2010. XXII. törvény a Magyar Köztársaság Kormánya és az Amerikai Egyesült Államok Kormánya között a jövedelemadók területén a kettős adóztatás elkerül

2010. XXII. törvény a Magyar Köztársaság Kormánya és az Amerikai Egyesült Államok Kormánya között a jövedelemadók területén a kettős adóztatás elkerüléséről és az adóztatás kijátszásának megakadályozásáról Budapesten, 2010. február 4. napján aláírt Egyezmény kihirdetéséről. 1. § Az Országgyűlés e törvénnyel felhatalmazást ad a Magyar Köztársaság Kormánya és az Amerikai Egyesült Államok Kormánya között a jövedelemadók területén a kettős adóztatás elkerüléséről és az adóztatás kijátszásának megakadályozásáról Budapesten, 2010. február 4. napján aláírt Egyezmény (a továb biak ban: Egyezmény) kötelező hatályának elismerésére. 2. § Az Országgyűlés az Egyezményt e törvénnyel kihirdeti. 3. § Az Egyezmény hiteles magyar és angol nyelvű szövege a következő: „EGYEZMÉNY A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA ÉS AZ AMERIKAI EGYESÜLT ÁLLAMOK KORMÁNYA KÖZÖTT A KETTŐS ADÓZTATÁS ELKERÜLÉSÉRŐL ÉS AZ ADÓZTATÁS KIJÁTSZÁSÁNAK MEGAKADÁLYOZÁSÁRÓL A JÖVEDELEMADÓK TERÜLETÉN A Magyar Köztársaság Kormánya és az Amerikai Egyesült Államok Kormánya, attól az óhajtól vezérelve, hogy Egyezményt kössenek a kettős adóztatás elkerüléséről és az adóztatás kijátszásának megakadályozásáról a jövedelemadók területén, az alábbiak szerint állapodtak meg: 1. Cikk ÁLTALÁNOS HATÁLY 1. Ez az Egyezmény csak azokra a személyekre terjed ki, akik az egyik vagy mindkét Szerződő Államban belföldi illetőségűek, kivéve, ha az Egyezmény másképpen rendelkezik. 2. Ez az Egyezmény semmilyen módon nem korlátozza azokat a kedvezményeket, amelyeket most vagy a későbbiekben nyújtanak: a) valamelyik Szerződő Állam jogszabályai; vagy b) bármely más olyan megállapodás, amelynek mindkét Szerződő Állam részese. 3. a) E cikk 2. bekezdése b) albekezdésének rendelkezéseire tekintet nélkül: i) a Szolgáltatások kereskedelméről szóló általános egyezmény (GATS) XXII. cikkének (Konzultáció) 3. bekezdése alkalmazásában a Szerződő Államok egyetértenek abban, hogy bármely, ezen Egyezmény értelmezésével vagy alkalmazásával kapcsolatosan felmerülő kérdés, és különösen az, hogy egy adózási intézkedés ezen Egyezmény hatálya alá tartozik-e, kizárólag ezen Egyezmény 25. cikkének (Kölcsönös egyeztetési eljárás) rendelkezései szerint kerül meghatározásra; valamint ii) a Szolgáltatások kereskedelméről szóló általános egyezmény (GATS) XVII. cikkének rendelkezései nem alkalmazandók az adózási intézkedésre, kivéve, ha az ille té kes hatóságok egyetértenek abban, hogy az intézkedés nem tartozik ezen Egyezmény 24. cikkének (Egyenlő elbánás) hatálya alá. A törvényt az Országgyűlés a 2010. február 22-i ülésnapján fogadta el. b) E bekezdés alkalmazásában „intézkedés” a törvény, a rendelet, a szabály, az eljárás, a határozat, a közigazgatási intézkedés, vagy bármely hasonló rendelkezés vagy tevékenység. 4. Az 5. bekezdésben meghatározott mértéket kivéve, ez az Egyezmény nem érinti az egyik Szerződő Állam belföldi illetőségű személyeinek [a 4. cikk (Belföldi illetőségű személy) meghatározása szerint] és állampolgárainak e Szerződő Állam által történő adóztatását. Továbbá, az 5. bekezdésben meghatározott mértéket kivéve és ezen Egyezmény egyéb rendelkezéseire tekintet nélkül, az egyik Szerződő Állam korábbi állampolgára vagy korábban hosszú távon belföldi illetőségű személye az e jogállásának elvesztését követő tízéves időtartamon belül megadóztatható e Szerződő Állam jogszabályainak meg fele lően. 5. A 4. bekezdés rendelkezései nem érintik: a) az egyik Szerződő Állam által a 9. cikk (Kapcsolt vállalkozások) 2. bekezdése, a 17. cikk (Nyugdíjak és társadalombiztosításból származó jövedelem) 1. bekezdésének b) albekezdése, 2. és 3. bekezdése, valamint a 23. cikk (A kettős adóztatás elkerülése), a 24. cikk (Egyenlő elbánás) és a 25. cikk (Kölcsönös egyeztetési eljárás) alapján nyújtott előnyöket; valamint b) az egyik Szerződő Állam által a 18. cikk (Közszolgálat), a 19. cikk (Tanulók és gyakornokok), a 20. cikk (Tanárok és oktatók) és a 27. cikk (Diplomáciai és konzuli képviseletek tagjai) alapján olyan természetes személyeknek nyújtott előnyöket, akik ennek az államnak nem állampolgárai, és akik ebben az államban nem kaptak állandó letelepedésre engedélyt. 6. Az egyik Szerződő Állam jogszabályai alapján pénzügyileg átlátható jogalanyon keresztül szerzett jövedelem-, nyereség- vagy elidegenítésből származó nyereségtétel olyan mértékben tekintendő úgy, mintha azt az egyik államban belföldi illetőségű személy kapná, amilyen mértékben ezt a tételt az ilyen Szerződő Állam adójogának alkalmazásában belföldi illetőségű személy jövedelmeként, nyereségeként vagy elidegenítésből származó nyereségeként kezelik. 2. Cikk AZ EGYEZMÉNY HATÁLYA ALÁ TARTOZÓ ADÓK 1. Ez az Egyezmény azokra a jövedelemadókra terjed ki, amelyeket az egyik Szerződő Állam vet ki a beszedés módjára való tekintet nélkül. 2. Jövedelemadónak tekintendők mindazok az adók, amelyet a teljes jövedelem vagy a jövedelem részei után vetnek ki, beleértve az ingó vagy ingatlan vagyon elidegenítéséből származó nyereség utáni adókat és a vállalkozások által fizetett bérek és fizetések teljes összege utáni adókat, de kizárva a társadalombiztosítási és munkanélküliségi adókat. 3. Azok a jelenleg létező adók, amelyekre az Egyezmény kiterjed: a) Magyarország esetében: i) a személyi jövedelemadó; ii) a társasági adó; iii) a különadó; b) az Egyesült Államok esetében: az Internal Revenue Code által előírt szövetségi jövedelemadók (kivéve a társadalombiztosítási és a munkanélküliségi adókat), és a magánalapítványokra tekintettel kivetett szövetségi fogyasztási adók. 4. Az Egyezmény kiterjed minden olyan azonos vagy lényegét tekintve hasonló adóra is, amelyet az Egyezmény aláírása után a jelenleg létező adók mellett vagy azok helyett vezetnek be. A Szerződő Államok ille té kes hatóságai értesíteni fogják egymást a vonatkozó adójogszabályaikban végrehajtott bármely lényeges változásról. 3. Cikk ÁLTALÁNOS MEGHATÁROZÁSOK 1. Az Egyezmény alkalmazásában, ha a szövegösszefüggés mást nem kíván: a) a „személy” kifejezés magában foglalja a természetes személyt, a hagyatékot, a trust-ot, a személyegyesítő társaságot, a társaságot és bármely más személyi egyesülést; b) a „társaság” kifejezés bármely jogi személyt vagy egyéb olyan jogalanyt jelent, amely adóztatás szempontjából a jogi személyekkel azonos módon kezelendő; c) „az egyik Szerződő Állam vállalkozása” és „a másik Szerződő Állam vállalkozása” kifejezések az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy, illetve a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy által folytatott vállalkozást jelentik; a kifejezések ugyancsak magukban foglalják az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy által az ezen Szerződő Államban pénzügyileg átláthatóként kezelt jogalanyon keresztül folytatott vállalkozást; d) a „vállalkozás” kifejezés bármely üzleti tevékenység végzésére vonatkozik; e) az „üzleti tevékenység” kifejezés magában foglalja a szabad foglalkozás vagy más önálló jellegű tevékenység végzését; f) a „nemzetközi forgalom” kifejezés hajó vagy légi jármű igénybevételével végzett bármilyen szállítást jelent, kivéve, ha az ilyen szállítás kizárólag az egyik Szerződő Államban lévő helyek között zajlik; g) az „ille té kes hatóság” kifejezés a következőt jelenti: i) Magyarországon: a pénzügyminisztert vagy meghatalmazott képviselőjét; és ii) az Egyesült Államokban: a pénzügyminisztert vagy annak megbízottját; h) a „Magyarország” kifejezés a Magyar Köztársaságot és földrajzi értelemben használva a Magyar Köztársaság területét jelenti; i) az „Egyesült Államok” kifejezés az Amerikai Egyesült Államokat jelenti és magában foglalja ennek államait valamint a District of Columbia-t; az ilyen kifejezés szintén magában foglalja ennek parti tengerét, valamint a parti tenger melletti tenger alatti tengerfeneket és altalajt, amely felett az Egyesült Államok a nemzetközi joggal összhangban szuverén jogokat gyakorol; a kifejezés azonban nem foglalja magában Puerto Ricót, az Amerikai Virgin-szigeteket, Guamot és az Egyesült Államok bármely más birtokait vagy területeit; j) az egyik Szerződő Állam „állampolgára” kifejezés a következőket jelenti: i) bármely természetes személyt, aki ezen állam állampolgárságával rendelkezik; és ii) bármely jogi személyt, személyegyesítő társaságot, egyesülést vagy egyéb olyan jogalanyt, amely ezt a jogállását az ebben az államban hatályos jogszabályokból nyeri; k) a „nyugdíjalap” kifejezés minden olyan, az egyik Szerződő Államban alapított személyt jelent, amely i) ebben az államban általában mentes a jövedelemadóztatás alól; és ii) elsősorban a következő céllal működik: A) nyugdíjak vagy nyugellátások igazgatására vagy juttatására; vagy B) az A) pontban leírt egy vagy több személy javára jövedelem szerzésére; és l) az „egyik Szerződő Állam” és a „másik Szerződő Állam” kifejezés Magyarországot vagy az Egyesült Államokat jelenti a szövegösszefüggésnek meg fele lően. 2. Az Egyezménynek az egyik Szerződő Állam által bármely időpontban történő alkalmazásánál az Egyezményben meghatározás nélkül szereplő kifejezésnek – amennyiben a szövegösszefüggés mást nem kíván, vagy ha az ille té kes hatóságok a 25. cikk (Kölcsönös egyeztetési eljárás) rendelkezéseinek meg fele lően egy közös jelentésben meg nem egyeznek – olyan jelentése van, mint amit ennek az államnak a jogszabályaiban az adott időpontban jelentenek azokra az adókra vonatkozóan, amelyekre az Egyezmény alkalmazást nyer, ennek az államnak az adójogszabályaiban foglalt meghatározások az irányadók ennek az államnak az egyéb jogszabályaiban foglalt meghatározásokkal szemben. 4. Cikk BELFÖLDI ILLETŐSÉGŰ SZEMÉLY 1. Az Egyezmény alkalmazásában „az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy” kifejezés olyan személyt jelent, aki ennek a Szerződő Államnak a jogszabályai szerint lakóhelye, székhelye, állampolgársága, üzletvezetési helye, bejegyzési helye vagy bármely más hasonló ismérv alapján adóköteles, beleértve az államot és annak bármely politikai alegységét vagy helyi hatóságát. Ez a kifejezés azonban nem foglalja magában azokat a személyeket, akik ebben az államban kizárólag az ebben az államban lévő forrásokból származó jövedelem vagy az ebben az államban levő telephelynek betudható nyereség alapján adókötelesek. 2. „Az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy” kifejezés magában foglalja: a) az ebben az államban alapított nyugdíjalapot; és b) a kizárólag vallási, jótékonysági, tudományos, művészeti, kulturális vagy oktatási célból az ezen államban alapított és fenntartott szervezetet, tekintet nélkül arra, hogy ezen állam belső jogszabályai alapján jövedelmének vagy elidegenítésből származó nyereségének egésze vagy egy része mentes-e az adó alól. 3. Amennyiben egy természetes személy az 1. bekezdés rendelkezései értelmében mindkét Szerződő Államban belföldi illetőségű, helyzetét az alábbiak szerint kell meghatározni: a) csak abban az államban tekintendő belföldi illetőségűnek, amelyben állandó lakóhellyel rendelkezik; amennyiben mindkét államban rendelkezik állandó lakóhellyel, csak abban az államban tekintendő belföldi illetőségűnek, amellyel személyi és gazdasági kapcsolatai szorosabbak (a létérdekek központja); b) amennyiben nem határozható meg, hogy melyik államban van létérdekeinek a központja, vagy ha egyik államban sem rendelkezik állandó lakóhellyel, csak abban az államban tekintendő belföldi illetőségűnek, amelyben szokásos tartózkodási helye van; c) amennyiben mindkét államban van szokásos tartózkodási helye, vagy egyikben sincs, csak abban az államban tekintendő belföldi illetőségűnek, amelynek állampolgára; d) amennyiben mindkét Szerződő Állam állampolgára, vagy egyiké sem, a Szerződő Államok ille té kes hatóságai kölcsönös egyetértéssel törekednek rendezni a kérdést. 4. Amennyiben ezen cikk 1. és 2. bekezdéseinek rendelkezései értelmében valamely nem természetes személy mindkét Szerződő Államban belföldi illetőségű, a Szerződő Államok ille té kes hatóságai kölcsönös egyetértéssel törekednek megállapítani, hogy az Egyezmény milyen módon alkalmazandó erre a személyre. Amennyiben az ille té kes hatóságok nem tudnak ilyen megállapodásra jutni, akkor ez a személy az Egyezményben biztosított előnyök igénylésének szempontjából, a 24. cikkben (Egyenlő elbánás) és a 25. cikkben (Kölcsönös egyeztetési eljárás) biztosítottak kivételével, egyik Szerződő Államban sem kezelhető belföldi illetőségű személyként. 5. Cikk TELEPHELY 1. Az Egyezmény alkalmazásában a „telephely” kifejezés olyan állandó üzleti helyet jelent, amelyen keresztül a vállalkozás üzleti tevékenységét egészben vagy részben kifejti. 2. A „telephely” kifejezés magában foglalja különösen: a) az üzletvezetés helyét; b) a fióktelepet; c) az irodát; d) a gyártelepet; e) a műhelyt; és f) a bányát, az olaj- és a földgázkutat, a kőfejtőt és a természeti kincsek kiaknázására szolgáló bármely más telepet. 3. Az építési terület, az építkezési vagy beszerelési munkálat, vagy a természeti erőforrások feltárására használt beszerelési- vagy fúrótorony vagy hajó telephelyet keletkeztetnek, de csak ha tizenkét hónapnál tovább tartanak, vagy a feltárási tevékenység tizenkét hónapnál tovább folytatódik. 4. E cikk előző rendelkezéseire tekintet nélkül nem minősül „telephelynek”: a) létesítmények használata kizárólag a vállalkozás javainak vagy áruinak raktározása, kiállítása vagy kiszolgáltatása céljára; b) készletek tartása a vállalkozás javaiból vagy áruiból kizárólag raktározás, kiállítás vagy kiszolgáltatás céljára; c) készletek tartása a vállalkozás javaiból vagy áruiból kizárólag abból a célból, hogy azokat egy másik vállalkozás feldolgozza; d) állandó üzleti hely fenntartása, kizárólag arra a célra, hogy a vállalkozás részére javakat vagy árukat vásároljanak vagy információkat szerezzenek; e) állandó üzleti hely fenntartása kizárólag arra a célra, hogy a vállalkozás részére bármilyen más előkészítő vagy kisegítő jellegű tevékenységet folytassanak; f) állandó üzleti hely fenntartása kizárólag arra a célra, hogy az a)–e) albekezdésekben említett tevékenységek bármilyen kombinációját végezze, feltéve, hogy az állandó üzleti helynek az ilyen kombinációból származó teljes tevékenysége előkészítő vagy kisegítő jellegű. 5. Tekintet nélkül az 1. és 2. bekezdések rendelkezéseire, ha egy személy – kivéve a független képviselőt, akire a 6. bekezdés rendelkezése alkalmazandó – egy vállalkozás számára tevékenykedik és az egyik Szerződő Államban meghatalmazása van, amellyel ott rendszeresen él, arra, hogy a vállalkozás nevében szerződéseket kössön, úgy ez a vállalkozás telephellyel bírónak tekintendő ebben az államban minden olyan tevékenység tekintetében, amelyet ez a személy a vállalkozás részére kifejt, kivéve, ha az ilyen személy tevékenysége a 4. bekezdésben említett tevékenységekre korlátozódik, amelyek, ha azokat egy állandó üzleti helyen keresztül fejtenék ki, az említett bekezdés rendelkezései értelmében nem tennék ezt az állandó üzleti helyet telephellyé. 6. Egy vállalkozást nem lehet úgy tekinteni, mintha annak az egyik Szerződő Államban telephelye lenne csupán azért, mert tevékenységét ebben az államban alkusz, bizományos vagy más független képviselő útján fejti ki, feltéve, hogy ezek a személyek rendes üzleti tevékenységük keretében járnak el. 7. Azt a tényt, hogy az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű társaság olyan társaságot ellenőriz, vagy olyan társaság ellenőrzése alatt áll, amely a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű, vagy üzleti tevékenységet fejt ki ebben a másik államban (akár telephely útján, akár más módon), nem kell figye lembe venni annak meghatározásánál, hogy valamelyik társaságnak telephelye van-e ebben a másik államban. 6. Cikk INGATLAN VAGYONBÓL SZÁRMAZÓ JÖVEDELEM 1. Az a jövedelem, amelyet az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy a másik Szerződő Államban fekvő ingatlan vagyonból szerez, beleértve a mezőgazdaságból és az erdőgazdálkodásból származó jövedelmet, megadóztatható ebben a másik államban. 2. Az „ingatlan vagyon” kifejezésnek olyan jelentése van, amit annak a Szerződő Államnak a jogszabályai szerint jelent, amelyikben a szóban forgó vagyon fekszik. Ez a kifejezés minden esetben magában foglalja az ingatlan vagyon tartozékának minősülő vagyont, beleértve az állatállományt és a mezőgazdaságban és az erdőgazdálkodásban használatos berendezéseket, azokat a jogokat, amelyekre a földtulajdonra vonatkozó magánjogi rendelkezések nyernek alkalmazást, az ingatlan vagyon haszonélvezeti jogát, valamint az ásványlelőhelyek, források és más természeti erőforrások kitermelésének vagy kitermelési jogának ellenértékeként járó változó vagy állandó kifizetésekhez való jogot. A hajók, belvízi hajók és légi járművek nem tekintendők ingatlan vagyonnak. 3. Az 1. bekezdés rendelkezései az ingatlan vagyon közvetlen használatából, bérbeadásából vagy hasznosításának bármely más formájából származó jövedelemre is alkalmazandók. 4. Az 1. és 3. bekezdés rendelkezései a vállalkozás ingatlan vagyonából származó jövedelemre is alkalmazandók. 5. Az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy, aki a másik Szerződő Államban fekvő ingatlan vagyonból származó jövedelme után a másik Szerződő Államban bruttó alapon adóköteles, bármely adózási év vonatkozásában választhatja, hogy az ilyen jövedelemre vonatkozó adót nettó alapon számítja ki úgy, mintha az ilyen jövedelem a másik államban lévő telephelynek betudható vállalkozási nyereség lenne. Bármely ilyen választás kötelező érvényű a választás adózási évére, valamint minden további adózási évre, kivéve, ha a vagyon fekvése szerinti Szerződő Állam ille té kes hatósága beleegyezik a választás megszüntetésébe. 7. Cikk VÁLLALKOZÁSI NYERESÉG 1. Az egyik Szerződő Állam vállalkozásának nyeresége csak ebben az államban adóztatható, kivéve, ha a vállalkozás a másik Szerződő Államban egy ott lévő telephely útján üzleti tevékenységet fejt ki. Amennyiben a vállalkozás ily módon fejt ki üzleti tevékenységet, a vállalkozás nyeresége megadóztatható a másik államban, de csak olyan mértékben, amilyen mértékben az ennek a telephelynek tudható be. 2. A 3. bekezdés rendelkezéseinek fenntartásával, ha az egyik Szerződő Állam vállalkozása a másik Szerződő Államban egy ott lévő telephelye útján üzleti tevékenységet fejt ki, akkor mindkét Szerződő Államban azt a nyereséget kell ennek a telephelynek betudni, amelyet akkor érne el, ha önálló és független vállalkozásként azonos vagy hasonló tevékenységet végezne azonos vagy hasonló feltételek mellett, és teljesen függetlenként tartana fenn üzleti kapcsolatot azzal a vállalkozással, amelynek telephelye. E célból a telephelynek betudható nyereség csak azt a nyereséget foglalja magában, amely a telephely által használt eszközökből, vállalt kockázatokból és végzett tevékenységekből származik. 3. A telephely nyereségének megállapításánál levonhatók a telephely miatt felmerült költségek, beleértve az így felmerült üzletvezetési és általános ügyviteli költségeket, függetlenül attól, hogy abban az államban merültek-e fel, ahol a telephely található, vagy máshol. 4. Nem tudható be nyereség a telephelynek csupán azért, mert a telephely javakat vagy árukat vásárol a vállalkozásnak. 5. Az előző bekezdések alkalmazásában a telephelynek betudható nyereséget évről évre azonos módon kell megállapítani, hacsak elégséges és alapos ok nincs az ellenkezőjére. 6. Amennyiben a nyereség olyan jövedelemtételeket tartalmaz, amelyekkel az Egyezmény más cikkei külön foglalkoznak, úgy azoknak a cikkeknek a rendelkezéseit e cikk rendelkezései nem érintik. 7. E cikk, a 10. cikk (Osztalék) 6. bekezdése, a 11. cikk (Kamat) 4. bekezdése, a 12. cikk (Jogdíj) 3. bekezdése, a 13. cikk (Elidegenítésből származó nyereség) 3. bekezdése, valamint a 21. cikk (Egyéb jövedelem) 2. bekezdése alkalmazásában, bármely, a telephelynek, annak fennállása alatt, betudható jövedelem vagy elidegenítésből származó nyereség abban a Szerződő Államban adóztatható, amelyikben az ilyen telephely található, még akkor is, ha a kifizetéseket a telephely megszűnése utáni időre halasztják. 8. Cikk HAJÓZÁS ÉS LÉGI SZÁLLÍTÁS 1. Az egyik Szerződő Állam vállalkozásának hajók vagy légi járművek nemzetközi forgalomban történő üzemeltetéséből származó nyeresége csak ebben az államban adóztatható. 2. E cikk alkalmazásában a hajók vagy légi járművek üzemeltetéséből származó nyereség a következőket foglalja magában, de ezekre nem korlátozódik: a) a hajók vagy légi járművek teljes (időszakra vagy utazásra vonatkozó) bérbeadásából származó nyereséget; b) a hajók vagy légi járművek személyzet nélküli bérbeadásából származó nyereséget, ha a bérbeadásból származó jövedelem esetleges a hajók vagy légi járművek nemzetközi forgalomban történő üzemeltetéséből származó nyereséghez képest; és c) a hajók vagy légi járművek személyzet nélküli bérbeadásából származó nyereséget, ha az ilyen hajókat vagy légi járműveket nemzetközi forgalomban a bérlő üzemelteti. Egy vállalkozásnak ingó vagyon vagy utasok valamelyik Szerződő Államon belüli belföldi szállításából származó nyereségét úgy kell kezelni, mint a hajók vagy légi járművek nemzetközi fogalomban történő üzemeltetéséből származó nyereséget, amennyiben az ilyen szállítást nemzetközi szállítás részeként végzik. 3. Az egyik Szerződő Állam vállalkozásának konténerek (beleértve a konténerek szállítására szolgáló utánfutókat, uszályokat és kapcsolódó eszközöket) használatából, fenntartásából vagy bérbeadásából származó nyeresége csak abban a Szerződő Államban adóztatható, kivéve olyan mértékben, amilyen mértékben ezeket a konténereket kizárólag a másik Szerződő Államon belüli helyek közötti szállításra használják. 4. Az 1. és 3. bekezdések rendelkezései alkalmazandók azokra a nyereségekre is, amelyek valamely poolban, közös üzemeltetésben vagy nemzetközi üzemeltetésű szervezetben való részvételből származnak. 9. Cikk KAPCSOLT VÁLLALKOZÁSOK 1. Amennyiben a) az egyik Szerződő Állam vállalkozása közvetlenül vagy közvetve a másik Szerződő Állam vállalkozásának vezetésében, ellenőrzésében vagy tőkéjében részesedik; vagy b) ugyanazok a személyek közvetlenül vagy közvetve az egyik Szerződő Állam vállalkozásának és a másik Szerződő Állam vállalkozásának vezetésében, ellenőrzésében vagy tőkéjében részesednek, és bármelyik esetben a két vállalkozás egymás közötti kereskedelmi vagy pénzügyi kapcsolataiban olyan feltételekben állapodik meg vagy olyan feltételeket szab, amelyek eltérnek azoktól, amelyekben független vállalkozások egymással megállapodnának, úgy az a nyereség, amelyet a vállalkozások egyike e feltételek nélkül elért volna, de e feltételek miatt nem ért el, beszámítható ennek a vállalkozásnak a nyereségébe és ennek meg fele lően megadóztatható. 2. Ha az egyik Szerződő Állam ezen állam valamely vállalkozásának a nyereségéhez olyan nyereséget számít hozzá, és adóztat meg ennek meg fele lően, amelyet a másik Szerződő Állam vállalkozásánál megadóztattak ebben a másik államban, és a másik Szerződő Állam egyetért azzal, hogy az így hozzászámított nyereség olyan nyereség, amelyet az elsőként említett állam vállalkozása ért volna el, ha a két vállalkozás olyan feltételekben állapodott volna meg, mint amelyekben független vállalkozások egymással megállapodnának, úgy ez a másik állam meg fele lően kiigazítja az ilyen nyereségre ott kivetett adó összegét. Az ilyen kiigazítás megállapításánál kellően figye lembe kell venni ezen Egyezmény egyéb rendelkezéseit, és a Szerződő Államok ille té kes hatóságai szükség esetén egyeztetnek egymással. 10. Cikk OSZTALÉK 1. Az osztalék, amelyet az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű társaság a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személynek fizet, megadóztatható ebben a másik államban. 2. Mindazonáltal ez az osztalék abban a Szerződő Államban is megadóztatható, és annak az államnak a jogszabályai szerint, amelyben az osztalékot fizető társaság belföldi illetőségű, ha azonban az osztalék haszonhúzója a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy, kivéve eltérő rendelkezés esetén, az így megállapított adó nem haladhatja meg: a) az osztalék bruttó összegének 5 százalékát, ha a haszonhúzó egy olyan társaság, amely az osztalékot fizető társaság szavazati jogot biztosító részvényeiben legalább 10 százalékos közvetlen részesedéssel bír; b) az osztalék bruttó összegének 15 százalékát minden más esetben. E bekezdés rendelkezései nem érintik a társaság adóztatását azon nyereség után, amelyből az osztalékot fizetik. 3. Tekintet nélkül a 2. bekezdésre, az osztalék nem adóztatható meg abban a Szerződő Államban, amelyben az osztalékot fizető társaság belföldi illetőségű, ha: a) az osztalék haszonhúzója olyan nyugdíjalap, amely a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű; és b) az ilyen osztalék nem a nyugdíjalap által vagy egy kapcsolt vállalkozáson keresztül folytatott kereskedelmi vagy üzleti tevékenységből származik. 4. a) A 2. bekezdés a) albekezdése nem alkalmazandó abban az esetben, ha az osztalékot egy egyesült államokbeli Szabályozott Befektetési Társaság (U.S. Regulated Investment Company, RIC) vagy egy egyesült államokbeli Ingatlan Befektetési Trust (U.S. Real Estate Investment Trust, REIT) fizeti. A RIC által fizetett osztalék esetében a 2. bekezdés b) albekezdése és a 3. bekezdés alkalmazandó. A REIT által fizetett osztalék esetében a 2. bekezdés b) albekezdése és a 3. bekezdés csak akkor alkalmazandó, ha: i) az osztalék haszonhúzója olyan természetes személy vagy nyugdíjalap, amelynek a REIT-ben való részesedése egyik esetben sem haladja meg a 10 százalékot; ii) az osztalékot nyilvános kereskedésű részvényosztályra tekintettel fizetik és az osztalék haszonhúzója olyan személy, amelynek a REIT bármely részvényosztályában való részesedése nem haladja meg az 5 százalékot; vagy iii) az osztalék haszonhúzója olyan személy, amelynek a REIT-ben való részesedése nem haladja meg a 10 százalékot és a REIT diverzifikált. b) E bekezdés alkalmazásában a REIT akkor „diverzifikált”, ha az ingatlanban lévő egyetlen részesedésének értéke sem haladja meg az ingatlanokban lévő teljes részesedés 10 százalékát. E szabály alkalmazásában az árverési ingatlan nem minősül ingatlanban lévő részesedésnek. Amennyiben a REIT egy személyegyesítő társaságban rendelkezik részesedéssel, akkor úgy kell kezelni, mintha a személyegyesítő társaságban lévő részesedésének arányában közvetlenül lenne tulajdonosa a személyegyesítő társaság ingatlanban lévő részesedésének. c) E bekezdés szabályai szintén alkalmazandók az olyan Magyarországon belföldi illetőségű társaságok által fizetett osztalékra, amelyek ebben a bekezdésben említett egyesült államokbeli társaságokhoz hasonlóak. 5. E cikk alkalmazásában az „osztalék” kifejezés részvényekből, vagy más nyereségből való részesedést biztosító jogokból – kivéve a hitelköveteléseket – származó jövedelmet, valamint olyan jövedelmet jelent, amelyet annak az államnak az adózási jogszabályai, amelyben a nyereséget felosztó társaság belföldi illetőségű, a részvényekből származó jövedelemmel azonos adóztatási elbánás alá vetnek. 6. Az 1–4. bekezdések rendelkezései nem alkalmazandók, ha az osztalék egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű haszonhúzója a másik Szerződő Államban, amelyben az osztalékot fizető társaság belföldi illetőségű, egy ott lévő telephely útján üzleti tevékenységet fejt ki és az érdekeltség, amelyre tekintettel az osztalékot fizetik, ténylegesen ehhez a telephelyhez kapcsolódik. Ebben az esetben a 7. cikk (Vállalkozási nyereség) rendelkezéseit kell alkalmazni. 7. Az egyik Szerződő Állam nem vethet ki adót a másik államban belföldi illetőségű személy által fizetett osztalékra, kivéve, amennyiben az osztalékot az elsőként említett államban belföldi illetőségű személynek fizetik vagy az osztalék egy telephelynek tudható be, sem pedig a társaság fel nem osztott nyereségére nem vethet ki adót, a 8. bekezdés rendelkezéseinek kivételével, még akkor sem, ha a kifizetett osztalék vagy a fel nem osztott nyereség egészben vagy részben az ebben az államban keletkező nyereségből vagy jövedelemből keletkezik. 8. a) Az egyik államban belföldi illetőségű társaság, amelynek a másik államban telephelye van, vagy amely a másik államban nettó alapon adóköteles az olyan jövedelme után, amely a másik államban a 6. cikk (Ingatlan vagyonból származó jövedelem), vagy a 13. cikk (Elidegenítésből származó nyereség) 1. vagy 4. bekezdése alapján adóztatható, ebben a másik államban az Egyezmény egyéb rendelkezései alapján kivethető adókon felül is megadóztatható. b) Ilyen adó azonban csak a következőképpen vethető ki: i) csak a társaság vállalkozási nyereségének a telephelynek betudható részére, továbbá az a) albekezdésben hivatkozott jövedelemrészre, amely a 6. cikk, vagy a 13. cikk 1. vagy 4. bekezdése alapján adóztatható, amely az Egyesült Államok esetében az ilyen nyereség vagy jövedelem osztalékkal megegyező összegét fejezi ki, Magyarország esetében pedig az osztalékkal megegyező összeggel hasonló összeget; és ii) 2. bekezdés a) albekezdésében meghatározott adókulcsot nem meghaladó adókulccsal. 11. Cikk KAMAT 1. A kamat, amely az egyik Szerződő Államban keletkezik, és amelynek haszonhúzója a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy, csak ebben a másik államban adóztatható. 2. Tekintet nélkül az 1. bekezdés rendelkezéseire: a) a Magyarországon keletkező kamat, amelyet az adós vagy egy kapcsolt személy bevételeivel, értékesítésével, jövedelmével, nyereségével vagy más pénzmozgásával kapcsolatban, az adós vagy egy kapcsolt személy bármely vagyonának értékében bekövetkező változással kapcsolatban, vagy az adósnak vagy egy kapcsolt személynek osztalék kifizetésével, személyegyesítő társaság nyereségfelosztásával, vagy hasonló kifizetésekkel kapcsolatban határoztak meg, megadóztatható Magyarországon, és Magyarország jogszabályai szerint, de ha a haszonhúzó az Egyesült Államokban belföldi illetőségű személy, akkor a kamat bruttó összegének 15 százalékát meg nem haladó kulccsal adóztatható; b) az Egyesült Államokban keletkező feltételes kamat, amely az Egyesült Államok jogszabályai szerint nem minősül portfolió kamatnak, megadóztatható az Egyesült Államokban, de ha a kamat haszonhúzója Magyarországon belföldi illetőségű, akkor a kamat bruttó összegének 15 százalékát meg nem haladó kulccsal adóztatható; és c) az olyan kamat, amely az ingatlanjelzáloggal foglalkozó befektetési közvetítő társaság maradványkamatát többletként tartalmazza, mindkét államban megadóztatható azok belső joga szerint. 3. E cikk alkalmazásában a „kamat” kifejezés mindenfajta követelésből származó jövedelmet jelent, akár van jelzáloggal biztosítva, akár nem, és akár ad jogot az adós nyereségéből való részesedésre, akár nem, és magában foglalja különösen az állami értékpapírokból származó jövedelmet, a kötvényekből és az adósságlevelekből származó jövedelmet, beleértve az ilyen értékpapírokhoz, kötvényekhez vagy adósságlevelekhez kapcsolódó prémiumokat és díjakat, valamint minden más jövedelmet, amely a jövedelem keletkezése szerinti Szerződő Állam adójoga alapján a kölcsönadott pénzből származó jövedelemmel azonos adózási elbánás alá esik. A 10. cikkben (Osztalék) említett jövedelem és a késedelmes fizetés utáni büntető terhek nem tekintendők ezen Egyezmény alkalmazásában kamatnak. 4. Az 1. és 2. bekezdések rendelkezései nem alkalmazandók, ha a kamat egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű haszonhúzója a másik Szerződő Államban, amelyben a kamat keletkezik, egy ott lévő telephely útján üzleti tevékenységet folytat, és a követelés, amely után a kamatot fizetik, ténylegesen ehhez a telephelyhez kapcsolódik. Ebben az esetben a 7. cikk (Vállalkozási nyereség) rendelkezéseit kell alkalmazni. 5. Ha a kamatot fizető személy és a haszonhúzó közötti, vagy kettejük és egy harmadik személy közötti különleges kapcsolat miatt a kamat összege ahhoz a követeléshez viszonyítva, amely után fizetik, meghaladja azt az összeget, amelyben a kamatot fizető személy és a haszonhúzó ilyen kapcsolat hiányában megállapodtak volna, úgy e cikk rendelkezéseit csak az utóbb említett összegre kell alkalmazni. Ebben az esetben a kifizetett többletösszeg mindkét Állam jogszabályai szerint megadóztatható marad, az Egyezmény egyéb rendelkezéseinek kellő figye lembe véte lével. 12. Cikk JOGDÍJ 1. A jogdíj, amely az egyik Szerződő Államban keletkezik, és amelynek haszonhúzója a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy, csak ebben a másik államban adóztatható. 2. E cikk alkalmazásában a „jogdíj” kifejezés a következőket jelenti: a) bármely olyan jellegű kifizetést, amelyet irodalmi, művészeti, tudományos vagy más művek (ideértve a filmalkotást) szerzői jogának, bármilyen szabadalomnak, védjegynek, formatervezési vagy más mintának, tervnek, titkos formulának vagy eljárásnak hasznosításáért vagy hasznosítási jogáért, valamint ipari, kereskedelmi vagy tudományos tapasztalatokra vonatkozó információért ellenértékként kapnak; és b) az a) albekezdésben leírt bármely vagyon elidegenítéséből származó nyereséget olyan mértékben, amilyen mértékben az ilyen nyereség a vagyon termelékenységétől, használatától, vagy a vele való rendelkezéstől függ. 3. Az 1. bekezdés rendelkezései nem alkalmazandók, ha a jogdíj egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű haszonhúzója a másik Szerződő Államban, amelyben a jogdíj keletkezik, egy ott lévő telephely útján üzleti tevékenységet folytat, és a jog vagy vagyoni érték, amely után a jogdíjat fizetik, ténylegesen ehhez a telephelyhez kapcsolódik. Ebben az esetben a 7. cikk (Vállalkozási nyereség) rendelkezéseit kell alkalmazni. 4. Ha a jogdíjat fizető személy és a haszonhúzó, vagy kettejük és egy harmadik személy közötti különleges kapcsolat miatt a jogdíj összege azon hasznosításhoz, joghoz vagy információhoz mérten, amiért fizetik, meghaladja azt az összeget, amelyben a jogdíjat fizető személy és a haszonhúzó ilyen kapcsolat hiányában megállapodott volna, úgy e cikk rendelkezéseit csak az utóbb említett összegre kell alkalmazni. Ebben az esetben a kifizetett többletösszeg mindkét Szerződő Állam jogszabályai szerint megadóztatható marad, az Egyezmény egyéb rendelkezéseinek kellő figye lembe véte lével. 13. Cikk ELIDEGENÍTÉSBŐL SZÁRMAZÓ NYERESÉG 1. Az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személynek a másik Szerződő Államban fekvő ingatlan vagyona elidegenítésének betudható nyeresége megadóztatható ebben a másik államban. 2. E cikknek az Egyesült Államok által történő alkalmazásában a „másik Szerződő Államban fekvő ingatlan vagyon” kifejezés a következőket foglalja magában: a) a 6. cikkben (Ingatlan vagyonból származó jövedelem) meghatározott ingatlan vagyont; és b) amennyiben a másik állam az Egyesült Államok, az egyesült államokbeli ingatlanrészesedést. 3. E cikk Magyarország által történő alkalmazásában a „másik Szerződő Államban fekvő ingatlan vagyon” kifejezés a 6. cikkben meghatározott ingatlan vagyont foglalja magában. 4. Az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személynek olyan részvények vagy hasonló érdekeltségek elidegenítéséből származó nyeresége, amelyek értékének több mint 50 százaléka közvetlenül vagy közvetve Magyarországon fekvő ingatlan vagyonból áll, megadóztatható Magyarországon. 5. Az e cikk 4. bekezdésében nem említett egyéb nyereség, amely olyan ingó vagyon elidegenítéséből származik, amely az egyik Szerződő Állam vállalkozása másik Szerződő Államban levő telephelye üzleti vagyonának része, beleértve az ilyen telephelynek (önmagában vagy az egész vállalkozással együtt történő) elidegenítéséből elért nyereséget, megadóztatható ebben a másik államban. 6. Az egyik Szerződő Állam vállalkozása által nemzetközi forgalomban üzemeltetett hajók vagy légi járművek, vagy az ilyen hajók vagy légi járművek üzemeltetését szolgáló ingó vagyon elidegenítéséből származó nyereség csak ebben az államban adóztatható. 7. Az egyik Szerződő Állam vállalkozása által a javak vagy áruk szállítására használt konténerek (beleértve a konténerek szállítására szolgáló utánfutókat, uszályokat és kapcsolódó eszközöket) elidegenítéséből származó nyereség csak ebben az államban adóztatható, kivéve, ha a konténereket kizárólag a másik Szerződő Államon belüli helyek közötti szállításra használják. 8. Az 1–7. bekezdésekben nem említett bármely vagyon elidegenítéséből származó nyereség csak abban a Szerződő Államban adóztatható, amelyikben az elidegenítő belföldi illetőségű. 9. Amennyiben egy magánszemélyt az egyik Szerződő Államban lévő belföldi illetősége megszűnésével ennek az államnak az adójogszabálya alapján úgy kezelnek, mintha tisztességes piaci értéken elidegenítette volna bármely vagyonát és ezen oknál fogva ebben az államban megadóztatják, a magánszemély választhatja, hogy a másik Szerződő Államban adózás szempontjából úgy kezeljék, mintha a magánszemély közvetlenül az elsőként említett államban lévő belföldi illetősége megszűnése előtt elidegenítette és újra megszerezte volna az ilyen vagyont, az adott időben a tisztességes piaci értékkel egyenlő összegben. 14. Cikk MUNKAVISZONYBÓL SZÁRMAZÓ JÖVEDELEM 1. A 15. (Igazgatók tiszteletdíja), a 17. (Nyugdíjak és társadalombiztosításból származó jövedelem), a 18. (Közszolgálat), a 19. (Tanulók és gyakornokok) és a 20. (Tanárok és oktatók) cikkek rendelkezéseinek fenntartásával a fizetés, a bér és más hasonló díjazás, amelyet az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy munkaviszonyra tekintettel kap, csak ebben az államban adóztatható, kivéve, ha a munkát a másik Szerződő Államban végzik. Amennyiben a munkát ott végzik, úgy az ezért kapott díjazás megadóztatható ebben a másik államban. 2. Tekintet nélkül az 1. bekezdés rendelkezéseire, az a díjazás, amelyet az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy a másik Szerződő Államban gyakorolt munkaviszonyra tekintettel kap, csak az elsőként említett államban adóztatható, ha: a) a kedvezményezett a másik államban nem tartózkodik egyfolytában vagy megszakításokkal összesen 183 napnál hosszabb időszakot az adott adóévben kezdődő vagy végződő bármely tizenkét hónapos időtartamon belül; és b) a díjazást olyan munkaadó fizeti, vagy azt olyan munkaadó nevében fizetik, aki nem belföldi illetőségű a másik államban; és c) a díjazást nem a munkaadónak a másik államban lévő telephelye viseli. 3. Tekintet nélkül e cikk előző rendelkezéseire, az 1. bekezdésben meghatározott díjazás, amelyet az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy a nemzetközi forgalomban üzemeltetett hajó vagy légi jármű fedélzetén végzett munkaviszonyra tekintettel a hajó vagy légi jármű rendes állományának tagjaként kap, csak ebben az államban adóztatható. 15. Cikk IGAZGATÓK TISZTELETDÍJA Az igazgatói tiszteletdíj és más térítés, amelyet az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű társaság igazgatótanácsának tagjaként kap, megadóztatható ebben a másik Szerződő Államban. 16. Cikk ELŐADÓMŰVÉSZEK ÉS SPORTOLÓK 1. Az a jövedelem, amelyet az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy előadóművészként, mint színpadi, film-, rádió- vagy televíziós művész vagy zeneművész, vagy sportolóként élvez a másik Szerződő Államban ilyen minőségében kifejtett személyes tevékenységéből, és amely a 7. (Vállalkozási nyereség) és a 14. (Munkaviszonyból származó jövedelem) cikkek rendelkezései szerint abban a másik Szerződő Államban mentes lenne az adó alól, megadóztatható ebben a másik államban, kivéve, ha az ilyen előadóművész vagy sportoló ilyen tevékenységből származó bruttó bevételének összege, beleértve a neki megtérített vagy a nevében viselt kiadásokat, nem haladja meg a húszezer amerikai dollárt ($20.000) vagy az azzal egyenértékű magyar forintot a kifizetés adóévében. 2. Amennyiben egy előadóművész vagy egy sportoló által ilyen minőségében kifejtett tevékenységéből származó jövedelem nem az előadóművésznél vagy a sportolónál magánál, hanem egy másik személynél jelentkezik, úgy ez a jövedelem, tekintet nélkül a 7. és a 14. cikkek rendelkezéseire, megadóztatható abban a Szerződő Államban, amelyikben az előadóművész vagy a sportoló tevékenységét kifejti, kivéve, ha a személyes tevékenység végzése alapjául szolgáló szerződés a másik személynek megengedi, hogy kijelölje azt a természetes személyt, akinek a személyes tevékenységet el kell végeznie. 17. Cikk NYUGDÍJAK ÉS TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁSBÓL SZÁRMAZÓ JÖVEDELEM 1. a) A nyugdíj és más hasonló díjazás, amelynek haszonhúzója az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy, csak ebben az államban adóztatható. b) Tekintet nélkül az a) albekezdésre, az egyik Szerződő Államban keletkező nyugdíj vagy díjazás, amely, ha megkapják, mentes lenne az adóztatás alól ebben az államban, ha a haszonhúzó ott lenne belföldi illetőségű, mentes az adóztatás alól abban a Szerződő Államban, amelyben a haszonhúzó belföldi illetőséggel bír. 2. Tekintet nélkül az 1. bekezdés rendelkezéseire: a) az Egyesült Államok által az Egyesült Államok társadalombiztosítási vagy hasonló jogszabályi rendelkezései alapján egy Magyarországon belföldi illetőségű személynek teljesített kifizetések csak az Egyesült Államokban adóztathatók; és b) a Magyarország által Magyarország kötelező nyugdíjrendszere alapján az Egyesült Államokban belföldi illetőségű személynek vagy az Egyesült Államok állampolgárának teljesített kifizetések csak Magyarországon adóztathatók. 3. Ha az egyik államban belföldi illetőségű természetes személy olyan nyugdíjalap tagja vagy kedvezményezettje vagy résztvevője, amely a másik államban belföldi illetőségű, akkor a nyugdíjalap által szerzett jövedelem ennek a természetes személynek a jövedelmeként csak akkor adóztatható, amennyiben – az 1. bekezdés rendelkezéseinek fenntartásával, és olyan mértékben, amilyen mértékben – az ennek a természetes személynek a számára vagy javára a nyugdíjalapból kifizetésre került (és nem utalták át abban a másik államban levő másik nyugdíjalapba). 18. Cikk KÖZSZOLGÁLAT 1. Tekintet nélkül a 14. (Munkaviszonyból származó jövedelem), a 15. (Igazgatók tiszteletdíja), a 16. (Előadóművészek és sportolók), a 19. (Tanulók és gyakornokok) és a 20. (Tanárok és oktatók) cikkek rendelkezéseire: a) a fizetések, bérek és más hasonló díjazások, kivéve a nyugdíjat, amelyeket az egyik Szerződő Állam vagy annak politikai alegysége vagy helyi hatósága fizet természetes személynek az ezen államnak vagy alegységnek vagy hatóságnak teljesített szolgálatért, a b) albekezdés rendelkezéseinek fenntartásával, csak ebben az államban adóztathatók; b) mindazonáltal az ilyen díjazások csak a másik Szerződő Államban adóztathatók, ha a szolgálatot ebben az államban teljesítették és a természetes személy ebben az államban olyan belföldi illetőségű személy, aki: i) ennek az államnak az állampolgára; vagy ii) nem kizárólag a szolgálat teljesítése céljából vált ebben az államban belföldi illetőségű személlyé. 2. Tekintet nélkül a 17. cikk (Nyugdíjak és társadalombiztosításból származó jövedelem) 1. bekezdésének rendelkezéseire: a) bármely nyugdíj és más hasonló díjazás, amelyet az egyik Szerződő Állam, annak politikai alegysége vagy helyi hatósága vagy az ezek által létesített alap fizet egy természetes személynek az ezen államnak, alegységnek vagy hatóságnak teljesített szolgálatért (kivéve az olyan kifizetéseket, amelyekre a 17. cikk 2. bekezdése alkalmazandó), a b) albekezdés rendelkezéseinek fenntartásával, csak ebben az államban adóztatható; b) mindazonáltal az ilyen nyugdíj csak a másik Szerződő Államban adóztatható, ha a természetes személy ebben az államban belföldi illetőségű és ennek az államnak az állampolgára. 3. Az egyik Szerződő Állam vagy annak politikai alegysége vagy helyi hatósága által folytatott üzleti tevékenységgel kapcsolatosan teljesített szolgálatért fizetett fizetésekre, bérekre, és más díjazásokra, valamint nyugdíjakra a 14., 15., 16. és a 17. cikkek rendelkezései alkalmazandók. 19. Cikk TANULÓK ÉS GYAKORNOKOK 1. Azok a kifizetések, kivéve a személyes szolgálatokért járó ellenértéket, amelyeket olyan tanuló vagy gyakornok kap, aki közvetlenül az egyik Szerződő Államba való utazás előtt a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű volt, vagy jelenleg is az, és aki az elsőként említett államban elsődlegesen tanulmányi vagy képzési célból tartózkodik, nem adóztatható meg ebben az államban, feltéve, hogy az ilyen kifizetések ezen államon kívül keletkeznek és ellátását, tanulmányait vagy képzését szolgálják. Az e bekezdésben biztosított adó alóli mentesség a gyakornokokra csak egy évet meg nem haladó időszakra alkalmazandó attól az időponttól számítva, amikor a gyakornok a képzés céljából először érkezik az elsőként említett Szerződő Államba. 2. Az 1. bekezdés szerinti tanuló vagy gyakornok a személyes szolgálatért járó jövedelem tekintetében évente összesen 9.000 USD vagy azzal egyenértékű magyar forintnak megfelelő összeg erejéig mentes lesz az adó alól abban a Szerződő Államban, amelyben ideiglenesen tartózkodik. Az ille té kes hatóságok ötévente kiigazítják az ezen albekezdésben meghatározott összeget az egyesült államokbeli személyes mentességekben és szokásos levonásokban bekövetkezett változások figye lembevételéhez szükséges mértékben. 3. E cikk alkalmazásában gyakornok az olyan természetes személy: a) aki ideiglenesen az egyik Szerződő Államban tartózkodik egy szakma vagy szakterület gyakorlásához szükséges képzés megszerzése céljából; vagy b) aki ideiglenesen az egyik Szerződő Államban tartózkodik a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy alkalmazottjaként vagy ilyen személlyel szerződéses viszonyban, elsődlegesen abból a célból, hogy technikai, szakmai vagy üzleti tapasztalatokat szerezzen egy, ettől a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személytől (vagy egy, ezzel a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személlyel kapcsolt személytől) eltérő személytől. 20. Cikk TANÁROK ÉS OKTATÓK 1. Az a tanár vagy oktató, aki az egyik Szerződő Államot meglátogatja attól az időponttól számított két évet meg nem haladó időszakra, amikor először látogatja meg ezt az államot kizárólag az ebben a Szerződő Államban lévő egyetemen, főiskolán vagy más elismert kutató intézetben vagy felsőoktatási intézményben tanítás vagy felsőfokú tanulmányok folytatása (beleértve a kutatást) céljából, és aki közvetlenül ezen látogatás előtt a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy volt, az elsőként említett Szerződő Államban mentes az adó alól az ilyen tanításért, tanulmányért kapott díjazás után. Amennyiben a látogatás a két évet meghaladja, az elsőként említett állam a belső joga alapján megadóztathatja a természetes személyt a látogatás teljes időtartamára. 2. E cikk előző rendelkezései nem alkalmazandók az olyan díjazásra, amelyet a tanár vagy az oktató kutatás folytatásáért kap, ha a kutatást elsődlegesen egy meghatározott személy vagy személyek egyéni haszna érdekében végzik. 21. Cikk EGYÉB JÖVEDELEM 1. A jövedelemnek az Egyezmény megelőző cikkeiben nem tárgyalt részei, amelyeknek az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy a haszonhúzója, bárhol is keletkeznek, csak ebben az államban adóztathatók. 2. Az 1. bekezdés rendelkezései nem alkalmazandók a 6. cikk (Ingatlanból származó jövedelem) 2. bekezdésében meghatározott ingatlan vagyonból származó jövedelmen kívüli jövedelemre, ha a jövedelemnek az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű haszonhúzója a másik Szerződő Államban egy ott lévő telephely útján üzleti tevékenységet fejt ki, és a jog vagy vagyoni érték, amelyre tekintettel a jövedelmet fizetik, ténylegesen ehhez a telephelyhez kapcsolódik. Ebben az esetben a 7. cikk (Vállalkozási nyereség) rendelkezéseit kell alkalmazni. 22. Cikk KEDVEZMÉNYEK KORLÁTOZÁSA 1. Hacsak e cikk másként nem rendelkezik, az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy nem jogosult az ezen Egyezmény által biztosított olyan kedvezményekre, amelyeket egyébként az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személyeknek nyújtanak, kivéve, ha az ilyen belföldi illetőségű személy a 2. bekezdésben meghatározott „minősített személy”. 2. Az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy egy adóévre minősített személynek minősül, ha: a) természetes személy; b) Szerződő Állam vagy annak politikai alegysége vagy helyi hatósága; c) társaság, amennyiben: i) a fő részvényosztályával (és bármely elsőbbségi részvényosztályával) rendszeresen kereskednek egy vagy több elismert tőzsdén, és: A) a fő részvényosztályával elsősorban abban a Szerződő Államban található egy vagy több elismert tőzsdén kereskednek, amelyben a társaság belföldi illetőségű (vagy egy Magyarországon belföldi illetőségű társaság esetében egy olyan elismert értéktőzsdén, amely az Európai Unióban vagy az Európai Szabadkereskedelmi Társulásban részes bármely más államban van, vagy az Egyesült Államokban belföldi illetőségű társaság esetében egy az Észak Amerikai Szabadkereskedelmi Egyezményben részes bármely más államban lévő, elismert értéktőzsdén); vagy B) a társaság elsődleges üzletvezetési és ellenőrzési helye abban a Szerződő Államban található, amelyben a társaság belföldi illetőségű; vagy ii) a társaság összes szavazati jogának és részvényértékének legalább 50 százaléka (és bármely magasabb részesedésű részvényosztályának legalább 50 százaléka) közvetlenül vagy közvetve olyan öt vagy annál kevesebb társaság tulajdonában van, amelyek jelen albekezdés i) pontja alapján kedvezményekre jogosultak, feltéve, hogy közvetett tulajdonlás esetén valamennyi közbenső tulajdonos valamelyik Szerződő Államban belföldi illetőségű; d) az Egyezmény 4. cikkének 2. bekezdésében meghatározott személy, feltéve, hogy az ezen bekezdés a) albekezdésében meghatározott személy esetében, a személy kedvezményezettjeinek, tagjainak vagy résztvevőinek több mint 50 százaléka valamelyik Szerződő Államban belföldi illetőségű természetes személy; vagy e) a természetes személytől eltérő személy, ha: i) az adóév napjainak legalább felében az ebben a Szerződő Államban belföldi illetőségű személyek és akik ezen Egyezmény kedvezményeire e bekezdés a) albekezdése, b) albekezdése, c) albekezdésének i) pontja vagy d) albekezdése alapján jogosultak, a személy összes szavazati jogának és értékének legalább 50 százalékát (és a magasabb részesedésű részvényosztálynak legalább 50 százalékát) képviselő részvénynek vagy más tulajdonosi érdekeltségnek közvetlenül vagy közvetve tulajdonosai, feltéve hogy közvetett tulajdonlás esetében mindegyik közvetett tulajdonos ebben a Szerződő Államban belföldi illetőségű, és ii) a személy belföldi illetősége szerinti államban meghatározottak szerint az adóévben a személy bruttó jövedelmének kevesebb mint 50 százaléka kerül közvetlenül vagy közvetve olyan személyek számára kifizetésre vagy elhatárolásra, akik egyik Szerződő Államban sem belföldi illetőségű személyek amelyek e bekezdés a) albekezdése, b) albekezdése, c) albekezdésének i) pontja vagy d) albekezdése alapján jogosultak ezen Egyezmény kedvezményeire olyan kifizetések formájában, amelyek az Egyezmény hatálya alá tartozó adókból a személy belföldi illetősége szerinti államban levonhatók [ide nem értve a szolgáltatásokért vagy dologi javakért a rendes üzletmenet során szokásos piaci áron kifizetett összegeket és a pénzügyi kötelezettségekre tekintettel a bank (beleértve Magyarország esetében a hitelintézetet) részére történő fizetések, amelyek nem kapcsolódnak a kifizetőhöz]. 3. a) Az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy jogosult az Egyezmény kedvezményeire a másik államból szerzett jövedelemtétel esetén, tekintet nélkül arra, hogy a belföldi illetőséggel bíró személy minősített személy-e, amennyiben a belföldi illetőségű személy aktív kereskedelmi vagy üzleti tevékenységet végez az elsőként említett államban (kivéve a belföldi illetőségű személy saját számlájára végzett vagy kezelt befektetéseket, kivéve, ha ezek a tevékenységek egy biztosító társaság vagy egy bejegyzett értékpapírkereskedő által folytatott biztosítási vagy értékpapírral kapcsolatos tevékenységek, vagy, az Egyesült Államokban belföldi illetőségű személy esetében, egy bank által folytatott banki tevékenységek, vagy, egy Magyarországon belföldi illetőségű személy esetében, egy pénzügyi intézmény által folytatott szabályozott pénzügyi szolgáltatások), és a másik Szerződő Államból szerzett jövedelem az adott kereskedelmi vagy üzleti tevékenységgel kapcsolatban vagy azzal együtt járóan keletkezik. b) Amennyiben az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy az általa a másik Szerződő Államban folytatott kereskedelmi vagy üzleti tevékenységből vagy egy kapcsolt személytől a másik Szerződő Államból származó jövedelemtételt szerez, az a) albekezdésben leírt feltételek az ilyen tétel tekintetében csak akkor tekinthetők teljesítettnek, ha a belföldi illetőségű személynek az elsőként említett Szerződő Államban folytatott kereskedelmi vagy üzleti tevékenysége jelentősnek számít a belföldi illetőségű személy vagy az ilyen személy által a másik Szerződő Államban folytatott kereskedelmi vagy üzleti tevékenységhez képest. Az, hogy egy kereskedelmi vagy üzleti tevékenység e bekezdés alkalmazásában jelentősnek számít-e, az összes tény és körülmény alapulvételével kerül meghatározásra. c) E bekezdés alkalmazása szempontjából egy személlyel kapcsolt személyek által végzett tevékenységek az ilyen személy által végzett tevékenységeknek tekintendők. Egy személy akkor kapcsolt egy másik személlyel, ha az egyik a másik személy tulajdonosi érdekeltségének legalább 50 százalékát (vagy egy társaság esetében az összes szavazati jog és a társaság részvényértékének vagy a társaság saját tőke részesedésének legalább 50 százalékát) birtokolja, vagy ha egy másik személy birtokolja mindkét személy tulajdonosi érdekeltségének legalább 50 százalékát (vagy egy társaság esetében az összes szavazati jog és a társaság részvényértékének vagy a társaság saját tőke részesedésének legalább 50 százalékát). Mindenesetre egy személy egy másikkal kapcsoltnak tekintendő, ha az összes lényeges tény és körülmény alapján az egyik ellenőrzési joggal rendelkezik a másik fölött, vagy mindkettő ugyanannak a személynek vagy személyeknek az ellenőrzése alatt áll. 4. A Szerződő Állam belföldi illetőségű társasága is jogosult az Egyezmény által biztosított kedvezményekre, ha: a) részvényei összesített szavazati jogának és értékének legalább 95 százalékát (és valamely magasabb részesedésű részvényosztály legalább 50 százalékát) közvetlenül vagy közvetve hét vagy ennél kevesebb számú, egyenrangú kedvezményezettnek minősülő személy tulajdonolja; és b) a társaság, belföldi illetősége szerinti Államban meghatározottak szerinti, bruttó jövedelmének kevesebb, mint 50 százalékát az adóévre nézve egyenrangú kedvezményezettnek nem minősülő személyek számára, közvetlenül vagy közvetve fizetik ki vagy került elhatárolásra olyan kifizetések formájában (ide nem értve a szolgáltatásokért vagy dologi javakért a rendes üzletmenet során szokásos piaci áron kifizetett összegeket), amelyek a társaság belföldi illetősége szerinti államában a jelen Egyezmény hatálya alá tartozó adók esetében levonhatóak. 5. Az egyik Szerződő Állam belföldi illetőségű személye szintén jogosult jelen Egyezmény összes kedvezményére, amelyet egyébként az egyik Állam belföldi illetőségű személyeinek nyújtanak, ha az multinacionális társaságcsoport vállalatközpont társaságaként szolgál és ez a belföldi illetőségű személy eleget tesz minden különleges feltételnek azért, hogy megkapja az e cikktől eltérő kedvezményeket. Egy személy e célból csak akkor tekinthető vállalatközpont társaságnak, ha: a) a csoport teljes felügyeletének és igazgatásának jelentős részét nyújtja, amely magában foglalhatja, de nem elsősorban, a csoportfinanszírozást; b) a társaságcsoport olyan társaságokból áll, amelyek belföldi illetőségű személyek és az aktív üzletben vannak jelen legalább öt országban, és az öt ország mindegyikében (vagy öt országcsoportban) folytatott üzleti tevékenység a csoport bruttó jövedelmének legalább 10 százalékát állítja elő; c) a vállalatközpont társaság belföldi illetőségének Szerződő Államától eltérő bármely országban folytatott üzleti tevékenység a csoport bruttó jövedelmének kevesebb, mint 50 százalékát állítja elő; d) bruttó jövedelmének nem több, mint 25 százaléka származik a másik Szerződő Államból; e) független diszkrecionális felhatalmazással rendelkezik és gyakorolja is azt azért, hogy az a) albekezdésben hivatkozott funkciókat végrehajtsa; f) a 3. bekezdésben foglalt személy belföldi illetőségének országában azonos jövedelemadózási szabályok alá esik; és g) a másik Szerződő Államban szerzett jövedelem vagy a b) albekezdésben hivatkozott aktív üzlettel kapcsolatos vagy azzal járulékos. Ha e bekezdés b), c) vagy d) albekezdések bruttó jövedelem követelményei nem teljesülnek, mégis teljesítettnek kell tekinteni akkor, ha a követelt aránynak eleget tesznek azzal, hogy átlagolják a megelőző négy év bruttó jövedelmét. 6. A jelen cikk megelőző rendelkezései ellenére, ha a Szerződő Állam vállalkozása jövedelmet szerez a másik Szerződő Államból, és ez a jövedelem egy olyan telephelynek tudható be, amellyel a vállalkozás egy harmadik államban rendelkezik, az egyébként az Egyezmény más rendelkezései alapján alkalmazásra kerülő adókedvezmények nem alkalmazandók erre a jövedelemre, ha ennek a telephelynek a nyeresége alá van vetve egy összevont, összesített tényleges adómértéknek az elsőként említett Szerződő Államban és a harmadik államban kevesebb, mint az elsőként említett Szerződő Államban alkalmazandó társasági adó általános mértékének 60 százaléka. Bármely osztalék, kamat vagy jogdíj, amelyre a jelen bekezdés rendelkezései alkalmazandók, a másik Szerződő Államban olyan adónak lesz alávetve, amelynek mértéke nem haladja meg annak bruttó összege 15 százalékát. Bármely más jövedelem, amelyre e bekezdés rendelkezései alkalmazandók, a másik Szerződő Állam hazai joga rendelkezései szerint lesznek adónak alávetve, tekintet nélkül ezen Egyezmény bármely más rendelkezésére. A jelen bekezdés rendelkezései nem kerülnek alkalmazásra, ha: a) jogdíj esetében, a jogdíjat ellenértékként kapják a maga a telephely által előállított vagy kifejlesztett eszmei javak használata vagy használati joga fejében; vagy b) bármely egyéb jövedelem esetében, a másik Szerződő Államból szerzett jövedelmet, harmadik államban található telephely által folytatott aktív kereskedelmi vagy üzleti tevékenységgel kapcsolatosan vagy azzal járulékosan szerzik (a vállalkozás saját számlájára történő befektetések eszközlésére, kezelésére vagy puszta birtoklására irányuló üzleti tevékenységen kívül, kivéve, ha ezek a tevékenységek regisztrált értékpapír-kereskedő által folytatott értékpapír tevékenységek, vagy az Egyesült Államokban belföldi illetőségű vállalkozás esetében, bank által folytatott banki tevékenységek, vagy a Magyarországon belföldi illetőségű vállalkozás esetében, pénzügyi intézmény által folytatott szabályozott pénzügyi szolgáltatások). 7. Az Egyezmény által biztosított kedvezményeket azonban megadják az egyik Szerződő Állam belföldi illetőségű személye számára, aki a jelen cikk megelőző bekezdései alapján nem jogosult kedvezményekre, ha a másik Szerződő Állam ille té kes hatósága megállapítja, hogy az ilyen személy telephelyének, megszerzésének vagy fenntartásának és működtetése folytatásának nem egyik elsődleges célja a jelen Egyezmény alapján való kedvezmények megszerzése. Annak a Szerződő Államnak az ille té kes hatósága, amelyben a jövedelem keletkezik, mielőtt megtagadná az Egyezmény kedvezményeit ezen bekezdés alapján, egyeztet a másik Szerződő Állam ille té kes hatóságával. 8. E cikk alkalmazásában: a) az „elismert tőzsde” kifejezés a következőket jelenti: i) az Értékpapír Kereskedők Nemzeti Szövetsége (National Association of Securities Dealers, Inc.) tulajdonában lévő NASDAQ Rendszer, és bármely, az Amerikai Értékpapír és Tőzsdefelügyeletnél (U.S. Securities and Exchange Commission) az 1934. évi Amerikai Értékpapírtőzsde Törvény szerint nemzeti értékpapírtőzsdeként nyilvántartott tőzsde; ii) a budapesti értéktőzsde; iii) az amszterdami, a brüsszeli, a frankfurti, a londoni, a párizsi, a bécsi, a varsói és a zürichi értéktőzsdék; iv) bármely más értéktőzsde, amelyről az ille té kes hatóságok megállapodtak; b) a „fő részvé …