8/2015. (IV. 17.) AB határozata a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. IV. törvény 104. § (1) bekezdésével és a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. C.

8/2015. (IV. 17.) AB határozata a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. IV. törvény 104. § (1) bekezdésével és a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. C. törvény 102. § (1) bekezdésével kapcsolatos alkotmányos követelmény megállapításáról és bírói kezdeményezés elutasításáról. Az Alkotmánybíróság teljes ülése jogszabály alaptörvény-ellenességének megállapítása iránti bírói kezdeményezés tárgyában – dr. Juhász Imre, dr. Pokol Béla és dr. Varga Zs. András alkotmánybírók párhuzamos indokolásával, valamint dr. Czine Ágnes, dr. Salamon László és dr. Szívós Mária alkotmánybírók különvéleményével – meghozta a következő 1. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 104. § (1) bekezdése és a  Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény 102.  § (1)  bekezdése alkalmazásakor az  Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdéséből fakadó alkotmányos követelmény, hogy a bíróság a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztése esetén hivatalból vizsgálja az  előzetes bírósági mentesítés lehetőségét, és arról az  ítéletben rendelkezzen. 2. Az  Alkotmánybíróság a  Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 104.  § (1)  bekezdése „előzetes” szövegrésze, valamint a  Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény 102.  § (1)  bekezdése „előzetes” szövegrésze alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezést az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdése és XXVIII. cikk (1) bekezdés tekintetében elutasítja. 3. Az Alkotmánybíróság a bírói kezdeményezést egyebekben visszautasítja. Az Alkotmánybíróság elrendeli e határozatának a Magyar Közlönyben való közzétételét. I. [1] A Pesti Központi Kerületi Bíróság bírája (a továbbiakban: indítványozó) 2014. október 17-én kelt, 13.R.VII.12.131/2014/2. számú végzésével az előtte folyamatban lévő büntető ügyben az eljárást felfüggesztette, és kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Btk.) 104. § (1) bekezdése és a hatályos Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 102. § (1) bekezdése „előzetes” szövegrésze alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését. [2] A Pesti Központi Kerületi Bíróság 2013. június 5-én kelt, és még ezen a  napon jogerőre emelkedett ítéletével a vádlottat 1 rendbeli súlyos testi sértés bűntettének kísérlete miatt 8 hónapi szabadságvesztésre ítélte, amelynek végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette. Az ítélet kihirdetését követően azt az ügyész, a vádlott és a kirendelt védő is tudomásul vette, vagyis az  eljárás arra jogosult résztvevői a  jogorvoslati jogukkal nem éltek, így az  ítélet azonnal jogerőre emelkedett. [3] A jogerősen elítélt vádlott a  büntetett előélethez fűződő hátrányok alóli előzetes mentesítés iránti kérelmét – a  határozat jogerőre emelkedésének megállapítását követően – nyomban előterjesztette. Az  eljáró bíró nyilatkoztatta a jelenlévő ügyészt, aki az elítélt mentesítését nem ellenezte. [4] A Pesti Központi Kerületi Bíróság az elítélt kérelmét különleges eljárás keretében, a Be. 577. § (1) bekezdése alapján eljárva elbírálta, és a  2013. év június hó 12-én meghozott végzésével az  elítéltet a  büntetett előélethez fűződő hátrányos következmények alól mentesítette. A  végzést az  ügyész, a  vádlott és a  védő is tudomásul vette, így az 2013. június 13-án jogerőre emelkedett. [5] Az ügyészség 2013. október 7-én kelt indítványában a  Pesti Központi Kerületi Bíróság mentesítésről rendelkező végzésének a hatályon kívül helyezését indítványozta, arra hivatkozással, hogy az  ítélet jogerőre emelkedése után törvényben kizárt, hogy a végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre ítéltet a bíróság előzetes mentesítésben részesítse. A  Pesti Központi Kerületi Bíróság ezt a  beadványt 2013. november hó 6. napján kelt és november hó 21-én jogerőre emelkedett végzésével elutasította. [6] Az ügyészség 2014. május 26-án – változatlan ténybeli alapból kiindulva és azonos jogi indokolás mellett – újabb indítványt terjesztett elő az  elsőfokú bíróság mentesítésről rendelkező végzésének a  hatályon kívül helyezése iránt. Az elsőfokú bíróság az ügyészség beadványát legutóbbi, elutasító végzése elleni fellebbezésnek minősítette, és elkésettség miatt elutasította. Az  ügyészség ez  ellen a  törvényes határidőben fellebbezést nyújtott be, és megismételte a korábbi indítványát a mentesítésről rendelkező végzés hatályon kívül helyezésére. [7] A Fővárosi Törvényszék 2014. augusztus 15-én kelt végzésével a  Pesti Központi Kerületi Bíróságnak az  ügyészség indítványát elutasító, legutóbbi végzését hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) 577.  § (4)  bekezdése szerinti különleges eljárás lefolytatására, vagyis a mentesítést megállapító határozat hatályon kívül helyezésére utasította. [8] A bíró indítványában kifejtette, hogy a mentesítés felülvizsgálatával összefüggő, előtte folyamatban lévő eljárásban a Be. 577. § (4) bekezdése alapján köteles korábbi, mentesítést engedélyező határozata hatályon kívül helyezésére. A büntető jogszabályok és az azok értelmezésére vonatkozó, egységesnek tekinthető bírói gyakorlat szerint ugyanis a  végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztésre ítélt személy az  ítélet jogerőre emelkedését követően nem részesíthető előzetes bírósági mentesítésben. Az  indítványozó bíró álláspontja szerint ez  a  megoldás ellentétes az  Alaptörvényből fakadó követelményekkel. Úgy véli, hogy a  jogalkotó a  végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltek javára indokolatlan és egyoldalú előnyt biztosít azzal, hogy számukra lehetővé teszi az érdemesség utólagos vizsgálatát, és a  törvényi mentesülési idő felének eltelte után a  bírói mentesítést, ezzel szemben a  felfüggesztett szabadságvesztés büntetésre ítéltek ilyen kedvezményben nem részesülhetnek. [9] Az indítványozó álláspontját egy példával is alátámasztotta. Eszerint az, akit 1 év szabadságvesztésre ítélt a bíróság, amelynek a  végrehajtását 5 évi próbaidőre felfüggesztette, a  próbaidő leteltének napján, vagyis 5 év múlva mentesül az elítéléshez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól abban az esetben, ha a bíróság nem részesítette előzetes mentesítésben. Ezzel szemben az, akit 1 év végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltek, a büntetés kitöltését követően, a törvényi várakozási idő – a törvényi mentesülési idő felének – eltelte után, vagyis 2 év 6 hónap múlva már kérhet bírói mentesítést. Ennek következtében a  társadalomra kevésbé veszélyes cselekményért felelősségre vont, végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés büntetéssel sújtott elítéltek jóval később mentesülhetnek az  elítéléshez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól, hosszabb ideig kénytelenek elszenvedni az  azzal járó stigmatizációs hatásokat, mint azok, akiket a bíróság súlyosabb szankcióra ítélt. [10] Az indítványozó bíró szerint a  kifogásolt törvényi rendelkezések sem szükségességi, sem arányossági indokokkal nem magyarázhatók, diszkriminációt valósítanak meg, ezáltal sértik a  tisztességes eljáráshoz való jogot, és ellentétesek a  hátrányos megkülönböztetés tilalmával. Úgy véli, hogy a  régi Btk. és a  Btk. hivatkozott rendelkezései az  Alaptörvény B)  cikk (1)  bekezdésébe, Q)  cikk (3)  bekezdésébe, T)  cikk (3)  bekezdésébe, XV.  cikk (1) és (2) bekezdésébe, XXIV. cikk (1) bekezdés első és második fordulatába, XXVIII. cikk (1) bekezdésébe, valamint az  emberi jogok és az  alapvető szabadságok védelméről szóló, 1950. november 4-én, Rómában kelt Egyezményt és nyolc jegyzőkönyvét kihirdető 1993. évi XXXI. törvény (a továbbiakban: Egyezmény) 6. cikkének 1. bekezdésébe (Tisztességes tárgyaláshoz való jog), valamint 14. cikkébe (Megkülönböztetés tilalma) ütköznek. II. [11] Az Alkotmánybíróság eljárása során az alábbi jogszabályi rendelkezéseket vette figyelembe. [12] 1. Az Alaptörvény érintett rendelkezései: „B) cikk (1) Magyarország független, demokratikus jogállam.” „Q) cikk (3) Magyarország elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait. A nemzetközi jog más forrásai jogszabályban történő kihirdetésükkel válnak a magyar jogrendszer részévé.” „T) cikk (3) Jogszabály nem lehet ellentétes az Alaptörvénnyel.” „XV. cikk (1) A törvény előtt mindenki egyenlő. Minden ember jogképes. (2) Magyarország az  alapvető jogokat mindenkinek bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, fogyatékosság, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül biztosítja.” „XXIV.  cikk (1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyeit a  hatóságok részrehajlás nélkül, tisztességes módon és ésszerű határidőn belül intézzék. A hatóságok törvényben meghatározottak szerint kötelesek döntéseiket indokolni.” „XXVIII. cikk (1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálja el.” [13] 2. A régi Btk. érintett rendelkezései: „A törvényi mentesítés 102. § (1) A törvény erejénél fogva áll be a mentesítés a) közérdekű munka, pénzbüntetés, foglalkozástól eltiltás, járművezetéstől eltiltás és kiutasítás esetén –  foglalkozástól eltiltás vagy járművezetéstől eltiltás esetén a  foglalkozás vagy a  járművezetés gyakorlásának joga kivételével – az ítélet jogerőre emelkedésének napján; b) felfüggesztett szabadságvesztés esetén a próbaidő leteltének napján; c) gondatlan vétség miatt kiszabott szabadságvesztés esetén a  büntetés kitöltésének, illetőleg végrehajthatósága megszűnésének napján; d) szándékos bűncselekmény miatt kiszabott, egy évet meg nem haladó szabadságvesztés esetén a  büntetés kitöltését, illetőleg végrehajthatóságának megszűnését követő három év elteltével; e) szándékos bűncselekmény miatt kiszabott, egy évet meghaladó, de öt évnél nem hosszabb szabadságvesztés esetén a büntetés kitöltését, illetőleg végrehajthatóságának megszűnését követő öt év elteltével; f ) szándékos bűncselekmény miatt kiszabott, öt évet meghaladó, határozott tartamú szabadságvesztés esetén a büntetés kitöltését, illetőleg végrehajthatóságának megszűnését követő tíz év elteltével. (2) Az (1) bekezdés b) pontja esetében a mentesítés nem áll be, illetőleg hatályát veszti, ha a büntetés végrehajtását elrendelik. Ilyenkor a mentesítésre a fel nem függesztett büntetés szabályai az irányadók. (3) A bírósági mentesítés 103.  § (1) A  bíróság a  szándékos bűncselekmény miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltet, kérelemre, mentesítésben részesítheti, ha erre érdemes, és a  szabadságvesztés kiállásától, illetőleg végrehajthatósága megszűnésétől a 102. § (1) bekezdésének d), e), illetve f ) pontjaiban meghatározott idő fele már eltelt. (2) Az  érdemesség elbírálásánál figyelembe kell venni az  elítéltnek a  büntetés kitöltése óta folytatott életmódját, továbbá azt, hogy – amennyiben erre módja volt – jóvátette-e a cselekményével okozott sérelmet. 104.  § (1) A  bíróság előzetes mentesítésben részesítheti az  elítéltet, ha a  szabadságvesztés végrehajtását a  89.  § alapján felfüggeszti, és az elítélt a mentesítésre érdemes. (2) Az előzetes mentesítés hatályát veszti, ha a felfüggesztett büntetés végrehajtását elrendelik.” [14] 3. A Btk. érintett rendelkezései: „A törvényi mentesítés 100. § (1) E törvény erejénél fogva áll be a mentesítés a) elzárás, pénzbüntetés és közérdekű munka esetén az ítélet jogerőre emelkedésének napján, b) foglalkozástól eltiltás, járművezetéstől eltiltás, kitiltás és sportrendezvények látogatásától való eltiltás esetén az ítélet jogerőre emelkedése napján, c) kiutasítás esetén a büntetés végrehajtásának befejezése vagy végrehajthatóságának megszűnése napján, d) felfüggesztett szabadságvesztés esetén a próbaidő leteltének napján, e) gondatlan vétség miatt kiszabott szabadságvesztés esetén a  büntetés kitöltésének vagy végrehajthatósága megszűnésének napján, f ) szándékos bűncselekmény miatt kiszabott, egy évet meg nem haladó tartamú szabadságvesztés esetén a büntetés kitöltését vagy végrehajthatóságának megszűnését követő három év elteltével, g) szándékos bűncselekmény miatt kiszabott, egy évet meghaladó, de öt évnél nem hosszabb tartamú szabadságvesztés esetén a büntetés kitöltését vagy végrehajthatóságának megszűnését követő öt év elteltével, h) szándékos bűncselekmény miatt kiszabott, öt évet meghaladó, de tíz évnél nem hosszabb tartamú szabadságvesztés esetén a büntetés kitöltését vagy végrehajthatóságának megszűnését követő nyolc év elteltével, i) szándékos bűncselekmény miatt kiszabott, tíz évet meghaladó tartamú, határozott ideig tartó szabadságvesztés esetén a büntetés kitöltését vagy végrehajthatóságának megszűnését követő tíz év elteltével. […] (3) Az  (1)  bekezdés d)  pontja esetében a  mentesítés nem áll be, illetve hatályát veszti, ha a  szabadságvesztés végrehajtását elrendelik. Ilyenkor a  mentesítésre a  végrehajtandó szabadságvesztésre vonatkozó mentesítési szabályok az irányadók. A bírósági mentesítés 101.  § (1) A  bíróság az  elítéltet kérelemre mentesítésben részesítheti, ha erre érdemes, és a  szabadságvesztés kitöltésétől vagy végrehajthatósága megszűnésétől a  100.  § (1)  bekezdés f )–i)  pontjaiban meghatározott idő fele már eltelt. (2) Az  érdemesség elbírálásánál figyelembe kell venni az  elítéltnek a  büntetés kitöltése óta folytatott életmódját, továbbá azt, hogy – ha erre módja volt – jóvátette-e a bűncselekménnyel okozott sérelmet. 102. § (1) A szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztése esetén a bíróság előzetes mentesítésben részesítheti az elítéltet, ha arra érdemes. (2) Az előzetes mentesítés hatályát veszti, ha a felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtását elrendelik.” [15] 4. A Be. érintett rendelkezései: „577. § (1) A büntetett előélethez fűződő hátrányok alóli utólagos bírósági mentesítést az elítélt, illetőleg törvényes képviselője az  alapügyben első fokon eljárt bíróságnál kérheti. Több elítélés esetében a  magasabb hatáskörű bíróság, ennek hiányában az  a  bíróság jár el, amely a  legsúlyosabb büntetést szabta ki. Ha a  büntetések azonos súlyúak, a bíróságok bármelyike eljárhat. […] (3) A  bíróság a  kérelem elbírálása előtt beszerzi az  ügyész nyilatkozatát. Ha a  mentesítés törvényi előfeltételei hiányoznak, a bíróság a kérelmet elutasítja, egyébként érdemben elbírálja. (4) A bíróság a mentesítést kimondó határozat hatályon kívül helyezéséről az ügyész indítványára vagy hivatalból utólag határoz, ha a  mentesítés hatályát vesztette [Btk. 100.  § (3)  bekezdés, 102.  § (2)  bekezdés], vagy utóbb megállapítják, hogy a mentesítésnek törvényi akadálya volt.” III. [16] 1. Az  indítványozó a  régi Btk. 104.  § (1)  bekezdése, valamint a  Btk. 102.  § (1)  bekezdése „előzetes” szövegrésze alaptörvény-ellenességének a megállapítását és a megsemmisítését kezdeményezte. [17] Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt azt vizsgálta meg, hogy a  bírói kezdeményezés megfelel-e a  törvényben előírt feltételeknek. Az  Abtv. 25.  §-a szerint a  bíró – a  bírósági eljárás felfüggesztése mellett – abban az  esetben kezdeményezheti az  Alaptörvény 24.  cikk (2)  bekezdés b)  pontja alapján az  Alkotmánybíróságnál a  jogszabály vagy jogszabályi rendelkezés alaptörvény-ellenességének megállapítását, illetve az alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazásának kizárását, ha az  előtte folyamatban levő egyedi ügy elbírálása során olyan jogszabályt kell alkalmazni, amelynek alaptörvény-ellenességét észleli, vagy alaptörvény-ellenességét az  Alkotmánybíróság már megállapította. [18] A régi Btk. és a  Btk. lényegében azonos szabályokat tartalmaz az  időbeli hatály tekintetében. Ezek értelmében a  bűncselekményt az  elkövetése idején hatályban lévő büntető törvény szerint kell elbírálni, azonban ha a cselekmény az elbírálásakor hatályban lévő új büntető törvény szerint enyhébben bírálandó el, akkor az új büntető törvényt kell alkalmazni. [19] Az alapul fekvő ügyben eljáró bíró mind a régi Btk., mind a Btk. kifogásolt rendelkezése alkotmányossági vizsgálatát kérte. Az Alkotmánybíróság hatásköre nem terjed ki annak a kérdésnek a tisztázására, hogy az eljáró bíró az alapul fekvő eljárást a régi vagy az új büntető törvény szabályai szerint fogja-e folytatni. Erre tekintettel a régi Btk. 104. § (1) bekezdése, valamint a Btk. 102. § (1) bekezdése tekintetében is lefolytatta az alkotmányossági vizsgálatot. [20] 2. Az  Alkotmánybíróság ugyanakkor megállapította, hogy a  bírói kezdeményezés csak részben felel meg az  Abtv. 52. § (1) és (1b) bekezdéseiben előírt, a határozott kérelemmel szemben támasztott feltételeknek. Az indítványozó bíró ugyanis a  támadott rendelkezés alaptörvény-ellenességét érintő álláspontját elsődlegesen az  Alaptörvény XV.  cikk (1)  bekezdése szerinti általános jogegyenlőség követelményével összefüggésben fejtette ki. Indokait továbbá az  Alkotmánybíróság az  Alaptörvény XXVIII.  cikk (1)  bekezdése szerinti tisztességes eljáráshoz való jog összefüggésében tartotta vizsgálhatónak. Úgy ítélte meg ugyanakkor, hogy az indítvány nem tartalmaz indokolást arra nézve, hogy a sérelmezett jogszabályi rendelkezések miért ellentétesek az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésével, Q)  cikk (3)  bekezdésével, T)  cikk (3)  bekezdésével, XV.  cikk (2)  bekezdésével, XXIV.  cikk (1)  bekezdésével, továbbá az Egyezmény 6. cikk 1. bekezdésével és 14. cikkével, holott ezt az Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontja előírja. [21] Az Alkotmánybíróság ezért az  indítványt ezen részeiben – figyelemmel az  Abtv. 64.  § d)  pontjára, az  indítvány törvényi feltételeknek nem megfelelő tartalma miatt – visszautasította. IV. [22] Az indítvány nem megalapozott. [23] 1. Az Alkotmánybíróság érdemi vizsgálata a bírói kezdeményezés azon állításán alapul, miszerint a régi Btk. és a Btk. támadott szabálya ellentétes az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdésével és XXVIII. cikk (1) bekezdésével. [24] Az Alkotmánybíróság először az  indítvány tartalmával, vagyis a  bírói mentesítéssel összefüggő hazai jogi szabályozást és annak elméleti hátterét tekintette át. [25] 1.1. A  büntetett előélethez fűződő joghátrányok sokrétűek, az  élet majdnem minden területén jelentkeznek. Hatásuk az elítéléstől kezdve a büntetés kitöltése alatt és a büntetés kitöltése után is érvényesül, függően a büntetés nemétől és mértékétől. Ezeket a negatív jogkövetkezményeket részben a büntetőjogi, részben egyéb jogszabályok rögzítik. Ez utóbbi körbe tartozó, tehát a büntetőjogon kívül érvényesülő joghátrányok széles körben megjelennek, így például a munkajog (pl. a közoktatásban alkalmazás feltétele az, hogy az alkalmazott büntetlen előéletű legyen), a  polgári jog (pl. hivatásos gondnok csak büntetlen előéletű személy lehet), vagy a  gazdasági jog területén is (pl. közbeszerzési eljárásban nem lehet ajánlattevő, aki a büntetett előélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól nem mentesült). [26] A büntetőjogi szabályozás értelmében „[a] mentesítés folytán – törvény eltérő rendelkezése hiányában – az elítélt mentesül a büntetett előélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól”. [27] A mentesítés, azaz a  rehabilitáció olyan jogkövetkezményekre terjed ki, amelyeket jogszabály fűz az  elítéléshez. Beálltát követően a  rehabilitált személyt ebben a  körben büntetlen előéletűnek kell tekinteni, és nem tartozik számot adni olyan elítéléséről, amelyre nézve mentesítésben részesült. A  rehabilitáció azonban nem terjed ki azokra a hátrányos jogkövetkezményekre, amelyeket az újabb bűncselekmények miatti felelősségre vonás esetére a büntető törvény fűz az elítéléshez {lásd: 20/2013. (VII. 19.) AB határozat, Indokolás [34]–[35]}. [28] A rehabilitáció a  büntetőjogi felelősségre vonás rendszerében az  egyik olyan jogintézmény, amely az  egyént az állam túlhatalmával szemben védi. „Alkotmányossági szempontból ez azt is jelenti, hogy ennek beállásától fogva a jogrendszeren belül nem vehetők igénybe olyan általános eszközök, amelyek az elkövető tényleges kriminalitására tekintet nélkül – például a  büntetőjogi jogkövetkezmények időbeli határainak egyetemes meghosszabbításával  – a  büntetőjogi felelősségre vonáshoz kapcsolt további, a  büntetőjogon kívül is ható alapjogi korlátozást jelentenek.” [144/2008. (XI. 26.) AB határozat, ABH 2008, 1107, 1156.] A mentesítés tehát a büntetőjogi felelősségre vonáshoz kapcsolt joghátrányok alkalmazásának végső tartományát jelenti. A  terhelt legkésőbb a  mentesítés bekövetkeztével büntetlen előéletűnek tekintendő, és nem tartozik számot adni olyan elítéltetéséről, amelyre nézve mentesült. „A »bűntettes« státus a Btk. rendelkezései folytán a mentesítéssel megszűnik, így ahhoz – általános következményként – a  továbbiakban nem kapcsolódhatnak a  terhelti állapothoz fűződővel azonos tartalmú alapjogi korlátozások.” {144/2008. (XI. 26.) AB határozat, ABH 2008, 1107, 1156–1157.; lásd még 20/2013. (VII. 19.) AB határozat, Indokolás [35]} [29] A mentesítés alapjogi forrása az  Alkotmánybíróság gyakorlata értelmében az  emberi méltósághoz való jog. „Az  Alkotmánybíróság szerint az  emberi méltósághoz való jogból következik, hogy az  elítélteknek lehetőséget kell biztosítani a  rehabilitációra, arra, hogy jogsértés nélkül helytálljanak egy szabad társadalom feltételei között. A  reszocializáció pedig megköveteli, hogy az  arra objektív szempontok alapján érdemesült elkövető számára egy későbbi, büntetéstől mentes életvitel feltételeit a  jog megteremtse. Ez  nem csupán a  terhelt érdeke, hanem a társadalomé is, minthogy a büntetőjogon kívüli megszorítások megszűnésével, a büntetlen előéletűeket megillető tisztségek ellátására, állások betöltésére való új lehetőségek megnyílása növeli elhelyezkedési esélyeiket, ami pedig csökkenti a  társadalmi gondoskodás költségeit, lehetővé teszi az  elítélt számára a  bűnismétlés elkerülését.” [144/2008. (XI. 26.) AB határozat, ABH 2008, 1107, 1132.] [30] 1.2. A  mentesítésnek a  régi Btk. és a  Btk. is három típusát alkalmazza, ezek: a  törvényi, a  bírósági és a  kegyelmi mentesítés. [31] Bírósági mentesítésre – a  törvényi mentesítéstől eltérően – nem a  törvény erejénél fogva, hanem kérelemre, a bíróság határozata alapján kerülhet sor. A bírósági mentesítés lehet utólagos, valamint előzetes. [32] Utólagos bírósági mentesítésnek szándékos bűncselekmény miatt kiszabott végrehajtandó szabadságvesztés esetén, az  elítélt kérelmére lehet helye, ha erre az  elítélt érdemes, és a  szabadságvesztés kitöltésétől, illetve végrehajthatósága megszűnésétől a törvényi mentesítésre megállapított várakozási idő fele már eltelt. [33] A Btk. 101–102. §-hoz fűzött indokolás szerint „[a]z utólagos bírósági mentesítés körébe olyan büntetések tartoznak, amelyeknél a  bűncselekmény tárgyi súlya, illetve az  elkövető veszélyessége jelentősebb fokú, így az  elítélt mentesítésének nem lehet egyetlen feltétele a  várakozási idő felének sikeres eltöltése. Ezért kell – a  bírósági mentesítés tárgyi feltételén túl – az érdemességet mint alanyi feltételt vizsgálni.” [34] Előzetes mentesítésben azt részesítheti a  bíróság, akit végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztésre ítél, ha úgy véli, hogy arra érdemes. [35] Az előzetes mentesítést a Büntető Törvénykönyv módosításáról és kiegészítéséről szóló 1971. évi 28. törvényerejű rendelet 20.  §-a iktatta be az  akkor hatályos büntető törvénykönyv, a  Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről szóló 1961. évi V. törvény 81/A.  §-ába. A  jogszabály indokolása szerint a  módosítás oka a  gondatlan és a  szándékos bűncselekmények miatt kiszabott szabadságvesztés alóli mentesítés összhangjának a megteremtése volt. [36] A Btk. indokolása az  előzetes bírósági mentesítés kapcsán rögzíti, hogy „[a] törvény – a  hatályos Btk.-val (értsd: régi Btk.) egyezően – egy esetben teszi lehetővé, hogy bírói döntéssel, a  törvényi mentesítés szabályaihoz hasonlóan, az ítélet jogerőre emelkedésének napján álljon be a mentesítés. A törvény kizárólag a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztése esetén jogosítja fel a  bíróságot arra, hogy a  bűnösséget megállapító és büntetést kiszabó ítéletben mentesítse az  elítéltet a  büntetett előélethez fűződő hátrányok alól. Az  előzetes mentesítés szubjektív, alanyi feltétele – az  utólagos mentesítéshez hasonlóan – a  terhelt érdemessége. Az  érdemesség mérlegelése során több körülményt kell vizsgálni, így különösen a  bűncselekmény tárgyi súlyát, a  bűnösség fokát, az  elkövető személyiségét, életvezetését, a  bűncselekmény elkövetése és az  elítélés ideje között tanúsított magatartását, a cselekményével okozott sérelem jóvátételét, a sértett felróható közrehatását.” [37] Az érdemesség fogalmát, illetőleg annak tartalmát a  jogalkotó sem a régi Btk.-ban, sem a Btk.-ban nem határozta meg, annak tartalmára vonatkozóan a jogszabály indokolása ad némi iránymutatást. A fogalom valóságos tartalmát a bírói gyakorlat munkálta ki (lásd például: BH1986.92.). Nem rögzít továbbá a jogszabály az előzetes mentesítéssel összefüggő eljárási szabályokat sem, így nem ad iránymutatást arra vonatkozóan, hogy az  azzal összefüggő bírói döntéshozatalt ki, mikor, milyen eljárási rendben kezdeményezheti. A  Btk. 101–102.  §-ához fűzött indokolás csupán annyit mond ki, hogy a  bíróság az  előzetes mentesítésről a  bűnösséget megállapító és büntetést kiszabó ítéletben rendelkezhet. Ennél jóval egyértelműbb a vonatkozó bírói gyakorlat, amely szerint az előzetes mentesítés kizárja a hátrányos következmények hatályának beálltát, vagyis az elítélt az  ítélet jogerőre emelkedésének napján mentesül. Az egységes és elfogadott bírói gyakorlat szerint ebből az következik, hogy az ítélet jogerőre emelkedését követően az elítélt előzetes mentesítésben részesítése fogalmilag kizárt (lásd: BH1996.238.). [38] A jelen indítvánnyal érintett jogintézményt, az  előzetes bírósági mentesítést a  régi Btk. és a  Btk. tartalmilag közel azonosan szabályozza. A Btk. 101–102. §-ához fűzött indokolás szerint „[a] törvény – a hatályos Btk.-val egyezően” teszi lehetővé, hogy bírói döntéssel az  ítélet jogerőre emelkedésének napján álljon be a mentesítés. Ezen tartalmi egyezés okán az Alkotmánybíróság további megállapításait mind a régi Btk., mind a Btk. előzetes bírói mentesítéssel összefüggő szabályaira irányadónak tekinti. [39] 2. Az  indítványozó bíró érdemi kifogásait az  Alaptörvény XV.  cikkének megsértésére alapította, beadványában egyaránt megjelölte a  XV.  cikk (1) és (2)  bekezdését. Indítványában arra hívta föl a  figyelmet, hogy a  büntető jogszabályok és az azok értelmezésére vonatkozó, egységesnek tekinthető bírói gyakorlat szerint a végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztésre ítélt személy az ítélet jogerőre emelkedését követően nem részesíthető előzetes bírósági mentesítésben. Az  indítványozó bíró ezt a megoldást azért tartja ellentétesnek az Alaptörvényből fakadó követelményekkel, mert úgy véli, hogy ezzel a jogalkotó indokolatlan és egyoldalú előnyt biztosít a végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltek javára, holott az  alkalmazott szankcióból arra lehet következtetni, hogy ők jellemzően súlyosabb megítélésű, nagyobb tárgyi súlyú bűncselekményt követtek el. Az  Alkotmánybíróság az  indítványozó érvelését úgy értelmezte, hogy az  tartalmilag a  támadott szabálynak az általános jogegyenlőség követelményébe ütközését feltételezi. Ezért az  Alkotmánybíróság vizsgálatát az  Alaptörvény XV.  cikk (1)  bekezdését érintően folytatta le. [40] Az Alkotmánybíróság legutóbb a  3206/2014. (VII. 21.) AB határozatában fejtette ki részletesen az  Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdésének értelmezésében kialakított gyakorlatát {3206/2014. (VII. 21.) AB határozat, Indokolás [23]; lásd még 42/2012. (XII. 20.) AB határozat, Indokolás [28]}. Abból kiindulva az Alkotmánybíróság az alábbi általános megállapításokat teszi. [41] 2.1. Az  Alkotmánybíróság értelmezésében az  Alaptörvény XV.  cikk (1)  bekezdése tartalmazza az  általános jogegyenlőségi szabályt, amely a  jogrend valamennyi szabálya tekintetében azért biztosítja az  egyenlő kezelés követelményét, mert az  egyenlőség végső alapja az  egyenlő méltóság. Valamely szabályozás abban az  esetben nem felel meg az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdésében foglalt mércének, ha végső soron az emberi méltósághoz fűződő jogot sérti. [42] A jogegyenlőség klauzulája a  közhatalmat gyakorlók számára azt az  alkotmányos parancsot fogalmazza meg, hogy valamennyi személyt egyenlő méltóságúként kezeljenek, és egyéni szempontjaikat egyenlő mércével és méltányossággal vegyék figyelembe. Ez  a  követelmény az  egész jogrendre kiterjed, a  közhatalmat gyakorlók kötelesek egyenlő elbánást biztosítani a  joghatóságuk alá tartozó minden személy számára. A jogegyenlőség elve ugyanakkor nem bármifajta különbségtételt, hanem csupán az  emberi méltóságot sértő megkülönböztetéseket tilalmazza. Alaptörvény-ellenes, vagyis emberi méltóságot sértő megkülönböztetés abban az  esetben állapítható meg, ha a különbségtétel önkényes. [43] A hátránnyal járó különbségtétel az  általános mérce szerint akkor minősül önkényesnek, ha nincs ésszerű, kellő súlyú alkotmányos indoka. Önkényes megkülönböztetés esetén a  jogalkotó azáltal nem kezeli az  érintetteket egyenlő méltóságú személyként, hogy egyéni szempontjaikat nem azonos körültekintéssel és méltányossággal veszi figyelembe. [44] Ennek ellenőrzéséhez elsődlegesen az  intézkedés legitim célját szükséges vizsgálni. Ez alatt azt az alkotmányosan megengedett célt kell érteni, amely a  jogalkotó szándékának megfelelően a  vizsgált szabályt áthatja, azt az igazolást, amely a szabály mögött áll. [45] Ezen kívül szükséges értékelni egyfelől azt, hogy az  intézkedés alkalmas-e a  legitim cél elérésére, másfelől pedig azt is, hogy az elérni kívánt, legitim cél által kijelölt személyek köre egybeesik-e az intézkedéssel érintett személyek körével. A  szabályok fogalmi eleme ugyanis, hogy olyan általános előírásokat rögzítenek, amelyek címzettek és magatartások meghatározott körére vonatkoznak, ezáltal minden szabály létrehoz csoportokat. Valamennyi szabály kapcsán felvethető ezért az a kérdés, hogy mi a csoportképző ismérv, a jogalkotó milyen ismérvekkel határozta meg a  csoportba tartozás szempontjait. A  szabály akkor optimális, ha mindazokra és csakis azokra vonatkozik, akiket az intézkedés legitim célja kijelöl. [46] Mindezen szempontok nyújtanak lehetőséget annak eldöntéséhez, hogy egy különbségtétel önkényesnek, ésszerű indokot nélkülözőnek tekinthető-e. [47] 2.2. A  konkrét ügyben az  Alkotmánybíróság vizsgálata a  bírói mentesítés jogintézmény céljából indult ki, mivel a  támadott jogszabályi rendelkezések annak egyik típusát, az  előzetes bírói mentesítést szabályozzák. Az  indítványozó a  hátrányos megkülönböztetést az  előzetes és az  utólagos bírói mentesítésre jogosult személyek helyzetét érintően, előbbiek, vagyis az  előzetes mentesítésben részesíthetők hátrányára tartja megállapíthatónak a bírói mentesítéssel járó kedvezmények szempontjából. [48] A mentesítés célja a  törvény szerint nem más, mint a  büntetett előélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények érvényesülésének időbeni korlátozása. Beálltát követően a  rehabilitált személy nem tartozik számot adni azon elítéléséről, amelyre nézve mentesítésben részesült. A törvényi mentesítés jelöli ki a hátrányos jogkövetkezmények érvényesülésének végső pontját. Ehhez képest a  bírói mentesítés mindkét típusa kedvezményt jelent, mivel a  törvényi mentesítési idő elteltét megelőzően lehetővé teszik ezen időtartam lerövidítését, sőt akár kiiktatását. Utólagos bírói mentesítésre a  büntetés kitöltését vagy végrehajthatósága megszűnését követően van lehetőség. A  kedvezmény alapján az  elítélt nem köteles kivárni a  törvényi mentesítés időpontját, hanem – érdemesség esetén – a  törvény szerinti várakozási idő felének az  elteltével mentesíthető. Ehhez képest az  előzetes mentesítés eleve kizárja a  hátrányos következmények hatályának beálltát, vagyis az  elítélt az  ítélet jogerőre emelkedésének napján mentesül. A  bírói mentesítés nyújtotta kedvezményeket a  jogalkotó eltérő elítélti csoportok számára eltérő szabályok szerint teszi elérhetővé. Az utólagos mentesítést a törvény kizárólag a szándékos bűncselekmény miatt határozott tartamú végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltek esetében rendeli alkalmazni, míg előzetesen mentesíthetők azok, akik esetében az  akár szándékos, akár gondatlan bűncselekmény miatt kiszabott szabadságvesztés végrehajtását a bíróság próbaidőre felfüggesztette. [49] Mivel a  bírói mentesítés kedvezményére jogosult két elítélti csoport megkülönböztetése a  kiszabott szankción alapul, az  Alkotmánybíróság mindkét szankciót megvizsgálta abból a  célból, hogy feltárja a  jogalkotói csoportképzés szempontjait és indokait. [50] Végrehajtandó szabadságvesztés kiszabásakor az  elítélt büntetés-végrehajtási intézetben tölti le a  büntetését. A  jogalkotó meghatározott feltételek teljesülése esetén lehetővé teszi, hogy az  elítélt feltételes szabadságra bocsátással a  büntetés letöltése előtt szabaduljon. Az  elítélt mindkét esetben a  büntetésként rá kiszabott időtartam elteltéig áll a büntetés hatálya alatt. A  törvényi mentesítéshez előírt törvényi várakozási idő a kiszabott büntetés kitöltésekor – vagy adott esetben végrehajthatósága megszűnésekor – veszi kezdetét, tartama a letöltött szabadságvesztés büntetés hosszához igazodik. [51] A büntetés végrehajtásának felfüggesztése a  büntetéskiszabás keretei között a  jogalkotó által biztosított kedvezmény. Alkalmazásával a  jogalkotó alkalmat kíván adni a  bűnelkövető számára a  bűncselekmények elkövetésétől tartózkodó életvezetésre és a  büntetés végrehajtásának elkerülésére. A  kedvezmény – a  Btk. 85. §-ához fűzött indokolás értelmében – abban áll, hogy a végrehajtásában felfüggesztett büntetés nem szakítja ki az  elítéltet a  megszokott közösségéből, és ezzel elkerüli a  rövid tartamú szabadságvesztés végrehajtásával járó hátrányokat. Alkalmazására a  rövid tartamú, két évet meg nem haladó szabadságvesztés esetén van lehetőség akkor, ha alaposan feltehető, hogy a  büntetés célja a  szabadságvesztés végrehajtása nélkül is elérhető. A  felfüggesztés idejére a  bíróság próbaidőt állapít meg. Az  elítélt a  próbaidő tartama alatt a  büntetés hatálya alatt áll. A  törvény értelmében a  próbaidő egy évtől öt évig terjedhet, de nem lehet rövidebb a  kiszabott szabadságvesztésnél. Az  elítélt mentesítése a  büntetett előélethez fűződő hátrányok alól a  törvény erejénél fogva a próbaidő leteltének napján áll be. A kedvezmény odaítélésekor a bíróság elsősorban az elkövető személyi körülményeire kell, hogy figyelemmel legyen. [52] A fentiek alapján a  végrehajtandó szabadságvesztés az  elkövetőre nézve nyilvánvalóan súlyosabb büntetés, mint végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés. A büntetés végrehajtásának a felfüggesztésével ugyanis a bíróság az  elítéltet kedvezményben részesíti. Ezen kedvezmény alapján az  elkövetőnek nem kell büntetését büntetésvégrehajtási intézetben letöltenie, életét szabad körülmények között élheti. Ennek ellentételezéseként a  bíróság legalább a  kiszabott szankció tartamát elérő, de azt akár jóval meghaladó tartamban próbaidőt állapít meg. A próbaidő alatt a bíróság – törvényben meghatározott esetekben – elrendelheti a szabadságvesztés végrehajtását. A  büntetés a  próbaidő leteltével ér véget, az  elítélt mentesítése a  büntetett előélethez fűződő hátrányok alól a törvény erejénél fogva ezen a napon áll be. [53] Ha a  végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés büntetéssel érintett elítéltek helyzetét a  büntetett előélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények időbeni érvényesülésének szempontjából összevetjük a  végrehajtandó szabadságvesztéssel sújtott elítéltek helyzetével, látni kell, hogy a  különbözőség alapvető. A  végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés vonatkozásában a  törvény nem állapít meg várakozási időt a törvényi mentesítésig, az a próbaidő leteltének, tehát a büntetés végrehajtása befejezésének a napján beáll. Ezzel szemben azon elítéltek esetében, akik a  szabadságvesztést kitöltötték – vagy akik estében a  végrehajthatósága megszűnt – ekkor, tehát a  büntetés befejezésekor kezdetét veszi a  törvényi várakozási idő a  törvényi mentesítést bekövetkezéséig. Az utólagos bírói mentesítést a jogalkotó ebben az időintervallumban, a büntetés kitöltését – vagy végrehajthatósága megszűnését – követő időszakban teszi elérhetővé, a  kedvezmény a  törvényi várakozási idő lerövidítését jelentheti. [54] Megállapítható, hogy a  bírói mentesítéssel érintett két elítélti csoport helyzete a  kedvezmények odaítélése szempontjából releváns körülmények tekintetében, a  büntetés végrehajtásának befejezését követően alapvetően eltérő. Az  Alkotmánybíróság ezért úgy ítélte meg, hogy a  kifogásolt jogszabályi rendelkezések célja, vagyis a  büntetett előélethez fűződő joghátrányok időbeli érvényesüléséhez kapcsolódó jogalkotói kedvezmények odaítélése szempontjából nem lehet a két elítélti kört homogén csoportként kezelni. [55] Az Alkotmánybíróság az  indítványt az  Alaptörvény XV.  cikk (1)  bekezdésében foglalt általános jogegyenlőség követelménye vonatkozásában a fentiekre tekintettel elutasította. [56] 3. Az  Alkotmánybíróság a  támadott jogszabályi rendelkezések alaptörvény-ellenességét ezt követően az  Alaptörvény XXVIII.  cikk (1)  bekezdése szerinti tisztességes eljáráshoz való jog összefüggésében vizsgálta. A vizsgálat az indítványozó bíró azon kifogásán alapul, hogy abban az esetben, ha a végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztést kiszabó ítéletben a  bíróság nem rendelkezik az  elítélt előzetes mentesítéséről, arra utóbb, az  ítélethozatalt követően nem kerülhet sor. Ennek következtében az  elítélt ilyen esetben a  törvényi mentesítés bekövetkezéséig nem részesíthető a bírói mentesítés kedvezményében. [57] Az Alkotmánybíróság jelen ügyben is figyelemmel volt az  Alaptörvény negyedik módosításában (2013.  március  25.), valamint a  13/2013. (VI. 7.) AB határozatában a  korábbi alkotmánybírósági határozatokban foglaltak felhasználhatóságát illetően rögzített szempontokra. Tekintettel arra, hogy az  Alaptörvény XXVIII.  cikk (1)  bekezdésében foglalt szabály értelmezésekor – az  Alkotmánnyal fennálló tartalmi és kontextuális egyezés okán  – a  7/2013. (III. 1.) AB határozatban az  Alkotmánybíróság irányadónak tekintette a  tisztességes eljáráshoz fűződő alapvető joggal kapcsolatban kimunkált korábbi alkotmánybírósági gyakorlatot {7/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [24]}, jelen ügy kapcsán is arra a megállapításra jutott, hogy a korábbi határozataiban szereplő érvek és megállapítások alkalmazhatóságának nincs akadálya. [58] 3.1. Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt áttekintette az előzetes bírósági mentesítés szabályozásának tartalmát és jellegzetességeit. [59] A jogintézményt a  régi Btk. és a  Btk. is röviden, mindössze két mondatban szabályozza. Ahogyan arra az  Alkotmánybíróság fentebb is utalt, a  kedvezmény alkalmazásának objektív feltétele az, hogy az  elítéltet a  bíróság olyan szabadságvesztéssel sújtsa, amelynek a  végrehajtását felfüggesztette, szubjektív feltétele pedig a terhelt érdemessége. A jogszabály nem rögzít az előzetes bírósági mentesítéssel összefüggő eljárási szabályokat. A  jogszabályszövegből mindössze az  következik, hogy az  előzetes bírósági mentesítés tárgyában a  döntést az a bíróság hozza meg, amely a büntetőjogi felelősség kérdésben is ítélkezik, valamint az, hogy a döntéshozatalnak az  ítélethozatallal egy időre kell esnie, nem követheti az  ítélet kihirdetését. Nem ad ugyanakkor a  jogszabály semmiféle iránymutatást arra vonatkozóan, hogy az előzetes bírósági mentesítés tárgyában a bírói döntéshozatalt ki, mikor, milyen eljárási rendben kezdeményezheti. A  vonatkozó bírói gyakorlat értelmezése szerint abból, hogy előzetes bírósági mentesítés esetén a  büntetett előélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények hatálya be sem áll, az  következik, hogy „az ítélet jogerőre emelkedését követően az  elítélt előzetes mentesítésben részesítése fogalmilag kizárt” (lásd: BH1996. 238. számú eseti döntés érvelése). A  bírói gyakorlat ezt a  megközelítést arra figyelemmel is fenntartja, hogy a Be. XVIII. fejezet II. címében, amely taxatíve felsorolja azokat az egyes különleges eljárásokat, amelyek a  büntetőeljárás jogerős befejezése után a  törvény szerint lefolytathatók, nincs olyan eljárás, amelyben az előzetes mentesítés alkalmazható lenne. A Be. 577. §-ának (1)–(3) bekezdése csak az utólagos bírósági mentesítésre állapít meg eljárási szabályokat, az  előzetes bírósági mentesítésre nem. A  (4)  bekezdés mindössze a mentesítést kimondó határozat hatályon kívül helyezésének az eljárási rendjét határozza meg mind az előzetes, mind az  utólagos mentesítés tekintetében. „Mivel a  Be. nem ismer olyan különleges eljárást, amelynek tárgya az ítélet jogerőre emelkedése után az elítélt előzetes mentesítésben részesítése lehetne, csak a jogerős ítélet lehet az  a  határozat”, amely az  elítélt előzetes bírósági mentesítését kimondja. (lásd: BH1996. 238. számú eseti döntés érvelése) [60] 3.2. Az  Alkotmánybíróság ezt követően a  régi Btk. 104.  § (1)  bekezdésének és a  Btk. 102.  § (1)  bekezdésének alkotmányossági vizsgálata során a szabályozást a XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz való jog garanciáival vetette össze. [61] Büntetőjogi tárgyú döntéseiben az  Alkotmánybíróság következetesen hangsúlyozza, hogy a  bűncselekménnyé nyilvánításnál és a  büntetési rendszer kialakításánál a  törvényhozó szabadsága széles körben érvényesül. A  terheltek bizonyos csoportjainak eltérő kezelése, súlyosabb megbüntetésük elvi lehetőségének biztosítása vagy számukra kedvezmények nyújtása a  büntetőpolitika körébe tartozó kérdés. Irányadónak tekinti jelen esetben az  Alkotmánybíróság azt a  korábbi álláspontját is, amely szerint „[a] büntetéskiszabásnak a  büntető törvényben meghatározott szabályai minden esetben egy adott büntetőpolitika normatív megtestesülését jelentik.” [13/2002. (III. 20.) AB határozat, ABH 2002, 85, 90.] „Az Alkotmánybíróságnak nincs jogosítványa a  büntetőpolitika által megfogalmazott szükségletek, követelmények és célok helyességéről és indokairól, így különösen azok célszerűségéről és hatékonyságáról határozattal dönteni. Az  Alkotmánybíróság csak a  normában testet öltött politikai döntés alkotmányosságáról vagy alkotmányellenességéről határozhat. […] Az Alkotmánybíróságnak tehát arra van jogosítványa, hogy a  büntetőpolitika alkotmányos korlátait állapítsa meg, de ne a  politika tartalmáról döntsön, ennek során pedig különös tekintettel legyen az  alapjogok védelmének alkotmányos büntetőjogi garanciáira.” {1214/B/1990. AB határozat, ABH 1995, 571, 573, 574.; lásd még: 23/2014. (VII. 15.) AB határozat, Indokolás [33]}. [62] Erre figyelemmel az Alkotmánybíróság a konkrét indítvány alapján nem vizsgálta az előzetes bírósági mentesítésnek a  büntetőjogi szabályozásban betöltött helyét, funkcióját, valamint alkalmazásának alaptörvényi indokait, csupán azt értékelte, hogy a  jogintézmény működésnek jogszabályi feltételei megfelelnek-e az  Alaptörvényből fakadó követelményeknek. [63] 3.2.1. A  büntető igazságszolgáltatás alkotmányos garanciarendszerét az  Alaptörvény XXVIII.  cikke rögzíti. Az  Alaptörvény XXVIII.  cikk (1)  bekezdésének értelmezésével nevesíthetők a  tisztességes eljáráshoz való jog tartalmát kitöltő ún. részjogosítványok. Ezek különösen: a  bírósághoz fordulás joga, a  tárgyalás tisztességessége, a  tárgyalás nyilvánosságának és a  bírói döntés nyilvános kihirdetésének a  követelménye, törvény által létrehozott bíróság, a bírói függetlenség és pártatlanság kívánalma, továbbá az ésszerű időn belüli elbírálás. A szabály de facto nem rögzíti, de az  Alkotmánybíróság értelmezése szerint része a  tisztességes eljárásnak az  is, hogy az  eljárásban biztosítva legyen a fegyverek egyenlősége. [64] A tisztességes eljáráshoz való jog lényegéről kialakított álláspontját az Alkotmánybíróság elvi jelentőséggel először a  6/1998. (III. 11.) AB határozatában foglalta össze. A  tisztességes eljárás (fair trial) az  Alkotmánybíróság ezen döntésében kimunkált alkotmányos mérce szerint „olyan minőség, amelyet az eljárás egészének és körülményeinek figyelembevételével lehet csupán megítélni. Ezért egyes részletek hiánya ellenére éppúgy, mint az  összes részletszabály betartása dacára lehet az  eljárás méltánytalan vagy igazságtalan, avagy nem tisztességes.” [6/1998. (III. 11.) AB határozat, ABH 1998, 91, 95.] A  tisztességes eljárás követelménye által meghatározott garanciák, „[…] a  bírósághoz való jog megannyi konkrét feltételét tartalmazzák, amelyek nem abszolútak abban az  értelemben mint például az említett ártatlanság vélelme, de amelyek az általános szabály szerinti mérlegelésnek mégis abszolút korlátai. Nincs olyan szükségesség, amely miatt a  tárgyalás tisztességes voltát arányosan ugyan, de korlátozni lehetne; hanem a tisztességes tárgyalás fogalmán belül alakítandó ki olyan ismérvrendszer, amely annak tartalmát adja, s csak ezen belül értékelhető bizonyos korlátozások szükséges és arányos volta.” [6/1998. (III. 11.) AB határozat, ABH 1998, 91, 99.] [65] Az Alkotmánybíróság értelmezésében a  tisztességes eljáráshoz fűződő jog körébe tartozik a  hatékony bírói jogvédelem követelménye. Önmagában a bírói út igénybevételének formális biztosítása nem elegendő az eljárási garanciák teljesedéséhez, hiszen az  alkotmányos szabályban előírt garanciák éppen azt a  célt szolgálják, hogy azok megtartásával a  bíróság a  véglegesség igényével hozhasson érdemi döntést. A  tisztességes eljárás követelménye tehát magában foglalja a  hatékony bírói jogvédelem igényét is. A  tisztességes eljárás alkotmányos követelményrendszerét kielégítő hatékony bírói jogvédelem pedig attól függ, hogy az eljárási szabályok értelmében a  bíróság mit vizsgálhat. {7/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [24]; 8/2011. (II. 18.) AB határozat, ABH 2011, 49, 80–81.} Az  indokolt bírói döntéshez fűződő jog ebből következően az  Alaptörvény XXVIII.  cikk (1)  bekezdésében foglalt tisztességes eljárás alkotmányos követelményrendszerén belül jelentkezik. Az  alkotmányos előírás ugyanakkor kizárólag az eljárási törvényekben foglaltak szerint kötelezheti a bíróságot. Irányadó ez a megállapítás mind a bíróság döntésének a tartalmára, mind a döntés alapjául szolgáló indokok bemutatására. Ebből következik, hogy az Alkotmánybíróság az Alaptörvény e szabályát mindig együtt olvassa a jogvita jellege és az adott ügy típusa által kijelölt konkrét eljárásjogi szabályokkal {7/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [33]}. [66] 3.2.2. Az  előzetes bírósági mentesítés jogintézmény megalkotásakor a  jogalkotó lehetőséget teremtett a felfüggesztett szabadságvesztés büntetéssel sújtott elítélteknek arra, hogy már az ellenük folyó büntetőeljárásban kezdeményezzék a  büntetett előélethez fűződő hátrányok alól való mentesülésüket, így arról a  bíróság már az  ítéletben rendelkezhet. A  konkrét eljárási szabályok megalkotásával tehát a  jogalkotó biztosítani kívánta a  bírósághoz fordulás jogát az  elítéltek meghatározott, adott típusú büntetéssel érintett csoportjának. Az  Alkotmánybíróság szerint a  támadott rendelkezések megalkotásával a  jogalkotó ezt a  célt megvalósította. Sem a  régi Btk. 104.  § (1)  bekezdése, sem a  Btk. 102.  § (1)  bekezdése nem tartalmaz olyan korlátozást az  érintett alanyi kör vonatkozásában, amely közülük bárkit is kizárna vagy akadályozna a kedvezménnyel kapcsolatos igény érvényesítésében. A bírói jogvédelem lehetőségét tehát a támadott rendelkezések megteremtik. [67] Az előzetes bírósági mentesítés támadott szabályozásának további vizsgálatával azonban az  Alkotmánybíróság több, alkotmányossági problémát felvető jogalkalmazási bizonytalanságot azonosított. Ahogyan arra az Alkotmánybíróság fentebb is utal, a vonatkozó jogszabályi rendelkezések mind a hatályos, mind pedig a hatályon kívül helyezett, ám konkrét eljárásokban még alkalmazandó büntető törvényben igen szűkszavúak. A  jogalkotó sem a  büntető, sem a  büntetőeljárási törvényben nem határozott meg a  kedvezménnyel kapcsolatosan eljárási szabályokat. Azok egy részét a  bírói gyakorlat kimunkálta, ám jelen bírói indítvány is példázza, hogy a  szabályok alkalmazása a  gyakorlatban bizonytalan. A  kifogásolt jogszabályszövegből mindössze az  következik, hogy az  előzetes bírósági mentesítés tárgyában a  döntést az  a  bíróság hozza meg, amely a  büntetőjogi felelősség kérdésben is ítélkezik, valamint az, hogy a döntéshozatalnak az ítélethozatallal egy időre kell esnie, nem követheti az ítélet kihirdetését. [68] Az érdemesség megítélésének szempontjait a bírósági gyakorlat az utólagos bírósági mentesítéssel összefüggésben alapvetően kimunkálta, amelyet az  előzetes bírósági mentesítésről döntést hozó bíróságok is alkalmaznak, az  számukra az  elítéltek eltérő helyzetéből fakadó különbözőségek figyelembe vétele mellett iránymutatásul szolgál. Az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg ugyanakkor, hogy a régi Btk. és a Btk. vonatkozó rendelkezései alapján nem lehet megállapítani, hogy az  előzetes bírósági mentesítés tárgyában a  bírói döntéshozatalt a  büntetőeljárás mely alanyai jogosultak a  terhelt érdekében kezdeményezni. Hasonló módon nem tartalmaz iránymutatást a  törvényi szabályozás azzal összefüggésben, hogy az  igénynek mikor lehet érvényt szerezni. A  gyakorlatban az  azért jelenthet különös nehézséget, mert a  kedvezmény alkalmazásának egyik feltétele, vagyis adott típusú szankció, a  felfüggesztett szabadságvesztés büntetés kiszabása nyilvánvalóan csak az  ítélet kihirdetésekor válik ismertté az  eljárás alanyai előtt. Az  előzetes bírósági mentesítésről ugyanakkor a  bíróság szintén az  ítéletben rendelkezik. Nem egyértelmű tehát, hogy az  igényt mely időponttól és különösen, hogy meddig lehet a  bíróság előtt érvényesíteni. Nem állapíthatóak meg továbbá a vizsgált rendelkezések alapján azok a részletszabályok sem, amelyek a  kérelem előterjesztésének a  módját határoznák meg, így például nem tudni, hogy a  kérelmezőnek minimálisan milyen tartalmi követelményekre figyelemmel kell kérelmét előterjesztenie vagy előadnia. Végül a  hatékony bírói jogvédelem követelménye ellen hat, hogy a  támadott szabályok értelmében a  bíró döntéséről az  ítéletben nem köteles rendelkezni, így az  elítélt számára nem válik ismertté, hogy kezdeményezésének elbírálására ténylegesen sor került-e. [69] Kérdés, hogy a támadott szabályokban rejlő jogalkalmazási bizonytalanságok kizárják-e, vagy gátolják-e a hatékony bírói jogvédelem követelményének érvényesülését. A továbbiakban ezért az Alkotmánybíróság azt vizsgálta, hogy van-e a támadott rendelkezéseknek olyan, az Alaptörvény követelményeivel összhangban álló értelmezése, amellyel a jogalkalmazás fenti bizonytalanságai kiküszöbölhetők. [70] 3.2.3. A  jogalkotó belátásán múlik, hogy valamely jogintézmény szabályait milyen részletességgel határozza meg. Ezen jogalkotói belátásnak az  Alaptörvényből fakadó követelmények szabnak határt. Amennyiben a  szabályozás hiányossága olyan fokú, a  részletszabályok meghatározása annyira nagyvonalú, hogy az  gátat szab az Alaptörvényből fakadó követelmények érvényesülésének, helye van az alaptörvény-ellenesség megállapításának. Ezen hiányosságok feltárásakor ugyanakkor a  szabály szövegével együtt vizsgálni szükséges a  szabály alkalmazásának a  gyakorlatát is. A  jogalkotó által nyitva hagyott kérdéseket ugyanis gyakran megválaszolja a joggyakorlat, amely a szabály értelmezésével kitölti a jogalkotó által meghagyott hézagokat. [71] Ha a  jogszabályi rendelkezés alkotmányossága a  szabályozásban rejlő jogalkalmazási bizonytalanságok miatt kérdéses, az  Alkotmánybíróság kifejezetten is megállapíthatja az  alkotmányos értelmezés tartományát, vagyis meghatározhatja azokat az  alkotmányos követelményeket, amelyeknek a  norma értelmezéseinek meg kell felelnie. A  felhatalmazást ehhez az  Abtv. 46.  § (3)  bekezdése biztosítja. Az  Abtv. ezen rendelkezése értelmében az  Alkotmánybíróság hatáskörei gyakorlása során folytatott eljárásában határozattal állapíthatja meg azokat, az  Alaptörvény szabályozásából eredő és az  Alaptörvény rendelkezéseit érvényre juttató alkotmányos követelményeket, amelyeknek a  vizsgált, illetve a  bírósági eljárásban alkalmazandó jogszabály alkalmazásának meg kell felelnie. Ha tehát a  vizsgált jogszabálynak van olyan értelmezése, amely az  Alaptörvényből fakadó követelményeknek megfelel, az  Alkotmánybíróság a  hatályos jog kíméletével jár el, és elkerüli a  jogszabályi rendelkezés megsemmisítését. Ilyenkor az  Alkotmánybíróság alkotmányos követelménnyel határozza meg azoknak az értelmezéseknek körét, amelyek teljesülése esetén a szabály összhangban van az Alaptörvénnyel. [Lásd részletesebben: 38/1993. (VI. 11.) AB határozat, ABH 1993, 256, 266–268.] [72] A jelen ügyben támadott jogszabályi rendelkezések, vagyis a  régi Btk. 104.  § (1)  bekezdése és a  Btk. 102.  § (1)  bekezdése alkalmazása kapcsán az  Alkotmánybíróság észlelte, hogy a  jogalkalmazásban tapasztalt bizonytalanságok megkérdőjelezhetővé teszik, hogy a  terhelt tud-e élni egy olyan kedvezmény odaítélésének a  lehetőségével, amelyet a  jogalkotó a  büntető törvényben biztosít számára. A  szabályozás hiányosságai miatt a  terhelt olyan helyzetbe kerül, amelyben kétséges, hogy az  eljárás tisztességes jellegét biztosító garanciák köre, azok közül különösen a bírósághoz fordulás joga érvényesülhet. [73] Az Alkotmánybíróság vizsgálata során úgy ítélte meg ugyanakkor, hogy a  régi Btk. és a  Btk. támadott rendelkezéseinek létezik olyan értelmezése, amely iránymutatásul szolgálhat a  jogalkalmazás számára, és amely által a  támadott rendelkezések és az  Alaptörvény összhangja biztosítható. Abban az  esetben ugyanis, ha a  bíró a  szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztése esetén hivatalból vizsgálja az  előzetes bírósági mentesítés lehetőségét, és arról az  ítéletben rendelkezik, kizárható mindazon bizonytalanságok érvényesülése, amelyeket az  Alkotmánybíróság fentebb feltárt. Ilyen módon kiszámíthatóvá válik a  jogalkalmazás és biztosítható a tisztességes eljárással összefüggő garanciák érvényesülése. [74] A fentiekre tekintettel az  Alkotmánybíróság megállapította, hogy az  Alaptörvény XXVIII.  cikk (1)  bekezdéséből fakadó alkotmányos követelmény a régi Btk. 104. § (1) bekezdése és a Btk. 102. § (1) bekezdése alkalmazásánál, hogy a bíró a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztése esetén hivatalból vizsgálja az előzetes bírósági mentesítés lehetőségét, és arról az ítéletben rendelkezzen. [75] Az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy a fenti alkotmányos követelmény meghatározásával biztosítható, hogy a régi Btk. 104. § (1) bekezdésének és a Btk. 102. § (1) bekezdésének alkalmazása az Alaptörvénnyel összhangban álljon. Ezért az  Alkotmánybíróság a  régi Btk. 104.  § (1)  bekezdésének és a  Btk. 102.  § (1)  bekezdésének „előzetes” szövegrésze alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezést az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése vonatkozásában is elutasította. [76] 4. Az Alkotmánybíróság a határozat Magyar Közlönyben történő közzétételét az Abtv. 44. § (1) bekezdés második mondata alapján, az alkotmányos követelmény megállapítására és az ügy elvi jelentőségére tekintettel rendelte el. Budapest, 2015. április 14. Dr. Lenkovics Barnabás s. k., az Alkotmánybíróság elnöke