2007. évi XLII. törvény az egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről az Amerikai Egyesült Államok közötti légiközlekedési megállapodás

2007. évi XLII. törvény az egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről az Amerikai Egyesült Államok közötti légiközlekedési megállapodás kihirdetéséről - Hatályos Jogszabályok Gyűjteménye Ugrás az oldal tartalmához Hatályos Jogszabályok Gyűjteménye fejléc Új Jogtár bejelentkezés Oldal nyomtatása Hatály: ( 2020.VI.30. - ) A jelek a bekezdések múltbeli és jövőbeli változásait jelölik. Megnyitom a Jogtárban Jelen dokumentum a jogszabály 1. weboldalát tartalmazza. A teljes jogszabály nyomtatásához valássza a fejlécen található nyomtatás ikont! 2007. évi XLII. törvény az egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről az Amerikai Egyesült Államok közötti légiközlekedési megállapodás kihirdetéséről *  1. § Az Országgyűlés e törvénnyel felhatalmazást ad az egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről az Amerikai Egyesült Államok közötti légiközlekedési megállapodás (a továbbiakban: Megállapodás) kötelező hatályának elismerésére. 2. § Az Országgyűlés a Megállapodást e törvénnyel kihirdeti. 3. § A Megállapodás hiteles magyar nyelvű szövege a következő: „Légiközlekedési Megállapodás Az Amerikai Egyesült Államok (a továbbiakban: az Egyesült Államok), egyrészről; valamint az Osztrák Köztársaság, a Belga Királyság, a Bolgár Köztársaság, a Ciprusi Köztársaság, a Cseh Köztársaság, a Dán Királyság, az Észt Köztársaság, a Finn Köztársaság, a Francia Köztársaság, a Németországi Szövetségi Köztársaság, a Görög Köztársaság, a Magyar Köztársaság, Írország, az Olasz Köztársaság, a Lett Köztársaság, a Litván Köztársaság, a Luxemburgi Nagyhercegség, Málta, a Holland Királyság, a Lengyel Köztársaság, a Portugál Köztársaság, Románia, a Szlovák Köztársaság, a Szlovén Köztársaság, a Spanyol Királyság, a Svéd Királyság, Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága, az Európai Közösséget létrehozó szerződés szerződő feleiként és az Európai Unió tagállamaiként (a továbbiakban: a tagállamok), és az Európai Közösség, másrészről; azzal az óhajjal, hogy előmozdítsák a légitársaságok közötti piaci versenyen, valamint minimális kormányzati beavatkozáson és szabályozáson alapuló nemzetközi légiközlekedési rendszer létrehozását, azzal az óhajjal, hogy megkönnyítsék a nemzetközi légiközlekedési lehetőségek bővülését – többek között a légiközlekedési hálózatok fejlesztése révén – annak érdekében, hogy eleget tegyenek az utasok és a fuvaroztatók megfelelő légiközlekedési szolgáltatások iránti igényeinek, azzal az óhajjal, hogy lehetővé tegyék a légitársaságok számára, hogy nyílt piacon versenyképes árakat és szolgáltatásokat nyújthassanak az utazóközönségnek és a fuvaroztatóknak, azzal az óhajjal, hogy a légiközlekedési ipar minden ágazata – a légitársaságok munkavállalóit is beleértve – részesüljön a liberalizált megállapodás előnyeiből, azzal az óhajjal, hogy a nemzetközi légi közlekedésben a biztonság és a védelem legmagasabb szintjét biztosítsák, újfent hangsúlyozva a személy- és vagyonbiztonságot veszélyeztető, a légi közlekedés működését károsan befolyásoló és a közvéleménynek a polgári repülésbe vetett bizalmát aláásó olyan cselekedetek, vagy azokkal való fenyegetések miatti súlyos aggodalmukat, melyek a légi járművek biztonsága ellen irányulnak, tudomásul véve az 1944. december 7-én Chicagóban aláírásra megnyitott, nemzetközi polgári repülésről szóló egyezményben foglaltakat, felismerve, hogy az állami támogatások hátrányosan befolyásolhatják a légitársaságok közötti versenyt, és veszélyeztethetik e megállapodás alapvető célkitűzéseit, megerősítve, hogy a nemzetközi légiközlekedési politika kidolgozása és alkalmazása során a környezetvédelem kérdése jelentős szerepet játszik, megállapítva a fogyasztóvédelem jelentőségét, beleértve a nemzetközi légi szállítás egyes szabályainak egységesítéséről szóló, 1999. május 28-án Montrealban kelt egyezményben megkövetelt védelmet, azzal a szándékkal, hogy a meglévő megállapodások keretére építve megnyissák a piacokat, és hogy a fogyasztók, a légitársaságok, a munkaerő és a közösségek az Atlanti-óceán mindkét oldalán a legnagyobb előnyöket élvezzék, felismerve, hogy légitársaságaik globális tőkepiacokhoz való fokozott hozzáférése jelentős szerepet játszik a verseny megerősítése és e megállapodás célkitűzéseinek előmozdítása tekintetében, azzal a szándékkal, hogy globális jelentőségű precedenst hozzanak létre az ezen alapvető gazdasági ágazat liberalizációjából származó előnyük fokozása érdekében, a következőkben állapodtak meg: 1. Cikk Fogalommeghatározások Eltérő rendelkezés hiányában, e megállapodás alkalmazásában: (1) „megállapodás”: e megállapodás, annak mellékletei és függelékei és azok módosításai; (2) „légi közlekedés”: utasok, poggyász, áru és postai küldemények légi járművön, külön vagy együttesen, díj vagy ellenszolgáltatás ellenében a nagyközönség számára történő szállítása; – (3) „egyezmény”: a nemzetközi polgári repülésről szóló, 1944. december 7-én Chicagóban aláírásra megnyitott egyezmény, beleértve: a) az Egyezmény 94. cikkének a) pontja értelmében hatályba lépő valamennyi módosítást, amelyet az Egyesült Államok és a tagállam vagy tagállamok egyaránt megerősítettek, az adott kérdés függvényében; valamint b) az Egyezmény 90. cikkének értelmében elfogadott valamennyi mellékletet vagy módosítást, amennyiben az ilyen melléklet vagy módosítás bármely adott időpontban az Egyesült Államok és a tagállam vagy tagállamok vonatkozásában egyaránt hatályba lépett, az adott kérdés függvényében; (4) „teljes költség”: a szolgáltatásnyújtás költsége és az ésszerű adminisztratív általános költség; (5) „nemzetközi légi közlekedés”: az egynél több állam területe feletti légtérben áthaladó légi közlekedés; (6) „fél”: az Egyesült Államok, vagy az Európai Közösség és tagállamai; (7) „ár”: utasok, poggyász és/vagy áru (a postai küldemények kivételével) légi közlekedésben – adott esetben a nemzetközi légi közlekedéssel összefüggő felszíni közlekedést is beleértve – történő szállításáért a légitársaságok – beleértve képviselőiket – által felszámított díjak, tarifák vagy illetékek, valamint az ilyen díjak, tarifák vagy illetékek rendelkezésre állásának feltételei; (8) „nem-kereskedelmi célú leszállás”: olyan leszállás, amely nem utasok, poggyász, áru és/vagy posta küldemény légi fuvarozásba történő felvételére vagy kirakására szolgál; (9) „terület”: az Egyesült Államok tekintetében a szuverenitása vagy joghatósága alá tartozó (a kontinensen és a szigeteken fekvő) földterületek, belvizek és felségvizek, valamint az Európai Közösség és tagállamai tekintetében az Európai Közösséget létrehozó szerződés hatálya alá tartozó (a kontinensen és a szigeteken fekvő) földterületek, belvizek és felségvizek, az említett Szerződésben vagy bármely jogutód okmányban meghatározott feltételeik szerint; e megállapodás Gibraltár repülőterére történő alkalmazása nem sérti a Spanyol Királyság és az Egyesült Királyság által a repülőtér helyéül szolgáló terület szuverenitásával kapcsolatos jogvitában elfoglalt jogi álláspontokat, és Gibraltár repülőterének a 2006. szeptember 18-án a tagállamok között létező közösségi légiközlekedési intézkedések tekintetében való további felfüggesztését a Gibraltár repülőteréről szóló, 2006. szeptember 18-án Córdobában elfogadott miniszteri nyilatkozat feltételeinek megfelelően; valamint (10) „használati díj”: a légitársaságokra a repülőtér, a repülőtéri környezet, a légiforgalmi, illetve repülésvédelmi berendezések vagy szolgáltatások – a kapcsolódó szolgáltatásokat és berendezéseket is beleértve – igénybevételéért kiszabott díj. 2. Cikk Igazságos és egyenlő lehetőség Mindegyik fél igazságos és egyenlő lehetőséget biztosít mindkét fél légitársaságainak az e megállapodás hatálya alá tartozó nemzetközi légi közlekedésben folytatott versenyhez. 3. Cikk Forgalmi jogok nyújtása (1) Mindegyik fél megadja a másik félnek az alábbi jogokat a másik fél légitársaságai által folytatott nemzetközi légi közlekedés tekintetében: a) a területén leszállás nélkül történő átrepülés joga; b) a területén való, nem-kereskedelmi célú leszállás joga; c) nemzetközi légi közlekedés folytatása az alábbi útvonalak pontjai között: (i) az Egyesült Államok légitársaságai (a továbbiakban: az USA légitársaságai) esetében az Egyesült Államok előtti pontoktól az Egyesült Államokon keresztül, és a közbenső pontoktól bármely tagállamban vagy tagállamokban lévő és azon túli pontba vagy pontokba; valamint kizárólag árufuvarozási szolgáltatás esetében bármely tagállam és bármely pont vagy pontok között (bármely egyéb tagállamot is beleértve); (ii) az Európai Közösség és tagállamainak légitársaságai (a továbbiakban: közösségi légitársaságok) esetében a tagállamok előtti pontoktól a tagállamokon keresztül, és a közbenső pontoktól bármely, az Egyesült Államokban lévő és azon túli pontba vagy pontokba; kizárólag árufuvarozási szolgáltatás esetében az Egyesült Államok és bármely pont vagy pontok között; valamint kombinált szolgáltatások esetében az Egyesült Államokban lévő, valamint Európai Közös Légtér (a továbbiakban: ECAA) bármely – a megállapodás aláírásának időpontjában vett – tagja területén lévő bármely pont vagy pontok között; valamint d) a megállapodásban meghatározott egyéb jogok. (2) Valamennyi légitársaság bármely, illetve valamennyi járatán választása szerint: a) egyik vagy mindkét irányban légi járatokat üzemeltethet, b) különböző járatszámokat kombinálhat a légi jármű ugyanazon üzemeltetése során, c) kiszolgálhat a felek területe előtti, közbenső és a felek területén túli pontokat, valamint a felek területén lévő pontok bármely kombinációját és bármely sorrendben, d) kihagyhat bármilyen pontot vagy pontokat, e) bármely légi járműjéről bármely másik légi járműjére – bármely ponton – átcsoportosíthat forgalmat, f) a légi jármű vagy a járatszám cseréjével, vagy cseréje nélkül kiszolgálhatja a területén lévő pontok előtti bármely pontot, és az ilyen szolgáltatásokat az utazóközönségnek közvetlen szolgáltatásként kínálhatja és reklámozhatja, g) megszakíthatja útját bármely fél területén lévő vagy azon kívüli bármely ponton, h) a másik fél területén keresztül tranzitszállítást hajthat végre, valamint i) kombinálhatja a forgalmat ugyanazon a légi járművön, tekintet nélkül a forgalom eredetére, irány-, illetve földrajzi korlátozás nélkül és a légi fuvarozásra vonatkozóan az e megállapodásban engedélyezett egyéb jogok elvesztése nélkül. (3) Az (1) bekezdés rendelkezéseit az alábbi követelményekre figyelemmel kell alkalmazni: a) az USA légitársaságai esetében – a kizárólag árufuvarozó szolgáltatások kivételével – a légi közlekedés az Egyesült Államokat kiszolgáló szolgáltatás része, valamint b) a közösségi légitársaságok esetében – (i) a kizárólag árufuvarozó szolgáltatások, valamint (ii) az Egyesült Államok és a megállapodás aláírásának időpontjában ECAA tagsággal bírók között végzett kombinált szolgáltatások kivételével – a légi közlekedés a valamely tagállamot kiszolgáló szolgáltatás része. (4) A felek lehetővé teszik az egyes légitársaságok számára, hogy az általuk kínált nemzetközi légi közlekedésben a járatsűrűséget és a kapacitást a piacon érvényesülő kereskedelmi megfontolások alapján állapítsák meg. E joggal összhangban, egyik fél sem korlátozhatja egyoldalúan a forgalom nagyságát, a szolgáltatás sűrűségét vagy rendszerességét, vagy a másik fél légitársaságai által üzemeltetett légi járművek típusát vagy típusait, és nem írhatja elő a másik fél légitársaságai számára, hogy azok a menetrendet, a charterrepülések programját vagy az üzemeltetési tervet benyújtsák, kivéve ha ez vámügyi, műszaki, üzemeltetési vagy (a 15. cikkel összhangban lévő) környezetvédelmi okokból, az Egyezmény 15. cikkével összhangban álló egységes feltételek alapján szükséges. (5) A nemzetközi légi közlekedést folytató légitársaságok a légi jármű típusának vagy számának bármely ponton való megváltoztatására vonatkozó, bárminemű korlátozás nélkül végezhetik tevékenységüket, feltéve, hogy a) az USA légitársaságai esetében a légi közlekedés – a kizárólag árufuvarozási szolgáltatás kivételével – az Egyesült Államokat kiszolgáló szolgáltatás részét képezi, illetve b) a közösségi légitársaságok esetében a légi közlekedés – (i) a kizárólag árufuvarozó szolgáltatások, valamint (ii) az Egyesült Államok és a megállapodás aláírásának időpontjában ECAA tagsággal bírók között végzett kombinált szolgáltatások kivételével – valamely tagállamot kiszolgáló szolgáltatás része. (6) E megállapodás egyetlen rendelkezése sem értelmezhető oly módon, hogy az: a) feljogosítja az USA légitársaságait bármely tagállam területén az adott tagállam területének egy másik pontja felé tartó utasok, poggyász, áru vagy postai küldemény ellentételezés melletti, fedélzetre való felvételére; b) feljogosítja a közösségi légitársaságokat az Egyesült Államok területén az Egyesült Államok területének egy másik pontja felé tartó utasok, poggyász, áru vagy postai küldemény ellentételezés melletti, fedélzetre való felvételére. (7) A közösségi légitársaságoknak az Egyesült Államok kormánya által igénybe vett közlekedéshez való hozzáférését a 3. melléklet szabályozza. 4. Cikk Engedélyezés Az egyik fél valamely légitársasága által az előírt formában és módon benyújtott üzemeltetési és műszaki engedélyekre irányuló kérelmek kézhezvételekor a másik fél a lehető legrövidebb eljárási időn belül megadja a megfelelő engedélyeket, amennyiben: a) az USA légitársaságai esetében a légitársaság tulajdonjogának jelentős része és a légitársaság tényleges ellenőrzése az Egyesült Államok, az USA állampolgárai vagy mindkettőnek a kezében van, valamint a légitársaságot az USA légitársaságaként engedélyezték, és gazdasági tevékenységének székhelye az USA területén található; b) a közösségi légitársaságok esetében a légitársaság tulajdonjogának jelentős része és a légitársaság tényleges ellenőrzése valamely tagállam vagy tagállamok, e tagállam vagy tagállamok állampolgárai vagy mindkettőnek a kezében van, valamint a légitársaságot közösségi légitársaságaként engedélyezték, és gazdasági tevékenységének székhelye az Európai Közösség területén található; c) a légitársaság eleget tesz a kérelmet vagy kérelmeket elbíráló fél által a nemzetközi légi közlekedés tekintetében rendszerint alkalmazott törvények és rendelkezések értelmében meghatározott feltételeknek; valamint d) a 8. cikkben (Biztonság) és a 9. cikkben (Légiközlekedés-védelem) foglalt rendelkezéseket fenntartják és alkalmazzák. 5. Cikk Az engedélyek visszavonása (1) Bármely félnek jogában áll a másik fél légitársaságának üzemeltetési, illetve műszaki engedélyeit visszavonni, felfüggeszteni vagy korlátozni, vagy a másik fél légitársaságának működését egyéb módon felfüggeszteni vagy korlátozni, amennyiben: a) az USA légitársaságai esetében a légitársaság tulajdonjogának jelentős része és a légitársaság tényleges ellenőrzése nem az Egyesült Államok, az USA állampolgárai vagy mindkettőnek a kezében van, vagy a légitársaságot nem az USA légitársaságaként engedélyezték, vagy gazdasági tevékenységének székhelye nem az USA területén található; b) a közösségi légitársaságok esetében a légitársaság tulajdonjogának jelentős része és a légitársaság tényleges ellenőrzése nem valamely tagállam vagy tagállamok, e tagállam vagy tagállamok állampolgárai vagy mindkettőnek a kezében van, vagy a légitársaságot nem közösségi légitársaságaként engedélyezték, vagy gazdasági tevékenységének székhelye nem az Európai Közösség területén található; vagy c) a légitársaság nem tett eleget az e megállapodás 7. cikkében (Jogszabályok alkalmazása) említett törvényeknek és rendelkezéseknek. (2) Az e cikkben meghatározott jogok – amennyiben nincs szükség azonnali intézkedések megtételére az ezen cikk (1) bekezdése c) pontjának való további meg nem felelés megakadályozása céljából – kizárólag a másik féllel folytatott konzultációt követően gyakorolhatók. (3) Ez a cikk nem korlátozza a felek azon jogait, hogy a 8. cikkben (Biztonság) és a 9. cikkben (Légiközlekedés-védelem) foglalt rendelkezésekkel összhangban a másik fél légitársaságának vagy légitársaságainak üzemeltetési engedélyét vagy műszaki engedélyét visszatartsa, visszavonja, korlátozza, vagy feltételekhez kösse. 6. Cikk A tulajdonjoggal, befektetéssel és ellenőrzéssel kapcsolatos egyéb kérdések A megállapodás bármely egyéb rendelkezése ellenére a felek a tulajdonjogra, befektetésre és ellenőrzésre vonatkozó törvényeik és rendelkezéseik szerint hozott határozataikban végrehajtják a 4. melléklet rendelkezéseit. 7. Cikk Jogszabályok alkalmazása (1) Az egyik fél területére történő belépéskor, ott tartózkodáskor, valamint kilépéskor a másik fél légitársaságai által használt légi járműveknek alkalmazniuk kell és be kell tartaniuk a nemzetközi légi közlekedésben részt vevő légi járműveknek az adott fél területére történő belépésével, valamint onnan történő kilépésével kapcsolatos, illetve az ilyen légi járművek üzemeltetésére és navigálására vonatkozó, az adott fél területén alkalmazandó törvényeket és rendelkezéseket. (2) Az egyik fél területére történő belépéskor, ott tartózkodáskor, valamint kilépéskor a másik fél légitársaságai által szállított utasoknak, személyzetnek vagy árunak meg kell felelniük – illetve azok nevében meg kell felelni – a légi járműben szállított utasoknak, személyzetnek vagy árunak az adott fél területére történő belépésére, valamint onnan történő kilépésére vonatkozó, az adott fél területén alkalmazandó törvényeknek és rendelkezéseknek (ideértve a belépéssel, vámkezeléssel, bevándorlással, útlevelekkel, vámeljárásokkal, karanténnal vagy – postai küldemények esetén – a postai szolgáltatásokkal kapcsolatos rendelkezéseket). 8. Cikk Biztonság (1) A felek illetékes hatóságai – az e megállapodás szerinti légi közlekedés üzemeltetése céljából – érvényesnek ismerik el a másik fél által kiadott vagy érvényesített és hatályban lévő légialkalmassági bizonyítványokat, képesítési bizonyítványokat és engedélyeket, amennyiben az e bizonyítványokkal vagy engedélyekkel szemben támasztott követelmények legalább megegyeznek az Egyezmény értelmében meghatározott minimumszabályokkal. Az illetékes hatóságok azonban megtagadhatják a más ilyen hatóságok által saját állampolgáraik számára kiállított vagy érvényesített képesítési bizonyítványoknak és engedélyeknek a területük feletti átrepülés céljából érvényesként való elfogadását. (2) Bármely fél illetékes hatóságai konzultációt kérhetnek más illetékes hatóságoktól az e hatóságok által felügyelt légitársaságok légiközlekedési berendezéseire, személyzetére, légi járműveire és üzemeltetésére vonatkozóan az e hatóságok által fenntartott biztonsági előírásokat illetően. E konzultációt – eltérő megállapodás hiányában – a kérelem benyújtásától számított 45 napon belül meg kell tartani. Amennyiben e konzultációt követően a kérelmező illetékes hatóságok megállapítják, hogy az adott hatóságok az említett területeken ténylegesen nem tartanak fenn, és nem alkalmaznak olyan biztonsági előírásokat és követelményeket, amelyek az Egyezmény alapján megállapított minimumszabályokkal legalább azonosak, a kérelmező illetékes hatóságok az adott hatóságokat értesítik e megállapításaikról és az e minimumszabályoknak való megfeleléshez szükségesnek vélt intézkedésekről, az adott hatóságok pedig megteszik a megfelelő korrekciós intézkedést. A kérelmező illetékes hatóságok fenntartják maguknak a jogot, hogy visszatartsák, visszavonják vagy korlátozzák az olyan légitársaság vagy légitársaságok üzemeltetési, illetve műszaki engedélyeit, amelyek biztonsági felügyeletét az adott hatóságok gyakorolják, amennyiben az adott hatóságok ésszerű időn belül nem teszik meg a megfelelő korrekciós intézkedéseket, továbbá fenntartják maguknak a jogot, hogy az ilyen légitársaság vagy légitársaságok esetében azonnali intézkedéseket tegyenek, ha az a fent említett előírások és követelmények fenntartására és alkalmazására vonatkozó kötelezettség további – a repülésbiztonságot érintő azonnali fenyegetést eredményező – megsértésének megakadályozása érdekében elengedhetetlenül szükséges. (3) Az e cikk szerinti kérelmeket és értesítéseket egyidejűleg az Európai Bizottsághoz is el kell juttatni. (4) E cikk egyetlen rendelkezése sem akadályozza a felek illetékes hatóságait abban, hogy megbeszéléseket folytassanak a biztonságról, beleértve a biztonsági előírások és követelmények rendszeres alkalmazására vagy az időszakosan felmerülő vészhelyzetekre vonatkozó vitákat is. 9. Cikk Légiközlekedés-védelem (1) A felek a nemzetközi jogból eredő jogaikkal és kötelezettségeikkel összhangban megerősítik, hogy a polgári repülés védelmének jogellenes beavatkozásokkal szembeni biztosítására irányuló kölcsönös kötelezettségük e megállapodás szerves részét képezi. A felek – a nemzetközi jog szerinti jogaik és kötelezettségeik általános érvényének korlátozása nélkül – különösen az alábbi megállapodásokkal járnak el összhangban: a légi járművek fedélzetén elkövetett bűncselekményekről és egyéb cselekményekről szóló, 1963. szeptember 14-én Tokióban aláírt egyezmény, a légi járművek jogellenes hatalomba kerítésének leküzdéséről szóló, 1970. december 16-án Hágában aláírt egyezmény, a polgári légi közlekedés biztonsága elleni jogellenes cselekmények leküzdéséről szóló 1971. szeptember 23-án Montrealban aláírt egyezmény, valamint a polgári légi közlekedést szolgáló nemzetközi repülőtereken elkövetett erőszakos jogellenes cselekmények leküzdéséről szóló, 1988. február 24-én Montrealban aláírt jegyzőkönyv. (2) A felek kérésre minden szükséges segítséget megadnak egymásnak a polgári repülés védelme ellen irányuló fenyegetések leküzdése érdekében, beleértve a polgári légi járművek jogellenes hatalomba kerítésére irányuló cselekmények, valamint az ilyen légi jármű, utasai és személyzete, a repülőterek és a léginavigációs berendezések biztonsága elleni jogellenes cselekmények megakadályozását is. (3) A felek egymással fenntartott kapcsolataikban a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet által megállapított és az Egyezmény mellékletét képező, a légi közlekedés védelmére vonatkozó rendelkezéseknek és javasolt gyakorlatnak megfelelően járnak el; előírják, hogy a területükön bejegyzett légi járművek üzemeltetői; azok az üzemeltetők, akiknek fő telephelye vagy állandó lakhelye a területükön van; valamint a területükön lévő repülőterek üzemeltetői ezen repülésvédelmi előírásoknak megfelelően járjanak el. (4) Mindkét fél biztosítja a hatékony intézkedések megtételét saját területén a légi járművek védelme, az utasok, a személyzet és csomagjaik és kézipoggyászaik átvizsgálása, valamint a teherárunak és a légi járművön található készleteknek a beszállás vagy berakodás előtt és közben történő ellenőrzése érdekében, továbbá biztosítja, hogy ezeket az intézkedéseket a polgári repülés védelme ellen irányuló fenyegetés növekedésének megfelelően kiigazítják. A felek egyetértenek abban, hogy a másik fél által megkövetelt, a területéről történő felszállásra és ezen másik fél területén való tartózkodásra vonatkozó védelmi előírásokat betartják. A felek méltányos megfontolás tárgyává teszik a másik félnek az egyes konkrét fenyegetéssel szembeni különleges védelmi intézkedések megtételére irányuló kérelmét. (5) Teljes mértékben figyelembe véve és kölcsönösen tiszteletben tartva egymás szuverenitását, a területére történő belépésre vonatkozóan bármely fél védelmi intézkedéseket fogadhat el. E fél lehetőség szerint figyelembe veszi a másik fél által már alkalmazott védelmi intézkedéseket, valamint a másik fél által nyújtott bármely véleményt. Mindegyik fél elismeri azonban, hogy e cikk egyetlen rendelkezése sem korlátozza a felek azon jogát, hogy a repülés védelmére fenyegetést jelentő járat vagy járatok területükre való belépését megtagadják. (6) A védelem elleni konkrét fenyegetés esetén bármely fél szükséghelyzeti intézkedéseket tehet, a módosításokat is beleértve. Ezen intézkedésekről a másik fél illetékes hatóságait késedelem nélkül értesíteni kell. (7) A felek hangsúlyozzák, hogy az összeegyeztethető gyakorlat és előírások kialakítása a légi közlekedés védelme előmozdításának és a szabályozás terén mutatkozó különbségek minimalizálásának fontos eszköze. E célból a felek teljes mértékben kihasználják és továbbfejlesztik a jelenlegi és a javasolt védelmi intézkedésekre vonatkozó egyeztetések meglévő fórumait. A felek várakozása szerint ezen egyeztetések többek között a másik fél által javasolt vagy mérlegelt új védelmi intézkedésekkel, ezen belül a védelmi intézkedéseknek a körülmények változása miatti felülvizsgálatával; a másik fél által támasztott védelmi intézkedéseknek való megfelelés érdekében az egyik fél által javasolt intézkedésekkel; a légi közlekedés védelmére vonatkozó intézkedéseket illetően az előírások eredményesebb kiigazításának lehetőségeivel; valamint az egyik fél követelményeinek a másik fél jogi kötelezettségeivel való összeegyeztethetőségével foglalkoznak. Ezen egyeztetések célja, hogy elősegítsék az új védelmi kezdeményezések és követelmények mielőbbi bejelentését és előzetes vitáját. (8) A közlekedés védelmének biztosítására tett azonnali intézkedések szükségességének sérelme nélkül a felek megerősítik, hogy a védelmi intézkedések mérlegelésekor értékelik a nemzetközi légi közlekedésre gyakorolt lehetséges kedvezőtlen hatásokat, és – jogi előírás hiányában – e tényezőket figyelembe veszik a védelmi kérdések megoldásához szükséges és megfelelő intézkedések meghatározásakor. (9) Légi jármű jogellenes hatalomba kerítése, illetve ilyen veszély fennállása, vagy más, az utasok, a személyzet, a légi járművek, a repülőterek vagy a léginavigációs berendezések biztonsága elleni jogellenes cselekmény vagy annak veszélye esetén a felek segítséget nyújtanak egymásnak a kommunikáció elősegítése és más, az ilyen cselekmény vagy veszély gyors és biztonságos megszüntetésére szolgáló megfelelő intézkedések megtétele révén. (10) Amennyiben valamelyik fél megalapozottan véli úgy, hogy a másik fél nem e cikk légiközlekedés-védelmi rendelkezéseinek megfelelően járt el, illetékes hatóságai azonnali konzultációt kérhetnek a másik fél illetékes hatóságaitól. Amennyiben az ilyen kérelemtől számított 15 napon belül nem sikerül kielégítő megegyezésre jutni, ez alapot szolgáltat a fél légitársasága vagy légitársaságai üzemeltetési engedélyének és műszaki engedélyeinek visszatartására, visszavonására, korlátozására, vagy feltételekhez kötésére. Szükséghelyzetben a felek a 15 nap letelte előtt ideiglenes intézkedéseket hozhatnak. (11) A repülőtérnek az e cikk (3) bekezdésében említett légiközlekedés-védelmi előírásoknak és gyakorlatnak való megfelelése tekintetében végzett értékelésektől függetlenül, a felek a másik fél együttműködését kérhetik annak megállapításához, hogy a másik fél különleges védelmi intézkedései a kérelmező fél követelményeinek eleget tesznek-e. A felek illetékes hatóságai előzetesen egyeztetik az értékelendő repülőtereket és az értékelés időpontjait, továbbá megállapítják az értékelések eredményeinek elemzésére vonatkozó eljárást. Az értékelések eredményeit figyelembe véve, a kérelmező fél határozhat úgy, hogy a másik fél területén azonos szintű védelmi intézkedéseket alkalmaznak, annak érdekében, hogy az átszálló utasok, poggyászaik és/vagy az átrakandó rakomány a kérelmező fél területén mentesüljön az újabb vizsgálat alól. E határozatot a másik féllel közölni kell. 10. Cikk Kereskedelmi lehetőségek (1) A felek légitársaságai képviseleteket hozhatnak létre a másik fél területén a légi közlekedés, valamint a kapcsolódó tevékenységek hirdetése és értékesítése céljából. (2) A felek légitársaságai – a másik fél belépésre, tartózkodásra és munkavállalásra vonatkozó törvényeivel és rendelkezéseivel összhangban – a másik fél területére bevihetik, és ott alkalmazásban tarthatják a légiközlekedési szolgáltatások nyújtásához szükséges irányító, értékesítési, műszaki, üzemeltetési és egyéb szakmai személyzetet. (3) a) Az alábbi b) pont sérelme nélkül mindegyik légitársaságnak jogában áll a másik fél területén való földi kiszolgálás tekintetében: (i) saját földi kiszolgálását („saját kiszolgálás”) elvégezni, vagy választása szerint (ii) teljes vagy részleges földi kiszolgálást nyújtó, egymással versenyben álló szolgáltatók közül választani, amennyiben a felek törvényei és rendelkezései az ilyen szolgáltatók számára lehetővé teszik a piacra jutást, és amennyiben ilyen szolgáltatók jelen vannak a piacon. b) Az (i) és (ii) alpont, valamint a fenti a) pont szerinti jogok kizárólag a repülőtér biztonságos üzemeltetése fenntartásának szükségességével indokolható hely- vagy kapacitáshiány miatt korlátozhatók. Amennyiben az ilyen korlátozások nem teszik lehetővé a saját kiszolgálást, és amennyiben nem létezik valódi verseny a földi kiszolgálást nyújtó szolgáltatók között, minden ilyen szolgáltatást egyenlően és megfelelő mértékben hozzáférhetővé kell tenni valamennyi légitársaság számára; az ilyen szolgáltatások díjai nem haladhatják meg azok összköltségét, beleértve az eszközök értékcsökkenés utáni ésszerű megtérülését. (4) Mindkét fél bármely légitársasága közvetlenül és/vagy – a légitársaság szabad mérlegelése szerint – értékesítési ügynökein vagy a légitársaság által kijelölt egyéb közvetítőn keresztül értékesítheti légiközlekedési szolgáltatásait a másik fél területén. Minden légitársaság jogosult ilyen légiközlekedési szolgáltatást értékesíteni, és bármely személy jogosult ilyen légiközlekedési szolgáltatást a terület pénznemében vagy szabadon átváltható pénznemekben megvásárolni. (5) Minden légitársaság jogosult a helyben kiadott összegeken felüli helyi bevételek átváltására és a másik fél területéről saját országa vagy – kérelemre és amennyiben az nem összeegyeztethetetlen az általánosan alkalmazott törvényekkel vagy rendelkezésekkel – a választása szerinti ország vagy országok területére történő átutalására. Az átváltást és átutalást haladéktalanul, korlátozás vagy adó megállapítása nélkül, a légifuvarozó átutalásra vonatkozó alapkérelme benyújtásának napján a folyó ügyletekre és átutalásra érvényes átváltási árfolyamon engedélyezni kell. (6) A felek légitársaságai jogosultak a másik fél területén a helyi pénznemben fizetni a helyi kiadásokért, az üzemanyag-vásárlást is beleértve. A felek légitársaságai a másik fél területén szabad mérlegelésük szerint a helyi valutaátváltási szabályozás szerint szabadon átváltható pénznemben is fizethetnek az ilyen kiadásaikért. (7) A megállapodás hatálya alá tartozó szolgáltatások nyújtása vagy kínálása tekintetében a felek bármely légitársasága együttműködési kereskedelmi – például helyfoglalási (blocked space) vagy közös üzemeltetési (code share) – megállapodásokat köthet: a) a felek bármely légitársaságával vagy légitársaságaival, b) harmadik ország bármely légitársaságával vagy légitársaságaival, valamint c) bármely ország felszíni (szárazföldi vagy vízi) közlekedési szolgáltatójával, feltéve, hogy (i) az ilyen megállapodás valamennyi résztvevője rendelkezik a megfelelő engedéllyel; és (ii) a megállapodások eleget tesznek a nemzetközi légiközlekedési szolgáltatások üzemeltetése és nyújtása tekintetében a felek által szokásosan alkalmazott törvények és rendelkezések értelmében meghatározott feltételeknek. (8) A felek légitársaságai jogosultak bármely fél vagy harmadik országok társaságaival – a légitársaságokat is beleértve – franchise- vagy márkahasználati megállapodásokat kötni, feltéve, hogy a légitársaságok rendelkeznek a megfelelő engedéllyel; és eleget tesznek az ilyen megállapodások tekintetében a felek által szokásosan alkalmazott törvények és rendelkezések értelmében meghatározott feltételeknek. E megállapodásokra az 5. mellékletet kell alkalmazni. (9) A felek légitársaságai a nemzetközi légi közlekedésben a légi jármű személyzettel való ellátása érdekében megállapodást köthetnek: a) a felek bármely légitársaságával vagy légitársaságaival, valamint b) harmadik ország bármely légitársaságával vagy légitársaságaival, feltéve, hogy az ilyen megállapodás valamennyi részes fele rendelkezik a megfelelő engedéllyel, és eleget tesz az ilyen megállapodások tekintetében a felek által szokásosan alkalmazott törvények és rendelkezések értelmében meghatározott feltételeknek. Egyik fél sem írhatja elő a másik fél légi járművet szolgáltató légitársasága számára, hogy azon útvonalak e megállapodás szerinti forgalmi jogainak birtokában legyen, amelyen a légi járművet üzemeltetni fogják. (10) E megállapodás bármely egyéb rendelkezése ellenére a felek légitársaságai és közvetett árufuvarozási szolgáltatói korlátozás nélkül igénybe vehetnek a nemzetközi légi közlekedéshez kapcsolódó bármilyen felszíni árufuvarozást, a felek területén lévő bármely pontra vagy pontról vagy harmadik országokban, beleértve minden vámhivatallal rendelkező repülőtérre és repülőtérről való szállítást, és beleértve adott esetben a vámszabad raktárban lévő áru fuvarozásának a hatályos törvények és rendelkezések szerinti jogát. Az ilyen – felszínen vagy légi úton haladó – áru vámkezelésre jogosult, illetve azzal a repülőtéri vámhivatalhoz lehet fordulni. A légitársaságok maguk gondoskodhatnak saját felszíni közlekedésükről, vagy biztosíthatják azt egyéb felszíni fuvarozóval kötött megállapodás révén, beleértve a más légitársaságok által üzemeltetett felszíni fuvarozást és a közvetett légi árufuvarozó szolgáltatókat is. Az ilyen intermodális árufuvarozási szolgáltatásokat kínálhatják a kombinált légi- és a felszíni fuvarozásra együttesen kiszabott áron, amennyiben a fuvaroztatót nem tévesztik meg az ilyen fuvarozás tényleges adatai tekintetében. 11. Cikk Vámok és egyéb terhek (1) Az egyik fél területére történő megérkezéskor a másik fél légitársaságai által a nemzetközi légi közlekedésben üzemeltetett légi járművek, szokásos berendezéseik, földi berendezéseik, az üzem- és kenőanyagok, a műszaki fogyóeszközök, a tartalék alkatrészek (a hajtóműveket is beleértve), a légi járművek készletei (többek között az utasok által a repülés alatt korlátozott mennyiségben megvásárolható vagy elfogyasztható élelmiszereket, italokat és égetett szeszes italokat, dohányárut és egyéb termékeket), valamint egyéb, kizárólag a nemzetközi légi közlekedésben részt vevő légi jármű üzemeltetésére vagy kiszolgálására szolgáló vagy azzal kapcsolatban használt cikkek – viszonossági alapon – mentesek a) az Európai Közösség nemzeti hatóságai által kivetett és b) nem a nyújtott szolgáltatások költségén alapuló valamennyi importkorlátozás, vagyon- és tőkeadó, vám, jövedéki adó, valamint a hasonló díjak és egyéb terhek alól, feltéve hogy e berendezések és készletek a légi jármű fedélzetén maradnak. (2) Viszonossági alapon mentesek továbbá az e cikk (1) bekezdésében említett adók, vámok, díjak és egyéb terhek alól, a nyújtott szolgáltatás költségén alapuló díjak kivételével: a) a valamely fél területére – ésszerű határokon belül – bevitt vagy ott beszerzett, és a másik fél nemzetközi légi közlekedésben részt vevő légitársaságának a területről eltávozó légi járművén való felhasználás céljából a légi jármű fedélzetére felvitt készletek, még abban az esetben is, ha ezeket a készleteket a repülésnek azon fél területére eső szakaszán használják fel, ahol azokat a fedélzetre felvitték; b) az egyik fél területére a másik fél légitársasága által a nemzetközi légi közlekedésben használt légi jármű műszaki kiszolgálása, karbantartása vagy javítása céljából bevitt földi berendezések és tartalék alkatrészek (beleértve a hajtóműveket is); c) a valamely fél területére a másik fél nemzetközi légi közlekedésben részt vevő légitársaságának légi járművén való felhasználás céljából bevitt vagy ott beszerzett kenőanyagok és műszaki fogyóeszközök, még abban az esetben is, ha ezeket a készleteket a repülésnek azon fél területére eső szakaszán használják fel, ahol azokat a fedélzetre felvitték; valamint d) a valamely fél területére – a felek vámjogszabályai értelmében – bevitt vagy ott beszerzett, és a másik fél nemzetközi légi közlekedésben részt vevő légitársaságának a területről eltávozó légi járművén való felhasználás céljából a légi jármű fedélzetére felvitt nyomtatott kiadványok, még abban az esetben is, ha ezeket a készleteket a repülésnek azon fél területére eső szakaszán használják fel, ahol azokat a fedélzetre felvitték. (3) Az e cikk (1) és (2) bekezdésében említett berendezéseket és készleteket felszólításra a megfelelő hatóságok felügyelete vagy ellenőrzése alá kell helyezni. (4) Az e cikkben biztosított mentességek abban az esetben is igénybe vehetők, ha az egyik fél légitársaságai az e cikk (1) és (2) bekezdésében meghatározott árucikkek kölcsönbeadása vagy a másik fél területén történő átadása érdekében olyan légitársasággal kötöttek szerződést, amelynek részére a másik fél hasonló mentességeket biztosít. (5) A megállapodás egyetlen rendelkezése sem akadályozza a feleket abban, hogy adókat, járulékokat, vámokat, díjakat vagy egyéb terheket vessenek ki az utasok részére értékesített, nem a fedélzeten történő fogyasztásra szánt árukra, a területükön belüli két olyan pont között üzemeltetett légi járat működtetésének egy szakasza során, ahol a beszállás vagy a kiszállás engedélyezett. (6) Abban az esetben, ha kettő vagy több tagállam az USA légitársaságai – e tagállamok között üzemeltetett – légi járműveinek az e tagállamok területén való ellátására szánt üzemanyag tekintetében a 2003. október 27-i 2003/96/EK tanácsi rendelet 14. cikkének b) pontjában foglalt mentességről való lemondással kíván élni, a 18. cikk (4) bekezdése e) pontjának megfelelően a vegyes bizottság vizsgálja meg e kérdést. (7) A felek kérhetik légitársaságuk vagy légitársaságaik nevében a másik fél együttműködését az állami vagy helyi önkormányzatok vagy hatóságok által az e cikk (1) és (2) bekezdésében meghatározott árukra kiszabott adók, vámok, díjak és egyéb terhek alóli, valamint az üzemanyag-forgalmi adó alóli mentesség biztosítása tekintetében, az e cikkben meghatározott feltételek szerint, kivéve amennyiben e díjak a szolgáltatás nyújtásának költségein alapulnak. E kérelemre való válaszában a másik fél a megfelelő kormányzati egység vagy hatóság tudomására hozza a kérelmező fél álláspontját, és annak megfelelő figyelembevételére ösztönzi. 12. Cikk Használati díjak (1) A felek díjszabásért felelős illetékes hatóságai vagy szervei által a másik fél légitársaságaira kivethető díjaknak igazságosnak, ésszerűnek, a jogtalan hátrányos megkülönböztetéstől mentesnek, és a felhasználók csoportjai között méltányosan megosztottnak kell lenniük. A másik fél légitársaságaira kiszabott ilyen használati díjakat semmilyen esetben sem lehet a bármely más légitársaság számára a díjak meghatározásakor rendelkezésre álló legelőnyösebb feltételeknél kedvezőtlenebb feltételek alapján kiszabni. (2) A másik fél légitársaságaira kiszabott használati díjak tükrözhetik – de nem haladhatják meg – a repülőtéren vagy a repülőtérrendszeren belül található megfelelő repülőtéri, repülőtéri környezeti, léginavigációs és repülésbiztonsági berendezések és szolgáltatások biztosításának a díjszabásért felelős illetékes hatóságok vagy szervek számára felmerülő teljes költségét. Az ilyen díjak tartalmazhatják az eszközök értékcsökkenés utáni ésszerű megtérülését. A díjszabás alá tartozó berendezéseket és szolgáltatásokat hatékony és gazdaságos módon kell biztosítani. (3) A felek ösztönzik a területükön a díjszabásért felelős illetékes hatóságok vagy szervek és a szolgáltatásokat és a berendezéseket igénybe vevő légitársaságok közötti konzultációt, valamint a díjszabásért felelős illetékes hatóságok vagy szervek és a légitársaságok közötti azon információk cseréjét, amelyek szükségesek lehetnek – e cikk (1) és (2) bekezdésének elveivel összhangban – a díjak ésszerűségének megfelelő felülvizsgálatához. A felek ösztönzik a díjszabásért felelős illetékes hatóságokat arra, hogy a felhasználókat a használati díjak módosítására irányuló minden javaslat esetében ésszerű időn belül értesítsék annak érdekében, hogy ismertethessék álláspontjaikat a módosítások végrehajtása előtt. (4) A 19. cikk szerinti vitarendezési eljárás során a fél megszegi e cikk rendelkezéseit, amennyiben a) elmulasztja a másik fél által kifogásolt díjak vagy gyakorlat ésszerű határidőn belüli felülvizsgálatát; vagy b) az ilyen felülvizsgálatot követően elmulasztja a hatáskörébe tartozó valamennyi, az e cikkel összeegyeztethetetlen díjak vagy gyakorlat orvoslását szolgáló intézkedést megtenni. 13. Cikk Díjszabás (1) Az e megállapodás értelmében nyújtott légiközlekedési szolgáltatások díjai szabadon kerülnek megállapításra, és nem képezhetik jóváhagyás tárgyát, és nem kérhető azok benyújtása. (2) Az (1) bekezdés ellenére: a) Az USA légitársaságai által egy tagállam valamely pontja és egy másik tagállam valamely pontja közötti nemzetközi légi közlekedésre megállapítani javasolt vagy megállapított ár bevezetésének vagy fenntartásának összhangban kell állnia az 1992. július 23-i 2409/92/EGK tanácsi rendelet 1. cikkének (3) bekezdésével vagy a helyébe lépő, annál nem szigorúbb rendelettel. b) E bekezdés értelmében a felek légitársaságai kérelemre azonnali hozzáférést biztosítanak a korábbi, a hatályos és a javasolt árakhoz a felek illetékes hatóságai számára az e hatóságok által elfogadható módon és formában. 14. Cikk Állami szubvenciók és támogatás (1) A felek elismerik, hogy az állami szubvenciók és támogatás hátrányosan befolyásolhatják a légitársaságoknak az e megállapodás hatálya alá tartozó nemzetközi légi közlekedés terén való tisztességes és egyenlő versenylehetőségeit. (2) Amennyiben valamelyik fél úgy véli, hogy a másik fél által mérlegelt vagy általa a légitársaságainak juttatott állami szubvenciók és támogatás hátrányosan befolyásolná vagy befolyásolja saját légitársaságai tisztességes és egyenlő versenylehetőségeit, észrevételeit közölheti az adott féllel. Kérelmezheti továbbá a vegyes bizottság összehívását a 18. cikkben foglaltak szerint a kérdés megvitatása és a jogos aggályokra való megfelelő válaszok kidolgozása érdekében. (3) A felek a másik fél területén lévő illetékes kormányzati szervekhez fordulhatnak – az állami, tartományi és helyi egységeket is beleértve –, ha úgy vélik, hogy az ilyen egységek által mérlegelt vagy juttatott szubvenciók vagy támogatás a (2) bekezdésben említettek szerint hátrányosan befolyásolja a versenyt. Amennyiben valamelyik fél ilyen közvetlen kapcsolatfelvétel mellett határoz, erről diplomáciai úton késedelem nélkül értesti a másik felet. Kérheti a vegyes bizottság összehívását is. (4) E cikk hatálya alá tartozik például a bármely kormányzati szerv által juttatott tőkeinjekciók, kereszttámogatások, támogatások, biztosítékok, tulajdonjog, adókönnyítés vagy adómentesség kérdése. 15. Cikk Környezetvédelem (1) A felek elismerik, hogy a környezetvédelem fontos szerepet játszik a nemzetközi légiközlekedési politika kidolgozása és alkalmazása során. A felek elismerik, hogy a környezetvédelmi intézkedések költségeit és hasznait körültekintően mérlegelni kell a nemzetközi légiközlekedési politika kialakítása során. (2) A javasolt környezetvédelmi intézkedések mérlegelése során a felek megvizsgálják az e megállapodásban foglalt jogok gyakorlására irányuló, lehetséges kedvezőtlen hatásukat, és amennyiben ilyen intézkedéseket fogadnak el, megfelelő lépéseket tesznek e kedvezőtlen hatások mérséklése érdekében. (3) Környezetvédelmi intézkedések meghatározásakor az Egyezmény mellékleteiben szereplő, a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet által elfogadott légiközlekedési környezetvédelmi előírásokat kell követni, kivéve, ha ezektől való eltérések bevezetésére került sor. A felek e megállapodás 2. cikkével és 3. cikkének (4) bekezdésével összhangban alkalmazzák az e megállapodás hatálya alá tartozó légi szolgáltatásokat befolyásoló környezetvédelmi intézkedéseket. (4) Amennyiben az egyik fél úgy véli, hogy a légi közlekedéssel kapcsolatos környezetvédelmi ügy e megállapodás alkalmazása és végrehajtása tekintetében aggályokat vet fel, kérheti a vegyes bizottság összehívását a 18. cikk értelmében a kérdés megvitatása és a jogos aggályokra való megfelelő válaszok kidolgozása érdekében. 16. Cikk Fogyasztóvédelem A felek megerősítik a fogyasztóvédelem jelentőségét, és bármely fél kérheti a vegyes bizottság összehívását az általa fontosnak tartott fogyasztóvédelmi kérdések megvitatása érdekében. 17. Cikk Számítógépes helyfoglalási rendszerek (1) Az egyik fél területén működő számítógépes helyfoglalási rendszerek (CRS) szállítói jogosultak CRS-üket azon utazási irodák vagy utazási társaságok számára bevezetni, azt karbantartani és szabadon rendelkezésre bocsátani, amelyek fő gazdasági tevékenységként utazáshoz kapcsolódó termékeket forgalmaznak a másik fél területén, amennyiben a CRS megfelel a másik fél által előírt valamennyi vonatkozó szabályozási követelménynek. (2) A CRS-képernyők tekintetében (a szerkesztési és a megjelenítési paramétereket is beleértve) egyik fél sem szabhat ki saját területén a másik fél CRS-szállítói számára a saját CRS-szállítóinak előírt követelményeknél szigorúbb követelményeket, továbbá nem engedélyezheti ilyen követelmények kiszabását. (3) A felek azon CRS-tulajdonosai/üzemeltetői, akik – adott esetben – megfelelnek a másik fél által előírt valamennyi vonatkozó szabályozási követelménynek, ugyanolyan feltételek mellett jogosultak a másik fél területén CRS-tulajdonjoggal rendelkezni, mint a másik fél tulajdonosai/üzemeltetői. 18. Cikk A vegyes bizottság (1) A felek képviselőiből álló vegyes bizottság évente legalább egyszer ülésezik az e megállapodással kapcsolatos konzultációk lefolytatása, valamint a megállapodás alkalmazásának felülvizsgálata érdekében. (2) Bármely fél kérheti a vegyes bizottság összehívását az e megállapodás értelmezésére vagy alkalmazására vonatkozó kérdések megoldása érdekében is. A 20. cikk vagy a 2. melléklet tekintetében azonban a vegyes bizottság kizárólag a vállalt kötelezettségek végrehajtásának valamely részes fél általi megtagadására, valamint a versennyel összefüggő döntések által a megállapodás alkalmazására kifejtett hatásra vonatkozó kérdésekkel foglalkozhat. Az ülést a lehető legkorábbi időpontra, de – eltérő megállapodás hiányában – legkésőbb a kérelem kézbesítésétől számított hatvan napon belül kell összehívni. (3) A vegyes bizottság legkésőbb az első éves ülésén – azt követően pedig szükség szerint – felülvizsgálja a megállapodás végrehajtásának egészét, beleértve a légiközlekedési infrastruktúra korlátainak a 3. cikkben megállapított jogok gyakorlására kifejtett hatását, a 9. cikk értelmében tett biztonsági intézkedések hatását, a versenyfeltételekre – a számítógépes helyfoglalási rendszereket is beleértve – gyakorolt hatást, valamint a megállapodás végrehajtásának valamennyi társadalmi hatását. (4) A vegyes bizottság továbbá segíti az együttműködést azáltal, hogy: a) ösztönzi – többek között a védelem, a biztonság, a környezetvédelem, a légiközlekedési infrastruktúra (a résidőt is beleértve) és a fogyasztóvédelem területén – a szakértői szintű, új jogszabályi vagy szabályozási kezdeményezésekről és fejleményekről szóló eszmecseréket; b) figyelembe veszi a megállapodás alkalmazása során jelentkező társadalmi hatásokat, és megfelelő válaszokat dolgoz ki a jogosnak talált aggályokra; c) mérlegeli a megállapodás továbbfejlesztésének lehetséges területeit, többek között ajánlásokat tesz a megállapodás módosítására; d) nyilvántartja a felek által a vegyes bizottságban az állami szubvenciókkal vagy támogatással kapcsolatosan felvetett kérdéseket; e) konszenzuson alapuló döntéseket hoz a 11. cikk (6) bekezdésének alkalmazására vonatkozó bármely ügyben; f) az ideiglenes alkalmazás első évében a légitársaságok állampolgárság tekintetében vett megfelelését illetően a szabályozási döntésekre vonatkozó megközelítéseket alakít ki az ilyen döntések kölcsönös elismerése érdekében; g) a légitársaságok ellenőrzésére vonatkozó ügyekben hozott döntéseik során a felek által alkalmazott kritériumok tekintetében egységes értelmezést alakít ki a titoktartási követelmények által megengedett mértékig; h) adott esetben erősíti a nemzetközi szervezetekben felvetett és a harmadik országokkal kapcsolatos légiközlekedési kérdésekben folytatott konzultációt, beleértve a közös megközelítés elfogadása kérdésének mérlegelését is; i) konszenzuson alapuló döntést hoz a 4. melléklet 1. cikkének (3) bekezdése és a 4. melléklet 2. cikkének (3) bekezdése által szabályozott esetekben. (5) A felek közös célja – e megállapodás harmadik országokra való kiterjesztésével – az Atlanti-óceán mindkét oldalán a fogyasztók, a légitársaságok, a munkaerő és a közösség számára a legnagyobb előnyök biztosítása. Ennek érdekében a vegyes bizottságnak olyan javaslat kidolgozására kell törekednie, amely a harmadik országoknak e megállapodáshoz való csatlakozásához szükséges feltételekre és eljárásokra vonatkozik, beleértve a megállapodás szükséges módosításait is. (6) A vegyes bizottság működése konszenzuson alapul. 19. Cikk Választottbíráskodás (1) A 20. cikk vagy a 2. melléklet alapján felmerülő kérdésektől eltekintve bármely, az e megállapodás alkalmazásával vagy értelmezésével összefüggő, a vegyes bizottság ülésén nem rendezett vita – a felek egyetértésével – döntésre egy személy vagy testület elé terjeszthető. Amennyiben a felek ebben nem állapodnak meg, a vitát bármely fél kérésére az alábbi eljárással összhangban választottbíróság elé kell terjeszteni. (2) A felek eltérő megállapodása hiányában a választottbíróság három választottbíróból áll, akiket a következőképpen választanak ki: a) A választottbíráskodás iránti kérelem kézhezvételétől számított 20 napon belül mindegyik fél megnevez egy választottbírót. E két választottbíró a megnevezésüket követő 45 napon belül közös megegyezéssel egy harmadik választottbírót jelöl ki, aki a választottbíróság elnökeként jár el. b) Amennyiben valamelyik fél nem nevez meg választottbírót, vagy a harmadik választottbíró e bekezdés a) pontja szerinti kijelölésére nem kerül sor, bármely fél kérheti a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet Tanácsának elnökét, hogy jelölje ki a szükséges választottbírót vagy választottbírákat a kérelem kézhezvételétől számított 30 napon belül. Amennyiben a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet Tanácsának elnöke az Egyesült Államok vagy valamely tagállam állampolgára, akkor az ilyen alapon nem kizárt rangidős alelnök végzi a kinevezést. (3) Eltérő megállapodás hiányában a bíróság e megállapodással összhangban állapítja meg joghatóságát és határozza meg eljárási szabályzatát. Megalakulása után a bíróság – bármely fél kérelmére – felkérheti a másik felet ideiglenes könnyítő intézkedések végrehajtására a bíróság végleges határozatáig. A bíróság utasítására vagy bármelyik fél kérésére a bíróság teljes felállását követően legkésőbb 15 napon belül konferenciát kell tartani a bíróság számára a választottbíráskodás tárgyát képező kérdések és a konkrét követendő eljárások meghatározásának céljából. (4) Eltérő megállapodás vagy a bíróság utasítása hiányában: a) A keresetet a bíróság teljes felállásától számított 30 napon belül, az ellenkérelmet az ezt követő 40 napon belül kell benyújtani. A felperes bármely válaszát az ellenkérelem beadását követő 15 napon belül nyújtja be. Az alperes bármely válaszát az ezt követő 15 napon belül nyújtja be. b) A bíróság köteles bármely fél kérésére meghallgatást tartani, illetve saját kezdeményezésére is tarthat meghallgatást, az utolsó válasz iktatását követő 15 napon belül. (5) A bíróságnak törekednie kell arra, hogy a meghallgatás lefolytatását követő 30 napon belül, illetve meghallgatás hiányában az utolsó válasz beadását követő 30 napon belül meghozza írásbeli határozatát. A bíróság többségi döntése az irányadó. (6) A döntés meghozatalától számított 10 napon belül a felek a határozat pontosítását kérhetik, ezt a kérelem benyújtásától számított 15 napon belül meg kell adni. (7) Amennyiben a bíróság e megállapodás megsértését állapítja meg, és a felelős fél nem orvosolja azt, vagy a bíróság határozatának közlését követő 40 napon belül nem állapodik meg a másik féllel kölcsönösen kielégítő megoldásról, a másik fél felfüggesztheti az e megállapodásból eredő, hasonló előnyök alkalmazását, amíg a felek megállapodásra nem jutottak a vita rendezéséről. E bekezdés egyetlen rendelkezése sem értelmezhető oly módon, hogy az korlátozná bármely fél azon jogát, hogy a nemzetközi joggal összhangban arányos intézkedéseket tegyen. (8) A bíróság költségei, beleértve a választottbírók díjait és költségeit, a felek között egyenlően oszlanak meg. A Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet Tanácsának elnöke vagy e Tanács bármely alelnöke számára az e cikk (2) bekezdése b) pontjában foglalt eljárásokkal kapcsolatban felmerülő bármely költség a bíróság költségeinek részeként tekintendő. 20. Cikk Verseny (1) A felek elismerik, hogy a transzatlanti piacon működő légitársaságok közötti verseny fontos e megállapodás célkitűzéseinek előmozdításához, valamint megerősítik, hogy versenyszabályozó rendszereiket a verseny egészének, nem pedig az egyéni versenytársak védelme és ösztönzése érdekében alkalmazzák. (2) A felek elismerik, hogy versenyszabályozó rendszereiknek a nemzetközi légi közlekedésre való alkalmazása során felmerülhetnek olyan különbségek, amelyek a transzatlanti piacra hatással vannak, és hogy e különbségek minimálisra csökkentésével ösztönözhető ezen a piacon a légitársaságok közötti verseny. (3) A felek elismerik, hogy a versenyhatóságaik közötti együttműködés elősegíti a piaci versenyt, és összeegyeztethető szabályozásokhoz vezethet, valamint a fuvarozók közötti megállapodások versenyszempontú felülvizsgálata tekintetében minimalizálhatja a megközelítésbeli különbségeket. Következésképpen a feleknek a lehetőségekhez mérten elő kell mozdítaniuk ezen együttműködést, a 2. melléklettel összhangban figyelembe véve a hatóságok különböző feladatait, hatásköreit és eljárásait. (4) A vegyes bizottságot évente tájékoztatni kell a 2. melléklet szerinti együttműködés eredményeiről. 21. Cikk A tárgyalások második fordulója (1) A felek közös célja a piacok további megnyitása, valamint az Atlanti-óceán mindkét oldalán a fogyasztók, a légitársaságok, a munkaerő és a közösség számára a legnagyobb előnyök biztosítása, ideértve a globális légiközlekedési ágazat tényeinek megfelelőbb tükrözése érdekében a beruházások megkönnyítését, a transzatlanti légiközlekedési rendszerek megerősítését, továbbá egy olyan keretrendszer létrehozását, amely a többi országot saját légiközlekedési szolgáltatási piacának megnyitására ösztönzi. A felek e megállapodás ideiglenes alkalmazásától számított legkésőbb 60 napon belül megkezdik a tárgyalásokat a második szakasz gyors kidolgozása érdekében. (2) E célból a második forduló tárgyalási menetrendje a felek egyike vagy mindegyike számára kiemelt fontossággal bíró, alábbi pontokat tartalmazza: a) a forgalmi jogok további liberalizálása; b) további külföldi beruházási lehetőségek; c) a környezetvédelmi intézkedések és az infrastrukturális korlátok hatása a forgalmi jogok gyakorlására; d) a kormány által finanszírozott légi közlekedéshez való további hozzáférés; valamint e) a légi járművek személyzettel való ellátása. (3) A felek a tárgyalások megkezdésének az (1) bekezdés értelmében esedékes időpontjától számított legkésőbb 18 hónapon belül felülvizsgálják a második fordulós megállapodás megkötése tekintetében elért eredményeket. Amennyiben a felülvizsgálat kezdetétől számított tizenkét hónapon belül a felek nem érnek el a második fordulóban megállapodást, a felek fenntartják maguknak a jogot az e megállapodásban meghatározott jogok felfüggesztésére. A jogok e felfüggesztése leghamarabb a Nemzetközi Légifuvarozási Szövetség (IATA) forgalmi idényének kezdetekor, a felfüggesztésről küldött értesítés időpontjától számított legalább tizenkét hónap elteltével léphet hatályba. 22. Cikk Más megállapodásokhoz való viszony (1) E megállapodás 25. cikk szerinti ideiglenes alkalmazása folyamán az 1. melléklet 1. szakaszában felsorolt kétoldalú megállapodásokat – az 1. melléklet 2. szakaszában meghatározottak kivételével – fel kell függeszteni. (2) E megállapodás 26. cikk szerinti hatálybalépésekor a megállapodás az 1. melléklet 1. szakaszában felsorolt kétoldalú megállapodások helyébe lép, az 1. melléklet 2. szakaszában meghatározott megállapodások kivételével. (3) Amennyiben a felek többoldalú megállapodás szerződő felévé válnak, vagy jóváhagynak valamely, a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet vagy más nemzetközi szervezet által elfogadott, e megállapodás hatálya alá tartozó kérdéseket érintő határozatot, a vegyes bizottság keretében konzultálnak annak meghatározása céljából, hogy e fejlemények figyelembevétele érdekében felül kell-e vizsgálni e megállapodást. 23. Cikk A megállapodás megszűnése Bármelyik fél, bármely időpontban diplomáciai úton írásban értesítheti a másik felet azon döntéséről, hogy a megállapodást fel kívánja mondani. A felmondásról szóló értesítést egyidejűleg a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezetnek is meg kell küldeni. E megállapodás a megszűnésről küldött írásbeli értesítés időpontját követően egy évvel, a Nemzetközi Légifuvarozási Szövetség (IATA) forgalmi idénye végén, greenwichi középidő szerint éjfélkor szűnik meg, amennyiben ezen. időszak lejárta előtt a felek nem egyeznek meg a bejelentés visszavonásáról. 24. Cikk A Nemzetközi Polgári Repülési Szervezetnél történő nyilvántartásba vétel Ezt a megállapodást és valamennyi módosítását a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet nyilvántartásba veszi. 25. Cikk Ideiglenes alkalmazás A 26. cikk szerinti hatálybalépésig: (1) A felek megállapodnak, hogy e megállapodást 2008. március 30-tól alkalmazzák. (2) Bármely fél, bármely időpontban diplomáciai úton írásban értesítheti a másik felet azon döntésről, hogy a megállapodást nem kívánja tovább alkalmazni. Ebben az esetben az alkalmazás az írásbeli értesítés időpontját követően egy évvel, a Nemzetközi Légifuvarozási Szövetség (IATA) forgalmi idénye végén, greenwichi középidő szerint éjfélkor szűnik meg, amennyiben ezen időszak lejárta előtt a felek nem egyeznek meg a bejelentés visszavonásáról. 26. Cikk Hatálybalépés Ez a megállapodás a felek közötti diplomáciai jegyzékváltás során megküldött azon utóbbi értesítés keltét követő egy hónappal lép hatályba, amely megerősíti, hogy a megállapodás hatálybalépéséhez szükséges valamennyi eljárás lezárult. E jegyzékváltás során az Egyesült Államok eljuttatja az Európai Közösség számára az Európai Közösségnek és tagállamainak szóló diplomáciai értesítést, az Európai Közösség pedig eljuttatja az Egyesült Államok számára az Európai Közösségtől és tagállamaitól származó diplomáciai értesítést vagy értesítéseket. Az Európai Közösségtől és tagállamaitól származó diplomáciai értesítésben vagy értesítésekben minden egyes tagállam megerősíti, hogy a megállapodás hatálybalépéséhez szükséges eljárásokat lezárta. Fentiek hiteléül, az alulírott, erre kellően feljogosított meghatalmazottak aláírták ezt a megállapodást. Kelt [...]-ban/-ben, a 200[...] év [...] havának [...] napján, két eredeti példányban. Az Amerikai Egyesült Államok részéről Az Osztrák Köztársaság részéről A Belga Királyság részéről A Bolgár Köztársaság részéről A Ciprusi Köztársaság részéről A Cseh Köztársaság részéről A Dán Királyság részéről Az Észt Köztársaság részéről A Finn Köztársaság részéről A Francia Köztársaság részéről A Németországi Szövetségi Köztársaság részéről A Görög Köztársaság részéről A Magyar Köztársaság részéről Írország részéről Az Olasz Köztársaság részéről A Lett Köztársaság részéről A Litván Köztársaság részéről A Luxemburgi Nagyhercegség részéről Málta részéről A Holland Királyság részéről A Lengyel Köztársaság részéről A Portugál Köztársaság részéről Románia részéről A Szlovák Köztársaság részéről A Szlovén Köztársaság részéről A Spanyol Királyság részéről A Svéd Királyság részéről Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága részéről Az Európai Közösség részéről Együttes nyilatkozat Az Egyesült Államoknak, valamint az Európai Közösségnek és tagállamainak a képviselői megerősítették, hogy a légiközlekedési megállapodást, amely …