26/2014. (VII. 23.) AB határozata a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról szóló 2010. L. törvény 6. §-a és a Magyarország hel

26/2014. (VII. 23.) AB határozata a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról szóló 2010. L. törvény 6. §-a és a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. CLXXXIX. törvény 22. § (3a) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló indítvány elutasításáról, továbbá a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról szóló 2010. L. törvény 17. §-a egyes szövegrészeinek és a választási eljárásról szóló 2013. XXXVI. törvény 2. § (4) bekezdés második mondata alaptörvény-ellenességének megállapításáról és megsemmisítéséről. Az Alkotmánybíróság teljes ülése jogszabályok alaptörvény-ellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány alapján – Dr. Stumpf István, Dr. Szalay Péter és Dr. Szívós Mária alkotmánybírók párhuzamos indokolásával, valamint Dr. Balogh Elemér, Dr. Bragyova András, Dr. Kiss László, Dr. Kovács Péter, Dr. Lévay Miklós, Dr. Paczolay Péter és Dr. Salamon László alkotmánybírók különvéleményével – meghozta a következő 1. Az  Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a  helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról szóló 2010. évi L. törvény 17. § (1), (2), (3) és (5) bekezdéseinek „a (4) bekezdés szerint” szövegrészei, továbbá „a fővárosi kerületek lakosságszáma szerint súlyozott” szövegrészei, valamint a teljes (4) bekezdése alaptörvény-ellenesek, ezért azokat megsemmisíti. A 17. § (1)–(5) bekezdései a következő szöveggel maradnak hatályban: „17.  § (1) A  fővárosi kompenzációs lista a  fővárosi kerületekben a  polgármesterjelöltekre leadott, fővárosi szinten összesített töredékszavazatok arányában kap mandátumot. (2) Töredékszavazatnak minősül a  fővárosi kerületekben a  jelölő szervezet polgármesterjelöltjére leadott minden olyan szavazat, amellyel nem szereztek polgármesteri mandátumot. A töredékszavazatok a jelölő szervezet fővárosi kompenzációs listájára kerülnek. (3) Töredékszavazatnak minősül a fővárosi kerületekben a közös polgármesterjelöltre leadott minden olyan szavazat, amellyel nem szereztek polgármesteri mandátumot. A töredékszavazatok a közös polgármesterjelöltet állító jelölő szervezetek közös fővárosi kompenzációs listájára kerülnek. (4) (5) A fővárosi kompenzációs mandátum számításának módja: a) Össze kell állítani egy táblázatot, amelyben minden lista neve alatt képezni kell egy számoszlopot. A számoszlop első száma az  adott lista szavazatainak száma, a  számoszlop következő számai az  adott lista szavazatainak száma elosztva kettővel, hárommal, néggyel, öttel, rendre az egymást követő egész számokkal. b) A  táblázat segítségével kell kiosztani a  mandátumokat. Meg kell keresni a  táblázatban előforduló legnagyobb számot, és amelyik lista számoszlopában találjuk meg azt, az  a  lista kap egy mandátumot. Ezt követően meg kell keresni a  következő legnagyobb számot. Amelyik lista oszlopában találjuk, az  a  lista kap egy mandátumot. Ezt az eljárást kell folytatni mindaddig, míg kiosztásra kerül az összes mandátum. c) Ha a táblázatban előforduló legnagyobb szám keresésekor egyenlő legnagyobb számok vannak, akkor az a lista kap mandátumot, amelyik még addig nem szerzett mandátumot, vagy amelyik kevesebb mandátumot kapott, végezetül, amelyik a listasorsolásnál kisebb sorszámot kapott.” 2. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény 2. § (4) bekezdésének második mondata: „Az ilyen adatokról a  jelölt, illetve lista nyilvántartásba vételéről hozott határozat jogerőssé válásáig kérhető tájékoztatás.” alaptörvény-ellenes, ezért azt megsemmisíti. A 2. § (4) bekezdése a következő szöveggel marad hatályban: „A választási iroda az  ajánlóíveken szereplő személyes adatok közül az  érintett kérelmére csak azokról köteles tájékoztatást adni, amelyek ellenőrzését a 125. § (3) bekezdése alapján elvégezte.” 3. Az Alkotmánybíróság a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról szóló 2010. évi L. törvény 6.  §-a, továbbá a  Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény 22.  § (3a)  bekezdése alaptörvény-ellenességének a megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja. 4. Az Alkotmánybíróság az indítványt egyebekben visszautasítja. Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi. A megsemmisített törvényi rendelkezések az e határozatnak a Magyar Közlönyben történt közzétételét követő napon hatályukat vesztik. I. [1] 1. Az  Alaptörvény 24.  cikk (2)  bekezdésének e)  pontja és az  Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 24. § (1) bekezdése alapján 2014. június 24-én ötvenhét országgyűlési képviselő jogszabály alaptörvény-ellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványt nyújtott be az  Alkotmánybírósághoz, amelyben elsődlegesen az  egyes helyi önkormányzatokkal kapcsolatos törvényeknek a  választásokkal összefüggő módosításáról szóló 2014. évi XXIII. törvény (a  továbbiakban: Tv.) 2.  §-a és 12.  §-a; másodlagosan a  helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról szóló 2010. évi L. törvény (a  továbbiakban: Övjt.) 6.  §-a, továbbá a  Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX.  törvény (a  továbbiakban: Mötv.) 22.  § (3a)  bekezdése alaptörvény-ellenességének a  megállapítását és hatálybalépésükre visszamenőleges hatállyal történő megsemmisítését kérték arra tekintettel, hogy a  hivatkozott rendelkezések ellentétesek az  Alaptörvény 35.  cikk (1)  bekezdésével, valamint az  Alaptörvény XXIII.  cikk (1)  bekezdésében elismert választójoggal összefüggésben az  Alaptörvény XV.  cikk (2)  bekezdésével. Ezen túlmenően és ettől függetlenül az  országgyűlési képviselők indítványozták a  választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI.  törvény (a  továbbiakban: Ve.) 2.  § (4)  bekezdése alaptörvény-ellenességének a  megállapítását és a  hatálybalépésére visszamenőleges hatályú megsemmisítését, mivel az – nézetük szerint – ellentétes az Alaptörvény VI. cikk (2) bekezdésében elismert, a személyes adatok védelméhez való joggal. [2] Az indítványozók kezdeményezték továbbá, hogy az Alkotmánybíróság a szoros tartalmi összefüggés okán állapítsa meg, hogy ellentétes az Alaptörvény 35. cikk (1) bekezdésével, valamint az Alaptörvény XXIII. cikk (1) bekezdésében elismert választójoggal összefüggésben az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdésével – elsődlegesen – a Tv. 1. §-a, 3. §-a, 5–11. §-a, 13–14. §-a, 16. §-ának az Mötv. 47. § (3)–(4) bekezdését megállapító rendelkezése, 17. §-a, 24–27. §-a, 28. § c)–e) pontja és 29. § (2) bekezdése; másodlagosan pedig az Övjt. 8. § (3) bekezdés b) pontjában a „kompenzációs” szövegrész, 8.  § (3)  bekezdés c)  pontjában a  „fővárosi kompenzációs listáról” szövegrészből a  „kompenzációs” szövegrész, 8.  § (4)  bekezdés b)  pontjában a „kompenzációs” szövegrész, 8.  § (5)  bekezdésében a „kompenzációs” szövegrész, 8.  § (6)  bekezdésében a  „kompenzációs” szövegrész, 10.  § (2)  bekezdésében a  „kompenzációs” szövegrész, 10. § (2a) bekezdése, 11. § (2) bekezdésében a „kompenzációs” szövegrész, 4. alcímének címe, 17–18. §-a, 21.  § (2)  bekezdésében a „kompenzációs” szövegrész, 21.  § (3)  bekezdésében a „kompenzációs” szövegrész, 21.  § (4)  bekezdésében a  „kompenzációs” szövegrész, a  Ve. 307/I.  § (1)  bekezdésében a  „kompenzációs” szövegrész, 307/I.  § (2)  bekezdésében a  „kompenzációs” szövegrész, 307/K.  §-a és 307/O.  § (3)  bekezdése, ezért azokat a hatálybalépésükre visszamenőleges hatállyal semmisítse meg. [3] 2. Az  indítványozók utólagos normakontroll kérelmének indokolása szerint a  Tv. 2.  §-ában és 12.  §-ában, illetve az  Övjt. 6.  §-ában és az  Mötv. 22.  § (3a)  bekezdésében foglalt szabályozás sérti az  Alaptörvény 35.  cikk (1)  bekezdésében foglalt, az  önkormányzati képviselők közvetlen szavazással történő választására vonatkozó követelményt. [4] A Tv. elfogadását követően – szemben az addigi szabályozással, mely szerint a közgyűlés tagjait a választópolgárok a  fővárosban mint egy egységes választókerületben állított listákra leadott szavazataikkal választották –, a  huszonhárom kerületi polgármester automatikusan a  fővárosi közgyűlés tagjává válik, míg kilenc mandátumot a  vesztes kerületi polgármester-jelöltekre leadott szavazatokkal, kompenzációs listáról lehet megszerezni. Az indítványozók álláspontja az, hogy a fővárosi közgyűlés huszonhárom tagját a választópolgárok nem közvetlen (külön) szavazással, hanem kerületi polgármesterré választják meg, amely tisztség egyben fővárosi közgyűlési mandátumot is eredményez, nem tekinthető a  fővárosi közgyűlés ezen tagjai közvetlen megválasztásának. A választópolgárnak nincsen ugyanis lehetősége arra, hogy a kerületi polgármester-jelöltek közül az egyik jelöltet polgármesternek, a  másik jelöltet pedig fővárosi közgyűlési képviselőnek válassza meg; sőt, választópolgár egyáltalán nem ad le szavazatot a  fővárosi közgyűlés tagjainak választása során. Nézetük szerint a  szabályozás következtében a  kerületi polgármester „mintegy kooptálással válik egy másik helyi önkormányzati tisztség birtokosává”, ez  pedig sérti a  közvetlenség elvét. Az  indítványozók álláspontjuk alátámasztására hivatkoztak az Alkotmánybíróság 34/2005. (IX. 29.) AB határozatára. [5] 3. Az  indítványozók nézete szerint a  Tv. 2.  §-ában és 12.  §-ában, illetve az  Övjt. 6.  §-ában és az  Mötv. 22.  § (3a) bekezdésében foglalt szabályozás az Alaptörvény 35. cikk (1) bekezdésének a választójog egyenlőségét rögzítő rendelkezésével, valamint az  Alaptörvény XXIII.  cikk (1)  bekezdésében elismert választójoggal összefüggésben az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdésével is ellentétes. [6] Huszonhárom fővárosi közgyűlési képviselő az  egyes kerületek választópolgárainak a  kerületi polgármesterválasztáson leadott szavazataival nyeri el a fővárosi közgyűlési mandátumot, az egyes kerületek a fővárosi közgyűlés huszonhárom tagjának megválasztása szempontjából ténylegesen egy-egy választókerületet alkotnak, mivel az adott kerület választópolgárainak szavazatával – a többi kerület választópolgárai szavazatától függetlenül – egy jelölt szerez fővárosi közgyűlési képviselői mandátumot. A fővárosi közgyűlés tagjainak választása során ugyanakkor az  egyes kerületek választópolgárainak szavazatai különböző súllyal esnek latba, mivel az  egyes kerületekben élő választópolgárok száma jelentős eltérést mutat. A  választójog egyenlősége – amint arra az  Alkotmánybíróság a 3141/2014. (V. 9.) AB határozatában is rámutatott – az alapelvi jellegén túl egyben speciális egyenlőségi szabály is, ekként az  az Alaptörvény XXIII.  cikk (1)  bekezdésében elismert választójoggal összefüggésben az  Alaptörvény XV.  cikk (2)  bekezdéséből is következik. A  22/2005. (VI. 17.) AB határozat szerint „minden körülmények között ellentétes az  egyenlő választójog elvével, ha az  egyéni választókerületekben a  jegyzékbe vett választópolgárok száma közötti kétszeres eltérés mutatható ki.” Mivel az  egyes fővárosi kerületekben a  névjegyzékbe vett választópolgárok száma között a  kétszerest jóval meghaladó, akár ötszörös eltérés is kimutatható, ezért sérül az  Alaptörvénynek a  választójog egyenlőségét rögzítő rendelkezése, valamint a  választójoggal összefüggésben az  Alaptörvény XV.  cikk (2)  bekezdése. Az  indítványozók álláspontja szerint ezt az  alkotmányossági problémát az sem oldja meg, hogy az Mötv. 47. § (3) bekezdése bevezeti a kettős többség követelményét a fővárosi közgyűlés döntéseinek meghozatala során, mivel az a fővárosi közgyűlés tagjai fejenkénti szavazása során is többséget követel meg, vagyis az aránytalanság a döntéshozatalban megmarad. [7] 4. Az  indítványozók nem fogalmaztak meg külön indokolást azoknak a  rendelkezéseknek a  kapcsán, amelyeknek a megsemmisítését a szoros összefüggésre tekintettel kérték; arra hivatkoztak, hogy a Tv. 2. § és 12. §-ához, illetve az Övjt. 6. §-ához és az Mötv. 22. § (3a) bekezdéséhez az Övjt. és a Ve. több rendelkezése közvetlenül kapcsolódik, amelyek a  támadott rendelkezések végrehajtását szolgálják, ezért ezek alaptörvény-ellenessége azokra is közvetlenül kihat. [8] 5. Az  indítványozók álláspontja szerint a  választójog egyenlőségét a  Tv. 8.  §-ának az  Övjt. 17.  § (4)  bekezdését megállapító rendelkezésében, illetve az  Övjt. 17.  § (4)  bekezdésében szabályozott súlyozási szabály is sérti. Azzal ugyanis, hogy az  egyes kerületekben a  vesztes polgármester-jelöltekre leadott szavazatok súlyozását írja elő a  törvény, a  nagyobb lélekszámú kerületekben élő választópolgárok szavazatának sokszoros súlyt adott az Országgyűlés. Ez a súlyozás lényegében azt jelenti, hogy egyes választópolgárok öt szavazatot adhatnak le, míg más választópolgárok csak egyet, ami egyértelműen és világosan sérti a  választójog egyenlőségére vonatkozó alaptörvényi követelményeket. [9] 6. Az  indítványozók azt kérték, hogy amennyiben az  Alkotmánybíróság megalapozottnak látja az  alaptörvényellenességet, elsősorban a  Tv. (módosító jogszabály) rendelkezéseit semmisítse meg, és ne a  módosított jogszabályokat. Bár az  Alkotmánybíróság az  állandó gyakorlata szerint a  módosító jogszabályok esetében az  alapjogszabályba beépült jogszabályi rendelkezések alaptörvény-szerűségének vizsgálatát folytatja le, nézetük szerint az  indítványuk kapcsán az  alaptörvény-ellenesség orvoslására a  leghatékonyabban úgy kerülhet sor, ha az  Alkotmánybíróság a  módosító jogszabályi rendelkezéseket a  hatálybalépésükre visszamenőlegesen megsemmisíti. Az  alapjogszabály támadott rendelkezéseinek megsemmisítése esetén az  Övjt.-ből hiányoznának a fővárosi közgyűlés megválasztására vonatkozó szabályok, ami viszont a fővárosi önkormányzat alaptörvény-szerű működését veszélyeztetné. Ezért, a  jogbiztonság érdekében elsődlegesen a  Tv. támadott rendelkezéseinek a  visszamenőleges hatályú megsemmisítését kérték és csak másodlagosan kezdeményezték az  Övjt., az  Mötv. és a Ve. támadott rendelkezéseinek a visszaható hatályú megsemmisítését. [10] 7. Az indítványozók álláspontja szerint az, hogy a Tv. 21. §-a a Ve. 2. §-át olyan tartalmú (4) bekezdéssel egészíti ki, amely szerint a  választópolgár az  ellenőrzött ajánlóíveken szereplő személyes adatairól csak a  jelölt, illetve a  lista nyilvántartásba vételéről hozott határozat jogerőssé válásáig kérhet tájékoztatást, ellentétes az  Alaptörvény VI. cikk (2) bekezdésével, és ezért kérték annak megsemmisítését. Az Alaptörvény ezen rendelkezésében elismert, a  személyes adatok védelméhez való jog részét képezi az  a  jogosultság is, hogy az  érintett természetes személy a  rá vonatkozó személyes adatokról az adatkezelőtől tájékoztatást kérhet. Az Alaptörvény I.  cikk (3) bekezdéséből következően ez  a  jog csak másik alapvető jog vagy alkotmányos érték érdekében korlátozható. Az  indítványozók nézete szerint az  alapjog-korlátozásnak a  szükségessége sem áll fenn, mivel nincsen olyan konkuráló alapjog vagy alkotmányos intézmény, amely a  személyes adatok védelméhez való jog korlátozását elengedhetetlenné tenné. A  jelöltek nyilvántartásba vételének jogerőre emelkedése mint határidő arra utal, hogy a  jelöltté válás megkérdőjelezhetetlenségét tekinti olyan alkotmányos intézménynek a jogalkotó, amelyre tekintettel az érintettek tájékoztatáshoz fűződő jogát korlátozni kívánja, azonban – az indítványozók álláspontja szerint – a jogerő (ráadásul anyagi jogi jogerő) megfelelően biztosítja a  választás zökkenőmentes lebonyolítását, ahhoz a  személyes adatok védelméhez való jog korlátozására nincs szükség. II. [11] Az Alkotmánybíróság a következő jogszabályi rendelkezések alapján hozta meg döntését: [12] 1. Az Alaptörvénynek az indítvánnyal érintett rendelkezései: „I.  cikk (3) Az  alapvető jogokra és kötelezettségekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg. Alapvető jog más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, a  feltétlenül szükséges mértékben, az  elérni kívánt céllal arányosan, az  alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható.” „VI. cikk (2) Mindenkinek joga van személyes adatai védelméhez, valamint a közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez.” „XV. cikk (2) Magyarország az alapvető jogokat mindenkinek bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, fogyatékosság, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül biztosítja.” „XXIII. cikk (1) Minden nagykorú magyar állampolgárnak joga van ahhoz, hogy az országgyűlési képviselők, a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek, valamint az  európai parlamenti képviselők választásán választó és választható legyen.” „35.  cikk (1) A  helyi önkormányzati képviselőket és polgármestereket a  választópolgárok általános és egyenlő választójog alapján, közvetlen és titkos szavazással, a választók akaratának szabad kifejezését biztosító választáson, sarkalatos törvényben meghatározott módon választják.” [13] 2. A Tv.-nek az indítvánnyal támadott rendelkezései: „1. § A helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról szóló 2010. évi L. törvény (a továbbiakban: Övjt.) 3. §-a helyébe a következő rendelkezés lép: »3. § A települési önkormányzat képviselő-testülete és a megyei közgyűlés tagjainak számát a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek általános választása évének január 1-jei lakosságszáma alapján kell meghatározni.« 2. § Az Övjt. 6. §-a helyébe a következő rendelkezés lép: »6. § A fővárosi közgyűlés a) 1 tagja a főpolgármester-választás eredményeképpen, b) 23 tagja a fővárosi kerületi polgármester-választás eredményeképpen, c) 9 tagja a fővárosi kompenzációs listáról jut mandátumhoz.« 3. § (1) Az Övjt. 8. § (1) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép: »(1) A  választópolgár jelölési fajtánként több jelöltet vagy listát is ajánlhat, de csak egy településen, fővárosi kerületben, megyében fogadhat el jelölést.« (2) Az Övjt. 8. § (3) bekezdés c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép: (A vegyes választási rendszerben a választópolgár egyidejűleg:) »c) ha Budapesten a  jelölt fővárosi kerületi kompenzációs listáról és fővárosi kompenzációs listáról egyaránt mandátumot szerez, a  szavazást követő 3 napon belül nyilatkoznia kell, hogy melyiket fogadja el. Amelyik listáról nem fogadta el a mandátumot, arról a listáról a jelöltet törölni kell.« (3) Az Övjt. 8. § (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: »(6) A választópolgár a fővárosi kompenzációs listán és megyei listán egyidejűleg nem lehet jelölt. A választópolgár megyei listán és megyei jogú városban egyidejűleg nem lehet jelölt. A választópolgár egyidejűleg nem lehet megyei listán jelölt és megyei jogú városban polgármesterjelölt.«” „5. § (1) Az Övjt. 10. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: »(2) Fővárosi kompenzációs listát az  a  jelölő szervezet állíthat, amely a  fővárosi kerületek több mint felében polgármesterjelöltet állított.« (2) Az Övjt. 10. §-a a következő (2a) bekezdéssel egészül ki: »(2a) A  fővárosi kompenzációs listán a  fővárosi kompenzációs listát állító jelölő szervezet a  fővárosi kerületi polgármesterjelöltjeit és a  főpolgármester-jelöltjét állítja jelöltként. A  közös fővárosi kompenzációs listán a  közös fővárosi kompenzációs listát állító jelölő szervezetek a  közös jelöltként állított fővárosi kerületi polgármesterjelölteket és a közös főpolgármesterjelöltet állítják jelöltként.« 6. § Az Övjt. 11. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: »(2) Azok a jelölő szervezetek, amelyek a fővárosi kerületek több mint felében közös polgármesterjelöltet állítottak, közös fővárosi kompenzációs listát állíthatnak.« 7. § Az Övjt. 4. alcímének címe helyébe a következő cím lép: »A fővárosi közgyűlés nem fővárosi kerületi polgármester és nem főpolgármester tagjainak választása« 8. § Az Övjt. 17. §-a és 18. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek: »17.  § (1) A  fővárosi kompenzációs lista a  fővárosi kerületekben a  polgármesterjelöltekre leadott, fővárosi szinten a (4) bekezdés szerint összesített, a fővárosi kerületek lakosságszáma szerint súlyozott töredékszavazatok arányában kap mandátumot. (2) Töredékszavazatnak minősül a  fővárosi kerületekben a  jelölő szervezet polgármesterjelöltjére leadott, a fővárosi kerületek lakosságszáma szerint súlyozott minden olyan szavazat, amellyel nem szereztek polgármesteri mandátumot. A töredékszavazatok a (4) bekezdés szerint a jelölő szervezet fővárosi kompenzációs listájára kerülnek. (3) Töredékszavazatnak minősül a  fővárosi kerületekben a  közös polgármesterjelöltre leadott, a  fővárosi kerületek lakosságszáma szerint súlyozott minden olyan szavazat, amellyel nem szereztek polgármesteri mandátumot. A  töredékszavazatok a  (4)  bekezdés szerint a  közös polgármesterjelöltet állító jelölő szervezetek közös fővárosi kompenzációs listájára kerülnek. (4) A fővárosi kerületekben a polgármesterjelöltre leadott szavazatokat az alábbi eljárás szerint súlyozni kell: a) A  helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választása évének január 1-jei fővárosi kerületi lakosságszáma alapján meg kell határozni az egyes fővárosi kerületek lakosságszámát. b) Az  egyes fővárosi kerületek lakosságszámát el kell osztani a  legkisebb lakosságszámmal rendelkező fővárosi kerület lakosságszámával. Az így kapott számot századra kerekítve kell meghatározni (arányszám). c) A  fővárosi kerületben keletkezett töredékszavazatok a  b)  pontban meghatározott arányszámmal megszorozva kerülnek a fővárosi kompenzációs listára. (5) A fővárosi kompenzációs mandátum számításának módja: a) Össze kell állítani egy táblázatot, amelyben minden lista neve alatt képezni kell egy számoszlopot. A számoszlop első száma az  adott lista (4)  bekezdés szerint számított szavazatainak száma, a  számoszlop következő számai az adott lista (4) bekezdés szerint számított szavazatainak száma elosztva kettővel, hárommal, néggyel, öttel, rendre az egymást követő egész számokkal. b) A  táblázat segítségével kell kiosztani a  mandátumokat. Meg kell keresni a  táblázatban előforduló legnagyobb számot, és amelyik lista számoszlopában találjuk meg azt, az  a  lista kap egy mandátumot. Ezt követően meg kell keresni a  következő legnagyobb számot. Amelyik lista oszlopában találjuk, az  a  lista kap egy mandátumot. Ezt az eljárást kell folytatni mindaddig, míg kiosztásra kerül az összes mandátum. c) Ha a táblázatban előforduló legnagyobb szám keresésekor egyenlő legnagyobb számok vannak, akkor az a lista kap mandátumot, amelyik még addig nem szerzett mandátumot, vagy amelyik kevesebb mandátumot kapott, végezetül, amelyik a listasorsolásnál kisebb sorszámot kapott. (6) Ha egy fővárosi kompenzációs lista több mandátumot kap, mint a listán szereplő személyek száma, a mandátum betöltetlen marad. 18. § (1) A fővárosi kompenzációs listáról a jelöltek a bejelentés sorrendjében kapnak mandátumot. (2) Ha a  fővárosi kompenzációs lista jelöltjét főpolgármesternek vagy fővárosi kerület polgármesterének választották, a fővárosi kompenzációs listáról törölni kell, helyébe a sorrendben utána következő jelölt lép.« 9. § Az Övjt. 21. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: »(2) Ha a  megyei, a  kompenzációs vagy a  fővárosi kompenzációs listáról megválasztott képviselő kiesik, helyére az  eredetileg bejelentett listáról a  jelölő szervezet által bejelentett jelölt lép. Ha a  fővárosi kompenzációs listáról mandátumot szerző képviselőt időközi választás eredményeképpen főpolgármesterré vagy fővárosi kerületi polgármesterré választják, helyére az  eredetileg bejelentett fővárosi kompenzációs listáról a  jelölő szervezet által bejelentett jelölt lép. Ha a  jelölő szervezet a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény 207/A. §-ában meghatározott határidőig nem jelenti be a jelöltet, a megüresedett helyre a listán soron következő jelölt lép.« 10. § Az Övjt. a) 8.  § (3)  bekezdés b)  pontjában, 8.  § (4)  bekezdés b)  pontjában és 8.  § (5)  bekezdésében a  »fővárosi listás« szövegrész helyébe a »fővárosi kompenzációs listás«, b) 19. § (1) bekezdésében a »17. § (2) bekezdésében« szövegrész helyébe a »17. § (5) bekezdésében«, c) 21. § (3) és (4) bekezdésében a »fővárosi listán« szövegrész helyébe a »fővárosi kompenzációs listán« szöveg lép. 11. § Hatályát veszti az Övjt. a) 2. §-ában az »a főváros,« szövegrész, b) 16/A. §-a.” „12.  § A  Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény (a  továbbiakban: Mötv.) 22.  §-a a következő (3a) bekezdéssel egészül ki: »(3a) A  fővárosi közgyűlés tagjai a  főpolgármester, a  fővárosi kerületek polgármesterei, valamint a  fővárosi kompenzációs listáról mandátumot szerző kilenc képviselő.« 13. § Az Mötv. A megbízatás keletkezése és megszűnése alcíme a következő 31/A. §-sal kiegészülve lép hatályba: »31/A.  § A  fővárosi közgyűlés fővárosi kerületi polgármester tagja megbízatása megszűnik, ha a  fővárosi kerületi polgármesteri megbízatása megszűnik.« 14. § Az Mötv. 35. §-a a következő (1a) bekezdéssel kiegészülve lép hatályba: »(1a) A  fővárosi közgyűlés fővárosi kerületi polgármester tagjai számára közgyűlési tagságukért tiszteletdíjat, költségtérítést, költségátalányt és egyéb juttatást nem állapíthat meg.«” „16. § Az Mötv. 47. §-a helyébe a következő rendelkezés lép: »[…] (3) A fővárosi közgyűlésben a (2) bekezdést úgy kell alkalmazni, hogy a javaslat elfogadásához a (2) bekezdés szerinti szavazatarány mellett a  főváros lakosságszámának együttesen több mint a  felét kitevő lakosságszámú fővárosi kerületek polgármestereinek igen szavazata is szükséges. (4) A (3) bekezdés szerinti esetben a lakosságszám megállapításakor a fővárosnak, valamint a fővárosi kerületeknek a  helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek általános választása évének január 1-jén meglévő lakosságszámát kell figyelembe venni.« 17. § Az Mötv. »Polgármester« alcíme a következő 70/A. §-sal kiegészülve lép hatályba: »70/A.  § A  fővárosi kerületi polgármester megbízatása megszűnik, ha fővárosi közgyűlési képviselői megbízatása megszűnik.«” „21. § A választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (a továbbiakban: Ve.) 2. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki: »(4) A  választási iroda az  ajánlóíveken szereplő személyes adatok közül az  érintett kérelmére csak azokról köteles tájékoztatást adni, amelyek ellenőrzését a 125. § (3) bekezdése alapján elvégezte. Az ilyen adatokról a jelölt, illetve lista nyilvántartásba vételéről hozott határozat jogerőssé válásáig kérhető tájékoztatás.«” „24. § A Ve. 307/K. §-a helyébe a következő rendelkezés lép: »307/K. § (1) A fővárosi kompenzációs lista állításánál a jelölő szervezet – a lista nyilvántartásba vételéig bejelentett – polgármesterjelöltjeinek számát kell figyelembe venni, kivéve azt a  polgármesterjelöltet, akinek nyilvántartásba vételét a helyi választási bizottság elutasította. (2) A  területi választási bizottság törli a  nyilvántartásból a  fővárosi kompenzációs listát, ha a  jelölő szervezet jogerősen nyilvántartásba vett, valamint a  bejelentett, de még jogerősen el nem bírált polgármesterjelöltjeinek száma együttesen nem éri el a törvényben foglalt minimumot.« 25. § A Ve. 307/L. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: »(1) Külön szavazólap szolgál az  egyéni listás, az  egyéni választókerületi, a  polgármester-, a  megyei listás és a főpolgármester-választásra.« 26. § A Ve. 307/O. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki: »(3) A fővárosi kerületi polgármester-választás eredményéről a helyi választási bizottság által kiállított jegyzőkönyv egy példányát a helyi választási iroda annak jogerőssé válását követő napon 10 óráig a területi választási irodához szállítja. A  területi választási bizottság a  fővárosi kerületek polgármester-választásának eredményéről kiállított jogerős jegyzőkönyvek alapján megállapítja a fővárosi kompenzációs listás választás eredményét.« 27. § A Ve. 143. alcíme a következő 315. §-sal egészül ki: »315.  § A  nemzetiségi szavazóköri névjegyzékbe azt a  választópolgárt kell felvenni, aki legkésőbb a  szavazást megelőző tizenhatodik napon benyújtott kérelme alapján szerepel nemzetiségi választópolgárként a  központi névjegyzékben.« 28. § A Ve. […] c) 307/I.  § (1)  bekezdésében a  », valamint a  megyei és a  fővárosi listát« szövegrész helyébe a  », a  fővárosi kompenzációs listát és a megyei listát« szöveg, a »huszonhatodik napon« szövegrész helyébe a »harmincharmadik napon« szöveg, d) 307/I. § (2) bekezdésében a »megyei, illetve a fővárosi listát« szövegrész helyébe a »megyei listát, illetve a fővárosi kompenzációs listát« szöveg, e) a 307/O. § (1) és (2) bekezdésében a »megyei, illetve a fővárosi« szövegrész helyébe a »megyei« szöveg lép.” „29. § (2) Hatályát veszti a Ve. 307/M. §-ában a »vagy fővárosi« szövegrész.” [14] 3. Az Övjt.-nek az indítvánnyal támadott rendelkezései: „6. § A fővárosi közgyűlés a) 1 tagja a főpolgármester-választás eredményeképpen, b) 23 tagja a fővárosi kerületi polgármester-választás eredményeképpen, c) 9 tagja a fővárosi kompenzációs listáról jut mandátumhoz.” „8. § (3) A vegyes választási rendszerben a választópolgár egyidejűleg: […] b) a fővárosban egy egyéni választókerületi, egy kompenzációs listás és egy fővárosi kompenzációs listás jelöltséget fogadhat el, c) ha Budapesten a  jelölt fővárosi kerületi kompenzációs listáról és fővárosi kompenzációs listáról egyaránt mandátumot szerez, a  szavazást követő 3 napon belül nyilatkoznia kell, hogy melyiket fogadja el. Amelyik listáról nem fogadta el a mandátumot, arról a listáról a jelöltet törölni kell. (4) A vegyes választási rendszerben a polgármesterjelölt egyidejűleg: […] b) a fővárosban egy egyéni választókerületi, egy kompenzációs listás és egy fővárosi kompenzációs listás jelöltséget fogadhat el. (5) A főpolgármester jelölt csak fővárosi kompenzációs listás jelöltséget fogadhat el. (6) A választópolgár a fővárosi kompenzációs listán és megyei listán egyidejűleg nem lehet jelölt. A választópolgár megyei listán és megyei jogú városban egyidejűleg nem lehet jelölt. A választópolgár egyidejűleg nem lehet megyei listán jelölt és megyei jogú városban polgármesterjelölt.” „10.  § (2) Fővárosi kompenzációs listát az  a  jelölő szervezet állíthat, amely a  fővárosi kerületek több mint felében polgármesterjelöltet állított. (2a) A  fővárosi kompenzációs listán a  fővárosi kompenzációs listát állító jelölő szervezet a  fővárosi kerületi polgármesterjelöltjeit és a  főpolgármester-jelöltjét állítja jelöltként. A  közös fővárosi kompenzációs listán a  közös fővárosi kompenzációs listát állító jelölő szervezetek a  közös jelöltként állított fővárosi kerületi polgármesterjelölteket és a közös főpolgármester-jelöltet állítják jelöltként.” „11.  § (2) Azok a  jelölő szervezetek, amelyek a  fővárosi kerületek több mint felében közös polgármester-jelöltet állítottak, közös fővárosi kompenzációs listát állíthatnak.” „4. A fővárosi közgyűlés nem fővárosi kerületi polgármester és nem főpolgármester tagjainak választása 17.  § (1) A  fővárosi kompenzációs lista a  fővárosi kerületekben a  polgármesterjelöltekre leadott, fővárosi szinten a (4) bekezdés szerint összesített, a fővárosi kerületek lakosságszáma szerint súlyozott töredékszavazatok arányában kap mandátumot. (2) Töredékszavazatnak minősül a  fővárosi kerületekben a  jelölő szervezet polgármesterjelöltjére leadott, a fővárosi kerületek lakosságszáma szerint súlyozott minden olyan szavazat, amellyel nem szereztek polgármesteri mandátumot. A töredékszavazatok a (4) bekezdés szerint a jelölő szervezet fővárosi kompenzációs listájára kerülnek. (3) Töredékszavazatnak minősül a  fővárosi kerületekben a  közös polgármesterjelöltre leadott, a  fővárosi kerületek lakosságszáma szerint súlyozott minden olyan szavazat, amellyel nem szereztek polgármesteri mandátumot. A  töredékszavazatok a  (4)  bekezdés szerint a  közös polgármester-jelöltet állító jelölő szervezetek közös fővárosi kompenzációs listájára kerülnek. (4) A fővárosi kerületekben a polgármesterjelöltre leadott szavazatokat az alábbi eljárás szerint súlyozni kell: a) A  helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választása évének január 1-jei fővárosi kerületi lakosságszáma alapján meg kell határozni az egyes fővárosi kerületek lakosságszámát. b) Az  egyes fővárosi kerületek lakosságszámát el kell osztani a  legkisebb lakosságszámmal rendelkező fővárosi kerület lakosságszámával. Az így kapott számot századra kerekítve kell meghatározni (arányszám). c) A  fővárosi kerületben keletkezett töredékszavazatok a  b)  pontban meghatározott arányszámmal megszorozva kerülnek a fővárosi kompenzációs listára. (5) A fővárosi kompenzációs mandátum számításának módja: a) Össze kell állítani egy táblázatot, amelyben minden lista neve alatt képezni kell egy számoszlopot. A számoszlop első száma az  adott lista (4)  bekezdés szerint számított szavazatainak száma, a  számoszlop következő számai az adott lista (4) bekezdés szerint számított szavazatainak száma elosztva kettővel, hárommal, néggyel, öttel, rendre az egymást követő egész számokkal. b) A  táblázat segítségével kell kiosztani a  mandátumokat. Meg kell keresni a  táblázatban előforduló legnagyobb számot, és amelyik lista számoszlopában találjuk meg azt, az  a  lista kap egy mandátumot. Ezt követően meg kell keresni a  következő legnagyobb számot. Amelyik lista oszlopában találjuk, az  a  lista kap egy mandátumot. Ezt az eljárást kell folytatni mindaddig, míg kiosztásra kerül az összes mandátum. c) Ha a táblázatban előforduló legnagyobb szám keresésekor egyenlő legnagyobb számok vannak, akkor az a lista kap mandátumot, amelyik még addig nem szerzett mandátumot, vagy amelyik kevesebb mandátumot kapott, végezetül, amelyik a listasorsolásnál kisebb sorszámot kapott. (6) Ha egy fővárosi kompenzációs lista több mandátumot kap, mint a listán szereplő személyek száma, a mandátum betöltetlen marad. 18. § (1) A fővárosi kompenzációs listáról a jelöltek a bejelentés sorrendjében kapnak mandátumot. (2) Ha a  fővárosi kompenzációs lista jelöltjét főpolgármesternek vagy fővárosi kerület polgármesterének választották, a fővárosi kompenzációs listáról törölni kell, helyébe a sorrendben utána következő jelölt lép.” „21.  § (2) Ha a  megyei, a  kompenzációs vagy a  fővárosi kompenzációs listáról megválasztott képviselő kiesik, helyére az  eredetileg bejelentett listáról a  jelölő szervezet által bejelentett jelölt lép. Ha a  fővárosi kompenzációs listáról mandátumot szerző képviselőt időközi választás eredményeképpen főpolgármesterré vagy fővárosi kerületi polgármesterré választják, helyére az  eredetileg bejelentett fővárosi kompenzációs listáról a  jelölő szervezet által bejelentett jelölt lép. Ha a  jelölő szervezet a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény 207/A. §-ában meghatározott határidőig nem jelenti be a jelöltet, a megüresedett helyre a listán soron következő jelölt lép. (3) Ha az egyéni listán, a kompenzációs listán, a megyei listán, vagy a fővárosi kompenzációs listán nincs több jelölt, akkor időközi választást nem kell kiírni, a mandátum a következő általános választásig betöltetlen marad. (4) Ha az  egyéni listán, a  megyei listán vagy a  fővárosi kompenzációs listán megválasztott képviselők száma a képviselő-testület vagy a közgyűlés működéséhez szükséges létszám alá csökken, akkor az üres helyekre időközi választást kell kitűzni.” [15] 4. Az Mötv.-nek az indítványban támadott, illetve hivatkozott rendelkezései: „2.  § (1) A  helyi önkormányzás a  település, valamint a  megye választópolgárai közösségének joga, melynek során érvényre jut az állampolgári felelősségérzet, kibontakozik az alkotó együttműködés a helyi közösségen belül.” „3. § (3) A fővárosi önkormányzat települési és területi önkormányzat.” „22.  § (3a) A  fővárosi közgyűlés tagjai a  főpolgármester, a  fővárosi kerületek polgármesterei, valamint a  fővárosi kompenzációs listáról mandátumot szerző kilenc képviselő.” „47.  § (2) A  javaslat elfogadásához az  egyszerű többséget igénylő javaslat esetén a  jelen levő önkormányzati képviselők, minősített többséget igénylő javaslat esetén az  önkormányzati képviselők több mint a  felének igen szavazata szükséges. A  betöltetlen önkormányzati képviselői helyet a  határozatképesség szempontjából betöltöttnek kell tekinteni. (3) A fővárosi közgyűlésben a (2) bekezdést úgy kell alkalmazni, hogy a javaslat elfogadásához a (2) bekezdés szerinti szavazatarány mellett a  főváros lakosságszámának együttesen több mint a  felét kitevő lakosságszámú fővárosi kerületek polgármestereinek igen szavazata is szükséges.” [16] 5. A Ve.-nek az indítvánnyal támadott rendelkezései: „2. § (4) A választási iroda az ajánlóíveken szereplő személyes adatok közül az érintett kérelmére csak azokról köteles tájékoztatást adni, amelyek ellenőrzését a 125. § (3) bekezdése alapján elvégezte. Az ilyen adatokról a jelölt, illetve lista nyilvántartásba vételéről hozott határozat jogerőssé válásáig kérhető tájékoztatás.” „307/I. § (1) A kompenzációs listát, a fővárosi kompenzációs listát és a megyei listát legkésőbb a szavazást megelőző harmincharmadik napon kell bejelenteni. (2) A kompenzációs listát a helyi választási bizottság, a megyei listát, illetve a fővárosi kompenzációs listát a területi választási bizottság veszi nyilvántartásba.” „307/K. § (1) A fővárosi kompenzációs lista állításánál a jelölő szervezet – a lista nyilvántartásba vételéig bejelentett – polgármesterjelöltjeinek számát kell figyelembe venni, kivéve azt a polgármester-jelöltet, akinek nyilvántartásba vételét a helyi választási bizottság elutasította. (2) A  területi választási bizottság törli a  nyilvántartásból a  fővárosi kompenzációs listát, ha a  jelölő szervezet jogerősen nyilvántartásba vett, valamint a  bejelentett, de még jogerősen el nem bírált polgármester-jelöltjeinek száma együttesen nem éri el a törvényben foglalt minimumot.” „307/O.  § (3) A  fővárosi kerületi polgármester-választás eredményéről a  helyi választási bizottság által kiállított jegyzőkönyv egy példányát a  helyi választási iroda annak jogerőssé válását követő napon 10 óráig a  területi választási irodához szállítja. A  területi választási bizottság a  fővárosi kerületek polgármester-választásának eredményéről kiállított jogerős jegyzőkönyvek alapján megállapítja a  fővárosi kompenzációs listás választás eredményét.” III. [17] Az Alkotmánybíróság az  Alaptörvény 24.  cikk (2)  bekezdés e)  pontja alapján felülvizsgálja a  jogszabályoknak az  Alaptörvénnyel való összhangját, amely alapján az  Abtv. 24.  §-a szerinti utólagos normakontroll eljárást lefolytatja. Az  Alaptörvény 24.  cikk (2)  bekezdés e)  pontja szerint az  eljárás kezdeményezésére – többek között  – az  országgyűlési képviselők egynegyede jogosult. Tekintettel arra, hogy az  országgyűlési képviselők száma százkilencvenkilenc, az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az ötvenhét országgyűlési képviselő által benyújtott utólagos normakontroll indítvány indítványozásra jogosultaktól érkezett, így az  megfelel az  Alaptörvény 24.  cikk (2) bekezdés e) pontjába foglalt feltételnek. [18] Az Alkotmánybíróság ezt követően azt vizsgálta meg, hogy van-e indoka eltérni attól az  állandó, következetes gyakorlatától, hogy „ha az  indítványozó egy új rendelkezés tartalmának alkotmányellenességét állítja, akkor az Alkotmánybíróság nem az új rendelkezést hatályba léptető, hanem a módosítás révén az új rendelkezést magába foglaló (inkorporáló) jogszabály alkotmányellenességét vizsgálja meg” {legutóbb l. 5/2013. (III.  21.) AB határozat, Indokolás [12]}. Az  indítványozók ezt arra tekintettel kérték, hogy – álláspontjuk szerint – a  módosított törvényi rendelkezések megsemmisítése esetén nem lennének törvényi szabályok a  fővárosi közgyűlés megválasztására, míg a  módosító törvény (a  Tv.) visszamenőleges hatályú megsemmisítése esetén az  általuk állított alaptörvényellenesség megszűnne. A Tv. – két rendelkezésének a kivételével – 2014. június 18-án hatályba lépett, a módosítások beépültek a  módosított törvényekbe. Az  Alkotmánybíróság számos határozatában kifejtette, hogy egy hatályon kívül helyező norma alkotmányellenességének a megállapítása sem vezet önmagában a hatályon kívül helyezéssel érintett rendelkezések hatályának automatikus feléledéséhez, mivel valamely jogszabály újbóli hatályba helyezése a  jogalkotó kizárólagos kompetenciája [l. pl. 1437/B/1995. AB határozat, ABH 1998, 616, 618–619.]. Ebből a  gyakorlatból az  is következik, hogy a  Tv.-nek ex tunc módon történő esetleges megsemmisítése esetén sem élednének fel a  módosított törvényeknek azok a  rendelkezései, amelyeknek a  helyébe – az  inkorporáció által – a Tv.-nyel megállapított egyes rendelkezések léptek. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság nem látott indokot arra, hogy eltérjen korábbi gyakorlatától, így a  vizsgálatát a  módosításokat inkorporáló törvények vonatkozásában (az indítványozók másodlagos kérelme szerint) folytatta le. IV. [19] Az indítvány részben megalapozott. [20] 1. Az  Alkotmánybíróság elsőként az  Övjt. 6.  §-át támadó indítvány-elemet vizsgálta. Az  indítványozók az  Alaptörvény 35.  cikk (1)  bekezdésének sérelmét részben arra hivatkozással állították, hogy álláspontjuk szerint nem tekinthető a fővárosi közgyűlés tagjai közvetlen megválasztásának az a mód, miszerint a megválasztott kerületi polgármester a választással egyben a fővárosi közgyűlésben is mandátumot szerez. [21] A választás közvetlensége azt jelenti, hogy a  választópolgárok közvetlenül a  jelöltekre szavaznak a  választások során. Közvetett választásnak az  a  választási mód minősül, amikor a  választópolgárok nem közvetlenül a  jelöltre szavaznak, hanem választási megbízottakat (elektorokat) választanak, akik majd maguk gyakorolják a  választópolgárok nevében a  betöltendő tisztségre történő megválasztás jogát. A  választások tipikus formája kétségtelenül a közvetlen szavazás, ám a demokratikus országokban a közvetett választásra több példát találhatunk. Így például az  Egyesült Államok elnökét is közvetett módon választják, ahol a  választópolgárok választási megbízottakra, elektorokra szavaznak, és az elektorok lesznek jogosultak a tényleges választásra. [22] Példát a  magyar közjog közelmúltbeli szabályozásában is találhatunk: az  önkormányzati választások során 1990-ben az  Alkotmány és a  helyi önkormányzatokról szóló törvény két esetben is intézményesítette a  közvetett választást. A fővárosi közgyűlés huszonkét tagját a fővárosi kerületek képviselőtestületei választották meg, a megyei képviselőtestület tagjait pedig a községi és városi képviselőtestületek által választott küldöttgyűlés választotta meg. [23] A közvetett választásra további hazai példa: az  1993–2010. közötti időszakban a  nemzeti és etnikai kisebbségi választásokon a területi és az országos önkormányzat tagjait ugyancsak elektorok közbejöttével, közvetett módon választották meg. [24] A jelenlegi közjogi szabályozás mind az országgyűlési, mind a helyi önkormányzati választásokra (de a nemzetiségi önkormányzati választásokra is) a közvetlen szavazással történő választást intézményesíti. [25] Az indítványozók által támadott szabályozás, tekintettel a  közvetlen és a  közvetett választás fogalmára, nem sérti a  közvetlen választás alapelvét. Nem áll fenn ugyanis a  közvetett választás azon fogalmi ismérve, hogy a  választópolgárok által felhatalmazott személyek választanak a  választópolgárok nevében képviselőket. A  választópolgárok közvetlenül választják meg a  kerületi polgármestereket, akik a  megválasztásuk következtében – a törvényi konstrukció értelmében – egyben a fővárosi közgyűlés tagjai is lesznek. [26] Ennek a  konstrukciónak a  lényege abban áll, hogy a  fővárosi kerületi polgármester egyszersmind a  fővárosi közgyűlés tagja is. A  választópolgár – abból adódóan, hogy a  két megbízatást a  törvény szétválaszthatatlanul összekapcsolja – egy (közvetlenül leadott) szavazatával választja meg a fővárosi kerület polgármesterét és a fővárosi közgyűlés egyik – az Övjt. 6. § b) pontja körébe tartozó – tagját. [27] Az Alkotmánybíróság hangsúlyozza: az  Alaptörvényből nem vezethető le, hogy a  jogalkotó kellően alátámasztott indokok alapján ne alkothasson olyan választási rendszert, amelynek következtében a  választópolgár közvetlen szavazatával két különböző önkormányzati tisztségre ugyanazt a  személyt, egyszeri szavazással választhassa meg. Az  Alkotmánybíróság álláspontja szerint a  fővárosi önkormányzati választási rendszer részbeni átalakítására megfelelő és elfogadható indok volt, hogy a jogalkotó a fővárosi önkormányzati rendszer két szintjének működési problémái orvoslására a  fővárosi kerületi polgármestereket a  fővárosi közgyűlésbe kívánta integrálni, s ezzel a főváros irányítását – a jövőre nézve – hatékonyabbá és egyszerűbbé kívánta tenni. [28] A kifejtettekre tekintettel a  közvetlenség elvének a  sérelme nem áll fenn, az  indítvány erre hivatkozó eleme megalapozatlan. [29] 2. Az  indítványozók szerint sérti az  Alaptörvény 35.  cikk (1)  bekezdését, a  XXIII.  cikk (1)  bekezdését és a  XV.  cikk (2)  bekezdését az  Övjt. 6.  §-a és az  Mötv. 22.  § (3a)  bekezdése. Álláspontjuk szerint nem érvényesül a  választójog egyenlősége, mert a  fővárosi kerületek, melyek ténylegesen egy-egy választókerületet alkotnak, eltérő lakosságszámúak; s van olyan választókerület is, melyben ötször több választópolgár jogosult szavazni, mint egy másik választókerületben. [30] Hivatkoznak arra is, hogy sérti az egyenlőséget az Övjt. 17. § (4) bekezdésében előírt súlyozási szabály is, mert így a nagyobb lélekszámú kerületekben élő választópolgárok szavazatának sokszoros súlyt adott az Országgyűlés. [31] 2.1. Az Alkotmánybíróság rámutat arra, hogy korábban az országgyűlési választások kapcsán vizsgálta a választási rendszer egyes szabályozási megoldásainak alkotmányosságát. A választójogi alapelvek tekintetében azonban nem volt és jelenleg sincs különbség az  országgyűlési és az  önkormányzati választások között, ezért az  országgyűlési választások tekintetében kialakított alkotmánybírósági határozatok elvi megállapításait az  Alkotmánybíróság a  jelen ügyben mutatis mutandis figyelembe vette. Az  Alkotmánybíróság a  hatályát vesztett korábbi Alkotmány értelmezése körében létrejött állásfoglalások felhasználhatóságát illetően Magyarország Alaptörvényének negyedik módosítása (2013. március 25.) hatálybalépését követően, az Alaptörvény Záró és vegyes rendelkezések 5. pontjára tekintettel úgy foglalt állást, hogy „az újabb ügyekben vizsgálandó alkotmányjogi kérdések kapcsán felhasználhatja a  korábbi határozataiban kidolgozott érveket, jogelveket és alkotmányossági összefüggéseket, ha az  Alaptörvény adott szakaszának az  Alkotmánnyal fennálló tartalmi egyezése, az  Alaptörvény egészét illető kontextuális egyezősége, az Alaptörvény értelmezési szabályainak figyelembevétele és a konkrét ügy alapján a megállapítások alkalmazhatóságának nincs akadálya, és szükségesnek mutatkozik azoknak a  meghozandó döntése indokolásába történő beillesztése” {13/2013. (VI. 17.) AB határozat, Indokolás [32]}. [32] A jelen ügyben az  Alaptörvény 35.  cikkének (1)  bekezdését és az  Alkotmány 71.  § (1)  bekezdését összevetve az Alkotmánybíróság megállapította, hogy azok szövegszerűen megegyeznek: a helyi önkormányzati képviselőket és polgármestereket „a választópolgárok általános és egyenlő választójog alapján, közvetlen és titkos szavazással” választják. Bár a  helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek megválasztásának szabályozása több tekintetben megváltozott az  Alaptörvény és az  erre vonatkozó sarkalatos törvény hatálybalépését követően, a  módosítások nem érintették a  választójog egyenlőségének követelményét. Erre a  szövegszerű egyezésre, valamint az Alkotmánybíróságnak a fentebb kifejtett gyakorlatára tekintettel az Alkotmánybíróság a jelen ügyben is alkalmazhatónak találta a korábbi, 2012. január 1-je előtt született határozataiban kifejtett jogértelmezéseket. [33] Az Alaptörvény – az  Alkotmányhoz hasonlóan – a  választójog gyakorlásának pontosabb kereteiről, és magáról a  választási rendszerről néhány választási alapelv előírásán kívül, közvetlenül nem tartalmaz részletesebb rendelkezéseket; a  törvényhozásra bízza a  választási rendszerre vonatkozó szabályok megalkotását, így a  garanciarendszer kialakítását is. Ezért továbbra is irányadó az  Alkotmánybíróság gyakorlatából származó azon alapvető tétel, amely szerint „[…] az  Országgyűlés széles döntési szabadsággal rendelkezik a  választási rendszer megválasztása, a  választási eljárás szabályainak megállapítása során. A  törvényhozó szabadon határozza meg a választókerületi rendszereket, a  jelöltállítás, a szavazás és a mandátumszerzés rendjét” [63/B/1995. AB határozat, ABH 1996, 509, 513.], valamint, hogy e törvényhozói szabadságnak csak az Alaptörvény szab kereteket. [34] Ez utóbbi azt jelenti, hogy az  Alaptörvény rendelkezéseiből egyértelműen következik néhány olyan követelmény, amely a  választási rendszerre vonatkozó szabályok alkotmányossági mércéjéül szolgál. Az  indítvánnyal érintett alkotmányjogi kérdés e  követelmények közül azokat érinti, amelyek az  általános jogegyenlőségi szabály speciális formájának tekintendő egyenlő választójogból fakadnak. [35] 2.2. Az  Alkotmánybíróság – az  országgyűlési képviselők választásával kapcsolatban  – már korai határozataiban foglalkozott a  választójog általánosságának és egyenlőségének a  korlátozhatóságával [l. pl. 6/1991. (II.  28.) AB határozat]; jogértelmezését több későbbi határozatában is megerősítette és pontosította. E  témakörben – és a  jelen ügy kapcsán is – kiemelt fontosságú a  22/2005. (VI.  17.)  AB határozat, amelyben a  testület egyrészt összefoglalta a  korábbi döntéseiből kijegecesedett álláspontját, másrészt pontosította, hogy a  választójog egyenlőségének alkotmányi szabálya mely esetekben nem szenved sérelmet. [36] Az említett alkotmánybírósági határozat az alábbiakban idézettek szerint fogalmazza meg releváns megállapításait: „Az Alkotmánybíróság először azt vizsgálta meg, hogy az  Alkotmány 71.  § (1)  bekezdésében megfogalmazott egyenlő választójog elvéből következik-e, hogy az  egyes választókerületek választói névjegyzékében nyilvántartásba vett választópolgárok száma megegyezzen. Ehhez kapcsolódó alkotmányossági kérdés, hogy az  egyes területi választókerületenként megszerezhető országgyűlési képviselői mandátumok számának pontos arányban kell-e állnia a névjegyzékbe vett választópolgárok számával. […] Az alkotmányos demokráciákban az  »egy ember – egy szavazat« elve alapján vált valóra a  politikai közösség tagjainak önkormányzása, amely megvalósítja az  egyenlő részvétel jogát a  demokratikus eljárásban. A  politikai közösség választójogosultsággal rendelkező tagjainak egyenlőségét (egyenlő értékességét) fejezi ki, hogy a  népszuverenitáson alapuló döntéshozatal résztvevői azonos jogokkal rendelkeznek, és minden választópolgár szavazata ugyanannyira számít. […] A választási rendszer kialakításának alkotmányos kereteit elsősorban az  Alkotmány 71.  § (1)  bekezdésébe foglalt választási alapelvek – közöttük az  egyenlő választójog elve – jelölik ki. Az  Alkotmánybíróság a  809/B/1998. AB határozatban általános érvénnyel állapította meg: »A választójog egyenlőségének alkotmányos elve két követelményt támaszt a  választási törvény megalkotójával szemben: egyrészt a  választójog a  választópolgárok szempontjából azonos értékű legyen, másrészt a szavazatok lehetőleg azonos súlyúak legyenek egy-egy képviselő megválasztásánál.« (ABH 2000, 783, 784.) A választójog egyenlő értékűsége azt jelenti, hogy minden választópolgár azonos számú szavazattal rendelkezik, és a  szavazatszámlálásnál minden szavazat ugyanannyit ér. E  tekintetben az  Alkotmány 71.  § (1)  bekezdése a plurális választójogot zárja ki, amely kedvezményezett választópolgári csoportok számára több vagy eltérő értékű szavazatot biztosítana a  választások során. Az  Alkotmánybíróság megítélése szerint ez  a  követelmény abszolút: az  Alkotmányból következő »egy ember egy szavazat« elvének érvényesülése e  tekintetben semmilyen indokból nem korlátozható. (A mai választási rendszerben ez  a  követelmény értelemszerűen külön-külön vonatkozik az egyéni jelöltre és a területi listára történő szavazásra.) Az Alkotmánybíróság a szavazatok súlyával összefüggésben megállapította: »A választójog egyenlősége nem jelenti és nem is jelentheti a választáskor kifejezett politikai akarat csorbítatlanul egyenlő érvényesülését. Bár az Alkotmány kinyilvánítja a  választójog egyenlőségét, az  állampolgári politikai akarat képviselők útján való, azaz közvetett érvényesülése természetszerűleg aránytalanságot eredményez.« [3/1991. (II. 7.) AB határozat, ABH 1991, 15, 17–18.] […] Mindezeket figyelembe véve az  Alkotmánybíróság 2000-ben kimondta: »Az egyéni választókerületek eltérő nagysága (választási földrajz), illetőleg az  egy mandátum megszerzéséhez szükséges konkrét szavazatok száma (választási matematika) miatt a  választások után, a  választási eredmények ismeretében természetesen nem lehet abszolút értelemben vett egyenlőség a  szavazatok súlyában.« (809/B/1998. AB határozat, ABH 2000, 783, 784.) A  33/2000. (X. 20.) AB határozat a  választójog egyenlőségének elve alapján azt fogalmazta meg, hogy »a választójognak a választópolgár szempontjából egyenértékűnek és a szavazatoknak közel azonos súlyúaknak kell lenniük.« (ABH 2000, 221, 226.) […] Másként ítélendő meg a szavazatok eljárási és tartalmi értelemben vett egyenlősége a szavazatok súlyára vonatkozó alkotmányossági elvárás esetében. A  kiindulópont itt is az, hogy a  jogszabályoknak kifejezésre kell juttatniuk a  választópolgárok egyenlőségét: a  szabályozás nem tehet indokolatlan különbséget a  választópolgárok egyes csoportjai között, például lakóhelyük, illetve – közvetve – politikai nézeteik, nemzeti vagy etnikai hovatartozásuk miatt. Ez  alapján a  szavazatoknak akkor lehet közel egyenlő súlya, ha lehetőség van arra, hogy egyenlő számú szavazó döntése eredményezzen mandátumot. […] A választójog egyenlőségéből származó alkotmányossági követelmények tartalmának meghatározásakor az  Alkotmánybíróság figyelembe vette az  Európa Tanács Velencei Bizottságának 190/2002. számú véleményét, amelyben a  Code of Good Practice in Electoral Matters a  közös európai választójogi örökség egyik meghatározó elemének minősíti a  választójog egyenlőségét. A  dokumentum szerint az  egyenlőség magában foglalja a  mandátumok választókerületek közötti egyenletes elosztásának követelményét, amely a  következőket tartalmazza: – a  képviselői helyek elosztása kiegyensúlyozottan, világos szempontok szerint kell megtörténjen, a  következő lehetséges kritériumok figyelembevételével: népesség, a  nemzeti kisebbségek számaránya, a  regisztrált választópolgárok száma, a választójogukkal várhatóan élők aránya; – földrajzi, közigazgatási, valamint történelmi határvonalak számításba vehetők; –  az egy képviselői helyre jutó választópolgárok száma tekintetében a  választókerületenkénti eltérés nem haladhatja meg a  10%-ot, és semmiképpen sem lépheti túl a  15%-ot. E  szabályoktól csak kivételes körülmények esetén engedhető meg az eltérés (adott területen élő kisebbségek érdekeinek védelme, szórványosan lakott terület egységének védelme érdekében); – a  képviselői helyek elosztásának rendszerét legkevesebb tízévenként újra kell vizsgálni, lehetőleg választásokon kívüli időszakokban; – a  választókerületek határvonalainak újbóli meghatározása esetén a  következő szempontoknak kell érvényesülniük: elfogulatlanság, a  nemzeti kisebbségek hátrányos helyzetbe kerülése lehetőségének kizárása, egy többségében független személyekből álló bizottság véleményének meghallgatása. (A bizottságnak lehetőség szerint legyen földrajzi, illetve szociológiai szakember tagja, a pártok legyének egyenlő arányban képviselve, illetve szükség esetén a nemzeti kisebbségek is.) […] A választójog egyenlőségéből származó, a  szavazatok súlyára vonatkozó alkotmányossági követelmények maximális teljesítésétől a jogalkotó csak megfelelő alkotmányos indok esetén térhet el. Minél jelentősebb az eltérés a  választásra jogosultak száma, illetve – a  területi listás rendszerben – a  választókerületenként megszerezhető mandátumok száma között, annál erősebb alkotmányos indok szükséges az  eltérés igazolásához. Megfelelő indok lehet – egyebek mellett – a  földrajzi viszonyok, a  közigazgatási határok, valamint a  nemzeti, illetve etnikai kisebbségek számarányának figyelembevétele. Ugyanakkor még a  statisztikailag egyébként elhanyagolható különbségek is alkotmányellenesek lehetnek, ha azok a  választókerületek határaival való manipuláció eredményeként jönnek létre. […] Nyilvánvaló, hogy létezhet olyan rendkívüli eltérés az  egyes választókerületek, illetve területi listák között, amely önmagában véve, azaz függetlenül az  eltérés indokától, sérti az  Alkotmány 71.  § (1)  bekezdését. Az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy minden körülmények között ellentétes az egyenlő választójog elvével, ha az egyéni választókerületekben a jegyzékbe vett választópolgárok száma közötti kétszeres eltérés mutatható ki. A kétszeres eltérést tartalmazó szabályozás nem az egyenlő választójog első elemét, a szavazatok egyenértékűségét befolyásolja, mert az  ország más-más részein (különböző választókerületekben) élő minden egyes választópolgár azonos számú szavazattal rendelkezik, és a  szavazatszámlálásnál minden szavazat ugyanannyit ér. Ugyanakkor a  kétszeres eltérés olyan különbséget eredményez az  egyenlő választójog második eleme, a  választópolgárok különböző közösségeihez tartozó személyek szavazatainak súlya között, hogy az ellentétes az alkotmányos általános [Alkotmány 54.  § (1)  bekezdés, 70/A.  § (1)  bekezdés] és speciális [Alkotmány 71.  § (1)  bekezdés] egyenlőségi szabályaival. Ilyen esetben a választásra jogosultak száma közötti eltérés olyan nagy mértékű, hogy azt semmiféle indok nem teheti alkotmányosan elfogadhatóvá.” [22/2005. (VI.  17.) AB határozat, ABH 2005, 246, 248, 249–250, 251–253.] [37] A fenti egyenlőségi kritériumokat az  Alkotmánybíróság a  helyi és különösen a  fővárosi önkormányzati rendszer sajátosságaira tekintettel értelmezte és alkalmazta. [38] Az utólagos normakontroll indítvány által megsemmisíteni kért Övjt. 6. §-ának b) pontját az Alkotmánybíróság úgy értelmezi, hogy az alapján a  fővárosi közgyűlés kerületi polgármester tagjának megválasztásakor minden fővárosi kerületet egy-egy egymandátumos választókerületnek kell tekinteni. A  szavazatok egyenlőségének (egyenlő súlyának) vizsgálatakor tehát az első kérdés az, hogy a fővárosi kerületek – mint a fővárosi közgyűlés megválasztása szempontjából egyéni választókerületek  – megfelelnek-e annak a  követelménynek, hogy közel azonos számú választópolgár alkot egy-egy választókerületet. [39] 2.3. Az  Alkotmánybíróság a  fővárosi kerületek 2014. január 1-jei lakónépessége számának közlése végett megkereste a  Központi Statisztikai Hivatalt. A  hivatal az  alábbi adatokat tartalmazó táblázatot küldte meg az Alkotmánybíróságnak. Budapest lakónépessége kerületenként 2014. január 1-jén Kerület Összesen Budapest 23. ker. 22 257 Összesen 1 744 665 [40] A táblázatból megállapítható, hogy jelentős eltérés van az egyes fővárosi kerületek lakosságszáma között. Ez alapján önmagában nézve fennállhat a  választójog egyenlőségének sérelme, ugyanakkor adott a  kivételes szabályozás lehetősége is a  főváros egysége és kerületi tagozódása körülményeire, valamint közigazgatási és történelmi határvonalaira tekintettel. [41] A jogalkotó – ennek mérlegelésével – olyan további szabályozási elemeket épített be a Tv.-be, melynek a funkciója az  egyenlőség elve önmagában nézve fennálló sérelmének más jogi szabályokkal történő el …