Obsah (9)

Art. 2005Art. 35Art. 2003Art. 4Art. 133Art. 100Art. 6Art. 131Art. 177

3/2014. (I. 21.) AB határozata

adózás rendjéről szóló

1. XCII. törvény
2. §

adózás rendjéről szóló

1. XCII. törvény
2. július 10-től
3. december 31-ig hatályos
4. §

Alkotmánybíróság teljes ülése folyamatban lévő ügyben alkalmazandó jogszabályok alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló bírói kezdeményezések tárgyában – dr. Balsai István, dr. Bragyova András, dr. Kiss László, dr. Pokol Béla, dr. Salamon László és dr. Stumpf István alkotmánybírók párhuzamos indokolásával, valamint dr. Dienes-Oehm Egon, dr. Lenkovics Barnabás, dr. Szalay Péter és dr. Szívós Mária alkotmánybírók különvéleményével – meghozta a következő 1.

Alkotmánybíróság megállapítja, hogy

adózás rendjéről szóló

1. évi XCII. törvény
2. július 10-től
3. december 31-ig hatályos
4. §

a Kúria előtt a Gfv.IX.30.170/2008. szám alatt folyamatban lévő eljárásban nem alkalmazható. 2.

Alkotmánybíróság megállapítja, hogy

adózás rendjéről szóló

1. évi XCII. törvény
2. §

t megsemmisíti, így

a Szolnoki Járásbíróság előtt a 3.P.21.988/

1. és 3.P.21.921/
2. szám alatt folyamatban lévő eljárásokban nem alkalmazható.

adózás rendjéről szóló

1. évi XCII. törvény
2. §

Alkotmánybíróság megsemmisítésről szóló határozatának a hivatalos lapban való közzétételét követő napon veszti hatályát, és e naptól nem alkalmazható.

Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi. [1] 1.1. A Kúria (

indítvány benyújtásakor: Legfelsőbb Bíróság) tanácsa

előtte Gfv.IX.30.170/2008. szám alatt folyamatban lévő felülvizsgálati eljárásban

Alkotmánybíróságról szóló

1. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: korábbi Abtv.)
2. §

eljárás egyidejű felfüggesztésével – egyedi normakontroll eljárást kezdeményezett

Alkotmánybíróságnál.

indítványozó –

indítvány tartalma szerint – elsődlegesen

adózás rendjéről szóló

1. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.)
2. július 10-től
3. december 31-ig hatályos
4. §

alperes magánszemély beltagja volt egy utóbb felszámolás alá került adózó betéti társaságnak.

adóhatóság a felszámolás eljárás során a – betéti társasággal szemben fennálló, korábban jogerős határozattal megállapított, a felszámoló által besorolt és visszaigazolt – adókövetelését 2005. december 15-ei hatállyal a felperes Magyar Követeléskezelő Zrt.-re (a továbbiakban: MKK Zrt.) engedményezte, ám e követelés a felszámolási eljárásban nem nyert kielégítést. A felperes

engedményezett követelést

Art. 2005. július 10-től 2006. december 31-ig hatályos 35. §

elsőfokú bíróság helyt adott, ám a másodfokon eljáró Szolnoki Törvényszék (

ítélet meghozatalakor Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság)

elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta. A másodfokú bíróság döntését elsősorban – a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény (a továbbiakban: Alkotmány) 47. §

APEH által harmadik személy javára történt engedményezése esetén

adótartozás megfizetésének követeléséről szóló 2/2004. Polgári jogegységi határozatra (a továbbiakban: Pjh.) alapította. Ennek értelmében a felszámolási eljárás során hitelezői igényként bejelentett, a felszámoló által besorolt és visszaigazolt adókövetelésnek

APEH által harmadik személy javára történt engedményezése esetén a kötelezett tartozásaiért a rá vonatkozó anyagi jogi szabályok szerint helytállni köteles (mögöttesen felelős) személytől

engedményes polgári peres eljárásban nem követelheti

adótartozás megfizetését, mivel a mögöttesen felelős személy –

adó megfizetésére kötelező határozat hiányában – nem válik

ilyen tartozás kötelezettjévé. Mivel a konkrét esetben

adóhatóság nem hozott

Art. 35. §

APEH-nek a felszámolás alatt álló szervezetekkel szemben fennálló, a központi költségvetést,

elkülönített állami pénzalapokat, illetve a Nyugdíjbiztosítási és

Egészségbiztosítási Alapot megillető követeléseivel kapcsolatos engedményezési joga gyakorlására, valamint a követelések érvényesítésének intézményrendszerére vonatkozó jogszabályok módosításáról szóló

1. évi LVI. törvény (a továbbiakban: Módtv.)
2. és
3. §-ainak megalkotásával – éppen a Pjh.-ba foglalt értelmezés lerontása érdekében – kiegészítette és módosította

Art. 35

. §-át, ám – álláspontja szerint –

új rendelkezéseknek sem tulajdonítható olyan értelmezés, amely alapján

engedményes –

Art. 35. §

engedményezett adótartozást. [3] A jogerős ítélet ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmében a felperes jogszabálysértésként a Módtv.

1. és
2. §-ainak figyelmen kívül hagyását jelölte meg. Nézete szerint a Módtv. e rendelkezései lerontották a Pjh.-ba foglalt értelmezést, és
3. július 10-ét követően kifejezetten lehetővé tették, hogy

engedményes peres vagy nemperes eljárásban érvényesítse a mögöttes felelőssel szemben

adótartozást akkor is, ha

adóhatóság

alapügyben nem hozott

Art. 35. §

indítványozó kúriai tanács – részletesen utalva a Pjh. meghozatalának körülményeire – kifejtette, hogy

Art. 2005. július 10-től 2006. december 31-ig hatályos 35. §

Alkotmány 2. §

annak részét képező jogbiztonság), elvével, valamint a 70/A. §

egyenlő bánásmód Art.-be foglalt alapelvére,

indítványozó felsorolja

okat a jogokat, amelyeket

adó megfizetésére kötelezett személy gyakorolhat. Ilyen, kizárólag

adóigazgatási eljárásban gyakorolható jog a fizetési könnyítés kérése (a halasztás, részletfizetés engedélyezése),

adómérséklés lehetősége, a végrehajtási eljárásban

adó törlése. Utal továbbá arra is, hogy – főszabály szerint –

adóigazgatási eljárás költségei

államot terhelik,

Art.-nak speciális jogorvoslati rendszere van, és a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) XX. fejezete különös eljárási szabályokat tartalmaz a közigazgatási perekre. Ezzel szemben

Art. indítványozó által támadott 35. §

eljárás költségei a pervesztes felet terhelik és

eljárásban a Pp. általános szabályait alkalmazzák.

adó megfizetésére kötelezett (a mögöttes felelős) jogai attól függően alakulnak, hogy

adóhatóság

Art. szerinti eljárásban, saját maga polgári úton érvényesíti a követelést vagy – engedményezve a követelést – engedményes érvényesíti

t. [6] A jogállamiság részét képező jogbiztonság sérelmét látja

indítványozó tanács abban, hogy a támadott rendelkezés nem tesz eleget

előreláthatóság, egyértelműség, normavilágosság alkotmányi követelményeinek.

egyenlő bánásmód követelményének megsértését pedig abban látja, hogy a támadott szabály kellő súlyú alkotmányos indok nélkül különbözteti meg a mögöttes felelősöket attól függően, hogy

adótartozást velük szemben közigazgatási vagy polgári úton érvényesítik. [7] 1.4. A Kúria eljáró tanácsa a fentieken túlmenően –

Art. támadott rendelkezésével összefüggésben előadottak alapján – indítványozta

Art. hatályos 35. §

Art. egyedi normakontroll eljárás kezdeményezésekor hatályos 177/A. §-ával és a csődeljárásról és felszámolási eljárásról szóló

1. évi IL. törvény
2. §-ával összefüggésben – mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítása iránti kérelmet is előterjesztett, mivel e két rendelkezés között a jogbiztonság elvét sértő kollízió állt fenn. [8] 1.
3. A Kúria tanácsa indítványában

Alkotmány rendelkezésére hivatkozott,

onban

Alkotmány

1. december 31-én hatályát vesztette, és helyébe
2. január 1-jei hatállyal Magyarország Alaptörvénye (a továbbiakban: Alaptörvény) lépett.

Alkotmánybíróság

Alkotmánybíróságról szóló

1. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.)
2. §-ára és
3. §

indítványozót, hogy egészítse ki indítványait

zal, hogy a bírói kezdeményezéssel érintett jogszabály

Alaptörvény mely rendelkezéseit sérti és miért. [9] 1.6.

indítvány-kiegészítési felhívásra adott válaszában

eljárás kezdeményezője kizárólag

előtte folyó eljárásban még alkalmazandó,

Art. 2003. évi XCII. törvény 2005. július 10-től 2006. december 31-ig hatályos 35. §

eredeti indítványában kifejtett indokok miatt – a támadott rendelkezés ellentétes Magyarország Alaptörvénye XV. cikk

előtte folyamatban levő 3.P.21.988/

1. és 3.P.21.921/
2. számú eljárásokban –

ok egyidejű felfüggesztésével – a hatályos Art. 35. §

MKK Zrt. engedményesként érvényesít adótartozást

alperessel szemben.

alperes ebben

ügyben is egy felszámolási eljárás alá került betéti társaság beltagja.

adóhatóság a betéti társaság adótartozását a felszámolási eljárás során nem tudta érvényesíteni, és anélkül, hogy adóigazgatási eljárásban

Art. 35. §

adókövetelést engedményezéssel átruházta

MKK Zrt.-re. [12] 2.2.

indítványozó szerint a bíróságokra

Alkotmány 47. §

ért is, mert a jogegységi határozat jogi norma, továbbá

Art. hatályos szövegét – a kormányzati szervezetalakítással összefüggő törvénymódosításokról szóló 2006. évi CIX. törvény 85. §

egyedi normakontrollt kérő bíró szerint

Alkotmány 2. §

Art. támadott normája szerint – a mögöttes felelőssel szemben

adóhatóság nem hoz adókötelezettséget megállapító határozatot, mivel csak ilyen tartalmú határozattal válik

adókötelezettség alanyává. E rendelkezés nem csak a Pjh.-val ellentétes, hanem a Polgári törvénykönyvről szóló

1. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) és a Pp. számos rendelkezésével is. A perben alkalmazni rendelt korábbi Gt. és annak háttérjogszabálya [lásd a korábbi Gt.
2. §

állam és

adóalany (a mögöttes felelős) között vertikális jogviszony áll fenn, amelyre a kógens szabályozás, a visszterhesség, valamint

egyenértékűség hiánya a jellemző. [14] Utalva a Legfelsőbb Bíróság mögöttes felelősségről szóló 1/2007. Polgári jogegységi határozatára kifejti, hogy a mögöttes felelős helytállási kötelezettségét kiváltó feltétel (a behajthatatlanság) bekövetkezte nem változtatja meg a jogviszony jellegét, jogcímét (legyen

polgári jogi jellegű vagy adókövetelés),

csupán a mögöttes felelőssel szembeni érvényesíthetőség felé nyitja meg

utat.

adójogviszonyban mögöttes felelős személy esetében ennek

onban feltétele

Art. 35. §

t, hogy

adóhatóság, illetve engedményese polgári eljárásban érvényesítse

adókövetelést.

Art. 35. §

adókövetelés a polgári eljárásban nem érvényesíthető. Ebből következően – nézete szerint –

Art. 35. §

Art. hatályos szabályának megalkotásával, a Pjh. továbbra is alkalmazandó. Amellett, hogy

adókövetelések érvényesítésére vonatkozó szabályok megalkotásakor gazdaságossági, fiskális szempontokat is figyelembe vehet a jogalkotó, a jogbiztonság követelményét nem sértheti

által, hogy a jogalanyok jogaira, kötelezettségeire ellentétes szabályok vonatkoznak, ami nem jelenti

t, hogy

állam (valamely közhatalmi hatáskört gyakorló szerve polgári jogviszony alanyaként) ne érvényesíthetné polgári eljárásban

őt egyébként polgári jogi jogcím alapján megillető követelést (parkolási díj beszedése, engedményezése stb.). [16] 2.4. Ugyancsak a jogbiztonság elvét sérti

indítványozó szerint, hogy

Art. 35. §

Art. 4. §

eljárás kezdeményezője kifejti, hogy adóügyekben

adóhatóságnak elvonhatatlan joga van eljárni, és sem a támadott szabály, sem a Ptk. 7. §-a nem tekinthető olyan szabálynak, mint amely

adóhatósági hatáskört polgári bírósági hatáskörbe utalná. [17] 2.5.

Alkotmány 70/A. §

Art. hatályos 35. §

Art. 133–134.

§-ai szerinti ügyféli jogként fizetési könnyítést kérhet, addig –

adóhatóság diszkrecionális döntése szerint – engedményezett, polgári eljárásban érvényesített adókövetelés esetén ez a jog nem illeti meg, mivel a polgári bíróság nem rendelkezik

adókövetelés felett. [18] 2.6.

indítványozó szerint

Alkotmány 57. §

Art. 35. §

ügyfél-státuszhoz kapcsolódó jogokat gyakorolhatja. Míg adóügyekben ezeket a jogokat kétfokú közigazgatási eljárásban gyakorolhatja, majd

adóhatósági eljárást követően közigazgatási határozat felülvizsgálata iránti pert indíthat (beleértve a felülvizsgálat lehetőségét), addig a polgári eljárásban egyfokú rendes jogorvoslat áll rendelkezésére, és – vagyonjogi ügyként – csak meghatározott pertárgy-érték felett biztosított a felülvizsgálat joga. [19] 2.7. Kifejtette végül

indítványozó, hogy a Pjh. nem zárta ki, hogy

Art. 35. §

adóhatóság a követelést engedményezze. Ezt bizonyítják a Legfelsőbb Bíróság BH 2007.29., KGD 2007.123., KGD 2007.149., KGD 2008.179. számú eseti döntései is. [20] 2.8. Mivel a Szolnoki Járásbíróság bírája is

Alkotmány rendelkezéseire hivatkozott indítványában, amely

1. december 31-én hatályát vesztette, és helyébe
2. január 1-jei hatállyal

Alaptörvény lépett, ezért

Alkotmánybíróság

Abtv.

1. §-ára és
2. §

indítványozót, hogy egészítse ki indítványait

zal, hogy a bírói kezdeményezéssel érintett jogszabály

Alaptörvény mely rendelkezéseit sérti és miért. [21] 2.9.

indítvány-kiegészítési felhívásra adott válaszában

eljárás kezdeményezője –

eredeti indítványában kifejtett indokokra hivatkozva – kifejtette, hogy a jogállamiságból eredő követelmények tekintetében a támadott szabályozás

Alaptörvény B. cikk

Alaptörvény XV. cikk

indítvány tartalma szerint, mivel

indítványozó

igényérvényesítésre nyitva álló, különböző típusú bírósági eljárásokban gyakorolható jogok közötti eltérésre hivatkozott – a XXVIII. cikk

t is, hogy Pjh. kötelező ereje jelenleg

Alaptörvény 25. cikk

ok tárgyi összefüggése miatt –

Alkotmánybíróság

Abtv. 58. §

Ügyrend 34. §

Alkotmánybíróság megkereste

adópolitikáért felelős minisztert, és a bírói kezdeményezésekre észrevételt tett

MKK Zrt. jogi képviselője is. II. [24]

Alkotmánybíróság

eljárása során a következő jogszabályi rendelkezéseket vette figyelembe: [25] 1.

Alaptörvény érintett rendelkezései: „B) cikk

alapvető jogokat mindenkinek bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, fogyatékosság, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül biztosítja.” „XXIV. cikk

ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálja el.” [26] 2.

Art. 2005. július 10-től 2006. december 31-ig hatályos 35. §

adót

e törvényben vagy más törvényben meghatározott esedékességekor

köteles megfizetni, akit arra jogszabály kötelez. A levont adót, adóelőleget annak kell megfizetnie, aki

t levonta. A beszedett adót

adóbeszedésre kötelezett fizeti meg.

adózó

esedékes adót nem fizette meg és

t tőle nem lehet behajtani,

adó megfizetésére határozattal kötelezhető: a)

adózó örököse

örökrésze erejéig, több örökös esetében örökrészük arányában, b) a megajándékozott,

adózó által

adókötelezettsége keletkezését követően okirattal juttatott ajándék erejéig, kivéve, ha

ingyenes előnytől neki fel nem róható módon elesett, c)

adózó jogutódja, d) a 36. §-ban említett kezességet vállaló és

adótartozást átvállaló a jóváhagyott szerződésben foglalt adó tekintetében, e)

adóbevétel csökkentésével kapcsolatos bűncselekmény elkövetője

zal összefüggő adó tekintetében, f ) a gazdasági társaság, a közös név alatt működő polgári jogi társaság adótartozásáért a rájuk vonatkozó szabályok szerint a helytállni köteles tag, vezető tisztségviselő, illetve szervezet, a jogi személy felelősségvállalásával működő vállalkozó esetében a felelősségvállaló, továbbá

a személy, amely (aki) a vállalkozás kötelezettségeiért törvény alapján felel,

1. g)a társasház (társasüdülő, társasgarázs), építőközösség adótartozása tekintetében a tulajdonostársak,
2. h)a vagyontárgy minden tulajdonosa a közös tulajdont terhelő adó tekintetében,
3. i)a szülői felügyelet alatt álló kiskorú gyermek adótartozásáért – a munkakeresményéből eredő adótartozás kivételével – a szülői felügyeletet gyakorló szülő

általa kezelt vagyon erejéig.

e törvény

1. §-ával beillesztett
2. évi XCII. törvény
3. §

annak behajtására jogosult szervezet (APEH) általi engedményezésére e törvény hatálybalépését követően került sor.” [28] 4.

Art. jelenleg hatályos, releváns rendelkezései szerint: „35. §

adót

e törvényben vagy más törvényben meghatározott esedékességekor

köteles megfizetni, akit arra jogszabály kötelez. A levont adót, adóelőleget annak kell megfizetnie, aki

t levonta. A beszedett adót

adóbeszedésre kötelezett fizeti meg.

adózó

esedékes adót nem fizette meg és

t tőle nem lehet behajtani,

adó megfizetésére határozattal kötelezhető: a)

adózó örököse

örökrésze erejéig, több örökös esetében örökrészük arányában, b) a megajándékozott,

adózó által

adókötelezettsége keletkezését követően okirattal juttatott ajándék erejéig, kivéve, ha

ingyenes előnytől neki fel nem róható módon elesett, c)

adózó jogutódja, d) a 36. §-ban említett kezességet vállaló és

adótartozást átvállaló a jóváhagyott szerződésben foglalt adó tekintetében, valamint akinek a meg nem fizetett adóért való kezességét külön törvény írja elő, e)

adóbevétel csökkentésével kapcsolatos, valamint költségvetési csalás elkövetésével vagyoni hátrányt okozó bűncselekmény elkövetője

zal összefüggő adó tekintetében, f ) a gazdasági társaság, a közös név alatt működő polgári jogi társaság adótartozásáért a rájuk vonatkozó szabályok szerint a helytállni köteles tag, vezető tisztségviselő, illetve szervezet, a jogi személy felelősségvállalásával működő vállalkozó esetében a felelősségvállaló, továbbá

a személy, amely (aki) a vállalkozás kötelezettségeiért törvény alapján felel,

1. g)a társasház (társasüdülő, társasgarázs), építőközösség adótartozása tekintetében a tulajdonostársak,
2. h)a vagyontárgy minden tulajdonosa a közös tulajdont terhelő adó tekintetében,
3. i)a szülői felügyelet alatt álló kiskorú gyermek adótartozásáért – a munkakeresményéből eredő adótartozás kivételével – a szülői felügyeletet gyakorló szülő

általa kezelt vagyon erejéig, j) több munkáltató által létesített munkaviszony esetén,

e törvény szerint munkáltatónak nem minősülő, a munka törvénykönyvéről szóló törvény szerinti munkáltató a munkaviszonnyal összefüggő adó tekintetében, k) több munkáltató által létesített munkaviszonnyal összefüggő adó tekintetében

, aki

adófizetési kötelezettség keletkezésekor a munkaviszonyban a munka törvénykönyvéről szóló törvény szerint munkáltatóként vett részt, ha a j) pont alapján adófizetésre kötelezett

adót nem fizette meg, és

t tőle nem lehet behajtani.

zal, hogy engedményezett követelés esetén a követelés érvényesítésére kizárólag akkor kerülhet sor, ha a követelésnek a behajtására jogosult szervezet általi engedményezésére 2005. július 10-ét követően került sor.” „177/A. §

állami adóhatóság a felszámolás alatt álló szervezetekkel szemben fennálló, a központi költségvetést,

elkülönített állami pénzalapokat, a Nyugdíjbiztosítási és

Egészségbiztosítási Alapot megillető követeléseit

MKK Magyar Követeléskezelő Zártkörűen Működő Részvénytársaságra (a továbbiakban: MKK Zrt.) ruházhatja át (engedményezés).

e rendelkezés alapján engedményezett követelést

MKK Zrt. tovább engedményezheti.

engedményezés részletes feltételeit

állami adóhatóság és

MKK Zrt. által kötött megállapodás szabályozza.

engedményezésre a Ptk. 328–330. §-ai megfelelően alkalmazandóak. Nem engedményezhető olyan követelés, amely mögött jogszabályon, vagy kötelmi jogviszonyon alapulva a Magyar Állammal, annak intézményeivel vagy egyszemélyes társaságaival szemben követelés lenne érvényesíthető.” III. [29] A bírói kezdeményezések

alábbiak szerint megalapozottak. [30] 1.

Alkotmánybíróság elsőként

adótartozásért való mögöttes felelősségre irányadó eddigi gyakorlatát tekintette át.

Alkotmánybíróság 2/

1. (I. 23.) AB határozatában (a továbbiakban: Abh.1.) és 9/
2. (III. 6.) AB határozatában (a továbbiakban: Abh.2.) már vizsgálta

örökösök, illetve a gazdasági társaságok adótartozásáért helyt állni köteles tagok mögöttes felelősségi kötelezettségéről szóló,

Art. 35. §

idézett döntések Magyarország Alaptörvényének negyedik módosítása (2013. március 25.; a továbbiakban: negyedik módosítás) hatálybalépését megelőzően,

Alkotmány hatálya alatt kialakított értelmezési gyakorlatot figyelembe véve és fenntartva születtek, állást kellett foglalni abban a kérdésben, hogy rendelkezik-e kötőerővel

Abh.1. és

Abh.2. (van-e akadálya alkalmazásuknak). [32] „

Alaptörvény hatálybalépését követően

Alkotmánybíróság a korábbi alkotmányon alapuló határozatai tekintetében kimondta, hogy

újabb ügyekben felhasználhatja

Alaptörvény hatálybalépése előtt hozott határozataiban szereplő érveket, ha »

Alaptörvény konkrét –

előző Alkotmányban foglaltakkal

onos vagy hasonló tartalmú – rendelkezései és értelmezési szabályai alapján ez lehetséges.« {22/2012. (V. 11.) AB határozat, Indokolás [40]}. A korábbi Alkotmányon alapuló határozatokban kifejtett elvi jellegű megállapítások felhasználása tehát megkívánta

előző Alkotmány és

Alaptörvény megfelelő szabályainak tartalmi összevetését és mérlegelését

Alaptörvény értelmezési szabályaira is tekintettel. [33]

Alaptörvény negyedik módosítása következtében – a Záró és vegyes rendelkezések 5. pontja alapján –

onban

Alkotmánybíróságnak ezen összevetés eredményeképpen

Alaptörvény hatálybalépése előtt meghozott határozataiban foglalt érvek felhasználását kellő részletességgel indokolni kell. A korábbi alkotmánybírósági döntésben megjelenő jogelvek figyelmen kívül hagyása ugyanakkor

előző Alkotmány és

Alaptörvény egyes rendelkezései tartalmi egyezősége esetén is lehetségessé vált, a szabályozás változása a felvetett alkotmányjogi probléma újraértékelését hordozhatja. [34] A hazai és európai alkotmányjogi fejlődés eddig megtett útja,

alkotmányjog szabályszerűségei szükségképpeni hatással vannak

Alaptörvény értelmezésére is.

Alkotmánybíróság

újabb ügyekben vizsgálandó alkotmányjogi kérdések kapcsán felhasználhatja a korábbi határozataiban kidolgozott érveket, jogelveket és alkotmányossági összefüggéseket, ha

Alaptörvény adott szakaszának

Alkotmánnyal fennálló tartalmi egyezése,

Alaptörvény egészét illető kontextuális egyezősége,

Alaptörvény értelmezési szabályainak figyelembevétele és a konkrét ügy alapján a megállapítások alkalmazhatóságának nincs akadálya, és szükségesnek mutatkozik

oknak a meghozandó döntése indokolásába történő beillesztése. [35]

Alkotmánybíróság – a fenti feltételek vizsgálata mellett – a hatályát vesztett alkotmánybírósági határozat forrásként megjelölésével, a lényegi,

adott ügyben felmerülő alkotmányossági kérdés eldöntéséhez szükséges mértékű és terjedelmű tartalmi vagy szövegszerű megjelenítéssel hivatkozhatja vagy idézheti a korábbi határozataiban kidolgozott érveket, jogelveket.

indokolásnak és alkotmányjogi forrásainak ugyanis a demokratikus jogállamban mindenki számára megismerhetőnek, ellenőrizhetőnek kell lennie, a jogbiztonság igénye

, hogy a döntési megfontolások átláthatóak, követhetőek legyenek. A nyilvános érvelés a döntés indoklásának létalapja. [36] A korábbi határozatokban kifejtett érvek felhasználhatóságát

Alkotmánybíróság mindig esetről esetre, a konkrét ügy kontextusában vizsgálja.” {először a 13/2013. (VI. 17.) AB határozatban, Indokolás [30–34]}. [37] Figyelemmel arra, hogy

Alkotmány 2. §

Alkotmány 57. §

Alaptörvény B) cikk

Alaptörvény egyik értelmezési szabálya sem akadálya

alkalmazhatóságnak, ezért

Alkotmánybíróság – a támadott szabályoknak

Alaptörvénnyel való összhangjának vizsgálatakor – a jelen ügyben irányadónak tekintette

Abh.1.-ben és Abh.2.-ben foglalt megállapításokat. [38] 2.

Abh.

1. rendelkező részének
2. pontja szerint „[a]z adózás rendjéről szóló
3. évi XCII. törvény
4. §

Alaptörvény B) cikk

adó megfizetésére örökösként kötelezett személy a vele szemben indult eljárásban hozott külön határozat ellen jogorvoslattal élhessen, és ennek keretében vitathassa

Art. 35. §

Abh.1. indokolása szerint

Art. örökösökre vonatkozó mögöttes felelősségi konstrukciója két feltétel együttes teljesülése esetén áll összhangban

Alaptörvénybe foglalt jogorvoslathoz való joggal. Egyrészt a szabályozás olyan megfizetésre kötelezést tehet lehetővé, amely eredetileg nem a megfizetésre kötelezettekkel szemben keletkezett, de a kapcsolatuk jellegéből adódóan megfizetésre kötelezésüknek ésszerű indoka van, másrészt a kötelezés előfeltétele jogerős közigazgatási vagy bírói döntés, amely olyan eljárásban keletkezett, ahol

eredetileg kötelezett személy élt vagy élhetett volna jogorvoslati jogával. (Indokolás [42]). [39] 3. A fentieket figyelembe véve

Abh.2. elsősorban

t vizsgálta, hogy

Art. 35. §

eredetileg kötelezett személy élt vagy élhetett volna

adótartozás jogalapjának és összegszerűségének vitatására is kiterjedő jogorvoslati jogával. A támadott norma kúriai értelmezési gyakorlatának vizsgálata alapján

Art. vizsgált szabálya kielégítette

Abh.1.

on követelményét, miszerint

Art. 35. §

ezt megelőző közigazgatási vagy peres eljárás eredményeként keletkezett, jogerős és végrehajtható hatósági vagy bírói döntés. Ez

Art. 35. §

adózó gazdasági társaság vonatkozásában behajthatatlan adótartozást megállapító jogerős döntést feltételez. (Indokolás [42]). [40] A kúriai gyakorlat alapján ugyanakkor

t is megállapította

Abh.2., hogy

adó megfizetéséért helytállási kötelezettséggel tartozó gazdasági társasági tag

őt megillető jogorvoslati eljárás keretében nem vitathatta

adózó gazdasági társaság terhére jogerősen előírt adókülönbözet jogszerűségét (jogalapját és összegszerűségét), mint ahogy nem gyakorolhatta

adózót megillető önellenőrzési, beszámítási jogot sem. A kizárólag

Art.-n alapuló rendesbírói magyarázat alapján e jogokkal, továbbá

Art. 100. §

adózót megillető jogosultságokkal (iratbetekintés, felvilágosítás-kérés, észrevétel és bizonyítási indítvány tétele)

ért nem élhetett

adó megfizetésére kötelezett személy, mint

adózó, mivel vonatkozásában

adóigazgatási eljárás első szakaszának minősülő ellenőrzési eljárás hiányzik. A mögöttes felelős csak

Art. 35. §

elévülésre, a követelés behajthatatlanságára, a mögöttes felelősség hiányára, továbbá vitathatta annak tartalmát, terjedelmét. (Indokolás [25]). [41]

Abh.2.-ben – részben megkülönböztetve

ügyet

Abh.1.-ben elbírált esettől – arra a kérdésre kellett válaszolni

Alkotmánybíróságnak, hogy a gazdasági társaság felszámolása során indult adóhatósági ellenőrzési eljárásban

adózó gazdasági társaság adótartozása tárgyában hozott döntés lehet-e olyan,

adó megfizetésére gazdasági társaság helytállni köteles tagjaként kötelezett személy jogát vagy jogos érdekét érintő érdemi határozat, amely ellen a jogorvoslathoz való jogot biztosítani kell. [42]

Abh.2. szerint

Art. 35. §

váltja ki (

által válik érvényesíthetővé), a gazdasági társaság helytállni köteles tagja pedig

által válik eredetileg kötelezetté, hogy a gazdasági társaság felszámolása alatt végzett adóellenőrzés eredményeként hozott, utólagos adómegállapítás tárgyában kiadott jogerős hatósági vagy bírósági határozat olyan adótartozást állapít meg, amely a gazdasági társaság helytállni köteles tagja tagsági jogviszonya alatt jött létre és behajthatatlan a gazdasági társaság vagyonából. Mivel a mögöttes felelősség beállta a gazdasági társaság helytállni köteles tagjának vagyoni viszonyaira jelentős hatással van,

Alaptörvény XIII. cikk

Alaptörvény XXVIII. cikk

Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy ezekben

eljárásokban a mögöttes felelős is

Art. 6. §

okat a jogokat, amelyek lehetővé teszik

adótartozás jogalapjának és összegszerűségének vitatását. Ebből következően

Abh.2. –

Alaptörvény B) cikk

adó megfizetésére gazdasági társaság helytállni köteles tagjaként kötelezett személynek lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a gazdasági társaság felszámolása során indult adóhatósági ellenőrzési eljárásban gyakorolhassa

adózót megillető

on,

Art. 6. §

Alkotmánybíróság először

t vizsgálta, hogy

Art. adótartozás engedményezését – adó megfizetésére kötelező határozat nélkül – lehetővé tevő

1. július 10-től
2. december 31-ig, illetve jelenleg hatályos
3. §

Alaptörvény XV. cikk

indítványozók

egyenlő bánásmód követelményének megsértését abban látják, hogy a támadott szabályok kellő súlyú alkotmányos indok nélkül különböztetik meg

adótartozásért helytállni köteles mögöttes felelősöket attól függően, hogy

adótartozást velük szemben közigazgatási vagy polgári úton érvényesítik. [46]

Alkotmánybíróság a 42/2012. (XII. 20.) AB határozatban

Alkotmány és Alaptörvény irányadó rendelkezéseinek összevetése alapján megállapította, hogy

Alaptörvény XV. cikke változatlan tartalommal fenntartja

egyenlőség általános, a jogrendszer egészére, nem csak

alapjogokra kiterjedő követelményét és a hátrányos megkülönböztetés tilalmát. Ezért

általános egyenlőségi szabály alkalmazásának dogmatikájában változtatás nem indokolt,

Alkotmánybíróság

általános egyenlőségi szabállyal kapcsolatos eddigi gyakorlatát továbbra is irányadónak tekintette (Indokolás [22–27]). Mivel

Alaptörvény negyedik módosítását követően hozott 23/2013. (IX. 25.) AB határozat fenntartotta ezt

álláspontot (Indokolás [87]), ezért

általános egyenlőségi szabály és a hátrányos megkülönböztetés tilalma kapcsán nincs szükség a 13/2013. (VI. 17.) AB határozat szerinti vizsgálatra. [47] 3.1.

Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint

onos szabályozási körbe vont jogalanyok közötti olyan alkotmányos indok nélkül tett megkülönböztetés tilos, amelynek következtében egyes jogalanyok hátrányos helyzetbe kerülnek. Nem tekinthető viszont hátrányos megkülönböztetésnek, ha a jogi szabályozás különböző tulajdonságokkal bíró alanyi körre eltérő rendelkezéseket állapít meg, mert alkotmányellenes megkülönböztetés csak összehasonlítható –

onos csoportba tartozó – személyi körben lehetséges {lásd például: 3062/

1. (VII. 26.) AB határozat, Indokolás [168]}. [48] 3.
2. A hátrányos megkülönböztetés vizsgálatánál tehát

első eldöntendő kérdés, hogy

adott szabályozás tekintetében állított megkülönböztetés egymással összehasonlítható (homogén csoportba tartozó) alanyi körre vonatkozik-e.

Alkotmánybíróság szerint a jelen ügyben homogén csoportot

Art. 35. §

adókövetelés érvényesítésére közigazgatási (adóigazgatási) eljárásban vagy –

engedményezést követően – polgári úton kerül sor. [49] 3.3. A támadott szabályok tehát

által tesznek különbséget

adó megfizetésére kötelezett mögöttesen felelős személyek között, vagyis

adó megfizetésére kötelezettek jogai

adókövetelés érvényesítése során attól függően alakulnak, hogy

adóhatóság

Art. szerinti eljárásban érvényesíti-e

adókövetelést, vagy

MKK Zrt.-re engedményezve a követelést

engedményes polgári úton érvényesíti-e

t. [50] 3.4.

indítványozók szerint vannak olyan,

ügyfél-státuszhoz tapadó jogok, amelyeket

adó megfizetésére kötelezett személy kizárólag

adóigazgatási eljárásban gyakorolhat, adó megfizetésére kötelező határozat nélkül megvalósult engedményezés esetén nem. Ilyen jog a fizetési könnyítés kérése (a halasztás, részletfizetés engedélyezése),

adómérséklés lehetősége vagy a végrehajtási eljárásban

adó törlése. Ezen túlmenően – főszabály szerint –

adóigazgatási eljárás költségei

államot terhelik. [51] 3.5. Nézetük szerint lényeges különbség

is, hogy

Art.-nak speciális jogorvoslati rendszere van, és a Pp. XX. fejezete különös eljárási szabályokat tartalmaz a közigazgatási perekre. [52] Így

adótartozásért fennálló felelősség kérdésében döntő fórumrendszer is eltérő ezekben

esetekben. Míg adóügyekben a mögöttes felelős ezeket a jogokat kétfokú közigazgatási eljárásban érvényesítheti, majd

adóhatósági eljárást követően közigazgatási határozat felülvizsgálata iránti pert indíthat, addig a másik esetben

általános szabályok szerint lefolytatandó polgári eljárásokban egyfokú rendes jogorvoslat is rendelkezésre áll. Mindkét pertípusnál, a hatályos szabályok szerint, korlátozott lehet a felülvizsgálat joga. [53] A Pp. 22. §

ügy különös bonyolultsága indokolja, közigazgatási perekben már elsőfokon érvényesülhet a társasbíráskodás elve,

adott közigazgatási perben három hivatásos bíró járhat el. [54] 3.6.

Alkotmánybíróság gyakorlata alapján a különbségtétel

onban nem csak a fent említett jogok tekintetében áll fenn.

Abh.1. és

Abh.2. ugyanis a jogállamiság-klauzulából és a jogorvoslathoz való jogból következően alkotmányos követelményként előírta, hogy egyes,

Art. szerinti ügyféli jogokat

adó megfizetéséért helytállási kötelezettséggel tartozó

örökösök [lásd

Art. 131. §

Art. 6. §

Alkotmánybíróság

t vizsgálta, hogy a megkülönböztetésnek van-e alkotmányos alapja. [56] A diszkrimináció tilalma és

általános egyenlőségi szabály önálló tilalom, illetve alapjog, de nem önmagában alkalmazandó szabály, mivel – amellett, hogy hárompólusú jogviszonyt feltételez – csak valamely norma által biztosított joggal vagy előírt kötelezettséggel, illetve egyedi intézkedéssel összefüggésben értelmezhetők

abból eredő követelmények.

Alkotmánybíróság gyakorlatában – a normakontrollra irányuló eljárásokban – a megkülönböztetés indokoltságának eldöntéséhez alkalmazott alkotmányos mérce elsősorban attól függ, hogy a megkülönböztetést tartalmazó szabály

Alaptörvény által biztosított alapjogok vagy a jogrendszer alacsonyabb szintű normája által biztosított jogok tekintetében valósítanak meg különbségtételt. Míg

előbbi esetben

alapjog-korlátozás szigorú –

Alaptörvény I. cikk

utóbbi esetben

ésszerűségi tesztet kell alkalmazni [30/1997. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997, 130, 139–140.]. {Más

irányadó teszt abban, a jelenlegi ügytől eltérő esetben, ha

egyén „megváltoztathatatlan – saját elhatározásától nem függő, többnyire eleve adott – tulajdonságain alapuló” megkülönböztetésről van szó. Lásd a 42/

1. (XII. 20.) AB határozatot, Indokolás [41]}. [57] 4.
2. A támadott szabályok mindkét mérce alkalmazását szükségessé teszik: ezek egyrészt a jelen határozat Indokolásának [49] bekezdésében felsorolt jogok

Art.-ből következő ügyféli jogokat érintik, másrészt a jelen határozat Indokolásának [50]–[53] bekezdéseiben felsorolt jogok tekintetében, mivel ez utóbbi körben a jogorvoslathoz való jogot (vagy ezen alapjog gyakorlásának előfeltételéül szolgáló jogokat), illetve

Alaptörvény XXVIII. cikke

zal igazolható, hogy

adótartozás érvényesítéséül szolgáló közigazgatási, illetve bírósági fórumrendszert nem előre meghatározott, nyilvános törvényi szabályok jelölik ki, hanem

aszerint alakul, hogy

adóhatóság –

Alaptörvény XXIV. cikk

indokolási kötelezettségével ellentétesen – nyilvánosságot, valamint normatív mércét nélkülöző diszkrecionális döntésével engedményezi-e

adótartozást vagy sem. [58] Bár a támadott szabályok kifejezetten nem zárják ki a fenti alapjogok, illetve törvényen alapuló ügyféli jogok gyakorlását, de

által, hogy

adóhatóság diszkrecionális hatáskörébe utalják

adókövetelés érvényesítésének módját (adóigazgatási eljárásban történő vagy

engedményezést követő polgári úton történő igényérvényesítés), a vizsgált normák mégis korlátozzák a mögöttes felelősök fenti alapjogait, illetve Art.-n alapuló ügyféli jogait. [59] A tisztességes eljáráshoz való alapjoggal összefüggésben

Alkotmánybíróság ismételten hangsúlyozza, hogy a tisztességes eljárás követelménye olyan minőség, amelyet

eljárás egészének és körülményeinek figyelembevételével lehet megítélni [6/1998. (III. 11.) AB határozat, ABH 1998, 91, 95.].

Alkotmánybíróság több esetben kiemelte, hogy a tisztességes eljáráshoz való joggal szemben nem létezik mérlegelhető más alapvető jog, vagy alkotmányos cél, mert már maga is mérlegelés eredménye [lásd például: 14/2002. (III. 20.) AB határozat, ABH 2002, 101, 108.; 14/2004. (V. 7.) AB határozat, ABH 2004, 241, 256.].

Alkotmánybíróság gyakorlata szerint egyes részletek hiánya ellenére éppúgy, mint

összes részletszabály betartása mellett lehet

eljárás méltánytalan vagy igazságtalan, avagy nem tisztességes [6/1998. (III. 11.) AB határozat, ABH 1998, 91, 95.]. [60] 5.

Alkotmánybíróság megítélése szerint a támadott szabályok sem a szükségességi-arányossági, sem

ésszerűségi teszt követelményeinek nem tesznek eleget. [61] 5.1.

Alaptörvény I. cikk

Alkotmánybíróság gyakorlatában kimunkált szükségességiarányossági teszt alapján

Alaptörvényben biztosított jogorvoslathoz való jogot és a tisztességes eljáráshoz való jog részét képező törvényes bíróhoz való jogot érintő korlátozás akkor felel meg

Alaptörvénynek, ha másik alapvető jog vagy szabadság védelme vagy érvényesülése, illetve egyéb alkotmányos érték védelme más módon nem érhető el, tehát a korlátozás feltétlenül (vagyis elkerülhetetlenül) szükséges valamely alapvető jog érvényesülése vagy alkotmányos érték védelme érdekében.

alapjog korlátozásának alkotmányosságához ezen túlmenően szükséges

is, hogy a korlátozás megfeleljen

arányosság követelményeinek:

elérni kívánt cél fontossága és

ennek érdekében okozott alapjog-sérelem súlya megfelelő arányban legyenek egymással. A jogalkotó a korlátozás során köteles

adott cél elérésére alkalmas legenyhébb eszközt alkalmazni, és nem szabad érintenie

alapjog lényeges tartalmát (v.ö.: 879/B/1992. AB határozat, ABH 1996, 397, 401.). [62]

Alkotmánybíróság megítélése szerint a támadott szabályok annyiban védenek alkotmányos értéket, hogy

állam működéséhez nélkülözhetetlen adók behajtását könnyítik meg, teszik költséghatékonyabbá (lásd a Módtv.-javaslathoz fűzött miniszteri indokolást). Ugyanakkor nem állapítható meg

, hogy a korlátozás feltétlenül, elkerülhetetlenül szükséges

adóbehajtáshoz fűződő alkotmányos érték védelme érdekében, mivel

adóhatóság számos olyan közhatalmi, hatósági hatáskörrel rendelkezik, amelyek már

adóengedményezés intézményének bevezetése előtt is lehetővé tették és jelenleg is lehetővé teszik

adókövetelések érvényesítését. Amennyiben a korlátozás elkerülhetetlenségét elismerné

Alkotmánybíróság, akkor

t is jelentené, hogy

adóigazgatási eljárás rendszere képtelen betölteni funkcióját. [63] 5.2.

alapjognak nem minősülő, kizárólag Art.-n alapuló ügyféli jogok vonatkozásában

Alkotmánybíróság

t vizsgálta, hogy a megkülönböztetést eredményező (a joggyakorlást korlátozó) szabályok eleget tesznek-e

ésszerűségi tesztnek. [64] Ez alapján akkor alaptörvény-ellenes a megkülönböztetés, ha a megkülönböztetésnek nincs tárgyilagos mérlegelés szerinti ésszerű indoka, vagyis önkényes.

önkényes, ésszerű indok nélküli megkülönböztetés – végső soron –

emberi méltóság alapjogát sérti, mert ilyen esetben a jogalkotó bizonyosan nem kezelte

érintetteket

onos méltóságú személyként, s nem értékelte mindegyikük szempontjait

onos körültekintéssel, figyelemmel és méltányossággal. [65]

Alkotmánybíróság álláspontja szerint a megkülönböztetésnek nincs tárgyilagos mérlegelés szerinti ésszerű indoka. [66]

adóhatóság ugyanis – a közhatalom-gyakorlásra irányadó, fent említett általános és

Alaptörvényből is fakadó indokolási kötelezettséggel ellentétesen – semmilyen normatív szemponthoz nincs kötve akkor, amikor arról dönt, hogy

adott adókövetelésből származó bevételhez vagy annak egy részéhez adóigazgatási eljárásban vagy

adótartozás engedményezése útján jut hozzá. Objektív okok hiányában a mögöttes felelősöket megillető, Art.-n alapuló ügyféli jogok gyakorlása teljesen esetlegessé válik, így a mögöttesen felelős személyek közötti osztályozásra, különbségtételre lehetőséget adó szabályozás önkényes. [67] Megjegyzi

Alkotmánybíróság, hogy a fenti következtetéseket

sem befolyásolná érdemben –

igénybe vehető eltérő jogorvoslati fórumrendszerben rendelkezésre eltérő jogorvoslati eszközök miatt (lásd a polgári és közigazgatási jogorvoslati eszközök különbözőségét) –, ha

adóhatóság –

indítványozók által is hiányolt – adó megfizetésére kötelező határozatot hozna vagy hozott volna, mivel önmagában

sem biztosítaná megkülönböztetés-mentesen

adó megfizetésére kötelezett mögöttes felelősök számára

érintett alapjogok, illetve Art.-n alapuló ügyféli jogok gyakorlását. [68] 6. A jelen ügy eldöntése szempontjából kiemelkedő jelentősége van annak is, hogy a törvényalkotó

adótartozás engedményezésének lehetőségével a végrehajtó hatalom alá tartozó adóhatóságnak biztosított olyan hatáskört, amely – a korábbi szabályozás alapján – más állami szerv vagy magánjogi jogalany, a hatályos szabályozás szerint pedig elsődlegesen

állami tulajdonban álló MKK Zrt. (lásd a Magyar Fejlesztési Bank Részvénytársaságról szóló 2001. évi XX. törvény 2. számú mellékletét és

Art. 177/A.

§-át) hatalmazta fel olyan tevékenység végzésére (

adótartozásból eredő követelés érvényesítésére), amely tradicionálisan

állami szuverenitás részét képező közhatalmi tevékenység. A törvényhozó a sajátosan közhatalmi feladat körébe tartozó tevékenységet magánosította, privatizálta úgy, hogy a szabályozás lehetőséget ad egyes alapjogok, valamint

Art.-n alapuló egyes ügyféli jogok alaptörvény-ellenes korlátozására. Mind a korábbi, mind a hatályos szabályozás alapján ez egyben

zal a következménnyel is járt, hogy a támadott normák

állami „forum-shoppingnak” (a legkedvezőbb jog kiválasztásának) a lehetőségét is megteremtették, miközben

onos ténybeli alapból származó ügyek más jog alapján történő megítélése a jogállamiság és

egyenlő bánásmód követelményével is ellentétes. [69] Mivel a magánszereplőkre delegált (a szakirodalmi megfogalmazás szerint: „kiszervezett”, „privatizált”) közhatalomgyakorlás számos esetben a csekélyebb érdekérvényesítési képességgel rendelkező emberek magánszféráját veszélyezteti, illetve

alapjogok gyakorlását fenyegeti – ezáltal a politikai közösség kohézióját és

állam hatékony működését gyengíti –, ezért

Alkotmánybíróságnak minden hasonló esetben szigorúan kell vizsgálnia, hogy a közhatalom magánosítása

alkotmányosság keretein belül maradt-e. [70] A fentiek alapján

Alkotmánybíróság megállapította, hogy a támadott normák

Alaptörvény XV. cikk

Art. támadott szabályozása – hiszen

indítványozó

igényérvényesítésre nyitva álló, különböző ügytípusokat eldöntő bírósági eljárásokban gyakorolható alanyi jogok közötti eltérésre is hivatkozott. [72] 2.

Alkotmánybíróság mindenekelőtt leszögezi, hogy a tisztességes eljáráshoz való alapjog gyakorlásának alapvető alkotmányossági előfeltétele, hogy mind a tág értelemben vett közigazgatási (különösen a hatósági), mind a bírósági útra tartozó ügyek köréről és

elintézésükre vonatkozó szabályokról előre, nyilvánosan megismerhető és megfelelő jogforrási szintű normákban rendelkezzen a jogalkotó. [73]

Alkotmánybíróság eddigi következetes,

Alaptörvény hatálybalépését is követően fenntartott gyakorlata alapján (lásd

Indokolás [45]–[46]) a tisztességes eljárás követelménye olyan minőség, amelyet

eljárás egészének és körülményeinek figyelembevételével lehet megítélni [6/

1. (III. 11.) AB határozat, ABH 1998, 91, 95.]. A testület számos esetben mutatott rá arra, hogy a tisztességes eljáráshoz való joggal szemben nem létezik mérlegelhető más alapvető jog, vagy alkotmányos cél, mert már maga is mérlegelés eredménye [14/
2. (III. 20.) AB határozat, ABH 2002, 101, 108.; 15/
3. (III. 29.) AB határozat, ABH 2002, 116, 118–120.; 35/
4. (VII. 19.) AB határozat, ABH 2002, 199, 211.; 14/
5. (V. 7.) AB határozat, ABH 2004, 241, 256.].

Alkotmánybíróság gyakorlata szerint egyes részletek hiánya ellenére éppúgy, mint

összes részletszabály betartása mellett lehet

eljárás méltánytalan vagy igazságtalan, avagy nem tisztességes [6/

1. (III. 11.) AB határozat, ABH 1998, 91, 95.]. [74]
2. A jelen esetben a támadott szabályok a következők miatt nem elégítik ki a tisztességes eljáráshoz való alapjog Alaptörvény XXIV. cikk

Alkotmánybíróság számos esetben hangsúlyozta, hogy a nyilvános mérlegelési szempontok nélküli, úgynevezett erős értelemben vett mérlegelési jogkör közhatalmi (állami) szerveknek való biztosítása nem egyeztethető össze

alkotmányosság követelményeivel {legutóbb lásd a 6/

1. (III. 1.) AB határozatot, Indokolás [147]; ugyancsak a 36/
2. (XII. 5.) AB határozat, Indokolás [32]–[34]}. [76] Figyelemmel arra, hogy nincs törvényi szintű garancia arra, hogy egyazon alanyt terhelő (egyazon adótartozás megfizetésére kötelezett személy) különböző típusú adótartozásai milyen eljárásban kerülnek érvényesítésre (pl. a társadalombiztosítási köztartozás polgári, míg a személyi jövedelemadó tartozás közigazgatási úton kerül behajtásra), így

adóhatóság (illetve –

„engedményezést” követően –

MKK Zrt.) teljes, és mérlegelés nélküli diszkrecionális döntésén múlik

, hogy először a közigazgatási eljárásban ügyféli, majd a közigazgatási perben alperesi jogokat gyakorolhat

adó megfizetésére kötelezett, esetleg csak a polgári eljárásban egyfokú rendes jogorvoslat mellett és korlátozott mértékben vitathatja alperesként –

Abh.2. közzététele óta – a köztartozás jogalapját és összegszerűségét. [77] A fentiek miatt a támadott normák ellentétesek

Alaptörvény XXIV. cikk

Alkotmánybíróság

Alaptörvény XV. cikk

ok kizárásáról, a bírói kezdeményezésekbe foglalt további alkotmányossági kifogások megalapozottságát nem vizsgálta. [79] A határozat Magyar Közlönyben való közzététele

Abtv. 44. §

Alkotmánybíróság elnöke