2016. CLXXVII. törvény a Magyarország Kormánya és az Ománi Szultánság Kormánya között a jövedelemadók területén a kettős adóztatás elkerüléséről és az

2016. CLXXVII. törvény a Magyarország Kormánya és az Ománi Szultánság Kormánya között a jövedelemadók területén a kettős adóztatás elkerüléséről és az adóztatás kijátszásának megakadályozásáról szóló Egyezmény kihirdetéséről. 1. § Az Országgyűlés e  törvénnyel felhatalmazást ad a  Magyarország Kormánya és az  Ománi Szultánság Kormánya között a jövedelemadók területén a kettős adóztatás elkerüléséről és az adóztatás kijátszásának megakadályozásáról szóló Egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény) kötelező hatályának elismerésére. 2. § Az Országgyűlés az Egyezményt e törvénnyel kihirdeti. 3. § Az Egyezmény hiteles magyar és angol nyelvű szövege a következő: „EGYEZMÉNY MAGYARORSZÁG KORMÁNYA ÉS AZ OMÁNI SZULTÁNSÁG KORMÁNYA KÖZÖTT A KETTŐS ADÓZTATÁS ELKERÜLÉSÉRŐL ÉS AZ ADÓZTATÁS KIJÁTSZÁSÁNAK MEGAKADÁLYOZÁSÁRÓL A JÖVEDELEMADÓK TERÜLETÉN Magyarország Kormánya és az Ománi Szultánság Kormánya, attól az óhajtól vezérelve, hogy Egyezményt kössenek a kettős adóztatás elkerüléséről és az adóztatás kijátszásának megakadályozásáról a jövedelemadók területén, és hogy kapcsolatukat továbbfejlesszék és előmozdítsák, az alábbiak szerint állapodtak meg: I. FEJEZET AZ EGYEZMÉNY HATÁLYA 1. Cikk SZEMÉLYI HATÁLY Ez az  Egyezmény azokra a  személyekre terjed ki, akik az  egyik vagy mindkét Szerződő Államban belföldi illetőségűek. 2. Cikk AZ EGYEZMÉNY HATÁLYA ALÁ TARTOZÓ ADÓK 1. Ez az Egyezmény azokra a jövedelemadókra terjed ki, amelyeket az egyik Szerződő Állam vet ki, a beszedés módjára való tekintet nélkül. 2. Jövedelemadóknak tekintendők mindazok az  adók, amelyeket a  teljes jövedelem, illetve a  jövedelem részei után vetnek ki, beleértve az ingó vagy ingatlan vagyon elidegenítéséből származó nyereség utáni adókat, a vállalkozások által fizetett bérek és fizetések teljes összege utáni adókat, valamint a tőke értéknövekedésének adóját. 3. Azok a jelenleg létező adók, amelyekre az Egyezmény különösen kiterjed: (a) Magyarország esetében: (i) a személyi jövedelemadó; és (ii) a társasági adó; (a továbbiakban: „magyar adó”); (b) az Ománi Szultánság esetében: a jövedelemadó; (a továbbiakban: „ománi adó”). A törvényt az Országgyűlés a 2016. december 12-i ülésnapján fogadta el. 4. Az  Egyezmény kiterjed minden olyan azonos vagy lényegét tekintve hasonló adóra is, amelyet az  Egyezmény aláírása után a jelenleg létező adók mellett vagy azok helyett vezetnek be. A Szerződő Államok illetékes hatóságai értesíteni fogják egymást a vonatkozó adójogszabályaikban végrehajtott bármely lényeges változásról. II. FEJEZET MEGHATÁROZÁSOK 3. Cikk ÁLTALÁNOS MEGHATÁROZÁSOK 1. Az Egyezmény alkalmazásában, ha a szövegösszefüggés mást nem kíván: (a) a  „Magyarország” kifejezés Magyarországnak a  törvényei által, a  nemzetközi joggal összhangban meghatározott területét jelenti; (b) az „Ománi Szultánság” kifejezés az  Ománi Szultánság és a  hozzá tartozó szigetek területét jelenti, amely magában foglalja a  felségvizeket, valamint bármely felségvizeken kívül eső területet, amelyek felett a  nemzetközi joggal és az  Ománi Szultánság jogával összhangban szuverén jogait gyakorolja, a  természeti kincsek feltárásával vagy kitermelésével kapcsolatban a  tengerfenéken, az  altalajon és a  felettük található vizekben. (c) az „egyik Szerződő Állam” és a „másik Szerződő Állam” kifejezés Magyarországot vagy az Ománi Szultánságot jelenti a szövegösszefüggésnek megfelelően; (d) a  „személy” kifejezés magában foglalja a  természetes személyt, a  társaságot és bármely más személyi egyesülést; (e) a  „társaság” kifejezés bármely jogi személyt vagy egyéb olyan jogalanyt jelent, amely az  adóztatás szempontjából a jogi személyekkel azonos módon kezelendő; (f ) az „egyik Szerződő Állam vállalkozása” és „a másik Szerződő Állam vállalkozása” kifejezések az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy, illetve a  másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy által folytatott vállalkozást jelentik; (g) a „nemzetközi forgalom” kifejezés az egyik Szerződő Állam vállalkozása által üzemeltetett hajó vagy légi jármű igénybevételével végzett bármilyen szállítást jelent, kivéve, ha a hajót vagy a légi járművet kizárólag a másik Szerződő Államban lévő helyek között üzemeltetik; (h) az „illetékes hatóság” kifejezés a következőt jelenti: (i) Magyarország esetében az adópolitikáért felelős minisztert vagy meghatalmazott képviselőjét; (ii) az Ománi Szultánság esetében a pénzügyminisztériumot vagy meghatalmazott képviselőjét; (j) az „állampolgár” kifejezés a következőt jelenti: (i) bármely természetes személyt, aki az egyik Szerződő Állam állampolgárságával rendelkezik; (ii) bármely jogi személyt, személyegyesítő társaságot, egyesülést vagy egyéb olyan jogalanyt, amely ezt a jogállását az egyik Szerződő Államban hatályos jogszabályokból nyeri. 2. Az  Egyezménynek az  egyik Szerződő Állam által bármely időpontban történő alkalmazásánál az  Egyezményben meghatározás nélkül szereplő kifejezéseknek – ha a  szövegösszefüggés mást nem kíván – olyan jelentésük van, mint amit ennek az  államnak a  jogszabályaiban abban az  időpontban jelentenek azokra az  adókra vonatkozóan, amelyekre az  Egyezmény alkalmazást nyer; ennek az  államnak az  adójogszabályaiban foglalt meghatározások az irányadók ennek az államnak az egyéb jogszabályaiban foglalt meghatározásokkal szemben. 4. Cikk BELFÖLDI ILLETŐSÉGŰ SZEMÉLY 1. Az  Egyezmény alkalmazásában az  „egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy” kifejezés olyan személyt jelent, aki ennek a  Szerződő Államnak a  jogszabályai szerint lakóhelye, székhelye, üzletvezetési helye, bejegyzési helye, regisztrációs helye vagy bármely más hasonló ismérv alapján adóköteles, beleértve az  államot és annak bármely helyi hatóságát vagy törvényes testületét. Ez a kifejezés azonban nem foglalja magában azokat a személyeket, akik ebben az államban kizárólag az ebben az államban lévő forrásokból származó jövedelem vagy az ott lévő vagyon alapján adókötelesek. 2. Amennyiben egy természetes személy az  1. bekezdés rendelkezései értelmében mindkét Szerződő Államban belföldi illetőségű, helyzetét az alábbiak szerint kell meghatározni: (a) csak abban az  államban tekintendő belföldi illetőségűnek, amelyben állandó lakóhellyel rendelkezik; amennyiben mindkét államban rendelkezik állandó lakóhellyel, csak abban az államban tekintendő belföldi illetőségűnek, amellyel személyes és gazdasági kapcsolatai szorosabbak (a létérdekek központja); (b) amennyiben nem határozható meg, hogy melyik államban van létérdekeinek a  központja, vagy ha egyik államban sem rendelkezik állandó lakóhellyel, csak abban az  államban tekintendő belföldi illetőségűnek, amelyben szokásos tartózkodási helye van; (c) amennyiben mindkét államban van szokásos tartózkodási helye, vagy egyikben sincs, csak abban az államban tekintendő belföldi illetőségűnek, amelynek állampolgára; (d) amennyiben mindkét Szerződő Állam állampolgára, vagy egyiké sem, a Szerződő Államok illetékes hatóságai kölcsönös egyetértéssel rendezik a kérdést. 3. Amennyiben az  1. bekezdés rendelkezései értelmében valamely nem természetes személy mindkét Szerződő Államban belföldi illetőségű, csak abban az  államban tekintendő belföldi illetőségűnek, amelyben a  tényleges üzletvezetésének a helye található. 5. Cikk TELEPHELY 1. Az  Egyezmény alkalmazásában a  „telephely” kifejezés olyan állandó üzleti helyet jelent, amelyen keresztül a vállalkozás üzleti tevékenységét egészben vagy részben kifejti. 2. A „telephely” kifejezés magában foglalja különösen: (a) az üzletvezetés helyét; (b) a fióktelepet; (c) az irodát; (d) a gyártelepet; (e) a műhelyt; és (f ) a  bányát, az  olaj- és a  földgázkutat, a  kőfejtőt és a  természeti kincsek kiaknázására szolgáló bármely más telepet. 3. A „telephely” kifejezés magában foglalja továbbá: (a) az építési területet, az  építkezési, szerelési vagy beszerelési munkálatot, vagy az  ilyen területtel vagy munkálattal kapcsolatos felügyeleti tevékenységet, de csak ha az  ilyen terület, munkálat vagy tevékenység 6 hónapnál hosszabb időtartamig tart; (b) egy vállalkozás által a  munkavállalókon vagy a  vállalkozásnál erre a  célra elkötelezett más személyeken keresztül nyújtott szolgáltatásokat, beleértve a tanácsadási szolgáltatásokat, de csak akkor, ha az ilyen jellegű tevékenységek folytatása (ugyanarra vagy kapcsolódó projektre) egy Szerződő Államban egyfolytában vagy megszakításokkal meghaladja a 6 hónapot bármely tizenkét hónapos időszakban. 4. E cikk előző rendelkezéseire tekintet nélkül nem minősül „telephelynek”: (a) létesítmények használata kizárólag a  vállalkozás javainak vagy áruinak raktározása, kiállítása vagy kiszolgáltatása céljára; (b) készletek tartása a vállalkozás javaiból vagy áruiból kizárólag raktározás, kiállítás vagy kiszolgáltatás céljára; (c) készletek tartása a  vállalkozás javaiból vagy áruiból kizárólag abból a  célból, hogy azokat egy másik vállalkozás feldolgozza; (d) állandó üzleti hely fenntartása kizárólag arra a  célra, hogy a  vállalkozás részére javakat vagy árukat vásároljanak vagy információkat szerezzenek; (e) állandó üzleti hely fenntartása kizárólag arra a célra, hogy a vállalkozás részére bármilyen más előkészítő vagy kisegítő jellegű tevékenységet folytassanak; (f ) állandó üzleti hely fenntartása kizárólag arra a  célra, hogy az  a)–e)  pontokban említett tevékenységek bármely kombinációját végezze, feltéve, hogy az  állandó üzleti helynek az  ilyen kombinációból származó teljes tevékenysége előkészítő vagy kisegítő jellegű. 5. Tekintet nélkül az  1. és 2. bekezdések rendelkezéseire, ha egy személy – kivéve a  független képviselőt, akire a 6. bekezdés rendelkezése alkalmazandó – egy vállalkozás számára tevékenykedik és az egyik Szerződő Államban meghatalmazása van, amellyel ott rendszeresen él, arra, hogy a  vállalkozás nevében szerződéseket kössön, úgy ez  a  vállalkozás telephellyel bírónak tekintendő ebben az  államban minden olyan tevékenység tekintetében, amelyet ez a személy a vállalkozás részére kifejt, kivéve, ha az ilyen személy tevékenysége a 4. bekezdésben említett tevékenységekre korlátozódik, amelyek, ha azokat egy állandó üzleti helyen keresztül fejtenék ki, az  említett bekezdés rendelkezései értelmében nem tennék ezt az állandó üzleti helyet telephellyé. 6. Egy Szerződő Állam vállalkozását nem lehet úgy tekinteni, mintha annak a  másik Szerződő Államban telephelye lenne csupán azért, mert tevékenységét abban a  másik Szerződő Államban alkusz, bizományos vagy más független képviselő útján fejti ki, feltéve, hogy ezek a  személyek rendes üzleti tevékenységük keretében járnak el. Mindazonáltal ha az  ilyen képviselő a  tevékenységét teljes egészében vagy majdnem teljes egészében annak a  vállalkozásnak a  nevében fejti ki, és a  vállalkozás és a  képviselő egymás közötti kereskedelmi vagy pénzügyi kapcsolataiban olyan feltételekben állapodik meg vagy olyan feltételeket szab, amelyek eltérnek azoktól, amelyekben független vállalkozások egymással megállapodnának, nem tekinthető független képviselőnek e bekezdés értelmében. 7. Az  a  tény, hogy az  egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű társaság olyan társaságot ellenőriz, vagy olyan társaság ellenőrzése alatt áll, amely a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű, vagy üzleti tevékenységet fejt ki ebben a másik államban (akár telephely útján, akár más módon), önmagában még nem teszi egyik társaságot sem a másik telephelyévé. III. FEJEZET JÖVEDELEM ADÓZÁSA 6. Cikk INGATLAN VAGYONBÓL SZÁRMAZÓ JÖVEDELEM 1. Az  a  jövedelem, amelyet az  egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy a  másik Szerződő Államban fekvő ingatlan vagyonból szerez (beleértve a  mezőgazdaságból és az  erdőgazdálkodásból származó jövedelmet), megadóztatható ebben a másik Szerződő Államban. 2. Az  „ingatlan vagyon” kifejezésnek olyan jelentése van, amit annak a  Szerződő Államnak jogszabályai szerint jelent, amelyikben a  szóban forgó vagyon fekszik. Ez  a  kifejezés minden esetben magában foglalja az  ingatlan vagyon tartozékának minősülő vagyont, az  állatállományt és a  mezőgazdaságban (ideértve a  haltenyésztést) és az  erdőgazdálkodásban használatos berendezéseket, azokat a  jogokat, amelyekre a  földtulajdonra vonatkozó magánjogi rendelkezések nyernek alkalmazást. Az  ingatlan vagyon haszonélvezeti joga, valamint az  ásványlelőhelyek, források és más természeti erőforrások kitermelésének vagy kitermelési jogának ellenértékeként járó változó vagy állandó kifizetésekhez való jog szintén ingatlan vagyonnak tekintendők. Hajók, belvízi hajók és légi járművek nem tekintendők ingatlan vagyonnak. 3. Az  1. bekezdés rendelkezései ingatlan vagyon közvetlen használatából, bérbeadásából, vagy hasznosításának bármely más formájából származó jövedelemre is alkalmazandók. 4. Az 1. és 3. bekezdés rendelkezései a vállalkozás ingatlan vagyonából származó jövedelemre és a szabad foglalkozás gyakorlására szolgáló ingatlan vagyonból származó jövedelemre is alkalmazandók. 7. Cikk VÁLLALKOZÁSI NYERESÉG 1. Az  egyik Szerződő Állam vállalkozásának nyeresége csak ebben az  államban adóztatható, kivéve, ha a  vállalkozás a másik Szerződő Államban egy ott lévő telephelyen keresztül fejt ki üzleti tevékenységet. Amennyiben a vállalkozás ily módon fejt ki üzleti tevékenységet, a  vállalkozás nyeresége megadóztatható a  másik államban, de csakis azon telephelynek betudható nyereség mértékéig. 2. E  cikk 3. bekezdése rendelkezéseinek fenntartásával, ha az  egyik Szerződő Állam vállalkozása a  másik Szerződő Államban egy ott lévő telephelye útján üzleti tevékenységet fejt ki, akkor mindkét Szerződő Államban azt a nyereséget kell ennek a telephelynek betudni, amelyeket akkor érhetne el, ha önálló és elkülönült vállalkozásként azonos vagy hasonló tevékenységet végezne azonos vagy hasonló feltételek mellett, és teljesen függetlenként tartana fenn üzleti kapcsolatot azzal a vállalkozással, amelynek telephelye. 3. A  telephely nyereségének megállapításánál levonhatók a  telephely tevékenysége okán felmerült költségek, beleértve az így felmerült üzletvezetési és általános ügyviteli költségeket, függetlenül attól, hogy abban az államban merültek-e fel, ahol a  telephely található, vagy máshol, feltéve, hogy az  ilyen levonás összhangban van annak az államnak az adóügyi előírásaival és korlátozásaival. 4. Amennyiben az  egyik Szerződő Államban a  telephelynek betudható nyereséget a  vállalkozás teljes nyereségének a különböző részegységek közötti arányos megosztása alapján szokták megállapítani, úgy a 2. bekezdés nem zárja ki, hogy ez a Szerződő Állam a megadóztatandó nyereséget a szokásos arányos megosztás alapján állapítsa meg. Az  alkalmazott arányos megosztási módszernek azonban olyannak kell lennie, hogy az  eredmény összhangban legyen az e cikkben foglalt elvekkel. 5. Nem tudható be nyereség a  telephelynek csupán azért, mert a  telephely javakat vagy árukat vásárol a vállalkozásnak. 6. Az  előző bekezdések alkalmazásában a  telephelynek betudható nyereséget évről évre azonos módon kell megállapítani, hacsak elégséges és alapos ok nincs az ellenkezőjére. 7. Amennyiben a  nyereség olyan jövedelemtételeket tartalmaz, amelyekkel a  jelen Egyezmény más cikkei külön foglalkoznak, úgy azoknak a cikkeknek a rendelkezéseit e cikk rendelkezései nem érintik. 8. Cikk VÍZI ÉS LÉGI SZÁLLÍTÁS 1. Egy Szerződő Állam vállalkozásának nyeresége, amely hajók vagy légi járművek nemzetközi forgalomban történő üzemeltetéséből származik, csak ebben az államban adóztatható. 2. Jelen cikk 1. bekezdésének rendelkezései alkalmazandók azokra a nyereségekre is, amelyek valamely poolban, közös üzemeltetésben vagy nemzetközi üzemeltetésű szervezetben való részvételből származnak. 3. E cikk alkalmazásában egy vállalkozás által „hajók vagy légi jármű nemzetközi forgalomban történő üzemeltetése” kifejezés magában foglalja: (a) teljesen felszerelt, ellátott és legénységgel rendelkező és nemzetközi forgalomban üzemeltetett hajók vagy légi jármű bérlete vagy lízingje; (b) hajók vagy légi jármű legénység nélküli bérlete vagy lízingje, ahol az  ilyen bérlet vagy lízing a  hajók vagy a légi jármű nemzetközi forgalomban történő üzemeltetéséhez képest esetleges; (c) konténerek használata, fenntartása vagy bérlete, ahol az ilyen használat, fenntartás vagy bérlet a hajók vagy a légi jármű nemzetközi forgalomban történő üzemeltetéséhez képest esetleges. 4. Egy Szerződő Államban keletkező, hajók vagy légi jármű nemzetközi forgalomban történő ebben az  államban végzett üzemeltetéséhez közvetlenül kapcsolódó pénzalapok bankszámláinak kamatára úgy kell tekinteni, mint ilyen üzemeltetésből származó nyereségre, amennyiben az  ilyen pénzalapok esetlegesek és kiegészítőek ilyen üzemeltetéshez. 5. A  „hajók vagy légi jármű üzemeltetése” kifejezés személyek, posta, állatállomány vagy áruk tengeri vagy légi szállítására vonatkozó, a hajó vagy repülőgép tulajdonosa, lízingelője vagy bérlője által kifejtett üzleti tevékenységet jelent, ideértve ilyen szállításra szolgáló jegyek más vállalkozások javára történő értékesítését. 9. Cikk KAPCSOLT VÁLLALKOZÁSOK 1. Amennyiben (a) az  egyik Szerződő Állam vállalkozása közvetlenül vagy közvetve a  másik Szerződő Állam vállalkozásának vezetésében, ellenőrzésében vagy tőkéjében részesedik, vagy (b) ugyanazok a  személyek közvetlenül vagy közvetve az  egyik Szerződő Állam vállalkozásának és a  másik Szerződő Állam vállalkozásának vezetésében, ellenőrzésében vagy tőkéjében részesednek, és bármelyik esetben a  két vállalkozás egymás közötti kereskedelmi vagy pénzügyi kapcsolataiban olyan feltételekben állapodik meg vagy olyan feltételeket szab, amelyek eltérnek azoktól, amelyekben független vállalkozások egymással megállapodnának, úgy az  a  nyereség, amelyet a  vállalkozások egyike e  feltételek nélkül elért volna, de e  feltételek miatt nem ért el, beszámítható ennek a  vállalkozásnak a  nyereségébe, és megfelelően megadóztatható. 2. Ha az egyik Szerződő Állam ezen állam valamely vállalkozásának a nyereségéhez olyan nyereséget számít hozzá – és adóztat meg ennek megfelelően –, amelyet a másik Szerződő Állam vállalkozásánál megadóztattak ebben a másik államban, és az  így hozzászámított nyereség olyan nyereség, amelyet az  elsőként említett állam vállalkozása ért volna el, ha a  két vállalkozás olyan feltételekben állapodott volna meg, mint amelyekben független vállalkozások egymással megállapodnának, úgy ez  a  másik állam megfelelően kiigazítja az  ilyen nyereségre ott kivetett adó összegét, amennyiben egyetért az  elsőként említett állam által végrehajtott kiigazítással. Az  ilyen kiigazítás megállapításánál kellően figyelembe kell venni jelen Egyezmény egyéb rendelkezéseit, és a  Szerződő Államok illetékes hatóságai szükség esetén egyeztetnek egymással. 10. Cikk OSZTALÉK 1. Az  osztalék, amelyet az  egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű társaság a  másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személynek fizet, megadóztatható ebben a másik államban. 2. Mindazonáltal ez az osztalék abban a Szerződő Államban is megadóztatható, és annak az államnak a  jogszabályai szerint, amelyben az  osztalékot fizető társaság belföldi illetőségű, ha azonban az  osztalék haszonhúzója a  másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy, az így megállapított adó nem haladhatja meg: (a) az osztalék bruttó összegének 10 százalékát, ha a haszonhúzó magánszemély; (b) az osztalék bruttó összegének 0 százalékát minden más esetben. E bekezdés rendelkezései nem érintik a társaság adóztatását azon nyereség után, amelyből az osztalékot fizetik. A Szerződő Államok illetékes hatóságai kölcsönös egyetértéssel rendezik e korlátozások alkalmazási módját. 3. E  cikk alkalmazásában az  „osztalék” kifejezés részvényekből, vagy más nyereségből való részesedést biztosító jogokból – kivéve a  hitelköveteléseket – származó jövedelmet, valamint olyan más társasági jogokból származó jövedelmet jelent, amelyet annak az  államnak az  adózási jogszabályai, amelyben a  nyereséget felosztó társaság belföldi illetőségű, a részvényekből származó jövedelemmel azonos adóztatási elbánás alá vetnek. 4. Az  1. és 2. bekezdés rendelkezései nem alkalmazandók, ha az  osztaléknak egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű haszonhúzója a másik Szerződő Államban, amelyben az osztalékot fizető társaság belföldi illetőségű, egy ott lévő telephely útján üzleti tevékenységet fejt ki, vagy egy ott levő állandó bázis segítségével szabad foglalkozást űz abban a  másik Államban, és az  érdekeltség, amelyre tekintettel az  osztalékot fizetik, ténylegesen ehhez a telephelyhez vagy állandó bázishoz kapcsolódik. Ezekben az esetekben a 7. cikk vagy a 14. cikk rendelkezéseit kell, az esettől függően alkalmazni. 5. Ha az  egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű társaság nyereséget vagy jövedelmet élvez a  másik Szerződő Államból, úgy ez a másik állam nem adóztathatja meg a társaság által kifizetett osztalékot, kivéve, ha az osztalékot ebben a  másik államban belföldi illetőségű személynek fizetik, vagy ha az  érdekeltség, amelyre tekintettel az osztalékot fizetik, ténylegesen a másik államban lévő telephelyhez vagy állandó bázishoz kapcsolódik, sem pedig a társaság fel nem osztott nyereségét nem terhelheti a társaság fel nem osztott nyeresége után kivetett adóval, még akkor sem, ha a kifizetett osztalék vagy a fel nem osztott nyereség egészben vagy részben ebben a másik államban keletkező nyereségből vagy jövedelemből áll. 11. Cikk KAMAT 1. A  kamat, amely az  egyik Szerződő Államban keletkezik, és amelynek haszonhúzója a  másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy, csak ebben a másik államban adóztatható. 2. E cikk alkalmazásában a „kamat” kifejezés mindenfajta követelésből származó jövedelmet jelent, akár van jelzáloggal biztosítva, akár nem, és akár ad jogot az  adós nyereségéből való részesedésre, akár nem, és magában foglalja különösen az  állami értékpapírokból származó jövedelmet, a  kötvényekből és az  adósságlevelekből származó jövedelmet, beleértve az ilyen értékpapírokhoz, kötvényekhez vagy adósságlevelekhez kapcsolódó prémiumokat és díjakat. E cikk alkalmazásában a késedelmes fizetés utáni büntető terhek nem tekintendők kamatnak. 3. Az  1. bekezdés rendelkezései nem alkalmazandók, ha a  kamat egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű haszonhúzója a  másik Szerződő Államban, amelyben a  kamat keletkezik, egy ott lévő telephely útján üzleti tevékenységet folytat, vagy egy ott levő állandó bázis segítségével szabad foglalkozást űz abban a másik Államban, és a követelés, amely után a kamatot fizetik, ténylegesen ehhez a telephelyhez vagy állandó bázishoz kapcsolódik. Ezekben az esetekben a 7. cikk vagy a 14. cikk rendelkezéseit kell, az esettől függően alkalmazni. 4. Ha a  kamatot fizető személy és a  haszonhúzó közötti, vagy kettejük és egy harmadik személy közötti különleges kapcsolat miatt a kamat összege ahhoz a követeléshez viszonyítva, amely után fizetik, meghaladja azt az összeget, amelyben a  kamatot fizető személy és a  haszonhúzó ilyen kapcsolat hiányában megállapodtak volna, úgy e  cikk rendelkezéseit csak az  utóbb említett összegre kell alkalmazni. Ebben az  esetben a  kifizetett többletösszeg mindkét Szerződő Állam jogszabályai szerint megadóztatható marad, az Egyezmény egyéb rendelkezéseinek kellő figyelembevételével. 12. Cikk JOGDÍJ 1. A  jogdíj, amely az  egyik Szerződő Államban keletkezik, és amely a  másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személynek kerül kifizetésre, megadóztatható ebben a másik Államban is. 2. Mindazonáltal ez  a  jogdíj abban a  Szerződő Államban is, amelyben keletkezik, ennek az  Államnak a  jogszabályai szerint megadóztatható, de ha a jogdíj haszonhúzója a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű, az így kivetett adó nem haladhatja meg a jogdíj bruttó összegének 8 százalékát. A Szerződő Államok illetékes hatóságai kölcsönös egyetértéssel rendezik e korlátozások alkalmazási módját. 3. E cikk alkalmazásában a „jogdíj” kifejezés bármely olyan jellegű kifizetést jelent, amelyet irodalmi, művészeti vagy tudományos művek, ideértve számítógépes programot, filmalkotást vagy rádiós vagy televíziós közvetítésre használt filmek vagy szalagok vagy lemezek szerzői jogának, bármilyen szabadalomnak, védjegynek, formatervezési vagy más mintának, tervnek, titkos formulának vagy eljárásnak hasznosításáért vagy hasznosítási jogáért, vagy ipari, kereskedelmi vagy tudományos felszerelés használatáért vagy használati jogáért, valamint ipari, kereskedelmi vagy tudományos tapasztalatokra vonatkozó információért ellenértékként kapnak. 4. Az 1. és 2. bekezdések rendelkezései nem alkalmazandók, ha a  jogdíj egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű haszonhúzója a  másik Szerződő Államban, amelyben a  jogdíj keletkezik, egy ott lévő telephely útján üzleti tevékenységet folytat, vagy egy ott levő állandó bázis segítségével szabad foglalkozást űz abban a másik Államban, és a  jog vagy vagyoni érték, amely után a  jogdíjat fizetik, ténylegesen ehhez a telephelyhez kapcsolódik. Ezekben az esetekben a 7. cikk vagy a 14. cikk rendelkezéseit kell, az esettől függően alkalmazni. 5. A jogdíj akkor tekinthető az egyik Szerződő Államból származónak, ha a jogdíjat fizető személy abban az államban belföldi illetőségű. Ha azonban a  jogdíjat fizető személynek, függetlenül attól, hogy az  egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű-e vagy sem, az  egyik szerződő Államban telephelye vagy állandó bázisa van, amellyel kapcsolatban a  jogdíjfizetési kötelezettség felmerült, és ezt a  jogdíjat ez a  telephely vagy állandó bázis viseli, úgy az ilyen jogdíj abból az államból származónak tekintendő, amelyben a telephely vagy állandó bázis található. 6. Ha a jogdíjat fizető személy és a haszonhúzó, vagy kettejük és egy harmadik személy közötti különleges kapcsolat miatt a  jogdíj összege azon hasznosításhoz, joghoz vagy információhoz mérten, amiért fizetik, meghaladja azt az  összeget, amelyben a  jogdíjat fizető személy és a  haszonhúzó ilyen kapcsolat hiányában megállapodott volna, úgy e  cikk rendelkezéseit csak az  utóbb említett összegre kell alkalmazni. Ebben az  esetben a  kifizetett többletösszeg mindkét Szerződő Állam jogszabályai szerint megadóztatható marad, az  Egyezmény egyéb rendelkezéseinek kellő figyelembevételével. 13. Cikk ELIDEGENÍTÉSBŐL SZÁRMAZÓ NYERESÉG 1. Az  egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személynek a  6.  cikkben meghatározott és a  másik Szerződő Államban fekvő ingatlan vagyona elidegenítéséből származó nyeresége megadóztatható ebben a másik államban. 2. Az  egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személynek olyan részvények vagy hasonló érdekeltségek elidegenítéséből származó nyeresége, amelyek értékének több mint 50 százaléka közvetlenül vagy közvetve a másik Szerződő Államban fekvő ingatlan vagyonból származik, megadóztatható ebben a másik államban. 3. Az a nyereség – ide nem értve azt, amelyről a 2. bekezdés rendelkezik –, amely olyan ingó vagyon elidegenítéséből származik, amely az egyik Szerződő Állam vállalkozása másik Szerződő Államban lévő telephelye üzleti vagyonának része, vagy amely egy olyan állandó bázishoz tartozik, amellyel az  egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy önálló tevékenység végzése céljára a másik Szerződő Államban rendelkezik, beleértve az ilyen telephelynek (önmagában vagy az  egész vállalkozással együtt) vagy egy ilyen állandó bázisnak az  elidegenítéséből elért nyereséget, megadóztatható ebben a másik Államban. 4. Az  egyik Szerződő Állam vállalkozásának nemzetközi forgalomban üzemeltetett hajók vagy légi járművek elidegenítéséből, vagy az  ilyen hajók vagy légi járművek üzemeltetését szolgáló ingó vagyon elidegenítéséből származó nyeresége csak ebben az államban adóztatható. 5. Az  1., 2., 3. és 4. bekezdésekben nem említett bármely vagyon elidegenítéséből származó nyereség csak abban a Szerződő Államban adóztatható, amelyben az elidegenítő belföldi illetőségű. 14. Cikk SZABAD FOGLALKOZÁS 1. Az  egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű természetes személy szakmai szolgáltatásból vagy más önálló tevékenységből származó jövedelme csak ebben az államban adóztatható, kivéve, ha e személynek a tevékenysége folytatásához állandó bázis rendszeresen a  rendelkezésére áll a másik Szerződő Államban. Ha ilyen állandó bázisa van, a jövedelem megadóztatható ebben a másik államban, de csak olyan mértékben, amilyen mértékben az ennek az állandó bázisnak betudható. 2. A „szakmai szolgáltatás” kifejezés magában foglalja különösen az önállóan kifejtett tudományos, irodalmi, művészeti, nevelési vagy oktatási tevékenységet, valamint az  orvosok, mérnökök, építészek, fogorvosok és könyvelők önálló tevékenységét. 15. Cikk MUNKAVISZONYBÓL SZÁRMAZÓ JÖVEDELEM 1. A  16., 18. és 19.  cikkek rendelkezéseinek fenntartásával a  fizetés, a  bér és más hasonló díjazás, amelyet az  egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy munkaviszonyra tekintettel kap, csak ebben az  államban adóztatható, kivéve, ha a munkát a másik Szerződő Államban végzik. Amennyiben a munkát ott végzik, úgy az ezért kapott díjazás megadóztatható ebben a másik államban. 2. Tekintet nélkül az 1. bekezdés rendelkezéseire, az a díjazás, amelyet az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy a  másik Szerződő Államban végzett munkára tekintettel kap, csak az  elsőként említett államban adóztatható, ha: (a) a  kedvezményezett a  másik államban nem tartózkodik egyfolytában vagy megszakításokkal összesen 183 napnál hosszabb időszakot az  adott adóévben kezdődő vagy végződő bármely tizenkét hónapos időtartamon belül, és (b) a  díjazást olyan munkaadó fizeti, vagy azt olyan munkaadó nevében fizetik, aki nem belföldi illetőségű a másik államban, és (c) a díjazást nem a munkaadónak a másik államban lévő telephelye viseli. 3. Tekintet nélkül e  cikk előző bekezdéseire, a  nemzetközi forgalomban lévő hajó vagy légi jármű fedélzetén végzett munkáért az  egyik Szerződő Állam vállalkozása által foglalkoztatott munkavállaló által kapott díjazás megadóztatható abban a Szerződő Államban. 16. Cikk IGAZGATÓK TISZTELETDÍJA Az igazgatói tiszteletdíj és más hasonló kifizetés, amelyet az  egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy a  másik Szerződő Államban belföldi illetőségű társaság igazgatótanácsának, felügyelőbizottságának vagy hasonló testületének tagjaként kap, megadóztatható ebben a másik Államban. 17. Cikk MŰVÉSZEK ÉS SPORTOLÓK 1. Tekintet nélkül ezen Egyezmény 14. és 15.  cikkeinek rendelkezéseire, az  a  jövedelem, amelyet az  egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy előadóművészként, mint színpadi, film-, rádió- vagy televíziós művész vagy zeneművész, vagy sportolóként élvez a  másik Szerződő Államban ilyen minőségében kifejtett személyes tevékenységéből, megadóztatható ebben a másik államban. 2. Amennyiben egy előadóművész vagy egy sportoló által ilyen minőségében kifejtett személyes tevékenységéből származó jövedelem nem az előadóművésznél vagy sportolónál magánál, hanem egy másik személynél jelentkezik, úgy ez  a  jövedelem, tekintet nélkül a  7, 14. és a  15.  cikkek rendelkezéseire, megadóztatható abban a  Szerződő Államban, amelyben az előadóművész vagy a sportoló a tevékenységét kifejti. 3. Tekintet nélkül e cikk 1. és 2. bekezdésének rendelkezéseire, az e cikkben említett, és az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű művésznek vagy sportolónak juttatott jövedelem mentes az  adó alól abban a  másik Szerződő Államban, amelyikben a  művész vagy a  sportoló tevékenységét kifejti, feltéve, hogy ezen tevékenységet teljesen vagy nagyrészt az  elsőként említett Állam, annak helyi hatósága vagy egy törvényes testülete a  közalapjaiból támogatja. 18. Cikk NYUGDÍJAK ÉS TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁSI KIFIZETÉSEK 1. A 19. cikk 2. bekezdése rendelkezéseinek fenntartásával, az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személynek fizetett nyugdíj és más hasonló díjazás csak ebben az államban adóztatható. 2. Tekintet nélkül az 1. bekezdés rendelkezéseire, az egyik Szerződő Állam társadalombiztosítási rendszerének részét képző állami program alapján fizetett nyugdíjak és más kifizetések csak ebben az államban adóztathatóak. 19. Cikk KÖZSZOLGÁLAT 1. (a) A fizetések, bérek és más hasonló, nyugdíjtól különböző díjazások, amelyeket az egyik Szerződő Állam, annak helyi hatósága vagy egy törvényes testülete fizet természetes személynek az ezen államnak, hatóságnak vagy testületnek teljesített szolgálatért, csak ebben az államban adóztathatók. (b) Ezen fizetések, bérek és más hasonló díjazások azonban csak a  másik Szerződő Államban adóztathatók, ha a  szolgálatot ebben a  másik államban teljesítették, és a  természetes személy ebben az  államban olyan belföldi illetőségű személy, aki: (i) ennek az államnak az állampolgára; vagy (ii) nem kizárólag a szolgálat teljesítése céljából vált ebben az államban belföldi illetőségű személlyé. 2. (a) Bármely nyugdíj, amelyet az  egyik Szerződő Állam, annak helyi hatósága vagy törvényes testülete által létrehozott alap fizet egy természetes személynek, az ezen államnak, hatóságnak vagy testületnek teljesített szolgálatért, csak ebben az államban adóztatható. (b) Az  ilyen nyugdíj azonban csak a  másik Szerződő Államban adóztatható, ha a  természetes személy abban az államban belföldi illetőségű és annak az államnak az állampolgára. 3. Az egyik Szerződő Állam, annak helyi hatósága vagy egy törvényes testülete által folytatott üzleti tevékenységgel kapcsolatosan teljesített szolgálatért fizetett fizetésekre, bérekre és más hasonló díjazásokra a  15., 16., 17. és 18. cikkek rendelkezései alkalmazandók. 20. Cikk TANULÓK Azok a kifizetések, amelyeket olyan tanuló, ipari és kereskedelmi tanuló vagy gyakornok kap ellátására, tanulmányi vagy képzési célokra, aki közvetlenül az  egyik Szerződő Államba való utazás előtt a  másik Szerződő Államban belföldi illetőségű volt, vagy jelenleg is az, és aki az elsőként említett államban kizárólag tanulmányi vagy képzési célból tartózkodik, nem adóztatható meg ebben az  államban, amennyiben az  ilyen kifizetések ezen az  államon kívüli forrásból származnak. 21. Cikk PROFESSZOROK, TANÁROK ÉS KUTATÓK 1. Tekintet nélkül ezen Egyezmény 15.  cikkének rendelkezéseire, az  a  természetes személy, aki az  egyik Szerződő Államban belföldi illetőséggel rendelkezik közvetlenül az  előtt, hogy látogatást tesz a  másik Szerződő Államban, és aki bármely elismert egyetem, főiskola, iskola vagy más hasonló oktatási intézmény vagy tudományos kutatási intézmény meghívására, látogatást tesz abban a  másik Szerződő Államban, attól az  időponttól számított két évet meg nem haladó időszakra, amikor először tesz látogatást abban a másik Államban, kizárólag tanítás vagy kutatás vagy mindkettő céljából ilyen oktatási vagy kutatási intézményben, abban a  másik Államban mentes az  adó alól az ilyen tanításból, kutatásból származó díjazás után. 2. Az  1. bekezdésben szereplő „elismert” kifejezés azon Szerződő Állam, amelyben az  egyetem, főiskola, iskola vagy más hasonló oktatási intézmény vagy tudományos kutatási intézmény található, által adott engedélyre vonatkozik. 3. Ez a cikk nem alkalmazandó kutatásból származó jövedelemre, ha az ilyen kutatást elsősorban egy meghatározott személy vagy személyek haszna érdekében végzik. 22. Cikk EGYÉB JÖVEDELEM 1. Az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy jövedelmének az Egyezmény előző cikkeiben nem tárgyalt részei, bárhol is keletkeznek, csak ebben az államban adóztathatók. 2. Az  1. bekezdés rendelkezései nem alkalmazandók a  6.  cikk 2. bekezdésében meghatározott ingatlan vagyonból származó jövedelmen kívüli jövedelemre, ha az ilyen jövedelemnek az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű kedvezményezettje a másik Szerződő Államban egy ott lévő telephely útján üzleti tevékenységet fejt ki, vagy egy ott levő állandó bázis segítségével szabad foglalkozást űz abban a másik Államban, és a jog vagy vagyoni érték, amelyre tekintettel a  jövedelmet fizetik, ténylegesen ehhez a  telephelyhez vagy állandó bázishoz kapcsolódik. Ebben az esetben a 7. cikk vagy a 14. cikk rendelkezéseit kell, az esettől függően alkalmazni. IV. FEJEZET A KETTŐS ADÓZTATÁS ELKERÜLÉSÉNEK MÓDSZEREI 23. Cikk A KETTŐS ADÓZTATÁS ELKERÜLÉSE 1. Magyarországon a kettős adóztatást a következő módon kell elkerülni: (a) Amennyiben egy Magyarországon belföldi illetőségű személy olyan jövedelmet élvez, amely ezen Egyezmény rendelkezései szerint megadóztatható az Ománi Szultánságban, Magyarország a (b), (c) pontban és a 3. bekezdésben foglalt rendelkezések fenntartásával mentesíti az ilyen jövedelmet az adó alól. (b) Amennyiben egy Magyarországon belföldi illetőségű személy olyan jövedelemtételeket élvez, amelyek a  10.  és a  12.  cikkek rendelkezései szerint megadóztathatók az  Ománi Szultánságban, Magyarország megengedi az  ilyen belföldi illetőségű személy jövedelmét terhelő adóból azon összeg levonását, amely megegyezik az  Ománi Szultánságban megfizetett adóval. Az  így levont összeg azonban nem haladhatja meg a  levonás előtt számított adónak azt a  részét, amely az  Ománi Szultánságból származó ilyen jövedelemtételekre esik. (c) Az  (a)  pont rendelkezései nem alkalmazandók az  egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy jövedelemére, ha a  másik Szerződő Állam ezen Egyezmény rendelkezéseit alkalmazva mentesíti az  ilyen jövedelmet az  adó alól, vagy az  ilyen jövedelemre a  10.  cikk 2. bekezdése és a  12.  cikk 2. bekezdése rendelkezéseit alkalmazza. 2. Az Ománi Szultánságban a kettős adóztatást a következő módon kell elkerülni: Amennyiben az Ománi Szultánságban belföldi illetőségű személy olyan jövedelmet élvez, amely ezen Egyezmény rendelkezései szerint megadóztatható Magyarországon, az Ománi Szultánság megengedi az ilyen belföldi illetőségű személy jövedelmét terhelő adóból azon összeg levonását, amely megegyezik a  Magyarországon – közvetlenül vagy levonás révén – megfizetett jövedelmet terhelő adóval. Bármely esetben az  így levont összeg azonban nem haladhatja meg a  (levonás előtt számított) jövedelemadónak azt a  részét, amely arra a  jövedelemre esik, amit Magyarországon megadóztattak. 3. Amennyiben ezen Egyezmény bármely rendelkezése szerint valamely, az  egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy által élvezett jövedelem mentesül az  adó alól ebben az  államban, ez  az állam mindazonáltal ennek a belföldi illetőségű személynek a többi jövedelme utáni adó kiszámításánál figyelembe veheti a mentesített jövedelmet. 24. Cikk EGYENLŐ ELBÁNÁS 1. Az  egyik Szerződő Állam állampolgárai nem vethetők a  másik Szerződő Államban olyan adóztatás, vagy azzal összefüggő kötelezettség alá, amely más vagy terhesebb, mint az az adóztatás vagy azzal összefüggő kötelezettség, amelynek e másik állam állampolgárai azonos körülmények között – különös tekintettel a belföldi illetőségre – alá vannak vagy alá lehetnek vetve. Ez a rendelkezés, tekintet nélkül az 1. cikk rendelkezéseire, azokra a személyekre is alkalmazandó, akik nem belföldi illetőségűek az egyik vagy mindkét Szerződő Államban. 2. Az  egyik Szerződő Állam vállalkozásának a  másik Szerződő Államban lévő telephelyét ebben a  másik államban nem lehet kedvezőtlenebb adóztatás alá vetni, mint ennek a  másik államnak azonos tevékenységet folytató vállalkozásait. Ez a rendelkezés nem értelmezendő akként, mintha az egyik Szerződő Államot arra kötelezné, hogy a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személyeknek a polgári jogállás vagy családi kötelezettségek alapján adózási célból olyan személyi kedvezményeket, mentességeket és levonásokat nyújtson, amelyeket a saját belföldi illetőségű személyeinek nyújt. 3. Az egyik Szerződő Állam vállalkozása által a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személynek fizetett kamat, jogdíj és más kifizetések az  ilyen vállalkozás adóköteles nyereségének megállapításánál ugyanolyan feltételek mellett vonhatók le, mintha azokat az elsőként említett államban belföldi illetőségű személy részére fizették volna, kivéve, ha a  9.  cikk 1. bekezdésének, a  11.  cikk 4. bekezdésének vagy a  12.  cikk 6. bekezdésének rendelkezései alkalmazandók. Hasonlóképpen az  egyik Szerződő Állam vállalkozásának a  másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személlyel szemben fennálló tartozásai az  ilyen vállalkozás adóköteles vagyonának megállapításánál ugyanolyan feltételek mellett vonhatók le, mintha azok az elsőként említett államban belföldi illetőségű személlyel szemben álltak volna fenn. 4. Az egyik Szerződő Állam olyan vállalkozásai, amelyeknek tőkéje teljesen vagy részben, közvetlenül vagy közvetve, a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű egy vagy több személy tulajdonában vagy ellenőrzése alatt van, nem vethetők az  elsőként említett Szerződő Államban olyan adóztatás vagy azzal összefüggő kötelezettség alá, amely más vagy terhesebb, mint az az adóztatás és azzal összefüggő kötelezettség, amelynek az elsőként említett állam más hasonló vállalkozásai alá vannak vagy alá lehetnek vetve. 5. E cikk rendelkezései csak az ezen Egyezmény hatálya alá tartozó adókra alkalmazandók. V. FEJEZET KÜLÖNÖS RENDELKEZÉSEK 25. Cikk KÖLCSÖNÖS EGYEZTETÉSI ELJÁRÁS 1. Ha egy személy véleménye szerint az egyik vagy mindkét Szerződő Állam intézkedései rá nézve olyan adóztatáshoz vezetnek vagy fognak vezetni, amely nem felel meg ezen Egyezmény rendelkezéseinek, úgy ezeknek az államoknak a  belső jogszabályai által biztosított jogorvoslati lehetőségektől függetlenül, ügyét előterjesztheti annak a Szerződő Államnak az  illetékes hatóságához, amelyben belföldi illetőségű, vagy ha ügye a 24. cikk 1. bekezdése alá tartozik, annak a Szerződő Államnak az illetékes hatóságához, amelynek állampolgára. Az ügyet az Egyezmény rendelkezéseinek meg nem felelő adóztatáshoz vezető intézkedésre vonatkozó első értesítést követő három éven belül kell előterjeszteni. 2. Az  illetékes hatóság, amennyiben a  kifogást megalapozottnak találja, és önmaga nem képes kielégítő megoldást találni, törekedni fog arra, hogy az  ügyet a  másik Szerződő Állam illetékes hatóságával együtt kölcsönös egyetértéssel rendezze azzal a  céllal, hogy elkerüljék az  olyan adóztatást, amely nem áll összhangban az  Egyezménnyel. Az  így létrejött megállapodást a  Szerződő Államok belső jogszabályaiban előírt határidőktől függetlenül végre kell hajtani. 3. A  Szerződő Államok illetékes hatóságai törekedni fognak arra, hogy az  Egyezmény értelmezésével vagy alkalmazásával kapcsolatos nehézségeket vagy kétségeket kölcsönös egyetértéssel oldják fel. Közös tanácskozásokat tarthatnak annak érdekében, hogy olyan esetekben is elkerüljék a  kettős adóztatást, amelyekről az Egyezmény nem rendelkezik. 4. A  Szerződő Államok illetékes hatóságai közvetlenül érintkezhetnek egymással, abból a  célból, hogy az  előző bekezdések értelmében egyetértésre jussanak. 26. Cikk INFORMÁCIÓCSERE 1. A  Szerződő Államok illetékes hatóságai tájékoztatni fogják egymást a  jelen Egyezmény rendelkezéseinek végrehajtásához, vagy az  ezen Egyezményben szereplő adókra vonatkozó belső jogszabályi rendelkezések végrehajtásához és érvényesítéséhez előreláthatóan fontos információról, amennyiben az  ezek alapján való adóztatás nem ellentétes az Egyezménnyel. Az információcserét az 1. cikk nem korlátozza. 2. A  Szerződő Államnak az  1. bekezdés alapján kapott bármely információt ugyanúgy titokként kell kezelnie, mint az  ennek az  államnak a  saját belső jogszabályai alapján megszerzett információkat és csak olyan személyek vagy hatóságok (beleértve a  bíróságokat és a  közigazgatási szerveket) részére szabad felfednie, amelyek az  1. bekezdésben említett adók megállapításával vagy beszedésével, ezek érvényesítésével és a  vonatkozó peres eljárással, vagy az  ezekkel az  adókkal kapcsolatos jogorvoslat elbírálásával vagy a  fentiek felügyeletével foglalkoznak. Ezek a  személyek vagy hatóságok az  információt csak ilyen célokra használhatják fel. Nyilvános bírósági tárgyalásokon vagy bírósági határozatokban az információt nyilvánosságra hozhatják. 3. Az 1. és 2. bekezdés rendelkezései semmilyen esetben sem értelmezhetők úgy, mintha valamelyik Szerződő Államot arra köteleznék, hogy: (a) az  egyik vagy a  másik Szerződő Állam jogszabályaitól vagy államigazgatási gyakorlatától eltérő államigazgatási intézkedést hozzon; (b) olyan információt nyújtson, amely az  egyik vagy másik Szerződő Állam jogszabályai szerint, vagy az államigazgatás szokásos rendjében nem szerezhető be; (c) olyan információt nyújtson, amely bármely szakmai, üzleti, ipari, kereskedelmi vagy foglalkozási titkot vagy szakmai eljárást fedne fel, vagy amelynek felfedése sértené a közrendet. 4. Ha az  egyik Szerződő Állam a  jelen cikknek megfelelően információt kér, a  másik Szerződő Állam saját információszerzési intézkedéseit alkalmazza a  kért információ megszerzése érdekében, még akkor is, ha a  másik Államnak az  információra saját adóügyi céljaira nincs szüksége. A  megelőző mondatban foglalt kötelezettségre a  3. bekezdés korlátozásai vonatkoznak, de ezek a  korlátozások semmilyen esetben sem értelmezhetők úgy, hogy a  Szerződő Állam számára megengedik az  információszolgáltatás megtagadását kizárólag azért, mert az információhoz nem kapcsolódik hazai érdeke. 5. A  3. bekezdés rendelkezései semmilyen esetben nem értelmezhetők úgy, hogy a  Szerződő Állam számára megengedik az  információszolgáltatás megtagadását kizárólag azért, mert az  információ banknak, más pénzintézetnek, kijelölt személynek vagy képviselői vagy bizalmi minőségben eljáró személynek áll rendelkezésére, vagy mert az egy személyben lévő tulajdonosi érdekeltségre vonatkozik. 27. Cikk DIPLOMÁCIAI ÉS KONZULI KÉPVISELETEK TAGJAI Az Egyezmény semmilyen módon nem érinti a  diplomáciai vagy konzuli képviseletek tagjait a  nemzetközi jog általános szabályai szerint vagy külön egyezmények rendelkezései alapján megillető adózási kiváltságokat. 28. Cikk KEDVEZMÉNYEK KORLÁTOZÁSA Tekintet nélkül ezen Egyezmény bármely más cikkeinek rendelkezéseire, egy Szerződő Állam nem nyújthat az  Egyezmény alapján a  másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személynek adómérséklést vagy adómentességet, ha az  elsőként említett Állam illetékes hatósága megállapítja, hogy annak a  belföldi illetőségű személynek vagy azzal a  belföldi illetőségű személlyel kapcsolatban lévő személynek a  fő célja vagy fő céljainak egyike az  Egyezmény rendelkezéseinek kihasználása volt annak érdekében, hogy ilyen adómérsékléshez vagy adómentességhez hozzájusson. Mielőtt az  előzőek alapján az  egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személytől a  másik Szerződő Államban megtagadnák az  adókönnyítést, a  Szerződő Államok illetékes hatóságai egyeztethetnek egymással. 29. Cikk JEGYZŐKÖNYV A csatolt jegyzőkönyv szerves részét képezi ezen Egyezménynek. VI. FEJEZET ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK 30. Cikk HATÁLYBALÉPÉS 1. A  Szerződő Államok diplomáciai úton írásban értesítik egymást arról, hogy az  Egyezmény hatálybalépéséhez szükséges belső követelményeknek eleget tettek. 2. Az  Egyezmény az  1. bekezdésben említett értesítések közül a  későbbinek a  kézhezvételét követő 30. napon lép hatályba, és rendelkezései mindkét Szerződő Államban alkalmazandók: (a) a  forrásnál levont adók tekintetében az  Egyezmény hatálybalépésének évét követő első naptári év január 1-jén vagy azt követően fizetett vagy jóváírt összegekre; (b) az egyéb jövedelemadók tekintetében az Egyezmény hatálybalépésének évét követő első naptári év január 1-jén vagy azután kezdődő bármely adóévre kivethető adókra. 31. Cikk FELMONDÁS Az Egyezmény mindaddig hatályban marad, ameddig az  egyik Szerződő Állam fel nem mondja. Az  Egyezményt annak hatálybalépésétől számított öt éves időtartam után bármelyik Szerződő Állam felmondhatja úgy, hogy legalább hat hónappal bármely naptári év vége előtt a felmondásról diplomáciai úton írott értesítést küld. Ebben az esetben az Egyezmény egyik Szerződő Államban sem alkalmazható: (a) a  forrásnál levont adók tekintetében a  felmondásról szóló értesítés adásának évét követő első naptári év január 1-jén vagy azt követően fizetett vagy jóváírt összegekre; (b) az  egyéb jövedelemadók tekintetében a  felmondásról szóló értesítés adásának évét követő első naptári év január 1-jén vagy azt követően kezdődő bármely adóévre kivethető adókra. Ennek hiteléül az arra a kormányaik által kellő meghatalmazással rendelkező alulírottak ezt az Egyezményt aláírták. Készült két megegyező eredeti példányban Maszkat, 2016. november 2. napján, a  Hidzsra szerint (Anna Hegirae, A.H.) 1438. Safar 02. napján, magyar, arab és angol nyelven, mindegyik szöveg egyaránt hiteles. Eltérő értelmezés esetén az angol nyelvű szöveg irányadó. Magyarország Kormányának nevében Az Ománi Szultánság Kormányának nevében JEGYZŐKÖNYV Magyarország Kormánya és az Ománi Szultánság Kormánya között A Magyarország Kormánya és az Ománi Szultánság Kormánya között a jövedelemadók területén a kettős adóztatás elkerüléséről és az adóztatás kijátszásának megakadályozásáról szóló Egyezmény aláírásának napján az alulírottak az alábbi rendelkezésekben állapodtak meg, amelyek az említett Egyezmény szerves részét képezik: 1. Az Egyezmény alkalmazásában a „törvényes testület” kifejezés kizárólag az Ománi Szultánságra vonatkozik és olyan testületet jelent, amelyet uralkodói rendelet hoz létre és tulajdonosa teljes egészében az Ománi Szultánság. 2. Az Egyezmény 4. cikkének 3. bekezdése alkalmazásában: Megállapítást nyert, hogy a „tényleges üzletvezetés helye” az a hely, ahol a személy üzlete egészének mindennapi vezetési tevékenységét végzik a felsővezetők, beleértve az ügyvezetőt. Ennek hiteléül az arra a kormányaik által kellő meghatalmazással rendelkező alulírottak ezt a Jegyzőkönyvet aláírták. Készült két megegyező eredeti példányban Maszkat, 2016. november 2. napján, a  Hidzsra szerint (Anna Hegirae, A.H.) 1438. Safar 02. napján, magyar, arab és angol nyelven, mindegyik szöveg egyaránt hiteles. Eltérő értelmezés esetén az angol nyelvű szöveg irányadó. Magyarország Kormányának nevében Az Ománi Szultánság Kormányának nevében” 4. § (1) Ez a törvény – a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel – a kihirdetését követő napon lép hatályba. (2) A 2.  § és a  3.  § az  Egyezmény 30.  cikk (2)  bekezdésének nyitó szövegrészében meghatározott időpontban lép hatályba. (3) Az Egyezmény, illetve a  2.  § és a  3.  § hatálybalépésének naptári napját a  külpolitikáért felelős miniszter – annak ismertté válását követően – a Magyar Közlönyben haladéktalanul közzétett közleményével állapítja meg. (4) Az e törvény végrehajtásához szükséges intézkedésekről az adópolitikáért felelős miniszter gondoskodik. Áder János s. k., Lezsák Sándor s. k., köztársasági elnök az Országgyűlés alelnöke