2011. IV. törvény az Európai Unió és tagállamai, valamint Grúzia közötti közös légtér létrehozásáról szóló megállapodás kihirdetéséről.

2011. IV. törvény az Európai Unió és tagállamai, valamint Grúzia közötti közös légtér létrehozásáról szóló megállapodás kihirdetéséről. 1. § Az Országgyűlés e törvénnyel felhatalmazást ad az Európai Unió és tagállamai, valamint Grúzia közötti közös légtér létrehozásáról szóló megállapodás (a továbbiakban: Megállapodás) kötelező hatályának elismerésére. 2. § Az Országgyűlés a Megállapodást e törvénnyel kihirdeti. 3. § A Megállapodás hiteles magyar nyelvű szövege a következő: „KÖZÖS LÉGTÉR LÉTREHOZÁSÁRÓL SZÓLÓ MEGÁLLAPODÁS AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS TAGÁLLAMAI VALAMINT GRÚZIA KÖZÖTT A BELGA KIRÁLYSÁG, A BOLGÁR KÖZTÁRSASÁG, A törvényt az Országgyűlés a 2011. február 14-i ülésnapján fogadta el. A CSEH KÖZTÁRSASÁG, A DÁN KIRÁLYSÁG, A NÉMETORSZÁGI SZÖVETSÉGI KÖZTÁRSASÁG, AZ ÉSZT KÖZTÁRSASÁG, ÍRORSZÁG A GÖRÖG KÖZTÁRSASÁG, A SPANYOL KIRÁLYSÁG, A FRANCIA KÖZTÁRSASÁG, AZ OLASZ KÖZTÁRSASÁG, A CIPRUSI KÖZTÁRSASÁG, A LETT KÖZTÁRSASÁG, A LITVÁN KÖZTÁRSASÁG, A LUXEMBURGI NAGYHERCEGSÉG, A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG, MÁLTA, A HOLLAND KIRÁLYSÁG, AZ OSZTRÁK KÖZTÁRSASÁG, A LENGYEL KÖZTÁRSASÁG, A PORTUGÁL KÖZTÁRSASÁG, ROMÁNIA, A SZLOVÉN KÖZTÁRSASÁG, A SZLOVÁK KÖZTÁRSASÁG, A FINN KÖZTÁRSASÁG, A SVÉD KIRÁLYSÁG, NAGY-BRITANNIA ÉS ÉSZAK-ÍRORSZÁG EGYESÜLT KIRÁLYSÁGA, az Európai Unióról szóló szerződés és az Európai Unió működéséről szóló szerződés részes felei, a továbbiakban: „tagállamok”, és: AZ EURÓPAI UNIÓ, egyrészről, valamint GRÚZIA, a továbbiakban: Grúzia, másrészről, MIVEL egyrészről az Európai Közösségek és tagállamai, másrészről Grúzia Luxembourgban 1996. április 22-én partnerségi és együttműködési megállapodást írtak alá; AZZAL AZ ÓHAJJAL, hogy olyan közös légteret hozzanak létre, amely a felek számára a légi fuvarozási piac vonatkozásában kölcsönös piacra jutást tesz lehetővé, egyenlő versenyfeltételek biztosítása és – többek között a biztonságra, a védelemre, a légiforgalmi szolgáltatásra, a társadalmi kérdésekre és a környezetvédelemre vonatkozó – azonos szabályok betartása mellett; AZZAL AZ ÓHAJJAL, hogy előmozdítsák a nemzetközi légi fuvarozási lehetőségek bővülését – a légi fuvarozási hálózatok fejlesztése révén is – annak érdekében, hogy eleget tegyenek az utasok és a fuvaroztatók megfelelő légiközlekedési szolgáltatások iránti igényeinek; FELISMERVE a légi fuvarozásnak a kereskedelem, az idegenforgalom és a befektetések előmozdításával kapcsolatos jelentőségét; TUDOMÁSUL VÉVE a Chicagóban 1944. december 7-én aláírásra megnyitott Nemzetközi Polgári Repülési Egyezményben foglaltakat; MEGÁLLAPODVA ABBAN, hogy célszerű a közös légtérre vonatkozó szabályokat az Európai Unióban érvényben lévő vonatkozó jogszabályokra alapozni, amint azt e megállapodás III. melléklete is előírja; FELISMERVE, hogy a közös légtérre vonatkozó szabályoknak való teljes körű megfelelés lehetővé teszi a felek számára, hogy kiaknázzák annak valamennyi lehetőségét, ideértve a piacokhoz való hozzáférés megnyitását, továbbá azt, hogy a fogyasztók, az iparágak és a munkaerő mindkét fél esetében a legnagyobb előnyöket élvezzék; FELISMERVE, hogy a közös légtér létrehozása, illetve szabályainak végrehajtása adott esetben nem valósulhat meg átmeneti intézkedések nélkül; FELISMERVE a technikai segítségnyújtás jelentőségét ebben a vonatkozásban; AZZAL AZ ÓHAJJAL, hogy lehetővé tegyék a légi fuvarozók számára, hogy nyílt piacon versenyképes árakat és szolgáltatásokat nyújtsanak az utazóközönség és a fuvarozók részére; AZZAL AZ ÓHAJJAL, hogy a légiközlekedési ipar minden ágazata – a légi fuvarozók munkavállalóit is beleértve – részesüljön a liberalizált megállapodás előnyeiből; AZZAL AZ ÓHAJJAL, hogy a nemzetközi légi fuvarozásban a legmagasabb fokú biztonságot és védelmet biztosítsák, és kifejezésre juttassák a személy- és vagyonbiztonságot veszélyeztető, a légi fuvarozás működését károsan befolyásoló és a közvéleménynek a polgári repülésbe vetett bizalmát aláaknázó olyan cselekedetek, illetve azokkal való fenyegetések miatti súlyos aggodalmukat, amelyek a légi járművek biztonsága ellen irányulnak; AZZAL AZ ÓHAJJAL, hogy a légi fuvarozók számára egyenlő versenyfeltételeket biztosítsanak, a kölcsönösen elfogadott szolgáltatások nyújtásához méltányos és azonos lehetőségeket teremtve; FELISMERVE, hogy az állami támogatások hátrányosan befolyásolhatják a légi fuvarozók közötti versenyt, és veszélyeztethetik e megállapodás alapvető célkitűzéseit; MEGERŐSÍTVE a környezetvédelem jelentőségét a nemzetközi légiközlekedési politika fejlesztése és alkalmazása során, valamint felismerve a szuverén államok jogát arra, hogy e célból megfelelő intézkedéseket tegyenek; TUDOMÁSUL VÉVE a fogyasztóvédelem jelentőségét, beleértve a Montrealban, 1999. május 28-án létrejött, a nemzetközi légi szállítás egyes szabályainak egységesítéséről szóló egyezményben megkövetelt védelmet; AZZAL A SZÁNDÉKKAL, hogy a meglévő légi fuvarozási megállapodások keretét alapul vegyék, lehetővé téve a piacokhoz való hozzáférést, valamint azt, hogy a fogyasztók, a légi fuvarozók, a munkaerő és a közösségek mindkét fél esetében a legnagyobb előnyöket élvezzék, A KÖVETKEZŐKBEN ÁLLAPODTAK MEG: 1. cikk Fogalommeghatározások Eltérő rendelkezés hiányában, e megállapodás alkalmazásában: 1. „kölcsönösen elfogadott szolgáltatások” és „meghatározott útvonalak”: az e megállapodás 2. cikke (Jogok biztosítása) és I. melléklete szerinti nemzetközi légi fuvarozás; 2. „a Megállapodás”: ez a megállapodás, a megállapodás mellékletei és ezek módosításai; 3. „légi fuvarozás”: utasok, poggyász, áru és postai küldemények külön-külön vagy együttesen, díj vagy ellenszolgáltatás ellenében légi járműveken történő szállítása, amely – az egyértelműség érdekében – magában foglalja a menetrendszerű és a nem menetrendszerű (charter) légi fuvarozást és a teljes árufuvarozási szolgáltatást; 4. „illetékes hatóságok”: a Megállapodás szerinti igazgatási feladatok ellátásáért felelős kormányhivatalok vagy kormányzati szervek; 5. „alkalmasság”: a légi fuvarozó alkalmassága nemzetközi légi szolgáltatások működtetésére, vagyis kielégítő pénzügyi kapacitása és megfelelő irányítási szakértelme, továbbá készsége az említett szolgáltatások működtetésére irányadó törvények, rendeletek és előírások betartására; 6. „illetőség”: a légi fuvarozó azon országhoz való tartozása, amelyben eleget tesz a tulajdonlással, a tényleges ellenőrzéssel és a központi ügyvezetés helyével kapcsolatos követelményeknek; 7. „az Egyezmény”: a nemzetközi polgári repülésről szóló, 1944. december 7-én Chicagóban aláírásra megnyitott egyezmény, beleértve: a) az Egyezmény 94. cikkének a) pontja értelmében hatályos valamennyi olyan módosítást, amelyet Grúzia és az Európai Unió valamely tagállama vagy tagállamai egyaránt ratifikáltak, és b) az Egyezmény 90. cikkének értelmében elfogadott valamennyi hozzá csatolt mellékletet vagy módosítást, amennyiben az adott melléklet vagy módosítás bármely időpontban érvényes mind Grúzia, mind az Európai Unió tagállama vagy tagállamai vonatkozásában, az adott kérdésre való tekintettel; 8. „Az ötödik szabadságjog”: egy állam („a jogot biztosító állam”) által egy másik állam részére („a kedvezményezett állam”) biztosított jog vagy előjog nemzetközi légiközlekedési szolgáltatás nyújtására a jogot biztosító állam és egy harmadik állam területe között azzal a feltétellel, hogy a szóban forgó szolgáltatás a kedvezményezett állam területéről indul ki vagy oda irányul; 9. „teljes költség”: a szolgáltatásnyújtás költségének és az adminisztratív általános költség fejében felszámított ésszerű díjnak az összege, és adott esetben a környezetvédelmi költségeket tükröző és illetőségre való tekintet nélkül kiszabott valamennyi alkalmazandó díj; 10. „nemzetközi légi fuvarozás”: az egynél több állam területe feletti légtérben meg valósuló légi fuvarozás; 11. „az európai közös légtér létrehozásáról szóló megállapodás (ECAA-megállapodás)”: az Európai Közösség és tagállamai, az Albán Köztársaság, Bosznia és Hercegovina, a Horvát Köztársaság, Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság, az Izlandi Köztársaság, a Montenegrói Köztársaság, a Norvég Királyság, a Szerb Köztársaság és az Egyesült Nemzetek Ideiglenes Koszovói Közigazgatási Missziója1 között az európai közös légtér létrehozásáról létrejött többoldalú megállapodás; 12. „euromediterrán ország”: az európai szomszédsági politikában részt vevő bármely földközi-tengeri ország (vagyis a Megállapodás aláírásának napján Marokkó, Algéria, Tunézia, Líbia, Egyiptom, Libanon, Jordánia, Izrael, a palesztin terület, Szíria és Törökország); 13. „illetőséggel rendelkező/illetőségű személy”: a grúz fél esetében bármely, grúz illetőségű személy vagy jogalany, illetve az európai fél esetében valamely tagállamban illetőséggel rendelkező személy vagy jogalany, amennyiben a jogalany a grúz fél esetében grúz illetőségű személyek vagy jogalanyok, az európai fél esetében pedig valamely tagállamban vagy a IV. mellékletben meghatározott harmadik országok egyikében illetőséggel rendelkező személyek vagy jogalanyok – közvetlen vagy többségi részesedés címén való – állandó, tényleges ellenőrzése alatt áll; 14. „működési engedélyek”: az Európai Unió és tagállamai esetében a hatályos, vonatkozó európai uniós jogszabályok értelmében kiállított működési engedélyek és más releváns okmányok vagy tanúsítványok, Grúzia esetében pedig a hatályos, vonatkozó grúz jogszabályok értelmében kiállított tanúsítványok vagy engedélyek; 15. „felek”: egyrészről az Európai Unió vagy tagállamai, vagy az Európai Unió és tagállamai, vonatkozó hatáskörüknek megfelelően (az európai fél), másrészről Grúzia (a grúz fél); 16. „ár”: i. „légi viteldíjak”: a légi járaton történő utas- és poggyászszállítás fejében a légi fuvarozó vagy annak ügynöke vagy más jegyértékesítő részére fizetendő díjak, továbbá ezen árak alkalmazási feltételei, ideértve az ügynöknek és az egyéb kisegítő szolgálatoknak nyújtott díjazást és feltételeket is; és ii. „légi fuvardíjak”: a teherszállításért fizetendő árak, továbbá ezen árak alkalmazási feltételei, ideértve az ügynöknek és az egyéb kisegítő szolgálatoknak nyújtott díjazást és feltételeket is. Ez a fogalommeghatározás adott esetben magában foglalja a nemzetközi légi fuvarozással összefüggésben biztosított földi szállítást, illetve az alkalmazás feltételeit. 17. „a központi ügyvezetés helye”: légi fuvarozó azon fél területén található központi irodája vagy székhelye, amelyen belül a légi fuvarozó elsődleges pénzügyi feladatait és működésének irányítását gyakorolják, ideértve annak folyamatos légi alkalmassági irányítását is; 18. „közszolgáltatási kötelezettség”: a légi fuvarozókra háruló bármely arra vonatkozó kötelezettség, hogy a meghatározott útvonalon minimális menetrendszerű légi szolgáltatást biztosítsanak, megfelelve a folyamatosságot, a rendszerességet, az árképzést és a minimális kapacitást érintő olyan rögzített előírásoknak, amelyeknek a légi fuvarozók nem tennének eleget, ha kizárólag üzleti érdekeiket vennék figyelembe. Az érintett fél a légi fuvarozók számára közszolgáltatási kötelezettségeik teljesítése fejében kompenzációt nyújthat; 19. „állami támogatás”: bármely, a hatóságok vagy regionális szervezetek, illetve egyéb állami szervezetek által nyújtott pénzügyi hozzájárulás, amely például az alábbi formát öltheti: a) valamely kormányzat, regionális szerv vagy más állami szervezet azon gyakorlata, amely pénzeszközök közvetlen átengedését – például juttatásokat, kölcsönöket vagy tőkeinjekciót –, pénzeszközöknek a vállalkozás részére történő lehetséges közvetlen átruházását, illetve a vállalkozás kötelezettségeinek – például kölcsöngaranciáknak, tőkeinjekciónak, tulajdonlásnak, csődvédelemnek vagy biztosításnak – az átvállalását foglalja magában; b) valamely kormányzat, regionális szerv vagy más állami szervezet egyébként esedékes bevételéről lemond, azt nem hajtja be vagy annak mértékét indokolatlanul csökkenti; c) valamely kormányzat, regionális szerv vagy más állami szervezet az általános infrastruktúrától eltérő árukat vagy szolgáltatásokat biztosít, vagy árukat, illetve szolgáltatásokat vásárol; d) valamely kormányzat, regionális szerv vagy más állami szervezet kifizetéseket teljesít egy finanszírozási mechanizmus számára, vagy magánszervet bíz meg azzal, illetve utasít arra, hogy hajtson végre egy vagy több olyan feladatot az a), b) és c) pontban ismertetettek közül, amelyek rendes körülmények között a kormányra hárulnának, és valójában gyakorlatilag nem különböznek a kormányok által általában követett gyakorlattól; és általa a kedvezményezett előnyhöz jut. 20. „SESAR”: az egységes európai égbolt műszaki meg valósulása, amely az új generációs légiforgalmi-irányítási rendszerek koordinált, összehangolt kutatását, fejlesztését és felhasználását biztosítja; 1 Az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1999. június 10-i 1244. számú határozata értelmében. 21. „terület”: Grúzia esetében az országgal határos, és annak fennhatósága, szuverenitása, protektorátusa vagy mandátuma alatt álló szárazföldi területek és felségvizek, az Európai Unió esetében pedig azok a földterületek (szárazföldi területek és szigetek), belvizek és felségvizek, amelyeken az Európai Unióról szóló szerződés és az Európai Unió működéséről szóló szerződés alkalmazandó, az említett szerződésekben és az ezeket felváltó okmányokban megállapított feltételek szerint. A Megállapodás Gibraltár repülőterére történő alkalmazása nem érinti a Spanyol Királyság és az Egyesült Királyság által a repülőtér helyéül szolgáló terület feletti szuverenitással kapcsolatos jogvitában elfoglalt jogi álláspontokat, és Gibraltár repülőterének a 2006. szeptember 18-án a tagállamok között fennálló európai uniós légiközlekedési intézkedések tekintetében való további felfüggesztését a Gibraltár repülőteréről szóló, 2006. szeptember 18-án Córdobában elfogadott miniszteri nyilatkozatnak megfelelően; 22. „használati díj”: a légi fuvarozókra a repülőtér, a repülőtéri környezet, a légiforgalmi, illetve légiközlekedés-védelmi berendezések vagy szolgáltatások – a kapcsolódó szolgáltatásokat és berendezéseket is beleértve – igénybevételéért kiszabott díj. I. CÍM GAZDASÁGI RENDELKEZÉSEK 2. cikk Jogok biztosítása 1. Az I. és a II. melléklettel összhangban mindegyik fél biztosítja a másik fél számára a másik fél légi fuvarozói által végzett nemzetközi légi fuvarozás tekintetében az alábbi jogokat: a) a területén leszállás nélkül történő átrepülés joga; b) a területén való leszállás joga, amennyiben az nem az utasok, a poggyász, az áru és/vagy a postai küldemények légi fuvarozásba történő felvételére vagy kirakására irányul (nem-kereskedelmi célú leszállás); c) meghatározott útvonalon kölcsönösen elfogadott szolgáltatás nyújtása során a területén való leszállás joga, amennyiben az az utasok, poggyász, áru és/vagy postai küldemények – külön-külön vagy együttesen – légi fuvarozásba történő felvételére vagy kirakására irányul; és d) a Megállapodásban meghatározott egyéb jogok. 2. A Megállapodás egyetlen rendelkezése sem értelmezhető oly módon, mintha az: a) jogot adna Grúzia légi fuvarozói számára – bármely tagállam területén – az adott tagállam területének egy másik pontja felé tartó utasok, poggyász, áru és/vagy postai küldemények ellentételezés mellett a fedélzetre való felvitelére; b) jogot adna az Európai Unió légi fuvarozói számára – Grúzia területén – a Grúzia területének egy másik pontja felé tartó utasok, poggyász, áru és/vagy postai küldemények ellentételezés mellett a fedélzetre való felvitelére. 3. cikk Engedély 1. Az egyik fél légi fuvarozója által benyújtott működési engedélyre irányuló kérelem kézhezvételekor a másik fél illetékes hatóságai minimális eljárási határidővel adják ki a megfelelő engedélyeket, feltéve hogy: a) grúz légi fuvarozó esetében: – a légi fuvarozó központi ügyvezetésének helye Grúziában található, és a légi fuvarozó Grúzia alkalmazandó jogszabályaival összhangban érvényes működési engedéllyel rendelkezik; és – a légi fuvarozó tényleges szabályozási ellenőrzését Grúzia gyakorolja és tartja fenn; és – a Megállapodás 6. cikkének (Befektetés) eltérő rendelkezése hiányában a légi fuvarozó Grúzia és/vagy grúz illetőségű személyek közvetlen vagy többségi tulajdonában áll, illetve a tényleges ellenőrzést felette Grúzia és/vagy grúz illetőségű személyek gyakorolják. b) az Európai Unió légi fuvarozója esetében: – a légi fuvarozó központi ügyvezetésének helye az Európai Unió működéséről szóló szerződés értelmében vett tagállam területén található, és a légi fuvarozó érvényes működési engedéllyel rendelkezik; és – a légiközlekedési vállalat hatékony szabályozási ellenőrzését az üzemben tartási engedély kiadásáért felelős tagállam gyakorolja és tartja fenn, és az illetékes légiforgalmi hatóság egyértelműen meg van határozva; és – a Megállapodás 6. cikkének (Befektetés) eltérő rendelkezése hiányában a légi fuvarozó egy tagállam és/vagy egy tagállamban illetőséggel rendelkező személyek, vagy a IV. mellékletben felsorolt egyéb államok és/vagy az ezekben illetőséggel rendelkező személyek közvetlen vagy többségi tulajdonában áll; c) a légi fuvarozó eleget tesz a légi fuvarozás üzemeltetése tekintetében illetékes hatóság által szokásosan alkalmazott törvényeknek és rendeleteknek; és d) a 14. cikkben (A légi közlekedés biztonsága) és a 15. cikkben (A légi közlekedés védelme) foglalt rendelkezéseket fenntartják és alkalmazzák. 4. cikk A szabályozási döntések kölcsönös elismerése a légi alkalmasság, a tulajdonlás és az ellenőrzés tekintetében Valamely fél légi fuvarozója engedély iránti kérelmének kézhezvételekor a másik fél illetékes hatósága ugyanúgy elismeri az első fél illetékes hatósága által az érintett légi fuvarozó alkalmasságára és/vagy illetőségére vonatkozóan hozott döntést, mintha ezt a döntést saját illetékes hatóságai hozták volna, és az alábbi a) és b) pontban foglaltak kivételével ilyen kérdésekkel a továbbiakban nem foglalkozik. a) Amennyiben a légi fuvarozó engedély iránti kérelmének kézhezvételét vagy ilyen engedély megadását követően a kedvezményezett fél illetékes hatóságai okkal feltételezik, hogy a másik fél illetékes hatóságai által hozott döntés ellenére a Megállapodás 3. cikke (Engedély) szerinti, a megfelelő engedélyek kiadására vonatkozó feltételek nem teljesültek, erről haladéktalanul tájékoztatják az említett hatóságokat, feltételezésüket megfelelően indokolva. Ilyen esetben bármelyik fél kezdeményezhet konzultációt – ideértve az érintett illetékes hatóságok képviselőivel folytatott konzultációt is – és/vagy kérhet a feltételezéssel kapcsolatos kiegészítő információkat, és az ilyen kérelmeknek a lehető leghamarabb eleget kell tenni. Ha a kérdés tisztázatlan marad, az ügyet bármelyik fél a Megállapodás 22. cikke (Vegyes bizottság) szerint létrejött vegyes bizottság elé viheti. b) Ez a cikk nem vonatkozik az alábbiakkal kapcsolatos döntések elismerésére: – biztonsági tanúsítványok vagy engedélyek; – biztonsági intézkedések; vagy – biztosítási fedezet. 5. cikk Az engedély elutasítása, visszavonása, felfüggesztése vagy korlátozása 1. Mindegyik fél illetékes hatósága jogosult arra, hogy a másik fél légi fuvarozójának működési engedélyét elutasítsa, visszavonja, felfüggessze vagy korlátozza, illetve üzemelését egyéb módon felfüggessze vagy korlátozza, amennyiben: a) grúz légi fuvarozó esetében: – a légi fuvarozó központi ügyvezetésének helye nem Grúziában található, és a légi fuvarozó Grúzia alkalmazandó jogszabályaival összhangban nem rendelkezik érvényes működési engedéllyel; vagy – a légi fuvarozó tényleges szabályozási ellenőrzését nem Grúzia gyakorolja vagy tartja fenn; vagy – a Megállapodás 6. cikkének (Befektetés) eltérő rendelkezése hiányában a légi fuvarozó nem áll Grúzia és/vagy grúz illetőségű személyek közvetlen vagy többségi tulajdonában, illetve a tényleges ellenőrzést felette nem Grúzia és/vagy grúz illetőségű személyek gyakorolják. b) az Európai Unió légi fuvarozója esetében: – a légi fuvarozó központi ügyvezetésének helye nem az Európai Unió működéséről szóló szerződés értelmében vett tagállamok egyikének területén található, és a légi fuvarozó nem rendelkezik érvényes működési engedéllyel; – a légi fuvarozó tényleges szabályozási ellenőrzését nem az üzemben tartási engedély kiadásáért felelős tagállam gyakorolja és tartja fenn, valamint nincs egyértelműen meghatározva az illetékes légiforgalmi hatóság; vagy – a Megállapodás 6. cikkének (Befektetés) eltérő rendelkezése hiányában a légi fuvarozó nem áll egy tagállam és/vagy egy tagállamban illetőséggel rendelkező személyek, továbbá a IV. mellékletben felsorolt egyéb államok és/vagy az ezekben illetőséggel rendelkező személyek közvetlen vagy többségi tulajdonában, illetve felette a tényleges ellenőrzést nem egy tagállam és/vagy egy tagállamban illetőséggel rendelkező személyek, továbbá a IV. mellékletben felsorolt egyéb államok és/vagy az ezekben illetőséggel rendelkező személyek gyakorolják; c) a légi fuvarozó nem tett eleget a Megállapodás 7. cikkében (Törvények és rendeletek betartása) említett törvényeknek és rendeleteknek; vagy d) a 14. cikkben (A légi közlekedés biztonsága) és a 15. cikkben (A légi közlekedés védelme) foglalt rendelkezéseket nem tartják fenn vagy nem alkalmazzák; vagy e) az egyik fél a Megállapodás 8. cikkével (Versenykörnyezet) összhangban azt állapítja meg, hogy a versenykörnyezetre vonatkozó feltételek nem teljesülnek. 2. Az e cikkben meghatározott jogok csak a másik fél illetékes hatóságaival történt egyeztetés után gyakorolhatók, kivéve, ha e cikk (1) bekezdése c) vagy d) alpontjának való további meg nem felelés megakadályozása céljából azonnali intézkedés megtételére van szükség. 3. Az e cikkben megállapított jogait egyik fél sem használhatja arra, hogy egy fél bármely légi fuvarozójának engedélyét azon az alapon utasítsa el, vonja vissza, függessze fel vagy korlátozza, hogy az említett légi fuvarozó nem áll az európai közös légtérről szóló megállapodás egy vagy több részes fele, illetve az ezekben illetőséggel rendelkező személyek többségi tulajdonában és/vagy a tényleges ellenőrzést felette nem az európai közös légtérről szóló megállapodás egy vagy több részes fele, illetve az ezekben illetőséggel rendelkező személyek gyakorolják, feltéve, hogy az európai közös légtérről szóló megállapodás említett részes fele(i) viszonosságot biztosít(anak). 6. cikk Befektetés A Megállapodás 3. cikke (Engedély) és 5. cikke (Az engedély elutasítása, visszavonása, felfüggesztése vagy korlátozása) ellenére megengedett egy grúz légi fuvarozó valamely tagállam vagy egy tagállamban illetőséggel rendelkező személy általi többségi tulajdonlása vagy tényleges ellenőrzése, illetve európai uniós légi fuvarozó Grúzia vagy grúz illetőségű személy által történő többségi tulajdonlása vagy tényleges ellenőrzése a Megállapodás 22. cikkének (Vegyes bizottság) (2) bekezdésével összhangban létrehozott vegyes bizottság elő zetes határozata alapján. A határozat megállapítja a Megállapodás szerinti kölcsönösen elfogadott szolgáltatások nyújtására, valamint a harmadik országok és a felek közötti szolgáltatásokra vonatkozó feltételeket. A megállapodás 22. cikke (Vegyes bizottság) (8) bekezdésének rendelkezései az említett határozatra vonatkozóan nem alkalmazandók. 7. cikk A törvények és rendeletek betartása 1. Az egyik fél területére történő belépéskor, ott tartózkodáskor, illetve onnan való távozáskor a légi fuvarozásban üzemeltetett légi jármű területre történő belépésével, valamint onnan való távozásával kapcsolatos, illetve az ilyen légi jármű üzemeltetésére és irányítására vonatkozó, az adott területen hatályos törvényeknek és rendeleteknek a másik fél légi fuvarozói megfelelnek. 2. Az egyik fél területére történő belépéskor, ott tartózkodáskor, illetve onnan való távozáskor a légi járművön tartózkodó utasok, személyzet vagy rakomány területre történő belépésével, valamint onnan való távozásával kapcsolatos, az adott területen hatályos törvényeknek és rendeleteknek (beleértve a belépésre, engedélyezésre, bevándorlásra, útlevelekre, vámvizsgálatra és karanténra vonatkozó rendelkezéseket, illetve a postai küldemények esetében a postai rendelkezéseket) a másik fél légi fuvarozóinak utasai, személyzete vagy rakománya –, illetve a nevükben eljáró személyek – megfelelnek. 8. cikk Versenykörnyezet 1. A felek megerősítik, hogy közös célkitűzésük egy, a légi járatok működtetésével kapcsolatos tisztességes versenykörnyezet kialakítása. A felek elismerik, hogy a légi fuvarozók akkor folytatnak a leg valószínűbb módon tisztességes versenyt, amennyiben ezek a légi fuvarozók teljes mértékben kereskedelmi alapon működnek, és nem részesülnek állami támogatásban. 2. A megállapodás alkalmazási területén és a Megállapodás különös rendelkezéseinek sérelme nélkül az illetőségi alapon történő megkülönböztetés tilos. 3. A versenyt egyes vállalkozások vagy légi közlekedési termékek vagy szolgáltatások előnyben részesítésével torzító vagy ezzel fenyegető állami támogatás a Megállapodás megfelelő érvényesülésével összeegyeztethetetlen, amennyiben befolyásolhatja a felek között a légi közlekedési ágazatban zajló kereskedelmet. 4. Az e cikkel ellentétes magatartásokat az Európai Unióban alkalmazandó versenyszabályok követelményei szerint kell megítélni, különösen az Európai Unió működéséről szóló szerződés 107. cikke alapján, és az európai uniós intézmények által elfogadott értelmező dokumentumok alapján. 5. Ha az egyik fél azt állapítja meg, hogy a másik fél területén – különösen állami támogatás következtében – olyan feltételek állnak fenn, amelyek hátrányosan érintenék a légi fuvarozók tisztességes és egyenlő versenyfeltételeit, észrevételeket nyújthat be a másik félnek. Ezen túlmenően kérheti a Megállapodás 22. cikke (Vegyes bizottság) szerinti vegyes bizottság ülésének összehívását. A konzultációkat a kérelem kézhezvételétől számított 30 napon belül kell megkezdeni. Amennyiben a konzultációk megkezdésétől számított 30 napon belül nem jön létre kielégítő mértékben megegyezés, ez alapul szolgál a konzultációkat kérő fél számára a másik fél légi fuvarozója (légi fuvarozói) engedélyének elutasítására, visszatartására, visszavonására, felfüggesztésére vagy megfelelő feltételekhez kötésére, összhangban a Megállapodás 5. cikkével (Az engedély elutasítása, visszavonása, felfüggesztése vagy korlátozása). 6. Az e cikk (5) bekezdése szerinti intézkedéseknek megfelelőknek és arányosaknak kell lenniük, hatályukat és időtartamukat tekintve pedig a feltétlenül szükséges mértékre kell korlátozódniuk. Az intézkedések kizárólag az e cikkben említett állami támogatás vagy feltételek előnyeit élvező légi fuvarozó(k)ra irányulhatnak, és nem sérthetik bármelyik fél azon jogát, hogy a 24. cikk (Védintézkedések) értelmében intézkedést tegyen. 7. Bármelyik fél – a másik félhez intézett értesítéssel egyidejűleg – kapcsolatba léphet a másik fél területén lévő, állami, tartományi vagy helyi szintű illetékes kormányzati szervekkel az e cikkel kapcsolatos kérdések megvitatása céljából. 8. E cikk rendelkezései nem érintik a feleknek a területükön meglévő közszolgáltatási kötelezettségekre vonatkozó törvényeit és rendeleteit. 9. cikk Kereskedelmi lehetőségek A légi fuvarozó képviselői 1. A felek légi fuvarozói képviseleteket hozhatnak létre a másik fél területén a légi fuvarozás hirdetése és értékesítése, valamint a kapcsolódó tevékenységek céljából. 2. A felek légi fuvarozói – a másik félnek a belépésre, a tartózkodásra és a munkavállalásra vonatkozó törvényeivel és rendeleteivel összhangban – bevihetik a másik fél területére és ott foglalkoztathatják a légi fuvarozás nyújtásához szükséges igazgatási, értékesítési, műszaki, üzemeltetési és egyéb szakértő személyzetet. Földi kiszolgálás 3. a) Az alábbi b) pont sérelme nélkül minden légi fuvarozónak joga van a másik fél területén történő földi kiszolgálással kapcsolatban: i. saját földi kiszolgálását („saját kiszolgálás”) ellátni, vagy döntése szerint ii. választani a teljes vagy részleges földi kiszolgálást nyújtó, egymással versenyben álló vállalatok közül, amennyiben a felek törvényei és rendeletei értelmében a piacra jutás számukra megengedett, és amennyiben ilyen szolgáltatók jelen vannak a piacon. b) Az a) pont i. és ii. alpontjában foglalt jogok csak a másik fél területén alkalmazandó törvények és rendeletek szerinti fizikai vagy működési korlátoknak vethetők alá az alábbi földi kiszolgálási szolgáltatások esetében: poggyászkezelés, leszállópálya-kezelés, üzemanyag- és kenőanyag-kezelés, áru- és postakezelés az árunak és a postai küldeményeknek a terminál és a légi jármű közötti fizikai kezelésére tekintettel. Amennyiben az effajta korlátok a saját kiszolgálást nem teszik lehetővé, és a földi kiszolgálást nyújtó szolgáltatók között nem áll fenn valódi verseny, minden ilyen szolgáltatásnak valamennyi légi fuvarozó számára egyenlően és megkülönböztetéstől mentesen hozzáférhetőnek kell lennie; az ilyen szolgáltatások díjai nem haladhatják meg azok összköltségét, beleértve az eszközök értékcsökkenés utáni ésszerű megtérülését. Értékesítés, helyi kiadások és a pénzeszközök átutalása 4. Bármelyik fél bármely légi fuvarozója közvetlenül és/vagy a légi fuvarozó belátása szerint az ügynökein vagy a légi fuvarozó által felhatalmazott egyéb közvetítőn keresztül értékesítheti légi fuvarozási szolgáltatásait a másik fél területén. Minden légi fuvarozó jogosult ilyen légi fuvarozási szolgáltatást értékesíteni, és bármely személy jogosult ilyen légi fuvarozási szolgáltatást az érintett terület valutájában vagy szabadon átváltható valutákban megvásárolni. 5. Minden kijelölt légi fuvarozó igénye szerint átválthatja és a másik fél területéről hazautalhatja helyi bevételeit, kivéve ha ez nem egyeztethető össze a választása szerinti ország vagy országok általánosan alkalmazandó törvényeivel és rendelkezéseivel. Az átváltást és hazautalást azonnal, korlátozás és illetékkivetés nélkül engedélyezni kell a folyó bankműveletekre és átutalásra, a légi fuvarozó utalásra vonatkozó alapkérelmének időpontjában alkalmazandó árfolyamon. 6. Mindegyik fél légi fuvarozója a másik fél területén helyi valutában fizethet a helyi kiadásokért, az üzemanyag-vásárlást is beleértve. A felek légi fuvarozói mérlegelésük szerint a helyi valutaátváltási szabályozás szerint szabadon átváltható valutában fizethetik ki az ilyen kiadásokat a másik fél területén. Együttműködési megállapodások 7. A Megállapodás hatálya alá tartozó szolgáltatások üzemeltetése vagy nyújtása során a felek bármely légi fuvarozója kereskedelmi együttműködési megállapodásokat köthet, például helyfoglalási (blocked space) vagy helymegosztási (code share) üzemeltetési együttműködés céljából: a) a felek valamely légi fuvarozójával (légi fuvarozóival); és b) harmadik ország valamely légi fuvarozójával (légi fuvarozóival); és c) valamely felszíni, szárazföldi vagy tengeri fuvarozóval; amennyiben i. az ilyen megállapodások valamennyi részes fele rendelkezik a megfelelő útvonalengedéllyel, és ii. a megállapodások eleget tesznek az ilyen megállapodásokban szokásosan alkalmazott biztonsági és versenyjogi követelményeknek. A fuvarozási szolgáltatás értékesítésére – a helymegosztást is beleértve – tekintettel a vásárlót az értékesítés alkalmával, de mindenképpen a beszállást megelőzően tájékoztatni kell arról, hogy a szolgáltatás egyes szakaszaiban mely fuvaroztatók fognak eljárni. 8. a) Az utasszállítás tekintetében, a felszíni fuvarozást végző szolgáltatók nem tartoznak a légi közlekedésre vonatkozó törvények és rendeletek hatálya alá kizárólag azon az alapon, hogy az ilyen felszíni fuvarozást a légi fuvarozó a saját nevében végzi. A felszíni fuvarozást végző szolgáltatók mérlegelési jogkörrel rendelkeznek a tekintetben, hogy kötnek-e együttműködési megállapodásokat. A konkrét megállapodásokra vonatkozó döntés meghozatalakor a felszíni fuvarozást végző szolgáltatók figyelembe vehetik többek között a fogyasztók érdekeit, valamint a technikai, gazdasági, térbeli és kapacitásbeli korlátokat. b) A Megállapodás bármely más rendelkezése ellenére a felek légi fuvarozói és közvetett árufuvarozási szolgáltatói korlátozás nélkül alkalmazhatnak továbbá a légi fuvarozáshoz kapcsolódó bármilyen felszíni árufuvarozást Grúzia és az Európai Unió területén lévő bármely pontra vagy pontról, illetve harmadik országokban, ideértve valamennyi vámhivatallal rendelkező repülőtérre és repülőtérről való szállítást is, és ideértve adott esetben a hatályos törvények és rendeletek alapján a vámszabad raktárban lévő áru fuvarozására való jogosultságo(ka)t is. Az ilyen – felszínen vagy légi úton haladó – áru vámkezelésre jogosult, illetve azzal a repülőtéri vámhivatalhoz lehet fordulni. A légi fuvarozók belátásuk szerint maguk biztosíthatják felszíni közlekedésüket, vagy egyéb felszíni fuvarozót – beleértve az egyéb légi fuvarozók által üzemeltetett felszíni fuvarozást és a közvetett légi árufuvarozó szolgáltatókat – bízhatnak meg. Az ilyen kombinált árufuvarozási szolgáltatásokat a kombinált légi- és a felszíni fuvarozásra kiszabott egységes, átfogó áron kínálhatják, feltéve hogy a fuvaroztatót nem tévesztik meg az ilyen fuvarozás tényeit illetően. Kölcsönbérlet 9. a) A felek légi fuvarozói jogosultak a kölcsönösen elfogadott szolgáltatások nyújtására bármely légi fuvarozótól bérelt légi jármű és személyzet alkalmazásával, ideértve harmadik országok légi fuvarozóit is, amennyiben az ilyen értelmű megállapodásban részes valamennyi fél eleget tesz az ilyen megállapodásokban részt vevő felek által szokásosan alkalmazott törvények és rendeletek szerinti feltételeknek. b) Egyik fél sem írja elő a berendezését bérbe adó légi fuvarozók számára a Megállapodás szerinti forgalmi jogok meglétét. c) A harmadik ország légi fuvarozója légi járművének egy grúz légi fuvarozó, vagy a Megállapodás IV. mellékletében említettektől eltérő harmadik ország légi fuvarozója légi járművének az Európai Unió egy légi fuvarozója általi, a személyzet is magába foglaló, a Megállapodásban foglalt jogok kihasználására irányuló bérlete (teljes bérlet, wet-leasing) csak kivételes esetben lehetséges vagy csak átmeneti szükségletet elégíthet ki. A kölcsönbérletet a bérbe adó légi fuvarozó engedélyét kiadó hatósághoz elő zetes jóváhagyásra be kell nyújtani, valamint el kell juttatni a másik fél illetékes hatóságaihoz. Franchise és márkahasználat 10. A felek légi fuvarozói jogosultak bármelyik fél vagy harmadik ország vállalkozásaival – a légi fuvarozókat is beleértve – franchise- vagy márkahasználati megállapodásokat kötni, feltéve hogy a légi fuvarozók rendelkeznek a megfelelő engedéllyel, és eleget tesznek az ilyen megállapodások tekintetében a felek által szokásosan alkalmazott törvények és rendeletek értelmében meghatározott feltételeknek, ideértve különösen a szolgáltatást üzemeltető légi fuvarozó kilétének nyilvánosságra hozatalát. 10. cikk Vámok és adózás 1. Az egyik fél területére történő megérkezéskor a másik fél légi fuvarozója által a nemzetközi légi fuvarozásban üzemeltetett légi járművek, azok szokásos felszerelései, az üzem- és kenőanyagok, a műszaki fogyóeszközök, a földi berendezések, a pótalkatrészek (a hajtóműveket is beleértve), a légi járművek készletei (többek között az utasok által a repülés alatt korlátozott mennyiségekben megvásárolható vagy elfogyasztható élelmiszerek, italok és égetett szeszes italok, dohányáru és egyéb termékek), valamint más, kizárólag a nemzetközi légi fuvarozásban részt vevő légi jármű üzemeltetésével vagy kiszolgálásával kapcsolatos vagy annak során használt cikkek a viszonosság alapján mentesek a) az Európai Unió nemzeti vagy helyi hatóságai által kivetett és b) nem a nyújtott szolgáltatások költségén alapuló valamennyi importkorlátozás, vagyon- és tőkeadó, vám, közvetett fogyasztási adó és hasonló díj és illeték alól, feltéve hogy e berendezések és készletek a légi jármű fedélzetén maradnak. 2. Viszonossági alapon, az alkalmazandó jogszabályok alapján mentesek továbbá az e cikk (1) bekezdésében említett adók, vámok, díjak és egyéb terhek alól, a nyújtott szolgáltatás költségén alapuló díjak kivételével: a) a valamely fél területére – ésszerű határokon belül – bevitt vagy ott beszerzett, és a másik fél nemzetközi légi közlekedésben részt vevő légi fuvarozójának a területet elhagyó légi járművén való felhasználás céljából a légi jármű fedélzetére felvitt készletek, még abban az esetben is, ha ezeket a készleteket a repülésnek azon fél területére eső szakaszán használják, ahol azokat a fedélzetre felvitték; b) az egyik fél területére a másik félnek a nemzetközi légi fuvarozásban üzemeltetett légi jármű műszaki kiszolgálása, karbantartása vagy javítása céljából bevitt földi berendezései és pótalkatrészei (beleértve a hajtóműveket); c) az egyik fél területére a másik fél nemzetközi légi közlekedésben részt vevő légi fuvarozójának légi járművén való felhasználás céljából bevitt vagy ott beszerzett üzemanyag, kenőanyagok és műszaki fogyóeszközök, még abban az esetben is, ha ezeket a készleteket a repülésnek azon fél területére eső szakaszán használják, ahol azokat a fedélzetre felvitték; d) a felek vámjogszabályai értelmében, az egyik fél területére bevitt vagy ott beszerzett olyan nyomtatott anyagok, amelyeket a másik fél nemzetközi légi fuvarozásban részt vevő légi fuvarozójának a területet elhagyó légi járművén való felhasználás céljából a fedélzetre felvittek, még akkor is, ha ezeket a készleteket a repülés azon fél területére eső szakaszán használják, ahol azokat a fedélzetre felvitték; és e) a repülőtereken és az árufuvarozási terminálokon alkalmazandó biztonsági és védelmi felszerelések. 3. Az ezzel ellentétes értelmű rendelkezések sérelme nélkül a Megállapodás egyetlen rendelkezése sem akadályozza a feleket abban, hogy egy légi fuvarozónak egy adott terület két pontja között szolgáltatást nyújtó légi járművében történő felhasználásra szánt és a területükön megkülönböztetésmentes alapon beszerzett üzemanyagokra adót, vámot, díjat vagy illetéket vessenek ki. 4. Az e cikk (1) és (2) bekezdésében említett berendezések és készletek esetében előírhatják azoknak a megfelelő hatóságok felügyelete vagy ellenőrzése alá helyezését, illetve a megfelelő vámok és adók megfizetése nélküli elszállításának tilalmát. 5. Az e cikkben biztosított mentességek abban az esetben is igénybe vehetők, ha az egyik fél légi fuvarozói az e cikk (1) és (2) bekezdésében meghatározott tételeknek a másik fél területére történő átszállítására vagy kölcsönzésére egy olyan légi fuvarozóval kötöttek szerződést, amely hasonlóképpen élvezi a másik fél által biztosított effajta mentességeket. 6. E Megállapodás egyetlen rendelkezése sem akadályozza a feleket abban, hogy adót, vámot, díjat vagy illetéket vessenek ki az utasok részére értékesített, nem a fedélzeten történő fogyasztásra szánt árukra, a területükön belüli két olyan pont között üzemeltetett légi járat működtetésének egy szakasza során, ahol a beszállás vagy a kiszállás engedélyezett. 7. A felek területén közvetlen tranzitként áthaladó poggyász és áru mentes a nem a nyújtott szolgáltatás költsége alapján kivetett adók, vámok, díjak és hasonló illetékek alól. 8. A légi járművön használt szokásos berendezések, valamint az egyik szerződő fél légi fuvarozója által használt légi jármű fedélzetén szokásosan tárolt anyagok és készletek a másik szerződő fél területén csak az adott területen működő vámhatóságok jóváhagyásával rakodhatók ki. Ebben az esetben megkövetelhető, hogy azokat az újraexportálás vagy a vámszabályoknak megfelelő egyéb felhasználás időpontjáig az említett hatóságok felügyelete alá helyezzék. 9. A Megállapodás rendelkezései az importot terhelő forgalmi adó kivételével nem érintik a héa területét. Egy tagállam és Grúzia között a jövedelem és a tőke kettős adóztatásának elkerülése tekintetében hatályban lévő, vonatkozó egyezmények rendelkezéseit a Megállapodás nem módosítja. 11. cikk A repülőterek, valamint a légiközlekedési létesítmények és szolgáltatások igénybevételével kapcsolatos egyéb terhek 1. Mindkét fél biztosítja, hogy az egyik fél díjszabásért felelős illetékes hatóságai vagy szervei által a másik fél légi fuvarozóira a léginavigációs és légi irányítási szolgáltatások, a repülőtér, a légiközlekedés-biztonság és a kapcsolódó berendezések és szolgáltatások igénybevételéért kivethető díjak igazságosak, ésszerűek, indokolatlan megkülönböztetéstől mentesek és a felhasználók csoportjai között méltányosan megosztottak legyenek. A másik fél légi fuvarozóira kiszabott használati díjak tükrözhetik – de nem haladhatják meg – a repülőtéren vagy a repülőtérrendszeren belül található megfelelő repülőtéri és légiközlekedés-biztonsági berendezések és szolgáltatások biztosításának a díjszabásért felelős illetékes hatóságoknál vagy szerveknél felmerülő teljes költségét. Az ilyen díjak tartalmazhatják az eszközök értékcsökkenés utáni ésszerű megtérülését. A díjszabás alá tartozó berendezéseket és szolgáltatásokat hatékony és gazdaságos módon kell biztosítani. A másik fél légi fuvarozóira kivetett ilyen használati díjakat semmilyen esetben sem lehet a bármely más légi fuvarozó számára a díjak meghatározásakor rendelkezésre álló legelőnyösebb feltételeknél kedvezőtlenebb feltételekkel kiszabni. 2. A felek előírják a területükön a díjszabásért felelős illetékes hatóságok vagy szervek és a szolgáltatásokat és a létesítményeket igénybe vevő légi fuvarozók és/vagy képviselőik közötti konzultációt, valamint biztosítják a díjszabásért felelős illetékes hatóságok vagy szervek és a légi fuvarozók vagy képviselőik közötti azon információk cseréjét, amelyek – e cikk (1) és (2) bekezdésének elveivel összhangban – szükségesek lehetnek a díjak ésszerűségének megfelelő felülvizsgálatához. A felek biztosítják, hogy a díjszabásért felelős illetékes hatóságok vagy szervek a felhasználókat a használati díjak módosítására irányuló minden javaslat esetében ésszerű időn belül értesítsék annak érdekében, hogy a szóban forgó hatóságok vagy szervek a módosítások végrehajtása előtt figyelembe vehessék a felhasználók véleményét. 3. A Megállapodás 23. cikke (Vitarendezési eljárás és választottbíráskodás) szerinti vitarendezési eljárás során egyik fél sem vonható felelősségre e cikk rendelkezéseinek megsértéséért, kivéve ha: a) elmulasztja a másik fél által kifogásolt díjak vagy gyakorlat ésszerű határidőn belüli felülvizsgálatát; vagy b) az ilyen felülvizsgálatot követően elmulasztja a hatáskörébe tartozó valamennyi, az e cikkel összeegyeztethetetlen díjak vagy gyakorlat orvoslását szolgáló intézkedést megtenni. 12. cikk Díjszabás 1. A felek lehetővé teszik, hogy az árakat a légi fuvarozók a szabad és tisztességes verseny alapján szabadon állapítsák meg. 2. A felek nem követelik meg az árak bejelentését vagy a róluk szóló értesítést. 3. Az illetékes hatóságok többek között megvitathatják az esetleg jogtalanul, ésszerűtlenül vagy megkülönböztető jelleggel megállapított árak kérdését. 13. cikk Statisztikák 1. Mindkét fél hozzáférést biztosít a másik fél részére a nemzeti törvényekben és rendeletekben előírt statisztikákhoz, valamint – kérésre – a légi járatok üzemeltetésének felülvizsgálata céljából esetlegesen ésszerűen szükséges, rendelkezésre álló statisztikai információkhoz. 2. A felek a 22. cikk (Vegyes bizottság) szerinti vegyes bizottság keretében együttműködnek a Megállapodás szerinti légi szolgáltatások alakulásának nyomon követése céljából közöttük zajló statisztikai információcsere megkönnyítése érdekében. II. CÍM SZABÁLYOZÁSI EGYÜTTMŰKÖDÉS 14. cikk A légi közlekedés biztonsága 1. A Megállapodás II. mellékletében megállapított átmeneti rendelkezésekre figyelemmel a felek a Megállapodás III. mellékletének C. részében meghatározott légiközlekedés-biztonsági jogszabályok rendelkezéseivel összhangban járnak el, a következőkben megállapított feltételek szerint. 2. A felek együttműködnek az e cikk (1) bekezdésében említett jogszabályok Grúzia által történő végrehajtásának biztosításában. Grúzia ennek érdekében a Megállapodás hatálybalépésének napjától kezdve megfigyelőként részt vesz az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség munkájában. 3. A felek biztosítják, hogy amennyiben az egyik fél által lajstromba vett olyan légi jármű, amelynél felmerül az egyezmény alapján meghatározott nemzetközi légiközlekedés-biztonsági előírásoknak való meg nem felelés gyanúja, a másik fél területén lévő, a nemzetközi légi forgalom számára nyitott repülőtereken leszáll, azt az adott másik fél illetékes hatóságai által a fedélzeten vagy a légi jármű körül elvégzendő földi ellenőrzésnek vetik alá a légi jármű és személyzete iratainak, valamint a légi jármű és személyzete vélelmezett állapotának vizsgálata érdekében. 4. Bármelyik fél bármikor kérelmezhet konzultációt a másik fél által előírt biztonsági előírások vonatkozásában. 5. A felek illetékes hatóságai haladéktalanul minden megfelelő intézkedést megtesznek, ha megállapítják, hogy egy légi jármű, egy termék vagy egy művelet: a) megszegi az egyezményben előírt minimális előírásokat vagy adott esetben a Megállapodás III. mellékletének C. részében meghatározott jogszabályokat, b) komoly – az e cikk (3) bekezdésében említett ellenőrzés során felmerült – aggodalomra ad okot a tekintetben, hogy a légi jármű vagy a légi jármű üzemeltetése nem felel meg az egyezmény alapján meghatározott minimális előírásoknak vagy adott esetben a Megállapodás III. mellékletének C. részében meghatározott jogszabályoknak, vagy c) komoly aggodalomra ad okot a tekintetben, hogy az egyezmény alapján meghatározott minimális előírások vagy adott esetben a Megállapodás III. mellékletének C. részében meghatározott jogszabályok tényleges fenntartása és igazgatása nem valósul meg. 6. Amennyiben az egyik fél illetékes hatóságai az (5) bekezdés szerinti intézkedést hoznak, arról – az intézkedés indokolásával együtt – haladéktalanul értesítik a másik fél illetékes hatóságait. 7. Amennyiben az e cikk (5) bekezdésének alkalmazásában hozott intézkedéseket okafogyottá válásuk után nem szüntetik meg, a kérdést bármelyik fél a vegyes bizottság elé terjesztheti. 15. cikk A légiközlekedés védelme 1. A Megállapodás II. mellékletében megállapított átmeneti rendelkezésekre figyelemmel a felek a Megállapodás III. mellékletének D. részében meghatározott légiközlekedés-védelmi jogszabályok rendelkezéseivel összhangban járnak el, a következőkben megállapított feltételek szerint. 2. Az Európai Bizottság a Megállapodás III. mellékletében hivatkozott, légiközlekedés-védelemre vonatkozó európai uniós jogszabályokkal összhangban ellenőrzést végezhet Grúziában. A felek megállapítják az ilyen légiközlekedés-védelmi ellenőrzések eredményeivel kapcsolatos információcseréhez szükséges mechanizmust. 3. Mivel a polgári légi jármű, utasai és személyzete biztonságának védelme a nemzetközi légi szolgáltatások nyújtásának elengedhetetlen feltétele, a felek megerősítik a polgári légi közlekedés biztonságának jogellenes beavatkozási cselekményektől való megvédésére irányuló kölcsönös kötelezettségüket, és különösen az alábbiakból eredő kötelezettségeiket: az Egyezmény, a légi járművek fedélzetén elkövetett bűncselekményekről és egyéb cselekményekről szóló, Tokióban, 1963. szeptember 14-én aláírt egyezmény, a légi járművek jogellenes hatalomba kerítésének leküzdéséről szóló, Hágában, 1970. december 16-án aláírt egyezmény, a polgári légi közlekedés biztonsága elleni jogellenes cselekmények leküzdéséről szóló, Montrealban, 1971. szeptember 23-án aláírt egyezmény, a polgári légi közlekedést szolgáló nemzetközi repülőtereken elkövetett erőszakos jogellenes cselekmények leküzdéséről szóló, Montrealban, 1988. február 24-én aláírt jegyzőkönyv, valamint a plasztikus robbanóanyagoknak felderítésük céljából történő megjelöléséről szóló, Montrealban, 1991. március 1-jén aláírt egyezmény, amennyiben mindkét fél szerződő fele ezen egyezményeknek, valamint a polgári légi közlekedés biztonságára vonatkozó valamennyi egyéb olyan egyezmény és jegyzőkönyv, amelynek mindkét fél szerződő fele. 4. A felek megkeresés esetén minden szükséges segítséget megadnak egymásnak a polgári légi járművek jogellenes hatalomba kerítésére irányuló cselekmények, és más, az ilyen légi járművek, azok utasai és személyzete, valamint a repülőterek és a léginavigációs berendezések biztonsága elleni jogellenes cselekmények, továbbá bármely, a polgári légi közlekedés védelme ellen irányuló fenyegetés megelőzésében. 5. A felek az egymással fenntartott kapcsolataikban a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet (ICAO) által megállapított és az egyezmény mellékleteiként meghatározott, a légi közlekedés védelmére vonatkozó rendelkezésekkel és – azok alkalmazása esetén – a szervezet által javasolt gyakorlattal összhangban cselekszenek, amennyiben e védelmi rendelkezések a felekre nézve alkalmazandók. Mindkét fél megkívánja, hogy a területén bejegyzett légi járművek üzemeltetői, azok az üzemeltetők, amelyek fő telephelye vagy állandó lakhelye a területükön van, valamint a területükön lévő repülőterek üzemeltetői a szóban forgó légiközlekedés-védelmi rendelkezéseknek megfelelően járjanak el. 6. Mindegyik fél hatékony intézkedések megtételét biztosítja saját területén, a légi jármű védelme, az utasok és csomagjaik átvizsgálása, valamint a személyzetnek, a rakománynak (a poggyásztéri csomagot is beleértve) és a légi járművön található készleteknek a beszállás, illetve a berakodás előtt és közben történő megfelelő ellenőrzése érdekében, továbbá gondoskodik arról, hogy ezek az intézkedések igazodjanak a megnövekedett fenyegetéshez. A felek megállapodnak abban, hogy a másik fél előírhatja légi fuvarozói számára az e cikk (5) bekezdésében említett légiközlekedés-védelmi rendelkezések betartását az adott másik fél területére történő belépéshez, az onnan való távozáshoz, illetve az ott tartózkodáshoz. 7. A felek méltányos megfontolás tárgyává teszik a másik félnek az egyes konkrét fenyegetésekkel szembeni különleges védelmi intézkedések megtételére irányuló kérelmét. A felek az általuk bevezetni kívánt minden olyan különleges védelmi intézkedésről, amelynek a Megállapodás szerinti légi fuvarozási szolgáltatásokra jelentős pénzügyi vagy működési kihatása lehet, elő zetesen tájékoztatják a másik felet, kivéve ha ez vészhelyzet miatt nem lehetséges. Bármelyik fél kérheti, hogy az ilyen védelmi intézkedések megvitatása céljából kerüljön sor a Megállapodás 22. cikkében (Vegyes bizottság) előírt vegyes bizottság ülésére. 8. A polgári légi jármű jogellenes hatalomba kerítése, illetve ennek veszélye esetén, vagy a polgári légi jármű, annak utasai és személyzete, a repülőterek vagy a léginavigációs berendezések biztonsága elleni egyéb jogellenes cselekmény vagy ennek veszélye esetén a felek segítséget nyújtanak egymásnak a kommunikáció elősegítése és más, az effajta cselekmények vagy veszélyek gyors és biztonságos megszüntetéséhez szükséges megfelelő intézkedések megtétele révén. 9. Minden fél megtesz minden olyan intézkedést, amelyet ésszerűnek tart annak biztosítására, hogy a területén a földön tartózkodó és jogellenes hatalomba kerítés vagy egyéb jogellenes beavatkozás cselekményének kitett légi jármű a földön maradjon, hacsak annak felszállását az emberi élet védelmére vonatkozó kényszerítő kötelezettség szükségessé nem teszi. Ilyen intézkedések meghozatalára lehetőleg kölcsönös konzultáció alapján kerül sor. 10. Amennyiben az egyik fél megalapozottan véli úgy, hogy a másik fél nem e cikk légiközlekedés-védelmi rendelkezéseinek megfelelően járt el, azonnali konzultációt kérhet a másik féltől. 11. A Megállapodás 5. cikkének (Az engedély elutasítása, visszavonása, felfüggesztése vagy korlátozása) sérelme nélkül, amennyiben a kérelemtől számított tizenöt (15) napon belül nem sikerül kielégítő megegyezésre jutni, ez alapul szolgálhat mindkét fél egy vagy több légi fuvarozója működési engedélyének visszatartására, visszavonására, korlátozására, illetve feltételekhez kötésére. 12. Azonnali és különleges fenyegetés esetén a fél a tizenöt (15) nap letelte előtt is hozhat átmeneti intézkedéseket. 13. Fel kell hagyni az e cikk (11) bekezdésével összhangban hozott bármely intézkedéssel, amint a másik fél teljesíti e cikk valamennyi rendelkezését. 16. cikk Légiforgalmi irányítás 1. A Megállapodás II. mellékletében megállapított átmeneti rendelkezésekre figyelemmel a felek a Megállapodás III. mellékletének B. részében meghatározott légiközlekedés-biztonsági jogszabályok rendelkezéseivel összhangban járnak el, a következőkben megállapított feltételek szerint. 2. A szerződő felek együttműködnek a légiforgalmi szolgáltatás terén annak érdekében, hogy az egységes európai égboltot ki lehessen terjeszteni Grúzia területére is a jelenlegi biztonsági követelmények és az európai légi forgalom általános feltételeinek javítása, a kapacitások optimalizálása, a késések csökkentése és a környezetvédelmi hatékonyság fokozása céljából. Grúzia ennek érdekében a Megállapodás hatálybalépésének napjától kezdve megfigyelőként részt vesz az egységes európai égbolttal foglalkozó bizottság munkájában. A légiforgalmi irányítás területén folytatott együttműködés nyomon követéséért és előmozdításáért a vegyes bizottság felel. 3. Annak érdekében, hogy területükön leegyszerűsítsék az egységes európai égbolt alkalmazását: a) Grúzia megteszi a szükséges intézkedéseket a légiforgalmi irányítás intézményi struktúráinak az egységes európai égbolthoz való igazítása érdekében, különös tekintettel a léginavigációs szolgáltatóktól legalább működésükben független, illetékes nemzeti felügyeleti szervek létrehozására; és b) Az Európai Unió bevonja Grúziát az egységes európai égbolthoz kapcsolódó léginavigációs szolgálatok, a légtér és az interoperabilitás területét érintő főbb operatív kezdeményezésekbe, elsősorban azáltal, hogy Grúziát a lehető leghamarabb bevonja a funkcionális légtérblokkok kialakításába, valamint a SESAR-program megfelelő koordinálása révén. 17. cikk Környezetvédelem 1. A felek elismerik, hogy a környezetvédelem fontos szerepet játszik a nemzetközi légiközlekedési politika kidolgozása és végrehajtása során. A felek megerősítik, hogy a polgári légi közlekedés által a környezetre kifejtett hatás csökkentéséhez hatékony globális, regionális, nemzeti és/vagy helyi szintű fellépés szükséges. 2. A Megállapodás II. mellékletében megállapított átmeneti rendelkezésekre figyelemmel a felek a Megállapodás III. mellékletének E. részében meghatározott légi fuvarozási jogszabályok rendelkezéseivel összhangban járnak el. 3. A felek elismerik az együttműködés fontosságát, valamint annak a jelentőségét, hogy a légi közlekedés által a környezetre gyakorolt hatást többoldalú tárgyalások keretében vizsgálják meg, és biztosítsák az enyhítő intézkedéseknek a Megállapodás célkitűzéseivel való teljes körű összeegyeztethetőségét. 4. A Megállapodás egyetlen rendelkezése sem értelmezhető oly módon, mint amely korlátozza a felek illetékes hatóságainak azzal kapcsolatos hatáskörét, hogy a Megállapodás hatálya alá tartozó légi fuvarozás környezeti hatásaitól való védelem vonatkozásában vagy az azt érintő egyéb kérdésekben megfelelő intézkedéseket hozzanak, feltéve hogy az ilyen intézkedések teljes mértékben összeegyeztethetők a nemzetközi jog szerinti jogaikkal és kötelezettségeikkel, és azokat illetőségre való tekintet nélkül alkalmazzák. 18. cikk Fogyasztóvédelem A Megállapodás II. mellékletében megállapított átmeneti rendelkezésekre figyelemmel a felek a Megállapodás III. mellékletének G. részében meghatározott légi fuvarozási jogszabályok rendelkezéseivel összhangban járnak el. 19. cikk Számítógépes helyfoglalási rendszerek A Megállapodás II. mellékletében megállapított átmeneti rendelkezésekre figyelemmel a felek a Megállapodás III. mellékletének H. részében meghatározott légi fuvarozási jogszabályok rendelkezéseivel összhangban járnak el. 20. cikk Szociális szempontok A Megállapodás II. mellékletében megállapított átmeneti rendelkezésekre figyelemmel a felek a Megállapodás III. mellékletének F. részében meghatározott légi fuvarozási jogszabályok rendelkezéseivel összhangban járnak el. III. CÍM INTÉZMÉNYI RENDELKEZÉSEK 21. cikk Értelmezés és végrehajtás 1. A felek meghozzák valamennyi megfelelő – általános vagy egyedi – intézkedést a Megállapodásból eredő kötelezettségek teljesítésének biztosítása érdekében, valamint tartózkodnak bármely olyan intézkedéstől, amely veszélyeztetné a Megállapodás célkitűzéseinek elérését. 2. Mindegyik fél felelős a Megállapodásnak a saját területén való megfelelő végrehajtásáért, különös tekintettel a III. mellékletben felsorolt, a légi fuvarozásra vonatkozó rendeletekre és irányelvekre. 3. Mindegyik fél megadja az összes szükséges információt és segítségnyújtást a másik félnek az esetleges jogsértésekre vonatkozó, a másik fél által a Megállapodásnak megfelelően elvégzett, hatáskörébe tartozó vizsgálatok esetében. 4. Amennyiben a felek a Megállapodás által rájuk ruházott hatáskörükben a másik fél érdekeltségébe tartozó és a másik fél hatóságait vagy vállalkozásait érintő kérdésben járnak el, a végső döntést megelőzően teljes körűen tájékoztatják a másik fél illetékes hatóságait, és lehetőséget biztosítanak számukra észrevételeik megtételére. 5. Amennyiben a Megállapodás rendelkezései és a III. mellékletben említett jogszabályok rendelkezései lényegében megegyeznek az Európai Unióról szóló szerződés és az Európai Unió működéséről szóló szerződés vonatkozó szabályaival vagy az Európai Unióról szóló szerződés és az Európai Unió működéséről szóló szerződés alkalmazásában elfogadott jogszabályokkal, ezeket a rendelkezéseket végrehajtásuk és alkalmazásuk során az Európai Bíróság és az Európai Bizottság által hozott vonatkozó ítéletekkel és határozatokkal összhangban kell értelmezni. 22. cikk Vegyes bizottság 1. Létrejön a felek képviselőiből álló vegyes bizottság (a továbbiakban: vegyes bizottság), amely a Megállapodás alkalmazásáért felel és biztosítja annak megfelelő végrehajtását. Ebből a célból a vegyes bizottság ajánlásokat tesz, és a Megállapodásban kifejezetten előírt esetekben döntéseket hoz. 2. A vegyes bizottság konszenzussal fogadja el határozatait, melyek a felekre nézve kötelező erővel bírnak. E határozatokat a szerződő felek saját szabályaiknak megfelelően hajtják végre. 3. A vegyes bizottság – határozat révén – elfogadja eljárási szabályzatát. 4. A vegyes bizottság szükség esetén ülésezik. Bármelyik fél kérheti ülés összehívását. 5. A Megállapodás értelmezésére vagy alkalmazására vonatkozó mindennemű kérdés megvitatása érdekében bármelyik fél kérheti a vegyes bizottság összehívását. Az ülést a lehető legkorábbi időpontra, de legkésőbb a kérelem kézbesítésétől számított két hónap múlva kell összehívni, kivéve, ha erről a felek másként állapodnak meg. 6. A Megállapodás megfelelő végrehajtása érdekében a felek információt cserélnek, és bármelyik fél kérésére konzultációkat tartanak a vegyes bizottság keretében. 7. Amennyiben valamelyik fél értelmezésében a vegyes bizottság egy határozatát a másik fél nem megfelelően hajtja végre, az előbbi kérheti a kérdésnek a vegyes bizottság keretében történő megvitatását. Amennyiben a vegyes bizottság a megkeresést követő két hónapon belül nem tudja megoldani az ügyet, a kérelmező fél a Megállapodás 24. cikke (Védintézkedések) értelmében megfelelő átmeneti védintézkedéseket fogadhat el. 8. A (2) bekezdés sérelme nélkül, amennyiben a vegyes bizottság a megkeresését követő hat hónapon belül az elé terjesztett kérdésben nem hoz határozatot, a felek a 24. cikk (Védintézkedések) alapján megfelelő védintézkedéseket fogadhatnak el. 9. A Megállapodás 6. cikkével (Befektetés) összhangban a vegyes bizottság megvizsgálja a többségi részesedéssel eszközölt kétoldalú befektetéseket érintő kérdéseket, illetve a felek légi fuvarozóinak tényleges ellenőrzésében történő változásokat. 10. A vegyes bizottság segíti az együttműködést azáltal, hogy: a) ösztönzi a biztonság, a védelem, a környezetvédelem, a légiközlekedési infrastruktúra (a résidőket is beleértve), a versenykörnyezet és a fogyasztóvédelem területén a szakértői szintű, új jogszabályi vagy szabályozási kezdeményezésekről és fejleményekről szóló eszmecseréket; b) felülvizsgálja a Megállapodás szerinti légi szolgáltatásokat érintő piaci feltételeket; c) rendszeresen megvizsgálja a Meg …