3/2019. (III. 7.) AB határozata a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. C. törvény 353/A. § (1) bekezdésével kapcsolatos alkotmányos követelmény megálla

3/2019. (III. 7.) AB határozata a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. C. törvény 353/A. § (1) bekezdésével kapcsolatos alkotmányos követelmény megállapításáról. Az Alkotmánybíróság teljes ülése alkotmányjogi panasz tárgyában – dr.  Stumpf István és dr.  Szívós Mária alkotmánybírók párhuzamos indokolásával, valamint dr.  Czine Ágnes, dr.  Pokol Béla és dr.  Salamon László alkotmánybírók különvéleményével meghozta a következő 1. Az  Alkotmánybíróság megállapítja: a  Büntető Törvénykönyvről szóló 2012.  évi C.  törvény 353/A.  § (1)  bekezdése értelmezésénél és alkalmazásánál – az  Alaptörvény XXVIII.  cikk (4)  bekezdése alapján  – alkotmányos követelmény, hogy az  nem terjedhet ki az  elesettek és a  szegények megsegítésének kötelességét teljesítő, önzetlen, a tényállásban tiltott céllal összefüggésben nem álló magatartásokra. 2. Az  Alkotmánybíróság a  Büntető Törvénykönyvről szóló 2012.  évi C.  törvény 353/A.  §-a alaptörvényellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja. Az Alkotmánybíróság elrendeli e határozatának közzétételét a Magyar Közlönyben. I. [1] 1. A  Dr. Karsai Dániel Ügyvédi Iroda (1056 Budapest, Nyáry Pál utca 10., ügyintéző dr.  Karsai Dániel András ügyvéd) által képviselt Amnesty International Magyarország (1064 Budapest, Rózsa utca 44., nyilvántartási szám: 01-01-00011273, képviseli: Fülöp Ágnes) indítványozó az  Alkotmánybíróságról szóló 2011.  évi CLI.  törvény (a  továbbiakban: Abtv.) 26.  § (2)  bekezdése alapján alkotmányjogi panaszt terjesztett elő. Kérte az  Alkotmánybíróságtól annak megállapítását, hogy a  Büntető Törvénykönyvről szóló 2012.  évi C.  törvény (a  továbbiakban: Btk.) 353/A.  §-a ellentétes az  Alaptörvény B)  cikk (1)  bekezdése (jogállamiság elve, különös tekintettel a normavilágosságra), az  I. cikk (3) bekezdése (szükségesség-arányosság elve), a VIII. cikk (2) bekezdése (egyesülési jog), a IX. cikk (1) bekezdése (szólásszabadság), valamint a XXVIII. cikk (4) bekezdése (nullum crimen sine lege) rendelkezéseivel, és ezért semmisítse meg azt. Az Alkotmánybíróság az indítványt a tartalma szerint bírálta el. [2] 1.1. A panasz az indítvány alátámasztására részletesen foglalkozik az általános háttérrel az indítvány szóhasználata szerint, és az  indítványozó bemutatásával. Ennek keretében említést tesz a  civil szervezeteknek a  jelenkor közbeszédében és jogalkotásában való mikénti megjelenéséről hazánkban, a  támadott szabály módosításának előzményeiről, az állam és egyes civil szervezetek kapcsolatáról. [3] 1.2. Az  indítványozó utal arra, hogy a  panaszt az  Abtv. 26.  § (2)  bekezdése alapján terjesztette elő, ilyen esetben igazolni kell egyebek között az indítványozó érintettségét és a támadott szabály közvetlen hatályosulását. [4] A panasz az  érintettség körében (nemzetközi példák mellett) az  Alkotmánybíróság gyakorlatára hivatkozik: eszerint az  érintettség abban az  esetben is megállapítható, ha jogszabály alkalmazására, érvényesítésére szolgáló cselekmények még nem történtek meg, de jogszabály erejénél fogva olyan jogi helyzet keletkezett, amelyből egyértelműen következik, hogy a  panaszolt jogsérelem közvetlenül belátható időn belül kényszerítően bekövetkezik. Utalva a  32/2013. (XI. 22.) AB határozatban megállapítottakra, arra hivatkozik, hogy a  jogszabály olyannyira tág körben és elmosódott definíciót ad a  bűncselekményre, hogy annak gyakorlatilag bármikor bárki az alanya lehet, így – hasonlóan a titkos megfigyeléshez – jelen esetben is megállapítható az érintettség. Utal arra, hogy a személyes érintettség el nem ismerése estén meg kellene várnia, hogy valaki ellen konkrét büntetőeljárás induljon, és ekkor már valószínűleg nem lenne mód az  alkotmányjogi panasz benyújtására, elkésettség miatt, hanem be kellene várni a  büntetőeljárás végét és az  esetleges büntetőjogi szankciókat, ami jogállamban elfogadhatatlan. Az  indítvány tartalma értelmében az  olyan büntető anyagi jogi szabálynál, ahol a  norma nagy fokú homályossága miatt – mint jelen ügyben is – nem lehet bizonyossággal meghatározni, hogy az kire és milyen cselekményre lesz alkalmazandó, nem lehet megtagadni az  indítványozói jogot. A  Btk. kifogásolt szövege olyan tág fogalmakat használ, amelyekbe szinte minden és mindenki belefér, a jogszabály értelmezhetetlen, tág teret ad a rosszhiszemű értelmezésnek. [5] A panasz szerint ugyanilyen okból nincs akadálya a közvetlenség (közvetlen hatályosulás) követelménye teljesülése megállapításának sem. A  büntetőjogi normák abszolút szerkezetűek, amennyiben a  bennük foglalt tényállás megvalósul, azt az  elkövetőre alkalmazni fogják, kibúvó nincs. Az  említett homályosság miatt nincs lehetősége a panaszosnak arra, hogy előzetesen felmérje, rá alkalmazni fogják-e ezt a normát. [6] 2. Az  indítványozó szerint a  jelen beadvány egyértelműen az  Abtv. 29.  §-a szerinti alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést fogalmaz meg, mert az  Alkotmánybíróságnak állást kell foglalnia a  jelen ügyben megtámadotthoz hasonló, teljesen kiszámíthatatlan büntetőjogi normák alkotmányosságáról, valamint arról is, hogy lehetséges-e egy jogállamban a  szólásszabadság és az  egyesülési jog korlátozása büntetőjogi eszközökkel a migráció témakörében, és annak mik az alkotmányos határai. [7] 2.1. A  panasz szerint a  Btk. 353/A.  §-a nem büntetőjogi norma, az  alkotmányos büntetőjog egyik elemének sem felel meg. A  diszpozíció ugyanis nem világos, nem előrelátható, nem határozott, és nem körülhatárolt. Büntetni rendel minden olyan „szervező tevékenységet”, mely menedékjogi eljárás kezdeményezését teszi lehetővé „üldöztetésnek” ki nem tett személyek számára, illetve ilyen személyek számára tartózkodási jogcím szerzésére. A  jogszabály a  szervező tevékenységre példálózó felsorolást ad. Ez  önmagában a  normavilágosság és főként az alkotmányos büntetőjogi értelemben vett határozottságnak a sérelme – büntetőjogi felelősséget ugyanis zártan kell meghatározni, amire egy példálózó felsorolás per definitionem gyakorlatilag sohasem alkalmas. Nem véletlen, hogy a Btk. mindösszesen egy helyen (a közösség tagja elleni erőszak – Btk. 216. §) használja a „különösen” kifejezést a példálózó felsorolás eszközeként, egyébként ettől mereven elzárkózik. [8] A jogszabály példálózó felsorolásának egyik eleme is („határmegfigyelés szervezése”) nyelvtani szempontból magyartalan és nem értelmezhető. A  jogrendszer egyéb normái sem adnak erről eligazítást, kapcsolódó bírói gyakorlat nem létezik. Ugyanilyen értelmezhetetlen az „információs anyagot készít, terjeszt vagy ilyenre megbízást ad” fordulat. Az  információs anyag kifejezést a magyar jog eddig nem ismerte. Információs anyag bármi lehet, így ez  a  fogalom megengedhetetlenül tág, büntetőjogi felelősség alapjául nem szolgálhat. A  „hálózatot épít vagy működtet” kifejezés sem világos, nem lehet tudni, hogy pontosan milyen hálózat és milyen építésére gondolt a jogalkotó. [9] 2.2. A panasz értelmében a Btk. 353/A. §-a nem felel meg a büntetőjog ultima ratio-jellegének sem. A szándékosan homályos és két-vagy többértelmű jogszabályból egyvalami világos: célja azoknak a  megfélemlítése, akik a  menekültügy területén dolgoznak, vagy csupán nem mindenben értenek egyet az  ebben a  körben folytatott kormányzati stigmatizációs kampánnyal. A jogszabály olyan, teljesen legális tevékenységeket fenyeget büntetőjogi szankcióval, mint a  jogi képviselet nyújtása, vagy a  humanitárius szolgáltatások nyújtása Magyarországon menedéket kérőknek. A  jogszabály abszurditását és alaptörvény-ellenességét az  is jól mutatja, hogy a menedéket kérő kérelme megalapozatlanságát előre kellene tudni – hiszen, ha utóbb pl. egy ügyvéd ügyfelének kérelmét a  menekültügyi hatóság elutasítja, úgy könnyen ezen büntetőjogi előírás fenyegetettségében találhatja magát. A  szabály kriminalizálja áttételesen magát a  menedék-kérelmet is. Egy jogállamban – de még egy mérsékelt autoriter rendszerben is – a  jogi képviselet mindenkinek jár; az  ebben való részvételt sem magánszemélyek sem szervezetek tekintetében büntetni nem lehet. [10] 2.3. A  panasz értelmében a  törvény sérti az  indítványozónak az  Alaptörvény IX.  cikke által is biztosított szabad véleménynyilvánítás jogát, azzal, hogy vele szemben a  büntetőjogi szankció alkalmazását helyezi kilátásba, ezzel szükségtelen és aránytalan módon beavatkozik abba, hogy miképpen vehet részt a  demokratikus közéleti vitákban, ún. dermesztő hatást váltva ki. Az  indítványozó több alkotmánybírósági határozat felhívása mellett hivatkozik arra, hogy az  Alkotmánybíróság álláspontja szerint a  közügyekben történő véleménynyilvánítás tekintetében a  büntetőjogi védelem – mint ultima ratio – a  szélsőséges magatartások szankcionálására korlátozódik, a  védett véleménynyilvánítás dekriminalizációja az  európai országok körében régóta érvényesülő tendencia. Az alkotmányos védelem büntetőjogi intenzitását elemezve az Alkotmánybíróság már korán rögzítette, hogy az  európai országokban egyértelműen tapasztalható trend a  büntetőjogi eszközök háttérbe szorulása a  közügyek területén történő véleménynyilvánítás tekintetében. A  büntetőjogi szankció elrettentő, stigmatizáló hatása a  véleménynyilvánítás tekintetében komoly visszatartó hatást gyakorolhat. Ennek következtében az  Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint a  közügyekben történő véleménynyilvánítás büntetőjogi eszközökkel történő korlátozásának fenntartása kizárólag azokkal a  legsúlyosabb esetekkel szemben nyújthat oltalmat, amikor a  közölt vélemény alkotmányos jogot sért vagy a  jogsérelem veszélye közvetlenül jelen van {13/2014. (IV. 18.) AB határozat, Indokolás [30], 3328/2018. (XII. 8.) AB határozat, Indokolás [78]}. [11] Az Alaptörvény I.  cikk (3)  bekezdése értelmében alapvető jog más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, a  feltétlenül szükséges mértékben, az  elérni kívánt céllal arányosan, az  alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható. A  panasz értelmében a  törvény célja egyértelmű: megfélemlítés. Más célja valójában nincsen, más alapvető jog érvényesülését nem segíti elő, más alkotmányos értéket nem véd, habár felmerülhet, hogy az  Alaptörvény XIV.  cikk (1)  bekezdésében foglalt „Magyarországra idegen népesség nem telepíthető be” fordulat érvényesülésének szolgálatában áll. Hogy egy adott alaptörvényi szakasz valóban közvetít-e ilyen értéket, mindig az  adott, szabályozni kívánt életviszony teljes kontextusában kell megvizsgálni. Magyarországon „idegen népesség betelepítésének” vagy betelepülésének veszélye objektíven alátámasztható bizonyítékokkal kimutathatóan nem létezik. Az  Alaptörvény XIV.  cikk (1) bekezdésének első mondata puszta deklaráció csupán, valódi, értelmezhető tartalommal csak egy szűk körben bír ténylegesen. Ez  a  tartalom nem más, mint propaganda. Az  Alaptörvény ezen szakasza propagandacélt és nem alkotmányos célt tételez. Az alapjogi teszt alkalmazása tehát meg is állhatna ezen a ponton, hiszen védendő alapvető jog vagy érték hiányában a szükségesség és arányosság vizsgálata már fel sem merülhet. [12] Az Alaptörvény B)  cikke deklarálja a  jogállamiság elvét, mely minden jogszabályt átható szabály. A  jogállamiság elvének része a  normavilágosság elve is, melynek részeleme az  előreláthatóság. A  támadott büntetőjogi norma olyan általános megfogalmazású, hogy nem látható előre, hogy kire – és kire nem – fogják alkalmazni. Szólásszabadság alkotmányosan elfogadható korlátjául tehát már ezen okból sem szolgálhat. [13] A törvény összes tényállása „szólás”-nak minősül, hiszen kiállás egy eszme mellett: nevezetesen az  emberi jogok (jelen esetben eljárási jogosultságok) mellett. A  törvény ezen kiállást kívánja ellehetetleníteni, de legalábbis megnehezíteni. Ez a dermesztő hatás sem a bemutatott alkotmánybírósági sem a strasbourgi sztenderdeknek nem felel meg. Idegen népesség magyarországi betelepülése nem valós veszély. A norma csak látszólagosan büntetőjogi, valójában tetszés szerint bárkire ráhúzható. Egy olyan norma, melyről egy kiemelt közügyekben való megszólalást szankcionál büntetőjogi eszközökkel úgy, hogy csak egy dolog bizonyos vele kapcsolatban: a kiszámíthatatlansága, olyan visszatartó erőt jelent, mely nem tekinthető sem feltétlenül szükségesnek, sem az  elérni kívánt céllal arányosnak, sem a szólásszabadság lényegét tiszteletben tartónak. [14] A migráció csökkentésére számos egyéb eszköz is van, ideértve magát a  büntetőjogot is, hiszen a  Btk. 353.  §-a büntetni rendeli az  embercsempészést, 354.  §-a a  jogellenes tartózkodás elősegítését, a  355.  §-a a  családi kapcsolatok létesítésével való visszaélést, a 356. §-a a harmadik országbeli állampolgár jogellenes foglalkoztatását. Az  illegális bevándorlás elleni küzdelemre tehát már jelenleg is bőségesen rendelkezésre állnak büntetőjogi eszközök, újabb büntetőjogi tényállásra „feltétlenül” tehát nincsen szükség. [15] A panasz értelmében az arányosság követelménye nyilvánvalóan nem megtartott. Ebben a körben már egy törlési kötelezettség és eljárási költségek megfizetésére kötelezés sem állta ki az emberi jogi próbát – ami relatíve enyhe szankció polgári jogi értelemben. Ennek fényében szinte indokolást sem igényel az, hogy adott esetben akár szabadságvesztéssel is fenyegető büntetőjogi tényállás/szankció jogi sorsa mi lenne Strasbourgban – illetve minek kell lennie, a korábban ismertetett alkotmánybírósági esetjog alapján. [16] A panasz értelmében a  törvény egyik fordulata minimálisan bizonyosan „szólás”-nak minősül, nevezetesen a  353/A.  § (5)  bekezdés b)  pontjában szereplő „információs anyagot készít, terjeszt vagy ilyenre megbízást ad” fordulat. Az  információáramlásban való részvétel a  szólás maga. A  migráció témájában és témájáról információs anyagok útján kommunikálni az  ebben a  nagyon aktuális kérdésről folyó diskurzusban való részvétel. Az  ilyen információs anyagokkal lehet vitatkozni, elvetni, készítőjével vitatkozni. [17] 2.4. A  panasz hivatkozik arra is, hogy a  törvény az  indítványozónak az  Alaptörvény VIII.  cikk (2)  bekezdésében biztosított jogait is sérti, azzal ellentétes. [18] Bár az Alaptörvény nevesítve csak a szervezetek létrehozását és az azokhoz való csatlakozást nevesíti, e jog tartalma szélesebb: magában foglalja azt is, hogy a szervezetek törvényes céljaik elérése érdekében szabadon működhetnek. Az egyesülési jog mindenkit – természetes személyeket és jogi személyeket is – megillető alapvető szabadságjog; az  egyesülési jog alapján létrehozott szervezet célját sem az  alkotmányozó, sem a  jogalkotó nem határozza meg konkrétan, tehát minden olyan célra alapítható szervezet, amely összhangban áll az  Alaptörvénnyel, és amelyet törvény nem tilt. Az  egyesülési jog tartalma az  Alkotmánybíróság gyakorlatában az  jelenti, hogy mindenkinek joga van arra, hogy másokkal szervezeteket, illetőleg közösségeket hozzon létre, vagy azok tevékenységében részt vegyen. Az érintett személytől függ, hogy milyen szervezet, közösség megalakításában, illetőleg tevékenységében vesz részt. [19] Az alapjogok nem feltétlenül csak természetes személyeket illetnek meg, egyes jogok sérelmére hivatkozhatnak jogi személyek is. „Cselekvési autonómiával” a  társadalmi szervezetek és a  gazdasági társaságok is rendelkeznek. Döntéseiket alapszabályuk, alapító okiratuk, vagy a  létrehozásukról, alapításukról készített társasági szerződésben foglalt célkitűzéseik alapján gazdaságossági vagy más, pl. közérdekű rendeltetésük figyelembevételével kell megalkotniuk. Az  Alkotmánybíróság álláspontja szerint e  szervezetek cselekvési autonómiája is védelmet élvez. Ez  a  védelem nem azonos a  természetes személyek alkotmányos jogait megillető védelemmel. Az  Alaptörvény mindenki számára biztosítja, hogy a  törvény által nem tiltott célra szervezetet hozzon létre, illetve ahhoz csatlakozzon. Ez  a  jog elsősorban az  egyesülés célja megválasztásának a  szabadságát jelenti, és e  célra rendelt szervezet alapításának szabadságát, továbbá az ehhez való csatlakozás és a kilépés önkéntességét. [20] A szabadon létesített egyesület és ennek önkéntessége garantálja a  meggyőződés, szólás, lelkiismeret és véleménynyilvánítási szabadságot is. Az alkotmányos demokráciákban az egyesületek a civil társadalom autonóm szerveződései. Az  Alaptörvény e  szerveződések alakításának és működésének szabadságát erős alapjogi védelemben részesíti. Az  Alkotmánybíróság esetjoga pedig elismeri az  egyesületek cselekvési autonómiáját, amely alapján az  egyesületek az  általuk meghatározott közérdekű rendeltetésüknek megfelelően állapítják meg alapszabályukat és hoznak egyedi döntéseket. Az egyesületi autonómia tehát a szervezet céljához, rendeltetéséhez kötött. Az  egyesületek tevékenysége feletti, a  szervezeti autonómiát korlátozó állami kontroll kizárólag akkor tekinthető alkotmányosnak, ha az  elkerülhetetlenül szükséges valamely kiemelkedően fontos alkotmányos cél elérése érdekében, és a kontroll mértéke e cél elérésével arányos mértékű. [21] Jelen alkotmányjogi panasz indítványozójának a  civil szervezetek közhiteles nyilvántartásából kiolvasható cél szerinti leírása azt rögzíti, hogy az  Amnesty International Magyarország arra törekszik, hogy a  világban minden egyes ember egyenlően élhessen az  Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában és más emberi jogi egyezményekben foglalt jogokkal. Az  Amnesty lnternational Magyarország célja, hogy kutatásaival, tevékenységével megakadályozza, illetve megelőzze ezen jogok megsértését. A  Magyarországon 1990 óta bejegyzett és törvényesen működő civil szervezet célja tehát a  minden embert megillető emberi jogok előmozdítása, törvényes keretek között és törvényes eszközökkel történő elérése. Nem politikai párt, nem követ direkt politikai célokat. Az  indítványozó tehát már céljában is túlterjeszkedik a  magyar állampolgárokat illető jogok érvényesítésének szándékán, és azokat egyetemes szinten, származásra, állampolgárságra tekintet nélkül mindenki számára kívánja biztosítani. Az  indítványozó törvényes célja elérése érdekében működik, ez a  törvényes cél pedig kiterjed a Magyarország területére érkező, saját hazájából menekülő emberek jogvédelmére és segítésére is. A  törvényes cél elérése érdekében való működést a  fenti gyakorlat értelmében alkotmányos védelem illeti, így a jelen beadványban támadott Btk. tényállás tulajdonképpen az alkotmányos védelmi igénnyel illetett tevékenység, a törvényes cél érdekében való működést támadja és lehetetleníti el dermesztő hatásával. [22] A támadott büntetőjogi norma olyan általános megfogalmazású, hogy nem látható előre, hogy kire – és kire nem – fogják alkalmazni. Egyesülési szabadság alkotmányosan elfogadható korlátjául tehát már ezen okból sem szolgálhat. Az indítványozó álláspontja szerint másik alapjog nem hozható fel az egyesülési jog korlátozása mellett a  jelen esetben, így csupán az alkotmányos érték az, ami felmerülhet (pl. nemzetbiztonság, közrendvédelem stb.). A  panasz azzal a  kérdéssel kapcsolatban, hogy létezik-e valójában védendő alkotmányos érték a  korlátozással kapcsolatban, utal a  szólásszabadság körében kifejtett érveire, melyek az  egyesülési jog kapcsán is irányadók – nincsen ilyen valóban védendő alkotmányos érték. Ha abból kell kiindulni, hogy alkotmányos érték elegendő érv a  korlátozás szükségessége mellett, úgy az  arányosság kapcsán a  panasz értelmében három, egymást követő kérdést kell megválaszolni. Ezek: a) alkalmasság, avagy a  logikai összefüggés az  elérni kívánt cél és az  eszköz között; b) szükségesség, avagy létezik-e alternatív korlátozási lehetőség vagy elengedhetetlen az  alapjogba való beavatkozás; c) szűk értelemben vett arányosság, vagyis az  okozott sérelem és az  elérni kívánt cél arányban áll-e egymással. [23] Általánosságban nem lehet azt mondani, hogy egy cselekmény kriminalizálása visszatartó hatással bírna. Jelen ügyben pedig különösen nem lehet erre következtetni, hiszen az  indítványozó egyesülési joga keretében kitűzött célja elérésének immanens eleme az  a  tevékenység, amely törvényi szinten büntetőjogi tilalom alá esne. Összességében nem alkalmas eszköz a  kriminalizáció az  alkotmányos érték védelmének elérésére. Ha valóban léteznek olyan okok, amelyek az  indítványozó egyesülési jogát korlátozni rendelik, úgy a  jelenleg hatályos jogrendszer ismeri a  működés ellenőrzését törvényességi szempontból, amely legsúlyosabb esetben akár az  egyesület bíróság általi megszüntetéséhez is vezethet. Tehát amennyiben a  jogalkotó valamely, az  egyesülési jog égisze alatt végzett tevékenységet károsnak vagy jogellenesnek vél, nincs oka párhuzamos szabályozást kialakítani, hiszen a büntetőjogi beavatkozás nélkül is létezik már eszköz az ilyen típusú egyesületek elleni fellépésre. Összességében tehát nincs olyan ok, amely indokolná a „legerősebb fegyver”, a  büntetőjog alkalmazását a  jelen ügyben. Nemzetbiztonsági és közrendvédelmi érdekre hivatkozással olyan súlyú szankció kilátásba helyezését, amely az  indítványozó egyesülési jogának gyakorlását tulajdonképpen teljesen kiüresíti, nem lehet arányossági kérdés tárgyává tenni. II. [24] 1. Az Alaptörvény indítványban felhívott rendelkezései: „B) cikk (1) Magyarország független, demokratikus jogállam.” „I.  cikk (3) Az  alapvető jogokra és kötelezettségekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg. Alapvető jog más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, a  feltétlenül szükséges mértékben, az  elérni kívánt céllal arányosan, az  alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható.” „VIII. cikk (2) Mindenkinek joga van szervezeteket létrehozni, és joga van szervezetekhez csatlakozni.” „IX. cikk (1) Mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához.” „XXVIII.  cikk (4) Senki nem nyilvánítható bűnösnek, és nem sújtható büntetéssel olyan cselekmény miatt, amely az  elkövetés idején a  magyar jog vagy – nemzetközi szerződés, illetve az  Európai Unió jogi aktusa által meghatározott körben – más állam joga szerint nem volt bűncselekmény.” [25] 2. A Btk. érintett rendelkezései: „Jogellenes bevándorlás elősegítése, támogatása 353/A. § (1) Aki szervező tevékenységet folytat annak érdekében, hogy a) Magyarországon menedékjogi eljárás kezdeményezését tegye lehetővé olyan személy részére, aki hazájában vagy a szokásos tartózkodási helye szerinti országban vagy olyan más országban, amelyen keresztül érkezett, nincs faji, nemzeti hovatartozása, meghatározott társadalmi csoporthoz tartozása, vallási, illetve politikai meggyőződése miatt üldözésnek kitéve, vagy a közvetlen üldöztetéstől való félelme nem megalapozott, vagy b) a Magyarországra jogellenesen belépő vagy jogszerűtlenül tartózkodó személy tartózkodási jogcímet szerezzen, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétség miatt elzárással büntetendő. (2) Egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, aki az  (1)  bekezdésben meghatározott bűncselekmény elkövetéséhez anyagi eszközöket szolgáltat vagy a szervező tevékenységet rendszeresen folytatja. (3) A (2) bekezdés szerint büntetendő, aki az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekményt a) vagyoni haszonszerzés végett, b) több személynek segítséget nyújtva, vagy c) a személyek határátlépésére irányadó szabályok uniós kódexéről szóló, 2016. március 9-i (EU) 2016/399 európai parlamenti és tanácsi rendelet (a továbbiakban: Schengeni határ-ellenőrzési kódex) 2. cikk 2. pontjának megfelelő Magyarország külső határának határvonalától, illetve a határjeltől számított 8 km-es sávon belül követi el. (4) A  büntetés korlátlanul enyhíthető – különös méltánylást érdemlő esetben mellőzhető – az  (1)  bekezdésben meghatározott bűncselekmény elkövetőjével szemben, ha az  elkövető a  vádemelésig az  elkövetés körülményeit feltárja. (5) E § alkalmazásában szervező tevékenységnek minősül különösen, ha az (1) bekezdésben meghatározott célból a) Magyarország területének Schengeni határ-ellenőrzési kódex 2. cikk 2. pontjának megfelelő külső határ szerinti határvonalán, illetve határjelénél határmegfigyelést szervez, b) információs anyagot készít, terjeszt vagy ilyenre megbízást ad, c) hálózatot épít vagy működtet.” III. [26] 1. Az  Abtv. 29.  §-a alapján az  Alkotmánybíróság az  alkotmányjogi panaszt a  bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be. Az  Ügyrend 31.  § (6) bekezdése azonban lehetővé teszi, hogy az előadó alkotmánybíró a panasz befogadásáról szóló döntés helyett a panasz érdemi elbírálását tartalmazó határozat-tervezetet terjesszen a testület elé. [27] 1.1. A panasz megfelel az Abtv. 52. § (1b) bekezdésében támasztott – a határozott kérelemre vonatkozó – törvényi feltételeknek. [28] Az indítvány megjelölte az  indítványozó jogosultságát és az  Alkotmánybíróság hatáskörét megalapozó törvényi rendelkezést [Abtv. 51.  § (1)  bekezdés és 52.  § (1b)  bekezdés a)  pont]; az  Abtv. 26.  § (2)  bekezdésében foglalt hatáskörben kérte az  Alkotmánybíróság eljárását. Az  indítványozó megjelölte továbbá az  Alkotmánybíróság által vizsgálandó törvényi rendelkezést [Abtv. 52. § (1b) bekezdés c) pont], valamint az Alaptörvény sérelmet szenvedett rendelkezéseit [Abtv. 52. § (1b) bekezdés d) pont]. Az indítványozó indokát adta az eljárás megindításának, kifejtette az  Alaptörvényben foglalt és az  indítványban felhívott jogok sérelmének a  lényegét [Abtv. 52.  § (1b)  bekezdés b)  pont], indokolta továbbá azt is, hogy a  támadott törvényi rendelkezés miért ellentétes az  Alaptörvény általa felhívott rendelkezéseivel [Abtv. 52.  § (1b)  bekezdés e)  pont]. Az  indítványozó kifejezett kérelmet terjesztett elő a támadott törvényi rendelkezés megsemmisítésére [Abtv. 52. § (1b) bekezdés f ) pont]. [29] A törvény 2018. július 1-jén lépett hatályba, az  alkotmányjogi panaszt 2018. október 16-án, határidőben nyújtották be. [30] Az Abtv. 56.  § (2)  bekezdése alapján az  Alkotmánybíróság mérlegeléssel állapítja meg, hogy az  indítványozó teljesítette-e az  alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, így különösen az Abtv. 26–27. §-ai szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint az Abtv. 29–31. §-ai szerinti feltételeket. [31] 1.2. Az indítványozó az Abtv. 26. § (2) bekezdés szerinti hatáskörben kérte az Alkotmánybíróság eljárását. [32] Az Abtv. 26. § (2) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság eljárása kivételesen kezdeményezhető, abban az esetben, ha az  alaptörvény-ellenes jogszabály rendelkezésének alkalmazása vagy hatályosulása folytán közvetlenül, bírói döntés nélkül következett be a  jogsérelem, és nincs a  jogsérelem orvoslására szolgáló jogorvoslati eljárás. Az  Alkotmánybíróságnak különös figyelmet kell fordítania a  kivételesség feltételének megállapíthatóságára, mert ez  a  panaszfajta nem válhat popularis actio-vá (a közvetlen érintettséget mellőző, jogalkalmazás eredményeként bekövetkező jogsérelem nélküli eredményes indítvánnyá). „Az Alaptörvény 24.  cikk (2)  bekezdés c) és d)  pontja szerinti alkotmányjogi panasz jogintézményének egyaránt elsődleges célja […] az  egyéni, szubjektív jogvédelem: a  ténylegesen jogsérelmet okozó alaptörvény-ellenes jogszabály, illetve alaptörvény-ellenes bírói döntés által okozott jogsérelem orvosolása. […] a  panasz befogadhatóságának feltétele az  érintettség, nevezetesen az, hogy a  panaszos által alaptörvény-ellenesnek ítélt jogszabály a  panaszos személyét, konkrét jogviszonyát közvetlenül és ténylegesen, aktuálisan érintő rendelkezést állapít meg, s ennek következtében a  panaszos alapjogai sérülnek. {33/2012. (VII. 17.) AB határozat, Indokolás [61]–[62], [66]}” {3367/2012. (XII. 15.) AB végzés, Indokolás [13], [15]}. [33] Tehát „[a] kivételes panasz esetében, mivel az  közvetlenül a  norma ellen irányul, különös jelentősége van az  érintettség vizsgálatának, hiszen a  panaszos alapjogában való személyes, közvetlen és aktuális sérelme különbözteti meg a kivételes panaszt az utólagos normakontroll korábbi, bárki által kezdeményezhető változatától” {3105/2012. (VII. 26.) AB végzés, Indokolás [3]}. A  kivételes alkotmányjogi panasz kapcsán az  Alkotmánybíróság töretlen gyakorlata szerint az  érintettségnek személyesnek, közvetlennek és aktuálisnak kell lennie {3110/2013. (VI. 4.) AB határozat, Indokolás [27], 3120/2015. (VII. 2.) AB végzés, Indokolás [55]}. [34] Nem állapítható meg az indítványozó érintettsége akkor, ha a támadott jogszabályi rendelkezést az indítványozóval szemben nem alkalmazták, vagy annak hatályosulása őt közvetlenül nem érintette (vagyis a  jogsérelem nem következett be, nem aktuális) {3170/2015. (VII. 24.) AB végzés, Indokolás [11]}. „Ha a  jogszabály érvényesüléséhez konstitutív hatályú végrehajtási aktus szükséges, az  indítványozónak először a  jogsértést közvetlenül megvalósító államhatalmi aktust kell megtámadnia, amelyet követően lehetővé válik a  norma közvetett vizsgálata is. […] Az  aktuális érintettség követelménye azt jelenti, hogy az  érintettségnek az  alkotmányjogi panasz benyújtásakor fenn kell állnia” {először 3110/2013. (VI. 4.) AB határozat, Indokolás [30]–[31], legutóbb megerősítette: 3123/2015. (VII. 9.) AB végzés, Indokolás [12]}. [35] Az általános követelmények részben eltérő módon érvényesülhetnek a  büntető anyagi jog szabályainak vizsgálatakor, fokozottan figyelemmel kell ugyanis lenni arra, hogy a büntetőjog végső eszköz (ultima ratio) a  jogi felelősség rendszerében; a  legsúlyosabb jogkövetkezmények a  büntetőjogban alkalmazandók. Az  Abtv. 26.  § (2)  bekezdésén alapuló panasz természetesen a  Btk. vonatkozásában sem fogadható be a  kivételesség vizsgálata nélkül. Akkor merülhet fel a  befogadás, ha egy új büntető tényállás olyan magatartást nyilvánít büntetendővé, amely a  hatálybalépése előtt megengedett, törvényes volt. Még inkább indokolt lehet a  befogadás, ha a  büntetendővé nyilvánított magatartás közvetlenül valamely alapjog korlátozását jelenti. Mivel az  Alaptörvény R)  cikk (2)  bekezdése alapján a  jogszabályok betartása mindenkire kötelező, ezekben az  esetekben a  büntető tényállás hatálybalépése azzal jár, hogy az érintett személyeknek a korábbi, törvényesen folytatott megatartásukat azonnal abba kell hagyniuk, ellenkező esetben büntetőeljárás indul ellenük. A büntetőeljárás ultima ratio jellegéből, stigmatizáló, és más jogviszonyokra azonnal kiterjedő hatásából adódóan nem várható el, hogy egy ilyen tilalom esetén az érintett személy vállalja a büntetés kockázatát. [36] 1.3. A  Btk. 353/A.  §-a büntető anyagi jogi tényállás. Büntetni rendeli a  jogellenes bevándorlás elősegítését, támogatását, ezáltal a  hatálya alá tartozó magatartásokat illetően visszatartó hatása van, közvetlen hatályosul, további jogalkalmazói döntés közbejötte nélkül érvényesül. A  kifogásolt törvény jelenvaló módon és közvetlenül érinti azokat a  természetes személyeket, akik a  tényállás hatálybalépése előtt az  abban tilalmazott magatartást törvényesen folytatták, a  sérelmezett rendelkezések tehát további végrehajtó aktus nélkül változtatják meg a  természetes személyek jogi pozícióját. Az  indítvány részletesen tartalmazza, hogy az  indítványozó szervezet –  nyilván tagjai és munkatársai cselekményeként – olyan tevékenységek folytatására jött létre, amelyek az  új tényállás eredményeként tiltottá, büntetéssel fenyegetetté válhatnak. Az  Alkotmánybíróság tehát megállapította, hogy a  Btk. 353/A.  §-a az  indítványozó szervezet tevékenységét végző magánszemélyek vonatkozásában közvetlenül hatályosulhat, ami a kivételesség feltételének fennállását alátámasztja. [37] 1.4. A  Btk. 353/A.  §-a címzettje ugyanakkor a  természetes személy. Elkövetője lehet, „aki” a  tényállást tettesként vagy részesként megvalósítja. Jogi személlyel szemben a tényállás nem alkalmazható közvetlenül, az indítványozó pedig jogi személy. Az Alkotmánybíróságnak ezért vizsgálnia kellett, hogy egyrészt a kivételesség feltétele, másrészt a közvetlen érintettség a jogi személy tekintetében is megállapítható-e. [38] A Btk. 63.  § (1)  bekezdése az  intézkedések között nevesíti a  jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedésekről szóló törvény szerinti intézkedéseket. A  sérelmezett rendelkezések további végrehajtó aktus közbejöttével változtathatják meg az  indítványozó jogi pozícióját. A  jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedésekről szóló 2001.  évi CIV.  törvény (a  továbbiakban: Tv.) az  intézkedések alkalmazását feltételekhez köti (2.  §). Ezek között szerepel, hogy az  intézkedések akkor alkalmazhatók a  jogi személlyel szemben, ha a  bűncselekmény elkövetése a  jogi személy javára előny szerzését célozta vagy eredményezte, vagy a  bűncselekményt a  jogi személy felhasználásával követték el, és a  bűncselekményt a  jogi személy a) vezető tisztségviselője vagy a  képviseletre feljogosított tagja, alkalmazottja, illetve tisztségviselője, cégvezetője, valamint felügyelőbizottságának tagja, illetve ezek megbízottja a  jogi személy tevékenységi körében követte el, b) tagja vagy alkalmazottja a  jogi személy tevékenységi körében követte el, és a  vezető tisztségviselő, a  cégvezető, illetve a  felügyelőbizottság irányítási vagy ellenőrzési kötelezettségének teljesítése a  bűncselekmény elkövetését megakadályozhatta volna. [39] Ezeknek a feltételeknek a fennállását általában a jogalkalmazás során lehet vizsgálni és észlelni. [40] A Btk. 353/A.  §-a ugyanakkor új jogszabály. Nincs az  egyes tényállási elemeinek értelmezéséhez tapadó olyan bírói gyakorlat, amelyet figyelembe lehetne venni a közvetlen alkotmányjogi panasz Abtv. 26. § (2) bekezdésében foglalt feltételei teljesülésének ellenőrzésekor. Az  indítványozó olyan szervezetnek tartja magát, amely a  tagjain és önkéntesein keresztül segítséget nyújt egyebek között azoknak a  személyeknek, akik bevándorlónak vallják magukat anélkül, hogy ennek illegális voltát elismernék. A  Btk. tényállásai, a „jogellenes tartózkodás elősegítése” (Btk. 354. §-a) és az „embercsempészés” (Btk. 353. §-a) a Tanács 2002/90/EK irányelvét (2002. november 28.) hajtják végre (a  továbbiakban: Irányelv), ez  utóbbinál az  előkészülete is büntetendő. Az  Irányelv alapján büntetni kell a  jogellenes be- és átutazáshoz, valamint a  jogellenes tartózkodáshoz történő segítségnyújtást az  irányelvben meghatározott körben, a felbujtót vagy bűnsegédi elkövetést, valamint a kísérletet is; az Irányelv említést tesz a jogi személyek felelősségéről is. [41] A 3110/2013. (VI. 4.) AB határozat indokolásának [28] bekezdése értelmében, habár a  személyes érintettség az  érintett saját alapjogában való sérelmét jelenti, az  indítványozó nem csak akkor személyesen érintett, ha ő a norma címzettje. Ha a norma címzettje harmadik személy, a személyes érintettség követelménye akkor teljesül, ha az indítványozó alapjogi pozíciója és a norma között szoros kapcsolat áll fenn. A jelen esetben a szoros kapcsolatot támasztja alá az, hogy az  indítványozó saját állítása szerint „részt vesz abban a  kampányban, melynek célja, hogy a menekülőket emberségesebb körülmények között fogadják és olyan globális rendszer alakuljon ki, ahol minden ország arányosan részt vállal a feladatok ellátásából.” [42] A Btk. 353/A.  §-a szervező tevékenységre vonatkozik és büntetendővé nyilvánítja azt is, aki a  bűncselekmény elkövetéséhez anyagi eszközöket szolgáltat. Továbbá a  Tv. 3.  § (2)  bekezdése értelmében a  jogi személlyel szemben alkalmazható intézkedéseknél nem feltétel, hogy az elkövető kilétét a nyomozásban megállapítsák, vagy a bűncselekmény elkövetése miatt elítéljék. [43] Az Alkotmánybíróság kiemelt jelentőséget tulajdonított az  alábbi körülményeknek is. 2019. január 1-jével hatályba lépett az  Alaptörvény 28.  cikkének az  Alaptörvény hetedik módosításával kiegészített szövege. Eszerint a bíróságoknak a jogszabályok célja megállapítása során elsősorban a jogszabály preambulumát, illetve a jogszabály megalkotására vagy módosítására irányuló javaslat indokolását kell figyelembe venniük. Az új tényállást alkalmazó bíróság annak értelmezése során tehát köteles a miniszteri indokolásból kiindulni. [44] A 353/A. §-t az egyes törvényeknek a jogellenes bevándorlás elleni intézkedésekkel kapcsolatos módosításáról szóló 2018.  évi VI.  törvény 11.  §-a iktatta a  Btk.-ba. A  11.  §-ához kapcsolt miniszteri indokolás értelmében az  új szabály kifejezetten szervezetek (és nem csak természetes személyek) fenyegetésére irányul: „gyakorlati tapasztalatok igazolják, hogy a  Magyarországra jogellenesen belépő, a  Magyarországon jogellenesen tartózkodó személyek a  magyar területre történő bejutásukhoz segítséget, támogatást kapnak nem csak nemzetközi, hanem magyar szervezetektől is, amellyel szemben indokolt büntetőjogi eszközzel fellépni. Az  új tényállás bevezetésével az  ilyen tevékenységnek szervezeti, személyi, tárgyi kereteket biztosító jogi személyek felelőssége is vizsgálható, és azok –  a  jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedésekről szóló 2001.  évi CIV.  törvény szerinti feltételek fennállása esetén – szankcionálhatók lesznek.” Az  indítvány pedig utal arra, az  indítványozó szervezeti, személyi, tárgyi kereteket biztosít a  menekülők fogadása érdekében, vagyis a  jogi személy szervezet (és tagjai) humanitárius tevékenységük részeként formálisan olyan tevékenységet folytatnak, amely a miniszteri indokolásban hivatkozott tevékenységre emlékeztet, így a  Btk. módosítása e  tevékenységük beszüntetésére kényszeríti őket, ha vonatkozik rájuk. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Abtv. 26. § (2) bekezdésében foglalt feltételek fennállást – ebben a szabályozási környezetben – a panasz megfelelő mértékben igazolja. A  jogi személy, az  adott esetben az  egyesület szervezője vagy vezetője magatartására figyelemmel a  Btk. 353/A.  §-ának a  hatóköre – értelmezéstől függően – a  jogi személy indítványozót közvetlenül, és további jogalkalmazás nélkül érintheti. Bár a  jelen ügyben vizsgált bűncselekmény elkövetője természetes személy lehet, de nem lehet kizárni, különösen a Tv.-re figyelemmel, hogy kivételesen szervezetre is kiterjedhetnek jogkövetkezmények. Összességében tehát az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Abtv. 26. § (2) bekezdésében megkövetelt kivételesség ebben a vonatkozásban is az Alkotmánybíróság érdemi vizsgálatának szükségessége mellett szól. [45] 1.5. Az  érdemi vizsgálat szükségességének legfontosabb okát azonban az  Alkotmánybíróság megítélése szerint a  jogellenes tömeges bevándorlás 2015 óta bekövetkezett eseményeinek az  Abtv. 26.  § (2)  bekezdésének alkalmazása szempontjából mint kétségtelenül kivételes helyzet, a Btk. új tényállására vonatkozó, ma még esetjog nélküli bírósági jogalkalmazás az  Alaptörvény 28.  cikkével összhangban lévő kialakításának az  igénye határozza meg, amelyben az Alkotmánybíróságnak – az Alaptörvény 24. cikke (1) bekezdésében, valamint az Abtv. 2. §-ában foglaltakra tekintettel – alkotmányvédő funkciójánál fogva alapvető és meghatározó szerepe van. [46] Az Alaptörvény már hatálybalépésekor – az  értelmezési keretét biztosító Nemzeti hitvallás szerint (így különösen annak második, ötödik, hatodik és tizennyolcadik fordulatában) – tartalmazta azokat a  sajátosságokat, amelyek a  szuverenitás védelmét és megóvását szolgálták. A  2015 óta bekövetkezett események, az  Európai Unió külső határain rövid időn belül ellenőrizhetetlenül és jogellenesen belépő tömegek, ennek következtében a  határellenőrzés schengeni rendszerét ért kihívások, valamint az  e  jelenségekkel szembeni védekezés mindenkit kielégítő közös rendszerének hiánya új megoldásokat igényelt. Ennek részeként Magyarország a  hetedik alaptörvény-módosítással a  Nemzeti hitvallás jelenleg tizenkilencedik fordulatában a  magyar szuverenitás és alkotmányos identitás védelmét egyértelmű és meghivatkozandó követelménnyé tette. Kimondta ugyanis: „[v]alljuk, hogy a  történeti alkotmányunkban gyökerező önazonosságunk védelmezése az  állam alapvető kötelessége”. Ez  alapozta meg azokat az  új sarkalatos törvényeket, illetőleg már meglévő törvények, mint jelen ügyben a  Btk. további szigorítását az  állam alapvető kötelességének céljából, amely az  Alaptörvény mellett összhangban van Magyarország európai uniós tagságából származó, különösen a  schengeni határok védelmére vonatkozó kötelezettségeivel is. [47] 1.6. Az  Abtv. 29.  §-ában meghatározottak értelmében az  alkotmányjogi panasz befogadhatóságának további feltétele az Abtv. 26. § (2) bekezdése alapján indult eljárásban, hogy az alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. [48] Az alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés a  panasz alapján az, hogy a  nem megengedett bevándorláshoz kapcsolódó szervező tevékenység büntetendővé nyilvánítása a  Btk. 353/A.  §-a szerint a  nullum crimen sine lege elve, továbbá a véleményszabadság és az egyesülési szabadság tükrében az Alaptörvénnyel összhangban áll-e. [49] 1.7. Az Alkotmánybíróság európai uniós eljárásokkal összefüggésben saját eljárását több esetben is felfüggesztette, ha ugyanazon tárgyban az  Európai Unió Bírósága előtt eljárás volt folyamatban [3198/2018. (VI. 21.) AB végzés, 3199/2018. (VI. 21.) AB végzés, 3200/2018. (VI. 21.) AB végzés, 3220/2018. (VII. 2.) AB végzés]. A jelen alkotmányjogi panasszal érintett tárgykörben Magyarországgal szemben kötelezettségszegési eljárás van ugyan folyamatban (Európai Bizottság, 20182247 számú eljárás, IP-19-469. számú közlemény), de ez  még nem került bírósági szakaszba, az Európai Bizottság az EUMSZ 258. cikke alapján indokolással ellátott véleményt küldött Magyarország Kormányának. Az  Alkotmánybíróság ezért nem látta akadályát ebből az  okból sem az  alkotmányjogi panasz elbírálásának. IV. [50] Az Alkotmánybíróság áttekintette az új büntető tényállás közjogi összefüggéseit. [51] 1. Magyarország Alaptörvényének hetedik módosítása kiegészítette az Alaptörvény XIV. cikkét. A jelenleg hatályos rendelkezés szerint Magyarország – ha sem származási országuk, sem más ország nem nyújt védelmet – kérelemre menedékjogot biztosít azoknak a nem magyar állampolgároknak, akiket hazájukban vagy a szokásos tartózkodási helyük szerinti országban faji, nemzeti hovatartozásuk, meghatározott társadalmi csoporthoz tartozásuk, vallási, illetve politikai meggyőződésük miatt üldöznek, vagy a  közvetlen üldöztetéstől való félelmük megalapozott. Nem jogosult menedékjogra az a nem magyar állampolgár, aki Magyarország területére olyan országon keresztül érkezett, ahol üldöztetésnek vagy üldöztetés közvetlen veszélyének nem volt kitéve. [52] Az Alaptörvény XIV.  cikk (4)  bekezdése rögzíti a  menedékjog biztosításának anyagi jogi – pozitív és negatív  – feltételeit, amit a  menedékjogról szóló 2007.  évi LXXX.  törvény (a  továbbiakban: Met.) részletez, illetve eljárási feltételekkel és szabályokkal kiegészít. A menekültként való elismerését kérő e státuszához kapcsolódóan – többek között – jogosult a Met.-ben meghatározott feltételek szerint Magyarország területén való tartózkodásra, valamint Magyarország területén való tartózkodásra jogosító – külön jogszabályban meghatározott – engedélyre [5.  § (1) bekezdés]. Ez a szabályozás adja azt a keretet, mely szoros kapcsolatot mutat az Alaptörvény XIV. cikkében, illetve más rendelkezéseiben foglaltakkal, vagyis alapjogi védelem a  menekültként való elismerésben (illetve kiegészítő védelemben) részesült személyeket, továbbá korlátozottan azokat a személyeket illeti meg, akik az elismerési eljárás résztvevői. Az  alapjogi védelem nem terjed ki ugyanakkor a  menedékjog hatálya alá nem tartozó, illetve ahhoz szorosan nem kapcsolódó tevékenységekre, így az  illegális bevándorlásra, illetve tartózkodásra és értelemszerűen nem áll fenn alapjogi védelem azokban az  esetekben sem, amikor a  menedékjogi eljárással visszaélve legalizálja valaki a  magyarországi tartózkodását. A  védelem az  alaptörvény-módosítást követően egyértelműen nem terjed ki azokra sem, akik Magyarország területére olyan országon keresztül érkeztek, ahol üldöztetésnek vagy üldöztetés közvetlen veszélyének nem voltak kitéve. A felsorolt esetekre vonatkozó szabályozásra ekként nem kell alkalmazni az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésének az alapvető jogok korlátozására vonatkozó követelményeit a menedékjog vonatkozásában. [53] Mindemellett a  jogalkotó új Btk. tényállást is alkotott. A  támadott rendelkezést a  Btk.-ba iktató, az  egyes törvényeknek a jogellenes bevándorlás elleni intézkedésekkel kapcsolatos módosításáról szóló 2018. évi VI. törvény indokolása szerint „a jogellenes bevándorláshoz kapcsolódó szervezői, támogató tevékenység jellegének megváltozása és hatásainak fokozott veszélye indokolja a Btk. módosítását és az új tényállás beiktatását. Az illegális migrációhoz kapcsolódóan a  menedékjogi eljárás visszaélésszerű igénybevétele, illetve a  hazánk területén való tartózkodást elősegítő szervezői tevékenység közrendet és közbiztonságot fokozottan veszélyeztető volta igazolja, hogy akár a legszigorúbb közhatalmi eszközökkel, azaz büntetőjogi szankcionálás útján is szembe kell szállni ezen magatartásokkal. Erre figyelemmel a Btk.-nak a közigazgatás rendje elleni bűncselekményeket tartalmazó fejezete kiegészül egy új tényállással, a jogellenes bevándorlás elősegítésével.” [54] 2. A szabályozási környezet vizsgálatához szükséges áttekintetni az Irányelv rendelkezéseit is. Az Európai Unió céljai közé tartozik az illegális bevándorlás elleni küzdelem. Az Irányelv preambuluma ennek jegyében kimondja: „(2) Következésképpen az illegális bevándorláshoz történő segítségnyújtás leküzdéséhez intézkedéseket kell hozni nemcsak a  szigorú értelemben vett jogellenes határátlépéssel összefüggésben, hanem akkor is, ha ennek célja az emberek kizsákmányolására szolgáló hálózatok fenntartása. (3) Ebből a  célból feltétlenül közelíteni kell a  meglévő jogszabályi rendelkezéseket, különösen egyrészt a  szóban forgó bűncselekmény és a kivételek eseteinek pontos meghatározását, amely ennek az irányelvnek a tárgyát képezi, másrészt pedig a  szankciókra, a  jogi személyek felelősségére és a  joghatóságra vonatkozó minimális szabályokat, amelyek a  jogellenes be- és átutazáshoz, valamint a  jogellenes tartózkodáshoz történő segítségnyújtás elleni küzdelem büntetőjogi keretének megerősítéséről szóló, 2002. november 28-i 2002/946/IB tanácsi kerethatározat tárgyát képezik.” [55] Az Irányelv a  jogellenes be- és átutazáshoz, valamint a  jogellenes tartózkodáshoz történő segítségnyújtás meghatározásáról szól. Ennek keretében az  Irányelv 1.  cikk (1)  bekezdése arra kötelezi a  tagállamokat, hogy szankciókat állapítsanak meg az alábbiakkal szemben: „a) bárki, aki szándékosan segítséget nyújt olyan személynek, aki nem állampolgára egyik tagállamnak sem, abban, hogy az érintett állam külföldiek be-, illetve átutazásáról szóló jogszabályainak megsértésével egy tagállam területére beutazzon, illetve azon átutazzon; b) bárki, aki anyagi haszonszerzés céljából szándékosan segítséget nyújt olyan személynek, aki nem állampolgára egyik tagállamnak sem, abban, hogy az  érintett állam külföldiek tartózkodásáról szóló jogszabályainak megsértésével egy tagállam területén tartózkodjon.” [56] Az Irányelv kimondja azt is, hogy „[B]ármely tagállam határozhat úgy, hogy az  (1)  bekezdés a)  pontjában meghatározott magatartást nem szankcionálja, hanem saját nemzeti jogszabályait és gyakorlatát alkalmazza azokban az  esetekben, amelyekben e  magatartás célja az  érintett személy számára történő humanitárius segítségnyújtás” [1. cikk (2) bekezdés]. [57] Az Irányelv büntetni rendeli a felbujtót, a bűnsegédet, a kísérletet is (2. cikk). [58] Az Irányelv a be- és átutazáshoz nyújtott segítség szankcióit nem köti anyagi haszonszerzési célhoz, míg a jogellenes tartózkodáshoz segítségnyújtást akkor kell büntetni, ha az „anyagi haszonszerzés céljából” történik. Az  Irányelvet közvetlenül végrehajtó szabály hazánkban az  embercsempészés és a  jogellenes tartózkodás elősegítése. Ez  utóbbiak segítségnyújtást jelentenek más személyek jogellenes alapcselekményeihez (az alapcselekmény a tagállam területére jogellenes beutazás, átutazás, jogellenes tartózkodás). [59] Az Irányelv hatálya elvileg kiterjed a  humanitárius tevékenység képében megjelenő, a  jogellenes beutazást, átutazást szándékosan támogató segítségnyújtásra vonatkozó szankciók megállapításának kötelezettségére is [1. cikk (2) bekezdés], kivéve, ha a  tagállam úgy határozott, hogy nemzeti jogszabályait és gyakorlatát alkalmazza azokban az esetekben, amikor e magatartás célja humanitárius segítségnyújtás. [60] Az Irányelv és a Btk. 353/A. §-ának viszonyát a jelen eljárásban nem szükséges részletesen meghatározni. Elég annyit megállapítani, hogy az  Irányelv szankciókra kötelezi a  tagállamokat a  jogellenes be- és átutazáshoz, jogellenes tartózkodáshoz történő segítségnyújtást illetően az  ott meghatározott körben, de nem zárja ki, hogy a  tagállam további intézkedéseket hozzon. [61] 3. „A jogellenes bevándorlás elősegítése, támogatása” elnevezésű bűncselekmény az  „embercsempészés” és a „jogellenes tartózkodás elősegítése” bűncselekményektől eltér. Az  új tényállás további védelmet jelent ezekhez a  régebbiekhez képest, mert nem kívánja meg, hogy az  új bűncselekmény a  jogellenes bevándorlás vagy tartózkodás alapcselekményéhez (ti. az  illegális bevándorlók cselekményéhez) olyan közvetlen és feltétlen módon kapcsolódjon, mint az  embercsempészésnél és a  jogellenes tartózkodás elősegítésénél. Az  embercsempészés magában az  embercsempészés tényállásában megfogalmazott alapcselekményhez (az államhatár jogszabályi rendelkezések megszegésével történő átlépéséhez) nyújtott segítséget szankcionálja. A  jogellenes tartózkodás elősegítése pedig a tagállam területén való jogellenes tartózkodás alapcselekményéhez nyújtott segítséget rendeli büntetni. A  jogellenes tartózkodás összefügg az  adott tagállam államhatárán történő átlépéssel; ha az  adott ország területére való belépés feltételei a  belépéskor nincsenek meg, akkor a  külföldi tartózkodása jogellenes lesz. (Ebben az  esetben az  ország területére való belépés, az  államhatár átlépése is jogellenes, függetlenül attól, hogy az  államhatáron van-e ellenőrzés, vagy nincs. Vagyis ez  utóbbiaknál alapcselekmény vagy legalább a  megkísérlése, előkészítése nélkül nincs bűncselekmény sem). A  Btk. 353/A.  §-ának alapesete megvalósulhat hasonló alapcselekmény nélkül; alapesetének elkövetési magatartása a  tiltott cél érdekében végzett szervező tevékenység, és nem a  segítségnyújtás valamely más jogellenes alapcselekményhez. Az  új tényállás ugyanakkor az  előbbi bűncselekményekhez tapad, az  új tényállás lényege az  olyan szervező tevékenység, amely ösztönző, támogató hatású a  másik két bűncselekmény alapcselekményeinek (az illegális bevándorlásnak) a  lehetséges elkövetői számára. Annak tudata, hogy hazánkban természetes személyek szervező tevékenységet végezhetnének annak érdekében, hogy a  nem megengedett bevándorlás megvalósítói ennek ellenére menedékjogi eljárást kezdeményezhessenek, és a  jogszerűtlenül tartózkodók mégis tartózkodási jogcímet szerezzenek, bíztató lehet a jogellenes be- vagy átutazásban, jogellenes tartózkodásban gondolkodó külföldiek számára (szívóhatás). Valamely cselekmény bűncselekményé minősítése, ezzel kapcsolatban a  társadalomra veszélyességének a  mérlegelése a törvényhozásra tartozik (más kérdés, hogy konkrét tényállás Alaptörvénnyel való összhangja felülvizsgálható). Ezt fejezi ki a Btk. 4. § (1)–(2) bekezdése: bűncselekmény az a szándékosan vagy – ha e törvény a gondatlan elkövetést is büntetni rendeli – gondatlanságból elkövetett cselekmény, amely veszélyes a társadalomra, és amelyre e törvény büntetés kiszabását rendeli. Társadalomra veszélyes cselekmény az  a  tevékenység vagy mulasztás, amely mások személyét vagy jogait, illetve Magyarország Alaptörvény szerinti társadalmi, gazdasági, állami rendjét sérti vagy veszélyezteti. [62] A jogellenes belépés vagy a  jogellenes tartózkodás elősegítése a  közigazgatás rendje elleni cselekmény. Az  ilyen cselekményeknek a  támogatása mint szervező tevékenység általánosságban büntetendővé nyilvánítható. [A külső határ átlépésének feltételeit rövid idejű tartózkodás esetén az  562/2006/EK rendelet (2006. március 15.), a  Határellenőrzési Kódex 4.  cikk (1)  bekezdése határozza meg. Valamennyi schengeni tagállam külső határán ugyanazok a belépés feltételei. „A külső határokat csak a határátkelőhelyeknél és azok hivatalos nyitvatartási ideje alatt lehet átlépni.” [63] A Btk. 353/A.  §-a a  gondatlan elkövetést nem bünteti. A  bűncselekmény csak szándékosan követhető el. A jogellenes bevándorlás elősegítése, támogatása nemcsak szándékos, hanem célzatos bűncselekmény is, a törvény a  célzatot is a  cselekmény tényállási elemévé teszi. Ezt fejezi ki az  (1)  bekezdésében az, hogy a  tiltott szervező tevékenységet „annak érdekében” kell folytatni, hogy menedékjogi eljárás kezdeményezése váljék lehetővé olyan személy számára, aki Magyarországon menedékjogra nem jogosult; a  szervező tevékenységet „annak érdekében” kell folytatni, hogy jogellenesen belépő vagy jogszerűtlenül tartózkodó személy Magyarországon tartózkodási jogcímet szerezzen. Az  (5)  bekezdés kifejezetten utal a  célzatra, amikor a  szervező tevékenység értelmezéséhez ad támpontokat: szervező tevékenységnek minősül, ha „az (1)  bekezdésben meghatározott célból” szerveznek a  schengeni külső határ határhatárvonalon vagy határjelénél határmegfigyelést, vagy készítenek információs anyagot. [64] A Btk. 353/A.  § (1)  bekezdés a)  pontja vonatkozásában nem annak van jelentősége, hogy a  bűncselekményt elkövető személy képes-e előre látni a  hatósági eljárás eredményét. A  menekültügyi eljárásban számtalan elem vizsgálandó, amely alapján végül döntés születik a státusz megadásáról vagy a kérelem elutasításáról. Ide tartozik az, hogy a  kérelmező képes-e igazolni vagy legalább valószínűsíteni az  ún. öt ok valamelyike miatt való üldözést vagy az  attól való megalapozott félelmet, azt, hogy származási országa vagy szokásos tartózkodása szerinti országa nem tudja, vagy nem akarja védelemben részesíteni; a  hatóság vizsgálja az  elfogadhatatlansági okok fennállását (pl. biztonságos országból érkezett-e a  kérelmező, itt helye van ellenbizonyításnak), vannak kizáró okok (pl. terrorcselekmény, Met. 8.  §), vizsgálják a  kiegészítő védelemre való jogosultságot, a  visszaküldés tilalmának fennállását stb. E  kérdések megítélése bizonyítási eljárás tárgya. A  bűncselekmény elkövetéséhez ezzel szemben a célzat vonatkozásában azt és csak azt kell az elkövető tudatának átfognia, vagyis arról kell tudnia, hogy olyan személy érdekében folytat szervező tevékenységet, aki nincs az  ún. öt ok valamelyike miatt üldözésnek kitéve (pl. maga a  későbbi kérelmező mondja el neki, hogy valójában nem üldözik, csak Magyarország, vagy az  Európai Unió valamely más állama területén kíván letelepedni, de ehhez nem rendelkezik engedéllyel), vagy a közvetlen üldözéstől való félelme nem megalapozott. E tudomás fennállását pedig a nyomozó hatóságoknak kell bizonyítaniuk. [65] A Btk. 353/A.  § (1)  bekezdés b)  pontja vonatkozásában az  elkövető tudatának át kell fognia a  törvényi tényállás alapján, hogy az  a  személy, akinek a  számára tartózkodási jogcím szerzése érdekében végez szervező tevékenységet, jogellenesen lép be Magyarországra, vagy Magyarországon jogszerűtlenül tartózkodó. A  353/A.  § (1)  bekezdés b)  pontjában az  első fordulat a  jogszerűtlenül belépőkre vonatkozik, akik között olyan személyek lehetnek, akikről később megállapítják menedékjogra jogosultságukat. Azonban a tényállás a szervező tevékenység folytatásáról szól, amelyet egyenes szándékkal, a tiltott céllal összefüggésben lehet megvalósítani. A jogi képviselet ellátása nem szervező tevékenység folytatását jelenti önmagában. [66] A vétség szubszidiárius bűncselekmény, az elkövetési magatartása az előkészület egyes elkövetési magatartásainak elemeire emlékeztet. Az általános hatáskörű bíróságokra tartozik elhatárolása az „embercsempészés” és a „jogellenes tartózkodás elősegítése” elnevezésű bűncselekményektől. Megvalósulásához nem szükséges, hogy az  elkövetési magatartások következtében menedékjogi eljárást kezdeményezzenek, vagy tartózkodási jogcímet szerezzenek arra nem jogosult személyek. A bűncselekmény a szervezési tevékenység körében többféle módon elkövethető, de az elkövetés minden tényállási elemében szándékos és célzatos. V. [67] Az indítvány nem megalapozott. [68] 1. Az Alkotmánybíróság egy korábbi ügyben azt hangsúlyozta, hogy „[a] nullum crimen sine lege és a nulla poena sine lege elveket megfogalmazó alkotmányos szabály a  jogállamok egyik legnagyobb múltra visszatekintő garanciáját jeleníti meg: az  állami büntetőhatalom gyakorlásának korlátját és gyakorolhatóságát övező feltételek előre megismerhetőségének követelményét. Ebből az  is következik, hogy az  Alaptörvény XXVIII.  cikk (4)  bekezdéséből fakadó követelmények, így a  visszaható hatályú büntetőjogi jogalkotás és jogalkalmazás tilalmának védelmi körébe tartozik a büntetőjog valamennyi olyan szabálya, amely az egyéni büntetőjogi felelősség megállapítása szempontjából jelentős.” Az  Alkotmánybíróság e  határozatában rámutatott arra is, hogy „[e]zzel egyező álláspontot képvisel az Alkotmánybíróság korábbi gyakorlata is, amely[nek] […] értelmében a nullum crimen sine lege és a  nulla poena sine lege elvek által nyújtott védelem nem szűkíthető le a  büntetőjog különös részi törvényi tényállás elemeire és az abban foglalt büntetési tételekre, hanem felöleli a büntetőjogi felelősségre vonás valamennyi releváns szabályát [lásd például: 35/1999. (XI. 26.) AB határozat, ABH 1999, 310, 316.]. Így az alkotmányos jog által garantált védelem kiterjed a büntethetőség, a büntetéskiszabás és ezen kívül valamennyi olyan büntetőjogi szabályra, amely a  büntetőjog alkalmazása során az  egyén alkotmányos szabadságjogait érinti” {16/2014. (V. 22.) AB határozat, Indokolás [33]}. [69] Minden norma értelmezésre szorul, a jogszabályok egyre növekvő száma és bonyolultsága ezt az értelmezési igényt folyamatosan növeli. [70] A norma megszövegezéséből fakadó nehézségek csak ott vetik fel a  jogbiztonság sérelmét, és válik elkerülhetetlenné a  norma megsemmisítése, ahol a  jogszabály eleve értelmezhetetlen, és ez  alkalmazását kiszámíthatatlanná, a  norma címzettjei számára előreláthatatlanná teszi {3106/2013. (V. 17.) AB határozat, Indokolás [10]}. Ugyanakkor a  Btk.  törvényi tényállásainál nemcsak az  a  követelmény, hogy azok ne legyenek értelmezhetetlenek, hanem az  alkotmányossághoz hozzátartozik az  is, hogy az  Alaptörvény XXVIII.  cikk (4)  bekezdése szerinti „cselekmény” bűncselekménnyé nyilvánítása ne tartalmazzon határozatlan jogfogalmakat. A  határozatlan diszpozíció a  nullum crimen sine lege elvével nem egyeztethető össze, mert a  törvényi tényállás címzettjei ilyen esetben nem dönthetik el, milyen magatartástól kell tartózkodniuk, illetve milyen magatartás az, amely a törvény rendelése szerint büntetést vonhat maga után. A  jogalkalmazó nem alkalmazhat büntetést olyan cselekmény miatt is, amelyet a  jogalkotó egyetlen különös részi tényállásba sem foglalt. Hazánk büntetőjogának forrása a törvény, az Alaptörvény XXVIII. cikk (4) bekezdése alapján, az egyes bűncselekmények tényállási ismérveit a törvénynek kell meghatároznia. [71] 1.1. A  jelen ügyben az  új Btk. tényállással kapcsolatban nincs kellő következtetési alap annak megállapítására, hogy az  abban szereplő egyes maghatározások – szervező tevékenység, határmegfigyelés szervezése, hálózat építése vagy működtetése – eleve értelmezhetetlenek és ezért alkalmazhatatlanok l …