10/2017. (V. 5.) AB határozata a Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.Kpk.50.469/2012/9. számú végzése alaptörvényellenességének megállapítá

10/2017. (V. 5.) AB határozata a Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.Kpk.50.469/2012/9. számú végzése alaptörvényellenességének megállapításáról és megsemmisítéséről, valamint a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. CXL. törvény 29. § (4) bekezdés b) pontjával és a 80. § (1) bekezdés d) pontjával kapcsolatos alkotmányos követelmény megállapításáról. Az Alkotmánybíróság teljes ülése alkotmányjogi panasz tárgyában – dr. Salamon László alkotmánybíró különvéleményével – meghozta a következő 1. Az  Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a  Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.Kpk.50.469/2012/9. számú végzése alaptörvény-ellenes, ezért azt megsemmisíti. 2. Az  Alkotmánybíróság a  közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 29. § (4) bekezdés b) pontja „az eljárás megindítása után a hatóság nyolc napon belül érdemben dönt” szövegrésze és a 80. § (1) bekezdés d) pontja „vagy alkalmazásuk előre eredménytelennek mutatkozik” szövegrésze alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt elutasítja. 3. Az  Alkotmánybíróság megállapítja: az  Alaptörvény XXIV.  cikk (1)  bekezdéséből folyó alkotmányos követelmény, hogy ugyanabban a  közigazgatási hatósági eljárásban a  közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 29. § (4) bekezdés b) pontja szerinti, az eljárás megindulásáról szóló értesítés-mellőzési indokot, és a 80. § (1) bekezdés d) pontja szerinti hirdetményi úton történő közlést ismert ügyfelek esetében együttesen nem lehet alkalmazni. 4. Az Alkotmánybíróság az indítványt egyebekben visszautasítja. Az Alkotmánybíróság elrendeli e határozatának a Magyar Közlönyben való közzétételét. I. [1] 1. Az  indítványozók az  Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a  továbbiakban: Abtv.) 26.  § (1)  bekezdése, valamint 27.  §-a alapján alkotmányjogi panaszt terjesztettek elő. Ebben egyrészt az  Abtv. 26.  § (1)  bekezdésére alapítottan a  közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004.  évi CXL. törvény (a  továbbiakban: Ket.) 29.  § (4)  bekezdés b)  pontja „az eljárás megindítása után a  hatóság nyolc napon belül érdemben dönt” szövegrésze, valamint a  80.  § (1)  bekezdés d)  pontjának „vagy alkalmazásuk előre eredménytelennek mutatkozik” fordulata alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését az Alaptörvény XV. cikk (1) és (2) bekezdéseinek, továbbá a XXIV. cikk (1) bekezdésének, valamint (tartalma szerint) a XXVIII. cikk (7) bekezdésébe foglalt jogorvoslati jogának sérelmére hivatkozással kérték. [2] Álláspontjuk szerint a  Ket. 29.  § (4)  bekezdés b)  pontja „az eljárás megindítása után a  hatóság nyolc napon belül érdemben dönt” szövegrésze a  tisztességes hatósági eljárás sérelmét eredményezi, mivel a  rendelkezés folytán az ügyfél – értesítés hiányában – annak megindulásáról nem tud, s így nem vehet részt az eljárásban. Emellett nem érvényesül „a fegyverek egyenlőségének elve” sem, mivel a  hatóság csak az  egyik fél ténybeli és jogi előadásait, illetve bizonyítékait ismerheti meg, így nem biztosított az elfogulatlan döntés meghozatala. A kifogásolt rendelkezés sérti továbbá a  jogorvoslathoz való jogot, mivel pl. a hirdetményi közlés, vagy a másik ügyfél fellebbezése folytán a  fellebbezési jog kimerítése lényegében megfosztja az  ügyfeleket a  jogorvoslati joguktól. Az  indítványozók a Ket. 29. § (4) bekezdés b) pontja kifogásolt szövegrésze rendelkezése folytán az egyenlő bánásmódhoz való jog sérelmét abban látták, hogy az  (hátrányos) megkülönböztetéshez vezet az  eljárás megindítását kérelmező és az ellenérdekelt ügyfél között a kérelmező javára, mivel a kérelmező az ügyféli jogait teljes körben gyakorolhatja, szemben az ellenérdekű ügyféllel (aki az eljárásban nem a kezdetektől vehet részt). [3] Az indítványozók okfejtése szerint a  Ket. 80.  § (1)  bekezdés d)  pontjának „vagy alkalmazásuk előre eredménytelennek mutatkozik” szövegrésze az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését, a  jogbiztonság követelményén belül a  normavilágosságot sérti, mivel a  rendelkezés nem teszi egyértelművé, hogy ezen fordulat alapján a hirdetményi kézbesítés alkalmazása akkor jogszerű, ha az egyéb kézbesítési mód az adott ügyfél vonatkozásában, az  ügyfél tényleges elérhetősége okán, nem pedig rajta kívül álló okból mutatkozik előre eredménytelennek (pl. az eljárás mielőbbi befejezése szempontjából). Egyben kérelmet terjesztettek elő a „megsemmisített jogszabályi rendelkezés alkalmazhatatlanságának visszamenőleges hatállyal történő” kimondására a  villamos energiáról szóló 2007. évi LXXXVI. törvény (a továbbiakban: Vet.) 172. §-a alapján lefolytatott vezetékjog-megállapítási eljárásokra. [4] Továbbá vagylagos kérelmet terjesztettek elő, melyben – hivatkozva az Abtv. 46. § (1) bekezdésére és a (2) bekezdés c)  pontjára – az  indítványozók kérték az  Alkotmánybíróságot, hogy hívja fel az  Országgyűlést a  kifogásolt jogszabályi rendelkezések lényeges tartalma hiányosságainak kiküszöbölésére a Ket. olyan értelmű módosításával, amely megtiltja, hogy a  hatóság a  személyükben és lakcímük szerint ismert ügyfél vonatkozásában eltekintsen az  ügyfélnek az  eljárás megindulásáról szóló értesítésétől és az  eljárásban hozott érdemi döntést a  Ket. 80.  § (1) bekezdés d) pontjának kifogásolt fordulata alapján hirdetményi úton közölje. [5] 2. Az  indítványozók ugyanakkor – az  Abtv. 27.  §-a alapján – a  Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.Kpk.50.469/2012/9. számú végzése [és (ezzel együtt) a  végzés által felülvizsgált Fejér Megyei Kormányhivatal Székesfehérvári Mérésügyi és Műszaki Biztonsági Hatósága VII-S-001/00536-3/2012. számú határozata, valamint a  Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal MKEH-JF-328/5/2012. számú végzése] alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését is kérték. Érvelésük szerint a  támadott jogerős bírósági döntés folytán sérül az  Alaptörvény B)  cikk (1)  bekezdéséből folyó jogbiztonság követelménye, a  XIII.  cikk szerinti tulajdonhoz való joguk, a  XXIV.  cikk (1)  bekezdése szerinti tisztességes eljáráshoz való joguk és az  Alaptörvény 28.  cikke, továbbá a  XXVIII.  cikk (7)  bekezdés szerinti jogorvoslati joguk, valamint a  XXVIII.  cikk (1)  bekezdés szerinti bírósághoz való fordulás joga, egyben az  Alaptörvény XV.  cikk (1) és (2)  bekezdése szerinti egyenlő bánásmódhoz való joguk sérelmét is állították. [6] Az indítványozók a  kifogásolt jogerős bírósági döntés jogbiztonság elvébe ütközését számos érvre alapították. Nézetük szerint sérült a  jogbiztonság azzal, hogy a  hirdetményi kézbesítésre a  Ket. kógens és taxatív felsorolást tartalmazó 80. § (4) bekezdése és a 28/A. § (1) bekezdése megsértésével, míg a hirdetményi kézbesítésre a Ket. 80. § (1) bekezdés d) pontjában foglaltak jogsértő alkalmazásával került sor, mivel a hatóság (az ingatlan-nyilvántartásban feltüntetett lakcím ellenére) nem egyénileg bírálta el, hogy a postai kézbesítés előre eredménytelennek mutatkozik-e. A  jogállamiság részét képező jogbiztonság követelménye sérelmét eredményezte – érvelésük szerint – a kifogásolt hatósági döntés, mivel az olyan hatósági döntés, amely mind az egyértelműen megfogalmazott jogszabályszöveggel, mind az abból levezethető, a jogalkotó feltehető szándékára alapított jogértelmezéssel ellentétes, kiszámíthatatlanná teszi a jogalkalmazást, és ennek folytán a jogalanyok nem lehetnek tisztában a jogi helyzetükkel. [7] A tisztességes eljáráshoz való jog sérelmét látták az  indítványozók abban, hogy az elsőfokú eljárás megindításáról nem kaptak értesítést, abban ügyfélként nem vehettek részt, továbbá jogorvoslathoz való jogukat is csak formálisan gyakorolhatták. A  fegyverek egyenlőségének elve ezért – álláspontjuk szerint – az  egész eljárás során nem érvényesült. Szintén a  tisztességes eljárás sérelmét okozta érvelésük szerint, hogy a  bíróság végzése [a Pp. 221.  § (1) bekezdése alapján a Pp. 222. §-ára figyelemmel] indokolásában nem tért ki arra a két fontos körülményre, hogy a  közhitelű ingatlan nyilvántartásból elérhető lakcímadatok rendelkezésre állása mellett, és a  Ket.-ben foglalt kézbesítési vélelmekre tekintettel, milyen okból tartotta a  postai kézbesítést előre eredménytelennek feltételező és ezen okból hirdetményi kézbesítést elrendelő elsőfokú határozatot törvényesnek; továbbá az  indítványozók lakóhelye szerinti önkormányzat hirdetőtábláján történt kifüggesztés elmulasztása milyen indokból felelt meg a Ket. 80. § (4) bekezdésének. [8] Az indítványozók a  bírósághoz fordulás jogának [az Alaptörvény XXVIII.  cikk (1)  bekezdésének] sérelmét abban látták, hogy az  ügy érdemében az  indítványozók a  bírósághoz fordulás jogával nem élhettek, mert – nézetük szerint – a  polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról és az  egyes közigazgatási nemperes eljárásokban alkalmazandó szabályokról szóló 2005. évi XVII. törvény (a továbbiakban: Knmp.tv.) 3. § (3) bekezdése a jogellenes végzés ellen a jogorvoslat lehetőségét kizárja. [9] Az Alaptörvény XXVIII.  cikk (7)  bekezdése szerinti jogorvoslathoz való joguk sérelmét arra alapították, hogy a  hatóságok nem tettek eleget az  Alaptörvényből levezethető azon kötelezettségüknek, hogy a  jogszabályi előírások betartásával előterjesztett jogorvoslati kérelmet el kell bírálni. [10] Az indítványozók kifejtették továbbá, hogy az egész eljárás alatt sérült az Alaptörvény XV. cikkébe foglalt egyenlő bánásmódhoz való jog is. Ezzel összefüggésben előadták, hogy amennyiben az egyenlő bánásmódhoz való joguk sérelme egyben az alapvető jogaikat is korlátozza, úgy e korlátozás szükségtelen és aránytalan volt. [11] A vezetékjog ingatlanukra történő bejegyzése (illetve az  ezt lehetővé tévő hatósági döntés) álláspontjuk szerint az  Alaptörvény XIII.  cikkében rögzített tulajdonhoz való alapvető joguk sérelmét is eredményezte, mivel ad.1.  törvényi felhatalmazás hiányában korlátozta a  hatóság az  indítványozók tulajdonjogát; ad.2. közérdek nem tette szükségessé a vezetékjognak „biztonsági övezet által érintett terület” vonatkozásában való megállapítását; továbbá nem állapítható meg, hogy az  E-ON Észak-Dunántúli Áramhálózati Zrt. (a  továbbiakban: E-ON) az  érintett ingatlant tíz éven át szakadatlan használta, így a Vet. 172.  § (3)  bekezdésében foglalt feltételek fennállása és az  elbirtoklás hiányában  a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) általános szabályai szerint a  vezetékjog alapításáért az  indítványozókat kártalanítás illette volna meg. E  körben utaltak az  indítványozók a  161/B/2006. AB határozatra (ABH 2009, 1915.) (mely a  vezetékjog elbirtoklással való megszerzésének alkotmányosságát mondta ki), amely határozat nézetük szerint evidenciaként kezelte, hogy a vezetékjog jogellenes megállapítása is az alkotmányos tulajdonvédelem körébe esik. [12] Egyben az  Abtv. 27.  §-a alapján előterjesztett kérelmükben az  Abtv. 46.  § (3)  bekezdése alapján alkotmányos követelmény megállapítását is kérték, amelynek a közigazgatási hatóság eljárásában megfelelni köteles. [13] 3. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló tényállás szerint a Balatonfüredi Körzeti Földhivatal 34091/2012. számú, 2012. április 13-án kelt határozatával – a  Balatonkenese belterületén nyilvántartott (½-½ arányban az  indítványozók tulajdonában álló) ingatlanra, az  E-ON javára, „20 kV-os vezeték biztonsági övezete által érintett 95 m2 területre az  ügyiratban lévő változási vázrajz és területkimutatás szerint” utólagos vezetékjogot jegyzett be. A  földhivatali eljárás megindulásáról a  hatóság az  indítványozókat az  ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (a  továbbiakban: Inytv.) 27/A.  §-ában foglaltak ellenére nem értesítette. Az  indítványozók a  részükre 2012. május 9-én postai úton kézbesített, a  Balatonfüredi Körzeti Földhivatal fenti határozatából értesültek a  Fejér Megyei Kormányhivatal Székesfehérvári Mérésügyi és Műszaki Biztonsági Hatóság által hozott VII-S-001/00536-3/2012. számú határozatáról, amelyben a  fent megjelölt ingatlanra 20 kV-os közcélú légvezetési és földkábeles vezeték hálózatra utólagos vezetékjog fennállását állapította meg [2012. január 30-i keltezéssel, hivatkozva a Vet. 172. § (1) bekezdésében foglaltakra]. Ezzel kapcsolatban az  indítványozók kérelmére a  hatóság 2012. június 1-jén kelt „tájékoztatás” tárgyú levelet küldött, majd 2012. június 11-én postai úton megküldte a  határozatnak az  indítványozók tulajdonában álló ingatlant érintő részeit. [14] A határozatot a hatóság az eljárás megindulásától számított 8 napon belül hozta meg, ezért az eljárás megindulásáról történt értesítéstől a  Ket. 29.  § (4)  bekezdés d)  pontja alapján eltekintett. Ugyanakkor a  határozatot hirdetményi úton közölték a  Ket. 80.  § (1)  bekezdés d)  pontja és (3)  bekezdése alapján. Mivel az  indítványozók álláspontja szerint a  hirdetményi kézbesítés feltételei velük szemben nem álltak fenn, az  indítványozók 2012.  június 25-én fellebbezést terjesztettek elő, amit a Fejér Megyei Kormányhivatal Székesfehérvári Mérésügyi és Műszaki Biztonsági Hatóság VII-S-001/00536-29/2012. számú, 2012. július 3-án kelt végzésével, elkésettség okán elutasított. A  végzés ellen 2012.  július 17-én az  indítványozók fellebbezést terjesztettek elő a  Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatalhoz mint másodfokú hatósághoz, amelyben kérték fellebbezésük érdemi elbírálását, ennek keretében az  E-ON vezetékjog-megállapítási kérelmének elutasítását. A  másodfokú hatóság az  MKEH-JF-328/5/2012. számú, 2012. augusztus 22-én kelt végzésével a fellebbezés érdemi vizsgálat nélküli elutasítását helybenhagyta. [15] Az indítványozók (2012. szeptember 17-i keltezéssel) bírósági felülvizsgálati kérelmet terjesztettek elő, melyben kérték a  Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságtól a  közigazgatási végzés hatályon kívül helyezését a Knmp.tv. 3. § (1) és (4) bekezdései alapján, ezzel együtt a másodfokú hatóság új eljárásra utasítását. A Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2013. február 15-én hozta meg 2.Kpk.50.469/2012/9. számú, az indítványozók felülvizsgálati kérelmét elutasító végzését, amelyben megállapította, hogy a  közigazgatási hatóságok eljárásuk során nem sértettek jogszabályt. A  bírósági végzés ellen a  Knmp.tv. 3.  § (3)  bekezdése alapján további jogorvoslatnak nem volt helye. [16] Az indítványozók előadása szerint mindezek mellett az  elsőfokú határozat ellen 2012. június 25-én felügyeleti intézkedés iránti kérelmet is benyújtottak a  másodfokú hatósághoz, amelynek azonban a  másodfokú hatóság MKEH-JF-328/4/2012. számú, 2012. augusztus 21-én kelt aktusával nem adott helyt, mert – álláspontja szerint – a  támadott határozat mindenben megfelelt a  jogszabályi követelményeknek. A  jogerős másodfokú végzés indokolása szerint az elsőfokú hatóság Ket. 80. § (1) bekezdés d) pontjára alapított hirdetményi közlésének az volt az indoka, hogy a kérdéses vezeték, valamint az ezáltal a vezetékjogot megállapító határozat, több mint ezer ingatlant, s így vélhetően még ennél is magasabb számú ingatlantulajdonost érint. Így a kézbesítés beláthatatlan ideig elhúzta volna az eljárást. Az  indítványozók megjegyzik, hogy az  ingatlan-nyilvántartási eljárásban is fellebbezéssel éltek, amelyet arra hivatkozva utasítottak el, hogy azonos tényállás alapján hozott másik földhivatali határozat másik fellebbező korábban benyújtott fellebbezése alapján már másodfokú elbírálásra, s így ezzel a fellebbezési jog kimerítésre került. [17] 4. Az indítványozók utóiratukban (adalékként) tájékoztatták az Alkotmánybíróságot, hogy az alkotmányjogi panaszuk előterjesztését követően véletlenül (az ingatlan tulajdoni lapjának kiváltásakor) szereztek tudomást arról, hogy a tulajdonukban álló másik (budapesti) ingatlanukra az ELMÜ Hálózati Kft. javára, 15 m2 nagyságrendű területre nézve vezetékjogot jegyeztek be. Mivel arra vonatkozóan jogorvoslattal nem éltek, alkotmányjogi panasz előterjesztésére nem jogosultak. Az  indítványozók utóiratukban hivatkoztak továbbá az  ombudsmannak a  Vet. 172.  §-ára alapított vezetékjog megállapítási ügyekben készült vizsgálataira, melynek eredményéről AJB 5747/2010. számon jelentést (alapjelentés) készített, majd ezt követően utóvizsgálatot végzett, amelyet AJB 5547/2012. szám alatti (utóvizsgálati) jelentésében összegzett. II. [18] 1. Az Alaptörvény indítvánnyal érintett rendelkezései: „B) cikk (1) Magyarország független, demokratikus jogállam.” „XIII. cikk (1) Mindenkinek joga van a tulajdonhoz és az örökléshez. A tulajdon társadalmi felelősséggel jár. (2) Tulajdont kisajátítani csak kivételesen és közérdekből, törvényben meghatározott esetekben és módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehet.” „XV. cikk (1) A törvény előtt mindenki egyenlő. Minden ember jogképes. (2) Magyarország az  alapvető jogokat mindenkinek bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, fogyatékosság, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül biztosítja.” „XXIV.  cikk (1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyeit a  hatóságok részrehajlás nélkül, tisztességes módon és ésszerű határidőn belül intézzék. A hatóságok törvényben meghatározottak szerint kötelesek döntéseiket indokolni.” „XXVIII. cikk (1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálja el. […] (7) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy jogorvoslattal éljen az olyan bírósági, hatósági és más közigazgatási döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti.” [19] 2. A Ket. indítvánnyal kifogásolt rendelkezései: „29. § (1) A hatósági eljárás az ügyfél kérelmére vagy hivatalból indul meg. […] (3) Ha törvény vagy kormányrendelet eltérően nem rendelkezik, az eljárás megindításáról a) a hivatalból indult eljárásban az ismert ügyfelet az első eljárási cselekmény elvégzésétől, b) a kérelemre indult eljárásban – az eljárás megindítására irányuló kérelmet benyújtó ügyfelet kivéve – az  ismert ügyfelet a kérelem beérkezésétől számított nyolc napon belül értesíteni kell. (3a) A hatóság mellőzheti az eljárás megindításáról szóló értesítést azon eljárásokban, amelyekben a kérelmezett jog gyakorlásáról is rendelkező 71/A. § szerinti függő hatályú döntés meghozatalának van helye. (4) Az értesítés csak akkor mellőzhető, ha a) az veszélyeztetné az eljárás eredményességét, b) az eljárás megindítása után a hatóság nyolc napon belül érdemben dönt, vagy a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasítja, vagy az eljárást megszünteti, […] d) azt honvédelmi, nemzetbiztonsági, közbiztonsági okból jogszabály kizárja.” „80. § (1) Ha jogszabály másként nem rendelkezik, hirdetményi úton történő közlésnek van helye, feltéve, hogy a) az  ügyfél lakcíme, illetve székhelye ismeretlen, vagy a  postai küldemény azzal a  megjegyzéssel érkezik vissza, hogy a  címzett ismeretlen helyre költözött, és a  személyiadat- és lakcímnyilvántartást vezető hatóság vagy más állami szerv megkeresése nem járt eredménnyel, b) a jogutód nem ismert, c) az ügyfél nem jelöl meg kézbesítési meghatalmazottat, vagy d) a  hirdetményi kézbesítésen kívül igénybe vehető egyéb közlési módok alkalmazása elháríthatatlan akadályba ütközik, vagy alkalmazásuk előre eredménytelennek mutatkozik.” [20] 3. A Vet. indítvánnyal érintett rendelkezései: „172.  § (1) A  hálózati engedélyes a  kérelem benyújtását megelőzően legalább tíz évvel korábban idegen ingatlanon megépült és üzembe helyezett közcélú átviteli és elosztó vezeték, tartószerkezet és azon elhelyezett átalakító- és kapcsolóberendezés tekintetében, amennyiben azok elhelyezésére vonatkozó vezetékjog alapítása nem történt meg, vagy a  vezetékjogi engedély nem lelhető fel, illetve a  vezetékjog az  ingatlan-nyilvántartásba nem került bejegyzésre, a  116.  § szerinti Hatóságtól e  törvény hatálybalépésétől számított öt éven belül kérheti a vezetékjog megállapítását, vagy a vezetékjog bejegyzésére alkalmas határozat kiadását. A vezetékjog fennállását és keletkezésének időpontját a  határozatban kell megállapítani. A  vezetékjog ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzésére a 116. § szerinti Hatóság jogerős határozata alapján kerülhet sor. (2) A  Hatóság a  jogerős határozattal megkeresi az  ingatlanügyi hatóságot a  vezetékjog ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzése iránt. Amennyiben a  vezetékjog nem az  egész földrészletet érinti, akkor a  határozathoz mellékelni kell az ingatlan érintett részét ábrázoló, az ingatlanügyi hatóság által záradékolt vázrajzot is. (3) A  vezetékjog megállapítása, illetve annak utólagos bejegyzése az  ingatlannal kapcsolatban többlet jogokat és kötelezettségeket nem keletkeztethet, így nem teremt jogalapot kártalanítási igény érvényesítésére sem.” III. [21] 1. Az  Alkotmánybíróság tanácsa az  Abtv.-ben és az  Ügyrendjében foglaltak alapján az  Abtv. 26.  § (1) és 27.  §-a szerinti alkotmányjogi panaszokat 2014. február 3. napján befogadta, miután megállapította, hogy azok az Abtv.-ben foglalt formai és tartalmi követelményeket kielégítik. [22] A testület szerint alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vetett fel az  Abtv. 26.  § (1)  bekezdése szerinti alkotmányjogi panasz a  tekintetben, hogy a  Ket. 29.  § (4)  bekezdésének b)  pontja „az eljárás megindítása után a  hatóság nyolc napon belül érdemben dönt” szövegrésze, továbbá a  80.  § (1)  bekezdésének d)  pontja „vagy alkalmazásuk előre eredménytelennek mutatkozik” szövegrésze sérti-e a  tisztességes eljáráshoz való jogot, a  tényleges, hatékony jogorvoslathoz való jogot, valamint a  tulajdonhoz való jogot. Emellett az  Abtv. 27.  §-a alapján előterjesztett alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét is felvetette, figyelemmel arra, hogy az  iratokból kitűnően sem az építésügyi hatósági eljárásban, sem az ingatlannyilvántartási hatósági eljárásban nem értesítették az eljárás megindulásáról a panaszosokat, mely alapján szintén felmerül a  tisztességes eljáráshoz való jog, a  tényleges, hatékony jogorvoslathoz való jog, valamint a  tulajdonhoz való jog sérelme. [23] 2. Az indítványozók az Abtv. 26. § (1) bekezdésére alapított alkotmányjogi panasz iránti kérelmükben mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenesség megállapítását is kezdeményezték. Ennek keretében a  Ket. olyan értelmű módosítására kérték felhívni az Országgyűlést, amely megtiltja, hogy a hatóság a személyükben és lakcímük szerint ismert ügyfél vonatkozásában eltekintsen az ügyfélnek az eljárás megindulásáról szóló értesítésétől és az eljárásban hozott érdemi döntést a Ket. 80. § (1) bekezdés d) pontja kifogásolt fordulata alapján hirdetményi úton közölje. [24] Az Abtv. 71.  § (2)  bekezdése alapján 2012. január 1-jei hatállyal megszűnt az  eljárás az  Alkotmánybíróság előtt a  mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenesség megszüntetése iránt kezdeményezett ügyekben, ha azt nem az  Alaptörvény 24.  cikk (2)  bekezdés e)  pontjában meghatározott indítványozó (Kormány, az  országgyűlési képviselők egynegyede vagy az  alapvető jogok biztosa) terjesztette elő. Az  Abtv. 46.  §-ában szabályozott mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenesség megállapításának indítványozására a  panaszosnak nincs alanyi joga, erre az  Alkotmánybíróság egyéb hatáskörei gyakorlása során – ex officio – van mód, ha nemzetközi szerződésből eredő jogalkotói feladat elmulasztása valósul meg, vagy kifejezett jogszabályi felhatalmazásból eredő jogalkotói feladat ellenére nem került sor a  jogszabály megalkotására, vagy a  jogi szabályozás Alaptörvényből levezethető lényeges tartalma hiányos. Ezért az  Alkotmánybíróság az  Abtv. 26.  § (1)  bekezdésére alapított alkotmányjogi panaszt ebben a részében – az Abtv. 64. §-a alapján – visszautasította. [25] 3. Az  Abtv. 27.  §-ára alapított alkotmányjogi panasz kérelmet tartalmazott továbbá a  közigazgatási hatóság eljárására vonatkozó alkotmányos követelmény megállapítására. [26] Az Alkotmánybíróság az  alkotmányos követelmény megállapítását kérő indítványi elemhez kapcsolódóan hangsúlyozza, hogy irányadó gyakorlatának megfelelően az  alkotmányos követelmény megállapítására – az  indítványozó jogosultságának hiánya miatt – nincs alanyi jogosultsága, ezért az az Alkotmánybíróságnál nem terjeszthető elő. Az Abtv. 46. § (3) bekezdése ugyanis alkotmányos követelmény megállapítására ex officio teremt lehetőséget. Ezért az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt ebben a részében szintén az Abtv. 64. §-a alapján utasította vissza. [27] 4. Az Abtv. 27. §-ára alapított alkotmányjogi panasz a bírói döntés folytán az Alaptörvény XV. cikkébe foglalt egyenlő bánásmódhoz való jog sérelmét is állította, amely azonban nem tartalmaz értékelhető indokolást arra nézve, hogy a  bírói döntés miért ellentétes az  Alaptörvény kifogásolt rendelkezésével. Az  Alkotmánybíróság mindezek alapján megállapította, hogy az indítvány ebben a részében nem felel meg a határozott kérelem Abtv. 52. § (1b) bekezdésében felsorolt kötelező feltételeinek, ezért ebben a részében azt – az Abtv. 64. § d) pontja alapján – visszautasította. [28] 5. Mind az Abtv. 26. § (1) bekezdésére, mind a 27. §-ára alapított alkotmányjogi panasz sérülni vélte az Alaptörvény B)  cikk (1)  bekezdése szerinti jogbiztonságból folyó normavilágosság követelményét. Az  Alkotmánybíróság az Alaptörvény hatályba lépése után is fenntartotta korábbi értelmezését, mely szerint a jogbiztonság önmagában nem alapjog, így a B) cikk (1) bekezdésének a sérelmére alkotmányjogi panaszt csak kivételes esetben – a visszaható hatályú jogalkotás és a  felkészülési idő hiánya esetén {lásd pl. 3268/2012. (X. 4.) AB végzés, Indokolás [14]–[17]; 3323/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [9]} – lehet alapítani. Mivel a panaszosok sérelmei nem tartoznak a fentiek szerint megjelöltek körébe, az  Alaptörvény B)  cikk (1)  bekezdésével összefüggésben nem volt helye a  támadott jogszabályi rendelkezés alaptörvény-ellenessége vizsgálatának, ezért az  Alkotmánybíróság az  alkotmányjogi panaszokat ebben a részükben is az Abtv. 64. § d) pontja alapján utasította vissza. IV. [29] Az alkotmányjogi panaszok részben megalapozottak. [30] Az Alkotmánybíróság elsőként röviden áttekintette a  Vet. vezetékjogra vonatkozó, az  alkotmányjogi panaszokkal érintett ügyben, az alkotmányjogi panaszok alapjául szolgáló [az adott ügyben az elsőfokú közigazgatási hatóság határozatának meghozatalakor (2012. január 30.) hatályban volt] rendelkezéseit. [31] 1. Az  Alkotmánybíróság a  161/B/2006. AB határozatában (AHB 2009, 1915.) – többek között – a  Vet. 128.  § (1)  bekezdés negyedik és ötödik mondata, a  172.  § (3)  bekezdése és a  173.  § (3)  bekezdése alkotmányossági vizsgálata kapcsán foglalkozott a  Vet. vezetékjog és használati jog alapításának szabályaival, illetve a  vezetékjog tartalmával. [32] Az Alkotmánybíróság ebben megállapította: „[a] Ptk. a  használati jogokról szóló XIII. fejezetében, a  telki szolgalmakat követően tartalmazza a  használati jog alapításának szabályát. A  telki szolgalom létesítésére a Ptk. 168. § (1) bekezdése szerint az ingatlan haszonélvezetének alapítására vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. Ez  utóbbi alapulhat szerződésen, de keletkezhet jogszabálynál, bírósági vagy hatósági rendelkezésnél fogva is; bármelyik esetről légyen is szó, a  haszonélvezeti jogot az  ingatlan-nyilvántartásba be kell jegyezni [Ptk. 158.  § (1) és (2) bekezdései]. A Ptk. 171. § (1) bekezdése alapján ingatlanra közérdekből a külön jogszabályban feljogosított szervek javára – államigazgatási szerv határozatával – szolgalmat vagy más használati jogot lehet alapítani, amiért kártalanítás jár, és – a Ptk. fenti rendelkezésének megfelelően – az  ingatlan-nyilvántartásba be kell jegyezni. Mind a használati jog, mind a vezetékjog alapításának lehetősége ezen a rendelkezésen alapul. A Ptk. 166. § (2) bekezdése példálózó felsorolást ad a telki szolgalomalapításának céljaira vonatkozóan, ezek között sorolja fel – többek között – a vezetékoszlopok elhelyezését is” (ABH 2009, 1919–1920.). [33] A Vet. mint külön jogszabály 121.  § (1)  bekezdése alapján idegen ingatlanon közcélú hálózat létesítésére (előmunkálati jog, használati jog, valamint) vezetékjog állapítható meg. A vezetékjog szabályait a Vet. 123–126. §-ai tartalmazzák. A  Vet. 123.  §-a alapján a  vezetékjog nem más mint közérdekű használati jog alapításának a  célja, hogy a  hálózati engedélyes idegen ingatlanon közcélú hálózatot helyezzen el, és azt közérdekből üzemeltesse. A  vezetékjog tartalmát a  Vet. 124.  §-a rögzíti. Eszerint a  hálózati engedélyes a  vezetékjog alapján az  idegen ingatlanon egyrészt föld alatti és feletti vezetéket építhet [124.  § (1)  bekezdés a)  pont], ahhoz tartozó távközlési összeköttetést helyezhet el; továbbá tartószerkezetet és azon elhelyezett átalakító- és kapcsolóberendezést helyezhet el [124.  § (1)  bekezdés b)  pont]; a  nem tartószerkezeten elhelyezett elosztóberendezést, külön jogszabályban meghatározott átalakító- és kapcsolóberendezést helyezhet el [124.  § (1)  bekezdés c)  pont]; és az  építés során a  biztonsági övezetet sértő növényzetet eltávolíthatja [124.  § (1)  bekezdés d)  pont]. A  hálózati engedélyes a vezetékjog (vagy a jogerős üzemeltetési jog) alapján az építmények üzemeltetésére, karbantartására, kijavítására, átalakítására és felújítására válik jogosulttá. Emellett a közcélú hálózat, termelői vezeték, magánvezeték vagy közvetlen vezeték mentén lévő, a  biztonsági övezetet sértő növényzetet eltávolíthatja, valamint ezen tevékenységek végzése céljából jogosulttá válik belépni a vezetékjoggal érintett ingatlanra. [34] A Vet. 116.  § (1)  bekezdése szerint a  villamosmű, termelői vezeték, magánvezeték és a  közvetlen vezeték építéséhez, üzemeltetéséhez, használatbavételéhez, fennmaradásához és megszüntetéséhez az építésügyi hatóság (a  továbbiakban: Hatóság) mint sajátos építményfajtát engedélyező építésügyi hatóság Vet.-ben előírt engedélye szükséges. [35] A [Vet. 123.  § (3)  bekezdése értelmében a] Hatóság vezetékjogot akkor engedélyezhet a  közcélú hálózat idegen ingatlanon történő elhelyezésére a  hálózati engedélyes javára, ha az  a  közcélú hálózat szükséges fejlesztése érdekében indokolt, és az ingatlan használatát lényegesen nem akadályozza. [36] A vezetékjog ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzéséről a  Vet. 125.  § (1)  bekezdése rendelkezik, mely értelmében a  vezetékjog ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzése iránt a(z építésügyi) Hatóság jogerős határozatának az  ingatlanügyi hatóság részére történő megküldésével intézkedik. Amennyiben a  vezetékjog nem érinti az egész földterületet, akkor a határozattal együtt meg kell küldeni az  ingatlan érintett részét ábrázoló, az  ingatlanügyi hatóság által záradékolt vázrajzot is. A  Vet. 125.  § (1)  bekezdés harmadik mondata ugyanakkor lehetővé teszi a Hatóság jogerős határozata alapján a vezetékjog ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzése előtt történő gyakorlását. [37] 2. A  Vet. 172.  §-a alapján lehetőség van arra, hogy a  hálózati engedélyes a  vezetékjog bejegyzését utólag kezdeményezze. Ezt [lásd: (1)  bekezdés] a  törvény hatálybalépésétől számított öt éven belül kérheti a  kérelme benyújtását megelőzően, legalább tíz évvel korábban idegen ingatlanon létesült létesítmények (úgymint: megépült és üzembe helyezett közcélú átviteli és elosztó vezeték, tartószerkezet és azon elhelyezett átalakító- és kapcsoló berendezések) tekintetében, amennyiben azok elhelyezésére vonatkozó vezetékjog alapítása nem történt meg (1); vagy a  vezetékjogi engedély nem lelhető fel (2); illetve a  vezetékjog az  ingatlan-nyilvántartásba nem került bejegyzésre. Ez esetben a hálózati engedélyes a Hatóságtól öt éven belül kérheti a vezetékjog megállapítását, vagy a vezetékjog bejegyzésére alkalmas határozat kiadását. [38] 3. A  vezetékjog utólagos, ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzésére a  Vet. 172.  § (2)  bekezdése értelmében az (építésügyi) Hatóság [első fokon a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal Mérésügyi és Műszaki Biztonsági Hatósága (a továbbiakban: MMBH), másodfokon a Magyar Kereskedelmi és Engedélyezési Hivatal (a továbbiakban: MKEH) az  illetékes] jogerős határozata alapján kerül sor (a  jogerős határozat Hatóság általi megküldésével). (Amennyiben a vezetékjog nem érinti az egész földrészletet, úgy a határozathoz mellékelni kell az ingatlan érintett részét ábrázoló, az ingatlanügyi hatóság által záradékolt vázrajzot is). [39] A villamosenergia-ipari építésügyi hatósági engedélyezési eljárásokról szóló 382/2007. (XII. 23.) Korm. rendelet (a  továbbiakban: Korm. rendelet) 37.  § (1)  bekezdés f )  pontja értelmében egyszerűsített eljárás folytatható le a  Vet. 172.  §-a szerinti, vezetékjog fennállását megállapító ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzésre alkalmas határozat kiadására. Eszerint a  határozat kiadását megelőzően nem kell az  előkészítő eljárást lefolytatni, tehát pl. helyszíni szemlét tartani, valamint nem kell a közművek, kezelők, üzemeltetők, illetve az ügyfelek nyilatkozatait megkérni és a  kérelemhez csatolni. A  határozat kiadása érdekében a  Korm. rendelet 2.  mellékletének megfelelő kérelmet kell benyújtani az MMBH-hoz, amelyhez csatolni kell a Korm. rendelet 3. számú mellékletének 6. pontjában meghatározott műszaki dokumentációt. A  Korm. rendelet. 37.  § (3)  bekezdése rögzíti továbbá, hogy amennyiben az  egyszerűsített engedélyezési eljárás során a  szakhatóság az  előírt határidőn belül nem ad ki állásfoglalást, és ellenérdekű ügyfél az elsőfokú eljárásban nem vesz részt, a hozzájárulását megadottnak kell tekinteni. [40] 4. Mint arra a 161/B/2006. AB határozat (ABH 2009, 1915.) is rámutatott, „[a]z Inytv. 3. §-a rögzíti a bejegyzés elvét, amely azt jelenti, hogy egyes – a törvényben felsorolt – jogok az ingatlan-nyilvántartásban a tulajdoni lapra történő bejegyzéssel keletkeznek, azaz a bejegyzés hoz létre, létesít egyes jogokat, ezek az úgynevezett konstitutív hatályú bejegyzések. Ilyen jogok például az  átruházáson alapuló tulajdonjog, a  szerződésen alapuló vagyonkezelői jog, földhasználati jog, haszonélvezeti jog és a használat joga, a telki szolgalmi jog, a jelzálogjog (önálló zálogjog) [Inytv. 3.  § (2)  bekezdés]. Abban az  esetben, ha ugyanezek a  jogok nem átruházáson, szerződésen alapulnak, hanem például törvény alapján keletkezik az adott jog, akkor bejegyzés nélkül is létrejönnek, azaz az ingatlan-nyilvántartás csupán megállapítja azok létezését (nem a bejegyzés létesíti azokat), ilyen esetben a bejegyzés deklaratív hatályú. Ide tartozik a  vezetékjog és a  használati jog bejegyzése is, hiszen a  vezetékjogot a  jogerős hatósági határozat hozza létre, a  használati jog pedig megállapodás alapján kiadott hatósági határozaton alapul. A  megállapodáson alapuló használati jog bejegyzésének késedelme nem érinti a jog gyakorlását, hiszen a használati jog gyakorlására az  ingatlantulajdonos tudtával, a  vele kötött megállapodás alapján kerülhet csak sor. A  vezetékjog esetében a  joggyakorlás alapja a  jogerős hatósági határozat, a  hatósági határozaton alapuló használati joghoz hasonlóan. A határozaton alapuló vezetékjog és a használati jog – a jog gyakorlásának megkezdése utáni – bejegyzése az adott esetben nem releváns, hiszen az  nem konstitutív, hanem deklaratív aktus. Az  Inytv. 3.  § (4)  bekezdése pedig kimondja azt is, hogy egyes jogilag jelentős tények, illetőleg hatósági határozat vagy jogszabály erejénél fogva keletkező jogok bejegyzésének elmaradása – ha e törvény eltérően nem rendelkezik – a hozzájuk fűződő joghatást nem érinti” (ABH 2009, 1920.). [41] A fentiek alapján a földhivatal az MMBH-tól érkezett, de az engedélyes jogosultságát tartalmazó jogerős határozat alapján (bejegyzési kérelem) az  egyes ingatlanokra vonatkozó vezetékjogot mint az  Inytv. szerint bejegyezhető jogot az  ingatlan-nyilvántartásba bejegyzi, miután meggyőződött a  kérelem Inytv.-nek való megfeleléséről. A  vezetékjog bejegyzésére vonatkozó kérelemnek helyt adó döntésével a  határozat tartalmának megfelelő változást bejegyzi a tulajdoni lapra és átvezeti az ingatlan-nyilvántartási térképen. A kérelemnek helyt adó határozat a tulajdoni lap másolatával is közölhető [egyszerűsített határozat Inytv. 49. § (3) bekezdés]. Az ingatlanügyi hatóság, amennyiben döntését nem az Inytv. szerinti tulajdoni lap másolatával közli az ügyféllel, hanem a közlésnek alakszerű döntéssel tesz eleget, akkor annak a Ket. [72. § (1) bekezdése] szabályszerűségének kell megfelelni. [42] A Ket. 78.  § (4)  bekezdése szerint a  hatóság a  döntését a  28/A.  § (1)  bekezdésében meghatározott módon közölheti, ugyanakkor az Inytv. szerint a jogok bejegyzéséről szóló határozatot – a változás tulajdoni lapon történő átvezetése után – kézbesíteni kell az  ingatlan tulajdonosának. A  kézbesítés alatt a  hivatalos iratnak a  címzetthez való megküldését értjük. Ennek egyik általános módja a postai úton történő kézbesítés, szabályait a postáról szóló 2003. évi CI. törvény (a továbbiakban: posta törvény) és annak végrehajtásáról szóló kormányrendelet tartalmazza. A posta törvény 3. §-ának 10. pontja határozza meg a hivatalos irat fogalmát. V. [43] 1. Az  indítványozók az  Abtv. 26.  § (1)  bekezdése alapján benyújtott alkotmányjogi panaszukban a  bírósági ügyükben alkalmazott Ket. 29.  § (4)  bekezdés b)  pontja „az eljárás megindítása után a  hatóság nyolc napon belül érdemben dönt” szövegrésze, valamint a  Ket. 80.  § (1)  bekezdés d)  pontja „vagy alkalmazásuk előre eredménytelennek mutatkozik” szövegrésze alaptörvény-ellenességét az  Alaptörvény több rendelkezésébe ütközése folytán állították. [44] Az Alkotmánybíróság jelen eljárásában mind a  konkrét normakontrollra, mind a  bírói döntés alaptörvényellenességére vonatkozó vizsgálatát a  Ket. kifogásolt rendelkezéseinek az  elsőfokú hatósági határozat meghozatalakor (2012. január 30.) hatályban volt rendelkezései tekintetében végezte el. [45] 1.1. A Ket. 29. §-a a hatósági eljárás megindítását szabályozza, mely értelmében a hatósági eljárás kétféle módon: az  ügyfél kérelmére, vagy hivatalból indulhat. A  Ket. 29.  § (1)–(2)  bekezdései a  kérelemre, továbbá a  hivatalból induló eljárások megindításáról mint a  közigazgatási hatósági eljárás megindításának két alapvetően különböző fajtájáról rendelkezik. Az  ezek közötti lényeges különbség, hogy míg a  kérelemre induló eljárásokban az  ügyfél az  ügy ura, addig a  hivatalból induló eljárásokban a  szabályozás célja, hogy a  hatóságnak minden törvényes eszköze meglegyen a  közérdek maradéktalan érvényesítésére. A  Ket. 29.  § (3)–(5)  bekezdései a  hatósági eljárás megindításáról való értesítés szabályait rögzítik, melynek lényege (szemben az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény korábbi rendelkezéseivel), hogy az ismert ügyfelet az eljárás megindításáról értesíteni kell, azaz, főszabályként általános értesítési kötelezettséget ír elő, mind a  kérelemre, mind a  hivatalból indult eljárásokban a hatóság számára. A Ket. 29. § (3) bekezdése rendelkezik az értesítés határidejéről is, eszerint a  hivatalból indult eljárásban ezt az  első eljárási cselekménytől, míg a  kérelemre indult eljárásban a  kérelem beérkezésétől számított nyolc napon belül kell megtenni. Ugyanakkor a  nyolc napos határidőnek a  hatósági eljárás során kiemelkedő jelentősége van, mivel a  hatóságnak a  kérelemre indult eljárásokban ennyi ideje van a kérelem megvizsgálására és a kérelemhez kapcsolódó első eljárási cselekmény meghozatalára {így pl.: a kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasítására (Ket. 30. §), a kérelem érdemi elbírálása esetén az eljárás megindításáról szóló értesítésre [Ket. 29. § (3) bekezdés] vagy a kérelem nyolc napon belüli eldöntésére [Ket. 29. § (4) bekezdés b) pont]}. [46] A közérdek érvényesítése és más jogalanyok jogos védelme céljából a hatósági eljárás megindításáról való értesítés alóli kivétel szabályokat rögzít a Ket. 29. § (4) bekezdése, mely szerint az értesítés mellőzhető, ha az veszélyeztetné az  eljárás eredményét [a)  pont]; az  eljárás megindítása után a  hatóság nyolc napon belül érdemben dönt, vagy a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasítja, vagy az eljárást megszünteti [b) pont]. [47] 1.2. A Ket. 80. § (1) bekezdés a)–d) pontjai a fenti értesítési kötelezettség speciális kézbesítési eseteit tartalmazzák. Eszerint jogszabály eltérő rendelkezése kivételével hirdetményi úton történő közlésnek van helye, amennyiben: az  ügyfél lakcíme, illetve székhelye ismeretlen, vagy a  postai küldemény azzal a  megjegyzéssel érkezik vissza, hogy a  címzett ismeretlen helyre költözött, és a  személyiadat- és lakcímnyilvántartást vezető hatóság vagy más állami szerv megkeresése nem járt eredménnyel [a) pont]; vagy a jogutód nem ismert [b) pont]; az ügyfél nem jelöl meg kézbesítési meghatalmazottat [c)  pont]; vagy amennyiben a  hirdetményi kézbesítésen kívül igénybe vehető egyéb közlési módok alkalmazása elháríthatatlan akadályba ütközik, vagy alkalmazásuk előre eredménytelennek mutatkozik [d) pont]. [48] Az indítványozók által alaptörvény-ellenesnek vélt Ket. 80.  § (1)  bekezdés d)  pontjának „vagy alkalmazásuk előre eredménytelennek mutatkozik” szövegrésze tehát e  speciális értesítési kötelezettség egyik esetkörére tartalmaz rendelkezéseket. A  Ket. 80.  § (1)  bekezdés d)  pontjának „vagy alkalmazásuk előre eredménytelennek mutatkozik” fordulata [hasonlóan az  (1)  bekezdés b)–d)  pontjaiban felsorolt esetkörökhöz] jellemzője, hogy alkalmazásának nem feltétele, hogy az  ügyfél lakcíme, illetve székhelye ismeretlen legyen, hanem elegendőnek tartja azt, hogy a jogalkalmazó úgy látja, a kézbesítés hagyományos formájával az ügyfél nem, vagy csupán igen nehezen érhető el. [49] 2. Az Alkotmánybíróságnak az indítványozóknak az Abtv. 26. § (1) bekezdése szerinti alkotmányjogi panasza alapján azt kellett vizsgálnia, hogy a  Ket. 29.  § (4)  bekezdés b)  pontjának „az eljárás megindítása után nyolc napon belül dönt” szövegrésze azzal, hogy lehetővé teszi az  eljárás megindulásáról szóló értesítés mellőzését, valamint a  Ket. 80.  § (1)  bekezdés d)  pontjának vagy (a  hirdetményi kézbesítésen kívüli igénybe vehető egyéb közlési módok) „alkalmazása előre eredménytelennek mutatkozik” fordulata egyéb kézbesítési mód mellőzésével teszi lehetővé a hirdetményi kézbesítést, sérti-e a panaszosok Alaptörvény XXIV. cikkében megfogalmazott tisztességes hatósági eljáráshoz való jogát, illetve ezen belül is különösen a fegyverek egyenlőségének elvét. [50] 2.1. Az  Alkotmánybíróság már többször foglalkozott a  kézbesítési szabályok alkotmányosságával. Legutóbb a  35/2015. (XII. 16.) AB határozatában (a  továbbiakban: Abh2.), a  cégnyilvánosságról, a  bírósági cégeljárásról és a  végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény 2012. március 1. és 2014. június 30. között hatályban volt 118.  § (8)  bekezdése szerinti, egyedüli vagy többségi befolyással rendelkező tag, valamint a  vezető tisztségviselő eltiltásáról hozott végzés kizárólag Cégközlöny útján történő közlésének alkotmányossági vizsgálata kapcsán tekintette át a  tisztességes eljáráshoz való joggal kapcsolatos, releváns gyakorlatát. Utalt a  17/2015. (VI. 5.) AB határozatban (a  továbbiakban: Abh1.) foglaltakra, mely szintén vizsgálta a  kézbesítés(i vélelem) alkotmányosságát a  tisztességes hatósági eljáráshoz való joggal [Alaptörvény XXIV.  cikk (1)  bekezdése] összefüggésben. (Az Alkotmánybíróság ezen eljárása során annak a  rendelkezésnek az  alkotmányosságát vizsgálta, mely szerint a  földbizottság állásfoglalását a  jegyző a  hivatal hirdetőtábláján 5 napra kifüggeszti, valamint a  kifogás előterjesztésére jogosultaknak 5 napos (jogvesztő) határidőn belül van lehetőségük kifogás előterjesztésére.) Az  Abh1. – utalva az  Alkotmánybíróság 3/2014. (I. 21.) AB határozatában foglaltakra (Indokolás [61]) – megállapította: a tisztességes eljáráshoz való jog részét képező részjogosultságok – jelen esetben a kifogás benyújtásának időbeli – korlátozására az  Alaptörvény I.  cikk (3)  bekezdésébe foglalt, szigorú követelményeket támasztó szükségességi-arányossági teszt alkalmazásával van lehetőség. „A szükségességi-arányossági teszt alapján az  Alaptörvényben biztosított tisztességes eljáráshoz való jog részét képező eljárási szabályokban foglalt időbeli korlátozás akkor felel meg az  Alaptörvénynek, ha másik alapvető jog vagy szabadság védelme vagy érvényesülése, illetve egyéb alkotmányos érték védelme más módon nem érhető el, tehát a korlátozás feltétlenül (vagyis elkerülhetetlenül) szükséges valamely alapvető jog érvényesülése vagy alkotmányos érték védelme érdekében. A jogkorlátozás alkotmányosságához ezen túlmenően szükséges az is, hogy megfeleljen az arányosság követelményeinek: az elérni kívánt cél fontossága és az ennek érdekében okozott alapjog-sérelem súlya megfelelő arányban legyenek egymással. A  jogalkotó a  korlátozás során köteles az  adott cél elérésére alkalmas legenyhébb eszközt alkalmazni, és a korlátozásnak nem szabad érintenie az alapjog lényeges tartalmát” (Indokolás [103]). [51] Az Abh1. hangsúlyozta továbbá, hogy: „[a]z Alkotmánybíróság álláspontja szerint a törvényhozó nagy szabadságot élvez az egyes közigazgatási eljárási határidőkre vonatkozó, a döntésekről és más jelentős eljárási cselekményekről való értesítés és azok közlési szabályainak kialakítására. Különösen nagy ez a szabadság a nem az Alaptörvényből fakadó jogorvoslati eljárásra vonatkozó szabályok esetén. A  jogorvoslati lehetőség igénybevételének határideje a  közlés módjára és a  benyújtás feltételeire irányadó rendelkezésekkel együtt nem lehet annyira bizonytalan, hogy az  igénybevételére jogosultakat ténylegesen megfossza attól, hogy éljenek ezzel a  jogukkal, ez  ugyanis ellentétes az  Alaptörvény XXIV.  cikke (1)  bekezdésében megfogalmazott tisztességes eljárás és ésszerű határidő követelményével” (Indokolás [108]). Az  Abh1. elvi éllel mutatott rá, hogy alapjogot sértő, ha a  jogalkotó alkotmányos indok nélkül az  ismert érdekeltektől megköveteli, hogy maguk kövessék a  közigazgatási szereplők, különösen a  hatóságok cselekményeit. Az  alapjog alkotmányos indok nélküli (szükségtelen) korlátozása, ha ezen érdekeltek tekintetében a  személyes tájékoztatás nem érvényesül, s ezáltal az  érintettek jogainak gyakorlása, a jognyilatkozataik megtételére nyitva álló határidő teljesítése jelentősen (aránytalanul) elnehezül (Indokolás [109], lásd még: Abh2., Indokolás [28]). [52] 2.2. Az  Alkotmánybíróság jelen eljárása során megvizsgálta, hogy a  tisztességes hatósági eljáráshoz való alapjog sérelmét eredményezte-e a  Ket. 29.  § (4)  bekezdésének kifogásolt szövegrésze azzal, hogy a  hatóság által nyolc napon belül meghozott érdemi döntés esetében mellőzni engedi az eljárás megindításáról szóló értesítést. [53] Megállapította, hogy az  elsőfokú hatóságnak az  eljárás megindulásáról szóló értesítés megküldésére ugyanazon nyolc napos időtartam áll a Ket. 29. § (3) bekezdés a) és b) pontjai alapján rendelkezésére, mint az érdemi döntés közlésére, ezért valójában mind az  eljárás megindulásáról, mint az  érdemi döntés meghozataláról ugyanazon határidő alatt, gyakorlatilag egyszerre kellene az  ügyfelet tájékoztatnia. Ugyanakkor a  gyorsan, egyszerűen befejezhető ügyek (melyek tényállásának megítélése egyszerű és további bizonyítást nem igényelnek) esetében épp az  okozna szükségtelen alapjogsérelmet, az  vezetne az  ügyfél tisztességes hatósági eljáráshoz való jogának sérelméhez, ha az  eljárás önmagában azért húzódna el, mert az  eljárásról való értesítés megküldése hátráltatná az  ügy (érdemi) befejezését, miközben valamennyi bizonyíték rendelkezésre áll a  hatóság számára a  tényállás tisztázására és az  érdemi döntés meghozatalára. Ezen értesítések együttesen, egyszerre történő megküldésének hiánya a  hatóság részéről az  ügyfél számára nem eredményeznek alapjog-korlátozást, hiszen az  érdemi döntés kézbesítésével az  ügyfél ténylegesen is tudomást szerez az  ügyféli jogosultságáról és ezzel lehetővé válik valamennyi ügyféli jogállásából eredő joga gyakorlására. Megállapította továbbá az  Alkotmánybíróság, hogy az  eljárás gyorsítása és egyszerűsítése mint jogalkotói cél ez  esetben nem aránytalan, hiszen bár az  eljárás megindulásáról szóló értesítés hiánya önmagában alapjog-korlátozó lenne, azonban mivel ugyanezen határidő alatt az érdemi döntés kézbesítésével az ügyfél ténylegesen tudomást szerez a hatósági eljárásról, továbbá az ügyfélnek a  döntésről való tájékoztatással lehetősége nyílik annak eldöntésére, hogy kíván-e jogorvoslással élni, és így egy esetleges fellebbezés folytán gyakorolhatja valamennyi ügyféli jogait, ezért nem következett be alapjogsérelem. Az  Alkotmánybíróság mindezek alapján megállapította, hogy a  Ket. 29.  § (4)  bekezdés b)  pontjának „az eljárás megindítása után a  hatóság nyolc napon belül dönt” szövegrésze nem sérti az  Alaptörvény XXIV.  cikkébe foglalt tisztességes hatósági eljáráshoz való jogot, ezért az alkotmányjogi panaszt ebben a részében elutasította. [54] 2.3. Ezt követően az  Alkotmánybíróság arra kereste a  választ, hogy a  Ket. 80.  § (1)  bekezdés d)  pontjának vagy (a  hirdetményi kézbesítésen kívül igénybe vehető egyéb közlési módok) „alkalmazása előre eredménytelennek mutatkozik” fordulata azzal, hogy egyéb közlési mód igénybevételét megelőzően teszi lehetővé a  hirdetményi kézbesítést, sérti-e a panaszosok Alaptörvény XXIV. cikkében megfogalmazott tisztességes hatósági eljáráshoz való jogát. [55] Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt megállapította, hogy a Ket. 80. § (1) bekezdés d) pontja kifogásolt kézbesítésre vonatkozó szövegrésze olyan, a  hatósági eljárásokra vonatkozó, általános szabályt fogalmaz meg, amelyek meghatározott hatósági eljárásokban alkalmazandók, más, különös hatósági eljárási szabályok azonban ettől eltérhetnek („ha jogszabály másként nem rendelkezik”) [Ket. 80. § (1) bekezdés]. [56] A kifogásolt norma a Ket. hatósági eljárásra vonatkozó általános szabályai között lehetővé teszi, hogy amennyiben a  jogalkalmazó úgy ítéli meg, hogy a  hirdetményi kézbesítésen kívüli egyéb közlési módok [erre nézve lásd: Ket. 28/A.  § (1)  bekezdését] előre eredménytelennek mutatkoznának, lehetőség legyen arra, hogy az  ügyfelet hirdetményi kézbesítés útján értesítsék. Az  Alkotmánybíróság megállapította, hogy előfordulhatnak olyan esetek, amikor az  eljáró hatóság már előre látja a  lakcímre, vagy székhelyre történő értesítés eredménytelen voltát [pl.  hajléktalan, állandó lakcímmel nem rendelkező személy (akinek pl. nincs kézbesítési ügygondnoka) részére történő kézbesítés, vagy már több sikertelen lakcímre történő kézbesítés]. [57] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a  rendelkezés (az ügyfél tájékoztatására mint a  tisztességes hatósági eljáráshoz való jog egyik elemére nézve) korlátozást tartalmaz, mivel a ténylegesen ismert lakcímmel, vagy egyéb, személyes értesítési módon elérhető ügyfél hirdetményi úton történő tájékoztatását a  lakcímen történő értesítés mellőzésével egy olyan kézbesítési mód igénybevételéhez köti, amely az  ügyfél tényleges tájékoztatását csak elenyésző számban teszi lehetővé. Ugyanakkor előfordulhat, hogy más érintettek érdekéből, vagy akár közérdekből szükségessé válhat az ügyfél lakcímén történő tájékoztatásának korlátozása (pl. egyes jogot keletkeztető hatósági eljárások elhúzódásának elkerülése céljából). A  Ket. indítvánnyal érintett rendelkezése ezt a  korlátozást szigorú feltételhez köti, ugyanis a hirdetményi kézbesítés alkalmazását a hatóság csakis pl. a  lakcímen történő (tényleges) tájékoztatás mint egyéb kézbesítési mód „előre eredménytelensége” esetén teszi lehetővé. Abban az  esetben, ha egyes, különleges hatósági eljárásokban, a hatóság nem megfelelően méri fel, hogy az adott ügyben a kézbesítés valóban előre eredménytelennek mutatkozna-e, a közigazgatási bíróság törvényességi jogkörében a döntést ebben a részében is felülbírálhatja. [58] Az Alkotmánybíróság jelen határozat Indokolásának V.2.1.  pontjában (Indokolás [51]) már utalt rá, hogy az  Abh1.  az  alapjog szükségtelen korlátozásának minősítette, amennyiben ismert érdekeltek tekintetében a  személyes tájékoztatás nem érvényesül, ezáltal az  érintettek jogainak gyakorlása, a  jognyilatkozatainak megtételére nyitva álló határidő teljesítése jelentősen (aránytalanul) elnehezül. [59] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a kifogásolt Ket. 80. § (1) bekezdés d) pontja csak abban az esetben teszi lehetővé az ismert ügyfél részére a személyes tájékoztatás (értesítés) helyett a hirdetményi kézbesítést, amennyiben a  hatóság bizonyossággal előre meg tudja állapítani, hogy a  rendelkezésre álló értesítési címéről az  ügyfél nem idézhető (pl. már több esetben „ismeretlen helyre költözött” jelzéssel érkezett vissza az eljárás folyamán a hatóság által megküldött más értesítés). Ez  esetben nem alkotmányos indok nélküli, azaz nem szükségtelen az  alapjogkorlátozás, ugyanakkor az  eljárásban részt vevő más felek (érintettek) jogainak mielőbbi gyakorlása folytán az  nem tekinthető aránytalannak. Mindezekre tekintettel az  Alkotmánybíróság megállapította, hogy a  Ket. 80.  § (1)  bekezdés d)  pontjának kifogásolt szövegrésze nem sérti a  tisztességes hatósági eljáráshoz való jogot, ezért az ennek megsemmisítésére irányuló kérelmet elutasította. [60] 2.4. Az  indítványozók a  Ket. indítvánnyal támadott rendelkezéseinek alaptörvény-ellenességét a  tisztességes eljáráshoz való jog kapcsán a fegyverek egyenlőségének elvével összefüggésben is állították. [61] Az Alkotmánybíróság ennek kapcsán – többek között – a  21/2014. (VII. 15.) AB határozatában kifejtette: „[a]z Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint a  fegyverek egyenlősége a  tisztességes eljárás egyik meghatározó eleme, amely alapvetően a  büntetőeljárásban biztosítja, hogy a  vádnak és a  védelemnek egyenlő esélye és alkalma legyen arra, hogy a  tény- és jogkérdésekben véleményt formálhasson és állást foglalhasson. A  fegyverek egyenlősége nem minden esetben jelenti a  vád és a  védelem jogosítványainak teljes azonosságát, de mindenképpen megköveteli, hogy a  védelem a  váddal összevethető súlyú jogosítványokkal rendelkezzen” {Erre nézve lásd: 36/2013. (XII. 5.) AB határozat, Indokolás [31]}. „Az Alkotmánybíróság a fegyverek egyenlőségének elvét ugyan alapvetően a  büntetőeljárás kapcsán értelmezte, azonban a  tisztességes eljáráshoz való jog alapján alkalmazhatónak találta azt minden bírósági eljárás tekintetében, így polgári perek esetében is [15/2002. (III. 29.) AB határozat]. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a tisztességes eljáráshoz való jogból fakadóan így a fegyelmi eljárás során sem hagyható figyelmen kívül a fegyveregyenlőség elve” (Indokolás [97]–[99]). [62] 2.4.1. A fentiekre figyelemmel az Alkotmánybíróság azt vizsgálta, hogy sérti-e a fegyverek egyenlőségének elvét, ha azokban a hatósági ügyekben, amelyekben a hatóság nyolc napon belül döntést hoz, az eljárás megindulásáról nem kell az ügyfelet értesítenie. [63] A Ket. alkotmányjogi panasszal támadott, a  hatósági döntés meghozatalakor (2012. január 30-án) hatályban volt rendelkezése, mind a  jelenleg hatályos rendelkezése lehetővé teszi a  nyolc napon belüli hatósági döntéshozatalt, ha a  kérelemhez szükséges döntés meghozatalához valamennyi információ a  hatóság rendelkezésére áll, ezért a  tényállás további tisztázása és további bizonyítási eljárás lefolytatása a  döntés meghozatalához nem szükséges. Az  azonnali döntéshozatal tehát csak abban az  esetben lehetséges a  hatóság részéről, amennyiben a  fél az  ügy elintézéséhez szükséges valamennyi bizonyítási feltételt teljesíti. Amennyiben az  eljáró hatóság a  nyolc napos határidőn belül érdemben dönt, az  érdemi döntést a  Ket. 78.  § (1)  bekezdése értelmében a  hatóságnak közölnie kell az  ügyféllel (aki ennek folytán az  eljárás megindulásáról is értesítve lesz), akinek az  érdemi döntésről való tudomásszerzéssel lehetősége nyílik ügyféli jogállásából eredő valamennyi jogának érvényesítésére. Ennek gyakorlása során az  ő döntési kompetenciájába tartozik például, hogy a  Ket. 98.  §-a alapján kíván-e fellebbezési jogával élni. Mindezek alapján az  Alkotmánybíróság megállapította, hogy a  kifogásolt rendelkezés nem sérti a  fegyverek egyenlőségének elvét, ezért az  Alkotmánybíróság az  alkotmányjogi panaszt ebben a  részében is elutasította. [64] 2.4.2. Az Alkotmánybíróság azt is vizsgálta, hogy a fegyverek egyenlőségének sérelme folytán sérti-e a tisztességes hatósági eljáráshoz való jogot a  Ket. 80.  § (1)  bekezdés d)  pontjának azon rendelkezése, amely lehetővé teszi a  hirdetményi kézbesítést abban az  esetben, ha a  hatóság úgy ítéli meg, hogy a  hirdetményi kézbesítésen kívüli közlési módok az ügyfél esetében eleve eredménytelennek mutatkoznának. [65] Mint arra az  Alkotmánybíróság a  fentiekben már utalt, a  vizsgált norma csak akkor teszi lehetővé az  ügyfél hirdetményi módon történő értesítését, amennyiben biztosan lehet előre látni, tehát gyakorlatilag bizonyossággal előre megállapítható, hogy az  egyéb (pl. lakcímre történő) értesítés eredménytelenségre vezetne. Amennyiben az eredménytelenség nem feltétlenül igazolható előre, a támadott norma alapján hirdetményi kézbesítésnek nincs helye. A  hatósági eljárás egyik alapelve az  ügyfél értesítési kötelezettsége, amely a  fegyverek egyenlőségének elvére vezethető vissza. Az indítványozók által kifogásolt norma épp az ügyfél értesítési kötelezettségére vonatkozó alapelvvel összhangban mondja ki, hogy csupán abban az  esetben kerüljön sor az  ügyfélnek a  hirdetménnyel történő kézbesítésére, amennyiben a  hatóság bizonyosan meg tudja állapítani, hogy az  ügyfél tájékoztatását szolgáló valamennyi más tájékoztatási mód megkísérlése sem lenne sikeres. Ezért Alkotmánybíróság a  fentiekben kifogásolt normát nem találta az  Alaptörvény XXIV.  cikkébe ütközőnek, így az  alkotmányjogi panaszt ebben a részében is elutasította. [66] 3. Az indítványozók a Ket. 80. § (1) bekezdés d) pontjának kifogásolt rendelkezése folytán az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében rögzített jogorvoslathoz való jog sérelmét is állították, mivel nézetük szerint a hirdetményi közlés gyakorlatilag megfosztja az ügyfeleket a jogorvoslati joguktól. [67] Az Alkotmánybíróság már számos határozatában foglalkozott az  Alaptörvény XXVIII.  cikk (7)  bekezdésébe foglalt jogorvoslathoz való jog tartalmával. Az  Alkotmánybíróság ennek során – többek között – a  14/2015. (V. 26.) AB határozatában a pótmagánvádló jogi képviseletével összefüggésben kifejtette, hogy az Alaptörvény XXVIII. cikk (7)  bekezdése szerint mindenkinek joga van ahhoz, hogy jogorvoslattal éljen az  olyan bírósági, hatósági és más közigazgatási döntés ellen, amely a  jogát vagy jogos érdekét sérti. Míg a  jogorvoslathoz való jog alkotmányos tartalmával összefüggésben megállapította, hogy az  az érdemi határozatok tekintetében a  más szervhez, vagy ugyanazon szervezeten belüli magasabb fórumhoz fordulás lehetőségét jelenti {lásd: 5/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992, 27, 31.; megerősítve: 35/2013. (XI. 22.) AB határozat, Indokolás [16]}. [68] A jogorvoslathoz való alapjog biztosítását jelenti továbbá, ha az eljárásban a törvény garantálja az érintett számára, hogy ügyét az alapügyben eljáró szervtől különböző szerv bírálja el (513/B/1994. AB határozat, ABH 1994, 731, 734.). Minden jogorvoslat lényegi eleme a „jogorvoslás” lehetősége, vagyis a  jogo …