9/2018. (VII. 9.) AB határozata az Alaptörvény E) cikk (2) és (4) bekezdéseinek, a Q) cikk (3) bekezdésének, valamint a 25. cikkének értelmezéséről.

9/2018. (VII. 9.) AB határozata az Alaptörvény E) cikk (2) és (4) bekezdéseinek, a Q) cikk (3) bekezdésének, valamint a 25. cikkének értelmezéséről. Az Alkotmánybíróság teljes ülése az Alaptörvény értelmezése tárgyában – dr. Pokol Béla alkotmánybíró párhuzamos indokolásával, valamint dr. Dienes-Oehm Egon és dr. Stumpf István alkotmánybírók különvéleményével – meghozta a következő Az Alkotmánybíróság megállapítja: az  olyan megerősített együttműködés keretében létrejövő nemzetközi szerződés, amely az  Alaptörvény 25.  cikk (2)  bekezdés a)  pontja szerinti magánjogi jogviták egy csoportjának elbírálására vonatkozó joghatóságot az Európai Unió alapító szerződéseiben nem szereplő nemzetközi intézményre ruházza át, és ezáltal ezen jogviták elbírálását, illetve az azokban született bírói döntéseknek az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés c) és d) pontjai szerinti alkotmányos felülvizsgálatát a magyar állami joghatóság alól teljes mértékben kivonja, az Alaptörvény hatályos rendelkezései alapján nem hirdethető ki. Az Alkotmánybíróság e határozatát a Magyar Közlönyben közzé kell tenni. I. [1] 1. Magyarország Kormánya nevében az igazságügyi miniszter – az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 38.  § (1)  bekezdése alapján – az  Alaptörvény E)  cikk (2) és (4)  bekezdéseinek, a  Q)  cikk (3)  bekezdésének, valamint a  25.  cikkének értelmezését kérte az  Alkotmánybíróságtól. A  Kormány a  hivatkozott alaptörvényi rendelkezésekkel összefüggésben a következő konkrét kérdéseket terjesztette elő: [2] „I.) Sérti-e Magyarország alkotmányos önazonosságát – különös tekintettel az  Alaptörvény birói hatalomról szóló 25.  cikkére – az  olyan nemzetközi szerződésnek az  Alaptörvény E)  cikk (2) és (4)  bekezdése alapján történő kihirdetése, amely a) nem tartozik az Európai Unió alapító szerződései közé, illetve ami nem minősül uniós jogi aktusnak, de amelynek kizárólag az Európai Unió tagállamai lehetnek részesei, b) egy, az uniós jog keretében létrehozott megerősített együttműködés hatékony végrehajtásának feltétele, és c) egy olyan nemzetközi bírósági szervezetet hoz létre, amely ca) egy adott – részben uniós jog, részben annak közvetítésével más nemzetközi megállapodás által körülhatárolt – ügycsoportban kizárólagos hatáskörrel rendelkezik, cb) eljárása során az uniós jog, a részes tagállamok által – akár nem részes tagállamokkal vagy azok részvételével – kötött egyéb nemzetközi megállapodások és a nemzeti jog értelmezésére és alkalmazására is jogosult, és cc) döntéseivel szemben a jogorvoslat kizárólag a felállítandó bíróság szervezetén belül biztosított. [3] II.) Amennyiben az  I.)  pontban foglalt nemzetközi szerződés az  Alaptörvény E)  cikk (2) és (4)  bekezdése alapján nem hirdethető ki, melyek a  feltételei az  Alaptörvény Q)  cikk (3)  bekezdés második mondata alapján történő kihirdetésnek, különös tekintettel az Alaptörvény bírói hatalomról szóló 25. cikkére?” [4] 2. Az indítvány szerint az Alaptörvény hivatkozott rendelkezéseinek értelmezése az Egységes Szabadalmi Bíróságról szóló megállapodás (Agreement on a  Unified Patent Court, a  továbbiakban: ESZB Megállapodás) esetleges ratifikációja miatt szükséges. [5] Az indítványban a  Kormány ismertette a  nemzeti szabadalmak európai egységesítését célzó előzményeket. Ennek keretében hivatkozott az  Európai Unió valamennyi tagállama által ratifikált, az  európai szabadalmak megadásáról szóló 1973. október 5-i Müncheni Egyezményre, amelyet az  európai szabadalmak megadásáról szóló 1973. október  5-i Müncheni Egyezmény (Európai Szabadalmi Egyezmény) kihirdetéséről szóló 2002.  évi L. törvény hirdetett ki. Az  egyezményt később felülvizsgálták, amelyet az  Európai Szabadalmi Egyezmény 2000-ben felülvizsgált szövegének kihirdetéséről szóló 2007. évi CXXX. törvény hirdetett ki (a továbbiakban: ESZE Megállapodás). [6] Később megfogalmazódott az  igény az  Európai Unió egésze számára egységes szabadalom kialakítására. Az  erre vonatkozó együttműködési hajlandóságot a  Tanácsnak az  egységes szabadalmi oltalom létrehozásának területén megvalósítandó megerősített együttműködésre való felhatalmazásról szóló 2011/167/EU határozata (2011. március 10.) juttatta kifejezésre. A  megerősített együttműködés célja az  Unió érdekeinek védelme és az  integráció erősítése. E  célok megvalósítása érdekében az  Európai Parlament és a Tanács elfogadta az  egységes szabadalmi oltalom létrehozásának területén megvalósítandó megerősített együttműködés végrehajtásáról szóló 1257/2012/EU rendeletet (2012. december 17.), illetve a  Tanács az  egységes szabadalmi oltalom létrehozásának területén megvalósítandó megerősített együttműködésnek az  alkalmazandó fordítási szabályok tekintetében történő végrehajtásáról szóló 1260/2012/EU rendeletet (2012. december 17.). A  rendeletek célja a  megerősített együttműködésben részt vevő tagállamok területén egységes hatályú európai szabadalom létrehozása, illetve a  szabadalmakkal kapcsolatos nyelvi kérdések rendezése. A  rendeletek nem tartalmaznak szabályokat a  jogviták elbírálására, ezért – érvényesülésüket biztosítandó – a  hatálybalépésük az  ESZB Megállapodás hatálybalépéséhez kötődik. [7] Az indítványozó az  ESZB Megállapodásra hivatkozással előadta, hogy az  Európai Szabadalmi Bíróság (a továbbiakban: ESZB) olyan szupranacionális bírói fórum, amely a „hagyományos” európai és az egységes hatályú európai szabadalmak bitorlásával és érvényességével kapcsolatos jogvitákban jár majd el. Az  ESZB Elsőfokú Bíróságból, illetve Fellebbviteli Bíróságból áll, döntései bármelyik részes államban végrehajthatóak. [8] Az ESZB Megállapodást az Európai Unió 25 tagállama – köztük Magyarország – írta alá, ennek ellenére az ESZB nem esik az  Európai Unióról szóló szerződés (a továbbiakban: EUSZ) 13.  cikk (1)  bekezdése alá, amely az  Unió intézményeit sorolja fel taxatív módon. Ebből következőleg az  ESZB nem az  Európai Unió intézménye, hanem vélhetően egy, a  nemzetközi jog általános szabályai szerint létrejövő intézmény. Ezzel együtt az  ESZB  az  ESZB Megállapodás 24.  cikk (1)  bekezdése szerint az  uniós jog, az  ESZB megállapodás, az  ESZE Megállapodás, a  szabadalmakra alkalmazandó és valamennyi szerződő tagállamra nézve kötelező egyéb nemzetközi megállapodások, valamint a nemzeti jog alapján jár el. [9] Az ESZB Megállapodás hatálybalépéséhez legalább 13 aláíró állam csatlakozási okiratának letétbe helyezése (ratifikációja) szükséges. A hatálybalépés további feltétele, hogy a ratifikáló államok között kell lennie annak a három aláíró országnak, amelyben az  ESZB Megállapodás aláírása előtti évben – tehát 2012-ben – a  legtöbb európai szabadalom volt hatályban (ezek Németország, Franciaország és az  Egyesült Királyság). Az  ESZB Megállapodás ezen feltételek teljesülésétől számított negyedik hónap első napján vagy az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló 1215/2012/EU (2012. december 12.) számú rendelete azon módosításainak hatálybalépésétől számított negyedik hónap első napján lép hatályba, amelyek a rendeletnek az ESZB Megállapodással való viszonyát rendezik. [10] A Kormány szerint az  indítványban felvetett konkrét kérdések alapvető alkotmányjogi jelentőséggel vetik fel az  Alaptörvény értelmezését, különös tekintettel az  Alaptörvényben nevesített intézmények hatásköreit korlátozó vagy azokat elvonó nemzetközi szerződések kihirdethetőségére. E  tekintetben előkérdés az  ESZB Megállapodás jogi karaktere, vagyis az, hogy az  ESZB Megállapodás a  nemzetközi jog vagy az  Európai Unió joga szerint értelmezendő. Miközben az  Európai Unió hivatkozott rendeletei hatálybalépésük feltételeként szabják az  ESZB Megállapodás hatálybalépését, az nem számít az Európai Unió jogforrásának. Az ESZB Megállapodás kormányközi nemzetközi szerződésként jött létre, azonban annak kizárólag az  Európai Unió tagállamai lehetnek a  részesei. Ezzel összefüggésben a  Kormány utal az  Európai Unió Bíróságának (a továbbiakban: EUB) gyakorlatára is, amely az  Unió intézményei által okozott károk tekintetében kiterjesztően értelmezte az  „Európai Unió intézményei” fogalmát, és az  Európai Unió szervének tekintette mindazon intézményeket, amelyek az  „Unió nevében és érdekében” járnak el. Az  indítványozó szerint kérdéses, hogy az  EUSZ 13.  cikkének, valamint az  Alaptörvény E)  cikkének szóhasználata azonos-e; az  Alaptörvény E)  cikk (2)  bekezdése szerinti „az Európai Unió intézményei útján” fordulatnak tulajdonítható-e olyan sui generis értelmezés, amely eltér az  Európai Unió alapszerződéseinek fogalomhasználatától; és kérdés, hogy az ESZB Megállapodás az Alaptörvény E) cikk (2) és (4) bekezdéseinek hatálya alá tartozik-e. [11] Ezzel szemben, az  ESZB Megállapodás hatálybalépésének körülményeire tekintettel, kérdéses, hogy az  E)  cikk keretében hogyan teljesülhet a  (2)  bekezdésnek a „többi tagállammal közösen” fordulata, hiszen már tizenhárom tagállam ratifikációja elégséges az ESZB Megállapodás hatálybalépéséhez, és azt eleve csak huszonöt tagállam írta alá. [12] Ezenkívül az indítványozó álláspontja szerint az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: EUMSZ) 118. cikke nem nevesíti a Szabadalmi Bíróság felállítására vonatkozó hatáskört, az ugyanis „a szellemi tulajdonjogok Unión belüli egységes oltalmát biztosító európai oltalmi jogcímek létrehozására, valamint egy uniós szintű központi engedélyezési, koordinációs és ellenőrzési rendszer megteremtésére”, emellett pedig „az európai oltalmi jogcímekre vonatkozó nyelvhasználati rend” elfogadására vonatkozik. A Kormány álláspontja szerint amennyiben ezek alapján nem az  E)  cikk keretében értelmezhető az  ESZB Megállapodás, úgy az  döntően befolyásolja a  kihirdethetőség feltételeit. Amennyiben azonban az  ESZB Megállapodás mégis az  Alaptörvény E)  cikk (2) és (4)  bekezdéseinek hatálya alá esik, úgy szükségesnek mutatkozik az  alkotmányos önazonosság érintettségére vonatkozó, a  22/2016. (XII. 5.) AB határozatban (a továbbiakban: Abh1.) kidolgozott teszt lefolytatása. Ennek keretében az  Alaptörvény értelmezése biztosíthatja azt, hogy a szabadalmi ügyekben felmerülő jogviták elbírálásának az ESZB Megállapodás szerinti eljárásrendje nem ütközik az  alkotmányos intézmények és értékek Alaptörvényben tételezett rendjébe. Az  indítványozó felvetette, hogy ennek vizsgálata abban az  esetben is szükséges lehet, ha az  ESZB Megállapodás nem uniós, hanem nemzetközi szerződésen alapuló szuverenitástranszfernek minősül. [13] Az ESZB Megállapodás jogi jellegén túlmenően a  Kormány álláspontja szerint az  alkotmányjogi problémát az okozza, hogy az ESZB Megállapodás az Alaptörvénynek a bírói hatalomról szóló 25. cikkét érintheti, mivel olyan változást idézne elő a magyar bírósági struktúrában, amely nem az Alaptörvényben és nem sarkalatos törvényekben foglalt szabályozásra vezethető vissza. Lényegében a  magyar bíróságok igazságszolgáltatási monopóliumában következne be változás: az  ESZB Megállapodás ugyanis kivenne egy jelentős ügycsoportot a  magyar bíróságok joghatósága alól, és azt a kizárólagos hatáskörrel rendelkező ESZB feladatkörébe utalná. Vagyis, bár az Alaptörvény 25.  cikk (1)  bekezdése meghatározza a  magyar bírósági rendszer szervezeti felépítését, azt az  ESZB Megállapodás megbontaná. [14] A Kormány álláspontja szerint léteznek olyan esetek, amikor egy-egy adott ügyben külföldi anyagi jog alkalmazandó, vagy külföldi bírói fórum jár el, ez  azonban az  ügyek egyedi sajátosságaira tekintetteI történik, vagy pedig nem zárja ki a  magyar fórumok eljárását, hanem csak kiegészíti azokat. Az  olyan megállapodás azonban, amelynek következtében egyes ügycsoportok tekintetében megszűnne az  Alaptörvényben meghatározott bíróságok eljárási lehetősége, felvetheti Magyarország alkotmányos önazonosságának sérelmét. Ezzel összefüggésben az  indítványozó hivatkozott az  Abh1. indokolásának [65] bekezdésére, amely a  bírói hatalomgyakorlást az alkotmányos önazonosság részének ismerte el. [15] Mindezekre tekintettel a  Kormány szerint szükséges annak vizsgálata, hogy az  ESZB Megállapodáshoz hasonlatos nemzetközi szerződések – amennyiben az  Alaptörvény E)  cikk (2) és (4)  bekezdésének hatálya alá tartoznak – felvetik-e az alkotmányos önazonosság sérelmét. [16] Amennyiben az ESZB Megállapodáshoz hasonló karakterű nemzetközi szerződések mégsem az Alaptörvény E) cikk (2) és (4) bekezdésének hatálya alá esnek, úgy az Alaptörvény Q) cikkét érintő, a nemzetállami szuverenitás körébe tartozó aggályok merülnek fel. Ez  utóbbi esetben a  Kormány szerint az  Alaptövény értelmezését igényli az, hogy milyen feltételek mentén hirdethető ki az  olyan nemzetközi szerződés, amely a  bírósági rendszer szervezeti és hatásköri struktúrája mellett sarkalatos törvényi tárgyköröket is érint. [17] Ebben a  vonatkozásban az  indítványozó – az  Alkotmánybíróság gyakorlatára hivatkozással – előadta, hogy a  nemzetközi jog szuverenitást korlátozó hatása nem valamely államok feletti jogrend által valósul meg, hanem az  állam önkorlátozása következtében. Álláspontja szerint az  Alaptörvény a  szuverenitáskorlátozás feltételeivel kapcsolatban csupán az  uniós jog vonatkozásában, az  E)  cikk (2) és (4)  bekezdéseiben ad támpontokat. Nem fogalmaz meg ugyanakkor tételes szabályt az Alaptörvény arra, hogy az Alaptörvényben foglalt struktúrákat érintő nemzetközi szerződés kihirdetésének vannak-e speciális feltételei. A  Kormány álláspontja szerint az  a  nemzetközi szerződés, amely olyan mértékű szuverenitáskorlátozással jár, amely egyes alkotmányos intézményeket megillető hatáskörök elvonását jelenti más állam vagy szupranacionális szervezet, illetve nemzetközi együttműködési mechanizmus javára, a  szuverenitástranszfer oldaláról nézve nem kezelhető eltérően az  Alaptörvény E)  cikk (4)  bekezdésére vonatkozó szabályozás lényegétől. Ellenkező esetben egy, az  európai uniós együttműködés keretében létrehozott bírói fórum az  Alaptörvény E)  cikk (4)  bekezdése alapján több alkotmányos garanciát, magasabb legitimációs szintet igényelne, mint egy sui generis nemzetközi jogon alapuló együttműködés létrehozása. E két esetben, a szuverenitásátadás tekintetében ugyanis pusztán a transzfer „fogadó fele” különbözik, miközben a  szuverenitásról való lemondás mértékének szempontjából a  két esetkör azonosnak tűnik. A  Kormány álláspontja szerint az  Alaptörvényből levezethetőnek kell lenniük azoknak a  sajátos érvényességi kellékeknek, amelyek az  alkotmányos identitást érintő szuverenitástranszferhez társulnak. Mindezek alapján a  Kormány álláspontja szerint az, hogy a  kihirdetés követelményeit az  Alaptörvényben tételezett struktúrák, feladatkörök, alapelvek érintettsége esetén hogyan kell a jogalkotásnak biztosítania, az Alaptörvény értelmezését igényli. II. [18] Az Alaptörvény értelmezni kért rendelkezései: „E) cikk (2) Magyarország az Európai Unióban tagállamként való részvétele érdekében nemzetközi szerződés alapján – az  alapító szerződésekből fakadó jogok gyakorlásához és kötelezettségek teljesítéséhez szükséges mértékig  – az  Alaptörvényből eredő egyes hatásköreit a  többi tagállammal közösen, az  Európai Unió intézményei útján gyakorolhatja. […] (4) A  (2)  bekezdés szerinti nemzetközi szerződés kötelező hatályának elismerésére adott felhatalmazáshoz az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.” „Q) cikk (2) Magyarország nemzetközi jogi kötelezettségeinek teljesítése érdekében biztosítja a nemzetközi jog és a magyar jog összhangját. (3) Magyarország elfogadja a  nemzetközi jog általánosan elismert szabályait. A  nemzetközi jog más forrásai jogszabályban történő kihirdetésükkel válnak a magyar jogrendszer részévé.” „25. cikk (1) A bíróságok igazságszolgáltatási tevékenységet látnak el. A legfőbb bírósági szerv a Kúria. (2) A bíróság dönt a) büntetőügyben, magánjogi jogvitában, törvényben meghatározott egyéb ügyben; b) a közigazgatási határozatok törvényességéről; c) az önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközéséről és megsemmisítéséről; d) a helyi önkormányzat törvényen alapuló jogalkotási kötelezettsége elmulasztásának megállapításáról. (3) A  Kúria a  (2)  bekezdésben meghatározottak mellett biztosítja a  bíróságok jogalkalmazásának egységét, a bíróságokra kötelező jogegységi határozatot hoz. (4) A bírósági szervezet többszintű. Az ügyek meghatározott csoportjaira külön bíróságok létesíthetők. (5) A  bíróságok igazgatásának központi feladatait az  Országos Bírósági Hivatal elnöke végzi. Az  Országos Bírói Tanács felügyeli a  bíróságok központi igazgatását. Az  Országos Bírói Tanács és más bírói önkormányzati szervek közreműködnek a bíróságok igazgatásában. (6) Az Országos Bírósági Hivatal elnökét a bírák közül kilenc évre a köztársasági elnök javaslatára az Országgyűlés választja. Az  Országos Bírósági Hivatal elnökének megválasztásához az  országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges. Az  Országos Bírói Tanács tagja a  Kúria elnöke, további tagjait sarkalatos törvényben meghatározottak szerint a bírák választják. (7) Törvény egyes jogvitákban más szervek eljárását is lehetővé teheti. (8) A bíróságok szervezetének, igazgatásának és központi igazgatása felügyeletének, a bírák jogállásának részletes szabályait, valamint a bírák javadalmazását sarkalatos törvény határozza meg.” III. [19] 1. Az  Alkotmánybíróság hatáskörét az  Alaptörvény 24.  cikk (2)  bekezdése határozza meg, amely az  a)–h)  pontok között nem nevesíti az  Alaptörvény rendelkezéseinek értelmezésére vonatkozó hatáskört. A  g)  pont szerint ugyanakkor sarkalatos törvény további hatáskörök gyakorlására jogosíthatja fel az  Alkotmánybíróságot. Ennek megfelelően rendelkezik az  Abtv. 38.  §-a az  Alaptörvény értelmezésére vonatkozó hatáskörről. Az  indítványozó az  Abtv. 38.  § (1)  bekezdése alapján kezdeményezte az  Alkotmánybíróság eljárását. Eszerint az  „Országgyűlés vagy annak állandó bizottsága, a  köztársasági elnök, a  Kormány, illetve az  alapvető jogok biztosa indítványára az  Alkotmánybíróság az  Alaptörvény rendelkezését konkrét alkotmányjogi problémával összefüggésben értelmezi, ha az  értelmezés közvetlenül levezethető az  Alaptörvényből.” Az  Abtv. szövege alapján tehát az Alaptörvény értelmezését csak meghatározott szervek (személyek) és csak meghatározott tartalmú indítványban kezdeményezhetik. [20] Az Alkotmánybíróságnak vizsgálnia kellett, hogy az  indítvány jogosulttól származik-e, az  Alaptörvény konkrét rendelkezésének értelmezésére irányul-e, összefügg-e konkrét alkotmányjogi problémával, és az  értelmezés közvetlenül levezethető-e az  Alaptörvényből {8/2014. (III. 20.) AB határozat, Indokolás [20]–[27], Abh1., Indokolás [23]–[27]}. [21] Az Alkotmánybíróság arra a megállapításra jutott, hogy az indítvány érdemben vizsgálható. Az indítványt a Kormány nevében, kormányhatározatban foglalt felhatalmazás alapján az igazságügyi miniszter terjesztette elő. Az indítvány alapján a  Kormány által feltett kérdések megválaszolása érdekében az  Alkotmánybíróságnak két konkrét alkotmányjogi problémára kell válaszolnia az Alaptörvény három konkrét rendelkezésének értelmezése révén. [22] Az indítvány tartalma alapján az első alkotmányjogi kérdés az, hogy az Alkotmánybíróság az Európai Unió jogában szereplő ún. „megerősített együttműködést” az uniós jog részének tekinti-e [így az E) cikk hatálya alá tartozik-e, és az első kérdésben meghatározott szempontoknak megfelelő bírósági szervezetet létrehozó megállapodás sértheti-e Magyarország alkotmányos önazonosságát], vagy pedig nemzetközi jog alapján kötött szerződésként kezeli [vagyis a  Q)  cikk hatálya alá tartozik]. A  második eldöntendő kérdés ennek folyamányaként az, hogy az  aláírt nemzetközi szerződés (megerősített együttműködés) ratifikációjához milyen érvényességi kellékek társulnak. [23] Az Alaptörvény értelmezésének további feltételét, az  Alaptörvényből való közvetlen levezethetőségét, az  Alkotmánybíróság arra tekintettel vizsgálta meg, hogy e  hatáskörét mindig is megszorítóan értelmezte, mivel enélkül az  alkotmányértelmezések azzal a  veszéllyel fenyegetnek, hogy az  Alkotmánybíróság magára vállalja a törvényhozó, sőt a végrehajtó hatalom felelősségét is, és ezáltal egyfajta alkotmánybírósági kormányzás alakulna ki {31/1990. (XII. 18.) AB határozat, ABH 1990, 137, 138., megerősítve: 17/2013. (VI. 26.) AB határozat, Indokolás [10]}. Ezért az  alkotmányértelmezési hatáskör gyakorlását az  Alkotmánybíróság következetesen igyekszik távol tartani egyrészt valamely alkotmányos rendelkezés teljesen elvont, parttalan értelmezésétől, másrészt attól, hogy az  értelmezés konkrét ügyet döntsön el, vagy jogszabályt értelmezzen. Az  utóbbi feltétellel az  Alkotmánybíróság más hatalmi ágak feladatától is távol kívánja tartani magát [21/1996. (V. 17.) AB határozat, ABH 1996, 74, 75.]. [24] Az Alkotmánybíróság megítélése szerint az indítvány tartalma alapján megállapított két absztrakt kérdésre adandó válasz az Alaptörvény értelmezésével – jogszabály közbejötte nélkül – közvetlenül levezethető. Ez azt jelenti, hogy Alaptörvény értelmezési hatáskörében eljárva az  Alkotmánybíróság olyan szempontrendszert nyújt, amelynek az  ESZB Megállapodásra való konkretizálása a  Kormány és az  Országgyűlés felelőssége. Ellenkező esetben az Alkotmánybíróság túllépne az értelmezés keretein, és absztrakt normakontrollt végezne. [25] 2. Az  Alkotmánybíróság mindenekelőtt utal arra, hogy az  EUB az  Európai Unió Tanácsa kérelmére megvizsgálta az  ESZB Megállapodás tervezetét, és 2011. március 8-án meghozott 1/09. számú véleményében arra a  következtetésre jutott, hogy a  szabadalmi jogviták rendezésének egységes rendszere létrehozásáról szóló tervezett megállapodás nem egyeztethető össze az  EUSZ és az  EUMSZ rendelkezéseivel. Ennek oka az  volt, hogy a  korábbi megállapodástervezet úgy adott volna a  felállítandó nemzetközi bíróságnak kizárólagos hatáskört a  magánszemélyek által indított keresetek jelentős részének elbírálására, hogy az  az Unió intézményi és bírósági keretén kívül helyezkedik el, ami megfosztaná a  tagállami bíróságokat az  uniós jog értelmezésére és alkalmazására vonatkozó hatáskörüktől, valamint az  EUB-t attól a  hatáskörétől, hogy előzetes döntéshozatali eljárás keretében megválaszolja a  tagállami bíróságok által elé terjesztett kérdéseket. Az  EUB szerint mindez aránytalanul megváltoztatta volna az  alapító szerződések által az  uniós intézmények és a  tagállamok részére megadott azon hatásköröket, amelyek alapvető fontosságúak magának az uniós jog jellegének megőrzését illetően. E  döntés hatására az  Európai Unió Hivatalos Lapjában 2013. június 20-án megjelent ESZB Megállapodás már a preambulumában is rögzíti: „FIGYELEMBE VÉVE, hogy a nemzeti bíróságokhoz hasonlóan az egységes szabadalmi bíróságnak is tiszteletben kell tartania és alkalmaznia kell az uniós jogot, valamint hogy az uniós jog őrének szerepét betöltő Európai Unió Bíróságával együttműködve biztosítania kell az  uniós jog helyes alkalmazását és egységes értelmezését; az  egységes szabadalmi bíróságnak különösen együtt kell működnie az  Európai Unió Bíróságával az  Unió jogának megfelelő értelmezésében, amihez az  Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlatára kell támaszkodnia, valamint az EUMSZ 267. cikkének megfelelően előzetes döntéshozatal iránti kérelmeket kell ahhoz benyújtania.” Ennek megfelelően az ESZB Megállapodás 20. cikke rögzíti az uniós jog elsőbbségét, a 21. cikke pedig az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet az uniós jog helyes alkalmazása érdekében. [26] Az Alkotmánybíróság foglalkozott már azon nemzetközi szerződések kérdésével, amelyek nem tartoznak az  Európai Unió alapító szerződései közé, illetve amelyek nem minősülnek uniós jogi aktusnak, de amelynek kizárólag az  Európai Unió tagállamai lehetnek részesei. Az  Alkotmánybíróság a  22/2012. (V. 11.) AB határozatban (a továbbiakban: Abh2.) megerősítette, hogy „minden olyan szerződéshez, amely Magyarország Alaptörvényben megjelölt hatásköreinek további átadásához vezet az  Európai Unió intézményei útján történő közös hatáskörgyakorlás révén, az  országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával adott felhatalmazás szükséges. Vagyis az  E)  cikk (2) és (4)  bekezdése nemcsak a  csatlakozási szerződésre, és az  alapító szerződésekre, vagy ezek módosítására vonatkozik, hanem minden olyan szerződésre, amelynek kidolgozásában – az  Európai Unió reformjában – Magyarország már tagállamként vesz részt. […] Azt, hogy milyen szerződést kell ilyennek tekinteni, a szerződés alanyai, tárgya, a szerződésből eredő jogok és kötelezettségek alapján lehet esetenként megállapítani” (Indokolás [50]–[51]). [27] Az Abh2. meghozatalát az  igazságügyért felelős miniszternek a  gazdasági és monetáris unióbeli stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló szerződéssel összefüggésben kért Alaptörvény-értelmezés iránti indítványa indokolta. A  megkeresés olyan konkrét alkotmányjogi problémával összefüggésben kérte az  Alaptörvény rendelkezéseinek értelmezését, amely a  jelen indítványhoz hasonlóan az  Alaptörvényből – más jogszabály közbejötte nélkül – közvetlenül levezethető. Az  Alkotmánybíróság az  Abh2.-ben hangsúlyozta: „az  Alaptörvény értelmezésére irányuló hatáskörében nem értelmezheti önmagában a  Szerződés rendelkezéseit. Az  Alkotmánybíróság – miként azt az  indítvány is tartalmazza – azt határozza meg, hogy valamely nemzetközi szerződés milyen esetben tartozik az  Alaptörvény E)  cikke (2) és (4)  bekezdése hatálya alá. Az  Alkotmánybíróság ennek során azonban felhívhatja a  figyelmet a  Szerződés egyes olyan lényeges tulajdonságaira, amelyeknek szerepük kell legyen ennél a  döntésnél. Ez  nem jelenti a  Szerződés értelmezését, csak annak meghatározását, hogy az Alaptörvény E) cikke (2) és (4) bekezdése, és a Szerződés egymásra vonatkoztatott értelmezésénél milyen körülményeket kell mérlegelni” (Indokolás [53]). [28] Ezzel összefüggésben az Abh2. utalt arra is, hogy „a nemzetközi szerződés kihirdetésére irányuló törvényjavaslatot a  Kormány terjeszti elő. Ezért az  arról való állásfoglalás, hogy valamely nemzetközi szerződés az  Alaptörvény E)  cikke (2) és (4)  bekezdései hatálya alá tartozik-e, elsődlegesen a  Kormány, mint a  törvényjavaslat előterjesztője és az  Országgyűlés, mint a  nemzetközi szerződést kihirdető törvény alkotójának feladata. Ez  nem zárja ki annak lehetőségét, hogy az  Alkotmánybíróság az  Alaptörvénnyel való összhang szempontjából megvizsgálja az elfogadott, de ki nem hirdetett törvényt [Alaptörvény 24. cikk (1) bekezdés a) pont]” (Indokolás [58]). [29] Jelen esetben az  indítványra okot adó nemzetközi szerződés megerősített együttműködés formájában jön létre. A  megerősített együttműködésre vonatkozó szabályokat az  Európai Unióról szóló szerződés 20.  cikke és az EUMSZ 326–334. cikkei tartalmazzák. Ennek értelmében a megerősített együttműködés folytatására vonatkozó felhatalmazást a  Bizottság javaslatára az  Európai Parlament jóváhagyását követően a  Tanács adja meg. Ennek keretében legalább kilenc uniós ország továbbfejleszti integrációs együttműködését egyes uniós struktúrába tartozó területen anélkül, hogy ebbe kötelező lenne belépni. A megerősített együttműködés keretében elfogadott jogi aktusok pedig csak az  abban részt vevő tagállamokat kötelezik. E  rugalmas keret lehetővé teszi, hogy az  azt aláíró tagállamok eltérő ütemben működjenek együtt azokhoz képest, akik nem részesei a  megerősített együttműködésnek, azzal a  megszorítással, hogy a  megerősített együttműködésnek összeegyeztethetőnek kell lennie az alapító szerződésekkel és az Európai Unió jogával. [30] Az Abh1.-ben az Alkotmánybíróság megállapította, hogy „az Alaptörvény E) cikk (2) bekezdése lehetővé teszi, hogy Magyarország az  Európai Unió tagállamaként, az  Európai Unió intézményei útján gyakorolja egyes hatásköreit. E  közös hatáskörgyakorlás azonban nem korlátlan, mert az  Alaptörvény E)  cikk (2)  bekezdése egyszerre biztosítja Magyarország vonatkozásában az uniós jog érvényességét és jelenti egyben az átruházott, illetve közösen gyakorolt hatáskörök korlátját” (Indokolás [53]). Az  Abh1. szerint „Magyarország az  Európai Unióhoz történt csatlakozásával nem szuverenitásáról mondott le, hanem csak egyes hatáskörök közös gyakorlását tette lehetővé, ennek megfelelően Magyarország szuverenitásának fenntartását kell vélelmezni az  Európai Unió alapító szerződéseiben megállapított jogokhoz és kötelezettségekhez képest további hatáskörök közös gyakorlásának megítélésekor (fenntartott szuverenitás vélelme)” (Indokolás [60]). [31] E fenntartott szuverenitás vélelme megszorító értelmezést igényel: mindaddig, amíg a tagállamok által megkötött nemzetközi szerződés nem válik az  uniós vívmányok (acquis communautaire) részévé, a  Magyarország által megkötni szándékozott nemzetközi megállapodás esetében vizsgálni szükséges, hogy az  Alaptörvény Q)  cikke vagy az Alaptörvény E) cikke biztosít számára alkotmányos jogalapot. Az Alkotmánybíróság ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy a  szuverenitás fogalma belső, államon belüli (legfőbb hatalmi), valamint külső, nemzetközi kapcsolatok (szuverén egyenlőség) viszonylatában értelmezhető. A nemzetközi jog köréből „[a] ius cogens normái, alapelvei és alapvető értékei együttesen olyan mércét alkotnak, amelynek minden következő alkotmánymódosítás és Alkotmány meg kell, hogy feleljen“ {61/2011. (VII. 13.) AB határozat, ABH 2011, 290, 321., vö. 45/2012. (XII. 29.) AB határozat, Indokolás [118], 12/2013. (V. 24.) AB határozat, Indokolás [35]}. Ezen túlmenően az Alkotmánybíróság egyetért az  indítványozó azon állításával, amely szerint a  nemzetközi jog szuverenitást korlátozó hatása nem valamely államok feletti jogrend által valósul meg, hanem az  állam önkorlátozása következtében. Ezt fogalmazza meg az  Alaptörvény Q)  cikk (3)  bekezdés második mondata, amely szerint „[a] nemzetközi jog más forrásai jogszabályban történő kihirdetésükkel válnak a  magyar jogrendszer részévé.” (Lásd például: a  Magyar Köztársaságnak az  Észak-atlanti Szerződéshez történő csatlakozásáról és a  Szerződés szövegének kihirdetéséről szóló 1999. évi I. törvény.) A  nemzetközi jogtól ugyanakkor elválik és külön kezelendő az  Alaptörvény E)  cikk (2) bekezdése alapján történő szuverenitástranszfer, amit az uniós jog sui generis jellege indokol. [32] E tekintetben hangsúlyozni szükséges, hogy a  megerősített együttműködési forma közjogi értelemben sajátos megítélés alá tartozik. Miközben a  létrehozására a  felhatalmazást megadó, illetve az azt végrehajtó uniós aktusok – így a  2011/167/EU tanácsi határozat, valamint a  megerősített együttműködés végrehajtásáról szóló, az  Európai Parlament és a  Tanács által elfogadott 1257/2012/EU rendelet – mint uniós jogforrások egyértelműen az  E)  cikk (2)  bekezdése alá tartoznak, kérdéses, hogy a  megerősített együttműködés keretében megkötendő további nemzetközi szerződések – így az  ESZB Megállapodás – az  uniós jog keretébe tartozik vagy még azon kívül, a  nemzetközi jog terrénumában marad. Ennek eldöntése az  Alkotmánybíróság által az  Alaptörvény –  jogszabály közbejötte nélküli – absztrakt értelmezésére vonatkozó hatáskörben nem lehetséges. Absztrakt szinten megállapítható azonban az, hogy bár minden, az Európai Unió tagállamaként megkötendő nemzetközi szerződés – így a  megerősített együttműködés keretében kötendő nemzetközi szerződés is – az  integráció folyamatának megerősítésére irányul, de különbséget kell tenni az  alapító szerződésben már nevesített hatáskörök puszta végrehajtását célzó együttműködési formák, valamint az  ezen – intézményesülési fokozatát tekintve – túlmutató államközi együttműködési formák között: amennyiben olyan nemzetközi szerződés megerősítésére kerül sor, amely olyan intézmény felállítását célozza, amely nem része az  uniós intézményi struktúrának, de amely közhatalmat gyakorol, és ekként a  tagállamokra kötelező döntéseket hozhat, a  nemzetközi szerződés kihirdetésére irányuló törvényjavaslatot előterjesztő Kormánynak azt kell vizsgálnia, hogy az  Európai Unió alapító szerződéseiben az  intézmény létrehozására vonatkozó hatáskör már meghatározásra került-e. Amennyiben igen, úgy az  alapító szerződést végrehajtó nemzetközi szerződés kihirdetésének jogalapja az  Alaptörvény E)  cikke az  Abh2.-ben megadott szempontoknak és az  azoknak megfelelő szavazati arányú követelményeknek megfelelően, egyéb esetben pedig az  Alaptörvény Q)  cikke. Magyarország tehát köthet olyan nemzetközi szerződést, amelynek csak uniós tagállamok a  részesei, és amelynek keretében a  létrehozott intézmény uniós jogot alkalmaz, mindez azonban akkor válik az  Alaptörvény E)  cikke szerinti uniós jog részévé, amennyiben ennek jogalapja az  alapító szerződésekben megtalálható. [33] Az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy fenti értelmezése összhangban áll az  EUB 2015. május 5-én meghozott ítéletével, amely eljárásban tíz tagállam – köztük Magyarország is – támogatóként lépett fel az Európai Parlament és az  Európai Unió Tanácsa oldalán (C-146/13 Spanyolország kontra Parlament és Tanács ECLI:EU:C:2015:298). Az  idézett ügyben a  Spanyol Királyság az  egységes szabadalmi oltalom létrehozásának területén megvalósítandó megerősített együttműködés végrehajtásáról szóló, 2012. december 17-i 1257/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet megsemmisítését kérte, de az EUB a keresetet elutasította. [34] A kereset keretében a  Spanyol Királyság előadta, hogy az  uniós jogrend autonómiája megőrzésének feltétele, hogy az  Unió és intézményei hatásköreit semmilyen nemzetközi szerződés ne ferdítse el. A  jelen ügyben azonban álláspontja szerint ez  nem valósult meg. A  Spanyol Királyság azt állította, hogy nincs lényeges különbség az  ESZB  Megállapodás és azon megállapodástervezet között, amelyet a  Bíróság az  EUSZ és az  EUMSZ  rendelkezéseivel összeegyeztethetetlennek minősített az  1/09. számú véleményében. Hivatkozott továbbá arra, hogy az ESZB nem képezi az uniós intézményi és bírósági rendszer részét, valamint arra, hogy szerinte az  ESZB Megállapodáshoz való csatlakozásukkal a  részt vevő tagállamok olyan hatáskört gyakorolnak, amely immár az  Uniót illeti meg, ami sérti a  lojális együttműködés és az  uniós jog autonómiájának elvét. A  Lisszaboni Szerződés hatálybalépése óta ugyanis az  Unió kizárólagos hatáskörrel rendelkezik nemzetközi megállapodás megkötésére, amennyiben az  a  közös szabályokat érintheti, vagy azok hatályát megváltoztathatja. Márpedig az  ESZB  Megállapodás érinti az  1215/2012. rendeletet, és a  polgári és kereskedelmi ügyekben a  joghatóságról, valamint a  határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2007. október 30-án Luganóban aláírt egyezményt, valamint azok hatályát megváltoztatja. [35] Ezzel szemben az Európai Parlament rámutatott arra, hogy a megtámadott rendelet és az ESZB Megállapodás nem sérti az  uniós jogot. Az  ESZB Megállapodás tiszteletben tartja azt a  két lényeges feltételt, amely az  uniós jogrend autonómiájának tiszteletben tartásához szükséges, mivel egyrészt az  Unió és intézményei hatásköreinek jellege nem módosul, másrészt pedig e megállapodás nem ír elő az Unió és intézményei számára semmilyen, az említett megállapodásban található uniós jogi rendelkezésekre vonatkozó sajátos értelmezést, amelyet azoknak belső hatásköreik gyakorlása során követniük kellene. [36] A Európai Unió Tanácsa rámutatott arra, hogy az uniós jogalkotó olyan politikai döntést hozott, hogy az egységes hatályú európai szabadalmat egy külön bírósági szerv, az  egységes szabadalmi bíróság működéséhez kapcsolja, amely biztosítja az  ítélkezési gyakorlat koherenciáját és a  jogbiztonságot. Szerinte nincs semmilyen jogi akadálya az  egységes hatályú európai szabadalom és az  egységes szabadalmi bíróság közötti kapcsolat kialakításának, amelyet a  megtámadott rendelet (24) és (25) preambulumbekezdése ismertet. A  Tanács azzal is érvelt, hogy a  jogalkotási gyakorlatban több példa is szerepel olyan esetekre, amelyekben valamely uniós jogi aktus alkalmazhatóságának feltétele az adott aktuson kívüli esemény bekövetkezése volt. [37] Az EUB mindenekelőtt arra emlékeztette a  megsemmisítés iránti per résztvevőit, hogy az  EUMSZ 263.  cikke értelmében az EUB megvizsgálja a  jogalkotási aktusok jogszerűségét, valamint a Tanács, a Bizottság és az Európai Központi Bank jogi aktusait, kivéve az ajánlásokat és a véleményeket, továbbá az Európai Parlament és az Európai Tanács harmadik személyekre joghatással járó aktusait. Az  EUB megvizsgálja továbbá az  Unió szervei vagy hivatalai által elfogadott, harmadik személyekre joghatással járó jogi aktusok jogszerűségét. Vagyis az  EUMSZ 263.  cikke alapján benyújtott kereset keretében az  EUB nem rendelkezik hatáskörrel arra, hogy a  tagállamok által megkötött nemzetközi megállapodás jogszerűségéről döntsön, ahogy a  nemzeti hatóság által hozott jogi aktus jogszerűségének elbírálására sem rendelkezik hatáskörrel. Ebből következőleg az EUB mint elfogadhatatlan kereseti kérelmet utasította el Spanyolország érvelését. [38] Minthogy tehát az EUB állásfoglalása szerint az EUMSZ 263. cikke alapján benyújtott kereset keretében az EUB „nem rendelkezik hatáskörrel arra, hogy a tagállamok által megkötött nemzetközi megállapodás jogszerűségéről döntsön” (101. bekezdés), ebből arra lehet következtetni, hogy az  EUB is állást foglalt közvetett módon a  tagállamok által megkötendő ESZB Megállapodás jogi természetéről. [39] 3. A  Kormány által megfogalmazott második alkotmányjogi probléma arra irányul, hogy milyen érvényességi kellékei vannak az olyan nemzetközi szerződés kihirdetésének, amely bizonyos ügycsoportra kizárólagos hatáskörrel rendelkező, magyar jogot és külföldi jogot is alkalmazó nemzetközi bírósági szervezetet hoz létre, és amelynek döntéseivel szemben jogorvoslat kizárólag a felállítandó bíróság szervezetén belül biztosított. [40] Az Alaptörvény Q)  cikk (1)  bekezdése alkotmányos szabályként rögzíti Magyarország nemzetközi együttműködési kötelezettségét: „Magyarország a  béke és a  biztonság megteremtése és megőrzése, valamint az  emberiség fenntartható fejlődése érdekében együttműködésre törekszik a  világ valamennyi népével és országával.” Az  Alaptörvény Q)  cikk (2)  bekezdése – az  Alkotmány korábbi 7.  § (1)  bekezdéséhez hasonlóan – alkotmányos paranccsá teszi a nemzetközi jog és a magyar jog összhangjának megteremtését. Ennek ex ante módja a nemzetközi egyezményekhez való csatlakozásról történő szuverén döntés, ami a  nemzetközi szerződés megkötését jelenti. A  Q)  cikk (2)  bekezdése szerinti összhang megteremtésében az  ex post szintnek az  alkotmánybírósági eljárás(ok) tekinthető(k), amelynek alapja az  Alaptörvény 24.  cikk (1)  bekezdése, amely szerint az  Alkotmánybíróság az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve. [41] Az Alaptörvény Q)  cikk (3)  bekezdése szerint Magyarország elfogadja a  nemzetközi jog általánosan elismert szabályait; a nemzetközi jog más forrásai pedig jogszabályban történő kihirdetésükkel válnak a magyar jogrendszer részévé. A  nemzetközi szerződések megkötésének, kötelező hatályuk elismerésének részletes szabályait a  nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos eljárásról szóló 2005. évi L. törvény (a továbbiakban: Tv.) tartalmazza. A  Tv. 7.  § (1)  bekezdése értelmében nemzetközi szerződés kötelező hatályának elismerésére akkor kerülhet sor, ha a  szerződés szövegének ismeretében az  Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozó nemzetközi szerződés esetében az  Országgyűlés, illetve más nemzetközi szerződés esetében a  Kormány erre felhatalmazást ad. A  7.  § (3)  bekezdése alapján a  nemzetközi szerződés akkor tartozik az  Országgyűlés feladat- és hatáskörébe, ha a) az  az Alaptörvény E)  cikk (2)  bekezdése szerinti nemzetközi szerződés, b) olyan tárgykört szabályoz, amelyről törvény rendelkezik, vagy amelyről az  Alaptörvény szerint sarkalatos vagy egyéb törvénynek kell rendelkeznie, vagy c) egyéb, az  Alaptörvény 1.  cikk (2)  bekezdés a)–c) és e)–k)  pontjai alapján az  Országgyűlés hatáskörébe tartozó kérdést érint. [42] A Tv. 4.  § (3)  bekezdése értelmében a  nemzetközi szerződés előkészítésétől kezdődően folyamatosan vizsgálni kell, hogy a  szerződés az  Alaptörvénnyel, a  jogszabályokkal, az  európai uniós jogi és az  egyéb nemzetközi jogi kötelezettségekkel összhangban áll-e. Az összhang megteremtését a szerződés tartalmának megfelelő alakításával, a jogszabályok módosításával vagy hatályon kívül helyezésével, illetve az európai uniós jogi és az egyéb nemzetközi jogi kötelezettségek lehetőség szerinti módosításával vagy megszüntetésével kell biztosítani. [43] Az Alkotmánybíróság az  Abtv. 23.  § (4)  bekezdése szerint a  köztársasági elnök, illetve a  Kormány indítványa alapján, a  nemzetközi szerződés kötelező hatályának elismerését megelőzően vizsgálhatja annak Alaptörvénnyel való összhangját. Az  Alkotmánybíróság az  Országgyűlés által elfogadott, de még ki nem hirdetett törvényt olyan szempontból is vizsgálja, hogy az  nem ütközik-e már vállalt nemzetközi kötelezettségbe [lásd: 53/1993. (X.  13.) AB határozat, ABH 1993, 326.]. Ezen túlmenően az  Alkotmánybíróság normakontroll-hatásköreiben vizsgálhatja a nemzetközi szerződést kihirdető jogszabály, illetve magának a nemzetközi szerződésnek az Alaptörvénnyel való összhangját [lásd: 8/2005. (III. 31.) AB határozat, ABH 2005, 102–106.]. [44] A nemzetközi szerződés és a belső jog összhangját hivatott biztosítani az Abtv. 40. § (3) bekezdése, illetve 42. §-a, amelyek megállapítják a  nemzetközi szerződés Alaptörvénnyel való összhangját vizsgáló eljárás, illetve valamely belső jogszabály nemzetközi szerződésbe ütközésének jogkövetkezményeit. Az Abtv. 40. § (3) bekezdése szerint ha az  Alkotmánybíróság a  nemzetközi szerződés rendelkezésének alaptörvény-ellenességét megalapozottnak találja, a  nemzetközi szerződés kötelező hatályának elismerésére addig nem kerülhet sor, amíg a  nemzetközi szerződést létrehozó államok vagy a  nemzetközi jog szerződéskötési képességgel rendelkező egyéb alanyai az  alaptörvényellenességet meg nem szüntetik, vagy ameddig fenntartás megtételével – ha ezt az  adott nemzetközi szerződés lehetővé teszi – vagy a  nemzetközi jog által elismert egyéb jogintézménnyel élve Magyarország nem zárja ki a  nemzetközi szerződés és az  Alaptörvény összeütközését. Ez  utóbbi akként is kiküszöbölhető, hogy az  alkotmánymódosító hatalom az  Alaptörvény rendelkezéseit úgy módosítja, hogy annak eredményeként immár lehetővé válik a  nemzetközi egyezményhez történő csatlakozás. Ha ez  megtörténik, a  nemzetközi szerződés az  Alaptörvény Q)  cikk (3)  bekezdésének megfelelően jogszabályban történő kihirdetéssel válik a  magyar jogrendszer részévé. Erre az  Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozó nemzetközi szerződés esetén az Országgyűlés adhat felhatalmazást egyszerű többséggel, más esetkörben pedig a Kormány. [45] Fentiek alapján az  indítványban foglalt második kérdés megválaszolásához az  Alkotmánybíróságnak mint az  Alaptörvény védelmének legfőbb szervének több szempontot kellett figyelembe vennie. Így elsőként arra volt tekintettel, hogy a felállítandó ESZB nem csupán az uniós jogot alkalmazza az eljárása során, hanem a tagállamok által megerősített nemzetközi szerződéseket és a  tagállamok nemzeti jogát is (vö. ESZB Megállapodás 24.  cikk). Mindez azt is jelenti, hogy a nemzetközi szerződés megerősítésével Magyarország arra ad felhatalmazást, hogy egy ún. „közös bíróság”, amely „részét képezi [a tagállamok] igazságszolgáltatási rendszerének” (vö. ESZB Megállapodás 1., 21. cikk), meghatározott ügycsoportban a magyar jogot is alkalmazza (vö. ESZB Megállapodás 32. cikk, a Bíróság kizárólagos hatáskörei). [46] A hazai bírósági struktúrát kiegészítő nemzetközi fórum működése azzal jár ugyanakkor, hogy az  így létrejövő nemzetközi bíróság döntései kikerülnek a hazai jogorvoslati fórumrendszerből, és így az alkotmányossági vizsgálat alól is. [47] Az Alaptörvény 24.  cikk (1)  bekezdése alapján az  Alkotmánybíróság az  Alaptörvény védelmének legfőbb szerve. Az  Alaptörvény 24.  cikk (2)  bekezdés c) és d)  pontjainak megfelelően az  Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz alapján felülvizsgálja az  egyedi ügyben alkalmazott jogszabálynak, illetve bírói döntésnek az  Alaptörvénnyel való összhangját. [48] Az Alaptörvény 25. cikke értelmében a bíróságok igazságszolgáltatási tevékenységet látnak el, amelynek keretében bíróság dönt büntetőügyben és magánjogi jogvitában, így a  szabadalmi ügyekben is. A  25.  cikk (4)  bekezdése lehetővé teszi, hogy az  ügyek meghatározott csoportjaira külön bíróságok létesíthetők, ezenkívül a  (7)  bekezdés szerint törvény egyes jogvitákban más szervek eljárását is lehetővé teheti. A  bíróságok szervezetrendszere tekintetében az  Alaptörvény 25.  cikk (1)  bekezdése pusztán annyit rögzít, hogy a  legfőbb bírósági szerv a  Kúria. Ezen túlmenően a  (8)  bekezdés értelmében a  bíróságok szervezetének, igazgatásának és központi igazgatása felügyeletének, a  bírák jogállásának részletes szabályait, valamint a  bírák javadalmazását sarkalatos törvény határozza meg. Ennek megfelelően a  bírósági szervezetrendszert a  bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) határozza meg. [49] Mindez nem azt jelenti, hogy egyes hazai jogviták esetén pusztán a  hazai bíróságok járhatnak el, hiszen Magyarország több nemzetközi bírói fórum joghatóságát elismeri (lásd: Emberi Jogok Európai Bírósága, EUB, Nemzetközi Bíróság stb.). Ezen fórumok jellemzője, hogy tipikusan valamely nemzetközi jogi vagy uniós jogi kérdést vizsgálnak, és amennyiben az ügyet érdemben és kötelező erővel eldöntik, úgy az eljárásban az aláíró állam, mint peres fél is jelen van. [50] Ettől eltérő megítélés alá kell esniük azonban az  olyan nemzetközi szerződéseknek, amelyek magánszemélyek közötti közvetlen keresetek elbírálására biztosítanak a  felek akaratától függetlenül kötelező kizárólagos joghatóságot egy nemzetközi bírói fórum számára, különösen akkor, ha e  bírói fórum eljárása során nem csupán a  nemzetközi jog vagy az  uniós jog, hanem a  magyar jog szabályait is alkalmazhatja. Ebben az  esetben ugyanis a  nemzetközi szerződésnek az  állam saját döntésén alapuló megkötése a  szuverenitás külső oldalához tartozó kérdés, de a  szabályozandó tárgykör az  Alkotmánybíróság álláspontja szerint a  szuverenitás belső oldalához tartozik. A  szuverenitás belső oldala ugyanis azt jelenti, hogy az  állam más állam(ok) főhatalmától mentesen, önállóan alakítja ki alkotmányos berendezkedését és jogrendszerét, valamint az alkotmány és a  jogszabályok által meghatározott módon teljes és kizárólagos főhatalmat gyakorol a területén élő személyek felett. [51] Ebben a  tekintetben figyelembe veendő szempont az  is, hogy a  bírói fórumot létrehozó nemzetközi megállapodások tipikus esetének az  felel meg, hogy a  létrehozott fórumok valamilyen speciális jogorvoslati funkciót látnak el. Ehhez képest az  egyes ügycsoport(ok)ra létrehozott nemzetközi különbíróság különlegessége az, hogy nem csupán a  perorvoslat, hanem az  alapügy is a  speciális bírósághoz kerül át. Ez  utóbbi esetben tehát a  magánfelek közti jogviták teljes vertikumban kikerülnek a  hazai bíróságok joghatósága alól. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a jogviták egy csoportját teljes egészében átvevő, speciális bírói fórumrendszert, nemzetközi különbíróságot létrehozó nemzetközi szerződés szükségképpen érinti az Alaptörvény hazai bíróságokról szóló fejezetét. [52] Az Alaptörvény 25. cikk (2) bekezdése értelmében a hazai, Alaptörvényben meghatározott bíróságok döntenek a) büntetőügyben, magánjogi jogvitában, törvényben meghatározott egyéb ügyben; b) a  közigazgatási határozatok törvényességéről; c) az  önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközéséről és megsemmisítéséről; d) a  helyi önkormányzat törvényen alapuló jogalkotási kötelezettsége elmulasztásának megállapításáról. Mint látható, az Alaptörvény 25. cikk (2) bekezdés a) pontja kivételt nem engedő jelleggel jelenti ki, hogy minden hazai illetőségű magánjogi jogvitában a  hazai bíróságok döntenek. Ebben a  tekintetben az  Alaptörvény 25.  cikk (7)  bekezdése, amely szerint törvény egyes jogvitákban más szervek eljárását is lehetővé teheti, nem tesz lehetővé nemzetközi jellegű kivételt, hanem a hazai egyéb, ún. alternatív vitarendezési eljárásokhoz biztosít alkotmányos alapot (vö. Ptk. 1:6. § és a választottbíráskodásról szóló 2017. évi LX. törvény). [53] Mindezek alapján az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az Alaptörvény 25. cikke nem pusztán a bíróságok más alkotmányos szervektől való különbözőségét rögzíti, vagyis nem pusztán a belső szuverenitás fogalomrendszerében értelmezhető, hanem a  szuverenitás külső aspektusának vonatkozásában is. Ez  utóbbi körben kiemelt jelentősége van a  magánszemélyek közötti közvetlen keresetek elbírálásának, amit az  Alaptörvény 25.  cikk (2)  bekezdése alapján a  hazai bírói fórumok látnak el általános jelleggel. Tekintettel arra, hogy az  Alaptörvény 25.  cikk (2)  bekezdése kivételt nem engedően fogalmaz, az  Alkotmánybíróság arra a  következtetésre jutott, hogy az Alaptörvény Q) cikk (3) bekezdése alapján nem hirdethető ki olyan nemzetközi szerződés, amely az Alaptörvény 25.  cikk (2)  bekezdés a)  pontja szerinti magánjogi jogviták egy csoportjának elbírálására vonatkozó joghatóságot nemzetközi intézményre ruház át, és ezáltal ezen jogviták elbírálását, illetve az azokban született bírói döntéseknek az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés c) és d) pontjai szerinti alkotmányos felülvizsgálatát a magyar állami joghatóság alól teljes mértékben kivonja. [54] 4. Az  Alkotmánybíróság a  határozat Magyar Közlönyben való közzétételét az  Abtv. 44.  § (1)  bekezdése alapján rendelte el. Budapest, 2018. június 26. Dr. Sulyok Tamás s. k., az Alkotmánybíróság elnöke