6/2019. (III. 20.) AB határozata a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. XXXVIII. törvényben rögzített elszámolás szabályairól…

6/2019. (III. 20.) AB határozata a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. XXXVIII. törvényben rögzített elszámolás szabályairól és egyes egyéb rendelkezésekről szóló 2014. XL. törvény 37. §-a, valamint a Fővárosi Törvényszék 57.Pkf.638.942/2016/3. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapításáról és megsemmisítéséről.

Az Alkotmánybíróság teljes ülése alkotmányjogi panasz tárgyában – dr. Szívós Mária alkotmánybíró párhuzamos indokolásával – meghozta a következő 1. Az Alkotmánybíróság a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvényben rögzített elszámolás szabályairól és egyes egyéb rendelkezésekről szóló 2014. évi XL. törvény 37. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt elutasítja.

Az Alkotmánybíróság elrendeli e határozatának közzétételét a Magyar Közlönyben.

I. [1] 1. Az indítványozó alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz. [2] Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (1) bekezdése és 27. §-a alapján benyújtott alkotmányjogi panaszában egyrészt a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvényben rögzített elszámolás szabályairól és egyes egyéb rendelkezésekről szóló 2014. évi XL. törvény (a továbbiakban: DH2-törvény) 37. §-a, másrészt a Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság 57.Pkf.638.942/2016/3. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte.

Kérelmében arra hivatkozik, hogy a végzés sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdését, a DH2-törvény 37. §-a pedig ellentétes az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésével, az M) cikk (2) bekezdésével és a XV. cikk (1) bekezdésével. [3] 2. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügy lényege szerint az indítványozó egy részben forint, részben deviza alapú kölcsönszerződés semmissége iránt indított keresetet. A Pesti Központi Kerületi Bíróság (a továbbiakban:

PKKB) hiánypótlási felhívásában a DH2-törvény 37. §-ában írtak teljesítésére hívta fel az indítványozót mint felperest, majd a pert 2.P.90.056/2016/4. számú végzésével megszüntette. A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság 57.Pkf.638.942/2016/3. számú végzésével az elsőfokú döntést helybenhagyta. A bíróság – összhangban az elsőfokú bírósággal – azt állapította meg, hogy a felperes nem tett eleget a DH2-törvény 37. § (1) bekezdésében írt azon feltételnek, amely szerint a „félnek a felek közötti elszámolásra kiterjedő és összegszerűen is megjelölt, határozott kérelmet kell előterjesztenie”. A bíróság megítélése szerint nem tekinthető ilyennek az, ha a felperes a banki elszámolás becsatolása mellett azt kéri a bíróságtól, hogy állapítsa meg, az alperes milyen összeget követelhet még tőle jogszerűen, illetve ha elszámolás gyanánt a „felvett kölcsön tőkeösszegének és a visszafizetett kölcsön tőkeösszegének a feltüntetésével azok különbözetét jelöli meg”. A felperesnek a felülvizsgált elszámolás adatainak alapulvételével, a DH2-törvényben meghatározott „elszámolási szabályok (2014. évi XL. törvény 3–5. §) alkalmazásával tételes számítást kell előterjesztenie és határozott kérelmet kell előterjesztenie”, ennek pedig a felperes nem tett eleget. [4] 3. Az indítványozó szerint a támadott végzés ellentétes az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésével, mert sérti a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog részjogosítványaként garantált indokolt bírói döntéshez való jogot. [5] Egyrészt a bíróság az indítványozó szerint megalapozatlanul állítja, hogy nem került sor a jogszabály rendelkezései szerinti elszámolás és azon alapuló határozott kereseti kérelem benyújtására: az indítványozó a „felülvizsgált elszámolás adatainak alapulvételével” terjesztette elő a kérelmét, szerinte a banki elszámolás mellett „saját kezűleg” nem is kell másik elszámolást készítenie. Továbbá a számításnak a kamatokra nem kell kiterjednie, mert érvénytelen szerződés esetében nem jár kamat. Végezetül pedig a bíróság nem várhatja el a DH2-törvény 3–5. §-ai szerinti számítás benyújtását, mert egyrészt az a bankokat terhelő kötelezettséget rögzít, másrészt e jogszabályhelyeket az elsőfokú bíróság hiánypótló végzése nem is tartalmazta. Az indítványozó kifejti, hogy ő megjelölte, hogy szerinte pontosan milyen összeggel tartozik még, ennél több nem várható el tőle. [6] Az indítványozó szerint az elsőfokú bíróság azt hiányolta, hogy az indítványozó nem jelölte meg, hogy a szerződés hatályossá nyilvánítását milyen tartalommal kéri, de ilyen kötelezettsége az indítványozónak nem is volt, hiszen

a hatályossá nyilvánítással a szerződés tartalma nem változik meg. Az elsőfokú bíróságnak tehát „ez az indokolása értelmetlen”, a másodfokú bíróság azonban ezzel a problémával nem is foglalkozott. [7] Összefoglalva tehát az indítványozó szerint az alapjogi sérelem azáltal valósult meg, hogy részben olyan kötelezettség teljesítését várta el tőle a bíróság, amelynek nem volt jogszabályi alapja, továbbá a fellebbezésben hivatkozott érveinek egy részével nem foglalkoztak, valamint a permegszüntető végzésből nem állapítható meg, hogy az indítványozó a hiánypótlási felhívásnak ténylegesen milyen vonatkozásban nem tett eleget, végezetül pedig a bíróság részben olyan jogszabályi előírásokra hivatkozott a végzésében, amelyek nem az indítványozó számára, hanem az elszámolást végző bankoknak írnak elő kötelezettséget. [8] 4. Az indítványozó kifejti továbbá, hogy a per megindításakor hatályban lévő szabályok lehetővé tették, hogy a szerződés érvénytelenségének vagy a szerződés egyes rendelkezései érvénytelenségének (részbeni érvénytelenség) megállapítását a bíróságtól anélkül is kérje, hogy egyidejűleg az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazását is kérné. A per folyamatban léte alatt hatályba lépő DH2-törvény azonban ezt a lehetőséget megszüntette. A DH2-törvény 37. § (1) bekezdése szerint ugyanis a törvény hatálya alá tartozó szerződések tekintetében az érvénytelenség megállapítását csak az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazására is kiterjedően lehet kérni. Ez a jogkövetkezmény továbbá nem lehet az eredeti állapot helyreállítására irányuló kérelem, végezetül pedig a jogalkotó – szintén utólag – a keresetlevél elbírálásának feltételéül szabta azt is, hogy a felperes egy „közelebbről meg nem határozott elszámolást” is benyújtson. Mindez a keresetlevél benyújtását követően meghozott, a folyamatban lévő perek esetében is alkalmazandó jogszabály az indítványozó szerint hátrányos tartalmú, visszamenőleges hatályú jogalkotásnak minősül, ami sérti az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését. [9] 5. Az indítványozó végezetül úgy véli, hátrányos és indokolatlan megkülönböztetésnek tekinthető, hogy a DH2-törvény 37. §-a alapján a törvény hatálya alá eső szerződések esetében egyrészt a fogyasztó nem kérheti a szerződés érvénytelenségének a megállapítását az érvénytelenség jogkövetkezményeinek az alkalmazása nélkül; másrészt a fogyasztó az érvénytelenség jogkövetkezményei közül nem kérheti az eredeti állapot helyreállítását; harmadrészt pedig a fogyasztónak a szerződés érvénytelenségének megállapítására irányuló kereseti kérelme

elbírálásának többletfeltétele van: a felek közötti elszámolásra kiterjedő és összegszerűen is megjelölt, határozott kérelem előterjesztése, egy „matematikai szempontból is rendkívül bonyolult elszámolás” benyújtása.

Az indítványozó szerint nincs alkotmányos indoka annak, hogy az említett előírások más, a DH2-törvény hatálya alá nem tartozó szerződések esetében nem érvényesülnek, ezért a szabályozás sérti az Alaptörvény XV. cikk

II. [11] 1. Az Alaptörvény érintett rendelkezései: „B) cikk (1) Magyarország független, demokratikus jogállam.” „M) cikk (2) Magyarország biztosítja a tisztességes gazdasági verseny feltételeit. Magyarország fellép az erőfölénnyel való visszaéléssel szemben, és védi a fogyasztók jogait.” „XV. cikk (1) A törvény előtt mindenki egyenlő. Minden ember jogképes.” „XXVIII. cikk (1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálja el.” [12] 2. A DH2-törvény támadott rendelkezése: „37. § (1) E törvény hatálya alá tartozó szerződések tekintetében a szerződés érvénytelenségének vagy a szerződés egyes rendelkezései érvénytelenségének (a továbbiakban: részleges érvénytelenség) megállapítását

III. [13] Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján mindenekelőtt azt vizsgálta meg, hogy az alkotmányjogi panasz megfelel-e az indítványokkal szemben támasztott törvényi követelményeknek, és a következőket állapította meg. [14] 1. A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság 57.Pkf.638.942/2016/3. számú végzését az indítványozó a becsatolt tértivevény tanúsága szerint 2016. december 28-án vette át, alkotmányjogi panasza pedig 2017. február 13-án, tehát az Abtv. 30. § (1) bekezdésében meghatározott hatvannapos határidőben érkezett az elsőfokú bíróságra. [15] 2. A kérelem a határozottság Abtv. 52. § (1b) bekezdésében felsorolt követelményeinek eleget tesz, tartalmazza ugyanis a) azt a törvényi rendelkezést, amely megállapítja az Alkotmánybíróság hatáskörét az indítvány elbírálására, továbbá azt, amely az indítványozó indítványozói jogosultságát megalapozza [Abtv. 26. § (1) bekezdés, 27. §];

7/2015. (III. 19.) AB határozat: „Az Alaptörvény M) cikk (2) bekezdése nem minősül az Alaptörvényben biztosított jognak, a felhívott alaptörvényi szakaszok címzettje nem az indítványozó, nem biztosítanak számára jogot, ezért alkotmányjogi panaszt sem lehet közvetlenül ezekre az előírásokra alapítani [lásd: 3267/2014. (XI. 4.) AB végzés].

Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az M) cikk (2) bekezdésének sérelmét állító indítványi elemet

IV. [29] Az alkotmányjogi panasz nem megalapozott. [30] 1. Az Alkotmánybíróság először azt az Abtv. 27. §-a alapján benyújtott indítványozói hivatkozást vizsgálta meg, miszerint a támadott végzés ellentétes az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésével, mert sérti a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog részjogosítványaként garantált indokolt bírói döntéshez való jogot. [31] 1.1. Mindenekelőtt jelen ügyben is hangsúlyozandó, hogy „[a]z Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikkének

Egyébként az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna {3268/2012. (X. 4.) AB végzés, Indokolás [28]}. […] Sem a jogállamiság elvont elve, sem a tisztességes eljárás alapjoga, sem a diszkrimináció tilalma nem teremthet alapot arra, hogy az Alkotmánybíróság a bírósági szervezet feletti »szuperbíróság« szerepébe lépjen, és hagyományos jogorvoslati fórumként járjon el” {3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [13]–[14]}. Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése „egy processzuális alapjogot tartalmaz, amely elsősorban a bírósági eljárással szemben támasztott eljárási garanciák rendszerét jelenti” {3296/2018. (X. 1.) AB határozat, Indokolás [42]}. [32] Mindezek alapján az Alkotmánybíróság nem bocsátkozhat annak vizsgálatába, hogy jogszerűen került-e sor a per megszüntetésére (megfelelően alkalmazta-e a bíróság a vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket, illetve meglapozottan jutott-e arra a következtetésre, hogy a felperes indítványozó a hiánypótlási felhívásnak nem tett eleget). E kérdés vizsgálat alá vonása ugyanis nem alkotmányossági szempontú mérlegelést jelentene. [33] Az esetleges eljárási szabálysértéseknek kivételes esetben azonban alapjogi vetülete is lehet. Amint arra a 7/2013. (III. 1.) AB határozat rámutatott például, „[a]z indokolt bírói döntéshez fűződő jog […] az Alaptörvény XXVIII. cikk

[38] A másodfokon eljárt Fővárosi Törvényszék végzése szerint a bíróság megállapította egyrészt, hogy a felperes (indítványozó) az érvénytelenség jogkövetkezményeként a szerződés hatályossá nyilvánítását kérte. Rámutatott továbbá arra, hogy az elsőfokú bíróság alaptalanul hivatkozott a permegszüntetés indokaként arra, hogy a felperes nem terjesztett elő marasztalásra irányuló kérelmet, ugyanis ilyen jogszabályi kötelezettsége nem volt, és a felperes nem is állította, hogy az alperesnek fizetési kötelezettsége állna fenn. A bíróság azonban – összhangban az elsőfokú bírósággal – ennek ellenére úgy ítélte meg, hogy a felperes nem tett eleget a DH2-törvény 37. §

37. §ával kapcsolatban előterjesztett kérelmet vizsgálta meg. E körben először a vonatkozó jogszabályi környezet

áttekintésére került sor. [42] A DH2-törvény megalkotásának közvetlen előzménye a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: DH1-törvény) megalkotása volt. A DH1-törvény a törvény hatálya alá tartozó szerződések esetében kimondta az árfolyamrés semmisségét, illetve felállította az egyoldalú szerződésmódosítási jog kikötése tisztességtelenségének a vélelmét. Az érvénytelen szerződési rendelkezések alapján szükségessé váló elszámolás kérdéseit rendezte a jogalkotó a DH2-törvényben. „Az érvénytelen szerződéses kikötések alkalmazása következtében ugyanis a fogyasztók javára túlfizetés keletkezett. A törvény alapján ezeket a múltbeli túlfizetéseket kell a pénzügyi intézményeknek a fogyasztókkal a jelenben elszámolni.”– fogalmazott a törvényjavaslat indokolása. A DH2-törvény 1–21. §-ai tartalmazzák az elszámolásra vonatkozó részletes rendelkezéseket (elvek, általános és speciális szabályok, határidő, kézbesítés stb.), ehhez a 32–45. §-okban számos kiegészítő előírás kapcsolódik (pl. ellenőrzés, a szerződés érvénytelenségének vagy részleges érvénytelenségének megállapítása iránti perekre vonatkozó szabályok, a felfüggesztett perekre és a végrehajtási eljárásokra vonatkozó szabályok, számviteli szabályok stb.). E törvényeket az egyes fogyasztói kölcsönszerződések devizanemének módosulásával és a kamatszabályokkal kapcsolatos kérdések rendezéséről szóló 2014. évi LXXVII. törvény követte, amely – egyebek mellett – a szerződésekből eredő tartozások kötelező forintosítását rendelte el, ezzel kivezetve a deviza és deviza alapú szerződéseket. [43] Eljárási szempontból lényeges, hogy a DH1-törvény előírta a folyamatban lévő perek hivatalból történő felfüggesztését, a DH2-törvény 38. §-a pedig e pereknek a „felülvizsgált elszámolás bejelentését” követő folytatásáról rendelkezett. A panasz mellékleteként benyújtott elsőfokú végzés szerint jelen ügyben egy, a DH1-törvény alapján felfüggesztett és a DH2-törvény szerinti elszámolást követően folytatódott perről van szó. [44] A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 2012. május 26-án hatályba lépett 239/A. § (1) bekezdése és a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:108. §

lévő perekre is kiterjedően – megszüntette megállapítási kereset indításának a régi Ptk. és a Ptk. alapján fennálló lehetőségét (a fogyasztó nem kérheti a szerződés érvénytelenségének a megállapítását az érvénytelenség jogkövetkezményeinek az alkalmazása nélkül), és kizárta az eredeti állapot helyreállítására vonatkozó kereseti kérelmet. Ezenkívül az érvénytelenségi kereset elbírálásának egy többletfeltétele is van: a felek közötti elszámolásra kiterjedő és összegszerűen is megjelölt, határozott kérelem előterjesztése. A már benyújtott kereseteket a jogszabály-módosítás miatt módosítani kellett, ellenkező esetben azok érdemi elbírálására nem kerülhetett sor. [48] 3. Az Alkotmánybíróság megvizsgálta, hogy a DH2-törvény 37. §-a sérti-e a visszaható hatályú jogalkotásnak az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdéséből levezethető tilalmát. [49] 3.1. Az Alkotmánybíróság a visszaható hatályú jogalkotásra vonatkozó gyakorlatát legutóbb a 10/2018. (VII. 18.) AB határozatban foglalta össze a következőképpen: „Az Alkotmánybíróság értelmezése szerint a jogbiztonság megköveteli, hogy a jogrendszer egésze, annak részterületei, valamint egyes szabályai világosak, egyértelműek, hatásukat tekintve kiszámíthatóak és a norma címzettjei számára előre láthatóak legyenek, továbbá a jogalkalmazás során felismerhető normatartalmat hordozzanak {9/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992, 65–66.; 38/2012.

AB határozat, Indokolás [84]}. A jogbiztonság teremti meg a lehetőséget a jogalanyoknak arra, hogy magatartásukat ténylegesen a jog előírásaihoz tudják igazítani {3208/2013. (XI. 18.) AB határozat, Indokolás [58]}. A jogi normák előreláthatóságának és kiszámítható működésének követelménye felöleli a visszamenőleges hatályú jogi szabályozás korlátozott és kivételes lehetőségét. Vagyis jogszabály a kihirdetését megelőző időre nem állapíthat meg jogkövetkezményeket: nem rögzíthet kötelezettséget és nem nyilváníthat valamely magatartást jogellenessé.

Az Alkotmánybíróság szerint valamely jogszabály nem csupán akkor minősülhet az említett tilalomba ütközőnek, ha a hatálybalépés visszamenőlegesen történt, hanem akkor is, ha a jogszabály rendelkezéseit – erre irányuló kifejezett rendelkezés alapján – a jogszabály hatálybalépése előtt létrejött jogviszonyokra is alkalmazni kell {57/1994. (XI. 17.) AB határozat, ABH 1994, 324–325.; 16/2014. (V. 22.) AB határozat, Indokolás [32]}. Ez utóbbi esetben a szabály a hatálybalépését megelőző eseményhez, tényhez fűz új, a korábban hatályos szabályhoz képest eltérő jogkövetkezményt, aminek következtében felmerülhet a visszaható hatály sérelme. Visszaható hatályról beszélünk továbbá akkor is, ha az új szabály a hatályba lépését megelőzően keletkezett, annak időpontjában fennálló tényállás jogkövetkezményét a régitől eltérően határozza meg” (Indokolás [49]–[51]). [50] A jelen ügyben támadott jogszabályi rendelkezés nem lépett visszamenőlegesen hatályba, ezért csak az vethető fel, hogy a hatálybalépése előtt létrejött jogviszonyokban idéz elő változást. [51] Az Alkotmánybíróság létrejött jogviszonyok alatt általában az anyagi jog alapján létrejött, anyagi jogi jogviszonyokat érti, a szabályozás általában csak abban az esetben visszaható hatályú, amennyiben védelmet élvező anyagi jogi jogviszonyokban kíván kedvezőtlen változást előidézni [lásd összefoglaló jelleggel: 2/2009. (I. 23.) AB határozat, ABH 2009, 51, 57.]. Ezzel összhangban deklarálja törvényi szinten is a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény

15. §(1) bekezdése, hogy „[a] jogszabályi rendelkezést – ha jogszabály eltérően nem rendelkezik – a hatálybalépését

követően a) keletkezett tényekre és jogviszonyokra, valamint b) megkezdett eljárási cselekményekre kell alkalmazni.” [52] Tekintettel arra, hogy az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésének értelmezésekor – az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével fennálló tartalmi egyezés, az Alaptörvény egészét illető kontextuális megfelelőség és az Alaptörvény értelmezési szabályainak figyelembevétele alapján – a 31/2015. (XI. 18.) AB határozatban (Indokolás [46]) az Alkotmánybíróság irányadónak tekintette a jogbiztonság követelményével kapcsolatos korábbi megállapításait, azok alkalmazásának jelen ügyben sincs akadálya {lásd hasonlóan: 10/2018. (VII. 18.) AB határozat, Indokolás [46]}. [53] Következésképpen tehát azt kellett megvizsgálni, hogy az indítványozó által támadott törvényi szabályok – a már folyamatban lévő jogérvényesítés feltételeinek a megváltoztatása – korlátozzák-e a kihirdetést megelőzően keletkezett igények érvényesítésének a jogát. [54] 3.2. A kereset valamely – megsértett, vitatott – alanyi jog érvényesítését szolgálja. A keresetlevél benyújtása jogvédelmi igény érvényesítését jelenti, amely nyomán létrejön egy, a felperes és a bíróság közötti közjogi jogviszony. A bírósági jogvédelem abban áll, hogy a keresetlevél megvizsgálása után a bíróság – eleget téve az Alaptörvényből fakadó igazságszolgáltatási kötelezettségének – megteszi a szükséges intézkedéseket. A kereset tehát a polgári per útján érvényesíthető alanyi jog bírósági védelmének elsődleges eszköze. A kereset tárgya az érvényesíteni kívánt jog, tartalma pedig a bíróság döntésére irányuló kérelem. [55] A keresetek tartalmuk szerint három csoportba sorolhatók: marasztalási, megállapítási és jogalakítási kereset. Jelen ügy szempontjából az első kettőnek van jelentősége. A marasztalási kereset tárgya a megsértett alanyi jogból származó követelés, tartalma pedig arra irányul, hogy a bíróság kötelezze az alperest valamilyen tevékenységre vagy az attól való tartózkodásra (nem tevésre, tűrésre). Ehhez képest a megállapítási kereset [a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 122–123. §; a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény 172. §] annyiban más, hogy pusztán arra irányul, hogy a bíróság állapítsa meg a felperes jogának és az alperes kötelezettségének fennállását, de nem tartalmaz az alperes marasztalására – jogkövetkezmény megállapítására – vonatkozó kérelmet, következésképpen végrehajtás sem követheti a döntést. A felperes tehát mintegy preventív jelleggel a bíróságtól csak annak kimondását kéri, hogy valamely jog vagy jogviszony fennáll, illetve nem áll fenn. A megállapítási kereset

benyújtásának főszabály szerint két konjunktív jogszabályi feltétele van: a jogvédelem szükségessége és a teljesítés követelésének (a marasztalásnak) valamely okból való kizártsága. [56] A régi Ptk. 239/A. § (1) bekezdése és a Ptk. 6:108. § (2) bekezdése szerinti megállapítási kereset akár a polgári perrendtartás szerinti negatív megállapítási kereset egy speciális fajtájának is tekinthető. Ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy a) a kereset ebben az esetben kizárólag egy, egyébként létrejött szerződés érvénytelenségének a megállapítására irányulhat; b) a keresetet csak a szerződő fél nyújthatja be; és c) a perindító mentesül a fentebb említett mindkét jogszabályi feltétel fennállásának igazolása alól (sem a jogmegóvás szükségessége, sem a marasztalási kérelem kizártsága nem feltétel). (Vö. 5/2013. Polgári jogegységi határozat). Valójában tehát egy önálló, sui generis megállapítási keresettípusról van szó. Az érvénytelenség megállapítására önállóan indítható kereset lehetőségét a törvény elvileg azért nyitotta meg, mert ennek alapján a felek adott esetben maguk tudják rendezni a kialakult helyzetet, méghozzá a konkrét eset körülményeinek figyelembevételével. [57] Önmagában az, hogy a megállapítási kereset indítását a jogalkotó kizárta, és immár csak az érvénytelenség megállapítását egyébként szintén magában foglaló más típusú kereset benyújtását teszi lehetővé a DH2-törvény hatálya alá tartozó szerződések esetében (lehetőséget adva a folyamatban lévő perekben a kereset módosítására), az anyagi jog alapján létrejött jogviszonyok tekintetében nem jelent változást. Sem ez az előírás, sem pedig a követelésnek az elszámolás figyelembevételével történő összegszerűsítésére vonatkozó követelmény nem érinti a felek között létrejött jogviszonyt, az igényérvényesítés anyagi jogi alapját. Nincs szó sem perindítást akadályozó körülményről, sem pedig jogvesztést eredményező változásról [vö. 2/2009. (I. 23.) AB határozat, ABH 2009, 51.].

Az anyagi jog bíróság előtti érvényesítése a DH2-törvény hatálybalépését követően is változatlanul biztosított. [58] 3.3. A támadott jogszabály nem fűz a hatálybalépését megelőző eseményhez, tényhez, tényálláshoz új, a korábban hatályos szabályhoz képest más, addig nem létező, a régitől eltérő jogkövetkezményt sem. [59] Egyrészt a DH2-törvény által említett jogkövetkezmények – a szerződés érvényessé vagy a határozathozatalig terjedő időre történő hatályossá nyilvánítása – eddig is a jogrend részét képezték. A polgári jog általános szabályai és a gyakorlat alapján az eredeti állapot helyreállítása nem az érvénytelenség egyetlen lehetséges, kizárólagos jogkövetkezménye [vö. 2/2010. (VI. 28.) PK vélemény]. Nem állítható továbbá, hogy egyik vagy másik megoldás eleve hátrányosabb a felek számára. [60] Másrészt a régi Ptk. által szabályozott lehetséges jogkövetkezmények között alapvetően nincs hierarchia, az eredeti állapot helyreállítása az általános szabályok szerint nem az érvénytelenség elsődleges jogkövetkezménye. Sőt a 6/2013. számú polgári jogegységi határozat 4. pontja a deviza alapú kölcsönszerződések esetében éppen az érvényessé nyilvánítást preferálja a lehetséges jogkövetkezmények közül. [A 4. pont szerint: „Ha a bíróság a szerződés érvénytelenségét állapítja meg – a jogkövetkezmények alkalmazására irányuló kereset (viszontkereset) esetén, feltéve, hogy az érvénytelenség oka kiküszöbölhető, vagy utóbb megszűnt – a bíróságnak elsősorban a szerződés érvényessé nyilvánítására kell törekednie.”] [61] Harmadrészt az érvénytelenség jogkövetkezménye vonatkozásában a bíróság nincs kötve a kereseti kérelemhez: a bíróság – bár nem alkalmazhat olyan megoldást, amely ellen mindegyik fél tiltakozik – az érvénytelenség jogkövetkezményeiről a fél kérelmétől eltérő módon is rendelkezhet {lásd: 1/2010. (VI. 28.) PK vélemény 7. pont; 2/2010. (VI. 28.) PK vélemény 5. a) pont; e gyakorlatot emelte törvényi szintre a jogalkotó a Ptk. 6:108. §

2012. május 26-án hatályba lépett 239/A. § (1) bekezdése [illetve a Ptk. 6:108. § (2) bekezdése] által szabályozott megállapítási kereset előterjesztésének a lehetősége a DH2-törvény hatálya alá szerződések esetében, tehát az indítványozó számára sem áll rendelkezésre. Ehhez kapcsolódóan továbbá a kereset elbírálásának van egy speciális többletfeltétele is, mégpedig a követelésnek az elszámolás figyelembevételével történő összegszerűsítése.

Végezetül a polgári jog általános szabályaitól eltérően az indítványozó a DH2-törvény alapján a szerződés érvénytelenségének a megállapítása esetében nem kérheti az eredeti állapot helyreállítását. [68] A DH2-törvény hatálya a DH1-törvény hatálya alá tartozó fogyasztói kölcsönszerződésekre terjed ki. Ezek olyan, 2004. május 1. napja és 2014. július 26. napja között, pénzügyi intézmény és fogyasztó között létrejött deviza, deviza alapú vagy forint alapú hitel- vagy kölcsönszerződések, pénzügyi lízingszerződések, amelyek általános szerződési feltételként vagy egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltételként a DH1-törvényben meghatározott kikötést (árfolyamrés, egyoldalú szerződésmódosítás lehetőségét tartalmazó kikötés) is tartalmaztak. A DH1-törvény tehát a pénzügyi intézményekkel hitel- vagy kölcsönszerződést kötő fogyasztók csoportján belül egy speciális körre vonatkozott, amely kört a szerződéskötés időpontja és egyes szerződési kikötések léte jelölt ki. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint a 2004–2014 között szerződést kötő feleknek nincs olyan sajátosságuk, amely őket a más időpontban szerződő felektől alkotmányjogi szempontból elkülöníthetővé tenné. Ehhez hasonlóan a vizsgált ügyben alkotmányjogi szempontból nem csoportképző tényező az sem, hogy a DH1-törvényben – a Kúria jogértelmezését törvényi szintre emelve – maga a jogalkotó rendelkezett kifejezetten egyes szerződési kikötések semmisségéről. A támadott jogi szabályozás a fogyasztói szerződést kötő személyek egy része vonatkozásában, de nem különböző tulajdonságokkal bíró alanyi körre állapít meg eltérő rendelkezéseket. [69] Mivel összehasonlítható helyzetben lévő jogalanyok között tett különbségtételről van szó, az Alkotmánybíróságnak meg kellett vizsgálnia, hogy a különbségtétel az észszerűségi teszt alkalmazásával igazolható-e {lásd például:

8/2015. (IV. 17.) AB határozat, [44]–[46]; 3206/2014. (VII. 21.) AB határozat, Indokolás [23]; 3112/2016. (VI. 3.) AB határozat, Indokolás [27]}. [70] A támadott jogszabályi rendelkezés célja elsősorban az, hogy az érintett fogyasztói kölcsönszerződéseken alapuló elszámolási viták mielőbb véglegesen lezáruljanak. E legitim, alkotmányosan megengedett célnak az elérésére a támadott intézkedés alkalmasnak tekinthető az alábbiak miatt. [71] Egyrészt fontos körülmény, hogy a DH1-törvény előírta a folyamatban lévő perek hivatalból történő felfüggesztését, amely a DH2-törvény alapján lefolytatott elszámolás lezárultáig tartott. Ennek következtében e perek befejezése

A megállapítási kereset kizárása hozzájárulhat ahhoz, hogy a felek közötti jogvita minden aspektusa – tehát nem csak az érvényesség kérdését érintő vita – mielőbb, végleges jelleggel nyugvópontra jusson: amennyiben a bíróság a szerződés érvénytelenségét állapítja meg, a jogvita teljes, végleges lezárását a jogkövetkezmények levonása jelenti. Az érvénytelenség megállapítására önállóan indítható kereset ugyan lehetőséget ad a felek számára, hogy az érvénytelenség kérdésének bírósági eldöntését követően maguk rendezzék a kialakult helyzetet. Ha azonban az erre irányuló törekvés sikertelen marad, újabb pert kell indítaniuk. A támadott jogszabály ennek elkerülésére, megelőzésére – tehát a jogviták rendezésének további elhúzódását megakadályozandó – zárja ki az általános szabályok szerinti megállapítási keresetet. [72] Másrészt nem lehet figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a perek felfüggesztése alatt – miután a jogalkotó rendelkezett az árfolyamrés semmisségéről, illetve felállította az egyoldalú szerződésmódosítási jog kikötése tisztességtelenségének a vélelmét – lezajlott az ún. elszámolás. Ennek lényege a törvényben meghatározott érvénytelen szerződési kikötések alapján teljesített kifizetések rendezése volt. Ez azt jelenti, hogy kifejezett törvényi előírás alapján a perek felfüggesztésének időtartama alatt jogi és pénzügyi szempontból is rendezésre került a felek jogviszonyának egyik vitatott eleme. Mindez alapvetően befolyásolta a jogviszonyt – egymással szemben fennálló jogaikat és kötelezettségeiket –, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni a folytatódó perekben sem. Erre azonban a megállapítási per nem ad megfelelő lehetőséget és keretet. Az, hogy egyes szerződési feltételek érvénytelenségének a jogkövetkezménye időközben már levonásra került, észszerű indokul szolgál annak alátámasztására, hogy ezekben az ügyekben a megállapítási keresetet és az eredeti állapot helyreállítását a jogalkotó kizárja. A kereset elbírálásának a többletfeltétele – a követelésnek az elszámolás figyelembevételével történő összegszerűsítésére vonatkozó követelmény – szintén az időközben lezajlott elszámolás miatt bevezetett, azzal közvetlen kapcsolatban álló kötelezettség. A vázolt szabályozási környezetben, tekintettel az érintett perek sajátos körülményeire ez észszerű követelménynek tekinthető. [73] A kifejtettek alapján az Alkotmánybíróság azt állapította meg, hogy a DH2-törvény 37. §-a megfelel a különbségtétel észszerűségére vonatkozó követelménynek, tehát nem ütközik az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdésébe.

[74] 5. Mivel alaptörvény-ellenesség megállapítására sem a sérelmezett bírósági döntéssel, sem a támadott jogszabályi rendelkezéssel összefüggésben nem került sor, az Alkotmánybíróság az indítványt a rendelkező részben írtak szerint elutasította.

V. [75] Az Alkotmánybíróság a határozat Magyar Közlönyben történő közzétételét az Abtv. 44. § (1) bekezdésének második mondata alapján, az ügy társadalmi jelentőségére tekintettel rendelte el.

Budapest, 2019. március 12. Dr. Sulyok Tamás s. k., az Alkotmánybíróság elnöke