetési kötelezettségét e törvény végrehajtására kiadott jogszabály állapítja meg. (4) Ha az  Alapnak – valamennyi kötelezettségének teljesítését követően – vagyona marad fenn, az  a  központi költségvetést illeti meg.” „15.  § (1) Az  Alap a  kérelmet a  benyújtásra nyitva álló határidő lejártától számított 45 napon belül megvizsgálja, e határidő a kárrendezés feltételeinek megállapítása érdekében szükséges ideig meghosszabbítható. (2) Ha a kérelem megfelel a kárrendezés feltételeinek, az Alap a 16. § szerint megállapítja az ellenértéket, és ezekről értesíti a kárrendezésre jogosultat. Az Alap a kérelem visszavonására nyitva álló, 13. § (5) bekezdés szerinti határidő lejártát követő 30 napon belül teljesíti a kifizetést a kárrendezésre jogosultnak. (3) Az  Alap az  e  törvényben rögzített feltételek szerint abban az  esetben is megállapítja az  ellenértéket, ha a  kérelmező esetében a  kötvény értékpapírszámlán nem került jóváírásra, de az  1.  § szerinti ügyletből eredő követelés fennállását jogerős bírósági határozat megállapította. Ebben az esetben a kérelmező a bírósági határozat jogerőre emelkedését követő harminc napon belül terjesztheti elő igényét, amelyhez mellékelnie kell a  követelés e  törvény szerinti fennállását megállapító bírósági határozatot. Ebben az  esetben a  kérelmezőt jogosultnak, és a kötvényt az 1. § (1) bekezdés szerinti értékpapírszámlán jóváírtnak kell tekinteni. Az ellenérték meghatározásához szükséges adatokat a bírósági határozatból kell megállapítani. (4) A kárrendezésre jogosult teljes követelése, a követelés biztosítékai, valamint a követeléshez kapcsolódó igények – ide értve a bűncselekménnyel okozott kár megtérítése, illetve az egyéb kártérítés iránti igényeket is – az ellenérték megfizetésével egyidejűleg e törvény erejénél fogva az Alapra szállnak át. (5) A  kárrendezés során a  16.  § alapján megállapított, az  Alappal szemben fennálló kárrendezési igény nem ruházható át.” „16. § (1) A kárrendezésre a követelés pénznemében kerül sor. (2) A kárrendezésként kifizetett ellenérték mentes minden közteherfizetés alól. (3) A  követelés ellenértékének meghatározásakor a  jogosult értékpapírszámláján a  befektetési szolgáltató felszámolásának elrendelésekor nyilvántartott kötvény vásárlása érdekében megfizetett összeget, de jogosultanként legfeljebb harmincmillió forintot kell alapul venni. (4) A  kárrendezésre jogosult részére fizetendő ellenérték meghatározása során a  (3)  bekezdés szerinti összegből le kell vonni a  kárrendezésre jogosultnak vagy jogelődjének 2008. január 1-jétől az  1.  § (1)  bekezdése szerinti kibocsátó által kibocsátott kötvényére tekintettel jóváírt hozamot. (5) Ha a (4) bekezdés szerinti összeg nem haladja meg a hárommillió forintot, az ellenérték a (4) bekezdés szerinti összeg, csökkentve a BEVA által megfizetett kártalanítás összegével. (6) Ha a  (4)  bekezdés szerinti összeg meghaladja a  hárommillió forintot, az  ellenérték a  (4)  bekezdés szerinti összeg hárommillió forintot meghaladó részének tizenegy százalékával csökkentett, majd a BEVA által megfizetett kártalanítás összegével csökkentett összeg.” „7. Az Alapra átszállt követelések érvényesítése 17.  § (1) A  befektetési szolgáltató felszámolási eljárása során az  Alapra átszállt követelések kiadása és kielégítése a  Bszt. felszámolásra vonatkozó rendelkezései szerint történik, a  kielégítési sorrendben a  jogosultról átszállt követelés tekintetében az Alapot – a BEVÁ-val azonosan – az ügyfél (kárrendezésre jogosult) kielégítési helye illeti meg. (2) Az  Alap a  követelés (kötvény vagy pénzkövetelés) átszállásától számított 40 napon belül az  adós ellen folyamatban lévő felszámolási eljárásban akkor is jogosu …