2009. CLIX. törvény az Európai Unióról szóló szerződés K.3. cikke alapján létrejött, az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló Egyezm

2009. CLIX. törvény az Európai Unióról szóló szerződés K.3. cikke alapján létrejött, az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló Egyezmény és az azt kiegészítő jegyzőkönyvek, valamint az Európai Unióról szóló Szerződés 35. Cikkének (2) bekezdése alapján megtett nyilatkozat kihirdetéséről. 1. § Az Országgyűlés e törvénnyel felhatalmazást ad az Európai Unióról szóló szerződés K.3. cikke alapján létrejött, az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló Egyezmény (a továb biak ban: Egyezmény) kötelező hatályának elismerésére. 2. § Az Országgyűlés az Egyezményt e törvénnyel kihirdeti. 3. § Az Egyezmény hiteles angol nyelvű szövege és annak hivatalos magyar fordítása a következő: A törvényt az Országgyűlés a 2009. december 14-i ülésnapján fogadta el. „Egyezmény az Európai Unióról szóló szerződés K.3. cikke alapján létrejött, az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről Ezen egyezmény MAGAS SZERZŐDŐ FELEI, az Európai Unió tagállamai, HIVATKOZÁSSAL az Európai Unió Tanácsának 1995. július 26-i jogi aktusára; AZZAL AZ ÓHAJJAL, hogy büntetőjogi jogszabályaik hatékonyan járuljanak hozzá az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméhez; TUDOMÁSUL VÉVE, hogy a Közösség bevételeit és kiadásait érintő csalások számos esetben nem korlátozódnak egy országra, valamint ezeket gyakran szervezett bűnözői hálózatok követik el; MEGGYŐZŐDVE ARRÓL, hogy az Európai Közösség pénzügyi érdekeinek védelme szükségessé teszi az ezeket az érdekeket sértő csalás büntetőjogi üldözését, és e célból megköveteli egy egységes fogalom meghatározás bevezetését; MEGGYŐZŐDVE ARRÓL, hogy hatékony, arányos és visszatartó erejű büntetőjogi szankciókkal büntetendővé kell tenni az ilyen magatartást, a különböző esetekben szükségessé váló egyéb szankciók alkalmazása lehetőségének sérelme nélkül, valamint arról, hogy – legalábbis súlyos esetekben – lehetővé kell tenni a szabadságvesztés büntetésének alkalmazását, ami alapját képezheti a kiadatásnak; FELISMERVE, hogy a vállalkozások fontos szerepet játszanak az Európai Közösségek által finanszírozott területeken, és hogy a vállalkozások döntéshozói megfelelő körülmények között nem vonhatják ki magukat a büntetőjogi felelősség alól; AZZAL A SZÁNDÉKKAL, hogy együttesen küzdenek az Európai Közösségek pénzügyi érdekeit sértő csalás ellen, és ezért joghatóságra, kiadatásra és kölcsönös együttműködésre vonatkozó kötelezettségeket vállalnak, MEGÁLLAPODTAK A KÖVETKEZŐ RENDELKEZÉSEKBEN: 1. Cikk Általános rendelkezések (1) Ennek az egyezménynek az alkalmazásában az Európai Közösségek pénzügyi érdekeit sértő csalás: a) a kiadások tekintetében a következőkre vonatkozó minden szándékos cselekmény vagy mulasztás: – olyan hamis, helytelen vagy hiányos nyilatkozatok vagy dokumentumok felhasználása vagy elő ter jesz tése, amelyek következménye az Európai Közösségek általános költségvetéséből vagy az Európai Közösségek kezelésében levő, illetve az Európai Közösségek nevében kezelt költségvetésekből biztosított pénzeszközök jogtalan megszerzése vagy visszatartása, – információ elhallgatása és ezzel egy konkrét kötelezettség megszegése, az előbbiekkel megegyező következményekkel, – az ilyen pénzeszközök nem az eredetileg megjelölt és a döntés alapjául szolgáló célokra történő jogellenes felhasználása; b) a bevételek tekintetében a következőkre vonatkozó minden szándékos cselekmény vagy mulasztás: – olyan hamis, helytelen vagy hiányos nyilatkozatok vagy dokumentumok felhasználása vagy elő ter jesz tése, amelyek következménye az Európai Közösségek általános költségvetése vagy az Európai Közösségek kezelésében levő, illetve az Európai Közösségek nevében kezelt költségvetés forrásainak jogtalan csökkentése, – információ elhallgatása és ezzel egy konkrét kötelezettség megszegése, az előbbiekkel megegyező következményekkel, – a jogszerűen szerzett haszon jogellenes felhasználása, az előbbiekkel megegyező következményekkel. (2) A 2. cikk (2) bekezdésére is figyelemmel, minden tagállam megteszi a szükséges és megfelelő intézkedéseket annak érdekében, hogy átültesse az (1) bekezdést a nemzeti büntetőjogba oly módon, hogy a benne említett magatartás bűncselekménynek minősüljön. (3) A 2. cikk (2) bekezdésére is figyelemmel minden tagállam megteszi a szükséges intézkedéseket annak érdekében is, hogy a hamis, helytelen vagy hiányos, az (1) bekezdésben említett következményekkel járó nyilatkozatok vagy dokumentumok szándékos elkészítése vagy mások azokkal való ellátása bűncselekménynek minősüljön, amennyiben – akár önálló bűncselekményként, akár az (1) bekezdésben említett cselekményben való részvételként, arra való felbujtásként vagy annak kísérleteként – eddig nem minősült büntetendő cselekménynek. (4) Az (1) és (3) bekezdésben említett cselekmény vagy mulasztás szándékos jellegére a tárgyilagos, tényszerű körülményekből lehet következtetni. 2. Cikk Szankciók (1) Minden tagállam megteszi a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy az 1. cikkben említett magatartást, valamint az 1. cikk (1) bekezdésében említett magatartásban való részvételt, felbujtást vagy ilyen magatartás kísérletét hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókkal büntesse, beleértve, legalábbis a csalás súlyos eseteiben, a kiadatást megalapozó szabadságvesztéssel járó büntetést; súlyosnak minősül az a csalás, ahol az elkövetési érték eléri vagy meghaladja az egyes tagállamok által meghatározott minimális összeget. A minimális összeg nem lehet magasabb 50 000 ECU-nél. (2) Kisebb csalásoknál azonban, ahol az összérték kevesebb, mint 4000 ECU, és a hatályos jogszabályok értelmében súlyosbító körülmények nem merülnek fel, egy tagállam az (1) bekezdésben említettektől eltérő szankciókat is megállapíthat. (3) Az Európai Unió Tanácsa egyhangúlag módosíthatja a (2) bekezdésben említett összeget. 3. Cikk Vállalkozások vezetőinek büntetőjogi felelőssége Minden tagállam megteszi a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a vállalkozások vezetőit vagy egy vállalkozáson belül döntési jogosultsággal rendelkező vagy ellenőrzést gyakorló személyeket büntetőjogi felelősségre lehessen vonni – a nemzeti jogban meghatározott elvekkel összhangban – az Európai Közösség pénzügyi érdekeit sértő csalásnak e személyek felügyelete alá tartozó és a vállalkozás érdekében eljáró személy által elkövetett, az 1. cikkben említett eseteiben. 4. Cikk Joghatóság (1) Mindegyik tagállam megteszi a szükséges intézkedéseket joghatóságának megállapítására az 1. cikkel és a 2. cikk (1) bekezdésével összhangban meghatározott bűncselekmények tekintetében, amennyiben: – az Európai Közösségek pénzügyi érdekeit sértő csalást, a csalásban való részvételt vagy a csalás kísérletét teljesen vagy részben a tagállam területén követték el, beleértve azt a csalást, amely tekintetében a hasznot az adott tagállam területén szerezték, – egy személy az adott tagállam területén tudatosan segíti vagy ösztönzi a csalásnak egy másik tagállam területén történő meg valósítását, – az elkövető az érintett tagállam állampolgára, feltéve, hogy azon tagállam jogszabályai megkövetelhetik, hogy a csalás legyen büntetendő abban a tagállamban is, ahol a csalás meg valósult. (2) Mindegyik tagállam a 11. cikk (2) bekezdésében említett értesítés során nyilatkozhat arról, hogy nem alkalmazza az e cikk (1) bekezdésének harmadik francia bekezdésében meghatározott szabályt. 5. Cikk Kiadatás és büntetőeljárás (1) Minden tagállam, amely saját jogszabályai szerint nem adja ki saját állampolgárait, meghozza a szükséges intézkedéseket, hogy megállapítsa joghatóságát az 1. cikkel és a 2. cikk (1) bekezdésével összhangban megállapított bűncselekmények tekintetétben, ha a bűncselekményt állampolgára a tagállam területén kívül követi el. (2) Ha egy tagállam állampolgárát az 1. cikkben és a 2. cikk (1) bekezdésében említett bűncselekmény elkövetésével vádolják egy másik tagállamban, és a tagállam pusztán állampolgársága alapján nem adja ki e személyt a másik tagállamnak, a tagállam az ügyet – amennyiben indokolt – büntetőeljárás céljából ille té kes hatósága elé terjeszti. A büntetőeljárás lefolytatásának lehetővé tétele céljából a bűncselekménnyel kapcsolatos aktákat, információkat és bizonyítékokat az európai kiadatási egyezmény 6. cikkében megállapított eljárás szerint kell átadni. A megkereső tagállamot értesíteni kell a megindított büntetőeljárásról és annak kimeneteléről. (3) Az Európai Közösségek pénzügyi érdekeit sértő csalás esetében egy tagállam nem tagadhatja meg a kiadatást pusztán abból az okból, hogy a bűncselekmény adóval vagy vámmal kapcsolatos bűncselekményre vonatkozik. (4) E cikk alkalmazásában az egy tagállam „állampolgára” kifejezést az adott állam által az európai kiadatási egyezmény 6. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti nyilatkozattal, és ugyanazon cikk (1) bekezdésének c) pontjával összhangban kell értelmezni. 6. Cikk Együttműködés (1) Ha az 1. cikkben meghatározott csalás bűncselekménynek minősül, és legalább két tagállamot érint, a tagállamok kötelesek hatékonyan együttműködni egymással a nyomozás, a büntetőeljárás és a kiszabott büntetés végrehajtása során, például kölcsönös jogsegély, kiadatás, eljárás átadása vagy más tagállamban kiszabott büntetés végrehajtása útján. (2) Amennyiben egynél több tagállam rendelkezik joghatósággal és lehetőséggel a hatékony eljárásra egy azonos tényeken alapuló bűncselekmény tekintetében, az érintett tagállamok együttműködnek egymással annak eldöntésében, melyik indít büntetőeljárást az elkövető vagy elkövetők ellen annak érdekében, hogy a büntetőeljárást, ha lehetséges, egyetlen tagállamra koncentrálják. 7. Cikk Ne bis in idem (1) A tagállamok alkalmazzák nemzeti büntetőjogukban a „ne bis in idem” szabályt, amelynek értelmében az a személy, akinek ügyében jogerős ítéletet hoztak az egyik tagállamban, nem vonható büntetőeljárás alá egy másik tagállamban ugyanazon tények alapján, feltéve, hogy ha szankció kiszabására került sor, azt végre is hajtották, a végrehajtás folyamatban van, vagy az az ítéletet hozó állam jogszabályai szerint már nem végrehajtható. (2) A tagállam, amikor a 11. cikk (2) bekezdésében említett értesítést átadja, nyilatkozhat arról, hogy e cikk (1) bekezdése nem köti őt a következő egy vagy több esetben: a) ha a külföldön hozott ítélet alapjául szolgáló tények teljes egészében vagy részben a saját területén következtek be; az utóbbi esetben ez a kivétel nem alkalmazható, ha azok a tények részben azon tagállam területén következtek be, amelyben az ítéletet hozták; b) ha a külföldön hozott ítélet alapjául szolgáló tények a tagállam biztonsága vagy egyéb alapvető érdekei ellen irányuló bűncselekménynek minősülnek; c) ha a külföldön hozott ítélet alapjául szolgáló tényeket a tagállamnak egy hivatali kötelességeit megszegő tisztviselője követte el. (3) Azok a kivételek, amelyek a (2) bekezdés szerinti nyilatkozat tárgyát képezhetik, nem alkalmazhatók, ha az érintett tagállam ugyanezen tények tekintetében felkérte a másik tagállamot, hogy indítson büntetőeljárást, vagy kiadta az érintett személyt. (4) A tagállamok között létrejött, tárgyhoz tartozó multilaterális vagy bilaterális megállapodásokat és a megfelelő nyilatkozatokat ez a cikk nem érinti. 8. Cikk Bíróság (1) Ezen egyezmény értelmezéséről vagy alkalmazásáról a tagállamok között keletkezett bármely vitát első lépésként a Tanácsnak az Európai Unióról szóló szerződés VI. címében foglalt eljárás szerint kell megvizsgálnia a megoldás megtalálásának céljával. Amennyiben hat hónapon belül nem találnak megoldást, az ügyet a vitában érintett valamely fél az Európai Közösségek Bírósága elé utalhatja. (2) Az egy vagy több tagállam és az Európai Közösségek Bizottsága között ezen egyezmény 1. vagy 10. cikkének alkalmazásával kapcsolatban keletkezett és tárgyalásokkal nem rendezhető vita a Bíróság elé utalható. 9. Cikk Belső rendelkezések Ennek az egyezménynek egyetlen rendelkezése sem akadályozza a tagállamokat az ebből az egyezményből származó kötelezettségeken túlmutató belső jogi rendelkezések elfogadásában. 10. Cikk Továbbítás (1) A tagállamok továbbítják az Európai Közösségek Bizottságának az ezen egyezmény rendelkezései alapján rájuk háruló kötelezettségek hazai jogba történő átültetéséről szóló rendelkezések szövegét. (2) Ennek az egyezménynek a végrehajtása érdekében a Magas Szerződő Felek az Európai Unió Tanácsán belül meghatározzák a tagállamok között, valamint a tagállamok és a Bizottság között közlendő és kicserélendő információkat, illetve az erre szolgáló rendelkezéseket. 11. Cikk Hatálybalépés (1) Minden tagállam saját alkotmányos követelményeivel összhangban fogadja el ezt az egyezményt. (2) A tagállamok értesítik az Európai Unió Tanácsának főtitkárát az egyezmény elfogadására vonatkozó alkotmányos eljárások befejezéséről. (3) Ez az egyezmény 90 nappal azután lép hatályba, hogy az utolsó tagállam is megtette a (2) bekezdésben említett értesítést. 12. Cikk Csatlakozás (1) Ehhez az egyezményhez minden olyan állam csatlakozhat, amely az Európai Unió tagjává válik. (2) Ennek az egyezménynek az Európai Unió Tanácsa által a csatlakozó állam nyelvén elkészített szövege hiteles. (3) A csatlakozási okiratokat a letéteményesnél kell letétbe helyezni. (4) Ez az egyezmény minden csatlakozó állam tekintetében a csatlakozási okirat letétbe helyezését követő 90 nap elteltével, illetve – amennyiben az említett 90 nap lejártával az egyezmény még nem lépett hatályba – az egyezmény hatálybalépésének napján lép hatályba. 13. Cikk Letéteményes (1) Ennek az egyezménynek a letéteményese az Európai Unió Tanácsának főtitkára. (2) A letéteményes az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában közzéteszi az elfogadásokról és csatlakozásokról, a nyilatkozatokról és fenntartásokról szóló információkat, valamint az egyezménnyel összefüggő egyéb értesítéseket. Amelynek hiteléül azt az alulírott meghatalmazottak az alábbiakban kézjegyükkel látták el. Kelt Brüsszelben 1995. július 26-án, egyetlen eredeti példányban, angol, dán, finn, francia, görög, holland, ír, német, olasz, portugál, spanyol és svéd nyelven, amely nyelvek mindegyike egyaránt hiteles, az Európai Unió Tanácsának Főtitkárságának irattárában helyezik letétbe.” 4. § Az Országgyűlés e törvénnyel felhatalmazást ad az Európai Unióról szóló szerződés K.3. cikke alapján létrejött, az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló egyezményhez csatolt, Brüsszelben, 1996. szeptember 27-én létrejött Jegyzőkönyv (továb biak ban 1996. szeptember 27-ei Jegyzőkönyv) kötelező hatályának elismerésére. 5. § Az Országgyűlés az 1996. szeptember 27-ei Jegyzőkönyvet e törvénnyel kihirdeti. 6. § Az 1996. szeptember 27-ei Jegyzőkönyv hiteles angol nyelvű szövege és annak hivatalos magyar fordítása a következő: „Jegyzőkönyv az Európai Unióról szóló szerződés K.3. cikke alapján létrejött, az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló egyezményhez E jegyzőkönyv MAGAS SZERZŐDŐ FELEI, az Európai Unió tagállamai, HIVATKOZÁSSAL az Európai Unió Tanácsának 1996. szeptember 27-i jogi aktusára, AZZAL AZ ÓHAJJAL, hogy biztosítsák büntetőjogi jogszabályaik hatékony hozzájárulását az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméhez; FELISMERVE az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló 1995. július 26-i egyezmény jelentőségét a Közösség bevételeit és kiadásait érintő csalások elleni küzdelemben; TUDATÁBAN annak, hogy az Európai Közösségek pénzügyi érdekeit egyéb bűncselekmények károsíthatják vagy fenyegetethetik, ilyenek különösen az állampolgárok, illetve az ellenőrzésük alatt álló közösségi pénzeszközök behajtását, kezelését, valamint kiutalását végző közösségi tisztviselők által vagy sérelmére elkövetett korrupciós cselekmények; FIGYELEMBE VÉVE, hogy az ilyen korrupciós ügyek érintettjei eltérő állampolgárságú és különböző közjogi hivatalok vagy szervek alkalmazásában álló személyek lehetnek, továbbá hogy az ilyen nemzetközi vonatkozásokkal bíró korrupció elleni hatékony fellépés érdekében fontos annak elítélendő volta miatt a tagállamok büntetőjogában a probléma hasonló módon történő kezelése; TUDOMÁSUL VÉVE, hogy számos tagállam büntetőjoga az általában a közfeladatok ellátásával, különösen pedig a korrupcióval összefüggő bűncselekmények vonatkozásában kizárólag saját tisztviselőik által vagy sérelmére elkövetett cselekményekre terjed ki és nem, vagy csak kivételes esetekben terjed ki a Közösség, illetve más tagállamok tisztviselőinek magatartására; MEGGYŐZŐDVE annak szükségességéről, hogy a tagállamok nemzeti jogát ki kell igazítani, amennyiben nem büntetik a Közösség, vagy a más tagállamok tisztviselőit érintő azon korrupciós cselekményeket, amelyek károsítják, vagy valószínűleg károsítják az Európai Közösségek pénzügyi érdekeit; MEGGYŐZŐDVE arról is, hogy a nemzeti jog ilyen kiigazításai nem korlátozódhatnak a Közösség tisztviselői vonatkozásában csak az aktív vagy passzív vesztegetési cselekményekre, hanem ki kell terjedniük egyéb olyan bűncselekményekre is, amelyek érintik vagy érinthetik az Európai Közösségek bevételeit vagy kiadásait, beleértve a legnagyobb felelősséggel járó beosztást betöltő személyek által vagy sérelmére elkövetett bűncselekményeket is; FIGYELEMBE VÉVE, hogy megfelelő szabályokat kell alkotni a joghatósáról és a kölcsönös együttműködésről azon jogi feltételek sérelme nélkül, amelyek alapján egyes esetekben ezeket alkalmazni kell, beleértve indokolt esetben a mentességek felfüggesztését; FIGYELEMBE VÉVE végül, hogy az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló 1995. július 26-i egyezmény megfelelő rendelkezéseinek hatályát ki kell terjeszteni az ebben a jegyzőkönyvben részletezett bűncselekményekre, A KÖVETKEZŐ RENDELKEZÉSEKBEN ÁLLAPODTAK MEG: 1. Cikk Fogalommeghatározások E jegyzőkönyv alkalmazásában: (1) a) „tisztviselő” bármely közösségi vagy nemzeti tisztviselő, ideértve egy másik tagállam bármely nemzeti tisztviselőjét; b) „közösségi tisztviselő”: – az a személy, aki az Európai Közösségek tisztviselőinek személyzeti szabályzata és a Közösségek egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételek értelmében tisztviselő vagy egyéb szerződéses munkavállaló, – az a személy, akit a tagállamok vagy bármely köz- vagy magánjogi szervezet az Európai Közösségekhez helyeznek, és aki az európai közösségi köztisztviselőkével vagy egyéb alkalmazottakéval egyenértékű feladatokat lát el. Az Európai Közösségeket létrehozó szerződés értelmében felállított szervek tagjait és e szervek alkalmazottait közösségi tisztviselőknek kell tekinteni, amennyiben az Európai Közösségek tisztviselőinek személyzeti szabályzata és a Közösségek egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételek nem vonatkoznak rájuk; c) „nemzeti tisztviselő” azon tagállam nemzeti jogszabályaiban meghatározott „tisztviselő”, illetve „hivatalos személy”, amely tagállamban a kérdéses személy e feladatot a tagállam büntetőjogának alkalmazásában ellátja. Mindazonáltal abban az esetben, ha egy másik tagállam által kezdeményezett eljárás egy tagállam tisztviselőjét érinti, az előbbi csak annyiban köteles a nemzeti tisztviselő meghatározását alkalmazni, amennyiben az a meghatározás saját nemzeti jogszabályaival összeegyeztethető. (2) „Egyezmény” az Európai Unióról szóló szerződés K.3 cikke alapján, az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló 1995. július 26-i egyezmény. 2. Cikk Passzív vesztegetés (1) E jegyzőkönyv alkalmazásában az a tisztviselő, aki szándékosan, közvetlenül vagy közvetítő útján bármilyen előnyt kér vagy az előnyt elfogadja, akár a maga, akár egy harmadik személy javára, vagy ilyen előny ígéretét elfogadja azért, hogy cselekedjen vagy tartózkodjon a kötelessége szerinti, vagy működésével kapcsolatos cselekvéstől, és hivatali kötelességét megszegi, oly módon, hogy azzal az Európai Közösségek pénzügyi érdekeit károsítja vagy károsíthatja, passzív vesztegetést követ el. (2) Minden tagállam megteszi a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy az (1) bekezdésben említett típusú magatartás bűncselekménynek minősüljön. 3. Cikk Aktív vesztegetés (1) E jegyzőkönyv alkalmazásában bárki, aki szándékosan, közvetlenül vagy közvetítő útján, bármiféle előnyt ígér vagy ad egy tisztviselőnek, a maga vagy harmadik személy javára azért, hogy a tisztviselő, hivatali kötelességét megszegve, cselekedjen vagy tartózkodjon a kötelessége szerinti vagy működésével kapcsolatos cselekvéstől, oly módon, hogy azzal az Európai Közösségek pénzügyi érdekeit károsítja vagy károsíthatja, aktív vesztegetést követ el. (2) Minden tagállam megteszi a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy az (1) bekezdésben említett típusú magatartás bűncselekménynek minősüljön. 4. Cikk Asszimiláció (1) Minden tagállam megteszi a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy büntetőjogában az 1. cikkben említett típusú magatartást meg valósító olyan bűncselekmények meghatározásait, amely bűncselekményeket a nemzeti tisztviselői követtek el hivataluk gyakorlása során, hasonlóképpen alkalmazzák azokban az esetekben, amelyekben e bűncselekményeket a Közösség tisztviselői követik el hivataluk gyakorlása során. (2) Minden tagállam megteszi a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy büntetőjogában az e cikk (1) bekezdésében, és a 2. és a 3. cikkben említett azon bűncselekmények meghatározásait, amely bűncselekményeket a kormányának miniszterei, parlamenti kamaráinak választott tagjai, legfelsőbb bíróságainak tagjai vagy számvevőszékének tagjai, vagy azok sérelmére követtek el hivataluk gyakorlása során, hasonlóképpen alkalmazzák azokban az esetekben, amelyekben e bűncselekményeket az Európai Közösségek Bizottságának, az Európai Parlamentnek, az Európai Bíróságnak és az Európai Közösségek Számvevőszékének tagjai követik el, vagy azok tagjai sérelmére követik el hivataluk gyakorlása során. (3) Amennyiben egy tagállam különleges jogszabályokat alkotott azon cselekedetek és mulasztások vonatkozásában, amelyekért a kormányának miniszterei felelősek az adott tagállamban különleges politikai helyzetüknél fogva, akkor a (2) bekezdés nem szükségszerűen alkalmazandó az ilyen jogszabályokra, feltéve, hogy a tagállam biztosítja, hogy az Európai Közösség Bizottságának tagjaira is kiterjed a 2. és 3. cikket, illetve e cikk (1) bekezdését végrehajtó büntetőjogi jogszabály. (4) Az (1), (2) és (3) bekezdés nem érinti az egyes tagállamokban a büntetőeljárásra és az ille té kes bíróság meghatározására alkalmazandó rendelkezéseket. (5) Ami a mentességek felfüggesztését illeti, e jegyzőkönyv teljes összhangban alkalmazandó az Európai Közösségeket létrehozó szerződések, az Európai Közösségek kiváltságairól és mentességeiről szóló jegyzőkönyv, a Bíróság alapokmánya és a végrehajtásuk céljából elfogadott szövegek megfelelő rendelkezéseivel. 5. Cikk Szankciók (1) Minden tagállam megteszi a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a 2. és 3. cikkben említett magatartást és az arra való bűnsegélyt vagy felbujtást hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókkal büntessék, beleértve legalábbis súlyos esetekben, a kiadatást megalapozó szabadságvesztéssel járó büntetéseket. (2) Az (1) bekezdés nem érinti a hatáskörrel rendelkező hatóság fegyelmi jogkörének a nemzeti tisztviselővel vagy közösségi tisztviselővel szembeni gyakorlását. A kiszabandó szankció meghatározásakor a nemzeti büntetőbíróságok, nemzeti joguk elveivel összhangban, figye lembe vehetik az ugyanazon személyre ugyanazon magatartás miatt már kiszabott bármely fegyelmi szankciót. 6. Cikk Joghatóság (1) Minden tagállam megteszi a szükséges intézkedéseket joghatóságának megállapítására a 2., 3. és 4. cikkel összhangban megállapított bűncselekmények vonatkozásában, amennyiben: a) a bűncselekményt teljesen vagy részben a saját területén követték el; b) az elkövető saját állampolgára vagy tisztviselője; c) a bűncselekményt egy az 1. cikkben említett személy sérelmére, vagy a 4. cikk (2) bekezdésében említett intézmények egyik tagjának sérelmére követték el, aki a saját állampolgára; d) az elkövető közösségi tisztviselő, aki az Európai Közösségek egyik intézményénél dolgozik, vagy az Európai Közösségeket létrehozó szerződések értelmében létrehozott szervezetnél, amelynek székhelye az érintett tagállamban található. (2) Minden tagállam a 9. cikk (2) bekezdésében említett értesítés során nyilatkozhat arról, hogy nem, vagy csak különleges esetekben vagy feltételekkel alkalmazza az (1) bekezdés b), c) és d) pontjában megállapított joghatósági szabályokat. 7. Cikk Kapcsolat az egyezménnyel (1) Az egyezmény 3. cikkét, 5. cikkének (1), (2) és (4) bekezdését, valamint 6. cikkét úgy kell alkalmazni, mintha azok hivatkoznának e jegyzőkönyv 2., 3. és 4. cikkében említett magatartásra. (2) Az egyezmény következő rendelkezései e jegyzőkönyvre is vonatkoznak: – a 7. cikk azzal a feltétellel, hogy – amennyiben másként nem határozzák meg az e jegyzőkönyv 9. cikkének (2) bekezdésében előírt értesítés időpontjában – az Egyezmény 7. cikkének (2) bekezdése értelmében tett nyilatkozat e jegyzőkönyvre is vonatkozik, – a 9. cikk, – a 10. cikk. 8. Cikk Bíróság (1) E jegyzőkönyv értelmezéséről vagy alkalmazásáról a tagállamok között keletkezett bármely vitát kezdeti szakaszban a Tanácsnak az Európai Unióról szóló szerződés VI. címében foglalt eljárás szerint kell megvizsgálnia a megoldás megtalálásának céljával. Amennyiben hat hónapon belül nem találnak megoldást, az ügyet a vitában érintett valamely fél az Európai Bíróság elé utalhatja. (2) Egy vagy több tagállam és az Európai Közösségek Bizottsága között, az 1. cikkel kapcsolatban – de annak 1. c) pontja kivételével – vagy a 2., a 3., a 4. cikkel, vagy a 7. cikk (2) bekezdésének harmadik francia bekezdésével kapcsolatban zajló bármely vitát, amelyet tárgyalások útján nem lehetett rendezni, az Európai Bíróság elé lehet utalni. 9. Cikk Hatálybalépés (1) E jegyzőkönyvet minden tagállam saját alkotmányos követelményeivel összhangban fogadja el. (2) A tagállamok értesítik az Európai Unió Tanácsának főtitkárát azon eljárás befejeződéséről, amelyet saját alkotmányos követelményeik határoznak meg e jegyzőkönyv elfogadására. (3) E jegyzőkönyv 90 nappal azután lép hatályba, hogy az az utolsó állam is megtette a (2) bekezdésben említett értesítést, amelyik e jegyzőkönyv létrehozásáról szóló tanácsi jogi aktus elfogadásának időpontjában az Európai Unió tagja. Ha azonban az egyezmény azon a napon nem lépett hatályba, akkor e jegyzőkönyv az egyezmény hatálybalépésének napján lép hatályba. 10. Cikk Új tagállamok csatlakozása (1) E jegyzőkönyvhöz minden olyan állam csatlakozhat, amely az Európai Unió tagjává válik. (2) E jegyzőkönyvnek az Európai Unió Tanácsa által a csatlakozó állam nyelvén elkészített szövege hiteles. (3) A csatlakozási okiratokat a letéteményesnél kell letétbe helyezni. (4) E jegyzőkönyv minden csatlakozó állam tekintetében a csatlakozási okirat letétbe helyezését követő 90 nap elteltével, illetve – amennyiben az említett 90 nap lejártával a jegyzőkönyv még nem lépett hatályba – a jegyzőkönyv hatálybalépésének napján lép hatályba. 11. Cikk Fenntartások (1) A 6. cikk (2) bekezdésében előírtak kivételével fenntartások nem tehetők. (2) Bármely tagállam, amely fenntartással élt, a letéteményes értesítése útján teljes egészében vagy részben bármikor visszavonhatja azt. A visszavonás abban az időpontban lép hatályba, amikor a letéteményes kézhez kapja az értesítést. 12. Cikk Letéteményes (1) E jegyzőkönyv letéteményese az Európai Unió Tanácsának főtitkára. (2) A letéteményes az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában közzéteszi az elfogadásokról és csatlakozásokról, a nyilatkozatokról és fenntartásokról szóló információkat, valamint a jegyzőkönyvvel összefüggő egyéb értesítéseket. Fentiek hiteléül az alulírott meghatalmazottak aláírták ezt a jegyzőkönyvet. Amelynek hiteléül azt az alulírott meghatalmazottak az alábbiakban kézjegyükkel látták el. E jegyzőkönyvet, amely egyetlen eredeti példányban, angol, dán, finn, francia, görög, holland, ír, német, olasz, portugál, spanyol és svéd nyelven készült, amely nyelvek mindegyike egyaránt hiteles, az Európai Unió Tanácsa Főtitkárságának irattárában helyezik letétbe.” 7. § Az Országgyűlés e törvénnyel felhatalmazást ad az Európai Unióról szóló szerződés K.3. cikke alapján létrejött, az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló egyezménynek az Európai Közösségek Bírósága által elő ze tes döntéshozatal révén történő értelmezéséről szóló, Brüsszelben, 1996. november 29-én létrejött Jegyzőkönyv (a továb biak ban: 1996. november 29-ei Jegyzőkönyv) kötelező hatályának elismerésére. 8. § Az Országgyűlés az 1996. november 29-ei Jegyzőkönyvet és a 10. §-ban meghatározott nyilatkozatot e törvénnyel kihirdeti. 9. § Az 1996. november 29-ei Jegyzőkönyv hiteles angol nyelvű szövege és annak hivatalos magyar fordítása a következő: „Jegyzőkönyv az Európai Unióról szóló szerződés K.3. cikke alapján létrejött, az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló egyezménynek az Európai Közösségek Bírósága általi, elő ze tes döntéshozatal révén történő értelmezéséről A MAGAS SZERZŐDŐ FELEK, MEGÁLLAPODTAK a következő rendelkezésekben, amelyeket az egyezményhez csatoltak: 1. cikk Az Európai Közösségek Bírósága, e jegyzőkönyvben megállapított feltételek értelmében, hatáskörrel rendelkezik az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló egyezmény és az egyezményhez csatolt, 1996. szeptember 27-i jegyzőkönyv, a továb biak ban az „első jegyzőkönyv” értelmezésére vonatkozó elő ze tes döntések meghozatalára. 2. cikk (1) E jegyzőkönyv aláírásakor vagy azután bármikor tett nyilatkozat révén bármelyik tagállam elfogadhatja az Európai Közösségek Bíróságának a (2) bekezdés a) pontjában, vagy a (2) bekezdés b) pontjában meghatározott feltételek értelmében létrejött hatáskörét az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló egyezménynek és az egyezmény első jegyzőkönyvének az értelmezésére vonatkozó elő ze tes döntések meghozatalára. (2) Az (1) bekezdés szerint nyilatkozatot tevő tagállam meghatározhatja, hogy: a) az állam bármely olyan bírósága, amelynek határozatai ellen a nemzeti jog értelmében nincs jogorvoslati lehetőség, az Európai Közösségek Bíróságának elő ze tes döntését kérheti egy előtte folyamatban lévő ügyben felmerülő, és az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló egyezmény és annak első jegyzőkönyve értelmezésére vonatkozó kérdésben, ha ez a bíróság úgy ítéli meg, hogy ítéletének meghozatalához szükség van a kérdés eldöntésére; vagy b) az állam bármely bírósága az Európai Közösségek Bíróságának elő ze tes döntését kérheti egy előtte folyamatban lévő ügyben felmerülő, és az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló egyezmény és annak első jegyzőkönyve értelmezésére vonatkozó kérdésben, ha ez a bíróság úgy ítéli meg, hogy ítéletének meghozatalához szükség van a kérdés eldöntésére. 3. cikk (1) Az Európai Közösségek Bíróságának alapokmányáról szóló jegyzőkönyvet és a Bíróság eljárási szabályzatát alkalmazni kell. (2) Az Európai Közösségek Bírósága alapokmányának meg fele lően bármelyik tagállam, függetlenül attól, hogy tett-e a 2. cikk szerinti nyilatkozatot vagy nem, jogosult az 1. cikk alapján felmerülő esetekben az Európai Közösségek Bírósága részére beadványokat vagy írásbeli észrevételeket benyújtani. 4. cikk (1) E jegyzőkönyvet a tagállamok alkotmányos szabályaiknak meg fele lően fogadják el. (2) A tagállamok értesítik a letéteményest az e jegyzőkönyv elfogadásához szükséges alkotmányos követelményeiknek való megfelelésről, és közlik vele a 2. cikk szerinti nyilatkozatokat. (3) E jegyzőkönyv azt köve tően 90 nappal lép hatályba, hogy az utolsó tagállam is, amely a jegyzőkönyvet létrehozó jogi aktusnak a Tanács általi elfogadása napján az Európai Unió tagja, megtette a (2) bekezdésben említett értesítést. E jegyzőkönyv azonban legkorábban ugyanazon a napon lép hatályba, mint amikor az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló egyezmény. 5. cikk (1) E jegyzőkönyvhöz bármely állam csatlakozhat, amely az Európai Unió tagjává válik. (2) A csatlakozási okiratokat a letéteményesnél kell letétbe helyezni. (3) E jegyzőkönyvnek az Európai Unió Tanácsa által a csatlakozó állam nyelvén elkészített szövege hiteles. (4) E jegyzőkönyv minden csatlakozó állam tekintetében a csatlakozási okiratok letétbe helyezését követő 90 nap elteltével, illetve – ha az az említett 90 nap lejártával még nem lépett hatályba – e jegyzőkönyv hatályba lépésének napján lép hatályba. 6. cikk Bármely állam, amely az Európai Unió tagjává válik és csatlakozik az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló egyezményhez annak 12. cikke szerint, elfogadja e jegyzőkönyv rendelkezéseit. 7. cikk (1) Bármely tagállam, amely Magas Szerződő Fél, javasolhatja e jegyzőkönyv módosítását. Minden módosításra irányuló javaslatot a letéteményesnek kell megküldeni, aki továbbítja azt a Tanácsnak. (2) A módosításokat a Tanács állapítja meg és ajánlja, hogy a tagállamok alkotmányos követelményeiknek meg fele lően fogadják el azokat. (3) Az így megalkotott módosítások a 4. cikk rendelkezéseinek meg fele lően lépnek hatályba. 8. cikk (1) E jegyzőkönyv letéteményese az Európai Unió Tanácsának főtitkára. (2) A letéteményes az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában közzéteszi az e jegyzőkönyvet érintő értesítéseket, okiratokat vagy közleményeket. Amelynek hiteléül azt az alulírott meghatalmazottak az alábbiakban kézjegyükkel látták el. Kelt Brüsszelben, 1996. november 29-én, egyetlen eredeti példányban, angol, dán, finn, francia, görög, holland, ír, német, olasz, portugál, spanyol és svéd nyelven készült, amely nyelvek mindegyike egyaránt hiteles.” 10. § Az Országgyűlés e törvénnyel felhatalmazást ad arra, hogy a Magyar Köztársaság a 1996. november 29-ei Jegyzőkönyvhöz az alábbi nyilatkozatot tegye: „A Magyar Köztársaság elfogadja az 1996. november 29-én kelt Jegyzőkönyv 2. cikk (2) bekezdés b) pontja szerint az Európai Közösségek Bíróságának azt a hatáskörét, hogy elő ze tes döntést hozzon az Európai Unió K.3. cikke alapján létrejött, az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelméről szóló Egyezmény és az azt kiegészítő jegyzőkönyvek értelmezéséről, ha a Magyar Köztársaság bármely bírósága kéri, hogy az Európai Közösségek Bírósága elő ze tes döntést hozzon egy előtte folyó és az Európai Unió K.3. cikke alapján létrejött, az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelméről szóló Egyezmény és az azt kiegészítő jegyzőkönyvek értelmezésével kapcsolatos ügyben felvetődött kérdésben.” 11. § Az Országgyűlés e törvénnyel felhatalmazást ad az Európai Unióról szóló szerződés K.3. cikke alapján létrejött, az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló egyezményhez csatolt, Brüsszelben, 1997. június 19-én létrejött második Jegyzőkönyv (a továb biak ban: 1997. június 19-ei Jegyzőkönyv) kötelező hatályának elismerésére. 12. § Az Országgyűlés az 1997. június 19-ei Jegyzőkönyvet e törvénnyel kihirdeti. 13. § Az 1997. június 19-ei Jegyzőkönyv hiteles angol nyelvű szövege és annak hivatalos magyar fordítása a következő: „Második Jegyzőkönyv az Európai Unióról szóló szerződés K.3. cikke alapján létrejött, az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló egyezményhez E jegyzőkönyv MAGAS SZERZŐDŐ FELEI, az Európai Unió tagállamai, HIVATKOZVA az Európai Unió Tanácsának 1997. június 19-i jogi aktusára; AZZAL AZ ÓHAJJAL, hogy biztosítsák országaik büntetőjogának hatékony hozzájárulását az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméhez; FELISMERVE az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló 1995. július 26-i egyezmény jelentőségét a közösségi bevételeket és kiadásokat érintő csalások leküzdésében; FELISMERVE az említett egyezmény 1996. szeptember 27-i jegyzőkönyvének jelentőségét a korrupciós cselekmények leküzdésében, amelyek az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek kárt okoznak, illetve kárt okozhatnak; TUDATÁBAN annak, hogy a jogi személyek részéről elkövetett, illetve a pénzmosást is magukba foglaló cselekmények az Európai Közösségek pénzügyi érdekeit sérthetik vagy veszélyeztethetik; MEGGYŐZŐDVE ARRÓL, hogy – amennyiben szükséges – a tagállamok nemzeti jogát megfelelőképpen módosítani kell annak biztosítása érdekében, hogy a jogi személyeket felelősségre lehessen vonni a javukra elkövetett olyan csalások, aktív vesztegetés vagy pénzmosás esetén, amelyek az Európai Közösségek pénzügyi érdekeit sérthetik, illetve veszélyeztethetik; MEGGYŐZŐDVE ARRÓL, hogy – amennyiben szükséges – a tagállamok nemzeti jogát megfelelőképpen módosítani kell annak érdekében, hogy a csalásokból és korrupciós cselekményekből származó bevételek tisztára mosására irányuló cselekményeket, amelyek az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek kárt okoznak, illetve kárt okozhatnak, büntethetővé tegyék, valamint hogy az ilyen csalásokból és korrupciós cselekményekből származó bevételek elkobzását lehetővé tegyék; MEGGYŐZŐDVE ARRÓL, hogy – amennyiben szükséges – a tagállamok nemzeti jogát megfelelőképpen módosítani kell annak megelőzése érdekében, hogy a kölcsönös jogsegélyt kizárólag azon az alapon tagadják meg, hogy az e jegyzőkönyv hatálya alá tartozó cselekmények adó-, illetve vámbűncselekmények vagy ilyen cselekménynek tekinthetők; TUDOMÁSUL VÉVE, hogy bár a tagállamok együttműködését már szabályozza az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló 1995. július 26-i egyezmény, mégis igény mutatkozik arra, hogy a közösségi jog alapján fennálló kötelezettségek sérelme nélkül megfelelő módon rendelkezzenek a tagállamok és a Bizottság közötti együttműködésről – beleértve a tagállamok és a Bizottság közötti információcserét is – annak érdekében, hogy hatékonyan felléphessenek azon csalások, aktív és passzív vesztegetés és a velük összefüggő pénzmosás ellen, amelyek az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek kárt okoznak, illetve kárt okozhatnak; FIGYELEMBE VÉVE, hogy az információcsere előmozdítása és megkönnyítése érdekében szükséges biztosítani a személyes adatok megfelelő védelmét; FIGYELEMBE VÉVE, hogy az információcsere nem gátolhatja a folyamatban levő nyomozásokat, valamint azt, hogy ezért gondoskodni kell a nyomozás titkosságának védelméről; FIGYELEMBE VÉVE, hogy megfelelő rendelkezéseket kell alkotni az Európai Közösségek Bíróságának hatásköréről; FIGYELEMBE VÉVE végül, hogy az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló 1995. július 26-i egyezmény vonatkozó rendelkezéseit alkalmazhatóvá kell tenni az e jegyzőkönyv hatálya alá tartozó egyes cselekményekre is, A KÖVETKEZŐ RENDELKEZÉSEKBEN ÁLLAPODTAK MEG: 1. cikk Fogalommeghatározások E jegyzőkönyv alkalmazásában: a) „egyezmény”: az Európai Unióról szóló szerződés K.3. cikke alapján kidolgozott, az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló 1995. július 26-i egyezmény ; b) „csalás” az egyezmény 1. cikkében említett magatartás; c) – „passzív vesztegetés”: az Európai Unióról szóló szerződés K.3. cikke alapján az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló egyezményhez kidolgozott 1996. szeptember 27-i jegyzőkönyv 2. cikkében említett magatartás, – „aktív vesztegetés”: az ugyanazon jegyzőkönyv 3. cikkében említett magatartás; d) „jogi személy”: minden jogalany, amely az alkalmazandó nemzeti jog alapján ilyen jogállással rendelkezik, az államok, illetve az egyéb közhatalmi jogosítványokat gyakorló közjogi testületek, valamint a közjogi nemzetközi szervezetek kivételével; e) „pénzmosás”: a pénzügyi rendszerek pénzmosás céljára való felhasználásának megelőzéséről szóló, 1991. június 10-i 91/308/EGK számú tanácsi irányelv 1. cikkének harmadik francia bekezdésében meghatározott magatartások, amelyek a csalásokból – legalábbis a súlyos esetekben – valamint az aktív és passzív vesztegetésből származó jövedelmekkel kapcsolatosak. 2. cikk Pénzmosás Minden tagállam megteszi a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a pénzmosást bűncselekménynek minősítse. 3. cikk A jogi személyek felelőssége (1) Minden tagállam megteszi a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a jogi személyek felelősségre vonhatók legyenek a csalásért, az aktív vesztegetésért és a pénzmosásért, amelyet – akár saját nevében eljárva, akár a jogi személy valamely szervének tagjaként eljárva – olyan személy követett el a jogi személy javára, aki a jogi személyen belül vezető tisztséget tölt be, amely a következők egyikén alapul: – a jogi személy képviseletének joga, vagy – a jogi személy nevében történő döntéshozatal joga, vagy – a jogi személyen belüli ellenőrzés joga, valamint az ilyen csalásban, aktív vesztegetésben vagy pénzmosásban, illetve az ilyen csalás kísérletében bűnsegédként vagy felbujtóként való részességért. (2) Az (1) bekezdésben meghatározott eseteken túlmenően minden tagállam megteszi a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a jogi személyek felelősségre vonhatók legyenek, amikor az (1) bekezdésben említett személy által gyakorolt felügyelet vagy ellenőrzés hiányossága tette lehetővé, hogy egy neki alárendelt személy az adott jogi személy javára a csalást, az aktív vesztegetést vagy a pénzmosást elkövesse. (3) A jogi személyeknek az (1) és (2) bekezdés alapján fennálló felelőssége nem zárja ki a büntetőeljárást azon természetes személyek ellen, akik a csalást, az aktív vesztegetést és a pénzmosást tettesként, felbujtóként vagy bűnsegédként követik el. 4. cikk A jogi személyekkel szemben alkalmazható szankciók (1) Minden tagállam megteszi a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a 3. cikk (1) bekezdése alapján felelősséggel tartozó jogi személy hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókkal legyen sújtható, beleértve a büntetőjogi, illetve nem büntetőjogi pénzbeli szankciókat, valamint egyéb szankciókat is, mint például: a) kizárás az állami kedvezményekből, illetve támogatásokból; b) valamely üzleti tevékenység gyakorlásától való ideiglenes vagy végleges eltiltás; c) bírósági felügyelet alá helyezés; (d) bíróság által elrendelt felszámolás. (2) Minden tagállam megteszi a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a 3. cikk (2) bekezdése alapján felelősséggel tartozó jogi személy hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókkal vagy intézkedésekkel legyen sújtható. 5. cikk Elkobzás Minden tagállam megteszi a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy lehetővé tegye a csalás, az aktív és passzív vesztegetés, valamint a pénzmosás eszközeinek és jövedelmeinek, illetve az ilyen jövedelmekkel azonos értékű vagyonnak a lefoglalását, és – jóhiszemű harmadik fél jogainak sérelme nélkül – elkobzását vagy elvonását. A tagállam a lefoglalt, illetve elkobzott eszközöket, jövedelmeket, illetve egyéb vagyontárgyakat nemzeti jogának vonatkozó rendelkezései szerint köteles kezelni. 6. cikk Adó- és vámbűncselekmények Egyetlen tagállam sem tagadhatja meg a kölcsönös jogsegélyt csalás, aktív és passzív vesztegetés, illetve pénzmosás esetén kizárólag azon az alapon, hogy a cselekmény adó- vagy vámbűncselekmény, illetve hogy azt ilyen cselekménynek tekinti. 7. cikk Együttműködés az Európai Közösségek Bizottságával (1) A tagállamok és a Bizottság együttműködnek a csalások, az aktív és passzív vesztegetés, valamint a pénzmosás ellen folytatott küzdelemben. Ennek érdekében a Bizottság megadja azt a technikai és operatív segítséget, amire az ille té kes nemzeti hatóságoknak szükségük lehet nyomozásaik összehangolásának megkönnyítése érdekében. (2) A tagállamok ille té kes hatóságai információcserét folytathatnak a Bizottsággal a tények feltárásának megkönnyítése, illetve a csalások, az aktív és passzív vesztegetés, valamint a pénzmosás elleni hatékony fellépés biztosítása érdekében. A Bizottság és az ille té kes nemzeti hatóságok minden egyes esetben figye lembe veszik a nyomozás titkosságának és az adatvédelemnek a követelményeit. Ennek érdekében, ha egy tagállam információkat szolgáltat a Bizottságnak, akkor különös feltételeket is szabhat azok felhasználását illetően, akár a Bizottság használja fel az ilyen információkat, akár egy másik tagállam, amelynek részére a Bizottság ezeket az információkat továbbíthatta. 8. cikk A Bizottság adatvédelmi felelőssége A 7. cikk (2) bekezdésében foglalt információcserével összefüggésben a Bizottság a személyes adatok feldolgozását illetően a védelem olyan szintjének biztosításáról gondoskodik, amely egyenértékű a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24-i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben előírt védelmi szinttel. 9. cikk Az adatvédelmi szabályok kihirdetése A 8. cikk szerinti kötelezettségekkel összefüggésben elfogadott szabályokat Az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában ki kell hirdetni. 10. cikk Az adatok továbbítása más tagállamok, illetve harmadik országok részére (1) A Bizottság egy másik tagállam részére a 7. cikk (2) bekezdésében említett esetleges feltételekre is figyelemmel továbbíthat olyan személyes adatokat, amelyeket feladatainak a 7. cikk szerinti ellátása keretében valamely tagállamtól kapott. A Bizottság tájékoztatja az információt szolgáltató tagállamot az adatok továbbítására irányuló szándékáról. (2) A Bizottság harmadik ország részére feladatainak a 7. cikk szerinti ellátása keretében valamely tagállamtól kapott személyes adatokat ugyanezen feltételek mellett továbbíthatja, amennyiben az információkat szolgáltató tagállam hozzájárul az adatok továbbításához. 11. cikk Ellenőrző hatóság Minden hatóság, amelyet arra a célra jelöltek ki vagy hoztak létre, hogy független adatvédelmi ellenőrzést gyakoroljon azon személyes adatok felett, amelyeket a Bizottság az Európai Közösséget létrehozó szerződésből fakadó feladatainak értelmében birtokol, hatáskörrel rendelkezik ugyanezen feladat ellátására a Bizottság által e jegyzőkönyv értelmében birtokolt személyes adatok tekintetében is. 12. cikk Az egyezményhez való viszony (1) Az egyezmény 3., 5. és 6. cikkének rendelkezéseit az e jegyzőkönyv 2. cikkében említett magatartásokra is alkalmazni kell. (2) Az egyezmény alábbi rendelkezéseit e jegyzőkönyvre is alkalmazni kell: – a 4. cikket azzal a feltétellel, hogy – amennyiben az e jegyzőkönyv 16. cikkének (2) bekezdésében előírt értesítés időpontjában ellentétes értelmű nyilatkozatot nem tesznek – az egyezmény 4. cikkének (2) bekezdése értelmében tett nyilatkozat e jegyzőkönyvre is vonatkozik, – a 7. cikket azzal a feltétellel, hogy a ne bis in idem elvét a jogi személyekre is alkalmazni kell, továbbá hogy – amennyiben az e jegyzőkönyv 16. cikkének (2) bekezdésében előírt értesítés időpontjában ellentétes értelmű nyilatkozatot nem tesznek – az egyezmény 7. cikkének (2) bekezdése értelmében tett nyilatkozat e jegyzőkönyvre is vonatkozik, – a 9. cikket, – a 10. cikket. 13. cikk Bíróság (1) Az e jegyzőkönyv értelmezésével vagy alkalmazásával kapcsolatban felmerült valamennyi vitás kérdést első lépésben, az Európai Unióról szóló szerződés VI. címében előírt eljárásnak meg fele lően a Tanács vizsgálja meg, hogy arra megoldást találjon. Amennyiben hat hónapon belül nem rendeződik az ügy, a vitás kérdést a felek bármelyike az Európai Közösségek Bírósága elé viheti. (2) E jegyzőkönyv 2. cikkének az 1. cikk e) pontjával összefüggésben, valamint a 7., a 8., a 10. cikknek és a 12. cikk (2) bekezdése negyedik francia bekezdésének alkalmazásával kapcsolatban egy vagy több tagállam, illetve a Bizottság között felmerült minden olyan vitát, amelyről bebizonyosodott, hogy tárgyalásos úton nem rendezhető, az Európai Közösségek Bírósága elé lehet vinni az attól az időponttól számított hat hónap lejárta után, amikor a felek egyike jelezte a másik felé, hogy jogvita merült fel közöttük. (3) Az Európai Unióról szóló szerződés K.3. cikke alapján az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló egyezménynek az Európai Közösségek Bírósága által, elő ze tes döntéshozatal révén történő értelmezéséről szóló 1996. november 29-i jegyzőkönyvben foglaltakat e jegyzőkönyvre is alkalmazni kell azzal a feltétellel, hogy annak a jegyzőkönyvnek a 2. cikke értelmében valamely tagállam által tett nyilatkozat e jegyzőkönyv vonatkozásában is érvénnyel bír, hacsak az érintett tagállam nem tesz azzal ellentétes értelmű nyilatkozatot az e jegyzőkönyv 16. cikkének (2) bekezdésében előírt értesítésben. 14. cikk Szerződésen kívüli felelősség E jegyzőkönyv alkalmazásában a Közösség szerződésen kívüli felelősségére nézve az Európai Közösséget létrehozó szerződés 215. cikkének második bekezdésében foglaltakat kell irányadónak tekinteni. Ugyanezen szerződés 178. cikkét is alkalmazni kell. 15. cikk Bírósági felülvizsgálat (1) A Bíróság hatáskörrel rendelkezik azokban az eljárásokban, amelyeket bármely természetes vagy jogi személy – a 8. cikk vagy annak alapján elfogadott egyéb szabály megsértése, illetve hatáskörrel való visszaélés alapján – a Bizottság az adott személynek címzett határozata ellen, illetve egyéb olyan határozata ellen indított, amely közvetlenül és egyénileg érinti az adott személyt. (2) Az Európai Közösséget létrehozó szerződés 168. cikkének (1) és (2) bekezdését, a 173. cikkének ötödik bekezdését, a 174. cikkének első bekezdését, a 176. cikkének első és második bekezdését, valamint a 185. és a 186. cikkét, valamint az Európai Közösségek Bíróságának alapokmányát értelemszerűen alkalmazni kell. 16. cikk Hatálybalépés (1) E jegyzőkönyvet a tagállamok alkotmányos követelményeiknek meg fele lően fogadják el. (2) A tagállamok értesítik az Európai Unió Tanácsának főtitkárát az e jegyzőkönyv elfogadásához szükséges alkotmányos eljárásaik befejezéséről. (3) E jegyzőkönyv az azt követő 90 nap eltelte után lép hatályba, hogy az az állam, amelyik az e jegyzőkönyvet kidolgozó tanácsi jogi aktus elfogadásának időpontjában az Európai Unió tagja és utolsóként teljesíti ezen alakiságokat, a (2) bekezdésben előírt értesítést megküldi. Ha azonban az egyezmény ezen időpontban még nem lépett hatályba, akkor e jegyzőkönyv az egyezmény hatálybalépésének időpontjában lép hatályba. (4) Ugyanakkor a 7. cikk (2) bekezdésének alkalmazását fel kell függeszteni, amennyiben és ameddig az Európai Közösségek hatáskörrel rendelkező intézménye eleget nem tett az adatvédelmi szabályok kihirdetésével kapcsolatos kötelezettségének a 9. cikknek meg fele lően, illetve ameddig a 11. cikknek az ellenőrző hatóságra vonatkozó rendelkezéseit nem teljesítették. 17. cikk Új tagállamok csatlakozása (1) E jegyzőkönyvhöz minden olyan állam csatlakozhat, amelyik az Európai Unió tagjává válik. (2) E jegyzőkönyvnek az Európai Unió Tanácsa által kidolgozott és a csatlakozó állam nyelvére lefordított szövege hiteles. (3) A csatlakozási okiratokat a letéteményesnél kell letétbe helyezni. (4) E jegyzőkönyv minden csatlakozó állam vonatkozásában a csatlakozási okiratok letétbe helyezésétől számított 90 nap elteltével lép hatályba, illetve e jegyzőkönyv hatálybalépésének időpontjában, amennyiben az az említett 90 napos időtartam eltelte előtt még nem lépett hatályba. 18. cikk Fenntartások (1) A tagállamok mindegyike fenntarthatja magának azt a jogot, hogy az aktív és passzív vesztegetésből származó jövedelmekhez kapcsolódó pénzmosást csak az aktív és passzív vesztegetés súlyos eseteiben minősítse bűncselekménynek. Az ilyen fenntartással élő tagállam a 16. cikk (2) bekezdésében előírt értesítésben tájékoztatja a letéteményest, részletesen ismertetve azt, hogy a fenntartás mire terjed ki. Az ilyen fenntartás az említett értesítést követő öt éven át marad érvényben. További öt évre még egyszer megújítható. (2) Az Osztrák Köztársaság a 16. cikk (2) bekezdésében említett értesítésben nyilatkozhat akként, hogy őt a 3. és a 4. cikk nem kötelezi. Ez a nyilatkozat az e jegyzőkönyvet kidolgozó jogi aktus elfogadásától számított öt év elteltével érvényét veszti. (3) A 12. cikk (2) bekezdésének első és második francia bekezdésében előírt fenntartások kivételével egyéb fenntartással élni nem lehet. 19. cikk Letéteményes (1) E jegyzőkönyv letéteményese az Európai Unió Tanácsának főtitkára. (2) A letéteményes az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában hirdeti ki a jegyzőkönyv elfogadásával, a csatlakozásokkal, a nyilatkozatokkal, a fenntartásokkal, valamint minden egyéb, a jegyzőkönyvre vonatkozó értesítéssel kapcsolatos információkat. Amelynek hiteléül azt az alulírott meghatalmazottak az alábbiakban kézjegyükkel látták el. Kelt Brüsszelben, 1997. június 19-én, egyetlen eredeti példányban, angol, dán, finn, francia, görög, holland, ír, német, olasz, portugál, spanyol és svéd nyelven készült, amely nyelvek mindegyike egyaránt hiteles, az Európai Unió Tanácsának Főtitkárságának irattárában helyezik letétbe. Együttes Nyilatkozat a 13. Cikk (2) bekezdéséhez A tagállamok kijelentik, hogy a 13. cikk (2) bekezdésében a jegyzőkönyv 7. cikkére történő utalás kizárólag arra az együttműködésre vonatkozik, amelynek résztvevői egyik részről a Bizottság, másik részről a tagállamok, és nem érinti a tagállamok mérlegelési jogát, hogy belátásuk szerint szolgáltassanak információkat a bűnügyi nyomozások során. A Bizottság nyilatkozata a 7. cikkhez A Bizottság elfogadja az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló egyezmény második jegyzőkönyvének 7. cikke alapján ráruházott feladatokat.” 14. § Az Országgyűlés a 2004. évi XXX. törvény II. mellékletével kihirdetett, az Európai Unióról szóló Szerződés 35. Cikkének (2) bekezdése alapján megtett alábbi nyilatkozatot kihirdeti: „Az Európai Unióról szóló Szerződés 35. Cikkének (2) bekezdése alapján a Magyar Köztársaság azt a nyilatkozatot teszi, hogy az Európai Bíróság joghatóságát az Európai Unióról szóló Szerződés 35. Cikke (3) bekezdésének b) pontjában meghatározottak szerint fogadja el.” 15. § (1) Ez a törvény – az e §-ban meghatározott kivételekkel – a kihirdetését követő napon lép hatályba. (2) E törvény 2–3. §-ai az Egyezmény 12. cikkében meghatározott időpontban lépnek hatályba. (3) Az Egyezmény, illetve e törvény 2–3. §-ai hatálybalépésének naptári napját a külpolitikáért felelős miniszter annak ismertté válását köve tően a Magyar Közlönyben haladéktalanul közzétett egyedi határozatával állapítja meg. (4) E törvény 5–6. §-ai az 1996. szeptember 27-ei Jegyzőkönyv 10. cikkében meghatározott időpontban lépnek hatályba. (5) Az 1996. szeptember 27-ei Jegyzőkönyv, illetve e törvény 5–6. §-ai hatálybalépésének naptári napját a külpolitikáért felelős miniszter annak ismertté válását köve tően a Magyar Közlönyben haladéktalanul közzétett egyedi határozatával állapítja meg. (6) E törvény 8–9. §-ai az 1996. november 29-ei Jegyzőkönyv 5. cikkében meghatározott időpontban lépnek hatályba. (7) Az 1996. november 29-ei Jegyzőkönyv, illetve e törvény 8–9. §-ai hatálybalépésének naptári napját a külpolitikáért felelős miniszter annak ismertté válását köve tően a Magyar Közlönyben haladéktalanul közzétett egyedi határozatával állapítja meg. (8) E törvény 12–13. §-ai az 1997. június 19-ei Jegyzőkönyv 17. cikkében meghatározott időpontban lépnek hatályba. (9) Az 1997. június 19-ei Jegyzőkönyv, illetve e törvény 12–13. §-ai hatálybalépésének naptári napját a külpolitikáért felelős miniszter annak ismertté válását köve tően a Magyar Közlönyben haladéktalanul közzétett egyedi határozatával állapítja meg. (10) E törvény végrehajtásához szükséges intézkedésekről az igazságügyért felelős miniszter gondoskodik. Sólyom László s. k., Dr. Katona Béla s. k., köztársasági elnök az Országgyűlés elnöke