32/2015. (XI. 19.) AB határozata a Quaestor károsultak kárrendezését biztosító követeléskezelő alap létrehozásáról szóló 2015. XXXIX. törvény egyes re

32/2015. (XI. 19.) AB határozata a Quaestor károsultak kárrendezését biztosító követeléskezelő alap létrehozásáról szóló 2015. XXXIX. törvény egyes rendelkezései alaptörvény-ellenességének megállapításáról és megsemmisítéséről. Az Alkotmánybíróság teljes ülése alkotmányjogi panaszok tárgyában – dr. Kiss László, dr. Salamon László és dr. Stumpf István alkotmánybírók párhuzamos indokolásával, valamint dr. Balsai István, dr. Dienes-Oehm Egon, dr. Juhász Imre, dr. Pokol Béla, dr. Szívós Mária és dr. Varga Zs. András alkotmánybírók különvéleményével – meghozta a következő 1. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a Quaestor károsultak kárrendezését biztosító követeléskezelő alap létrehozásáról szóló 2015. évi XXXIX. törvény 1. §-a alaptörvény-ellenes, ezért azt megsemmisíti. 2. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a Quaestor károsultak kárrendezését biztosító követeléskezelő alap létrehozásáról szóló 2015. évi XXXIX. törvény 4. § (5)–(9) bekezdése, a 6. § d) pontja és a 13. §-a alaptörvényellenesek, ezért azokat megsemmisíti. 3. Az  Alkotmánybíróság a  Quaestor károsultak kárrendezését biztosító követeléskezelő alap létrehozásáról szóló 2015. évi XXXIX. törvény egésze, 4.  § (1)–(4) és (10)  bekezdései, a  10.  § (6)–(7)  bekezdései és a  11.  § (1)–(3) bekezdései alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszokat elutasítja. 4. Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszokat egyebekben visszautasítja. Az Alkotmánybíróság e határozatát a Magyar Közlönyben közzé kell tenni. I. [1] 1. Az  Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a  továbbiakban: Abtv.) 26.  § (2)  bekezdése alapján három jogi személy, a  Befektető-védelmi Alap (a  továbbiakban: BEVA) tagja lényegében egyező tartalmú alkotmányjogi panaszt terjesztett elő a  Quaestor károsultak kárrendezését biztosító követeléskezelő alap létrehozásáról szóló 2015. évi XXXIX. törvény (a továbbiakban: Tv.) egészével, illetve egyes rendelkezéseivel szemben, mivel álláspontjuk szerint e  szabályok az  Alaptörvény B)  cikk (1)  bekezdésébe, a  C)  cikk (1)  bekezdésébe, M)  cikkébe, az  I.  cikk (3)  bekezdésébe, a  XIII.  cikk (1) és (2)  bekezdéseibe, valamint a  XV.  cikk (1) és (2)  bekezdéseibe ütköznek. Ezen túlmenően egy BEVA tag indítványozó a  törvény egészével összefüggésben (konkrét jogszabályi rendelkezések megjelölése nélkül) terjesztett elő alkotmányjogi panaszt az  Alaptörvény B)  cikk (1)  bekezdésének, az  I.  cikk (3)  bekezdésének, a  XII.  cikk (1)  bekezdésének, a  XIII.  cikk (1) és (2)  bekezdésének valamint a  XV.  cikk (1) és (2) bekezdésének a sérelmét állítva. [2] Emellett Buda-Cash károsult magánszemélyek is indítványozták a Tv. 1. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését. A támadott jogszabályi rendelkezés alaptörvény-ellenességét a magánszemély indítványozók az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdésének sérelmére alapozzák. [3] 2. A  BEVA tagok indítványukban elsősorban azt sérelmezték, hogy a  Quaestor károsultak kárrendezését biztosító alapba (a továbbiakban: Quaestor Alap) a Tv. befizetési kötelezettséget keletkeztet számukra. [4] 2.1. A Tv. egyes rendelkezéseivel összefüggésben az alábbiakat adták elő. [5] Álláspontjuk szerint a  Tv. 14.  §-a – amelynek értelmében a  Tv. a  kihirdetést követő napon lépett hatályba – nem biztosít kellő felkészülési időt az  érintettek részére, ezért sérti az  Alaptörvény B)  cikk (1)  bekezdését. Az  indítványozók a  kellő felkészülési idő követelményének megsértését egyfelől a  Tv. egésze, másfelől az  előlegfizetés [4.  § (5)–(6)  bekezdései] tekintetében, konkrétabban pedig a  2015. évre vonatkozó előlegfizetési kötelezettséget megállapító 4.  § (8)  bekezdésével összefüggésben látták megalapozottnak. A  rendelkezések hatálybalépését figyelembe véve – mint érintett pénzügyi intézmények – nincs lehetőségük a fizetési kötelezettség megfelelő előirányzására, a  teljesítésre való felkészülésre. Az  indítványozók előadták, hogy a  pénzügyi intézményeknek az  üzleti évet számos körülményt figyelembe véve kell megtervezniük. Különösen sérelmes a  szabályozás módosítása a  2015-ös év vonatkozásában. E  rendelkezésekkel összefüggésben az  indítványozók a jogállami jogbiztonság alaptörvényi rendelkezésének [B) cikk (1) bekezdés] a sérelmét is állították. [6] 2.2. A Tv. 1. § (1) és (2) bekezdéseivel, 4. §-ával, valamint a 10. § (1)–(4) bekezdéseivel és a 11. §-ával kapcsolatban az indítványozó BEVA tagok a hátrányos megkülönböztetés tilalmának megsértését is állították. [7] 2.2.1. Az  indítványozók arra hivatkoztak, hogy a  Tv. a  megkárosított befektetők közül egy csoportot (a  Quaestor károsultakat) kiemelte és a Tv. alanyi hatálya miatt a BEVA által nyújtott kártalanítás mértékéhez képest megemelt összegű kártalanítás kizárólag rájuk vonatkozik (pozitív diszkrimináció). Ugyanakkor az  indítványozók szerint a 2014–2015. évek folyamán több más befektetői csoport is sérelmet szenvedett különböző befektetési szolgáltatók (a  Hungária Értékpapír Zrt., a  Buda-Cash Brókerház, a  DRB Bank, az  Orgovány és Vidéke Takarékszövetkezet, vagy az ALBA Takarékszövetkezet) fizetésképtelen helyzete miatt. [8] 2.2.2. A  biztosított követelések körének meghatározása (a  törvény tárgyi hatálya) is szokatlan az  indítványozók szerint. A  tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvénytől (a  továbbiakban: Tpt.) eltérően, a  Tv. szerint a  kártalanítás a Quaestor által ki sem bocsátott értékpapírokra, azaz az érvénytelen jogügyletekre is kiterjed. [9] 2.2.3. A  kárrendezés mértékét is a  hátrányos megkülönbözetés tilalmába ütközőnek vélték az  indítványozók. Arra hivatkoztak ugyanis, hogy a  Tv. 11.  § (1)  bekezdése szerint a  kárrendezés a  BEVA által kifizetendő kártalanítást meghaladó követelésre vonatkozik, annak összege személyenként legfeljebb 30 millió forint lehet a  BEVA által fizetett kártalanítással együtt. [A Tpt. 217. § (2) bekezdése értelmében a BEVA egyébként a kártalanításra jogosult befektető részére követelését – személyenként és Alap tagonként összevontan – legfeljebb húszezer euró összeghatárig (kb. 6 millió forint) fizeti ki kártalanításként.] [10] 2.2.4. A  kárrendezés időpontja sem egyértelmű az  indítványozók szerint. Utaltak arra, hogy a  Tpt. 216.  §-a szerint a  BEVA kártalanítási kötelezettsége akkor következik be, amikor a  bíróság elrendeli az  érintett társaság felszámolását, ugyanakkor a  Quaestor károsultak a  Quaestor felszámolásánál korábbi időpontban kaphatnak kártalanítást. [11] 2.2.5. A Tv. 4. §-a szerinti előlegfizetési kötelezettséget is sérelmezték a BEVA tag indítványozók. E rendelkezés szerint a BEVA tagoknak előlegfizetési kötelezettsége áll fenn, az Európai Unió más tagállamában engedéllyel rendelkező és Magyarországon befektetési szolgáltatási tevékenységet folytató szolgáltatóknak azonban ilyen kötelezettségük nincs, amely a Tpt.-hez képest a BEVA tagoknak kedvezőtlenebb helyzetet eredményez. [12] 2.3. Az  indítványozók a  tulajdonhoz való jog [Alaptörvény XIII.  cikk (1)  bekezdés] sérelmét abban látták, hogy a Tv. alapján a BEVA tagok a Quaestor Alap működéséhez – a 4. § „(4) bekezdés szerinti hitel törlesztő részleteinek (lejáratainak) megfizetése céljából” – előleg fizetése formájában adott esetben hozzájárulni kötelesek. Ezáltal a  jogalkotó lényegében kölcsön nyújtására kötelezi az  érintett befektetési szolgáltatókat és hitelintézeteket úgy, hogy bár a visszafizetés kötelezettségét a Tv. rögzíti, ennek garanciáit azonban nem tartalmazza. Sőt, a Tv. 13. §-a kifejezetten számol annak a  lehetőségével, hogy az  előleg visszafizetésére nem fog sor kerülni (erre az  esetre adóból történő levonást irányoz elő, később megalkotandó külön törvény alapján). Az  indítványozók szerint még visszafizetés esetében is tulajdonkorlátozásról van szó, amennyiben pedig ez  elmarad, már tulajdonelvonásról, mely alaptörvény-ellenes, hiszen az  alapjog-korlátozást sem más alapjog vagy alkotmányos érték védelme, sem pedig a közérdek nem indokolja. E körben az indítványozók több törvényi rendelkezést is megjelöltek az indítvány különböző részeiben [2. oldal: Tv. 4. § (4)–(7) bekezdés; 16. oldal: Tv. 4. § (4)–(8) bekezdés, 6. § d) pont, 11. §; 17. oldal: Tv. 4. § (5)–(6) bekezdés, 6. § d) pont, 13. §; 19. oldal: Tv. preambuluma, 1. §, 4. §, 5. § és 13. §, illetve a Tv. egésze]. [13] 2.4. A Tv. egyes szabályai [1. §, 2. § (1) és (2) bekezdések, 3. § (1) és (3)–(4) bekezdések, a 4. § (4)–(8) bekezdések, a  10.  § (1)–(7)  bekezdések, a  11.  § (1)–(3)  bekezdések, valamint a  13.  §] az  indítványozók szerint a  jogbiztonság (normavilágosság, egyértelműség) követelményét is sértik. A  visszafizetés szabályai nincsenek kidolgozva, a  befizetők e  szabályokat nem ismerik, erre vonatkozó garanciális szabályt a  rendszer nem tartalmaz. A Tv. tárgyi hatálya sem állapítható meg pontosan és egyéb értelmezési problémák is felvetődnek a Tv. alkalmazása során. Ilyen például az, hogy a Tv. a kártalanítás, kárrendezés, kártérítés fogalmakat következetlenül használja. [14] 2.5. Végül az  indítványozók azt állították, hogy a  Tv. egyes rendelkezései [1.  §, 4.  §, 10.  § (6)–(7)  bekezdések, valamint a 11. § (1)–(3) bekezdések] a vállalkozáshoz való jogot is sértik [Alaptörvény M) cikk], ugyanis a vállalkozás működése a  speciális előleg-biztosítási kötelezettség miatt elnehezül. Nem derül ki a  jogszabályból – állították az  indítványozók –, hogy a  vállalkozáshoz való jog korlátozása milyen másik alapjog érvényre juttatását célozza, valamint az sem, hogy a korlátozás arányos-e. [15] 3. A magánszemélyek indítványai a következőket tartalmazzák: [16] 3.1. Az  indítványozók valamennyien a  Buda-Cash Brókerház Zrt. károsultjai, amely társasággal szemben – az  indítvány szerint – 2015. március 5. napján felszámolási eljárás indult. A  megindult felszámolási eljárásban az indítványozók valamennyien hitelezői igényt nyújtottak be. [17] Az indítványozók álláspontja szerint a  támadott rendelkezés (a Tv. 1.  §-a), amely a Tv. személyi hatályát határozza meg, ellentétes az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdésében rögzített megkülönböztetés tilalmával, mivel a jogalkotó nem kezelte egyenlő méltóságú személyekként a mind időben, mind jogalap szempontjából azonos problémával küzdő károsultakat. [18] Az indokolatlan és diszkriminatív megkülönböztetés alátámasztásaként az  indítvány az  alábbi körülményekre hivatkozik. [19] A Quaestor támadott jogszabályhely által meghatározott károsultjainak a  Tv. rendelkezései alapján – soron kívül – térítik meg a  veszteségüket, míg a  Buda-Cash károsultjainak ki kell várniuk a  felszámoló vizsgálatát arra vonatkozóan, hogy ténylegesen milyen mértékű pénzügyi és pénzeszközök állnak rendelkezésre. [20] A Buda-Cash károsultjait csupán a  BEVA kártalanítja, amely kártalanítás mértéke maximum 20  000 euró (6  105  400  Ft), míg a Tv. szerint a  Quaestor meghatározott károsultjai 30  000  000 Ft erejéig kapnak kártalanítást. Az indítvány szerint köztudomású tény, hogy a Quaestor által forgalmazott, kiemelten magas kamatozású kötvényt nem biztosította a  BEVA sem, azaz valamennyi ügyfél tisztában volt azzal, hogy a  magasabb hozam reményében nagyobb kockázatot vállal, mint ha más befektetési szolgáltatóhoz fordult volna. [21] További indokolatlan megkülönbözetésként hivatkozik az  indítvány arra, hogy a  Tv. olyan befektetések esetére biztosítja a  jelentős összegű további kártalanítást, amelyre egy brókercég vállalt garanciát, míg az  egyéb károsultaknak, akik például a Magyar Állam által garantált államkötvénybe, vagy diszkont kincstárjegybe fektettek be, csak a BEVA által biztosított kártalanítás áll rendelkezésükre. [22] Az alaptörvény-ellenesség további indokaként hivatkozott az  indítvány arra, hogy a  Quaestor károsultak döntő hányada soron kívül és teljes mértékben hozzájut a  követeléséhez, szemben a  Buda-Cash károsultjaival, akik kénytelenek lesznek a BEVA által nem rendezett káruk érvényesítése érdekében további jelentős többletköltséggel járó, és valószínűsíthetően több évig elhúzódó peres eljárás keretében érvényesíteni igényüket, amelynek kimenetele és eredménye bizonytalan. [23] 3.2. Egy másik alkotmányjogi panasz indítványozója, aki szintén a Buda-Cash ügyfele, az Abtv. 26. § (2) bekezdése alapján elsődlegesen a Tv. egészének, másodlagosan a Tv. 1. § (1) és (2) bekezdései, 3. § (1) és (3)–(4) bekezdései, 10. § (1)–(7) bekezdései, 11. § (1)–(3) bekezdései, 13. §-a, illetve 14. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. A támadott rendelkezések alaptörvény-ellenességét illetően az indítvány az Alaptörvény B)  cikk (1)  bekezdésének, C)  cikk (1)  bekezdésének, I.  cikk (3)  bekezdésének, XIII.  cikk (1) és (2)  bekezdésének, valamint XV. cikk (1) és (2) bekezdésének sérelmére hivatkozott. [24] Az indítvány szerint a  Quaestor károsultak körének a  befektetői-betételhelyezői károsultak homogén csoportján belüli kiemelése olyan alkotmányellenes megkülönböztetés, amelyet más alapvető jog érvényre juttatása nem indokol, illetve tárgyilagos mérlegelés szerint nincs ésszerű indoka. [25] Az alkotmányjogi panaszban foglaltak szerint a Tv. 1. §-a által meghatározott, a kárrendezéssel biztosított követelés fogalma lényegesen szélesebb kört fog át, mint a Tpt. által meghatározott követeléskör. A Tpt. 213. § (2) bekezdése szerint ugyanis a  BEVA által fedezett kártalanítás csak az  érintett társaság birtokába került és a  befektető nevén nyilvántartott vagyon (értékpapír, pénz) kiadására vonatkozó követelésekre terjed ki, további követelésekre – így különösen a kibocsátó fizetésképtelensége miatti nemfizetésből fakadó kockázatra – nem. A Tv. hatálya alá tartozó követeléskör viszont kiterjed nem csak a  teljesedésbe ment (a  társaság által ténylegesen kibocsátott és előállított kötvényeken alapuló), hanem az  érvénytelen jogügyletekre is, amelyek esetében kötvény, mint dematerializált értékpapír tényleges kibocsátására és előállítására nem került sor. A  jogalkotó tehát a  Tpt. szabályaitól eltérően kibocsátói (fizetésképtelenségi) kockázatbiztosítást teremt utólag a ténylegesen ki nem bocsátott kötvényekre, azaz érvénytelen jogügyletekre vonatkozóan is, amely azonban más kötvénykibocsátók vonatkozásában nem áll fenn, illetve a jogalkotó ilyen típusú biztosítást más kötvénykibocsátók esetében korábban sem biztosított. [26] Az alkotmányjogi panaszban foglaltak szerint a Tv. 10. § (1)–(4) bekezdései alapján nem egyértelmű a kárrendezés kifizetésének időpontja, mivel maga a Tv. egyáltalán nem rendelkezik annak konkrét időpontjáról. [27] Az indítványozó szerint – a  pénzügyi intézmények által előterjesztett érveléshez hasonlóan – a  Tv. 11.  §-ában meghatározott kártalanítási határ súlyosan sérti a nem Quaestor károsultak tulajdonhoz való jogát is. [28] Az Alaptörvény B)  cikk (1)  bekezdésében rögzített jogállamiság részét képező normavilágosság követelményének sérelmét állította az indítvány a Tv. 1. §-a, 3. § (1), (3)–(4), bekezdései, 10. §-a, 11. §-a és 13. §-a tekintetében, hasonló érvek mentén, mint a  BEVA tag indítványozók. A  Tv. 1.  § (1)  bekezdése szerint a  Quaestor károsultak követelése akkor is a Tv. hatálya alá tartozik, ha a  jogügylet érvénytelen. Ebben az  esetben azonban nem világos, hogy a Tv. 1.  § (2)  bekezdése szerinti „követelés”-nek mi a  jogalapja, érvénytelen jogügyletből semmiféle „követelés” nem keletkezik, így a Tv. 1. §-a nem tesz eleget a normavilágosság követelményének, mivel így a Tv. tárgyi hatálya nem állapítható meg. Minthogy azonban az  1.  § alaptörvény-ellenessége az  egész Tv.-re kihat, ez  a  jogbizonytalanság a Tv. egészének alaptörvény-ellenességét vonja maga után. [29] A Tv. 1.  § (2)  bekezdése szerint a Tv. alanyi hatálya – kárrendezésre jogosultként – kiterjed „egyéb szervezetek”-re is anélkül, hogy ezek meghatározását a  Tv. tartalmazná. Az  alanyi hatály meghatározásának bizonytalansága sérti a  normavilágosság követelményét, a  jogbiztonságot, ezért – az  indítványozó álláspontja szerint – a  Tv. 1.  § (2) bekezdésének alaptörvény-ellenessége megállapítható. [30] 4. Az  Alkotmánybíróság az  alkotmányjogi panaszokat az  Abtv. 58.  § (2)  bekezdése alapján egyesítette, és egy eljárásban bírálta el. [31] 5. Az alkotmányjogi panaszokkal kapcsolatban az Alkotmánybíróság beszerezte a Magyar Nemzeti Bank véleményét. II. [32] 1. Az Alaptörvény alkotmányjogi panasszal érintett rendelkezései: „B) cikk (1) Magyarország független, demokratikus jogállam.” „C) cikk (1) A magyar állam működése a hatalom megosztásának elvén alapszik.” „M) cikk (1) Magyarország gazdasága az értékteremtő munkán és a vállalkozás szabadságán alapszik. (2) Magyarország biztosítja a  tisztességes gazdasági verseny feltételeit. Magyarország fellép az  erőfölénnyel való visszaéléssel szemben, és védi a fogyasztók jogait.” „I.  cikk (3) Az  alapvető jogokra és kötelezettségekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg. Alapvető jog más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, a  feltétlenül szükséges mértékben, az  elérni kívánt céllal arányosan, az  alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható.” „XIII. cikk (1) Mindenkinek joga van a tulajdonhoz és az örökléshez. A tulajdon társadalmi felelősséggel jár. (2) Tulajdont kisajátítani csak kivételesen és közérdekből, törvényben meghatározott esetekben és módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehet.” „XV. cikk (1) A törvény előtt mindenki egyenlő. Minden ember jogképes. (2) Magyarország az  alapvető jogokat mindenkinek bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, fogyatékosság, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül biztosítja.” [33] 2. A Tv.-nek az alkotmányjogi panaszokkal támadott rendelkezései: „1.  § (1) A  törvény hatálya azokra az  ügyletekre terjed ki, amelyeknél az  ügyfél jognyilatkozata a  QUAESTOR FINANCIAL HRURIRA Tanácsadó és Szolgáltató Korlátolt Felelősségű Társaság által kibocsátott, vagy ilyenként megjelölt, a  QUAESTOR Értékpapírkereskedelmi és Befektetési Zártkörűen Működő Részvénytársaság vagy annak a számviteli jogszabályok szerinti kapcsolt vállalkozása által értékesített kötvények vásárlására irányult, és az ügyfél az ellenérték fizetési kötelezettségének eleget tett, függetlenül attól, hogy a jogügylet érvényesen létrejött-e, illetve teljesedésbe ment-e. (2) Kárrendezésre jogosultak azok a  magánszemélyek, jogi személyek és egyéb szervezetek, akik az  (1)  bekezdés szerinti kötvénykibocsátásából eredően az  (1)  bekezdésben említett gazdasági társaságokkal szemben e  törvény hatálybalépésének napján fennálló követeléssel rendelkeznek.” „2.  § (1) Az  1.  § szerinti követelésekből eredő igények rendezése érdekében e  törvény erejénél fogva létrejön a Quaestor Károsultak Kárrendezési Alapja (a továbbiakban: Alap). (2) A kárrendezésre jogosultak követeléseinek ellenérték fejében e törvény alapján az Alapra történő átszállása nem érinti a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény (a továbbiakban: Tpt.) 213. §-a szerinti kártalanítást.” „3. § (1) Az Alap feladata a kárrendezés, amely során az 1. § szerinti követelések – e törvény erejénél fogva az Alapra történő átszállása esetén – ellenértékét kifizeti, és a  rá szállt követelésekre vonatkozóan az  igényeket érvényesíti. Az  Alap a  honlapján közzéteszi az  1.  § szerinti gazdasági társaságok számviteli jogszabályok szerinti kapcsolt vállalkozásainak listáját. […] (3) A kárrendezésre a követelés pénznemében kerül sor. (4) A kárrendezés mentes a közteherfizetés alól.” „4.  § (4) Az  Alap működésének biztosítása érdekében – az  állam kezességvállalása mellett – legfeljebb 10 éves futamidőre kötvényt bocsáthat ki, hitelintézettől legfeljebb 10 éves futamidőre kölcsönt vehet fel, és az  MNB-től – az állam kezességvállalása mellett – legfeljebb 3 hónapos futamidejű áthidaló kölcsönt vehet fel. (5) Az  Alap igazgatósága a  Befektető-védelmi Alap (a  továbbiakban: BEVA) tagjaitól a  (4)  bekezdés szerinti hitel törlesztő részleteinek (lejáratainak) megfizetése céljából, saját forrásainak kiegészítéséhez visszafizetési kötelezettséggel előleget igényelhet. (6) Az  előleg fizetésére a  BEVA tagok a  2014. naptári évben a  BEVA felé fennálló éves díjfizetési kötelezettségük arányában kötelesek. Az éves előleg megállapításakor az arány kiszámítása során a) a BEVA felé fennálló éves díjfizetési kötelezettségét figyelmen kívül kell hagyni annak a BEVA tagnak, aa) amely jogutód nélkül megszűnt, valamint ab) amelynek felszámolását jogerősen elrendelték, b) a 2015. április 10-e után keletkezett BEVA tagság esetén e tagok éves tagdíjfizetési kötelezettségét 2014-es éves tagdíjfizetési kötelezettségként kell figyelembe venni. (7) E  törvény alkalmazása során BEVA tagnak minősül az  a  nem BEVA tag vállalkozás is, amely 2015. április 10-én még a  BEVA tagja volt, valamint azon vállalkozások jogutódai is, amelyek 2015. április 10-én vagy azt követően a BEVA tagjai voltak. (8) A  naptári évben fizetendő előleget évente egyszer, legkésőbb a  naptári évet megelőző év december 15-ig kell megállapítani. A  2015. naptári évben fizetendő előleget e  törvény hatálybalépését követő 150. napig kell megállapítani. Az  éves előleg megállapítását követően létrejött BEVA tagság esetén csak az  új tag előlegét kell – a  tagság létrejöttét követő 60 napon belül – megállapítani, a  már megállapított előlegeket nem kell újra meghatározni. (9) Egyebekben az előleg megfizetésére az BEVA tagdíj fizetésére vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. (10) Az Alapra átszállt 1. § szerinti követelések megtérülését, valamint az Alap vagyonának hozamát az Alap köteles a  (4)  bekezdés szerinti hitel előtörlesztésére és a  kibocsátott kötvények lejárat előtti visszavásárlására fordítani. A  (4)  bekezdés szerinti hitel felvételekor csak olyan szerződés köthető, ami a  kibocsátott kötvények lejárat előtti visszavásárlását, a  felvett hitel előtörlesztését legalább félévente egy alkalommal, korlátlan összegben lehetővé teszi.” „6. § Az igazgatóság […] d) meghatározza a BEVA tagok által fizetendő éves előleg összegét, és rendelkezik az előleg visszatérítéséről, […]” „10. § (1) Az Alap a kérelmet annak kézhezvételétől számított 30 napon belül megvizsgálja, e határidő a kárrendezés feltételeinek megállapítása érdekében meghosszabbítható. (2) A  kárrendezés feltételeinek megállapítása érdekében az  Alap jogosult a  kérelmezők BEVA által nyilvántartott személyes adatait és a  kérelemben megadott követeléseire vonatkozó adatait kezelni, és ennek érdekében az  1.  § (1)  bekezdése szerinti gazdasági társaságoktól adatszolgáltatást kérni. Az  adatszolgáltatást soron kívül kell teljesíteni. (3) A  3.  § (2)  bekezdés a) és b)  pontja szerinti kizáró feltétel ellenőrzése érdekében az  Alap jogosult a  kizárt személyek megállapításához az  érintett szervezetektől – ide értve az  állami adóhatóságot is – adatszolgáltatást igényelni. Az adatszolgáltatást soron kívül kell teljesíteni. (4) Ha a kérelem megfelel a kárrendezés feltételeinek, az Alap erről tájékoztatja a kárrendezésre jogosultat. Az Alap a tájékoztatást követő 30 napon belül teljesíti a kifizetést a kárrendezésre jogosultnak. (5) A kifizetés teljesítését követően a BEVA által teljesített kártalanítás erejéig a követelés jogosultjává a BEVA válik. (6) A  kárrendezésre jogosult követelésének biztosítékai, illetve a  követeléshez kapcsolódó igények – ide értve a  bűncselekménnyel okozott kár megtérítése, illetve az  egyéb kártérítés iránti igényeket is – a  tájékoztatással egyidejűleg, e törvény erejénél fogva az Alapra szállnak át. (7) Az  1.  § szerinti jogügyletekkel összefüggésben a  pénzkövetelések és a  kötvények Alapra való átszállási aránya megegyezik az összes követeléseken belül a pénzkövetelések és a kötvények arányával.” „11.  § (1) A  kárrendezés a  BEVA által kifizetendő kártalanítást meghaladó követelésre vonatkozik, annak összege személyenként nem haladja meg az  1.  § szerint fennálló követelések összegét, legfeljebb azonban a  BEVA által fizetett kártalanítással együtt a harmincmillió forintot. (2) A harmincmillió forintot meg nem haladó összegű, 1. § szerinti követeléseket tőkeértéken, a kötvényeket pedig névértéken kell figyelembe venni. (3) Ha a befektető követelése e törvény szerint átszáll az Alapra, az (1) bekezdésben foglaltakon kívül a BEVA az Alap útján fizeti ki a Tpt. alapján a befektetőt az 1. § szerinti követelés alapján megillető kártalanítást is.” „13.  § Az  Alap záró beszámolóját követően az  Alapba előleget befizetők által megelőlegezett, de az  éves visszafizetésekből meg nem térült követeléseinek adóból történő levonásáról külön törvény rendelkezik.” „14. § Ez a törvény a kihirdetését követő napon lép hatályba.” III. [34] Az alkotmányjogi panaszok részben megalapozottak. [35] 1. Az  Alkotmánybíróság mindenekelőtt azt vizsgálta meg, hogy az  indítványok megfelelnek-e az  Abtv.-ben előírt formai és tartalmi feltételeknek. [36] A formai feltételek teljesítése körében azt kellett megvizsgálni, hogy az  alkotmányjogi panaszok határidőben érkeztek-e [Abtv. 30. §], illetve, hogy azok a határozott kérelem Abtv. 52. §-ában írt feltételeinek eleget tesznek-e. [37] 1.1. Az  Abtv. 30.  §-a szerint az  Abtv. 26.  § (2)  bekezdése alapján benyújtott alkotmányjogi panaszt a  jogszabály hatálybalépésétől számított 180 napon belül kell benyújtani. A  Tv. a  kihirdetését követő napon, tehát 2015. április 18-án lépett hatályba. Az  alkotmányjogi panaszokat 2015. június 1-jén, 4-én, 12-én és július 15-én, tehát határidőben adták postára, illetve érkeztek közvetlenül az Alkotmánybíróságra. [38] 1.2. Az  Alkotmánybíróság megállapította, hogy a  benyújtott panaszok egy része az  Abtv. 52.  § (1) és (1b)  bekezdésében foglalt feltételeknek megfelelő, határozott kérelemnek minősülnek, mivel tartalmazzák az  Abtv. 26.  § (2)  bekezdése szerinti, az  Alkotmánybíróság hatáskörére vonatkozó indokolt hivatkozást, az  eljárás megindításának az  indokait és a  jogsérelem lényegét, a  támadott rendelkezések alaptörvény-ellenességére vonatkozó részletes okfejtést, továbbá a  panasz kifejezett kérelmet fogalmaz meg az  alaptörvény-ellenesnek ítélt jogszabály(i rendelkezések) megsemmisítésére. [39] Ugyanakkor az  egyik indítvány a  törvény egészének megsemmisítését kérte, ezzel összefüggésben azonban pontos jogszabályi rendelkezéseket nem jelölt meg. A  fent kifejtetteknek megfelelően ezen indítvány nem felel meg a határozott kérelem feltételeinek, így az Alkotmánybíróság ezt az  indítványt az Abtv. 64. § d) pontja alapján visszautasította. [40] 2. Az alkotmányjogi panaszok tartalmi vizsgálata során a testület az Abtv. 26. § (2) bekezdése szerinti érintettséget és a jogorvoslat kimerítését vizsgálta. [41] 2.1. Az  alkotmányjogi panaszt benyújtók az  Abtv. 26.  § (2)  bekezdés szerinti hatáskörben kérték az  Alkotmánybíróság eljárását. Az  Abtv. 26.  § (2)  bekezdése szerint az  Alkotmánybíróság eljárása kivételesen kezdeményezhető, abban az  esetben, ha az  alaptörvény-ellenes jogszabály rendelkezésének alkalmazása vagy hatályosulása folytán közvetlenül, bírói döntés nélkül következett be a jogsérelem, és nincs a jogsérelem orvoslására szolgáló jogorvoslati eljárás. „Az Alaptörvény 24.  cikk (2)  bekezdés c) és d)  pontja szerinti alkotmányjogi panasz jogintézményének egyaránt elsődleges célja [...] az  egyéni, szubjektív jogvédelem: a  ténylegesen jogsérelmet okozó alaptörvény-ellenes jogszabály, illetve alaptörvény-ellenes bírói döntés által okozott jogsérelem orvosolása. [...] a  panasz befogadhatóságának feltétele az  érintettség, nevezetesen az, hogy a  panaszos által alaptörvényellenesnek ítélt jogszabály a panaszos személyét, konkrét jogviszonyát közvetlenül és ténylegesen, aktuálisan érintő rendelkezést állapít meg, s ennek következtében a  panaszos alapjogai sérülnek. {33/2012. (VII. 17.) AB határozat, Indokolás [61]–[62], [66]}” {3367/2012. (XII. 15.) AB végzés; Indokolás [13], [15]}. Tehát „[a] kivételes panasz esetében, mivel az közvetlenül a norma ellen irányul, különös jelentősége van az érintettség vizsgálatának, hiszen a panaszos alapjogában való személyes, közvetlen és aktuális sérelme különbözteti meg a  kivételes panaszt az  utólagos normakontroll korábbi, bárki által kezdeményezhető változatától. [Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (régi Abtv.) 20. § (2) bekezdés]” {3105/2012. (VII. 26.) AB végzés, Indokolás [3]}. [42] 2.2. Ennek megfelelően az  Alkotmánybíróságnak azt kellett megvizsgálnia, hogy az  indítványozók (BEVA tagok, illetve magányszemélyek) érintettsége megállapítható-e, illetve milyen indítványi elemek tekintetében megalapozott. [43] 2.2.1. Először a BEVA tag indítványozók érintettségét vizsgálta az Alkotmánybíróság. [44] Az indítványozók a  Tv. 1.  § (1) és (2)  bekezdéseivel, a  4.  §-ával, valamint a  10.  § (1)–(4)  bekezdéseivel és a  11.  §-ával kapcsolatban azt sérelmezték, hogy azok sértik a  hátrányos megkülönböztetés tilalmát (csak a  Quaestor károsultakra terjed ki a  jogszabály hatálya, a  követelések köre a Tpt.-ben foglaltaktól eltér, a  kártérítés mértéke a  BEVA-kártalanításhoz képest jóval magasabb, a  kárrendezés időpontja nem egyértelmű, és más károsultakhoz képest kedvezőbb.) Az  Alkotmánybíróság azt állapította meg, hogy az  indítványozók érintettsége ebben az  összefüggésben nem áll fenn. A  Quaestor Alap részére teljesítendő befizetési kötelezettség ugyanis az  a  körülmény, mely az  indítványozó BEVA tagok érintettségét megalapozza, az  azonban, hogy a  Quaestor Alap milyen szabályok szerint teljesíti a  kifizetéseket a  károsult befektetők számára, az  indítványozókra nézve nem bír relevanciával. A  BEVA tagok érdekeltsége azzal összefüggésben áll ugyanis fenn, hogy a  Quaestor Alap részére a  befizetést (valójában hitelt vagy kölcsönt) teljesít, illetve, hogy ezen pénzösszeg részére történő visszafizetése, jóváírása milyen szabályok szerint valósul meg. Az azonban, hogy a Quaestor Alap az indítványozók által előlegezett pénzösszegből kinek és milyen rendelkezések alapján juttat, a  befizetésre kötelezettet nem érinti. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az  indítványok ezen részét érintettség hiányában az Abtv. 64. § d) pontja alapján visszautasította. [45] 2.2.2. A  megjelölt jogszabályi rendelkezések közül csak a  Tv.-nek a  BEVA tagok előlegfizetésével összefüggő szabályai hozhatók összefüggésbe az  indítványozó BEVA tagok tulajdonhoz való jogával [Tv. 4. § (5)–(9) bekezdés; 6.  § d)  pont, 13.  §]. A  Tv. egésze, illetve egyéb, támadott rendelkezései a  kérelemben megjelölt indokok alapján az  indítványozó tulajdonhoz való jogát nem érintik. Ezért az  Alkotmánybíróság a  Tv. egésze, preambuluma, 1.  §-a, a  4.  § (1)–(4) és (10)  bekezdése, 5.  §-a, illetve 11.  §-a alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló, az Alaptörvény XIII. cikkére alapított alkotmányjogi panaszokat az Abtv. 64. § d) pontja alapján visszautasította. [46] 2.2.3. Az  indítványozó BEVA tagok alkotmányjogi panaszukban az  Alaptörvény B)  cikk (1)  bekezdésének sérelmét állították a  Tv. egyes rendelkezéseivel [1.  §, 2.  § (1) és (2)  bekezdések, a  3.  § (1) és (3)–(4)  bekezdések, a  4.  § (4)–(8) bekezdések, a 10. § (1)–(7) bekezdések, a 11. § (1)–(3) bekezdések, valamint a 13. §] összefüggésben. [47] Az alkotmányjogi panasz az Abtv. 26–27. §-ai alapján csak Alaptörvényben biztosított jogok védelmének eszköze. Az  Alkotmánybíróság az  Alaptörvény hatálybalépése után is fenntartotta korábbi értelmezését, mely szerint a  jogbiztonság önmagában nem alapjog, így a  B)  cikk (1)  bekezdésének a  sérelmére alkotmányjogi panaszt csak kivételes esetben – a  visszaható hatályú jogalkotás és a  felkészülési idő hiánya esetén {3268/2012. (X. 4.) AB végzés, Indokolás [14]–[17]; 3322/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [10]; 3323/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [9]; 3324/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [9]; 3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [11]} – lehet alapítani. Az  indítványozók a  felkészülési idő hiányát sérelmezték, e  tekintetben tehát nincs akadálya az  érdemi vizsgálatnak, ugyanakkor az  Alaptörvény B)  cikk (1)  bekezdésére alapított – alkotmányjogi panaszban megfogalmazott – további kifogások (pl. normavilágosság) alkotmányossági vizsgálatára az  Abtv. 26.  § (2) bekezdése alapján folyó eljárásban nincs mód. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszokat ebben a vonatkozásban is az Abtv. 64. § d) pontja alapján visszautasította. [48] 2.2.4. A  BEVA tagok indítványai kapcsán a  Tv. egészével, a  4.  § (5), (6)  bekezdésével, valamint a  14.  §-ával összefüggésben az Alkotmánybíróság az alábbi megállapításokat teszi. [49] A Tv. egészének megsemmisítésére irányuló kérelem előterjesztésére a  szűkebb körű érintettségre tekintettel az indítványozóknak nincs lehetősége. A Tv. hatálybalépését megállapító 14. §-a – ugyanezen okból – jelen esetben szintén nem támadható az alkotmányjogi panasszal, mivel annak alkotmányos megítélése szükségképpen kihat a Tv. egészére. [50] A Tv.-nek az  indítványozók által támadott 4.  § (5)  bekezdése teremti meg az  előleg igénylésének alapját, míg a (6) bekezdése arról rendelkezik, hogy az előlegfizetést kiknek, milyen mértékben kell teljesíteni. E rendelkezések ugyanakkor nem hozhatók érdemi kapcsolatba a  kellő felkészülési idő követelményével, mivel csak megteremtik az előlegfizetés igénylésének – az előlegfizetési kötelezettségnek – a jogi alapjait. [51] Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványok ezen részét egyrészt az érintettség hiányára tekintettel az Abtv. 64. § d) pontja alapján visszautasította, illetve az érdemi összefüggés hiánya miatt elutasította. [52] 2.2.5. A  magánszemély indítványozók valamennyien egy, a  Tv. hatálya alá nem tartozó befektetési szolgáltató ügyfelei, érintettségüket az  indítványhoz csatolt egyenlegközlőkkel, számlakivonatokkal illetve szerződéssel igazolták. A  Tv. támadott, 1.  §-ába foglalt rendelkezés a  Tv. hatályát állapítja meg, és ez  nem terjed ki az indítványozókkal kapcsolatban álló befektetési szolgáltatóra. Az Alkotmánybíróság rámutat arra, hogy egy adott, valamely előnyt juttató jogszabály személyi hatályával összefüggésben a  hátrányos megkülönböztetés sérelmét az  a  homogén csoportba tartozó jogalany is állíthatja, akire az  adott jogszabály hatálya csak közvetve terjed ki. Alaptörvény-ellenes diszkrimináció ugyanis azáltal is megvalósulhat, hogy a jogalkotó meghatározott személyeket – kifejezett rendelkezéssel vagy hallgatással – kizár egy adott jogszabály alkalmazásából (a jogszabály által nyújtott előnyökből). Az  ezzel ellenkező értelmezés nem állna összhangban az  Alaptörvény XV.  cikke által biztosított jogegyenlőség követelményével és az  alapjogi sérelmek orvoslása érdekében intézményesített alkotmányjogi panasz céljával. Amennyiben az  alapul fekvő norma alkotmányossági vizsgálatától az  Alkotmánybíróság elzárkózna, a diszkrimináció alaptörvényi tilalma kiüresíthetővé válna. Az Alaptörvény XV. cikkének vonatkozásában az  indítványozók jogsérelmét éppen az  eredményezheti, hogy a  Tv. által biztosított kedvezőbb feltételek és körülmények nem terjednek ki az azonos, vagy hasonló helyzetűnek állított más személyekre. Ennek alapján a Tv. hatályát meghatározó 1.  §-a tekintetében az  Alkotmánybíróság megállapította az  indítványozóknak az  Abtv. által megkövetelt személyes, közvetlen és aktuális érintettségét. [53] Ugyanakkor a  Tv. azon rendelkezései tekintetében, amelyek a  Quaestor Károsultak Kárrendezési Alapjára, a  kárrendezésre, illetve a  Quaestor Alapba befizető BEVA tagokra vonatkozó rendelkezéseket tartalmaznak, a  magánszemély indítványozók érintettsége nem állapítható meg. Ezért a  Tv. egésze, valamint 3.  § (1), (3)–(4)  bekezdései, 10.  §-a, 11.  §-a, 13.  §-a és 14.  §-a tekintetében az  Alkotmánybíróság a  magánszemély indítványozók alkotmányjogi panaszait az Abtv. 64. § d) pontja alapján visszautasította. IV. [54] Ezt követően az Alkotmánybíróság az indítványok tartalmát az alábbiak szerint vizsgálta meg. [55] 1. Először azt bírálta el érdemben, hogy a Tv. 4. § (8) bekezdése vonatkozásában – a Tv. hatálybalépését megállapító 14. §-át figyelembe véve – a kellő felkészülési idő biztosított volt-e. [56] 1.1. Az  Alkotmánybíróság a  BEVA tag indítványozók kérelmével összefüggésben áttekintette eddigi, a  kellő felkészülési idő követelményével összefüggésben kialakított, a jelen határozatban figyelembe vett gyakorlatát. [57] Az Alkotmánybíróság működésének kezdete óta a  jogállamiság, illetve a  jogbiztonság szerves részeként tekintett a  kellő felkészülési idő követelményére. Az  Alkotmánybíróság a  28/1992. (IV. 30.) AB határozatában összegezte a  kellő felkészülési idő értelmezésének legfőbb kritériumait. A  határozat szerint: „[a] demokratikus jogállam […] – sok egyéb mellett – abban is különbözik a  diktatúrától, hogy […] garanciákkal megteremti annak a  reális lehetőségét, hogy a  jogalanyok valóban megismerhessék a  reájuk irányadó jogszabályi rendelkezéseket s módjukban álljon magatartásukat azokhoz igazítani. […] [a] jogszabály hatálybalépésének időpontját úgy kell meghatározni, hogy kellő idő maradjon a) a jogszabály szövegének megszerzésére […] és áttanulmányozására; b) a jogalkalmazó szervek számára a jogszabály alkalmazására való felkészüléshez; c) a  jogszabállyal érintett személyek és szervek számára annak eldöntéséhez, hogy miként alkalmazkodjanak a  jogszabály rendelkezéseihez” (ABH 1992, 156–157.). Az  Alkotmánybíróság ezen kritériumokat újfent rögzítette az Alaptörvény Negyedik módosítását követően is, többek között a 34/2014. (XI. 14.) AB határozat (a továbbiakban: Abh.), Indokolás [58] bekezdésében. [58] Az Alkotmánybíróság gyakorlatát (Abh. Indokolás [57]–[59], 6/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [241], 20/2014. (VII. 3.) AB határozat, Indokolás [122]) összegezve: a  kellő felkészülési idő követelményének való megfelelés vizsgálata minden esetben az adott körülmények – a jogszabály kihirdetése és hatálybalépése, vagy a szabályozás normatív tartalmának kifejtése között eltelt idő, a szabályozás új kötelezettséget előíró vagy többletkötelezettséget megállapító jellege – figyelembevételével történik. Alaptörvény-ellenesség megállapításának pedig akkor van helye, ha az  előbbiekre tekintettel a  felkészülési idő oly mértékben rövid, hogy az  új szabályozáshoz való alkalmazkodás rendkívüli nehézségekkel járna, lehetetlen, vagy felkészülési idő egyáltalán nincs biztosítva. [59] 1.2. Az  Alkotmánybíróság a  Tv. támadott rendelkezéseit megvizsgálva megállapította, hogy a  Tv. ugyan nem közvetlenül rendel el előlegfizetési kötelezettséget a  BEVA tagok részére, azonban nemcsak megteremti a kötelezettség előírásának a lehetőségét, hanem azzal reálisan, tervként számol. A Tv. 4. § (5) bekezdése a „előleget igényelhet” megfogalmazást tartalmazza, ugyanakkor az  Alkotmánybíróság álláspontja szerint az  „igényelhet” kifejezéssel a  Tv. nem csupán lehetőségként tekint a  BEVA tagok általi előlegfizetésre, hanem azt burkoltan, normatív módon írja elő. Az „igényelhet” kifejezés ugyanis magában foglalja, hogy azt az  érintett nem vitathatja, tehát számára az  teljesítendő kötelezettség. Tovább erősíti az  előző megállapítást a Tv. 4.  § (8)  bekezdése, amely a  Tv. hatálybalépése évében, majd az  azt követő években is számol az  előlegfizetési kötelezettséggel (lásd: „kell megállapítani” szóhasználat). [60] 1.3. A  Quaestor károsultak kárrendezését biztosító követeléskezelő alap létrehozásáról szóló T/4347. számú törvényjavaslat 2015. április 10-én került benyújtásra. A  törvényjavaslatot 2015. április 14-én fogadta el az Országgyűlés, majd az 2015. április 17-én kihirdetésre került. A Tv. – annak 14. §-a értelmében – a kihirdetését követő napon, 2015. április 18-án lépett hatályba. [61] A törvényjavaslat benyújtása és a  Tv. hatálybalépése között tehát rövid idő telt el, ez  a  körülmény azonban – tekintettel az  Alkotmánybíróság gyakorlatára – önmagában még nem alapozza meg az  alaptörvény-ellenesség kimondását. {lásd például: Abh., Indokolás [60]}. [62] 1.4. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az előlegfizetés a Tv. szerint lényegében kötelezettségként jelentkezik a  BEVA tagokra – így az  indítványozókra – nézve. Az  előlegfizetés tehát egy korábban nem létező, a  befektetési szolgáltatókat csak a Tv. hatálybalépését követően terhelő többletkötelezettség. A kellő felkészülési idő megtartása szempontjából így annak van jelentősége, hogy a  többletkötelezettség pontos mértékét és időtartamát az indítványozók megismerhették-e, illetve a teljesítésre megfelelő idő volt-e számukra biztosítva. [63] A Tv. 4.  § (5)  bekezdése rögzíti, hogy a  Quaestor Alap igazgatósága a  BEVA tagoktól a  (4)  bekezdés szerinti hitel törlesztő részleteinek megfizetése céljából – saját forrásainak kiegészítésére –, visszafizetési kötelezettséggel előleget igényelhet. A 4. § (6) bekezdése értelmében az előleg fizetésére a BEVA tagok a BEVA felé a 2014. évben fennálló éves díjfizetési kötelezettségük arányában kötelesek. A  Tv. 4.  § (9)  bekezdése alapján a  Tv.-ben nem rendezett kérdésekben a Tpt.-nek a BEVA tagdíj fizetésére vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni. A BEVA tagok által megfizetendő éves díj konkrét mértékét a Tpt. 222.  § (4) és (5)  bekezdése határozza meg. A Tv. ugyanakkor akként rendelkezik, hogy az  előleg összegét nem a  BEVA tagok éves díjfizetésének konkrét összege, hanem az egyes BEVA tagot terhelő díjfizetési kötelezettség aránya alapján kell megállapítani. A Tv. az előlegfizetés pontos mértékéről nem rendelkezik, csupán annyit állapít meg, hogy azt a BEVA tagok a BEVA tagdíjfizetési kötelezettségük arányában, a  Quaestor Alap igazgatóságának megállapítása szerint fizetik meg. Ez  tehát azt jelenti, hogy a  BEVA tagoknak kizárólag a  fizetési kötelezettségük egymás között fennálló arányáról van információja, azt azonban, hogy e  kötelezettségnek mekkora a  mértéke, nem tudják meghatározni, ez  ugyanis kizárólag a  Quaestor Alap igazgatóságának a döntésétől függ, ami olyan mértékű jogbizonytalanságot eredményez, mely a kellő felkészülési idő alkotmányos követelményét is sérti. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a teljesítendő kötelezettség nincs egyértelműen – az  érintettek, így az  indítványozó által – pontosan kalkulálható módon meghatározva. Adott esetben az  előlegfizetési kötelezettség jelentős is lehet, amely különösen sérelmessé válhat az  érintetteknek, mivel olyan rendkívüli, törvény által előírt fizetési kötelezettségként jelentkezhet, amellyel nem számolhattak a  gyakorlatukban megszokott pénzügyi év megtervezésekor. A Tv. szerinti előlegfizetés tehát azt várja el a  BEVA tagoktól, hogy egy egyértelműen meg nem határozható pénzösszeget tartsanak rendelkezésre, amelyből az  igényelt összeget teljesíteni tudják. Az  előlegfizetés mértékének bizonytalansága ennél fogva kérdésessé teszi, hogy az érintettek pontosan milyen kötelezettség teljesítésére kell, hogy felkészüljenek. [64] Összefoglalóan: a  BEVA tagok oldalán az  előlegfizetés praestare kötelezettségként jelenik meg, annak lehívása nyitott, ami azt eredményezi, hogy azzal előre nem tudnak számolni, üzleti évük megtervezését ez  megnehezíti. Az Alkotmánybíróságnak ugyanakkor figyelembe kellett vennie, hogy a Tv. által felállított Quaestor Alap működése, illetve a kárrendezési mechanizmus eleve bizonytalanná teszik, hogy az előlegfizetési kötelezettséggel terhelt BEVA tagok megismerhessék a  teljesítendő fizetési kötelezettség mértékét. A  Tv. ugyanis az  előlegfizetést a  Quaestor Alap működése biztosítása érdekében felvett hitel törlesztésére irányozza elő [4. § (5) bekezdés]. Az előlegfizetési kötelezettség tehát eleve a  kár – a  Tv. hatálybalépéséig fel nem mért – nagyságától, a  Quaestor Alap által kibocsájtott kötvények lejegyzésének arányától, ezen felül pedig legfőképpen, a Quaestor Alap működéséhez felvett hitel mértékétől függ [4. § (4) bekezdés]. [65] Az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy a BEVA tagok részére a BEVA igazgatósága rendkívüli befizetést a Tpt. 222. § (7)  bekezdése értelmében jelenleg is elrendelhet. Ezen rendelkezés lényege, a  rendkívüli befizetés lehetősége (különböző módosításokkal ugyan, de) a Tpt. hatálybalépése óta a normaszöveg része. Az érintett BEVA tagok tehát a  BEVA igazgatósága által elrendelhető rendkívüli befizetési kötelezettséggel számolhattak és azzal számolniuk is kellett. A Tv.-en alapuló előlegfizetési kötelezettség viszont nem egyezik meg az esetleges BEVA rendkívüli befizetési kötelezettséggel, ezért az nem fedezhető az erre – előre – elkülönített vagyonelemekből. A 2015. évre vonatkozóan tehát az érintett BEVA tagok számolhattak rendkívüli BEVA befizetéssel, a Tv. általi előlegfizetéssel ugyanakkor nem. Az Alkotmánybíróság rámutat továbbá arra, hogy a rendkívüli befizetés mértéke a Tpt.-ben maximalizált, pontosan meghatározható összeg [lásd: Tpt. 222. § (7) bekezdése], míg az előlegfizetésre ez a szabály nem alkalmazandó, így a befizetendő összegnek a vizsgált esetben felső határa nincsen. [66] 1.5. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az érintettek – így az indítványozók – számára a Tv. szövege alapján nem egyértelmű, hogy pontosan milyen mértékű, milyen ütemezésű és időtartamú fizetési kötelezettséget jelent a  Quaestor Alap igazgatósága által igényelt előlegfizetés. Az  érintetteknek kizárólag akkor lesz lehetőségük megismerni az őket terhelő kötelezettség pontos tartalmát, amikor az előlegfizetést a Quaestor Alap igazgatósága igényli, illetve azt megállapítja. A kötelezettség tartalma a Tv. szövegéből nem vezethető le, azt legfeljebb becsülni lehet. A  kellő felkészülési idő követelményéből – figyelembe véve az  Alkotmánybíróság következetes gyakorlatát – az  is következik, hogy az  új norma által bevezetett többletkötelezettséget pontosan kell meghatározni. A  kellő felkészülési idő követelményének a  sérelme ennélfogva nem csak egyértelmű szabályozás viszonylatában állapítható meg, hanem akkor is, ha a  kötelezettség nincs pontosan meghatározva. Az  Alkotmánybíróság a  kellő felkészülési idővel kapcsolatosan kialakított gyakorlata során eddig csak egyértelműen meghatározott kötelezettség tekintetében folytatta le eljárását. A  normatartalom és – kizárólag e  vonatkozásban – a  kellő felkészülési idő vizsgálata azonban elválaszthatatlan, egymást feltételező kritériumok. A  Tv. által megállapított előlegfizetést szabályozó normatartalom pontatlansága – mind a  2015., mind az  azt követő évekre vonatkozóan – azt eredményezi, hogy az  érintettek adott esetben csak rendkívüli nehézségek árán tudnák kötelezettségüket teljesíteni, arra csak (akár jelentős) érdeksérelem mellett vagy – a kötelezettség mértékének meghatározatlansága miatt – egyáltalán nem tudnának felkészülni. A  jogállami jogalkotásba vetett bizalom – ami jelen esetben nem az  Alkotmánybíróság által korábban kibontott, az  úgynevezett „bizalomvédelem” elvére való utalást jelenti – megköveteli, hogy egyfelől egy újonnan megállapított kötelezettség pontosan meghatározható legyen, másrészt, hogy vonatkozásában biztosított legyen az  alkotmánybírósági gyakorlatban lefektetett elveknek megfelelő kellő felkészülési idő. Különösen igaz az  előbbi megállapítás olyan többletkötelezettségek bevezetése esetén, amelyek nem minősülnek köztehernek, de olyan probléma megoldását szolgálják, amit nem a kötelezettek idéztek elő. [67] A Tv. 4. § (8) bekezdése – a Tv. egészével azonos módon – 2015. április 18-án lépett hatályba. A rendelkezés azonban az előlegfizetési kötelezettséget több lépcsőben írja elő, mivel a 2015. évre vonatkozóan azt a Tv. hatálybalépésétől számított 150. napig, míg ezt követően az  éves mértéket az  előző év december 15-ig állapítja meg a  Quaestor Alap igazgatósága. Jelen esetben az  Alkotmánybíróságnak nem a  rendelkezés hatálybalépését, hanem normatív tartalma kifejtésének időpontját kellett figyelembe vennie. A  Tv. ugyanis hiába lépett hatályba a  kihirdetését követő napon, az  előlegfizetési kötelezettség csak később, a  4.  § (8)  bekezdése szerint terheli az  érintett BEVA tagokat, így az  indítványozókat is. A  4.  § (8)  bekezdése csupán az  előlegfizetési kötelezettség megállapításáról rendelkezik, azonban a  bekezdés egésze egyértelművé teszi – mivel az  előlegfizetést évenkénti bontásban szabályozza –, hogy annak ténylegesen is meg kell történnie az adott évben. A 2015. évre vonatkozó előlegfizetési kötelezettséget a Quaestor Alap igazgatóságának a Tv. hatálybalépésétől számított 150. napig kell megállapítania. A Tv. megfogalmazása bizonytalanná teszi azt, hogy egy eleve pontatlan kötelezettséget mikor kell az érintetteknek teljesítenie. A  Tv. szövegéből következik, hogy az  előlegfizetés megállapítására ugyan nem közvetlenül a  Tv. hatálybalépését követően kerül sor – mivel megelőzi a  Quaestor Alap felállítása, kár meghatározása, a  kötvénykibocsátás, valamint a  hitelfelvétel –, azonban az  akár rendkívül szűk időkereten belül is megtörténhet. Az  előbb kifejtetteket figyelembe véve – összevetve azzal, hogy az  előlegfizetés akár jelentős érdeksérelmet is jelenthet – a  Tv. nem biztosít kellő felkészülési időt az  érintettek számára a  2015. évre vonatkozó előlegfizetés vonatkozásában. [68] Mindezeket figyelembe véve az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Tv. 4. § (8) bekezdése – a kötelezettség pontatlansága miatt a  bekezdés egésze, a  2015. évre vonatkozóan pedig a  tényleges felkészülés lehetőségének hiánya miatt – nem biztosít kellő felkészülési időt az érintettek számára, ezért alaptörvény-ellenes. [69] 2. Másodszor az  Alkotmánybíróság a  Tv. 1.  §-a alaptörvény-ellenességét állító indítványi elemet vizsgálta meg, amelyet magánszemélyek terjesztettek elő a hátrányos megkülönböztetés tilalmának sérelmével összefüggésben. [70] 2.1. A  pénzügyi befektetők védelmének alapvető intézménye a  Tpt.-ben szabályozott Befektető-védelmi Alap (BEVA). A  BEVA célja, hogy a  befektetési szolgáltató tevékenységet végző vállalkozások felszámolása esetén a  befektetők részére részleges kártalanítást biztosítson. [A Tpt. 210. (1)  bekezdéses szerint rendszeres gazdasági tevékenység keretében, pénzügyi eszközre vonatkozóan végzett megbízás felvétele és továbbítása, megbízás végrehajtása az  ügyfél javára, sajátszámlás kereskedés, valamint portfóliókezelés (a  befektetési vállalkozásokról és az  árutőzsdei szolgáltatásokról, valamint az  általuk végezhető szolgáltatásokról szóló 2007. évi CXXXVIII. törvény 5.  §) csak a  BEVA tagjaként végezhető]. A  BEVA kártalanítási kötelezettsége abban az  esetben következik be, ha a bíróság a BEVA tagjának felszámolását rendeli el [Tpt. 216. § (1) bekezdés], a kártalanítás mértéke pedig legfeljebb húszezer euró [Tpt. 217.  § (2)  bekezdés]. (A BEVA által fizetett kártalanítás mértéke egymillió forint összeghatárig száz százalék, egymillió forint összeghatár felett egymillió forint és az  egymillió forint feletti rész kilencven százaléka.) A  BEVA által kifizetett kártalanítás mértékéig a  befektető követelése az  ügyfélről a  BEVÁ-ra száll át, és követelését a felszámolási eljárás során érvényesíti [Tpt. 220. § (2)–(3) bekezdés]. [71] A BEVA által biztosított kártalanítás a fenti formában tehát a pénzügyi befektetők teljes körére kiterjed, tekintettel arra, hogy a befektetési szolgáltatási tevékenység csak a pénzügyi szolgáltató BEVA tagsága mellett végezhető. [72] A BEVA által történő, Tpt. szerinti kártalanítás rendszerét a Tv. a  hatálya alá eső szabályozási körben is fenntartja, amikor kimondja azt, hogy az  általa biztosított kárrendezés a  BEVA által kifizetendő kártalanítást meghaladó követelésre vonatkozik [Tv. 11.  § (1)  bekezdés]. Ezen túlmenően (e mellett) azonban a  Tv. sajátos kártalanítási rendszert tartalmaz. [73] A Tv. személyi hatályát a  károsult pénzügyi befektetők egy meghatározott csoportjára, az  indítványozók által támadott 1.  § által meghatározott személyi körre szűkíti. Ez  a  károsult személyi kör meghatározott befektetési szolgáltatókkal (Quaestor vállalatcsoport tagjai) kötött meghatározott ügyletek (kötvénykibocsátás) alapján fennálló követeléssel rendelkező pénzügyi befektetőket fog át. Az így meghatározott károsulti kör részére a Tv. – a BEVA által biztosított (kb. hatmillió forintig terjedő) kártalanítással együtt – harmincmillió forint összegig terjedő kártalanítást biztosít. Ezt a  kártalanítást a  Tv. a  Quaestor csoport egyik tagja által kibocsátott, vagy ilyenként megjelölt, és a  csoport egy másik tagja által értékesített kötvények befektetői (vásárlói) számára biztosítja, függetlenül attól, hogy a  jogügylet érvényesen létrejött-e, illetve teljesedésbe ment-e. A Tv. tehát az  említett kártalanítást egyaránt biztosítja a  befektetők részére a  ténylegesen ki nem bocsátott (fiktív) kötvényekkel összefüggő, és érvénytelen jogügyletek alapján is. Ezzel szemben a  BEVA által fizetendő kártalanítás kizárólag olyan követelés alapján állapítható meg, amely a  befektető és a  pénzügyi szolgáltató között létrejött megállapodás teljesítése érdekében a  szolgáltató birtokába került és a  befektető nevén nyilvántartott vagyon (értékpapír, pénz) kiadására vonatkozó kötelezettségen alapul [Tpt. 213. § (2) bekezdés]. [74] További sajátossága a szabályozásnak, hogy az általa konstituált igények érvényesítésére naptárilag meghatározott határidőt állapít meg [Tv. 9. § (4) bekezdés], valamint a kérelem vizsgálatára és a kárigény teljesítésére vonatkozóan is speciális szabályokat tartalmaz [Tv. 10. § (1) és (4) bekezdés]. [75] A Tv. 9. § (1) bekezdése szerint a törvény alapján érvényesített követelések – ellenérték fejében – a törvény erejénél fogva átszállnak a Tv. 2. § (1) bekezdése szerinti Quaestor Alapra. Megismétli azonban a hivatkozott szabály a Tpt. 220.  § (2)  bekezdésének azt a  rendelkezését, amely szerint a  BEVA által teljesített kártalanítás erejéig a  követelés jogosultjává a  BEVA válik [Tv. 10.  § (5)  bekezdés]. A  további követelések azonban nem csak a  teljesített kárigény erejéig szállnak át a  Quaestor Alapra, hanem teljes egészükben, sőt a  kárrendezésre jogosult követelésének biztosítékai, illetve a  követeléshez kapcsolódó igények – ide értve a  bűncselekménnyel okozott kár megtérítése, illetve az  egyéb kártérítés iránti igényeket is – a  törvény erejénél fogva a  Quaestor Alapra szállnak át [Tv. 10.  § (6) bekezdés]. [76] 2.2. A  Tv. tehát a  Quaestor vállalatcsoport kötvények kibocsátásával érintett, károsult befektetői számára egy kárrendező és követeléskezelő alapot hoz létre, amely a  Tv.-nek az  indítványok által támadott 1.  §-ában meghatározott jogosultak számára a  BEVA kártalanításával együtt harmincmillió forintig garantálja a  befektetők számára befektetéseik megtérítését. Ez  az  összeg – a  Tv. javaslatának indokolása szerint – lényegesen nagyobb arány, mint amihez egy egyedi perben, illetve a felszámolási eljárásban az ügyfelek reálisan juthatnának. [77] A befektetési szolgáltatók fizetésképtelensége illetve felszámolása estére vonatkozó – teljes vagy részleges  – kártalanításra egyetlen befektetőnek sincs alanyi joga. A  pénzügyi intézményrendszer akár törvényes, akár jogszabálysértő működéséből adódó kockázatok mérséklése érdekében az  állam sajátos intézményrendszert hozhat létre, és természetesen meghatározhatja ezek működésének szabályait, feltételeit is. Tekintettel arra, hogy a  kártalanítására az  érintetteknek nincs alanyi joguk, a  kártalanítás intézményrendszerének létrehozása, és működésének szabályozása méltányossági alapú, ex gratia jellegű megoldás, még akkor is, ha a  jogalkotó ezek terheit jelenleg nem közvetlenül az  államra telepíti, hanem azt a  Magyar Nemzeti Bank előlegezi [ld. Tv. 4.  § (4)  bekezdés: áthidaló kölcsön], végső soron pedig – a Tv. 4.  § (4)  bekezdésében írt állami kezességvállalásra és a  4.  § (5)  bekezdésében írt visszafizetési kötelezettségre tekintettel – az  állam viseli. Az  ex gratia jellegű megoldások jellemzője, hogy „a jogalkotó nem jogi igényeket elégít ki, nem eleve jogosultakat különböztet meg, hanem méltányosságból juttat javakat” (775/B/2009. AB határozat, ABH 2010, 2125, 2128.). Mivel „nincs senkinek joga arra, hogy egy ex gratia juttatás meghatározott formájában részesüljön” [16/1991. (IV. 20.) AB határozat, ABH 1991, 58, 62.], következésképp a  jogalkotót „széles körű mérlegelési jog illeti meg mind a  jogosulti körnek, mind a  juttatás mértékének és egyéb feltételeinek a  meghatározása tekintetében. A  megkülönböztetés korlátja a  pozitív diszkrimináció elvi határa: az  egyenlő méltóságú személyként való kezelés feltétlen betartása, illetve az  Alkotmányban megfogalmazott alapjogok meg nem sértése. […] Ezen belül csak az  követelhető meg, hogy a  nem egyenlő kezelésnek ésszerű oka legyen, azaz ne minősüljön önkényesnek. [16/1991. (IV. 20.) AB határozat, ABH 1991, 58, 62.; 922/B/2000, AB határozat, ABH 2001, 1444, 1452.]” (775/B/2009. AB határozat, ABH 2010, 2125, 2128.) Ez azt jelenti, hogy bár ex gratia jellegű kedvezményre senkinek nincs alanyi joga, ha a jogalkotó – mérlegelés alapján – az  ilyen jellegű megoldások alkalmazása mellett dönt, a  jogosulti kör, a  jogosultság mértéke és egyéb feltételei nem határozhatók meg önkényes módon. {vö. 3147/2015. (VII. 24.) AB határozat, [32]} [78] 2.3. Az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdése kimondja, hogy a törvény előtt mindenki egyenlő, az indítványozók által hivatkozott (2) bekezdés szerint pedig Magyarország az alapvető jogokat mindenkinek bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, fogyatékosság, nyelv, vallás, politikai vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül biztosítja. Az  Alaptörvény XV.  cikke tehát „egyaránt tartalmazza az  általános egyenlőségi szabályt [(1)  bekezdés] és az  alapjogok egyenlőségét, illetve a  diszkrimináció tilalmát [(2)  bekezdés]” {42/2012. (XII. 20.) AB határozat, Indokolás [22]}. [79] A magánszemély indítványozók kérelmüket az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdésére alapították, amely rendelkezés az  abban említett tulajdonságok alapján történő különbségtételt tiltja (a  felsorolás nem taxatív, hanem nyitott, mivel az  úgynevezett „egyéb helyzet” szerinti különbségtétel is tiltott). A  felsorolt tulajdonságok elsősorban „az egyén tulajdonságai” {42/2012. (XII. 20.) AB határozat, Indokolás [41]}. A  Tv. hatályának meghatározása által teremtett differenciálás azonban nem köthető egyetlen, az  Alaptörvény XV.  cikk (2)  bekezdése szerinti tulajdonsághoz sem. Ebből következően a támadott jogszabályi rendelkezés alkotmányosságát nem az Alaptörvény XV.  cikk (2), hanem az  (1)  bekezdése alapján kell megítélni, amely az  általános jogegyenlőségi szabály alapján „a jogrend valamennyi szabálya tekintetében azért biztosítja az egyenlő kezelés követelményét, mert az egyenlőség végső alapja az egyenlő méltóság” {8/2015. (IV. 17.) AB határozat, Indokolás [41]}. [80] A megkülönböztetés alkotmányosságának a  vizsgálatakor alapvetően abból kell kiindulni, hogy „a diszkrimináció tilalma nem jelenti azt, hogy minden különbségtétel tilos, hanem azt az  elvárást fogalmazza meg, hogy a  jognak mindenkit egyenlő méltóságú személyként kell kezelnie” {3024/2015. (II. 9.) AB határozat, Indokolás [47]}. Az  Alaptörvény XV.  cikk (1)  bekezdésének sérelme miatti alaptörvény-ellenesség akkor állapítható meg, ha a  jogszabály a  szabályozás szempontjából azonos – homogén – csoportba tartozó (egymással összehasonlítható helyzetben lévő) jogalanyok között tesz különbséget, és a különbségtétel nem igazolható: az eltérő szabályozásnak nincs ésszerű, kellő súlyú alkotmányos indoka, vagyis önkényes {ld. külön …