34/2015. (XII. 9.) AB határozata a bányászatról szóló 1993. XLVIII. törvény 50/D. § (3) bekezdése szövegrészének alaptörvény-ellenessége megállapításá

34/2015. (XII. 9.) AB határozata a bányászatról szóló 1993. XLVIII. törvény 50/D. § (3) bekezdése szövegrészének alaptörvény-ellenessége megállapításáról és megsemmisítéséről, valamint folyamatban lévő ügyben történő alkalmazhatóságának kizárásáról. Az Alkotmánybíróság teljes ülése alkotmányjogi panasz tárgyában – dr. Czine Ágnes és dr. Stumpf István alkotmánybírók párhuzamos indokolásával – meghozta a következő 1. Az  Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a  bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény 50/D.  § (3)  bekezdésének „illetve a  (2)  bekezdés szerinti megállapítása” szövegrésze alaptörvény-ellenes, ezért azt megsemmisíti. A bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény 50/D. § (3) bekezdése a következő szöveggel marad hatályban: „A szolgalmi jog (1)  bekezdés szerinti utólagos bejegyzése az  ingatlannal kapcsolatban többlet jogokat és kötelezettségeket nem keletkeztethet, így nem teremt jogalapot kártalanítási igény érvényesítésére sem.” 2. Az  Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a  bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény 50/D.  § (3)  bekezdésének „illetve a  (2)  bekezdés szerinti megállapítása” szövegrésze a  Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 1.K.27.084/2014/13. számú, valamint a  Kúria mint felülvizsgálati bíróság Kfv.III.37.830/2014/8. számú ügyében és a folyamatban lévő más ügyekben nem alkalmazható. 3. Az Alkotmánybíróság a bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény 50/D. § (3) bekezdése „[A] szolgalmi jog (1)  bekezdés szerinti utólagos bejegyzése” szövegrészének alaptörvény-ellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt elutasítja. 4. Az  Alkotmánybíróság a  bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény 50/D.  § (2)  bekezdése 2013. december 3. napján hatályban volt rendelkezése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt elutasítja. 5. Az  Alkotmánybíróság a  Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 1.K.27.084/2014/13. számú ítélete, valamint a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Kfv.III.37.830/2014/8. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt elutasítja. 6. Az  Alkotmánybíróság az  Alaptörvény B)  cikk (1)  bekezdésével összefüggésben előterjesztett alkotmányjogi panaszt visszautasítja. Az Alkotmánybíróság e határozatát a Magyar Közlönyben közzé kell tenni. I. [1] 1. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (1) bekezdése és – tartalmilag – a 27. §-a alapján alkotmányjogi panaszt terjesztett elő. Ebben egyrészt az Abtv. 26. § (1) bekezdésére alapítottan a  bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény (a  továbbiakban: Bnytv.) átmeneti rendelkezései között szereplő, az  energetikai tárgyú törvények módosításáról szóló 2011. évi XXIX. törvény (a  továbbiakban: Módtv.) 19. § (2) bekezdésével, valamint a 26. és 36. §-aival a Bnytv.-be beiktatott, 50/D. § (2) és (3) bekezdéseiben foglalt rendelkezéseknek az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésébe, továbbá a XIII. cikkébe ütközése folytán azok alaptörvényellenességének megállapítását és megsemmisítését, továbbá az  indítványozó ügyében az  alkalmazhatósága kizárását, illetve tartalmilag az  Abtv. 27.  §-ára alapítottan a  Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 1.K.27.084/2014/13. számú ítéletének alaptörvény-ellenességét ugyanazon alaptörvényi rendelkezések sérelmére hivatkozással állítva, annak megsemmisítését kérte. Az  indítványozó – bár panaszában felhívja a B) cikk (1) bekezdését is – érdemben az Alaptörvény tulajdonjogot garantáló, valamint a kisajátítás feltételeit meghatározó XIII. cikkének sérelmét állítja. Ez utóbbi körben amellett érvel, hogy a strasbourgi bírósági és – ezzel megegyezően – az  Alkotmánybíróság esetjoga alapján (számos példát megemlítve) az  ügyben tartalmilag ellentételezés nélküli kisajátítás történt, és a  jogalkotó nem volt figyelemmel az  értékgarancia biztosítására. Az  indítványozó nézete szerint a  jogalkotó, illetve az  ügyben eljáró bíróság nem tett eleget (1) a  közérdek megfogalmazására, megléte ellenőrzésére irányadó alkotmányossági követelményeknek és (2) sérült az  alapjog-korlátozáskor irányadó arányosság – Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésében megfogalmazott – követelménye is. [2] 2. Az  ügy alapjául szolgáló bírósági ügy tényállása szerint az  indítványozó 1993-ban szerezte meg a  szatymazi 061/4. helyrajzi számú ingatlant teher- és korlátozásmentesen, majd 1994-től kezdve beruházásokat hajtott végre az ingatlanon. Erdőt telepített, továbbá harminc férőhelyes lótenyésztő gazdaság számára építtetett infrastruktúrát, oktatási és turisztikai központot hozott létre. Az  infrastrukturális beruházás keretében megvalósított istállóépítés a  Szeged Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala által kiadott jogerős építési engedély birtokában történt, az erdőtelepítés az Állami Erdészeti Szolgálattal kötött támogatási szerződés alapján zajlott. [3] Az ingatlan-nyilvántartás adataival ellenkezően az  ingatlanon 1983-ban földgáz szállítóvezetéket helyeztek el a  föld alatt, amelyre vonatkozóan szolgalmi jog nem keletkezett. A  valós helyzetről a  jóhiszemű vevő később szerzett tudomást. 2003-ban és 2007-ben az  FGSZ Földgázszállító Zrt., a  vezeték engedélyese (a  továbbiakban: engedélyes) kérte az  illetékes földhivataltól a  bányaszolgalmi jog bejegyzését, azonban erre – a  tulajdonosindítványozó hozzájárulásának hiányában – nem került sor. Az indítványozó hivatkozása szerint a Legfelsőbb Bíróság Pfv.I.21.273/2008/14. számú ítéletével kimondta, hogy tulajdonosi hozzájárulás hiányában visszajegyzésre nem kerülhet sor. [4] Az indítványozó több alkalommal, írásban kérte az engedélyestől és az illetékes közigazgatási hatóságtól a helyzet rendezését. Mivel megállapodás nem jött létre a felek között, ezért többször sürgette az üzemeltetési szolgalmi jog alapítását célzó hatósági eljárás megindítását, sikertelenül. [5] Ezt követően, 2008-ban a  Szolnoki Bányakapitányság szabálysértési bírságot szabott ki a  gázvezeték biztonsági övezetében elhelyezett építményekre és erdőre tekintettel, továbbá kötelezte ezek eltávolítására az  indítványozót. A  szabálysértési szankció elleni kifogás tárgyában a  Szegedi Városi Bíróság döntött. A  bíróság úgy ítélte meg, hogy a  beruházásokat az  indítványozó jóhiszeműen és jogszerűen hajtotta végre, ezek szabályszerűen történtek, és a  tőle elvárható gondossággal járt el. Az  ítélet arra is kitért indoklásában, hogy az  erdő eltávolítása már csak az  1999  (a  telepítés időpontja) óta eltelt időre tekintettel sem írható elő, mert a  szabálysértési felelősségre vonásnak két év elteltével nincs helye elévülés miatt. Az  indítványozóra kiszabott bírságot mellőzték, az  eljárást megszüntették. [6] A Bnytv. átmeneti rendelkezései között szereplő 50/D.  § (2) és (3)  bekezdéseire hivatkozva a  Bács-Kiskun Megyei Kormányhivatal kártalanítás nélkül rendelte el az  indítványozó ingatlanán a  bányaszolgalom megalapítását, 2013. december 3-i határozatában „üzemeltetési szolgalmi jogot” állapítva meg az  FGSZ Földgázszállító Zrt. mint engedélyes javára, amely érintette az  indítványozó ingatlanát. A  hatósági határozat rögzíti, hogy az  ingatlan 1 ha 1761 m2 területét érinti a  szolgalom. A  határozat – a  Bnytv. rendelkezésének megfelelően – kimondja továbbá, hogy a  tulajdonost a  szolgalmi jog megállapításáért kártalanítás nem illeti meg. A  határozat indokolása szerint a  földgázszállító vezeték még 1983-ban került megépítésre és üzembe helyezésre, azonban annak kapcsán bányaszolgalmi jog nem lett megállapítva és az  az ingatlan-nyilvántartásba sincs bejegyezve. A  határozat 2013.  december 20. napján történt közlésével jogerőre emelkedett, és (esetleges bírósági felülvizsgálatának kérésétől függetlenül) végrehajthatóvá vált. A  bányaszolgalmi jog birtokában és a  bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény végrehajtásáról szóló 203/1998. (XII. 19.) Korm. rendelet 19/A. §-ának megfelelően – a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező Bányakapitányság felszólítására – az engedélyes 2014. január 14-én kitűzte a szolgalmi terület határait, amely az  indítványozó számára – egyebek mellett – ingatlanja elbontását, erdeje kivágását jelentette kilencven napos határidővel. [7] A Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság az  indítvány alapjául szolgáló bányaszolgalmi joggal összefüggő közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata tárgyában hozott 1.K.27.084/2014/13. számú ítélete az indítványozó mint felperes keresetét (a Bács-Kiskun Megyei Kormányhivatal mint I. rendű alperes határozatának jogszabálysértés miatti felülvizsgálatára és akkénti megváltoztatása iránt, hogy a  II. rendű alperes által előterjesztett kérelemnek azonnali, feltétlen és teljes kártalanítás mellett adjon helyt, illetve másodlagosan a  határozat hatályon kívül helyezésére és új határozat hozatalára) elutasította. A  jogerős ítélet indokolásában leszögezte, hogy a Bács-Kiskun Megyei Kormányhivatal mulasztása (nevezetesen: a hatósági eljárásról történő értesítés hiánya) nem eredményezi a  támadott határozat hatályon kívül helyezését. Hangsúlyozta, hogy a  bányaszolgalmi jog alapítása iránti eljárás nem azonos a  bányaszolgalmi jog megállapítása iránti, az  előbbihez képest speciális eljárással. Utóbbi során történhet meg azon bányaszolgalmi jog ingatlan-nyilvántartási bejegyzése, melynek alapítása (és ennek következtében ingatlan-nyilvántartási bejegyzése) korábban elmaradt – a nem vitásan – 1983 óta létező gázszállító vezeték kapcsán. A  bíróság álláspontja szerint a  támadott határozatban felsorolt korlátozások a  jövőre nézve tartalmaznak kötelezéseket, a  múltra nézve nem, így a  korábban telepített növényzet, épületek megszüntetésére törvényi lehetőség nincs. [8] A bírósági eljárás ideje alatt – „2014. májusi” keltezéssel – a Szolnoki Bányakapitányság határozatot hozott, amelyben a kijelölt szolgalmi területre vonatkozó előírásokra figyelemmel kötelezte az indítványozót, hogy az ingatlan érintett részén álló fákra vonatkozó kivágási engedélyt nyújtsa be, a kérelem érkeztetett példányát a Bányakapitánysághoz nyújtsa be, majd vágja ki a fákat. Hasonló eljárást írtak elő számára istállója tekintetében. Az indítványozó erdejének kivágása, illetve istállójának elbontására saját költségén, a  jelenlegi állapot – Bnytv.-beli rendelkezések – szerint kártalanítás nélkül kerül sor. [9] Az indítványozó jogi képviselője – az  alkotmánybírósági eljárás ideje alatt, 2015. február 18-án érkezett tájékoztatásban – arról értesítette az  Alkotmánybíróságot, hogy a  Kúria mint felülvizsgálati bíróság Kfv.III.37.830/2014/8. számú ítéletével hatályában fenntartotta a  Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság ítéletét. A  kúriai ítélet indokolásában kitért az  Alkotmánybíróság 161/B/2006. AB határozatában foglaltakra, melyre nézve megállapította, hogy az  a  villamos energiáról szóló 2007. évi LXXXVI. törvényre (a  továbbiakban: Vet.) vonatkozóan, de az  adott ügyben felmerülő jogkérdésben foglalt állást. Eszerint pedig a  Vet. 172.  § (3)  bekezdésének rendelkezése nem sértette a  korábbi Alkotmány 13.  § (1)  bekezdését, azzal, hogy már fennálló vezetékjog megállapítása, illetve annak utólagos bejegyzése nem keletkeztetett kártalanítási igényt. [10] Az indítványozó – a  közigazgatási és munkaügyi bíróság jogerős ítéletével szemben előterjesztett, a  fentiekben ismertetett érvek alapján – a kúriai ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését is kérte. II. [11] 1. Az Alaptörvény indítvánnyal érintett rendelkezései: „B) cikk (1) Magyarország független, demokratikus jogállam.” „I.  cikk (3) Az  alapvető jogokra és kötelezettségekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg. Alapvető jog más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, a  feltétlenül szükséges mértékben, az  elérni kívánt céllal arányosan, az  alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható.” „XIII. cikk (1) Mindenkinek joga van a tulajdonhoz és az örökléshez. A tulajdon társadalmi felelősséggel jár. (2) Tulajdont kisajátítani csak kivételesen és közérdekből, törvényben meghatározott esetekben és módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehet.” [12] 2. A Bnytv. indítvánnyal támadott, az ügy elbírálásakor hatályban volt rendelkezései: „50/D. § (2) 2004. január 1-je előtt idegen ingatlanon megépült és üzembe helyezett, az 50/C. § szabályozási körén kívüli, a  törvény hatálya alá tartozó létesítmények tekintetében, amennyiben azok üzemeltetésére a szolgalmi jog alapítása nem történt meg, vagy az  (1)  bekezdésben meghatározott használatbavételi engedély nem lelhető fel, a  fővárosi és megyei kormányhivatal az  érintett létesítmények tekintetében a  bányavállalkozó 2014. december 31. napjáig benyújtott kérelmére szolgalmi jogot állapít meg. A  jogerős és végrehajtható határozattal a  fővárosi és megyei kormányhivatal megkeresi az  ingatlanügyi hatóságot a  szolgalmi jog ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzése iránt. (3) A  szolgalmi jog (1)  bekezdés szerinti utólagos bejegyzése, illetve a  (2)  bekezdés szerinti megállapítása az  ingatlannal kapcsolatban többlet jogokat és kötelezettségeket nem keletkeztethet, így nem teremt jogalapot kártalanítási igény érvényesítésére sem.” [13] 3. A Bnytv. jelenleg hatályos rendelkezései szerint: „50/D. § (2) 2004. január 1-je előtt idegen ingatlanon megépült és üzembe helyezett, az 50/C. § szabályozási körén kívüli, a  törvény hatálya alá tartozó létesítmények tekintetében, amennyiben azok üzemeltetésére a szolgalmi jog alapítása nem történt meg, vagy az  (1)  bekezdésben meghatározott használatbavételi engedély nem lelhető fel, a  fővárosi és megyei kormányhivatal az  érintett létesítmények tekintetében a  bányavállalkozó 2016. december 31. napjáig benyújtott kérelmére szolgalmi jogot állapít meg. A  jogerős és végrehajtható határozattal a  fővárosi és megyei kormányhivatal megkeresi az  ingatlanügyi hatóságot a  szolgalmi jog ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzése iránt. (3) A  szolgalmi jog (1)  bekezdés szerinti utólagos bejegyzése, illetve a  (2)  bekezdés szerinti megállapítása az  ingatlannal kapcsolatban többlet jogokat és kötelezettségeket nem keletkeztethet, így nem teremt jogalapot kártalanítási igény érvényesítésére sem. (4) A (2) bekezdés szerinti eljárásban a kisajátításról szóló törvény eljárási szabályait kell alkalmazni. (5) A  Módtv2.-vel megállapított (4)  bekezdést a  Módtv2. hatálybalépésekor folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell.” III. [14] Az Alkotmánybíróság teljes ülése az  Abtv.-ben és az  Ügyrendjében foglaltak alapján az  alkotmányjogi panasz befogadásáról – a befogadhatóság előzetes vizsgálata során – már döntött. Az Alkotmánybíróság a befogadásáról szóló döntését az alábbiakra alapozta. [15] 1. Az  indítványozó a  Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 1.K.27.084/2014/13. számú ítéletét 2014. május 14-én vette át, míg alkotmányjogi panaszát 2014. július 11-én – az Abtv. 30. § (1) bekezdésében és az Abtv. 26. § (1) bekezdése b) pontjában foglaltak szerint, a rendelkezésére álló hatvan napos határidőn belül – terjesztette elő. [16] Az alkotmányjogi panasz megfelel az  Abtv. 52.  § (1)  bekezdésében támasztott, határozott kérelemre vonatkozó feltételeknek, mivel tartalmazza az  Alkotmánybíróság Abtv. 26.  § (1)  bekezdésében, valamint az  Abtv. 27.  §-ában foglalt hatásköreire való hivatkozást, megjelöli a  Bnytv. kifogásolt rendelkezéseit, továbbá az  ügyében hozott bírósági ítéleteket, és az  Alaptörvény B)  cikk (1)  bekezdésén túl – megjelöli az  Alaptörvény XIII.  cikkébe foglalt tulajdonhoz való jogának sérelmét, részletesen indokolva, hogy a támadott jogszabályi rendelkezések és a bírósági ítéletek miért ellentétesek az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezésével. [17] Az Abtv. 56.  § (2)  bekezdése alapján az  Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörében vizsgálta továbbá az  alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen az  Abtv. 26–27.  § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint az Abtv. 29–31. § szerinti feltételeket. [18] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az  indítványozó az  Abtv. 51.  § (1)  bekezdése szerinti jogosultnak tekintendő, mivel a  bírósági eljárásban az  indítványozó által alaptörvény-ellenesnek állított (és a  konkrét ügyben alkalmazott) jogszabályokra alapítva az eljáró bíróság az indítványozót ítéletében szankcionálta (illetve fenntartotta a  kifogásolt állapotot), így az  érintettség kétséget kizáróan fennáll mind az  Abtv. 26.  § (1)  bekezdése, mind (az érintettség kérdését vizsgálva) a 27. §-a szerinti kérelem esetén. [19] Az indítványozó az  Abtv. 26.  § (1)  bekezdés b)  pontjában és a  27.  §-ában foglaltak szerinti rendes jogorvoslati lehetőségeit kimerítette, mivel az  alkotmányjogi panaszt az  ügy érdemében hozott jogerős döntéssel szemben terjesztette elő. [20] Az Abtv. 29.  §-a alapján az  Alkotmánybíróság az  alkotmányjogi panaszt a  bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be. A  befogadhatóság e  két követelménye vagylagos jellegű, így az  Alkotmánybíróság külön-külön vizsgálta e  feltételek teljesülését. Az  Alkotmánybíróság álláspontja szerint alapvető alkotmányjogi jelentőséggel bír, hogy sérült-e az  Alaptörvény XIII. cikkébe foglalt tulajdonhoz való jog a Bnytv. kifogásolt rendelkezései folytán azzal, hogy az állam a tulajdonjog gyakorlásának teljességét egy magánfél javára kártalanítás nélkül akként korlátozta, hogy a  Bnytv. csak absztrakt módon hivatkozik a  tulajdonkorlátozás alapjaként a közérdek fennálltára. Ugyanakkor az  indítványozó a közérdek fennálltát nem, csak a tulajdonkorlátozás arányosságát vitatja. [21] 2. Az  alkotmányjogi panasz az  Alaptörvény B)  cikk (1)  bekezdésének sérelmét is állította, erre vonatkozó alkotmányjogi érvelést azonban egyáltalán nem terjesztett elő, sőt az  indítvány azt sem jelölte meg, hogy annak vizsgálatát mely alkotmányjogi panasz hatásköreként kéri lefolytatni. [22] Ezért az  Alkotmánybíróság az  Alaptörvény B)  cikk (1)  bekezdésének sérelmét állító indítványi elemet – annak hiányos voltára tekintettel – az Abtv. 64. § d) pontja alapján, érdemi vizsgálat nélkül visszautasította. IV. [23] Az alkotmányjogi panasz részben megalapozott. [24] 1. Az  Alkotmánybíróság az  Abtv. 26.  § (1)  bekezdése szerinti, jogszabály alaptörvény-ellenessége megállapítására irányuló eljárásában először áttekintette a  Bnytv. indítvánnyal érintett, szolgalmi jog utólagos bejegyzésére és megállapítására vonatkozó szabályait. [25] A Módtv. 19.  § (2)  bekezdésével beiktatott, Bnytv. 50/D.  §-a 2011. március 30-ától lehetőséget biztosít a  szállítóvezetékkel, létesítményekkel kapcsolatos szolgalmak ingatlan-nyilvántartásba történő utólagos bejegyzésére. [26] A Bnytv. 50/D.  § (1)  bekezdése azon szolgalmi jog ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzését teszi lehetővé, amely idegen ingatlanon 2004. január 1-je előtt megépült és üzembe helyezett, az  50/C.  § szabályozási körén kívüli, a törvény hatálya alá tartozó létesítmények (a továbbiakban: létesítmények) üzemeltetését megelőzően már létrejött a  szolgalmi jog alapítása, azonban az  ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzésük ennek ellenére nem történt meg. [27] Míg az indítványozó által kifogásolt 50/D. § (2) bekezdése az ugyanezen időpont előtt idegen ingatlanon megépült azon létesítmények szolgalmi jogának ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzését teszi lehetővé, amelyek üzemeltetésére vonatkozóan egyáltalán nem történt meg a  szolgalmi jog alapítása, avagy azokra nézve ugyan a  szolgalmi jog megalapítása megtörtént, azonban a  bejegyzésre vonatkozó, a  bányafelügyelet által kiadott jogerős és végrehajtható használatbavételi engedély nem lelhető fel (amely alapján az  ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzés megtörténhetne). A szabályozás alapján a bányavállalkozó 2014. december 31. napjáig ilyen irányú kérelmére a fővárosi és megyei kormányhivatal megállapítja az érintett létesítmény tekintetében a szolgalmi jogot, ezt követően pedig az ingatlanügyi hatóság az erről szóló jogerős és végrehajtható határozat alapján a fővárosi vagy a megyei kormányhivatal megkeresésére bejegyez az ingatlan-nyilvántartásba. [28] A Bnytv. 50/D. § (3) bekezdése értelmében sem az 50/D. § (1) bekezdésében szabályozott létesítmények szolgalmi jogának utólagos bejegyzése, sem az  50/D.  § (2)  bekezdésében szabályozott szolgalmi jog megállapítása nem keletkeztethet az  ingatlannal kapcsolatban többlet jogokat és kötelezettségeket, továbbá kártalanítási igény érvényesítésére sem teremt jogalapot. [29] 2. Az Alkotmánybíróság észlelte, hogy a Bnytv. 50/D. § (2) bekezdését a bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény és a  termőföld védelméről szóló 2007. évi CXXIX. törvény módosításáról szóló 2014. évi LXXXVI. törvény (a  továbbiakban: Módtv2.) 38.  § 25.  pontja 2015. január 11-től – visszaható hatállyal – úgy módosította, hogy a  bányavállalkozó szolgalmi jog megállapítására vonatkozó kérelmét – 2014. december 31-e helyett – legfeljebb 2016. december 31-ig nyújthatja be az  illetékes kormányhivatalhoz. Míg a  Módtv2. 26.  §-a a  Bnytv. 50/D.  §-át (4)  bekezdéssel egészítette ki, amely értelmében a  második fordulat szerinti eljárásban (szolgalmi jog nem került megalapításra, vagy megalapításra került ugyan, de nem lelhető fel róla a használatbavételi engedély) a kisajátítási törvény eljárási szabályait kell alkalmazni, mégpedig – az  ugyanezen időpontban beiktatott (5)  bekezdés értelmében – a folyamatban lévő ügyekben is. [30] Az Alkotmánybíróság jelen ügyben egyedi, konkrét normakontroll indítvány (vagyis a  bírói ítéletben alkalmazott norma elleni panasz) alapján jár el, ezért az  alkotmányjogi panasszal kifogásolt rendelkezéseknek nem a  jelenleg hatályos, hanem a  Bács-Kiskun Megyei Kormányhivatal bányaszolgalom alapítására vonatkozó határozata meghozatala napján (2013. december 3.) hatályban volt rendelkezéseit kell elbírálnia. A támadott ítéletek alapjául szolgáló ügy tárgya egy közigazgatási határozat, amelynek bírósági felülvizsgálatára a  polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a  továbbiakban: Pp.) XX. fejezete az  irányadó. A  Pp. 339/A.  §-a értelmében a  bíróság a  közigazgatási határozatot a  meghozatalakor alkalmazandó jogszabályok és fennálló tények alapján vizsgálja felül. Mivel a  Bács-Kiskun Megyei Kormányhivatal 2013. december 3-án meghozott határozatában „állapított meg” kártalanítás nélkül „üzemeltetési szolgalmi jogot”, így az  ekkor hatályos jogszabályt kellett a  bíróságnak alkalmaznia; mely egyúttal meghatározza a  jelen ügyben az  alkotmányjogi panasz tárgyát, a  vizsgált norma időállapotát is. Tekintettel arra, hogy a  jogszabályváltozás csak a  Bnytv. 50/D.  § (2)  bekezdését érinti (az is csak a  szolgalmi jog bányavállalkozó általi benyújtási határidejére vonatkozik), ezért az  Alkotmánybíróság a  Bnytv. 50/D. § (2) bekezdésének a 2012. május 30. és 2014. január 11. között hatályban volt szövegét vizsgálta, ugyanakkor a jogszabályváltozás a Bnytv. 50/D. § (3) bekezdését nem érintette, ezért az Alkotmánybíróság a vizsgálatát a Bnytv. 50/D. § (3) bekezdése jelenleg hatályos rendelkezéseire nézve végezte el. V. [31] Az Alkotmánybíróság vizsgálatához röviden áttekintette az alkotmányi tulajdonvédelemre vonatkozó gyakorlatát. [32] Az Alkotmánybíróság erre vonatkozóan a  20/2014. (VII. 3.) AB határozatában megerősítette az  Alkotmánybíróság több mint két évtizedes egyöntetű gyakorlatát, mely szerint „»[a]z alkotmányi tulajdonvédelem köre és módja nem szükségképpen követi a  polgári jogi fogalmakat. A  szükséges és arányos korlátozásnak, illetve a  tulajdonjog lényeges tartalmának ugyanis nincs polgári jogi megfelelője. A  tulajdonjog részjogosítványai […] nem azonosíthatók a tulajdonhoz való jog alkotmányi védelmet élvező lényeges tartalmával. […] Az alapjogként védett tulajdon tartalmát a mindenkori (alkotmányos) közjogi és magánjogi korlátokkal együtt kell érteni. Az alkotmányos tulajdonvédelem terjedelme mindig konkrét; függ a tulajdon alanyától, tárgyától és funkciójától, illetve a korlátozás módjától is. A  másik oldalról nézve: ugyanezen szempontoktól függően az  adott fajta közhatalmi beavatkozás alkotmányos lehetősége a tulajdonjogba más és más.« [64/1993. (XII. 22.) AB határozat, ABH 1993, 373, 379–380.].” {20/2014. (VII. 3.) AB határozat, Indokolás [154]} [33] Az Alkotmánybíróság a  3125/2015. (VII. 9.) AB határozatában (Indokolás [29]) – idézve a  64/1993. (XII. 22.) AB  határozatának alábbi megállapításait – megerősítette arra vonatkozó korábbi következetes gyakorlatát is, hogy „a kisajátítás a  tulajdon közjogi megterhelésének az  a  szélső esete, amikor a  teherviselés alkotmányossága elismerésre kerül, és emellett legfeljebb az állaggarancia értékgaranciával való helyettesítésére kerül sor, valamint hogy az állagelvonás ellen az Alkotmány nem ad feltétlen védelmet. A tulajdonhoz való alkotmányos jog védelme kapcsán ezért az a kérdés, milyen esetekben kell a tulajdonosnak a közhatalmi korlátozást minden ellenszolgáltatás nélkül eltűrnie, illetve mikor tarthat igényt kártalanításra tulajdonosi jogai korlátozásáért. Az  Alkotmánybíróság emellett megállapította azt is, hogy bizonyos esetekben a  tulajdon súlyos megterhelése is megkövetelheti a kisajátításhoz hasonló védelmet. (ABH 1993, 369, 379–381.)”. [34] Az Alkotmánybíróság a  20/2014. (VII. 3.) AB határozatában (Indokolás [154]) ismételten hangsúlyozta – először a  64/1993. (XII. 22.) AB határozatában (ABH 1993, 373, 381–382.) kifejtett – azon következetes álláspontját, hogy „[A]z alapjogi tulajdonvédelem sajátosságai miatt az  állami beavatkozás alkotmányossága megítélésének súlypontja, az alkotmánybírósági értékelés voltaképpeni tere a cél és az eszköz, a közérdek és a tulajdonkorlátozás arányosságának megítélése lett. Az  alapjog-korlátozás szükségessége, illetve elkerülhetetlensége vizsgálatánál itt eleve figyelembe kell venni, hogy az  Alkotmány 13.  § (2)  bekezdése a  kisajátításhoz csupán a  közérdeket kívánja meg, azaz, ha az értékgarancia érvényesül, ennél szigorúbb szükségesség nem alkotmányos követelmény.” [35] A 20/2014. (VII. 3.) AB határozat (Indokolás [154]) megerősítette azt is, hogy „»[A] törvénnyel érvényesített közérdek alkotmánybírósági vizsgálata ezért nem a törvényhozó választásának feltétlen szükségességére irányul, hanem – még ha formálisan nem is a közérdek fennállására irányul, hanem a szükségesség-arányosság ismérveit alkalmazza – arra kell szorítkoznia, indokolt-e a  közérdekre hivatkozás, illetve, hogy a  közérdekű megoldás nem sért-e önmagában is valamely más alkotmányos jogot […]. A  közérdek és a  tulajdonkorlátozás arányossága vizsgálatánál viszont az Alkotmánybíróság általában is meghatározhatja azokat az ismérveket, amelyek a beavatkozás alkotmányosságát eldöntik. Ezzel ellensúlyozhatja azt a  kényszerű veszteséget, amelyet a  jogbiztonság közérdek szükségességének korlátozott felülvizsgálata miatt szenved. Aránytalannak tekinti például az Alkotmánybíróság a tulajdonkorlátozást, ha annak időtartama nem kiszámítható. […] Más esetekben a  tulajdonkorlátozás arányosságához szükséges lehet a kártalanítás.« (ABH 1993, 373, 381–382.)”. [36] Az Alkotmánybíróság a  20/2014. (VII. 3.) AB határozatában azt is megállapította, hogy „közérdekből –  az  értékgarancia érvényesítése mellett – akár a  tulajdon teljes elvonása is alkotmányos lehet, ehhez képest a  szövetkezeti hitelintézetek integrálása, tevékenységük összehangolása az  önállóságukat kisebb mértékben érintő intézkedés”. Utalt továbbá a  64/1993. (XII. 22.) AB határozatában foglaltakra, mely szerint „[a] jogszabályi korlátozások sokasodására adott válaszként kitágul a  »klasszikus kisajátítás« fogalma, amelyet az  állam akkor alkalmazott a  (rendszerint ingatlan-) tulajdon valamely közcélhoz elengedhetetlen megszerzésére, ha azt polgári jogi ügylettel nem tudta megszerezni. De ahogy egyre több tulajdonkorlátozásért jár a  kisajátításhoz hasonló védelem, egyre több korlátozást kell minden ellentételezés nélkül elviselni” (ABH 1993, 373, 381.). Kifejtette továbbá, hogy „[e]z az  alkotmányjogi érvelés felerősödött egyrészt az  Alaptörvény XIII.  cikk (1)  bekezdésének második mondata (»A tulajdon társadalmi felelősséggel jár.«) által, másrészt a  gazdasági-pénzügyi válság által fenyegetett szektorokban szükségessé vált gazdaságpolitikai intézkedéseknek köszönhetően” (Indokolás [174]). [37] Az Alkotmánybíróság jelenlegi gyakorlata a  tulajdonjog állam általi korlátozásának három csoportját különíti el: a legsúlyosabb állami beavatkozásként tekinti a tulajdon elvételét (államosítás, kisajátítás), mely a tulajdon minden részjogosítványát teljes egészében megszünteti. A második csoporthoz tartoznak a tulajdon használatát szabályozó rendelkezések (tipikusan pl. építési előírások), illetve a  tulajdont terhelő közterhek (pl. adók) fizetésére vonatkozó szabályok. E  két klasszikus csoport mellett a  harmadik csoportot azok az  állami beavatkozások alkotják, amelyek nem sorolhatók az  előző két csoportba, és jellemzőjük, hogy a  tulajdonos dologhoz fűződő jogosítványait nem szüntetik meg teljes egészében, de mégis lényeges – akár a  kisajátításhoz mérhető – módon érintik a  tulajdon tárgyát, korlátozzák a tulajdonos jogait {lásd: 20/2014. (VII. 3.) AB határozat, Indokolás [157]}. VI. [38] Az Alkotmánybíróság – a fent ismertetett gyakorlatával összhangban – azt vizsgálta, hogy a Bnytv. indítványozó által kifogásolt 50/D. § (2) és (3) bekezdései sértik-e az Alaptörvény XIII. cikkébe foglalt tulajdonhoz való jogot azzal, hogy a  létesítményekre vonatkozó szolgalmi jog ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzésénél az  ingatlan magánfél tulajdonosának tulajdonjoga korlátozását úgy írják elő, hogy nem teszik lehetővé (kifejezetten megtiltják) arra vonatkozóan a kártalanítási igény érvényesítését. [39] 1. Az Alkotmánybíróság jelen ügy vizsgálatával összefüggésben megállapította, hogy több esetben foglalkozott már azzal a  kérdéssel, sérti-e az  ingatlan-tulajdonosnak – korábban az  Alkotmányba, később pedig az  Alaptörvénybe foglalt – tulajdonhoz való jogát az, ha meghatározott közüzemi létesítményekre vonatkozó szolgalmi, illetve használati jog bejegyzését az adott jogszabály kártalanítási jog nélkül teszi lehetővé. [40] Az Alkotmánybíróság a  161/B/2006. AB határozatában (ABH 2009, 915.) nem találta az  Alkotmány 13.  § (1)  bekezdésébe ütközőnek a  Vet. 172.  § (3)  bekezdésének és 173.  § (3)  bekezdésének azon rendelkezéseit, amelyek kártalanítás kizárásával tették lehetővé a tíz éven belül idegen ingatlanon megépült és üzembe helyezett, vezetékjoggal rendelkező közcélú átviteli és elosztó vezeték, tartószerkezet, és azon elhelyezett átalakító- és kapcsoló-berendezésekre nézve a  vezetékjog megállapítását, illetve utólagos bejegyzését. A  tulajdonkorlátozás arányosságát vizsgálva az Alkotmánybíróság ugyanakkor utalt a Vet. 121. § (2) bekezdésének azon rendelkezésére, amely értelmében a  vezetékjog gyakorlása során az  ingatlan használatának akadályozásával vagy korlátozásával okozott kárt az engedélyes megtéríteni köteles, továbbá a Vet. azon felhatalmazó rendelkezésére, amely a Kormány számára előírta a  kártalanítással kapcsolatos szabályok megalkotását. Jelen esetben a  vizsgált szabályozás ilyen rendelkezéseket nem tartalmaz. [41] Az Alkotmánybíróság ugyanakkor megállapította, hogy jelen ügy tényállása az  előbbiekben ismertetett, 161/B/2006. számú ügyben foglaltakétól – a  jogszabály látszólagos szövegbeli egyezősége ellenére – az  előbbiekben említetteken kívül (eltérő jogszabályi környezet, melyben a  kártalanítás szabályozásra került) is jelentősen eltér, attól megkülönböztethető. Míg ugyanis az  előbbiekben ismertetett ügyben a  vitatott vezetékjog az  ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése hiányában is a  tulajdonosok számára tudomással bírt [lévén az  a  föld felett jól látható, mivel az  az ingatlan felszínén, illetve abból kiemelkedve (transzformátor állomás, vagy villamos vezeték) érzékelhető volt], ezért ez  esetben a  tulajdonosnak hatósági határozat hiányában is tudnia kellett, hogy az ingatlanon lévő, vagy felette húzódó idegen műtárgy az ingatlanán használati jogot keletkeztet. Ezzel szemben jelen ügyben az  ingatlan tulajdonosa semmilyen formában, sem az  ingatlan-nyilvántartásból, sem érzékeléssel nem értesülhetett a  szállítóvezeték által keletkeztetett szolgalmi jogról, mivel az  a  föld felszíne alatt húzódik, azaz a  tulajdonszerzése során semmilyen formában sem lehetett tudomása arról, hogy esetlegesen szolgalmi jog terhelné az ingatlant. [42] Az Alkotmánybíróság ugyanakkor irányadónak tekinti a  18/2015. (VI. 15.) AB határozatában [továbbá ezen határozatában hivatkozott 25/2006. (VI. 15.) AB határozatában, ABH 2006, 368.] foglaltakat. Az  Alkotmánybíróság ebben az  elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény 96.  § (4)  bekezdésének az  Alaptörvény XIII.  cikk (1)  bekezdésébe ütközését annak aránytalan korlátozására tekintettel állapította meg, hivatkozva arra, hogy az  átjátszóantennák telepítőitől és működtetőitől „elvárható, hogy a  kivétel nélkül, minden egyes telepítéssel szükségképpen együttjáró zavarás, – amennyiben az  szomszédjog-sértésnek minősül – káros következményeit méltányos módon enyhítsék az érintettek számára” (Indokolás [44]). [43] 2. Ezt követően az Alkotmánybíróság azt vizsgálta, hogy előidézték-e az Alaptörvény XIII. cikkének sérelmét a Bnytv. 50/D. § (2) és (3) bekezdései azzal, hogy kifejezetten megtiltották a Bnytv. 50/D. § (2) bekezdése szerinti szolgalmi jog megállapítására és ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzése esetére az  ingatlanok tulajdonosai számára a kártalanítási igény keletkezését. [44] Mint az  jelen határozat Indokolásának [24]–[28] bekezdéseiben már ismertetésre került, az  adott ügy alapjául szolgáló – a  közigazgatási határozat meghozatalakor hatályos – Bnytv. 50/D.  § (2)  bekezdése azt szabályozza, hogy milyen feltételek teljesítése esetén volt lehetőség a  2004. január 1-je előtt idegen ingatlanon megépült létesítményekre nézve a  szolgalmi jog megállapítására és az  ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzésére (azt szabályozza tehát, hogy a  tulajdonkorlátozás milyen feltételek fennállása esetén lehetséges). Míg a  kártalanítási igény érvényesítésének jogalapjára vonatkozó kifejezett tilalmat a  Bnytv. 50/D.  § (3)  bekezdése állapítja meg (miután az a tulajdonkorlátozás arányosságával összefüggésben tartalmaz rendelkezést). [45] A Bnytv. 50/D. § (2) bekezdése egy olyan szolgalmi jog ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzését teszi lehetővé, amely (már megépült és üzembe helyezésre is került létesítményekre vonatkozó) szolgalmi jog korábban még nem került „megalapításra” [szemben az  50/D.  § (1)  bekezdésével, ahol a  szolgalmi jogot már megalapították, ugyanakkor nem történt meg annak az  ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzése], vagy amennyiben meg is történt a szolgalmi jog megalapítása, erre vonatkozóan nem lelhető fel használatbavételi engedély, amely alapján megtörténhetne annak ingatlan-nyilvántartási bejegyzése. A  Bnytv. 50/D.  § (2)  bekezdésében foglalt szolgalmi jog akár az  (utólag történő) megállapításával, akár a  már meglévő szolgalmi jog bejegyzésével a  tulajdonos autonómiáját, vagyoni jogi pozícióját, kizárólagos joggyakorlási lehetőségét korlátozza. [46] Jelen határozat Indokolása V.  pontjában (Indokolás [31]–[37]) már kifejtésre került, hogy az  Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint az  Alaptörvény XIII.  cikk (1)  bekezdésébe foglalt tulajdonjog korlátozásának alkotmányos mércéje – a jogkorlátozás alapját vizsgálva – enyhébb követelményt támaszt az alapjogok Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésébe foglalt szükségességi mércéjénél, mivel ez esetben elegendő a közérdek meglétét igazolni. [47] 3. Az  Alkotmánybíróság erre figyelemmel azt vizsgálta, hogy volt-e és milyen közérdekű cél indokolta a  Bnytv. 50/D. § (2) bekezdése kifogásolt szabályozását. [48] A Módtv.-javaslathoz fűzött részletes indokolás hivatkozott a  földgázellátásról szóló 2003. évi XLII. törvényben megfogalmazott, a  már létesített vezetékekhez kapcsolódó vezetékjogok és szolgalmi jogok ingatlannyilvántartásba történő utólagos bejegyzési kötelezettségére, valamint a  földgázellátásról szóló 2008. évi XL.  törvényre, mely a  Bnytv. szabályozási körébe vonta az  elmaradt szolgalmak rendezését. Továbbá arra, hogy ezen ügyek jelentős száma miatt a  bejegyzési kötelezettségre előírt határidőt az  érintettek nem tudták tartani. Megemlítette továbbá, hogy a Módtv. a Bnytv. új 50/D. § beiktatásával lehetőséget biztosít a vezetékkel kapcsolatos szolgalmak ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzésére. [49] Mindezek alapján megállapítható, hogy a  vezetékes közművek lakosság számára történő folyamatos szolgáltatása, továbbá annak biztosítása érdekében a  vezetékes rendszer biztonságos fenntartása, illetve biztonságos működtetésének előfeltételéül szolgáló átláthatósága olyan nyomós közérdek, amely a Bnytv. 50/D. § (2) bekezdésében foglalt tulajdonkorlátozást (jelen esetben a szolgalmi jognak az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzését) igazolja. [50] Az Alkotmánybíróság már a  15/1995. (III. 13.) AB határozatában megállapította, hogy az  ingatlan-nyilvántartás – mint a  nemzeti ingatlanvagyon leltára – egyebek között csak akkor tudja betölteni rendeltetését, ha az  a  közhitelesség és a  nyilvánosság elve alapján működik. Az  ingatlan-nyilvántartás közhitelessége és nyilvánossága az  Alkotmány 13.  § (1)  bekezdésében deklarált tulajdonhoz való jog – közelebbről az ingatlantulajdonhoz való jog – egyik garanciális biztosítéka (ABH 1995, 90.). [51] 4. Ezt követően az  Alkotmánybíróság a  Bnytv. 50/D.  § (3)  bekezdése tulajdonkorlátozásra vonatkozó alkotmányosságát az  arányossági mérce alapján vizsgálta. Nevezetesen, hogy az  adott jogi norma, amely kifejezetten megtiltotta a kártalanítást a szolgalmi jognak az ingatlan-nyilvántartásba történő utólagos bejegyzése, illetve a szolgalmi jog megállapítása esetére, megkívánja-e a korlátozás adott terjedelmét. [52] Az Alkotmánybíróság jelen határozata indokolásában már kifejtette, hogy a Bnytv. kifogásolt 50/D. § (3) bekezdése a már létesített vezetékek, létesítmények utólagos, ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzési kötelezettségét két fő esetkörre nézve (okból) írja elő: az egyik eset, amikor az idegen ingatlanra nézve az ott megépült és már üzembe helyezett létesítményekre korábban megtörtént a szolgalmi jog megalapítása, csak valamilyen egyéb okból annak ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzése elmaradt, azonban létezik a  bányafelügyelet által kiadott jogerős és végrehajtható használatbavételi engedély, amely alapján megtörténhet a  bejegyzés [50/D.  § (1)  bekezdés]. A második csoport maga is két esetet tartalmaz. Közös jellemzőjük, hogy nincs jogerős és végrehajtható használatba vételi engedély, vagy azért, mert nem történt meg a szolgalmi jog alapítása, vagy azért, mert nem lelhető fel erre vonatkozóan használatbavételi engedély. Mindkét (utóbb felsorolt) esetben először a  szolgalmi jogot (kérelemre) még meg kell állapíttatni (az illetékes kormányhivatallal), és csak ezt követően történhet meg annak bejegyzése az ingatlan-nyilvántartásba. [53] Az utólagos bejegyzés esetében a  szolgalmi jog, s ezzel a  tulajdonkorlátozás tehát már korábban is fennállt az ingatlan tulajdonosára nézve, melyről a tulajdonos értesülhetett a szolgalmi jog alapításáról szóló határozatból, és ezért már korábban élhetett – ilyen jogszabályi tilalom hiányában – a  szolgalmi jog alapításakor keletkező, tulajdonkorlátozása jogalapján kártalanítási igénnyel. [Lásd a  Bnytv. 38. és következő szakaszait, a  Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 108. § (1) bekezdését, 168. §-át, a közérdekű létesítményekre vonatkozó használati jog alapításra nézve 171.  § (1)  bekezdését, a  Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 5:25.  § (1)  és (2)  bekezdéseit, a  közérdekű használatra nézve az  5:27.  § (1)  bekezdését.] Azaz az  ingatlantulajdonos kártalanítása vélhetően (valószínűleg) már korábban megtörtént. [54] Ettől eltérően a  Bnytv. 50/D.  § (2)  bekezdése szerinti esetekben a  bejegyzést még meg kell előznie a  szolgalmi jog hatósági határozatban történő megállapításának, amely jogkövetkezményét tekintve szolgalmi jog alapítás. Mivel egészen addig nem lehetett a  tulajdonos olyan hatósági határozatnak a  birtokában, amely alapján (annak ellenére, hogy az érintett létesítmények üzembe helyezése már jóval korábban megtörtént) korábban élhetett volna kártalanítási igénnyel. Ugyanakkor – annak ellenére, hogy a hatósági határozat hiányában korábban nem élhetett az ingatlan tulajdonosa kártalanítási igénnyel – a jogalkotó egy megdönthetetlen törvényi vélelmet állít fel, amely teljesen elzárja az ingatlan tulajdonosát a szolgalmi jog alapítása alapján a kártalanítási igény érvényesítésétől. [55] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az  a  tulajdonkorlátozás, amely a  tulajdonos jogi autonómiáját annak beleegyezése nélkül egyoldalúan úgy korlátozza, hogy az  a  kártalanítási igény érvényesítésére vonatkozó jogalap keletkezését kifejezetten megtiltja, aránytalanul tulajdonkorlátozó. Nincs (nem lelhető fel) ugyanis semmiféle indoka annak, hogy a vizsgált norma célja miért kívánja meg kényszerítően az ilyen mértékű – teljes – tilalmat, s az miért nem érhető el kevésbé alapjog-korlátozó módon, figyelemmel arra, hogy a jogalkotó a korlátozás során köteles az adott cél elérésére alkalmas legenyhébb – legkevésbé korlátozó – eszközt alkalmazni. Ezért –  az  Alkotmánybíróság álláspontja szerint – nem felel meg az  alkotmányos tulajdonkorlátozás arányossági mércéjének a  Bnytv. 50/D.  § (3)  bekezdésének az  a  rendelkezése, amely az  ingatlan tulajdonosának tulajdonát oly módon korlátozza, terheli meg egyoldalúan, hogy az  semmiféle értékgaranciával nem párosul. Ezért az  Alkotmánybíróság az  ingatlan tulajdonosának kártalanítási igényére vonatkozó kifejezett tiltást tartalmazó törvényi rendelkezést alaptörvényellenesnek minősítette, és a  megdönthetetlen vélelemmel (mely szerint a  tulajdonos kártalanítása már korábban megtörtént) szemben megnyitotta a  kártalanítási igény érvényesíthetőségének lehetőségét a  Bnytv. 50.  § (2) bekezdése szerinti esetekben, ahol a szolgalmi jog ingatlan-nyilvántartási bejegyzésére a szolgalmi jog hatósági határozatba foglalás hiányában nem kerülhetett sor. Felhívja a figyelmet azonban az Alkotmánybíróság arra, hogy ez  a  kártalanítási igény nem szolgál jogcímül kétszeres kártalanítási igény érvényesítésére, azaz a  vezetékesnek bírósági eljárás keretében lehetősége van bizonyítania, hogy a  szolgalmi jog alapítására figyelemmel keletkezett kártalanítást az  ingatlanra nézve valamelyik (akár a  korábbi) tulajdonos már érvényesítette, ugyanis ez  esetben kártalanítás a szolgalmi jog alapítása alapján a tulajdonosnak kétszeresen nem jár. [56] 5. Ettől eltérően ítélte meg az  Alkotmánybíróság a  Bnytv. 50/D.  § (3)  bekezdésének azt a  fordulatát, amely a  már fennálló szolgalmi jog utólagos bejegyzésével összefüggésben mondta ki a  kártalanítási igény érvényesítésének tilalmát. Ez esetben ugyanis nem tekinthető aránytalan tulajdonkorlátozásnak, ha a már régóta fennálló korlátozás esetében a jogalkotó nem teremti meg ismételten a kártalanítás lehetőségét. [57] Mindezekre tekintettel az  Alkotmánybíróság megállapította, hogy a  Bnytv. 50/D.  § (3)  bekezdése „illetve a  (2)  bekezdése szerinti megállapítása” szövegrésze alaptörvény-ellenes, mivel sérti az  Alaptörvény XIII.  cikk (1)  bekezdését, ezért azt megsemmisítette, míg ezt meghaladóan a  Bnytv. 50/D.  § (3)  bekezdése vonatkozásában az Abtv. 26. § (1) bekezdése szerinti indítványt elutasította. [58] Az Alkotmánybíróság az  Abtv. 41.  § (1)  bekezdése alapján rendelte el az  alkotmányjogi panasszal támadott – az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésébe ütközés folytán alaptörvény-ellenes – Bnytv. 50/D. § (3) bekezdése „illetve a  (2)  bekezdés szerinti megállapítása” szövegrésze ex nunc hatállyal történő megsemmisítését. Így e  rendelkezés a határozat kihirdetését követő napon veszti hatályát. [59] Az Alkotmánybíróság – a  3147/2012. (VII. 26.) AB határozatában foglaltakhoz {3147/2012. (VII. 26.) AB  határozat, ABH  2012, 700.}, valamint a  10/2014. (IV. 4.) AB határozatában (ABH 2014, 239.), és a  18/2015. (VI. 15.) AB  határozatában {18/2015. (VI. 15.) AB határozat, Indokolás [47]} foglaltakhoz hasonlóan –, mivel az  alkotmányossági vizsgálat eredményeként meghozott döntés jogkövetkezményeként a  jogszabály megsemmisítése nem feltétlenül érinti az  egyéni jogvédelem körét, az  egyéni jogvédelem céljait szolgáló eljárásokban az Abtv. 45. §-a alapján a jogszabály alkalmazását is kizárhatja. [60] Az Alkotmánybíróság a  3147/2012. (VII. 26.) AB határozatában általános megállapításokat fogalmazott meg az  Abtv. 45.  § (2)  bekezdésében található alkalmazási tilalom vonatkozásában, melyek irányadóak mind a  bírói kezdeményezés, mind az  alkotmányjogi panasz alapján indult eljárásokra: „[A]z Alkotmánybíróság az  egyéni jogvédelem céljait szolgáló konkrét normakontroll eljárásokban az Abtv. alapján az alkotmányellenesnek minősített jogszabály megsemmisítése mellett a  jogszabály alkalmazását is kizárhatja. Ebben a  körben a  megsemmisítést és az alkalmazási tilalmat kimondó határozat két következménnyel jár: az alkotmányellenes jogszabály főszabályként ex nunc, generális jelleggel veszti hatályát (az absztrakt normakontroll eljárásokkal azonos következmény) és – az  Alkotmánybíróság jelenlegi gyakorlata szerint – a  határozatban megjelölt egyedi jogvita nem dönthető el az alkotmányellenesnek minősülő norma alapján. Az alkotmányellenesség megállapítása és az alkalmazási tilalom kimondása lényegében azt jelenti, hogy a létrejött jogviszonyokból származó jogok és kötelezettségek megítélése, érvényesíthetősége az  érintett jogszabály alapján a  perben kétségessé válik. A  konkrét normakontroll eljárásban kimondott alkalmazási tilalom tehát általában – az  Alkotmánybíróság jelenleg alkalmazott jogértelmezése mellett is – visszamenőleges hatályú a  már létrejött jogviszonyokat illetően, hiszen kizárja a  már létrejött jogviszonyokból származó jogok és kötelezettségek érvényesítését a  jogviszony keletkezésekor hatályos – utóbb alkotmányellenesnek minősülő – jog alapján” {Indokolás [35]}. [61] Az Alkotmánybíróság az  Abtv. 26.  § (1)  bekezdése alapján benyújtott alkotmányjogi panasz (mint a  konkrét normakontroll speciális fajtája) alapjául szolgáló bírósági eljárásban a  Bnytv. 50/D.  § (3)  bekezdése „illetve a  (2) bekezdés szerinti megállapítása” szövegrésze alkalmazhatóságának kizárását az Abtv. 45. § (2) bekezdésében foglaltakra tekintettel rendelte el. Emellett az  Alkotmánybíróság – az  Abtv. 45.  § (4)  bekezdésében foglaltakra tekintettel – az  Alaptörvény védelme, a  jogbiztonság érdekében elrendelte a  Bnytv. 50/D.  § (3)  bekezdése „illetve a  (2)  bekezdés szerinti megállapítása” szövegrésze alkalmazhatóságának általános kizárását. A  jelen ügyben alkotmányossági vizsgálat tárgyát képező jogszabály perbeli alkalmazhatóságára nézve tehát maga is két döntést tartalmaz: egyrészt megteremti a lehetőségét, hogy a konkrét ügyben az alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazási tilalma révén a peres fél igényérvényesítési joga újra megnyíljon, mivel a Pp. 262/A. §-a alapján ez esetben a panasz benyújtója perújítással élhet. Amennyiben ugyanis az  Alkotmánybíróság anyagi jogszabályt vagy rendelkezést semmisített meg [Pp. 361.  § a)  pont], és az  ügyben kizárólag per (vagy nemperes eljárás) volt folyamatban –, a  Kúria köteles értesíteni a  panasz indítványozóját, hogy harminc napon belül perújítási kérelemmel élhet, ennek határidőben történő benyújtása teremti meg az igényérvényesítés lehetőségét. [62] Másrészt annak érdekében – nem érintve a már korábban befejeződött bírósági ügyeket és az ebből teljesedésbe ment, korábban létrejött jogviszonyokból származó jogokat és kötelezettségeket –, hogy a  még folyamatban lévő jogviták bírói/állami megítélésére azonos jogi környezetben kerüljön sor, az Alkotmánybíróság az Abtv. 45. § (4) bekezdése alapján az általános alkalmazási tilalom megállapításával az indítványozóval hasonló helyzetben lévő peres felek számára is megteremtette a  lehetőséget az  Alaptörvény XIII.  cikk (1)  bekezdésében biztosított jogaik érvényesíthetőségére. Ennek alkalmazását továbbá az is indokolta, hogy a folyamatban lévő közigazgatási bírósági eljárásokban – a  Pp. 339/A.  §-ában foglaltak értelmében – a  bíróság a  közigazgatási határozatot a  közigazgatási határozat meghozatalakor alkalmazandó jogszabályok alapján vizsgálja felül; így az  általános alkalmazási tilalom megállapításának hiányában előfordulhatna olyan eset, hogy a jelen alkotmánybírósági határozatban megállapított jogszabályi rendelkezés alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése ellenére a még folyamatban lévő közigazgatási bírósági eljárásokban a  bíróságnak alkalmaznia kellene az  alaptörvény-ellenes jogszabályi rendelkezést. [63] 6. Az  indítványozó álláspontja szerint a bírói döntések az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésébe ütközésük folytán alaptörvény-ellenesek, ezért kérelmezte azok megsemmisítését is. Mivel a  bírói döntés alaptörvény-ellenességét az  indítványozó a  jogszabály alaptörvény-ellenessége folytán állította, az  Alkotmánybíróság az  Abtv. 27.  §-a szerinti hatáskörében eljárva az  erre irányuló indítványt elutasította. Ugyanakkor az  Alkotmánybíróság az  Abtv. 26. § (1) bekezdése szerinti hatáskörében jogkövetkezményként az Abtv. 45. § (2) bekezdés alapján jelen esetben alkalmazási tilalmat állapított meg, ezért a  bírósági ítéletek megsemmisítését mint jogkövetkezményt már nem vizsgálta. [64] 7. Az Alkotmánybíróság e határozatát az Abtv. 44. § (1) bekezdésének első mondata alapján közzé kell tenni. Budapest, 2015. december 7. Dr. Lenkovics Barnabás s. k., az Alkotmánybíróság elnöke