2017. CLI. törvény az adóigazgatási rendtartásról.

2017. CLI. törvény az adóigazgatási rendtartásról. I. FEJEZET ALAPELVEK ÉS A TÖRVÉNY HATÁLYA 1. Alapelvek 1. § [Törvényesség (legalitás) elve] Az adózó, az  eljárás egyéb résztvevője és az  adóhatóság e  törvénynek és más jogszabályoknak megfelelően gyakorolhatja jogait és teljesíti kötelezettségeit. 2. § [Szakszerű és hatékony eljárás elve] Az adóhatóság a  szakszerűség, a  hatékonyság és a  költségtakarékosság érdekében úgy szervezi meg a  tevékenységét, hogy – a  tényállás tisztázására vonatkozó követelmények sérelme nélkül – az  eljárás a  lehető leggyorsabban lezárható legyen, és az  adózónak, az  eljárás egyéb résztvevőjének és az  adóhatóságnak a legkevesebb költséget okozza. 3. § [A megkülönböztetés és „részrehajlás” tilalma] Az adóhatóság minden ügyben jóhiszeműen, megkülönböztetés nélkül, a  jogszabályoknak megfelelően köteles eljárni és intézkedni. 4. § [Egyedi elbírálás elve] Az adóhatóság az  eljárás során az  érintett ügyre vonatkozó tényeket veszi figyelembe, minden bizonyítékot súlyának megfelelően értékel, döntését valósághű tényállásra alapozza. 5. § [Méltányos eljárás elve] Az adóhatóság köteles méltányosan eljárni, és ha a törvényben meghatározott feltételek fennállnak, az adótartozást mérsékli, illetve fizetési könnyítést engedélyez. 6. § [Tájékoztatási kötelezettség, az adózói jogok gyakorlásának előmozdítása] Az adóhatóság az  adózónak a  jogszabályok megtartásához szükséges tájékoztatást megadja, az  adóbevallás, az adóbefizetés rendjét vele megismerteti, az adózót jogainak érvényesítésére figyelmezteti. 7. § [Közérthetőség elve] Az adóigazgatási eljárásban az  adózókkal való kapcsolattartás nyelvezetének egyszerűnek és közérthetőnek kell lennie. 8. § [A jóhiszemű eljárás követelménye, az együttműködési kötelezettség elve] (1) Az  adózó és az  eljárás egyéb résztvevője köteles a  jogait jóhiszeműen gyakorolni és elősegíteni az  adóhatóság feladatainak végrehajtását. (2) Az  adózó és az  eljárás egyéb résztvevője jóhiszeműségét az  eljárásban vélelmezni kell. A  rosszhiszeműség bizonyítása az adóhatóságot terheli. A törvényt az Országgyűlés a 2017. november 14-i ülésnapján fogadta el. 2. A törvény hatálya 9. § [Az adóigazgatási eljárás] Az adóigazgatási eljárásban az  adóhatóság megállapítja az  adózó jogait, kötelezettségeit, ellenőrzi az adókötelezettségek teljesítését, a  joggyakorlás törvényességét, nyilvántartást vezet az adózást érintő tényekről, adatokról, körülményekről, és adatot igazol, illetve az ezeket érintő döntését érvényesíti. 10. § [Az adópolitikáért felelős miniszter és az állami adó- és vámhatóságot irányító miniszter eljárása] Az adóügyben eljáró adópolitikáért felelős miniszterre, illetve az állami adó- és vámhatóságot irányító miniszterre e törvénynek az adóhatóságra vonatkozó rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell. II. FEJEZET AZ ADÓZÓ ÉS AZ ADÓHATÓSÁGOK, AZ ADÓZÓ KÉPVISELETE 3. Az adózó 11. § [Az adózó] (1) Adózó az  a  személy, akinek, illetve amelynek adókötelezettségét adót, költségvetési támogatást megállapító törvény, e törvény vagy önkormányzati rendelet írja elő. (2) Adózónak kell tekinteni a bizalmi vagyonkezelési szerződés alapján kezelt vagyont. (3) Nem minősül adózónak a  kizárólag az  adó megfizetésére kötelezett személy. A  kizárólag az  adó megfizetésére kötelezett személy is gyakorolhatja a törvény szerint az adózót megillető jogokat. (4) A jogszabály erejénél fogva ügyfélnek minősülő személyre a  fizetési kötelezettségével kapcsolatban e  törvény adózóra vonatkozó rendelkezései is megfelelően alkalmazandóak. 12. § [Jogutódlás az adóigazgatási eljárásban] (1) Törvény eltérő rendelkezése hiányában az adózó polgári jog szabályai szerinti jogutódját megilletik mindazon jogok, amelyek a  jogelődöt megillették, továbbá terhelik a  jogelőd által nem teljesített kötelezettségek a  jogutódlással szerzett vagyonnal arányosan. Több jogutód esetén a  jogelőd kötelezettségeit a  jogutódok vagyonarányosan teljesítik, teljesítés hiányában pedig a  jogelőd tartozásáért egyetemlegesen felelnek, a  költségvetési támogatásra – eltérő megállapodás hiányában – vagyonarányosan jogosultak. (2) Az  adóhatóság a  jogutódnál a  jogutódlást megelőző időszakra vonatkozó törvényi feltételek fennállásának vizsgálatát a jogelőd adózói előéletére is kiterjedően, a jogelőd magatartását is értékelve végzi. 13. § [Eljárási képesség] A természetes személy adózó akkor rendelkezik eljárási képességgel, ha az  ügy tárgyára tekintettel cselekvőképesnek minősül. 4. Képviselet 14. § [Képviselet] (1) Ha törvény nem írja elő az adózó személyes eljárását, helyette törvényes képviselője, vagy az általa, illetve törvényes képviselője által meghatalmazott személy is eljárhat. (2) Jogi személy törvényes képviselőjének eljárása személyes eljárásnak minősül. (3) Az ellenérdekű adózók képviseletét nem láthatja el ugyanaz a személy. (4) Az adóhatóság visszautasítja a képviselő eljárását, ha a) az nyilvánvalóan nem alkalmas az ügyben a képviselet ellátására, vagy b) képviseleti jogosultságát az erre irányuló hiánypótlási felhívás ellenére sem igazolja. (5) A képviselő visszautasítása esetén az adóhatóság felhívja az adózót, hogy járjon el személyesen, vagy gondoskodjon a képviselet ellátására alkalmas képviselőről. (6) Az adóhatóság nyilatkozattételre hívja fel az adózót, ha az eljárás során az adózó és a képviselő vagy a képviselők nyilatkozata eltér egymástól, vagy egyéb eljárási cselekményeik ellentétesek. Ha az adózó eltérően nem nyilatkozik, az adóhatóság az előbbi cselekményt, nyilatkozatot tekinti érvényesnek. (7) A természetes személy adózó részére, akinek nincs képviselője, és a) ismeretlen helyen tartózkodik, vagy b) nem tud az ügyben eljárni, az eljáró adóhatóság gondoskodik ügygondnok kirendeléséről. 15. § [Meghatalmazás] (1) A meghatalmazott a  képviseleti jogosultságát – ha azt a  rendelkezési nyilvántartás nem tartalmazza – köteles igazolni. A meghatalmazást közokiratba vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba kell foglalni vagy jegyzőkönyvbe kell mondani. (2) Ha a  meghatalmazásból más nem tűnik ki, az  kiterjed az  eljárással kapcsolatos valamennyi nyilatkozatra és cselekményre. (3) A képviseleti jog keletkezése és megszűnése az  adóhatósággal szemben az  adóhatósághoz történő bejelentés beérkezésétől hatályos azzal, hogy a képviseleti jog megszűnésének bejelentése napján a meghatalmazottat még az adóhatósági iratok átvételére jogosult személynek kell tekinteni. (4) A felszámolás, illetve a végelszámolás kezdő időpontját megelőzően adott meghatalmazás alapján a képviselő akkor járhat el, ha a meghatalmazás érvényességéről a felszámoló, illetve a végelszámoló az adóhatóságnak nyilatkozott. Végelszámolás esetén nem kell a  meghatalmazás érvényességéről nyilatkozatot tenni, ha a  meghatalmazást adó korábbi törvényes képviselő és a végelszámoló személye megegyezik. (5) Nem járhat el meghatalmazottként az adóhatóság előtti eljárásban az eltiltás hatálya alatt az a természetes személy, akit a cégbíróság vagy a bíróság jogerősen eltiltott a vezető tisztségviselői tisztség gyakorlásától. 16. § [Kötelező szakmai képviselet] (1) Az adózó a) az adó feltételes megállapítására irányuló eljárásban, b) a feltételes adómegállapítás alkalmazhatóságának megállapítására irányuló eljárásban és c) a szokásos piaci ár megállapítására irányuló eljárásban kizárólag ügyvéd, kamarai jogtanácsos, adótanácsadó, adószakértő, okleveles adószakértő vagy könyvvizsgáló képviseletével járhat el. (2) Az (1)  bekezdés szerinti képviselet a  saját ügyben nem kötelező, ha a  természetes személy vagy a  jogi személy, egyéb szervezet vezető tisztségviselője jogi szakvizsgával vagy okleveles könyvvizsgálói szakképesítéssel rendelkezik vagy nyilvántartásba vett adótanácsadónak, adószakértőnek, okleveles adószakértőnek vagy könyvvizsgálónak minősül. A  jogi szakvizsga megszerzését, az okleveles könyvvizsgálói szakképesítés meglétét, és azt, hogy a  természetes személyt vagy a  jogi személy, egyéb szervezet vezető tisztségviselőjét az  adótanácsadói, adószakértő vagy az  okleveles adószakértői nyilvántartásba bejegyezték, az  (1)  bekezdésben meghatározott hatósági eljárások megindítására irányuló kérelemmel egyidejűleg kell igazolni. 17. § [Állandó meghatalmazás alapján eljárni jogosultak] (1) Jogi személyt és egyéb szervezetet az adóhatóság előtt állandó meghatalmazás alapján a) a képviseleti jogosultságát igazoló nagykorú tag, foglalkoztatott, b) kamarai jogtanácsos, c) ügyvéd, d) ügyvédi iroda, e) európai közösségi jogász, f ) nyilvántartásba vett adószakértő, nyilvántartásba vett okleveles adószakértő, nyilvántartásba vett adótanácsadó, könyvvizsgáló, könyvelő, g) számviteli, könyvviteli szolgáltatásra vagy adótanácsadásra jogosult gazdasági társaság, illetve egyéb szervezet törvényes vagy szervezeti képviselője, foglalkoztatottja, tagja, h) környezetvédelmi termékdíjjal kapcsolatos ügyben termékdíj ügyintéző szakképesítéssel rendelkező személy is és i) a jövedéki adóról szóló törvény szerinti jövedéki üggyel kapcsolatban jövedéki ügyintéző szakképesítéssel rendelkező személy is képviselheti. (2) Természetes személyt az  adóhatóság előtt állandó meghatalmazás alapján bármely – képviseletre alkalmas – nagykorú személy is képviselheti. (3) Nem járhat el meghatalmazottként az adóhatóság előtti eljárásban az eltiltás hatálya alatt az a természetes személy, akit a cégbíróság vagy a bíróság jogerősen eltiltott a vezető tisztségviselői tisztség gyakorlásától. 18. § [A belföldön nem letelepedett adóalany képviselete] Az általános forgalmi adóról szóló törvény (a  továbbiakban: Áfa tv.) szerinti adó-visszatérítési jog érvényesítésére irányuló eljárásban az  Áfa tv. szerint belföldön nem letelepedett adóalanyt külföldi természetes személy, jogi személy vagy egyéb szervezet is képviselheti az adóhatóság előtt. 19. § [Az adózási ügyvivő] (1) A külföldi vállalkozás nevében és érdekében belföldi gazdasági tevékenységével összefüggésben adózási ügyvivőként kizárólag belföldi fióktelepe járhat el, ha a külföldi vállalkozás belföldi fióktelep alapítására köteles vagy egyébként ilyennel rendelkezik. (2) Az adózási ügyvivő teljesíti a  külföldi vállalkozás belföldi adókötelezettségeit, továbbá gyakorolja az  adózót megillető jogokat is. (3) Ha a  külföldi vállalkozás több fióktelepet létesít, az  egyes fióktelepeken folytatott gazdasági tevékenységével összefüggő adókötelezettségeket a  fióktelepek önállóan teljesítik, azonban olyan jognyilatkozatokat csak együttesen tehetnek meg, amelyek a külföldi vállalkozás más belföldi fióktelepeinek adózására is kihatnak. 20. § [A pénzügyi képviselő] (1) Az a  külföldi vállalkozás, amely belföldi gazdasági tevékenységével összefüggésben gazdasági célú letelepedésre nem köteles, belföldi adókötelezettségeinek teljesítésére pénzügyi képviselőt bízhat meg. (2) Pénzügyi képviselő az  a  korlátolt felelősségű társaság, részvénytársaság lehet, amelynek jegyzett tőkéje az ötvenmillió forintot eléri, vagy ennek megfelelő összegű bankgaranciával rendelkezik, továbbá az adóhatóságnál nyilvántartott adótartozása nincs. A  pénzügyi képviselő a  feltételek meglétét a  képviselet elfogadásának bejelentésekor, illetve ezt követően a tevékenység folyamatos végzése alatt évente az adóhatóságnál igazolja. (3) A pénzügyi képviselő a  külföldi vállalkozás képviseletére irányuló megbízás elfogadásától és a  képviselet megszűnésétől számított tizenöt napon belül az állami adó- és vámhatósághoz bejelenti a képviselet elfogadását, illetve megszűnését, a külföldi vállalkozás adatait, továbbá a külföldi vállalkozás adóügyeivel összefüggésben nyitott belföldi pénzforgalmi számlaszámát. (4) Az adóhatóság a bejelentés alapján a külföldi vállalkozást és pénzügyi képviselőjét nyilvántartásba veszi és a külföldi vállalkozás számára adószámot állapít meg. (5) A pénzügyi képviselő a külföldi vállalkozás nevében teljesíti annak belföldi adókötelezettségeit, továbbá gyakorolja az  adózót megillető jogokat. A  pénzügyi képviselet fennállása alatt a  külföldi vállalkozás az  adóhatóság előtt személyesen vagy más képviselője útján nem járhat el. (6) A külföldi vállalkozás adókötelezettségéért a külföldi vállalkozást és a pénzügyi képviselőt egyetemleges felelősség terheli. A képviselet megszűnése a külföldi vállalkozás adókötelezettségét nem érinti. (7) A pénzügyi képviselő a képviselt külföldi vállalkozás adóbevallási kötelezettségét elektronikus úton teljesíti. (8) A pénzügyi képviselő a képviselt külföldi vállalkozások adózással összefüggő iratait elkülönülten tartja nyilván. (9) Az adóhatóság a  belföldön székhellyel, telephellyel nem rendelkező külföldi vállalkozást megillető adó-visszaigénylést, adó-visszatérítést a  külföldi vállalkozás adóügyeivel összefüggésben nyitott belföldi pénzforgalmi számla javára történő átutalással teljesíti. (10) Ha a  képviselet azért szűnt meg, mert a  külföldi vállalkozásnak megszűnt a  Magyarországon végzett gazdasági tevékenysége, a pénzügyi képviselő a külföldi vállalkozás záróbevallását elkészíti. A pénzügyi képviselő az adózással összefüggő iratokat az adómegállapításhoz való jog elévüléséig megőrzi. 21. § [A kezelt vagyon képviselete] (1) A kezelt vagyon adózása tekintetében a bizalmi vagyonkezelő jár el. (2) A bizalmi vagyonkezelő a  kezelt vagyon adókötelezettségeit saját nevében, a  bizalmi vagyonkezelésbe adott vagyontömeg adószámának feltüntetésével teljesíti, továbbá gyakorolja a  bizalmi vagyonkezelésbe adott vagyontömeget megillető jogokat. (3) A bizalmi vagyonkezelő a kezelt vagyon adózással összefüggő iratait elkülönülten tartja nyilván. (4) Az adóhatóság a  kezelt vagyont megillető adó-visszaigénylést, adó-visszatérítést a  kezelt vagyon adóügyeivel összefüggésben a  bizalmi vagyonkezelő által nyitott, a  saját számláitól elkülönített belföldi pénzforgalmi számla javára történő átutalással teljesíti. 5. Az adóhatóságok 22. § [Az adóhatóságok] Adóhatóságok: a) az állami adó- és vámhatóság, b) az önkormányzat jegyzője mint önkormányzati adóhatóság (a továbbiakban: önkormányzati adóhatóság), c) e törvény, valamint az  adózás rendjéről szóló törvény vonatkozásában az  önkormányzati adóhatóság döntései elleni fellebbezések elbírálására jogosult hatóság. 23. § [Felettes szerv] (1) Az  állami adó- és vámhatóság tekintetében felettes szerv a  Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló törvény szerinti felettes szerv és az állami adó- és vámhatóságot irányító miniszter. (2) Az  önkormányzati adóhatóság felettes szerve az  önkormányzati adóhatóság döntései elleni fellebbezések elbírálására jogosult hatóság, e hatóság mint adóhatóság felettes szerve az adópolitikáért felelős miniszter. 24. § [Az önkormányzat hatáskörébe tartozó adóztatás felügyelete] Az adópolitikáért felelős miniszter a) az önkormányzati adóhatóság felettes szervén keresztül ellenőrzi az önkormányzati adóhatóság hatáskörébe tartozó adóztatás törvényességét, a törvények és más jogszabályok végrehajtását, b) adóügyekben az  önkormányzati adóhatóság döntései elleni fellebbezések elbírálására jogosult hatóság felettes szerveként jár el, c) az önkormányzati adóhatóság hatáskörébe tartozó adóztatás törvényi és más jogszabályi rendelkezéseinek előkészítéséhez az önkormányzati adóhatóságoktól és azok felettes szervétől jelentéseket, beszámolókat és adatszolgáltatást kérhet. III. FEJEZET ELJÁRÁSI KÖTELEZETTSÉG, HATÁSKÖR ÉS ILLETÉKESSÉG VIZSGÁLATA 6. Eljárási kötelezettség 25. § [Az adóhatóság eljárási kötelezettsége] (1) Az adóhatóság a hatáskörébe tartozó ügyben az illetékességi területén, valamint kijelölés alapján köteles eljárni. Ha e kötelességének nem tesz eleget, erre a felettes szerve – kérelemre vagy hivatalból – utasítja. (2) Ha az adóhatóság a felettes szervének utasítására az általa meghatározott határidőn belül nem tesz eleget eljárási kötelezettségének, a  felettes szerv az  ügyet magához vonhatja. A  felettes szerv az  ügyben első fokon jár el, vagy az elsőfokú eljárásra a mulasztóval azonos hatáskörű adóhatóságot jelöl ki. (3) Az adóhatóságtól a (2) bekezdésben foglaltak kivételével a hatáskörébe tartozó ügy nem vonható el. 7. Hatáskör és illetékesség vizsgálata 26. § [A hatáskör és illetékesség vizsgálata] Az adóhatóság a  hatáskörét és illetékességét az  eljárás minden szakaszában hivatalból vizsgálja. Ha az  adóhatóságnak az  eljárásra nincsen hatásköre vagy az  eljárásra nem illetékes, és az  ügyben hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatóság kétséget kizáróan megállapítható, az  ügyet a  hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatósághoz átteszi, ennek hiányában a kérelmet visszautasítja vagy az eljárást megszünteti. 27. § [Megelőzés] Ha jogszabály eltérően nem rendelkezik, az ügyben illetékes adóhatóságok közül az jár el, amelynél az eljárás előbb indult meg. 28. § [A hatásköri és illetékességi vita] (1) Ha ugyanabban az ügyben a) több adóhatóság állapította meg hatáskörét és illetékességét, b) több adóhatóság állapította meg hatáskörének és illetékességének hiányát, és emiatt az eljárás nem indulhat meg vagy nincs folyamatban, vagy c) több illetékes adóhatóság előtt indult az  eljárás, és a  megelőzés alapján nem lehet eldönteni, hogy melyik hatóság jogosult az eljárásra, az érdekelt adóhatóságok kötelesek egymás között azonnal, de legfeljebb három munkanapon belül megkísérelni a vita eldöntését. (2) Az egyeztetést az az adóhatóság kezdeményezi, a) amelyiknél az eljárás később indult meg, b) amelyik hatáskörének és illetékességének hiányát később állapította meg, vagy c) amelyik adóhatóságnál az adózó az egyeztetés lefolytatása iránti kérelmét benyújtotta. (3) Ha az (1) bekezdés szerinti eljárás nem vezetett eredményre, az eljáró adóhatóságot a) illetékességi összeütközés esetén a legközelebbi közös felettes szerv, ennek hiányában a vita eldöntését kérő adóhatóság felettes szerve öt napon belül, b) hatásköri összeütközés esetén a közigazgatási bíróság jelöli ki. IV. FEJEZET AZ ADÓIGAZGATÁSI ELJÁRÁS ÁLTALÁNOS SZABÁLYAI 8. Az adóigazgatási eljárás megindítása 29. § [Az adóigazgatási eljárás megindítása] Az adóigazgatási eljárás kérelemre vagy hivatalból indul. 9. Nyelvhasználat 30. § [Nyelvhasználat] (1) Az adóigazgatási eljárás hivatalos nyelve a magyar. (2) A nemzetiségi civil szervezet nevében eljáró személy, valamint az a természetes személy, aki a nemzetiségek jogairól szóló törvény hatálya alá tartozik, a hatóságnál használhatja nemzetiségi nyelvét. A nemzetiségi nyelven benyújtott kérelem tárgyában hozott magyar nyelvű döntést a  hatóság az  adózó kérésére a  kérelemben használt nyelvre lefordítja. (3) Ha az adóhatóság döntésének magyar és idegen nyelvű szövege között eltérés van, a magyar nyelvű szöveget kell hitelesnek tekinteni. (4) A  hatósági igazolvány, hatósági bizonyítvány kiállítására és a  hatósági nyilvántartásba történő bejegyzés módjára jogszabály eltérő nyelvhasználati szabályokat állapíthat meg. 31. § [Külföldiek nyelvhasználati joga] (1) Ha az  adóhatóság nem magyar állampolgár, a  magyar nyelvet nem ismerő természetes személy adózó ügyében magyarországi tartózkodásának időtartama alatt hivatalból indít azonnali eljárási cselekménnyel járó eljárást, az adóhatóság gondoskodik arról, hogy az adózót ne érje joghátrány a magyar nyelv ismeretének hiánya miatt. (2) A  magyar nyelvet nem ismerő adózó – a  fordítási és tolmácsolási költség előlegezése és viselése mellett – az  (1)  bekezdés hatálya alá nem tartozó esetekben is kérheti, hogy az  adóhatóság bírálja el az  anyanyelvén vagy valamely közvetítő nyelven megfogalmazott kérelmét. 10. Kizárás 32. § [A kizárás általános szabálya] Az ügy elintézésében nem vehet részt az a személy, akitől nem várható el az ügy tárgyilagos megítélése. 33. § [Kizárási okok] (1) Az ügy elintézéséből kizárt az a személy, akinek jogát vagy jogos érdekét az ügy közvetlenül érinti, továbbá az, aki az  ügyben tanúvallomást tett, az  adózó képviselőjeként vagy hatósági tanúként járt el, a  szakértő, a  szemletárgy birtokosa és a támogató. (2) Az ügy másodfokú elintézésében nem vehet részt az, aki az ügy elintézésében első fokon részt vett. (3) Az  ügy elintézésében nem vehet részt az  az adóhatóság, amelynek jogát vagy jogos érdekét az  ügy közvetlenül érinti. Az  adóhatóság nem válik kizárttá azért, mert a  határozatban megállapított fizetési kötelezettség teljesítése az általa megjelölt számlára történik. (4) Az ügy elintézésében nem vehet részt az az adóhatóság, amelynek vezetőjével szemben kizárási ok merül fel. 34. § [Döntés a kizárásról és az eljáró ügyintéző vagy hatóság kijelölése] (1) Az  ügyintéző a  kizárási ok észlelését követően bejelenti az  adóhatóság vezetőjének a  kizárási ok fennállását. A kizárási okot az adózó is bejelentheti. (2) A kizárás tárgyában az adóhatóság vezetője dönt, szükség esetén más ügyintézőt jelöl ki, és dönt arról is, hogy meg kell-e ismételni azokat az eljárási cselekményeket, amelyekben a kizárt ügyintéző járt el. A kizárásról az adóhatóság végzésben dönt, és azt az adózóval is közli. (3) Ha az  adózó nyilvánvalóan alaptalanul tesz kizárásra irányuló bejelentést, vagy ugyanabban az  eljárásban ugyanazon ügyintéző ellen ismételten alaptalan bejelentést tesz, a kizárást megtagadó végzésben eljárási bírsággal sújtható. (4) Ha a kizárási ok a hatáskör gyakorlójával vagy az adóhatósággal szemben merül fel, az ügyben – jogszabály eltérő rendelkezése hiányában – a felügyeleti szerv vezetője által kijelölt másik azonos hatáskörű adóhatóság jár el. (5) Ha a) nincs kijelölhető másik, azonos hatáskörű adóhatóság vagy b) az adóhatóságnak nincs felügyeleti szerve, az az adóhatóság jár el, amelyikkel szemben kizárási ok áll fenn. (6) Az adóhatóság az (5) bekezdésben foglaltakról az adózót és az (5) bekezdés a) pontja szerinti esetben a felügyeleti szervet értesíti. (7) Az ügyben eljáró testület tagjával és vezetőjével, továbbá az eljáró adóhatóság kiadmányozási jogkörrel rendelkező vezetőjével szemben a kizárás szabályait megfelelően alkalmazni kell azzal, hogy ha az adóhatóságnál nincs másik kiadmányozási jogkörrel rendelkező vagy azzal felruházható személy, a hatáskör gyakorlója jár el. 11. Megkeresés 35. § [Megkeresés] (1) Az adóhatóság – legalább ötnapos határidő tűzésével – más szervet vagy személyt kereshet meg, ha a) az ügyben a megkereső adóhatóság illetékességi területén kívül kell eljárási cselekményt végezni, vagy b) az eljárás során szükséges adattal vagy irattal más rendelkezik. (2) A  megkeresett szerv a  megkeresés teljesítését megtagadja, ha az  nem tartozik a  hatáskörébe, vagy arra nem illetékes. 12. A kapcsolattartás általános szabályai 36. § [A kapcsolattartás általános szabályai] (1) Az adóhatóság írásban, az elektronikus ügyintézés és a bizalmi szolgáltatások általános szabályairól szóló 2015. évi CCXXII. törvényben (a  továbbiakban: Eüsztv.) meghatározott elektronikus úton (a  továbbiakban együtt: írásban) vagy személyesen, írásbelinek nem minősülő elektronikus úton (a  továbbiakban együtt: szóban) tart kapcsolatot az adózóval és az eljárásban résztvevőkkel. (2) Ha törvény másként nem rendelkezik, a  kapcsolattartás formáját az  adóhatóság tájékoztatása alapján az  adózó választja meg. Az  adózó a  választott kapcsolattartási módról más – az  adóhatóságnál rendelkezésre álló – módra áttérhet. (3) Életveszéllyel vagy súlyos kárral fenyegető helyzet esetén az adóhatóság választja meg a kapcsolattartás módját. (4) Az állami adó- és vámhatóság elektronikus úton tart kapcsolatot azzal az adózóval, aki (amely) a) havi adó- és járulékbevallás benyújtására köteles, b) az Áfa tv. szerinti összesítő nyilatkozat benyújtására köteles, c) az Áfa tv. szerinti összesítő jelentés benyújtására köteles, vagy d) az Eüsztv. alapján elektronikus ügyintézésre köteles. 13. Adatok zárt kezelése 37. § [Az adatok zárt kezelése] (1) Indokolt esetben az  adóhatóság kérelemre vagy hivatalból elrendeli az  adózó és az  eljárás egyéb résztvevője természetes személyazonosító adatainak és lakcímének zárt kezelését, ha az eljárásban való közreműködése miatt súlyosan hátrányos következmény érheti. A végzést a kérelmet előterjesztővel kell közölni. (2) A  szakértő az  (1)  bekezdésben foglaltak szerint az  igazságügyi szakértői névjegyzék nyilvános adatain kívüli természetes személyazonosító adatai és lakcíme zárt kezelését kérheti. (3) A természetes személyazonosító adatokat és a lakcímet az adóhatóság az ügy iratai között elkülönítve, zártan kezeli és biztosítja, hogy a zártan kezelt adatok az eljárási cselekmények során ne váljanak megismerhetővé. (4) A  zártan kezelt adatok megismerésére csak az  adóhatóság, a  nyomozó hatóság, a  felügyeleti szerv, valamint a  fellebbezés elbírálására jogosult felettes szerv, az  illetékes ügyész, a  bíróság és a  Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság jogosult. 14. A kiskorú, a cselekvőképtelen és a cselekvőképességében részlegesen korlátozott nagykorú, valamint a fogyatékossággal élő személy eljárási védelme 38. § [Általános szabályok] (1) A  kiskorút, a  cselekvőképtelen vagy a  cselekvőképességében részlegesen korlátozott nagykorút, valamint a fogyatékossággal élő személyt az adóigazgatási eljárásban fokozott védelem illeti meg, ezért a) tárgyaláson történő meghallgatására csak abban az  esetben kerülhet sor, ha az  eljárásban részt vevő más személyek jelenlétében történő meghallgatása az érdekeit nem sérti, b) lehetőség szerint a lakóhelyén, illetve tartózkodási helyén kell meghallgatni, c) akkor hívható fel személyes nyilatkozattételre, és akkor hallgatható meg tanúként, ha ezt állapota megengedi, és személyes nyilatkozata vagy tanúvallomása más módon nem pótolható, valamint d) az egyenlő esélyű hozzáférést számára biztosítani kell. (2) Az, aki nem cselekvőképes, nyilatkozattételre csak akkor hívható fel, illetve tanúként akkor hallgatható meg, ha nyilatkozatot, illetve tanúvallomást kíván tenni, és a  törvényes képviselője, vagy – érdekellentét esetén – eseti gondnoka vagy eseti gyámja (a  továbbiakban együtt: eseti gondnok) ehhez hozzájárul. A  szóbeli nyilatkozat, illetve a  tanúvallomás megtételére csak a  törvényes képviselő vagy az  eseti gondnok jelenlétében kerülhet sor, az írásbeli nyilatkozathoz a törvényes képviselő vagy az eseti gondnok aláírása szükséges. A cselekvőképtelen tanú meghallgatása esetén a hatóság mellőzi a hamis tanúzás következményeire való figyelmeztetést. (3) Ha az  adózó vagy az  eljárás egyéb résztvevője hallássérült, kérésére jelnyelvi tolmács közreműködésével kell meghallgatni, vagy a meghallgatás helyett a jelen lévő hallássérült írásban is nyilatkozatot tehet. Ha az adózó vagy az  eljárás egyéb résztvevője siketvak, kérésére jelnyelvi tolmács közreműködésével kell meghallgatni. Ha a  jelen lévő adózó vagy az  eljárás egyéb résztvevője beszédfogyatékos, kérésére a  meghallgatás helyett írásban tehet nyilatkozatot. 39. § [Az adatok zárt kezelésére és az iratbetekintési jog korlátozására vonatkozó különös szabályok] Az adóhatóság a kiskorú, a cselekvőképtelen és a cselekvőképességében részlegesen korlátozott nagykorú adózó, tanú, szemletárgy-birtokos vagy megfigyelt személy védelme érdekében erre irányuló kérelem nélkül is dönthet az  érintett személy adatainak zárt kezeléséről és az  iratbetekintési jog korlátozásáról. Az  erről szóló végzést a törvényes képviselővel is közölni kell. 40. § [Az idézésre vonatkozó különös szabályok] Ha az  idézett személy korlátozottan cselekvőképes vagy cselekvőképességében részlegesen korlátozott, az adóhatóság a törvényes képviselőjét értesíti. Ha az  idézett személy cselekvőképtelen, az adóhatóság törvényes képviselője útján idézi. A törvényes képviselő gondoskodik az idézett személy megjelenéséről. 15. A támogató 41. § [A támogató] A cselekvőképességet nem érintő, támogatott döntéshozatal elősegítése érdekében a gyámhatóság által kirendelt, a Polgári Törvénykönyvről szóló törvény (a továbbiakban: Ptk.) szerinti támogató a) a  támogatott személlyel egyidejűleg az  eljárás során valamennyi eljárási cselekménynél – ideértve a  nyilvánosság kizárásával megtartott tárgyalást is – jelen lehet, távolléte azonban az  eljárási cselekmény teljesítésének, valamint az eljárás folytatásának nem akadálya, b) a  nyilatkozat, adatszolgáltatás megtételének elősegítése érdekében a  támogatott személlyel – az  eljárási cselekmény rendjét meg nem zavaró módon – egyeztethet. 16. Betekintés az eljárás irataiba 42. § [Az iratbetekintési jog] (1) Az adózó jogosult az adózásra vonatkozó iratok megismerésére. Minden olyan iratba betekinthet, arról másolatot készíthet vagy kérhet, amely jogainak érvényesítéséhez, kötelezettségeinek teljesítéséhez szükséges. (2) A tanú a vallomását tartalmazó iratba, a szemletárgy birtokosa a szemléről készített iratba tekinthet be. (3) Más személy akkor tekinthet be a személyes adatot vagy törvény által védett titkot (a továbbiakban: védett adatot) tartalmazó iratba, ha igazolja, hogy az adat megismerése joga érvényesítéséhez, illetve jogszabályon, bírósági vagy hatósági határozaton alapuló kötelezettsége teljesítéséhez szükséges. 43. § [Az iratbetekintési jog korlátai] (1) Nem lehet betekinteni a) az adóhatóság, illetve a felettes szerv döntés-előkészítéssel összefüggő belső levelezésébe, b) a nemzetközi információcsere keretében más államból érkező megkeresés irataiba, c) a döntés tervezetébe, d) az eljárás egyéb résztvevője természetes személyazonosító adatait tartalmazó jegyzőkönyvbe, ha az adóhatóság ezen adatokat zártan kezeli, e) a minősített adat védelméről szóló törvényben foglalt személyi feltételek teljesülésének hiányában a minősített adatot tartalmazó iratba, f ) a védett adatot tartalmazó iratba, ha azt az érintett adat védelmét szabályozó törvény kizárja, g) az iratnak azon részébe, amelynek megismerése a más személyre vonatkozó, adótitkot érintő rendelkezésbe ütközik. (2) Korlátozható az  iratbetekintés az  adatszolgáltatásra vonatkozó iratok tekintetében az  ellenőrzés megkezdéséig, ha valószínűsíthető, hogy azok tartalmának megismerése a  későbbi ellenőrzést meghiúsítaná. Az  iratbetekintés korlátozásáról az adóhatóság végzéssel dönt. (3) Az adózó a  nemzetközi információcsere keretében kiküldött megkeresésbe és az  arra adott válaszba a  válasz megérkezését követően tekinthet be. Az  iratbetekintési jog nem terjed ki a  nemzetközi információcserében közreműködő adóhatósági alkalmazottak személyes adataira. 17. A kérelem 44. § [Kérelem] (1) A kérelem az adózó olyan nyilatkozata, amellyel hatósági eljárás lefolytatását, illetve a hatóság döntését kéri jogának vagy jogos érdekének érvényesítése érdekében. (2) Ha törvény vagy kormányrendelet másként nem rendelkezik, a  kérelmet az  adóhatósághoz írásban vagy személyesen lehet előterjeszteni. (3) Az adózó kérelmével a tárgyában hozott döntés véglegessé válásáig rendelkezhet. (4) E  § rendelkezéseit az  eljárás megindítására irányuló kérelmen kívüli egyéb, az  eljárás valamennyi résztvevőjének az eljárással összefüggő kérelmeire is megfelelően alkalmazni kell. 45. § [A kérelem tartalma] (1) Az adózótól – az  azonosításához szükséges adatok kivételével – nem kérhető olyan adat, amely nyilvános, vagy amelyet jogszabállyal rendszeresített közhiteles nyilvántartásnak tartalmaznia kell. (2) Az adózó – jogszabály eltérő rendelkezése hiányában – nem kérheti az  adóhatóságtól, hogy az  (1)  bekezdésben foglaltakon túlmenően más szervet adatszolgáltatás iránt keressen meg. 46. § [A kérelem elbírálása] (1) A kérelmet tartalma szerint kell elbírálni akkor is, ha az nem egyezik a kérelmező által használt elnevezéssel. (2) Az eljárási illeték megfizetésének elmulasztása a kérelem elbírálásának nem akadálya. 18. Hiánypótlás 47. § [Hiánypótlás] Ha a kérelem a jogszabályban foglalt követelményeknek a) nem felel meg, vagy b) megfelel, de a tényállás tisztázása során felmerült új adatra tekintettel az szükséges, az eljáró adóhatóság határidő megjelölésével, a  mulasztás jogkövetkezményeire történő figyelmeztetés mellett – ha törvény vagy kormányrendelet másként nem rendelkezik – ugyanazon tényállás mellett egy alkalommal hiánypótlásra hívja fel a kérelmezőt. 19. A kérelem visszautasítása 48. § [A kérelem visszautasítása] Az adóhatóság a kérelmet nyolc napon belül végzéssel visszautasítja, ha a) a kérelem elbírálására nincs hatásköre vagy arra nem illetékes, és áttételnek nincs helye, b) a kérelem nyilvánvalóan lehetetlen célra irányul, c) jogszabály a kérelem benyújtását kizárja, d) jogszabály a  kérelem előterjesztésére határidőt vagy határnapot állapít meg, és a  kérelem idő előtti vagy elkésett, e) az adóhatóság a  kérelmet érdemben már elbírálta, és változatlan tényállás és jogi szabályozás mellett ugyanazon jog érvényesítésére irányuló újabb kérelmet nyújtottak be, vagy f ) a kérelem nyilvánvalóan nem az előterjesztésére jogosulttól származik. 20. Az eljárás megszüntetése 49. § [Az eljárás megszüntetése] (1) Az adóhatóság az eljárást megszünteti, ha a) a  kérelem visszautasításának lett volna helye, annak oka azonban az  eljárás megindítását követően jutott az adóhatóság tudomására, b) a kérelmező adózó az adóhatóság felhívására nem nyilatkozik, a hiánypótlási kötelezettségét nem teljesíti, és ennek hiányában a kérelem nem bírálható el, és az eljárást hivatalból nem folytatja, c) az eljárás okafogyottá vált, d) a kérelemre indult eljárásban az adózó nem tesz eleget eljárási költség előlegezési kötelezettségének, e) az  eljárás kérelemre indult, és valamennyi kérelmező adózó kérelmét visszavonta, illetve ahhoz az ellenérdekű adózók hozzájárultak, és az eljárás hivatalból nem folytatható, f ) az adóhatóság megállapítja, hogy az ügyben más adóhatóság már eljárt, vagy más adóhatóság kijelölésére került sor, g) az  eljárás kérelemre indult és az  ügy érdemi eldöntése olyan kérdés előzetes elbírálásától függ (a  továbbiakban: előkérdés), amely bíróság vagy más szerv hatáskörébe tartozik, és az  adózó az adóhatóságnak az eljárás megindítására vonatkozó felhívásának nem tesz eleget, h) az  adózó a  kérelmére indult eljárásban a  képviselő visszautasítása esetén az  adóhatóság felhívása ellenére nem gondoskodik a képviselet ellátásra alkalmas személy meghatalmazásáról vagy nem jár el személyesen, kivéve, ha az eljárás hivatalból is megindítható, és az adóhatóság az eljárást hivatalból folytatja, i) az  eljárásért igazgatási szolgáltatási díjat (a  továbbiakban: díj) kell fizetni, és a  kérelmező a  fizetési kötelezettségének a felhívás ellenére nem tesz eleget és költségmentességben sem részesül, vagy j) a  26.  §-ban, valamint a  126.  § (7)  bekezdésében szabályozott eljárás során az  arra okot adó feltétel bekövetkezik. (2) Az  (1)  bekezdés f )  pontja szerinti esetben az  adóhatóság szükség esetén a  döntést visszavonja, és erről szóló döntését a korábban eljárt vagy kijelölt adóhatósággal is közli. 21. Ügyintézési határidő 50. § [Az ügyintézési határidő] (1) Az ügyintézési határidő a kérelemnek az eljárásra hatáskörrel és illetékességgel rendelkező adóhatósághoz történő megérkezését követő napon, a  hivatalbóli eljárás esetén az  első eljárási cselekmény megkezdésének napján kezdődik. (2) Ha jogszabály eltérően nem rendelkezik, az ügyintézési határidő harminc nap, amelyet az adóhatóság vezetője egy alkalommal – indokolás mellett – harminc nappal meghosszabbíthat. Az eljárási határidő meghosszabbításának van helye különösen, ha az eljárás során a) az előkérdés bíróság hatáskörébe tartozik, b) ha az  előkérdés más szerv hatáskörébe tartozik, vagy ugyanannak az  adóhatóságnak az  adott üggyel szorosan összefüggő más hatósági döntése nélkül megalapozottan nem dönthető el, c) az ügyben külföldi szervet kell megkeresni, d) az adózó mulasztása vagy késedelme azt indokolja, vagy e) szakértő bevonására került sor. (3) Ha a  közigazgatási bíróság az  adóhatóságot új eljárásra kötelezi és ezzel a  bírósági döntéssel szemben perújítási vagy felülvizsgálati kérelmet terjesztettek elő, az  adóhatóság az  eljárást a  perújítási vagy felülvizsgálati kérelem alapján indult eljárásban hozott döntés jogerőre emelkedéséig nem kezdi meg. (4) A (2) bekezdésben meghatározott határidőnél hosszabb határidőt törvény, rövidebb határidőt jogszabály állapíthat meg. (5) Az ügyintézési határidőn belül a döntés közlése iránt is intézkedni kell. (6) Ha jogszabály valamely eljárási cselekmény teljesítésének határidejéről nem rendelkezik, az adóhatóság, az adózó és az  eljárás egyéb résztvevője azonnal, de legkésőbb nyolc napon belül gondoskodik arról, hogy az  eljárási cselekményt teljesítse, vagy a végzést meghozza. 51. § [Az ügyintézési határidő túllépése] (1) Ha az adóhatóság a rá irányadó ügyintézési határidőt az adózónak és az eljárás egyéb résztvevőjének fel nem róható okból túllépi, köteles az adózó által az eljárás lefolytatásáért megfizetett illetéknek vagy díjnak megfelelő összeget, ha pedig az ügyintézés időtartama meghaladja az irányadó ügyintézési határidő kétszeresét, az adózó által az eljárás lefolytatásáért megfizetett illetéknek vagy díjnak megfelelő összeg kétszeresét az adózó részére visszafizetni. (2) Nem terheli az  adóhatóságot az  (1)  bekezdés szerinti fizetési kötelezettség, ha az  adózó az  eljárásért fizetendő illetéket vagy díjat nem fizette meg. (3) Az adóhatóság (1) bekezdés szerinti fizetési kötelezettségét nem érinti, ha az adózó az illeték vagy díj megfizetése alól részben vagy egészen mentesült, ilyen esetben az adóhatóság az összeget az adózó által meg nem fizetett rész arányában a központi költségvetésnek – az államháztartásért felelős miniszter által közzétett számlaszámra – fizeti meg. Ha az eljárás lefolytatásáért az eljárás megindítására irányuló kérelmet benyújtó adózó jogszabály alapján nem köteles illeték vagy díj fizetésére, úgy az  adóhatóság az  illetékekről szóló törvény szerinti általános tételű eljárási illetéknek megfelelő összeget, illetve ennek kétszeresét fizeti meg a központi költségvetésnek. (4) Az  (1) és a  (3)  bekezdés szerinti összeget az  adóhatóság saját költségvetése terhére a  fizetési kötelezettséget megállapító döntés véglegessé válásától számított nyolc napon belül fizeti vissza az  adózó számára, illetve fizeti meg a központi költségvetésnek. 52. § [A határidő számítása] (1) A napokban megállapított határidőbe nem számít bele a határidő kezdetére okot adó cselekmény vagy körülmény bekövetkezésének, a közlésnek, a kézbesítésnek, valamint a hirdetmény kifüggesztésének és levételének napja. (2) A  hónapokban vagy években megállapított határidő azon a  napon jár le, amely számánál fogva megfelel a kezdőnapnak, ha pedig ez a nap a lejárat hónapjában hiányzik, a hónap utolsó napján. (3) Az órákban megállapított határidő az okot adó cselekményt követő óra első percében kezdődik. (4) Ha a  határidő utolsó napja olyan nap, amelyen az  adóhatóságnál a  munka szünetel, a  határidő a  következő munkanapon jár le. (5) A  postán küldött beadvány és megkeresés előterjesztési ideje a  postára adás napja. A  határozott naphoz kötött jogszerzés a nap kezdetén következik be. A határidő elmulasztása vagy a késedelem jogkövetkezménye a határidő utolsó napjának elteltével áll be. (6) A határidőt kétség esetén megtartottnak kell tekinteni. 22. Igazolási kérelem 53. § [Igazolási kérelem] (1) Aki az eljárás során valamely határnapot, határidőt önhibáján kívül elmulasztott, igazolási kérelmet terjeszthet elő. (2) Az  igazolási kérelemről az  az adóhatóság dönt, amelynek eljárása során a  mulasztás történt. A  fellebbezésre megállapított határidő elmulasztásával kapcsolatos igazolási kérelmet az elsőfokú döntést hozó adóhatóság bírálja el. (3) Az igazolási kérelmet a) a mulasztásról való tudomásszerzést vagy az akadály megszűnését követően, de legkésőbb az elmulasztott határnaptól vagy a  határidő utolsó napjától számított, az  igazolni kívánt eljárási cselekményre előírt határidővel megegyező időtartamon, de legfeljebb negyvenöt napon belül, b) a bevallási határidő elmulasztása esetén a mulasztásról való tudomásszerzést vagy az akadály megszűnését követő tizenöt napon belül, a bevallás pótlásával egyidejűleg lehet előterjeszteni. (4) A határidő elmulasztása esetén az igazolási kérelemmel egyidejűleg pótolni kell az elmulasztott cselekményt is, ha ennek feltételei fennállnak. (5) Az  igazolási kérelem előterjesztése és a  kérelem alapján megismételt eljárási cselekmény határidejének elmulasztása miatt nincs helye igazolásnak. (6) Ha az  adóhatóság az  igazolási kérelemnek helyt ad, az  elmulasztott határnapot vagy határidőt megtartottnak tekinti, ezért ha szükséges, a döntését módosítja vagy visszavonja, illetve egyes eljárási cselekményeket megismétel. 23. Idézés 54. § [Idézés általános szabályai] (1) Azt, akinek személyes meghallgatása az  eljárás során szükséges, az  adóhatóság kötelezi, hogy a  megjelölt helyen és időpontban jelenjen meg. Ha az  idézett személy kora, egészségi állapota vagy más méltányolható ok miatt az  adóhatóság előtt nem képes megjelenni, az  idézett személyt a  lakóhelyén vagy tartózkodási helyén kell meghallgatni. (2) Az idézést – ha az ügy körülményeiből más nem következik – úgy kell közölni, hogy arról az idézett a meghallgatást megelőzően legalább öt nappal értesüljön. (3) Az  idézésben meg kell jelölni, hogy az  adóhatóság az  idézett személyt milyen ügyben és milyen minőségben kívánja meghallgatni. Az idézett személyt figyelmeztetni kell a megjelenés elmulasztásának következményeire. 55. § [Az idézés helye] (1) Az  adóhatóság az  illetékességi területén lakóhellyel nem rendelkező személyt vagy székhellyel nem rendelkező szervezet törvényes képviselőjét akkor idézheti a hivatali helységébe, ha a) ezt jogszabály írja elő, b) az idézés célja a tárgyaláson, egyeztetésen való részvétel, c) a megkeresés útján történő meghallgatás csorbítaná bármely adózó eljárási jogait, d) az idézni kívánt személy lakóhelyén nem működik olyan hatóság, amely megfelelő szakismeretek birtokában tudná elvégezni a szükséges eljárási cselekményt, vagy e) azt az idézett személy kéri. (2) A fővárosban működő adóhatóság a főváros egész területéről idézhet. 56. § [Az idézett személy megjelenési kötelezettsége] (1) Ha az idézett személy a) a  szabályszerű idézésnek nem tesz eleget, vagy meghallgatása előtt az  eljárás helyéről engedély nélkül eltávozik, és távolmaradását előzetesen alapos okkal nem menti ki, vagy utólag megfelelően nem igazolja, vagy b) az idézésre meghallgatásra alkalmatlan állapotban jelenik meg, és ezt a körülményt nem menti ki, eljárási bírsággal sújtható. (2) Ha az  idézett személy az  idézésre nem jelent meg, és távolmaradását nem mentette ki, az  általános rendőrségi feladatok ellátására létrehozott szerv (a  továbbiakban: rendőrség) útján elővezettethető. Az  elővezetés foganatosításához az ügyésznek az eljáró adóhatóság vezetője által kért előzetes hozzájárulása szükséges. (3) Ha az  adóhatóságnak tudomása van arról, hogy az  elővezetni kívánt személy a  Magyar Honvédség tényleges állományú vagy a  rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományú tagja, az  elővezetés céljából az állományilletékes parancsnokot keresi meg. (4) Ha az  idézett személy igazolja a  távolmaradásának vagy eltávozásának menthető indokát, az  adóhatóság visszavonja az eljárási bírságot megállapító és az elővezetést elrendelő végzést. (5) Ha jogi személy vagy egyéb szervezet szervezeti képviselője nem jelent meg az  idézésre, és a  képviselő nevét a  törvényes képviselő az adóhatóság felhívására nem közli, a  felhívott törvényes képviselő és a  jogi személy vagy egyéb szervezet eljárási bírsággal sújtható. Ebben az  esetben az  elővezetést a  felhívott törvényes képviselővel szemben is alkalmazni lehet. 24. Értesítés eljárási cselekményről 57. § [Értesítés eljárási cselekményről] (1) Ha nem szükséges az adózó idézése, az adóhatóság az adózót, a támogatót a tanú és a szakértő meghallgatásáról, a  szemléről és a  tárgyalásról értesíti azzal a  tájékoztatással, hogy az  eljárási cselekményen részt vehet, de megjelenése nem kötelező. Az értesítést – ha az ügy körülményeiből más nem következik – úgy kell közölni, hogy azt az adózó legalább öt nappal korábban megkapja. (2) Az adózót a 60. § (1) bekezdése szerinti nyilatkozattételről, illetve a 37. § szerinti zárt adatkezelés esetén nem kell értesíteni. 25. A tényállás tisztázása 58. § [A tényállás tisztázása] (1) Ha a döntéshozatalhoz nem elegendő a rendelkezésre álló adat, az adóhatóság bizonyítási eljárást folytat le. (2) A  hatósági eljárásban minden olyan bizonyíték felhasználható, amely a  tényállás tisztázására alkalmas. Nem használható fel bizonyítékként jogszabálysértéssel megszerzett bizonyíték. (3) Az adóhatóság által hivatalosan ismert és a köztudomású tényeket nem kell bizonyítani. (4) Ha a  törvény eltérően nem rendelkezik, az  adóhatóság szabadon választja meg a  bizonyítás módját, és a rendelkezésre álló bizonyítékokat bizonyító erejüknek megfelelően értékeli. 26. Nyilatkozattétel 59. § [Nyilatkozattétel saját ügyben] (1) Az adózónak joga van ahhoz, hogy az eljárás során nyilatkozatot tegyen, vagy a nyilatkozattételt megtagadja. (2) Ha a tényállás tisztázása azt szükségessé teszi, az adóhatóság az adózót nyilatkozattételre hívhatja fel. 60. § [Nyilatkozattétel más ügyében] (1) Az adóhatóság az  adózót, illetve az  adózónak nem minősülő természetes személyt – a  vele szerződéses kapcsolatban állt vagy álló adózók adókötelezettségének, adóalapjának, adómentességének, adókedvezményének, adójának vagy költségvetési támogatásának megállapítása, ellenőrzése, illetve az  adóhatóság törvényben vagy törvény felhatalmazása alapján alkotott önkormányzati rendeletben meghatározott eljárásának lefolytatása érdekében – felhívásban nyilatkozattételre kötelezheti az  általa ismert, illetve nyilvántartásában szereplő adatról, tényről, körülményről. (2) A nyilatkozattétel megtagadható, ha az  adózó vagy a  természetes személy az  eljárásban tanúként nem lenne meghallgatható, vagy a tanúvallomást megtagadhatná. (3) Az adóhatóság a  nyilatkozattevőt kioktatja jogairól és kötelezettségeiről, valamint figyelmezteti a  nyilatkozattétel megtagadásának következményeire. 27. Irat 61. § [Irat] (1) Az  adóhatóság, ha a  tényállás tisztázása során szükséges, és az  Eüsztv. alapján nem szerezhető be – a  45.  § (1) bekezdésében meghatározott kivétellel –, felhívhatja az adózót okirat vagy más irat bemutatására. (2) Ha a  külföldön kiállított közokirat eredetiségével vagy tartalmával kapcsolatban kétség merül fel, az  adóhatóság felhívja az adózót a felülhitelesített, külföldön kiállított közokirat bemutatására. (3) Ha az  adózó a  nem magyar nyelven kiállított irat mellé annak magyar nyelvű hiteles fordítását is csatolja, az adóhatóság azt a fordítás szerinti tartalommal fogadja el. 28. Tanú 62. § [Tanúra vonatkozó általános szabályok] (1) A tanúként idézett személy – az e törvényben meghatározott kivétellel – köteles tanúvallomást tenni. (2) Tanúként nem hallgatható meg a) az, akitől nem várható bizonyítékként értékelhető vallomás vagy b) védett adatnak minősülő tényről az, aki nem kapott felmentést a titoktartás alól. (3) A tanú a vallomástételt megtagadhatja, ha a) az adózó Ptk. szerinti hozzátartozója (a továbbiakban: hozzátartozó), b) vallomásával saját magát vagy hozzátartozóját bűncselekmény elkövetésével vádolná, vagy c) diplomáciai mentességben részesülő személy. 63. § [A tanúmeghallgatás] (1) A meghallgatás kezdetén az adóhatóság megállapítja a tanú személyazonosságát. Az adóhatóság felhívja a tanút, hogy nyilatkozzon arról, hogy az  adózóval milyen viszonyban van, elfogult-e, egyúttal figyelmezteti jogaira, kötelességeire és a hamis tanúzás jogkövetkezményeire. (2) A még meg nem hallgatott tanú nem lehet jelen az adózó, más tanú és a szakértő meghallgatásakor. (3) A meghallgatásra a tárgyalás szabályait kell alkalmazni akkor is, ha az adóhatóság a tanút tárgyaláson kívül hallgatja meg. (4) A  tanú meghallgatásán nem lehet jelen az  adózó és az  eljárás egyéb résztvevője, ha a  tanú védett adatról tesz vallomást, vagy ha elrendelték a tanú természetes személyazonosító adatainak és lakcímének zárt kezelését. (5) Az adóhatóság engedélyezheti, hogy a tanú a meghallgatását követően vagy helyette írásban tegyen tanúvallomást. (6) Ha a  tanú meghallgatás nélkül vagy a  meghallgatását követően írásban tesz tanúvallomást, az  írásbeli tanúvallomásból ki kell tűnnie, hogy a  tanú a  vallomást a  vallomástétel akadályainak, valamint a  hamis tanúzás következményeinek ismeretében tette meg. Erre a  tanút az  adóhatóság az  írásbeli tanúvallomás megtételének engedélyezésével egyidejűleg, a vallomástétel akadályainak és a hamis tanúzás következményeinek ismertetésével figyelmezteti. 29. Szemle 64. § [Szemlére vonatkozó általános szabályok] (1) Ha a  tényállás tisztázására ingó, ingatlan (a  továbbiakban együtt: szemletárgy) vagy személy megtekintése vagy megfigyelése szükséges, az adóhatóság szemlét rendelhet el. (2) A  szemletárgy birtokosát és az  (1)  bekezdésben meghatározott személyt – ha az  a  szemle eredményességét nem veszélyezteti – a szemléről előzetesen értesíteni kell. (3) A szemletárgy birtokosának távolléte – ha jelenléte nem szükségszerű – nem akadálya a szemle megtartásának. (4) Ha a szemletárgy birtokosa természetes személyazonosító adatainak és lakcímének zárt kezelését nem rendelték el, a szemlén az adózó jelen lehet. 65. § [A szemle lefolytatása] (1) A szemle megtartása során – az ismert tulajdonos értesítésével egyidejűleg – a szemletárgy birtokosa kötelezhető a szemletárgy felmutatására, illetve arra, hogy az adózót a szemle helyszínére beengedje. (2) A szemle során az adóhatóság eljáró tagja jogosult különösen a) a szemlével érintett területre, építménybe és egyéb létesítménybe belépni, b) bármely iratot, tárgyat vagy munkafolyamatot megvizsgálni, c) felvilágosítást kérni, illetve d) mintát venni. 30. Szakértő 66. § [Szakértő] (1) Szakértőt kell meghallgatni vagy – legalább tizenöt napos határidő tűzésével – szakvéleményt kell kérni, ha az  ügyben jelentős tény vagy egyéb körülmény megállapításához különleges szakértelem szükséges, és az  eljáró adóhatóság nem rendelkezik megfelelő szakértelemmel. (2) A szakértő kizárására a 33. §-t kell megfelelően alkalmazni. (3) Ha jogszabály meghatározott szakértő igénybevételét írja elő, úgy ezt a  szervezetet, intézményt, testületet vagy személyt kell szakértőként kirendelni. Az  adóhatóság egyéb esetben az  igazságügyi szakértőkről szóló törvény szerint igazságügyi szakértői tevékenység végzésére jogosult szakértőt rendelhet ki. (4) Az adóhatóság felhívására az adózó a szakértői vizsgálatban köteles közreműködni. (5) A szakértőt a véleményadás előtt figyelmeztetni kell a hamis véleményadás jogkövetkezményeire. (6) A  kirendelt szakértő eljárási bírsággal sújtható és díja a  határidő lejártát követő naptól kezdődően naponta egy százalékkal csökkenthető, ha anélkül, hogy a  határidő meghosszabbítása iránti igényét vagy akadályoztatását előzetesen bejelentette volna, feladatait határidőre nem teljesíti. (7) Az  itt nem szabályozott kérdésekben a  szakértőkre az  igazságügyi szakértőkről szóló törvény rendelkezései irányadóak. 31. Tolmács 67. § [Tolmács] (1) Ha az adózó vagy az eljárás egyéb résztvevője által használt idegen nyelvet az ügyintéző nem beszéli, tolmácsot kell alkalmazni. (2) Az  ügyben eljáró adóhatóság el nem járó tagja, valamint – ha az  a  tényállás tisztázáshoz elengedhetetlen – az ellenőrzés helyszínén tartózkodó, idegen nyelvet beszélő személy tolmácsként igénybe vehető. (3) A tolmácsra egyebekben a szakértőre vonatkozó rendelkezések irányadóak. 32. Tárgyalás 68. § [Tárgyalás] (1) Az adóhatóság tárgyalást tart, ha a tényállás tisztázásához szükség van az eljárásban részt vevő személyek együttes meghallgatására. (2) Az adóhatóság helyszíni szemle keretében is lefolytathatja a tárgyalást, ha annak feltételei biztosítottak. (3) Az adózó bizonyítási indítványt tehet és kérdést intézhet a meghallgatott személyhez. (4) Azt, aki a tárgyalás rendjét zavarja, a tárgyalás vezetője rendreutasítja, ismételt vagy súlyosabb rendzavarás esetén kiutasíthatja, és eljárási bírsággal sújthatja. 33. Az eljárás akadályozásának következményei 69. § [Az eljárás akadályozásának következményei] (1) Ha az adózó vagy az adózónak nem minősülő személy az eljárást akadályozza, eljárási bírsággal sújtható. (2) Ha az eljárás egyéb résztvevője a kötelezettségét önhibájából megszegi, az adóhatóság az okozott többletköltségek megtérítésére kötelezi, illetve eljárási bírsággal sújthatja. (3) Az eljárás akadályozásának minősül különösen: a) a megjelenési kötelezettség elmulasztása, b) a tanúvallomás jogosulatlan megtagadása, c) a nyilatkozattételi kötelezettség elmulasztása vagy jogosulatlan megtagadása, valótlan tartalmú nyilatkozat megtétele, d) az iratrendezési, iratpótlási kötelezettség elmulasztása. (4) Az  eljárási bírság legkisebb összege esetenként tízezer forint, legmagasabb összege természetes személy esetén ötszázezer forint, jogi személy vagy egyéb szervezet esetén egymillió forint. (5) Az eljárási bírság kiszabásánál az adóhatóság figyelembe veszi a) a jogellenes magatartás súlyát, b) az  eljárási bírságnak ugyanabban az  eljárásban történő ismételt kiszabása esetén az  előző bírságolások számát és mértékét. 34. Az eljárási cselekmények rögzítése 70. § [Az eljárási cselekmények rögzítése] (1) A szóbeli kérelemről – ha azt nyomban nem teljesítik –, valamint a tényállás tisztázása érdekében lefolytatott eljárási cselekményről az adózó vagy az eljárás egyéb résztvevője részvétele esetén jegyzőkönyvet, más esetben feljegyzést kell készíteni. (2) A feljegyzés tartalmazza készítésének helyét és idejét, az eljárási cselekményen részt vevő személyek azonosításához szükséges adatokat, nyilatkozataik lényegét, illetve a  cselekmény lefolytatása során a  tényállás tisztázásával összefüggő ténymegállapításokat. A jegyzőkönyv ezen túlmenően tartalmazza a jogokra és kötelezettségekre való figyelmeztetést. (3) A  feljegyzést annak készítője, a  jegyzőkönyvet – annak minden oldalán – az  eljárási cselekményen részt vevő személyek aláírják. (4) A  hatóság egyes eljárási cselekményekről kép- és hangfelvételt készíthet. A  rögzítés ilyen módja esetén a  jegyzőkönyvben csak az  eljárási cselekményen részt vevő személyek azonosításához szükséges adatokat, az elkészítés helyét, idejét, valamint a kép- és hangfelvétel készítésének tényét kell feltüntetni. 71. § [A hatósági tanú] (1) Az  adóhatóság az  e  törvényben meghatározott esetekben hatósági tanút vehet igénybe. A  hatósági tanú az eljárási cselekmény során történt eseményeket és az általa tapasztalt tényeket igazolja. Hatósági tanúként való közreműködésre senki nem kötelezhető. (2) Nem lehet hatósági tanú az adózó, az adózó hozzátartozója vagy képviselője, az eljáró adóhatósággal közszolgálati, kormányzati szolgálati vagy hivatásos szolgálati jogviszonyban, munkaviszonyban vagy egyéb munkavégzésre irányuló jogviszonyban álló személy és az eljárási képességgel nem rendelkező személy. (3) Az eljárási cselekmény előtt a hatósági tanút a jogairól és kötelességeiről fel kell világosítani. A hatósági tanú a tanú költségeinek megtérítésére vonatkozó szabályok szerint jogosult költségtérítésre. (4) A hatósági tanút az eljárási cselekmény során tudomására jutott tényekre, adatokra nézve titoktartási kötelezettség terheli, amely alól az eljáró adóhatóság, a fellebbezés elbírálására jogosult felettes szerv vagy bíróság az ügy tárgyát érintő tényekre, adatokra, körülményekre nézve felmentheti. 35. Az adóhatóság döntései 72. § [A döntés formája] Az adóhatóság az  adóügy érdemében határozattal, az  eljárás során eldöntendő egyéb kérdésben végzéssel dönt. Az  adóügy érdeméhez tartozik minden, az  adókötelezettséget érintő, az  adózó, az  adó megfizetésére kötelezett személy jogát, kötelezettségét megállapító döntés. A  nyilvántartás vezetésével kapcsolatos hatósági eljárásban – ideértve a kiutalási és az átvezetési kérelem elbírálását is –, ha e törvény eltérően nem rendelkezik, az adóhatóság csak abban az  esetben hoz határozatot, ha az  adózó kérelmét nem teljesíti. Határozatnak minősül a  fizetési meghagyás is. 73. § [A döntés tartalma] (1) A  döntés tartalmazza az  eljáró adóhatóság, az  adózó és az  ügy azonosításához szükséges minden adatot, a  rendelkező részt – az  adóhatóság döntésével, a  jogorvoslat igénybevételével kapcsolatos tájékoztatással és a  felmerült eljárási költséggel –, továbbá a  megállapított tényállásra, a  bizonyítékokra, a  mérlegelés és a  döntés indokaira, valamint az azt megalapozó jogszabályhelyek megjelölésére is kiterjedő indokolást. (2) Jogorvoslatról való tájékoztatást mellőző, az  indokolásban pedig csak az  azt megalapozó jogszabályhelyek megjelölését tartalmazó egyszerűsített döntés hozható, ha az adóhatóság a kérelemnek teljes egészében helyt ad. (3) Az adóhatóság a döntést külön okiratban szövegezi meg, jegyzőkönyvbe foglalja, vagy az ügyiratra feljegyzi. (4) Azonnali eljárási cselekményt igénylő ügyben a döntés előzetes írásba foglalása mellőzhető és az adózóval szóban is közölhető. Ilyenkor az adóhatóság a döntést utólag írásba foglalja és közli. 74. § [A döntés véglegessége] (1) Az adóhatóság döntése végleges, ha azt az adóhatóság már – az e törvényben meghatározott kivételekkel – nem változtathatja meg. A véglegesség a döntés közlésével áll be. (2) Ha az adott ügytípusban törvény megengedi a fellebbezést, az adóhatóság döntése véglegessé válik, ha a) ellene nem fellebbeztek, és a fellebbezési határidő letelt, b) a fellebbezésről lemondtak vagy a fellebbezést visszavonták, vagy c) a  fellebbezés elbírálására jogosult felettes szerv az  elsőfokú adóhatóság döntését helybenhagyta vagy megváltoztatta, a másodfokú döntés közlésével. (3) A fellebbezésről lemondás vagy a fellebbezés visszavonása esetén véglegessé válik a döntés a) az elsőfokú döntés közlésekor, ha az adózó a kérelem teljesítése esetére már a döntés közlése előtt lemondott a fellebbezésről, és az ügyben nincs ellenérdekű fél, b) az  utolsóként kézhez kapott lemondás vagy visszavonás adóhatósághoz való megérkezésének napján, ha a  fellebbezési határidő tartama alatt valamennyi fellebbezésre jogosult lemond a  fellebbezésről vagy visszavonja fellebbezését. (4) A  fellebbezési eljárás megszüntetése esetén az  adóhatóság fellebbezéssel támadható elsőfokú döntése a fellebbezési eljárás megszüntetéséről szóló végzés véglegessé válásának napján válik véglegessé. 75. § [A döntés kijavítása és kiegészítése] (1) Ha a döntésben elírás, illetve számítási hiba van, és az nem hat ki az ügy érdemére, az adóhatóság a döntést kijavítja. (2) A kijavítást az adóhatóság közli azzal, akivel az eredeti döntést közölte. (3) A döntés kijavítással érintett része ellen ugyanolyan jogorvoslatnak van helye, mint az eredeti döntés ellen volt. (4) Ha a  döntésből jogszabály által előírt kötelező tartalmi elem hiányzik, vagy az  ügy érdeméhez tartozó kérdésben nem született döntés, az adóhatóság a döntést kiegészíti. (5) A  kiegészítő döntés kiadmányozására az  adózó terhére a  döntés véglegessé válásától számított egy éven belül, az adózó javára az adó megállapításához való jog elévüléséig van lehetőség. (6) A kiegészítést az adóhatóság egységes döntésbe foglalva, lehetőleg a döntés kicserélésével közli. (7) A kiegészítés ellen ugyanolyan jogorvoslatnak van helye, mint az eredeti döntés ellen volt. (8) A kiegészítést közölni kell azzal, akivel a kiegészített döntést közölték. 36. A döntés közlése 76. § [A döntés közlésének általános szabályai] (1) A döntést az adóhatóság közli az adózóval, valamint azzal, akire nézve az rendelkezést tartalmaz, és akinek a jogát vagy jogos érdekét érinti. (2) Az  adóhatóság a  döntést írásbeli alapon történő kapcsolattartás esetén hivatalos iratként vagy az  Eüsztv.-ben meghatározott elektronikus úton kézbesíti. (3) Ha törvény vagy kormányrendelet másként nem rendelkezik, a döntés közlésének napja a) az a nap, amelyen azt írásban vagy szóban közölték, …