22/2018. (XI. 20.) AB határozata a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. V. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekr

22/2018. (XI. 20.) AB határozata a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. V. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről szóló 2013. CLXXVII. törvény 22/C. alcímébe foglalt 53/C. §-ával összefüggő mulasztás megállapításáról. Az Alkotmánybíróság teljes ülése jogszabály alaptörvény-ellenességének utólagos vizsgálata és folyamatban lévő ügyben alkalmazandó jogszabályi rendelkezés alaptörvény-ellenességének megállapítására és alkalmazásának kizárására irányuló bírói kezdeményezés tárgyában – dr. Czine Ágnes, dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó, dr. Pokol Béla, dr. Stumpf István és dr. Szalay Péter alkotmánybírók különvéleményével – meghozta a következő 1. Az Alkotmánybíróság – hivatalból eljárva – megállapítja, hogy az Országgyűlés mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenességet idézett elő azáltal, hogy a  Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről szóló 2013. évi CLXXVII. törvény 22/C. alcímébe foglalt 53/C.  §-ában nem határozta meg az  Alaptörvény B)  cikk (1)  bekezdésében szereplő jogállamiság alkotmányos alapértékéből fakadó jogbiztonság követelményének megfelelően a jogszabály rendelkezésén alapuló szerződésátruházás részletszabályait. Ezért az Alkotmánybíróság felhívja az  Országgyűlést, hogy a  Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V.  törvény szerinti szabályozással való összhang megteremtése érdekében jogalkotói feladatának 2019. március hó 31. napjáig tegyen eleget. 2. Az  Alkotmánybíróság a  Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről szóló 2013. évi CLXXVII. törvény 22/C. alcímébe foglalt 53/C.  §-a alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt és bírói kezdeményezést elutasítja. 3. Az  Alkotmánybíróság a  Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről szóló 2013. évi CLXXVII. törvény és a  mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvénnyel összefüggő egyes rendelkezésekről és átmeneti szabályokról szóló 2013. évi CCXII. törvény módosításáról szóló 2015. évi CCXX. törvény egésze alaptörvényellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja. Az Alkotmánybíróság elrendeli e határozatának a Magyar Közlönyben való közzétételét. I. [1] 1. Az  Alaptörvény 24.  cikk (2)  bekezdés e)  pontja, valamint az  Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a  továbbiakban: Abtv.) 24.  § (1)  bekezdése alapján ötvenhat országgyűlési képviselő (a továbbiakban: indítványozó1.) fordult az  Alkotmánybírósághoz. Indítványukban a  Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről szóló 2013. évi CLXXVII. törvény és a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvénnyel összefüggő egyes rendelkezésekről és átmeneti szabályokról szóló 2013. évi CCXII. törvény módosításáról szóló 2015. évi CCXX. törvény (a  továbbiakban: Módtv.) egésze alaptörvény-ellenességének megállapítását, és a  hatálybalépésének időpontjára visszamenőleges hatályú megsemmisítését kérték. A  Módtv. alaptörvény-ellenességét az  indítványozó1. az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése, M) cikk (2) bekezdése, P) cikk (2) bekezdése, valamint 38. cikk (1) bekezdése sérelmére alapozta. [2] 2. Az indítványozó1. álláspontja szerint a Módtv. közjogilag érvénytelen, mivel az Országgyűlés az Alaptörvényben előírt eljárási rendelkezés figyelmen kívül hagyásával, a sarkalatos többség helyett mindössze egyszerű többséggel döntött róla. A Módtv. elfogadásának részletes leírása mellett az  indítvány hivatkozik arra, hogy a Módtv. a mezőés erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvénnyel összefüggő egyes rendelkezésekről és átmeneti szabályokról szóló 2013. évi CCXII. törvény (a továbbiakban: Fétv.) módosításával, illetve kiegészítésével a  termőföldre vonatkozó haszonbérleti szerződésekre vonatkozó szabályokról rendelkezik. Az  Alaptörvény P)  cikk (2) bekezdése szerint „[a] termőföld és az erdők tulajdonjogának megszerzése, valamint hasznosítása (1) bekezdés szerinti célok eléréséhez szükséges korlátait és feltételeit, valamint az integrált mezőgazdasági termelésszervezésre és a  családi gazdaságokra, továbbá más mezőgazdasági üzemekre vonatkozó szabályokat sarkalatos törvény határozza meg”, amely megfogalmazás utal a  termőföld hasznosítására is. Az  indítványozó1. érvelése szerint azoknak a  szabályoknak, amelyek a  hasznosítás (így az  eladás és a  bérbeadás) szabályainak megállapítása érdekében kerülnek megállapításra, az  Alaptörvény P)  cikk (2)  bekezdése alapján sarkalatos szabályoknak kell lenniük, így elfogadásukhoz a  szavazáson jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmadának igen szavazatára van szükség. A  termőfölddel kapcsolatos tulajdoni viszonyok (és a  hozzá fűződő „egyéb dologi jogok”) szabályozása az  indítvány szerint sarkalatos többséget követel meg akkor is, ha a  termőföld tulajdonlásával vagy hasznosításával kapcsolatos norma valamely agrár tárgyú törvényben található, és akkor is, ha más törvényben kerül megfogalmazásra. [3] 3. Az  indítványozó1. szerint a  Módtv. a  visszaható hatályú jogalkotás tilalmába, így az  Alaptörvénynek a  jogállamiságot előíró B)  cikk (1)  bekezdésébe is ütközik. A  Módtv. javaslatának indokolása maga ismeri el a  visszamenőleges hatályú jogalkotást akkor, amikor azt részletezi, hogy a  módosítás hatálybalépése előtt kötött haszonbérleti szerződések esetében miként lehet alkalmazni a  bérletidíj-módosítás lehetőségét. Ezzel a  Módtv.  durván beavatkozik a  bérleti jogviszonyokba (nemcsak az  állam tulajdonában álló földek tekintetében, hanem a  magánszerződések esetén is), a  folyamatos díjemelések és a  szerződések egyoldalú felbonthatóságának lehetőségével ellehetetleníti a  gazdálkodókat. Mivel a  Módtv.-ben szabályozott módosító rendelkezések malam partem jellegű, tehát tiltott visszamenőleges hatályúnak tekinthetők, ezért azok alaptörvény-ellenes tartalmúnak minősülnek. [4] 4. Az  indítványozó1. álláspontja szerint a  Módtv. rendelkezései a  földbérleti szerződések esetében az „azonnali szerződésmódosítás” lehetőségének törvényi biztosításával figyelmen kívül hagyják azokat a  kritériumokat, amelyeket az Alkotmánybíróság korábbi határozataiban a jogszabály által történő alkotmányos szerződésmódosítás tekintetében meghatározott (clausula rebus sic stantibus, jelentős érdeksérelem, a  jogalkotói beavatkozás szükségessége stb.). Mindezek alapján az  indítvány szerint a  Módtv. rendelkezései sértik az  Alaptörvény M)  cikk (2) bekezdésében foglaltakat. [5] 5. A  Módtv.-nek a  Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről szóló 2013. évi CLXXVII. törvényt (a továbbiakban: Ptké.) egy új alcímmel kiegészítő szabálya a  Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvényben (a továbbiakban: Ptk.) szereplő szerződésátruházással kapcsolatos rendelkezéseket tartalmaz. Ezek a  rendelkezések az  indítványozó1. álláspontja szerint ellentétben állnak a Ptk.-ban szabályozott szerződésátruházásra vonatkozó szabályokkal, azokból semmilyen formában nem következnek, ezért sértik a  normavilágosság követelményét, ezáltal pedig az  Alaptörvény B)  cikk (1) bekezdésébe ütköznek. [6] 6. A  Kúria P.V. tanácsa (a továbbiakban: indítványozó2.) az  előtte folyamatban lévő, az  eljáró bíróság kijelölése iránti eljárásban – a  per egyidejű felfüggesztése mellett, az  Abtv. 25.  § (1)  bekezdése alapján – Pkk.V.24.545/2018/10. sorszámú végzésével bírói kezdeményezést terjesztett az  Alkotmánybíróság elé. Ebben indítványozta a  Ptké. 53/C.  §-a alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését, továbbá a  támadott jogszabályi rendelkezésnek a  Kúria előtt a  Pkk.V.24.545/2018. számon, a  Pkk.V.24.591/2018. számon, a  Pkk.V.24.643/2018. számon, a  Pkk.V.24.583/2018. számon, a Pkk.V.24.642/2018. számon, a  Pkk.V.24.584/2018. számon, a  Pkk.V.24.548/2018. számon, valamint a  Pkk.V.24.571/2018. számon folyamatban lévő ügyekben történő alkalmazása tilalmának elrendelését. Az  indítványozó2. álláspontja szerint a  támadott jogszabályi rendelkezés ellentétes az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésével, M) cikk (1) és (2) bekezdéseivel, XIII. cikk (1) bekezdésével, XV. cikk (2) bekezdésével, valamint XXVIII. cikk (1) bekezdésével. [7] 7. Az  indítványozó2. a  támadott jogszabályi rendelkezéssel összefüggő problémával az  eljáró bíróság kijelölése iránti ügyekben szembesült. A  Kúria a  fent említett kijelölési ügyekkel összefüggésben megállapította, hogy azok tárgya egymással összefügg, ezért azokat a  hozzá legkorábban felterjesztett kijelölési ügyhöz, Pkk.V.24.545/2018. ügyszámon egyesítette. A  Kúria eljáró tanácsának tanácselnöke ezt követően indítványozta, hogy a  Kúria azt ötfős tanácsban bírálja el, amellyel a  Kúria Polgári Kollégiumának kollégiumvezetője egyetértett. Ezt követően az ügyben eljáró tanács a kijelölési eljárást felfüggesztette és rendelkezett a  jelen indítvány Alkotmánybíróság elé terjesztéséről. [8] 8. Az indítványozó2. az ügy előzményeként rámutatott, hogy a Ptk. a 6:211. §-ában új jogintézményként szabályozza a teljes szerződéses pozícióban bekövetkező alanyváltozás alapesetét: a szerződésátruházást. A szerződésátruházás arra teremti meg a  lehetőséget, hogy az  egyik szerződő fél a  teljes szerződési pozícióját átruházza egy harmadik személyre. A  szerzdésátruházás sui generis háromoldalú szerződés az  eredeti jogviszony alanyai (átruházó és kötelezett) és az átvállaló között. A szerződésátruházás eredményeképpen a szerződésbe belépő fél a szerződésből kilépő fél szerződési pozíciójába kerül. A  szerződésátruházás jogintézményének kodifikációja során többször felvetődött a  kérdés, hogy a  szerződésátruházás következtében jogutódlás történik, avagy új szerződés jön létre (nováció) a felek között. Ezt a kodifikációs előkérdést a Ptk. – a bírói gyakorlattal egyezően – úgy döntötte el, hogy a szerződésátruházás intézményét jogutódlásként kezeli. A Ptk. a szerződésátruházásra vonatkozó előírásokat hívja fel arra az esetre is, ha egy kötelmi pozícióban jogszabályi előírás alapján következik be alanyváltozás (Ptk. 6:211. §). [9] A jogalkotó a  Módtv.-vel módosította egyfelől a  Ptké.-t, másfelől a  Fétv.-t. Az  indítványozó2. álláspontja szerint a  fenti módosítás részeként a  jogalkotó egy olyan szabályt helyezett el a  Ptké. 53/C.  §-ába, amely a szerződésátruházás Ptk. általi alapkonstrukcióját „borítja fel”, és számos jogalkalmazói nehézséget okoz. [10] Az indítványozó2. kiemelte, hogy az  indítvány alapjául szolgáló ügyekben az eldöntendő kérdést azt képezi, hogy a  kijelöléssel érintett haszonbérleti szerződésekben szereplő illetékességi kikötés érvényesnek tekinthető-e, figyelemmel a  támadott jogszabályi rendelkezésekre. Az  indítványozó2. szerint a  kijelölési vitát a  támadott szabályok döntik el. [11] A Kúriához felterjesztett ügyekben a  felperes mint haszonbérlő a  haszonbérleti díj megállapítása iránt indított keresetet az alperes mint haszonbérbeadóval szemben a Járásbíróságon. A bíróság illetékessége hiányát állapította meg, figyelemmel arra, hogy a  becsatolt földhaszonbérleti szerződésekben a  Pesti Központi Kerületi Bíróság (a továbbiakban: PKKB) kizárólagos illetékessége szerepel. Az áttételt követően eljáró PKKB szintén megállapította illetékessége hiányát és az ügy iratait felterjesztette a Kúriához az illetékes bíróság kijelölése érdekében. Indokolása szerint a  Ptké. 53/C.  § (2)  bekezdésére figyelemmel a  haszonbérbeadó személyében bekövetkezett változással új haszonbérleti szerződés jött létre, így a régi szerződésben szereplő illetékességi kikötés jogszabályba ütközik, mivel a  polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 41.  § (6)  bekezdése értelmében 2009.  június 30-át követően a  PKKB illetékessége nem köthető ki. Mivel az  új tulajdonos és a  haszonbérlő között a Ptké. 53/C. §-a alapján új szerződés jött létre, a kikötés jogszabályba ütközik, ezért figyelmen kívül kell hagyni. [12] Amennyiben csupán az  előző pontban említett rendelkezéseket kellene alkalmazni, egyértelmű lenne, hogy a régi Pp. módosítás előtti illetékességi kikötések alapján a PKKB-t kellene kijelölni az adott ügyek elbírálására. Ezt a helyzetet azonban alapjaiban változtatja meg a Ptké.-be iktatott 53/C. §-a. Nem vitásan az adott ügyekkel érintett perbeli ingatlanok tulajdonosi helyzetében nemrégiben (többségükben 2016-ban) változás állt be. Az új tulajdonos a  bérletnek a  régi Ptk.-ban rögzített szabálya alapján a  haszonbérleti szerződésben a  bérbeadó szerződéses pozíciójába lépett, áll az indítványban. [13] Az indítványozó2. szerint a  Fétv. 110/A.  §-ából az  következne, hogy a  földhaszonbérleti szerződések jogosulti oldalán alanycsere történt, a szerződésből eredő valamennyi jog és kötelezettség jogszabály – azaz a régi Ptk. 432. § (3) és (4)  bekezdései – alapján száll át az  új tulajdonosra. Ez  az  átszállás azonban önmagában nem eredményezi a szerződés novációját (vagyis a felek közötti új szerződés létrehozását), figyelemmel arra, hogy ezt a jogi helyzetet mind a  bírói gyakorlat, mind a  Ptk. csupán jogutódlásnak tekinti. Ettől eltérő eredményre vezet a  Ptké. 53/C.  § (2)  bekezdésének alkalmazása, amely kimondja, hogy az  (1)  bekezdésben említett esetben a  szerződésből kilépő és a  szerződésben maradó fél tekintetében a  szerződést megszűntnek, a  szerződésbe belépő és a  szerződésben maradó fél tekintetében pedig a  szerződést az  átszálló valamennyi jog és kötelezettség vonatkozásában a  jogszabály rendelkezése alapján létrejött új szerződésnek kell tekinteni. Következésképpen a  jogszabályi alapú szerződésátruházással új szerződés jön létre. Eszerint az alanyváltozás pillanatában létrejövő szerződés 2009. június 30-a után megkötött szerződésnek minősül, azaz a PKKB illetékességét kimondó szerződéses kikötés a régi Pp. 41. § (6) bekezdésébe ütközik, ezért érvénytelen. [14] Az indítványozó2. az  Alaptörvény B)  cikk (1)  bekezdésének állított sérelme körében az  alábbiakra is hivatkozott: a  Módtv. 1.  §-a által a  Ptké.-be iktatott 53/C.  § a  Ptké. hatálybalépése előtt megkötött szerződések esetében – amennyiben azokban a  Ptké. hatálybalépését követően alanyváltozás történik – a  szerződésben maradó és a  szerződésbe belépő fél vonatkozásában a  szerződést új szerződésnek minősíti. A  korábbi kötelmi viszonyok létrehozásakor irányadó jogszabályi rendelkezések a szerződő felek jogviszonyára már nem irányadóak. [15] Az indítvány szerint tehát a  támadott jogszabály által kimondott jogkövetkezmény egyértelmű: a  szerződésben maradó fél és az új jogalany közötti szerződés új szerződésnek minősül. Ez a szabály azzal a következménnyel jár, hogy a szerződésre a „nováció” pillanatában hatályos jogszabályokat kell alkalmazni akkor is, ha az eredeti szerződés korábban jött létre. A támadott szabály hipotézise az életviszonyok rendkívül tág körét öleli át. A földhaszonbérletek esetén is a  Ptk. alapozza meg az  alanyváltozást, ebből következően a  jogszabályi alanyváltozás minden esetköre (öröklés, jogutódlás, a tulajdonos személyében bekövetkező változás a bérleti szerződésnél) e körbe esik. Mindezek alapján az  alanyváltozás oda vezet, hogy a  változatlan formában fennálló kötelmekre a  korábbi, a  módosult kötelmekre az új szabályokat kell alkalmazni. [16] A Ptk.-nak a  bírói gyakorlatra figyelemmel kialakított következetes szabályait rontja le a  Ptké. támadott rendelkezése, amikor a  jogszabályon alapuló alanyváltozásra a  Ptk. szabályaitól eltérő jogkövetkezményt ír elő (nováció). Mindezekre tekintettel a  Módtv. rendelkezéseivel a  Ptké.-be iktatott jogszabályi rendelkezések (Ptké. 53/C.  §) az  Alaptörvény B)  cikk (1)  bekezdésébe ütköznek, sértik a  jogállami jogbiztonság részét képező normavilágosság követelményét. [17] Az indítványozó2. szerint a polgári jogi dogmatikával szembemenő szabályozás a fentiek okán sérti az Alaptörvény XXVIII.  cikk (1)  bekezdése szerinti bírósághoz fordulás jogát, azzal összefüggésben pedig a  perek észszerű határidőn belül való elbírálásának követelményét, mivel a támadott szabályozás következtében az eljáró bíróságok bizonytalan helyzetbe kerültek annak eldöntése során, hogy melyik bíróság illetékes az  ügy elbírálására, ami az áttétel következtében perek elhúzódásához vezet. [18] A Ptké. 53/C.  § (2)  bekezdése a  jogbiztonság követelményének megsértésén keresztül egyúttal az  Alaptörvény M)  cikkét és XIII.  cikkét is sérti, mivel nem világos, hogy egy már teljesített szerződés esetében a  Ptké. 53/C.  §-a által kimondott nováció miként értelmezhető, áll az  indítványban. A  fentiekkel azonos okból kifolyólag a Ptké. 53/C. § (2) bekezdése sérti az Alaptörvény XIII. cikkében biztosított örökléshez való jogot is, mivel a támadott jogszabályhely megfogalmazásából következően annak alkalmazási köre kiterjed az  öröklésre mint ipso iure jogutódlásra is. Az  örökhagyó szerződései vonatkozásában ez  magánjogilag értelmezhetetlen helyzetet teremt, mivel e kötelmek az öröklésnél mint egyetemes jogutódlásnál fogva átszállnak az örökösre, azonban a nováció miatt az  örökös ebben az  értelemben mégsem lesz jogutódja az  örökhagyónak. Az  indítványozó2. álláspontja szerint a jogátszállás időpontja alapján történő megkülönböztetés sérti az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdését. [19] 9. Az Alkotmánybíróság az indítványokat – az Alkotmánybíróság Ügyrendje 34. § (1) bekezdése alapján – egyesítette és egy eljárásban, tartalmuk szerint bírálta el. [20] 10. Eljárása során az  Alkotmánybíróság az  Abtv. 57.  § (2)  bekezdése alapján beszerezte az  igazságügyi miniszter, valamint az egyéni képviselői indítvány alapján született törvényjavaslat előterjesztőjének véleményét. II. [21] 1. Az Alaptörvény érintett rendelkezései: „B) cikk (1) Magyarország független, demokratikus jogállam.” „M) cikk (1) Magyarország gazdasága az értékteremtő munkán és a vállalkozás szabadságán alapszik. (2) Magyarország biztosítja a  tisztességes gazdasági verseny feltételeit. Magyarország fellép az  erőfölénnyel való visszaéléssel szemben, és védi a fogyasztók jogait.” „P)  cikk (1) A  természeti erőforrások, különösen a  termőföld, az  erdők és a  vízkészlet, a  biológiai sokféleség, különösen a honos növény- és állatfajok, valamint a kulturális értékek a nemzet közös örökségét képezik, amelynek védelme, fenntartása és a jövő nemzedékek számára való megőrzése az állam és mindenki kötelessége. (2) A  termőföld és az  erdők tulajdonjogának megszerzése, valamint hasznosítása (1)  bekezdés szerinti célok eléréséhez szükséges korlátait és feltételeit, valamint az  integrált mezőgazdasági termelésszervezésre és a  családi gazdaságokra, továbbá más mezőgazdasági üzemekre vonatkozó szabályokat sarkalatos törvény határozza meg.” „XIII. cikk (1) Mindenkinek joga van a tulajdonhoz és az örökléshez. A tulajdon társadalmi felelősséggel jár.” „XV. cikk (2) Magyarország az alapvető jogokat mindenkinek bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, fogyatékosság, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül biztosítja.” „XXVIII. cikk (1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálja el.” „38.  cikk (1) Az  állam és a  helyi önkormányzatok tulajdona nemzeti vagyon. A  nemzeti vagyon kezelésének és védelmének célja a  közérdek szolgálata, a  közös szükségletek kielégítése és a  természeti erőforrások megóvása, valamint a  jövő nemzedékek szükségleteinek figyelembevétele. A nemzeti vagyon megőrzésének, védelmének és a nemzeti vagyonnal való felelős gazdálkodásnak a követelményeit sarkalatos törvény határozza meg.” [22] 2. Az indítványok által támadott Módtv. rendelkezései: „1. § A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről szóló 2013. évi CLXXVII. törvény VI. Fejezete a következő 22/C. alcímmel egészül ki: »22/C. Szerződésátruházás [A Ptk. 6:211. §-ához] 53/C.  § (1) Ha a  Ptk. hatálybalépése előtt kötött szerződésből származó valamennyi jog és kötelezettség Ptk. hatálybalépését követően jogszabály rendelkezése alapján száll át másra, úgy erre a Ptk. 6:211. §-át kell alkalmazni. (2) Az (1) bekezdés szerinti esetben a szerződésből kilépő és a szerződésben maradó fél tekintetében a szerződést megszűntnek, a  szerződésbe belépő és a  szerződésben maradó fél tekintetében pedig a  szerződést az  átszálló valamennyi jog és kötelezettség vonatkozásában a  jogszabály rendelkezése alapján létrejött új szerződésnek kell tekinteni«.” „2.  § A  mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvénnyel összefüggő egyes rendelkezésekről és átmeneti szabályokról szóló 2013. évi CCXII. törvény (a továbbiakban: Fétv.) 50/A. §-a helyébe a következő rendelkezés lép: »50/A.  § (1) A  legalább 10 éves időtartamú haszonbérleti szerződés esetében a  szerződő felek bármelyike az  e  §-ban foglaltak szerint a  szerződéskötést követő 5 év elteltével – ha a  haszonbérleti szerződés időtartama meghosszabbítás folytán éri el a 10 éves időtartamot, a meghosszabbítás időpontjától számított 5 év elteltével –, majd az  első kezdeményezést követően 5 évente kezdeményezheti a  haszonbérleti szerződés módosítását a  haszonbérleti díjnak a  kezdeményezéskor irányadó helyben szokásos piaci haszonbérleti díjra való módosítása érdekében, feltéve, hogy a haszonbérleti szerződés időtartamából legalább még 5 év van hátra. (2) A  kezdeményezésben a  piaci haszonbérleti díj mértékét igazságügyi szakértői vélemény alapján kell megállapítani. A  haszonbérleti szerződés módosítására irányuló kezdeményezéshez csatolni kell az  igazságügyi szakértői véleményt. (3) Ha a  kezdeményezésben megjelölt piaci haszonbérleti díj mértéke a  haszonbérleti szerződés szerinti haszonbérleti díj mértékétől legalább 20%-kal tér el, az ellenérdekű fél a kezdeményezés kézhezvételétől számított 30 napos jogvesztő határidőn belül a haszonbérleti szerződést a gazdasági év végére felmondhatja. (4) Ha az  ellenérdekű fél a  kezdeményezéssel nem ért egyet, de a  (3)  bekezdésben foglaltak alkalmazására nincs mód, vagy azzal nem kíván élni, a  kezdeményezés kézhezvételétől számított 30 napos jogvesztő határidőn belül a  bíróságtól kérheti a  piaci haszonbérleti díj meghatározását; ellenkező esetben a  haszonbérleti díjat a kezdeményezésben megjelölt mértékben módosítottnak kell tekinteni. (5) Ha a  bíróság által meghatározott haszonbérleti díj mértéke a  korábbi haszonbérleti díj mértékétől legalább 20%-kal tér el, az  ellenérdekű fél a  bíróság határozatának jogerőre emelkedésétől számított 30 napos jogvesztő határidőn belül a haszonbérleti szerződést a gazdasági év végére felmondhatja. (6) A  felek az  (1)  bekezdésben szereplő, első szerződésmódosítási kezdeményezésre előírt, továbbá az  azt követő szerződésmódosítási kezdeményezések közötti időtartamot, valamint a  szerződésmódosítási kezdeményezés feltételeként előírt, a  szerződés időtartamából hátralevő időtartamot 5 évnél rövidebb időtartamban is megállapíthatják. E § rendelkezéseitől a felek egyebekben érvényesen nem térhetnek el.«” „3. § A Fétv. XVIII. Fejezete a következő 110/A. §-sal egészül ki: »110/A.  § A  Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről szóló 2013. évi CLXXVII. törvény és a  mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvénnyel összefüggő egyes rendelkezésekről és átmeneti szabályokról szóló 2013. évi CCXII. törvény módosításáról szóló 2015. évi CCXX. törvénnyel (a továbbiakban: Módtv.) megállapított 50/A.  § rendelkezéseit arra az  új haszonbérleti szerződésre is alkalmazni kell, amely a  Módtv. hatálybalépése előtt megkötött – illetve akár a  hatálybalépés előtt, akár azt követően meghosszabbított –, a  Módtv. hatálybalépését követően a  föld tulajdonjogának átruházása folytán a  haszonbérbe adó tulajdonos személyében bekövetkezett változásra tekintettel szerződésátruházás miatt megszűnt haszonbérleti szerződés helyébe lépett. Ebben az esetben az 50/A. § szerinti első kezdeményezés joga tekintetében irányadó időtartamba a szerződésátruházással megszűnt szerződés eltelt időtartamát is be kell számítani.«” III. [23] Az indítványok részben nem megalapozottak, részben ítélt dolognak minősülnek. [24] 1. Az  Alkotmánybíróság megállapította, hogy az  utólagos normakontroll indítványt ötvenhat országgyűlési képviselő írta alá, tehát az  megfelel az  Alaptörvény 24.  § (2)  bekezdése e)  pontjában foglalt feltételnek. Ezen túlmenően az  indítvány eleget tesz az  Abtv. 52.  § (1b)  bekezdésében foglalt követelményeknek is, amennyiben tartalmazza azt az  alaptörvényi rendelkezést, amely megalapozza az  Alkotmánybíróság hatáskörét az  indítvány elbírálására, az  Alkotmánybíróság által vizsgálandó jogszabályi rendelkezéseket, az  Alaptörvény megsértettnek állított rendelkezéseit, indokolást arra nézve, hogy a sérelmezett jogszabályhelyek miért ellentétesek az Alaptörvény megjelölt rendelkezéseivel, valamint kifejezett kérelmet arra vonatkozóan, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg azok alaptörvény-ellenességét, és – visszamenőleges hatállyal – semmisítse meg azokat. [25] Az Alkotmánybíróság eljárása során megállapította, hogy az  indítványozó1. által egészében támadott Módtv. a  jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 12.  §-a alapján 2016. január 7. napjától, vagyis az  indítvány 2016.  február 18-ai benyújtását megelőzően már hatályát vesztette. Az  Alkotmánybíróság hatásköre az  utólagos normakontrollra irányuló eljárásban csak a hatályos jogszabályok vizsgálatára terjed ki, ezért az indítványt a Módtv. egészének alkotmányossági vizsgálata tekintetében elutasította. [26] Az Alkotmánybíróság gyakorlata töretlen azonban abban a  tekintetben, hogy „ha az  indítványozó egy új rendelkezés tartalmának alkotmányellenességét állítja, akkor az  Alkotmánybíróság nem az  új rendelkezést hatályba léptető, hanem a  módosítás révén az  új rendelkezést magába foglaló (inkorporáló) jogszabály alkotmányellenességét vizsgálja meg” {8/2003. (III. 14.) AB határozat, ABH 2003, 74, 81.; legutóbb megerősítette a 32/2014. (XI. 3.) AB határozat [19]}. Mindezekre tekintettel az alkotmánybíróság a  jelen ügyben a Módtv. egésze alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítvány elutasítása mellett az  alkotmányossági vizsgálatot az inkorporáló jogszabályi rendelkezések, vagyis a Ptké. 53/C. §-a, illetve a Fétv. 50/A. §-a és 110/A. §-a tekintetében végezte el. [27] 2. Az  Alkotmánybíróság az  Alaptörvény 24.  cikk (2)  bekezdés b)  pontjában foglalt felhatalmazás alapján az  Abtv. 25.  § (1)  bekezdés szerinti bírói kezdeményezésre felülvizsgálja az  egyedi ügyben alkalmazandó jogszabály összhangját az  Alaptörvénnyel. Ezért az  Alkotmánybíróság megvizsgálta, hogy a  bírói kezdeményezés megfelel-e az Abtv. 25. §-a szerinti feltételeknek. Az Abtv. 25. §-a önálló címként – „Bírói kezdeményezés egyedi normakontroll eljárás iránt” – meghatározza az  ügytípusra vonatkozó különös szabályokat, amelyeket az  Abtv. 51–52.  §-ai az  indítványra vonatkozó további formai és tartalmi feltételekkel egészítenek ki. Ezeket az  Alkotmánybíróság korábbi határozataiban már értelmezte {összefoglalóan lásd a 3058/2015. (III. 31.) AB végzésben, Indokolás [8]–[23]}. A jelen esetben a bírói kezdeményezés ezeknek a követelményeknek megfelel. [28] 3. Az  Alkotmánybíróság a  3278/2017. (XI. 2.) AB határozatban (a továbbiakban: Abh1.) már vizsgálta a  Fétv. 50/A. §-ának, valamint 110/A. §-ának alaptörvény-ellenességét az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésével, P) cikkével és 38. cikk (1) bekezdésével összefüggésben, és az indítványozó bírók kezdeményezését elutasította. [29] Az Abh1. a  hivatkozott alaptörvényi rendelkezések állított sérelmével összefüggésben tehát már döntött a  Fétv.  50/A.  §-ának, valamint 110/A.  §-ának alaptörvény-ellenességéről. Az  Alkotmánybíróság ezért elsőként azt vizsgálta, ítélt dolog áll-e fenn az Abh1.-re tekintettel a Fétv. 50/A. §-át, valamint 110/A. §-át illetően. [30] Az Alkotmánybíróság jelen ügyben megállapította, hogy az  indítványozó1. indítványának a  Fétv. 50/A.  §-ának, valamint 110/A.  §-ának az  Alaptörvény B)  cikk (1)  bekezdésével, P)  cikkével és 38.  cikk (1)  bekezdésével összefüggésben alaptörvény-ellenességét állító részében ítélt dolog áll fenn, mivel az  indítvány az  Alkotmánybíróság által az  Abh1.-ben érdemben már elbírált jogszabályi rendelkezések vizsgálatára irányul, és az  indítványozó1. az  Alaptörvénynek ugyanazokra a  rendelkezéseire és azonos alkotmányos összefüggésre hivatkozva kéri az  alaptörvény-ellenesség megállapítását. Mindezek alapján az  Alkotmánybíróság az  Abtv. 31.  § (1) bekezdése szerinti törvényi feltétel fennállását állapította meg, erre tekintettel az  indítványt ebben a  részében az  Abtv. 64.  § f )  pontja alapján visszautasította. [Hasonlóan döntött az  Alkotmánybíróság a  3331/2017. (XII. 8.) AB végzésben (a továbbiakban: Abh2.)] [31] Az indítványozó1. a  Fétv. 50/A.  §-ának, valamint 110/A.  §-ának alaptörvény-ellenességét az  Alaptörvény M)  cikk (2) bekezdésének sérelmén keresztül is állította. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a támadott jogszabályi rendelkezések alaptörvény-ellenességét az Abh1.-ben és az Abh2.-ben ezen alaptörvényi rendelkezésre tekintettel – erre vonatkozó indítvány hiányában – nem vizsgálta, ezért az Alaptörvény M cikk (2) bekezdésének állított sérelme körében ítélt dolog nem áll fenn, erre tekintettel a  támadott jogszabályi rendelkezéseket (Fétv. 50/A.  §, valamint 110/A. §) az Alaptörvény M) cikk (2) bekezdésével összefüggésben érdemben vizsgálta. [32] Az Alkotmánybíróság ezt követően azt vizsgálta, ítélt dolog áll-e fenn a  Ptké. 53/C.  §-át illetően. Ennek során megállapította, hogy a  Ptké. hivatkozott rendelkezésének állított alaptörvény-ellenességét érdemben még nem vizsgálta, mivel az  Abh1.-ben és az  Abh2.-ben a  hivatkozott jogszabályi rendelkezés alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló bírói indítványokat érdemi vizsgálat nélkül visszautasította, erre tekintettel a  támadott jogszabályi rendelkezést (Ptké. 53/C. §) az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésének állított sérelmével összefüggésben érdemben vizsgálta. [33] 4. Az  indítványozó1. álláspontja szerint a  jogalkotó a  Módtv. rendelkezései révén a  földhaszonbérleti szerződések esetében az  azonnali szerződésmódosítás lehetőségének törvényi biztosításával anélkül avatkozik be a  már fennálló szerződéses kapcsolatokba, hogy a  beavatkozás alkotmányos feltételeinek fennálltát igazolná, és ezáltal a szabályozás sérti az Alaptörvény M) cikk (2) bekezdésében foglaltakat. [34] Az Alkotmánybíróság töretlen gyakorlata szerint a szerződési szabadság az Alaptörvény M) cikke alapján védelmet élvez {3192/2012. (VII. 26.) AB határozat, Indokolás [18]}. Az  Alkotmánybíróság – olyan ügyben, amelyben nemzetközi válság következtében Magyarországon előállt jelentős, kivételes és súlyos helyzetre reagáló jogszabály volt a vizsgálat tárgya – kifejtette azt is, hogy az állam jogszabállyal a szerződések tartalmát kivételesen – a clausula rebus sic stantibus elve alapján – változtathatja meg, de csak ugyanolyan feltételek fennállása esetén, mint amilyen feltételek fennállását a  bírósági úton való szerződésmódosítás is megkövetel {3048/2013. (II. 28.) AB határozat, Indokolás [33], [36]}. [35] Az Alkotmánybíróság már a  32/1991. (VI. 6.) AB határozatában (ABH 1991, 146, 166.) rámutatott arra, hogy különösen a hosszú évekig fennálló szerződési jogviszonyokra a jelentős gazdasági – esetleg politikai –, pénzügyi és egyéb társadalmi változások nyilvánvalóan számottevő hatást, lényegi befolyást gyakorolnak. A szerződéskötéskor előre nem látott körülmények ugyanis lényegesen megváltoztathatják a  szerződő felek helyzetét, a  jogok és kötelezettségek arányát, és valamelyikük számára rendkívül terhessé vagy egyenesen lehetetlenné tehetik a  szerződés változatlan tartalommal történő fenntartását, illetőleg a  szerződés teljesítését. Ezekben a  rendkívüli változást előidéző esetekben a  törvények lehetővé teszik, hogy az  egyes egyedi jogviszonyokba a  bíróság beavatkozzék és módosítsa, a megváltozott körülményekhez igazítsa a  tartós, hosszú lejáratú szerződések eredeti tartalmát. Kimondta az  Alkotmánybíróság továbbá azt is, hogy ha a  társadalmi méretű változások a  szerződések nagy tömegét érintik, indokolt – és alkotmányosan nem kifogásolható –, hogy a  jogviszonyok megváltoztatására, módosítására a  törvényhozás dolgozzon ki általános megoldást. Az  állam azonban jogszabállyal a  fennálló szerződések tartalmát általában csak ugyanolyan feltételek fennállása esetén módosíthatja, változtathatja meg alkotmányosan, mint amilyen feltételek fennállását a  bírósági úton való szerződésmódosítás megkövetel. Vagyis a  tartós jogviszonyok jogszabállyal történő alakítására a  clausula rebus sic stantibus tételének alkalmazásával kerülhet sor. Eszerint a jogalkotó – akárcsak a bíróság – akkor jogosult a fennálló és tartós szerződési jogviszonyokat módosítani, ha a szerződéskötést követően beállott valamely körülmény folytán a szerződés változatlan tartalommal történő fenntartása valamelyik fél lényeges jogos érdekét sérti, a  körülményváltozás nem volt észszerűen előrelátható, továbbá, ha az túlmegy a normális változás kockázatán. A  jogszabályi beavatkozásnak pedig további feltétele, hogy a lényeges körülményváltozás társadalmi méretű legyen, vagyis a szerződések nagy tömegét érintse. A törvényhozó feladata meghatározni és egyúttal felelőssége eldönteni, hogy melyek azok a területek, amelyeken a beavatkozás már jogalkotási követelmény. Azt pedig, hogy a beavatkozás feltételei alkotmányosan fennállnak-e, köteles bizonyítani. Vita esetén viszont az  Alkotmánybíróság jogosult a  beavatkozás alkotmányosságát eldönteni, ugyanúgy, ahogy a konkrét, egyes szerződésekben a  (korábbi) Ptk. 241. §-a alapján esetenként a bíróság jár el, és a feltételek fennállása esetén módosítja a szerződések tartalmát. [36] Az Alkotmánybíróság szerint a  fentiekben kifejtett elvek nem azt jelentik, hogy a Ptk. válna alkotmányos mércévé a  szerződésekbe való állami beavatkozás megítélésénél, hanem csak azt, hogy a  jogbiztonság követelményei, a  szerződéses szabadság, a  megkötött szerződés teljesítésébe vetett bizalom akkor érvényesülnek, ha az  egyedi szerződések bírói úton való módosítása feltételeitől a  jogalkotó a  szerződések tömegének módosításakor nem térhet el. A magánjogi tartós jogviszonyok jogszabállyal történő alakítására a clausula rebus sic stantibus tételének alkalmazásával kerülhet sor. A  bírói szerződésmódosítás a  magánfelek eltérő érdekeinek új egyensúlyba hozására alkalmas eszköz az eset összes körülményeinek mérlegelésével. A törvényi úton történő szerződésmódosításnak is, amennyire lehet, mindegyik fél méltányos érdekeit figyelembe kell vennie, vagyis az  ilyen szerződésmódosításnak is érdekegyensúlyra kell törekednie a megváltozott körülmények mellett {8/2014. (III. 20.) AB határozat, Indokolás, [90]–[91]}. [37] Az indítvány által is hivatkozott, és fentebb idézett 8/2014. (III. 20.) AB határozat – amely egyebek között az Alaptörvény II. cikkét, a B) cikk (1) bekezdését és az M) cikk (2) bekezdését értelmezte abból a szempontból, hogy jogszabály a  hatálybalépése előtt megkötött szerződések tartalmát hogyan változtathatja meg – indokolásába foglaltakat megerősítette a 16/2015. (VI. 5.) AB határozat is (Indokolás [124]). [38] A Fétv. 50/A.  §-a szerint a  hosszabb távra (legalább 10 évre) kötött haszonbérleti szerződések esetén – a szerződéskötést követő 5 év elteltével – bármelyik szerződő fél kezdeményezheti a szerződésben meghatározott bérleti díjnak az  adott időpontban irányadó, helyben szokásos piaci haszonbérleti díjra történő módosítását. Ez  a  lehetőség tehát mind a  tulajdonos bérbeadót, mind pedig a  haszonbérlőt megilleti, vagyis irányulhat a  haszonbér emelésére (a bérbeadó részéről) és csökkentésére is (a haszonbérlő részéről), természetesen a  piaci haszonbér függvényében. A kezdeményezéshez igazságügyi szakértői véleményt kell csatolni. Amennyiben a piaci haszonbérleti díj a szerződésben meghatározott díj mértékétől legalább 20%-kal eltér, az ellenérdekű fél 30 napos jogvesztő határidővel a  szerződést felmondhatja, vagy bírósághoz fordulhat a  piaci díj megállapítása érdekében. Ezek elmaradása esetén a  haszonbérleti díjat a  kezdeményezésben megjelölt mértékben módosítottnak kell tekinteni. [39] A bírósági eljárást a  Fétv. rendelkezése szerint nem a  módosítást kezdeményező, hanem az  azt vitató félnek kell megindítania, és a jogszabály a bírósági döntést a piaci haszonbérleti díj meghatározására korlátozza. (Igazságügyi szakértői véleményt már a haszonbér módosítására vonatkozó kezdeményezéshez is csatolni kell.) Az ellenérdekű fél a  bíróság határozatának jogerőre emelkedésétől számított 30 napos – ugyancsak jogvesztő – határidő mellett mondhatja fel a szerződést a gazdasági év végére. [40] A Fétv. 110. §-a a Fétv. 50/A. §-a szerinti szerződésmódosítási kezdeményezés alkalmazását a Módtv. hatálybalépése előtt megkötött azon haszonbérleti szerződések esetén is lehetővé teszi, amelyekben a Módtv. hatálybalépése után tulajdonosváltozás, vagyis jogszabályon alapuló szerződésátruházás következett be. [41] A Fétv. hivatkozott rendelkezései – sajátos szabályozási feltételek mellett – lehetőséget biztosítanak a felek számára a  termőföldre vonatkozó haszonbérleti szerződés meghatározó tartalmi elemének, a  bérleti díj összegének a  módosítására. Ez  a  módosítási lehetőség a  felek esetleges szerződési akaratának függvényében nem biztos, hogy szerepelt a  korábban megkötött szerződésekben (bár ezt kizárni nem lehet). A  jogszabály hatálybaléptével azonban ez  a  lehetőség – a  jogszabály erejénél fogva – részévé vált a  korábban már megkötött szerződéseknek is. Ez  a  körülmény mindenképp a  szerződés elemeinek megváltozását, bővülését, tehát a  szerződés módosulását eredményezi függetlenül attól, hogy az érintett felek ezzel a törvényi (szerződési) lehetőséggel élnek-e vagy sem. [42] A Fétv. 50/A.  §-ába foglalt rendelkezések tehát a  már megkötött szerződések – mögöttes – tartalmának megváltoztatását jelentik, figyelemmel a Ptk.-nak a szerződések módosítására vonatkozó általános szabályára. [43] A Ptk. általános szabálya szerint, ha jogszabály a  szerződés valamely tartalmi elemét kötelezően meghatározza, a  szerződés a  jogszabály által előírt tartalommal jön létre. Ha jogszabály a  hatálybalépése előtt megkötött szerződések tartalmát megváltoztatja, és a  szerződés megváltozott tartalma valamelyik fél lényeges jogi érdekét sérti, ez a  fél kérheti a bíróságtól a szerződés módosítását vagy a szerződéstől elállhat (Ptk. 6:60. §). Mivel a  megváltozott szerződési tartalom csak a  bérleti díj módosítására vonatkozó kezdeményezéssel realizálódik, a bérleti díj megváltoztatására vonatkozó támadott rendelkezések ezt a lehetőséget annyiban érintik, hogy ebben az esetben a szerződés megváltozott tartalma körében a bérleti díj megváltoztatása tekintetében lehet bírósághoz fordulni a piaci haszonbérleti díj meghatározására vonatkozóan (lex specialis). [44] Az Alkotmánybíróság ismertetett gyakorlata szerint az  állam jogszabállyal a  szerződések tartalmát kivételesen – a clausula rebus sic stantibus elve alapján – megváltoztathatja, de csak ugyanolyan feltételek fennállása esetén, mint amilyen feltételek fennállását a bírósági úton való szerződésmódosítás is megkövetel. [45] A bíróság általi szerződésmódosítás tekintetében a  Ptk. az  alábbi feltételeket határozza meg. Bármelyik fél a szerződés bírósági módosítását kérheti, ha a felek közötti tartós jogviszonyban a szerződés megkötését követően előállott körülmény következtében a  szerződés változatlan feltételek melletti teljesítése lényeges jogi érdekét sértené, és a  körülmények megváltozásának lehetősége a  szerződés megkötésének időpontjában nem volt előrelátható; a körülmények megváltozását nem ő idézte elő; és a körülmények változása nem tartozik rendes üzleti kockázata körébe (Ptk. 6:192. §). [46] Az Alkotmánybíróságnak a támadott szabályozással összefüggésben tehát azt kellett vizsgálnia, hogy a módosítás elfogadásakor (2015. december) előálltak-e olyan körülmények, amelyek a  tartós szerződéses jogviszonyokba való jogszabállyal történő beavatkozást szükségessé tették, és annak feltételit a  jogalkotó, illetve a törvényjavaslat előterjesztője igazolta-e, ennek ismeretében a  szabályozás ellentétes-e az  Alaptörvény M)  cikk (2)  bekezdésében foglaltakkal. [47] A Módtv. javaslatának indokolása a  Fétv. támadott rendelkezésének módosítására vonatkozóan az  alábbiakat tartalmazza. „A törvény célja, hogy a  hosszú távra kötött haszonbérleti szerződésekben a  haszonbér módosításának jogát a  törvény a  Fétv. korábban elfogadott módosításához képest még megfelelőbben, és a  felek érdekei közti egyensúly még hatékonyabb megteremtésével biztosítsa. […] Ennek egyik alapvető eleme; hogy a  törvény nemcsak a haszonbérleti díj emelését, hanem annak csökkentését is lehetővé teszi annak érdekében, hogy ne csak a díjnövekedést mutató piaci folyamatokhoz, hanem adott esetben a díjcsökkentés felé mutató piaci folyamatokhoz is igazodni lehessen. Továbbá a  haszonbérleti díj módosításának lehetősége eleve csak a  hosszú távra kötött, vagyis legalább 10  éves időtartamú szerződéseknél állna fenn (ideértve azt az  esetet is, mikor meghosszabbítás folytán haladja meg a  szerződés ezt az  időtartamot), és a  kiszámíthatóság érdekében a  díjmódosítás a  szerződéskötést (meghosszabbítást) követő 5 év elteltével, illetve azt követően 5 évente lehetne kezdeményezni és mindezt csak akkor, ha a szerződésből még 5 év van hátra. Ugyanakkor a törvény nem zárja el a feleket attól, hogyha ez mindkét fél érdekében áll, akkor ezen időtartamoknál rövidebb időtartamban is megállapodjanak [50/A. § (6) bekezdés]. A díjmódosítási lehetőség továbbá nem a tulajdonosváltáshoz kötődik, hanem általában minden haszonbérbe adó, illetve haszonbérlő számára lehetőségként áll fenn, hiszen a haszonbérleti díj piaci mértékűre való módosításának igénye nemcsak a  haszonbérleti szerződésbe belépő új tulajdonos, hanem általában minden haszonbérbe adó, valamint természetesen minden haszonbérlő részéről felmerülhet.” Az igazságügyi miniszter az  Alkotmánybíróság megkeresésére adott állásfoglalásában előadta, hogy a  Fétv.  támadott módosítása lehetővé teszi azt, hogy a  hosszú távra kötött haszonbérleti szerződésekben foglalt haszonbérleti díj piaci körülményekhez való igazítása érdekében – meghatározott időközönként – az a  fél, akinek ez  érdekében áll, kezdeményezhesse a  haszonbérleti díj módosítását. A  törvénymódosítás tehát figyelembe veszi az ellenérdekű fél méltányos érdekeit is a bírósághoz fordulás, illetve a szerződés felmondásának biztosítása által. Az állásfoglalás szerint a szabályozás azt célozta, hogy függetlenül az egyes haszonbérleti szerződések tartalmától, általánosan álljon rendelkezésre egy, mindkét szerződő fél érdekeit figyelembe vevő lehetőség arra, hogy az  érdekelt fél kezdeményezhesse a  haszonbérleti szerződés alapvető elemét képező haszonbérleti díj rendszeres felülvizsgálatát és újratárgyalását annak érdekében, hogy annak mértéke igazodhasson a  gazdasági környezet időközi változásához. A törvényjavaslat előterjesztője (a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara elnöke) az  Alkotmánybíróság megkeresésére adott válaszában arra hivatkozott, hogy a  haszonbérleti szerződésekre vonatkozó speciális szabályozás alapvető indokát a  haszonbérlet szabályozásával összefüggő sajátos birtokpolitikai és gazdálkodási érdekek jelentik. Hangsúlyozta, hogy a  mezőgazdasági termeléshez kapcsolódó birtokpolitikai és gazdaságpolitikai prioritások egyik sarkalatos pontja a jogszerű földhasználat tartósságának védelme, amely nem járhat a piaci szereplők közötti egyenlő versenyfeltételek sérelmével. A törvényjavaslat előterjesztője utalt arra, hogy tartós jogviszonyok esetében reálisan számolni kell azzal, hogy a  jogviszony időtartama alatt a  gazdasági élet bármely területén bármikor olyan változás következik be, amely a felek méltányos érdekeit érintheti. A törvényjavaslat előterjesztője rámutatott arra, a  haszonbérletek esetében speciális körülmények azonosíthatók, melyek jellemzőit az alábbiak szerint foglalta össze: – az állami földekre a 20, illetve egyes esetekben az 50 évre szóló, és 2015 decemberében még hatályban lévő haszonbérleti szerződések döntő hányadát még az EU csatlakozás előtt kötötték, – az  állami tulajdonban lévő földekre 2004. előtt kötött haszonbérleti szerződésekben döntően fix összegű (kezdetben egységesen 580 Ft/AK, illetve később 1230 Ft/AK), illetve inflációkövető haszonbérleti díjemelésekben állapodtak meg, mely összegek a  szerződéskötés időpontjában többnyire tükrözték az aktuális földbérleti díjak piaci értékét, – 2003 végéig bizonytalan volt, hogy 2004-től kezdődően az  ún. SPS (támogatásijogosultság-alapú) vagy a  SAPS-TopUp (földhasználati alapú) támogatás kerül-e bevezetésre, melynek annyiban van jelentősége, hogy mindkét támogatási rendszer más-más prioritásokon alapul, így a földpiacra gyakorolt hatásuk is eltérő lett volna, – az  EU közös agrárpolitikája – a  költségvetési időszakokhoz igazodóan – 7 éves ciklusokra oszlik. Magyarország számára ezek a  ciklusok az  alábbiak szerint alakultak: 2004–2006, 2007–2013, 2014–2020. Ezen ciklusokon belül jellemzően megváltoztak a  támogatási prioritások is, amelyek közvetlenül érintették a földhasználathoz kapcsolódó támogatások mértékét, az igénybevétel feltételeit. A fenti állítások alátámasztására a  törvényjavaslat előterjesztője megküldte az  Alkotmánybíróságnak a  Központi Statisztikai Hivatal, az  Agrárgazdasági Kutatóintézet, valamint a  Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal által a tárgyban készített részletes kimutatásokat. A törvényjavaslat előterjesztője kiemelte, hogy a haszonbérleti díjak alakulása nem az infláció alakulásával, hanem a  föld árakkal, illetve a  föld alapú közösségi és nemzeti forrásból nyújtott támogatásokkal van összefüggésben. Ebben a  körben utalt arra is, hogy az  EU csatlakozást követően – jellemzően a  közösségi forrásokból nyújtott támogatások növekedésével összhangban – a  haszonbérleti díjak mértékének alakulása teljesen elszakadt az inflációtól. A törvényjavaslat előterjesztője utalt arra is, hogy a területalapú (SAPS) támogatás összege a 2004. évi 16 311 Ft/ha összegről 2014-re 69 085,14 Ft/ha összegre emelkedett. A magántulajdonban lévő földekre kötött haszonbérletek esetében a  haszonbérleti díj mértéke jellemzően a  területalapú támogatások összegének meghatározott százalékához köthető. Ezért támogatási szempontból méltányos, hogy a  jogalkotó a  10. évet köthető időszak esetében lehetőséget ad a feleknek arra, hogy a haszonbérleti díjakat a piaci mértékhez igazítsák, azon esetekben pedig, ahol a  haszonbérleti díj mértékének megállapítása fix összegben került megállapításra, illetve annak változtatására nem a piaci viszonyok alapján, hanem csak az inflációra hivatkozással, annak mértékéig kerülhet sor, a szerződés változatlan tartalommal történő fenntartása – annak hosszú távú jellege miatt – sérti a haszonbérbe adó jogait. A törvényjavaslat előterjesztője továbbá előadta, hogy a Nemzeti Földalap (a továbbiakban: NFA) az állami tulajdonú földekre a hosszú távú haszonbérleti szerződéseket döntően még az EU csatlakozást megelőző 3–5 évben kötötte meg, amikor még nem volt egyértelmű a  csatlakozás időpontja, a  csatlakozás feltételei, a  földforgalmi szabályok konkrét feltételei, továbbá, hogy a  föld árának, illetve a  haszonbérleti díj összegének alakulása mennyiben lesz támogatásfüggő. Hivatkozott továbbá arra, hogy az  NFA által megkötött haszonbérleti szerződések egy részét hosszú távra (20–50 év) kötötték meg, ilyen környezetben pedig az  állami szervtől sem várható el, hogy a  piaci viszonyok alakulását a  teljes időtávra lemodellezze. A  Módtv. miniszteri indokolása a  fentiekkel összefüggésben kifejezetten rögzíti, hogy „a törvény célja, hogy a  hosszú távra kötött kötött haszonbérleti szerződésekben a haszonbér módosításának jogát a törvény a Fétv. korábban elfogadott módosításához képest még megfelelőbben, és a  felek érdekei közötti egyensúly még hatékonyabb megteremtésével biztosítsa. Ennek egyik alapvető eleme, hogy a törvény nemcsak a haszonbérleti díj emelését, hanem annak csökkentését is lehetővé teszi annak érdekében, hogy ne csak a díjnövekedést mutató piaci folyamatokhoz, hanem adott esetben a díjcsökkentés felé mutató piaci folyamatokhoz is igazodni lehessen”. [48] A törvényjavaslat előterjesztője kiemelte, hogy a  jogszabály megalkotására többek között a „Földet a  gazdáknak” Program (a továbbiakban: Program) végrehajtását segítő jogi helyzet kialakítása miatt került sor. A  kormány 2015 végén jelentette be, hogy birtokpolitikai megfontolásokból a  Program keretében az  állami tulajdonban lévő földek egy részét értékesíteni kívánja. A  Program keretében földet vásárlók száma a  30 ezret meghaladta, az  így értékesítésre kerülő földek döntő hányada hosszú távú haszonbérlettel terhelt, vagyis álláspontja szerint a  szabályozás hatása társadalmi méretűnek tekinthető, mivel a  regisztrált földművesek több mint egyharmadára terjed ki. Az Alkotmánybíróság emlékeztet rá, hogy a 27/2017. (X. 25.) AB határozatában – utólagos normakontroll hatáskörben eljárva – a  Programról szóló 26/2016. (X. 27.) OGY határozat alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasította. [49] Az Alkotmánybíróság hangsúlyozza, hogy az  Abh1.-ben a  Fétv. jelen ügyben is támadott rendelkezéseivel összefüggésben kimondta, hogy bizonyos esetekben pusztán az  időmúlás következtében, a  piaci viszonyokban bekövetkező változások okán szükségessé válhat olyan, elsődlegesen a  felek gazdasági érdekeivel összefüggő, alkotmányosan is igazolható körülmény, amely a haszonbérleti díj tekintetében korábban létrejött megállapodások bizonyos időközönkénti felülvizsgálatát, módosítását indokolja. A  Fétv. vizsgált rendelkezései éppen ezen (kényszerű) szerződésmódosításokkal összefüggő, mind tartalmi (a helyben szokásos piaci viszonyokhoz kötöttség), mind eljárási (igazságügyi szakértői vélemény kötelező előírása, bírósági díjmeghatározás) szempontból garanciális elemeket tartalmazó szabályokat állapítják meg. A  Fétv. vizsgált, a  hatálybalépésük előtt már létrejött tartós jogviszonyokra irányadó szabályai a haszonbérleti díj módosítása körében egy olyan új jogosultságot biztosítanak a szerződő felek számára, amellyel azok mindegyike élhet {Abh1., Indokolás [65], [72]}. [50] Az Alkotmánybíróság ismételten rámutat, hogy a  támadott Fétv.-beli szabályozás alapján a  haszonbérleti díj módosítása kezdeményezésének lehetősége a  tulajdonosváltás tényétől függetlenül minden haszonbérbeadó, illetve minden haszonbérlő számára adott, a  jogszabályban meghatározott 20%-os eltérés nincs pozitív vagy negatív irányban meghatározva. Ha az  ellenérdekű fél a  kezdeményezéssel nem ért egyet, de a  szerződés felmondására nincs lehetőség (az eltérés nem éri el a  20%-ot, vagy ha az  érintett nem kíván élni a  szerződés felmondásának jogával), a 30 napos határidőn belül a bíróságtól kérheti a piaci haszonbérleti díj meghatározását. Amennyiben a  bíróság által meghatározott haszonbérleti díj mértéke a  korábbi haszonbérleti díj mértékétől legalább 20%-kal eltér, az  ellenérdekű fél a  bíróság döntésének jogerőre emelkedésétől számított 30 napos határidőn belül a haszonbérleti szerződést felmondhatja. Az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy a szabályozás figyelemmel van az  ellenérdekű felek érdekeire, továbbá a  szerződés megváltozott tartalmával (haszonbérleti díj meghatározása) összefüggésben biztosítja számukra a bírósághoz fordulás jogát. [51] Megjegyzi az  Alkotmánybíróság, hogy a  Fétv. támadott rendelkezései csak a  haszonbérleti díj módosítására vonatkozó speciális szabályokat tartalmaznak. Ebből következően a  szerződés egyéb elemeinek módosítására vonatkozóan – elvileg – a  Ptk. általános, szerződésmódosításra vonatkozó szabályait kell alkalmazni, amelyek a Ptk. 6:58. § (2) bekezdése alapján diszpozitív rendelkezések. Mindezen értelmezési keretek kialakítása ugyanakkor az ítélkező bíróságok feladata. [52] A támadott rendelkezések, vagyis a  már megkötött tartós szerződések tartalmának módosításra vonatkozóan, annak indokaként tehát a  jogalkotó, az  igazságügyi miniszter, illetve a  törvényjavaslat előterjesztője hivatkozott a  körülmények előre nem látható megváltozására, bemutatta, hogy a  megváltozott gazdasági környezetben a  haszonbérleti díjak piaci mértékhez való igazításának kizárása miért okozhat érdeksérelmet, továbbá alappal hivatkozott a  körülmények megváltozásának társadalmi méretűségére, illetve arra, hogy a  haszonbérleti szerződések esetében a szerződéses és a piaci haszonbérleti díjak közötti 20%-os eltérés a normális kockázatvállalás részének tekinthető, míg az  ezt meghaladó mérték jellemzően már olyan piaci körülményeket feltételez, amelyek észszerű kockázatvállalás mellett már nem prognosztizálhatóak. [53] Mindezek alapján az  Alkotmánybíróság megállapította, hogy a  tartós szerződéses kapcsolatok jogszabály útján történő módosításának feltételeit a  jogalkotó, az  igazságügyi miniszter, illetve törvényjavaslat előterjesztője igazolta, és annak indokait az  Alkotmánybíróság jelen esetben megalapozottnak találta. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Fétv. 50/A. §-ában foglalt rendelkezések, valamint ehhez kapcsolódóan a díjmódosítás kezdeményezéséhez szükséges időtartam számítására vonatkozó szabályokat tartalmazó 110/A. §-a nem sértik a  szerződési szabadság alkotmányos követelményét, ezáltal nem ellentétesek az  Alaptörvény M)  cikk (2) bekezdésében foglaltakkal, ezért az indítványt ebben a részében elutasította. [54] 5. A  Ptké. 53/C.  § alaptörvény-ellenességét illetően az  indítványok a  polgári jogi dogmatika megsértése révén a  normavilágosság követelményének, ezáltal az  Alaptörvény B)  cikk (1)  bekezdésének sérelmére hivatkoznak. Az  indítványok szerint a  támadott rendelkezés a  szerződésátruházás joghatását akként határozza meg, hogy az eredeti szerződő felek a szerződést megszüntetik, ezzel egy időben a szerződésben maradó fél a belépő féllel új szerződést köt, méghozzá az eredetivel azonos tartalommal, ami ellentétes a Ptk. szerződésátruházással kapcsolatos rendelkezéseivel. [55] Az indítványozó1. által a  Módtv. egészét illetően a  sarkalatos törvényi jellegből fakadó közjogi érvénytelenségre történő indítványozói hivatkozás a  Ptké. szabályává vált rendelkezés tekintetében nem értelmezhető, ezért azt az Alkotmánybíróság érdemben nem vizsgálta. [56] 6. A  szerződésátruházás a  2014. március 15-én hatályba lépett új Ptk. jogintézménye, célja a  teljes szerződéses pozíció (jogok és kötelezettségek) átruházása. Az  új Ptk.-nak a  szerződésátruházásra vonatkozó miniszteri indokolása rögzíti, hogy „a kódex a  magyar magánjogban először ad tételes szabályokat a  szerződésátruházás jogintézményére.” Az indokolás továbbá rámutat, hogy „a Ptk. nem rendelkezik arról, hogy maga a szerződési pozíció átruházható-e. Míg az engedményezés és a  tartozásátvállalás eredményeként kizárólag a kötelem jogosulti illetve kötelezetti pozíciójában következik be jogutódlás, addig a szerződésátruházás arra teremti meg a lehetőséget, hogy az egyik szerződő fél a teljes szerződési pozícióját átruházza egy harmadik személyre. Az átruházás eredményeként az eredeti szerződő fél szabadul a jogviszonyból, amely a szerződésbe belépő fél és az eredeti szerződés másik fele között marad fenn.” Az indokolás hangsúlyozza, hogy e kérdésben a bíró gyakorlat sem volt egységes. [57] „A szerződésátruházás szabályozásával megteremti a  Ptk. a  szerződési pozíció átruházásának a  lehetőségét és a feltételeit. A szerződésátruházás egy sui generis háromoldalú szerződés az eredeti jogviszony alanyai (átruházó és kötelezett) és az átvállaló között. A szerződésátruházás eredményeképpen a szerződésbe belépő fél a szerződésből kilépő fél szerződési pozíciójába lép be. Mivel a  szerződési pozíció nem más, mint jogok és kötelezettségek összessége, a  szerződésbe belépő felet mindazok a  jogok megilletik és mindazok a  kötelezettségek terhelik, amelyek a  szerződésből kilépő felet megillették, illetve terhelték. A  szerződésátruházás gazdasági jelentőségét az  adja, hogy a  jogok mellett a  kötelezettségek tekintetében is tiszta helyzetet teremt: a  szerződésből kilépő fél minden kötelemből szabadul. A szerződésbe belépő félre szállnak át a szerződésátruházást megelőzően keletkezett kötelezettségek, így a  szerződésbe belépő fél lesz felelős a  szerződésből kilépő fél által okozott károkért is.”, áll az indokolásban. [58] A szerződésátruházás alapulhat szerződésen és jogszabályon. A  jogszabályon alapuló szerződésátruházás esetére mond ki a  Ptké. módosítása egy értelmezést tartalmazó rendelkezést, amely lehetővé teszi, hogy a  Ptk.  hatálybalépése előtt kötött szerződések esetében, ha valamennyi jog és kötelezettség jogszabály rendelkezése alapján átszáll, akkor ezt jogszabályon alapuló szerződésátruházásnak kell tekinteni. Ennek következtében az  eredeti szerződő felek között a  szerződés megszűnik, és az  új szerződő felek között jön létre a korábbi tartalommal, külön jogi aktus nélkül [Ptké. 53/C. § (1) és (2) bekezdés]. [59] Az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy a  jogalkotó az  indítványozó1. indítványának benyújtását követően –  2016. július 1-i hatállyal – a  2016. évi LXXVII. törvénnyel részben módosította a  szerződésátruházás Ptk.-beli szabályait, amely körülményre az  indítványozó2. is hivatkozott. Míg a  korábbi szabályozás [vö. Ptk. 6:208.  § (3)  bekezdés] az  alapul fekvő szerződéshez kapcsolódó biztosítékok tekintetében általános jelleggel rögzítette, hogy ezek a  szerződés átruházásával megszűnnek, a  módosítás következtében a  törvény javaslatához fűzött miniszteri indokolás értelmében: „A Ptk. főszabálya szerint a  szerződésátruházással a  szerződés biztosítékai megszűnnek. A  gyakorlati tapasztalatok ugyanakkor azt mutatják: nem indokolt, hogy a  szerződésátruházással átszálló jogosultságok alapjául szolgáló kötelezettségeket biztosító biztosítékok megszűnjenek. A  biztosíték nyújtójának helyzetét ugyanis nem befolyásolja, nem teszi terhesebbé a  biztosíték jogosultjának személyében bekövetkező változás. A  biztosíték megszűnése viszont szerződésbe belépő új jogosult számára hátrányos lenne. A  szerződésátruházással összefüggésben csak akkor indokolt, hogy a  biztosíték megszűnjön, ha az  alanyváltozás a szerződésből származó kötelezettség tekintetében következik be. Ez utóbbi esetben ugyanis a biztosíték nyújtója számára nem közömbös az, hogy kit terhel az  a  kötelezettség, amelyért az  által nyújtott biztosítékkal helyt kell állnia. Ezért a  törvény alapján a  szerződésátruházás következtében csak akkor szűnik meg a  biztosíték, ha az  az átruházott pozícióval járó kötelezettséget biztosít, és a  biztosíték nyújtója a  szerződésátruházáshoz nem jár …