2021. évi CXXV. törvény az Európa Tanács kulturális örökséggel kapcsolatos bűncselekményekről szóló, Nikóziában, 2017. május 19-én kelt egyezménye kih

2021. évi CXXV. törvény az Európa Tanács kulturális örökséggel kapcsolatos bűncselekményekről szóló, Nikóziában, 2017. május 19-én kelt egyezménye kihirdetéséről - Hatályos Jogszabályok Gyűjteménye Ugrás az oldal tartalmához Hatályos Jogszabályok Gyűjteménye fejléc Új Jogtár bejelentkezés Oldal nyomtatása Hatály: ( 2022.IV.1. - ) A jelek a bekezdések múltbeli és jövőbeli változásait jelölik. Megnyitom a Jogtárban Jelen dokumentum a jogszabály 1. weboldalát tartalmazza. A teljes jogszabály nyomtatásához valássza a fejlécen található nyomtatás ikont! 2021. évi CXXV. törvény az Európa Tanács kulturális örökséggel kapcsolatos bűncselekményekről szóló, Nikóziában, 2017. május 19-én kelt egyezménye kihirdetéséről *  1. § Az Országgyűlés e törvénnyel felhatalmazást ad az Európa Tanács kulturális örökséggel kapcsolatos bűncselekményekről szóló, Nikóziában, 2017. május 19-én kelt egyezménye (a továbbiakban: Egyezmény) kötelező hatályának elismerésére. 2. § Az Országgyűlés az Egyezményt e törvénnyel kihirdeti. 3. § (1) Az Egyezmény hivatalos magyar nyelvű fordítását az 1. melléklet tartalmazza. (2) Az Egyezmény hiteles angol nyelvű szövegét a 2. melléklet tartalmazza. 4. § (1) Az Egyezmény 4. Cikk 2. bekezdése alapján Magyarország az Egyezmény kötelező hatályának elismerésekor az Egyezmény 4. Cikk 1. bekezdéséhez a 3. melléklet szerinti fenntartást teszi. (2) Az Egyezmény 5. Cikk 2. bekezdése alapján Magyarország az Egyezmény kötelező hatályának elismerésekor az Egyezmény 5. Cikk 1. bekezdéséhez a 4. melléklet szerinti fenntartást teszi. 5. § (1) Ez a törvény – a (2) bekezdésben foglalt kivétellel – a kihirdetését követő napon lép hatályba. (2) A 2. § és a 3. §, az 1. melléklet és a 2. melléklet az Egyezmény 27. cikk 3. bekezdésében meghatározott időpontban lép hatályba. *  (3) Az Egyezmény, illetve a 2. §, a 3. §, az 1. melléklet és a 2. melléklet hatálybalépésének naptári napját a külpolitikáért felelős miniszter annak ismertté válását követően a Magyar Közlönyben haladéktalanul közzétett közleményével állapítja meg. *  6. § Az e törvény végrehajtásához szükséges intézkedésekről az igazságügyért felelős miniszter és a kulturális örökség védelméért felelős miniszter gondoskodik. 1. melléklet a 2021. évi CXXV. törvényhez Az Európa Tanács kulturális örökséggel kapcsolatos bűncselekményekről szóló egyezménye Nikózia, 2017. május 19. Preambulum Az Európa Tanács tagállamai és az ezen Egyezmény egyéb aláírói, figyelemmel arra, hogy az Európa Tanács célja a tagjai közötti szorosabb egység megteremtése; abban a meggyőződésben, hogy az egyes népek eltérő kulturális örökségi elemei kultúrájuk és identitásuk egyedi és fontos tanúbizonyságai, s kulturális örökségük része; aggodalommal figyelve a kulturális örökség elemeivel kapcsolatos bűncselekmények növekvő számát és azt, hogy az ilyen bűncselekmények egyre nagyobb mértékben vezetnek a világ kulturális örökségének elpusztulásához; figyelemmel arra, hogy a jogellenes feltárásból származó, illetve jogellenesen kivitt vagy behozott kulturális javakat egyre többféle módon értékesítik, ideértve a régiségkereskedéseken, aukciós házakon és interneten keresztül történő értékesítést is; figyelemmel arra, hogy a kulturális javak jogellenes kereskedelmében a szervezett bűnözés is részt vesz; aggodalommal figyelve, hogy a kulturális örökség szándékos lerombolásában terrorista csoportok is részt vesznek, és finanszírozási forrásként használják a kulturális javak jogellenes kereskedelmét; abban a meggyőződésben, hogy szükség van egy olyan új, a kulturális örökség elemeivel kapcsolatos bűncselekményekről szóló Európa tanácsi egyezményre, amely büntető szankciókat állapít meg ilyen cselekményekre, és amely a kulturális javakkal kapcsolatos bűncselekményekről szóló, Delphiben 1985. június 23-án aláírásra megnyitott európai egyezmény (ETS No. 119) helyébe lép; figyelemmel az európai kulturális egyezményre (ETS No. 18, 1954), a régészeti örökség védelméről szóló európai egyezményre (ETS No. 66, 1969; ETS No. 143, felülvizsgálva 1992-ben), az Európa építészeti örökségének védelméről szóló egyezményre (ETS No. 121, 1985), valamint a kulturális örökség társadalmi értékéről szóló Európa tanácsi keretegyezményre (CETS No. 199, 2005); figyelemmel a kölcsönös bűnügyi jogsegélyről szóló európai egyezményre (ETS No. 30, 1959), valamint a kiadatásról szóló európai egyezményre (ETS No. 24, 1957); emlékezetben tartva az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának 7379. ülésén 2015. február 12-én elfogadott 2199 (2015) sz. határozatot, különösen a 15. 16. és 17. bekezdést; az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának 7587. ülésén 2015. december 17-én elfogadott 2253 (2015) sz. határozatot, különösen a 14. és 15. bekezdést; az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának 7831. ülésén 2016. december 12-én elfogadott 2322 (2016) sz. határozatot, különösen a 12. bekezdést; az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának 7907. ülésén 2017. március 24-én elfogadott 2347 (2017) sz. határozatot; emlékezetben tartva továbbá a kulturális javak fegyveres összeütközés esetén való védelméről szóló 1954. évi hágai egyezményt, az ahhoz fűzött 1954. évi Első kiegészítő jegyzőkönyvet, valamint az 1999. évi Második kiegészítő jegyzőkönyvet; a kulturális javak jogtalan behozatalának, kivitelének és tulajdona jogtalan átruházásának megakadályozását és megelőzését szolgáló eszközökről szóló 1970. évi UNESCO egyezményt, valamint az ahhoz fűzött, a részes Felek harmadik ülésén 2015-ben elfogadott működési irányelveket; a világ kulturális és természeti örökségének védelméről szóló 1972. évi UNESCO egyezményt; a lopott vagy jogellenesen külföldre vitt kulturális javakról szóló UNIDROIT egyezményt; a nemzetközi szervezett bűnözés elleni 2000. évi ENSZ egyezményt, valamint a víz alatti kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi UNESCO egyezményt; emlékezetben tartva továbbá a kulturális örökség válság- és válság utáni helyzetekben történő védelméről szóló, az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének Állandó Bizottsága által 2015. május 22-én elfogadott 2057(2015) sz. határozatot; figyelemmel a kulturális javak jogellenes kereskedelme és más kapcsolódó bűncselekmények büntetőjogi megelőzéséről és az ilyen cselekményekre adandó büntető igazságszolgáltatási válaszokról szóló, az ENSZ Közgyűlése által a 2014. december 18-án elfogadott 69/196 sz. határozattal együtt elfogadott nemzetközi irányelvekre; figyelemmel arra, hogy ezen Egyezmény célja a kulturális örökség elemeinek védelme a hozzájuk kapcsolódó bűncselekmények megelőzésével és az ilyen bűncselekményekkel szembeni fellépéssel; felismerve, hogy a kulturális örökség elemeivel kapcsolatos bűncselekményekkel szembeni hatékony fellépéshez bátorítani kell az Európa Tanács tagállamai és az Európa Tanácsban tagsággal nem rendelkező államok közötti szoros nemzetközi együttműködést, az alábbiakban állapodtak meg: I. FEJEZET CÉLOK, HATÁLY, FOGALOMHASZNÁLAT 1. cikk Az Egyezmény célja 1. Ezen Egyezmény célja: a. a kulturális örökség elemei elpusztításának, megkárosításának és jogellenes kereskedelmének megelőzése és megakadályozása egyes cselekmények büntetendővé nyilvánításával; b. a bűnmegelőzés és a büntető igazságszolgáltatási intézkedések megerősítése a kulturális örökség elemeivel kapcsolatos összes bűncselekmény vonatkozásában; c. nemzeti és nemzetközi együttműködés elősegítése a kulturális örökség elemeivel kapcsolatos bűncselekmények elleni küzdelem terén, és ezáltal a kulturális örökség elemeinek védelme. 2. Ezen Egyezmény, az abban foglalt rendelkezések Felek általi hatékony végrehajtásának biztosítása érdekében egy nyomonkövetési mechanizmust vezet be. 2. cikk Hatály és fogalom-meghatározások 1. Ezen Egyezmény az ingó és ingatlan kulturális örökségi elemekkel kapcsolatos, ebben az Egyezményben meghatározott bűncselekmények megelőzésére, nyomozására és az ezekkel kapcsolatos büntetőeljárás lefolytatására alkalmazandó. 2. Ezen Egyezmény alkalmazásában a „kulturális örökség elemei” kifejezés az alábbiakat jelenti: a. ingó elemek (kulturális javak) vonatkozásában bármely olyan, szárazföldön vagy víz alatt elhelyezkedő vagy onnan eltávolított tárgy, amelyet ezen Egyezményben részes bármely Fél, vagy a kulturális javak jogtalan behozatalának, kivitelének és tulajdona jogtalan átruházásának megakadályozását és megelőzését szolgáló eszközökről szóló 1970. évi UNESCO egyezményben részes bármely Fél vallási vagy világi okból olyanként minősített, határozott meg vagy jelölt meg kifejezetten, mint ami régészeti, őstörténeti, néprajzi, történelmi, irodalmi, művészeti vagy tudományos jelentőséggel rendelkezik, és az alábbi kategóriák valamelyikébe tartozik: (a) ritka állat-, növény-, ásvány- és bonctani gyűjtemények vagy példányok, valamint őslénytani jelentőségű tárgyak; (b) történelmi vonatkozású tárgyak, beleértve a tudomány és a technológia történetét, a hadtörténetet és a társadalomtörténetet, továbbá a nemzet vezetőinek, gondolkodóinak, tudósainak és művészeinek életével, valamint a nemzeti szempontból jelentős eseményekkel kapcsolatos tárgyak; (c) régészeti lelőhelyeken talált régészeti leletek (ideértve az engedélyezett és az engedély nélkül végzett feltárásokat is); (d) művészeti, történelmi és régészeti emlékek elmozdított részei és elemei; (e) több mint százéves régiségek, mint feliratok, fémpénzek és vésett pecsétnyomók; (f) néprajzi tárgyak; (g) művészeti alkotások, így (i) bármilyen alapra és bármilyen anyagból, teljes egészében kézzel készített képek, festmények és rajzok (műszaki rajzok, valamint ipari eszközökkel előállított és kézzel díszített tárgyak kivételével); (ii) bármilyen anyagból készült eredeti szobrászati művek, szobrok; (iii) eredeti metszetek, nyomatok és kőnyomatok; (iv) bármilyen anyagból készült eredeti művészi együttesek és összeállítások; (h) ritka kéziratok és ősnyomtatványok, régi könyvek, (történeti, művészeti, tudományos, irodalmi stb. szempontból) különleges jelentőségű dokumentumok és kiadványok, egyenként vagy gyűjteményben; (i) postabélyegek, okmánybélyegek és más hasonló bélyegek, egyenként vagy gyűjteményben; (j) archívumok, ideértve hangfelvétel-, fénykép- és filmarchívumokat is; (k) több mint százéves bútordarabok és régi hangszerek; b. ingatlan örökségi elemek tekintetében, bármely olyan földön vagy víz alatt elhelyezkedő emlék, és műemlék, épületegyüttes, földterület és lelőhely, vagy más létesítmény, amelyet az ezen Egyezmény bármely Fele vagy az 1970. évi UNESCO egyezményben részes bármely Fél vallási vagy világi okból olyanként határozott meg vagy jelölt meg kifejezetten, mint ami régészeti, őstörténeti, néprajzi, történelmi, művészeti vagy tudományos szempontból jelentős, vagy a világ kulturális és természeti örökségének védelméről szóló 1972. évi UNESCO egyezmény 1. cikke és 11. cikke (2. vagy 4. bekezdés) szerinti jegyzékben szerepel. II. FEJEZET ANYAGI BÜNTETŐJOG 3. cikk Lopás és a jogellenes eltulajdonítás egyéb fajtái A Felek biztosítják, hogy a nemzeti büntetőjogukban meghatározott lopás bűncselekménye, valamint a jogellenes eltulajdonítás egyéb fajtái kulturális javakra is vonatkoznak. 4. cikk Jogellenes feltárás és eltávolítás 1. A Felek biztosítják, hogy nemzeti jogukban bűncselekménynek minősüljön az alábbi magatartások szándékos elkövetése: a. a földön vagy a víz alatt abból a célból végzett feltárás, hogy az érintett állam joga által megkövetelt engedély nélkül találjanak meg és mozdítsanak el régészeti leleteket; b. az érintett állam joga által megkövetelt engedély nélkül talált régészeti leletek elmozdítása és visszatartása; c. az érintett állam joga által megkövetelt engedéllyel összhangban talált régészeti leletek jogellenes visszatartása. 2. Bármely Állam az Egyezmény aláírásakor vagy a megerősítési, elfogadási, jóváhagyási vagy csatlakozási okmányának letétbe helyezésekor az Európa Tanács Főtitkárához intézett nyilatkozatban kijelentheti, hogy fenntartja a jogot arra, hogy a jelen cikk 1. bekezdésében meghatározott magatartásokra ne büntetőjogi, hanem büntetőjogon kívüli szankciókat rendeljen alkalmazni. 5. cikk Illegális behozatal 1. A Felek biztosítják, hogy nemzeti jogukban az olyan kulturális javak szándékos behozatala, amelyek behozatala nemzeti jogukban azért tiltott, mert a javakat: a. egy másik államban ellopták; b. ezen Egyezmény 4. cikkében foglalt körülmények között találták meg vagy tartották vissza; vagy c. azon állam jogát megsértve vitték ki az országból, amely állam az ilyen kulturális javakat ezen Egyezmény 2. cikkével összhangban minősítette, meghatározta vagy kifejezetten megjelölte, bűncselekménynek minősüljön, ha az elkövető tudta, hogy az adott kulturális javakat az érintett másik állam jogát megsértve lopták el, találták meg vagy vitték ki az országból. 2. Bármely Állam az Egyezmény aláírásakor vagy a megerősítési, elfogadási, jóváhagyási vagy csatlakozási okmányának letétbe helyezésekor az Európa Tanács Főtitkárához intézett nyilatkozatban kijelentheti, hogy fenntartja a jogot arra, hogy a jelen cikk 1. bekezdésében meghatározott magatartásokra ne büntetőjogi, hanem büntetőjogon kívüli szankciókat rendeljen alkalmazni. 6. cikk Illegális kivitel 1. A Felek biztosítják, hogy nemzeti jogukban a kulturális javak szándékos kivitele bűncselekménynek minősüljön, ha a nemzeti jog alapján a kivitel tilos, vagy arra engedély nélkül került sor. 2. A Felek megfontolják a jelen cikk 1. bekezdésének alkalmazásához szükséges intézkedések megtételét az országukba illegálisan behozott kulturális javak vonatkozásában is. 7. cikk Megszerzés 1. A Felek biztosítják, hogy nemzeti jogukban ezen Egyezmény 3. cikke szerint ellopott vagy ezen Egyezmény 4., 5. vagy 6. cikkében foglalt körülmények között megtalált, behozott vagy kivitt kulturális javak megszerzése bűncselekménynek minősüljön, ha a megszerzőnek tudomása van az ilyen jogellenes eredetről. 2. A Felek megfontolják az annak biztosításához szükséges intézkedések megtételét, hogy a jelen cikk 1. bekezdésében foglalt magatartás olyan megszerző esetében is bűncselekménynek minősüljön, akinek tudnia kellett volna a kulturális javak jogellenes eredetéről, ha kellő gondossággal és körültekintéssel járt volna el a kulturális javak megszerzésekor. 8. cikk Forgalomba hozatal 1. A Felek biztosítják, hogy nemzeti jogukban ezen Egyezmény 3. cikke szerint ellopott vagy ezen Egyezmény 4., 5. vagy 6. cikkében foglalt körülmények között megtalált, behozott vagy kivitt kulturális javak forgalomba hozatala bűncselekménynek minősüljön, ha a forgalomba hozó személynek tudomása van az ilyen jogellenes eredetről. 2. A Felek megfontolják az annak biztosításához szükséges intézkedések megtételét, hogy a jelen cikk 1. bekezdésében foglalt magatartás olyan forgalomba hozó személy esetében is bűncselekménynek minősüljön, akinek tudnia kellett volna a kulturális javak jogellenes eredetéről, ha kellő gondossággal és körültekintéssel járt volna el a kulturális javak forgalomba hozatalakor. 9. cikk Okmányok meghamisítása A Felek biztosítják, hogy nemzeti jogukban a kulturális javakhoz kapcsolódó hamis és hamisított dokumentumok készítése bűncselekménynek minősüljön, ha e cselekmények célja az, hogy a javakat legális eredetűként tüntessék fel. 10. cikk Megsemmisítés és rongálás 1. A Felek biztosítják, hogy nemzeti jogukban bűncselekménynek minősüljön az alábbi magatartások szándékos elkövetése: a. ingó vagy ingatlan kulturális örökségi elemek jogellenes megsemmisítése vagy megrongálása, a kulturális örökségi elemek tulajdonjogától függetlenül; b. ingó vagy ingatlan kulturális örökségi elemek bármely részének részben vagy egészben történő jogellenes eltávolítása az Egyezmény 5., 6. és 8. cikkében foglalt körülmények között történő behozatala, kivitele vagy forgalomba hozatala céljából. 2. Bármely Állam az Egyezmény aláírásakor vagy a megerősítési, elfogadási, jóváhagyási vagy csatlakozási okmányának letétbe helyezésekor az Európa Tanács Főtitkárához intézett nyilatkozatban kijelentheti, hogy fenntartja a jogot arra, hogy a jelen cikk 1. bekezdését ne alkalmazza, illetve csak speciális esetekben vagy feltételek között alkalmazza olyan esetekben, amikor az ingó vagy ingatlan kulturális örökségi elemeket azok tulajdonosa semmisíti meg vagy rongálja meg, vagy ha a megsemmisítés vagy megrongálás a tulajdonos beleegyezésével történik. 11. cikk Bűnsegély vagy felbujtás és kísérlet 1. A Felek biztosítják, hogy szándékos elkövetés esetén nemzeti jogukban bűncselekménynek minősüljön a bűnsegély vagy felbujtás az ezen Egyezményben meghatározott bűncselekmények elkövetésével összefüggésben. 2. A Felek biztosítják, hogy szándékos elkövetés esetén nemzeti jogukban bűncselekménynek minősüljön ezen Egyezményben meghatározott bűncselekmények elkövetésének kísérlete – a 4. cikk 1. bekezdésének a. pontjában, valamint a 8. cikkben meghatározott bűncselekmények kivételével. 3. Bármely Állam az Egyezmény aláírásakor vagy a megerősítési, elfogadási, jóváhagyási vagy csatlakozási okmányának letétbe helyezésekor az Európa Tanács Főtitkárához intézett nyilatkozatban kijelentheti, hogy fenntartja a jogot arra, hogy a jelen cikk 1. bekezdésében foglalt rendelkezést a 4. cikk 1. bekezdésének a. pontjában meghatározott bűncselekmények vonatkozásában ne alkalmazza, vagy csak speciális esetekben vagy feltételek között alkalmazza. 12. cikk Joghatóság 1. Minden Fél megteszi a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy az ezen Egyezményben meghatározott bűncselekmények esetében megállapítsa joghatóságát, ha a bűncselekményt: a. saját területén; b. az adott Fél zászlaja alatt közlekedő hajó fedélzetén; c. az adott Fél joga alapján lajstromba vett repülőgép fedélzetén; vagy d. saját állampolgára részéről követik el. 2. Minden Fél megteszi a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy az ezen Egyezményben meghatározott bűncselekmények esetében megállapítsa joghatóságát, ha az állítólagos elkövető a területén tartózkodik, és kizárólag állampolgársága miatt nem adható ki más államnak. 3. Bármely Állam az Egyezmény aláírásakor vagy a megerősítési, elfogadási, jóváhagyási vagy csatlakozási okmányának letétbe helyezésekor az Európa Tanács Főtitkárához intézett nyilatkozatban kijelentheti, hogy fenntartja a jogot arra, hogy a jelen cikk 1. bekezdésének d. pontjában lefektetett joghatósági szabályt ne alkalmazza, vagy csak speciális esetekben vagy feltételek között alkalmazza. 4. Ha egy állítólagosan elkövetett bűncselekmény vonatkozásában ezen Egyezmény alapján több Fél jelent be joghatósági igényt, akkor az érintett Felek adott esetben egyeztetnek egymással a büntetőeljárás lefolytatása szempontjából legmegfelelőbb joghatóság megállapítása céljából. 5. Ezen Egyezmény – a nemzetközi jog általános szabályainak sérelme nélkül – nem zárja ki, hogy valamely Fél saját nemzeti joga alapján gyakorolja a büntető joghatóságot. 13. cikk Jogi személyek felelőssége 1. A Felek biztosítják, hogy a jogi személyek felelősségre vonhatók legyenek az ezen Egyezményben meghatározott olyan bűncselekményért, amelyet a jogi személynél vezető beosztásban lévő természetes személy akár egyénileg, akár a jogi személy valamely szervének tagjaként a jogi személy javára, a. a jogi személy képviseletére való jogosultság; b. a jogi személy nevében történő döntéshozatalra való felhatalmazás; c. a jogi személyen belüli ellenőrzés gyakorlására való felhatalmazás; alapján követ el. 2. A jelen cikk 1. bekezdésében meghatározott eseteken kívül a Felek biztosítják, hogy a jogi személyek felelősségre vonhatók legyenek abban az esetben, ha az Egyezményben meghatározott valamely bűncselekmény jogi személy javára történő, a jogi személy alárendeltségében eljáró természetes személy általi elkövetését az 1. bekezdésben említett természetes személy által gyakorolt felügyelet vagy ellenőrzés hiánya tette lehetővé. 3. A Fél jogelveitől függően, a jogi személyek felelőssége büntetőjogi, polgári jogi vagy közigazgatási jogi felelősség lehet. 4. Ez a felelősség nem érinti a bűncselekményt elkövető természetes személy büntetőjogi felelősségét. 14. cikk Szankciók és intézkedések 1. A Felek biztosítják, hogy az ezen Egyezményben meghatározott bűncselekményeket elkövető természetes személyek a bűncselekmény súlyát figyelembe vevő hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókkal legyenek büntethetők. Az ezen Egyezmény 4. cikk 1. bekezdés a. pontjában, valamint 5. cikk 1. bekezdés b. és c. pontjában említett bűncselekmények kivételével a szankciókba az olyan szabadságtól megfosztással járó büntetéseket is bele kell érteni, amelyek kiadatást vonhatnak maguk után. 2. A Felek biztosítják, hogy az ezen Egyezmény 13. cikke alapján felelősségre vont jogi személyek olyan hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókkal legyenek büntethetők, amelyek büntetőjogi vagy nem büntetőjogi pénzbeli szankciókat, valamint egyéb intézkedéseket is magukban foglalhatnak, úgymint: a. ideiglenes vagy végleges eltiltás üzleti tevékenység gyakorlásától; b. kizárás állami kedvezményekből és támogatásokból; c. bírósági felügyelet alá helyezés; d. a jogi személy bíróság általi megszüntetése. 3. A Felek megteszik a nemzeti joguk szerint szükséges jogalkotási és egyéb intézkedéseket annak érdekében, hogy: a. az ezen Egyezményben említett bűncselekmények elkövetéséhez használt eszközök; b. az ilyen bűncselekményekből származó bevételek, illetve az azok helyébe lépett azonos értékű javak lefoglalását és elkobzását lehetővé tegyék. 4. A Felek vállalják, hogy amennyiben a büntetőeljárás során kulturális javak kerülnek lefoglalásra, de az eljárásban már nincs szükség ezen javakra, akkor a javak azon államnak történő átadásáról szóló döntés meghozatalakor, amely állam az adott javakat az ezen Egyezmény 2. cikkével összhangban kifejezetten kulturális örökségi elemként minősítette, határozta, vagy jelölte meg, a Felek – szükség szerint – büntető eljárásjogukat, egyéb nemzeti jogukat, vagy az alkalmazandó nemzetközi szerződéseket alkalmazzák. 15. cikk Súlyosító körülmények A Felek biztosítják, hogy az ezen Egyezményben meghatározott bűncselekmények miatti szankciók kiszabása során az alábbi körülményeket – a nemzeti jog releváns rendelkezéseivel összhangban – súlyosító körülményként lehessen figyelembe venni akkor, ha e körülmények nem tartoznak a bűncselekmény tényállási elemei közé: a. a bűncselekményt olyan személy követte el, aki visszaélt a szakemberként belé vetett bizalommal; b. a bűncselekményt az ingó vagy ingatlan kulturális örökségi elemek megőrzésével és védelmével megbízott közhivatalnok úgy követte el, hogy indokolatlan előny vagy annak ígérete megszerzésének érdekében szándékosan tartózkodott attól, hogy megfelelően teljesítse feladatait; c. a bűncselekményt bűnszervezetben követték el; d. az elkövetőt korábban már elítélték az ezen Egyezményben említett bűncselekmények miatt. 16. cikk Másik Fél által hozott korábbi ítéletek A Felek megteszik a szükséges intézkedéseket annak lehetővé tétele érdekében, hogy a szankciók kiszabása során az ezen Egyezményben meghatározott bűncselekményekkel kapcsolatban a másik Fél által hozott jogerős ítéletek figyelembe vehetők legyenek. III. FEJEZET NYOMOZÁS, BÜNTETŐELJÁRÁS ÉS ELJÁRÁSJOG 17. cikk Eljárások kezdeményezése A Felek megteszik a szükséges jogalkotási és egyéb intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy az ezen Egyezményben meghatározott bűncselekmények nyomozása és az azokkal kapcsolatos büntetőeljárás lefolytatása ne függjön feljelentéstől. 18. cikk Nyomozás A Felek megfontolják jogalkotási és egyéb intézkedések meghozatalát annak biztosítása érdekében, hogy a nyomozással megbízott személyek, egységek vagy szolgálatok a kulturális örökség elemei jogellenes kereskedelme elleni fellépés területére szakosodjanak vagy ilyen célból képzésben részesüljenek. 19. cikk Nemzetközi együttműködés büntetőügyekben 1. A Felek ezen Egyezmény rendelkezéseivel, a vonatkozó nemzetközi és regionális jogi eszközökkel, az egységes jogalkotás vagy viszonosság alapján létrehozott megállapodásokkal, valamint belső jogukkal összhangban a lehető legteljesebb mértékben együttműködnek egymással az ezen Egyezményben meghatározott bűncselekményekkel kapcsolatos nyomozások és eljárások céljából, ideértve a lefoglalást és az elkobzást is. 2. Ha a kiadatást vagy a kölcsönös bűnügyi jogsegély nyújtását szerződés meglététől függővé tevő Fél olyan Féltől kap kiadatásra vagy kölcsönös bűnügyi jogsegélyre vonatkozó megkeresést, amellyel nincs ilyen szerződése, akkor a megkeresett Fél – a nemzetközi jog alapján rá háruló kötelezettségekkel teljes összhangban és a nemzeti jogában előírt feltételektől függően – ezen Egyezményt a kiadatás vagy a kölcsönös bűnügyi jogsegély jogalapjának tekintheti az ezen Egyezményben meghatározott bűncselekmények tekintetében, és ennek érdekében a nemzetközi szervezett bűnözés elleni ENSZ Egyezmény 16. és 18. cikkeit értelemszerűen alkalmazhatja. IV. FEJEZET MEGELŐZŐ INTÉZKEDÉSEK ÉS EGYÉB ADMINISZTRATÍV INTÉZKEDÉSEK 20. cikk Nemzeti szintű intézkedések A Felek – az alkalmazandó nemzetközi szerződésekből fakadó kötelezettségeik figyelembevétele mellett – megfontolják jogalkotási és egyéb szükséges intézkedések meghozatalát abból a célból, hogy a. létrehozzanak vagy továbbfejlesszék az ezen Egyezmény 2. cikkének 2. bekezdésében meghatározott ingó és ingatlan kulturális örökségi elemek nyilvántartásait vagy adatbázisait; b. a releváns nemzetközi jogi eszközökkel összhangban behozatali és kiviteli ellenőrző eljárásokat vezessenek be, ideértve egy olyan rendszert, amelyben a kulturális javak behozatalát és kivitelét meghatározott tanúsítványok kiállításához kötik; c. kellő gondosságot előíró rendelkezéseket vezessenek be a műkincs- és régiségkereskedők, az aukciós házak és más, kulturális javak kereskedelmével foglalkozó gazdasági szereplők tekintetében, és kötelezzék őket ügyleteik nyilvántartására. E nyilvántartásokat – a nemzeti joggal összhangban – elérhetővé kell tenni az illetékes hatóságok számára; d. a kulturális örökség védelmével kapcsolatos tevékenységek koordinálásának érdekében állítsanak fel egy központi nemzeti hatóságot, vagy már létező hatóságokat ruházzanak fel ilyen jogkörrel, és vezessenek be egyéb ilyen mechanizmusokat; e. lehetővé tegyék az interneten keresztül történő gyanús ügyletek vagy adásvételek nyomon követését és bejelentését; f. lehetővé tegyék az illetékes hatóságok felé a régészeti örökség részét képező, véletlenül felfedezett kulturális javak kötelező bejelentését; g. a nagy nyilvánosság számára az ingó és ingatlan kulturális örökségi elemek védelméről, és az ilyen javak ellen elkövetett bűncselekmények által okozott veszélyekről szóló figyelemfelhívó kampányokat folytassanak; h. biztosítsák, hogy azon múzeumok és más hasonló intézmények, amelyeknek beszerzési politikája állami ellenőrzés alatt áll, ne szerezhessenek be jogellenesen eltávolított kulturális javakat, és nyújtsanak tájékoztatást és képzést a releváns tisztviselőknek a kulturális örökségi elemekkel kapcsolatos bűncselekmények elleni küzdelemről; i. bátorítsák azon múzeumokat és más hasonló intézményeket, amelyek beszerzési politikája nem áll állami ellenőrzés alatt arra, hogy tartsák be a kulturális javak beszerzésére vonatkozó etikai szabályokat, és jelentsék a bűnüldöző hatóságoknak a kulturális javak jogellenes kereskedelmének bármely gyanúját; j. bátorítsák az internetes szolgáltatásnyújtókat, az internetes platformokat és a web-alapú értékesítőket arra, hogy a releváns szakpolitikák kidolgozásában és végrehajtásában való részvételükkel működjenek közre a kulturális javak jogellenes kereskedelmének megelőzésében; k. megakadályozzák a szabad kikötők kulturális javak jogellenes kereskedelmére történő használatát, akár jogalkotási intézkedésekkel, akár arra bátorítva az ilyen szabadkikötőket, hogy önszabályozás útján hozzanak létre belső normákat, és azokat hatékonyan hajtsák végre; l. javítsák az ezen Egyezményben meghatározott bűncselekmények által érintett ingó és ingatlan kulturális örökségi elemekkel kapcsolatos információk vámügyi és a rendőri szervek felé történő továbbítását az ilyen kulturális örökségi elemek illegális kereskedelmének megakadályozása céljából. 21. cikk Nemzetközi szintű intézkedések A Felek a lehető legnagyobb mértékben együttműködnek a kulturális örökségi elemek szándékos megsemmisítésének, megrongálásának és jogellenes kereskedelmének megakadályozása, és az ilyen cselekmények elleni küzdelem céljából. A Szerződő Felek, különösen: a. elősegítik az ezen Egyezményben meghatározott bűncselekmények tárgyát képező és a területükön visszaszerzett kulturális örökségi elemek azonosításával, lefoglalásával és elkobzásával kapcsolatos egyeztetést és információcserét; b. hozzájárulnak a kulturális javak jogellenes kereskedelmével kapcsolatos nemzetközi adatgyűjtéshez oly módon, hogy megosztják és összekapcsolják az ezen Egyezményben meghatározott bűncselekmény tárgyát képező kulturális javakról felvett nemzeti nyilvántartásokat és adatbázisokat, illetve hozzájárulnak olyan nemzetközi nyilvántartásokhoz és adatbázisokhoz, mint az Interpol lopott műtárgyak adatbázisa; c. elősegítik az együttműködést a kulturális örökségi elemek bizonytalansággal vagy konfliktusokkal terhelt időszakokban történő védelme és megőrzése érdekében is. V. FEJEZET NYOMONKÖVETÉSI MECHANIZMUS 22. cikk A Felek Bizottsága 1. A Felek Bizottsága az Egyezményben részes Felek képviselőiből áll. 2. A Felek Bizottságát az Európa Tanács Főtitkára hívja össze. A Felek Bizottságának első ülését egy éven belül kell összehívni az követően, hogy a jelen Egyezmény a tizedik aláíró állam vonatkozásában a megerősítést követően hatályba lép. A Felek Bizottsága ezután a Felek legalább egyharmadának vagy a Főtitkár kérésére ül össze. 3. A Felek Bizottsága fogadja el saját eljárási szabályzatát. 4. A Felek Bizottságát az Európa Tanács Főtitkársága segíti hivatali feladatai elvégzésében. 5. A Felek Bizottsága javaslatot tehet a Miniszteri Bizottságnak arra vonatkozóan, hogy milyen módon vonható be megfelelő szakértelem az Egyezmény hatékony végrehajtásának támogatására. 23. cikk Egyéb képviselők 1. Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése, a Büntetőjogi Kérdésekkel Foglalkozó Európai Bizottság (CDPC) és a Kultúráért, Örökségért és Tájért Felelős Irányítóbizottság (CDCPP) – a multiszektorális és multidiszciplináris megközelítéshez való hozzájárulásként – egy-egy képviselőt jelöl a Felek Bizottságába. 2. A Miniszteri Bizottság – a Felek Bizottságával folytatott egyeztetést követően – az Európa Tanács más szerveit is felkérheti arra, hogy képviselőt jelöljenek a Felek Bizottságába. 3. A releváns nemzetközi szervezetek képviselői – az Európa Tanács vonatkozó szabályaiban meghatározott eljárás lefolytatása után – megfigyelőként részt vehetnek a Felek Bizottságában. 4. A Felek releváns hivatalos szerveinek a képviselői – az Európa Tanács vonatkozó szabályaiban meghatározott eljárás lefolytatása után – megfigyelőként részt vehetnek a Felek Bizottságában. 5. A civil társadalom, különösen a nem kormányzati szervek képviselői – az Európa Tanács vonatkozó szabályaiban meghatározott eljárás lefolytatása után – megfigyelőként részt vehetnek a Felek Bizottságában. 6. A jelen cikk 2–5. bekezdéseiben említett képviselők kijelölésekor biztosítani kell a különböző ágazatok és tudományágak kiegyensúlyozott képviseletét. 7. A fenti 1–5. bekezdéseknek megfelelően kijelölt képviselők szavazati jog nélkül vesznek részt a Felek Bizottságának ülésein. 24. cikk A Felek Bizottságának feladatai 1. A Felek Bizottsága figyelemmel kíséri ezen Egyezmény végrehajtását. Ezen Egyezmény végrehajtásának értékelésére szolgáló eljárást a Felek Bizottságának eljárási szabályzata határozza meg. 2. A Felek Bizottsága az információk, tapasztalatok és jó gyakorlatok összegyűjtését, elemzését és államok közötti cseréjét is elősegíti annak érdekében, hogy javítsa az államok kulturális javak jogellenes kereskedelmének megakadályozására és az ilyen kereskedelem elleni fellépésre való képességét. A Bizottság igénybe veheti az Európa Tanács egyéb releváns bizottságainak és szervezeteinek szakértelmét. 3. Továbbá, amennyiben annak helye van, akkor a Felek Bizottsága: a. elősegíti ezen Egyezmény hatékony alkalmazását és végrehajtását, ideértve az esetlegesen felmerülő problémák, valamint az ezen Egyezmény alapján tett nyilatkozatok és fenntartások hatásainak feltárását; b. véleményt nyilvánít az ezen Egyezmény alkalmazását érintő bármely kérdésben, és elősegíti a jelentős jogi, szakpolitikai vagy technológiai fejleményekkel kapcsolatos információcserét. c. konkrét ajánlásokat tesz a Felek felé ezen Egyezmény végrehajtásával kapcsolatban. 4. A Büntetőjogi Kérdésekkel Foglalkozó Európai Bizottság, valamint a Kultúráért, Örökségért és Tájért Felelős Irányítóbizottság rendszeres tájékoztatást kap a jelen cikk 1., 2. és 3. bekezdésében említett tevékenységekről. VI. FEJEZET KAPCSOLAT MÁS NEMZETKÖZI OKMÁNYOKKAL 25. cikk Kapcsolat más nemzetközi okmányokkal 1. Ezen Egyezmény nem érinti az azon nemzetközi instrumentumok rendelkezéseiből fakadó jogokat és kötelezettségeket, amelyeknek az ezen Egyezményben részes Felek a szerződő felei vagy leendő szerződő felei, és amelyek az ezen Egyezményben szabályozott kérdésekkel kapcsolatosan tartalmaznak rendelkezéseket. Azonban, ha a Felek az ezen Egyezményben szabályozott kérdések tekintetében az Egyezményben foglalt szabályozástól eltérően rendezik kapcsolataikat, akkor ezt olyan módon kell tenniük, ami nem összeegyeztethetetlen ezen Egyezmény célkitűzéseivel és elveivel. 2. Az Egyezményben részes Felek az Egyezmény rendelkezéseinek kiegészítése vagy megerősítése, illetve az abban foglalt elvek alkalmazásának elősegítése céljából két- vagy többoldalú megállapodásokat köthetnek egymással az ezen Egyezményben szabályozott kérdésekről. VII. FEJEZET AZ EGYEZMÉNY MÓDOSÍTÁSA 26. cikk Módosítások 1. Ezen Egyezmény módosítására bármely Fél által előterjesztett javaslatot közölni kell az Európa Tanács Főtitkárával, aki a javaslatot megküldi az Európa Tanács tagállamainak, az Egyezmény kidolgozásában részt vett, az Európa Tanácsban tagsággal nem rendelkező államoknak, valamint a 28. cikk rendelkezései alapján az Egyezményhez csatlakozott, illetve az Egyezményhez való csatlakozásra felkért államoknak. 2. A javasolt módosítást közölni kell a Büntetőjogi Kérdésekkel Foglalkozó Európai Bizottsággal, valamint a Kultúráért, Örökségért és Tájért Felelős Irányítóbizottsággal, amelyek a javasolt módosítással kapcsolatos véleményüket a Felek Bizottsága elé terjesztik. 3. Az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága fontolóra veszi a javasolt módosítást és a Felek Bizottsága által beterjesztett véleményt, és az ezen Egyezményben részes, az Európa Tanácsban tagsággal nem rendelkező államokkal folytatott egyeztetést követően az Európa Tanács Alapokmánya 20. cikkének d. pontjában előírt többséggel elfogadhatja a módosítást. 4. A Miniszteri Bizottság által a jelen cikk 3. bekezdésével összhangban elfogadott módosítás szövege elfogadás céljából megküldésre kerül a Felek részére. 5. A jelen cikk 3. bekezdésével összhangban elfogadott módosítás az azon naptól számított egy hónapos időszak lejártát követő hónap első napján lép hatályba, amely napon az összes Fél tájékoztatta a Főtitkárt a módosítás elfogadásáról. VIII. FEJEZET ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK 27. cikk Aláírás és hatálybalépés 1. Ezen Egyezmény nyitva áll aláírásra az Európa Tanács tagállamai, valamint az Európa Tanácsban tagsággal nem rendelkező azon államok részére, amelyek részt vettek az Egyezmény kidolgozásában. 2. Ezen Egyezmény megerősítéshez, elfogadáshoz vagy jóváhagyáshoz kötött. A megerősítő, elfogadó vagy jóváhagyó okiratokat az Európa Tanács Főtitkáránál kell letétbe helyezni. 3. Ezen Egyezmény azt a hónapot követő hónap első napján lép hatályba, amelyben letelt a három hónapos időszak azt követően, hogy öt aláíró állam, köztük az Európa Tanács legalább három tagállama, az előző bekezdés rendelkezéseinek megfelelően kifejezésre juttatta, hogy magára nézve kötelező érvényűnek tekinti az Egyezményt. 4. Azon aláíró államok vonatkozásában, amelyek a későbbiekben fejezik ki, hogy magukra nézve kötelező érvényűnek tekintik az Egyezményt, az Egyezmény azt a hónapot követő hónap első napján lép hatályba, amelyben letelt a megerősítő, az elfogadó vagy a jóváhagyó okirat letétbe helyezését követő három hónapos időszak. 28. cikk Csatlakozás az Egyezményhez 1. Az Egyezmény hatálybalépését követően az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága – az Egyezményben részes Felekkel folytatott egyeztetést és a részes Felek egyhangú hozzájárulásának beszerzését követően, az Európa Tanács Alapokmánya 20. cikkének d. pontjában meghatározott többséggel hozott határozattal és a Miniszteri Bizottságban részvételi joggal rendelkező részes Felek képviselőinek egyhangú szavazatával – felkérhet bármely olyan, az Európa Tanácsban tagsággal nem rendelkező államot, amely az Egyezmény kidolgozásában nem vett részt, hogy csatlakozzon az Egyezményhez. 2. A csatlakozó államok vonatkozásában az Egyezmény azt a hónapot követő hónap első napján lép hatályba, amelyben letelt a három hónap azt az időpontot követően, hogy a csatlakozási okiratot letétbe helyezték az Európa Tanács főtitkáránál. 29. cikk Területi alkalmazás 1. Az Egyezmény aláírásakor vagy a megerősítő, elfogadó, jóváhagyó vagy csatlakozási okiratának letétbe helyezésekor bármely Fél meghatározhatja azt a területet vagy területeket, amelyen vagy amelyeken az Egyezmény alkalmazandó. 2. Az Európa Tanács Főtitkárának címzett nyilatkozatban bármely Fél bármely későbbi időpontban kiterjesztheti ezen Egyezmény alkalmazását a nyilatkozatban meghatározott bármely más olyan területre, amelynek nemzetközi kapcsolataiért felelős, vagy amely részéről felhatalmazással rendelkezik kötelezettségvállalásra. Az ilyen terület vonatkozásában az Egyezmény a nyilatkozat Főtitkár általi kézhezvételének időpontjától számított három hónapos időszak lejártát követő hónap első napján lép hatályba. 3. Az előző két bekezdés alapján tett nyilatkozat az abban meghatározott bármely terület vonatkozásában az Európa Tanács Főtitkárához címzett értesítéssel vonható vissza. A visszavonás az értesítés Főtitkár általi kézhezvételének időpontjától számított három hónapos időszak lejártát követő hónap első napján lép hatályba. 30. cikk Fenntartások 1. Az Egyezmény aláírásakor vagy a megerősítő, elfogadó, jóváhagyó vagy csatlakozási okiratának letétbe helyezésekor bármely állam kijelentheti, hogy élni kíván az Egyezmény 4., 5., 10., 11. cikkében, valamint a 12. cikk 3. bekezdésében foglalt fenntartással vagy fenntartásokkal. Ezen Egyezmény rendelkezései tekintetében egyéb fenntartás nem tehető, 2. A fenntartást tett Fél az Európa Tanács Főtitkárának címzett nyilatkozatban bármely időpontban részben vagy egészben visszavonhatja a fenntartást. A visszavonás az értesítés Főtitkár általi kézhezvételének napján válik hatályossá. 3. Ezen Egyezmény valamely rendelkezése tekintetében fenntartást tett Fél nem követelheti a többi Féltől azon rendelkezés alkalmazását; részleges vagy feltételes fenntartás esetén azonban a Fél a rendelkezés Fél általi elfogadásának a mértékében követelheti a rendelkezés alkalmazását. 31. cikk Felmondás 1. Ezen Egyezményt az Európa Tanács Főtitkárának címzett értesítéssel bármely Fél bármely időpontban felmondhatja. 2. A felmondás az értesítés Főtitkár általi kézhezvételének időpontjától számított hat hónapos időszak lejártát követő hónap első napján lép hatályba. 32. cikk Értesítések Az Európa Tanács Főtitkára értesíti az Európa Tanács tagállamait, az Egyezmény kidolgozásában részt vett, de az Európa Tanácsban tagsággal nem rendelkező államokat, az aláíró államokat, a részes Feleket, valamint az Egyezményhez való csatlakozásra felkért államokat: a. az Egyezmény aláírásáról; b. a megerősítő, elfogadó, jóváhagyó vagy csatlakozási okiratok letétbe helyezéséről; c. az Egyezmény 27. cikkének 3. és 4. bekezdése; 28. cikkének 2. bekezdése, valamint 29. cikkének 2. bekezdése szerinti hatálybalépések időpontjairól; d. a 26. cikkel összhangban elfogadott módosításokról, valamint a módosítások hatálybalépésének időpontjáról; e. a 30. cikk alapján tett fenntartásokról, valamint a fenntartások visszavonásáról; f. a 31. cikk alapján benyújtott felmondásokról; g. az Egyezménnyel kapcsolatos bármilyen más aktusról, nyilatkozatról, értesítésről vagy közlésről. Fentiek hiteléül a kellő felhatalmazással rendelkező alulírottak aláírásukkal látták el ezen Egyezményt. Készült Nikóziában, 2017. május 19-én, angol és francia nyelven, mindkét szöveg egyformán hiteles, egyetlen példányban, amelyet az Európa Tanács irattárában kell letétbe helyezni. Az Európa Tanács Főtitkára az Egyezmény hiteles másolatát megküldi az Európa Tanács valamennyi tagállamának, az Európa Tanácsban tagsággal nem rendelkező azon államoknak, amelyek részt vettek az Egyezmény kidolgozásában, valamint az Egyezményhez való csatlakozásra meghívott államoknak. 2. melléklet a 2021. évi CXXV. törvényhez „Council of Europe Convention on Offences relating to Cultural Property Nicosia, 19. V. 2017 Preamble The member States of the Council of Europe and the other signatories to this Convention, Considering that the aim of the Council of Europe is to achieve a greater unity between its members; Being convinced that the diverse cultural property belonging to peoples constitutes a unique and important testimony of the culture and identity of such peoples, and forms their cultural heritage; Concerned that offences related to cultural property are growing and that such offences, to an increasing extent, are leading to the destruction of the world’s cultural heritage; Considering that unlawfully excavated and illicitly exported or imported cultural property is increasingly being sold in many different ways, including through antique shops and auction houses, and over the internet; Considering that organised crime is involved in the trafficking of cultural property; Concerned that terrorist groups are involved in the deliberate destruction of cultural heritage and use the illicit trade of cultural property as a source of financing; Convinced of the need for a new Council of Europe Convention on Offences relating to Cultural Property which sets out criminal sanctions in this regard and which will replace the European Convention on Offences relating to Cultural Property (ETS No. 119), opened for signature in Delphi on 23 June 1985; Having regard to the European Cultural Convention (ETS No. 18, 1954), the European Convention on the Protection of the Archaeological Heritage (ETS No. 66, 1969; ETS No. 143, revised in 1992), the Convention for the Protection of the Architectural Heritage of Europe (ETS No. 121, 1985) and the Council of Europe Framework Convention on the Value of Cultural Heritage for Society (CETS No. 199, 2005); Having regard to the European Convention on Mutual Assistance in Criminal Matters (ETS No. 30, 1959) and the European Convention on Extradition (ETS No. 24, 1957); Bearing in mind Resolution 2199 (2015) adopted by the Security Council of the United Nations at its 7379th meeting, on 12 February 2015, and in particular paragraphs 15, 16 and 17; Resolution 2253 (2015) adopted by the Security Council of the United Nations at its 7587th meeting, on 17 December 2015, and in particular paragraphs 14 and 15; Resolution 2322 (2016) adopted by the Security Council of the United Nations at its 7831st meeting, on 12 December 2016, and in particular paragraph 12; Resolution 2347 (2017) adopted by the Security Council of the United Nations at its 7907th meeting, on 24 March 2017; Bearing in mind also the 1954 Hague Convention for the Protection of Cultural Property in the Event of Armed Conflict, its First Protocol of 1954 and Second Protocol of 1999; the 1970 UNESCO Convention on the Means of Prohibiting and Preventing the Illicit Import, Export and Transfer of Ownership of Cultural Property and its Operational Guidelines adopted in 2015 by the third Meeting of States Parties; the 1972 UNESCO Convention concerning the Protection of the World Cultural and Natural Heritage; the 1995 UNIDROIT Convention on Stolen or Illegally Exported Cultural Objects; the 2000 United Nations Convention against Transnational Organized Crime and the 2001 UNESCO Convention on the Protection of the Underwater Cultural Heritage; Also bearing in mind Resolution 2057 (2015) on cultural heritage in crisis and post-crisis situations, adopted by the Standing Committee of the Parliamentary Assembly of the Council of Europe on 22 May 2015; Taking into consideration the International Guidelines for Crime Prevention and Criminal Justice Responses with Respect to Trafficking in Cultural Property and Other Related Offences, adopted by the General Assembly of the United Nations with its Resolution 69/196 of 18 December 2014; Considering that the purpose of this Convention is to protect cultural property through the prevention of and the fight against criminal offences relating to cultural property; Recognising that, to efficiently combat cultural property crimes, close international co-operation between Council of Europe member States and non-member States alike should be encouraged, Have agreed as follows: CHAPTER I PURPOSE, SCOPE, USE OF TERMS Article 1 Purpose of the Convention 1. The purpose of this Convention is to: a. prevent and combat the destruction of, damage to, and trafficking of cultural property by providing for the criminalisation of certain acts; b. strengthen crime prevention and the criminal justice response to all criminal offences relating to cultural property; c. promote national and international co-operation in combating criminal offences relating to cultural property; and thereby protect cultural property. 2. In order to ensure effective implementation of its provisions by the Parties, this Convention sets up a follow-up mechanism. Article 2 Scope and use of terms 1. This Convention applies to the prevention, investigation, and prosecution of the criminal offences referred to in this Convention relating to movable and immovable cultural property. 2. For the purposes of this Convention the term “cultural property” shall mean: a. in respect of movable property, any object, situated on land or underwater or removed therefrom, which is, on religious or secular grounds, classified, defined or specifically designated by any Party to this Convention or to the 1970 UNESCO Convention on the Means of Prohibiting and Preventing the Illicit Import, Export and Transfer of Ownership of Cultural Property, as being of importance for archaeology, prehistory, ethnology, history, literature, art or science, and which belongs to the following categories: (a) rare collections and specimens of fauna, flora, minerals and anatomy, and objects of palaeontological interest; (b) property relating to history, including the history of science and technology and military and social history, to the life of national leaders, thinkers, scientists and artists and to events of national importance; (c) products of archaeological excavations (including regular and clandestine) or of archaeological discoveries; (d) elements of artistic or historical monuments or archaeological sites which have been dismembered; (e) antiquities more than one hundred years old, such as inscriptions, coins and engraved seals; (f) objects of ethnological interest; (g) property of artistic interest, such as: (i) pictures, paintings and drawings produced entirely by hand on any support and in any material (excluding industrial designs and manufactured articles decorated by hand); (ii) original works of statuary art and sculpture in any material; (iii) original engravings, prints and lithographs; (iv) original artistic assemblages and montages in any material; (h) rare manuscripts and incunabula, old books, documents and publications of special interest (historical, artistic, scientific, literary, etc.) singly or in collections; (i) postage, revenue and similar stamps, singly or in collections; (j) archives, including sound, photographic and cinematographic archives; (k) articles of furniture more than one hundred years old and old musical instruments; b. in respect of immovable property, any monument, group of buildings, site or structure of any other kind, whether situated on land or underwater, which is, on religious or secular grounds, defined or specifically designated by any Party to this Convention or by any Party to the 1970 UNESCO Convention as being of importance for archaeology, prehistory, ethnology, history, art or science or listed in accordance with Article 1 and Article 11 (paragraphs 2 or 4) of the 1972 UNESCO Convention concerning the Protection of the World Cultural and Natural Heritage. CHAPTER II SUBSTANTIVE CRIMINAL LAW Article 3 Theft and other forms of unlawful appropriation Each Party shall ensure that the offence of theft and other forms of unlawful appropriation as set out in their domestic criminal law apply to movable cultural property. Article 4 Unlawful excavation and removal 1. Each Party shall ensure that the following conducts constitute a criminal offence under its domestic law, when committed intentionally: a. the excavation on land or under water in order to find and remove cultural property without the authorisation required by the law of the State where the excavation took place; b. the removal and retention of movable cultural property excavated without the authorisation required by the law of the State where the excavation took place; c. the unlawful retention of movable cultural property excavated in compliance with the authorisation required by the law of the State where the excavation took place. 2. Any State may, at the time of signature or when depositing its instrument of ratification, acceptance, approval or accession, by a declaration addressed to the Secretary General of the Council of Europe, declare that it reserves the right to provide for non-criminal sanctions, instead of criminal sanctions for the conduct described in paragraph 1 of this article. Article 5 Illegal importation 1. Each Party shall ensure that, when committed intentionally, the importation of movable cultural property, the importation of which is prohibited pursuant to its domestic law on the grounds that it has been: a. stolen in another State; b. excavated or retained under circumstances described in Article 4 of this Convention; or c. exported in violation of the law of the State that has classified, defined or specifically designated such cultural property in accordance with Article 2 of this Convention, constitutes a criminal offence under its domestic law where the offender knew that the cultural property had been stolen, excavated or exported in violation of the law of that other State. 2. Any State may, at the time of signature or when depositing its instrument of ratification, acceptance, approval or accession, by a declaration addressed to the Secretary General of the Council of Europe, declare that it reserves the right to provide for non-criminal sanctions, instead of criminal sanctions for the conduct described in paragraph 1 of the present article. Article 6 Illegal exportation 1. Each Party shall ensure that the exportation of movable cultural property, if the exportation is prohibited or carried out without authorisation pursuant to its domestic law, constitutes a criminal offence under its domestic law, when committed intentionally. 2. Each Party shall consider taking the necessary measures to apply paragraph 1 of the present article also in respect of movable cultural property that had been illegally imported. Article 7 Acquisition 1. Each Party shall ensure that the acquisition of movable cultural property that has been stolen in accordance with Article 3 of this Convention or has been excavated, imported or exported under circumstances described in Articles 4, 5 or 6 of this Convention constitutes a criminal offence under its domestic law where the person knows of such unlawful provenance. 2. Each Party shall consider taking the necessary measures to ensure that the conduct described in paragraph 1 of the present article constitutes a criminal offence also in the case of a person who should have known of the cultural property’s unlawful provenance if he or she had exercised due care and attention in acquiring the cultural property. Article 8 Placing on the market 1. Each Party shall ensure that the placing on the market of movable cultural property that has been stolen in accordance with Article 3 of this Convention or has been excavated, imported or exported under circumstances described in Articles 4, 5 or 6 of this Convention constitutes a criminal offence under its domestic law where the person knows of such unlawful provenance. 2. Each Party shall consider taking the necessary measures to ensure that the conduct described in paragraph 1 of this article constitutes a criminal offence also in the case of a person who should have known of the cultural property’s unlawful provenance if he or she had exercised due care and attention in placing the cultural property on the market. Article 9 Falsification of documents Each Party shall ensure that the making of false documents and the act of tampering with documents relating to movable cultural property constitute criminal offences under its domestic law, where these actions are intended to present the property as having licit provenance. Article 10 Destruction and damage 1. Each Party shall ensure that the following conducts constitute a criminal offence under its domestic law, when committed intentionally: a. the unlawful destruction or damaging of movable or immovable cultural property, regardless of the ownership of such property; b. the unlawful removal, in whole or in part, of any elements from movable or immovable cultural property, with a view to importing, exporting or placing on the market these elements under the circumstances described in Articles 5, 6 and 8 of this Convention. 2. Any State may, at the time of signature or when depositing its instrument of ratification, acceptance, approval or accession, by a declaration addressed to the Secretary General of the Council of Europe, declare that it reserves the right not to apply paragraph 1 of the present article, or to apply it only in specific cases or conditions in cases where the cultural property has been destroyed or damaged by the owner of the cultural property or with the owner’s consent. Article 11 Aiding or abetting and attempt 1. Each Party shall ensure that the intentional aiding or abetting the commission of a criminal offence referred to in this Convention also constitutes a criminal offence under its domestic law. 2. Each Party shall ensure that the intentional attempt to commit any of the criminal offences referred to in this Convention with the exception of those defined in Article 4, paragraph 1, sub-paragraph a and in Article 8 also constitutes a criminal offence under its domestic law. 3. Any State may, at the time of signature or when depositing its instrument of ratification, acceptance, approval or accession, by a declaration addressed to the Secretary General of the Council of Europe, declare that it reserves the right not to apply, or to apply only in specific cases or conditions, the provision of paragraph 1 of the present article in respect of offences defined in Article 4, paragraph 1, sub-paragraph a. Article 12 Jurisdiction 1. Each Party shall take the necessary measures to establish jurisdiction over the criminal offences referred to in this Convention, when the offence is committed: a. in its territory; b. on board a ship flying the flag of that Party; c. on board an aircraft registered under the laws of that Party; or d. by one of its nationals. 2. Each Party shall take the necessary measures to establish jurisdiction over any criminal offence referred to in this Convention, when the alleged offender is present in its territory and cannot be extradited to another State, solely on the basis of his or her nationality. 3. Each State may, at the time of signature or when depositing its instrument of ratification, acceptance, approval or accession, by a declaration addressed to the Secretary General of the Council of Europe, declare that it reserves the right not to apply, or to apply only in specific cases or conditions, the jurisdiction rules laid down in paragraph 1, sub-paragraph d of the present article. 4. Where more than one Party claims jurisdiction over an alleged offence in accordance with this Convention, the Parties concerned shall, where appropriate, consult each other with a view to determining the most appropriate jurisdiction for prosecution. 5. Without prejudice to the general rules of international law, this Convention shall not exclude any criminal jurisdiction exercised by a Party in accordance with its domestic law. Article 13 Liability of legal persons 1. Each Party shall ensure that legal persons can be held liable for criminal offences referred to in this Convention, when committed for their benefit by any natural person, acting either individually or as part of an organ of the legal person, who has a leading position within that legal person, based on: a. a power of representation of the legal person; b. an authority to take decisions on behalf of the legal person; c. an authority to exercise control within the legal person. 2. Apart from the cases provided for in paragraph 1 of the present article, each Party shall ensure that a legal person can be held liable where the lack of supervision or control by a natural person referred to in paragraph 1 of the present article has made possible the commission of a criminal offence referred to in this Convention for the benefit of that legal person by a natural person acting under its authority. 3. Subject to the legal principles of the Party, the liability of a legal person may be criminal, civil or administrative. 4. Such liability shall be without prejudice to the criminal liability of a natural person who has committed the offence. Article 14 Sanctions and measures 1. Each Party shall ensure that the criminal offences referred to in this Convention, when committed by natural persons, are punishable by effective, proportionate and dissuasive sanctions, which take into account the seriousness of the offence. These sanctions shall include, except for offences defined in Article 4, paragraph 1, sub-paragraph a and in Article 5, paragraph 1, sub-paragraphs b and c of this Convention, penalties involving deprivation of liberty that may give rise to extradition. 2. Each Party shall ensure that legal persons held liable in accordance with Article 13 of this Convention are subject to effective, proportionate and dissuasive sanctions, which shall include criminal or non-criminal monetary sanctions, and could include other measures, such as: a. temporary or permanent disqualification from exercising commercial activity; b. exclusion from entitlement to public benefits or aid; c. placing under judicial supervision; d. a judicial winding-up order. 3. Each Party shall take the necessary legislative and other measures, in accordance with domestic law, to permit seizure and confiscation of the: a. instrumentalities used to commit criminal offences referred to in this Convention; b. proceeds derived from such offences, or property whose value corresponds to such proceeds. 4. Each Party shall, where cultural property has been seized in the course of criminal proceedings but is no longer required for the purposes of these proceedings, undertake to apply, where appropriate, its criminal procedural law, other domestic law or applicable international treaties when deciding to hand over that property to the State that had specifically designated, classified or defined it as cultural property in accordance with Article 2 of this Convention. Article 15 Aggravating circumstances Each Party shall ensure that the following circumstances, in so far as they do not already form part of the constituent elements of the offence, may, in conformity w …