2014. IX. törvény a víz alatti kulturális örökség védelméről szóló UNESCO egyezmény kihirdetéséről.

2014. IX. törvény a víz alatti kulturális örökség védelméről szóló UNESCO egyezmény kihirdetéséről. 1. § Az  Országgyűlés e  törvénnyel felhatalmazást ad a  víz alatti kulturális örökség védelméről szóló egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény) kötelező hatályának elismerésére. 2. § Az Országgyűlés az Egyezményt e törvénnyel kihirdeti. 3. § Az Egyezmény hiteles angol nyelvű szövege és annak hivatalos magyar nyelvű fordítása a következő: A törvényt az Országgyűlés a 2014. február 6-i ülésnapján fogadta el. Egyezmény a víz alatti kulturális örökség védelméről Az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetének Általános Konferenciája a  Párizsban, 2001. október 15. és november 3. között megrendezett 31. ülésszakán elismerve az emberiség kulturális örökségének elválaszthatatlan részét, valamint a népek, nemzetek történelmében és a  közös örökség kapcsán egymással fenntartott kapcsolataikban különösen fontos tényezőt képező víz alatti kulturális örökség jelentőségét; felismerve a  víz alatti kulturális örökség védelmének és megőrzésének fontosságát, továbbá azt, hogy ez  minden állam felelőssége; megállapítva, hogy a víz alatti kulturális örökség iránti közérdeklődés és közmegbecsülés egyre nő; meggyőződve a  víz alatti kulturális örökség védelmével és megőrzésével kapcsolatos kutatások, információk és oktatás fontosságáról; meggyőződve arról, hogy a  nagyközönségnek joga van a  víz alatti kulturális örökség helyben történő, felelős és roncsolásmentes feltárásából adódó oktatási és szabadidős lehetőségek igénybevételére, továbbá arról, hogy a közoktatás értékes módon járul hozzá az örökség megismeréséhez, megbecsüléséhez és megóvásához; tudatában annak, hogy a  víz alatti kulturális örökség ki van téve a  vele kapcsolatos jogtalan tevékenységek fenyegetésének, és ezért az ilyen tevékenységek megelőzése céljából szigorúbb intézkedéseket kell bevezetni; annak tudatában, hogy megfelelően kell reagálni azokra az  esetlegesen negatív hatásokra, amelyek a  víz alatti kulturális örökséget valamilyen jogszerű tevékenység kapcsán mellékesen érhetik; mély aggodalommal szemlélve a  víz alatti kulturális örökség fokozódó mértékű kereskedelmi célú kiaknázását és különösképpen a  víz alatti kulturális örökséghez tartozó értékek értékesítésére, megvásárlására, illetve cseréjére irányuló egyes tevékenységeket; tudatában annak, hogy a  rendelkezésre álló fejlett technológia megkönnyíti a  víz alatti kulturális örökség felkutatását és feltárását; abban a  meggyőződésben, hogy az  államok, a  nemzetközi szervezetek, a  tudományos intézmények, a  szakmai szervezetek, az  archeológusok, a  búvárok, más érdekeltek, valamint a  nagyközönség széles körének együttműködése nélkülözhetetlenül fontos a víz alatti kulturális örökség megóvása szempontjából; figyelembe véve, hogy a  víz alatti kulturális örökség felkutatása, feltárása és védelme szükségessé teszi speciális tudományos módszerek alkalmazását, megfelelő technika és felszerelés használatát, valamint a  magas szintű szakmai specializációt, amelyek mind egységes irányadó kritériumok szükségességére utalnak; felismerve a víz alatti kulturális örökség védelmére és megóvására irányuló és a nemzetközi joggal és gyakorlattal – ezen belül a  kulturális javak jogtalan behozatalának, kivitelének és tulajdona jogtalan átruházásának megakadályozását és megelőzését szolgáló eszközökről szóló, 1970. november 14-i UNESCO-egyezménnyel, a világ kulturális és természeti örökségének védelméről szóló, 1972. november 16-i UNESCO-egyezménnyel, valamint az Egyesült Nemzetek Szervezete 1982. december 10-i Tengerjogi Egyezményével – összhangban álló jogszabályok egységes szerkezetbe foglalásának és fokozatos fejlesztésének szükségességét; azzal az  elkötelezettséggel, hogy a  víz alatti kulturális örökség értékeinek helyben történő megőrzésére, illetve szükség esetén tudományos vagy állagmegóvási célból azok körültekintő felszínre hozására irányuló intézkedések hatékonysága nemzetközi, regionális és nemzeti szinten egyaránt javuljon; úgy határozván 29. ülésszakán, hogy ezt a kérdést nemzetközi egyezmény tárgyává kell tenni, 2001. november 2-án elfogadta ezt az Egyezményt. 1. cikk – Fogalommeghatározások A jelen Egyezmény alkalmazásában: 1. (a) A  „víz alatti kulturális örökség” fogalmába beletartozik minden olyan emberi jelenlétre utaló kulturális, történelmi vagy régészeti jellegű maradvány, amely részben vagy egészében, időszakosan vagy folyamatosan legalább 100 éven át víz alatt volt, például: (i) helyszínek, építmények, épületek, tárgyi leletek és emberi maradványok, azok archeológiai és természeti környezetével együtt; (ii) vízi, légi és egyéb járművek, illetve azok valamilyen része, rakománya vagy egyéb tartozéka, azok archeológiai és természeti környezetével együtt; és (iii) történelem előtti korok tárgyi emlékei. (b) A tengerfenéken lefektetett csővezetékek és kábelek nem tekintendők a víz alatti kulturális örökség részének. (c) A csővezetékeken és kábeleken kívül a tenger mélyén telepített egyéb, még használatban lévő berendezések nem tekintendők a víz alatti kulturális örökség részének. 2. (a) A „részes államok” kifejezés azokra az  államokra vonatkozik, amelyek elfogadták a  jelen Egyezmény jogilag kötelező hatályát, és amelyek vonatkozásában az érvényben és hatályban van. (b) A  jelen Egyezmény értelemszerűen alkalmazandó azokra a  26.  cikk 2. bekezdés b)  pontjában említett területekre, amelyek az  ugyanezen bekezdésben részletezett feltételek szerint válnak a  jelen Egyezmény részeseivé, és ennyiben a „részes államok” kifejezés ezekre a területekre is vonatkozik. 3. Az „UNESCO” az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete angol nevének rövidítése. 4. A „főigazgató” alatt az UNESCO főigazgatója értendő. 5. A „Terület” a nemzeti felségterületeken túli tengerfeneket és óceáni talapzatot, valamint ezek altalaját jelenti. 6. A „víz alatti kulturális örökségre irányuló tevékenységek” alatt olyan tevékenységek értendők, amelyek elsődleges tárgyát a  víz alatti kulturális örökség képezi, és amelyek közvetve vagy közvetlenül, fizikailag megbolygathatják, vagy más módon károsíthatják a víz alatti kulturális örökség értékeit. 7. A „víz alatti kulturális örökségre mellékesen kiható tevékenységek” alatt olyan tevékenységek értendők, amelyek – annak ellenére, hogy nem a  víz alatti kulturális örökség az  egyetlen vagy az  egyik elsődleges tárgyuk – megbolygathatják, vagy más módon károsíthatják a víz alatti kulturális örökség értékeit. 8. Az „állami tulajdonú vízi és légi járművek” kifejezés azokra a  hadihajókra és egyéb vízi, illetve légi járművekre vonatkozik, amelyek az  elsüllyedés időpontjában az  állam tulajdonában vagy üzemeltetésében álltak, amelyeket kizárólag nem kereskedelmi célokra használtak, továbbá amelyeket ekként azonosítottak, és amelyek egyebekben megfelelnek a víz alatti kulturális örökség meghatározásában foglaltaknak. 9. A  „Szabályok” kifejezés alatt a  víz alatti kulturális örökségre irányuló tevékenységekkel kapcsolatos, és a  jelen Egyezmény 33. cikkében említett szabályok értendők. 2. cikk – Célkitűzések és általános alapelvek 1. A jelen Egyezmény célja a víz alatti kulturális örökség védelmének biztosítása és megszilárdítása. 2. A részes államok együttműködnek a víz alatti kulturális örökség védelmében. 3. A  részes államok a  jelen Egyezmény rendelkezéseinek megfelelően az  emberiség javára megőrzik a  víz alatti kulturális örökséget. 4. A víz alatti kulturális örökség védelmében a részes államok külön-külön, vagy a körülményektől függően együttesen megtesznek a  jelen Egyezménynek és a  nemzetközi jognak megfelelő minden szükséges intézkedést, és e  cél elérése érdekében a lehetőségeikkel összhangban rendelkezésükre álló legcélszerűbb eszközöket veszik igénybe. 5. A  víz alatti kulturális örökség értékeinek helyben történő megőrzése elsőbbséget élvez az  érintett örökségre irányuló bármilyen tevékenység engedélyezésével, illetve végzésével szemben. 6. A felszínre hozott víz alatti kulturális örökséget az értékek hosszú távú megóvásának szempontjait figyelembe véve kell elhelyezni, konzerválni és kezelni. 7. A víz alatti kulturális örökség értékei kereskedelmi célból nem hasznosíthatók. 8. Az érintett államok gyakorlatával és a nemzetközi joggal – ezen belül az Egyesült Nemzetek Szervezete Tengerjogi Egyezményével – összhangban a  jelen Egyezményben foglaltak nem értelmezhetők azoknak a  szabályoknak a módosításaként, amelyek a nemzetközi jog és az állami gyakorlat szuverén mentességeire vagy az egyes államokat saját állami tulajdonú vízi és légi járműveik kapcsán megillető jogokra vonatkoznak. 9. A részes államok biztosítják a tengeri vizekben fellelt emberi maradványok kellő tiszteletét. 10. A  víz alatti kulturális örökség megfigyelését, illetve dokumentálását biztosító felelős és roncsolásmentes feltárást ösztönözni kell annak érdekében, hogy a nagyközönség megismerje, megbecsülje és óvja az örökséget, kivéve, ha az ilyen feltárás nem egyeztethető össze az értékek védelmének és kezelésének szempontjaival. 11. A  jelen Egyezmény alapján végrehajtott egyetlen jogi aktus vagy tevékenység sem ad alapot a  nemzeti szuverenitással vagy joghatósággal kapcsolatos követelésekre, illetve azok megtámadására vagy vitatására. 3. cikk – Összefüggések a jelen Egyezmény és az Egyesült Nemzetek Szervezete Tengerjogi Egyezménye között A jelen Egyezményben foglaltak nem érintik a  nemzetközi jog – ezen belül az  Egyesült Nemzetek Szervezete Tengerjogi Egyezménye – alapján az  államokat megillető jogokat és terhelő kötelezettségeket, valamint azok joghatóságát. A  jelen Egyezményt a  nemzetközi joggal – ezen belül az  Egyesült Nemzetek Szervezete Tengerjogi Egyezményével – kapcsolatban és azzal összeegyeztethető módon kell értelmezni és alkalmazni. 4. cikk – Az Egyezmény összefüggése a roncsok mentésére és a leletekre vonatkozó joggal Azok a víz alatti kulturális örökségre irányuló tevékenységek, amelyekre a jelen Egyezmény vonatkozik, nem esnek a roncsok mentésére és a leletekre vonatkozó jog hatálya alá, hacsak: (a) azt az illetékes hatóságok nem engedélyezik, (b) az nem áll teljes összhangban a jelen Egyezményben foglaltakkal, és (c) az nem biztosítja, hogy a felszínre hozott víz alatti kulturális örökség maximális védelemben részesüljön. 5. cikk – A víz alatti kulturális örökségre mellékesen kiható tevékenységek Minden részes állam a  rendelkezésére álló legcélszerűbb eszközöket veszi igénybe azoknak a  kedvezőtlen hatásoknak a megelőzése, illetve enyhítése céljából, amelyek a  joghatósága alá tartozó tevékenységek miatt a víz alatti kulturális örökséget mellékesen esetleg érhetik. 6. cikk – Kétoldalú, regionális, illetve egyéb többoldalú megállapodások 1. A részes államokat ez az Egyezmény arra ösztönzi, hogy a víz alatti kulturális örökség megóvása érdekében kössenek kétoldalú, regionális vagy egyéb többoldalú megállapodásokat, illetve a már meglévő megállapodásaikat fejlesszék tovább. Minden ilyen megállapodásnak tökéletes összhangban kell állnia a  jelen Egyezmény rendelkezéseivel, és nem gyengítheti annak egyetemes jellegét. Ezekben a  megállapodásokban az  államok olyan szabályokat és szabályozásokat fogadhatnak el, amelyek a  jelen Egyezményben foglaltaknál magasabb szintű védelmet biztosítanak a víz alatti kulturális örökségnek. 2. Az  ilyen kétoldalú, regionális, illetve egyéb többoldalú megállapodásban részes felek felhívhatják az  érintett víz alatti kulturális örökséggel igazolhatóan – mindenekelőtt kulturális, történelmi vagy archeológiai – kapcsolatban álló államokat arra, hogy csatlakozzanak az ilyen megállapodásokhoz. 3. A jelen Egyezmény nem változtatja meg az elsüllyedt vízi járművek védelmével kapcsolatban a részes államok azon jogait és kötelezettségeit, amelyek az  Egyezmény elfogadása előtt megkötött kétoldalú, regionális, illetve egyéb többoldalú megállapodásaikból fakadnak, és különösen azokat a jogokat és kötelezettségeket nem változtatja meg, amelyek összhangban állnak a jelen Egyezmény céljaival. 7. cikk – Belső tengeri vízterületekben, szigetek közötti vizekben és felségvizekben fellelhető víz alatti kulturális örökség 1. A  részes államok szuverenitásuk gyakorlása során kizárólagos jogosultsággal rendelkeznek a  belső tengeri vízterületeikben, szigetek közötti vizeikben és felségvizeikben fellelhető víz alatti kulturális örökségre irányuló tevékenységek szabályozása és engedélyezése terén. 2. A  víz alatti kulturális örökség védelmére vonatkozó egyéb nemzetközi megállapodások és nemzetközi jogi szabályok sérelme nélkül a  részes államok a  belső tengeri vízterületeikben, szigetek közötti vizeikben és felségvizeikben fellelhető víz alatti kulturális örökségre irányuló tevékenységek vonatkozásában megkövetelik a Szabályok alkalmazását. 3. Szuverenitásuk gyakorlása során és az államok egymás közötti általános gyakorlatának elfogadása mellett a részes államoknak a  szigetek közötti vizeikben és felségvizeikben fellelhető állami tulajdonú vízi és légi járművek megóvásának legjobb módszereire vonatkozó együttműködés kialakítása céljából tájékoztatniuk kell a  jelen Egyezményről azt az  államot, amelynek zászlója alatt a  járművek közlekedtek és adott esetben a  felfedezett azonosítható állami tulajdonú vízi és légi járművekkel igazolhatóan – mindenekelőtt kulturális, történelmi vagy archeológiai – kapcsolatban álló többi államot. 8. cikk – Víz alatti kulturális értékek a csatlakozó övezetben Csatlakozó övezeteiken belül a  részes államok az  Egyesült Nemzetek Szervezete Tengerjogi Egyezményében foglalt 9. és 10. cikk sérelme nélkül és azt kiegészítve, továbbá a Tengerjogi Egyezmény 303. cikk 2. bekezdésével összhangban szabályozhatják és engedélyezhetik a víz alatti kulturális örökségre irányuló tevékenységeket. Ennek során megkövetelik a Szabályok alkalmazását. 9. cikk – Jelentéstételi és értesítési kötelezettség a kizárólagos gazdasági övezetben és a kontinentális talapzaton 1. Minden részes államnak feladata, hogy a jelen Egyezménnyel összhangban óvja a kizárólagos gazdasági övezetében és kontinentális talapzatán fellelhető víz alatti kulturális örökséget. Ennek megfelelően: (a) minden részes állam megköveteli, hogy amennyiben az  állampolgára vagy lobogója alatt közlekedő hajó parancsnoka vagy vízijármű vezetője az adott állam kizárólagos gazdasági övezetében, illetve kontinentális talapzatán víz alatti kulturális örökséget fedez fel, vagy víz alatti kulturális örökségre irányuló tevékenységet kíván végezni, jelentse be a felfedezett leletet, illetve a tevékenységet; (b) valamely másik részes állam kizárólagos gazdasági övezetében, illetve kontinentális talapzatán: (i) a részes állam megköveteli, hogy az állampolgár, a hajó parancsnoka vagy a vízijármű vezetője neki és a másik részes államnak egyaránt jelentse be a felfedezett leletet, illetve a tevékenységet; (ii) vagy a részes állam megköveteli, hogy az állampolgár, a hajó parancsnoka vagy a vízijármű vezetője jelentse be neki a  felfedezett leletet, illetve a  tevékenységet, majd saját maga gondoskodik arról, hogy a bejelentés az összes többi részes államhoz is gyorsan és hatékonyan eljusson. 2. A  részes államok a  megerősítő, elfogadási, jóváhagyási, illetve csatlakozási okirataik letétbe helyezésekor nyilatkoznak arról, hogy a jelen cikk 1. bekezdés (b) pontjában foglaltak alapján milyen módon kívánják továbbítani a bejelentéseket. 3. A részes államok értesítik a főigazgatót a jelen cikk 1. bekezdésében foglaltak alapján nekik bejelentett leletekről, illetve tevékenységekről. 4. A főigazgató haladéktalanul tájékoztatja az összes részes államot a jelen cikk 3. bekezdésében foglaltak alapján neki küldött értesítés tartalmáról. 5. Bármely részes állam bejelentheti igényét annak a  részes államnak, amelynek kizárólagos gazdasági övezetében vagy kontinentális talapzatán a víz alatti kulturális örökség található, hogy konzultálni kíván vele az adott víz alatti kulturális örökség hatékony védelmének módjáról. Az ilyen igénybejelentés jogalapját az adott államnak a feltárt víz alatti kulturális örökséghez fűződő igazolható – mindenekelőtt kulturális, történelmi vagy archeológiai – kapcsolata képezi. 10. cikk – A víz alatti kulturális örökség védelme a kizárólagos gazdasági övezetben és a kontinentális talapzaton 1. A  kizárólagos gazdasági övezetben, illetve a  kontinentális talapzaton fellelt víz alatti kulturális örökségre irányuló bármely tevékenység csak akkor engedélyezhető, ha összhangban áll a jelen cikk rendelkezéseivel. 2. Az  a  részes állam, amelynek kizárólagos gazdasági övezetében, illetve kontinentális talapzatán víz alatti kulturális örökség található, jogosult megtiltani, illetve engedélyezni az  ilyen örökségre irányuló tevékenységet, hogy ezzel a  nemzetközi jogban, ezen belül az  Egyesült Nemzetek Szervezete Tengerjogi Egyezményében foglaltaknak megfelelően megakadályozza a szuverén jogaiba, illetve joghatóságába való beavatkozást. 3. Ha valamely részes állam kizárólagos gazdasági övezetében, illetve kontinentális talapzatán víz alatti kulturális örökséget fedeznek fel vagy víz alatti kulturális örökségre irányuló tevékenységet akarnak folytatni, akkor a részes állam: (a) értesíti az összes olyan részes államot, amelyek a 9. cikk 5. bekezdésében foglaltak alapján igénybejelentéssel éltek, és konzultál velük arról, hogyan lehetne az örökséget a leghatékonyabban megóvni; (b) „koordináló államként” koordinálja ezeket a  konzultációkat, hacsak kifejezetten ki nem jelenti, hogy nem kívánja ezt a funkciót ellátni, mely esetben azok a részes államok, amelyek a 9. cikk 5. bekezdésében foglaltak alapján igénybejelentéssel éltek, kijelölnek egy koordináló államot. 4. A  koordináló állam – nem érintve a  részes államok azon kötelezettségét, hogy a  nemzetközi joggal összhangban minden lehetséges intézkedést megtegyenek a  víz alatti kulturális örökség védelmében, és ezzel megóvják azt a  közvetlenül fenyegető veszélyektől, többek között a  fosztogatástól – a  jelen Egyezményben foglaltak szerint minden célszerű intézkedést megtehet és/vagy minden szükséges engedélyt megadhat – akár a  konzultációk előtt is – annak érdekében, hogy elhárítsa a víz alatti kulturális örökséget akár emberi tevékenység, többek között fosztogatás, akár más ok miatt közvetlenül fenyegető veszélyeket. A  koordináló állam az  ilyen intézkedések megtételéhez más részes államok segítségét kérheti. 5. A koordináló állam: (a) olyan védelmi intézkedéseket foganatosít, amelyeket egyeztetett a  konzultáló államokkal – ideértve a koordináló államot is –, hacsak a konzultáló államok, köztük a koordináló állammal, nem állapodnak meg abban, hogy az intézkedéseket egy másik részes állam foganatosítsa; (b) a  Szabályoknak megfelelően minden szükséges engedélyt megad az  ilyen egyeztetett intézkedések végrehajtásához, hacsak a  konzultáló államok, köztük a  koordináló állammal, nem állapodnak meg abban, hogy az engedélyeket egy másik részes állam adja meg; (c) minden szükséges előzetes kutatást elvégezhet a víz alatti kulturális örökségen, és ehhez minden szükséges engedélyt megadhat. Ezen kívül az  eredményekről haladéktalanul tájékoztatja a  főigazgatót, aki a  kapott információkat azonnal továbbadva hozzáférhetővé teszi azokat a többi részes állam számára. 6. A  koordináló állam a  jelen cikk szerinti egyeztető konzultációkon, továbbá az  intézkedések foganatosítása, az előzetes kutatások végrehajtása és/vagy a szükséges engedélyek megadása során nem saját érdekeit képviseli, hanem az  összes részes állam nevében jár el. Az  ilyen fellépés önmagában nem teremt alapot olyan elsőbbségi, illetve joghatósági jogok érvényesítésére, amelyekről a  nemzetközi jog – ezen belül az  Egyesült Nemzetek Szervezetének Tengerjogi Egyezménye – nem rendelkezik. 7. A  jelen cikk 2. és 4. bekezdésében foglaltakra figyelemmel semmilyen, az  állami tulajdonú vízi és légi járművekre irányuló tevékenység nem végezhető a lobogó szerinti állam hozzájárulása és a koordináló állam együttműködése nélkül. 11. cikk – Bejelentés és értesítés a Területen 1. A  részes államok felelőssége, hogy a  jelen Egyezményben, valamint az  Egyesült Nemzetek Szervezete Tengerjogi Egyezményének 149.  cikkében foglaltaknak megfelelően megóvják a  Területen található víz alatti kulturális örökséget. Következésképpen, ha egy részes állam valamely állampolgára vagy a  zászlaja alatt hajózó valamely vízi jármű a Területen víz alatti kulturális örökséget fedez fel, vagy arra irányuló tevékenységet kíván végezni, akkor a részes állam megköveteli, hogy az állampolgár, illetve a vízi jármű kapitánya bejelentse a felfedezett leletet, illetve a tevékenységet. 2. A részes államok értesítik a főigazgatót és a Nemzetközi Tengerfenék Hatóság főtitkárát a bejelentett felfedezésről, illetve tevékenységről. 3. A  főigazgató a  részes államok által közölt információkat haladéktalanul hozzáférhetővé teszi a  többi részes állam számára. 4. Bármely részes állam bejelentheti a főigazgatónak konzultációs igényét arra vonatkozólag, hogyan lehetne az adott víz alatti kulturális örökség hatékony védelméről gondoskodni. Az ilyen bejelentésre az adhat alapot, ha a bejelentő részes államnak igazolhatóan valamilyen köze van az  érintett víz alatti kulturális örökséghez, miközben külön figyelmet kell szentelni az  államokat kulturális, történelmi, illetve archeológiai alapon megillető elsőbbségi jogok érvényesülésének. 12. cikk – A Területen fellelhető víz alatti kulturális örökség védelme 1. A  Területen fellelt víz alatti kulturális örökségre irányuló bármely tevékenység csak akkor engedélyezhető, ha összhangban áll a jelen cikk rendelkezéseivel. 2. A  főigazgató felhívja azokat a  részes államokat, amelyek a  11.  cikk 4. bekezdésében foglaltak szerint igénybejelentéssel éltek, hogy konzultáljanak arról, hogyan lehetne a  víz alatti kulturális örökséget a leghatékonyabban megóvni, és a konzultációk koordinálására jelöljenek ki maguk közül egy „koordináló államot”. A főigazgató a Nemzetközi Tengerfenék Hatóságot is felkéri a konzultációkon való részvételre. 3. A  részes államok a  jelen Egyezményben foglaltak szerint minden célszerű intézkedést megtehetnek – szükség esetén akár a konzultációk előtt is – annak érdekében, hogy elhárítsák a víz alatti kulturális örökséget akár emberi tevékenység, többek között fosztogatás, akár más ok miatt közvetlenül fenyegető veszélyeket. 4. A koordináló állam: (a) olyan védelmi intézkedéseket foganatosít, amelyeket egyeztetett a  konzultáló államokkal – ideértve a koordináló államot is –, hacsak a konzultáló államok, köztük a koordináló állammal, nem állapodnak meg abban, hogy az intézkedéseket egy másik részes állam foganatosítsa; és (b) a  jelen Egyezményben foglaltaknak megfelelően minden szükséges engedélyt megad az  ilyen egyeztetett intézkedések végrehajtásához, hacsak a konzultáló államok, köztük a koordináló állammal, nem állapodnak meg abban, hogy az engedélyeket egy másik részes állam adja meg. 5. A  koordináló állam minden szükséges előzetes kutatást elvégezhet a  víz alatti kulturális örökségen, és ehhez minden szükséges engedélyt megadhat. Ezenkívül az eredményekről haladéktalanul tájékoztatja a főigazgatót, aki a kapott információkat azonnal továbbadva hozzáférhetővé teszi azokat a többi részes állam számára. 6. A  koordináló állam a  jelen cikk szerinti egyeztető konzultációkon, továbbá az  intézkedések foganatosítása, az  előzetes kutatások végrehajtása és/vagy a  szükséges engedélyek megadása során az  emberiség egészének érdekében, az  összes részes állam nevében jár el. Az  érintett víz alatti kulturális örökség vonatkozásában külön figyelmet kell szentelni az  államokat kulturális, történelmi, illetve archeológiai alapon megillető elsőbbségi jogok érvényesülésének. 7. A  lobogó szerinti állam hozzájárulása nélkül egyik részes állam sem végezhet vagy engedélyezhet a  Területen fellelhető állami tulajdonú vízi és légi járművekre irányuló tevékenységet. 13. cikk – Szuverén mentesség Azok a nem kereskedelmi céllal üzemeltetett hadihajók és szuverén mentességet élvező más állami tulajdonú vízi járművek vagy katonai légi járművek, amelyek rendeltetésüknek megfelelően szokásos üzemmódban működnek és nem végeznek víz alatti kulturális örökségre irányuló tevékenységet, nem kötelezhetők a víz alatti kulturális örökség részét képező leleteknek a jelen Egyezmény 9., 10., 11. és 12.  cikkében foglaltak szerinti bejelentésére. Ugyanakkor a  részes államok a  nem kereskedelmi céllal üzemeltetett hadihajóik és szuverén mentességet élvező más állami tulajdonú vízi járműveik vagy katonai légi járműveik működését nem zavaró, illetve hadműveleti képességeit nem gyengítő célszerű intézkedések foganatosításával biztosítják – az ésszerűség és a kivitelezhetőség határain belül – a jelen Egyezmény 9., 10., 11. és 12. cikkében foglaltaknak való megfelelést. 14. cikk – A területre való belépésnek, továbbá a víz alatti kulturális örökség kereskedelmének és birtoklásának ellenőrzése A részes államok intézkedéseket hoznak a  jogellenes módon kivitt és/vagy felszínre hozott víz alatti kulturális örökség területükre való belépésének, kereskedelmének, illetve birtoklásának megakadályozására, amennyiben az értékek felszínre hozatala ellentétben áll a jelen Egyezményben foglaltakkal. 15. cikk – A részes államok fennhatósága alatt álló területek használatának tilalma A részes államok területeik – ezen belül tengeri kikötőik, valamint a kizárólagos fennhatóságuk, illetve ellenőrzésük alá tartozó mesterséges szigetek, létesítmények és építmények – használatát tiltó intézkedéseket hoznak a víz alatti kulturális örökségre irányuló minden olyan tevékenység megakadályozására, amely nincs összhangban a  jelen Egyezménnyel. 16. cikk – Állampolgárokra és vízi járművekre vonatkozó intézkedések A részes államok minden célszerű intézkedést megtesznek annak érdekében, hogy állampolgáraik és a  zászlajuk alatt hajózó vízi járművek ne végezzenek víz alatti kulturális örökségre irányuló tevékenységet a jelen Egyezménnyel össze nem egyeztethető módon. 17. cikk – Szankciók 1. Minden részes állam szankciókkal sújtja a jelen Egyezmény végrehajtására hozott intézkedések be nem tartását. 2. A  szabálysértések vonatkozásában alkalmazandó szankciók szigorának hatékonyan kell biztosítania a  jelen Egyezmény betartását, továbbá megfelelő visszatartó erővel kell rendelkezniük, bárhol legyen is a  tett helyszíne, továbbá meg kell fosztania az elkövetőket az illegális tevékenységből nyert javaktól. 3. A részes államok együttműködnek a jelen cikk alapján alkalmazott szankcióik érvényesítése érdekében. 18. cikk – A víz alatti kulturális örökség lefoglalása és rendelkezés az értékek felett 1. Minden részes állam intézkedéseket hoz a területén fellelt és a jelen Egyezménnyel össze nem egyeztethető módon felszínre hozott víz alatti kulturális örökség lefoglalására. 2. Minden részes állam nyilvántartást vezet a jelen Egyezmény alapján lefoglalt víz alatti kulturális örökségről, továbbá minden ésszerű intézkedést megtesz az értékek állagának megóvása érdekében. 3. Minden részes állam értesíti a  főigazgatót, valamint azokat az  államokat, amelyek az  érintett víz alatti kulturális örökséggel igazolhatóan – mindenekelőtt kulturális, történelmi vagy archeológiai – kapcsolatban állnak, a  jelen Egyezmény alapján foganatosított foglalásokról. 4. A  víz alatti kulturális örökséget lefoglaló részes állam a  leletek konzerválásának és vizsgálatának, valamint a  szóródott leletegyüttes ismételt összeállításának szükségességét, a  nyilvános bemutatás igényét, továbbá az  egyéb kiállítási és oktatási szempontokat figyelembe véve, ezenkívül az  érintett víz alatti kulturális örökséggel igazolhatóan – mindenekelőtt kulturális, történelmi vagy archeológiai – kapcsolatban álló államok érdekeit szem előtt tartva gondoskodik arról, hogy a lefoglalt örökség a köz javát szolgálja. 19. cikk – Együttműködés és az információk megosztása 1. A részes államok együttműködnek és segítik egymást a víz alatti kulturális örökség jelen Egyezmény alapján történő megóvásában és kezelésében, ezen belül – amennyiben megvalósítható – az örökség leletanyagának vizsgálatában, feltárásában, dokumentálásában, állagmegóvásában, tanulmányozásában és bemutatásában. 2. A  részes államok a  jelen Egyezmény céljaival összeegyeztethető mértékben vállalják, hogy a  víz alatti kulturális örökségre, ezen belül annak feltárására, a  megtalálás helyére, a  jelen Egyezménnyel ellentétben, illetve a  nemzetközi jog megsértésével feltárt vagy felszínre hozott örökségre, az  alkalmazott tudományos módszerekre és technológiákra, valamint az  érintett örökséggel összefüggő jogi fejleményekre vonatkozó információikat megosztják a többi részes állammal. 3. A víz alatti kulturális örökség felfedezésével, illetve helyével kapcsolatban a részes államok között, illetve az UNESCO és a részes államok között megosztott információkat az egyes államok nemzeti jogszabályaival összeegyeztethető mértékig titokban kell tartani, és azokat mindaddig csak a  részes államok illetékes hatóságai ismerhetik, amíg az információk feloldása az érintett víz alatti kulturális örökség megőrzése szempontjából nem jelent veszélyt, illetve semmilyen egyéb kockázatot nem hordoz. 4. A részes államok minden célszerű intézkedést megtesznek a  jelen Egyezménnyel ellentétben, illetve a nemzetközi jog megsértésével feltárt vagy felszínre hozott víz alatti kulturális örökségre vonatkozó információk terjesztése, ezen belül – hacsak lehetséges – megfelelő nemzetközi adatbázisokon keresztül történő átadása érdekében. 20. cikk – A nyilvánosság tájékoztatása A részes államok minden célszerű intézkedést megtesznek annak érdekében, hogy a  nyilvánosság jobban megismerje a  víz alatti kulturális örökség értékét és jelentőségét, továbbá a  jelen Egyezmény alapján történő védelmének fontosságát. 21. cikk – A víz alatti régészet oktatása A részes államok együttműködnek a  víz alatti régészképzés és a  víz alatti kulturális örökség megóvását szolgáló technikák oktatása terén, valamint – kölcsönösen elfogadott feltételekkel – a  víz alatti kulturális örökséggel kapcsolatos technológiák átadásában. 22. cikk – Illetékes hatóságok 1. A részes államok a jelen Egyezmény megfelelő végrehajtásának biztosítása érdekében azzal a céllal állítják fel, vagy adott esetben erősítik meg már létező illetékes hatóságaikat, hogy ezzel is gondoskodjanak a  víz alatti kulturális örökség nyilvántartásának létrehozásáról, karbantartásáról és frissítéséről, a  víz alatti kulturális örökség hatékony védelméről, állagmegóvásáról, bemutatásáról és gondozásáról, továbbá a  vele kapcsolatos kutatásokról és oktatásról. 2. A részes államok közlik a főigazgatóval a víz alatti kulturális örökség ügyében illetékes hatóságaik nevét és címét. 23. cikk – A részes államok értekezletei 1. A  főigazgató a  jelen Egyezmény hatálybalépését követő egy éven belül, majd ezután kétévente legalább egyszer összehívja a  részes államok értekezletét. A  főigazgató a  részes államok többségének kérésére összehívja a  részes államok rendkívüli értekezletét. 2. A részes államok értekezlete határoz saját funkcióiról és feladatairól. 3. A részes államok értekezlete elfogadja saját eljárásrendjét. 4. A részes államok értekezlete a részes államok által jelölt szakértőkből – a földrajzilag indokolt mértékű szerepvállalás és a  nemek közötti egyensúly biztosításának kellő figyelembevételével – tudományos és technikai tanácsadó testületet állíthat fel. 5. A  tudományos és technikai tanácsadó testület megfelelő módon segíti a  részes államok értekezletének munkáját a Szabályok végrehajtására vonatkozó tudományos, illetve technikai jellegű kérdésekben. 24. cikk – Az Egyezmény titkársága 1. A főigazgató felel a jelen Egyezmény titkárságának munkájáért. 2. A titkárság feladatköre az alábbiakat foglalja magában: (a) a részes államok értekezleteinek megszervezését a 23. cikk 1. bekezdésében foglaltak szerint; és (b) segítségnyújtást a  részes államoknak a  részes államok értekezletei által elfogadott határozatok végrehajtásában. 25. cikk – A viták békés rendezése 1. A  jelen Egyezmény értelmezésével vagy alkalmazásával kapcsolatos, két vagy több részes állam közötti vitákat jóhiszemű tárgyalások útján vagy az általuk megválasztott egyéb békés eszközökkel kell rendezni. 2. Amennyiben ezek a  tárgyalások ésszerű időn belül nem vezetnek el a  vita lezárásához, úgy azt az  érintett részes államok közös megegyezéssel az UNESCO elé vihetik békéltető eljárás lefolytatása céljából. 3. Ha a  békéltető eljárásra nem kerül sor, vagy a  békéltetés nem képes rendezni a  vitát, akkor a  vitás kérdések rendezése vonatkozásában az  Egyesült Nemzetek Szervezete Tengerjogi Egyezményének XV. Részében rögzített rendelkezések értelemszerűen alkalmazandók a  jelen Egyezményben részes államok között az  Egyezmény értelmezésével vagy végrehajtásával kapcsolatban felmerült bármely vita esetén, attól függetlenül, hogy az érintett államok az Egyesült Nemzetek Szervezete Tengerjogi Egyezményéhez csatlakoztak-e vagy sem. 4. A jelen Egyezményben és az Egyesült Nemzetek Szervezete Tengerjogi Egyezményében részes valamely állam által az  utóbbi Egyezmény 287.  cikke szerint megválasztott eljárás a  jelen cikk alapján érvényes a  viták rendezésére, hacsak ez a részes állam a jelen Egyezmény megerősítésének, elfogadásának, illetve jóváhagyásának, vagy a hozzá való csatlakozásnak az  időpontjában, illetve bármely későbbi időpontban nem választ a  jelen Egyezménnyel összefüggésben felmerülő viták rendezése céljából a 287. cikknek megfelelő más eljárást. 5. A  jelen Egyezményben részes, de az  Egyesült Nemzetek Szervezete Tengerjogi Egyezményében nem részes állam – a  jelen Egyezmény megerősítésének, elfogadásának, illetve jóváhagyásának, vagy a  hozzá való csatlakozásnak az  időpontjában, illetve bármely későbbi időpontban – írásos nyilatkozattal szabadon választhat az  Egyesült Nemzetek Szervezetének Tengerjogi Egyezménye 287. cikk 1. bekezdésében részletezett egy vagy több eszköz közül a  jelen cikk alapján felmerülő viták rendezése céljából. Az  ilyen nyilatkozatra a 287. cikk vonatkozik, csakúgy, mint azokra a vitákra, amelyekben az állam érintett, de amelyekre nem vonatkozik érvényes nyilatkozat. Az  ilyen állam a  békéltető, illetve a  választottbírósági eljárás lebonyolításához – az  Egyesült Nemzetek Szervezetének Tengerjogi Egyezménye V. és VII. Mellékletében foglaltaknak megfelelően – jogosult békéltetőket, illetve választott bírákat jelölni az  V. Melléklet 2.  cikkében, illetve a  VII. Melléklet 2.  cikkében említett jegyzékekre, a  jelen Egyezménnyel kapcsolatban felmerülő viták rendezése céljából. 26. cikk – Megerősítés, elfogadás, jóváhagyás, illetve csatlakozás 1. Ezt az Egyezményt az UNESCO tagállamai erősítik meg, fogadják el, illetve hagyják jóvá. 2. Ehhez az Egyezményhez csatlakozhatnak: (a) azok az  államok, amelyek nem tagjai az  UNESCO-nak, de tagjai az  ENSZ-nek, az  Egyesült Nemzetek rendszerén belül működő valamely szakosított szervnek, vagy a  Nemzetközi Atomenergia-ügynökségnek, továbbá azok, amelyek a  Nemzetközi Bíróság Alapszabályában részes államok, illetve minden más olyan állam, amelyet az UNESCO Általános Konferenciája a jelen Egyezményhez való csatlakozásra kért fel; (b) azok a  területek, amelyek teljes belső autonómiával rendelkeznek, és ezt az  ENSZ is elismeri, ugyanakkor az  ENSZ Közgyűlés 1514. számú határozata értelmében nem nyerték el teljes függetlenségüket, továbbá amelyek illetékességgel rendelkeznek a jelen Egyezménnyel szabályozott kérdésekben, ezen belül jogosultak azokkal összefüggésben nemzetközi szerződések megkötésére. 3. A részes államok a megerősítő, elfogadó, jóváhagyó, illetve a csatlakozási okiratokat a főigazgatónál helyezik letétbe. 27. cikk – Hatálybalépés Ez az  Egyezmény a  26.  cikkben említett huszadik okirat letétbe helyezésének időpontját követő három hónap elteltével lép hatályba, de csak annak a  húsz államnak, illetve területnek a  vonatkozásában, amelyek megfelelő okirataikat letétbe helyezték. Az  Egyezmény a  többi államra, illetve területre vonatkozólag az  adott állam, illetve terület okirata letétbe helyezésének időpontját követő három hónap elteltével lép hatályba. 28. cikk – A belvízi vízterületeket érintő nyilatkozat A jelen Egyezmény megerősítésének, elfogadásának, illetve jóváhagyásának, vagy a  hozzá való csatlakozásnak az  időpontjában, illetve bármely későbbi időpontban bármely állam vagy terület nyilatkozhat arról, hogy a Szabályokat a belvízi vízterületekre is alkalmazza. 29. cikk – A földrajzi hatály korlátozása A jelen Egyezmény megerősítésének, elfogadásának, illetve jóváhagyásának, vagy a  hozzá való csatlakozásnak az  időpontjában bármely állam vagy terület nyilatkozhat a  letéteményesnek arról, hogy ezt az  Egyezményt területének meghatározott részeire, belső tengeri vízterületeire, szigetek közötti vizeire, illetve felségvizeire nem alkalmazza, de ez  esetben meg kell indokolnia nyilatkozatát. Az  ilyen állam a  lehetséges mértékben és a  lehető legrövidebb időn belül olyan feltételeket teremt, amelyek mellett az  Egyezmény már a  nyilatkozatában megjelölt területekre is alkalmazható. Amint ez bekövetkezik, részben vagy teljes egészében visszavonja korábbi nyilatkozatát. 30. cikk – Fenntartások A részes államok a jelen Egyezménnyel kapcsolatban semmiféle fenntartással nem élhetnek. Ez alól csak a 29. cikk kivétel. 31. cikk – Módosítások 1. A  főigazgatónak címzett írásos közlemény útján bármelyik részes állam javasolhatja ennek az  Egyezménynek a módosítását. A közleményről a főigazgató körlevélben értesíti az összes részes államot. Amennyiben a közleményt tartalmazó körlevél feladásának időpontjától számított hat hónapon belül a  részes államoknak legalább a  fele kedvezően reagál a  felvetésre, úgy a  főigazgató a  javaslatot vitára és esetleg elfogadásra a  részes államok soron következő értekezlete elé terjeszti. 2. A jelenlévő és szavazó részes államok kétharmados szavazattöbbséggel fogadhatnak el módosításokat. 3. Miután a  jelen Egyezmény módosítását a  jelenlévők megszavazták, azt a  részes államok megerősítik, elfogadják, jóváhagyják, illetve csatlakoznak hozzá. 4. A módosítás három hónappal azután lép hatályba – de csak az azt megerősítő, elfogadó, jóváhagyó, illetve ahhoz csatlakozó részes államok vonatkozásában –, hogy a  részes államok kétharmada letétbe helyezte a  jelen cikk 3. bekezdésében említett okiratokat. A módosítás a később csatlakozó államokra, illetve területekre vonatkozólag a  megerősítő, elfogadó, jóváhagyó, illetve a  csatlakozási okirat letétbe helyezésének időpontját követő három hónap elteltével lép hatályba. 5. Az  az  állam vagy terület, amelyik a  jelen cikk 4. bekezdésében foglaltak szerint végrehajtott módosítás után csatlakozik ehhez az Egyezményhez az érintett állam vagy terület eltérő szándékát jelző nyilatkozat hiányában: (a) a már módosított Egyezmény részes felének; míg (b) az  olyan részes államok vonatkozásában, amelyekre a  módosítás nem érvényes, a  még nem módosított Egyezmény részes felének tekintendő. 32. cikk – Felmondás 1. A főigazgatónak címzett írásos nyilatkozattal bármelyik részes állam felmondhatja ezt az Egyezményt. 2. A  felmondás az  értesítés kézhezvételének időpontját követő tizenkét hónap elteltével lép hatályba, hacsak az értesítés egy ennél későbbi időpontot nem jelöl meg. 3. A felmondás semmilyen módon nem befolyásolja azt, hogy a részes államnak teljesítenie kell a jelen Egyezményben foglalt azon kötelezettségeit, amelyek a nemzetközi jog alapján ettől az Egyezménytől függetlenül is hatályosak rá nézve. 33. cikk – A Szabályok A jelen Egyezményhez csatolt Szabályok az  Egyezmény elválaszthatatlan részét képezik és – hacsak a  szöveg kifejezetten másként nem rendelkezik – a jelen Egyezményre való minden hivatkozás a Szabályokra való hivatkozást is magában foglalja. 34. cikk – ENSZ-regisztráció Az Egyesült Nemzetek Alapokmányának 102.  cikkével összhangban ezt az  Egyezményt a  főigazgató kérésére az ENSZ Titkársága veszi nyilvántartásba. 35. cikk – Hiteles szövegek A jelen Egyezmény arab, kínai, angol, francia, orosz és spanyol nyelven készült, mely hat szöveg mindegyike egyformán hitelesnek tekintendő. Melléklet A víz alatti kulturális örökségre irányuló tevékenységek Szabályai I. Alapelvek 1. Szabály: A  víz alatti kulturális örökség helyi (in situ) állagmegóvással történő védelmét kell az  első számú lehetőségnek tekinteni. Ennek megfelelően minden víz alatti kulturális örökségre irányuló tevékenységet a kulturális örökség védelmével összhangban kell engedélyezni, továbbá a  követelmény betartása mellett az  engedélyezés abból a célból is történhet, hogy ezzel jelentős mértékben hozzájáruljanak az érintett víz alatti örökség védelméhez, illetve megismeréséhez vagy értékének emeléséhez. 2. Szabály: A víz alatti kulturális örökség kereskedelmi vagy spekulációs célú kiaknázása, illetve annak jóvátehetetlen megbolygatása gyökeres ellentétben áll a víz alatti kulturális örökség védelmének és helyes kezelésének alapelvével. A  víz alatti kulturális örökség értékeit tilos árucikk gyanánt kereskedelmi forgalomba hozni, adni-venni, illetve cserélni. Ez a szabály nem értelmezhető az alábbiak megakadályozásaként: (a) professzionális archeológiai szolgáltató tevékenységek, illetve az  esetleg hozzájuk kapcsolódó egyéb olyan szükséges szolgáltatások ellátása, amelyek jellege és célja teljes összhangban áll ezzel az Egyezménnyel, és amelyekre csak az illetékes hatóságok adhatnak engedélyt; (b) kutatási projekt keretében, a  jelen Egyezménnyel összhangban felszínre hozott víz alatti kulturális örökség visszahelyezése, amennyiben az  nem sért tudományos vagy kulturális érdekeket, illetve nem veszélyezteti a felszínre hozott anyag épségét, vagy nem jár annak jóvátehetetlen megbolygatásával, ha összhangban áll a 33. és 34. szabályban foglaltakkal, továbbá ha az illetékes hatóságok engedélyt adnak rá. 3. Szabály: A víz alatti kulturális örökségre irányuló tevékenységek csak annyi kárt tehetnek az örökségi leletekben, amennyi az adott projekt célkitűzései szempontjából feltétlenül szükséges. 4. Szabály: A  víz alatti kulturális örökségre irányuló tevékenységek során a  tárgyak felszínre hozatala érdekében csak roncsolásmentes kutatási és feltárási technikák, illetve módszerek alkalmazhatók. Amennyiben a tudományos tanulmányozás vagy a víz alatti kulturális örökség alapvető védelme céljából a leleteket fel kell tárni vagy felszínre kell hozni, úgy az alkalmazott módszereknek és technikáknak – amennyire csak lehetséges – roncsolásmentesnek kell lenniük, és hozzá kell járulniuk a maradványok megóvásához. 5. Szabály: A víz alatti kulturális örökségre irányuló tevékenységek során kerülni kell az emberi maradványok vagy a szakrális helyek szükségtelen megzavarását. 6. Szabály: A  víz alatti kulturális örökségre irányuló tevékenységeket szigorúan szabályozni kell a  kulturális, történelmi és archeológiai adatok megfelelő rögzítése érdekében. 7. Szabály: A  víz alatti kulturális örökség helyben történő megtekintését kell szorgalmazni, hacsak ez  nem áll ellentétben a leletek védelmének és kezelésének szempontjaival. 8. Szabály: Ösztönözni kell a víz alatti kulturális örökségre irányuló tevékenységek nemzetközi együttműködésben történő folytatását annak érdekében, hogy a  régészek és a  többi érintett szakember igénybevétele, illetve cseréje még hatékonyabb legyen. II. Projektterv 9. Szabály: A  víz alatti kulturális örökségre irányuló tevékenység megkezdése előtt el kell készíteni a  tevékenység projekttervét, és azt jóváhagyásra, valamint megfelelő szakmai felülvizsgálatra be kell nyújtani az illetékes hatóságnak. 10. Szabály: A projektterv az alábbiakat tartalmazza: (a) korábbi vagy előtanulmányok értékelése; (b) a projekt ismertetése és célkitűzései; (c) alkalmazandó módszerek és technikák; (d) előre látható költségvetés; (e) a projekt végrehajtásának várható ütemezése; (f ) a csapat személyi összetétele, az egyes tagok képesítései, feladatköre és tapasztalatai; (g) a terepmunkát követő elemzések és egyéb tevékenységek terve; (h) a tárgyi leletek és a helyszín konzerválásának programja az illetékes hatóságokkal szoros együttműködésben; (i) helyszíngondozási és -fenntartási programterv a projekt teljes időtartamára; (j) a program dokumentációja; (k) biztonsági terv; (l) környezetvédelmi terv; (m) intézkedési terv múzeumokkal és más – különösen tudományos – intézetekkel folytatott együttműködés kialakítására; (n) jelentéskészítés; (o) az anyag, ezen belül az elmozdított víz alatti kulturális örökség elhelyezése; és (p) a nyilvánosságra hozatal programja. 11. Szabály: A  víz alatti kulturális örökségre irányuló tevékenységet az  illetékes hatóságok által jóváhagyott projektterv szerint kell végezni. 12. Szabály: Amennyiben váratlan leletek kerülnek elő vagy megváltoznak a körülmények, úgy a projekttervet felül kell vizsgálni, és az illetékes hatóságok jóváhagyásával át kell dolgozni. 13. Szabály: Sürgős esetben, vagy ha jó eséllyel lehet számítani új felfedezésre, a  víz alatti kulturális örökségre irányuló tevékenységek – ezen belül a  konzerválás teendői vagy a  gyors munkát igénylő tevékenységek, különösképpen a  helyszín stabilizálása – projektterv hiányában is engedélyezhetők a  víz alatti kulturális örökség megóvása érdekében. III. Előkutatás 14. Szabály: A  10. szabály (a)  pontjában említett korábbi, illetve előzetes kutatási tevékenységnek tartalmaznia kell a  víz alatti kulturális örökség és az  azt övező természeti környezet jelentőségének, illetve a  tervezett projekttel szembeni sérülékenységének értékelő felmérését, továbbá a  projekt célkitűzéseinek megfelelő adatok megszerzésének lehetőségét. 15. Szabály: Az  értékelésnek tartalmaznia kell a  fellelhető történelmi és régészeti bizonyítékokon alapuló háttértanulmányokat, ismertetnie kell a  helyszín archeológiai és környezeti sajátosságait, és a  tevékenységgel megbolygatott víz alatti kulturális örökség hosszú távú stabilitását befolyásoló lehetséges tényezőket. IV. A projekt célja, módszertana és technikái 16. Szabály: A  módszertannak meg kell felelnie a  projekt célkitűzéseinek, és az  alkalmazott technikák lehetőség szerint roncsolásmentesek legyenek. V. Finanszírozás 17. Szabály: Vészhelyzet kivételével a  víz alatti kulturális örökség védelmében előre biztosítani kell minden tevékenység megfelelő finanszírozását, amely elégséges a projektterv valamennyi fázisának kivitelezésére, beleértve a konzerválást, a dokumentálást, a felszínre hozott leletek gondozását, a jelentés elkészítését és közzétételét. 18. Szabály: A  projekttervnek igazolnia kell – például kötelezvénnyel –, hogy a  megfelelő finanszírozás a  projekt elejétől a végéig rendelkezésre áll. 19. Szabály: A projekttervnek tartalmaznia kell egy készenléti tervet, amely biztosítja a víz alatti kulturális örökség konzerválását és dokumentálását arra az esetre, ha a várható finanszírozás bármilyen okból megszakad. VI. A projekt időtartama és ütemezése 20. Szabály: Össze kell állítani egy megfelelő ütemtervet, amely előre biztosítja a  víz alatti kulturális örökségre irányuló tevékenységre vonatkozó projektterv valamennyi fázisának kivitelezését, beleértve a  konzerválást, a  dokumentálást és a  felszínre hozott víz alatti kulturális örökség gondozását csakúgy, mint a  jelentéskészítést és a jelentések közzétételét. 21. Szabály: A  projekttervnek tartalmaznia kell egy olyan készenléti tervet, amelyik abban az  esetben is biztosítja a  víz alatti kulturális örökség konzerválását és a  dokumentáció megőrzését, ha a  projekt valamilyen okból félbeszakad vagy teljesen leáll. VII. Hozzáértés és szakképzettség 22. Szabály: Víz alatti kulturális örökségre irányuló tevékenységet kizárólag a projekt céljának megfelelő tudományos felkészültségű, képzett víz alatti régész irányítása és ellenőrzése alatt, valamint rendszeres személyes jelenléte mellett lehet végezni. 23. Szabály: A  projektcsapat valamennyi tagja rendelkezzék megfelelő szakképzettséggel és a  projektben betöltendő szerepének megfelelő kompetenciákkal. VIII. Konzerválás és a helyszín gondozása 24. Szabály: A  konzerválási program a  víz alatti kulturális örökségre irányuló tevékenységek folyamán biztosítsa a  régészeti maradványok megfelelő kezelését, úgy a  szállítás alatt, mint hosszabb távon. A  konzerválást a mindenkori magas szakmai elvárásoknak megfelelően kell végezni. 25. Szabály: A helyszíngondozási program a terepmunka folyamán és annak befejezése után is biztosítsa a víz alatti kulturális örökség helyben történő védelmét és kezelését. A  program tartalmazza a  nagyközönség tájékoztatását, a helyszín megfelelő stabilizálását, a folyamatos megfigyelést és az illetéktelen behatolás elleni védelmet. IX. Dokumentáció 26. Szabály: A  részletes dokumentációs programot a  régészeti dokumentációra vonatkozó mindenkori szakmai standardoknak megfelelően kell kidolgozni, a  víz alatti kulturális örökségre irányuló tevékenységről szóló időközi jelentéseket is beleértve. 27. Szabály: A dokumentációnak minimálisan tartalmaznia kell a helyszín átfogó nyilvántartását, a víz alatti kulturális örökségre irányuló tevékenység során elmozdított, illetve visszahelyezett leletek származási helyének megjelölését, valamint a helyszíni jegyzeteket, terveket, rajzokat, metszeteket és fotókat, vagy más eszközzel rögzített felvételeket is beleértve. X. Biztonság 28. Szabály: Olyan biztonsági tervet kell készíteni, amelyik megfelelő módon biztosítani tudja a projektcsapat-tagok és a  kívülállók egészségét és testi épségét, ezenkívül összhangban áll a  vonatkozó jogszabályi és szakmai követelményekkel. XI. Környezetvédelem 29. Szabály: Olyan környezetvédelmi tervet kell készíteni, amelyik megfelelő módon biztosítani tudja, hogy a tengerfeneket és a tenger élővilágát szükségtelenül ne bolygassák meg. XII. Jelentések 30. Szabály: Az időközi és a zárójelentéseket a projekttervben megadott ütemezés szerint hozzáférhetővé kell tenni, illetve a megfelelő levéltárakban el kell helyezni. 31. Szabály: A jelentések kötelező tartalma: (a) a célkitűzések részletezése; (b) az alkalmazott módszerek és technikák ismertetése; (c) az elért eredmények felsorolása; (d) a tevékenység minden szakaszának alapvető grafikus és fényképes dokumentációja; (e) a helyszín és a visszahelyezett víz alatti kulturális örökség konzerválására és kezelésére vonatkozó ajánlások; és (f ) a további tevékenységekre vonatkozó ajánlások. XIII. A projekt leletanyagának gondozása 32. Szabály: A projekt leletanyagának gondozása érdekében még a tevékenység megkezdése előtt intézkedni kell, amit a projekttervben részletesen ki kell fejteni. 33. Szabály: A projekt leletanyagát – ezen belül az elmozdított víz alatti kulturális örökséget – és a teljes kiegészítő dokumentációt egyetlen kollekcióként úgy kell érintetlenül együtt tartani, hogy az  a  szakma és a  nagyközönség számára egyaránt hozzáférhető legyen és lehetővé tegye a  leletek gondozását. Ezt a  lehető leggyorsabban, de legkésőbb a projekt lezárásától számított tíz éven belül el kell végezni, amennyiben ez a víz alatti kulturális örökség konzerválása szempontjából lehetséges. 34. Szabály: A projekt leletanyagát a nemzetközi szakmai követelményeknek megfelelően, és az illetékes hatóságok által kiadott engedélyeknek megfelelően kell kezelni. XIV. Ismeretterjesztés 35. Szabály: A  projekt keretén belül adott esetben gondoskodni kell a  projekt eredményeinek általános megismertetéséről, valamint nyilvános bemutatásáról. 36. Szabály: A projekt végső összefoglalását: (a) a lehető legrövidebb időn belül közzé kell tenni, de mindezt a projekt összetett jellegének és az információk esetlegesen bizalmas jellegének, illetve titkosságának figyelembevételével; és (b) el kell helyezni az arra illetékes levéltárakban. Készült Párizsban, 2001. november 6-án, két hiteles példányban, az  Általános Konferencia 31. ülésszakát levezető elnök, valamint az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete főigazgatójának aláírásával. A  két eredeti példányt az  Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete levéltárában kell elhelyezni, és a hitelesített másolatokat el kell juttatni a 26. cikkben említett összes állam és terület részére, valamint az Egyesült Nemzetek Szervezetének.” 4. § (1) Ez a törvény – a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel – a kihirdetését követő napon lép hatályba. (2) A 2. §, a 3. § és az 5. § az Egyezmény 27. cikkében meghatározott időpontban lép hatályba. (3) Az  Egyezmény, illetve a  2.  §, a  3.  § és az  5.  § hatálybalépésének naptári napját a  külpolitikáért felelős miniszter – annak ismertté válását követően – a Magyar Közlönyben haladéktalanul közzétett közleményével állapítja meg. (4) Az e törvény végrehajtásához szükséges intézkedésekről a régészeti örökség és műemléki érték védelméért felelős miniszter (a továbbiakban: miniszter) gondoskodik. 5. § (1) Ha magyar állampolgár vagy Magyarország zászlaja alatt hajózó vízi jármű kapitánya az  Egyezmény 1.  cikk 2. bekezdés (a)  pontjában meghatározott részes állam (a továbbiakban: részes állam) kizárólagos gazdasági övezetében vagy kontinentális talapzatán víz alatti kulturális örökséget fedez fel, vagy víz alatti kulturális örökségre irányuló tevékenységet kíván végezni, köteles a  felfedezett leletet, illetve a  tevékenységet bejelenteni a miniszternek. (2) Az (1) bekezdés szerinti bejelentés elmulasztása esetén a miniszter a kulturális örökség védelméről szóló törvényben meghatározott örökségvédelmi bírságot szabhat ki. (3) Az  (1)  bekezdés szerinti bejelentésről a  miniszter 30 napon belül tájékoztatja az  érintett részes állam illetékes hatóságát. Áder János s. k., Kövér László s. k., köztársasági elnök az Országgyűlés elnöke