23/2013. (IX. 25.) AB határozata a korhatár előtti öregségi nyugdíjak megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati járandóságról szó

23/2013. (IX. 25.) AB határozata a korhatár előtti öregségi nyugdíjak megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati járandóságról szóló 2011. CLXVII. törvény 14. § (1) és (2) bekezdései alaptörvény-ellenességének megállapításáról és megsemmisítéséről, további rendelkezései alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló indítvány elutasításáról, valamint alkotmányjogi panaszok elutasításáról és visszautasításáról. Az Alkotmánybíróság teljes ülése jogszabály alaptörvény-ellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány, valamint alkotmányjogi panaszok tárgyában – dr. Dienes-Oehm Egon és dr. Pokol Béla alkotmánybíró párhuzamos indokolásával, valamint dr. Balogh Elemér, dr. Bragyova András, dr. Kiss László, dr. Kovács Péter és dr. Lévay Miklós alkotmánybírók különvéleményével – meghozta a következő 1. Az  Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a  korhatár előtti öregségi nyugdíjak megszüntetéséről, a  korhatár előtti ellátásról és a szolgálati járandóságról szóló 2011. évi CLXVII. törvény 14. § (1) és (2) bekezdése alaptörvény-ellenes, ezért azokat megsemmisíti. A megsemmisített törvényi rendelkezések e határozatnak a Magyar Közlönyben történt közzétételét követő napon vesztik hatályukat. 2. Az  Alkotmánybíróság a  korhatár előtti öregségi nyugdíjak megszüntetéséről, a  korhatár előtti ellátásról és a  szolgálati járandóságról szóló 2011. évi CLXVII. törvény 3.  § (2)  bekezdés b)  pontja, 4.  § (1)–(4)  bekezdései, 5. § (1)–(2) bekezdései, (3) bekezdés c) pontja és (4) bekezdése, 18. § (1) bekezdésében a „4. § (2) bekezdése szerinti csökkentés nélküli” szövegrésze alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszokat és indítványt elutasítja. 3. Az  Alkotmánybíróság a  korhatár előtti öregségi nyugdíjak megszüntetéséről, a  korhatár előtti ellátásról és a  szolgálati járandóságról szóló 2011. évi CLXVII. törvény 14.  § (3)–(7)  bekezdései, valamint 17.  § (2)  bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja. 4. Az  Alkotmánybíróság a  Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló 2001. évi XCV. törvénnyel összefüggésben előterjesztett, mulasztásban megnyilvánuló alapörvény-ellenesség megállapítására irányuló alkotmányjogi panasz tárgyában az eljárást megszünteti. 5. Az  Alkotmánybíróság a  korhatár előtti öregségi nyugdíjak megszüntetéséről, a  korhatár előtti ellátásról és a  szolgálati járandóságról szóló 2011. évi CLXVII. törvény 2.  § (4)  bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja. Az Alkotmánybíróság e határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi. I. [1] 1.1. Elsőként jogi képviselőjük útján 13 volt országgyűlési képviselő fordult alkotmányjogi panasszal az Alkotmánybírósághoz. [2] Az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26.  § (2)  bekezdése alapján indítványozták a  korhatár előtti nyugdíjak megszűnéséről, a  korhatár előtti öregségi ellátásról és a  szolgálati járandóságról szóló 2011. évi CLXVII. törvény [a továbbiakban: Knymt.] 1.  § c)  pontjának ci)  alpontjára tekintettel annak megállapítását, hogy a  4.  § (1)  bekezdés b)  pontjának „a (2)  bekezdés szerint számított és” szövegrésze, a  4.  §  (2)–(4)  bekezdése, valamint a  18.  § (1)  bekezdésének „a 4.  § (2)  bekezdése szerinti csökkentés nélküli” szövegrésze ellentétes az  Alaptörvény B)  cikk (1)  bekezdésével, II.  cikkével, XIII.  cikkével, XV.  cikkének (1)  és (2) bekezdésével, valamint a XIX. cikkben foglaltakkal. A támadott rendelkezéseket hatálybalépésükre visszamenőlegesen kérték megsemmisíteni, illetve ex nunc hatályú megsemmisítés esetére kérték annak megállapítását, hogy a megsemmisített rendelkezések az alkotmányjogi panaszt benyújtók ügyeiben nem alkalmazhatóak. [3] Az indítványozók álláspontja szerint alapvető jogukat érinti a  támadott szabályozás az  Alaptörvény szociális biztonságot garantáló rendelkezésével összefüggésben. A  Knymt. 4.  § (2)  bekezdése értelmében az  országgyűlési képviselők javadalmazásáról szóló 1990. évi LVI. törvény 2012. január 1-jét megelőzően hatályos rendelkezései alapján megállapított öregségi nyugdíjban részesülő, az öregségi nyugdíjkorhatárt be nem töltött személy számára járó öregségi nyugdíjat csökkentett összegben kell meghatározni. 2012. január 1-jétől a  személyi jövedelemadó mértékével csökkentett összeget, mint korhatár előtti ellátást kapják. A változásról határozatot az egyes érintettekre nézve nem hoztak, a törvény közvetlenül hatályosult, mert továbbfolyósításról rendelkezett. [4] Az indítványozók ezzel kapcsolatban úgy vélik, hogy a  jogalkotó a  csökkentés mértékének meghatározásakor önkényesen nem járhatott volna el. A  Knymt. viszont éppen ezt tette, hiszen a  nyugdíj biztosítási elemével semmilyen összefüggésben nem álló személyijövedelemadó-kulcsnak megfelelő arányban rendeli csökkenteni a  nyugdíj összegét, függetlenül az  életkortól, a  szolgálati időtől vagy más, a  nyugdíjszámításban releváns szemponttól. Mindez ellentétes a  tulajdonhoz való joggal és a  jogállamiságból fakadóan a  jogbiztonság követelményével. [5] A fenti sérelmeken túlmenően az  indítványozók a  diszkrimináció tilalmába való ütközést is állították. Ennek keretében arra hivatkoztak, hogy valamennyi, a  tevékenységüket főállásban ellátó képviselők számára (legyenek azok országgyűlési képviselők vagy európai parlamenti képviselők, illetve polgármesterek) az  általánosnál alacsonyabb nyugdíjkorhatárt állapítottak meg az  egyes jogállási törvények. E  szabályozás indoka szerintük az  volt, hogy a  nyugdíjkorhatárhoz közel álló személyek számára a  pályamódosítás méltánytalan terhet jelentett volna. A Knymt. 4. § (2) bekezdése éppen azért diszkriminatív, mert kizárólag az országgyűlési képviselők esetében írja elő az  ellátás összegének csökkentését. Ez  az  ésszerű indok nélküli különbségtétel sérti az  Alaptörvény XV.  cikkében foglaltakat. További diszkriminációnak tartják az  indítványozók, hogy míg a „szolgálati járadékosok” (azok a  személyek, akik 2012. január 1-jétől korábbi szolgálati nyugdíjuk helyett szolgálati járandóság ellátásban részesülnek) 57 éves korukig kapnak csökkentett összeget, addig a  volt országgyűlési képviselőknél az  öregségi korhatár eléréséig érvényesül a  csökkentés. Végezetül arra is rámutattak, hogy míg az  előrehozott öregségi nyugdíjkorhatárt betöltött személyeknél általános szabály a  korábbi ellátási összeg változatlanul hagyása más jogcímen (korhatár előtti ellátás) történő kifizetés mellett, addig a  volt országgyűlési képviselő az  ugyanolyan jogcímen folyósított ellátást csökkentett összegben kapja. [6] 1.2. A későbbiekben ugyanazon jogi képviselő útján, az 1.1. pont alatt ismertetett, azzal egyező tartalommal még további két volt országgyűlési képviselő nyújtott be alkotmányjogi panaszt. [7] 2.1. Öt magánszemély jogi képviselőik útján azonos tartalmú, de külön-külön benyújtott alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz. [8] Az Abtv. 26.  § (2)  bekezdése alapján indítványozták a  Knymt. 5.  § (1), (2) és (4)  bekezdései alaptörvényellenességének megállapítását és a  támadott rendelkezések megsemmisítését. Véleményük szerint a  szolgálati nyugdíj szolgálati járandósággá való átalakítása ellentétes az Alaptörvény XIII. cikkével és XV. cikk (2) bekezdésével. [9] Utaltak arra, hogy a  XIII.  cikk szigorú szabályokat tartalmaz a  tulajdonhoz való jog védelmével kapcsolatban. A kötelező járulékfizetésből szerintük személyes és előre meghatározott igény származik, ezért a szolgálati nyugdíj szerzett jogként illeti meg őket, a megszerzett jogosultságot pedig igazságtalanságra hivatkozva nem lehet elvonni. Úgy vélik, hogy a  járulék fejében járó szolgáltatás, mint szerzett jog megvonása vagy jogalapjának kedvezőtlen megváltoztatása alapjogi sérelmet okoz. [10] A hátrányos megkülönböztetéssel összefüggésben elsőként arra mutatnak rá, hogy míg rájuk nézve korlátozást vezet be a támadott szabályozás, addig az általános öregségi nyugdíjra jogosultak tulajdonhoz való joga érintetlen marad. További megkülönböztetésnek tekintik, hogy míg a 2011. december 31-ig 57. életévüket betöltött személyek szolgálati nyugdíjasok maradhattak, addig az  ennél fiatalabbaknak csak szolgálati járandóságot folyósítanak. Ez  a  fajta megkülönböztetés szerintük azért önkényes és ezáltal alaptörvény-ellenes, mert a  vonatkozó törvényi előírások összevetése után nem állapítható meg az  egységes – mindenkire irányadó – hivatásos szolgálati felső korhatár. [11] 2.2. A későbbiekben jogi képviselőik útján, illetőleg ügyvédek saját jogon a 2.1. pont alatt ismertetett, azzal egyező tartalommal további 27 magánszemély összesen 19 alkotmányjogi panaszt nyújtott be az Alkotmánybírósághoz. [12] 2.3. Egy indítványozó alkotmányjogi panaszában a  Knymt. 3.  § (2)  bekezdés b)  pontját, 5.  § (1)  bekezdését, illetve (3)  bekezdés c)  pontját támadta az  Alaptörvény II.  cikke, XV.  cikk (2)  bekezdése és XIX.  cikk (4)  bekezdése alapján. Előadása szerint az  első két említett rendelkezésben a  jogalkotó önkényesen határozta meg a  születési évekhez kötött feltételt, mely nem áll összhangban a  társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a  továbbiakban: Tny.) szerinti öregségi nyugdíjkorhatárral. Kifogásolta a  hátrányos megkülönböztetést az  állománynak az  életkorukra tekintettel rendelkezési állományba helyezett hivatásos tagjai (akik teljes, személyi jövedelemadóval nem csökkentett összegű öregségi nyugdíjnak megfelelő illetményre jogosultak) és a  hivatásos állományba már nem tartozó személyek között. Az  5.  § (3)  bekezdés c)  pontját azért tartotta diszkriminatívnak, mert az  indokolatlan megkülönböztetést tesz az  önkéntes tartalékosok között. Mulasztásban megnyilvánuló alapörvény-ellenesség megállapítását is kérte az  Alkotmánybíróságtól a  Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló 2001. évi XCV. törvénnyel (a továbbiakban: Hjt.) összefüggésben a  B)  cikk (1)  bekezdése alapján. Ezt az  indítványi kérelmét azonban utóbb visszavonta. [13] 3.1. Két magánszemély jogi képviselőik útján azonos tartalmú, de külön-külön benyújtott alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz. [14] Az Abtv. 26.  § (2)  bekezdése alapján indítványozták a  Knymt. 4.  § (1), (2) és (4)  bekezdései alaptörvényellenességének megállapítását és a  támadott rendelkezések megsemmisítését. A  hivatkozott jogszabályi rendelkezések körében a 4. § (1)–(3) bekezdéseit jelölték meg. Ugyanakkor érintettségük csak a 4. § (1) bekezdése körében szabályozott, a korhatár előtti ellátás általános szabályait tartalmazó rendelkezés tekintetében áll meg. [15] Véleményük szerint a  számukra korábban megállapított korengedményes öregségi nyugdíjnak [ld. Knymt. 1.  §  c)  pont ce)  alpontja] korhatár előtti ellátássá átalakítása (ekként való továbbfolyósításának közvetlenül hatályosuló törvényi elrendelése) ellentétes az  Alaptörvény XIII.  cikkével, XV.  cikk (2)  bekezdésével, valamint a  XIX.  cikk (1) és (4)  bekezdésével. Konkrét rendelkezés megjelölése nélkül utaltak még a  jogállamiság elvére, a  jogbiztonság követelményére, valamint a  szerzett jogok védelmére is. Kifejtették, hogy az  ellátás összegszerűségének változatlanul hagyása ellenére a  korhatár előtti nyugellátási forma a  jelenlegi ellátásnál jóval biztonságosabb volt, törvény alapján megszerzett jogaik védelmét sokkal nagyobb mértékben biztosította. [16] 3.2. A  későbbiekben még egy, jogi szakvizsgával rendelkező magánszemély a  3.1.  pont alatt ismertetett, ahhoz hasonló tartalmú alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz. [17] A Knymt. 4.  § (1)  bekezdésén túlmenően a  2.  § (4)  bekezdését is támadta, de erre a  – tartalmában utaló rendelkezésre – indokolást az indítvány nem tartalmaz. [18] Az alkotmányjogi panaszos a korhatár előtti ellátással kapcsolatban az Alaptörvényen belül a XIII. cikkre, valamint a  XV.  cikk (2)  bekezdésére hivatkozott. A  hátrányos megkülönböztetés körében szerinte az  alapvető kérdés a  következő: van-e olyan legitim cél, amelynek érvényre juttatása más módon nem érhető el, csak úgy, hogy az általános öregségi nyugdíjra jogosultak és az 1950. évben vagy azt követően született korengedményes nyugdíjjogosultak között – a tulajdonhoz való jogukkal összefüggésben – a törvényi szabályozás különbséget tesz. [19] 4. A  fentebb ismertetett alkotmányjogi panaszokat benyújtó magánszemélyeken túlmenően az  alapvető jogok biztosa (a továbbiakban: alapjogi biztos) is az Alkotmánybírósághoz fordult a Knymt. ügyében. [20] Az Abtv. 24.  § (2)  bekezdésében meghatározott jogkörében az  alapjogi biztos utólagos normakontroll-kérelmében indítványozta a  Knymt. 4.  § (2) és (3)  bekezdéseinek, továbbá az  5.  § (2)  bekezdés első mondatának, illetőleg (4)  bekezdésének, valamint a  17.  § (2)  bekezdésének megsemmisítését, mivel azok szerinte ellentétesek az  Alaptörvény B)  cikk (1)  bekezdésével (jogállamiság elve). Indítványozta ezeken túlmenően a  Knymt. 14.  §-ának megsemmisítését is, mert ez a szabályozás álláspontja szerint sérti az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését, a XIX. cikkét (szociális biztonsághoz való jog), valamint a VI. cikk (2) bekezdését (személyes adatok védelméhez való jog). [21] A felhívott jogszabályi rendelkezések Alaptörvénnyel való összhangjának vizsgálatára irányuló határozott kérelmén túlmenően az  alapjogi biztos az  Alkotmánybíróság figyelmébe ajánlotta annak vizsgálatát, hogy a  Knymt.-ben meghatározott új szabályozási koncepció bevezetése során érvényesültek-e a  jogállamiság elvéből következő bizalomvédelemre vonatkozó alkotmányossági követelmények, vagy jogalkotói mulasztás áll-e fenn. [22] Az alapjogi biztos tájékoztatta az  Alkotmánybíróságot, hogy közel 30 magánszemély, valamint két társadalmi szervezet beadványban kérte a  Knymt. Alaptörvénnyel való összhangja vizsgálatának kezdeményezését. A beadványozók szerint a támadott törvény egésze, illetőleg egyes rendelkezései nem felelnek meg a jogállamiság elvének és a  jogbiztonság követelményének, ellentétesek a  szerzett jogok védelmével és számos alapjogot sértenek. A beadványokban elsősorban a korábbi szolgálati nyugdíjak járandósággá alakítását és megadóztatását, valamint a szolgálati járandóság szünetelésének és megvonásának lehetőségét kifogásolták. [23] Az alapjogi biztos a  beadványokban jelzett alkotmányossági problémákat áttekintve arra a  következtetésre jutott, hogy a Knymt. elfogadásával, illetve egyes rendelkezéseivel kapcsolatban súlyos alkotmányossági aggályok merülnek fel. [24] 4.1. Indítványát az alábbiak előrebocsátásával indokolta: [25] Álláspontja szerint a  szolgálati járandóság személyi jövedelemadóval történő csökkentése érinti ugyan a  költségvetést, de kizárólag annak bevételi oldalát, s ezen túlmenően a  felülvizsgálat nem vonná maga után a  költségvetési gazdálkodás jelentős mértékű módosítását. Ezért úgy véli, hogy az  Alaptörvény 37.  cikk (4) bekezdésének az Alkotmánybíróság hatáskörét korlátozó szabálya erre az ügyre nem terjed ki. [26] A Knymt. rendelkezéseit a  korábbi szabályozással összevetve, az  alapjogi biztos arra a  következtetésre jutott, hogy jelentősen, rövid időn belül, az  új jogszabályi környezetre való felkészülést lehetővé tevő szabályok hiányában változtak a korhatár előtti ellátások jogszabályi keretei. Az új ellátási formákról az alapjogi biztos szerint megállapítható, hogy az  elnevezésükben történt változtatás ellenére – tartalmukat, funkciójukat, hatásukat tekintve – ténylegesen nyugellátásnak minősülnek. A  Knymt. 2.  § (2)  bekezdése is a  nyugellátással, nyugdíjjal azonos fogalmi körbe tartózóként kezeli ezeket az új jogintézményeket. Az alapjogi biztos erre vonatkozóan utalt arra az  alkotmánybírósági gyakorlatra, miszerint valamely ellátást alkotmányossági szempontból nem elnevezése, hanem tartalma alapján kell megítélni. Ebből következően indítványát a  szolidaritási elemből fakadóan a  szerzett jogok védelemben részesítésre kívánta alapozni. Hivatkozott arra, hogy a  szerzett jogok védelme a  jogállamiság legfontosabb részét képező jogbiztonság alapján áll fenn. [27] A korhatár előtti öregségi nyugdíjak alapvető szabályait megváltoztató törvényi rendelkezéseknek az  alapjogi biztos szerint eleget kell tenniük a  bizalomvédelemből fakadó követelményeknek. Ezzel összefüggésben felhívta az Alkotmánybíróság figyelmét a  jogalkotói mulasztás kérdésének vizsgálatára amiatt, hogy az új ellátási rendszer megfelelő garanciákat tartalmaz-e a bevezetés időszerűségére, az átmenet biztosítására. [28] 4.2. A  támadott törvény egyes rendelkezéseit érintően az  alábbi részletes indokolást adta indítványa alátámasztására: [29] 4.2.1. A Knymt. 4. § (2) bekezdését (a volt országgyűlési képviselők a személyi jövedelemadó összegével csökkentett ellátást kapnak) azért tartja az alapjogi biztos alaptörvény-ellenesnek, mert a B) cikk (1) bekezdésével ellentétesen von el szerzett jogot. Szerinte ugyanis a biztosítás szabályai alapján számított nominális nyugdíj sérthetetlen: sem egyedi döntéssel, sem jogalkotással a  nyugdíjösszeg nem csökkenthető. Úgy véli, e  körbe vonandó a  nyugdíjat terhelő közterhek súlyosítási tilalma is, mert a szerzett jogok védelme szempontjából ugyanazon megítélés alá esik a nyugdíj összegének csökkentése, mint a nyugdíjat terhelő új elvonás megállapítása. [30] 4.2.2. A  Knymt. 14.  § (1)–(2)  bekezdésével összefüggésben, vagyis a  szolgálati járandóság folyósításának szüneteltetése kapcsán az  alapjogi biztos mindenekelőtt hangsúlyozta, hogy a  rendelkezés büntetőjogi szankció, olyan „mellékbüntetés”, amelyet minden esetben alkalmazni kell, ha az érintett meghatározott bűncselekményeket elkövetett. Utalt arra, hogy a  szolgálati járandóság nem ex gratia juttatás, hanem biztosítási alapon járó juttatás, funkcióját tekintve nyugellátás. amelyre a jogosultnak törvényen alapuló alanyi joga van. [31] A kifogásolt rendelkezés nem teszi a  szünetelés feltételévé, hogy az  elkövető cselekménye összefüggjön akár szolgálati jogviszonyával, akár a szolgálati járandósággal. Az alapjogi biztos erre hivatkozva úgy véli, hogy önkényes az a szabályozás, amely meghatározott bűncselekmények elkövetése automatikus jogkövetkezményeként határozza meg a folyósítás szüneteltetését. Szerinte ugyanis a korábbi biztosítási jogviszony fennállását feltételező szolgálati járandóság a  nyugellátási szabályok alapján jár szabadságvesztés (előzetes letartóztatás) idejére is. Az  alapjogi biztos szerint az ezt figyelmen kívül hagyó rendelkezés sérti a szociális biztonsághoz való jogot. [32] A Knymt. 14.  §-ának további rendelkezéseit adatvédelmi szempontból tartotta aggályosnak az  alapjogi biztos arra tekintettel, hogy a  szüneteltetési szabályozás megsemmisítésével megszűnik az  a  legitim cél, amely alapján személyes adat, és különösen a  bűnügyi személyes adat kezelése, továbbítása, azzal kapcsolatos bármilyen adatkezelési művelet végzése jogszerű lenne. A bűnügyi nyilvántartó szerv, a központi személyügyi nyilvántartást kezelő szerv, valamint a  nyugdíjmegállapító, illetőleg nyugdíjfolyósító szerv közötti adattovábbítás így csupán a  készletező adatkezelést szolgálja, vagyis a  személyes adatok általános, egyedi cél nélküli korlátozása nem felel meg az Alaptörvény VI. cikk (2) bekezdésében foglaltaknak. [33] 4.2.3. Végezetül az  alapjogi biztos kitér a  Knymt. által szabályozott és megállapított ellátások megszüntetésének szabályozására is. Szerinte indokolatlan korlátozás mutatkozik abban, ha a  jogosult „feketén dolgozik”, ellátása megszüntetését helyezi kilátásba a  Knymt. 17.  §-a. Ezzel összefüggésben arra utal, hogy a  jogállamiság elvéből következően valamely jogszabály megsértéséért nem alkalmazható olyan szankció, amely nincs összefüggésben az  elkövetett jogsértéssel. A  Knymt. alapján járó juttatás és a  bejelentés nélküli foglalkoztatásból fakadó adóelkerülés között a  legtávolabbi összefüggés sem mutatható ki. Az alapjogi biztos szerint ez a fajta szabályozás negatív értékítéletet tartalmaz, amelynek a  puszta léte nem hatalmazhatja fel a  jogalkotót a  szerzett jog oltalma alatt álló nyugellátás szankcióként történő elvonására. [34] 5. Az  Alkotmánybíróság észlelte, hogy a  panaszok és az  indítvány benyújtását követően a  Knymt. egyes vizsgált rendelkezései módosultak. A  felvetett alkotmányossági kérdéseket ezek a  változások azonban érdemben nem befolyásolják, ezért az  Alkotmánybíróság a  vizsgálatot az  elbíráláskor hatályos rendelkezések tekintetében folytatta le. II. [35] 1. Az Alaptörvénynek az indítványokban hivatkozott rendelkezései: „B) cikk (1) Magyarország független, demokratikus jogállam.” „II.  cikk Az  emberi méltóság sérthetetlen. Minden embernek joga van az  élethez és az  emberi méltósághoz, a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg.” „VI. cikk […] (2) Mindenkinek joga van személyes adatai védelméhez, valamint a közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez.” „XIII. cikk (1) Mindenkinek joga van a tulajdonhoz és az örökléshez. A tulajdon társadalmi felelősséggel jár. (2) Tulajdont kisajátítani csak kivételesen és közérdekből, törvényben meghatározott esetekben és módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehet.” „XV. cikk (1) A törvény előtt mindenki egyenlő. Minden ember jogképes. (2) Magyarország az  alapvető jogokat mindenkinek bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, fogyatékosság, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül biztosítja.” „XIX.  cikk (1) Magyarország arra törekszik, hogy minden állampolgárának szociális biztonságot nyújtson. Anyaság, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibáján kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén minden magyar állampolgár törvényben meghatározott támogatásra jogosult. (2) Magyarország a szociális biztonságot az (1) bekezdés szerinti és más rászorulók esetében a szociális intézmények és intézkedések rendszerével valósítja meg. (3) Törvény a szociális intézkedések jellegét és mértékét a szociális intézkedést igénybe vevő személynek a közösség számára hasznos tevékenységéhez igazodóan is megállapíthatja. (4) Magyarország az  időskori megélhetés biztosítását a  társadalmi szolidaritáson alapuló egységes állami nyugdíjrendszer fenntartásával és önkéntesen létrehozott társadalmi intézmények működésének lehetővé tételével segíti elő. Törvény az  állami nyugdíjra való jogosultság feltételeit a  nők fokozott védelmének követelményére tekintettel is megállapíthatja.” [36] 2. A Knymt. indítványozók által támadott, elbíráláskor hatályos rendelkezései: „2.  § (4) Ha e  törvény vagy kormányrendelet másként nem rendelkezik, a  korengedményes nyugdíj és a  helyébe lépő korhatár előtti ellátás folyósítására és megszüntetésére, valamint a  munkáltató fizetési kötelezettségére és a  visszatérítésre az  öregségi nyugdíjra vonatkozó szabályokon túl a  korengedményes nyugdíjazásról szóló 181/1996.  (XII. 6.) Korm. rendelet és a  korengedményes nyugdíjba vonulás lehetőségének meghosszabbításáról szóló 283/2009. (XII. 11.) Korm. rendelet 2011. december 31-én hatályos rendelkezéseit is megfelelően kell alkalmazni.” „3. § (2) 2012. január 1-jétől – a 2012. januári nyugdíjemelés mértékével növelt összegben – öregségi nyugdíjként kell továbbfolyósítani […] b) az 1954. évben vagy azt megelőzően született, szolgálati nyugdíjban részesülő személynek a szolgálati nyugdíja csökkentések nélküli teljes összegét, […] az öregségi nyugdíj szüneteltetésére vonatkozó szabályok figyelembevételével.” „4. § (1) 2012. január 1-jétől – a 3. § (2) bekezdés c) pontja szerinti eset, a bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény 49/B.  § (2)  bekezdése szerinti eset és az  előadó-művészeti szervezetek támogatásáról és sajátos foglalkoztatási szabályairól szóló 2008. évi XCIX. törvény 43/A. § (2) bekezdése szerinti eset kivételével – az 1950. évben vagy azt követően született, a) az 1. § c) pont ca)–ch) alpontja szerinti korhatár előtti öregségi nyugdíjban részesülő személynek a korhatár előtti öregségi nyugdíját a 2012. januári nyugdíjemelés mértékével növelt összegben, b) az  1.  § c)  pont ci)  alpontja szerinti korhatár előtti öregségi nyugdíjban részesülő személynek a  korhatár előtti öregségi nyugdíját a (2) bekezdés szerint számított és a 2012. januári nyugdíjemelés mértékével növelt összegben, korhatár előtti ellátásként kell továbbfolyósítani az 5. alcímben foglaltak figyelembevételével. (2) Az  1.  § c)  pont ci)  alpontja szerinti korhatár előtti öregségi nyugdíj helyébe lépő korhatár előtti ellátás továbbfolyósított összegét úgy kell meghatározni, hogy a jogosultnak 2011 decemberére járó, az 1. § c) pont ci) alpontja szerinti korhatár előtti öregségi nyugdíj havi összegét csökkenteni kell a személyi jövedelemadó mértékével. (3) Ha a  személyi jövedelemadó mértéke megváltozik, a  (2)  bekezdés szerint csökkentett korhatár előtti ellátás folyósított összegét módosítani kell. (4) Ha a  (2)  bekezdés szerint csökkentett korhatár előtti ellátásban részesülő személy a  személyi jövedelemadóról szóló törvényben meghatározott családi kedvezmény igénybevételére, illetve – a  jogosultat megillető családi kedvezmény – megosztással történő érvényesítésére jogosult vagy összevont adóalapba tartozó jövedelem szerzése esetén jogosult lenne, de a  családi kedvezmény az  összevont adóalapba tartozó jövedelem adóalapja terhére – házastárssal, élettárssal megosztva sem – nem vagy csak részben érvényesíthető, az állami adóhatóság igazolása alapján a családi kedvezményre vagy annak adóalap-kedvezményként nem érvényesíthető részére az adó mértékével megállapított összeg a korhatár előtti ellátás (2) bekezdés szerinti csökkentésével szemben érvényesíthető. 5. § (1) 2012. január 1-jétől – a 3. § (2) bekezdés c) pontja szerinti eset kivételével – az 1955. évben vagy azt követően született, szolgálati nyugdíjban részesülő személynek a szolgálati nyugdíját a  (2) és (3) bekezdés szerint számított és a  2012. januári nyugdíjemelés mértékével növelt összegben szolgálati járandóságként kell továbbfolyósítani az 5. alcímben foglaltak figyelembevételével. (2) A szolgálati járandóság továbbfolyósított összegét úgy kell meghatározni, hogy a jogosultnak 2011 decemberére járó szolgálati nyugdíj havi összegét – a (3) bekezdésben foglalt kivételekkel – csökkenteni kell a személyi jövedelemadó mértékével. A szolgálati járandóság összege nem csökkenhet a) a 2012. január 1-jét megelőzően hatályos szabályok alapján csökkentett összegben folyósított szolgálati nyugdíj esetén a  2011. december 31-én hatályos kötelező legkisebb munkabér 150 százalékának a  szolgálati nyugdíj –  2012.  január 1-jét megelőzően hatályos szabályok szerinti – csökkentési mértékének megfelelően csökkentett összege alá, b) a 2012. január 1-jét megelőzően hatályos szabályok alapján teljes összegben folyósított szolgálati nyugdíj esetén a 2011. december 31-én hatályos kötelező legkisebb munkabér 150 százaléka alá, ha a jogosult 2011 decemberére járó szolgálati nyugdíjának havi összege ezt az összeget meghaladta. (3) A (2) bekezdés alapján nem csökkenthető a szolgálati járandóság összege, ha […] c) a jogosult önkéntes tartalékos szerződést kötött, a szerződés megkötését követő hónap első napjától a szerződés megszűnése hónapjának utolsó napjáig.” (4) Ha a  személyi jövedelemadó mértéke megváltozik, a  (2)  bekezdés szerint csökkentett szolgálati járandóság folyósított összegét módosítani kell.” „14. § (1) A szolgálati járandóság folyósítását szüneteltetni kell, ha a jogosult a szolgálati jogviszonyának időtartama alatt a) öt évig terjedő vagy ennél súlyosabb szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekményt, vagy b) öt évet el nem érő szabadságvesztéssel büntetendő ba) a 2013. június 30-ig hatályban volt szándékos testi sértés [a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: 1978. évi IV. törvény) 170. § (2) bekezdés], személyi szabadság megsértése [1978. évi IV. törvény 175. § (1) bekezdés], emberkereskedelem [1978. évi IV. törvény 175/B. § (1) bekezdés], embercsempészés [1978. évi IV.  törvény 218.  § (1)  bekezdés], hivatali visszaélés (1978. évi IV. törvény 225.  §), bántalmazás hivatalos eljárásban [1978. évi IV. törvény 226. § (1) bekezdés], vesztegetés [1978. évi IV. törvény 251. § (1) bekezdés, 253. § (1) bekezdés, 254. § (1) bekezdés], befolyás vásárlása (1978. évi IV. törvény 256/A. §), vesztegetés nemzetközi kapcsolatban [1978. évi IV. törvény 258/B. § (1) bekezdés, 258/C. § (1) bekezdés], vagy befolyással üzérkedés és befolyás vásárlása nemzetközi kapcsolatban [1978. évi IV. törvény 258/E. § (2) bekezdés], bb) szándékos testi sértés [a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 164.  §  (3)  bekezdés], személyi szabadság megsértése [Btk. 194.  § (1)  bekezdés], emberkereskedelem [Btk. 192. § (1) bekezdés], vesztegetés [Btk. 290. § (1) és (4) bekezdés], vesztegetés elfogadása [Btk. 291. § (1) bekezdés], hivatali vesztegetés [Btk. 293. § (1) és (3) bekezdés], befolyás vásárlása (Btk. 298. §), hivatali visszaélés (Btk. 305. §) vagy embercsempészés [Btk. 353.  § (1)  bekezdés] bűncselekményt követett el, és az  elítéléshez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól nem mentesült. (2) A szolgálati járandóság folyósítását a) a 9. § alapján jogosult személy esetén, ha a jogosult már a szolgálati járandóságot megállapító határozat jogerőre emelkedésekor az  (1)  bekezdés szerinti, az  elítéléshez fűződő hátrányos jogkövetkezmények hatálya alatt állt, a szolgálati járandóság kezdő napjától, b) az a) pontban nem említett esetben az  (1) bekezdés szerinti szüneteltetési oknak a nyugdíjfolyósító szerv általi megállapítását követő hónap első napjától kell szüneteltetni. (3) Az (1) bekezdés szerinti szüneteltetési ok megállapítása céljából a) a  nyugdíjmegállapító szerv a  szolgálati járandóság megállapítására irányuló eljárása során elektronikus úton továbbítja a jogosult természetes személyazonosító adatait, b) a  nyugdíjfolyósító szerv havonta elektronikus úton továbbítja a  szolgálati járandóságban részesülő személyek természetes személyazonosító adatait a bűnügyi nyilvántartó szervnek. (4) A  bűnügyi nyilvántartó szerv a  (3)  bekezdésben meghatározott személyek természetes személyazonosító adatait összeveti a bűntettesek nyilvántartásában kezelt adatokkal. Ha az összevetés alapján a bűnügyi nyilvántartó szerv azt állapítja meg, hogy a  (3)  bekezdésben meghatározott személy az  (1)  bekezdés szerinti bűncselekményt követett el, és az elítéléshez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól nem mentesült, e  tényt, a bűncselekmény vagy bűncselekmények elkövetésének idejét, valamint az érintett természetes személyazonosító adatait továbbítja a Hszt. 199. §-ában meghatározott, valamint a Magyar Honvédség központi személyügyi nyilvántartását kezelő szerv részére (a továbbiakban együtt: központi személyügyi nyilvántartást kezelő szerv). (5) A  központi személyügyi nyilvántartást kezelő szerv a  bűnügyi nyilvántartó szervtől átvett adatokat összeveti az általa kezelt központi személyügyi nyilvántartás adattartalmával. Ha az összevetés alapján a központi személyügyi nyilvántartást kezelő szerv azt állapítja meg, hogy a  (3)  bekezdésben meghatározott személy az  (1)  bekezdésben meghatározott bűncselekményt a szolgálati viszonyának időtartama alatt követte el, és az elítéléshez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól nem mentesült, e  tényről, valamint az  érintett személy természetes személyazonosító adatairól tájékoztatja a (3) bekezdés a) pontja szerinti esetben a nyugdíjmegállapító szervet, a (3) bekezdés b) pontja szerinti esetben pedig a nyugdíjfolyósító szervet. (6) A (3)–(5) bekezdés alapján átvett személyes adatokat a bűnügyi nyilvántartó szerv, illetve a központi személyügyi nyilvántartást kezelő szerv – az adattovábbítási kötelezettségének teljesítését követően haladéktalanul – törli. (7) A  szolgálati járandóság folyósításának az  (1)  bekezdés szerinti szüneteltetése esetén a  szolgálati járandóság a jogosult kérelmére és csak akkor folyósítható újból, ha a jogosult a bűnügyi nyilvántartó szerv által kiállított hatósági bizonyítvánnyal igazolja, hogy az (1) bekezdésben szüneteltetési ok már nem áll fenn.” „17.  § (2) Ha a  korhatár előtti ellátásban vagy szolgálati járandóságban részesülő személy foglalkoztatására a foglalkoztatásra irányuló jogviszony létesítéséhez szükséges jognyilatkozat hiányában került sor, a) a  nyugdíjmegállapító szerv a  korhatár előtti ellátást, illetve a  szolgálati járandóságot a  jogsértést megállapító határozat jogerőre emelkedését követő hónaptól megszünteti, és b) a  jogosultnak – ha a  jogosult a korhatár előtti ellátásban, illetve a szolgálati járandóságban kevesebb, mint egy éve részesül – a folyósított korhatár előtti ellátás, illetve szolgálati járandóság teljes összegének megfelelő összeget, egyéb esetben a korhatár előtti ellátásnak, illetve a szolgálati járandóságnak a megszüntetést megelőző egy évben folyósított összegének megfelelő összeget kell fizetnie.” „18.  § (1) Ha a  korhatár előtti ellátásban részesülő személy az  öregségi nyugdíjkorhatárt betölti, az  öregségi nyugdíjkorhatár betöltésének napjától a  korhatár előtti ellátásnak a  4.  § (2)  bekezdése szerinti csökkentés nélküli összegét öregségi nyugdíjként kell továbbfolyósítani.” III. [37] 1. Az Alkotmánybíróság teljes ülése az Abtv.-ben és Ügyrendjében foglaltak alapján a I/1.1.; I/2.1. és a I/3.1. pontban ismertetett alkotmányjogi panaszok befogadásáról már – a  befogadhatóság előzetes vizsgálata során – korábban döntött. A  befogadott panaszok tartalmát tekintve megállapítható, hogy azok a  speciális (volt országgyűlési képviselőkre vonatkozó) korhatár előtti ellátásról, a szolgálati járandóságról, valamint az általános szabályok szerinti korhatár előtti ellátásról szólnak. [38] A befogadásról szóló döntését az Alkotmánybíróság az alábbiakra alapozta: [39] 1.1. Az Abtv. 30. §-a szerint az Abtv. 26. § (2) bekezdése alapján benyújtott panaszt a vitatott jogszabály hatályba lépésétől számított 180 napon belül kell benyújtani. Ezt a  határidőt valamennyi alkotmányjogi panasz esetében betartották. Az alkotmányjogi panaszok megfelelnek az Abtv. 52. § (1)–(2) bekezdésében támasztott feltételeknek, mivel tartalmazzák az  Abtv. 26.  § (2)  bekezdése szerinti, az  Alkotmánybíróság hatáskörére, az  eljárás folytatását megalapozó rendelkezésre vonatkozó indokolást, valamint tartalmaznak határozott kérelmet és a  támadott rendelkezés alaptörvény-elleneségére vonatkozó részletes okfejtést, továbbá a  panaszok kifejezett kérelmet fogalmaznak meg az alaptörvény-ellenesnek ítélt jogszabályi rendelkezések megsemmisítésére. [40] 1.2. Az  Alkotmánybíróság a  befogadhatóság tartalmi vizsgálata során megállapította, hogy valamennyi panaszos jogosultnak és érintettnek számít. Az  Abtv. 26.  § (2)  bekezdése szerint alkotmányjogi panasszal az  fordulhat az  Alkotmánybírósághoz, akinek alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazása vagy hatályosulása folytán közvetlenül, bírói döntés nélkül jogsérelme következett be és jogorvoslati jogát kimerítette, vagy az számára nem biztosított. Ebben a vonatkozásban tehát annak a feltételnek kell teljesülnie, hogy a vitatott jogszabály közvetlenül egyedi, konkrét jogviszonyokat érint. A  Knymt. 2.  § (5)  bekezdése értelmében a  3.  § (2)  bekezdése, a  4.  § (1) és (3) bekezdése, az 5. § (1) és (4) bekezdése, valamint a 18. § (1) és (2) bekezdése szerinti esetekben a nyugdíjfolyósító szerv hivatalból jár el, és a  továbbfolyósításról, illetve a  korhatár előtti ellátás, szolgálati járandóság folyósított összegének módosításáról nem hoz külön döntést. Az  Alkotmánybíróság ennek megfelelően megállapította, hogy egyedi hatósági döntés hiányában – egyszerűen ún. továbbfolyósításról van szó – valóban közvetlenül a  jogszabály tartalmazza a  döntést, ami valamennyi egyedi ügyben hatósági aktus közbejötte nélkül érvényesül. Az  Alkotmánybíróság minden egyes alkotmányjogi panaszos esetében vizsgálta a  személyes érintettséget, amit a  panaszosok által előterjesztett, a  nyugdíjbiztosítási szerv által kiállított igazolás alapján hiánytalanul és kétséget kizáróan megállapított. [41] 1.3. Az  Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy az  alkotmányjogi panaszok megfelelnek az  Abtv. 29.  §-ában foglalt azon feltételnek is, miszerint alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést kell felvetniük. A  panaszok a  már megállapított és folyósított nyugdíjak egyfajta szociális ellátássá alakítását sérelmezik, továbbá részben a nyugdíjösszeg nominál értéken való csökkentését kifogásolják, valamint a diszkrimináció tilalmába való ütközést állítják. Az  ügy tehát az  időskori megélhetést biztosítani hivatott állami nyugdíjrendszer szempontjából alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdések elbírálására irányul. [42] 2. Az  Alkotmánybíróság fentiekben ismertetett, az  alkotmányjogi panaszok befogadhatóságának előzetes vizsgálata nyomán hozott döntését követően további, a Knymt. ugyanazon rendelkezéseit sérelmező alkotmányjogi panaszok érkeztek az Alkotmánybíróságra. Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság elvégezte a további beérkezett számos panaszügyben (ld. I/1.2.; I/2.2., I/2.3. és I/3.2.  pontban ismertetett panaszokat) a  személyes érintettség vizsgálatát, s megállapította, hogy azok mindegyike hiánytalanul és kétséget kizáróan megfelel a befogadhatósági kritériumoknak, így azokat kivétel nélkül befogadta. [43] 3. Az  Abtv. 58.  § (2)  bekezdése alapján, a  támadott rendelkezések azonosságára, illetőleg azok összefüggésére tekintettel az  Alkotmánybíróság elrendelte a  határozat mellékletében ügyszám szerint felsorolt alkotmányjogi panaszok és az  alapjogi biztos indítványának egyesítését. Az  egyesítés következtében valamennyi ügyet a  jelen határozatával bírálja el az Alkotmánybíróság. IV. [44] 1. Az  ügy érdemi vizsgálatát megelőzően az  Alkotmánybíróság elemezte a  korhatár előtti nyugdíjak csökkentésének, megszüntetésének, illetőleg szociális járadékká átalakításának alkotmányos alapjait, az  erre irányuló alkotmányozói szándékot és felhatalmazást. [45] 1.1. Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt megállapította, hogy a  fenntartható gazdasági fejlődés és a  fokozatosan romló demográfiai helyzet a  szociális biztonság felfogásának és alkotmányos szabályozásának új alaptörvényi megfogalmazásához vezetett. A  korábbi Alkotmány 70/E.  § (1)  bekezdése által kinyilvánított elbánást (amelyet számosan „állampolgári jognak” tekintettek, és amelyet az állam a valóságban csak egyre alacsonyabb szinten volt képes nyújtani, aminek még így is jelentős szerepe volt az ország eladósodásában) a 2011. április 18-án elfogadott Alaptörvény a valós lehetőségekhez igazította. Az Alaptörvény XIX. cikkének (1) bekezdése szerint: „Magyarország arra törekszik, hogy minden állampolgárának szociális biztonságot nyújtson.” [46] Az alapvetően megváltozott gazdasági körülmények az államháztartás működési elvét illetően szintén új helyzetet és alaptörvényi rendelkezéseket eredményeztek. [47] A gazdasági viszonyok, a  pénzügyi és gazdasági válság által elmélyített államháztartási szükséghelyzetben elkerülhetetlen volt az  államadósság csökkentése, mint elsődleges rövidtávú államcél megjelölése. Ennek számos –  rendes körülmények között – méltányos és jogos igényt és törekvést alá kellett rendelni. Az  Alaptörvény N)  cikkének (1)  bekezdése alapján „Magyarország a  kiegyensúlyozott, átlátható és fenntartható költségvetési gazdálkodás elvét érvényesíti.” [48] 1.2. Az  itt hivatkozott és az Alaptörvény N) cikkével hangsúlyossá tett kényszerű paradigma-váltás érthető módon elsősorban vonatkozott az  állami kiadások növekedésében meghatározó szerepet játszó nyugdíjrendszerre. A  nyugdíjrendszer 2010-ben megkezdett folyamatos átalakításának egyik vezérlő elve és egyúttal főszabálya az, hogy nyugellátás az öregségi nyugdíjkorhatárt betöltött személyeket illetheti meg, az „ex gratia” jellegű juttatások a megváltozott helyzetben nem vagy csak korlátozottan tarthatók fenn. [49] a) A folyamatban az első alkotmányozói lépés a korábbi Alkotmánynak – az ekkor már elfogadott – Alaptörvénnyel összefüggő egyes átmeneti rendelkezések megalkotása érdekében szükséges kiegészítése volt. Ez  történt meg a 2011. évi LXI. törvénnyel (a továbbiakban: Alkmód.), amelynek 2. §-a az Alkotmány 70/E. §-át – az e rendelkezéshez fűzött indokolás szerint „a jövendő generációk érdekeire és várható terheire tekintettel” – a  következő (3)  bekezdéssel egészítette ki: „(3) Az  ellátáshoz való jog a  nyugellátás tekintetében az  általános öregségi nyugdíjkorhatárt betöltött, a nyugellátás törvényi feltételeinek megfelelő személyre terjed ki. Törvény az e korhatárt be nem töltött személynek is nyugellátást állapíthat meg. Az  általános öregségi nyugdíjkorhatár betöltését megelőzően folyósított nyugellátás törvényben meghatározottak szerint csökkenthető és szociális ellátássá alakítható, munkavégzésre való képesség esetén megszüntethető.” [50] Az Alkotmány 70/E.  § (3)  bekezdése három mondatba foglalva, tartalmilag jól elkülöníthetően három különböző rendelkezést tartalmazott: [51] – deklarálta, hogy fő szabályként nyugellátás az öregségi nyugdíjkorhatárt betöltött személyeknek jár; [52] – törvényhozási tárgykörbe utalta a  nyugdíjkorhatárt be nem töltött személyek részére történő nyugellátás megállapíthatóságát; [53] – lehetővé tette, hogy „törvényben meghatározottak szerint” a  már korábban megállapított nyugellátást csökkenthessék, szociális ellátássá alakíthassák vagy akár meg is szüntethessék. [54] Az idézett, átmeneti szabályozásként megalkotott alkotmányi rendelkezés 2011. június 16-ától az  Alkotmány hatályon kívül helyezéséig, azaz 2011. december 31-ig volt hatályban. [55] b) Az  utóbbi rendelkezés, vagyis a  bekezdés harmadik mondatában foglalt szabályozás hatályának meghosszabbításáról szólt az  Alaptörvény Átmeneti Rendelkezései (a továbbiakban: Aár.) 19.  cikk (5)  bekezdése: „(5) A  Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény 2011. december 31-én hatályos 70/E.  § (3)  bekezdés harmadik mondatát a  2011. december 31-én hatályos szabályok szerint nyugellátásnak minősülő ellátásokra azok feltételeinek, jellegének és összegének megváltoztatása, más ellátássá alakításuk vagy megszüntetésük tekintetében 2012. december 31-éig alkalmazni kell.” [56] c) Magyarország Alaptörvényének negyedik módosítása (2013. március 25.) után, 2013. április 1-je óta ez a rendelkezés változatlan szöveggel része az Alaptörvénynek [„Záró és vegyes rendelkezések” 19. (5) bekezdés]. [57] 1.3. A  Knymt. törvényjavaslata általános indokolásának első és második bekezdései egyértelművé teszik, hogy a  korhatár előtti nyugellátásokat a  járulékfizetések csak részben fedezték, folyósításukat a  központi költségvetés csak az  államadósság növelésével tudta biztosítani. Kifejezésre juttatja a  második bekezdés azt is, hogy: „Az átalakítás célja, hogy a jövőben a nyugdíjkiadások ne haladják meg a nyugdíjjárulékból származó bevételeket, valamint, hogy minden olyan kifizetés, amely a központi költségvetésből történik, kiadásként is ott jelenjen meg.” [58] A törvényjavaslat és indokolása alapjául szolgáló, a  Kormány által 2011 májusában elfogadott, a  korhatár előtti öregségi nyugdíjak megszüntetéséről és a  jövedelempótló juttatásról, valamint a  Nemzeti Nyugdíjpolitikai Koncepcióról szóló előterjesztésben foglaltak alapján a  fentiekre vonatkozóan további fontos megállapítások is tehetők. Ennek lényege: a  Nyugdíjbiztosítási Alap egyensúlyának megteremtése érdekében nyugellátást csak a  nyugdíjkorhatár betöltésétől lehet megállapítani, mivel a  korhatár előtti nyugellátások járulékfizetéssel csak részben megalapozottak, a  Nyugdíjbiztosítási Alapot terhelő folyósítások növelik annak hiányát, és ez  a  központi költségvetésből történik. A  nyugdíjcélú bevételek és kiadások egyensúlyának hosszú távú biztosítására új, az  egyensúlyi kérdéseket szem előtt tartó nyugdíjrendszer megalkotása szükséges. Mindez a  hatályos nyugdíjrendszerből a  korhatár előtti ellátások kivezetését, valamint a  2010. év végén megkezdett átalakításból adódó feladatok korrekt végrehajtását igényli. [59] 2. Mindezekre tekintettel az  Alkotmánybíróság megállapította, hogy a  fenntartható, átlátható és kiegyensúlyozott költségvetési gazdálkodás és a szociális biztonság új alkotmányos alapelveire támaszkodó alaptörvényi szándékon nyugszik a  korábban megállapított korengedményes nyugdíjak csökkentése, megszüntetése, illetőleg szociális járadékká történő átalakítása. A  fentiek szerinti alkotmányozói szándékra épített alaptörvényi felhatalmazás érvényes és hatályos volt a  Knymt. elfogadásakor és hatálybalépésekor, miként érvényesnek és hatályosnak tekintendő jelenleg is. [60] Következésképpen a  Knymt. rendelkezései az  Alaptörvény végrehajtását szolgálják. A  Knymt. alkotmányossági mércéjét az Alaptörvény N) cikkében és XIX. cikkében foglalt alkotmányos szabályok képezik, és ezek a panaszokban és az  indítványban megjelölt egyes alaptörvény-sértések fennállását eleve kizárják, illetőleg megkérdőjelezik, különösen a  B)  cikk (1)  bekezdése, a  XIII.  cikk, valamint a  korábbi Alkotmány hasonló rendelkezéséhez képest tartalmában alapvetően megváltozott XIX. cikk esetében. V. [61] 1. Az  érdemben vizsgált rendelkezések jogszabályi környezetének lényege, hogy a  Knymt. 2012. január 1-jétől megszüntette a  korhatár előtti öregségi nyugdíjakat, s egyúttal átalakította azokat korhatár előtti ellátássá vagy szolgálati járandósággá. [62] A Knymt. 3.  § (1)  bekezdése értelmében 2011. december 31-ét követő kezdő naptól korhatár előtti öregségi nyugdíj nem állapítható meg. Korhatár előtti öregségi nyugdíjnak minősül: az  öregségi nyugdíjkorhatárt be nem töltött személynek járó előrehozott öregségi nyugdíj, csökkentett összegű előrehozott öregségi nyugdíj, korkedvezményes nyugdíj, bányásznyugdíj, korengedményes nyugdíj, az  egyes művészeti tevékenységeket folytatók öregségi nyugdíjra jogosultságáról szóló 5/1992. (I. 13.) Korm. rendelet alapján megállapított öregségi nyugdíj, a  polgármesteri tisztség ellátásának egyes kérdéseiről és az  önkormányzati képviselők tiszteletdíjáról szóló 1994. évi LXIV. törvény 2012. január 1-jét megelőzően hatályos rendelkezései alapján megállapított öregségi nyugdíj, az  Európai Parlament magyarországi képviselőinek jogállásáról szóló 2004. évi LVII. törvény 2012.  január  1-jét megelőzően hatályos rendelkezései alapján megállapított öregségi nyugdíj, az  országgyűlési képviselők javadalmazásáról szóló 1990. évi LVI. törvény 2012. január 1-jét megelőzően hatályos rendelkezései alapján megállapított öregségi nyugdíj és a szolgálati nyugdíj [Knymt. 1. § c) pont]. [63] A korábban már megállapított ellátásokat más jogcímen, ún. korhatár előtti ellátásként, átmeneti bányászjáradékként, balettművészeti életjáradékként, illetve fegyveresek esetében szolgálati járandóságként folyósítják tovább. A  változások azonban nem érintik az  1949-ben vagy azt megelőzően született személyek korhatár előtti öregségi nyugdíját, az  1954-ben vagy azt megelőzően született fegyveresek szolgálati nyugdíját, valamint a  nők 40 év jogosultsági idő alapján életkortól függetlenül megállapított kedvezményes öregségi nyugdíját. Ezen ellátásokat ugyanis 2012. január 1-jétől hivatalból – a  2012. januári nyugdíj emelés mértékével növelt összegben – öregségi nyugdíjként folyósítják tovább. [64] A változással érintettek közül a  korhatár előtti ellátásra jogosultak juttatása nem csökkent, kivéve a  volt országgyűlési képviselőket, akik a korábbi nyugdíjuknak a személyi jövedelemadó mértékével csökkentett összegét kapják meg korhatár előtti ellátásként. Ugyanez a levonás érintette a szolgálati járandóság jogosultjait is. [65] Ezen levonással szemben a  Knymt. 4.  § (4)  bekezdése és az  5.  § (5)  bekezdése értelmében a  személyi jövedelemadóról szóló törvényben meghatározott családi kedvezmény meghatározott feltételek esetén ugyan érvényesíthető, de ez  a  szociális alapú kiegészítő szabály a  jelen eljárásban vizsgált ellátások csökkentésének törvényi alapját értelemszerűen nem szünteti meg, csupán egyes érintettek tekintetében a  csökkentés mértékét befolyásolja. [66] 2. Az alkotmányjogi panaszokat benyújtó érintettek ennek megfelelően három csoportra oszthatóak: [67] 1) a korhatár előtti ellátás általános szabályait kifogásolók a Knymt. 4. § (1) bekezdése tekintetében, amely pusztán a státuszukat változtatja meg: korengedményes nyugdíjasok helyett korhatár előtti ellátásban részesülőkké váltak; [68] 2) a  korhatár előtti ellátás speciális szabályát kifogásolók a  Knymt. 4.  § (2)  bekezdése tekintetében, amely a  volt országgyűlési képviselők nyugdíjának összegét csökkentette [kapcsolódó rendelkezések: Knymt. 4. § (1) bekezdés b) pontjának „a (2) bekezdés szerint számított és” szövegrésze, a 4. § (3) és (4) bekezdése, valamint a 18. § (1) bekezdésének „a 4. § (2) bekezdése szerinti csökkentés nélküli” szövegrésze]; [69] 3) a  szolgálati járandóságnak a  Knymt. 3.  § (2)  bekezdés b)  pontjában, 5.  § (1), (2) és (4)  bekezdéseiben, illetve (3) bekezdés c) pontjában foglalt szabályozását kifogásolók. VI. [70] Az indítványok – az  alapvető jogok biztosának a  Knymt. 14.  § (1)–(2)  bekezdésével összefüggésben előterjesztett indítványát kivéve – nem megalapozottak. [71] 1. A  speciális korhatár előtti ellátás és a  szolgálati járandóság összegének csökkentésére, illetőleg a  korábbi nyugdíjak korhatár előtti ellátássá, továbbá szolgálati járandósággá átalakításra vonatkozó rendelkezéseknek a  B)  cikk (1)  bekezdése, a  XIII.  cikk, valamint a  XIX.  cikk alapján történő vizsgálatát célzó alkotmányjogi panaszok, illetőleg az  alapvető jogok biztosa erre irányuló kérelme tekintetében az  Alkotmánybíróság – az  indokolás IV/2. pontjában foglalt végkövetkeztetésre is utalással – hangsúlyozni kívánja a következőket: [72] A korengedményes nyugdíjak csökkentése, megszüntetése, illetőleg szociális járadékká alakítása olyan új alaptörvényi szándékon nyugszik, amely a  kiegyensúlyozott, átlátható és fenntartható gazdálkodás elvének tiszteletben tartását az állami szervektől, köztük nevesítetten az Alkotmánybíróságtól megköveteli. [73] Ennek az új alaptörvényi szándéknak alkotmányos tartópillére az, hogy a korhatár előtti nyugdíjak korábbi rendszere – a  kényszerítő gazdasági körülményekre, és ebből eredően az  Alaptörvénybe foglalt államháztartási céloknak alárendelten – megszűnik, 2012. január 1-je után nyugdíjra főszabályként csak a  meghatározott korhatárt elérő személyek jogosultak. A  szociális biztonságot az  ilyen jogcímen, illetőleg más rászorulók esetében Magyarország a  szociális intézmények és intézkedések rendszerével valósítja meg [XIX.  cikk (2)  bekezdése]. Ez  utóbbi körbe tartoznak azok a  törvényi intézkedések, amelyek alapján a  korábbi korhatár előtti ellátások helyébe – legitim módon, alkotmányos, illetőleg alaptörvényi felhatalmazás alapján – újak léptek, köztük a  Knymt. hivatkozott rendelkezései, illetőleg az  általuk megállapított, – a  korábbi ellátásokhoz képest az  adó összegével a  nyugdíj korhatár eléréséig csökkentett, vagy változatlan összegben folyósított, de szociális járadékként nyújtott – új típusú juttatások. [74] Figyelemmel arra, hogy az  új rendszernek a  Knymt. 4.  § (1) és (2)  bekezdéseivel, az  5.  § (1) és (2)  bekezdéseivel, illetőleg az ezekhez kapcsolódó további törvényi rendelkezésekkel megállapított juttatásai az Alaptörvény Záró és vegyes rendelkezések 19. (5)  bekezdésében adott felhatalmazása végrehajtását szolgálták, az  Alkotmánybíróság nem találta e  rendelkezéseket az  Alaptörvény B)  cikkével ellentétesnek, és értelemszerűen nem állapíthatta meg a  XIII.  cikkre hivatkozó indítványi elemekben megjelölt alapjog, a  tulajdonjog sérelmét sem. A  szerzett jogok tekintetében mindazonáltal az  Alkotmánybíróság leszögezi azt is, hogy a  korábbi jogcímen szerzett jogosulti váromány az új juttatás megállapításával nem szűnt meg. Egyrészt magát az új ellátást is a korábbi járulékfizetésre tekintettel állapította meg a törvény, másrészt pedig a váromány az öregségi nyugdíjkorhatár betöltésekor a Knymt. 18. § (1), illetőleg (2) bekezdései szerint megvalósul. [75] Mindezekre tekintettel az  Alkotmánybíróság az  alkotmányjogi panaszokban, illetőleg az  alapjogi biztos indítványában a B) cikkre, a XIII. cikkre és a XIX. cikkre alapozott kérelmeket elutasította. [76] 2. Az Alaptörvény XV. cikkének sérelmére alapított kérelmeket az Alkotmánybíróság több szempontból is vizsgálta. [77] 2.1. Az  Alkotmánybíróság elsőként azokat az  indítványi kérelmeket tekintette át, amelyek szerint a Knymt. 4. § (1) bekezdése, illetve 5. § (1) bekezdése azért ellentétes az Alaptörvény XV. cikk (1)–(2) bekezdésével, mert a korhatár előtti öregségi nyugdíjakat korhatár előtti ellátássá, illetve szolgálati járandósággá alakították át. [78] 2.1.1. Az  indítványok tartalmát konkrétan érintő nyugdíjrendszerbeli változtatás a  korhatár előtti és a  szolgálati nyugdíjak megszüntetése volt. Az  átalakítással valamennyi érintett státusza megváltozott: nyugdíjasból nem biztosítási alapú ellátásra jogosult személyekké váltak. Amikor az  erről szóló szabályozást (a Knymt.-t) a törvényalkotó elfogadta, azt kifejezett alkotmányi felhatalmazás birtokában tehette meg. [79] A Knymt. hatálybalépése viszont már az  Alaptörvény idejére esett, és a  jelen eljárásban vizsgált, az  átalakítást sérelmező alkotmányjogi panaszok is 2012-ben érkeztek. Vagyis az  alkotmányossági vizsgálat mércéje csak az Alaptörvény lehet. [80] Az Alaptörvény XIX.  cikke az  időskori megélhetés biztosítását elsősorban az  egységes állami nyugdíjrendszer keretében látja megvalósíthatónak. Az indítványok megítélésének központi eleme az „egységesség”. [81] Áttekintve a  Magyarországon jelenleg működő nyugdíjrendszert, megállapítható, hogy az  abszolút értelemben vett egységességi kritériumnak nem felel meg. A Tny. körébe számos nyugdíjszolgáltatás tartozik, így az  öregségi nyugdíjon kívül a  rehabilitációs járadék és a  hozzátartozói nyugellátások (özvegyi nyugdíj, árvaellátás, szülői nyugdíj, baleseti hozzátartozói nyugellátások, özvegyi járadék). Az öregségi nyugdíjkorhatár relativizáltságát a bírói nyugdíjkorhatárról szóló 33/2012. (VII. 17.) AB határozat részletesen kifejti: „Az Alaptörvény az általános öregségi nyugdíjkorhatár mértékét nem határozza meg. […] Az általános öregségi nyugdíjkorhatár nem tételes jogi fogalom abban az  értelemben, hogy ilyen elnevezésű, és konkrét életkorral megjelölt korhatár nem szerepel az  Alaptörvényt végrehajtó törvényekben. Az  Alaptörvény és az  átmeneti rendelkezései elfogadása óta a  nyugdíjrendszer lényeges elemeiben átalakult és további változását (a korhatárokat illetően sem) nem lehet kizárni. Nyugdíjkorhatár sarkalatos törvényben nem szerepel, jóllehet erre az Alaptörvény más szabálya is – a nyugdíjrendszerre vonatkozó 40. cikk – lehetőséget ad. […] Nyugdíjkorhatárt – ami azonban nem általános – a Tny. tartalmaz. […] Arról, hogy most milyen nyugdíjkorhatárok vannak a tételes jogban, jelenleg általánosságban a Tny. szól. Ugyanakkor a  Tny.-ben szövegszerűen sem rá irányadó, sem általános korhatár nincs. Van további jelző nélküli, öregségi nyugdíjkorhatár, a 18. §-ában. Ez a születési évtől függően a 62. és 65. életév között helyezkedik el jelenleg. Ennek az életkori eltérésnek a legutóbbi korhatár-emelés (62-ről 65 évre) az oka, ti. az emelés fokozatos bevezetése, ami azt eredményezi, hogy az egyes születési évjáratokra a korhatár emelése másként terjed ki.” (Indokolás [88], [90], [91], [93]) [82] A fentieken túlmenően még említést érdemel, hogy összetett és szerteágazó az  öregségi nyugdíj összegének számítása, személycsoportonként eltérő a szolgálati idő számítása. [83] A vázolt különbözőségek azonban ésszerű indokokon nyugszanak. Vagy az  átmenet kiemelkedően fontos követelményének tesznek eleget (ld. korhatár-emelés), vagy figyelembe veszik azokat a  személyeket, akik a biztosítottal szoros családi kötelékben éltek (hozzátartozói nyugellátások), vagy kétségkívül igazodnak a rendszer teherbíró képességéhez, és ehhez mérten – az  egyes korosztályok között különbséget téve – szabályozzák a biztosítási jogviszonynak a majdani ellátás összegszerűségét meghatározó elemeit. [84] A Tny. szerinti nyugdíjrendszer tehát folyton változó struktúra, amely az  Alaptörvény értelmében az  időskori megélhetést hivatott biztosítani. Ebből következően az időskori megélhetésre az Alaptörvény szerint igényt tartók körén kívül eső – a  társadalombiztosítási értelemben idősnek nem minősülő – személyek annak nem lehetnek részesei. Azok, akik az Alkotmány idején, az Alkotmány által védett és támogatott jogon, az Alkotmány előírásainak megfelelően megalkotott törvényi rendelkezések alapján szereztek biztosítási jogviszonyból eredően korhatár előtti (szolgálati) nyugellátást, nem igényelhetnek olyan ellátási formát, amely időközben megszűnt. Az  államot az  a  kötelezettség terheli, hogy a  felszámolt ellátási formába tartozott személyeket ne hagyja ellátás nélkül. Arra viszont nincs – Alaptörvényen nyugvó – joguk az érintetteknek, hogy a megszűnt ellátási forma helyébe lépő ellátás az öregségi nyugdíj legyen. [85] 2.1.2. Az  alkotmányjogi panaszokat előterjesztők azt állították, hogy a  nyugdíjrendszer átalakítása, (korhatár előtti) nyugdíjas státuszuk elvesztése diszkriminatív szabályozáson alapult. A  hátrányos megkülönböztetést arra alapították, hogy a  jogalkotó bizonyos kor felettiek esetében nem vonta el a  nyugdíjat, ezen kor alatti jogosultak nyugdíját ellenben nem biztosítási alapon nyugvó ellátássá alakította. [86] A jogalkotó ezzel összefüggésben éppen az Alaptörvény XIX. cikkében foglaltaknak megfelelően járt el. A korhatár előtti ellátás megállapítása körében az  1950. évben vagy azt követően születettek az  átalakítás részesei lettek, az  idősebbek nyugdíjasok maradhattak. Ez  annyit jelent, hogy a  jogalkotó a  62. életév betöltéséhez kötötte a  nyugellátás megőrzését, a  fiatalabbak egy másik ellátási formába kerültek. A  szolgálati járandóság esetében a korhatárt öt évvel alacsonyabban – az 1955. évben vagy azt követően születettekre nézve – húzta meg. Ez esetben a nyugellátás megőrzését az 57. életév betöltéséhez kötötte a jogalkotó. [87] Az Alkotmánybíróság továbbra is irányadónak tartja a  diszkrimináció tilalmát értelmező korábbi döntéseiben foglaltakat, amint azt a 42/2012. (XII. 20.) AB határozatában megállapította: „[a]z Alaptörvény XV. cikke egyaránt tartalmazza az általános egyenlőségi szabályt [(1) bekezdés], és az alapjogok egyenlőségét, illetve a  diszkrimináció tilalmát [(2)  bekezdés]. Az  általános egyenlőségi szabály az  Alkotmányban kifejezetten nem szerepelt; az Alkotmánybíróság gyakorlata ezért ezt az alkotmányos demokráciában elengedhetetlen szabályt az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése és az Alkotmány 54. § (1) bekezdése együttes értelmezéséből vezette le. [21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73.] Az Alkotmánybíróság érvelése szerint az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében biztosított emberi méltóság joga – mint a  70/A.  § (1)  bekezdésben említett alapvető jogok legalapvetőbbike – szükségképpen magában foglalja az egyenlően kezelés követelményét a jogrendszer minden normájával szemben. Az Alaptörvény XV.  cikk (2)  bekezdése az  Alkotmány 70/A.  § (1)  bekezdésével tartalmilag azonos rendelkezés; az  Alaptörvény továbbá tartalmazza az  Alkotmány 54.  § (1)  bekezdésével az  emberi méltóságot tekintve egyező II …