2008. XXIII. törvény a Londonban, 1996. május 3-án kelt, a veszélyes és ártalmas anyagok tengeri szállításával kapcsolatos felelősségről és kártérítés

2008. XXIII. törvény a Londonban, 1996. május 3-án kelt, a veszélyes és ártalmas anyagok tengeri szállításával kapcsolatos felelősségről és kártérítésről szóló 1996. nemzetközi egyezmény kihirdetéséről. 1. § Az Országgyűlés e törvénnyel felhatalmazást ad a Londonban, 1996. május 3-án kelt, a veszélyes és ártalmas anyagok tengeri szállításával kapcsolatos felelősségről és kártérítésről szóló 1996. évi nemzetközi egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény) kötelező hatályának elismerésére. 2. § Az Országgyűlés az Egyezményt e törvénnyel kihirdeti. 3. § Az Egyezmény hiteles angol nyelvű szövege és annak hivatalos magyar nyelvű fordítása a következő: have agreed as follows: A törvényt az Országgyűlés a 2008. május 26-i ülésnapján fogadta el. 1996. évi Nemzetközi Egyezmény a veszélyes és ártalmas anyagok tengeri szállításával kapcsolatos felelősségről és kártérítésről Az ebben az egyezményben részes államok tudatában a veszélyes és ártalmas anyagoknak az egész világra kiterjedő tengeri szállításából fakadó veszélyeknek, meggyőződve annak szükségességéről, hogy az ilyen anyagok tengeri szállításával kapcsolatos balesetekből származó károkért a kárt szenvedett személyek megfelelő, azonnali és hatékony kártérítésben részesüljenek, attól az óhajtól vezérelve, hogy az ilyen károkkal kapcsolatos kártérítéssel és felelősséggel összefüggésben egységes nemzetközi szabályokat és eljárásokat fogadjanak el, figyelembe véve, hogy a veszélyes és ártalmas anyagok tengeri szállítása miatt keletkezett károk gazdasági következményeit a szállítási ágazatnak és a rakománnyal kapcsolatos érintett feleknek közösen kell viselniük, a következőkben állapodtak meg: I. Fejezet ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK Fogalommeghatározások 1. cikk A jelen Egyezmény alkalmazásában: 1. ,,Hajó”: bármilyen tetszőleges fajtájú tengeri hajó és tengeri úszólétesítmény. 2. ,,Személy”: bármely természetes személy vagy társulás, állami vagy magánszervezet – akár társas vállalkozás, akár nem – az Államot vagy annak alkotó intézményeit is beleértve. 3. ,,Tulajdonos”: a hajó tulajdonosaként lajstromba vett, illetve lajstromozás hiányában a hajót birtokló személy vagy személyek. Egy állam tulajdonában levő, és egy, az érintett államban a hajó üzemben tartójaként bejegyzett vállalkozás által üzemben tartott hajó esetében azonban a „tulajdonos” az említett vállalkozás. 4. ,,Átvevő”: egyrészt a) az a személy, aki fizikailag átveszi a járulékalapot képező, a részes állam kikötőiben vagy termináljaiban kirakodott rakományt; feltéve, hogy ha az átvétel időpontjában a rakományt fizikailag átvevő személy bármelyik részes állam joghatósága alá tartozó másik személy ügynökeként jár el, akkor a megbízót kell az átvevőnek tekinteni, amennyiben az ügynök a megbízó kilétét a HNS Alap tudomására hozza; másrészt b) azon személy a részes állam területén, aki az érintett részes állam nemzeti jogszabályainak megfelelően a részes állam kikötőiben és termináljaiban kirakott, a járulékalapot képező rakomány átvevőjének minősül, feltéve, hogy a vonatkozó nemzeti jogszabályok szerint átvett, a járulékalapot képező rakomány egésze alapvetően megegyezik azzal, amely az a) pont szerint került volna átvételre. 5. ,,Veszélyes és ártalmas anyagok” (HNS): a) bármely, az alábbi (i)–(vii) pontban említett, hajón szállított vegyi anyag, anyag és árucikk: (i) a hajókról történő szennyezés megelőzéséről szóló, az egyezményhez kapcsolódó 1978. évi jegyzőkönyvvel módosított 1973. évi nemzetközi egyezmény I. mellékletének I. függelékében felsorolt, ömlesztve szállított olajok; (ii) a hajókról történő szennyezés megelőzéséről szóló, az egyezményhez kapcsolódó 1978. évi jegyzőkönyvvel módosított 1973. évi nemzetközi egyezmény (a módosítások szerint) II. mellékletének II. függelékében említett, ömlesztve szállított veszélyes folyékony anyagok, és az említett II. melléklet 34. szabályával összhangban ideiglenesen az A, B, C vagy D szennyezési kategóriába sorolt anyagok és keverékek; (iii) az 1983. évi, a veszélyes vegyi anyagokat ömlesztve szállító hajók építésére és berendezéseire vonatkozó módosított nemzetközi szabályzat 17. fejezetében felsorolt, ömlesztve szállított veszélyes folyékony anyagok, valamint olyan veszélyes termékek, amelyeknél a szállításhoz az előzetes megfelelőségi feltételeket a hatóság és az érintett kikötői igazgatás a szabályzat 1.1.3 bekezdésével összhangban határozta meg; (iv) a Veszélyes áruk nemzetközi tengerészeti kódexe és módosításai által meghatározott, csomagolt veszélyes és káros vegyi anyagok, anyagok és árucikkek; (v) az 1983. évi, a nagy mennyiségű folyékony gázokat ömlesztve szállító hajók építésére és berendezéseire vonatkozó módosított nemzetközi szabályzat 19. fejezetében felsorolt folyékony gázok, valamint olyan veszélyes termékek, amelyeknél a szállításhoz az előzetes megfelelőségi feltételeket a hatóság és az érintett kikötői igazgatás a szabályzat 1.1.6 bekezdésével összhangban határozta meg; (vi) ömlesztve szállított folyékony vegyi anyagok, amelyeknek a (zárt edényes teszttel mért) lobbanáspontja nem haladja meg a 60 °C-t; (vii) a Szilárd ömlesztett rakományok biztonságos kezelésére vonatkozó szabályzat és módosításai B. melléklete szerinti, kémiai veszélyeket jelentő szilárd ömlesztett anyagok olyan mértékben, amilyen mértékben ezen anyagokra a csomagolt formában történő szállításuk esetén a veszélyes áruk nemzetközi tengerészeti szabályzata rendelkezéseit kell alkalmazni; és b) a fenti a) pont (i)–(iii) alpontjában, illetve (v)–(vii) alpontjában említett anyagok ömlesztett szállítása utáni maradványok. 6. ,,Kár”: a) a veszélyes és ártalmas anyagokat szállító hajón vagy azon kívül az ezen anyagok által okozott halál vagy személyi sérülés; b) a veszélyes és ártalmas anyagokat szállító hajón kívül az ezen anyagok által okozott vagyoni veszteség vagy kár; c) veszteség vagy kár a veszélyes és ártalmas anyagok által okozott környezeti szennyezés következtében, azzal a megkötéssel, hogy a környezet károsításáért fizetett kártérítés, az ilyen károsításból fakadó elmaradt nyereségtől eltekintve, a ténylegesen megkezdett vagy tervezett indokolt helyreállító intézkedések költségeire korlátozódik; és d) a megelőző intézkedések, valamint a megelőző intézkedések által okozott további veszteségek vagy károk költségei. Ha az ésszerűség keretein belül nem lehetséges elkülöníteni a veszélyes és ártalmas anyagok által okozott kárt az egyéb tényezők által okozottól, akkor az összes kárt úgy kell tekinteni, hogy azt a veszélyes és káros anyag okozta, kivéve, ha és olyan mértékben, amilyen mértékben az egyéb tényezők által okozott kár megfelel a 4. cikk 3. bekezdésében említett kártípusnak. E bekezdésben az „amelyet ezen anyagok okoztak” kifejezés az anyagok veszélyes vagy káros természete által okozottat jelenti. 7. ,,Megelőző intézkedések”: bármely olyan ésszerű intézkedés, amelyet bármely személy egy baleset bekövetkezte után tesz a kár megelőzése vagy minimálisra csökkentése érdekében. 8. ,,Baleset”: olyan esemény vagy azonos eredetű eseménysorozat, amely kárt okoz vagy súlyos és azonnali károkozás veszélyét idézi elő. 9. ,,Tengeri szállítás”: azon időponttól kezdődő időszak, amikor a veszélyes és ártalmas anyagok berakodáskor belépnek a hajó berendezésének bármely részébe, és amely addig az időpontig tart, amikor jelenlétük a kirakodáskor megszűnik a hajó berendezéseinek bármely részében. Ha hajóberendezések használatára nem kerül sor, akkor az időszak akkor kezdődik és végződik, amikor a veszélyes és káros anyag áthalad a hajó korlátján. 10. ,,Járulékalapot képező rakomány”: bármilyen veszélyes és káros anyag, amelyet rakományként a tengeren szállítanak a részes államok területén található valamely kikötőbe vagy terminálba, és az érintett államban ki is rakodnak. Azon tranzitrakományt, amelyet közvetlenül, vagy egy kikötőn vagy terminálon keresztül, egyik hajóról a másikra részben vagy egészben továbbítanak az eredeti berakodási kikötőből vagy terminálból a rendeltetési kikötőbe vagy terminálba, csak a végső rendeltetési helyen tör ténő átvétel szempontjából kell a járulékalapot képező rakománynak tekinteni. 11. ,,HNS Alap”: a veszélyes és ártalmas anyagok 13. cikk szerint létrehozott nemzetközi alapja. 12. ,,Elszámolási egység”: a Nemzetközi Valutaalap által meghatározott különleges lehívási jog (SDR). 13. Egy lajstromozott hajóval kapcsolatban a „hajót lajstromozó állam”: a hajót lajstromba vevő állam, egy nem lajstromozott hajóval kapcsolatban pedig azon állam, amelynek lobogója alatt a hajó hajózni jogosult. 14. „Terminál”: bármely, vízi szállítással érkezett veszélyes és ártalmas anyagok tárolására szolgáló telephely, beleértve bármilyen tengeri elhelyezkedésű és az ilyen telephellyel csővezetékkel vagy más módon összekapcsolt létesítményt. 15. „Igazgató”: a HNS Alap Igazgatója. 16. „Szervezet”: a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet. 17. „Főtitkár”: a Szervezet Főtitkára. Mellékletek 2. cikk Ezen egyezmény mellékletei szerves részét képezik az egyezménynek. Alkalmazási kör 3. cikk Ezen egyezményt kizárólag a következőkre kell alkalmazni: a) bármilyen kárra, amelyet egy részes állam területén okoztak, beleértve a parti tengert is; b) a környezet szennyezésével egy részes állam nemzetközi joggal összhangban létrehozott kizárólagos gazdasági övezetében, vagy ha a részes állam nem hozott létre ilyen övezetet, akkor az érintett állam parti tengerén kívüli, azokkal szomszédos olyan területen okozott kárra, mely területet az érintett állam a nemzetközi joggal összhangban határozta meg, és amelynek a kiterjedése nem nagyobb 200 tengeri mérföldnél azon partvonalaktól számítva, amelyektől parti tengere szélességét mérik; c) a környezet szennyezése általi káron kívüli egyéb kárra, amelyet bármely állam területén kívül – beleértve a parti tengert is – okoztak, ha ezt a kárt egy részes államnál lajstromozott hajón, vagy lajstromozatlan hajó esetén, valamely részes állam lobogójának használatára jogosult hajón szállított anyag okozta; és d) megelőző intézkedésekre, amikor ilyeneket foganatosítanak. 4. cikk 1. Az áruk és személyek szállítására vonatkozó szerződésekből fakadó követelések kivételével ezen egyezményt a veszélyes és ártalmas anyagok tengeri szállításából fakadó károkkal kapcsolatos követelésekre kell alkalmazni. 2. Ezen egyezmény nem alkalmazható olyan mértékben, amilyen mértékben rendelkezései nem egyeztethetők össze a dolgozók kártalanításával vagy a társadalombiztosítási rendszerekkel kapcsolatos, vonatkozó jogszabályok rendelkezéseivel. 3. Ezen egyezményt nem kell alkalmazni a következőkre: a) az 1969. évi, olajszennyezéssel okozott károkkal kapcsolatos polgári jogi felelősségről szóló nemzetközi egyezményben és annak módosításaiban meghatározott szennyezési kár, függetlenül attól, hogy a vonatkozó egyezmény értelmében kell-e kártérítést fizetni azzal kapcsolatban; és b) a Veszélyes áruk nemzetközi tengerészeti kódexében és annak módosításaiban, vagy a Szilárd ömlesztett rakományok biztonságos kezelésére vonatkozó szabályzat és annak módosításai B. mellékletében szereplő 7. osztályú radioaktív anyag által okozott kár. 4. Az 5. bekezdés rendelkezéseinek kivételével ezen egyezmény rendelkezései nem alkalmazhatók olyan hadihajókra, haditengerészeti kisegítő és egyéb hajókra, amelyeket egy állam birtokol és üzemeltet, és amelyeket az adott időpontban csak kormányzati, nem kereskedelmi szolgálatban használnak. 5. Egy részes állam határozhat úgy, hogy ezen egyezményt alkalmazza hadihajóira és a 4. bekezdésben leírt egyéb hajóira, amely esetben erről tájékoztatja a Főtitkárt, meghatározva az egyezmény ilyen alkalmazásának feltételeit. 6. Egy részes állam tulajdonában levő és kereskedelmi célokra használt hajók tekintetében minden állam perelhető a 38. cikkben megadott joghatóság alatt, és lemond minden olyan védekezésről, amely szuverén állami jogállásán alapul. 5. cikk 1. Egy állam ezen egyezmény megerősítésekor, elfogadásakor, jóváhagyásakor vagy az ahhoz való csatlakozáskor, illetve azt követően bármikor úgy nyilatkozhat, hogy ezen egyezmény nem vonatkozik az olyan hajókra: a) amelyek bruttó űrtartalma nem haladja meg a 200 tonnát; és b) amelyek csak csomagolt formában szállítanak veszélyes és ártalmas anyagokat; és c) amíg azokat az érintett állam kikötői vagy létesítményei közötti hajóutakon használják. 2. Ha két szomszédos állam megállapodik, hogy ez az egyezmény nem vonatkozik olyan hajókra sem, amelyeket az 1. bekezdés a) és b) pontja szabályoz, amíg azokat az érintett államok kikötői vagy létesítményei közötti hajóutakon használják, úgy az érintett államok kinyilváníthatják, hogy az 1. bekezdés értelmében kinyilvánított mentesítés ezen egyezmény alkalmazása alól az e bekezdésben említett hajókra is vonatkozik. 3. Bármely állam, amely az 1. vagy 2. bekezdés szerinti nyilatkozatott tett, bármikor visszavonhatja ezen nyilatkozatot. 4. Az 1. és a 2. bekezdés szerint tett nyilatkozatot és a nyilatkozat 3. bekezdés szerinti visszavonását letétbe kell helyezni a Főtitkárnál, aki a hatálybalépés után arról tájékoztatja az Igazgatót. 5. Ha egy állam az 1. vagy a 2. bekezdés szerinti nyilatkozatot tett, és azt nem vonta vissza, úgy az említett bekezdés által szabályozott hajókon szállított veszélyes és ártalmas anyagok nem tekinthetők a 18. cikk, 20. cikk, 21. cikk 5. bekezdés és a 43. cikk alkalmazása szempontjából járulékalapot képező rakománynak. 6. A HNS Alap nem köteles kártérítést fizetni az olyan hajóval szállított anyagok által okozott kárért, amelyre az egyezmény az 1. vagy a 2. bekezdés szerint tett nyilatkozat értelmében nem alkalmazható, amennyiben: a) az 1. cikk 6. bekezdésének a), b) vagy c) pontjában meghatározott kár okozásának helye: (i) azon állam területe, beleértve annak parti tengerét is, amely a nyilatkozatot tette, vagy szomszédos államok esetén kettejük közül azé, amelyik a 2. bekezdés szerinti nyilatkozatot tette; vagy (ii) az (i) alpontban említett állam vagy államok 3. cikk b) pontjában említett kizárólagos gazdasági övezete vagy területe; b) a kár az ilyen kár megelőzésére vagy minimálisra csökkentésére hozott intézkedéseket is magában foglalja. A részes államok feladatai 6. cikk Minden egyes részes állam gondoskodik arról, hogy az ezen egyezményből fakadó kötelezettségeit teljesítse, és megfelelő intézkedéseket hoz a jogszabályai szerint, beleértve a szankciók életbe léptetését is, amennyiben azt szükségesnek ítéli, az ilyen kötelezettségek tényleges teljesítése érdekében. II. Fejezet FELELŐSSÉG A tulajdonos felelőssége 7. cikk 1. A 2. és 3. bekezdés rendelkezéseinek kivételével a baleset bekövetkezésének időpontja szerinti tulajdonos felelős bármely veszélyes és káros anyag által, azoknak a hajón történő tengeri szállításával kapcsolatban okozott kárért azzal a megkötéssel, hogy ha egy baleset azonos eredetű események sorozatából áll, akkor a felelősség az első ilyen esemény bekövetkezésének időpontja szerinti tulajdonost terheli. 2. Nem terheli felelősség a tulajdonost, ha az bizonyítja, hogy: a) a kárt háborús cselekmények, zavargások, polgárháború, felkelés vagy kivételes, elkerülhetetlen és elháríthatatlan jellegű természeti jelenség okozta; vagy b) a kárt teljes egészében harmadik fél károkozási szándékkal elkövetett cselekménye vagy hanyagsága okozta; vagy c) a kárt teljes egészében valamely kormány vagy más olyan hatóság hanyagsága vagy más jogtalan cselekménye okozta, amely a jelzőfények és egyéb navigációs segédeszközök karbantartásáért felel; vagy d) a szállító vagy más személy nem adott tájékoztatást a szállított anyagok veszélyes és káros természetéről, és ez (i) okozta a kárt, részben vagy egészben; vagy (ii) arra indította a tulajdonost, hogy ne kössön biztosí tást a 12. cikkel összhangban; feltéve, hogy sem a tulajdonos, sem alkalmazottai vagy ügynökei nem tudtak, és az ésszerűség keretein belül nem is tudhattak volna a szállított anyagok veszélyes és káros természetéről. 3. Ha a tulajdonos bizonyítja, hogy a kár részben vagy egészben olyan cselekmény vagy mulasztás miatt következett be, amelyet a kárt elszenvedő személy károkozási szándékkal követett el, vagy pedig a kárt az érintett személy mulasztása okozta, akkor a tulajdonos részben vagy egészben mentesülhet az ilyen személlyel szembeni felelőssége alól. 4. Kártérítés iránti követelés csak ezen egyezmény alapján támasztható a tulajdonossal szemben. 5. A 6. bekezdés szerint ezen egyezmény értelmében vagy más módon kártérítés iránti követeléssel nem lehet fellépni a) a tulajdonos alkalmazottai és megbízottai vagy a legénység tagjai ellen; b) a révkalauz vagy bármely más személy ellen, aki anélkül, hogy a legénység tagja lenne, szolgáltatást végez a hajó számára; c) a hajó bérlője (bárhogy is legyen meghatározva, beleértve a hajót személyzet nélkül bérlőt is), kezelője vagy üzemben tartója ellen; d) bármely, a tulajdonos beleegyezésével vagy egy illetékes állami hatóság utasításai szerint hajómentési munkálatokat végző személy ellen; e) bármely megelőző intézkedéseket foganatosító személy ellen; és f) a c), d) és e) pontban említett személyek alkalmazottai vagy megbízottai ellen; kivéve, ha a kárt az ő olyan személyes cselekményük vagy mulasztásuk okozta, amelyet ilyen kár okozásának szándékával vagy gondatlanságból és annak tudatában követtek el, hogy valószínűleg ilyen kár következik be. 6. Ezen egyezmény egyetlen rendelkezése sem csorbítja a tulajdonos bármely fennálló visszkereseti jogát bármely harmadik féllel szemben, beleértve többek között a kárt okozó anyag fuvaroztatóját vagy átvevőjét, vagy az 5. bekezdésben megjelölt személyeket. Két vagy több hajót érintő balesetek 8. cikk 1. Amikor kár származik két vagy több olyan hajót érintő balesetből, amely hajók mindegyike veszélyes és káros anyagot szállít, úgy mindegyik tulajdonost felelősség terheli, hacsak a 7. cikk értelmében nem mentesül alóla. A tulajdonosok közösen és egyetemlegesen felelnek minden olyan kárért, amely ésszerű módon nem osztható meg. 2. A tulajdonosok azonban jogosultak a 9. cikk értelmében rájuk vonatkozó felelősségi korlátozások alkalmazására. 3. Ezen cikk egyetlen rendelkezése sem csorbítja a tulajdonosok bármelyikének bármely más tulajdonossal szemben fennálló visszkereseti jogát. A felelősség korlátozása 9. cikk 1. Egy hajó tulajdonosa bármely esetben jogosult a következők szerint számított teljes összegre korlátozni az ezen egyezmény értelmében fennálló felelősségét: a) 10 millió elszámolási egység 2000 űrtartalomegységnél nem nagyobb hajó esetében; és b) ennél nagyobb űrtartalmú hajó esetén, az a) pontban említett összegen felül a következő összeg: 2001 és 50 000 űrtartalomegység között minden űrtartalomegységre 1500 elszámolási egység; 50 000 űrtartalomegység felett űrtartalomegységenként 360 elszámolási egység; azzal a megkötéssel azonban, hogy ez a teljes összeg semmi esetre sem haladhatja meg a 100 millió elszámolási egységet. 2. A tulajdonos nem jogosult korlátozni a felelősséget ezen egyezmény értelmében, ha bizonyítást nyer, hogy a kár a tulajdonos olyan személyes cselekedete vagy mulasztása miatt következett be, amelyet ilyen kár okozásának szándékával követett el, vagy pedig hanyagságból és annak tudatában, hogy valószínűleg ilyen kár következik be. 3. A tulajdonos az 1. bekezdésben elrendelt korlátozás igénybevétele céljából alapot képez az 1. bekezdéssel összhangban meghatározott felelősségi korlát teljes összegére azon részes államok egyikének bíróságánál vagy más illetékes hatóságánál, amelyben a 38. cikk értelmében keresetet indítottak, vagy ha kereset indítására nem került sor, akkor azon részes államok egyikének bíróságánál vagy más illetékes hatóságánál, amelyben a 38. cikk értelmében keresetet indíthatnak. Az alap létrehozható egyrészt az összeg letétbe helyezésével, másrészt bankgarancia vagy egyéb garancia biztosításával, amely elfogadható azon részes állam törvényei szerint, ahol az alapot létrehozzák, és amelyet a bíróság vagy más illetékes hatóság elégségesnek ítél. 4. A 11. cikk rendelkezései alapján az alapot az igénylők között a megállapított követeléseik összegeinek arányában kell felosztani. 5. Ha az alap felosztása előtt a tulajdonos vagy a tulajdonos bármely alkalmazottja vagy meghatalmazottja vagy bármely, a tulajdonosnak biztosítást vagy más pénzügyi biztosítékot nyújtó személy a szóban forgó eset eredményeként kártérítést fizetett, úgy az érintett személy az általa kifizetett összegig jogátruházás révén megszerzi azokat a jogokat, amelyekkel az így kártalanított személy rendelkezett volna ezen egyezmény alapján. 6. Az 5. bekezdés rendelkezései szerinti jogátruházás jogát az ott említett személyeken kívül más személy is gyakorolhatja bármilyen kártérítési összeg tekintetében, amelyet az érintett személy esetleg kifizetett, de csak olyan mértékben, amilyen mértékben az ilyen jogátruházás a vonatkozó nemzeti jogszabályok szerint megengedett. 7. Ha a tulajdonosok vagy más személyek megállapítják, hogy egy későbbi időpontban részben vagy egészben bármely olyan kártérítési összeg kifizetésére kényszerülhetnek, amelyre vonatkozóan az 5. vagy 6. cikk értelmében rendelkezhettek volna a jogátruházás jogával, amennyiben a kártérítést az alap felosztása előtt fizették volna ki, úgy azon állam bírósága vagy más illetékes hatósága, ahol az alapot létrehozták, elrendelheti megfelelő nagyságú összeg feltételes elkülönítését annak érdekében, hogy az ilyen személy az említett későbbi időpontban érvényesíthesse követelését az alappal szemben. 8. A tulajdonos részéről a kár megelőzése vagy minimálisra csökkentése érdekében az ésszerűség keretein belül felmerült költségeket vagy a tulajdonos által önként meghozott indokolt áldozatokat az alappal szembeni más követelésekkel egyenrangúnak kell tekinteni. 9. a) Az 1. bekezdésben említett összegeket a nemzeti pénznemnek a 3. bekezdésben említett alap létesítésének napján a Különleges Lehívási Joggal (SDR) szemben megállapított értéke alapján kell nemzeti pénznemre átváltani. A Különleges Lehívási Jog (SDR) szempontjából egy olyan részes állam nemzeti pénznemének értékét, amely részes állam tagja a Nemzetközi Valutaalapnak, a Nemzetközi Valutaalap által az adott napon a tranzakciói és műveletei során alkalmazott értékelési módszer szerint kell kiszámítani. Azon részes állam esetében, amely nem tagja a Nemzetközi Valutaalapnak, a nemzeti valuta Különleges Lehívási Jogok (SDR) szerinti értékének kiszámítása az adott részes állam által meghatározott módon történik. b) Mindazonáltal egy olyan részes állam, amely nem tagja a Nemzetközi Valutaalapnak, és amelynek törvényei nem engedik meg a 9. bekezdés a) pontja rendelkezéseinek alkalmazását, ezen egyezmény megerősítésekor, elfogadásakor, jóváhagyásakor vagy az ahhoz való csatlakozáskor vagy azt követően bármikor kinyilváníthatja, hogy a 9. bekezdés a) pontjában említett elszámolási egység 15 arany frankkal egyenértékű. Az e bekezdésben említett arany frank hatvanöt és fél milligramm kilencszáz ezredes finomságú aranynak felel meg. Az arany frank nemzeti pénznemre történő átváltása az érintett állam törvényei szerint történik. c) A 9. bekezdés a) pontjának utolsó mondatában említett kiszámítás, illetve a 9. bekezdés b) pontjában hivatkozott átváltás olyan módon történik, hogy a részes állam nemzeti pénznemében kifejezett 1. bekezdés szerinti összegek lehetőség szerint ugyanakkora valódi értéket fejezzenek ki, mint amekkorát a 9. bekezdés a) pontja első két mondatának alkalmazása eredményezne. A részes államok a körülményektől függően a 9. bekezdés a) pontja szerinti számítási módról vagy a 9. bekezdés b) pontja szerinti átváltás eredményéről tájékoztatják a Főtitkárt, amikor letétbe helyezik az ezen egyezményt megerősítő, elfogadó, jóváhagyó vagy az ahhoz való csatlakozásról szóló okiratot, és valahányszor az említettek valamelyike megváltozik. 10. E cikk alkalmazásában a hajó űrtartalma a hajók köbözéséről szóló 1969. évi nemzetközi egyezmény I. mellékletében szereplő felmérési szabályok szerint számított bruttó űrtartalom. 11. A pénzügyi biztosítékot nyújtó biztosító vagy más személy jogosult alapot létrehozni e cikk rendelkezései szerint, ugyanolyan feltételekkel és ugyanolyan következménnyel, mintha azt a tulajdonos hozta volna létre. Az ilyen alap akkor is létrehozható, ha a 2. bekezdés rendelkezései értelmében a tulajdonos nem jogosult a felelősség korlátozására, de létesítése ebben az esetben nem csorbítja az igényjogosultak jogait a tulajdonossal szemben. 10. cikk 1. Ha a tulajdonos egy baleset után a 9. cikkel összhangban alapot hozott létre, és jogosult a felelősség korlátozására: a) az adott balesetből fakadó kár miatti igénnyel fellépő személyek egyike sem jogosult semmilyen jog gyakorlására a tulajdonos bármilyen vagyonával szemben az adott követeléssel kapcsolatban; és b) bármely részes állam bíróságának vagy illetékes hatóságának el kell rendelnie azon hajók vagy a tulajdonos tulajdonát képező más vagyontárgy zárlatának feloldását, amelyet az adott balesetből fakadó kártérítési követeléssel kapcsolatban foglaltak le, és hasonlóképpen fel kell szabadítania az ilyen lefoglalás elkerülése érdekében nyújtott óvadékot vagy más egyéb biztosítékot is. 2. Az előbbiek azonban csak akkor alkalmazhatók, ha az igényjogosult elérési joggal rendelkezik az alapot kezelő bírósághoz, és az alap ténylegesen elérhető a követelés tekintetében. Halálozás és sérülés 11. cikk A halállal vagy személyi sérüléssel kapcsolatos követelések elsőbbséget élveznek más követelésekkel szemben, kivéve, ha az ilyen követelések teljes összege meghaladja a 9. cikk 1. bekezdésével összhangban megállapított teljes összeg kétharmadát. A tulajdonos kötelező biztosítása 12. cikk 1. Egy részes államban lajstromozott és ténylegesen veszélyes és ártalmas anyagokat szállító hajó tulajdonosának biztosítással vagy más pénzügyi biztosítékkal, úgymint bank vagy más hasonló pénzintézet garanciájával kell rendelkeznie a 9. cikk 1. bekezdésében előírt a felelősség korlátjainak alkalmazásával megállapított összegekre, hogy fedezze az ezen egyezményből fakadó kártérítési felelősségét. 2. Egy, az egyezmény rendelkezéseivel összhangban álló biztosítás vagy más pénzügyi biztosíték érvényességét igazoló kötelező biztosításról szóló igazolást kell kibocsátani minden hajó részére, miután egy részes állam illetékes hatósága megállapította, hogy az 1. bekezdés követelmé nyei teljesültek. E kötelező biztosításról szóló igazolás az I. mellékletben meghatározott minta szerinti formátumú, és a következő részletes adatokat tartalmazza: a) a hajó neve, azonosító száma vagy betűjele és lajstromozási kikötője; b) a tulajdonos neve és fő telephelye; c) a hajó IMO azonosítószáma; d) a biztosíték típusa és időtartama; e) a biztosító vagy más, biztosítékot nyújtó személy neve és fő telephelye, és a körülményektől függően az a telephely, ahol a biztosítást vagy a biztosítékot létesítették; és f) az igazolás érvényességi ideje, amely nem lehet hosszabb a biztosítás vagy más biztosíték érvényességi idejénél. 3. A kötelező biztosításról szóló igazolás a kibocsátó állam hivatalos nyelvén vagy nyelvein készül. Ha a használt nyelv nem angol, nem francia és nem spanyol, akkor a szövegnek tartalmaznia kell a fenti nyelvek egyikére történő fordítást is. 4. A kötelező biztosításról szóló igazolást a hajón kell tartani és egy példányt azon hatóságoknál kell letétbe helyezni, amelyek nyilvántartják a hajó lajtromozását vagy, ha a hajó nincs lajstromozva valamely részes államban, úgy az igazolást kibocsátó vagy tanúsító állam hatóságánál. 5. Egy biztosítás vagy más pénzügyi biztosíték nem elégíti ki e cikk követelményeit, ha a 2. bekezdés szerinti igazolásban meghatározott biztosítás vagy biztosíték érvényességi idejének leteltén kívüli egyéb okok miatt is megszűnhet, mielőtt a megszűnéséről a 4. bekezdésben említett hatóságoknak küldött értesítés dátumától számított három hónap eltelne, kivéve, ha a kötelező biztosításról szóló igazolást az említett időszakban adták át az érintett hatóságoknak vagy ekkor bocsátottak ki új igazolást. Az előbbi rendelkezéseket hasonlóképpen alkalmazni kell bármely olyan módosításra, amelynek eredményeként a biztosítás vagy a biztosíték többé nem felel meg az e cikkben szereplő követelményeknek. 6. A hajót lajstromozó állam az e cikkben szereplő rendelkezéseknek megfelelően meghatározza a kötelező biztosításról szóló igazolás kibocsátásának és érvényességének feltételeit. 7. Egy részes állam hatáskörében a 2. bekezdéssel összhangban kiadott vagy tanúsított kötelező biztosításról szóló igazolást a többi részes állam ezen egyezmény alkalmazásában elfogadja és úgy tekinti, hogy az általa kibocsátott vagy tanúsított kötelező biztosításról szóló igazolással azonos érvényességgel bír még akkor is, ha olyan hajó tekintetében bocsátották ki vagy tanúsították, amely az érintett részes államban nincs lajstromba véve. Egy részes állam bármikor konzultációt kérhet a kibocsátó vagy tanúsító állammal, amennyiben úgy véli, hogy a kötelező biztosításról szóló igazolásban megnevezett biztosító vagy garanciavállaló pénzügyileg nem képes teljesíteni az egyezmény által támasztott kötelezettségeket. 8. Kártérítés iránti követeléseket közvetlenül a biztosítóhoz vagy a tulajdonos kártérítési felelősségére pénzügyi biztosítékot nyújtó egyéb személyhez lehet intézni. Ilyen esetben az alperes, még akkor is, ha a tulajdonos nem jogosult a felelősség korlátozására, alkalmazhatja a felelősség korlátozását az 1. bekezdésben leírtak szerint. Az alperes ezen felül felhasználhatja mindazon védekezési lehetőségeket (a tulajdonos csődjét vagy felszámolását kivéve), amelyek felhasználására a tulajdonos jogosult lett volna. Ezen felül az alperes védekezhet azzal is, hogy a kárt a tulajdonos szándékos kötelességmulasztása okozta, de az alperes nem folyamodhat más olyan védekezéshez, amelyre az alperes a tulajdonos által az alperes ellen indított eljárásban esetleg jogosult lehetne. Az alperes minden esetben jogosult követelni a tulajdonos bevonását az eljárásba. 9. A biztosítás vagy az 1. bekezdéssel összhangban biztosított egyéb pénzügyi biztosíték révén biztosított bármilyen összeg kizárólag azon követelések kielégítésére áll rendelkezésre, amelyek ezen egyezményből fakadnak. 10. Egy részes állam nem engedélyezheti a lobogója alatt hajózó olyan hajónak, amelyre e cikket kell alkalmazni, hogy kereskedelmi tevékenységet végezzen, kivéve, ha a 2. vagy 12. bekezdés szerinti igazolást kibocsátották. 11. Az e cikkben foglalt rendelkezések szerint minden részes állam nemzeti jogszabályai szerint gondoskodik arról, hogy az 1. bekezdésben meghatározott összegekre biztosítás vagy más biztosíték legyen érvényben bármely olyan hajó tekintetében, függetlenül annak lajstromozási helyétől, amely kiköt vagy kihajózik egy területén levő kikötőből, vagy amely a parti tengerén elhelyezkedő tengeri létesítményhez érkezik vagy onnan távozik. 12. Ha egy részes állam tulajdonában levő hajó tekintetében nem gondoskodtak biztosításról vagy más pénzügyi biztosítékról, akkor e cikknek az erre vonatkozó rendelkezései nem alkalmazhatók az ilyen hajóra, de a hajónak magával kell vinnie egy kötelező biztosításról szóló igazolást, amelyet a hajót lajstromozó állam megfelelő hatóságai állítottak ki, és amely kijelenti, hogy a hajó tulajdonosa az érintett állam, és hogy a hajó kártérítési felelősségére az 1. bekezdéssel összhangban előírt korláton belül van fedezet. Az ilyen kötelező biztosításról szóló igazolás lehetőség szerint pontosan követi a 2. bekezdésben előírt mintát. III. Fejezet A VESZÉLYES ÉS ÁRTALMAS ANYAGOK NEMZETKÖZI ALAPJA (HNS ALAP) ÁLTALI KÁRTÉRÍTÉS A HNS Alap létrehozása 13. cikk 1. A veszélyes és ártalmas anyagok nemzetközi alapja (HNS Alap) a következő célokkal jön létre: a) veszélyes és ártalmas anyagok tengeri szállításával kapcsolatos kár miatti kárpótlás biztosítása, amennyiben a II. fejezetben előírt védelem nem elégséges vagy nem elérhető; és b) a 15. cikkben felsorolt kapcsolódó feladatok végrehajtása. 2. A HNS Alapot minden részes államban jogi személyként ismerik el, amely képes az érintett állam jogszabályai szerint jogok és kötelezettségek vállalására, és arra, hogy az érintett állam bíróságai előtt jogi eljárásokban részt vegyen. Minden részes állam a HNS Alap jogi képviselőjeként ismeri el az Igazgatót. Kártérítés 14. cikk 1. A 13. cikk 1. bekezdésének a) pontja szerinti feladatának való megfelelés érdekében a HNS Alap kártérítést fizet minden olyan személynek, aki kárt szenved, ha az ilyen személy a II. fejezet feltételei szerint nem képes teljes és elégséges kártérítést kapni a kárért: a) mert a II. fejezet értelmében a kárért nem állapítható meg felelősség; b) mert a kárért a II. fejezet értelmében felelősséggel tartozó tulajdonos pénzügyileg képtelen teljes mértékben megfelelni az ezen egyezményből fakadó kötelezettségeknek, és a II. fejezet szerint esetleg nyújtott pénzügyi biztosíték nem nyújt fedezetet vagy nem elégséges a kár miatti kártérítési követelések kielégítésére; a tulajdonos akkor tekinthető pénzügyileg alkalmatlannak e kötelezettségek teljesítésére, illetve egy pénzbeli biztosíték akkor tekinthető elégtelennek, ha a kárt szenvedő személy nem volt képes teljes mértékben hozzájutni a II. fejezet értelmében esedékes kártérítési összeghez, miután minden ésszerű lépést megtett a rendelkezésre álló jogorvoslatok igénybevételére; c) mert a kár meghaladja a tulajdonos II. fejezet szerinti felelősségét. 2. A tulajdonos részéről önként, a kár megelőzése vagy minimálisra csökkentése érdekében az ésszerűség határain belül felmerült költségek vagy indokoltan meghozott áldozatok e cikk alkalmazásában kárnak minősülnek. 3. A HNS Alapot nem terheli kötelezettség az előző bekezdés szerint, ha: a) bizonyítja, hogy a kárt háború, zavargások, polgárháború vagy felkelés okozta, vagy pedig olyan veszélyes és ártalmas anyagok okozták, amelyek hadihajóból vagy más olyan hajóból szivárogtak ki vagy lettek kiürítve, amely egy állam tulajdonát képezi vagy amelyet egy állam üzemeltet és amelyet a baleset időpontjában csak kormányzati, nem kereskedelmi szolgálatban használtak; vagy b) az igénylő nem tudja bizonyítani, hogy ésszerű valószínűsége van annak, hogy a kárt egy vagy több hajót érintő baleset okozta. 4. Ha a HNS Alap bizonyítja, hogy a kár részben vagy egészben olyan cselekmény vagy mulasztás miatt következett be, amelyet a kárt elszenvedő személy károkozási szándékkal követett el, vagy pedig a kárt az érintett személy hanyagsága okozta, akkor a HNS Alap részben vagy egészben mentesülhet az ilyen személlyel szembeni felelőssége alól. A HNS Alap minden esetben mentesül az ilyen felelősség alól, amennyiben a 7. cikk 3. bekezdése értelmében a tulajdonos is mentesülhetett volna. A HNS Alap számára azonban a megelőző intézkedések tekintetében nem áll fenn ilyen mentesség. 5. a) Ha a b) pont másként nem rendelkezik, a HNS Alap által e cikk értelmében fizetett kártérítés teljes összege az egyes balesetek tekintetében korlátozott oly módon, hogy az adott teljes összeg és a II. fejezet alapján az ezen egyezmény 3. cikkében meghatározott alkalmazási körbe tartozó kárért ténylegesen kifizetett kártérítés összege ne haladja meg a 250 millió elszámolási egységet. b) A HNS Alap által e cikk értelmében kivételes, elkerülhetetlen és elháríthatatlan jellegű természeti jelenség által okozott kárért fizetett kártérítés teljes összege nem haladhatja meg a 250 millió elszámolási egységet. c) A 9. cikk 3. bekezdésével összhangban létesített alapon felgyűlt kamatot, ha van ilyen, nem lehet figyelembe venni a HNS Alap által e cikk értelmében fizetendő legmagasabb kártérítés kiszámításakor. d) Az e cikkben említett összegeket nemzeti pénznemre kell átváltani, a nemzeti pénznemnek a Különleges Lehívási Joghoz viszonyított, a HNS Alap Közgyűlése által az első kártérítés kifizetési napjáról hozott határozat napján fennálló értéke alapján. 6. Ha a HNS Alappal szemben fennálló követelések összege meghaladja az 5. bekezdés értelmében kifizetendő kártérítés összegét, akkor a rendelkezésre álló összeget úgy kell felosztani, hogy a megállapított követelések és az igénylők által a jelen egyezmény alapján ténylegesen felvett kártérítések összegei közötti arány ugyanakkora legyen minden egyes igénylő esetében. A halálozással vagy személyi sérüléssel kapcsolatos követelések elsőbbséget élveznek más követelésekkel szemben, kivéve, ha az ilyen követelések teljes összege meghaladja az 5. cikkel összhangban megállapított teljes összeg kétharmadát. 7. A HNS Alap Közgyűlése határozhat úgy, hogy kivételes esetekben ezen egyezménnyel összhangban a kártérítés akkor is kifizethető, ha a tulajdonos nem hozott létre a II. fejezet szerinti alapot. Ilyen esetekben az 5. bekezdés d) pontját kell ennek megfelelően alkalmazni. A HNS Alap kapcsolódó feladatai 15. cikk A 13. cikk 1. bekezdésének a) pontja szerinti funkciójának ellátása érdekében a HNS Alap feladatai a következők: a) mérlegeli a HNS Alappal szemben támasztott követeléseket; b) minden naptári évre költségvetési becslést készít a következőkre vonatkozóan: Kiadások: (i) az Alap igazgatásának tárgyévi költségei és kiadá sai, valamint az előző években folytatott tevékenységgel kapcsolatos hiány; és (ii) a HNS Alap által a tárgyévben teljesítendő kifizetések; Bevételek: (iii) az előző évek tevékenységeiből eredő többlet, bele értve a kamatokat is; (iv) az év során befizetendő kezdeti hozzájárulások; (v) éves hozzájárulások, ha a költségvetés egyensúlyá hoz szükségesek; és (vi) bármely egyéb bevétel; c) bármely részes állam kérésére szükség szerint köz benjár, hogy az érintett államot segítse olyan személyzet, anyag és szolgáltatás azonnali biztosításában, amelyekre szükség lehet ahhoz, hogy intézkedéseket hozzon olyan balesetek következtében fellépő károk megelőzése vagy enyhítése érdekében, amely balesetek tekintetében a HNS Alapot ezen egyezmény alapján felszólíthatják kártérítés fizetésére; és d) a belső rendeletekben meghatározott feltételek mellett hitelkonstrukciókat biztosít olyan balesetekből fakadó károk elleni megelőző intézkedések meghozatala érdekében, amely balesetek tekintetében a HNS Alapot ezen egyezmény alapján felszólíthatják kártérítés fizetésére. Hozzájárulásokra vonatkozó általános rendelkezések 16. cikk 1. A HNS Alap általános számlával rendelkezik, amely rovatokra osztható. 2. A HNS Alap a 19. cikk 3. és 4. bekezdése szerint elkülönített számlákkal rendelkezik a következők tekintetében: a) olaj, az 1. cikk 5. bekezdése a) pontja (i) alpontjának meghatározása szerint (olajszámla); b) cseppfolyósított, könnyű szénhidrogénekből álló, fő összetevőként metánt tartalmazó földgázok (LNG) (LNG-számla); és c) cseppfolyósított, könnyű szénhidrogénekből álló, fő összetevőként propánt és butánt tartalmazó földgázok (LPG) (LPG-számla). 3. A HNS Alapba kezdeti hozzájárulást és szükség szerint éves hozzájárulást kell fizetni. 4. A HNS Alaphoz való hozzájárulásokat a 18. cikk szerint az általános számlára, a 19. cikk szerint az elkülönített számlákra, a 20. cikk vagy a 21. cikk 5. bekezdése szerint pedig vagy az általános számlára vagy az elkülönített számlákra kell teljesíteni. A 19. cikk 6. bekezdésére is figyelemmel, az általános számla az általános számla által fedezett veszélyes és ártalmas anyagok által okozott kár miatti kárpótlásra szolgál, és egy elkülönített számlának kell rendelkezésre állnia az elkülönített számla által fedezett veszélyes és ártalmas anyagok által okozott kár miatti kárpótláshoz. 5. A 18. cikk, a 19. cikk 1. bekezdése a) pontjának (i) és (ii) alpontja, valamint az 1. bekezdés c) pontja, továbbá a 20. cikk és a 21. cikk 5. bekezdésének alkalmazásában, ha egy adott típusú, a járulékalapot képező rakomány mennyisége, amelyet egy naptári évben bármely személy egy részes állam területén átvett, megnövelve az ugyanilyen típusú olyan árumennyiségekkel, amelyeket ugyanazon részes államban egy vagy több társult személy átvett, meghaladja a vonatkozó pontokban meghatározott határértéket, akkor az ilyen személynek hozzájárulást kell fizetnie az általa átvett tényleges mennyiség tekintetében, függetlenül attól, hogy az átvett mennyiség nem haladta meg a vonatkozó határértéket. 6. A „társult személy” kifejezés bármilyen leányvállalatot vagy közösen ellenőrzött jogi személyt jelent. Azt a kérdést, hogy egy személy megfelel-e ezen meghatározásnak, az érintett állam nemzeti jogszabályai alapján kell eldönteni. Az éves hozzájárulásokra vonatkozó általános rendelkezések 17. cikk 1. Az általános számlára és az egyes elkülönített számlákra fizetett éves hozzájárulások kirovására aszerint kerül sor, ahogyan az az érintett számláról való kifizetésekhez szükséges. 2. A 18. és 19. cikk, valamint a 21. cikk 5. bekezdése szerint fizetendő éves hozzájárulásokat a Közgyűlés határozza meg, és számításuk e cikkeknek megfelelően a járulékalapot képező rakomány átvett egységei, vagy a 19. cikk 1. bekezdésének b) pontjában említett rakományok tekintetében az előző naptári év vagy a Közgyűlés határozata szerinti másik év során kirakott egységei alapján történik. 3. A Közgyűlés határozza meg az általános számla és az egyes elkülönített számlák esetében kirovásra kerülő éves hozzájárulások teljes összegét. E határozatot követően az Igazgató az egyes részes államok tekintetében számlánként kiszámítja a 18. cikk, a 19. cikk 1. bekezdése és a 21. cikk 5. bekezdése szerint hozzájárulások fizetésére köteles minden egyes személy éves hozzájárulásának teljes összegét, az érintett személy tekintetében az előző naptári év vagy a Közgyűlés határozata szerinti másik év során jelentett, járulékalapot képező rakomány egyes egységeire meghatározott rögzített összeg alapján. Az általános számla esetében a járulékalapot képező rakomány egységeire rovatonként meghatározott fent említett rögzített összeget ezen egyezmény II. mellékletének rendelkezései szerint kell kiszámítani. Az egyes elkülönített számlákhoz a járulékalapot képező rakomány egységeire meghatározott, a fentiekben említett rögzített összeget úgy kell kiszámítani, hogy a vonatkozó számla esetében érvényesítendő teljes éves hozzájárulást el kell osztani a számlához hozzájáruló rakomány teljes mennyiségével. 4. A Közgyűlés az igazgatási költségekre vonatkozóan is kiróhat éves hozzájárulást, és határozhat az ilyen költségeknek az általános számla rovatai és az elkülönített számlák közötti felosztásáról. 5. Az arra vonatkozó becslés alapján, hogy az egyes érintett anyagok milyen mértékben járultak hozzá a kárhoz, a Közgyűlés határoz az olyan, két vagy több anyag által okozott károk miatti kártérítésekre kifizetett összegeknek az érintett számlák és rovatok közötti megosztásáról is, mely anyagok különböző számlákhoz vagy rovatokba tartoznak. Éves hozzájárulások az általános számlához 18. cikk 1. A 16. cikk 5. bekezdése értelmében az egyes részes államok tekintetében éves hozzájárulást kell teljesítenie az általános számlához minden olyan személynek, aki az adott államban az előző naptári évben, vagy a Közgyűlés által esetleg meghatározott más évben összességében 20 000 tonnát meghaladó mennyiséget vett át a járulékalapot képező, a 19. cikk 1. bekezdésében említett körbe nem sorolható, a következő rovatokba tartozó anyagokból: a) az 1. cikk 5. bekezdése a) pontjának (vii) alpontjában említett szilárd ömlesztett anyagok; b) a 2. bekezdésben említett anyagok; és c) egyéb anyagok. 2. Az általános számlára éves hozzájárulást kötelesek fizetni azok a személyek is, akiknek a 19. cikk 1. bekezdésével összhangban fizetési kötelezettségük lett volna valamely elkülönített számlára, ha annak alkalmazását a 19. cikkel összhangban nem halasztották volna el vagy nem függesztették volna fel. Az egyes elkülönített számlák, amelyek alkalmazását a 19. cikk értelmében elhalasztották vagy felfüggesztették, külön rovatot képeznek az általános számlán belül. Éves hozzájárulások az elkülönített számlákhoz 19. cikk 1. A 16. cikk 5. bekezdése értelmében az elkülönített számlákra az egyes részes államok tekintetében éves hozzájárulásokat kell fizetni: a) az olajszámla esetében, (i) bármely olyan személynek, aki az olajszennyezéssel okozott károk megtérítésére létesítendő nemzetközi alap létrehozásáról szóló, 1971. évi nemzetközi egyezmény és módosításai 1. cikke 3. bekezdésének meghatározása szerinti, járulékalapot képező olajból 150 000 tonnát meghaladó teljes mennyiséget vett át az érintett államban az előző naptári évben vagy a Közgyűlés által esetleg meghatározott más évben, és aki köteles vagy köteles lenne hozzájárulást fizetni a nemzetközi olajszennyezési kártérítési alapba az említett egyezmény 10. cikkével összhangban; és (ii) bármely olyan személynek, aki a hajókról történő szennyezés megelőzéséről szóló – az 1978. évi jegyzőkönyvvel és annak módosításaival módosított – nemzetközi egyezmény I. mellékletének I. függelékében felsorolt, ömlesztve szállított egyéb olajokból 20 000 tonnát meghaladó teljes mennyiséget vett át az érintett államban az előző naptári évben vagy a Közgyűlés által esetleg meghatározott más évben; b) az LNG-számla esetében bármely olyan személynek, aki az előző naptári évben vagy a Közgyűlés által esetleg meghatározott más évben, az érintett állam kikötőjében vagy termináljában kirakodott LNG rakomány tulajdonjogát közvetlenül a kirakodás előtt birtokolta; c) az LPG-számla esetében bármely olyan személynek, aki az előző naptári évben vagy a Közgyűlés által esetleg meghatározott más évben az érintett államban 20 000 tonnát meghaladó mennyiségű LPG-t vett át. 2. A 3. bekezdés értelmében a fenti 1. bekezdésben említett elkülönített számlák az általános számlával egy időben lépnek hatályba. 3. A 16. cikk 2. bekezdésében említett elkülönített számlák alkalmazásának kezdetét el kell halasztani mindaddig, amíg az előző naptári évben vagy a Közgyűlés által esetleg meghatározott más évben a járulékalapot képező rakományok mennyiségei a vonatkozó számla tekintetében meghaladják a következő határértékeket: a) 350 millió tonna járulékalapot képező rakomány az olajszámla esetében; b) 20 millió tonna járulékalapot képező rakomány az LNG-számla esetében; c) 15 millió tonna járulékalapot képező rakomány az LPG-számla esetében. 4. A Közgyűlés felfüggesztheti egy elkülönített számla alkalmazását, ha a) az érintett számla tekintetében a járulékalapot képező rakomány mennyiségei az előző naptári év során a 3. bekezdésben meghatározott vonatkozó határérték alá estek vissza; vagy b) hat hónap eltelt attól a naptól számítva, amikor a hozzájárulások esedékessé váltak, és a vonatkozó számlára be nem fizetett hozzájárulások teljes összege meghaladja a számla tekintetében az 1. bekezdéssel összhangban kirótt legutolsó összeg tíz százalékát. 5. A Közgyűlés elrendelheti a 4. bekezdéssel összhangban felfüggesztett elkülönített számlák újbóli alkalmazását. 6. Minden olyan személynek, aki egy olyan elkülönített számlára lenne köteles hozzájárulást fizetni, amelynek alkalmazását a 3. bekezdéssel összhangban elhalasztották vagy a 4. bekezdéssel összhangban felfüggesztették, az említett elkülönített számla tekintetében esedékes hozzájárulásokat az általános számlára kell befizetnie. A jövőbeli hozzájárulások kiszámításához az elhalasztott vagy felfüggesztett alkalmazású elkülönített számla az általános számlán belül új rovatot képez, és arra a II. mellékletben meghatározott HNS pontrendszer vonatkozik. Kezdeti hozzájárulások 20. cikk 1. Az egyes részes államok tekintetében kezdeti hozzájárulásokat kell teljesíteni olyan összegben, amelyet a 16. cikk 5. bekezdésével, a 18. és 19. cikkel, valamint a 21. cikk 5. bekezdésével összhangban hozzájárulás fizetésére köteles egyes személyekre vonatkozóan olyan rögzített összeg alapján kell kiszámolni, amely az általános számlára és az elkülönített számlákra nézve azonos nagyságú, valamint a járulékalapot képező, az ezen egyezménynek az érintett államban történő hatálybalépésének évét megelőző naptári évben átvett, illetve LNG esetében az érintett államban kirakodott rakomány minden egyes egységére meghatározott. 2. Az 1. bekezdésben említett, az általános számlán belüli különböző rovatokra, illetve az egyes elkülönített számlákra vonatkozó rögzített összeget és az egységeket a Közgyűlés határozza meg. 3. Kezdeti hozzájárulást kell fizetni három hónapon belül azon dátumot követően, amikor a HNS Alap számlákat bocsát ki az egyes részes államok tekintetében azon személyek részére, akik az 1. bekezdéssel összhangban hozzájárulások fizetésére kötelezettek. Jelentések 21. cikk 1. Az egyes részes államok gondoskodnak arról, hogy a 18. és 19. cikk értelmében, vagy ezen cikk 5. bekezdése alapján hozzájárulás fizetésére kötelezett személyek szerepeljenek egy, az Igazgató által ezen cikk rendelkezései szerint létrehozott és naprakész állapotban tartott jegyzéken. 2. Az 1. bekezdésben meghatározott célokra az egyes részes államok a HNS Alap belső szabályzatában megállapított időpontban és módon az Igazgató tudomására hozzák a 18. és 19. cikk, vagy ezen cikk 5. bekezdése értelmében az adott állam tekintetében hozzájárulás fizetésére kötelezett minden személy nevét és címét, valamint a járulékalapot képező rakomány azon mennyiségeire vonatkozó adatokat, amelyek miatt az említett személyek hozzájárulást kötelesek fizetni az előző naptári évre vonatkozóan. 3. Annak érdekében, hogy bármely időpontban meg lehessen bizonyosodni a 18. és 19. cikkel vagy ezen cikk 5. bekezdésével összhangban hozzájárulás fizetésére kötelezett személyek kilétéről, és meg lehessen határozni, hogy a körülményektől függően ezen személyek mekkora mennyiségű rakomány alapján fizetik a hozzájárulást, a jegyzék az ellenkező bizonyításig a benne foglalt tények bizonyítéka. 4. Ha valamely részes állam nem teljesíti azon kötelezettségét, hogy az Igazgató tudomására hozza a 2. bekezdésben említett információkat, és ez a HNS Alap számára pénzügyi veszteséget eredményez, akkor ezen részes állam köteles kártalanítani a HNS Alapot az ilyen veszteségért. A Közgyűlés az Igazgató ajánlására határozatot hoz arról, hogy az adott részes állam köteles-e ilyen kártérítést fizetni. 5. Egy részes államnak egyik kikötőjéből vagy termináljából ugyanazon állam egy másik kikötőjébe vagy termináljába szállított és ott kirakott, járulékalapot képező rakomány tekintetében a részes államoknak jelentést nyújthatnak be a HNS Alaphoz, számlánként részletezve a járulékalapot képező rakomány összes átvételére kiterjedően a teljes éves mennyiséget, beleértve minden olyan mennyiséget, amelyre nézve a 16. cikk 5. bekezdése alapján hozzájárulásokat kell fizetni. A részes állam a jelentés benyújtásakor vagy: a) értesíti a HNS Alapot, hogy az érintett állam a tárgyévre vonatkozóan egy összegben fizeti ki a HNS Alapnak az egyes számlákra vonatkozó teljes összeget; vagy b) utasítja a HNS Alapot, hogy az egyes számlákkal kapcsolatos teljes összegeket rója ki oly módon, hogy az egyes átvevők, vagy LNG esetében az adott részes állam joghatóságán belül kirakodó egyes jogosultak részére kiszámlázza az általuk fizetendő összeget. Ezen személyeket az érintett állam nemzeti jogszabályai alapján kell meghatározni. A hozzájárulások fizetésének elmulasztása 22. cikk 1. A 18., 19. és 20. cikk vagy a 21. cikk 5. bekezdése szerint esedékes bármely hozzájárulás összegére és a hátralékos hozzájárulások összegére a HNS Alap belső szabályzata szerint meghatározott mértékű kamatot számítanak fel, feltéve, hogy eltérő körülmények esetén eltérő kamatlábakat alkalmazhatnak. 2. Ha egy olyan személy, aki a 18., 19. és 20. cikk vagy a 21. cikk 5. bekezdése alapján hozzájárulást köteles fizetni, részben vagy egészben nem teljesíti ilyen kötelezettségét, ezért hátralékos tartozása van, akkor az Igazgató a HNS Alap nevében minden indokolt intézkedést – beleértve a bírósági eljárást is – meghoz az ilyen személlyel szemben az esedékes összeg behajtása érdekében. Azonban ha a szerződésszegő hozzájáruló személy nyilvánvalóan fizetésképtelen vagy a körülmények ezt más módon indokolttá teszik, úgy a Közgyűlés az Igazgató ajánlására úgy határozhat, hogy a hozzájáruló fél ellen nem indítanak, illetve nem folytatnak eljárást. A részes államok opcionális hozzájárulás-fizetési kötelezettsége 23. cikk 1. A 21. cikk 5. bekezdésének sérelme nélkül egy részes állam a megerősítő, elfogadó, jóváhagyó vagy a csatlakozásról szóló okirat letétbe helyezésekor vagy azt követően bármikor nyilatkozhat úgy, hogy felelősséget vállal azon kötelezettségekre, amelyeket ezen egyezmény ró mindazon személyekre, akik a 18., 19. és 20. cikk vagy a 21. cikk 5. bekezdése értelmében hozzájárulást kötelesek fizetni az adott állam területén átvett vagy kirakodott veszélyes és ártalmas anyagok miatt. Az ilyen nyilatkozat írásos formában készül és meghatározza, mely kötelezettségek vállalására került sor. 2. Ha az 1. bekezdés szerinti nyilatkozat megtételére ezen egyezmény 46. cikk szerinti hatálybalépése előtt kerül sor, akkor azt letétbe kell helyezni a Főtitkárnál, aki ezen egyezmény hatálybalépése után a nyilatkozatról tájékoztatja az Igazgatót. 3. Az 1. bekezdés szerinti olyan nyilatkozatot, amelynek megtételére ezen egyezmény hatálybalépése után kerül sor, az Igazgatónál kell letétbe helyezni. 4. Az ezen cikkel összhangban tett nyilatkozatot az illető állam visszavonhatja az Igazgatónak küldött ilyen értelmű írásos értesítéssel. Az ilyen értesítés három hónappal azt követően lép hatályba, hogy azt az Igazgató megkapta. 5. Minden olyan állam, amelyet egy az ezen cikkel összhangban tett nyilatkozat kötelez, köteles lemondani minden olyan mentességről, amely egyébként megilletné a nyilatkozatban meghatározott bármely kötelezettség tekintetében, egy illetékes bíróságnál ellene indított eljárásban. Szervezet és igazgatás 24. cikk A HNS Alap Közgyűléssel és egy Igazgató által vezetett Titkársággal rendelkezik. Közgyűlés 25. cikk A Közgyűlés minden, az ezen egyezményben részes államból áll. 26. cikk A Közgyűlés feladatai a következők: a) minden rendes ülésszakon a Közgyűlés elnökének és két alelnöknek a megválasztása, akik hivatalukat a következő rendes ülésig töltik be; b) saját eljárási szabályainak meghatározása a jelen egyezmény rendelkezései alapján; c) belső és pénzügyi szabályok kidolgozása, alkalmazása és folyamatos felülvizsgálata a HNS Alapnak a 13. cikk 1. bekezdés a) pontjában meghatározott céljával összefüggésben, és a HNS Alap 15. cikkben felsorolt, ezzel összefüggő feladataival kapcsolatban; d) az Igazgató kinevezése és szükség szerint intézkedés más ilyen személyek kinevezéséről, valamint az Igazgató és más személyek feladatainak meghatározása; e) a 15. cikk b) pontjával összhangban elkészített éves költségvetés elfogadása; f) szükség szerint az Igazgató ajánlásainak megfontolása és jóváhagyása a járulékalapot képező rakomány meghatározásának tartalmi köre tekintetében; g) könyvvizsgálók kinevezése és a HNS Alap számviteli elszámolásainak jóváhagyása; h) a HNS Alappal szembeni követelések rendezésének jóváhagyása, határozathozatal a 14. cikk szerint rendelkezésre álló kártérítési összeg felosztásáról az igénylők között, és azon feltételek meghatározása, amelyek szerint a követelésekkel kapcsolatban feltételes kifizetéseket kell teljesíteni annak érdekében, hogy a káreset áldozatait a lehető leggyorsabban kártalanítsák; i) egy kártérítési igényeket kezelő bizottság felállítása legalább 7, de nem több mint 15 taggal, valamint bármely olyan, ennek alárendelt ideiglenes vagy állandó testület létrehozása, amelyet a Közgyűlés szükségesnek ítél, az említett bizottság működési szabályainak meghatározása, valamint a rábízott feladatok elvégzéséhez szükséges hatáskör biztosítása; az említett testület tagjainak kinevezésekor a Közgyűlés törekszik a földrajzi szempontból kiegyensúlyozott kiválasztásra és a részes államok megfelelő képviseletének biztosítására; a Közgyűlés eljárási szabályait értelemszerűen alkalmazni kell az alárendelt testület munkájára is; j) annak meghatározása, hogy az egyezményben nem részes államok közül, a Szervezet társult tagjai közül, illetve a kormányközi és nem kormányközi nemzetközi szervezetek közül melyek számára engedélyezett, hogy szavazati jog nélkül részt vegyenek a Közgyűlés és az alárendelt testületek ülésein; k) utasítások adása a HNS Alap igazgatásával kapcsolatban az Igazgató és az alárendelt testületek részére; l) az egyezmény és saját döntései megfelelő végrehajtásának felügyelete; m) ötévente az egyezmény végrehajtásának felülvizsgálata, különös tekintettel a díjszámítási rendszer működésére és a belföldi kereskedelem hozzájárulási mechanizmusára; és n) olyan egyéb funkciók ellátása, amelyeket ezen egyezmény alapján ruháznak rá vagy amelyek egyébként szükségesek a HNS Alap megfelelő működéséhez. 27. cikk 1. A Közgyűlés rendes üléseit naptári évente egyszer tartja, s azt az Igazgató hívja össze. 2. A Közgyűlés rendkívüli üléseit az Igazgató hívja össze a Közgyűlés tagjai legalább egyharmadának a kérésére, illetve összehívhatja a saját kezdeményezésére is a Közgyűlés Elnökével folytatott konzultáció után. Az Igazgató a tagokat legalább 30 nappal korábban értesíti az ilyen ülésekről. 28. cikk A Közgyűlés üléseinek határozatképességéhez a tagok többségének jelenléte szükséges. Titkárság 29. cikk 1. A Titkárság az Igazgatóból és a HNS Alap igazgatásához szükséges szakemberekből áll. 2. Az Igazgató a HNS Alap jogi képviselője. 30. cikk 1. Az Igazgató a HNS Alap legfőbb irányító tisztviselője. A Közgyűlés által adott utasítások szerint az Igazgató elvégzi azon feladatokat, amelyeket ezen egyezmény, a HNS Alap belső szabályzata és a Közgyűlés ráruház. 2. Az Igazgató kötelessége különösen: a) a HNS Alap igazgatásához szükséges személyek ki nevezése; b) a HNS Alap vagyonának megfelelő kezelését bizto sító indokolt intézkedések meghozatala; c) az ezen egyezmény hatálya alatt esedékes hozzájáru lások beszedése, betartva különösen a 22. cikk 2. bekezdésének rendelkezéseit; d) a HNS Alappal szembeni követelések kezeléséhez és a HNS Alap egyéb funkcióinak ellátásához szükséges mértékben jogi, pénzügyi és egyéb szakértők alkalmazása; e) minden indokolt intézkedés meghozatala a HNS Alappal szembeni követelések kezelésére a HNS Alap belső szabályzatában meghatározott korlátok és feltételek betartása mellett, beleértve a követeléseknek a Közgyűlés előzetes jóváhagyása nélküli végleges rendezését is, ahol e szabályok így rendelkeznek; f) az egyes naptári évekre vonatkozó pénzügyi beszámolók és költségvetés-tervezetek elkészítése és a Közgyűlésnek történő benyújtása; g) a Közgyűlés elnökével konzultálva a HNS Alap előző naptári évi tevékenységeire vonatkozó jelentés elkészítése és közzététele; és h) olyan dokumentumok és információk készítése, gyűjtése és terjesztése, amelyekre a Közgyűlés és az alárendelt testületek munkájához szükség lehet. 31. cikk Kötelességeik ellátása során az Igazgató, valamint az Igazgató által kijelölt alkalmazottak és szakértők nem folyamodhatnak utasításokért egyetlen kormányzathoz vagy a HNS Alapon kívüli hatósághoz sem, és nem fogadhatnak el utasításokat ilyen szervektől. Tartózkodniuk kell minden olyan cselekedettől, amely hátrányos színben tüntetné fel nemzetközi tisztviselői beosztásukat. Minden részes állam a maga részéről kötelezettséget vállal az Igazgató és az általa kijelölt munkatársak és szakértők feladatai kizáróla gos nemzetközi jellegének tiszteletben tartására, és arra, hogy nem törekszik befolyásolni őket kötelességük végzése során. Pénzügyek 32. cikk 1. Minden részes állam viseli a Közgyűlésben részt vevő saját küldöttsége és az alárendelt testületekben dolgozó képviselőinek fizetését, valamint utazási és egyéb költségeit. 2. A HNS Alap működése során felmerült minden egyéb költséget a HNS Alap visel. Szavazás 33. cikk A Közgyűlésen történő szavazás szabályai a következők: a) minden tag egy szavazattal rendelkezik; b) ha a 34. cikk másként nem rendelkezik, a Közgyűlés határozatait a jelen levő és szavazó tagok többségi szavazatával kell meghozni; c) azoknál a határozatoknál, amelyeknél kétharmados többségre van szükség, a jelen levő tagok kétharmados szavazattöbbsége szükséges; és d) e cikk alkalmazásában a „jelen levő tagok” kifejezés „az ülésen a szavazás időpontjában jelen levő tagokat” jelenti, és a „jelen levő és szavazó tagok” …