36/2015. (XII. 16.) AB határozata a „Földet a gazdáknak!” Program keretében az állami tulajdonú földek földművesek részére történő értékesítéséhez szü

36/2015. (XII. 16.) AB határozata a „Földet a gazdáknak!” Program keretében az állami tulajdonú földek földművesek részére történő értékesítéséhez szükséges intézkedésekről szóló 1666/2015. (IX. 21.) Korm. határozat 2. pontja alaptörvényellenességének megállapításáról és megsemmisítéséről. Az Alkotmánybíróság teljes ülése jogszabály, valamint közjogi szervezetszabályozó eszköz Alaptörvénnyel való összhangjának utólagos vizsgálata tárgyában – dr. Lévay Miklós, dr. Salamon László és dr. Stumpf István alkotmánybírók párhuzamos indokolásával, valamint dr. Balsai István, dr. Dienes-Oehm Egon, dr. Kiss László és dr. Varga Zs. András alkotmánybírók különvéleményével – meghozta a következő 1. Az  Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a „Földet a  gazdáknak!” Program keretében az  állami tulajdonú földek földművesek részére történő értékesítéséhez szükséges intézkedésekről szóló 1666/2015. (IX. 21.) Korm. határozat 2.  pontja sérti az  Alaptörvény 38.  cikk (3)  bekezdését, ennek következtében alaptörvényellenes, ezért azt megsemmisíti. 2. Az  Alkotmánybíróság a  Nemzeti Földalapba tartozó földrészletek hasznosításának részletes szabályairól szóló 262/2010. (XI. 17.) Korm. rendelet 2.  § (3)  bekezdése, 29.  § (2) és (3)  bekezdésének egésze, 32.  §-a, valamint a 33. § (2) bekezdésében szereplő „és a közreműködő kormányhivatal” szövegrésze – az Alaptörvény 15.  § (4)  bekezdésének és az  Alaptörvény 38.  cikk (3)  bekezdésének sérelmén alapuló – alaptörvényellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja. 3. Az  Alkotmánybíróság a „Földet a  gazdáknak!” Program keretében az  állami tulajdonú földek földművesek részére történő értékesítéséhez szükséges intézkedésekről szóló 1666/2015. (IX. 21.) Korm. határozat 1. pont e)–j)  alpontja – az  Alaptörvény 38.  cikk (3)  bekezdésének sérelmén alapuló – alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja. 4. Az  Alkotmánybíróság a „Földet a  gazdáknak!” Program keretében az  állami tulajdonú földek földművesek részére történő értékesítéséhez szükséges intézkedésekről szóló 1666/2015. (IX. 21.) Korm. határozat 1. pont f ) alpontja – az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése, valamint az Alaptörvény T) cikk (1) bekezdésének sérelmén alapuló – alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja. 5. Az  Alkotmánybíróság a  Nemzeti Földalapba tartozó földrészletek hasznosításának részletes szabályairól szóló 262/2010. (XI. 17.) Korm. rendelet 29. § (3) bekezdésében foglalt „magyar állampolgárságú” szövegrész – az Alaptörvény 15. cikk (4) bekezdésének sérelmén alapuló – alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában az eljárást megszünteti. 6. Az  Alkotmánybíróság a „Földet a  gazdáknak!” Program keretében az  állami tulajdonú földek földművesek részére történő értékesítéséhez szükséges intézkedésekről szóló 1666/2015. (IX. 21.) Korm. határozat 1.  pont j)  alpontjában szereplő „magyar” szövegrész – az  Alaptörvény B)  cikk (1)  bekezdésének és az Alaptörvény T) cikk (1) bekezdésének sérelmén alapuló – alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában az eljárást megszünteti. 7. Az Alkotmánybíróság az indítványt egyebekben visszautasítja. Az Alkotmánybíróság e határozatát a Magyar Közlönyben közzé kell tenni. I. [1] 1. Ötvenkét országgyűlési képviselő (levelezési cím: Képviselői Irodaház, 1054 Budapest, Széchenyi rkp. 19.) az  Alaptörvény 24.  cikk (2)  bekezdés e)  pontja, valamint az  Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a  továbbiakban: Abtv.) 24.  § (1)  bekezdése és 37.  § (2)  bekezdése alapján kezdeményezte, hogy az  Alkotmánybíróság vizsgálja felül a  „Földet a  gazdáknak!” Program keretében az  állami tulajdonú földek földművesek részére történő értékesítéséhez szükséges intézkedésekről szóló 1666/2015. (IX. 21.) Korm. határozat (a  továbbiakban: Korm. határozat) 1.  pont e)–j)  alpontjai és 2.  pontja Alaptörvénnyel való összhangját (utólagos normakontroll eljárás), és az  érintett rendelkezéseket – az  Abtv. 45.  § (4)  bekezdése alapján – közzétételükre visszamenőleges hatállyal semmisítse meg. [2] Az indítványozók kezdeményezték továbbá a  Nemzeti Földalapba tartozó földrészletek hasznosításának részletes szabályairól szóló 262/2010. (XI. 17.) Korm. rendelet (a  továbbiakban: Korm. rendelet) 2.  § (3)  bekezdése, 29.  § (2)–(3)  bekezdései, 32.  §-a, és 33.  § (2)  bekezdésében az  „és a  közreműködő kormányhivatal” szövegrésze Alaptörvénnyel való összhangjának utólagos vizsgálatát is, és – az Abtv. 45. § (4) bekezdése alapján – kérelmezték az  érintett jogszabályi rendelkezések [az azokat megállapító, a  Nemzeti Földalapba tartozó földrészletek hasznosításának részletes szabályairól szóló 262/2010. (XI. 17.) Korm. rendelet és a  földhivatalok, valamint a  Földmérési és Távérzékelési Intézet feladatairól, illetékességi területéről, továbbá egyes földhivatali eljárások részletes szabályairól szóló 373/2014. (XII. 31.) Korm. rendelet módosításáról szóló 285/2015. (X. 5.) Korm. rendelet kihirdetésére visszamenőleges hatályú] megsemmisítését. [3] 2. Az  indítványozók álláspontja szerint a  Korm. határozat támadott rendelkezései sértik az  Alaptörvény B)  cikk (1) bekezdését, T) cikk (1) bekezdését, 38. cikk (1) és (3) bekezdését. [4] A Korm. rendelet támadott rendelkezései véleményük szerint sértik az  Alaptörvény 15.  cikk (4)  bekezdését és az Alaptörvény 38. cikk (1) és (3) bekezdését. [5] 3. Az  indítványozók a  Korm. határozattal összefüggésben előadták, hogy az  annak támadott 1–2.  pontjai normatív jellegűek, ezért azok Alaptörvénnyel való összhangja – az  Abtv. 37.  § (2)  bekezdése alapján – utólagos normakontroll eljárásban felülvizsgálható. [6] Álláspontjuk szerint a  Korm. határozat rendelkezései törvény alatti szabályozási szinten nem szabályozható, illetve törvényellenes rendelkezéseket tartalmaznak, ezért sértik az  Alaptörvény B)  cikk (1)  bekezdésében foglalt jogállamiság elvét, illetve az Alaptörvény T) cikk (1) bekezdése szerinti, általánosan kötelező magatartási szabályra vonatkozó jogalkotási alapelvet. [7] Kifejtették továbbá, hogy a  Korm. határozat 1.  pont e)–i)  alpontjai ellentétesek a  Nemzeti Földalapról szóló 2010. évi LXXXVII. törvény (a  továbbiakban: Nfatv.) 15. és 18.  §-ában a  Nemzeti Földalapba tartozó földek eladására meghatározott alapelvekkel és eljárási szabályokkal, mert az  Nfatv. meghatározott céloktól eltérő célra, más (szűkebb) személyi kör számára, és más eljárásban (nem a  Nemzeti Földalapkezelő Szervezet, hanem a kormányhivatalok által lebonyolított eljárásban) írja elő a földrészletek értékesítését. [8] Az indítványozók előadták továbbá, hogy a Korm. határozat 1. pont j) alpontjában szereplő „magyar” jelző ellentétes valamely, egyértelműen meg nem jelölt, az indítványozók szerint törvényi szintű és „zártan meghatározott általános jogosultsági” feltételrendszerrel, mert azt e feltétel előírása révén nem megengedhető módon leszűkíti. [9] Az indítványozók szerint a  Korm. határozat 2.  pontja az  Nfatv. 28.  §-ával ellentétes, mert a  támadott rendelkezés szerint a  földterületek értékesítéséből származó bevétel kizárólag Magyarország fejlesztésére és az  állami vagyon gyarapítására használható fel, míg a törvény értelmében a bevételeket földvásárlásra, valamint a földbirtok-politikai célok megvalósítására kell fordítani. [10] Az indítvány egészének figyelembe vétele mellett megállapítható, hogy az  indítványozók az  Alaptörvény 38.  cikk (1)  bekezdésének sérelmét abban látják, hogy véleményük szerint a  Korm. határozat normatív rendelkezései sértik az ott rögzített értékeket, valamint azt az elvet, miszerint „a nemzeti vagyonnal való felelős gazdálkodásnak a követelményeit sarkalatos törvény határozza meg.” [11] Szintén az  indítvány egészének áttekintése alapján állapította meg az  Alkotmánybíróság, hogy az  indítványozók az  Alaptörvény 38.  cikk (3)  bekezdésének sérelmét abban látják, hogy a  Korm. hat. támadott rendelkezései és különösen a  2.  pontja meghatározza a  földterületek értékesítéséből származó bevételek kizárólagos célját, annak ellenére, hogy az Alaptörvény 38. cikk (3) bekezdése értelmében „[n]emzeti vagyont csak törvényben meghatározott célból lehet átruházni.” [12] 4. Az  indítványozók a  Korm. rendelettel összefüggésben előadták, hogy álláspontjuk szerint a  Korm. rendelet támadott rendelkezései vagy ellentétesek az  Nfatv. felsorolt rendelkezéseivel, ezáltal az  Alaptörvény 15.  cikk (4)  bekezdését sértik, vagy pedig az  Alaptörvény alapján sarkalatos törvényi szintre tartozó kérdéseket szabályoznak, illetve nem felelnek meg a  nemzeti vagyon kezelésére vonatkozó alapelveknek, így sértik az Alaptörvény 38. cikk (1) bekezdését. [13] Véleményük szerint a Korm. rendelet támadott rendelkezései továbbá sértik az Alaptörvény 38. cikk (3) bekezdését is, annak következtében, hogy ellentétesek az  Nfatv.-nek a  földrészletek hasznosításából származó bevételekre vonatkozó, egyszerű szótöbbséggel elfogadott rendelkezéseivel. [14] Az indítványozók ezen túlmenően sérelmezték, hogy a  Korm. rendelet 2.  § (3)  bekezdése, 29.  § (2)  bekezdése, 32.  §-a, valamint a  33.  § (2)  bekezdésében szereplő „és a  közreműködő kormányhivatal” szövegrésze ellentétes az Nfatv. 15. és 18. §-ával, közelebbről a törvény 18. § (1) bekezdésével, és ennek következtében sérti az Alaptörvény 15. cikk (4) bekezdését, mert a támadott jogszabályi rendelkezések alapján a három hektárnál nagyobb földrészletek árverését a kormányhivatalok folytatnák le, ezáltal ők gyakorolnák e tekintetben a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet törvényben megállapított hatáskörét. [15] Az indítványozók előadták továbbá, hogy a  Korm. rendelet 29.  § (3)  bekezdésében foglalt, a  magyar állampolgárságot előíró feltétel ellentétes valamely, egyértelműen meg nem jelölt, az  indítványozók szerint törvényi szintű és „zártan meghatározott általános jogosultsági” feltételrendszerrel, és ennek következtében sérti az  Alaptörvény 15.  cikk (4)  bekezdését, mert a  törvényi feltételrendszertől a „magyar állampolgárságú” jelző használata révén meg nem engedhető módon eltér. [16] Az indítványozók úgy vélték továbbá, hogy a  Korm. rendelet 29.  § (3)  bekezdése ellentétes az  Nfatv. 18.  § (2)  bekezdésével, és ennek következtében sérti az  Alaptörvény 15.  cikk (4)  bekezdését, mert nem írja elő a törvényben szereplő, életvitelszerűségre vonatkozó feltételt. [17] Az Alkotmánybíróság beszerezte a földművelésügyi és az igazságügyi miniszter véleményét. II. [18] 1. Az Alaptörvénynek az indítvánnyal érintett rendelkezései: „B) cikk (1) Magyarország független, demokratikus jogállam.” „T)  cikk (1) Általánosan kötelező magatartási szabályt az  Alaptörvény és az  Alaptörvényben megjelölt, jogalkotó hatáskörrel rendelkező szerv által megalkotott, a hivatalos lapban kihirdetett jogszabály állapíthat meg. Sarkalatos törvény eltérően is megállapíthatja az  önkormányzati rendelet és a  különleges jogrendben alkotott jogszabályok kihirdetésének szabályait.” „15. cikk (4) A Kormány rendelete törvénnyel nem lehet ellentétes.” „38.  cikk (1) Az  állam és a  helyi önkormányzatok tulajdona nemzeti vagyon. A  nemzeti vagyon kezelésének és védelmének célja a  közérdek szolgálata, a  közös szükségletek kielégítése és a  természeti erőforrások megóvása, valamint a  jövő nemzedékek szükségleteinek figyelembevétele. A nemzeti vagyon megőrzésének, védelmének és a nemzeti vagyonnal való felelős gazdálkodásnak a követelményeit sarkalatos törvény határozza meg. […] (3) Nemzeti vagyont csak törvényben meghatározott célból lehet átruházni, törvényben meghatározott kivételekkel az értékarányosság követelményének figyelembevétele mellett.” [19] 2. Az Nfatv.-nek az indítvánnyal érintett rendelkezései: „3.  § (1) A  Nemzeti Földalap felett a  Magyar Állam nevében a  tulajdonosi jogokat és kötelezettségeket az  agrárpolitikáért felelős miniszter (a  továbbiakban: miniszter) a  Nemzeti Földalapkezelő Szervezet (a  továbbiakban: NFA) útján gyakorolja. A  Nemzeti Földalappal kapcsolatos polgári jogviszonyokban az  államot – törvény eltérő rendelkezése hiányában – az NFA képviseli.” „15.  § (2) A  Nemzeti Földalapba tartozó földrészleteket a  (3)  bekezdésben foglalt földbirtok-politikai irányelvek szerint kell hasznosítani. (3) A földbirtok-politika irányelvei: a) a földhasználók helyzetének stabilizálása, fejlődésük elősegítése; b) családi gazdaságok kialakítása és megerősítése; c) környezetbarát, a fenntartható gazdálkodást szolgáló termelés földhasznosítás oldaláról történő támogatása; d) a  mezőgazdasági rendeltetésű földterületek művelésben tartásának elősegítése, a  mezőgazdasági termelés összehangolása a  természetvédelem, a  környezetvédelem, a  talajvédelem, a  területfejlesztés, a  vízgazdálkodás (különösen árterek kialakítása), a vonalas infrastrukturális létesítmények szempontjaival; e) a Nemzeti Erdőtelepítési Programban foglaltak végrehajtásának támogatása; f ) a racionális földtulajdonosi és bérleti rendszer kialakulásának elősegítése; g) a földpiac élénkítése és szabályozása; h) az állattenyésztő telepek működéséhez szükséges föld biztosítása; i) a gazdálkodás jellegének megfelelő, versenyképes birtokméretek kialakításának elősegítése; j) minőségi földcserék lebonyolításának megalapozása; k) termelési-termékstruktúra átalakításának ösztönzése és befolyásolása; l) a mezőgazdasági termelésre leginkább alkalmas földek mezőgazdasági termelési célú hasznosításának előtérbe helyezése; m) a  mezőgazdasági termelésre kevésbé alkalmas földek más irányú hasznosításának előkészítése, támogatása, esetenként végrehajtása; n) művelési-ág váltás támogatása; o) a  nem művelt, vagy méretük és kialakításuk miatt gazdaságosan nem művelhető területek megvételének és hasznosításának állami kezdeményező szereppel történő meggyorsítása; p) a birtoknagyság alkalmassá tétele az európai uniós támogatások lehívhatóságához; q) szociális földprogram és közfoglalkoztatási program támogatása; r) pályakezdő agrárvállalkozók és mezőgazdasági vagy erdészeti szakirányú végzettséggel rendelkezők támogatása; s) különleges rendeltetésű (különösen oktatás, kutatás, büntetés-végrehajtás) gazdaságok működéséhez kedvezményes föld biztosítás. (4) A földrészletre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni a mezőgazdasági termelés célját szolgáló földre, ha a) az örökség visszautasítása útján szállt a Magyar Államra, vagy b) az örökös a hagyatéki eljárásban a Magyar Állam részére felajánlotta.” „18. § (1) Az NFA – a 21. és 22. §-ban meghatározottak kivételével – a Nemzeti Földalapba tartozó földrészletet a) nyilvános pályázat vagy árverés útján történő eladással, b) nyilvános pályázat útján történő haszonbérbe adással, c) vagyonkezelésbe adással, d) cserével hasznosítja. (1a) Föld vagy tanya haszonbérbe adása során a jogszabály alapján fennálló előhaszonbérleti jog nem gyakorolható. (1b) A  mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvénnyel összefüggő egyes rendelkezésekről és átmeneti szabályokról szóló törvénynek a közös tulajdonban álló földek használatára vonatkozó szabályait – ide nem értve a használati megosztásról szóló megállapodásra vonatkozó rendelkezéseket – nem kell alkalmazni az állam tulajdoni hányadának megfelelő területnek pályáztatás útján történő haszonbérbe adása során. (1c) A  Nemzeti Földalapba tartozó földrészlethez kötődő olyan európai uniós vagy nemzeti forrásból folyósított mezőgazdasági, agrár-vidékfejlesztési, valamint halászati támogatás esetén, ahol jogszabály a  támogatás igénybevételének feltételéül meghatározott időszakra üzemeltetési vagy földhasználati kötelezettséget ír elő, a  haszonbérleti szerződés – a  mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló törvényben foglalt időbeli korlátozásokra figyelemmel – az  üzemeltetési vagy földhasználati kötelezettség időszakának végéig meghosszabbítható. A  haszonbérlet tárgyát képező földrészleten a  haszonbérbeadó írásos előzetes engedélyével létesített beruházás esetében a haszonbérlet időtartama mindaddig meghosszabbítható, amíg a beruházás aktivált értékkel bír, de legalább addig, amíg a jogszabályban előírt, vagy a támogatást folyósító szervvel kötött támogatási szerződésben foglalt üzemeltetési vagy földhasználati kötelezettség fennáll. (1d) A  már működő halastavak esetében a  haszonbérbeadó előzetes írásbeli engedélyével létesített beruházást követően – függetlenül a beruházás értékétől – a szerződés időtartama legfeljebb tíz évvel hosszabbítható meg. (2) Az  eladás, a  haszonbérbe adás, és a  csere során a  földbirtok-politikai irányelveknek megfelelően kell eljárni, valamint előnyben kell részesíteni az élethivatásszerűen mezőgazdasági tevékenységet folytató személyeket. (3) Az NFA a Nemzeti Földalapba tartozó földrészletet érintően csereszerződést elsősorban birtokösszevonási célú földcsere megvalósítása, állattenyésztő telep működésének biztosítása, vagy nemzetgazdasági szempontból kiemelt beruházás megvalósítása céljából köthet. (4) Addig, amíg az NFA a Nemzeti Földalapba került földrészletet az e törvényben meghatározott módon nem tudja hasznosítani, köteles – a  termőföld védelméről szóló törvényben meghatározottak szerint – a  föld hasznosítási kötelezettségének teljesítéséről, valamint a  művelés alól kivett területekkel összefüggő gazdálkodási feladatok ellátásáról gondoskodni. (5) A  (4)  bekezdésben foglalt feladatok ellátása érdekében a  földrészlet e  törvény szerinti hasznosításáig, de legfeljebb egy gazdasági évre terjedő időszakra az  NFA megbízási szerződést köthet. A  megbízási szerződés időtartama meghosszabbítással sem lehet egy gazdasági évnél hosszabb.” „19. § (1) A Nemzeti Földalapba tartozó földrészlet hasznosítására irányuló szerződés nem köthető azzal, aki a) csőd- vagy felszámolási eljárás, végelszámolás, önkormányzati adósságrendezési eljárás alatt áll; b) tevékenységét felfüggesztette vagy akinek tevékenységét felfüggesztették; c) az  adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 178.  §-ának 20.  pontja szerinti, hatvan napnál régebben lejárt esedékességű köztartozással rendelkezik; d) állami vagyon hasznosítására irányuló korábbi – három évnél nem régebben lezárult – eljárásban hamis adatot szolgáltatott; e) az NFA-val szemben 120 napot meghaladó lejárt tartozással rendelkezik. […] (3) A  Nemzeti Földalapba tartozó földrészlet hasznosításának részletes szabályait tartalmazó kormányrendelet, illetve a  pályázati kiírás a  szerződéskötésre az  (1)  bekezdésben foglaltakon túl további kizárási okokat is meghatározhat.” „21. § (3a) Nyilvános pályáztatás vagy árverés mellőzésével köthető adásvételi szerződés olyan földrészletre, amely a) a kisajátításról szóló törvényben meghatározott közérdekű célok, vagy – amennyiben a közérdekű célt az érintett földrészlet vonatkozásában a  nemzetgazdasági szempontból kiemelt beruházássá nyilvánító kormányrendelet megjelöli – nemzetgazdasági szempontból kiemelt beruházás megvalósításához szükséges; b) nem haladja meg a három hektárt. […] (6) Az  állam 100%-os tulajdonában álló erdőt, továbbá erdőgazdálkodási tevékenységet közvetlenül szolgáló földterületet – az  erdőről, az  erdő védelméről és az  erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény (a továbbiakban: Evt.) 8. § (4) és (5) bekezdése szerinti birtok-összevonási célú földcsere vagy csere, illetve átruházás esetének kivételével – csak vagyonkezelés formájában, a  20.  § (2)  bekezdésében meghatározottak számára lehet hasznosításra átengedni.” „23.  § (2) A  Nemzeti Földalapba tartozó védett természeti területek és a  Natura 2000 területek vagyonkezelésbe adására, tulajdonjogának bármely jogcímen történő átruházására csak a  természetvédelemért felelős miniszter egyetértése esetén kerülhet sor. A  Nemzeti Földalapba tartozó erdők tulajdonjogának bármely jogcímen történő átruházására e  törvényt az  Evt. előírásaival összhangban kell alkalmazni. Az  állam 100%-os tulajdonában álló erdő, továbbá erdőgazdálkodási tevékenységet közvetlenül szolgáló földterület vagyonkezelésbe adásához az erdőgazdálkodásért felelős miniszter egyetértése szükséges.” „28.  § A  Nemzeti Földalapba tartozó földrészletek hasznosításából származó bevételeket földvásárlásra, valamint a 15. §-ban foglaltak megvalósítására kell fordítani.” „48. § E törvény 1–3., 18–23. és 36. §-a az Alaptörvény 38. cikk (1) bekezdése alapján sarkalatosnak minősül.” [20] 3. A Korm. rendeletnek az indítvány benyújtásakor hatályos, támadott rendelkezései: „2.  § (3) Az  Nfatv. 18.  § (1)  bekezdés a)  pontja végrehajtása tekintetében a  Nemzeti Földalapkezelő Szervezet (a  továbbiakban: NFA) közreműködőként a  fővárosi és megyei kormányhivatalt (a  továbbiakban: kormányhivatal) igénybe veszi.” „29. § (2) Az árverés lebonyolításában a kormányhivatal és járási (fővárosi kerületi) hivatal az e Fejezetben foglaltak szerint közreműködik. (3) Az  árverési eljárásban árverezőként a  Földforgalmi tv. 18.  § (1)  bekezdés e)  pontja szerinti helyben lakó, földművesnek minősülő, magyar állampolgárságú természetes személy vehet részt.” „32.  § (1) Árverést megyei jogú városban lehet tartani. Az  árverést az  NFA részéről eljáró személy és közjegyző jelenlétében a kormányhivatal részéről eljáró személy (a továbbiakban: árverezésvezető) bonyolítja le. A közjegyző árverésen történő közreműködéséért járó díjat a kormányhivatal viseli. (2) Az árverésről az árverezésvezető – a licitálás során kialakult végső sorrendet is tartalmazó – jegyzőkönyvet készít. (3) A  jegyzőkönyv egy-egy eredeti példányát a  kormányhivatal és az  NFA köteles megőrizni, a  jegyzőkönyv személyes adatokat tartalmazó mellékletét kizárólag az NFA kezeli. (4) Árverésen részt venni és vételi ajánlatot tenni személyesen vagy meghatalmazott jogi képviselő útján lehet. Az árverésen árverezőként történő személyes részvétel esetén a jogi képviselet kötelező. A jogi képviselőre a polgári perrendtartásról szóló törvény szerinti jogi képviseletre vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni. (5) Az árverezőnek az árverésen való részvétel feltételeként árverési naponként 30 ezer forint összegű regisztrációs díjat kell az árverés helyszínén készpénzben befizetnie. A regisztrációs díj a kormányhivatal bevétele. (6) Az árverésen árverezőként az vehet részt, aki a) a hirdetményben meghatározottak szerint az árverési biztosítékot megfizette; b) a regisztrációs díjat az árverés helyszínén befizette; c) részvételi jogosultságát a mezőgazdasági igazgatási szervi hatáskörében eljáró kormányhivatal által ca) a  föld tulajdonjogának megszerzésére irányuló szerzési képesség fennállásáról – a  29.  § (3)  bekezdésében foglaltakra tekintettel – kiállított hatósági bizonyítvány, cb) a  földművesként történt nyilvántartásba-vételéről a  földműves-nyilvántartásból kiállított adatlap-másolat – harminc napnál nem régebbi – eredeti példányának bemutatásával a helyszínen igazolja; d) a 29. § (3) bekezdés szerinti helyben lakást da) a lakóhely tekintetében a jegyző által kiállított, az életvitelszerű ott lakást bizonyító hatósági bizonyítvánnyal, db) a  mezőgazdasági üzemközpont tekintetében a  földművesek, a  mezőgazdasági termelőszervezetek és a mezőgazdasági üzemközpontok nyilvántartása alapján kiállított igazolással igazolja. (7) A  (6)  bekezdés a)  pontja szerinti befizetés teljesítéséről az  árverés helyszínén az  árverést lebonyolító kormányhivatalnak az  árverési biztosítékot kezelő hitelintézet kimutatása vagy ezen hitelintézet által kiállított igazolás alapján meg kell győződnie. (8) A  (6)  bekezdés c) és d)  pontjában meghatározott okiratok csak eredetiben, vagy közjegyző által hitelesített másolatban fogadhatóak el. (9) Az árverésen az árverést lebonyolító kormányhivatal és az NFA részéről eljáró személyek, a közjegyző és a járási hivatalvezető, valamint a (6) bekezdés szerinti árverezők vesznek részt. (10) Az árverés megkezdésekor az árverezőkkel közölni kell az árverésre kerülő földrészlet kikiáltási árát, amely nem lehet kevesebb a  földrészletre vonatkozó értékbecslésben megállapított, vagy a 4/B. § alapján kiszámított, 50 000 forintra kerekített összegnél, és fel kell hívni az árverezőket az ajánlatuk megtételére. (11) Az árverést addig kell folytatni, amíg az ajánlattevők ajánlatot tesznek. Az utolsó ajánlat elhangzását követően, az  esetleges további ajánlattételre irányuló háromszori felszólítást követően az  árverés az  adott földrészlet vonatkozásában lezárul. (12) Az  árverések során alkalmazandó licitküszöb összege 5 millió forintot nem meghaladó kikiáltási ár esetén 50 000 forint, 5 millió forintot meghaladó kikiáltási ár esetén 100 000 forint, 10 millió forintot meghaladó kikiáltási ár esetén 200 000 forint, 50 millió forintot meghaladó kikiáltási ár esetén 500 000 forint. A licitküszöböktől az árverezők nem térhetnek el. (13) Az a vételi ajánlat érvényes, amelynek összege – a licitküszöb összegével – meghaladja az előzőleg tett érvényes vételi ajánlat összegét. (14) Az árverező a vételi ajánlatát nem vonhatja vissza.” „33.  § (2) Az  árverési eljárás során a  6.  § (1)–(4)  bekezdését, a  8.  § (2)  bekezdését, a  10.  § (2)  bekezdés a)  pontját, és a  21–24.  §-t megfelelően alkalmazni kell. Az  összeférhetetlenségi szabályokat az  NFA és a  közreműködő kormányhivatal részéről az  árverés lebonyolítását végző személyek és az  árverező személyek viszonyában kell alkalmazni.” [21] 4. A Korm. rendeletnek az indítvány elbírálásakor hatályos, a benyújtás időpontjához képest módosított és támadott rendelkezései: „29. § (3) Az árverési eljárásban árverezőként a Földforgalmi tv. 18. § (1) bekezdés e) pontja szerinti helyben lakó, földművesnek minősülő, természetes személy vehet részt.” [22] 5. A Korm. határozatnak az indítvány benyújtásakor hatályos, támadott rendelkezései: „1. A Kormány egyetért azzal, hogy a „Földet a gazdáknak!” Program megvalósítására a következő irányelvek mentén kerüljön sor: […] e) a három hektárnál kisebb földrészletek egyszerűsített, ajánlattételi felhívással, f ) a három hektárnál nagyobb földrészletek a 23 megyei jogú városban a fővárosi és megyei kormányhivatalok által lebonyolított árverésen, g) a helyben kialakult piaci ár feletti értéken, h) a kikiáltási ár alatti értékesítés lehetőségének kizárásával, i) 20 éves elidegenítési és terhelési tilalom, valamint a  Magyar Állam visszavásárlási jogának kikötésével, az  MFB Magyar Fejlesztési Bank Zártkörűen Működő Részvénytársaság által a  vásárlásokhoz igénybe vehető földvásárlási hitelprogram meghirdetésével, j) a  mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvény 18.  § (1)  bekezdésének e)  pontja szerinti helyben lakó magyar földművesek a  Nemzeti Földalapba tartozó földterületek értékesítése során földtulajdont vásárolhassanak.” „2. Az  állami tulajdonú földterületek értékesítéséből származó bevétel kizárólag Magyarország fejlesztésére és az állami vagyon gyarapítására használható fel.” [23] 6. A  Korm. határozatnak az  indítvány elbírálásakor hatályos, a  benyújtás időpontjához képest módosított és támadott rendelkezései: „1. A Kormány egyetért azzal, hogy a „Földet a gazdáknak!” Program megvalósítására a következő irányelvek mentén kerüljön sor: […] j) a  mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvény 18.  § (1)  bekezdésének e)  pontja szerinti helyben lakó földművesek a  Nemzeti Földalapba tartozó földterületek értékesítése során földtulajdont vásárolhassanak.” III. [24] Az indítvány részben megalapozott. [25] 1. Az  Alkotmánybíróság az  Alaptörvény 24.  cikk (2)  bekezdés e)  pontja alapján „a Kormány, az  országgyűlési képviselők egynegyede, a  Kúria elnöke, a  legfőbb ügyész vagy az  alapvető jogok biztosa kezdeményezésére felülvizsgálja a  jogszabályoknak az  Alaptörvénnyel való összhangját.” Az  Alkotmánybíróság mindenekelőtt megállapította, hogy a  kezdeményezés az  arra jogosulttól érkezett, azt a  százkilencvenkilenc országgyűlési képviselő több mint egynegyede, ötvenkét személy nyújtotta be. [26] 2. Az  Alkotmánybíróság mindenekelőtt megállapította, hogy az  Alkotmánybíróság az  Alaptörvény 24.  cikk (2) bekezdés g) pontja és az Abtv. 37. § (2) bekezdése alapján utólagos normakontroll eljárásban felülvizsgálhatja Korm. határozat mint közjogi szervezetszabályozó eszköz Alaptörvénnyel való összhangját. [27] 3. Az  Alkotmánybíróság megállapította továbbá, hogy az  indítvány az  Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 52. § (1b) bekezdése szerinti határozott kérelem követelményének csak részben tesz eleget. [28] A kérelem tartalmazza annak az  alaptörvényi rendelkezésnek a  megjelölését, amely megállapítja az  Alkotmánybíróság hatáskörét az  indítvány elbírálására, illetve megjelöli azt a  rendelkezést is, amely az  indítványozó indítványozói jogosultságát megalapozza [Alaptörvény 24.  cikk (2)  bekezdés e)  pont]; az  eljárás megindításának indokait; az  Alkotmánybíróság által vizsgálandó jogszabályi és egyéb rendelkezéseket [a Korm. rendelet és a  Korm. határozat egyes szakaszai]; az  Alaptörvény megsértett rendelkezéseit [B)  cikk (1)  bekezdés, T)  cikk (1)  bekezdés, 15.  cikk (4)  bekezdés, 38.  cikk (1) és (3)  bekezdés]; valamint kifejezett kérelmet arra, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a megjelölt rendelkezések alaptörvény-ellenességét és azokat semmisítse meg. Az  indítvány indokolása azonban arra nézve, hogy a sérelmezett rendelkezések miért ellentétesek az Alaptörvény megjelölt rendelkezéseivel, nem teljes körű. [29] Az Alkotmánybíróság rámutat arra, hogy az  Abtv. 52.  § (1), illetve (1b)  bekezdése alapján az  országgyűlési képviselők egynegyede által benyújtott, utólagos normakontrollra irányuló indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia. Az  Alkotmánybíróság a  gyakorlatának megfelelően a  jelen esetben is a  tényleges tartalma alapján bírálta el az indítványt, és minden olyan indítványi elemre kiterjesztette a vizsgálatát, amely megfelelt a határozott kérelem törvényi követelményének és lehetővé tette a  tartalmi elbírálást. Ennek keretében az  indítvány egészére, valamint az indítványban elszórtan fellelhető, ám az indítványozó által egymással kifejezetten összefüggésbe nem állított indítványi elemekre is tekintettel volt, és az  indítványhoz kötöttség törvényi keretein belül rekonstruálta az  indítványozó egyes nem kifejezett, de az  indítványból levezethető szándékát. Az  Alkotmánybíróságnak vissza kellett utasítania ugyanakkor azokat az  indítványi elemeket, amelyek nem feleltek meg a  határozott kérelem törvényi követelményének, és nem voltak alkalmasak az érdemi elbírálásra. [30] Ennek kapcsán az  Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy az  indítványozó hiánypótlásra történő felhívása az  Abtv. 58.  § (1)  bekezdése alapján lehetőség. Az  Abtv. hivatkozott rendelkezéséből kitűnik az  is, hogy a  hiánypótlás lehetőségének biztosításához az indítványban foglalt alkotmányjogi sérelem kifejtésének el kell érnie egy bizonyos fokú kidolgozottságot. A  vizsgált esetben az  Abtv. 58.  § (1)  bekezdése és az  Ügyrend 33.  § (1)  bekezdése alapján az  előadó alkotmánybíró, illetve az  Alkotmánybíróság mérlegelte a  hiánypótlás elrendelésének a  lehetőségét. Tekintettel arra, hogy a  több indítványi elemből álló indítvány számos indítványi elemének az  indokolása teljesen hiányzott – figyelemmel a hiánypótlás céljára és annak törvényi határidejére – a jelen esetben az Alkotmánybíróság nem rendelt el hiánypótlást. [31] A fentieknek megfelelően az  Alkotmánybíróság elsőként azt állapította meg, hogy mely indítványi elemek nem tesznek eleget a  határozott kérelem követelményének, azaz az  indítvány mely elemei esetében nem egyszerűen hiányos, hanem hiányzik az indokolás. [32] 4. Az Alkotmánybíróság először a Korm. rendelet támadott rendelkezéseivel összefüggésben vizsgálta a határozott kérelem feltételeit. [33] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány a Korm. rendelet támadott rendelkezései és az Alaptörvény 38.  cikk (1)  bekezdésével összefüggésben érdemi alkotmányjogi érvelést nem tartalmaz. Az  indítványozók egyetlen érvvel sem támasztották alá azon állításukat, hogy a  Korm. rendelet támadott rendelkezéseit sarkalatos törvényben kellett volna szabályozni, vagy azt, hogy az érintett rendelkezések nem szolgálják a közérdeket, a közös szükségletek kielégítését, a  természeti erőforrások megóvását, illetve a  jövő nemzedékek szükségleteit. A  Korm. rendelet támadott rendelkezései a  kormányhivatalok igénybevételéről és az  árverések lebonyolításának technikai részletszabályairól szólnak. Az indítványozók egyrészt egyetlen konkrét rendelkezés vonatkozásában, illetve a Korm. rendelet támadott rendelkezései vonatkozásában általánosságban sem indokolták azt, hogy azok sarkalatos törvényalkotási tárgykört képeznének, illetve, hogy azok a  fenti értékeket nem szolgálják. Másrészt amellett sem hoztak fel egyetlen érvet sem, hogy a Korm. rendelet támadott rendelkezései kilépnek az Nfatv. 32. § (1) bekezdés b)  pontjában foglalt felhatalmazás kereteiből, amely alapján a  Kormány felhatalmazást kapott, hogy rendeletben állapítsa meg „a Nemzeti Földalapba tartozó földrészletek hasznosításának részletes szabályait.” [34] A fentiekre tekintettel az  Alkotmánybíróság az  indítvány azon részét, amely szerint a  Korm. rendelet 2.  § (3) bekezdése, 29. § (2)–(3) bekezdései, 32. §-a, és a 33. § (2) bekezdésében az „és a közreműködő kormányhivatal” szövegrésze sértik az  Alaptörvény 38.  cikk (1)  bekezdését – az  Abtv. 52.  § (1b)  bekezdés e)  alpontjának történő megfelelés hiányára tekintettel –, az Abtv. 64. § d) pontja alapján visszautasította. [35] 5. Az  Alkotmánybíróság a  következőkben a  Korm. határozat támadott rendelkezéseivel összefüggésben vizsgálta a határozott kérelem feltételeit. [36] Ennek során az  Alkotmánybíróság megállapította, hogy a  Korm. határozat 1.  pont e), g), h) és i)  alpontjai vonatkozásában az indítvány érdemi, alkotmányjogi érvelést nem tartalmaz az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésével és az  Alaptörvény T)  cikk (1)  bekezdésével összefüggésben. Az  indítványozók nem fejtették ki, hogy a  Korm. határozat 1.  pont e), g), h) és i)  alpontjai miért ellentétesek az  Nfatv. 15.  §-ában és 18.  §-ában foglalt, a  Nemzeti Földalapba tartozó földek eladására meghatározott alapelvekkel (birtokpolitikai irányelvekkel) és eljárási szabályokkal, hogy a  Korm. határozat pontosan melyik alpontja konkrétan melyik törvényi alapelvet és eljárási szabályt sérti, és azt sem, hogy ezáltal miképp sérül az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése és az Alaptörvény T) cikk (1) bekezdése. Az  indítványozók nem fejtették ki azt, hogy a Korm. határozat 1. pont e), g), h) és i) alpontjai közül melyik és pontosan miért hordoz önálló normatartalmat. Nem igazolták azt, hogy a  kifogásolt alpontok valóban olyan általánosan kötelező érvényű magatartási szabályt állapítanak meg, ami nem tekinthető más jogszabályi rendelkezés szó szerinti vagy tartalmi megismétlésének. Ez  utóbbi körülmény jelentős mértékben befolyásolhatja a  kifogásolt rendelkezés (alpont) alkotmányossági megítélését. Mindezen szempontok érdemi vizsgálatát az Alkotmánybíróság az erre vonatkozó határozott kérelem hiányában nem végezhette el. [37] Erre tekintettel az  Alkotmánybíróság az  indítvány azon részét, amely a  Korm. határozat 1.  pont e), g), h) és i)  alpontjai alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányult azon az  alapon, hogy azok az  Alaptörvény B)  cikk (1)  bekezdését és az  Alaptörvény a  T)  cikk (1)  bekezdését sértik, az  Abtv. 64.  § d)  pontja alapján – az Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) alpontjának történő megfelelés hiányára tekintettel – visszautasította. [38] Az Alkotmánybíróság megállapította továbbá, hogy az  indítvány nem tartalmaz alkotmányjogilag értékelhető indokolást arra nézve, hogy a Korm. határozat 1. pont e)–j) alpontjai miért sértik Alaptörvény 38. cikk (1) bekezdését. Az  indítványozók egyetlen érvvel sem támasztották alá azon állításukat, hogy a  Korm. határozat támadott rendelkezéseit sarkalatos törvényben kellett volna szabályozni, vagy azt, hogy az  érintett rendelkezések nem szolgálják a közérdeket, a közös szükségletek kielégítését, a természeti erőforrások megóvását, a jövő nemzedékek szükségleteit. A  Korm. határozat támadott rendelkezései az  állami tulajdonú földek megvásárlására vonatkozó irányelveket rögzítik. Az indítványozók egyrészt egyetlen konkrét alpont vonatkozásában, illetve a Korm. határozat támadott alpontjai vonatkozásában általánosságban sem indokolták azt, hogy azok sarkalatos törvényalkotási tárgykört képeznének, illetve, hogy azok a fenti értékeket nem szolgálják. [39] Ezért az  Alkotmánybíróság az  indítvány azon részét, amely szerint Korm. határozat 1.  pont e)–j)  alpontjai sértik az Alaptörvény 38. cikk (1) bekezdését, az Abtv. 64. § d) pontja alapján – az Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) alpontjának történő megfelelés hiányára tekintettel – visszautasította. [40] Az Alkotmánybíróság megállapította végül, hogy az  indítvány nem tartalmaz alkotmányjogilag értékelhető indokolást arra nézve, hogy a  Korm. határozat 2.  pontja miért sérti Alaptörvény 38.  cikk (1)  bekezdését. Az  indítványozók egyetlen érvvel sem támasztották alá azon állításukat, hogy a  Korm. határozat 2.  pontjának tartalmát sarkalatos törvényben kellett volna szabályozni, vagy azt, hogy az  érintett rendelkezés nem szolgálja a  közérdeket, a  közös szükségletek kielégítését, a  természeti erőforrások megóvását, illetve a  jövő nemzedékek szükségleteit. [41] Ezért az  Alkotmánybíróság az  indítvány azon részét, amely szerint Korm. határozat 2.  pontja sérti az  Alaptörvény 38.  cikk (1)  bekezdését, az  Abtv. 64.  § d)  pontja alapján – az  Abtv. 52.  § (1b)  bekezdés e)  alpontjának történő megfelelés hiányára tekintettel – visszautasította. [42] Az Alkotmánybíróság ezt követően érdemben foglalkozott az  indítvány határozott kérelmet tartalmazó elemeivel. Elsőként a Korm. rendelet támadott rendelkezéseinek Alaptörvénnyel való összhangját vizsgálta meg. [43] 5.1. Az  Alkotmánybíróság ennek során megállapította, hogy az  indítványozók azon állítása, miszerint a  földek „értékesítés[e] ténylegesen a  kormányhivatalok hatáskörébe került”, a  Korm. rendelet e  vonatkozásban támadott rendelkezései alapján nem igazolható. [44] A Korm. rendelet 2.  § (3)  bekezdése értelmében a  Nemzeti Földalapkezelő Szervezet (a  továbbiakban: NFA) a  fővárosi és megyei kormányhivatalokat közreműködőként veszi igénybe. A  kormányhivatalok ezen hatásköre a  fővárosi és megyei kormányhivatalokról, valamint a  fővárosi és megyei kormányhivatalok kialakításával és a  területi integrációval összefüggő törvénymódosításokról szóló 2010. évi CXXVI. törvény 16.  § (1)  bekezdésén alapszik, amelynek értelmében „[a] fővárosi és megyei kormányhivatal a jogszabályoknak és a Kormány döntéseinek megfelelően összehangolja és elősegíti a kormányzati feladatok területi végrehajtását.” [45] A Korm. rendelet 29.  § (2)  bekezdése szerint a  kormányhivatal és járási (fővárosi kerületi) hivatal az  árverés lebonyolításában közreműködik. A  Korm. rendelet 32.  §-a alapján az  árverést a  kormányhivatal részéről eljáró személy bonyolítja le, az  NFA részéről eljáró személy és közjegyző jelenlétében. Végül a  Korm. rendelet 33.  § (2)  bekezdésében az  összeférhetetlenségi szabályokról úgy rendelkezik, hogy azokat az  NFA és a  közreműködő kormányhivatal részéről az  árverés lebonyolítását végző személyek és az  árverező személyek viszonylatában kell alkalmazni. Ezek alapján megállapítható, hogy a  kormányhivatalok a  végrehajtás során csupán az  NFA közreműködőjeként vesznek részt, az  árveréseket bonyolítják le. Ezen közreműködői pozíció nem jelenti az  NFA hatáskörének a  kormányhivatalokra történő átruházását. A  kormányhivatalok az  NFA-val megkötendő együttműködési megállapodások alapján járnak el, a  földrészletek eladása során a  Magyar Állam polgári jogi jogviszonyokban történő képviselete továbbra is az  Nfatv.-ben meghatározott feladata, hatásköre és felelőssége marad. A pályázati eljárás nyertesével a Korm. rendelet 23. § (1) bekezdése alapján az NFA köti meg a szerződést. A  Korm. rendelet 33.  § (2)  bekezdése következtében az  árverési eljárásban is az  NFA köt szerződést az  árverési vevővel. A  Korm. rendelet támadott rendelkezései az  NFA-nak a  Nfatv. 18.  § (1)  bekezdésében meghatározott hatáskörét nem érintik. [46] A fentiekre tekintettel az  Alkotmánybíróság az  indítvány azon részét, amely a  Korm. rendelet 2.  § (3)  bekezdése, 29.  § (2)  bekezdése, 32.  §-a, valamint a  33.  § (2)  bekezdésében szereplő „és a  közreműködő kormányhivatal” szövegrésze alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányult azon az alapon, hogy azok az Alaptörvény 15. cikk (4) bekezdését sértik, elutasította. [47] 5.2. Az indítványozók szerint a Korm. rendelet 29. § (3) bekezdése olyan többletfeltételt tartalmaz, amely „a törvény” „zártan meghatározott általános jogosultsági feltételrendszerével” ellentétes. [48] Az indítvány hivatkozott 4.2.  pontjának megfogalmazásából nem egyértelmű az, hogy „a törvény” kifejezés pontosan melyik törvényre, az  Nfatv.-re, vagy a  mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvényre (a továbbiakban: Földforgalmi tv.) vonatkozik. Az indítványozók emellett azt sem jelölték meg, hogy a „törvénynek” melyek azok a  konkrét rendelkezései, amelyek azt a „zártan meghatározott általános jogosultsági feltételrendszert” alkotják, amellyel – az indítványozók szerint – a támadott jogszabályi rendelkezés ellentétben áll. Az Alkotmánybíróság az indítvány egészének tartalma, és az abban felhívott jogszabályok egészének (a releváns jogi szabályozási környezetnek) az áttekintése alapján az indítványozók által hivatkozott „zártan meghatározott általános jogosultsági feltételrendszert”a Földforgalmi tv. 18. § (1) bekezdés e) pontjában, és – utaló szabály révén – az 5. § 7. pontjában látta megállapíthatónak. A kifejtettekre tekintettel az Alkotmánybíróság az alábbiak szerint bírálta el a mondott indítványi elemet. [49] Az indítványozók álláspontja szerint tehát a  Korm. rendeletben szereplő, a  magyar állampolgárságra vonatkozó feltétel ellentétes a Földforgalmi tv. fent körülírt feltételrendszerével. [50] Az Alkotmánybíróság szükségesnek tartja kiemelni, hogy az  indítványozók indítványukban nem kifogásolták azt, hogy tagállami állampolgárok az  árveréseken nem vehetnek részt, ennek tényét nem állították, és ezzel kapcsolatban semmilyen alkotmányjogi érvelést nem adtak elő. Az  indítványozók kizárólag azt kifogásolták, hogy a  Korm. rendeletben előírt magyar állampolgárság olyan „a törvény által zártan meghatározott általános jogosultsági feltételrendszerhez képest megfogalmazott feltétel, amelynek megállapítására szintén csak a törvényalkotó lett volna […] jogosult.” [51] Azokban az  alkotmányossági kérdésekben, hogy a  Korm. rendeletben szereplő, a  magyar állampolgárságra vonatkozó jogszabályi feltétel ellentétes-e a  Földforgalmi tv. fent körülírt feltételrendszerével, illetve, hogy azt törvényi szinten kellett volna-e szabályozni, az Alkotmánybíróság az alábbi megállapításokra jutott. [52] Az Alkotmánybíróság észlelte, hogy a  Nemzeti Földalapba tartozó földrészletek hasznosításának részletes szabályairól szóló 262/2010. (XI. 17.) Korm. rendelet és a földhivatalok, valamint a Földmérési és Távérzékelési Intézet feladatairól, illetékességi területéről, továbbá egyes földhivatali eljárások részletes szabályairól szóló 373/2014. (XII. 31.) Korm. rendelet módosításáról szóló 325/2015. (XI. 10.) Korm. rendelet 6.  § b)  pontja értelmében a  Korm. rendelet 29. § (3) bekezdésében a „magyar állampolgárságú” szövegrész 2015. november 11-én hatályát vesztette. [53] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a  Korm. rendelet hatályos szövege a  „magyar állampolgárságú” szövegrész hatályvesztése következtében már nem veti fel az indítványozók által kifogásolt egyik alkotmányossági problémát sem. [54] Az Alkotmánybíróság – az  Abtv. 41.  § (3)  bekezdésében foglalt kivétellel – a  hatályos jogszabályi rendelkezések alkotmányosságát vizsgálja felül {ld. 3012/2015. (I. 12.) AB végzés, Indokolás [14]}. Az  Abtv. 59.  §-a szerint „[a]z Alkotmánybíróság – ügyrendjében meghatározottak szerint – kivételesen a nyilvánvalóan okafogyottá váló ügyek esetén az előtte folyamatban lévő eljárást megszüntetheti.” Az Alkotmánybíróság Ügyrendjének 67. § (2) bekezdés e) pontja értelmében pedig ez különösen akkor következik be, ha az eljárás folytatására okot adó körülmény már nem áll fenn, illetve az indítvány egyéb okból tárgytalanná válik. [55] A fentiekre tekintettel az  Alkotmánybíróság az  utólagos normakontroll eljárást abban a  vonatkozásban, amely a  Korm. rendelet 29.  § (3)  bekezdésében szereplő „magyar állampolgárságú” személyre vonatkozó feltétel alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányult azon az alapon, hogy az az Alaptörvény 15. cikk (4) bekezdését sérti, megszüntette. [56] 5.3. Az  indítványozók álláspontja szerint a  Korm. rendelet támadott rendelkezései sértik az  Alaptörvény 38.  cikk (3)  bekezdését, amelynek értelmében „nemzeti vagyont csak törvényben meghatározott célból lehet átruházni, törvényben meghatározott kivételekkel az  értékarányosság követelményének figyelembevétele mellett.” Az  Alkotmánybíróság megállapította, hogy a  Korm. rendelet támadott rendelkezései a  kormányhivatalok igénybevételéről és az  árverések lebonyolításának technikai részletszabályairól szólnak. A  Korm. rendelet egyrészt egyetlen támadott rendelkezése sem tartalmaz diszpozíciót a  nemzeti vagyonba tartozó földrészletek átruházásának céljáról, másrészt tekintettel van az  értékarányosság követelményére. A  földrészlet kikiáltási ára ugyanis nem lehet kevesebb az értékbecslésben megállapított vagy egyéb módon kiszámított (a helyi átlagárakat legalább 10%-kal meghaladó) összegnél [ld. Korm. rendelet 32.  § (10)  bekezdés]. Azaz egyrészről a  Korm. rendelet támadott rendelkezései és az  átruházás célja között nem áll fenn tartalmi összefüggés, erre tekintettel alkotmányjogilag releváns összefüggés sem, másrészről a  Korm. rendelet figyelemmel van az  Alaptörvényben rögzített értékarányossági követelményre. [57] A fentiekre tekintettel az  Alkotmánybíróság az  indítvány azon elemét, amely a  Korm. rendelet támadott rendelkezéseinek alaptörvény-ellenességét azon az alapon állította, hogy azok ellentétesek az Alaptörvény 38. cikk (3) bekezdésével, elutasította. [58] 5.4. Az indítványozók állították a Korm. rendelet 29. § (3) bekezdése és az Nfatv. 18. § (2) bekezdése ellentétét arra tekintettel is, hogy a  Korm. rendelet 29.  § (3)  bekezdésében az „életvitelszerűség” (helyesen „élethivatásszerűség”) feltételként nem szerepel (helyette a  földműves szó található), az  Nfatv. érintett rendelkezésében azonban igen. Az  Alkotmánybíróság – az  indítvány tartalmának megfelelően – az  Nfatv. érintett rendelkezésében szereplő élethivatásszerűség fogalmára vonatkoztatta az  indítványi kérelmet, és azt ennek megfelelően vizsgálta. Ennek során az  Alkotmánybíróság megállapította, hogy az  élethivatásszerűség fogalmát az  Nfatv. nem határozza meg. Az  Nfatv. a „földműves” fogalmát sem határozza meg, azonban az  a  józan ész és a  szavak általánosan elfogadott jelentése, valamint a  szabályozási környezet alapján értelmezhető úgy, hogy megegyezik az „élethivatásszerűen mezőgazdasági tevékenységet folytató személy” fogalmával, azaz akképp, hogy a  földműves élethivatásszerűen mezőgazdasági tevékenységet folytató személy. A  kifejtett értelmezésre tekintettel az  indítványozók által állított ellentét a  két rendelkezés fogalomhasználata között nem áll fenn. Az  indítványozók ebben az  összefüggésben semmi mást nem sérelmeztek, csak a  Korm. rendelet 29.  § (3)  bekezdésében szereplő földműves és a  Nfatv. 18.  § (2)  bekezdésében szereplő „élethivatásszerűen mezőgazdasági tevékenységet folytató személy” fogalma közötti ellentétet. Erre tekintettel az  Alkotmánybíróság, az  indítvány azon elemét, amely a  Korm. rendelet 29.  § (3)  bekezdésének alaptörvény-ellenességét azon az  alapon állította, hogy abban nem szerepel Nfatv. 18.  § (2) bekezdésében rögzített, „élethivatásszerűségre” vonatkozó feltétel (helyette a „földműves” kifejezést használja), és ezáltal sérti az Alaptörvény 15. § (4) bekezdését, elutasította. [59] 6. Az  Alkotmánybíróság ezek után a  Korm. határozat támadott rendelkezéseinek Alaptörvénnyel való összhangját vizsgálta meg. Az  Alkotmánybíróság ezen körben az  indítvány három olyan elemét vizsgálta meg, amelyek érdemben felvetették az Alaptörvénnyel való összhang hiányát. [60] 6.1. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Korm. határozat 1. pont e), f ), i) és j) alpontjai és az Alaptörvény 38.  cikk (3)  bekezdése egymással nem állnak tartalmi összefüggésben, így alkotmányjogilag értékelhető összefüggés sem állhat fenn közöttük. A  Korm. határozat 1.  pont e), f ), i) és j)  alpontjai valamint aközött, hogy a  nemzeti vagyont csak törvényben meghatározott célból lehet átruházni, nincs tartalmi összefüggés, mert a Korm. rendelet fenti rendelkezései nem az átruházás célját rögzítik, hanem az átruházás technikai részletkérdéseit szabályozzák. [61] Erre tekintettel az  Alkotmánybíróság az  indítvány azon részét, amely a  Korm. határozat 1.  pont e), f ), i) és j)  alpontjai alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányult azon az  alapon, hogy azok az Alaptörvény 38. cikk (3) bekezdését sértik, elutasította. [62] 6.2. Az  Alkotmánybíróság megállapította továbbá, hogy a  Korm. határozat 1.  pont g) és h)  alpontjai nem sértik az Alaptörvény 38. cikk (3) bekezdését. A Korm. határozat 1. pont g) alpontja értelmében a földet a helyben kialakult piaci ár feletti értéken lehet megvásárolni, a  Korm. határozat 1.  pont h)  alpontja pedig kizárja a  kikiáltási ár alatti értékesítés lehetőségét. Ennek következtében Korm. határozat 1.  pont g) és h)  alpontjai kielégítik az  Alaptörvény 38.  cikk (3)  bekezdésének azon előírását, hogy a  nemzeti vagyon átruházása esetén az  értékarányosság követelményét figyelembe kell venni. Az  Alkotmánybíróság rögzíti azt is, hogy a  Korm. határozat 1.  pont g) és h)  alpontjai és az  Alaptörvény 38.  cikk (3)  bekezdésének azon fordulata között, hogy „[n]emzeti vagyont csak törvényben meghatározott célból lehet átruházni”, nincs tartalmi, így értékelhető alkotmányjogi összefüggés sem. [63] Az Alkotmánybíróság a  fentiekre tekintettel az  indítvány azon részét, amely a  Korm. határozat 1.  pont g) és h) alpontjai alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányult azon az alapon, hogy azok az Alaptörvény 38. cikk (3) bekezdését sértik, elutasította. [64] 6.3. A  Korm. határozat 1.  pont f )  alpontja vonatkozásában az  Alkotmánybíróság visszautal a  Korm. rendelettel kapcsolatban tett – fentebb részletesen kifejtett – érvekre, amely szerint a  kormányhivatalok közreműködői pozíciója az  árverések lebonyolítása során nem jelenti az  NFA hatáskörének a  kormányhivatalokra történő átruházását. Így a  Korm. határozat 1.  pont f )  alpontja, amely értelmében az  árveréseket a  kormányhivatalok bonyolítják le, az NFA-nak a Nfatv. 18. § (1) bekezdésében meghatározott hatáskörét nem érinti. A kormányhivatalok közreműködésének jogszabályi alapját az  Nfatv. 32.  § (1)  bekezdés b)  pontjában foglalt törvényi felhatalmazás alapján megalkotott Korm. rendelet adja. A  Korm. rendeletben a  jogalkotó jogszabályi szinten rendelkezett a  kormányhivataloknak az  árverések lebonyolításában való közreműködéséről, amelynek a  jelen indítvánnyal támadott rendelkezései az indokolás 5.1. pontjában kifejtettek szerint nem alaptörvény-ellenesek. [65] Erre tekintettel az  Alkotmánybíróság az  indítvány azon részét, amely a  Korm. határozat 1.  pont f )  alpontja alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányult azon az alapon, hogy az az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését és a T) cikk (1) bekezdését sérti, elutasította. [66] 6.4. Az Alkotmánybíróság a Korm. határozat 1. pont j) alpontja vonatkozásában az alábbiakat állapította meg. [67] Az Alkotmánybíróság észlelte, hogy a  „Földet a  gazdáknak!” Program keretében az  állami tulajdonú földek földművesek részére történő értékesítéséhez szükséges intézkedésekről szóló 1666/2015. (IX. 21.) Korm. határozat és az  MFB Földvásárlási Hitelprogram bevezetéséről szóló 1765/2015. (X. 16.) Korm. határozat módosításáról szóló 1792/2015. (XI. 10.) Korm. határozat 1.  pontja értelmében a  Korm. határozat 1.  pont j)  alpontja helyébe 2015. november 11-én a  következő rendelkezés lépett: „a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvény 18. § (1) bekezdés e) pontja szerinti helyben lakó földművesek a Nemzeti Földalapba tartozó földterületek értékesítése során földtulajdont vásárolhassanak.” [68] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a  Korm. határozat hatályos szövege a  korábban hatályos szöveggel csaknem megegyező, a  különbség köztük kizárólag annyi, hogy a  hatályos szöveg a  „magyar” kifejezést már nem tartalmazza. Ennek következtében az  érintett alpont már nem veti fel az  indítványozók által kifogásolt alkotmányossági problémát. [69] Az Alkotmánybíróság – az  Abtv. 41.  § (3)  bekezdésében foglalt kivétellel – a  hatályos normatív tartalommal bíró rendelkezések alkotmányosságát vizsgálja felül. Az  Abtv. 59.  §-a szerint „[a]z Alkotmánybíróság – ügyrendjében meghatározottak szerint – kivételesen a  nyilvánvalóan okafogyottá váló ügyek esetén az  előtte folyamatban lévő eljárást megszüntetheti.” Az  Alkotmánybíróság Ügyrendjének 67.  § (2)  bekezdés e)  pontja értelmében pedig ez  különösen akkor következik be, ha az  eljárás folytatására okot adó körülmény már nem áll fenn, illetve az indítvány egyéb okból tárgytalanná válik. [70] A fentiekre tekintettel az  Alkotmánybíróság az  utólagos normakontroll eljárást abban a  vonatkozásban, amely a Korm. határozat 1. pont j) alpontjában szereplő „magyar” kifejezés alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányult azon az alapon, hogy az az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését és az Alaptörvény T) cikk (1) bekezdését sérti, megszüntette. [71] 6.5. Az Alkotmánybíróság ezt követően a Korm. határozat 2. pontját az Alaptörvény 38. cikk (3) bekezdésével való összefüggésében vizsgálta meg. [72] A Korm. határozat 2.  pontja értelmében „[a]z állami tulajdonú földterületek értékesítéséből származó bevétel kizárólag Magyarország fejlesztésére és az  állami vagyon gyarapítására használható fel.” Az  Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a  Korm. határozat ezen pontja normatív, mert kötelező magatartási szabályt ír elő a  Kormány, illetve alárendelt szerve vonatkozásában. A jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Jat.) 23. § (1)  bekezdés b)  pontja alapján a  Kormány normatív határozatban azonban kizárólag szervezetét és működését, tevékenységét, valamint cselekvési programját szabályozhatja. Az  állami tulajdonú földterületek értékesítéséből származó bevétel felhasználásának meghatározása azonban nem tartozik a  Kormány szervezetét, működését, tevékenységét, vagy cselekvési programját érintő olyan normák közé, amelyről a  Kormány határozatban rendelkezhetne, mert az  Alaptörvény 38.  cikk (3)  bekezdése értelmében „[n]emzeti vagyont csak törvényben meghatározott célból lehet átruházni.” Az  Alaptörvény 38.  cikk (3)  bekezdése az  adott tárgykör (nemzeti vagyon átruházásának célja) vonatkozásában az  arra előírt jogforrási szint meghatározásával lényegében kivonta az  adott tárgykör szabályozását a  Kormány hatásköréből, hiszen a  nemzeti vagyon átruházásának céljáról sem kormányrendeletben, sem kormányhatározatban nem lehet rendelkezni. [73] Az Alkotmánybíróság azt is hangsúlyozza, hogy a  Korm. határozat 2.  pontjában megjelölt felhasználási cél nem tekinthető jogszabály rendelkezése megismétlésének. Ha a Korm. határozat 2. pontja jogszabályi rendelkezés puszta megismétlése lenne, a Jat. 24. § (1) bekezdése alapján törvényellenes lenne, de önmagában emiatt nem feltétlenül lenne alaptörvény-ellenes, és nem sértené az  Alaptörvény 38.  cikk (3)  bekezdését. Hiszen ebben az  esetben az  átruházás céljáról – az  Alaptörvény 38.  cikk (3)  bekezdésének megfelelően – törvényben határoztak volna, és csak arról lenne szó, hogy az így helyes jogforrási szinten meghatározott cél – törvényellenesen, de nem feltétlenül alaptörvény-ellenesen – megismétlésre került a  Korm. határozatban is. A  vizsgált indítvány kapcsán azonban nem ez az eset áll fenn. Az Nfatv. 28. §-a ugyanis a Korm. határozat 2. pontjában foglaltaktól eltérően rendelkezik a földrészletek hasznosításából származó bevételekről, amikor előírja, hogy azokat földvásárlásra, valamint az Nfatv. 15.  §-ában meghatározott földbirtok-politikai irányelvek megvalósítására kell fordítani. A  Korm. határozatban szereplő, „Magyarország fejlesztésére és az  állami vagyon gyarapítására” vonatkozó fordulat tágabb felhasználási kört határoz meg, mint amelyet az  Nfatv.-ben szereplő földvásárlási és földbirtok-politikai célok lehetővé tesznek, ennek következtében a  Korm. határozat 2.  pontja – legalábbis részben – magasabb szintű jogszabályi (törvényi) rendelkezéssel (az Nfatv. 28. §-ával) ellentétes. [74] A fentiek alapján a  Korm. határozat 2.  pontjában foglalt normatartalom a  normahierarchia nem megfelelő szintjén került meghatározásra, és nem tekinthető egy már megfelelő szintű jogszabályi rendelkezés puszta megismétlésének sem, így sérti az Alaptörvény 38. cikk (3) bekezdését. [75] A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította Korm. határozat 2. pontja alaptörvény-ellenességét, és azt jelen határozat Magyar Közlönyben történő közzétételét követő napjával megsemmisítette. [76] Mivel a  Korm. határozat 2.  pontja megsemmisítésre került, az  Alkotmánybíróság már nem vizsgálta az  indítvány azon elemét, hogy a  megsemmisített rendelkezés sérti-e az  Alaptörvény B)  cikk (1)  bekezdését, illetve a  T)  cikk (1) bekezdését. [77] 7. A határozat Magyar Közlönyben való közzététele az Abtv. 44. § (1) bekezdésének második mondatán alapul. Budapest, 2015. december 14. Dr. Lenkovics Barnabás s. k., az Alkotmánybíróság elnöke