23/2015. (VII. 7.) AB határozata a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáró

23/2015. (VII. 7.) AB határozata a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. CCVI. törvény egyes rendelkezéseinek, továbbá az egyházi elismerésről és az egyházi jogi személyek jogállásának és működésének sajátos szabályairól szóló 295/2013. (VII. 29.) Korm. rendelet egyes rendelkezéseinek nemzetközi szerződésbe ütközéséről és folyamatban lévő ügyben történő alkalmazásának kizárásáról. Az Alkotmánybíróság teljes ülése jogszabály alaptörvény-ellenességének megállaítására irányuló eljárás iránti bírói kezdeményezés tárgyában – dr. Balsai István, dr. Dienes-Oehm Egon, dr. Juhász Imre, dr. Salamon László, dr. Szívós Mária és dr. Varga Zs. András alkotmánybírók különvéleményével – meghozta a következő 1. Az  Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a  lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az  egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011.  évi CCVI.  törvény 14.  § c)  pont ca) és cb)  alpontja, valamint 14/A.  § (1)–(3)  bekezdése, továbbá az  egyházi elismerésről és az  egyházi jogi személyek jogállásának és működésének sajátos szabályairól szóló 295/2013. (VII. 29.) Korm. rendelet 1.  § c) és d)  pontja, 3.  § (1)  bekezdés ac)  alpontja és b)  pont ba)–bc)  alpontja nemzetközi szerződésbe ütközik, ezért felhívja az  Országgyűlést, illetve a Kormányt, hogy 2015. október 15-ig tegye meg az ellentét feloldása érdekében szükséges intézkedéseket. 2. Az  Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a  lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az  egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011.  évi CCVI.  törvény 14.  § c)  pont ca) és cb)  alpontja, valamint 14/A.  § (1)–(3)  bekezdése, továbbá az  egyházi elismerésről és az  egyházi jogi személyek jogállásának és működésének sajátos szabályairól szóló 295/2013. (VII. 29.) Korm. rendelet 1.  § c) és d)  pontja, 3.  § (1)  bekezdés ac)  alpontja és b)  pont ba)–bc)  alpontja a  Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság előtt folyamatban lévő 2.K.30.398/2014. számú ügyben nem alkalmazható. 3. Az  Alkotmánybíróság a  lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az  egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011.  évi CCVI.  törvény 14.  § g)–i)  pontja, 14/C.  §-a, 14/D.  § (2)  bekezdése és 15–16.  §-a alaptörvény-ellenességének és nemzetközi szerződésbe ütközésének megállapítására irányuló bírói kezdeményezést visszautasítja. Az Alkotmánybíróság elrendeli e határozatának a Magyar Közlönyben való közzétételét. I. [1] 1. A  Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság bírája a  Budapesti Autonóm Gyülekezet Keresztény Egyesület felperesnek (a  továbbiakban: felperes) az  emberi erőforrások minisztere alperes ellen egyházi ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított, 2.K.30.398/2014. számú perében –  az  Alkotmánybíróságról szóló 2011.  évi CLI.  törvény (a  továbbiakban: Abtv.) 25.  §-a alapján – az  előtte folyamatban lévő eljárás felfüggesztése mellett egyedi normakontroll indítvánnyal fordult az Alkotmánybírósághoz, amelyben elsődlegesen a  lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az  egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011.  évi CCVI.  törvény (a  továbbiakban: Ehtv.) 2013. augusztus 1. napjától hatályos 14. § c) pont ca) és cb) alpontjának, 14. § g)–i) pontjának, 14/A. § (1)–(3) bekezdésének, 14/C. §-a, 14/D. § (2)  bekezdésének, 15.  § és 16.  §-ának, illetve az  egyházi elismerésről és az  egyházi jogi személyek jogállásának és működésének sajátos szabályairól szóló 295/2013. (VII. 29.) Korm. rendelet (a  továbbiakban: Korm.R.) 1.  § c) és d)  pontjának, 3.  § (1)  bekezdés ac)  alpontjának és b)  pont ba)–bc)  alpontjainak visszamenőleges hatályú megsemmisítését kérte. [2] Az indítványozó másodlagosan azt is kérte, hogy az  Alkotmánybíróság rendelje el a  támadott rendelkezések általános alkalmazási tilalmát valamennyi folyamatban lévő bírósági ügyben; harmadlagosan pedig azt, hogy az Alkotmánybíróság rendelje el a támadott rendelkezések egyedi ügyben történő alkalmazhatatlanságát. [3] Az indítványozó bíró álláspontja szerint a  támadott jogszabályi rendelkezések ellentétesek az  emberi jogok és az  alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény (a  továbbiakban: Egyezmény) 9. és 11. cikkeivel, valamint sértik az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését, Q) cikk (2) bekezdését, VII. cikk (1) bekezdését, VIII. cikk (2) bekezdését, XV. cikk (2) bekezdését és a XXIV. cikk (1) bekezdését. [4] 2. Az  ügy előzménye, hogy a  felperes 1998. november 19-től az  egyházakról szóló 1990.  évi IV.  törvény (a  továbbiakban: Lvt.) alapján nyilvántartásba vett egyházként működött, az  Ehtv. hatálybalépését követően azonban az  Országgyűlés egyházkénti elismerésre vonatkozó kérelmét a  8/2012. (II. 29.) OGY határozatban (a továbbiakban: OGYh.) elutasította. [5] A felperes ezt követően alkotmányjogi panaszt nyújtott be, amelyet az Alkotmánybíróság megalapozottnak talált, és a felperest érintően is megállapította, hogy „mivel az Alkotmánybíróság a jelen esetben […] az alaptörvény-ellenes rendelkezések megsemmisítését, illetve alkalmazhatatlanságát a főszabálytól eltérően, visszaható hatállyal mondta ki, a rendelkezések alapján elfogadott OGYh.-hoz és az Ehtv. közvetlenül hatályosult 34. § (4) bekezdéséhez joghatás nem fűződhet, azok alapján az  OGYh.  mellékletében megjelölt egyházak egyházi jogállásukat nem veszítették el, vallási egyesületté történő átalakulásuk nem kényszeríthető ki.” {6/2013. (III. 1.) AB határozat, (a továbbiakban: Abh1.) Indokolás [215]}. [6] Az Ehtv.-nek a vallási közösségek jogállásával és működésével kapcsolatos törvényeknek az Alaptörvény negyedik módosításával összefüggő módosításáról szóló 2013. évi CXXXIII. törvény (a továbbiakban: Ehtvmód.) által beiktatott 33.  § (1)  bekezdése szerint „az olyan vallási közösség, amelynek vonatkozásában e  törvény 2012. január 1-jétől 2012.  augusztus 31-éig hatályos 34.  § (1), (2) és (4)  bekezdése az  Alkotmánybíróság 6/2013. (III. 1.) AB határozata alapján nem alkalmazható, egyházként történő elismerését a  14/B.  § és a  14/C.  § szerinti eljárás keretében e  rendelkezés hatálybalépésétől számított 30 napos jogvesztő határidőn belül kezdeményezheti”. A  felperes ez  alapján 2013. október 2-án bevett egyházként történő elismerését kezdeményezte az  emberi erőforrások miniszterénél. A miniszter a felperes kezdeményezését határozatban elutasította, arra hivatkozással, hogy a felperes nem igazolta az Ehtv. 14. § c) pontjában és a Korm.R. 1. § g) pontjában foglalt feltételeket. A felperes a miniszter által hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatát kezdeményezte. [7] 3. A  felperes 2012-ben az  Emberi Jogok Európai Bíróságához (a  továbbiakban: EJEB) is kérelemmel fordult. Az  EJEB a  Magyar Keresztény Mennonita Egyház és társai kontra Magyarország ügyben (70945/11, 23611/12, 26998/12, 41150/12, 41155/12, 41463/12, 41553/12, 54977/12 és 56581/12) 2014. április 8-án hozott ítéletben (a  továbbiakban: EJEB ítélet) a  felperes vonatkozásában is megállapította az  Egyezmény által védett egyesülés szabadságának (11. cikk) sérelmét a vallásszabadsághoz való joggal (9. cikk) összefüggésben. [8] Az EJEB megállapította, hogy az  Egyezmény 41. Cikkének (Igazságos elégtétel) alkalmazására vonatkozó több kérdésben még nem lehetett határozatot hozni, és ennek megfelelően fenntartotta ezeket a kérdéseket, valamint felszólította Magyarország Kormányát és a  kérelmezőket, hogy az  ítélet véglegessé válásától számított hat hónapon belül értesítsék a  Bíróságot az  általuk esetlegesen megkötött bármiféle megállapodásról. Az  EJEB elutasította azt a  kérelmet, amelyben a  Kormány az  ügynek az  EJEB Nagykamarája elé utalását kérte, így az  ítélet 2014. szeptember 9-én véglegessé vált. [9] 4. Az ügyben eljáró – az Alkotmánybíróság eljárását indítványozó – bíró álláspontja szerint az Ehtv. 14. § c) pont ca) és cb) alpontja ellentétes az Egyezménnyel, mert az állam a vallási közösségek különböző státuszaihoz úgy rendel különböző előnyöket és a közcélú feladatainak ellátásához a vallási közösségek közül úgy választ partnereket, hogy a  státusz eléréséhez – az  EJEB ítélet szerint – a  semlegesség és pártatlanság követelményét sértő diszkriminatív feltételeket támaszt. A  rendelkezés ellentétes az  Alaptörvénnyel is, mivel nem felel meg a  tárgyilagosság és ésszerűség követelményének, ezért sérül a  tisztességes eljáráshoz és a  vallásszabadsághoz való jog, valamint a  hátrányos megkülönböztetés tilalmának követelménye; továbbá abból a  megközelítésből is diszkriminatív, hogy az  Országgyűlés által ex lege elismert egyházaknak nem kellett eljárást kezdeményezniük és az  Ehtv. 14.  § c) pontjában foglalt feltételt igazolniuk. A bíró az Ehtv. hivatkozott rendelkezéseivel való összefüggésre tekintettel tartja egyezménysértőnek és alaptörvény-ellenesnek az Ehtv. 14/A. §-át és a Korm.R. támadott rendelkezéseit. [10] Az indítványozó az  Ehtv. 14.  § g)–i)  pontja, 14/C.  §-a, 14/D.  § (2)  bekezdése, valamint 15–16.  §-a nemzetközi szerződésbe ütközését azért állítja, mert az egyházak elismerésére – az EJEB ítélet szerint – a hatályos Ehtv. alapján a semlegesség követelményét természeténél fogva figyelmen kívül hagyó és az önkényesség kockázatát magában rejtő (politika által befolyásolt) rendszerben kerülhet sor. Ezek a  rendelkezések álláspontja szerint az  Alaptörvény C)  cikkét, Q)  cikk (2)  bekezdését, VII.  cikk (1)  bekezdését, VIII.  cikk (2)  bekezdését, XV.  cikk (2)  bekezdését és a  XXIV.  cikk (1)  bekezdését is sértik: az  elismerésről való döntési jogkör törvényhozó hatalomhoz való telepítése önmagában is aggályos; az  elismerési feltételek pedig magasan absztraháltak, az  ezeknek való megfelelés tárgyilagos és ésszerű kritériumait az Ehtv. nem tartalmazza, ezért a politikai szempontok által determinált elismerés lehetősége nem zárható ki. Az  indítványozó bíró az  indítványnak ennek a  részével kapcsolatban megjegyzi, hogy ugyan nem kizárólag az előtte fekvő ügyben felülvizsgálandó határozatban kifejezetten hivatkozott jogszabályhely normakontrollját indítványozza, hanem az  Ehtv. mindazon rendelkezéseinek a  megsemmisítését, amelyek az  EJEB ítéletéből következően a  nemzetközi joggal, illetve az  Abh1.-re figyelemmel az  Alaptörvénnyel ellentétesek, mivel egyrészt ezek is az  elismerési eljárásra vonatkoznak, másrészt ehhez képest egy megszorító értelmezés veszélyeztetné az elismerési eljárás ésszerű határidőn belüli befejezését, az alanyi jogvédelmet és a felperes perbe vitt jogai érdemi elbírálhatóságát. [11] 5. Az Alkotmánybíróság beszerezte az emberi erőforrások miniszterének véleményét. II. [12] 1. Az Alaptörvénynek az indítvánnyal érintett rendelkezései: „B) cikk (1) Magyarország független, demokratikus jogállam.” „Q) cikk […] (2) Magyarország nemzetközi jogi kötelezettségeinek teljesítése érdekében biztosítja a nemzetközi jog és a magyar jog összhangját.” „VII. cikk (1) Mindenkinek joga van a gondolat, a  lelkiismeret és a vallás szabadságához. Ez a jog magában foglalja a vallás vagy más meggyőződés szabad megválasztását vagy megváltoztatását és azt a szabadságot, hogy vallását vagy más meggyőződését mindenki vallásos cselekmények, szertartások végzése útján vagy egyéb módon, akár egyénileg, akár másokkal együttesen, nyilvánosan vagy a magánéletben kinyilvánítsa vagy kinyilvánítását mellőzze, gyakorolja vagy tanítsa. (2) Az  azonos hitelveket követők vallásuk gyakorlása céljából sarkalatos törvényben meghatározott szervezeti formában működő vallási közösséget hozhatnak létre. (3) Az állam és a vallási közösségek különváltan működnek. A vallási közösségek önállóak. (4) Az állam és a vallási közösségek a közösségi célok elérése érdekében együttműködhetnek. Az együttműködésről a  vallási közösség kérelme alapján az  Országgyűlés dönt. Az  együttműködésben részt vevő vallási közösségek bevett egyházként működnek. A  bevett egyházaknak a  közösségi célok elérését szolgáló feladatokban való részvételükre tekintettel az állam sajátos jogosultságokat biztosít. (5) A vallási közösségekre vonatkozó közös szabályokat, valamint az együttműködés feltételeit, a bevett egyházakat és a rájuk vonatkozó részletes szabályokat sarkalatos törvény határozza meg.” „VIII. cikk […] (2) Mindenkinek joga van szervezeteket létrehozni, és joga van szervezetekhez csatlakozni.” „XV. cikk (1) A törvény előtt mindenki egyenlő. Minden ember jogképes. (2) Magyarország az  alapvető jogokat mindenkinek bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, fogyatékosság, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül biztosítja.” „XXIV.  cikk (1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyeit a  hatóságok részrehajlás nélkül, tisztességes módon és ésszerű határidőn belül intézzék. A hatóságok törvényben meghatározottak szerint kötelesek döntéseiket indokolni.” [13] 2. Az Egyezménynek az indítvánnyal érintett rendelkezései: „9. Cikk Gondolat-, lelkiismeret- és vallásszabadság 1. Mindenkinek joga van a gondolat-, a lelkiismeret- és vallásszabadsághoz; ez a jog magában foglalja a vallás vagy meggyőződés megváltoztatásának szabadságát, valamint a vallásnak vagy meggyőződésnek mind egyénileg, mind együttesen, mind a  nyilvánosság előtt, mind a  magánéletben istentisztelet, oktatás és szertartások végzése útján való kifejezésre juttatásának jogát. 2. A  vallás vagy meggyőződés kifejezésre juttatásának szabadságát csak a  törvényben meghatározott, olyan korlátozásoknak lehet alávetni, amelyek egy demokratikus társadalomban a közbiztonság, a közrend, közegészség vagy az erkölcsök, illetőleg mások jogainak és szabadságainak védelme érdekében szükségesek.” „11. Cikk Gyülekezés és egyesülés szabadsága 1. Mindenkinek joga van a  békés célú gyülekezés szabadságához és a  másokkal való egyesülés szabadságához, beleértve érdekei védelmében a szakszervezetek alapítását és az azokhoz való csatlakozásnak a jogát. 2. E  jogok gyakorlását csak a  törvényben meghatározott, olyan korlátozásoknak lehet alávetni, amelyek egy demokratikus társadalomban a  nemzetbiztonság vagy közbiztonság, a  zavargás vagy bűnözés megakadályozása, a  közegészség, az  erkölcsök, illetőleg mások jogai és szabadságai védelme érdekében szükségesek. Ez  a  Cikk nem tiltja, hogy e  jogoknak a  fegyveres erők, a  rendőrség vagy az  államigazgatás tagjai által történő gyakorlását a törvény korlátozza.” [14] 3. Az Ehtv. támadott rendelkezései: „14. § A vallási tevékenységet végző szervezetet az Országgyűlés egyházként ismeri el, ha […] c) legalább ca) százéves nemzetközi működéssel rendelkezik vagy cb) húsz éve szervezett formában, vallási közösségként működik Magyarországon és Magyarország lakosságának 0,1 százalékát elérő taglétszámmal rendelkezik, […] g) tanai és tevékenységei nem sértik az  ember testi-lelki egészséghez való jogát, az  élet védelmét, az  emberi méltóságot, h) a vallási tevékenységet végző szervezettel szemben – működése során – nemzetbiztonsági kockázat nem merült fel és i) a  közösségi célok érdekében történő együttműködés iránti szándékát és annak hosszú távú fenntartására való képességét különösen alapszabálya, tagjainak száma, a  kezdeményezést megelőzően a  9.  § (1)  bekezdése szerinti területeken végzett tevékenysége és az  ilyen tevékenységnek a  lakosság nagyobb csoportja számára való hozzáférhetősége bizonyítja. 14/A. § (1) A 14. § c) pont ca) alpontja szerinti nemzetközi működést a) legalább két országban egyházi státusszal rendelkező és azonos hitelveket valló egyházak által kiállított igazolás, b) legalább két országban működő és azonos hitelveket valló egyházak, tagegyházak szövetsége által a szövetségi tagságról kiállított igazolás, vagy c) legalább két országban működő részegyházakat összefogó világegyház által kiállított igazolás alapján kell megállapítani. (2) A  14.  § c)  pont cb)  alpontja szerinti működésbe beszámít az  e  törvény hatálybalépése előtt a  lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az  egyházakról szóló 1990.  évi IV.  törvény alapján nyilvántartásba vett egyházként, valamint a  2012. január 1-je és a  vallási közösségek jogállásával és működésével kapcsolatos törvényeknek az Alaptörvény negyedik módosításával összefüggő módosításáról szóló 2013. évi CXXXIII. törvény hatálybalépése, illetve a  33.  § (3)  bekezdésében meghatározott időpont között alapcélként vallási tevékenységet végző szervezetként való működés is. (3) A  14.  § c)  pont cb)  alpontja szerinti taglétszámot a  Magyarország lakosságszámára vonatkozóan –  a  kezdeményezés benyújtását megelőzően – a  Központi Statisztikai Hivatal által közzétett legutolsó adat alapulvételével kell meghatározni.” „14/C.  § (1) A  bizottság a  miniszter 14/B.  § (4)  bekezdése szerinti közlése alapján a  vallási tevékenységet végző szervezet egyházként történő elismerésére vonatkozó törvényjavaslatot – és ha a  14.  § g)–i)  pontjában meghatározott feltételek nem állnak fenn, a törvényjavaslathoz kapcsolódóan országgyűlési határozati javaslatot – terjeszt az Országgyűlés elé. A bizottság a törvényjavaslatot, illetve az országgyűlési határozati javaslatot a miniszter 14/B. § (4) bekezdése szerinti közlésétől számított 60 napon belül nyújtja be. (2) A  bizottság eljárásában a  vallási tevékenységet végző szervezet nyilvános bizottsági ülésen történő meghallgatása kötelező. (3) Az  Országgyűlés a  törvényjavaslat tárgyalása során a  14.  § g)–i)  pontjában meghatározott feltételek fennállásának vizsgálata alapján a  törvényjavaslat benyújtásától számított 60 napon belül a  közösségi célok érdekében a vallási tevékenységet végző szervezettel való együttműködés céljából a törvényjavaslat elfogadásával dönt a vallási tevékenységet végző szervezet egyházként történő elismeréséről. (4) Ha az  Országgyűlés a  vallási tevékenységet végző szervezet egyházként történő elismerését nem támogatja és a  törvényjavaslatot nem fogadja el, a  (3)  bekezdésben meghatározott határidőn belül dönt az  országgyűlési határozat elfogadásáról. Az országgyűlési határozat tartalmazza, hogy a 14. § g)–i) pontjában meghatározott melyik feltétel hiányát és milyen okból állapította meg az Országgyűlés. (5) Az  országgyűlési határozat közzétételétől számított egy éven belül a  vallási tevékenységet végző szervezet egyházként történő elismerésére irányuló ismételt kezdeményezés nem indítható. 14/D. § (1) A vallási tevékenységet végző szervezet a miniszter 14/B. § (2) bekezdése szerinti döntésének bírósági felülvizsgálatát a közigazgatási döntések felülvizsgálatára vonatkozó szabályok alapján kérheti. (2) A  vallási tevékenységet végző szervezet az  országgyűlési határozat felülvizsgálatát az  Alkotmánybíróságtól az Alkotmánybíróságról szóló törvényben meghatározott eljárás keretében kérheti. 15.  § A  vallási tevékenységet végző szervezet az  e  törvénynek az  adott bevett egyház felvételére vonatkozó módosítása hatálybalépésének napjától minősül bevett egyháznak. 16.  § (1) A  miniszter az  e  törvénynek az  adott bevett egyház felvételére vonatkozó módosítása hatálybalépését követő 30 napon belül a bevett egyházat nyilvántartásba veszi. (2) A  belső egyházi jogi személyt a  miniszter a  bevett egyház egészének vagy legfőbb szervének képviselője kérelmére veszi nyilvántartásba. A nyilvántartásba nem vett belső egyházi jogi személy jogi személyiségét a bevett egyház egészének vagy legfőbb szervének vagy az  adott belső egyházi jogi személy közvetlen felettes egyházi szervének a  miniszternél bejelentett képviselője vagy a  bevett egyház belső szabálya szerint erre feljogosított tisztségviselője igazolja.” [15] 4. A Korm.R. támadott bekezdései: „1.  § A  vallási tevékenységet végző szervezet a  lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az  egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011.  évi CCVI.  törvény (a  továbbiakban: Ehtv.) 14/B.  § (1) bekezdése szerinti kezdeményezéshez csatolja a vallási tevékenységet végző szervezet […] c) taglétszámának az  Ehtv. 14.  § c)  pont cb)  alpontjában meghatározott feltételnek való megfelelésének bizonyítására alkalmas okiratot, d) az Ehtv. 14/A. § (1) bekezdésében meghatározott igazolást,” „3. § (1) A kirendelt szakértő szakvéleményt ad arra vonatkozóan, hogy a) a vallási tevékenységet végző szervezet […] ac) húsz éve szervezett formában, vallási közösségként működik Magyarországon, b) az Ehtv. 14/A. § (1) bekezdésében meghatározott igazolást kiállító szervezet ba) legalább két országban egyházi státusszal rendelkezik és azonos hitelveket vall a  vallási tevékenységet végző szervezettel, bb) legalább két országban működik és azonos hitelveket valló egyházak, tagegyházak szövetsége, amelynek a vallási tevékenységet végző szervezet az igazolás kiállításakor igazolhatóan tagja, bc) világegyházként legalább két országban működő részegyházakat fog össze és a  vallási tevékenységet végző szervezet is részegyháznak minősül.” III. [16] A bírói kezdeményezés részben megalapozott. [17] 1. Az  Alkotmánybíróság mindenekelőtt azt vizsgálta meg, hogy a  bírói kezdeményezés megfelel-e a  törvényi feltételeknek. [18] Az Abtv. 25.  § (1)  bekezdésének „az előtte folyamatban levő egyedi ügy elbírálása során olyan jogszabályt kell alkalmazni” fordulatát az  Alkotmánybíróság részletesen a  3192/2014. (VII. 15.) AB határozatban értelmezte: „Az alkalmazandó jog megállapítása a rendes bíróság – a konkrét perben eljáró bíró – hatásköre, az Alkotmánybíróság általában tartózkodik attól, hogy e  mérlegelésbe beavatkozzon. A  bíró feladata és hatásköre ugyanis eldönteni, hogy mely jogszabályok és konkrét jogszabályi rendelkezések alapján, illetve alkalmazásával dönt a  benyújtott kereset (előterjesztett vád) tárgyában. Ugyanakkor az  Alkotmánybíróságnak alkotmányos funkciójával összefüggésben az  Alaptörvényből és az  Abtv.-ből fakadó kötelessége, hogy a  bírói kezdeményezés törvényi feltételeinek a fennállását megvizsgálja, s azok nyilvánvaló hiánya esetében a kezdeményezést visszautasítsa. […] Az Alkotmánybíróság a  törvényben előírt formai és tartalmi feltételek fennállásának vizsgálatát nem mellőzheti. Tekintettel erre a  bírói kezdeményezés csak akkor felel meg az  Abtv. 25.  § (1)  bekezdésében foglaltaknak, illetve a  határozottság Abtv. 52.  § (1b)  bekezdésében írt követelményének, ha a  bíró a  támadott rendelkezések vonatkozásában előadja a vélt alaptörvény-ellenesség indokait, továbbá, ha indítványában kitér a megsemmisíteni kért normák és a  folyamatban lévő bírósági eljárás konkrét kapcsolatára is. A  bírói kezdeményezés mint normakontroll „egyedi vagy konkrét” jellege az  absztrakt utólagos normakontrollhoz képest annyiban szűkebb, hogy az  indítványozó bíró csak az  ügyben alkalmazott jogszabályt támadhatja meg és részletesen meg kell indokolnia, hogy valóban kell azt az  adott ügyben alkalmaznia. Csak ezzel biztosítható ugyanis a  kezdeményezés egyedi – konkrét – normakontroll jellege. Az Abtv. 52.  § (4)  bekezdése szerint az  alkotmánybírósági eljárás feltételeinek fennállását az  indítványozónak kell igazolnia. Ebből következően, ha a kezdeményező bíró nem is állítja, hogy a támadott normát az ügyben alkalmazni kellene, vagy nem mutat rá az  alkotmányellenesnek vélt norma és az  egyedi ügy kapcsolatára oly módon, hogy az  összefüggés az  Alkotmánybíróság számára az  indítvány tartalmából egyértelműen megállapítható legyen, az alkotmánybírósági eljárás lefolytatásának nincs helye. Az Abtv. 25.  § (1)  bekezdésének értelmezésével kapcsolatban a  fentieken túl az  Alkotmánybíróság szükségesnek tartja, hogy rámutasson a következőkre is. Az alkalmazandó norma megtámadásának a lehetőségét a bíró számára azért biztosítja a jogalkotó, hogy megakadályozható legyen, hogy a bíróság a döntését alaptörvény-ellenes norma alkalmazásával legyen kénytelen meghozni. Ennek megfelelően minden olyan anyagi jogi rendelkezés bírói kezdeményezés tárgya lehet, melytől a  bíróság előtt fekvő egyedi ügy érdemi eldöntése függ, de olyan eljárási jogi normák is megtámadhatók, melyek ugyan nem közvetlenül az ügyet befejező bírósági döntés alapját képezik, de alkalmazásra kerülve a  felek eljárási helyzetét lényegesen befolyásolják.” {3192/2014. (VII. 15.) AB határozat, Indokolás [14]–[18]} [19] A fenti megállapítások az  Alkotmánybíróság álláspontja szerint megfelelően alkalmazandóak az –  Alaptörvény 24.  cikk (2)  bekezdés f )  pontjában meghatározott hatáskörhöz indítványozói jogosultságot kapcsoló – Abtv. 32.  § (2)  bekezdése második mondatának értelmezésére is. E  szerint „[a] bíró – a  bírósági eljárás felfüggesztése mellett – az  Alkotmánybíróság eljárását kezdeményezi, ha az  előtte folyamatban levő egyedi ügy elbírálása során olyan jogszabályt kell alkalmazni, amelynek nemzetközi szerződésbe ütközését észleli. […] Az Alaptörvény Q)  cikk (2)  bekezdése […] a  korábbi Alkotmány hasonló szabályához képest nevesítetten »Magyarország nemzetközi jogi kötelezettségeinek teljesítése érdekében« garantálja a nemzetközi jog és a magyar jog összhangját. […] Ennek a  rendelkezésnek az  érvényesítését szolgálja az  Alkotmánybíróságnak az  Alaptörvény 24.  cikk (2)  bekezdés f )  pontjában meghatározott hatásköre, amely szerint vizsgálja a  jogszabályok nemzetközi szerződésbe ütközését (megsemmisítheti a  nemzetközi szerződésbe ütköző jogszabályt vagy jogszabályi rendelkezést).” {Abh1., Indokolás [106], [108]} [20] Az alkalmazandó norma megtámadásának a  lehetőségét az  Abtv. – 25.  § (1)  bekezdéséhez hasonlóan megszövegezett – 32.  § (2)  bekezdésében a  bíró számára annak megakadályozására biztosítja a  jogalkotó, hogy a  bíróság a  döntését nemzetközi szerződésbe ütköző norma alkalmazásával legyen kénytelen meghozni. Amennyiben a  bíró az  előtte folyamatban lévő eljárásban alkalmazandó jog nemzetközi szerződésbe ütközését észleli – a nemzetközi szerződésbe ütköző jogszabály mellőzésére vonatkozó hatásköre hiányában –, az Abtv. 32. § (2) bekezdése alapján köteles az Alkotmánybíróság eljárását kezdeményezni. [21] Az Abtv. 52.  § (4)  bekezdése szerint az  alkotmánybírósági eljárás feltételeinek fennállását az  indítványozónak kell igazolnia. Ebből következően, ha a kezdeményező bíró nem is állítja, hogy a támadott normát az ügyben alkalmazni kellene, vagy nem mutat rá a  nemzetközi szerződésbe ütközőnek vélt norma és az  egyedi ügy kapcsolatára oly módon, hogy az összefüggés az Alkotmánybíróság számára az indítvány tartalmából egyértelműen megállapítható legyen, az alkotmánybírósági eljárás lefolytatásának nincs helye. [22] A jelen ügyben a  bíró kifejezetten nem csak az  előtte fekvő ügyben felülvizsgálandó miniszteri határozatban hivatkozott jogszabályi rendelkezések alkotmánybírósági vizsgálatát kezdeményezte, hanem a  felperesnek az  egyházként való elismerésével kapcsolatos más anyagi- és eljárásjogi rendelkezéseket is, amelyek az  Országgyűlés, az  Alkotmánybíróság, vagy a  miniszter – az  egyházként való elismerést követően lefolytatandó nyilvántartásba vételi – eljárására vonatkoznak. Ezek a  rendelkezések – bár a  felperes tágabb értelemben vett „ügyében” alkalmazandóak lehetnek és ezért a  felperes jogait érinthetik – nem minősülnek a  jelen alkotmánybírósági eljárást kezdeményező bíró előtt folyamatban levő egyedi ügy elbírálása során alkalmazandó jogszabályi rendelkezésnek. Az  Ehtv. 14.  § g)–i)  pontjával, 14/C.  §-ával, 14/D.  § (2)  bekezdésével, valamint 15–16.  §-ával összefüggésben előterjesztett indítvány tehát a  fent kifejtettek miatt nem felel meg az  egyedi – konkrét – normakontroll indítvány Abtv. 25.  § (1)  bekezdésébe, illetve 32.  § (2)  bekezdésébe foglalt feltételeinek. Mindezek miatt az Alkotmánybíróság az Abtv. 64. § b) pontja alapján a bírói kezdeményezést ebben a vonatkozásban visszautasította. [23] Az indítványozó – az alaptörvény-ellenesként, illetve nemzetközi szerződésbe ütközőként megjelölt rendelkezések közül – csak az Ehtv. 14. § c) pont ca) és cb) alpontjának, 14/A. § (1)–(3) bekezdésének, illetve a Korm.R. 1. § c) és d) pontjának, 3. § (1) bekezdés ac) alpontjának és b) pont ba)–bc) alpontjainak vonatkozásában állította, hogy azok a  konkrét per eldöntésével összefüggésben állnak, abban alkalmazásra kerülnek. Ebben a  vonatkozásban tehát az indítvány elbírálásának nincs akadálya. [24] 2. Tekintettel arra, hogy a  bíróság az  indítványát jelentős mértékben az  EJEB ítéletébe foglalt megállapításokra alapozta, valamint arra, hogy az Alaptörvény Q) cikk (2) bekezdéséből következően az Alkotmánybíróság a támadott jogszabály Alaptörvénnyel való összhangját Magyarország nemzetközi jogi kötelezettségeire – az EJEB-nek az ügy tárgyát képező vizsgálat szempontjából releváns döntéseire – is figyelemmel vizsgálná meg, az Alkotmánybíróság elsőként a nemzetközi szerződésbe ütközésre hivatkozó indítványt bírálta el. [25] Mivel az EJEB nem kifejezetten konkrét jogszabályi rendelkezéseknek az Egyezménnyel való összhangját vizsgálja felül, hanem azt, hogy valamely Magas Szerződő Fél (az Egyezményt aláíró állam) összességében (jogalkotással, illetve jogalkalmazással) megsértette-e a  kérelmezőnek az  Egyezményben vagy az  ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvekben biztosított jogát, ezért az Alkotmánybíróság megvizsgálta, hogy az EJEB ítéletben megállapított egyezménysértés a jelen ügyben elbírálás tárgyát képező szabályokkal mennyiben függ össze. [26] 2.1. Az  EJEB rögzítette, hogy a  kérdés abban az  esetben is az  Egyezmény 9. és 11.  cikkének hatálya alá tartozik, ha az  ügy tárgya nem a  kérelmezők jogképessége, hanem a  kérelmezők megfelelő jogosultságokkal rendelkező egyházként történő elismerése, mert ez is befolyásolja a kérelmező vallási közösségek autonóm működését, és így a vallás együttes gyakorlását (l. EJEB ítélet, 55. bekezdés). [27] Ha az állam önként úgy dönt, hogy az állami támogatásokhoz való jogot, illetve adózás területén privilégiumokat biztosít vallási szervezeteknek, ezek megadásánál – illetve csökkentésénél vagy megvonásánál  – köteles a semlegesség elve szerint eljárni, nem járhat el megkülönböztető módon, mivel ezek a jogok szélesebb értelemben véve szintén az Egyezmény 9. és 11. cikkének hatálya alá esnek (EJEB ítélet, 107. bekezdés). [28] Hasonló követelmény vonatkozik arra az  esetre, ha az  állam vallási szervezeteknek közérdekű feladatokat szervez ki; az államnak az együttműködésben részt vevő partnerei kiválasztáskor a döntését bizonyossággal megállapítható feltételek alapján kell meghoznia (mint például az érintettek anyagi kapacitása). Az egyházként történő elismerés, a partnerség és a támogatások vonatkozásában az állam általi megkülönböztetés nem vezethet olyan helyzethez, amiben a  vallási közösség tagjai vallási okokból másodrendű állampolgárnak érzik magukat az  államnak az  adott közösségre vonatkozó kevésbé kedvező hozzáállása miatt (EJEB ítélet, 109. bekezdés). [29] Az EJEB elismerte az  államoknak azt a  szabadságát, hogy az  egyházakkal való kapcsolatukat szabályozzák, beleértve azt is, hogy jogalkotási eszközökkel megváltoztassák a vallási szervezeteknek adott kiváltságokat, de csak a semlegesség és pártatlanság követelményének tiszteletben tartásával (EJEB ítélet, 111. bekezdés). [30] 2.2. A  magyar szabályozás kapcsán az  EJEB nem talált arra mutató jelet, hogy a  kérelmezők akadályozva lennének abban, hogy olyan jogi formában gyakorolják a  vallásukat, amely biztosítja az  állammal szembeni alaki autonómiájukat. Mindazonáltal azt is megállapította, hogy a  magyar jogban a  bevett egyházak kedvezőbb elbánásban részesülnek, különösképpen az  adózás és az  állami támogatások tekintetében, illetve bizonyos, egyházak által végzett vallási tevékenységek nem érhetőek el a vallási egyesületek részére; ez hatással van a vallás kollektív szabadságára is, a  bevett egyház szervezeti forma számottevő előnyt biztosítva segíti az  ilyen vallási közösségeket a vallási céljaik elérésében (EJEB ítélet, 110. és 112. bekezdés). [31] A konkrét ügyet értékelve az  EJEB megjegyezte, hogy lehetséges, hogy az  ügyben kérelmező vallási közösségek nem felelnek meg a jogalkotó által támasztott együttes – nevezetesen a tagok minimális létszámával és a fennállás idejével kapcsolatos – követelményeknek. Ugyanakkor úgy ítélte meg, hogy ezek a  feltételek a  kérelmezőket, amelyek közül néhány új közösség, illetve méretét tekintve kicsi, hátrányos helyzetbe hozták, ami ellentétben áll a semlegesség és pártatlanság követelményével (EJEB ítélet, 111. bekezdés). [32] Ami a  fennállás időtartamának kérdését illeti, az  EJEB elfogadta, hogy egy ésszerű időtartam előírása szükséges lehet az  újonnan alapított és ismeretlen vallási csoportok esetében; azonban nehezen látta igazolhatónak – a  hatóságok által mostanra már bizonyára megismert – olyan vallási csoportok tekintetében, amelyeket a magyarországi kommunista rezsim véget érése után alapítottak, amikor a hitélet már nem ütközött akadályokba, de az Ehtv.-ben előírt fennállási követelményt még éppen nem érték el. Az EJEB ezzel kapcsolatban megemlítette a Velencei Bizottság nézőpontját, amely szerint a legalább 100 éves nemzetközi, és legalább 20 éves magyarországi fennállást megkívánó követelmény az  egyházaknak nyújtott kiváltságok tekintetében is túlzott, ami aligha egyeztethető össze az Egyezmény 9. és 14. cikkével (EJEB ítélet, 111. és 40. bekezdés; l. még: a Velencei Bizottság véleménye a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi CCVI. törvényről, CDL-AD(2012)004, 2012. március 19., 64. bekezdés). [33] A tagok minimális létszámára vonatkozó feltétel a  Velencei Bizottság hivatkozott véleménye szerint akadállyá válhat az elismerésre váró kis vallási csoportok, mindenekelőtt azok számára, amelyek teológiai okból nem kiterjedt egyházként, hanem különálló gyülekezetekben szerveződnek. Egyes ilyen gyülekezetek számára nehézséget jelent az  Ehtv. által – akkor, az  Ehtvmód. hatálybalépése előtt – előírt 1000 aláírás megszerzése is, ezért adott esetben – jobb szándékuk, így például hitelvi kérdésekben vallott különbözőségek ellenére – kénytelenek egyesülni annak érdekében, hogy elérjék a  törvényben megszabott minimális létszámot. A  Velencei Bizottság mindazonáltal megjegyezte, hogy a vallási csoportnak a (jogi személyként történő) bejegyzése nem függ a vizsgált követelménytől, célja csupán az  Ehtv. által nyújtott többletvédelemben való részesedés, erre tekintettel 10 millió lakoshoz viszonyítva a minimum 1000 aláíró száma nem túlzott, álláspontja szerint az Egyezmény 9. cikkét nem sérti. (L. vélemény 52. és 55. bekezdés) [34] Az EJEB ítélet ehhez képest az  Ehtvmód. hatálybalépését követően született, amikor az  1000 fős feltételt már felváltotta „Magyarország lakosságának 0,1 százalékát elérő taglétszám” előírása. Az  EJEB figyelembe vette, hogy a  bevett egyházak több, csak őket megillető kiváltsággal rendelkeznek, köztük kifejezetten kiemelve a  személyi jövedelemadó hívek által felajánlott egy százalékát és a  hozzá kapcsolódó állami támogatást, amelyek összege a  hittel kapcsolatos tevékenységeket hivatott támogatni. Ebben a  szabályozási környezetben az  EJEB úgy ítélte meg, hogy a bevett egyházak és az  ilyennek nem minősülő vallási közősségek közötti megkülönböztetés a kisebb vallási közösségekhez tartozó hívekre objektív és igazolható indok nélkül ró terhet, nem felel meg az államtól elvárt semlegesség követelményének (EJEB ítélet, 112. bekezdés). [35] 3. Az EJEB ítélet fent ismertetett megállapításai alapján az Alkotmánybíróság az alábbi következtetésekre jutott. [36] 3.1. Az  EJEB ítélet értelmében nem egyeztethetők össze az  Egyezmény 9. és 14.  cikkével, az  ezekből következő semlegesség és pártatlanság követelményével azok a feltételek, amelyeket az egyházként történő elismeréssel – s ennek révén a bevett egyházakat megillető többletjogosultságok közül kifejezetten is a személyi jövedelemadónak a  speciálisan az  egyházak számára felajánlható egy százalékával és a  hozzá kapcsolódó állami támogatással – szemben az Ehtv. 14. § c) pont ca) és cb) alpontja támaszt. Ezért az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Ehtv. 14. § c) pont ca) és cb) alpontja – az EJEB ítéletében foglaltak szerint – nemzetközi szerződésbe ütközik. [37] Tekintettel arra, hogy az  Ehtv. 14/A.  § (1)–(3)  bekezdése, továbbá a  Korm.R. 1.  § c) és d)  pontja, 3.  § (1)  bekezdés ac)  alpontja és b)  pont ba)–bc)  alpontja az  Ehtv. 14.  § c)  pont ca) és cb)  alpontjában foglalt és a  fentiek szerint nemzetközi szerződésbe ütköző feltételeket ismétlik meg, illetve azok alkalmazására vonatkozó részletszabályokat tartalmaznak, ezért az  Alkotmánybíróság megállapította, hogy emiatt e  rendelkezések is – az  EJEB ítéletéből következően – nemzetközi szerződésbe ütköznek. [38] 3.2. Az  érdemben vizsgált jogszabályi rendelkezések nemzetközi szerződésbe ütközésének megállapítását követően az Alkotmánybíróság – az Alaptörvény és az Abtv. vonatkozó szabályai, illetve azokat értelmező korábbi joggyakorlata alapján – határozatának jogkövetkezményeiről az alábbiak szerint döntött. [39] Az Alaptörvény Q)  cikk (2)  bekezdése szerint Magyarország nemzetközi jogi kötelezettségeinek teljesítése érdekében biztosítja a  nemzetközi jog és a  magyar jog összhangját. A  Q)  cikkhez fűzött előterjesztői indokolás szerint „[e]z a  rendelkezés összefüggésben áll azzal a  nemzetközi jogi követelménnyel, amelynek értelmében a  nemzetközi jogi kötelezettségek megsértését nem lehet a  hazai jogszabályi rendelkezésekre hivatkozással igazolni. Az  összhang megteremtésének konkrét módjait […] az  Alaptörvény részletesen nem rögzíti, de az Alkotmánybíróság hatáskörei között a jogszabályok nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálata az összhang megteremtését is szolgálja”. [40] A 24.  cikk (2)  bekezdés f )  pontja hatáskört biztosít az  Alkotmánybíróságnak, hogy vizsgálja a  jogszabályok nemzetközi szerződésbe ütközését; a  (3)  bekezdés c)  pontja alapján pedig az  Alkotmánybíróság a  (2)  bekezdés f ) pontjában foglalt hatáskörében megsemmisítheti a nemzetközi szerződésbe ütköző jogszabályt vagy jogszabályi rendelkezést. A  (3)  bekezdés szerint az  Alkotmánybíróság sarkalatos törvényben meghatározott (további) jogkövetkezményt is megállapíthat. A  24.  cikkhez fűzött előterjesztői indokolás – a  Q)  cikkhez fűzött indokolással összhangban – hangsúlyozza, hogy „[a]z Alkotmánybíróság Alaptörvényben rögzített feladata továbbá biztosítani, hogy Magyarország nemzetközi kötelezettségeivel ellentétes jogszabályok ne legyenek a jogrendszerben”. [41] Az Alaptörvény tehát kifejezetten az  Alkotmánybíróság feladatává teszi, hogy abban az  esetben, ha nemzetközi szerződéssel ellentétes hazai jogalkotásra kerül sor, akkor – Magyarország nemzetközi jogi kötelezettségének teljesítése érdekében – a  jogszabályt vizsgálja felül és az  ellentét feloldása érdekében – szükség szerint – a  jogszabályi rendelkezést semmisítse meg vagy állapítson meg sarkalatos törvényben meghatározott más jogkövetkezményt. [42] A nemzetközi szerződésbe ütköző jogszabályokkal kapcsolatban megállapítható jogkövetkezményeket a sarkalatos törvényként elfogadott Abtv. részletezi. Az  Abtv. 42.  § (1)  bekezdése szerint, ha az  Alkotmánybíróság olyan jogszabály nemzetközi szerződésbe ütközését állapítja meg, amely a nemzetközi szerződést kihirdető jogszabállyal az  Alaptörvény alapján nem lehet ellentétes, a  nemzetközi szerződéssel ellentétes jogszabályt teljesen vagy részben megsemmisíti. A  (2)  bekezdés szerint, ha az  Alkotmánybíróság olyan jogszabály nemzetközi szerződésbe ütközését állapítja meg, amellyel a  nemzetközi szerződést kihirdető jogszabály az  Alaptörvény alapján nem lehet ellentétes, az ellentét feloldása érdekében – a körülmények mérlegelése alapján, határidő megjelölésével – felhívja a Kormányt, illetve a jogalkotót, hogy a megjelölt határidőben tegye meg az ellentét feloldása érdekében szükséges intézkedéseket. Az Abtv. 42. §-a nem rendelkezik kifejezetten arról, hogy milyen jogkövetkezményt kell alkalmazni olyan speciális, köztes esetben, ha a  nemzetközi szerződést kihirdető jogszabály és a  nemzetközi szerződésbe ütköző jogszabály azonos jogforrási szinten van. Az Alkotmánybíróságnak tehát az Abtv. és az Alaptörvény együttes értelmezése alapján kellett megvizsgálnia, hogy ilyen esetben milyen jogkövetkezményt alkalmazhat a nemzetközi szerződésbe ütköző jogszabállyal kapcsolatban. [43] Az Alaptörvény 24.  cikk (3)  bekezdés c)  pontja a  nemzetközi szerződésbe ütköző jogszabályi rendelkezés megsemmisítését nem teszi feltétlenül kötelezővé. Az  Abtv. 42.  § (2)  bekezdése rendelkezik arról az  esetről, amelyben a megsemmisítésnek nincs helye, hanem a Kormányt, illetve a jogalkotót kell felhívni az ellentét feloldása érdekében szükséges intézkedések megtételére. Az  Alaptörvény 24.  cikk (3)  bekezdés c)  pontja ugyanakkor a  vizsgált jogszabálytól függetlenül lehetővé teszi az  Alkotmánybíróságnak a  nemzetközi szerződésbe ütköző jogszabályt vagy jogszabályi rendelkezés megsemmisítését; tehát az  Alkotmánybíróságnak erre bármely olyan esetben joga van, amelyben az  Abtv. ezt kifejezetten nem zárja ki. Az  Alkotmánybíróság ebből következően akkor is alkalmazhatja a  megsemmisítés jogkövetkezményét, ha a  nemzetközi szerződést kihirdető jogszabály és a  nemzetközi szerződésbe ütköző jogszabály azonos jogforrási szinten van; mindazonáltal – az  Abtv. 42.  § (1)  bekezdésébe foglalt esettől eltérően – ez  nem kötelezettség, hanem csak lehetőség. Az  Alaptörvény 24.  cikk (3)  bekezdés záró szövegrésze a  nemzetközi szerződésbe ütközés vizsgálata vonatkozásában is lehetővé teszi, hogy az  Alkotmánybíróság sarkalatos törvényben meghatározott jogkövetkezményt állapítson meg. Az  Abtv. 39.  § (3)  bekezdése kimondja „[a]z Alkotmánybíróság az  alkalmazott jogkövetkezményeket az  Alaptörvény és e  törvény keretei között maga állapítja meg”. Az  Alkotmánybíróság értelmezése szerint ez  azt jelenti, hogy ha valamely hatáskörében lefolytatott eljárásban tett megállapításhoz kapcsolódóan nincs kifejezetten valamely jogkövetkezmény hozzákapcsolva, akkor – feladatkörét, illetve adott hatáskörét is figyelembe véve  – mérlegelheti, hogy az  Abtv. által biztosított – és az  Alaptörvény vagy az  Abtv. szerint az  adott esetre nézve ki nem zárt – jogkövetkezmények közül melye(ke)t alkalmazza. Mindezek alapján, ha a  nemzetközi szerződést kihirdető jogszabály és a  vizsgált, nemzetközi szerződésbe ütköző jogszabály azonos jogforrási szinten van, akkor az  Alkotmánybíróság az  Abtv.-ben meghatározott bármely olyan jogkövetkezményt kiszabhatja, amely összhangban áll a  nemzetközi jog és a  belső jog összhangjának biztosítására vonatkozó feladatával; így – az  eset körülményeinek mérlegelése alapján – akár a  jogszabályi rendelkezés megsemmisítése, akár a  Kormány, illetve a jogalkotó felhívása mellett is dönthet. [44] Hasonló esettel a 6/2014. (II. 26.) AB határozat (a továbbiakban: Abh2.) foglalkozott, amelyben az Alkotmánybíróság az egyes gazdasági és pénzügyi tárgyú törvények megalkotásáról, illetve módosításáról szóló 2010. évi XC. törvény 10.  §-ának – amely meghatározott végkielégítésekre 98%-os különadót írt elő – az  Egyezmény l. kiegészítő jegyzőkönyvének 1. Cikkébe ütközését állapította meg. A határozat rámutatott, hogy az adott esetben „a nemzetközi szerződést kihirdető jogszabály és a  vizsgált jogszabály egyaránt törvény, erre az  esetre pedig az  Abtv. kifejezett módon nem fogalmazza meg, hogy az Alkotmánybíróságnak milyen jogkövetkezményt kell alkalmaznia” {Indokolás [26]}. Az  adott ügyben a  jogkövetkezmény meghatározásához az  Alkotmánybíróság felidézte a  7/2005. (III. 31.) AB határozatot, amely kimondta: „[a] nemzetközi kötelezettségvállalás végrehajtása (adott esetben a  szükséges jogalkotási feladat teljesítése) a jogállamiságot, ezen belül a nemzetközi jogi kötelezettségek jóhiszemű teljesítését magába foglaló Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből, valamint a nemzetközi jog és belső jog összhangját megkövetelő 7.  § (1)  bekezdésből fakadó kötelesség, amely attól a  pillanattól fennáll, amikortól a  nemzetközi szerződés (nemzetközi jogi értelemben) kötelezi Magyarországot” (ABH 2005, 83, 85–87.). A  testület hasonlóan értelmezte az  Alaptörvény vonatkozó rendelkezéseit: „[a] nemzetközi szerződésben vállalt kötelezettség megszegése tehát nem csupán az  Alaptörvény Q)  cikkének (2)  bekezdésével, de a  jogállamiságot biztosító B)  cikk (1)  bekezdésével is ellentétes. Figyelemmel arra, hogy jogszabály az  Alaptörvénnyel nem lehet ellentétes [Alaptörvény T)  cikk (3)  bekezdés], a  Q)  cikk (2)  bekezdésének, illetve a  B)  cikk (1)  bekezdésének sérelme miatt a  nemzetközi jogba ütköző belső jogszabályt főszabály szerint az  Alkotmánybíróságnak meg kellene semmisítenie. E  főszabály alól teremt kivételt – az  Alaptörvény 24.  cikk (3)  bekezdés c)  pontjában foglalt rendelkezéssel összhangban – az  Abtv. 42.  § (2)  bekezdése arra az  esetre, ha az  Alkotmánybíróság olyan jogszabály nemzetközi szerződésbe ütközését állapítja meg, amellyel a  nemzetközi szerződést kihirdető jogszabály az  Alaptörvény alapján nem lehet ellentétes.” Az Alkotmánybíróság ezt követően megvizsgálta, hogy az adott eset a kivételes körbe tartozik-e, majd – azt a  körülményt is figyelembe véve, hogy az  adott ügyben a  vizsgált szabályozás és az  Egyezmény összhangja milyen jogkövetkezmény útján biztosítható – levonta a  szankcióra vonatkozó következtetést: „[a] jelen ügyben nem ilyen esetről van szó. A  jelen esetben a  belső jog és a  nemzetközi jog összhangja a  támadott rendelkezések megsemmisítésével lenne megteremthető.” {Abh2., Indokolás [30]–[32]} [45] Az Alkotmánybíróság a  fentiekhez hasonlóan jelen ügyben is megvizsgálta egyrészt a  nemzetközi szerződést kihirdető jogszabály és a  nemzetközi szerződésbe ütköző rendelkezést tartalmazó jogszabály viszonyát, másrészt a belső jog nemzetközi joggal való összhangja megteremtésének lehetőségeit. [46] Az Egyezményt az  1993.  évi XXXI.  törvény hirdetette ki. Az  Ehtv. vizsgált rendelkezéseit az  Országgyűlés sarkalatos törvényi rendelkezésként fogadta el és tartalmukat tekintve is sarkalatos tárgykörbe sorolhatóak [vö. „az együttműködés feltételei”, Alaptörvény VII. cikk (5) bekezdés]. [47] Az Alaptörvény T)  cikk (4)  bekezdése szerint a  sarkalatos törvény olyan törvény, amelynek elfogadásához és módosításához a  jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges. Az  Alaptörvény kifejezetten nem mondja ki, hogy sarkalatos törvénnyel a  jelen lévő országgyűlési képviselők több mint a  felének szavazatával (egyszerű többséggel) elfogadott törvény ne lehetne ellentétes, ugyanakkor az  Alkotmánybíróság joggyakorlata a sarkalatos törvényekbe foglalt szabályoknak az egyszerű többséggel elfogadott tartalmi felülírással szemben védelmet biztosít. Az  állami földvagyon kezelésével összefüggő szabályok módosításának előzetes alkotmányossági vizsgálatával kapcsolatos 16/2015. (VI. 5.) AB határozatában az Alkotmánybíróság megállapította, hogy alaptörvény-ellenességet eredményez, ha az  egyszerű többséggel elfogadott tartalmilag sarkalatos törvényi rendelkezés módosítására irányul, amelynek elfogadásához minősített többségre lett volna szükség. Az  indokolás az Alkotmánybíróság 1/1999. (II. 24.) AB határozatnak kétharmados törvények védelmével kapcsolatos értelmezését vette át, amely szerint „a kétharmados törvények közvetlen (tételes) módosítása a kétharmados törvény szabályozási köréhez közelálló, azzal esetleg részben egybevágó, másik, egyszerű többséggel meghozható önálló törvény módosításával, vagy új törvény alkotásával alkotmányosan nem kerülhető meg. Mindez ugyanis odavezethetne, hogy a kétharmados törvények formális érintetlenül hagyása ellenére az alapjogi, illetve az alapintézményi törvény a módosított, illetve újonnan alkotott – formálisan egyszerű többséghez kötött – törvényekhez képest elveszítené alkotmányosan meghatározó jelentőségét.” {16/2015. (VI. 5.) AB határozat, Indokolás [30]–[32]; ABH 1999, 25, 40–41.} A  fenti érveléssel analóg módon, ha az Országgyűlés által egyszerű többséggel elfogadott törvényben kihirdetett új nemzetközi szerződés egy korábbi sarkalatos törvényi szabály tartalmi megkerülését, felülírását eredményezné, akkor – a  sarkalatos törvény védelmében – indokolt lenne, hogy az  Alkotmánybíróság annak megsemmisítése helyett az  Abtv. 42.  § (2)  bekezdése szerint járjon el. A  jelen ügyben azonban az  Egyezményt kihirdető törvény korábbi, mint az  Ehtv. vizsgált szabályai, ezért a  fenti szempontok alapján az  Abtv. 42.  § (2)  bekezdése nem alkalmazható. [48] Az Alkotmánybíróság a  két jogszabály viszonyának vizsgálatát követően a  belső jog nemzetközi joggal való összhangja megteremtésének lehetőségei szempontjából is mérlegelte az  Abtv. 42.  §-ában foglalt jogkövetkezmények alkalmazhatóságát. Az EJEB ítélete a hatályos Ehtv.-nek a bevett egyházként történő elismerést kérelmező vallási szervezet működésének időtartamára (20 év, illetve 100 év) és tagok minimális létszámára (a lakosság 0,1%-a) vonatkozó feltételeit az  adott szabályozási környezetben, konkrétan a  bevett egyházaknak biztosított többletjogosultságra tekintettel, kifejezetten is a  személyi jövedelemadó hívek által felajánlható egy százalékát és a  hozzá kapcsolódó állami támogatást nevesítve nem találta objektíven igazoltnak. Nem kizárt tehát, hogy ugyanezek a  feltételek a  bevett egyházaknak biztosított egyes más kiváltságok tekintetében az  EJEB szerint nem minősülnek túlzónak. Ebből következően a  szabályozás nemzetközi joggal való ellentéte elvileg többféleképpen is kiküszöbölhető lehet: akár a jelen ügyben vizsgált elismerési feltételek megváltoztatásával, akár pedig úgy, hogy a bevett egyházaknak biztosított egyes többletjogosultságokat a jogalkotó a vallási tevékenységet végző szervezetek számára – a vizsgáltnál kevésbé korlátozó feltételekkel – is igénybe vehetővé teszi. Az EJEB ítélet indokolásából nem következik, hogy az Ehtv. 14. § c) pontjába foglalt feltételek a szabályozási környezet módosítása esetén is ellentétesek maradnának az  Egyezménnyel, vagy hogy a  belső jog és a  nemzetközi jog összhangja csak ezek megsemmisítésével lenne megteremthető. [49] Mindezeket mérlegelve az  Alkotmánybíróság úgy döntött, hogy – az  Ehtv. vizsgált rendelkezéseinek megsemmisítése helyett – felhívja az  Országgyűlést, hogy 2015. október 15-ig tegye meg az  ellentét feloldása érdekében szükséges intézkedéseket, a  bevett egyházak elismerési feltételeit [különösen az  Ehtv. 14.  § c)  pont ca) és cb) alpontját és 14/A. § (1)–(3) bekezdését] és a vallási tevékenységet végző szervezetekhez képest a bevett egyházaknak biztosított többletjogosultságokat hozza összhangba az  Egyezményből az  EJEB ítélet alapján következő nemzetközi jogi követelményekkel. Tekintettel arra, hogy a Korm.R. támadott szabályai az Ehtv. vizsgált szabályainak végrehajtásáról szólnak, nemzetközi szerződésbe ütközésük az  utóbbiakhoz képest járulékos, az Alkotmánybíróság ezek vonatkozásában a felhívást azonos határidővel megfelelően a Kormányra is kiterjesztette. [50] Az indítványozó bíró a  támadott rendelkezések nemzetközi szerződésbe ütközésének megállapítása mellett alkalmazási tilalom kimondását is kérte. [51] Az Abtv. 45.  § (4)  bekezdése szerint „[a]z Alkotmánybíróság az  (1), (2) és (3)  bekezdésben meghatározottaktól eltérően is meghatározhatja […] a  megsemmisített jogszabály általános vagy egyedi ügyekben történő alkalmazhatatlanságát, ha ezt az  Alaptörvény védelme, a  jogbiztonság vagy az  eljárást kezdeményező különösen fontos érdeke indokolja”. A  (2)  bekezdés – alaptörvény-ellenesség vagy nemzetközi szerződésbe ütközés megállapítására egyaránt vonatkoztathatóan – kimondja, hogy „[h]a az Alkotmánybíróság bírói kezdeményezés […] alapján semmisít meg egyedi ügyben alkalmazott jogszabályt, a megsemmisített jogszabály az Alkotmánybíróság eljárására okot adó ügyben nem alkalmazható”. Az  Abtv. a  jogszabályi rendelkezésre vonatkozó egyedi alkalmazási tilalom automatikus beálltát [45.  § (2)  bekezdés], valamint az  egyedi vagy általános alkalmazási tilalom külön meghatározását [45.  § (4)  bekezdés] szövegszerűen a  jogszabály megsemmisítéséhez kapcsolja. Az Alkotmánybíróság mindemellett figyelemmel volt arra a körülményre is, hogy az Abtv. 41. § (3) bekezdése már hatályon kívül helyezett jogszabály alaptörvény-ellenességének megállapítására is kifejezetten lehetőséget ad az  Alkotmánybíróságnak, méghozzá akkor, „ha a  jogszabályt konkrét esetben még alkalmazni kellene”. Ennek a  rendelkezésnek csak akkor van értelme, ha az  Alkotmánybíróság olyan esetekben is kimondhatja a  jogszabályi rendelkezés alkalmazásának tilalmát, ha a  megsemmisítésnek nincs helye (hatályon kívül helyezett, de konkrét ügyben még alkalmazandó jogszabályt nem lehet megsemmisíteni). Az  Abtv. 41.  § (3)  bekezdésébe foglalt kifejezett feltétel alapján épp az  tekinthető a  rendelkezés céljának, hogy „ha a  jogszabályt konkrét esetben még alkalmazni kellene”, alkalmazási tilalom kimondásával az  Alkotmánybíróság akkor is kiküszöbölhesse a  sérelmet, ha megsemmisítésre nincs mód. Az előbbiekből az – a  jelen ügyben is releváns – elvi következtetés adódik, hogy az Abtv. 45. § (4) bekezdésének szűkebb megfogalmazása ellenére nem kizárt, hogy az Alkotmánybíróság speciális esetekben a jogszabályi rendelkezés megsemmisítése nélkül is megállapítsa alkalmazásának tilalmát. [52] Az Alkotmánybíróság ezzel az  értelmezéssel összhangban járt el az  Abh2.-ben, ahol nemzetközi szerződésbe ütköző – de meg nem semmisített – törvényi rendelkezés alkalmazását tiltotta meg: „[a]z Alaptörvény Q)  cikk (2)  bekezdéséből egyebek között az  következik, hogy a  nemzetközi jog és magyar jog összhangjának biztosítása nemcsak jogalkotói feladat, hanem valamennyi állami szervnek kötelezettsége, amikor a jogszabályokat értelmezni kell. Ez  azt jelenti, hogy az  alkalmazandó jogszabályt a  nemzetközi jogra is figyelemmel, azzal összhangban kell értelmezni. A  jelen esetben nemzetközi bíróság által nemzetközi szerződésbe ütközővé nyilvánított szabályról van szó […]. Az Abtv. 42. § (1) bekezdésének a kötelező megsemmisítést előíró és az Abtv. 45. § (4) bekezdésének az alkalmazási tilalomra vonatkozó szabályai együttes értelmezése akkor nincs ellentétben a  nemzetközi jog és a  magyar jog összhangjának biztosítására vonatkozó kötelezettséggel, ha az  Alkotmánybíróság a  nemzetközi egyezménybe ütköző jogszabály alkalmazási tilalmát rendeli el a  folyamatban lévő bírósági eljárásokban. Ennek hiányában Magyarország bíróságai arra kényszerülnének, hogy nemzetközi egyezménybe ütköző jogszabályt alkalmazzanak.” {Abh2., Indokolás [39]–[40]} [53] A fentiekre tekintettel az  Alaptörvény – Q)  cikke – védelmének érdekében az  Alkotmánybíróság az  Abtv. 45.  § (2) bekezdése, illetve (4) bekezdése alapján a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság előtt folyamatban lévő 2.K.30.398/2014. számú ügyben rendelt el alkalmazási tilalmat. {vö. Abh2., Indokolás [41]–[42]} [54] Az indítványozó általános alkalmazási tilalom kimondására irányuló kérelmét részletesen nem indokolta. Más hasonló, jelenleg folyamatban lévő bírósági ügyről az  Alkotmánybíróságnak nincs hivatalos tudomása, ezért az általános alkalmazási tilalom elrendelését mellőzte; az eljárására okot adó esetleges későbbi hasonló ügyekben az alkalmazási tilalomról egyedileg fog döntést hozni. [55] 3.3. Mivel az  Alkotmánybíróság nemzetközi szerződésbe ütközés miatt az  érdemi vizsgálat tárgyát képező összes jogszabályi rendelkezés nemzetközi szerződésbe ütközését megállapította, ugyanezen rendelkezések alaptörvényellenességének megállapítására irányuló vizsgálatot nem folytatta le. [56] 3.4. A  határozat Magyar Közlönyben való közzétételét az  Abtv. 44.  § (1)  bekezdésének második mondata alapján rendelte el az Alkotmánybíróság. Budapest, 2015. június 30. Dr. Lenkovics Barnabás s. k., az Alkotmánybíróság elnöke