13/2013. (VI. 17.) AB határozata a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. CLXI. törvény és a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szól

13/2013. (VI. 17.) AB határozata a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. CLXI. törvény és a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. CLXII. törvény egyes rendelkezései alaptörvény-ellenességének megállapításáról és megsemmisítéséről, valamint mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenesség és alkotmányos követelmény megállapításáról. Az Alkotmánybíróság teljes ülése jogszabály alaptörvény-ellenességének utólagos vizsgálata tárgyában – dr. Pokol Béla, dr. Lévay Miklós és dr. Stumpf István alkotmánybíró párhuzamos indokolásával, valamint dr. Balsai István, dr. Bragyova András, dr. Juhász Imre, dr. Kiss László, dr. Paczolay Péter, dr. Salamon László és dr. Szívós Mária alkotmánybírók különvéleményével – meghozta a következő 1. Az  Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a  bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény 175. §-ának „177–195. §-a,” szövegrésze alaptörvény-ellenes, ezért azt megsemmisíti. A 175. §-a következő szöveggel marad hatályban: „175.  § E  törvény 1–8.  §-a, 12–15.  §-a, II. Fejezete, III. Fejezete, 45.  §-a, V. Fejezete, Harmadik és Negyedik Része, X., XI. és XIII/A. Fejezete, továbbá 197.  §-a, 207.  §-a és 209.  §-a az  Alaptörvény 25.  cikk (7)  bekezdése alapján sarkalatosnak minősül.” 2. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CLXII. törvény 237. § (1) bekezdésének „valamint 226–233. §-a,” szövegrésze alaptörvény-ellenes, ezért azt megsemmisíti. A 237. § (1) bekezdése következő szöveggel marad hatályban: „237. § (1) E törvény 1–4. alcíme, III. Fejezete, 19–22. alcíme, 25–30. alcíme, V–X. Fejezete, XII. Fejezete, XIII. Fejezete, 223.  §-a, 224.  §-a, továbbá 236.  §-a az  Alaptörvény 25.  cikk (7)  bekezdése, valamint 26.  cikk (1) és (2)  bekezdése alapján sarkalatosnak minősül.” 3. Az  Alkotmánybíróság – hivatalból eljárva – megállapítja, hogy az  Országgyűlés mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenességet idézett elő azáltal, hogy a  bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CLXII. törvény 20.  § (1)  bekezdésében nem szabályozta az  Alaptörvény B)  cikk (1)  bekezdésében szereplő jogállamiság alkotmányos alapértékéből fakadó jogbiztonság követelményének megfelelően, hogy az OBH elnöke és a  Kúria elnöke milyen esetkörökben, milyen indokok alapján nyilváníthatja eredménytelennek az  olyan bírói álláshelyre kiírt pályázatot, amelyre több érvényes és a bírói tanácsok által rangsorolt pályázat is időben beérkezett. Az Alkotmánybíróság felhívja az  Országgyűlést, hogy jogalkotói kötelezettségének 2013. december 31-ig tegyen eleget. 4. Az Alkotmánybíróság – hivatalból eljárva – megállapítja: a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény 77. § (2) bekezdés második mondatának alkalmazása során az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében foglalt jogállamiság alkotmányos alapértékéből fakadó alkotmányos követelmény, hogy az  OBH elnöke azokat a személyzeti jellegű intézkedéseket tartalmazó határozatait, amelyekkel szemben jogorvoslatnak van helye, köteles okszerűen, az érintett jogorvoslathoz való jogára is figyelemmel megindokolni. 5. Az  Alkotmánybíróság a  bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény 26.  § (1) és (2) bekezdése, 77. § (2) bekezdés második mondata, 78. § (2) bekezdése, 89. § (2) és (3) bekezdése, 90. § (2) bekezdés g)  pontja, 103.  § (3)  bekezdése, 106.  § (1)  bekezdése, valamint a  175.  § egésze alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja. 6. Az Alkotmánybíróság a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CLXII. törvény 18. § (3)–(5) bekezdései, 21. §-a, 31. § (3) bekezdése, 67. §-a, 118. § (1) bekezdés első mondata, valamint a 237. § (1) bekezdésének egésze alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja. 7. Az Alkotmánybíróság a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény 114. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasítja. Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi. I. [1] 1. 2012. október 15-én, az  Alaptörvény 24.  cikk (2)  bekezdés e)  pontja alapján, az  Alaptörvénnyel való összhang utólagos vizsgálatára irányuló indítvánnyal fordult az  Alkotmánybírósághoz Magyarország Kormánya nevében a közigazgatási és igazságügyi miniszter (a továbbiakban: indítványozó). [2] Az indítvány előzményeként előadta, hogy az  Európa Tanács Velencei Bizottsága 2012. március 16–17-ei ülésén vizsgálta a  bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvényt (a  továbbiakban: Bszi.), valamint a  bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CLXII. törvényt (a  továbbiakban: Bjt.), és ezekkel kapcsolatban a CDL(2012)001. számú véleményében több ponton kritikát fogalmazott meg. Erre válaszul a Kormány törvényjavaslatot nyújtott be, az  Országgyűlés pedig elfogadta a  bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény, valamint a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CLXII. törvény módosításáról szóló 2012. évi CXI. törvényt (a  továbbiakban: Mód.tv.). Az  Európa Tanács Velencei Bizottsága 2012. október 12–13-ai ülésén a  módosított szabályokat is megvizsgálta, és [CDL-AD(2012)020. számú] véleményében egyes korábbi kritikáit továbbra is fenntartotta. Ezt követően döntött úgy a Kormány, hogy a vitatott pontok egy részében az Alkotmánybírósághoz fordul, és kéri ezen törvényhelyek Alaptörvénnyel való összhangjának vizsgálatát. [3] Az indítványozó az alábbiak szerint kérte az Alkotmánybíróságtól a Bszi. és a Bjt. egyes rendelkezései alaptörvényellenességének a megállapítását és a kifogásolt rendelkezések megsemmisítését. [4] 2. Az  indítvány kifejtette, hogy a  Bszi. 26.  § (1)  bekezdése alapján, ha az  ítélőtábla, a  törvényszék, a  közigazgatási és munkaügyi bíróság vagy a  járásbíróság tanácsa, illetve egyesbírája valamely elvi kérdésben határozott és a  határozata jogerőre emelkedett, köteles az  elvi jelentőségű határozatot a  bíróság elnökének bemutatni. A  (2) bekezdés szerint pedig az  ítélőtábla és a  törvényszék elnöke, valamint kollégiumvezetője, a közigazgatási és munkaügyi bíróság, továbbá a  járásbíróság elnöke köteles a vezetése alatt álló bíróságok – illetve a közigazgatási és munkaügyi regionális kollégium kollégiumvezetője a  regionális kollégiumhoz tartozó bíróságok – ítélkezését folyamatosan figyelemmel kísérni. A Bjt. 67. §-a szerint a bíró éves tevékenységéről az ügyforgalmi és tevékenységi adatok, továbbá a  másodfokú és a  felülvizsgálati határozatok alapján kimutatást kell készíteni. Az  Országos Bírói Hivatal (a  továbbiakban: OBH) elnöke szabályzatban határozza meg, hogy a  kimutatásnak milyen adatokat kell tartalmaznia. Ezt a  bíróság elnökének éves tájékoztatójával egyidejűleg közzé kell tenni a  bíróságok belső informatikai hálózatán. A kimutatás adatait a bíró vizsgálatánál, értékelésénél figyelembe kell venni. [5] Az indítványozó álláspontja szerint a  jogegységi eljárás, és az a rendszer, amelynek keretében a  jogegységi eljárás a  bírósági elnökök felügyelete alá tartozik, „dermesztő hatással (chilling effect)” lehet az  egyes bírákra, ezért sérti az  Alaptörvény 26.  cikk (1)  bekezdésében foglalt függetlenségüket. Véleménye szerint a  jogegységi eljárás csak akkor elfogadható, ha nem jár negatív hatással a bírák előmenetelére. [6] 3. Az  indítvány rámutatott, hogy a  Bszi. 77.  § (2)  bekezdése alapján az  OBH elnöke határozatait „a szükséghez képest indokolja.” Ez a megfogalmazás homályos, nem teszi minden esetben kötelezővé az  indokolást, így az OBH elnökének mérlegelésén múlik, mely határozatait indokolja. Ez csökkenti az OBH elnökének elszámoltathatóságát, így sérti a  jogállamiság Alaptörvény B)  cikk (1)  bekezdésében foglalt elvét. Ebből ugyanis az  a  követelmény fakad, hogy a  közhatalommal rendelkező szervek a  jog által meghatározott szervezeti keretek között, a  jog által megállapított működési rendben, a jog által a polgárok számára megismerhető és kiszámítható módon szabályozott korlátok között fejtsék ki tevékenységüket. [7] 4. Az  indítványozó idézte a  Bszi. 78.  § (2)  bekezdését, amely alapján az  OBH elnökét akadályoztatása esetén – ideértve azt is, ha a  tisztség nincs betöltve – az  OBH általános elnökhelyettese helyettesíti. Az  ő akadályoztatásának esetén pedig a  helyettesítést az  OBH elnökének további helyettesei az  OBH elnöke által meghatározott rendben látják el. Helyettesítésre jogosult hiányában az  OBH elnöke feladatait az  Országos Bírói Tanács (a továbbiakban: OBT) elnöke látja el. [8] Ez a szabály az indítványban foglaltak szerint azért aggályos, mert így az OBH elnöke megbízatásának megszűnését követően az  általa kiválasztott helyettes az  országgyűlési képviselők egyharmadának blokkoló szavazatával hivatalban tartható, így előfordulhat olyan eset, amikor hosszú időn keresztül egy olyan személy vezeti az  OBH-t, akinek a  demokratikus legitimációja gyenge, hiszen a  helyettesek a  megbízatásukat nem közvetlenül az Országgyűléstől, hanem az OBH elnökétől szerzik. Ennek az állapotnak a lehetősége sérti az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében szereplő jogállamiság elvét. [9] 5. Az  indítványozó kifogásolta a Bszi. 89. § (2) és (3) bekezdését, 90. § (2) bekezdés g) pontját, 103. § (3) bekezdés b) pontját, 106. § (1) bekezdését, valamint a Bjt. 18. § (3)–(5) bekezdéseit és 21. §-át is. A Bszi. 89. § (2) bekezdése rendelkezik arról, hogy az  OBT elnöki tisztségét a  tagok félévenként egymást váltva viselik oly módon, hogy elsőként a leghosszabb tartamú bírói szolgálati viszonnyal rendelkező bíró tölti be a tisztséget, akit a további tagok a bírói szolgálati viszonyuk időtartamának csökkenő sorrendjében követnek. A  (3) bekezdés hasonló rendelkezést tartalmaz az OBT elnökhelyettesére is. A Bszi. 90. § (2) bekezdés g) pontja szerint nem választható az OBT tagjává az, aki korábban már tagja volt e testületnek. [10] A Bszi. 103. § (3) bekezdése alapján az OBT személyzeti területen meghatározza a pályázat elbírálásánál figyelembe veendő elveket az  OBH és a  Kúria elnökeinek azon jogkörei vonatkozásában, amikor az  álláshelyet a  rangsor második vagy harmadik helyén álló pályázóval kívánja betölteni. A Bjt. 21. §-a szerint azonban az OBH elnöke nem köteles ezeket figyelembe venni, és ezek az  elvek a  bírói álláspályázat eredményével szembeni jogorvoslat során sem szolgálnak a vizsgálat alapjául. A Bjt. 18. § (3)–(5) bekezdései alapján az OBH elnöke a bírói tanács által felállított rangsortól eltérhet, és javasolhatja bírói kinevezésre a rangsor második vagy harmadik helyén álló pályázót is, illetve a rangsor második vagy harmadik helyén álló pályázó áthelyezésével is elbírálhatja a pályázatot. [11] A Bszi. 106.  § (1)  bekezdése kimondja, hogy az  OBT ülése a  bírák számára nyilvános, kivéve, ha az  OBT zárt ülés tartását rendeli el. Az  ülésen tanácskozási joggal részt vesz az  OBH elnöke, az  igazságügyért felelős miniszter, a legfőbb ügyész, a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke, a Magyar Országos Közjegyzői Kamara elnöke, az OBT elnöke és a tanácskozási joggal részt vevők által meghívott eseti szakértő, továbbá az OBT elnöke által meghívott civil és egyéb érdekképviseleti szervezet képviselője. E felsorolt tagoknak nincs szavazati joguk. [12] Az indítványozó véleménye szerint az, hogy az OBT tagjai az elnöki tisztséget féléves rotációban töltik be, gyengíti a  testület súlyát; ahogyan az  a  körülmény is, hogy a  nem bíró tagok kizárólag tanácskozási joggal, szavazati jog nélkül vehetnek részt az  OBT ülésein. Ez  a  helyzet az  OBH elnöke ellenőrzését nehezíti, így közvetve sérti az Alaptörvény 26. cikk (1) bekezdésében foglalt bírói függetlenséget. [13] Ugyancsak a  bírói függetlenséget és a  jogállamiság elvét veszélyezteti az  a  tény, hogy a  fenti szabályok szerint az OBH elnökének „lényegében vétójoga van” abban az esetben is, ha egy pályázó első a véleményező szerv által felállított rangsorban, és az OBT egyetértését is bírja, ugyanis ilyenkor az OBH elnöke érvénytelenné nyilváníthatja a pályázatot. Ezen kívül az OBH elnöke el is térhet az OBT által a rangsor kialakításához meghatározott elvektől, így döntésének keretei meghatározhatatlanok. [14] 6. Az  indítványozó aggályosnak tartotta a  Bszi. 114.  § (1)  bekezdését is, amely alapján a  Kúria elnökét az  Országgyűlés a  határozatlan időre kinevezett és legalább öt éves bírói szolgálati viszonnyal rendelkező bírák közül választja az Alaptörvény 26. cikk (3) bekezdésében foglaltak szerint. Ez az új feltétel azzal a következménnyel járt, hogy a  Legfelsőbb Bíróság korábbi elnökét nem lehetett megválasztani a  Kúria elnökéül, mert a  feltétel csak a Magyarországon bíróként eltöltött szolgálati viszonyra vonatkozik, és nem terjed ki például egy európai bíróságon bíróként eltöltött időszakra. Az  indítvány idéz egyes véleményeket, amelyek szerint az  új feltétel célja az  volt, hogy egy konkrét személyt (a Legfelsőbb Bíróság hivatalban volt elnökét) kizárja a Kúria elnökéül megválasztható személyek köréből; így az általános megfogalmazott törvényi szabály hatását tekintve egy személy ellen irányult. [15] 7. A Bszi. 175. §-a, valamint a Bjt. 237. § (1) bekezdése meghatározzák azokat a törvényi rendelkezéseket, amelyek az Alaptörvény 25. cikk (7) bekezdése, valamint 26. cikk (1) és (2) bekezdései alapján sarkalatosnak minősülnek. [16] Az indítványozó szerint a tárgykör szabályozásának jelentős részét sarkalatos törvények helyett egyszerű többséggel elfogadandó törvényben kellett volna meghatározni, ezzel szemben a törvényalkotó túl széles körben minősítette a Bszi. és a Bjt. rendelkezéseit sarkalatosnak, amivel megsértette az Alaptörvény 25. cikk (7) bekezdését. [17] 8. Az  indítványozó a  bírói kinevezésekről szóló döntések bírósági felülvizsgálatát is kifogásolta. Előadta, hogy a Bjt. 21. § (4) bekezdése alapján eredményes pályázat esetén a nyertes pályázó kinevezéséről szóló határozatnak a Magyar Közlönyben történő közzétételétől, vagy a nyertes pályázó áthelyezéséről szóló határozat közzétételétől számított tizenöt napos jogvesztő határidőn belül a  pályázaton részt vett és el nem utasított pályázó a  pályázat eredményével szemben kifogással élhet, ha a nyertes pályázó esetében a bíróvá történő kinevezés törvényi feltételei nem állnak fenn, illetve, ha a nyertes pályázó a pályázati kiírásban szereplő feltételeknek nem felel meg. A Bjt. 21. § (6) bekezdése szerint a közigazgatási és munkaügyi bíróság a kifogásról tizenöt napon belül, nemperes eljárásban határoz. [18] Az indítványozó szerint a bírói kinevezések felülvizsgálata az ismertetett szabályozás alapján korlátozott, mert csak a sikeres pályázónak a bíróvá történő kinevezés törvényben meghatározott feltételeinek vagy a pályázati kiírásban szereplő feltételeknek való megfelelésére terjed ki. Sikertelen pályázó ezért nem élhet kifogással a  rangsorolással szemben arra hivatkozva, hogy az  nem érdemeken alapuló objektív kritériumok alapján került meghatározásra, hanem hibás személyes adatok vagy relevánsnak nem minősülő adatok alapján. Így a  szabályozás önkényes döntésre ad lehetőséget, ami sérti a jogállamiság elvét. [19] 9. Az  indítványozó sérelmesnek tartotta a Bjt. 31. § (3) bekezdését is, amely alapján a bírót – hozzájárulása nélkül – háromévenként, ezen belül legfeljebb egy évre a  bíróságok közötti ügyteher egyenletes elosztásának biztosítása céljából bírói beosztásba ideiglenesen más szolgálati helyre lehet kirendelni. Véleménye szerint ez  a  szabály túl gyakori áthelyezést tesz lehetővé, és a  kirendelés esetei sincsenek pontosan meghatározva, ezért sérti a  bírói függetlenség elvét. [20] 10. Az indítványozó támadta a Bjt. 118. § (1) bekezdés első mondatát is. Eszerint a bírói tisztségből való felfüggesztés idejére a bírót megilleti illetménye, amelynek legfeljebb ötven százalékát egy hónapra vissza lehet tartani. [21] Ez a szabályozás az indítványban foglaltak szerint azért aggályos, mert nem állapítható meg belőle objektív törvényi szempontrendszer hiányában, hogy milyen esetekben kerül sor az illetmény visszatartására, így sérti a jogállamiság elvét. II. [22] 1. Az Alaptörvény indítvánnyal érintett rendelkezéseinek az indítvány benyújtásakor hatályos szövege: „B) cikk (1) Magyarország független, demokratikus jogállam.” „25. cikk (3) A Kúria a (2) bekezdésben meghatározottak mellett biztosítja a bíróságok jogalkalmazásának egységét, a bíróságokra kötelező jogegységi határozatot hoz. […] (7) A  bíróságok szervezetének és igazgatásának, a  bírák jogállásának részletes szabályait, valamint a  bírák javadalmazását sarkalatos törvény határozza meg. 26.  cikk (1) A  bírák függetlenek, és csak a  törvénynek vannak alárendelve, ítélkezési tevékenységükben nem utasíthatóak. A  bírákat tisztségükből csak sarkalatos törvényben meghatározott okból és eljárás keretében lehet elmozdítani. A bírák nem lehetnek tagjai pártnak, és nem folytathatnak politikai tevékenységet. (2) A  hivatásos bírákat – sarkalatos törvényben meghatározottak szerint – a  köztársasági elnök nevezi ki. Bíróvá az  nevezhető ki, aki a  harmincadik életévét betöltötte. A  Kúria elnöke kivételével a  bíró szolgálati jogviszonya az általános öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséig állhat fenn. (3) A  Kúria elnökét a  bírák közül kilenc évre a  köztársasági elnök javaslatára az  Országgyűlés választja. A  Kúria elnökének megválasztásához az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.” [23] 2. Az Alaptörvény indítvánnyal érintett rendelkezéseinek az indítvány elbírálásakor hatályos szövege: „25. cikk (8) A bíróságok szervezetének és igazgatásának, a bírák jogállásának részletes szabályait, valamint a bírák javadalmazását sarkalatos törvény határozza meg.” [24] 3. A Bszi.-nek az indítvány által vitatott rendelkezései: „26. § (1) Ha az ítélőtábla, a törvényszék, a közigazgatási és munkaügyi bíróság vagy a járásbíróság tanácsa, illetve egyesbírája valamely elvi kérdésben határozott és a  határozata jogerőre emelkedett, köteles az  elvi jelentőségű határozatot a bíróság elnökének bemutatni. (2) Az ítélőtábla és a törvényszék elnöke, valamint kollégiumvezetője, a közigazgatási és munkaügyi bíróság, továbbá a járásbíróság elnöke köteles a vezetése alatt álló bíróságok – illetve a közigazgatási és munkaügyi regionális kollégium kollégiumvezetője a regionális kollégiumhoz tartozó bíróságok – ítélkezését folyamatosan figyelemmel kísérni.” „77. § (2) Az OBH elnökének határozatait az érintettekkel haladéktalanul, de legkésőbb 8 napon belül írásban kell közölni. Az OBH elnöke a határozatait a szükséghez képest indokolja.” „78. § (2) Az OBH elnökét akadályoztatása esetén – ideértve azt is, ha a tisztség nincs betöltve – az OBH általános elnökhelyettese helyettesíti. Az  OBH általános elnökhelyettesének akadályoztatása esetén a  helyettesítést az  OBH elnökének további helyettesei az  OBH elnöke által meghatározott rendben látják el. Helyettesítésre jogosult hiányában az OBH elnökének feladatait az OBT elnöke látja el.” „89.  § (2) Az  OBT elnöki tisztségét a  tagok félévenként egymást váltva viselik oly módon, hogy elsőként a  leghosszabb tartamú bírói szolgálati viszonnyal rendelkező bíró tölti be a tisztséget, akit a  további tagok a bírói szolgálati viszonyuk időtartamának csökkenő sorrendjében követnek. (3) Az OBT elnökét – akadályoztatása esetén – az elnökhelyettes helyettesíti. Az elnökhelyettesi tisztséget a tagok félévenként egymást váltva viselik oly módon, hogy elsőként a  második leghosszabb tartamú bírói szolgálati viszonnyal rendelkező bíró tölti be a  tisztséget, akit a  további tagok a  bírói szolgálati viszonyuk időtartamának csökkenő sorrendjében követnek.” „90. § (2) Nem választható az OBT tagjává az, […] g) aki korábban már tagja volt az OBT-nek.” „103. § (3) Az OBT a személyzeti területen […] b) meghatározza a pályázat elbírálásánál figyelembe veendő elveket az OBH elnökének és a Kúria elnökének azon jogköre vonatkozásában, amikor az  álláshelyet a  rangsor második vagy harmadik helyén álló pályázóval kívánja betölteni, […].” „106.  § (1) Az  OBT ülése a  bírák számára nyilvános, kivéve, ha az  OBT zárt ülés tartását rendeli el. Az  ülésen tanácskozási joggal részt vesz az  OBH elnöke, az  igazságügyért felelős miniszter, a  legfőbb ügyész, a  Magyar Ügyvédi Kamara elnöke, a  Magyar Országos Közjegyzői Kamara elnöke, az  OBT elnöke és a  tanácskozási joggal részt vevők által meghívott eseti szakértő, továbbá az OBT elnöke által meghívott civil és egyéb érdek-képviseleti szervezet képviselője. Az OBT ülésén jegyzőkönyvvezető vesz részt.” „114.  § (1) A  Kúria elnökét az  Országgyűlés a  határozatlan időre kinevezett és legalább 5 éves bírói szolgálati viszonnyal rendelkező bírák közül választja az Alaptörvény 26. cikk (3) bekezdésében foglaltak szerint.” „175.  § E  törvény 1-8.  §-a, 12–15.  §-a, II. Fejezete, III. Fejezete, 45.  §-a, V. Fejezete, Harmadik és Negyedik Része, X., XI. és XIII/A. Fejezete, továbbá 177–195. §-a, 197. §-a, 207. §-a és 209. §-a az Alaptörvény 25. cikk (7) bekezdése alapján sarkalatosnak minősül.” [25] 4. A Bjt.-nek az indítvánnyal érintett rendelkezései: „18. § (3) Az OBH elnöke a bírói tanács által felállított rangsortól a (4) és (5) bekezdésben foglaltak szerint eltérhet, és bírói kinevezésre a rangsor második vagy harmadik helyén álló pályázót is javasolhatja, illetve a rangsor második vagy harmadik helyén álló pályázó áthelyezésével is elbírálhatja a pályázatot. […] (5) Ha a  javasolt pályázó bíró, úgy az  OBH elnöke az  első három helyen rangsorolt pályázó pályázatát a  javasolt pályázó megjelölésével és az eltérés indokait tartalmazó írásos javaslatával egyetértés beszerzése céljából megküldi az OBT-nek. Az OBT a javaslatról 15 napon belül határoz. Ha az OBT az OBH elnökének javaslatával egyetért, az OBH elnöke a bírót 8 munkanapon belül áthelyezi. Ha az OBT az OBH elnökének javaslatával nem ért egyet, az OBH elnöke az első helyen rangsorolt pályázót, ha az bíró, 8 munkanapon belül áthelyezi, ha nem bíró, a köztársasági elnökhöz 8 munkanapon belül kinevezésre felterjeszti, vagy az OBT felé új javaslatot tesz, vagy a pályázatot eredménytelenné nyilvánítja.” „20.  § (1) Eredménytelen a  pályázat, ha egyetlen pályázat sem érkezik vagy azokat a  bíróság elnöke a  13.  §-ban foglaltak szerint elutasította, továbbá ha a  pályázat elbírálására jogosult OBH elnöke, vagy kúriai pályázat esetén a Kúria elnöke a pályázók egyikével sem kívánja betölteni az álláshelyet. (2) Ha a pályázat eredménytelen, új pályázatot kell kiírni.” „21. § (1) Az OBH elnöke a pályázat eredményéről – a Kúriára kiírt pályázat kivételével – értesíti a pályázattal érintett bíróság elnökét. (2) A bíróság elnöke a pályázókat a pályázat eredményéről írásban tájékoztatja, egyidejűleg közli a pályázó rangsorban elfoglalt helyét és pontszámát. (3) Az OBH elnöke a bíró áthelyezésére vonatkozó határozatát a bíróságok hivatalos honlapján és a központi honlapon, továbbá a bíróságok hivatalos lapjában közzéteszi. (4) Eredményes pályázat esetén a nyertes pályázó kinevezéséről szóló határozatnak a Magyar Közlönyben történő közzétételétől, vagy a  nyertes pályázó áthelyezéséről szóló határozatnak a  (3)  bekezdés szerinti közzétételétől számított 15 napos jogvesztő határidőn belül a  pályázaton részt vett és a  13.  § szerint el nem utasított pályázó a  pályázat eredményével szemben kifogással élhet, ha a  nyertes pályázó esetében a  bíróvá történő kinevezés e  törvényben meghatározott feltételei nem állnak fenn, illetve ha a  nyertes pályázó a  pályázati kiírásban szereplő feltételeknek nem felel meg. (5) A kifogást a pályázattal érintett bíróság elnökénél írásban kell benyújtani, aki azt – kúriai pályázat kivételével – 5 munkanapon belül felterjeszti az OBH elnökéhez. Kérelmezettként az OBH elnökét, kúriai pályázat esetén a Kúria elnökét kell megjelölni. Az  OBH elnöke, illetve a  Kúria elnöke a  kifogást 5 munkanapon belül megküldi az  annak elbírálására kizárólagosan illetékes, Budapest területére kiterjedő illetékességű közigazgatási és munkaügyi bíróságnak. (6) A közigazgatási és munkaügyi bíróság a kifogás tárgyában 15 napon belül, nemperes eljárás keretében határoz. A  bíró kinevezése esetén a  közigazgatási és munkaügyi bíróság a  bíróvá történő kinevezés feltételeinek meglétét e törvény 4. § (1) bekezdés a), c), d), f ), és g) pontjában, a 4. § (2) bekezdésében, valamint az 5. § (1) bekezdésében meghatározottak szempontjából vizsgálja. A bíró áthelyezése esetén a közigazgatási és munkaügyi bíróság kizárólag a pályázati feltételek teljesülését vizsgálja. Ha a közigazgatási és munkaügyi bíróság megállapítja, hogy a pályázatot elnyert személyt e törvénynek a bírói kinevezés feltételeire vonatkozó szabályai szerint nem lehetne bíróvá kinevezni, illetve a  pályázatot elnyert személy a  pályázati kiírásban szereplő feltételeknek nem felel meg, erre vonatkozó végzését közli a kifogást előterjesztő pályázóval, valamint – a szükséges intézkedés megtétele érdekében – a pályázat elbírálójával és a  köztársasági elnökkel. A  közigazgatási és munkaügyi bíróság a  kifogás alaptalansága esetén a kifogást elutasítja, és végzését közli a kifogást előterjesztő pályázóval, a pályázat elbírálójával, valamint a pályázattal érintett bíróság elnökével.” „31. § (3) A bírót – hozzájárulása nélkül – háromévenként, ezen belül legfeljebb egy évre lehet a bíróságok közötti ügyteher egyenletes elosztásának biztosítása céljából bírói beosztásba, ideiglenesen más szolgálati helyre kirendelni.” „67. § A bíró éves tevékenységéről az ügyforgalmi és tevékenységi adatok, továbbá a másodfokú és a felülvizsgálati határozatok alapján kimutatást kell készíteni. Az  OBH elnöke szabályzatban határozza meg, hogy a  kimutatásnak milyen adatokat kell tartalmaznia. A  kimutatást a  bíróság elnökének éves tájékoztatójával egyidejűleg közzé kell tenni a  bíróságok belső informatikai hálózatán (intranet). A  kimutatás adatait a  bíró vizsgálatánál, értékelésénél figyelembe kell venni.” „118.  § (1) A  bírói tisztségből való felfüggesztés idejére a  bírót megilleti az  illetménye, amelynek legfeljebb 50 százalékát egy hónapra vissza lehet tartani. A teljes illetményt vissza kell tartani a bírói tisztségből való felmentés indítványozását kimondó fegyelmi határozat meghozatalától annak jogerőre emelkedéséig. A  visszatartásról a szolgálati bíróság tanácsa határoz, határozata ellen nincs helye fellebbezésnek.” „237. § (1) E törvény 1–4. alcíme, III. Fejezete, 19–22. alcíme, 25–30. alcíme, V–X. Fejezete, XII. Fejezete, XIII. Fejezete, 223. §-a, 224. §-a, valamint 226–233. §-a, továbbá 236. §-a az Alaptörvény 25. cikk (7) bekezdése, valamint 26. cikk (1) és (2) bekezdése alapján sarkalatosnak minősül.” III. [26] 1. Az  Alkotmánybíróság megállapította, hogy az  indítvány jogszabályi rendelkezések alaptörvény-ellenességének utólagos vizsgálatára irányul, amelyet az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdésének e) pontja alapján absztrakt utólagos normakontroll kezdeményezésére jogosult nyújtott be, tartalmát tekintve – a  Bszi. 114.  § (1)  bekezdésének vizsgálatára irányuló indítványi elem kivételével – megfelel az  Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 24. § (2) bekezdésében, valamint 52. § (1) bekezdésében foglaltaknak. [27] 2. Az  Alkotmánybíróság az  indítványban támadott törvényi rendelkezések vizsgálatánál az  Alaptörvény negyedik módosítására (2013. március 25.) tekintettel jár el a  korábbi alkotmánybírósági határozatokban foglaltak felhasználhatóságát illetően. Ezzel összefüggésben mindenekelőtt rögzíti, hogy vizsgálatát az Alaptörvény vonatkozó rendelkezéseire, és azok R) cikk szerinti értelmezési kereteire alapozza. Ezen túlmenően az  Alkotmánybíróság a  következő általános érvényű megállapításokat teszi; amelyeket természetszerűleg a  jelen ügyre nézve is irányadónak tart és alkalmaz. [28] Magyarország Alaptörvényének negyedik módosítása (2013. március 25.) 19.  cikk (2)  bekezdése 2013. április 1-jei hatállyal megváltoztatta az  Alaptörvény Záró és vegyes rendelkezések 5.  pontját, és annak szövegét a  következőképpen állapította meg: „Az Alaptörvény hatálybalépése előtt meghozott alkotmánybírósági határozatok hatályukat vesztik. E rendelkezés nem érinti az ezen határozatok által kifejtett joghatásokat.” [29] Az Alkotmánybíróság bár a döntéseiben felhasználta a korábbi határozataiban tett okfejtéseket és megállapításokat, a döntéseinek jogalapja mindig a hatályos alkotmány adott rendelkezése volt. [30] Az Alaptörvény hatálybalépését követően az  Alkotmánybíróság a  korábbi alkotmányon alapuló határozatai tekintetében kimondta, hogy az  újabb ügyekben felhasználhatja az  Alaptörvény hatálybalépése előtt hozott határozataiban szereplő érveket, ha „az Alaptörvény konkrét – az  előző Alkotmányban foglaltakkal azonos vagy hasonló tartalmú – rendelkezései és értelmezési szabályai alapján ez  lehetséges.” {22/2012. (V. 11.) AB határozat, Indokolás [40]}. A  korábbi Alkotmányon alapuló határozatokban kifejtett elvi jellegű megállapítások felhasználása tehát megkívánta az  előző Alkotmány és az  Alaptörvény megfelelő szabályainak tartalmi összevetését és mérlegelését az Alaptörvény értelmezési szabályaira is tekintettel. [31] Az Alaptörvény negyedik módosítása következtében – a Záró és vegyes rendelkezések 5. pontja alapján – azonban az  Alkotmánybíróságnak ezen összevetés eredményeképpen az  Alaptörvény hatálybalépése előtt meghozott határozataiban foglalt érvek felhasználását kellő részletességgel indokolni kell. A  korábbi alkotmánybírósági döntésben megjelenő jogelvek figyelmen kívül hagyása ugyanakkor az  előző Alkotmány és az  Alaptörvény egyes rendelkezései tartalmi egyezősége esetén is lehetségessé vált, a  szabályozás változása a  felvetett alkotmányjogi probléma újraértékelését hordozhatja. [32] A hazai és európai alkotmányjogi fejlődés eddig megtett útja, az alkotmányjog szabályszerűségei szükségképpeni hatással vannak az  Alaptörvény értelmezésére is. Az  Alkotmánybíróság az  újabb ügyekben vizsgálandó alkotmányjogi kérdések kapcsán felhasználhatja a  korábbi határozataiban kidolgozott érveket, jogelveket és alkotmányossági összefüggéseket, ha az  Alaptörvény adott szakaszának az  Alkotmánnyal fennálló tartalmi egyezése, az  Alaptörvény egészét illető kontextuális egyezősége, az  Alaptörvény értelmezési szabályainak figyelembevétele és a konkrét ügy alapján a megállapítások alkalmazhatóságának nincs akadálya, és szükségesnek mutatkozik azoknak a meghozandó döntése indokolásába történő beillesztése. [33] Az Alkotmánybíróság – a  fenti feltételek vizsgálata mellett – a  hatályát vesztett alkotmánybírósági határozat forrásként megjelölésével, a  lényegi, az  adott ügyben felmerülő alkotmányossági kérdés eldöntéséhez szükséges mértékű és terjedelmű tartalmi vagy szövegszerű megjelenítéssel hivatkozhatja vagy idézheti a  korábbi határozataiban kidolgozott érveket, jogelveket. Az  indokolásnak és alkotmányjogi forrásainak ugyanis a  demokratikus jogállamban mindenki számára megismerhetőnek, ellenőrizhetőnek kell lennie, a  jogbiztonság igénye az, hogy a  döntési megfontolások átláthatóak, követhetőek legyenek. A  nyilvános érvelés a  döntés indoklásának létalapja. [34] A korábbi határozatokban kifejtett érvek felhasználhatóságát az Alkotmánybíróság mindig esetről esetre, a konkrét ügy kontextusában vizsgálja. IV. [35] Az indítványozó az  első indítványi elemben a  Bszi. 26.  § (1) és (2)  bekezdésének, valamint a  Bjt. 67.  §-ának alaptörvény-ellenességét az Alaptörvény 26. cikk (1) bekezdésében szereplő bírói függetlenség elvének a sérelmére alapította. Az Alkotmánybíróságnak ezen indítványi elem vizsgálata során abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a  jogegységi eljárás, illetve az  a  rendszer, amelynek keretében a  jogegységi eljárás a  bírósági elnökök felügyelete alá tartozik, sérti-e az egyes bírák bírói függetlenségét. [36] 1. Az  Alkotmánybíróság elsőként áttekintette az  indítványban felvetett problémához kapcsolódó, tágabb jogszabályi környezetet. [37] Az Alaptörvény 25.  cikk (3)  bekezdése szerint – egyéb feladatai mellett – a  Kúria biztosítja a  bíróságok jogalkalmazásának egységét, a bíróságokra kötelező jogegységi határozatot hoz. A Bszi. Második része az „Eljárások az  egységes és időszerű bírósági jogalkalmazás elősegítése és az  önkormányzati rendeletalkotás felülvizsgálata érdekében” címet, az  itt szereplő III. Fejezet pedig „A bíróságok feladatai az  ítélkezés egységességének biztosítása érdekében” címet viseli. E  fejezet általános rendelkezései nemcsak a  kifogásolt törvényhelyeket tartalmazzák, hanem egyrészt a  25.  §-ban tovább konkretizálják a  Kúriának a  joggyakorlat egysége biztosításával kapcsolatos feladatait, rögzítve, hogy a  Kúria az  Alaptörvény 25.  cikk (3)  bekezdésében meghatározott feladatának ellátása körében jogegységi határozatokat hoz, joggyakorlat-elemzést folytat jogerősen befejezett ügyekben, valamint elvi bírósági határozatokat és elvi bírósági döntéseket tesz közzé. Másrészt pedig a  26.  § (3)–(5)  bekezdései, és a  27–28.  §-ok a  bírósági elnököknek, továbbá az  ítélőtábla vagy a  törvényszék, illetve a  közigazgatási és munkaügyi regionális kollégium kollégiumvezetőinek határoznak meg feladatokat, amikor előírja számukra, hogy ha arról szereznek tudomást, hogy a  vezetésük vagy felügyeletük alatt álló, illetve hozzájuk tartozó bíróságokon elvi jelentőségű döntés született, elvi kérdésben ellentétes gyakorlat alakult ki vagy ellentétes elvi alapokon nyugvó jogerős határozatokat hoztak, akkor erről a  magasabb szintű bíróság elnökét, illetve a  Kúria elnökét tájékoztassák; valamint lehetővé teszi, hogy az  elvi kérdés tárgya szerint érintett kollégium bíráinak véleményét kikérhessék. Ezen kívül a  kollégium és a  közigazgatási és munkaügyi regionális kollégium az  egységes ítélkezési gyakorlat érdekében figyelemmel kíséri a  bíróságok gyakorlatát, és véleményt nyilvánít a  vitás jogalkalmazási kérdésekben, valamint felkérésre közreműködik a  joggyakorlat-elemző munkában. A  jogalkalmazás egysége érdekében az ítélőtábla és a törvényszék kollégiumának kollégiumvezetője, valamint a közigazgatási és munkaügyi regionális kollégium kollégiumvezetője javaslatot is tehet jogegységi eljárás indítványozására és elvi bírósági döntés közzétételére. A magasabb bírói fórumok irányából közelítve pedig a Bszi. 28. §-a szerint a Kúria képviselője útján részt vesz az  ítélőtábla és a  törvényszék kollégiumának, valamint a  közigazgatási és munkaügyi regionális kollégiumnak az  ülésein, az  ítélőtábla képviselője az  illetékességi területéhez tartozó törvényszék kollégiumi ülésein, a közigazgatási és munkaügyi regionális kollégium kollégiumvezetője pedig meghívottként az illetékességi terület törvényszékei közigazgatási és munkaügyi kollégiumai ülésein. A  Bszi. III. Fejezetének további alcímei a  bírósági joggyakorlat-elemző csoportról (29–30.  §), az  elvi bírósági határozatról és az  elvi bírósági döntésről (31.  §), a  jogegységi indítványról (32–33.  §), a  jogegységi tanácsról (34–35.  §), a  jogegységi eljárásról (36–41.  §) és a  jogegységi határozat, az  elvi bírósági határozat és az  elvi bírósági döntés közzétételéről (42–44.  §) szólnak. Kiemelendő, hogy a  Bszi. 42.  § (1) és (3)  bekezdései értelmében a  jogegységi határozatot, illetve a  jogegységi határozat hatályon kívül helyezéséről szóló döntést a Magyar Közlönyben közzé kell tenni; a  jogegységi határozat a  Magyar Közlönyben történő közzététel időpontjától a  bíróságokra kötelező, illetőleg a  hatályon kívül helyező határozat közzététele időpontjától nem alkalmazható. [38] A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény (a  továbbiakban: régi Bszi.) 28.  §-ában az  ezen indítványi részben támadott szabállyal tartalmilag megegyező rendelkezés szerepelt 1997. július 23-ától a Bszi. hatálybalépéséig. [39] A jogegységi határozat jogintézményének előképe már a  polgári törvénykezési rendtartásról szóló 1868. évi LIV. törvénycikk módosítása tárgyában keletkezett 1881. évi LIX. törvénycikk 4.  §-ában megjelent, amelynek első mondata előírta, hogy „[a]z igazságszolgáltatás egyöntetűségének megóvása végett, a  vitás elvi kérdések, a  magy. kir. Curia polgári tanácsainak teljes ülésében döntetnek el.” A  közigazgatási bíráskodásban a  magyar királyi közigazgatási bíróságról szóló 1896. évi XXVI. törvénycikk 21.  §-a vezette be az  „elvi jelentőségű vitás jogkérdések” „döntvényekben foglalt elvi jelentőségű megállapodásokkal” történő elbírálásának lehetőségét, amely döntvényeket a  közigazgatási bíróság illető osztályának tanácsai mindaddig követni voltak kötelesek, míg azokat újabb osztályülési megállapodás meg nem változtatta. Alkotmányos szinten a  bíróságokra kötelező jogegységi határozat jogintézménye a  Magyar Köztársaság Alkotmányának módosításáról szóló 1997. évi LIX. törvény 9. §-ával jelent meg, amely 1997. október 1-jei hatállyal a következőképpen állapította meg a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló, többször módosított 1949. évi XX. törvény (a továbbiakban: Alkotmány) 2011. december 31-ig hatályban volt 47.  §-át: „(1) A  Legfelsőbb Bíróság a  Magyar Köztársaság legfőbb bírósági szerve. (2) A  Legfelsőbb Bíróság biztosítja a  bíróságok jogalkalmazásának egységét, jogegységi határozatai a  bíróságokra kötelezőek.” Tartalmilag ezzel teljesen azonos rendelkezést foglal magában az  Alaptörvény 25.  cikk (1)  bekezdés második mondata, valamint (3) bekezdése. [40] 2. Az  Alkotmánybíróság már korábban is vizsgálta a  jogegységi határozat jogintézményét. E  jogintézmény alkotmányi szintű szabályozásában az  Alaptörvény hatálybalépésével érdemi változás nem történt az  Alkotmány rendelkezéseihez képest, a jogegységi határozat jellegére az Alaptörvény vonatkozó rendelkezéseinek és egészének értelmezésével ugyanaz a  következtetés vonható le, mint ami a  korábbi alkotmányszöveg rendelkezéseiből. Az  Alkotmánybíróság ezért – tekintettel az  Alaptörvény Záró és vegyes rendelkezések 5.  pontjára és összevetve az  Alkotmány és az  azt felváltó Alaptörvény vonatkozó szabályait – az  értékeléskor figyelembe vette a  korábbi alkotmánybírósági döntésekben kifejtett elvi jelentőségű megállapításokat is. A  jogegységi határozat jellegét vizsgáló 42/2005. (XI. 14.) AB határozatban az  Alkotmánybíróság kimondta, hogy a  „jogegységi határozat – a  Legfelsőbb Bíróság önálló jogszabály-értelmezése folytán (amelyre a  joggyakorlat egységesítése érdekében alkotmányos felhatalmazása van) – adott esetben az  alapul fekvő jogszabály tartalmát bővítetheti, szűkítetheti, vagy éppen az  értelmezéssel joghézagot tölthet ki. Ezért a  jogegységi határozat jogszabálytani besorolása nélkül is – az esetről-esetre történő alkotmányossági vizsgálat eredményeként – dönthető el, hogy a jogegységi határozat önálló jogszabályi tartalommal eloldódott-e az  értelmezett jogszabálytól, vagy sem. […] Az  Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy a  jogegységi határozat alkotmányossági vizsgálatára fennálló utólagos normakontroll hatáskörét a  bírói hatalmi ág függetlenségének sérelme nélkül gyakorolja. Az  Alkotmánybíróság tényként kezeli, hogy a  jogszabály tartalma az, amit a  jogegységi határozat annak tulajdonít. A  jogegységi határozatban megfogalmazottak tekintetében az Alkotmánybíróság nem ad konkuráló értelmezést (pl. alkotmányos követelmény formájában); ez sértené a bírói függetlenséget.” [42/2005. (XI. 14.) AB határozat, ABH 2005, 504, 514.] [41] 3. Az  Alaptörvény 25.  cikk (1)  bekezdése a  Kúriát önálló, nevesített alkotmányos intézményként a  bírósági hierarchia csúcsszervének minősítette. A  Kúria ilyen külön alaptörvényi kiemelése is alapjául szolgál annak, hogy a  bíróságok jogalkalmazásának egységét biztosító legfőbb bírósági szervként speciális jogosítványokkal rendelkezzen. A  bíróságokra kötelező jogegységi határozat meghozatalának jogát – mint speciális jogosítványt – maga az  Alaptörvény biztosítja a  Kúria számára, amely így a  jogszabályoknak egységesen és kötelezően alkalmazandó tartalmat adhat. Az  Alaptörvény B)  cikk (1)  bekezdésében foglalt jogállamiság alkotmányos alapértékéből fakadó jogbiztonság követelményének megfelelően arról is az  Alaptörvény maga rendelkezik, hogy a  jogegységi határozatok kötik a  bíróságokat; egyrészt a  25.  cikk (3)  bekezdése alapján, másrészt a  bírósági szervezet többszintűsége miatt [25.  cikk (4)  bekezdés]. Az  egységes és kiszámítható bírósági joggyakorlat a  jogbiztonság mellett a  törvény előtti egyenlőség [XV.  cikk (1)  bekezdés] követelményét is szolgálja, ezért nem jelenti a  bírói függetlenség sérelmét. A  bírósági rendszer hierarchikus felépítéséből fakad, hogy a  felső bíróságok ítélkezési gyakorlatát, valamint a legfőbb bírósági szerv által hozott jogegységi határozatokat a bíróknak követniük kell, hiszen a jogorvoslathoz való alkotmányos jog [XXVIII. cikk (7) bekezdés] biztosítása keretében ezt a magasabb bírósági fórum – akárcsak a törvénynek való alárendeltség értelmében a jogszabályok helyes alkalmazását – utólag kikényszeríti. [42] Mindezek alapján a  jogegységi eljárás, továbbá az  a  Bszi. 26.  § (1) és (2)  bekezdésében szabályozott módszer, amely a  bírósági hierarchiának megfelelően, a  bírósági szervezet összehangolt működése érdekében a  bírósági elnökök és a kollégiumvezetők feladatává teszi az ítélkezés elvi kérdéseinek figyelemmel kísérését, valamint az ilyen kérdésekben meghozott és már jogerőre emelkedett bírósági határozatoknak – az  ítélkezés egységességének biztosítása érdekében, utólagosan – a magasabb bírósági fórum felé történő továbbítását, nem sérti az Alaptörvény 26.  cikk (1)  bekezdésében foglalt bírói függetlenséget. A  bíróságokon a  már meghozott elvi jellegű döntéseknek, illetve az  egymással ellentétes elvi alapokon nyugvó jogerős határozatoknak a  bírósági vezetők általi folyamatos figyelemmel kísérése és naprakész nyilvántartása a jogegységi eljáráshoz, a jogegységi határozatok meghozatalához, végső soron az  egységes és kiszámítható bírósági joggyakorlat kialakításához szükséges; ezen keresztül pedig hozzájárul a  jogbiztonság és a  törvény előtti egyenlőség alkotmányos alapelveinek érvényesüléséhez. Nem sérti a bírói függetlenséget ugyanezen okokból az sem, ha utólagos (a bíró ítélkezési tevékenységének lezárultát követő), az igazságszolgáltatási hatalmi ágon belüli, szakmai ellenőrzés keretében a bíró munkájának vizsgálatánál a döntéseit felülbíráló másodfokú és a felülvizsgálati határozatok – vagyis a felső bíróságok ítélkezési gyakorlatának eredményes követése, valamint a jogegységi határozatokban foglaltak betartása – is értékelési szempontot jelentenek, amint erről a Bjt. 67. §-a is rendelkezik. Mivel a jogegységi határozat az Alaptörvény 25. cikk (3) bekezdése alapján a bíróságokra kötelező, a bíróknak alkalmazniuk kell. A jogegységi határozat ebből a szempontból quasi normaként viselkedik, így nem kifogásolható azok betartásának és helyes alkalmazásának figyelembe vétele a  bírók szakmai ellenőrzésének keretében – csakúgy, mint a jogszabályok helyes alkalmazásának, mint szakmai követelménynek az ellenőrzése sem. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság a Bszi. 26. § (1) és (2) bekezdését, valamint a Bjt. 67. §-át az Alaptörvény 26. cikk (1) bekezdése alapján támadó indítványi elemet elutasította. V. [43] Az indítványozó vizsgálni kérte azt is, hogy a Bszi. 77. § (2) bekezdése második mondatának az a szövegrésze, amely szerint az OBH elnöke a határozatait „a szükséghez képest” indokolja, sérti-e az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében foglalt jogállamiságot, illetve az ebből fakadó azon követelményt, hogy a közhatalommal rendelkező szervek a jog által meghatározott szervezeti keretek között, a  jog által megállapított működési rendben, a  jog által a  polgárok számára megismerhető és kiszámítható módon szabályozott korlátok között fejtik ki a tevékenységüket. [44] 1. Az OBH elnökének általános központi igazgatási, az OBH irányításával kapcsolatos, a bíróságok költségvetésével kapcsolatos, a  statisztikai adatgyűjtéssel, az  ügyelosztással és a  munkateher méréssel kapcsolatos, a  személyzeti kérdésekkel kapcsolatos, a  bíróságok igazgatásával kapcsolatos, a  képzéssel kapcsolatos, a  tájékoztatással kapcsolatos, és egyéb feladatköreit a  Bszi. 76.  § (1)–(9)  bekezdéseinek pontjai sorolják fel. A  kifogásolt 77.  § (2)  bekezdést a  Mód.tv. 5.  § (1)  bekezdése egészítette ki a  második mondattal, 2012. július 17-ei hatállyal, ezt megelőzően nem volt külön szabály az  OBH elnöke határozatainak indokolási kötelezettségére. A  régi Bszi. a  vizsgált szabályhoz hasonló szabályt tartalmazott az  Országos Igazságszolgáltatási Tanács (a  továbbiakban: OIT), valamint annak elnöke határozataira vonatkozóan, a  45/B.  § (1)  bekezdésében és a  46.  § (2)  bekezdésében, 2011. március 1-jétől; ezeket a  rendelkezéseket az  egyes törvényeknek a  bíróságok hatékony működését és a  bírósági eljárások gyorsítását szolgáló módosításáról szóló 2010. évi CLXXXIII. törvény 21–22.  §-ai iktatták be. Az indokolási kötelezettségre azonban a régi Bszi. szabályai nem tartalmaztak semmilyen rendelkezést. Arról, hogy az  OBH elnöke a  feladat- és hatáskörei gyakorlása során milyen típusú döntéseket hozhat, a  jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 23. § (4) bekezdés d) pontja úgy rendelkezik, hogy: „Normatív utasításban szabályozhatja az  Országos Bírói Hivatal elnöke, a  vezetése, az  irányítása vagy a  felügyelete alá tartozó szervek szervezetét és működését, valamint tevékenységét.” A  Bszi. 76.  § (1)  bekezdés b)  pontja szerint pedig: „Az OBH elnöke általános központi igazgatási feladatkörében az  igazgatási feladatainak ellátása érdekében jogszabályi keretek között – normatív utasításként – a  bíróságokra kötelező szabályzatokat alkot, továbbá ajánlásokat és határozatokat hoz”. E  keretszabályok alapján az  OBH elnöke szabályzatokat és ajánlásokat tipikusan az  OBH, illetve a  bírói szervezet működése tárgyában ad ki, míg határozatokat személyzeti és igazgatási feladatköreiben eljárva hoz. Az  indítványozó ez  utóbbi típusú döntések, vagyis a  határozatok megindokolására vonatkozó Bszi.-beli szabály alkotmányossági vizsgálatát kérte indítványában. A kérdéskör jogszabályi környezete kapcsán az Alkotmánybíróság felhívja a Bjt. 145. § (1) bekezdését is, amely szerint: „A bíró a szolgálati jogviszonyából eredő igénye érvényesítése érdekében szolgálati jogvitát kezdeményezhet. A  munkáltatói jogkör gyakorlójának a  mérlegelési jogkörében hozott döntése ellen jogvita csak abban az esetben kezdeményezhető, ha a munkáltató a döntésének a kialakítására irányadó jogszabályokat megsértette.” Az  érintett bírók itt szabályozott szolgálati jogvita-kezdeményezési jogához hasonló jogorvoslati jogot biztosít az  igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyáról szóló 1997. évi LXVIII. törvény (a továbbiakban: Iasz.) 92. §-a az igazságügyi alkalmazottaknak is a munkáltatói jogkör gyakorlójának döntései ellen, amikor úgy rendelkezik, hogy: „(1) Az igazságügyi alkalmazott a szolgálati viszonyából eredő igénye érvényesítése érdekében, valamint a  munkáltató sérelmes intézkedése, határozata ellen vagy ezek elmulasztása miatt 15 napon belül bírósághoz fordulhat. (2) A  munkáltató mérlegelési jogkörébe tartozó intézkedése ellen az  igazságügyi alkalmazott akkor fordulhat bírósághoz, ha a  munkáltató a  döntés meghozatalánál irányadó jogszabályokat megsértette.” A  személyzeti jellegű intézkedéseket tartalmazó határozatokkal szemben ezért a fentiek szerint a Bjt. és az Iasz. jogorvoslati jogot biztosít az érintetteknek. [45] 2. Az  Alaptörvény – 2013. április 1. óta hatályos – 25.  cikk (5)  bekezdés első mondata szerint: „A bíróságok igazgatásának központi feladatait az  Országos Bírósági Hivatal elnöke végzi.” Hasonlóképpen, a  Bszi. 65.  §-a értelmében az  OBH elnöke látja el a  bírói függetlenség alkotmányos elvének megtartásával a  bíróságok igazgatásának központi feladatait. Az  OBH elnökének törvényi felhatalmazását határozat meghozatalára az  igazgatási feladatainak ellátása érdekében a  Bszi. 76.  § (1)  bekezdés b)  pontja biztosítja. Számos a  Bszi.-ben nevesített és kategorizált feladat- és hatáskörére tekintettel az  OBH elnöke igen különböző – de tipikusan személyzeti vagy az  operatív igazgatáshoz kötődő – témakörökben és címzettekre hoz határozatokat. Ezek közül azokkal a  személyzeti jellegű intézkedéseket tartalmazó határozatokkal szemben, amelyek bíró vagy igazságügyi alkalmazott szolgálati viszonyból eredő igényét érintik, a  fent írtak szerint a  Bjt. 145.  § (1)  bekezdése és az  Iasz. 92.  §-a garantálja az  érintetteknek a  szolgálati bírósághoz, illetve a  (közigazgatási és munkaügyi) bírósághoz fordulás jogát. Az  OBH elnökének azon igazgatási jellegű határozatai tekintetében, amelyek konkrét címzettek személyes érintettségét nem vetik fel, külön jogorvoslati lehetőséget nem tartalmaz a törvény. [46] 3. Amint azt az Alkotmánybíróság az  indítványozó által is hivatkozott korábbi – és a  jelen ügyre nézve is irányadó – döntéseiben kifejtette, a  jogállamiság nélkülözhetetlen eleme a  jogbiztonság, amely egyéb követelmények mellett azt a  feladatot rója a  közhatalommal rendelkező és jogot alkalmazó szervekre, hogy jogilag szabályozott, megismerhető és kiszámítható módon járjanak el és döntsenek a  hatáskörükbe tartozó kérdésekben. A  jogbiztonság alkotmányos alapelvének érvényesülését biztosító kiszámítható jogalkalmazói működést a  jogilag szabályozott eljárási garanciák megléte hivatott kikényszeríteni. Ilyen eljárási garancia az  érintettek jogorvoslati jogának biztosítása is a  jogaikat vagy jogos érdekeiket érintő döntésekkel szemben. Ezen Alaptörvényben is biztosított jog hatékony érvényesülésének egyik feltétele, hogy jogosultjának módjában álljon az őt érintő döntés ténybeli és jogi indokait megismerni – vagyis a  közhatalommal rendelkező szerv köteles legyen a  feladat- és hatáskörei gyakorlása során hozott döntéseit okszerűen, kimerítően, az  érintett jogorvoslathoz való jogára is figyelemmel megindokolni. Ilyen indokolási kötelezettség azonban a  jogállamiság alkotmányos alapértékéből csak akkor következik, ha az  érintett döntéssel, intézkedéssel szemben jogorvoslatnak van helye, vagyis konkrét érintettnek van olyan joga vagy jogos érdeke, amely alapján jogorvoslati jog formálható. [47] 4. Az  Abtv. 46.  § (3)  bekezdése alapján az  Alkotmánybíróság hatásköre gyakorlása során folytatott eljárásban határozattal megállapíthatja azokat az  Alaptörvény szabályozásából eredő, és az  Alaptörvény rendelkezéseit érvényre juttató alkotmányos követelményeket, amelyeknek a vizsgált jogszabály alkalmazásának meg kell felelnie. [48] E törvényi felhatalmazással élve, a  fent kifejtettek alapján a  Bszi. támadott 77.  § (2)  bekezdés második mondata Alaptörvénnyel összhangban lévő értelmezési tartományának megállapítása céljából, az  Alkotmánybíróság az  Alaptörvény B)  cikk (1)  bekezdésében foglalt jogállamiság alkotmányos alapértékéből fakadó alkotmányos követelményként állapítja meg, hogy az  OBH elnöke azokat a  személyzeti jellegű intézkedéseket tartalmazó határozatait, amelyekkel szemben jogorvoslatnak van helye – vagyis konkrét érintettnek van olyan joga vagy jogos érdeke, amely alapján jogorvoslati jog formálható –, köteles okszerűen, kimerítően, az érintett jogorvoslathoz való jogára is figyelemmel megindokolni. [49] Az indítványozó által vizsgálni kért alkotmányjogi összefüggésben a  támadott törvényhelynek a  megállapított alkotmányos követelmény szerinti alkalmazása megfelelő garanciát jelent arra, hogy az OBH elnökének – az általa hozott határozatokhoz kapcsolódó – indokolási kötelezettsége az  Alaptörvény B)  cikkéből fakadó jogbiztonság követelményével összhangban érvényesüljön. Az  Alkotmánybíróság ezért a  Bszi. 77.  § (2)  bekezdés második mondata alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványi elemet elutasította. VI. [50] Az indítványozó a jogállamiság alkotmányos alapértéke – az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése – alapján kifogásolta a  Bszi. 78.  § (2)  bekezdésében szabályozott azon megoldást, amely szerint az  OBH elnökét – akadályoztatása és tisztségének megüresedése esetén – az  OBH általános elnökhelyettese, az  ő akadályoztatása esetén pedig a további helyettesek helyettesítik az OBH elnöke által meghatározott rendben, helyettesítésre jogosult hiányában pedig a  feladatokat az  OBT elnöke látja el. Az  indítványban kifejtett álláspont szerint ugyanis így az  OBH elnöke mandátumának lejárta esetén helyettese – akinek demokratikus legitimációja gyenge, hiszen megbízatása nem az  Országgyűléstől, hanem az  OBH elnökétől ered – az  országgyűlési képviselők egyharmadának blokkoló szavazatával hivatalban tartható. [51] 1. A Bszi. 78. § (1) bekezdése szerint az OBH-ban egy általános elnökhelyettes, továbbá elnökhelyettesek működnek. A 79. § (1) bekezdése alapján: „Az OBH általános elnökhelyettesét és elnökhelyetteseit a köztársasági elnök pályázat útján, az  OBH elnökének javaslatára határozatlan időre nevezi ki.” A  80.  § (1) és (2)  bekezdései úgy rendelkeznek, hogy: „(1) Az  OBH általános elnökhelyettese bíró, az  OBH elnökhelyettese bíró vagy igazságügyi alkalmazott. (2) Az  OBH általános elnökhelyettese és elnökhelyettese felett a  munkáltatói jogokat az  OBH elnöke gyakorolja.” Az OBH általános elnökhelyettese és elnökhelyettese megbízatása megszűnésének okait a Bszi. 81. § (1) bekezdése sorolja fel. Eszerint: „Az OBH általános elnökhelyettesének és elnökhelyettesének megbízatása megszűnik: a) lemondással, b) az összeférhetetlenség kimondásával, c) felmentéssel vagy d) a szolgálati jogviszony megszűnésével.” A 84. § rendelkezése szerint – amely a megszűnési okok közül a felmentés szabályait részletezi – a köztársasági elnök felmenti az  OBH általános elnökhelyettesét és elnökhelyettesét, ha az  OBH elnöke – az  indítvány okának részletes kifejtésével és az annak alapjául szolgáló iratok egyidejű csatolásával – indítványozza. [52] Az 1997. július 23-ától 2011. december 31-ig működött bírósági központi igazgatási rendszer – szemben a  Bszi.-vel 2012. január 1-jétől bevezetett igazgatási modellel – nem az  egyszemélyi felelős vezetésű igazgatás, hanem a  testületi önigazgatás elvén alapult, ezért a  támadott rendelkezésnek pontosan megfelelő előképe a  régi Bszi.-ben nem szerepel. Hasonló szabályt a  régi Bszi. 46. § (2) – később (3) – bekezdése tartalmazott, amely 1997. július 23-ától 2011. január 6-ig úgy szólt, hogy az  OIT elnökét az  OIT bíró tagjai közül választott elnökhelyettes helyettesíti; majd 2011. március 1-jétől azt mondta ki, hogy az  OIT elnökét akadályoztatása esetén – ideértve azt az esetet is, ha e tisztség nincs betöltve – az OIT bíró tagjai közül három évre választott elnökhelyettes helyettesíti. Az  elnökhelyettes e  tisztségre nem választható újra. A  régi Bszi. szabályai szerint tehát a  bíróságok igazgatásának központi feladatait ellátó OIT elnökhelyettesének legitimációja az  OIT általi megválasztáson alapult. A  régi Bszi. hatálybalépését megelőzően pedig, a  bíróságokról szóló 1972. évi IV. törvény alapján miniszteriális igazgatási modell működött, amelyben – a bírói testületek közreműködésével – az igazságszolgáltatás központi igazgatásával kapcsolatos legfontosabb feladat- és hatásköröket az igazságügyminiszter gyakorolta. [53] A Bszi. idézett szabályaiból kitűnik, hogy az  OBH általános elnökhelyettesét és elnökhelyettesét a  köztársasági elnök nevezi ki, legitimitásuk tehát közvetlen módon az államfőtől származik. Az OBH általános elnökhelyettesének és elnökhelyettesének kinevezési eljárása során, valamint megbízatásuk megszűnésének szabályai körében érvényesülnek az  OBH elnökének szempontjai is; a  javaslattételi jognak és a  felmentés indítványozása jogának az  OBH elnökéhez telepítésével ugyanis a  törvény garantálja, hogy az  Országgyűlés által választott OBH elnöke a megbízatása időtartama alatt olyan általános elnökhelyettessel és elnökhelyettessel együtt láthassa el feladatait, akik szakmai terveit támogatják, vezetői koncepciója kibontakoztatásában osztják a  nézeteit, az  általa képviselt igazgatási irányvonallal azonosulni tudnak. [54] 2. A Bszi. idézett 79. § (1) bekezdése szerint az OBH általános elnökhelyettesét és elnökhelyetteseit a köztársasági elnök nevezi ki. A  Bszi. 65.  §-a értelmében azonban a  bíróságok igazgatásának központi feladatait – első számú igazgatási vezetőként – az  OBH országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával választott elnöke látja el. Őt az  általános elnökhelyettes, az  elnökhelyettesek, illetve helyettesítésre jogosult hiányában az  OBT elnöke a Bszi. 78. § (2) bekezdése alapján csak helyettesíteni jogosultak akadályoztatása, illetve a tisztség betöltetlensége esetén helyettesítik. Az OBH elnökének helyettesítése – a Bszi. 78. § (2) bekezdésének nyelvtani értelmezése szerint is – alapesetben olyankor válhat szükségessé, amikor az  OBH hivatalban lévő elnöke (időszakosan, átmenetileg) akadályoztatva van feladatai ellátásában. Ehhez képest atipikusnak nevezhető a „helyettesítés” azon esete, amikor erre azért van szükség, mert az OBH elnöki tisztség nincs betöltve; ilyenkor ugyanis a bíróságok igazgatásáért felelős első számú vezető megválasztására hatáskörrel rendelkező Országgyűlés (vagy az  OBH elnökének személyére javaslatot tenni jogosult köztársasági elnök) van mulasztásban a  személyügyi döntés meg nem hozatala miatt. Ebben az esetben az Országgyűlésnek lehetősége van a képviselők kétharmadának szavazatával legitimált bírósági igazgatási vezető megválasztásával a  helyzetet feloldani, az  OBH elnökének helyettesítésére vonatkozó törvényi rendelkezés alkalmazására pedig – mivel a bírósági szervezet igazgatását, az ezzel kapcsolatos feladatok folyamatos ellátását ilyenkor is garantálni kell – csak akkor kerül sor (ideiglenes, átmeneti megoldásként), ha e  lehetőséggel az Országgyűlés nem él. [55] Az OBH általános elnökhelyettese és elnökhelyettesei – helyettesítési jogkörükben, és esetleges önálló feladat- és hatásköreikben – közhatalmat gyakorló személyeknek minősülnek, ezért demokratikus legitimációval kell rendelkezniük. A köztársasági elnök általi kinevezés – mint hatalomközvetítés – vezető-helyettesek esetében magas közjogi legitimációnak minősül, és egyéb hasonló tisztségek esetében is megszokott alkotmányjogi megoldásnak tekinthető. A  köztársasági elnök az  Alaptörvény 9.  cikk (1)  bekezdése értelmében kifejezi a  nemzet egységét és őrködik az  államszervezet demokratikus működése felett. A  kinevezésre irányuló személyi javaslatot – így az  OBH elnökének az OBH általános elnökhelyettese és elnökhelyettesei személyére irányuló javaslatát is – elutasíthatja, ha az  a  törvényi feltételeknek nem felelne meg, vagy a  jelölt kinevezése az  államszervezet demokratikus működését veszélyeztetné. [56] Ez az Országgyűlés által választott megbízatás-elnyerési mód az OBH általános elnökhelyettese és elnökhelyettesei tisztsége esetében, az  Alkotmánybíróság álláspontja szerint olyan legitimációs megoldás, amely az  Alaptörvény keretei között maradva és a  jogállamiság alkotmányos alapértékéből fakadó követelménynek megfelelve, a szuverén népre – az Országgyűlésen és a köztársasági elnökön keresztül – megszakítások nélkül visszavezethető láncolatot alkotva biztosítja a  feladat- és hatáskörök ellátásához szükséges demokratikus felhatalmazottságot. Az  Alkotmánybíróság ezen indokok miatt a  Bszi. 78.  § (2)  bekezdésének az  Alaptörvény B)  cikk (1)  b …