2011. CXLV. törvény a Magyar Köztársaság és a Mexikói Egyesült Államok között, a jövedelemadók területén a kettős adóztatás elkerüléséről és az adózta

2011. CXLV. törvény a Magyar Köztársaság és a Mexikói Egyesült Államok között, a jövedelemadók területén a kettős adóztatás elkerüléséről és az adóztatás kijátszásának megakadályozásáról szóló, Mexikóvárosban, 2011. június 24. napján aláírt Egyezmény kihirdetéséről. 1. § Az Országgyűlés e törvénnyel felhatalmazást ad a Magyar Köztársaság és a Mexikói Egyesült Államok között, a jövedelemadók területén a kettős adóztatás elkerüléséről és az adóztatás kijátszásának megakadályozásáról szóló, Mexikóvárosban, 2011. június 24. napján aláírt Egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény) kötelező hatályának elismerésére. 2. § Az Országgyűlés az Egyezményt e törvénnyel kihirdeti. 3. § Az Egyezmény hiteles magyar és angol nyelvű szövege a következő: „EGYEZMÉNY A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG ÉS A MEXIKÓI EGYESÜLT ÁLLAMOK KÖZÖTT A KETTŐS ADÓZTATÁS ELKERÜLÉSÉRŐL ÉS AZ ADÓZTATÁS KIJÁTSZÁSÁNAK MEGAKADÁLYOZÁSÁRÓL A JÖVEDELEMADÓK TERÜLETÉN A Magyar Köztársaság és a Mexikói Egyesült Államok, attól az óhajtól vezérelve, hogy Egyezményt kössenek a jövedelemadók területén a kettős adóztatás elkerüléséről és az adóztatás kijátszásának megakadályozásáról, és hogy kapcsolatukat továbbfejlesszék és előmozdítsák, az alábbiak szerint állapodtak meg: 1. Cikk SZEMÉLYI HATÁLY Ez az Egyezmény azokra a személyekre terjed ki, akik az egyik vagy mindkét Szerződő Államban belföldi illetőségűek. 2. Cikk AZ EGYEZMÉNY HATÁLYA ALÁ TARTOZÓ ADÓK 1. Ez az Egyezmény azokra a jövedelemadókra terjed ki, amelyeket Magyarország vagy Mexikó nevében vetnek ki, a beszedés módjára való tekintet nélkül. 2. Jövedelemadóknak tekintendők mindazok az adók, amelyeket a teljes jövedelem, illetve a jövedelem részei után vetnek ki, beleértve az ingó vagy ingatlan vagyon elidegenítéséből származó nyereség utáni adókat. A törvényt az Országgyűlés a 2011. október 24-i ülésnapján fogadta el. 3. Azok a jelenleg létező adók, amelyekre az Egyezmény különösen kiterjed: a) Magyarországon: (i) a személyi jövedelemadó; (ii) a társasági adó; (a továbbiakban: „magyar adó”); b) Mexikóban: (i) a szövetségi jövedelemadó; (ii) a vállalkozási egykulcsos adó; (a továbbiakban: „mexikói adó”). 4. Az Egyezmény kiterjed minden olyan azonos vagy lényegét tekintve hasonló adóra is, amelyet az Egyezmény aláírása után a jelenleg létező adók mellett vagy azok helyett vezetnek be. A Szerződő Államok illetékes hatóságai értesíteni fogják egymást a vonatkozó adójogszabályaikban végrehajtott bármely lényeges változásról. 3. Cikk ÁLTALÁNOS MEGHATÁROZÁSOK 1. Az Egyezmény alkalmazásában, ha a szövegösszefüggés mást nem kíván: a) a „Magyarország” kifejezés a Magyar Köztársaságot és földrajzi értelemben használva a Magyar Köztársaság területét jelenti; b) a „Mexikó” kifejezés a Mexikói Egyesült Államokat jelenti, földrajzi értelemben használva magában foglalja a Mexikói Egyesült Államok területét, valamint a Föderáció integrált részeit, a szigeteket, beleértve a mellette fekvő vizekben lévő zátonyokat és korallzátonyokat, Guadalupe és Revillagigedo szigeteket, a kontinentális talapzatot és a szigetek, zátonyok és korallzátonyok tengerfenekét és altalaját, a területi tengerek vizeit és a belföldi vizeket, és ezeken túl azokat a területeket, amelyeken a nemzetközi joggal összhangban Mexikó gyakorolhatja a tengerfenék, az altalaj és a mellette fekvő vizek, és a nemzeti területe feletti légtér természeti erőforrásainak feltárásával és kiaknázásával kapcsolatos szuverén jogait a nemzetközi jog által kialakított mértékben és feltételek alapján; c) az „egyik Szerződő Állam” és a „másik Szerződő Állam” kifejezések Magyarországot vagy Mexikót jelentik, a szövegösszefüggésnek megfelelően; d) a „személy” kifejezés magában foglalja a természetes személyt, a társaságot és bármely más személyi egyesülést; e) a „társaság” kifejezés bármely jogi személyt vagy egyéb olyan jogalanyt jelent, amely az adóztatás szempontjából a jogi személyekkel azonos módon kezelendő; f) a „vállalkozás” kifejezés bármely üzleti tevékenység végzésére vonatkozik; g) az „egyik Szerződő Állam vállalkozása” és „a másik Szerződő Állam vállalkozása” kifejezések az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy, illetve a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy által folytatott vállalkozást jelentik; h) a „nemzetközi forgalom” kifejezés az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy által üzemeltetett hajó vagy légi jármű igénybevételével végzett bármilyen szállítást jelent, kivéve, ha a hajót vagy a légi járművet kizárólag a másik Szerződő Államban lévő helyek között üzemeltetik; i) az „illetékes hatóság” kifejezés a következőt jelenti: (i) Magyarország esetében a nemzetgazdasági minisztert vagy meghatalmazott képviselőjét; (ii) Mexikó esetében a Pénzügy- és Közhiteli Minisztériumot; j) az „állampolgár” kifejezés a következőt jelenti: (i) bármely természetes személyt, aki az egyik Szerződő Állam állampolgárságával rendelkezik; (ii) bármely jogi személyt, személyegyesítő társaságot, egyesülést vagy egyéb olyan jogalanyt, amely ezt a jogállását az egyik Szerződő Államban hatályos jogszabályokból nyeri; k) az „üzleti tevékenység” kifejezés magában foglalja a szabad foglalkozás vagy más önálló jellegű tevékenység végzését. 2. Az Egyezménynek az egyik Szerződő Állam által bármely időpontban történő alkalmazásánál az Egyezményben meghatározás nélkül szereplő kifejezéseknek – ha a szövegösszefüggés mást nem kíván – olyan jelentésük van, mint amit ennek az államnak a jogszabályaiban abban az időpontban jelentenek azokra az adókra vonatkozóan, amelyekre az Egyezmény alkalmazást nyer; ennek az államnak az adójogszabályaiban foglalt meghatározások az irányadók ennek az államnak az egyéb jogszabályaiban foglalt meghatározásokkal szemben. 4. Cikk BELFÖLDI ILLETŐSÉGŰ SZEMÉLY 1. Az Egyezmény alkalmazásában az „egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy” kifejezés olyan személyt jelent, aki ennek a Szerződő Államnak a jogszabályai szerint lakóhelye, székhelye, üzletvezetési helye, bejegyzési helye vagy bármely más hasonló ismérv alapján ott adóköteles, beleértve az államot, és annak bármely politikai alegységét vagy helyi hatóságát. Ez a kifejezés azonban nem foglalja magában azokat a személyeket, akik ebben az államban kizárólag az ebben az államban lévő forrásokból származó jövedelem alapján adókötelesek. 2. Amennyiben egy természetes személy az 1. bekezdés rendelkezései értelmében mindkét Szerződő Államban belföldi illetőségű, helyzetét az alábbiak szerint kell meghatározni: a) csak abban az államban tekintendő belföldi illetőségűnek, amelyben állandó lakóhellyel rendelkezik; amennyiben mindkét államban rendelkezik állandó lakóhellyel, csak abban az államban tekintendő belföldi illetőségűnek, amellyel személyi és gazdasági kapcsolatai szorosabbak (a létérdekek központja); b) amennyiben nem határozható meg, hogy melyik államban van létérdekeinek a központja, vagy ha egyik államban sem rendelkezik állandó lakóhellyel, csak abban az államban tekintendő belföldi illetőségűnek, amelyben szokásos tartózkodási helye van; c) amennyiben mindkét államban van szokásos tartózkodási helye, vagy egyikben sincs, csak abban az államban tekintendő belföldi illetőségűnek, amelynek állampolgára; d) amennyiben mindkét Szerződő Állam állampolgára, vagy egyiké sem, a Szerződő Államok illetékes hatóságai kölcsönös egyetértéssel rendezik a kérdést. 3. Amennyiben az 1. bekezdés rendelkezései értelmében valamely nem természetes személy mindkét Szerződő Államban belföldi illetőségű, a Szerződő Államok illetékes hatóságai törekedni fognak a kérdést kölcsönös egyetértéssel rendezni és meghatározni az Egyezmény alkalmazásának módját az ilyen személyekre. Ilyen megállapodás hiányában az ilyen személy nem tekinthető egyik Szerződő Államban sem illetőséggel bírónak az Egyezmény által nyújtott kedvezmények tekintetében. 5. Cikk TELEPHELY 1. Az Egyezmény alkalmazásában a „telephely” kifejezés olyan állandó üzleti helyet jelent, amelyen keresztül a vállalkozás üzleti tevékenységét egészben vagy részben kifejti. 2. A „telephely” kifejezés magában foglalja különösen: a) az üzletvezetés helyét; b) a fióktelepet; c) az irodát; d) a gyártelepet; e) a műhelyt; és f) a bányát, az olaj- és a földgázkutat, a kőfejtőt és a természeti kincsek kiaknázására szolgáló bármely más telepet. 3. A „telephely” kifejezés hasonlóképpen magában foglalja: a) az építési területet vagy az építkezési, szerelési vagy beszerelési munkálatokat vagy az ezzel kapcsolatos felügyeleti tevékenységeket, de csak akkor, ha az ilyen terület, munkálatok vagy tevékenységek 6 (hat) hónapnál tovább tartanak; b) a vállalkozás által a munkavállalókon vagy a vállalkozás által erre a célra alkalmazott más személyeken keresztül nyújtott szolgáltatásokat, beleértve a tanácsadási szolgáltatásokat, de csak akkor, ha az ilyen jellegű tevékenységek folytatása (az azonos vagy kapcsolódó projektre), az egyik Szerződő Államban egyfolytában vagy megszakításokkal meghaladja a 183 (száznyolcvanhárom) napot bármely 12 (tizenkét) hónapos időszakban; c) egy természetes személy által szabad foglalkozás vagy más önálló jellegű tevékenység végzését, de csak akkor, ha ezen foglalkozás vagy tevékenység folytatása az egyik Szerződő Államban egyfolytában vagy megszakításokkal meghaladja a 183 (száznyolcvanhárom) napot bármely 12 (tizenkét) hónapos időszakban. 4. E cikk előző rendelkezéseire tekintet nélkül nem minősül „telephelynek”: a) létesítmények használata kizárólag a vállalkozás javainak vagy áruinak raktározása, kiállítása vagy kiszolgáltatása céljára; b) készletek tartása a vállalkozás javaiból vagy áruiból kizárólag raktározás, kiállítás vagy kiszolgáltatás céljára; c) készletek tartása a vállalkozás javaiból vagy áruiból kizárólag abból a célból, hogy azokat egy másik vállalkozás feldolgozza; d) állandó üzleti hely fenntartása kizárólag arra a célra, hogy a vállalkozás részére javakat vagy árukat vásároljanak vagy információkat szerezzenek; e) állandó üzleti hely fenntartása kizárólag arra a célra, hogy a vállalkozás részére bármilyen más előkészítő vagy kisegítő jellegű tevékenységet folytassanak; f) állandó üzleti hely fenntartása kizárólag arra a célra, hogy az a)–e) pontokban említett tevékenységek bármely kombinációját végezze, feltéve, hogy az állandó üzleti helynek az ilyen kombinációból származó teljes tevékenysége előkészítő vagy kisegítő jellegű. 5. Tekintet nélkül az 1. és 2. bekezdések rendelkezéseire, ha egy személy – kivéve a független képviselőt, akire a 7. bekezdés rendelkezése alkalmazandó – egy vállalkozás számára tevékenykedik és az egyik Szerződő Államban meghatalmazása van arra, amellyel ott rendszeresen él, hogy a vállalkozás nevében szerződéseket kössön, úgy ez a vállalkozás telephellyel bírónak tekintendő ebben az államban minden olyan tevékenység tekintetében, amelyet ez a személy a vállalkozás részére kifejt, kivéve, ha az ilyen személy tevékenysége a 4. bekezdésben említett tevékenységekre korlátozódik, amelyek, ha azokat egy állandó üzleti helyen keresztül fejtenék ki, az említett bekezdés rendelkezései értelmében nem tennék ezt az állandó üzleti helyet telephellyé. 6. Tekintet nélkül e cikk korábbi rendelkezéseire, az egyik Szerződő Állam biztosítási vállalkozását – a viszontbiztosítás kivételével – a másik Szerződő Államban telephellyel rendelkezőnek kell tekinteni, ha ennek a másik államnak a területén biztosítási díjakat gyűjt vagy itt található kockázatokat biztosít egy személyen keresztül, kivéve a független képviselőt, amelyre a 7. bekezdés alkalmazandó. 7. Egy vállalkozást nem lehet úgy tekinteni, mintha annak az egyik Szerződő Államban telephelye lenne csupán azért, mert tevékenységét ebben az államban alkusz, bizományos vagy más független képviselő útján fejti ki, feltéve, hogy ezek a személyek rendes üzleti tevékenységük keretében járnak el, és hogy a vállalkozással való kereskedelmi vagy pénzügyi kapcsolataikban a tevékenységükért járó ellenérték tekintetében nem állapodnak meg olyan feltételekben vagy nem szabnak olyan feltételeket, amelyek különböznek azoktól, amelyekben a független képviselők általában megállapodnak. 8. Az a tény, hogy az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű társaság olyan társaságot ellenőriz, vagy olyan társaság ellenőrzése alatt áll, amely a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű, vagy üzleti tevékenységet fejt ki ebben a másik államban (akár telephely útján, akár más módon), önmagában még nem teszi egyik társaságot sem a másik telephelyévé. 6. Cikk INGATLAN VAGYONBÓL SZÁRMAZÓ JÖVEDELEM 1. Az a jövedelem, amelyet az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy a másik Szerződő Államban fekvő ingatlan vagyonból szerez (beleértve a mezőgazdaságból és az erdőgazdálkodásból származó jövedelmet), megadóztatható ebben a másik államban. 2. Az „ingatlan vagyon” kifejezésnek olyan jelentése van, amit annak a Szerződő Államnak jogszabályai szerint jelent, amelyikben a szóban forgó vagyon fekszik. Ez a kifejezés minden esetben magában foglalja az ingatlan vagyon tartozékának minősülő vagyont, az állatállományt és a mezőgazdaságban és az erdőgazdálkodásban használatos berendezéseket, azokat a jogokat, amelyekre a földtulajdonra vonatkozó magánjogi rendelkezések nyernek alkalmazást, az ingatlan vagyon haszonélvezeti jogát, valamint az ásványlelőhelyek, források és más természeti erőforrások kitermelésének vagy kitermelési jogának ellenértékeként járó változó vagy állandó kifizetésekhez való jogot; hajók, belvízi hajók és légi járművek nem tekintendők ingatlan vagyonnak. 3. Az 1. bekezdés rendelkezései ingatlan vagyon közvetlen használatából, bérbeadásából, vagy hasznosításának bármely más formájából származó jövedelemre is alkalmazandók. 4. Az 1. és 3. bekezdés rendelkezései a vállalkozás ingatlan vagyonából származó jövedelemre is alkalmazandók. 7. Cikk VÁLLALKOZÁSI NYERESÉG 1. Az egyik Szerződő Állam vállalkozásának nyeresége csak ebben az államban adóztatható, kivéve, ha a vállalkozás a másik Szerződő Államban egy ott lévő telephely útján üzleti tevékenységet fejt ki. Amennyiben a vállalkozás ily módon fejt ki üzleti tevékenységet, a vállalkozás nyeresége megadóztatható a másik államban, de csak olyan mértékben, amilyen mértékben az ennek a telephelynek tudható be. 2. A 3. bekezdés rendelkezéseinek fenntartásával, ha az egyik Szerződő Állam vállalkozása a másik Szerződő Államban egy ott lévő telephelye útján üzleti tevékenységet fejt ki, akkor mindkét Szerződő Államban azt a nyereséget kell ennek a telephelynek betudni, amelyet akkor érhetne el, ha önálló és elkülönült vállalkozásként azonos vagy hasonló tevékenységet végezne azonos vagy hasonló feltételek mellett, és teljesen függetlenként tartana fenn üzleti kapcsolatot azzal a vállalkozással, amelynek telephelye. 3. A telephely nyereségének megállapításánál levonhatók a telephely miatt felmerült költségek, beleértve az így felmerült üzletvezetési és általános ügyviteli költségeket, függetlenül attól, hogy abban az államban merültek-e fel, ahol a telephely található, vagy máshol. Az egyik Szerződő Állam által levonni engedett költségek csak azokat a költségeket foglalják magukban, amelyek ennek az államnak a belső jogszabályai alapján levonhatóak. 4. Amennyiben az egyik Szerződő Államban a telephelynek betudható nyereséget a vállalkozás teljes nyereségének a különböző részegységek közötti arányos megosztása alapján szokták megállapítani, úgy a 2. bekezdés nem zárja ki, hogy ez a Szerződő Állam a megadóztatandó nyereséget a szokásos arányos megosztás alapján állapítsa meg; az alkalmazott arányos megosztási módszernek azonban olyannak kell lennie, hogy az eredmény összhangban legyen az e cikkben foglalt elvekkel. 5. Nem tudható be nyereség a telephelynek csupán azért, mert a telephely javakat vagy árukat vásárol a vállalkozásnak. 6. Az előző bekezdések alkalmazásában a telephelynek betudható nyereséget évről évre azonos módon kell megállapítani, hacsak elégséges és alapos ok nincs az ellenkezőjére. 7. Amennyiben a nyereség olyan jövedelemtételeket tartalmaz, amelyekkel a jelen Egyezmény más cikkei külön foglalkoznak, úgy azoknak a cikkeknek a rendelkezéseit e cikk rendelkezései nem érintik. 8. Cikk NEMZETKÖZI SZÁLLÍTÁS 1. Az a nyereség, amelyet az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy hajók vagy légi járművek nemzetközi forgalomban történő üzemeltetéséből szerez, csak ebben a Szerződő Államban adóztatható. 2. Az 1. bekezdésben említett nyereség nem foglalja magában az elszállásolásból és bármilyen más szállítási eszköz használatából származó nyereséget. 3. E cikk alkalmazásában az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy által a hajók vagy légi járművek nemzetközi forgalomban történő üzemeltetéséből származó nyereség magában foglalja a hajók vagy légi járművek teljes (idő vagy utazási) alapú bérbeadásából származó nyereséget. Szintén magában foglalja a hajók vagy légi járművek személyzet nélküli bérbeadásából származó nyereséget, ha az ilyen hajókat vagy légi járműveket a bérlő nemzetközi forgalomban üzemelteti és a nyereséget hajók vagy légi járművek nemzetközi forgalomban történő üzemeltetésével foglalkozó, az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy szerzi. 4. Az 1. bekezdés rendelkezései alkalmazandók azokra a nyereségekre is, amelyek valamely poolban, közös üzemeltetésben vagy nemzetközi üzemeltetésű szervezetben való részvételből származnak. 9. Cikk KAPCSOLT VÁLLALKOZÁSOK 1. Amennyiben a) az egyik Szerződő Állam vállalkozása közvetlenül vagy közvetve a másik Szerződő Állam vállalkozásának vezetésében, ellenőrzésében vagy tőkéjében részesedik, vagy b) ugyanazok a személyek közvetlenül vagy közvetve az egyik Szerződő Állam vállalkozásának és a másik Szerződő Állam vállalkozásának vezetésében, ellenőrzésében vagy tőkéjében részesednek, és bármelyik esetben a két vállalkozás egymás közötti kereskedelmi vagy pénzügyi kapcsolataiban olyan feltételekben állapodik meg vagy olyan feltételeket szab, amelyek eltérnek azoktól, amelyekben független vállalkozások egymással megállapodnának, úgy az a nyereség, amelyet a vállalkozások egyike e feltételek nélkül elért volna, de e feltételek miatt nem ért el, beszámítható ennek a vállalkozásnak a nyereségébe, és megfelelően megadóztatható. 2. Ha az egyik Szerződő Állam ezen állam valamely vállalkozásának a nyereségéhez olyan nyereséget számít hozzá – és adóztat meg ennek megfelelően –, amelyet a másik Szerződő Állam vállalkozásánál megadóztattak ebben a másik államban, és az így hozzászámított nyereség olyan nyereség, amelyet az elsőként említett állam vállalkozása ért volna el, ha a két vállalkozás olyan feltételekben állapodott volna meg, mint amelyekben független vállalkozások egymással megállapodnának, úgy ez a másik állam megfelelően kiigazítja az ilyen nyereségre ott kivetett adó összegét, amennyiben egyetért az elsőként említett állam által végrehajtott kiigazítással. Az ilyen kiigazítás megállapításánál kellően figyelembe kell venni jelen Egyezmény egyéb rendelkezéseit, és a Szerződő Államok illetékes hatóságai szükség esetén egyeztetnek egymással. 10. Cikk OSZTALÉK 1. Az osztalék, amelyet az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű társaság a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személynek fizet, megadóztatható ebben a másik államban. 2. Mindazonáltal ez az osztalék abban a Szerződő Államban is megadóztatható, és ennek az államnak a jogszabályai szerint, amelyikben az osztalékot fizető társaság belföldi illetőségű, ha azonban az osztalék haszonhúzója a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy, az így megállapított adó nem haladhatja meg: a) az osztalék bruttó összegének 5 (öt) százalékát, ha a haszonhúzó egy olyan társaság (a nem adóköteles személyegyesítő társaság kivételével), amely az osztalékot fizető társaság tőkéjében legalább 10 (tíz) százalékos közvetlen részesedéssel bír; b) az osztalék bruttó összegének 15 (tizenöt) százalékát minden más esetben. E bekezdés rendelkezései nem érintik a társaság adóztatását azon nyereség után, amelyből az osztalékot fizetik. A Szerződő Államok illetékes hatóságai kölcsönös egyetértéssel rendezik e korlátozások alkalmazási módját. 3. E cikk alkalmazásában az „osztalék” kifejezés részvényekből, vagy más nyereségből való részesedést biztosító jogokból – kivéve a hitelköveteléseket – származó jövedelmet, valamint olyan jövedelmet jelent, amelyet annak az államnak az adózási jogszabályai, amelyben a nyereséget felosztó társaság belföldi illetőségű, a részvényekből származó jövedelemmel azonos adóztatási elbánás alá vetnek. 4. Az 1. és 2. bekezdés rendelkezései nem alkalmazandók, ha az osztaléknak az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű haszonhúzója a másik Szerződő Államban, amelyben az osztalékot fizető társaság belföldi illetőségű, egy ott lévő telephely útján üzleti tevékenységet fejt ki, és az érdekeltség, amelyre tekintettel az osztalékot fizetik, ténylegesen ehhez a telephelyhez kapcsolódik. Ebben az esetben a 7. cikk rendelkezéseit kell alkalmazni. 5. Ha az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű társaság nyereséget vagy jövedelmet élvez a másik Szerződő Államból, úgy ez a másik állam nem adóztathatja meg a társaság által kifizetett osztalékot, kivéve, ha az osztalékot ebben a másik államban belföldi illetőségű személynek fizetik, vagy ha az érdekeltség, amelyre tekintettel az osztalékot fizetik, ténylegesen a másik államban lévő telephelyhez kapcsolódik, sem pedig a társaság fel nem osztott nyereségét nem terhelheti a társaság fel nem osztott nyeresége után kivetett adóval, még akkor sem, ha a kifizetett osztalék vagy a fel nem osztott nyereség egészben vagy részben ebben a másik államban keletkező nyereségből vagy jövedelemből áll. 11. Cikk KAMAT 1. A kamat, amely az egyik Szerződő Államban keletkezik, és amelyet a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személynek fizetnek, megadóztatható ebben a másik államban. 2. Mindazonáltal ez a kamat abban a Szerződő Államban is megadóztatható, és ennek az államnak a jogszabályai szerint, amelyikből származik, ha azonban a kamat haszonhúzója a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy, akkor az így megállapított adó nem haladhatja meg a kamat bruttó összegének 10 (tíz) százalékát. 3. Tekintet nélkül a 2. bekezdés rendelkezéseire, az 1. bekezdésben meghatározott kamat csak abban a Szerződő Államban adóztatható, amelyikben a haszonhúzó belföldi illetőségű, amennyiben a) a haszonhúzó az egyik Szerződő Állam, annak politikai alegysége vagy helyi hatósága, vagy az egyik Szerződő Állam Központi Bankja; b) a kamatot bármely, az a) albekezdésben említett jogalany fizeti; c) a kamat Magyarországról származik és azt a Banco de México, Banco Nacional de Comercio Exterior, S.N.C., intézmény által, amelyben a Szerződő Államok illetékes hatóságai időről időre megállapodhatnak, nem kevesebb, mint 3 (három) éves időszakra nyújtott, garantált vagy biztosított kölcsön tekintetében fizetik; d) a kamat Mexikóból származik és azt a Magyar Export-Import Bank Zrt. (Eximbank), a Magyar Exporthitel Biztosító Zrt. (Mehib), a Magyar Fejlesztési Bank Zrt. (MFB) vagy bármely más intézmény által, amelyben a Szerződő Államok illetékes hatóságai időről időre megállapodhatnak, nem kevesebb, mint 3 (három) éves időszakra nyújtott, garantált vagy biztosított kölcsön tekintetében fizetik. 4. E cikk alkalmazásában a „kamat” kifejezés mindenfajta követelésből származó jövedelmet jelent, akár van jelzáloggal biztosítva, akár nincs, és akár ad jogot az adós nyereségéből való részesedésre, akár nem, és magában foglalja különösen az állami értékpapírokból származó jövedelmet, a kötvényekből és az adósságlevelekből származó jövedelmet, beleértve az ilyen értékpapírokhoz, kötvényekhez vagy adósságlevelekhez kapcsolódó prémiumokat és díjakat, valamint minden más jövedelmet, amelyet annak a Szerződő Államnak a jogszabályai szerint, amelyikben a jövedelem keletkezik, a kölcsönadott pénzből származó jövedelemként kezelnek. A „kamat” kifejezés nem foglal magában bármely olyan jövedelemrészt, amely a 10. cikk 3. bekezdésének rendelkezései alapján osztaléknak tekintendő. E cikk alkalmazásában a késedelmes fizetés utáni büntető terhek kamatként kezelendők. 5. Az 1., 2. és 3. bekezdés rendelkezései nem alkalmazandók, ha a kamat egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű haszonhúzója a másik Szerződő Államban, amelyben a kamat keletkezik, egy ott lévő telephely útján üzleti tevékenységet folytat, és a követelés, amely után a kamatot fizetik, ténylegesen ehhez a telephelyhez kapcsolódik. Ebben az esetben a 7. cikk rendelkezéseit kell alkalmazni. 6. A kamat akkor tekintendő az egyik Szerződő Államból származónak, ha a kamatot fizető személy ebben az államban belföldi illetőségű. Ha azonban a kamatot fizető személynek, függetlenül attól, hogy az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű-e vagy sem, az egyik Szerződő Államban telephelye van és ezt a kamatot ez a telephely viseli, úgy az ilyen kamat abból a Szerződő Államból származónak tekintendő, amelyikben a telephely van. 7. Ha a kamatot fizető személy és a haszonhúzó közötti, vagy kettejük és egy harmadik személy közötti különleges kapcsolat miatt a kamat összege ahhoz a követeléshez viszonyítva, amely után fizetik, meghaladja azt az összeget, amelyben a kamatot fizető személy és a haszonhúzó ilyen kapcsolat hiányában megállapodtak volna, úgy e cikk rendelkezéseit csak az utóbb említett összegre kell alkalmazni. Ebben az esetben a kifizetett többletösszeg mindkét Szerződő Állam jogszabályai szerint megadóztatható marad, az Egyezmény egyéb rendelkezéseinek kellő figyelembevételével. 12. Cikk JOGDÍJ 1. A jogdíj, amely az egyik Szerződő Államban keletkezik, és amelyet a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személynek fizetnek, megadóztatható ebben a másik államban. 2. Mindazonáltal ez a jogdíj abban a Szerződő Államban is megadóztatható, és ennek az államnak a jogszabályai szerint, amelyikből származik, ha azonban a jogdíj haszonhúzója a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy, az így megállapított adó nem haladhatja meg a jogdíj bruttó összegének 10 (tíz) százalékát. 3. E cikk alkalmazásában a „jogdíj” kifejezés bármely olyan jellegű kifizetést jelent, amelyet a) bármilyen szabadalomnak, védjegynek, formatervezési vagy más mintának, tervnek, titkos formulának vagy eljárásnak a használatáért vagy hasznosítási jogáért; b) bármilyen ipari, kereskedelmi vagy tudományos berendezés hasznosításáért vagy hasznosítási jogáért; c) ipari, kereskedelmi vagy tudományos tapasztalatokra vonatkozó információ nyújtásáért; d) bármilyen irodalmi, művészeti vagy tudományos művek, ideértve a filmalkotást és a televíziós vagy rádiós közvetítésre szolgáló felvételek vagy szalagokat, szerzői jogának hasznosításáért vagy hasznosítási jogáért ellenértékként kapnak. Tekintet nélkül a 13. cikk rendelkezéseire, a „jogdíj” kifejezés magában foglalja azokat a kifizetéseket is, amelyek bármely olyan jog vagy vagyoni érték elidegenítéséből származnak, amelyek annak termelékenységétől, használatától vagy rendelkezésre bocsátásától függnek. 4. Az 1. és a 2. bekezdések rendelkezései nem alkalmazandók, ha a jogdíj egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű haszonhúzója a másik Szerződő Államban, amelyben a jogdíj keletkezik, egy ott lévő telephely útján üzleti tevékenységet folytat, és a jog vagy vagyoni érték, amely után a jogdíjat fizetik, ténylegesen ehhez a telephelyhez kapcsolódik. Ebben az esetben a 7. cikk rendelkezéseit kell alkalmazni. 5. A jogdíj akkor tekintendő az egyik Szerződő Államból származónak, ha a jogdíjat fizető személy ebben az államban belföldi illetőségű. Ha azonban a jogdíjat fizető személynek, függetlenül attól, hogy az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű-e vagy sem, az egyik Szerződő Államban telephelye van, és a jogdíjat ez a telephely viseli, úgy az jogdíj abból a Szerződő Államból származónak tekintendő, amelyikben a telephely van. 6. Ha a jogdíjat fizető személy és a haszonhúzó, vagy kettejük és egy harmadik személy közötti különleges kapcsolat miatt a jogdíj összege azon hasznosításhoz, joghoz vagy információhoz mérten, amiért fizetik, meghaladja azt az összeget, amelyben a jogdíjat fizető személy és a haszonhúzó ilyen kapcsolat hiányában megállapodott volna, úgy e cikk rendelkezéseit csak az utóbb említett összegre kell alkalmazni. Ebben az esetben a kifizetett többletösszeg mindkét Szerződő Állam jogszabályai szerint megadóztatható marad, az Egyezmény egyéb rendelkezéseinek kellő figyelembevételével. 13. Cikk ELIDEGENÍTÉSBŐL SZÁRMAZÓ NYERESÉG 1. Az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személynek a 6. cikkben meghatározott és a másik Szerződő Államban fekvő ingatlan vagyona elidegenítéséből származó nyeresége megadóztatható ebben a másik államban. 2. Az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személynek olyan részvények vagy hasonló érdekeltségek elidegenítéséből származó nyeresége, amelyek értékének több mint 50 (ötven) százaléka közvetlenül vagy közvetve a másik Szerződő Államban fekvő ingatlan vagyonból származik, megadóztatható ebben a másik államban. 3. Az a nyereség, amelyet az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű társaság vagy más jogi személy tőkéjében lévő részvényének, részesedésének vagy más jogainak az elidegenítéséből szerez, megadóztatható ebben a másik államban, ha a nyereséget élvező személy az ilyen elidegenítést megelőző 12 (tizenkét) hónapos időszakban bármely időpontban, mindazon személyekkel együtt, akik kapcsoltak a nyereséget élvező személlyel, legalább 25 (huszonöt) százalékos részesedéssel bírt e társaság vagy más jogi személy tőkéjében. 4. Az e cikk 2. bekezdésében nem említett egyéb nyereség, amely olyan ingó vagyon elidegenítéséből származik, amely az egyik Szerződő Állam vállalkozása másik Szerződő Államban lévő telephelye üzleti vagyonának része, beleértve az ilyen telephelynek (önmagában vagy az egész vállalkozással együtt történő) elidegenítéséből elért nyereséget, megadóztatható ebben a másik államban. 5. Az egyik Szerződő Állam vállalkozása által nemzetközi forgalomban üzemeltetett hajók vagy légi járművek, vagy az ilyen hajók vagy légi járművek üzemeltetését szolgáló ingó vagyon elidegenítéséből származó nyereség csak ebben az államban adóztatható. 6. Az e cikk megelőző bekezdéseiben nem említett bármely vagyon elidegenítéséből származó nyereség csak abban a Szerződő Államban adóztatható, amelyben az elidegenítő belföldi illetőségű. 14. Cikk MUNKAVISZONYBÓL SZÁRMAZÓ JÖVEDELEM 1. A 15., 17., 18. és 20. cikkek rendelkezéseinek fenntartásával a fizetés, a bér és más hasonló díjazás, amelyet az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy munkaviszonyra tekintettel kap, csak ebben az államban adóztatható, kivéve, ha a munkát a másik Szerződő Államban végzik. Amennyiben a munkát ott végzik, úgy az ezért kapott díjazás megadóztatható ebben a másik államban. 2. Tekintet nélkül az 1. bekezdés rendelkezéseire, az a díjazás, amelyet az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy a másik Szerződő Államban végzett munkára tekintettel kap, csak az elsőként említett államban adóztatható, ha: a) a kedvezményezett a másik államban nem tartózkodik egyfolytában vagy megszakításokkal összesen 183 (száznyolcvanhárom) napnál hosszabb időszakot az adott adóévben kezdődő vagy végződő bármely 12 (tizenkét) hónapos időtartamon belül, és b) a díjazást olyan munkaadó fizeti, vagy azt olyan munkaadó nevében fizetik, aki nem belföldi illetőségű a másik államban, és c) a díjazást nem a munkaadónak a másik államban lévő telephelye viseli. 3. Tekintet nélkül e cikk előző rendelkezéseire, a nemzetközi forgalomban üzemeltetett hajó vagy légi jármű fedélzetén végzett munkáért kapott díjazás megadóztatható abban a Szerződő Államban, amelyben a hajót vagy a légi járművet üzemeltető vállalkozás belföldi illetőségű. 15. Cikk IGAZGATÓK TISZTELETDÍJA Az igazgatók tiszteletdíja és más hasonló kifizetés, amelyet az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű társaság igazgatótanácsának vagy bármely más szervének tagjaként kap, megadóztatható ebben a másik államban. 16. Cikk MŰVÉSZEK ÉS SPORTOLÓK 1. Tekintet nélkül a 7. és a 14. cikkek rendelkezéseire, az a jövedelem, amelyet az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy előadóművészként, mint színpadi, film-, rádió- vagy televíziós művész vagy zeneművész, vagy sportolóként élvez a másik Szerződő Államban ilyen minőségében kifejtett személyes tevékenységéből, megadóztatható ebben a másik államban. 2. Amennyiben egy előadóművész vagy egy sportoló által ilyen minőségében kifejtett személyes tevékenységéből származó jövedelem nem az előadóművésznél vagy sportolónál magánál, hanem egy másik személynél jelentkezik, úgy ez a jövedelem, tekintet nélkül a 7. és a 14. cikkek rendelkezéseire, megadóztatható abban a Szerződő Államban, amelyben az előadóművész vagy a sportoló a tevékenységét kifejti. 3. Tekintet nélkül e cikk 1. és 2. bekezdésének rendelkezéseire, az e cikkben említett, és az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű művésznek vagy sportolónak juttatott jövedelem mentes az adó alól abban a másik Szerződő Államban, amelyikben a művész vagy a sportoló tevékenységét kifejti, feltéve, hogy ezen tevékenységet jelentős részben az elsőként említett államnak, vagy annak politikai alegységének vagy helyi hatóságának a forrásaiból támogatják. Ebben az esetben a jövedelem csak abban a Szerződő Államban adóztatható, amelyikben a művésznek vagy a sportolónak illetősége van. 17. Cikk NYUGDÍJAK 1. A nyugdíj és más hasonló térítés, amelyet az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személynek korábbi munkavégzésre tekintettel fizetnek, csak ebben az államban adóztatható. 2. Tekintet nélkül e cikk 1. bekezdésének rendelkezéseire, a nyugdíj és más hasonló térítés, amelyet az egyik Szerződő Állam kötelező nyugdíjrendszerének rendelkezései alapján fizetnek, csak ebben az államban adóztatható. 18. Cikk KÖZSZOLGÁLAT 1. a) A fizetések, bérek és más hasonló díjazások, amelyeket az egyik Szerződő Állam vagy annak politikai alegysége vagy helyi hatósága fizet természetes személynek az ezen államnak vagy alegységnek vagy hatóságnak teljesített szolgálatért, csak ebben az államban adóztathatók. b) Ezen fizetések, bérek és más hasonló díjazások azonban csak a másik Szerződő Államban adóztathatók, ha a szolgálatot ebben a másik államban teljesítették, és a természetes személy ebben az államban olyan belföldi illetőségű személy, aki: (i) ennek az államnak az állampolgára; vagy (ii) nem kizárólag a szolgálat teljesítése céljából vált ebben az államban belföldi illetőségű személlyé. 2. Az egyik Szerződő Állam vagy annak politikai alegysége vagy helyi hatósága által folytatott üzleti tevékenységgel kapcsolatosan teljesített szolgálatért fizetett fizetésekre, bérekre és más hasonló díjazásokra a 14., 15. és 16. cikkek rendelkezései alkalmazandók. 19. Cikk TANULÓK Azok a kifizetések, amelyeket olyan tanuló, ipari és kereskedelmi tanuló vagy gyakornok kap ellátására, tanulmányi vagy képzési célokra, aki közvetlenül az egyik Szerződő Államba való utazás előtt a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű volt, vagy jelenleg is az, és aki az elsőként említett államban kizárólag tanulmányi vagy képzési célból tartózkodik, nem adóztatható meg ebben az államban, amennyiben az ilyen kifizetések ezen az államon kívüli forrásból származnak. 20. Cikk TANÁROK ÉS OKTATÓK 1. Az a tanár vagy oktató, aki az egyik Szerződő Államot meglátogatja attól az időponttól számított 2 (két) évet meg nem haladó időszakra, amikor először látogatja meg ezt az államot, kizárólag az ebben a Szerződő Államban lévő egyetemen, főiskolán vagy más elismert kutató intézetben vagy felsőoktatási intézményben tanítás vagy felsőfokú tanulmányok folytatása (beleértve a kutatást) céljából, és aki közvetlenül ezen látogatás előtt a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy volt, az elsőként említett Szerződő Államban mentes az adó alól az ilyen tanításért, tanulmányért kapott díjazás után. 2. Ennek a cikknek az előző rendelkezései nem alkalmazandók az olyan díjazásra, amelyet a tanár vagy az oktató kutatás folytatásáért kap, ha a kutatást elsősorban egy meghatározott személy vagy személyek egyéni haszna érdekében végzik. 21. Cikk EGYÉB JÖVEDELEM Az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy jövedelmének az Egyezmény előző cikkeiben nem tárgyalt részei, amelyek a másik Szerződő Államban keletkeznek, megadóztathatók ebben a másik Szerződő Államban. 22. Cikk KEDVEZMÉNYEK KORLÁTOZÁSA 1. Az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy nem kapja meg az Egyezmény kedvezményeit, ha a másik Szerződő Állam illetékes hatósága megállapítja, hogy az említett belföldi illetőségű személy aktívan üzleti tevékenységet fejt ki a másik államban és az ilyen személy létesítésének vagy megszerzésének vagy fenntartásának, valamint működtetése vezetésének egyik fő célja az Egyezmény kedvezményeinek a megszerzése. 2. Mielőtt az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személytől a másik Szerződő Államban megtagadnák az adózás enyhítését az előző bekezdés értelmében, a Szerződő Államok illetékes hatóságai egyeztetni fognak egymással. Hasonlóképpen, a Szerződő államok illetékes hatóságai egyeztethetnek egymással e cikk alkalmazása tekintetében. 3. Ezen Egyezmény rendelkezései nem akadályozzák egyik Szerződő Államot sem abban, hogy az alultőkésítésre és az ellenőrzött külföldi társaságokra (Mexikó esetében, kedvezményes adórendszerek) vonatkozó rendelkezéseiket alkalmazzák. 23. Cikk A KETTŐS ADÓZTATÁS ELKERÜLÉSE 1. Magyarországon a kettős adóztatást a következő módon kell elkerülni: a) Amennyiben a Magyarországon belföldi illetőségű személy olyan jövedelmet élvez, amely ezen Egyezmény rendelkezései szerint megadóztatható Mexikóban, Magyarország a b) pontban és a 3. bekezdésben foglalt rendelkezések fenntartásával mentesíti az ilyen jövedelmet az adó alól. b) Amennyiben a Magyarországon belföldi illetőségű személy olyan jövedelemtételeket élvez, amelyek a 10., 11. és 12. cikkek rendelkezései szerint megadóztathatók Mexikóban, Magyarország megengedi az ilyen belföldi illetőségű személy jövedelmét terhelő adóból azon összeg levonását, amely megegyezik a Mexikóban megfizetett adóval. Az így levont összeg azonban nem haladhatja meg a levonás előtt számított adónak azt a részét, amely a Mexikóból származó ilyen jövedelemtételekre esik. 2. Mexikó jogának rendelkezései szerint, és az abban meghatározott korlátozások fenntartásával, amelyek időről időre módosíthatók az itt meghatározott általános elvek változtatása nélkül, Mexikó megengedi a belföldi illetőségű személyei számára a mexikói adóba a következők beszámítását: a) a Magyarországon keletkezett jövedelem után megfizetett magyar adót, az ilyen jövedelem után Mexikóban fizetendő adót meg nem haladó összegben; és b) az olyan társaság esetében, amely legalább 10 (tíz) százalékban tulajdonosa egy olyan társaság tőkéjének, amely Magyarországon belföldi illetőségű, és amelytől az elsőként említett társaság osztalékot kap, a nyereséget felosztó társaság által az arra a nyereségre tekintettel megfizetett magyar adót, amelyből az osztalékot fizetik. 3. Amennyiben ezen Egyezmény bármely rendelkezése szerint valamely, az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy által élvezett jövedelem mentesül az adó alól ebben az államban, ez az állam mindazonáltal ennek a belföldi illetőségű személynek a többi jövedelme utáni adó kiszámításánál figyelembe veheti a mentesített jövedelmet. 24. Cikk EGYENLŐ ELBÁNÁS 1. Az egyik Szerződő Állam állampolgárai nem vethetők a másik Szerződő Államban olyan adóztatás, vagy azzal összefüggő kötelezettség alá, amely más vagy terhesebb, mint az az adóztatás vagy azzal összefüggő kötelezettség, amelynek e másik állam állampolgárai azonos körülmények között – különös tekintettel a belföldi illetőségre – alá vannak vagy alá lehetnek vetve. Ez a rendelkezés, tekintet nélkül az 1. cikk rendelkezéseire, azokra a személyekre is alkalmazandó, akik nem belföldi illetőségűek az egyik vagy mindkét Szerződő Államban. 2. Az egyik Szerződő Állam vállalkozásának a másik Szerződő Államban lévő telephelyét ebben a másik államban nem lehet kedvezőtlenebb adóztatás alá vetni, mint ennek a másik államnak azonos tevékenységet folytató vállalkozásait. Ez a rendelkezés nem értelmezendő akként, mintha az egyik Szerződő Államot arra kötelezné, hogy a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személyeknek a polgári jogállás vagy családi kötelezettségek alapján adózási célból olyan személyi kedvezményeket, mentességeket és levonásokat nyújtson, amelyeket a saját belföldi illetőségű személyeinek nyújt. 3. Az egyik Szerződő Állam vállalkozása által a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személynek fizetett kamat, jogdíj és más kifizetések az ilyen vállalkozás adóköteles nyereségének megállapításánál ugyanolyan feltételek mellett vonhatók le, mintha azokat az elsőként említett államban belföldi illetőségű személy részére fizették volna, kivéve, ha a 9. cikk 1. bekezdésének, a 11. cikk 7. bekezdésének vagy a 12. cikk 6. bekezdésének rendelkezései alkalmazandók. 4. Az egyik Szerződő Állam olyan vállalkozásai, amelyeknek tőkéje teljesen vagy részben, közvetlenül vagy közvetve, a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű egy vagy több személy tulajdonában vagy ellenőrzése alatt van, nem vethetők az elsőként említett Szerződő Államban olyan adóztatás vagy azzal összefüggő kötelezettség alá, amely más vagy terhesebb, mint az az adóztatás és azzal összefüggő kötelezettség, amelynek az elsőként említett állam más hasonló vállalkozásai alá vannak vagy alá lehetnek vetve. 5. E cikk rendelkezései, tekintet nélkül a 2. cikk rendelkezéseire, bármilyen fajtájú és megnevezésű adóra alkalmazandók. 25. Cikk KÖLCSÖNÖS EGYEZTETÉSI ELJÁRÁS 1. Ha egy személy véleménye szerint az egyik vagy mindkét Szerződő Állam intézkedései rá nézve olyan adóztatáshoz vezetnek vagy fognak vezetni, amely nem felel meg ezen Egyezmény rendelkezéseinek, úgy ezeknek az államoknak a belső jogszabályai által biztosított jogorvoslati lehetőségektől függetlenül, ügyét előterjesztheti annak a Szerződő Államnak az illetékes hatóságához, amelyben belföldi illetőségű, vagy ha ügye a 24. cikk 1. bekezdése alá tartozik, annak a Szerződő Államnak az illetékes hatóságához, amelynek állampolgára. Az ügyet az Egyezmény rendelkezéseinek meg nem felelő adóztatáshoz vezető intézkedésre vonatkozó első értesítést követő 3 (három) éven belül kell előterjeszteni. 2. Az illetékes hatóság, amennyiben a kifogást megalapozottnak találja, és önmaga nem képes kielégítő megoldást találni, törekedni fog arra, hogy az ügyet a másik Szerződő Állam illetékes hatóságával együtt kölcsönös egyetértéssel rendezze azzal a céllal, hogy elkerüljék az olyan adóztatást, amely nem áll összhangban az Egyezménnyel, feltéve, hogy a másik Szerződő Állam illetékes hatóságát értesítik az esetről az adóbevallás másik államban történő benyújtása esedékességének vagy benyújtásának napjától – amelyik a későbbi – számított 4 (négy) és fél éven belül. Ebben az esetben, az így létrejött megállapodást az adóbevallás benyújtása esedékessége dátumától vagy benyújtása dátumától számított 10 (tíz) éven belül végre kell hajtani, amelyik későbbi, vagy egy hosszabb időszak alatt, ha ezt ennek a másik államnak a belső joga megengedi. 3. A Szerződő Államok illetékes hatóságai törekedni fognak arra, hogy az Egyezmény értelmezésével vagy alkalmazásával kapcsolatos nehézségeket vagy kétségeket kölcsönös egyetértéssel oldják fel. Közös tanácskozásokat tarthatnak annak érdekében, hogy olyan esetekben is elkerüljék a kettős adóztatást, amelyekről az Egyezmény nem rendelkezik. 4. A Szerződő Államok illetékes hatóságai közvetlenül érintkezhetnek egymással, beleértve egy saját magukból vagy képviselőikből álló közös bizottságot, abból a célból, hogy az előző bekezdések értelmében egyetértésre jussanak. 5. Tekintet nélkül bármely más szerződésre, amelynek a Szerződő Államok részesei vagy részesei lesznek, bármely, az egyik Szerződő Állam által tett olyan intézkedéssel kapcsolatos vita, amely a 2. cikk hatálya alá tartozó adót érinti, vagy az egyenlő elbánás esetében, az egyik Szerződő Állam által tett bármely adózási intézkedés, beleértve a vitát arról is, hogy ezen Egyezmény alkalmazandó-e, csak az Egyezmény alapján rendezhető, hacsak a Szerződő Államok illetékes hatóságai másképp nem állapodnak meg. 26. Cikk INFORMÁCIÓCSERE 1. A Szerződő Államok illetékes hatóságai tájékoztatni fogják egymást a jelen Egyezmény rendelkezéseinek végrehajtásához, vagy a Szerződő Államok, azok politikai alegységei vagy helyi hatóságai által kivetett, bármilyen fajtájú vagy megnevezésű adóra vonatkozó belső jogszabályi rendelkezések végrehajtásához és érvényesítéséhez előreláthatóan fontos információról, amennyiben az ezek alapján való adóztatás nem ellentétes az Egyezménnyel. Az információcserét az 1. és a 2. cikk nem korlátozza. 2. A Szerződő Államnak az 1. bekezdés alapján kapott bármely információt ugyanúgy titokként kell kezelnie, mint az ennek az államnak a saját belső jogszabályai alapján megszerzett információkat, és csak olyan személyek vagy hatóságok (beleértve a bíróságokat és a közigazgatási szerveket) részére szabad felfednie, amelyek az 1. bekezdésben említett adók megállapításával vagy beszedésével, ezek érvényesítésével és a vonatkozó peres eljárással, vagy az ezekkel az adókkal kapcsolatos jogorvoslat elbírálásával vagy a fentiek felügyeletével foglalkoznak. Ezek a személyek vagy hatóságok az információt csak ilyen célokra használhatják fel. Nyilvános bírósági tárgyalásokon vagy bírósági határozatokban az információt nyilvánosságra hozhatják. 3. Az 1. és 2. bekezdés rendelkezései semmilyen esetben sem értelmezhetők úgy, mintha valamelyik Szerződő Államot arra köteleznék, hogy: a) az egyik vagy a másik Szerződő Állam jogszabályaitól vagy államigazgatási gyakorlatától eltérő államigazgatási intézkedést hozzon; b) olyan információt nyújtson, amely az egyik vagy másik Szerződő Állam jogszabályai szerint, vagy az államigazgatás szokásos rendjében nem szerezhető be; c) olyan információt nyújtson, amely bármely szakmai, üzleti, ipari, kereskedelmi vagy foglalkozási titkot vagy szakmai eljárást fedne fel, vagy amelynek felfedése sértené a közrendet. 4. Ha az egyik Szerződő Állam a jelen cikknek megfelelően információt kér, a másik Szerződő Állam saját információszerzési intézkedéseit alkalmazza a kért információ megszerzése érdekében, még akkor is, ha e másik államnak az információra saját adóügyi céljaira nincs szüksége. A megelőző mondatban foglalt kötelezettségre a 3. bekezdés korlátozásai vonatkoznak, de ezek a korlátozások semmilyen esetben sem értelmezhetők úgy, hogy a Szerződő Állam számára megengedik az információszolgáltatás megtagadását kizárólag azért, mert az információhoz nem kapcsolódik hazai érdeke. 5. A 3. bekezdés rendelkezései semmilyen esetben sem értelmezhetők úgy, hogy a Szerződő Állam számára megengedik az információszolgáltatás megtagadását kizárólag azért, mert az információ banknak, más pénzintézetnek, kijelölt személynek vagy képviselői vagy bizalmi minőségben eljáró személynek áll rendelkezésére, vagy mert az egy személyben lévő tulajdonosi érdekeltségre vonatkozik. 27. Cikk DIPLOMÁCIAI ÉS KONZULI KÉPVISELETEK TAGJAI Az Egyezmény semmilyen módon nem érinti a diplomáciai vagy konzuli képviseletek tagjait a nemzetközi jog általános szabályai szerint vagy külön egyezmények rendelkezései alapján megillető adózási kiváltságokat. 28. Cikk HATÁLYBALÉPÉS 1. A Szerződő Államok diplomáciai úton értesítik egymást arról, hogy az Egyezmény hatálybalépéséhez szükséges belső követelményeknek eleget tettek. 2. Az Egyezmény az 1. bekezdésben említett értesítések közül a későbbit követő 30. (harmincadik) napon lép hatályba, és rendelkezései mindkét Szerződő Államban alkalmazandók: a) a forrásnál levont adók tekintetében az Egyezmény hatálybalépésének évét követő első naptári év január 1-jén vagy azt követően keletkezett jövedelmekre; b) az egyéb jövedelemadók tekintetében az Egyezmény hatálybalépésének évét követő első naptári év január 1-jén vagy azután kezdődő bármely adóévre kivethető adókra. 29. Cikk FELMONDÁS Az Egyezmény mindaddig hatályban marad, ameddig az egyik Szerződő Állam fel nem mondja. Az Egyezményt annak hatálybalépésétől számított 5 (öt) év után bármelyik Szerződő Állam bármikor felmondhatja úgy, hogy legalább 6 (hat) hónappal megelőzően a felmondásról diplomáciai úton értesítést küld. Ebben az esetben az Egyezmény mindkét Szerződő Államban hatályát veszti: a) a forrásnál levont adók tekintetében a felmondásról szóló értesítés adásának évét követő első naptári év január 1-jén vagy azt követően keletkezett jövedelmekre; b) az egyéb jövedelemadók tekintetében a felmondásról szóló értesítés adásának évét követő első naptári év január 1-jén vagy azt követően kezdődő bármely adóévre kivethető adókra. Ennek hiteléül az arra kellő meghatalmazással rendelkező alulírottak az Egyezményt aláírták. Készült két példányban, Mexikóvárosban, kettőezer-tizenegy június 24. napján magyar, spanyol és angol nyelven, mindegyik szöveg egyaránt hiteles. Eltérő értelmezés esetén az angol nyelvű szöveg irányadó. a Magyar Köztársaság nevében a Mexikói Egyesült Államok nevében (aláírások) JEGYZŐKÖNYV A Magyar Köztársaság és a Mexikói Egyesült Államok között a jövedelemadók területén a kettős adóztatás elkerüléséről és az adóztatás kijátszásának megakadályozásáról szóló, 2011. június 24-én aláírt Egyezményhez A Magyar Köztársaság és a Mexikói Egyesült Államok a 2011. június 24-én, Mexikóvárosban aláírt, a jövedelemadók területén a kettős adóztatás elkerüléséről és az adóztatás kijátszásának megakadályozásáról szóló Egyezményhez kapcsolódóan az alábbi rendelkezésekben állapodtak meg, amelyek az említett Egyezmény szerves részét képezik: 1. A 4. cikk tekintetében: Tekintet nélkül a 4. cikk 1. bekezdésének rendelkezéseire, az egyik Szerződő Állam jogszabályai alapján létrehozott nyugdíjalap vagy befektetési alap belföldi illetőségűnek tekintendő ebben a Szerződő Államban. 2. A 12. cikk 3. bekezdése tekintetében: Amennyiben ezen Egyezmény hatálybalépését követően Mexikó egy harmadik állammal olyan rendelkezésben állapodik meg, amely nem tartalmazza a jogdíjakkal összefüggésben a „bármilyen ipari, kereskedelmi vagy tudományos berendezés hasznosításáért vagy hasznosítási jogáért” meghatározást, a 12. cikk 3. bekezdésének b) albekezdése automatikusan nem alkalmazható Mexikó és Magyarország között a Mexikó és a harmadik állam közötti Egyezmény hatálybalépésének napjától kezdve. 3. A 15. cikk tekintetében: Megállapítást nyert, hogy a „bármely más szerv” kifejezés a következőket jelenti: (i) Magyarország esetében: a felügyelőbizottságot; (ii) Mexikó esetében: a Comisariót. 4. A 26. cikk tekintetében: Ha ezen Egyezmény alapján a belső jognak megfelelően személyes adatok cseréjére kerül sor, az egyes Szerződő Államokban a hatályos jogszabályoknak alávetve az alábbi kiegészítő rendelkezéseket kell alkalmazni: a) Az adatfogadó hatóság ezen adatokat csak a megjelölt célra használhatja fel és az adatszolgáltató hatóság által előírt feltételeknek megfelelően. b) Az adatfogadó hatóság kérésre köteles az adatszolgáltató hatóságot értesíteni az átadott adatok felhasználásáról és azok által elért eredményekről. c) Személyes adatok csak a felelős hatóságok részére szolgáltathatók. Egyéb hatóságnak való átengedésük csak az adatszolgáltató hatóság előzetes engedélyével lehetséges. d) Az adatszolgáltató hatóság biztosítani köteles, hogy az átadandó adatok pontosak, és hogy szükségesek és arányosak azzal a céllal, amelyre átadásra kerülnek. Tiszteletben kell tartani minden, az alkalmazandó belső jog által előírt adatszolgáltatási tilalmat. Ha kiderül, hogy pontatlan, illetve olyan adatok kerültek átadásra, amelyeket nem kellett volna átadni, erről a fogadó hatóságot késedelem nélkül értesíteni kell. A fogadó hatóság köteles az ilyen adatokat késedelem nélkül kijavítani vagy törölni. e) Kérelemre az érintett személyt informálni kell a vele kapcsolatban átadott adatokról, és a felhasználásról, amelyre az ilyen adatokat át kell adni. Ezt az információt nem kötelező szolgáltatni, ha összességében kiderül, hogy a visszatartásához fűződő közérdek erősebb, mint az érintett személy abbéli érdeke, hogy azt megkapja. Minden egyéb tekintetben az érintett személynek azt a jogát, hogy a rá vonatkozó létező adatokról tájékoztatást kapjon, annak a Szerződő Államnak a belső joga szabályozza, amelynek a fennhatósága alá tartozó területen az információ-szolgáltatásra irányuló kérelem benyújtásra került. f) Az adatfogadó hatóság saját törvényeinek megfelelően visel felelősséget bármely olyan személy vonatkozásában, aki jogtalanul szenved kárt az ebben az Egyezményben foglalt adatcsere alapján való adatszolgáltatás eredményeként. A kárt szenvedett személy tekintetében a fogadó hatóság nem hozhatja fel mentségére védekezésként azt, hogy a kárt az adatszolgáltató hatóság okozta. g) Ahol az adatszolgáltató hatóság belső joga különös rendelkezéseket tartalmaz az átadott személyes adatok törlésére vonatkozóan, ez a hatóság ennek megfelelően tájékoztatja az adatfogadó hatóságot. Ezekre a jogi rendelkezésekre tekintet nélkül, az átadott személyes adatokat törlik, amint többé nem szükségesek arra a célra, amire átadásra kerültek. h) Az adatszolgáltató és adatfogadó hatóságok kötelesek hivatalos nyilvántartást vezetni a személyes adatok átadásáról és fogadásáról. i) Az adatszolgáltató és adatfogadó hatóságok kötelesek hatékony intézkedéseket hozni az átadott személyes adatok védelmére az illetéktelen hozzáféréssel, megváltoztatással és nyilvánosságra hozatallal szemben. j) A Szerződő Államok biztosítják, hogy a jelen Egyezményben előírt adatvédelmi rendelkezések megtartását a Szerződő Államok megfelelő jogszabályaival összhangban a hatóságoktól független szervezetek felügyelik. Az adatvédelemmel kapcsolatos jogok megsértése esetén az érintett személyek jogosultak jogorvoslatra, beleértve a bírósági utat, összhangban a Szerződő Államok megfelelő belső jogszabályaival. 5. Jelen Egyezmény semmilyen módon nem befolyásolja azokat a kötelezettségeket, amelyek Magyarország európai uniós tagságából fakadnak. Ennek hiteléül az arra kellő meghatalmazással rendelkező alulírottak a Jegyzőkönyvet aláírták. Készült két példányban Mexikóvárosban kettőezer-tizenegy június 24. napján magyar, spanyol és angol nyelven, mindegyik szöveg egyaránt hiteles. Eltérő értelmezés esetén az angol nyelvű szöveg irányadó. a Magyar Köztársaság nevében a Mexikói Egyesült Államok nevében (signatures)” 4. § (1) Ez a törvény – a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel – a kihirdetését követő napon lép hatályba. (2) A 2. és 3. § az Egyezmény 28. Cikk 2. bekezdésében meghatározott időpontban lép hatályba. (3) Az Egyezmény, valamint a 2. és 3. § hatálybalépésének naptári napját a külpolitikáért felelős miniszter – annak ismertté válását követően – a Magyar Közlönyben haladéktalanul közzétett egyedi határozatával állapítja meg. (4) E törvény végrehajtásához szükséges intézkedésekről az adópolitikáért felelős miniszter gondoskodik. Dr. Schmitt Pál s. k., Lezsák Sándor s. k., köztársasági elnök az Országgyűlés alelnöke