17/2018. (X. 10.) AB határozata a környezeti zaj- és rezgésterhelési határértékek megállapításáról szóló 27/2008. (XII. 3.) KvVM–EüM együttes rendelet

17/2018. (X. 10.) AB határozata a környezeti zaj- és rezgésterhelési határértékek megállapításáról szóló 27/2008. (XII. 3.) KvVM–EüM együttes rendelet 2/A. § (1) bekezdés a) pontjának „ , vagy” szövegrésze, b) pontja, (2)–(8) bekezdései, továbbá az 1. melléklet 1. pontja első mondata „és a 2. pontban” szövegrésze, valamint az 1. melléklet 2. pontja alaptörvény-ellenességének megállapításáról és megsemmisítéséről. Az Alkotmánybíróság teljes ülése – dr. Dienes-Oehm Egon, dr. Juhász Imre, dr. Szívós Mária és dr. Varga Zs. András alkotmánybírók különvéleményével – jogszabály alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló bírói kezdeményezés tárgyában meghozta a következő 1. Az  Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a  környezeti zaj- és rezgésterhelési határértékek megállapításáról szóló 27/2008. (XII. 3.) KvVM–EüM együttes rendelet 2/A. § (1) bekezdés a) pontjának „ , vagy” szövegrésze, b) pontja, (2)–(8) bekezdései, továbbá az 1. melléklet 1. pontja első mondata „és a 2. pontban” szövegrésze, valamint az  1.  melléklet 2.  pontja alaptörvény-ellenes, ezért azokat 2018. december hó 31. napjával megsemmisíti. A környezeti zaj- és rezgésterhelési határértékek megállapításáról szóló 27/2008. (XII. 3.) KvVM–EüM együttes rendelet 2/A. § (1) bekezdése a megsemmisítést követően a következő szöveggel marad hatályban: „2/A.  § (1) A  környezetvédelmi hatóság a  nemzetközi licenccel rendelkező versenypályák zajkibocsátási határértékét az üzemeltető kérelmének megfelelően a) az 1. melléklet 1. pontja szerinti zajterhelési határértékből kiindulva állapítja meg.” A környezeti zaj- és rezgésterhelési határértékek megállapításáról szóló 27/2008. (XII. 3.) KvVM–EüM együttes rendelet 1. melléklet 1. pontjának első mondata a megsemmisítést követően a következő szöveggel marad hatályban: „1. Az  üzemi és szabadidős zajforrások zajterhelési határértékei a  2.  § (3)–(4)  bekezdésben foglalt kivételekkel”. 2. Az  Alkotmánybíróság a  környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény 110.  § (6a)  bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja. Az Alkotmánybíróság e határozatát a Magyar Közlönyben közzé kell tenni. I. [1] 1. A  Budapest Környéki Törvényszék egyedi normakontroll eljárást kezdeményezett az  Alkotmánybíróságnál az  Alaptörvény 24.  cikk (2)  bekezdés b)  pontja, valamint az  Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 25. § (1) bekezdése alapján. [2] A bírói kezdeményezésre okot adó ügy lényege szerint a Szilasligeten ingatlannal rendelkező felperesek zajterhelés miatt pert indítottak 2012. április 16-án egy kizárólagos állami tulajdonban álló gazdasági társaság ellen, amely Mogyoródon nemzetközi licenccel rendelkező versenypályát üzemeltet. [3] 1.1. A  felperesek kereseti kérelmükben kérték, hogy az  eljáró bíróság a  Polgári Törvénykönyvről szóló 1959.  évi IV. törvény (a  továbbiakban: régi Ptk.) 84.  § (1)  bekezdés a)  pontja alapján állapítsa meg, hogy az  alperes jogellenes környezetszennyező és károsító magatartásával 2007-től folyamatosan megsérti a  felpereseknek az Alkotmány 18. §-ában és 59. § (1) bekezdésében, valamint az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdésében és XXI. cikk (1)  bekezdésében biztosított jogait. Kérték továbbá a  bíróságtól, hogy korlátozza az  alperes tevékenységét a  Formula-1 Magyar Nagydíj és a  World Series by Renault rendezvények megszervezésére és lebonyolítására mindaddig, amíg az alperes nem igazolja, hogy olyan környezetvédelmi (zajcsökkentési) intézkedéseket hajt végre, amelyek hatására normális üzemmenet mellett sem éri a felpereseket jogellenes zajterhelés. [4] A felperesek álláspontja szerint az  alperes magatartása sérti a  régi Ptk. 75.  § (1)  bekezdését és a  82.  §-át, ezért elsődlegesen a régi Ptk. 84. § (1) bekezdés b) pontja és a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Kvt.) 101. § (3) bekezdése alapján, másodlagosan a régi Ptk. 100. § alapján indokolt a korlátozás elrendelése. A régi Ptk. 339. § (1) bekezdése alapján tételesen és személyenként meghatározott, nem vagyoni kártérítési igényt is előterjesztettek aszerint, hogy a felperesek milyen zajterhelést szenvednek el. [5] 1.2. A keresetindítás időpontjában a környezeti zaj- és rezgésterhelési határértékek megállapításáról szóló 27/2008. (XII. 3.) KvVM–EüM együttes rendelet (a  továbbiakban: R.) 1. számú melléklete a  felperesek lakóterületére nappal (06–22 óra között) 50 dB értékben állapította meg a maximális zajterhelést. [6] A bírósági eljárás ideje alatt az R.-t módosította a zaj- és rezgéskibocsátás ellenőrzésének módjáról szóló 93/2007. (XII. 18.) KvVM rendelet, valamint a környezeti zaj- és rezgésterhelési határértékek megállapításáról szóló 27/2008. (XII. 3.) KvVM–EüM együttes rendelet módosításáról szóló 91/2015. (XII. 23.) FM rendelet (a  továbbiakban: Mód.R.) 2016. február 1-jei hatállyal. A  Mód.R. a  nemzetközi licenccel rendelkező versenypályáktól származó zajterhelésre vonatkoztatva egyrészt megemelte a zajterhelési határértékeket, másrészt egy felmentési rendszert is intézményesített az R. 2/A. §-ának a beiktatásával és az 1. mellékletének a megváltoztatásával. [7] A módosítás hatását a  felperesek lakóterületére nézve a  bírói kezdeményezés a  következőképpen foglalta össze. Az R. 1. melléklet 2.1.1. pontja szerint a zajkibocsátási határérték alóli felmentéssel nem érintett napokra vonatkozó zajterhelési határérték a  felperesek falusias-kertvárosias lakóterületén 50 dB-ről 55 dB-re változott, amely nem konkrét rendezvényekhez vagy eseményekhez kapcsolódik, hanem általános emelés 5 dB-lel. Az R. 1. mellékletének 2.2.1. pontja 2016. február 1. napjától felmentést biztosít a megemelt határérték alól is naptári évenként legfeljebb 10 napra 70 dB-es szintig, ezen felül naptári évenként legfeljebb 30 napra 65 dB zajterhelésig. [8] 1.3. Az  eljáró bíróságnak alkalmaznia kell továbbá a  kereseti kérelem eldöntése érdekében a  Kvt. 110.  § (6a)  bekezdését, amely úgy rendelkezik, hogy nem minősül a  szomszédok szükségtelen zavarásának a  jelentős tömeget mozgató, nemzetgazdasági, turisztikai, kulturális, szabadidős vagy sport szempontból kiemelkedő jelentőségű rendezvény vagy esemény zajkibocsátása, ha a  jogszabályban, illetőleg az  arra vonatkozó hatósági engedélyben meghatározott zajkibocsátási határértéket nem lépi túl. [9] 2. Az egyedi normakontroll eljárást kezdeményező bíróság álláspontja szerint a perben alkalmazandó jogszabályok közül a  Kvt. 110.  § (6a)  bekezdése és az  R. 1.  melléklet 2.1.1. és 2.2.1.  pontja sérti az  Alaptörvényt. Ezért azzal az  indítvánnyal élt, hogy az  Alkotmánybíróság az  alaptörvény-sértést állapítsa meg, és a  támadott rendelkezések perben való alkalmazását zárja ki. Az  állítólagos sérelem három pontban foglalható össze az  indítványban írtak alapján. [10] 2.1. A  bíróság álláspontja szerint azt szükséges vizsgálni, hogy a  jogalkotó a  Kvt. 110.  § (6a)  bekezdésének beiktatásával a  joggyakorlatban és a  jogelméletben is alapvetésként létező jogági jogellenesség fogalmát kiüresíti-e. A  közigazgatási normáknak megfelelő magatartás polgári jogi szempontú megítélése ugyanis nem tartozhat jogalkotói hatáskörbe, mert azzal az  Alaptörvény XXVIII.  cikk (1)  bekezdésében szabályozott bírósághoz fordulás joga sérülne. A törvényi rendelkezés elzárja a jogtudomány és a bírói gyakorlat által kimunkált polgári jogi jogellenesség polgári perben történő vizsgálata elől az utat. [11] Az eljáró bíróság rámutatott arra, hogy a 8/2011. (II. 18.) AB határozat visszautal a 37/2001. (VII. 1.) AB határozatra, amely megállapítja, hogy a  hatékony bírói jogvédelem attól függ, hogy a  bíróság mit vizsgálhat felül. Bár ez  az alkotmánybírósági határozat a  közigazgatási határozat felülvizsgálata tárgyában született, az  indítványozó szerint párhuzam vonható a jelen üggyel kapcsolatban is. Egyebek mellett kiemelendő, hogy „nem csupán az a jogszabály lehet alkotmányellenes, amely kifejezetten kizárja a  jogkérdésen túlmenő bírói felülvizsgálatot, vagy annak a  közigazgatási mérlegeléssel szemben olyan kevés teret hagy, hogy az  ügy megfelelő alkotmányos garanciák közötti érdemi elbírálásáról nem beszélhetünk, hanem az  olyan jogszabály is, amely az  igazgatásnak korlátlan mérlegelési jogot adván semmilyen jogszerűségi mércét nem tartalmaz a  bírói döntés számára sem” [39/1997. (VII. 1.) AB határozat, ABH 1997, 263, 272.]. [12] Összegzésképpen úgy fogalmazott a bíróság, hogy „a Kvt. 110. § (6a) bekezdése nem ad a polgári bíróság számára teret tisztességes eljárás lefolytatásához, amelyben a  szükséges bizonyítás eredményeképpen születhet döntés. A  kereseti követelés jogalapját megszüntetve elutasító ítéletet determinál, ezért bár a  bírósághoz fordulás önmagában nem kizárt, de hatékony bírói jogvédelmet nem biztosít, a bírói utat üresíti ki”. [13] 2.2. Az indítványozó szerint, a zajterhelés mint a környezetet károsító zajkibocsátó magatartás következménye már egy meghatározott szinttel rendelkezett az R. hatálya alatt, a Mód.R. hatálybalépése előtt. A zajterhelési határérték megemelése az  elért védelmi szint csökkentését jelenti, amely felveti az  Alaptörvény XXI.  cikk (1)  bekezdésének sérelmét. Követelmény, hogy a  jogalkotó a  védelmi szinttől csakis olyan feltételekkel léphessen vissza, amelyek alkalmasak alanyi alapjog korlátozásának az  indokolására. A  perben az  alperesi védekezés szerint az  alperes működésének a nemzetgazdaságra gyakorolt pozitív hatása áll szemben a felperesek egészséges környezethez való alapjogával. Ezek ütközése alkotmányossági aggályokat vet fel az R. 1. melléklet 2.1.1. és 2.2.1. pontjai tekintetében. [14] 2.3. A  bírói kezdeményezés a  következő érvelést is tartalmazta: „[a] kártérítési lehetőség kizárása a  szennyezés jogszerűvé minősítésével azt eredményezi, hogy az  Alaptörvény XXI.  cikk (3)  bekezdésében meghatározott »szennyező fizet« elve sem érvényesülhet”. [15] 3. Az  Alkotmánybíróság megkereste az  R. 1.  melléklet 2.  pontját módosító földművelésügyi minisztert, aki álláspontjáról tájékoztatást adott. A  miniszteri állásfoglalás tartalmát az  Alkotmánybíróság értékelte a  döntés meghozatala során. [16] Az Alkotmánybíróság az  indítványozó bírót is megkereste a  sérelmezett jogszabályok perbeli alkalmazásával összefüggésben. A beérkezett választ az Alkotmánybíróság figyelembe vette a  III. pontban (Indokolás [32] és köv.) írtak szerint. [17] Végül az  Alkotmánybíróság megkeresésére a  Hungaroring Sport Zrt. rendelkezésre bocsátotta a  tevékenységével kapcsolatos, 2012–2018 közötti időszakban mért és nyilvántartott, zajterheléssel összefüggő adatait. Nyilatkozott továbbá az alkotmánybírósági eljárás tárgyát képező jogszabályi környezet alkalmazásának kérdéseiről. II. [18] 1. Az Alaptörvény indítvánnyal érintett rendelkezései: „XXI. cikk (1) Magyarország elismeri és érvényesíti mindenki jogát az egészséges környezethez. (2) Aki a  környezetben kárt okoz, köteles azt – törvényben meghatározottak szerint – helyreállítani vagy a helyreállítás költségét viselni. (3) Elhelyezés céljából tilos Magyarország területére szennyező hulladékot behozni.” „XXVIII. cikk (1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálja el.” [19] 2. A Ktv.-nek az alkotmányossági felülvizsgálattal érintett rendelkezései: „110.  § (6a) Nem minősül birtoklásban történő jogalap nélküli háborításnak, illetőleg mások, különösen a  szomszédok szükségtelen zavarásának vagy jogaik gyakorlása veszélyeztetésének a  jelentős tömeget mozgató, nemzetgazdasági, turisztikai, kulturális, szabadidős vagy sport szempontból kiemelkedő jelentőségű rendezvény vagy esemény zajkibocsátása, ha a jogszabályban, illetőleg az arra vonatkozó hatósági engedélyben meghatározott zajkibocsátási határértéket nem lépi túl.” [20] Az R.-nek az alkotmányossági felülvizsgálattal érintett rendelkezései: „2/A. § (1) A környezetvédelmi hatóság a nemzetközi licenccel rendelkező versenypályák zajkibocsátási határértékét az üzemeltető kérelmének megfelelően a) az 1. melléklet 1. pontja szerinti, vagy b) az 1. melléklet 2.1. pontja szerinti zajterhelési határértékből kiindulva állapítja meg. (2) Az 1. melléklet 2.1. pontjának alkalmazása esetén: a) nappali időszakon a 8:00 és 20:00 közötti időszakot kell érteni, b) a  határértékek megítélési szintben kifejezett értékek, ahol a  megítélési idő a  legnagyobb zajterhelést adó folyamatos 8 óra, c) nappali időszakon kívül és napi tíz óránál hosszabb időtartamban – a  versenypályához tartozó építmények üzemeltetését szolgáló épületgépészeti berendezéseken és a  zárt építményben elhelyezett zajforrásokon kívül – tilos a nemzetközi licenccel rendelkező versenypályán környezeti zajforrást üzemeltetni. (3) A  nemzetközi licenccel rendelkező versenypálya üzemeltetője egy naptári évben legfeljebb az  1.  melléklet 2.2. pontjában megjelölt időtartamra felmentést kap: a) az 1. melléklet 1. pontja alapján megállapított zajkibocsátási határérték betartása, vagy b) az 1. melléklet 2.1. pontja alapján megállapított zajkibocsátási határértékek betartása és a (2) bekezdés c) pontja szerinti napi tíz órás időbeli korlátozás alól. (4) A  (3)  bekezdés szerinti felmentést az  üzemeltető nem veheti igénybe, ha a  zajtól védendő területek között a különleges területek közül egészségügyi terület is van. (5) A (3) bekezdés szerinti felmentés ideje alatt – amennyiben a felmentés alkalmazásának szándékát az üzemeltető a környezeti zaj és rezgés elleni védelem egyes szabályairól szóló 284/2007. (X. 29.) Korm. rendelet 11. § (5) bekezdés b) pontjának megfelelően bejelentette – az 1. melléklet 2.2. pontja szerinti zajterhelési határértéket kell alkalmazni. Bejelentés hiányában, határidőn túl benyújtott bejelentés esetén a nemzetközi licenccel rendelkező versenypályára az (1) bekezdés alapján megállapított zajkibocsátási határértékek vonatkoznak. (6) Az 1. melléklet 2.2. pontjának alkalmazása esetén: a) nappali időszakon a 8:00 és 22:00 közötti időszakot kell érteni, b) a  határértékek megítélési szintben kifejezett értékek, ahol a  megítélési idő a  legnagyobb zajterhelést adó folyamatos 8 óra, c) a  nappali időszakon kívül – a  versenypályához tartozó építmények üzemeltetését szolgáló épületgépészeti berendezéseken és a zárt építményben elhelyezett zajforrásokon kívül – tilos a versenypályán környezeti zajforrást üzemeltetni. (7) Az  adott naptári évben a  (3)  bekezdés szerinti felmentéssel érintett napok számával egyenlő számú napon a nemzetközi licenccel rendelkező versenypályán – a versenypályához tartozó építmények üzemeltetését szolgáló épületgépészeti berendezéseken és a  zárt építményben elhelyezett zajforrásokon kívül – nem üzemeltethető környezeti zajforrás. (8) A  (3)  bekezdés szerinti felmentéssel érintett napok számának meghatározásakor az  (1)  bekezdés szerinti zajkibocsátási határérték túllépéssel tényelegesen érintett napok számát kell figyelembe venni.” „1. melléklet a 27/2008. (XII. 3.) KvVM–EüM együttes rendelethez Üzemi és szabadidős létesítményektől származó zaj terhelési határértékei a zajtól védendő területeken 1. Az  üzemi és szabadidős zajforrások zajterhelési határértékei a  2.  § (3)–(4)  bekezdésben és a  2.  pontban foglalt kivételekkel A B C 1 zajtól védendő terület Határérték (LTH) az LAM megítélési szintre (dB) nappal 06–22 óra Határérték (LTH) az LAM megítélési szintre (dB) éjjel 22–06 óra 2 Üdülőterület, különleges területek közül az egészségügyi területek 45 35 3 Lakóterület (kisvárosias, kertvárosias, falusias, telepszerű beépítésű), különleges területek közül az oktatási létesítmények területe, a temetők, a zöldterület 50 40 4 Lakóterület (nagyvárosias beépítésű), a vegyes terület 55 45 5 Gazdasági terület 60 50 1.2. Az  LAM megítélési szintet a  zajkibocsátási határérték megállapításának, valamint a  zaj- és rezgéskibocsátás ellenőrzésének módjáról szóló miniszteri rendeletben a zajforrás mérésére meghatározott módszerben megadottak szerint kell értelmezni. 2. A nemzetközi licenccel rendelkező versenypályáktól származó zaj terhelési határértékei 2.1. A zajkibocsátási határérték alóli felmentéssel nem érintett napokra vonatkozó zajterhelési határérték 2.1.1. A nemzetközi licenccel rendelkező versenypályáktól származó zaj terhelési határértékei a 2/A. § (3) bekezdése szerinti felmentéssel nem érintett napokon A B 1 zajtól védendő terület Határérték (LTH) az LAM megítélési szintre nappal (08–20 óra) (dB) 2 Különleges területek közül az egészségügyi területek 45 3 Üdülőterület 50 4 Lakóterület (kisvárosias, kertvárosias, falusias, telepszerű beépítésű), különleges területek közül az oktatási létesítmények területe, a temetők, a zöldterület 55 5 Lakóterület (nagyvárosias beépítésű), a vegyes terület 60 6 Gazdasági terület 65 2.1.2. Az  LAM megítélési szintet a  zajkibocsátási határérték megállapításának, valamint a  zaj- és rezgéskibocsátás ellenőrzésének módjáról szóló miniszteri rendeletben a zajforrás mérésére meghatározott módszerben megadottak szerint kell értelmezni. 2.2. A zajkibocsátási határérték alóli felmentéssel érintett napokra vonatkozó zajterhelési határérték 2.2.1. A nemzetközi licenccel rendelkező versenypályáktól származó zaj terhelési határértékei a 2/A. § (3) bekezdése szerinti felmentéssel érintett napokon, a  felmentéssel érintett napok maximális száma és a  határérték mellett betartandó korlátozások A B C D 1 zajtól védendő terület a felmentéssel érintett napok maximális száma egy naptári évben határérték (LTH) az LAM megítélési szintre nappal (08–22 óra) (dB) a határék mellett betartandó korlátozások 2 Üdülőterület 40 60 dB A felmentéssel érintett napok maximális számán belül egy naptári évben azoknak a napoknak a száma, ahol a környezeti zaj és rezgés elleni védelem egyes szabályairól szóló rendelet szerinti kritikus ponton (a továbbiakban: kritikus pont) a zajterhelés meghaladja az 55 dB értéket legfeljebb 10 nap lehet. 3 Lakóterület (kisvárosias, kertvárosias, falusias, telepszerű beépítésű), különleges területek közül az oktatási létesítmények területe, a temetők, a zöldterület 40 70 dB a) A felmentéssel érintett napok maximális számán belül egy naptári évben azoknak a napoknak a száma, ahol a kritikus ponton a zajterhelés meghaladja a 60 dB értéket legfeljebb 30 nap lehet. b) Az a) pont szerinti 30 napon belül azoknak a napoknak a száma, ahol a kritikus ponton a zajterhelés meghaladja a 65 dB értéket legfeljebb 10 nap lehet. 4 Lakóterület (nagyvárosias beépítésű), a vegyes terület 30 70 dB A felmentéssel érintett napok maximális számán belül egy naptári évben azoknak a napoknak a száma, ahol a kritikus ponton a zajterhelés meghaladja a 65 dB értéket legfeljebb 10 nap lehet. 5 Gazdasági terület 10 70 dB Nincs 2.2.2. A  2.2.1.  pont szerinti LAM megítélési szintet a  zajkibocsátási határérték megállapításának, valamint a  zajés rezgéskibocsátás ellenőrzésének módjáról szóló miniszteri rendeletben a  zajforrás mérésére meghatározott módszerben megadottak szerint kell értelmezni.” III. [21] Az Alkotmánybíróság megvizsgálta, hogy a  bírói indítvány megfelel-e az  Abtv.-ben lefektetett formai kritériumoknak. [22] 1. Az  Alkotmánybíróság megállapította, hogy az  indítvány az  Alaptörvény XXI.  cikk (1)  bekezdése és XXVIII.  cikk (1)  bekezdése körében az  Abtv. 25.  és 52.  §-ában előírt feltételeknek eleget tesz {vö. 3058/2015. (III. 31.) AB  végzés, Indokolás [8]–[24]; 2/2016. (II. 8.) AB határozat, Indokolás [26]–[28]; 3064/2016. (III. 22.) AB határozat, Indokolás [8]–[13]}. A  megkereső végzésre adott válasszal megerősített bírói kezdeményezés szerint a  támadott szabályt az  alapperben alkalmazni kell, az  eljárás felfüggesztése megtörtént, és az  indítvány a  megsemmisítés jogkövetkezményére is kiterjedő alaptörvény-ellenesség megállapítására irányul. Ezért nem volt formai akadálya annak, hogy az  Alkotmánybíróság a  bírói kezdeményezésben foglaltak alapján eljárva az  előbbi két alaptörvényi rendelkezés tekintetében érdemben határozzon. [23] 2. Az  Alkotmánybíróság formai szempontból megvizsgálta az  Alaptörvény XXI.  cikk (3)  bekezdésére alapított érvelést is. Ezzel kapcsolatban az  Alkotmánybíróság észlelte, hogy az  indítvány az  előbbi cikk (3)  bekezdését hívta fel a  szennyező fizet elvével összefüggésben. Ez  az  elv azonban az  előbbi cikk (2)  bekezdésében szerepel. A  nyilvánvalóan elírásnak minősülő hiba önmagában nem teszi az  indítványelemet alkalmatlanná az  érdemi vizsgálatra a tartalmi elbírálás követelménye miatt. Az Alkotmánybíróság ezért azt vizsgálta, hogy a jelen határozat indokolásának I.2.3. pontjában (Indokolás [14]) idézett indítványelem megfelel-e a határozottság követelményének azzal, hogy az Alaptörvény XXI. cikk (3) bekezdése helyett a (2) bekezdése az irányadó. [24] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy e  körben az  indítvány alkotmányjogilag értékelhető indokolást egyáltalán nem tartalmaz, csupán az  idézett mondatra szorítkozik. Az  Alkotmánybíróság hangsúlyozza, hogy a  kérelem az  Abtv. 52.  § (1)  bekezdésében megkövetelt határozottság követelményének akkor felel meg, ha indokolja, hogy a  sérelmezett jogszabályi rendelkezés miért ellentétes az  Alaptörvény megjelölt szabályával. Nem alkalmas az  indítvány az érdemi elbírálásra, ha pusztán megjelöli azt az alaptörvényi rendelkezést, amelynek sérelmét állítja, de nem indokolja meg – nem tartalmaz részletes érvelést arra vonatkozóan –, hogy az Alaptörvény megjelölt rendelkezésével miért ellentétes a  támadott jogszabály vagy jogszabályi rendelkezés {a vonatkozó gyakorlat összegzését lásd: 3058/2015. (III. 31.) AB végzés, Indokolás [19]; 2/2016. (II. 8.) AB határozat, Indokolás [26]–[28]; 3064/2016. (III. 22.) AB határozat, Indokolás [8]–[13]}. [25] Ennek következtében az  Alkotmánybíróság érdemben nem vizsgálta az  Alaptörvény XXI.  cikk (2)  bekezdése sérelmére alapított indítványelemet, mert az  nem elégíti ki az  Abtv. 52.  § (1)  bekezdésében meghatározott, 52.  § (1b) bekezdés b) és e) pontjaiban kibontott határozottság követelményét. IV. [26] A bírói kezdeményezés részben megalapozott. [27] 1. Az  Alkotmánybíróság először a  Kvt. 110.  § (6a)  bekezdését vetette össze az  Alaptörvény XXVIII.  cikk (1)  bekezdésének részét képező bírósághoz fordulás jogával. Ennek vizsgálata során előbb elemezte a  támadott rendelkezés jogrendszerbe illesztésének történetét és jelentését, majd áttekintette a hasonló jogkérdéseket felvető rendelkezésekre vonatkozó alkotmánybírósági gyakorlatot, ezt követően kibontotta a bírósághoz fordulás jogának a tartalmát, végül összevetette e jogot a sérelmezett szabállyal. [28] 2. A  Kvt. 110.  § (6a)  bekezdését 2015. augusztus 1-jei hatálybalépéssel a  világörökségről szóló 2011. évi LXXVII.  törvény és a  környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény módosításáról szóló 2015. évi CXV. törvény (a továbbiakban: Mód.tv.) 10. §-a illesztette a jogrendszerbe. A Mód.tv. javaslatának általános indokolása a  következőket tartalmazta: „a magyarországi rendezvények és események közül egyes turisztikai, kulturális vagy sport szempontból kiemelkedő jelentőségű rendezvények és események hosszú ideje számottevő hozzáadott-értéket képviselnek a turizmus területén, valamint egyedileg is fontos szerepet játszanak az országimázs alakításában. Visszatérőek ugyanakkor azon észrevételek, hogy ezen nagyrendezvények zajkibocsátása zavaró hatással lehet azok környezetére, még akkor is, ha az  előírt határértékeket betartják. Ezen rendezvényeknek, eseményeknek akár külön-külön is nemzetgazdasági jelentősége lehet, ezért az  ágazat egészének megfelelő működéséhez Magyarországon fontos közérdek fűződik. [29] Tekintettel arra, hogy egy esetleges kedvezőtlen jogalkalmazói gyakorlat kialakulása (szubjektív szempontok alapján a jövőre vonatkozó eltiltás az adott tevékenységtől) az egész szektor működését veszélyeztetheti, az ebben megnyilvánuló közérdek indokolttá teszi a  zajkibocsátásukból adódó környezeti behatásokra speciális jogi szabályozás megalkotását, objektív kategóriarendszer felállítását […]. [30] Ezt a  szabályozási igényt különösen alátámasztja az  is, hogy az  érintett rendezvények és események jellemzően hosszú előkészítéssel és jelentős – akár milliárdos nagyságrendű – invesztícióval járnak. A kedvezőtlen jogalkalmazói gyakorlat perek sokasága előtt nyitná meg az utat, ami már akár rövidebb távon is a szektor – és nem csak annak piaci része – kínálatának jelentős szűkülésével járna, ami sem a közérdeket, sem az egyébként nem pereskedő típusú csendes, viszont az  érintett rendezvényeket és eseményeket támogató és élvezni kívánó többség érdekeit sem szolgálná.” [31] A Mód.tv. 10.  §-ához fűzött miniszteri indokolás úgy szólt, hogy „[a] módosítás értelmében a  rendeletben megállapított határértékek betartása esetén, jogsérelem nem következik be, ezért a  rendezvény megtartása nem minősülhet szükségtelen zavarásnak. Az  idegenforgalmi, turisztikai célok érdekében mindenkor a  szükségesség, arányosság elv figyelembevételével kell eljárni.” [32] A fentiek alapján az a következtetés vonható le a Kvt. 110. § (6a) bekezdésének jelentéstartalma tekintetében, hogy a  kiemelkedő jelentőségű szórakoztató rendezvények zajkibocsátása nem valósíthat meg birtokháborítást, illetve nem minősíthető szükségtelenül zavarónak különösen a szomszédok számára, feltéve hogy betartják a jogszabályi vagy hatósági zajvédelmi határértékeket. A  határértéket betartó magatartás nem minősül jogellenesnek, ezért annak a  jogkövetkezménye nem lehet kártérítési felelősség megállapítása. Ezen felmentő szabály megalkotása a miniszteri indokolásban hangsúlyosan megjelent közérdekkel magyarázható. Ebbe a fogalomba sűrűsödik ugyanis a kiemelkedő jelentőségű szórakoztató rendezvények valamennyi nemzeti, közösségi szinten kedvező hatása, amely összességében ellensúlyozza a magasabb zajkibocsátást. [33] 3. Az  Alkotmánybíróság három, megsemmisítést elrendelő döntésében folytatott le alkotmányossági felülvizsgálatot a  jelen ügy tárgyához hasonló törvényi rendelkezések körében. Mindegyik az  elektronikus hírközlésről szóló 2003. C. törvény (a  továbbiakban: Eht.) szabályai ellen irányult. Az  irányadó határozatok a következők: 42/2006. (X. 5.) AB határozat (a továbbiakban: Abh1.); 10/2014. (IV. 4.) AB határozat (a továbbiakban: Abh2.); 18/2015. (VI. 15.) AB határozat (a továbbiakban: Abh3.). [34] Az Abh1.-ben az Alkotmánybíróság többek között az Eht. 96. §-ának (2) bekezdését semmisítette meg. Ez úgy szólt, hogy „[a]z elektronikus hírközlési építményt az  ingatlanon úgy kell elhelyezni, hogy az  a  szomszédos ingatlanok tulajdonosait a  jogaik gyakorlásában ne, vagy az  adott körülmények által lehetővé tett legkisebb mértékben zavarja, ebben az  esetben a  létesítmény elhelyezése és működtetése nem minősül a  Ptk.-ban meghatározott szükségtelen zavarásnak”. Az Alkotmánybíróság az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében biztosított tulajdonhoz való jogra alapította a döntését. Megállapította ugyanis, hogy az Eht. 96. § (2) bekezdése a hírközlési építmény létesítését a  lehető legkisebb mértékűnek tekintett zavarás esetében jogossá minősíti, kizárva a  tulajdonjog és a  birtoklás háborítására a  régi Ptk.-ban meghatározott szabályoknak az  alkalmazását. „A lehető legkisebb mértékű zavarás meghatározásának szempontjait a  támadott szabály nem határozza meg, az  eljáró szerv szabad mérlegelésétől függ ennek megállapítása. Ilyen körülmények között a  tulajdonkorlátozás nem fogadható el arányosnak és így alkotmányosnak” (Abh1., ABH 2006, 520, 533.). [35] Az Abh2. meghozatalára már az Alaptörvény hatálya alatt került sor. A két támadott rendelkezés egyike az Eht. 96. § (4)  bekezdése volt, amelyet a  törvényalkotó az  Abh1.-et követően illesztett a  törvénybe. Ez  a  bekezdés úgy szólt, hogy „[a] mobil rádiótelefon szolgáltatás nyújtásához szükséges antennák, antennatartó szerkezetek és az azokhoz tartozó műtárgyak elhelyezése és működtetése során bekövetkező zavarás a  környezetvédelmi, közegészségügyi, közbiztonsági és építésügyi jogszabályok által megszabott határértékek betartása esetén nem minősül a  Ptk.-ban meghatározott szükségtelen zavarásnak.” Az  Alkotmánybíróság a  határozott kérelem hiánya miatt érdemben nem döntött a  panaszelemről (Abh2., Indokolás [23]). Megsemmisítette azonban azt a  rendelkezést, amely az  előbbi bekezdés alkalmazásának időbeli hatályáról szólt. Erre azért volt szükség, mert az Eht. 163/F. §-a hátrányos tartalmú, visszamenőleges hatályú szabályozást valósított meg az  Alaptörvény B)  cikk (1)  bekezdésébe ütközve (Abh2., Indokolás [21]–[22]). [36] Az Abh3. az  Eht. 96.  § (4)  bekezdését semmisítette meg. Az  ügyben egy kártérítési ügyben eljáró bíróság fordult az  Alkotmánybírósághoz. Kérelmét az  Alaptörvény T)  cikk (3)  bekezdésére, I.  cikk (3)  bekezdésére, XIII.  cikk (1)  bekezdésére és a  XXVIII.  cikk (1)  bekezdése részét képező bírósághoz fordulás jogára alapozta. Az  Alkotmánybíróság az  előbbiek közül a  tulajdonhoz való jog sérelme miatt semmisítette meg a  támadott rendelkezést. [37] Emlékeztetni szükséges arra, hogy az  Abh3.-ban megállapította az  Alkotmánybíróság: „a tulajdonhoz való jog szabályait a régi Alkotmány és az Alaptörvény lényegében egyező módon tartalmazza, ezért az ebben a tárgykörben hozott korábbi határozatai hivatkozhatók és idézhetők” (Abh3., Indokolás [19]). Hangsúlyozandó továbbá, hogy az  Alkotmánybíróság megerősítette korábbi gyakorlatát, miszerint „a birtokvédelem és a  szomszédjogok, illetve ezek érvényesíthetősége az Alaptörvény XIII. cikkén alapuló tulajdoni védelmet élveznek” (Abh3., Indokolás [23]). [38] Ezeket követően tért rá az Alkotmánybíróság a korlátozás szükségességének és arányosságának a vizsgálatára. Míg a közérdeket mint a korlátozás szükségességét igazoló okot elfogadta, addig annak arányosságát nem. Rámutatott ugyanis arra, hogy „az Alaptörvény társadalmi felelősséget megállapító mondata az  átjátszóantennák telepítőire és működtetőire is vonatkozik. Tőlük – mint nyereségorientált gazdálkodó szervezetektől – mindenképpen elvárható, hogy a  kivétel nélkül, minden egyes telepítéssel szükségképpen együtt járó zavarás, – amennyiben az  szomszédjog-sértésnek minősül – káros következményeit méltányos módon enyhítsék az  érintettek számára. […] Miközben maga a  szabály is számol a  zavarás bekövetkeztével, hiszen »bekövetkező zavarás«-t tartalmaz a  norma, addig a  szükségtelen zavarás fogalmát leszűkíti, amikor annak bekövetkeztéhez valamilyen határérték túllépését írja elő. Ezzel ugyanis ténylegesen kizárja a bíróság előtti igényérvényesítést az olyan esetekben, amikor a szükségtelen zavarás úgy valósul meg, hogy a határértékek túllépésére nem kerül sor” (Abh3., Indokolás [44]–[45]). Ezáltal az alkotmányosan elfogadható célt szolgáló rendelkezést a törvényalkotó a tulajdonhoz való jog aránytalan korlátozását eredményező módon illesztette az Eht.-ba (Abh3., Indokolás [46]). [39] A polgári jogi kártérítés általános anyagi jogi szabályaival szemben támasztott alkotmányossági követelményeket szintén az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésén alapuló tulajdonhoz való jogból bontotta ki az Alkotmánybíróság. A  testület eddig két lényeges megállapítást tett. Egyrészt a  kártérítéshez való jog nem vezethető le alapjogként az  Alaptörvény XIII.  cikk (1)  bekezdéséből {32/2015. (XI. 19.) AB határozat, Indokolás [135]; 3025/2016. (II. 23.) AB  határozat, Indokolás [28]}. Másrészt a  tulajdonhoz való jognak az  képezi a  részét, hogy a  törvényhozónak egy olyan kárelosztási (kártelepítési) rendszert kell kialakítania, amely a károkozói és a károsulti pozíciókat egyensúlyban tartja (498/B/2001. AB határozat, ABH 2003, 1392, 1398.). A  rendszer részletszabályai azonban nem tartoznak az alkotmányos tulajdonvédelem körébe a joggyakorlat jelenlegi állása szerint. [40] A fentiek alapján megállapítható, hogy a  birtokvédelem, a  szomszédjogi rendelkezések és a  kártérítés anyagi jogi szabályai az  Alaptörvény XIII.  cikk (1)  bekezdésében biztosított tulajdonhoz való jog alkalmazási hatálya alá tartoznak. [41] 4. Az  indítvány a bírósághoz fordulás jogának a sérelmét a 39/1997. (VII. 1.) AB határozatban foglaltakra vezetheti vissza [39/1997. (VII. 1.) AB határozat, ABH 1997, 263, 272.]. [42] Az Alkotmánybíróság az  Alaptörvény negyedik módosítását követően is fenntartotta az  előbbi ügyben tett megállapításait {13/2013. (VI. 17.) AB határozat, Indokolás [27]–[33]}, és meghatározta annak jelentését az  Alaptörvény hatályos rendelkezései tükrében. A  közigazgatási bíráskodást a  történelmi alkotmány egyik vívmányának tekintve a  testület megállapította, hogy a  39/1997. (VII. 1.) AB határozatban foglalt értelmezés hivatkozható a  negyedik módosítás után is {17/2015. (VI. 5.) AB határozat (a  továbbiakban: Abh4.), Indokolás [87]}. Az  Abh4. szerint „a közigazgatási határozatok törvényességének bírói felülvizsgálata alkotmányosan nem korlátozódhat a  jogszerűség pusztán formális szempontok szerinti, az  eljárási szabályok betartására korlátozódó vizsgálatára. A  közigazgatási ügyben eljáró bíróság nincs kötve a  közigazgatási határozatban megállapított tényálláshoz, és a  jogszerűség szempontjából felülbírálhatja – sőt, felül kell bírálnia – a  közigazgatási szerv mérlegelését is” (Abh4., Indokolás [88]). [43] Mindebből megállapítható, hogy a  bírósághoz fordulás jogának van egy sajátos vetülete, mégpedig az  a  rész, amelyik a  közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálatára vonatkozó törvényi szabályok alkotmányossági felülvizsgálatakor érvényesül. Ezek szerint annak érdekében, hogy a  közigazgatási bíráskodás ne csak formálisan létezzen, hanem érdemben működjön, a  tisztességes bírósági eljárás részelemeként a  törvényalkotónak olyan szabályokat szükséges lefektetnie, amelyek lehetővé teszik többek között azt, hogy az  alperesként eljáró közigazgatási szerv mérlegelését a  bíróság felülbírálja a  jogszerűség szempontjából. E  követelmény egyfelől arra vezethető vissza, hogy az  alperes joghoz kötött, azaz köteles az  anyagi és eljárási jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően eljárni, másfelől a  közigazgatási bíróság feladat- és hatáskörébe tartozik az  alperesi határozat jogszerűségéről dönteni a kereseti kérelem keretei között. A közigazgatási ügyben ítélkező bíró eljárása fogalmilag akkor lehet fair és méltányos, ha nincs kötve az alperes döntéséhez. Ekkor érvényesül valójában a felperest megillető bírósághoz fordulás joga, ezen keresztül valósul meg a közigazgatás működésének jog alá rendelése. [44] Az Alkotmánybíróság egy büntetőügyön alapuló határozatában azt is megállapította, hogy a tisztességes eljáráshoz való jog és az  abból fakadó fegyverek egyenlőségének elve alapján a  vád és a  védelem számára egyenértékű lehetőségeket kell biztosítani álláspontjuk képviseletére és alátámasztására. „Ezzel szemben az eljárásban felmerülő bizonyítékok mérlegelése (felülmérlegelése) a bíróság kizárólagos döntése. Míg a bizonyítás körébe tartozó egyéb eljárási cselekmények (indítványozás, bizonyítási eszközök megvizsgálása) a  felek aktív részvételével folynak, addig a  mérlegelés a  bíróság tevékenysége. A  bizonyítékok bizonyító erejének meghatározása a  bíró belső meggyőződésére van bízva, annak a  tisztességes eljárást kielégítő korlátja a  bírónak a  szabad mérlegelést illető számadási (indokolási) kötelezettsége” {3265/2014. (XI. 4.) AB határozat, Indokolás [37]–[38]}. Hangsúlyozandó azonban, hogy a Kvt. 110. § (6a) bekezdése nem a bizonyítékok bizonyító erejét határozza meg. [45] A Kvt. 110.  § (6a)  bekezdése nem egy közigazgatási perben, hanem a  kezdeményező polgári bíróság előtti eljárásban alkalmazandó. Többek között e  rendelkezés értelmezése útján állapítható ugyanis meg, hogy a  szomszédok jogviszonyában történt-e szükségtelen zavarás, azaz jogszerűtlen magatartás, ami a  kártérítés általános alakzata szerint szükséges, de nem elégséges feltétele a polgári jogi felelősségre vonásnak. Ezt a bírósági eljárást nem előzi meg igazgatási eljárás, nem születik hatósági határozat. Fogalmilag fel sem tételezhető tehát olyan jogszabály, amely az  igazgatásnak korlátlan mérlegelési jogot adna. Az  Alkotmánybíróság által – a  fentebb hivatkozott döntésekben – kidolgozott mérlegelési szabadság arra hivatott, hogy a közigazgatási bíróságot eloldja a közigazgatási hatóságtól a tisztességes eljárás elve jegyében. Mindezek miatt a bírósághoz fordulás jogának nem tulajdonítható olyan tartalom, amely a bírói kezdeményezésben szerepel. [46] Az előbbiekből az  következik, hogy az  Alkotmánybíróságnak a  Kvt. 110.  § (6a)  bekezdését nem a  közigazgatási bíráskodás fényében kell megítélnie. Az  Alkotmánybíróság korábbi döntései szerint „a bírósági úthoz, a  bíróság általi döntéshez való jognak szerves része az  eljárás minősége: ez  adja a  bírósághoz fordulás értelmét” {először: 35/2002. (VII. 19.) AB határozatban, ABH 2002, 199, 211.; megerősítette: 26/2015. (VII. 21.) AB határozat, Indokolás [62]; 3212/2015. (XI. 10.) AB határozat, Indokolás [16]}. „Az eljárás tisztességességének önmagában ugyanis nem elégséges feltétele a  bírósági út igénybevételének lehetővé tétele, az  csak akkor biztosított, ha a  bíróság érdemben reagál (dönt) a  perben előterjesztett kérelmekre” {26/2015. (VII. 21.) AB határozat, Indokolás [62]}. Utóbbi megállapítást az Alkotmánybíróság más döntésében is megerősítette már {lásd például: 3212/2015. (XI. 10.) AB határozat, Indokolás [16]}. [47] A bírósághoz fordulás joga tehát általánosságban azt az  elvárást támasztja a  szabályozással szemben, hogy a  peresített igényekről érdemi döntést hozhasson az  eljáró bíróság. Ennek érdekében a  jogalkotónak olyan eljárást kell lehetővé tennie, amelyben az  irányadó jogszabályi rendelkezések tükrében a  bíró határozhat arról, mi jogos és mi nem az. Az  érintett alapjog célja tehát az  eljárás minőségének a  védelme. A  bírósághoz fordulás értelmét ugyanis az érdemi bírói döntés meghozatalának a lehetősége adja, amely megméri a peresített igényeket az alkalmazandó anyagi jog és eljárásjog mércéivel. A bírósági eljárás során követelmény, hogy a bíróság minden lényeges jogkérdést azonosítson és azokban a  jog értelmezése útján döntsön. Ez  a  megközelítés áll ugyanis összhangban az Alkotmánybíróság által kialakított követelményrendszerrel, amelyet a tisztességes bírósági eljárásra nézve összegzett a  7/2013. (III. 1.) AB határozatban. Eszerint „a tisztességes eljárás alkotmányos követelménye a bírói döntésekkel szemben azt a minimális elvárást mindenképpen megfogalmazza, hogy a bíróság az eljárásban szereplő feleknek az  ügy lényegi részeire vonatkozó észrevételeit kellő alapossággal megvizsgálja, és ennek értékeléséről határozatában számot adjon” {7/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [34]}. [48] 5. Az  alapügy kereseti kérelmében felhívott szomszédjogi generálklauzula, amellyel kapcsolatos vizsgálódásra az  indítvány tükrében az  Alkotmánybíróság a  továbbiakban szorítkozik, a  régi Ptk. 110.  §-ában volt található, amit a  Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a  továbbiakban: Ptk.) 5:23.  §-a szó szerint átvett. Amíg a szomszédok jogviszonyát általánosan rendező szabály megjelenik a polgári jog kódexeiben, addig a Mód.tv.-vel beiktatott speciális rendelkezés a Kvt.-ben foglal helyet. [49] A szomszédok szükségtelen zavarásának a tilalmára és az ebből levezethető szükséges zavarás tűrésére vonatkozó magánjogi szabályokat a  polgári jog tartalmazza. Nemcsak azok a  szabályok tartoznak azonban a  polgári jogba, amelyek szerepelnek az  előbbi törvénykönyvek egyikében, hanem minden olyan rendelkezés szomszédjogi – ekként polgári jogi – szabálynak minősül, amelynek tárgya a szomszédok jogviszonya, azaz az egymással szemben fennálló jogaiknak és kötelezettségeiknek az összessége, és amelynek magánjogi természetű jogkövetkezménye(i) van(nak). A Kvt. 110. § (6a) bekezdése is ilyen rendelkezés. [50] A szomszédok jogviszonyát a  törvényalkotó eredetileg általános szabállyal rendezte, amihez később speciális rendelkezést csatolt a  zajjal történő zavarás tekintetében. E  speciális szabály megítélésekor nem az  a  formális szempont a  döntő, hogy melyik jogforrásban helyezte el a  jogalkotó, hanem az, hogy melyik jogviszonyt szabályozza, és melyek a  belőle származó jogkövetkezmények. Mindaddig, amíg a  normavilágosság nem sérül, a törvényalkotó éppúgy beilleszthette volna a támadott rendelkezést a polgári jog kódexeibe, ahogyan azt a Kvt.-be iktatta. A két jog által rendezett viszony átfedést mutat, hiszen a zajkibocsátással járó tevékenység egyrészt terheli a  környezetet, másrészt szükségtelenül zavarhatja a  szomszédokat is. Előbbi jelenség a  közigazgatási jogot érinti és jogszerűtlen gyakorlása közigazgatási szankciókat vonhat maga után, utóbbi a polgári jog anyagába tartozik, és jogszerűtlen gyakorlása magánjogi felelősségre vonást alapozhat meg. [51] Az Alaptörvény keretei között a törvényalkotó hatáskörébe tartozó szabályozási kérdés annak eldöntése, hogy a jog két mércével mérjen-e, vagy eggyel. A  Mód.tv. következtében a  jogszerűtlenség megítélésére egy mérce hivatott jogszabályi vagy hatósági zajterhelés betartása esetében. A polgári bíróság hatáskörébe tartozó értelmezési kérdés, hogy a  Kvt. 110.  § (6a)  bekezdésében lefektetett mércét a  zajkibocsátó megsérti-e a  szomszédjával szemben vagy sem. A  támadott rendelkezés alkalmazása útján kell a  bíróságnak érdemben reagálnia a  kereseti kérelemre, amelyre irányuló eljárásban a  sérelmezett szabály nem gátolja, hanem a  bírói jogértelmezés anyagi jogi keretét adja. A sérelmezett rendelkezés azon normák egyike, amelyek között az eljáró polgári bíróság szabadon mérlegeli a bizonyítékokat és megítéli az általa megállapított tényállást. [52] A tisztességes eljáráshoz való jog részét képező bírósághoz fordulás joga nem akadályozza a törvényalkotót abban, hogy eldöntse: a  szomszédok magánjogi viszonyát generálklauzulával, speciális szabállyal vagy a  két technika vegyítésével kívánja-e rendezni a  jogban. A  generálklauzula lényeges jellemzője, hogy nagyobb mozgásteret biztosít a mérlegelésre a polgári bíróságok számára, mint a speciális szabály. A mozgástér határait a törvényalkotó azonban törvénymódosítással újra kijelölheti. Az  általános szabály konkretizálása speciális rendelkezéssel tehát önmagában nem érinti a  bírósághoz fordulás jogát. Ezen eljárási alapjog alkalmazási hatálya ugyanis a  bírósági eljárást a IV.3. pontban (Indokolás [53]–[59]) megállapított alkotmánybírósági értelmezés szerint ragadja meg. [53] A szomszédjogi speciális szabály jellemzője a  kiszámíthatóság magasabb foka, jóllehet a  jogértelmezést rugalmatlanabbá teszi arra, hogy leképezze a  tényállás sajátosságait a  döntésben. Mindazonáltal az  eljáró bíróságoknak mindenkor figyelemmel kell lenniük arra, hogy az  egyedi ügyben élvezett jogértelmezési szabadságuk birtokában a jogszabály tartalmát határozzák meg és ne magát a jogszabályt. [54] A fentiekre tekintettel az  Alkotmánybíróság elutasította azt az  indítványelemet, amely szerint a  Kvt. 110.  § (6a)  bekezdése az  Alaptörvény XXVIII.  cikk (1)  bekezdése részét képező bírósághoz fordulás jogát sérti. Ahogyan az  Alkotmánybíróság a  IV.2.  pontban (Indokolás [44]–[52]) felvázolta: a  szomszédjogi szabályokra – és a  kártérítés anyagi jogára is – vonatkoznak alkotmányossági követelmények, ám ezek alkotmányos védelme az  Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésében lefektetett tulajdonhoz való jogra vezethető vissza. V. [55] Az Alkotmánybíróság megvizsgálta, hogy az  R. 1.  melléklet 2.1.1. és 2.2.1.  pontjai ellentétesek-e az  Alaptörvény XXI. cikk (1) bekezdésével, amely az egészséges környezethez való jogról rendelkezik. Ennek során először vizsgálta a  sérelmezett és az  ahhoz szorosan kapcsolódó rendelkezések jelentését, majd áttekintette az  érintett alapjog tartalmát, végül összevetette azt a  támadott szabályokkal és ütköztette az  egészséges környezethez való jogot a vállalkozáshoz való joggal. [56] 1. Az  R. 1.  mellékletét a  Mód.R. 11.  §-a és 4.  melléklete állapította meg 2016. február 1-jei hatállyal. A  korábbi rendelkezések és a módosított szabályok összevetéséből az alábbi következtetések vonhatók le. [57] 1.1. Az R. 1. mellékletének címe és szabályozásának tárgya nem változott. Ez a következő: „Az üzemi és szabadidős létesítményektől származó zaj terhelési határértékei a  zajtól védendő területeken”. A  hatályos szabályok kettő részre tagolják ezt a  mellékletet. Az  R. 1.  melléklet 1.  pontja az  üzemi és szabadidős zajforrások általános zajterhelési határértékeit rögzíti különböző területkategóriákban (üdülőterület, a  lakóterület két típusa és gazdasági terület). Az  itt rögzített határértékek és kategóriák pontosan megegyeznek a  2016. február 1-jét megelőző rendelkezésekkel. Hangsúlyozandó, hogy a  magyar környezetvédelmi szabályozásban 1984. január  23. óta ezek a  hatályos határértékek annak ellenére, hogy azokat már a  harmadik miniszteri rendelet tartalmazza [vö.: a zaj- és rezgésterhelési határértékek megállapításáról szóló 4/1984. (I. 23.) EüM rendelet 1. mellékletét, a zaj- és rezgésterhelési határértékek megállapításáról szóló 8/2002. (III. 22.) KöM–EüM együttes rendelet 1.  mellékletét és az R. 1. mellékletét]. [58] 1.2. Az  R. 1.  melléklet 2.  pontja a  nemzetközi licenccel rendelkező versenypályáktól származó zajterhelési határértékekről szól. Ezek tehát a  különös szabályok, amelyek az  üzemi és szabadidős zajforrások egyik típusára vonatkoznak. A  nemzetközi licenccel rendelkező versenypálya a  környezeti zaj és rezgés elleni védelem egyes szabályairól szóló 284/2007. (X. 29.) Korm. rendelet 2.  § y)  pontja szerint olyan motor- vagy autóversenyek céljára épített pálya és az  ehhez tartozó létesítmények, amelyeken a  Nemzetközi Motorkerékpáros Szövetség vagy az  Európai Motorkerékpáros Unió által kiadott licenc alapján gyorsasági motorkerékpár-verseny vagy a Nemzetközi Automobil Szövetség által kiadott licenc alapján gyorsasági autóverseny rendezhető. Az R. 1. melléklet 2. pontjában írtak nem képezték a részét a korábbi szabályozásnak. Tartalmilag tehát a 2. pont jelent új szabályokat az 1. mellékletben. Megjegyzendő az  is, hogy Magyarországon egy nemzetközi licenccel rendelkező versenypálya van, amely az alapügybeli Hungaroring. Ezért az R. módosításai lényegében az alapper alperese által üzemeltetett versenypályára szabott szabályoknak tekinthetők, jóllehet nem kizárt, hogy a jövőben más versenypálya is szerezzen nemzetközi licencet. [59] Hangsúlyozandó, hogy az  alábbi vizsgálódás során az  Alkotmánybíróságnak a  támadott normát kellett felülvizsgálnia alkotmányossági szempontból, hiszen a  normakontroll fogalmilag in abstracto elemzést igényel, következésképpen az  nem igazodhat a  jelenleg üzemelő pálya historikus versenynaptárához vagy a  jövőben megrendezni tervezett versenyekhez. Különösen azért nem, mert az üzemeltető versenynaptára nem jogszabály, és nemzetközi licencet másik pálya is szerezhet Magyarország területén a támadott szabályozás hatályban léte alatt. [60] A Mód.R. 10.  §-a 2016. február 1-jei hatállyal iktatta be a  2/A.  §-t az  R.-be. Ezek a  szabályok arról rendelkeznek, hogy a  környezetvédelmi hatóság a  nemzetközi licenccel rendelkező versenypályák zajkibocsátási határértékeit miként állapítja meg és az üzemeltetőre milyen többletkövetelmények vonatkoznak. A 2/A. § szoros kapcsolatban áll az R. 1. melléklet 2. pontjával, a kettő egymásra tekintettel alkalmazandó, többszörösen hivatkoznak egymásra. Az  R.  2/A.  §-ából kiemelendő, hogy a  nemzetközi licenccel rendelkező versenypálya üzemeltetőjét választási jog illeti meg: vagy az általános szabályokat vagy a különös szabályokat követi. [61] Az új, különös szabályok lényege a  következőképpen foglalható össze. A  nemzetközi licenccel rendelkező versenypályáktól származó zajterhelési határértékeket két táblázatban adta meg a jogalkotó. Az első (R. 1. melléklet 2.1.1. pont) a felmentéssel nem érintett napokra vonatkozik, 8 és 20 óra között. Ezeken a napokon az egészségügyi területek kivételével minden zajtól védendő területkategóriában 5 dB-lel magasabbak a  határértékek, mint a  korábbi szabályozással megegyező 1.  pontban rögzítettek nappali (6 és 22 óra közti) időszakban. A  második (R. 1. melléklet 2.2.1. pont) a  felmentéssel érintett napokra vonatkozik. Erre a  rezsimre utalt a kezdeményező bíróság felmentési rendszerként. Ezeken a napokon 8 és 22 óra között a 2.1.1. pontban írt értékekhez képest is magasabbak a  megengedett határértékek. Üdülőterületen további 10 dB-lel, kisvárosias lakóterületben további 15 dB-lel, nagyvárosias lakóterületen további 10 dB-lel, gazdasági területen további 5 dB-lel. A  felmentéssel érintett napok száma egy naptári éven belül a területkategóriák előbbi sorrendjében haladva 40, 40, 30 és 10 nap. Az első három területkategória vonatkozásában további szabályok szólnak arról, hogy a felmentéssel érintett napokon belül hány napon lehet a maximális zajterhelés szintje akár 70 dB is megszakítás nélkül 10 napon keresztül 8 és 22 óra között. [62] Mindazonáltal lényeges arra is rámutatni, hogy az  R. 2/A.  §-a újfajta korlátokat állít az  üzemeltető elé. Nappali időszakon kívül és napi tíz óránál hosszabb időtartamban tilos a  versenypályán környezeti zajforrást üzemeltetni. Az általános szabályok lehetővé teszik az éjszakai zajkibocsátást a területkategóriák fenti sorrendjében haladva 35, 40, 45, 50 dB-szintig. Míg az általános szabályok szerint a nappali időszak 6 és 22 óra között tart, addig a különös szabályok esetében 8 és 20 óra közé esik. Az adott naptári évben a  felmentéssel érintett napok számával egyenlő számú napon a  nemzetközi licenccel rendelkező versenypályán – a  versenypályához tartozó építmények üzemeltetését szolgáló épületgépészeti berendezéseken és a  zárt építményben elhelyezett zajforrásokon kívül – nem üzemeltethető környezeti zajforrás. A  felmentés alkalmazásának szándékát az  üzemeltető köteles 15 nappal az érintett napok előtt bejelenteni. [63] A Mód.R. azt a  rendelkezést is beiktatta 2016. február 1-jei hatálybalépéssel a  zajkibocsátási határértékek megállapításának, valamint a  zaj- és rezgéskibocsátás ellenőrzésének módjáról szóló 93/2007. (XII. 18.) KvVM  rendelet (a  továbbiakban: ZR.) 4.  § (1c) és (1d)  bekezdésébe, hogy a  nemzetközi licenccel rendelkező versenypályák zajkibocsátásának ellenőrzésére az  üzemeltető folyamatos mérésre alkalmas monitoring rendszert épít ki és helyez üzembe. Ezt a monitoring rendszert az üzemeltető köteles minden nap 8 és 22 között folyamatosan üzemeltetni. Ugyancsak a  Mód.R. vezette be azt a  szabályt is a  ZR. 5/A.  § (1)  bekezdésébe, miszerint a  pálya üzemeletetője éves adatszolgáltatásra kötelezett a környezetvédelmi hatóság irányába. [64] A Hungaroring Sport Zrt. beszerzett nyilatkozata értelmében 2015 előtt a  pálya hatásterületén kormányhivatali kötelezés eredményeként eseti zajmérésre került sor. (Ezzel együtt 2015 nyarán előfordult, hogy egymást követő négy versenynap a  határértékeket meghaladó zajterhelés volt észlelhető.) Ebben az  időszakban a  jogszabályok egyáltalán nem kezelték a versenypálya speciális tevékenységéből eredő környezeti hatásokat. Folyamatos zajszintmérésre 2018. január 1-jétől van lehetőség. Ugyanakkor a  hatályos jogi szabályozás szerinti kritikus pontokon észlelhető zajszint számítása – szabályozási hiányosságok miatt – jelenleg is bizonytalan. Ezért egy-egy rendezvény időtartama alatt a kritikus pontokon fellépő zajterhelés meghatározása vagy célirányosan elhelyezett mérőműszerek segítségével vagy a  társaság által működtetett zajterhelést modellező szoftver segítségével végzett számítások útján lehetséges. [65] A Hungaroring Sport Zrt. előkészítő iratában kifejtette, hogy a pályát az R. által biztosított „felmentési rendszerben” üzemelteti. A  megküldött – és a  fentiek szerint mért, illetve számított – adatok tanúsága szerint 2016-ban 21 nap, 2017-ben 16 nap (amelyből 1 nap elérte a 70 dB határértéket), 2018-ban eddig 20 nap esett a  felmentést megalapozó zajszint-tartományba. Az adatok 2–3 napos eseti rendezvények éves összesítéséből származnak. [66] 1.3. A  korábbi és a  módosítást követő szabályozás ismertetését követően az  Alkotmánybíróság azt vizsgálta, hogy a  módosítással megállapított, sérelmezett szabályozás előidézett-e, és ha igen, milyen irányban, változást a  versenypálya hatásterületén. Ennek érdekében értékelni kellett a  szabályozásba bevezetett új garanciális elemeket, a határértékek változását és az egyéb körülményekben bekövetkezett változásokat. [67] Az értékelés során figyelemmel kellett lenni arra, hogy a  környezetvédelem jelen eljárással érintett területén – hasonlóan a  víz és a  levegő minőségének védelméhez, avagy a  rezgésvédelem területéhez – a  jogi védelem anyagi jogi alappillérei közé tartoznak a  kibocsátási határértékek. Ténylegesen ezek szorítják keretek közé a környezetterhelő tevékenységet. Zaj esetében a zajvédelmi határértékek jogi rögzítése testesíti meg a szabályozás anyagi jogi magját. A  védelem fókuszpontjában tehát a  zaj korlátozott szintje áll. A  határérték azonban nem önmagában, hanem számos egyéb anyagi jogi és eljárási jellegű – például szervezeti és adminisztratív – rendelkezéssel együtt érvényesül annak érdekében, hogy a határérték betartása a gyakorlatban megvalósuljon. [68] A határértékeken kívüli egyéb rendelkezések terhesebbé vagy szigorúbbá tétele automatikusan nem befolyásolhatja a  határérték emelésének megítélését akkor, amikor az  eldöntendő kérdés az, hogy csökkent-e a  környezetvédelem jogszabályokkal biztosított védelmi szintje a  korábbiakhoz képest. Azért nem, mert az  emelt határértéken kibocsátott zaj nem lesz halkabb az  egyéb anyagi jogi rendelkezések ellenére sem. Az  is megállapítható azonban, hogy a  határérték emelése nem minősíthető automatikusan a  védelmi szint csökkentésének. Ilyen esetben fokozott óvatossággal kell azt megítélni, hogy a  határérték emeléséből következő növekvő környezetterhelés lehetőségét a  szabályozás egyéb anyagi jogi, eljárásjogi és szervezeti szabályai megfelelően ellensúlyozzák-e. [69] Az Alkotmánybíróság ugyanakkor arra is rámutat, hogy a  visszalépés értékelése nem pusztán számszaki elemzést igényel. A  kibocsátási határérték kiemelt jelentősége és az  óvatosság elve ellenére az  adott esetben akár az  is megállapítható, hogy a  jogszabályi módosítások összességükben nem csökkentették a  védelmi szintet, jóllehet a határérték számszerűen emelkedett. [70] Az előbbiek értelmében a  határérték-megállapításhoz kapcsolódó kiegészítő rendelkezések közül a  monitoring rendszer működtetésének, az  éves adatszolgáltatásnak a  kötelezettsége és az  előzetes bejelentési kötelezettség bevezetése nem volt olyan tényezőnek minősíthető, amely alkalmas a  határérték-emelés ellensúlyozására. Ezek az  adminisztratív szabályok ugyanis nem befolyásolják a  környezetterhelés szintjét. Funkcionális szerepük a  határértékek megtartására, a  zajkibocsátó jogszerű működésének kontrolljára koncentrálódik, azaz arra, hogy az  új, opcionálisan alkalmazott rezsimet betartsa a  pálya üzemeltetője. Emiatt nem minősíthetők kompenzáló rendelkezéseknek. [71] További szempontként mutat rá az  Alkotmánybíróság arra, hogy a  kibocsátási határértékekkel kapcsolatos alkotmányossági felülvizsgálat során a  szabályozás szerinti maximális zajkibocsátás körülményeiből kell kiindulni. A  határérték jogi jellegéből ugyanis az  következik, hogy a  kibocsátó a  rögzített szintig jogszerűen terheli a környezetet, még akkor is, ha ez nem következik be minden naptári napon. A határérték jogi jellegéből továbbá az is következik, hogy a környezetterhelést szükséges igazítani a felső határhoz és nem fordítva. A támadott norma kapcsán annak megítélése, hogy a  védelmi szint csökkent vagy sem, a  felső határt elérő terhelési szint vizsgálata alapján lehetséges. A  versenypálya állandó létesítmény, amelynek területén üzemi és szabadidős zajforrások a  szabályozási környezet előírásainak megfelelően – leszámítva a  felmentéssel érintett számú napokkal egyező időtartamú kötelező szünetet – akár folyamatosan működhetnek. A  szabályozás nem tiltja, hogy általában 5  dB-lel hangosabban, továbbá a  felmentési rendszerben meghatározott napszakban kiemelkedő hangerővel összefüggő negyven napig folyamatosan zajt bocsássanak ki a  versenypályán működő zajforrások. Ezért nincs hatással a  szabályozás minősítésére, hogy az  üzemeltető választhat az  általános és a  különös szabályozás között, mint ahogyan az sem, hogy az üzemeltető nem mindig meríti ki a zajkibocsátási mozgásterét. A kérdés az, hogy ha a különös rezsimet választja, akkor összességében csökken-e a védelmi szint az új szabályozás követésekor. [72] Az Alkotmánybíróság hangsúlyozza továbbá azt is, hogy a  sérelmezett rendelkezések szabályozási tárgya maga „a nemzetközi licenccel rendelkező versenypályáktól származó zaj”. Azaz az  R. módosított rendelkezései nem a versenypályán, rendezvény közben észlelhető zajt, hanem a versenypálya hatásterületén érzékelhető zaj szintjét szabályozzák. Ebből következőleg a  versenypályán, rendezvény közben nem jogszerűtlen, ha az  R. különös szabályait lényegesen meghaladó zajszintet mérnek, ezzel egyidejűleg azonban – megfelelő védőintézkedések kialakítása révén – a  versenypálya hatásterületén a  határértékek érvényesülnek. Megjegyzendő, hogy véderdő létesítésével vagy védőfal emelésével nem ellensúlyozható a határérték emelése. Ez azért van így, mert a zajvédelmi határérték a  hatásterületen az  R.-ben rögzített módszertan szerint mért zaj maximumát határozza meg. Ha tehát a  falusias, kisvárosias területen a  felső érték 50 dB-ről 55 dB-re vagy 70 dB-re emelkedik, akkor olyan erdőre vagy falra van szükség, ami a  megemelt határérték alatt tartja a  zajszintet a  mért ponton, azaz azt biztosítja, hogy az 55 dB-es vagy a 70 dB-es szint fölé nem emelkedik a zaj, nem pedig azt biztosítja, hogy az eredeti 50 dB fölé nem emelkedik a zajszint. [73] A normakontroll eljárás tárgya összességében tehát nem a  versenypálya területén mérhető, átmeneti, eseti rendezvények zajkibocsátása, és nem a  versenypálya versenynaptárához igazodó, tényleges zajterhelésének az  értékelése. A  normakontroll eljárás tárgya a  hatásterületen maximális zajkibocsátási potenciált jelentő határértékszabály, amely az egyéb szabályozási elemek függvényében még jogszerűnek minősülhet az R. módosítás előtti rendelkezéseihez képest, hiszen az Alkotmánybíróság fentebb leszögezte, hogy a visszalépés értékelése nem pusztán számszaki elemzést igényel. [74] Az Alkotmánybíróság vizsgálta azt is, hogy mi választja el a  3114/2016. (VI. 10.) AB határozatot a  jelen ügytől. Az Alkotmánybíróság legutóbbi döntése, amely alkalmi rendezvények zajvédelmi szabályozásával volt kapcsolatos, ugyanis azt állapította meg – hivatkozva a  földművelésügyi miniszter adott ügyben tett állásfoglalására és az Egészségügyi Világszervezet anyagaira –, hogy az Alkotmánybíróság nem tudja tudományosan igazolt tényként kezelni a  rövid távú (8 nap/rendezvény) zajkitettség egészségkárosító hatását, ebből következően az  elért védelmi szinttől való visszalépést. A  határozat azt is kifejtette, hogy „[a]z Alkotmánybíróság által megismert információk alapján a csekély mértékben és rövid átmeneti időre megnövelt zajkitettség halláskárosodással oksági összefüggésbe nem hozható, s ilyen oksági összefüggést alátámasztó érv a szélesebb értelmű egészsé …