69/2003. (VI. 25.) FVM rendelete a fertőző szivacsos agyvelőbántalmak megelőzéséről, az ellenük való védekezésről, illetve leküzdésükről.

69/2003. (VI. 25.) FVM rendelete a fertőző szivacsos agyvelőbántalmak megelőzéséről, az ellenük való védekezésről, illetve leküzdésükről. Az állategészségügyről szóló 1995. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Áeü.) 45. §-a 11. pontjában kapott felhatalmazás alapján a következőket rendelem el: 1. § (1) Ez a rendelet meghatározza az állatokban előforduló fertőző szivacsos agyvelőbántalmak (transmisszibilis spongiform encephalopathia) megelőzésére, az ellenük való védekezésre, illetve leküzdésükre vonatkozó szabályokat. Ennek megfelelően e betegségekre fogékony bármely állatfaj egyedeinek tartása, takarmányozása és tenyésztése, valamint az ilyen állatokból származó termékek előállítása és forgalmazása során e rendeletben foglaltakat kell alkalmazni az egyes állatfajokra meghatározott eltérésekkel. (2) E rendelet nem alkalmazható a) a kozmetikai és gyógyszeripari termékek, valamint ezek alapanyagai és félkész termékei esetében; b) a nem emberi fogyasztásra, továbbá nem az állatok takarmányozására, vagy nem talajerő visszapótlására szánt termékek esetében, beleértve ezek alapanyagait és félkész termékeit; c) olyan állati eredetű termékek esetében, amelyeket bemutatásra, oktatásra, tudományos célra, speciális kutatásra vagy vizsgálatra szánnak, ha azok nem kerülnek emberi fogyasztásra, illetve a kísérleti állatok körében való felhasználás kivételével állati táplálékláncba; d) olyan élő állatok esetében, amelyek tudományos kutatás céljára szolgálnak és ezt követően sem kerülnek emberi fogyasztásra. 2. § E rendelet hatálya alá tartozó élő állatokat és állati eredetű termékeket az 1. § (2) bekezdésének a)—d) pontjaiban meghatározott termékektől elkülönített helyen, illetve egymástól eltérő időszakban kell tartani vagy tárolni az élő állatok esetleges keveredésének, valamint az állati eredetű termékek keresztszennyeződésének megelőzése érdekében. 3. § E rendelet alkalmazásában: 1. TSE: minden, állatokban előforduló fertőző (transzmisszibilis) spongiform encephalopathia; így különösen a szarvasmarhák szivacsos agyvelőbántalma (bovine spongiform encephalopathia, BSE), a súrlókór (scrapie). 2. Forgalomba hozatal: minden olyan művelet, amelynek célja élő állat vagy állati eredetű termékek belföldön történő adásvétele, cseréje vagy más módon történő értékesítése. 3. Alapanyagok: azok az állati eredetű termékek, amelyekből, vagy amelyek felhasználásával az 1. § (2) bekezdésének a)—b) pontjaiban meghatározott termékeket előállítják. 4. Kategóriák: az ország vagy régió BSE státuszának megkülönböztetésére szolgáló besorolás. 5. Meghatározott veszélyes anyagok (specified risk material, SRM): a szarvasmarha, juh és kecske 4. számú mellékletben meghatározott szervei, illetve testrészei (a továbbiakban: SRM). 6. TSE-re gyanús állatok: azok az élő, levágott vagy elhullott állatok, amelyek idegrendszeri tüneteket vagy viselkedészavart, illetve az idegrendszer bántalmazottságával összefüggésbe hozható fokozatosan súlyosbodó kondícióromlást mutatnak, illetve mutattak, és amelyek esetében az összegyűjtött adatok, a klinikai vizsgálatok, a kezelés hatására történő változás, valamint a kórbonctani vagy laboratóriumi vizsgálatok alapján alternatív diagnózis nem állapítható meg. A szarvasmarhák fertőző szivacsos agyvelőbántalmára gyanús az a tünetmentes szarvasmarha is, amelynél a BSE-re specifikus gyorsteszt pozitív eredményt ad. A súrlókórra gyanús az a tünetmentes juh vagy kecske is, amelynél a gyorsteszt pozitív eredményt ad. 7. TSE-ben beteg állat: az olyan állat, amely esetében a 10. számú melléklet C) fejezet 1.4. pontjában meghatározott laboratóriumi vizsgálat, illetve vizsgálatok eredménye pozitív. 8. Állattartó telep: minden olyan hely, ahol állatokat tartanak, tenyésztenek, kezelnek, vagy kiállítás céljára bemutatnak. 9. Mintavétel: az állatokból, környezetükből vagy az állati termékekből minták gyűjtésére szolgáló olyan eljárás, amely statisztikailag megfelelő módon reprezentált és célja a betegség, illetve fertőzöttség megállapítása, örökletes viszonyok meghatározása vagy monitoring vizsgálatok végrehajtása. Ilyen vizsgálatnak minősülnek az olyan eljárások is, amelyek igazolják az állati termék kórokozóktól vagy bizonyos anyagoktól való mentességét. 10. Gyorstesztek (priontesztek): e rendeletben meghatározott olyan vizsgálati eljárások, amelyek eredménye 24 órán belül megismerhető. 11. Alternatív teszt: az Európai Unió által elfogadott olyan teszt, amely az SRM eltávolítása helyett alkalmazható. 12. Feldolgozott állati eredetű fehérje: a csont- és húsliszt, húsliszt, csontliszt, vérliszt, szárított vérplazma és más vérkészítmény, hidrolizált fehérje, szaruliszt, baromfi eredetű hulladékból készült liszt (beleértve a toll-lisztet), szárított töpörtyű, halliszt, csont eredetű dikalcium-foszfát és állati eredetű zselatin. 13. Állati eredetű fehérjét tartalmazó takarmány: minden olyan takarmány alapanyag, adalékanyag, előkeverék, takarmánykeverék és tejpótló takarmány, amelyik a 12. pontban felsorolt termékek legalább egyikét akár nyomokban tartalmazza vagy tartalmazhatja. 14. Élelmiszer-termelő állat: amelynek húsa vagy egyéb terméke emberi fogyasztásra alkalmas, illetve az európai táplálkozási szokások figyelembevételével emberi fogyasztásra kerülhet. 15. Hazai BSE eset: a szarvasmarha fertőző szivacsos agyvelőbántalmának olyan esetét jelenti, amelyről nem mutatható ki egyértelműen, hogy az országba való behozatala előtt élő állatként, embrióként vagy petesejtként már megfertőződött. 16. Testtáji zsírszövetek: a vágás és a darabolás során a test belső és külső részeiről (a szarvasmarha szívéről, csepleszéről, veséjéről, bélfodráról stb.) eltávolított friss zsír, továbbá a darabolóhelyiségből származó zsír. 17. Rizikócsoport: a) az olyan szarvasmarhák csoportja, amelyek abban az állományban születtek, mint a BSE-ben beteg állat, annak születését megelőző vagy azt követő egy éven belül; vagy amelyeket életük első évében bármilyen ideig együtt tartottak a beteg állattal, feltéve, hogy ebben az időszakban ugyanazon helyről származó és hasonló összetételű takarmánnyal etették, mint a beteg állatot élete első évében; b) az olyan juhok vagy kecskék csoportja, amelyek abban az állományban születtek, mint a TSE-ben beteg állat, annak születését megelőző vagy azt követő egy éven belül, vagy amelyeket életük első évében bármilyen ideig együtt tartottak a beteg állattal, feltéve, hogy ebben az időszakban ugyanazon helyről származó és hasonló összetételű takarmánnyal etették, mint a beteg állatot élete első évében; c) olyan juhok és kecskék, amelyeket a beteg állattal a közvetlen érintkezést lehetővé tevő módon együtt tartottak a tünetek megjelenését megelőző legalább egy éven belül vagy a tünetek megjelenését követően. Az ország (régió) BSE státuszának meghatározása 4. § (1) Ha a Magyar Köztársaság területére valamely országból (régióból) szarvasmarhát, juhot, kecskét vagy ezekből származó terméket kívánnak behozni, akkor az exportáló ország (régió) állategészségügyi főhatóságának kérnie kell a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumtól (a továbbiakban: minisztérium), hogy állapítsa meg az ország BSE státuszát az 1. számú mellékletben előírt követelmények és kategóriák alapján. (2) A kérelmet az 1. számú melléklet A)—B) fejezetében foglalt követelmények szerint kell benyújtani. (3) A minisztérium a besorolásról a szükséges dokumentációk benyújtásától számított hat hónapon belül dönt. Ha a kérelem elbírálásához a benyújtott dokumentáció nem elégséges azok kiegészítését kéri, ebben az esetben a szükséges dokumentációk rendelkezésére bocsátásától számított hat hónapon belül dönt. 5. § (1) Ha a benyújtott dokumentáció a 4. § (3) bekezdésének megfelelően történt kiegészítéssel együtt sem alkalmas az ország (régió) BSE státuszának meghatározásához, akkor teljes kockázatelemzés szükséges, ami magában foglalja a TSE-re vonatkozó járványtani helyzet statisztikai felmérését is. (2) A felmérést a gyorstesztek használatán alapuló vizsgálati eljárás segítségével kell elvégezni, ezen kívül figyelembe kell venni a Nemzetközi Állatjárványügyi Hivatal (OIE) járványtani helyzetre vonatkozó ajánlásait. A minisztérium csak azokat a gyorsteszteket fogadja el, amelyeket az Európai Unió már elfogadott. 6. § (1) Ha a Nemzetközi Állatjárványügyi Hivatal (OIE) az adott ország (régió) BSE státusza meghatározása céljából már eljárást folytatott le és az országot besorolta, akkor a minisztérium azonos kategóriába helyezheti a kérelmezőt. (2) A minisztérium az (1) bekezdésben foglaltak szerint jár el abban az esetben is, ha az Európai Unió az 1. számú mellékl etben foglaltakkal összeegyeztethető módon már besorolta az országot (régiót). 7. § Ha az adott ország (régió) BSE státuszát e rendeletben foglaltak alapján már meghatározták, az állategészségügyi főhatósága az ország státuszát érintő minden változásról köteles értesíteni a minisztériumot (beleértve a 8. §-ban előírt monitoring vizsgálatok eredményét). A TSE fertőzések megelőzése A monitoring rendszer 8. § (1) Az állami állategészségügyi szolgálat a 2. számú melléklet szerint monitoring rendszert működtet, elsősorban a BSE és a súrlókór felderítésére. Az állami költségre végzett program végrehajtása kiterjed az Európai Unió által elfogadott és e rendelet szerinti gyorstesztek rendszeres alkalmazására. (2) A minisztérium szervezi és irányítja a monitoring program országos végrehajtását és a megyei (fővárosi) állategészségügyi és élelmiszer-ellenőrző állomások (a továbbiakban: állomás) számára megadja a szükséges iránymutatást. A minisztérium e feladatkörében évenként meghatározza országosan és megyénként a juhok és kecskék vizsgálatára vonatkozó legkisebb mintaszámokat. (3) Az állomás e rendeletben foglaltak, illetve a minisztérium útmutatása alapján gondoskodik a monitoring program végrehajtásáról illetékességi területén. Ennek megfelelően intézkedik, hogy minden rendes vágás során levágott 30 hónaposnál idősebb, illetve 24 hónaposnál idősebb korú kényszervágott, elkülönítetten levágott vagy elhullott szarvasmarha vizsgálatra kerüljön. Az állomás a megyénként megállapított, juhokra és kecskékre vonatkozó legkisebb mintaszámot lebontja az állategészségügyi kerületek szintjére, továbbá legalább havonta ellenőrzi, hogy időarányosan a megfelelő számú vizsgálatot elvégezték-e. (4) A kerületi főállatorvos illetékességi területén szervezi, irányítja és ellenőrzi az állatorvosok monitoring program végrehajtására vonatkozó munkáját. (5) Az élelmiszer-higiéniai kirendeltség gondoskodik a kényszervágás, elkülönített vagy rendes vágás során levágott szarvasmarhák, juhok és kecskék, illetve a vágóhídra szállított 24 hónaposnál idősebb korú, útközben elhullott szarvasmarhák monitoring program keretében történő vizsgálata során a szükséges mintavételről, illetve a minta egyértelmű azonosíthatóságát és a származási állományra való visszavezethetőségét biztosító mintaküldésről. A kirendeltség köteles a 2. számú melléklet szerint a vizsgált állatok testének felhasználására vonatkozó korlátozásokat betartani, illetve betartatni. A kirendeltség feladata a vágóhíd által vezetett, 15. § (1) bekezdésének c) pontja szerinti nyilvántartást rendszeresen ellenőrizni, az adatokat a vizsgálatra küldött állatok számával összevetni, eltérés esetén a szükséges intézkedéseket megtenni, valamint a tapasztaltakról az állomásnak rendszeresen jelentést tenni. (6) A hatósági állatorvos ellenőrzi, illetve a kerületi főállatorvos által meghatározottak szerint részt vesz a TSE előfordulásának felderítésére irányuló monitoring program keretében a mintavételben és a mintának az illetékes állategészségügyi intézetbe való küldésében. Az olyan vágóhidak esetében, ahol nincs élelmiszer-higiéniai kirendeltség a hatósági állatorvos köteles a 2. számú melléklet szerint a vizsgált állatok testének felhasználására vonatkozó korlátozásokat betartani, illetve betartatni. A hatósági állatorvos feladata a vágóhíd által vezetett, 15. § (1) bekezdésének c) pontja szerinti nyilvántartást rendszeresen ellenőrizni, az adatokat a vizsgálatra küldött állatok számával összevetni, eltérés esetén a szükséges intézkedéseket megtenni, valamint a tapasztaltakról a kerületi főállatorvosnak rendszeresen jelentést tenni. (7) Az állomás vezetője által e feladattal megbízott magánállatorvos, a kerületi főállatorvos egyidejű értesítése mellett — díjazás ellenében — köteles az idegrendszeri tüneteket vagy viselkedészavart az elhullása előtt nem mutató szarvasmarhából, juhból és kecskéből monitoring vizsgálat céljából mintát venni, és azt az illetékes állategészségügyi intézetbe beküldeni. Az állomás biztosítja a mintavételhez szükséges eszközöket és felszerelést, továbbá kifizeti — az állategészségügyi intézet által vizsgálatra alkalmasnak visszaigazolt minták után — a mintavételi díjat. 9. § (1) Ha az állomás azt állapítja meg, hogy a monitoring program végrehajtása nem felel meg maradéktalanul az e rendeletben foglaltaknak vagy a minisztérium útmutatásának, akkor a kerületi főállatorvos útján haladéktalanul intézkedik a hiányosságok megszüntetése iránt. (2) A járványügyi intézkedésekkel, a monitoring vizsgálatokkal, illetve a laboratóriumi eredményekkel kapcsolatos adatokat a 2. számú mellékletben foglaltaknak megfelelően kell rögzíteni. 10. § (1) A minisztérium a BSE esetek, illetve a BSE-étől eltérő TSE esetek előfordulásakor tájékoztatja a Nemzetközi Állatjárványügyi Hivatalt (OIE) és az Európai Bizottságot. (2) A minisztérium a tárgyévet követő március 31-éig jelentést ad az Európai Bizottságnak a 2. számú melléklet B) fejezetének alapján. Az állatok takarmányozására vonatkozó, a TSE megelőzését szolgáló szabályok 11. § (1) Tilos a kérődzők bármilyen feldolgozott állati eredetű fehérjével vagy állati eredetű fehérje tartalmú takarmánnyal való etetése a tej, a tejtermékek, a tojás és tojásból készült termékek kivételével. (2) Az (1) bekezdésben foglalt tilalom végrehajtásának részletes követelményeit, illetve a nem kérődző, élelmiszer-termelő állatok takarmányozására vonatkozó előírásokat a 3. számú melléklet határozza meg. (3) A takarmány-előállító üzemnek nyilvántartást kell vezetnie a takarmányba kevert állati eredetű fehérjékről, azok eredetéről és a felhasznált mennyiségéről, amelyet hatósági ellenőrzéskor az ellenőrzést végző kérésére köteles bemutatni. (4) Az állomás a TSE megelőzésével kapcsolatos takarmányozási szabályok érvényesülésének érdekében biztosítja, hogy a takarmányok gyártásának, forgalmazásának és az állattartó telepen történő felhasználásának ellenőrzése minden esetben kiterjedjen a feldolgozott állati eredetű fehérjék felhasználására, az esetleges keresztszennyeződésre és annak megelőzésére, beleértve a laboratóriumi vizsgálat céljára történő mintavételt is. (5) A takarmány-felügyelő, valamint a hatósági állatorvos feladata, hogy rendszeresen ellenőrizze a 3. számú mellékletben meghatározott szabályok betartását a takar mányok gyártása, forgalmazása és az állattartó telepen történő felhasználása során, illetve e rendeletben meghatározottak szerint hatósági mintát vegyen laboratóriumi vizsgálat céljára. (6) Az Állatgyógyászati Oltóanyag, Gyógyszer és Takarmány-ellenőrző Intézet az alábbiak szerint vesz részt a keresztszennyeződés megelőzését szolgáló laboratóriumi vizsgálatok végrehajtásában: a) fő feladata a takarmány-felügyelő, illetve a hatósági állatorvos által vett mintákból a tiltott állati eredetű fehérjék jelenlétét kimutatni vagy kizárni ELISA, illetve más alkalmas módszerek segítségével; b) a tiltott állati eredetű fehérje kimutatása esetén köteles azonnal értesíteni a beküldőt. (7) Az Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet az alábbiak szerint vesz részt a keresztszennyeződések megelőzését szolgáló laboratóriumi vizsgálatok végrehajtásában: a) fő feladata a takarmány-felügyelő, illetve a hatósági állatorvos által vett mintákból tiltott alkotórészek (csontdarabkák, izomrostok stb.) jelenlétét kimutatni vagy kizárni fénymikroszkópos módszer segítségével; b) a tiltott alkotórészek kimutatása esetén köteles azonnal értesíteni a beküldőt. Az SRM meghatározása, exportjának, importjának és az országon való átszállításának feltételei 12. § (1) Az SRM-nek minősülő anyagokat és azok eltávolítására, illetve ártalmatlanítására alkalmazandó eljárásokat a 4. számú melléklet tartalmazza. (2) Az SRM-et vagy a hulladékfeldolgozás során ezekből keletkezett termékeket (például csont- és húslisztet, faggyút stb.) csak ártalmatlanítás céljából lehet az országból kiszállítani. A kiszállításra ebben az esetben is csak a célország állategészségügyi főhatóságának befogadó nyilatkozata alapján és a minisztérium által meghatározott részletes szabályok betartása mellett kerülhet sor. (3) Az ország területére tilos e rendelet szerinti SRM-et behozni. (4) A minisztérium kérelemre engedélyezheti az SRM ország területén való átszállítását (tranzit), ha a célország előzetes befogadó nyilatkozatát a kérelemhez csatolják. (5) Az SRM közvetlen égetése, illetve feldolgozás utáni égetése, együttégetése, illetve az SRM-ből gyártott termék égetésig történő raktározása — az Áeü. 9. § (3) bekezdése és 12. § (2) bekezdése alapján — mint a BSE és a súrlókór megelőzését szolgáló járványügyi intézkedés állami feladat, költsége a központi költségvetést terheli. 13. § A 12. § előírásait nem kell olyan anyagok esetében alkalmazni, amelyeknél az Európai Unió által elfogadott alternatív teszttel végzett vizsgálat negatív eredményt adott. Az állami állategészségügyi szolgálat SRM ártalmatlanításával, illetve a kérődzők vágásával kapcsolatos feladatai 14. § (1) A minisztérium figyelemmel kíséri az állomásoknak az SRM-mel kapcsolatos tevékenységét. Az SRM ártalmatlanításával kapcsolatos feladatok ellátására állati hulladék-feldolgozó üzemet jelöl ki, illetve az SRM égetésére, együttégetésre alkalmas üzemeket nyilvántartásba veszi. (2) Az állomás az élelmiszer-higiéniai kirendeltségek, illetve a kerületi főállatorvos útján felügyeli és ellenőrzi a szarvasmarhák, juhok és kecskék vágása során a TSE megelőzését szolgáló szabályok betartását a vágóhidakon, különös figyelemmel az SRM eltávolítását, elkülönített gyűjtését és elszállítását. (3) Az élelmiszer-higiéniai kirendeltség az élő állatok vágás előtti vizsgálata során ellenőrzi a szarvasmarhák, juhok és kecskék külön jogszabályban előírt azonosítását, és az egyértelműen nem azonosítható állatok levágását megtiltja, amelyekkel ezt követően külön jogszabályban foglaltak szerint kell eljárni. A kirendeltség a vágás előtti vizsgálat során különös gondossággal jár el a TSE-re gyanút keltő tünetek megállapítása vagy kizárása tekintetében. (4) Az élelmiszer-higiéniai kirendeltség ellenőrzi a szarvasmarhák, juhok és kecskék vágóhídon történő vágása során a TSE megelőzését szolgáló szabályok betartását. (5) A hatósági állatorvos ellenőrzi a szarvasmarhák, juhok és kecskék vágása során a TSE megelőzését szolgáló szabályok betartását, figyelemmel az SRM eltávolítására, elkülönített gyűjtésére és elszállítására. A vágóhíd feladatai a szarvasmarha, juh és a kecske vágása során 15. § (1) A vágóhíd köteles: a) a szarvasmarhák, juhok és kecskék vágása során a TSE megelőzését szolgáló szabályokat betartani, figyelemmel az SRM eltávolítására, elkülönített gyűjtésére és elszállítására; b) a vágásra kerülő szarvasmarhák, juhok és kecskék monitoring program keretében történő vizsgálatát elősegíteni, valamint a már vizsgálatra került állat testének felhasználására előírt korlátozásokat betartani; c) a 30 hónaposnál idősebb korú, rendes vágás során levágott és a 24 hónaposnál idősebb korú, kényszervágott vagy bármilyen egyéb okból elkülönítetten levágott szarvasmarhák, továbbá a 18 hónaposnál idősebb korú és vágásra került juhok és kecskék számáról, a származási megye szerinti bontásban a 2. számú melléklet C) fejezetében előírtak szerint nyilvántartást vezetni, és azt az állategészségügyi hatóság kérésére bemutatni. (2) A szarvasmarha, juh és kecske vágásakor tilos a kábítást követően olyan eszköz vagy módszer alkalmazása, amely a koponyaüregbe vezetve a nyúltvelő roncsolását okozhatja (pálcázás), illetve amely a koponyaüregbe gázt juttat. Az SRM ártalmatlanítására kijelölt állati hulladék-feldolgozó üzemek, illetve nyilvántartásba vett égetőművek és együttégetésre alkalmas üzemek feladatai 16. § (1) A minisztérium által kijelölt állati hulladék-feldolgozó üzem feladata az SRM begyűjtése és kezelése a 4. számú mellékletben foglaltak szerint. (2) A minisztérium által nyilvántartásba vett égetőmű, illetve együttégetésre alkalmas üzem feladata az SRM, illetve az ilyen anyagokból készült termékek elégetése. Az égetésre szánt, kezelt állati hulladék szállításánál és égetésénél a külön jogszabályban foglaltak szerint kell eljárni. (3) Az üzemek kötelesek az állomás által e rendelet alapján előírt intézkedéseket végrehajtani. A kérődző állatoktól származó anyagokat tartalmazó, vagy azokból előállított állati eredetű termékek felhasználása 17. § (1) Tilos a szarvasmarha, juh és kecske csontjairól mechanikus eljárással (szeparáló berendezéssel) húst nyerni. A kérődző állatoktól származó anyagokat tartalmazó, vagy azokból előállított állati eredetű termékek felhasználására vonatkozó korlátozásokat az 5. számú melléklet tartalmazza. (2) Az (1) bekezdésben előírtakat nem kell alkalmazni olyan kérődző állatok esetében, amelyeknél az alternatív teszttel végzett vizsgálat negatív eredményt adott. A TSE megelőzésében és leküzdésében részt vevő személyek oktatása 18. § (1) A minisztérium az állomások bevonásával gondoskodik arról, hogy az állategészségügyi szolgálatban tevékenykedő állatorvosok (hatósági és magánállatorvosok, diagnosztikai intézetekben dolgozók), továbbá mezőgazdasági szakemberek, állattenyésztéssel és tartással foglalkozó személyek, állatgondozók, valamint a kérődzőket is vágó vágóhídon dolgozók a TSE-vel kapcsolatban rendszeres oktatásban részesüljenek. (2) Az oktatási program tartalmazza a klinikai tünetekkel, a betegség járványtanával és a laboratóriumi vizsgálatokkal, valamint az SRM eltávolításával és ártalmatlanításával kapcsolatos alapvető ismereteket, továbbá a TSE-vel kapcsolatos igazgatási feladatokat. A TSE hatósági ellenőrzése és leküzdése A bejelentési kötelezettség 19. § Az állattartó, illetve az állatok felvásárlásával foglalkozó személy az Áeü. 5. § (1) bekezdésének c) és e) pontjaiban foglaltak végrehajtása során köteles: a) a TSE gyanúját az állatorvosnak haladéktalanul bejelenteni, ha a tulajdonát képező, vagy az általa gondozott, illetve szállított állat idegrendszeri tüneteket, viselkedészavart, illetve az idegrendszer bántalmazottságával összefüggésbe hozható fokozatosan súlyosbodó kondícióromlást mutat; b) a szarvasmarha, juh vagy kecske elhullását — tekintet nélkül az elhullás előtt tapasztalt tünetekre — haladéktalanul jelenteni az állatorvosnak; c) az állatorvos rendelkezéseinek megfelelően eljárni, és munkáját mindenben elősegíteni, valamint az elrendelt intézkedéseket és beavatkozásokat tűrni. Hatósági intézkedések a TSE-re gyanús állatok esetében 20. § (1) Ha a hatósági állatorvos TSE gyanús állatról értesül, köteles a helyszínre haladéktalanul kiszállni és az érintett állatot, valamint indokolt esetben a vele együtt tartottakat is klinikailag megvizsgálni. (2) Az (1) bekezdés szerinti vizsgálatról olyan jegyzőkönyvet kell felvenni, amely a tünetek részletes leírása mellett tartalmazza az állat azonosítására vonatkozó adatokat, valamint a hónapokban meghatározott életkorát, illetve behozatal esetén annak idejét és a származási ország megnevezését. (3) Ha az (1) bekezdés szerinti klinikai vizsgálat a TSE fertőzés gyanúját megerősíti, akkor a hatósági állatorvos elrendeli a TSE gyanús állat elkülönítését, értesíti a kerületi főállatorvost és kérődző állat esetén elrendeli az állomány forgalmi korlátozását. (4) Ha az (1) bekezdés szerinti klinikai vizsgálat a kérődző állatok esetében nem erősíti meg a TSE gyanúját, de az idegrendszeri tünetek, illetve viselkedészavar tényét igen, a hatósági állatorvos a következők szerint jár el: a) ha a klinikai vizsgálat alapján valószínűsíthető, hogy az idegrendszeri tünet, illetve a viselkedészavar hátterében olyan ok áll, amelynek esetében az állat gyógykezelésének van helye (például ketózis, magnéziumhiány stb.), akkor az állományt ellátó magánállatorvoshoz utasítja az állattartót, ellenkező esetben elrendeli a tüneteket mutató állat elkülönítését és az állomány forgalmi korlátozását; b) ha a magánállatorvos által alkalmazott gyógykezelés hatására a tünetek a jelentkezésüktől számított 15 napon belül nem szűnnek meg, akkor elrendeli az állomány forgalmi korlátozását. (5) A hatósági állatorvos a kerületi főállatorvos rendelkezése szerint gondoskodik a TSE-re gyanús állat leöléséről és a minta illetékes állategészségügyi intézetbe való küldéséről. (6) Ha a kerületi főállatorvos által a 21. § (1) bekezdésének megfelelően végzett klinikai vizsgálat alapján a TSE gyanúja alaptalannak bizonyult, de korábban a hatósági állatorvos már forgalmi korlátozást rendelt el, illetve ha a laboratóriumi vizsgálatok kizárták a TSE jelenlétét, a hatósági állatorvos megszünteti a forgalmi korlátozást. 21. § (1) Ha a kerületi főállatorvos a hatósági állatorvos jelentéséből vagy egyéb módon TSE gyanús állatról értesül, köteles a helyszínre haladéktalanul kiszállni és az állatot klinikailag megvizsgálni, indokolt esetben a vele együtt tartottakat is. A vizsgálat eredményéről a 20. § (2) bekezdése szerint jegyzőkönyvet kell felvenni. (2) Ha az (1) bekezdés szerinti klinikai vizsgálat a TSE gyanúját megerősíti, a kerületi főállatorvos elrendeli a TSE gyanús állat leölését és az illetékes állategészségügyi intézetbe minta küldését, illetve a hatósági állatorvos intézkedésének hiányában kérődző állatok esetén az állomány forgalmi korlátozását. (3) Ha az (1) bekezdés szerinti klinikai vizsgálat a kérődző állatok esetében nem erősíti meg a TSE gyanúját, de az idegrendszeri tünetek, illetve viselkedészavar tényét igen, akkor a kerületi főállatorvos a következők szerint jár el: a) ha klinikai vizsgálat alapján valószínűsíthető, hogy az idegrendszeri tünet, illetve a viselkedészavar hátterében olyan ok áll, amelynek esetében gyógykezelésnek van helye (például ketózis, magnéziumhiány stb.), akkor — ha ezt a hatósági állatorvos még nem tette meg — az állományt ellátó magánállatorvoshoz utasítja az állattartót. Ha gyógykezelésnek nincs helye a tüneteket mutató állatot leöleti és a TSE-re irányuló vizsgálat céljából mintát küldet a kijelölt intézetbe, illetve a hatósági állatorvos intézkedése hiányában az állomány forgalmi korlátozását elrendeli; b) ha a magánállatorvos által alkalmazott gyógykezelés hatására a tünetek a jelentkezésüktől számított 15 napon belül nem szűnnek meg, akkor 5 napon belül az állatot leöleti és TSE vizsgálat céljából mintát küldet a kijelölt intézetbe. (4) A TSE gyanújának megerősítése esetén, illetve ha a TSE jelenlétét a laboratóriumi vizsgálatok alátámasztják, a kerületi főállatorvos köteles az illetékes állomásnak haladéktalanul jelentést tenni. Az állomás a jelentést késedelem nélkül továbbítja a minisztériumnak. (5) Ha a kerületi főállatorvos által végzett klinikai vizsgálat a TSE gyanúját nem erősíti meg, akkor intézkedik a hatósági állatorvos által korábban elrendeltek hatályon kívül helyezéséről. 22. § (1) Ha a BSE vagy súrlókor gyanújának észlelésekor a rendelkezésre álló járványügyi információk alapján valószínűsíthető, hogy az állat fertőződése nem a jelenlegi tartási helyen történt, akkor intézkedni kell azon állomány forgalmi korlátozás alá helyezéséről, ahol a TSE-re gyanús állat feltételezett fertőződése történt. (2) A TSE-re gyanús állat egész teste SRM-nek minősül, amit a 4. számú mellékletben előírtaknak megfelelően ártalmatlanítani kell, kivéve a vizsgálati anyagból készített paraffin tömböket, amelyeket a vizsgálatokat végző állategészségügyi intézet köteles hét évig megőrizni. 23. § (1) Ha a magánállatorvos TSE-re gyanús állatról értesül, köteles a helyszínre haladéktalanul kiszállni és az állatot, valamint indokolt esetben a vele együtt tartottakat is klinikailag megvizsgálni. (2) Ha az (1) bekezdés szerinti vizsgálat alapján a TSE gyanúja nem zárható ki, akkor haladéktalanul értesíti a hatósági állatorvost vagy a kerületi főállatorvost, továbbá utasítja az állattartót, hogy azok ellenkező intézkedéséig az állományból egyetlen állatot sem vihet ki és nem is hozhat be. (3) Ha a kérődző állatok esetén az elvégzett klinikai vizsgálat a TSE gyanúját nem, de az idegrendszeri tünetek, illetve viselkedészavar meglétét megerősíti, akkor a magánállatorvos késedelem nélkül köteles értesíteni a hatósági állatorvost vagy a kerületi főállatorvost a (4) bekezdésben foglalt eset kivételével. (4) Ha az (1) bekezdés szerinti klinikai vizsgálat alapján valószínűsíthető, hogy az idegrendszeri tünet, illetve a viselkedészavar hátterében olyan ok áll, amelynek esetében gyógykezelés szükséges, akkor a magánállatorvos megkezdi azt. Ha a tünetek a gyógykezelés hatására sem múlnak el azok jelentkezésétől számított 15 napon belül, illetve ha az állat időközben elhullik, akkor az esetet haladéktalanul jelenteni kell a hatósági állatorvosnak vagy a kerületi főállatorvosnak. A TSE megállapítása és az azt követő intézkedések 24. § (1) Ha az elvégzett laboratóriumi vizsgálatok a TSE jelenlétét igazolják, akkor az állomás felülvizsgálatát követően a hatósági állatorvos megállapítja a betegséget. (2) Az állomás a TSE hatósági megállapítását követően a kerületi főállatorvos útján intézkedik a 6. számú melléklet 1. pontja szerint a járványügyi nyomozás lefolytatására. (3) Az állomás értesíti a minisztériumot, ha a járványügyi nyomozás több megyét vagy más országot is érint. Ebben az esetben a minisztérium megteszi a szükséges intézkedéseket. (4) A hatósági állatorvos a kerületi főállatorvos részletes utasítása szerint részt vesz a járványügyi nyomozás lefolytatásában. (5) Ha a járványügyi nyomozás alapján megállapítható, hogy a TSE-ben beteg állat fertőződése nem a jelenlegi tartási helyén következett be, akkor az állomás az illetékes hatósági állatorvos útján intézkedik a tartási helyen lévő állományra elrendelt forgalmi korlátozás feloldása iránt, kivéve, ha a jelenlegi tartási helyen a beteg állat utódait, továbbá a 3. § 17. pontjában meghatározott rizikó csoportba tartozó állatokat, illetve juhok és kecskék esetén a beteg állat szüleit tartják. Ezzel egyidejűleg intézkedni kell a fertőzés bekövetkezésének helye szerinti állomány forgalmi korlátozás alá helyezéséről, és ott, ahol a fertőződés bekövetkezett a 25. § (1)—(4) bekezdésében foglaltak szerint kell eljárni. (6) Forgalmi korlátozás alá kell vonni azokat az állományokat, ahova a járványtani nyomozás alapján a betegséget elhurcolhatták, illetve olyan állatokat tartanak, amelyeket a 6. számú melléklet 2. pontja alapján le kell ölni. Ezekben az állományokban klinikai vizsgálatot kell végezni az esetleges újabb TSE-re gyanús esetek felderítése céljából. 25. § (1) A kerületi főállatorvos az állomással történt előzetes egyeztetés alapján elrendeli a 6. számú melléklet 2. pontjában meghatározott és a járványügyi nyomozás során azonosított állatok leölését, valamint azok ártalmatlanítását az SRM-re vonatkozó előírások szerint. A kerületi főállatorvos elrendeli a járványügyi nyomozás során azonosított embriók, petesejtek, valamint takarmányok, egyéb anyagok és eszközök ártalmatlanítását az SRM-re vonatkozó előírások szerint. (2) A kerületi főállatorvos által az (1) bekezdés alapján elrendelt intézkedéseket a hatósági állatorvos hajtja végre, illetve gondoskodik végrehajtásukról. (3) Ha az (1) bekezdésnek megfelelően az állatot leölték, és ártalmatlanításra elszállították, továbbá a fertőtlenítést elvégezték, a forgalmi korlátozást meg kell szüntetni. (4) Az állatok leölésének, továbbá a forgalmi korlátozás és a fertőtlenítés részletes szabályait a 7. számú melléklet tartalmazza. A készenléti terv 26. § (1) A készenléti terv célja, hogy e rendelet előírásai alapján meghatározza azokat az útmutatásokat, amelyek alapján az állami állategészségügyi szolgálat hatékony intézkedéseket tehet a TSE megelőzésére és leküzdésére. A készenléti tervet a minisztérium adja ki. (2) A minisztérium gondoskodik a készenléti terv öszszeállításáról, illetve szükség szerinti módosításáról, valamint arról, hogy az állomás a TSE fertőzés megállapítását követően, a betegség leküzdésére hozott intézkedések, illetve a TSE felderítésére irányuló monitoring vizsgálatok során a rendeletben foglalt előírásokon kívül a készenléti tervben foglaltak figyelembevételével járjon el. Az élő állatok, szaporítóanyagaik, valamint egyéb termékeik belföldi forgalmazása, behozatala és kivitele 27. § (1) A szarvasmarhák, juhok és kecskék, továbbá embrióik és petesejtjeik, illetve egyéb termékeik belföldi forgalmazására vonatkozó szabályokat a 8. számú melléklet tartalmazza. (2) A minisztérium a szarvasmarhák, juhok és kecskék, továbbá embrióik és petesejtjeik, illetve egyéb termékeik behozatalát a 9. számú mellékletben meghatározott feltételek szerint engedélyezheti, ha a származási ország BSE státusza már meghatározásra került, ellenkező esetben a 36—40. §-okban foglaltak szerint jár el. (3) A szarvasmarhák, juhok és kecskék, továbbá embrióik és petesejtjeik, illetve egyéb termékeik kivitelekor e rendeletben foglaltakon kívül, figyelembe kell venni a fogadó ország előírásait is. A feldolgozott állati eredetű fehérjék exportjánál be kell tartani a 3. számú mellékletben foglaltakat. 28. § (1) A következő, egészséges kérődzőkből származó állati eredetű termékek belföldi forgalmát, illetve exportját vagy importját nem kell korlátozni, vagy különleges előírásokhoz kötni a TSE megelőzése érdekében: a) sperma és szarvasmarha embrió, illetve petesejt; b) nyerstej, tejtermékek előállítására szánt tej, hő kezelt fogyasztói tej, kálciumfoszfát (amely nem tartalmaz fehérjét és zsírt még nyomokban sem), bőr irhával vagy nélküle, bőrből nyert zselatin, bőrből nyert kollagén. (2) A ,,2—5. kategóriájú’’ BSE státusszal rendelkező országokból behozott állati eredetű termékeket olyan egészséges szarvasmarhákból, juhokból és kecskékből kell előállítani, amelyek vágása nem a 15. § (2) bekezdése szerint tiltott eszközzel vagy módon történt. (3) Az olyan állati eredetű termékek, amelyek szarvasmarhától származó alapanyagot is tartalmaznak, ,,5. kategóriájú’’ BSE státuszba sorolt országból nem hozhatók be, kivéve, ha a termék megfelel a 9. számú melléklet C) 4. pontjában meghatározott feltételeknek. 29. § (1) Ha a szarvasmarha más országból való behozatala, illetve szállítása során 24 óránál hosszabb ideig tartózkodik a származási országnál magasabb BSE kategóriájú, illetve nagyobb kockázatot jelentő országban, akkor úgy kell tekinteni, mintha az utóbbi országból származna, kivéve, ha igazolják, hogy a tartózkodás ideje alatt csak a származási országban előállított takarmánnyal etették. (2) A szarvasmarhák, juhok és kecskék, valamint állati eredetű termékeik kivitele vagy behozatala esetén a szállítmányt kísérő állategészségügyi bizonyítványnak meg kell felelni e rendeletben foglalt előírásoknak. Szarvasmarhák és termékeik esetében a bizonyítványon az exportáló országon kívül a származási országot is fel kell tüntetni, ha a kettő nem azonos. Abban az esetben, ha az exportáló és a származási ország BSE státusza eltérő, akkor az élő állatot, illetve az állati eredetű terméket kísérő állategészségügyi bizonyítványnak a kedvezőtlenebb BSE kategóriának megfelelő követelményeket kell tartalmaznia, kivéve, ha az állatot az exportáló országban legalább öt évig tartották. 30. § Ha az Európai Unió Magyarország BSE státuszát meghatározta, akkor a minisztérium a 8. számú mellékletben meghatározott termékek kivitelének jóváhagyása esetén a hazai BSE kategóriára utalással kiegészíti az állategészségügyi bizonyítványt, ha a célország szabályai ezt előírják. 31. § Ha a minisztérium már meghatározta a származási ország BSE státuszát, akkor az élő állatok és állati eredetű termékek behozatala esetén a szállítmányt kísérő állategészségügyi bizonyítványnak tartalmaznia kell a kategóriára való utalást és a 9. számú mellékletben előírt különleges feltételek igazolását. A nemzeti referencia-intézet és a területi intézetek 32. § (1) A 10. számú melléklet A) fejezete szerinti nemzeti referencia-intézet feladatkörét az Országos Állategészségügyi Intézet látja el, ezen kívül meghatározott megyék esetében területileg illetékes állategészségügyi intézetként is működik. (2) A TSE-re irányuló vizsgálatok során a 10. számú melléklet C) fejezetében meghatározott megerősítő vizsgálatokat csak az Országos Állategészségügyi Intézet jogosult elvégezni. (3) A kizárólag területi illetékességgel működő állategészségügyi intézetek megnevezését a 10. számú melléklet B) fejezete sorolja fel. (4) A területi intézet a TSE-re gyanús állatok vizsgálata során jogosult a kórszövettani vizsgálatot elvégezni, továbbá a 10. számú melléklet C) fejezetében előírt megerősítő vizsgálat szükségessége esetén köteles az Országos Állategészségügyi Intézetbe mintát küldeni. (5) Az Országos Állategészségügyi Intézet és a területi intézetek a minisztérium által meghatározott munkamegosztás szerint vesznek részt az állami költségre történő monitoring vizsgálatok végrehajtásában. (6) Az Országos Állategészségügyi Intézet és a területi intézetek a TSE-re irányuló vizsgálatokat a 10. számú melléklet C) fejezetében foglaltaknak megfelelően végzik el. A TSE-re irányuló vizsgálatokat végző intézetek vizsgálati eredmények közlésével kapcsolatos feladatai 33. § (1) Az intézet a TSE-re irányuló vizsgálat elvégzését követően az eredményt, annak ismertté válásától számított 48 órán belül írásban közli a beküldő állatorvossal a (2)—(3) bekezdésben foglalt esetek kivételével. (2) A rendes, illetve a kényszervágás során vett minta esetében az eredményt lehetőleg a minta beérkezésétől számított 24 órán belül, de legkésőbb 72 órán belül írásban kell megküldeni a beküldő állatorvosnak és a vágóhíd helye szerint illetékes állomásnak. (3) Ha a TSE-re irányuló vizsgálatok során az előírt megerősítő vizsgálat pozitív eredményt ad, akkor az intézet az eredmény ismertté válásától számított 12 órán belül írásban köteles tájékoztatni a minisztériumot és a vágóhíd, illetve az állat származási állománya szerint területileg illetékes állomást. (4) Az intézet az általa végzett TSE-re irányuló vizsgálatokról negyedévenként, de legkésőbb az azt követő hónap 15. napjáig köteles a minisztériumnak és az állat származási állománya szerint illetékes állomásnak összesített jelentést küldeni a minisztérium által előírt szempontok szerint. A mintavétel és a diagnosztikai vizsgálat 34. § (1) A mintavételt és diagnosztikai vizsgálatokat a 10. számú melléklet C) fejezetében foglaltaknak megfelelően kell végrehajtani. (2) A minisztérium szükség szerint dönt az Európai Unió referencia-laboratóriumába történő minta küldéséről, melynek végrehajtásáról az Országos Állategészségügyi Intézet gondoskodik. Hatósági ellenőrzések 35. § (1) A minisztérium ellenőrzi az állomások és a vizsgálatokat végző intézetek e rendeletben meghatározott feladatai végrehajtását. (2) Az állomások az illetékességi területükön ellenőrzik a kerületi főállatorvosok és az élelmiszer-higiéniai kirendeltségek e rendeletben meghatározott feladatai végrehajtását. Átmeneti és záró rendelkezések 36. § Az olyan országból származó szarvasmarha, juh, kecske, illetve termékeik behozatala esetén, amely e rendelet hatálybalépésétől számított hat hónapon belül nem kérte a BSE státusza meghatározását, a minisztérium a behozatal engedélyezése során a következők szerint jár el: a) ha az érintett országban a Nemzetközi Állatjárványügyi Hivatal (OIE) által közzétett statisztika alapján a behozatalt megelőző öt év egyikében is a BSE előfordulási ráta száz vagy annál több volt, akkor addig, amíg az illetékes hatóságának kérelemére a besorolása meg nem történik, a minisztérium az országot ,,5. kategóriájú’’ BSE státuszúnak, illetve a 9. számú melléklet E) fejezetében meghatározott különleges kockázatú országnak tekinti; b) ha a BSE előfordulási ráta száz alatt van, vagy a Nemzetközi Állatjárványügyi Hivatal adatai szerint BSE még nem fordult elő, akkor az ország besorolásához szükséges kérelem benyújtásáig, illetve annak elbírálásáig a 37—40. §-okban foglalt eljárás szerint engedélyezi a behozatalt. 37. § (1) Ha a származási ország illetékes hatósága e rendelet hatálybalépését követő hat hónapon belül kérte az ország (régió) BSE státuszának a 4. § szerinti meghatározását, de a besorolás még nem történt meg, illetve ha a származási ország megfelel a 36. § (1) bekezdésének b) pontjában meghatározottaknak, akkor a levágott szarvasmarhából, juhból vagy kecskéből származó anyagokat tartalmazó állati termékek behozatalát a minisztérium engedélyezheti, ha az állategészségügyi bizonyítványon kívül az illetékes hatósági állatorvos által aláírt, de a származási ország állategészségügyi főhatósága által korábban már hitelesített alábbi nyilatkozat kíséri a szállítmányt: a) a termék nem tartalmaz SRM-et; b) az állatok vágásakor a kábítást követően nem alkal maztak olyan eszközt vagy módszert, amely a nyúltvelő roncsolását okozhatja, illetve a koponyaüregbe gázt juttat; c) az ország jogszabályai tiltják a kérődzők állati eredetű fehérjével való takarmányozását, kivéve a tejet, tejtermékeket, a tojást és termékeit. (2) A levágott szarvasmarhától származó termék behozatala esetén az (1) bekezdés szerinti nyilatkozatot az alábbiak szerint kell kiegészíteni: a) a termék nem olyan szarvasmarhától származik, amely BSE-ben megbetegedett tehén utóda, illetve nem tartozik a 3. § 17. a) alpontja szerinti rizikócsoportba, b) a származási ország hatályos jogszabályai előírják a rendes vágás során levágott 30 hónaposnál idősebb korú szarvasmarha kötelező gyorsteszt vizsgálatát. (3) A 28. § (1) bekezdésében felsorolt, egészséges állatoktól származó termékek esetében nem szükséges az (1)—(2) bekezdés szerinti nyilatkozat. 38. § Ha a származási ország illetékes hatósága e rendelet hatálybalépését követő hat hónapon belül kérte az ország (régió) BSE státuszának a 4. § szerinti meghatározását, de a besorolása még nem történt meg, illetve ha a származási ország megfelel a 36. § (1) bekezdésének b) pontjában meghatározottaknak, akkor élő szarvasmarha behozatalát a minisztérium csak akkor engedélyezheti, ha az állategészségügyi bizonyítványon kívül a származási ország állategészségügyi főhatósága által hitelesített alábbi nyilatkozat is kíséri a szállítmányt: a) az országban olyan nyilvántartási és azonosítási rendszer létezik a szarvasmarhák esetében, amelynek alapján megállapítható, hogy állat nem BSE-ben megbetegedett nőivarú szarvasmarha utóda, illetve élete során nem tartották olyan állományban, ahol időközben BSE került megállapításra; b) az állat nem tartozik 3. § 17. a) alpontja szerinti rizikócsoportba; c) a hatályos jogszabályok tiltják a kérődzők feldolgozott állati eredetű fehérjével való takarmányozását, kivéve a tejet, tejterméket, tojást és termékeit; d) a hatályos jogszabályok előírják minden a rendes vágás során levágott, 30 hónaposnál idősebb, illetve minden 24 hónaposnál idősebb korú kényszervágott, illetve elhullott szarvasmarha kötelező gyorsteszt vizsgálatát. 39. § (1) Ha a származási ország illetékes hatósága e rendelet hatálybalépését követő hat hónapon belül kérte az ország (régió) BSE státuszának a 4. § szerinti meghatározását, de a besorolása még nem történt meg, illetve ha a származási ország megfelel a 36. § (1) bekezdésének b) pontjában meghatározottaknak, akkor élő juh és kecske behozatalát a minisztérium csak akkor engedélyezheti, ha a szállítmányt az állategészségügyi bizonyítványon kívül a származási ország állategészségügyi főhatósága által hitelesített alábbi nyilatkozat is kíséri: a) az állat nem TSE-ben megbetegedett nőivarú egyed utóda, illetve élete során nem tartották olyan állományban, ahol TSE már megállapításra került; b) a hatályos jogszabályok tiltják a kérődzők feldolgozott állati eredetű fehérjével való takarmányozását, kivéve a tejet, tejterméket, tojást és termékeit; c) a hatályos jogszabályok előírják a rendes vágás során levágott, illetve az elhullott, 18 hónaposnál idősebb korú juhok és kecskék szúrópróbaszerű gyorsteszt vizsgálatát. (2) Ha a származási ország illetékes hatósága e rendelet hatálybalépését követő hat hónapon belül kérte az ország (régió) BSE státuszának a 4. § szerinti meghatározását, de a besorolása még nem történt meg, illetve ha a származási ország megfelel a 36. § (1) bekezdésének b) pontjában meghatározottaknak, akkor juh és kecske embrió vagy petesejt behozatalát a minisztérium csak akkor engedélyezheti, ha a szállítmányt az állategészségügyi bizonyítvá nyon kívül a származási ország állategészségügyi főhatósága által hitelesített alábbi nyilatkozat is kíséri: a) az embriót, petesejtet nem TSE-ben megbetegedett vagy TSE-re gyanús juhból, illetve kecskéből gyűjtötték; b) a hatályos jogszabályok tiltják a kérődzők feldolgozott állati eredetű fehérjével való takarmányozását, kivéve a tejet, tejterméket, tojást és termékeit; c) a hatályos jogszabályok előírják a rendes vágás során levágott, illetve az elhullott, 18 hónaposnál idősebb korú juhok és kecskék szúrópróbaszerű gyorsteszt vizsgálatát. 40. § (1) Ha az élő szarvasmarha, valamint a szarvasmarha, juh és kecske termékei behozatala esetén a származási ország állategészségügyi főhatósága a 37—39. §-ok szerint nem tudja igazolni, hogy az ország jogszabályai tiltják a kérődzők feldolgozott állati eredetű fehérjével való takarmányozását, akkor legalább azt kell igazolni, hogy a kérődzők emlősöktől származó állati eredetű fehérjékkel történő etetését tiltják, feltéve, hogy eddig BSE még nem fordult elő az országban. (2) Ha a szarvasmarha, illetve termékei behozatala esetén a származási ország állategészségügyi főhatósága nem tudja igazolni, hogy a rendes vágás során levágott, 30 hónaposnál idősebb, illetve 24 hónaposnál idősebb korú kényszervágott és elhullott szarvasmarha esetén gyorsteszt vizsgálatot hajtanak végre, akkor elegendő annak igazolása, hogy az országban rendszeres vizsgálatokat végeznek a TSE felderítésére, és azok megfelelnek a Nemzetközi Állatjárványügyi Hivatal (OIE) előírásainak, ha eddig a BSE még nem fordult elő. (3) Ha juh és kecske, illetve ezek embriójának vagy petesejtjének behozatalakor a származási ország állategészségügyi főhatósága nem tudja igazolni, hogy a hatályos jogszabályok előírják a rendes vágás során levágott, illetve az elhullott, 18 hónaposnál idősebb korú juhok és kecskék szúrópróbaszerű gyorsteszt vizsgálatát, akkor elegendő annak igazolása, hogy az országban rendszeres vizsgálatokat végeznek a TSE felderítésére, és azok megfelelnek a Nemzetközi Állatjárványügyi Hivatal (OIE) előírásainak, ha eddig a BSE még egyaltán nem, a súrlókor nem, vagy több mint hét éve nem fordult elő. 41. § (1) Ez a rendelet a kihirdetésétől számított 30. napon lép hatályba. (2) A rendelet hatálybalépésének napját megelőzően forgalomba került és élelmiszer-termelő állatok takarmányozására szánt feldogozott állati eredetű fehérjéket, továbbá az állati eredetű fehérje tartalmú takarmányokat — a 3. számú melléklet 2.1., 2.2. és 2.4. pontjában meg határozottak kivételével — e rendelet hatálybalépésétől számított 8 napon belül ki kell vonni. Az állattartó telepekről e termékeket, ha ott élelmiszer-előállításra szolgáló állatot tartanak a rendelet hatálybalépését követő 15 napon belül kell eltávolítani. A 3. számú melléklet 2.4. pontjában meghatározott termékek forgalomból való kivonása és felhasználása tekintetében a 2.4. pontban foglalt határidők szerint kell eljárni. (3) A (2) bekezdés alapján forgalomból kivont termékek nem élelmiszer-termelő állatok számára gyártott takarmányok előállítására — az illetékes állomás engedélyével — felhasználhatók, ha ez nem ellentétes külön jogszabály előírásaival. (4) E rendelet hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti az Állategészségügyi Szabályzat kiadásáról szóló 41/1997. (V. 28.) FM rendelet 1. számú mellékletének 43. § (1) bekezdése, 492—498. §-a és megelőző alcíme, valamint 795. § (6) bekezdése. 42. § Ez a rendelet a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban, szabályozási körében az Európai Közösségek alábbi jogszabályaival összeegyeztethető szabályozást tartalmaz: a) az Európai Parlament és a Tanács 999/2001/EK rendelete egyes fertőző szivacsos agyvelőbántalmak megelőzésére, az ellenük való védekezésre és a felszámolásukra vonatkozó szabályok megállapításáról; b) a Bizottság 1248/2001/EK rendelete az egyes fertőző szivacsos agyvelőbántalmak járványügyi ellenőrzését és vizsgálatát illetően az Európai Parlament és a Tanács 999/2001/EK rendelet III., X. és XI. mellékletének módosításáról; c) a Bizottság 1326/2001/EK rendelete az egyes fertőző szivacsos agyvelőbántalmak megelőzésére, az ellenük való védekezésre és a felszámolásukra vonatkozó szabályok megállapításáról szóló 999/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre való áttérést elősegítő átmeneti intézkedések meghatározásáról és e rendelet VII. és XI. mellékletének módosításáról; d) a Bizottság 270/2002/EK rendelete a 999/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a meghatározott veszélyes anyagok tekintetében és a fertőzős szivacsos agyvelőbántalmak járványügyi megfigyelése tekintetében történő módosításáról, valamint az 1326/2001/EK rendeletnek az állatok takarmányozására, továbbá a juhok és kecskék és termékeik forgalomba hozatala tekintetében történő módosításáról; e) a Bizottság 1494/2002/EK rendelete az Európai Parlament és a Tanács bizonyos fertőző szivacsos agyvelő bántalmak megelőzésére, ellenük való védekezésre és felszámolásukra vonatkozó szabályok megállapításáról szóló 999/2001/EK rendeletének III., VII. és XI. mellékletének módosításáról, a szarvasmarhák szivacsos agyvelőbántalmának felderítésére irányuló monitoring programmal, a fertőző szivacsos agyvelőbántalmak leküzdésével és a különleges fertőzési veszélyt jelenő anyagok eltávolításával, valamint az élő állatok és termékeik importjával összefüggésben; f) a Bizottság 260/2003/EK rendelete az Európai Parlament és a Tanács 999/2001/EK rendeletének módosításáról, a juhokban és kecskékben előforduló szivacsos agyvelőbántalmak leküzdésével, valamint az élő juhok és kecskék, továbbá a szarvasmarha embriók kereskedelmével kapcsolatosan; g) a Tanács 2000/766/EK határozata a fertőző spongiform encephalopathiákkal és az állati eredetű fehérjék takarmányozási célú felhasználásával kapcsolatos egyes intézkedésekről; h) a Bizottság 2001/9/EK határozata a Tanács 2000/766/EK határozata a fertőző spongiform encephalopathiákkal és az állati eredetű fehérjék takarmányozási célú felhasználásával kapcsolatos egyes intézkedésekről szóló döntésének ellenőrzését szolgáló intézkedésekről; i) a Bizottság 2001/25/EK határozata egyes állati hulladékok állatok takarmányozására való felhasználásáról. Dr. Németh Imre s. k., földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter