21/2013. (VII. 19.) AB határozata a Fővárosi Bíróság 8.P.23.480/2011/3. számú, illetve a Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.22.200/2011/3. számú ítélete alaptör

21/2013. (VII. 19.) AB határozata a Fővárosi Bíróság 8.P.23.480/2011/3. számú, illetve a Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.22.200/2011/3. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapításáról és megsemmisítéséről. Az Alkotmánybíróság teljes ülése bírói döntések alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panasz tárgyában – dr. Balsai István, dr. Dienes-Oehm Egon, dr. juhász Imre, dr. Lenkovics Barnabás, dr. Pokol Béla, dr. salamon László és dr. szívós Mária alkotmánybírók különvéleményével – meghozta a következő 1. Az  Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a  Fővárosi Bíróság 8.P.23.480/2011/3. számú, illetve a  Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.22.200/2011/3. számú ítélete alaptörvény-ellenes, ezért azokat megsemmisíti. 2. Az  Alkotmánybíróság az  Alaptörvény VI.  cikk (2)  bekezdése és I.  cikk (3)  bekezdése alapján alkotmányos követelményként megállapítja, hogy a  közérdekű adat kiadása iránt indított ügyben eljáró bíróságnak az  adatszolgáltatás-megtagadás jogcímét és tartalmi indokoltságát egyaránt vizsgálnia kell. A  vizsgálatnak ki kell terjednie arra, hogy csak a  feltétlenül szükséges mértékben került-e sor a  közérdekű adatszolgáltatás megtagadására. E  körben az  eljáró bíróságnak vizsgálnia kell azt is, hogy az  adatkezelő szerv nem korlátozta-e indokolatlanul a közérdekű adatokhoz való hozzáférést arra hivatkozva, hogy az  igényelt adatokat az  igénylő által meg nem ismerhető adatokkal együtt kezelik, miközben az  utóbbiak felismerhetetlenné tételének nem lett volna akadálya. Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi. I. [1] Dr. Bodoky Tamás (a továbbiakban: indítványozó) 2012. április 12-én az  Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panaszt terjesztett elő. [2] Az indítványozó alkotmányjogi panaszában a  Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.22.200/2011/3. számú ítélete, valamint a Fővárosi Bíróság 8.P.23.480/2011/3. számú, a Fővárosi Ítélőtábla ítéletével hatályában fenntartott ítéletét támadta, s kérte azok megsemmisítését. Álláspontja szerint az  ítéletek ellentétesek az Alaptörvény VI. cikk (2) bekezdésével, illetve ezzel összefüggésben az I. cikk (1) és (3) bekezdésével. [3] Az indítványozó előadta, hogy 2011. június 11-én a  személyes adatok védelméről és a  közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény (a továbbiakban: Avtv.) 20.  §-a alapján elektronikus adatigénylést nyújtott be a  Nemzeti Erőforrás Minisztériumhoz (a továbbiakban: NEFMI). Kérte a  Magyar Állami Operaház teljes körű gazdasági átvilágításáért felelős miniszteri biztos által az Operaház átvilágításával összefüggő jelentés kiadását. A  NEFMI megtagadta a  kérelem teljesítését arra hivatkozva, hogy a  jelentés döntés-előkészítő irat, és döntés az Operaházzal kapcsolatban még nem született. [4] Ezt követően az  indítványozó keresetet indított közérdekű adatok kiadása iránt. Mind az  elsőfokú, mind a  másodfokú bíróság úgy határozott, hogy a  jelentés döntés-előkészítő jellegű, illetve döntés megalapozását szolgáló adat, s erre hivatkozva a NEFMI jogszerűen tagadta meg azok kiadását. [5] A támadott ítéleteket az indítványozó a közérdekű adatok megismeréséhez való alapjogot sértőnek tartotta. [6] Az indítványozó kifogásolta, hogy a  támadott ítéletek nem jelölik meg pontosan, hogy a  jelentés konkrétan milyen döntés megalapozását szolgálja, hanem csak általánosságban hivatkoznak kormányzati döntésekre, s így minősítik a jelentést döntés-előkészítő iratnak. Az indítványozó szerint a vizsgálati jelentés nem egy konkrét döntés megalapozására szolgáló irat, vagyis nem egy „közbülső munkaanyag”, s ezért nem nevezhető döntés-előkészítő iratnak, ez  már ugyanis maga a  végeredmény. A  támadott ítéletek tehát indokolatlanul hivatkoznak a  döntés-előkészítő irat minőségre, s az  ilyen általános jellegű hivatkozás révén megalapozatlanul teszik lehetővé a jelentésben foglalt közérdekű adatok megismerésének korlátozását. [7] Az indítványozó kifogásolta továbbá, hogy az  eljáró bíróságok a  jelentés egészét döntés-előkészítő adatnak minősítik, s ezáltal automatikus nyilvánosságkorlátozásnak vetik alá. Konkrétan sérelmezte a  jogerős ítéletnek azt a  megállapítását, ami szerint: „[h]a a  dokumentum egy részének van döntés-előkészítő jellege […], illetőleg az alapvetően erre szolgál, akkor az egész dokumentáció osztja ezt a minősítést.” Az  indítványozó úgy vélte, hogy a  bíróságnak köteleznie kellett volna a  NEFMI-t, hogy a  jelentés elemei vonatkozásában bizonyítsa az  abban foglaltak döntés-előkészítő adat minőségét. Szerinte a  bíróságnak meg kellett volna állapítania, hogy a  jelentés mely része minősül döntés megalapozását szolgáló adatnak, s melyek azok az  adatok, amelyek vonatkozásában nyilvánosságot korlátozó indok nem áll fenn. [8] Az indítványozó szerint az  Alaptörvény VI.  cikk (2)  bekezdése és I.  cikk (1)  bekezdése alapján az  állami szervek, mint adatkezelők kötelesek arra, hogy a  kezelésükben lévő iratokon belül a  közérdekű és nem közérdekű adatokat elkülönítsék, hiszen így tudják biztosítani a  közérdekű adatok megismeréséhez való jog érvényesülését. Erre figyelemmel kifosgásolta az  indítványozó a  jogerős ítéletnek azt a  megállapítását, ami szerint: „a teljes és terjedelmes jelentés kiadására vonatkozó kérelem esetén nem várható el […] az  adatkezelőtől, hogy a  teljes dokumentációt átvizsgálja abból a szempontból, hogy pontosan mi minősül személyes adatnak, közérdekű adatnak, esetlegesen szintén a megismerés gátját képező üzleti titoknak.” II. [9] 1. Az Alaptörvénynek az alkotmányjogi panaszban hivatkozott rendelkezései: „I. cikk (1) AZ EMBER sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait tiszteletben kell tartani. Védelmük az állam elsőrendű kötelezettsége. […] (3) Az alapvető jogokra és kötelezettségekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg. Alapvető jog más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan, az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható.” „VI. cikk (1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy magán- és családi életét, otthonát, kapcsolattartását és jó hírnevét tiszteletben tartsák. (2) Mindenkinek joga van személyes adatai védelméhez, valamint a  közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez. (3) A  személyes adatok védelméhez és a  közérdekű adatok megismeréséhez való jog érvényesülését sarkalatos törvénnyel létrehozott, független hatóság ellenőrzi.” „39. cikk (1) A központi költségvetésből csak olyan szervezet részére nyújtható támogatás, vagy teljesíthető szerződés alapján kifizetés, amelynek tulajdonosi szerkezete, felépítése, valamint a  támogatás felhasználására irányuló tevékenysége átlátható. (2) A közpénzekkel gazdálkodó minden szervezet köteles a nyilvánosság előtt elszámolni a közpénzekre vonatkozó gazdálkodásával. A  közpénzeket és a  nemzeti vagyont az  átláthatóság és a  közélet tisztaságának elve szerint kell kezelni. A közpénzekre és a nemzeti vagyonra vonatkozó adatok közérdekű adatok.” [10] 2. Az Avtv. vonatkozó, az adatigényléskor hatályos rendelkezései: „2. § E törvény alkalmazása során: […] 4. közérdekű adat: az  állami vagy helyi önkormányzati feladatot, valamint jogszabályban meghatározott egyéb közfeladatot ellátó szerv vagy személy kezelésében lévő, valamint a  tevékenységére vonatkozó, a  személyes adat fogalma alá nem eső, bármilyen módon vagy formában rögzített információ vagy ismeret, függetlenül kezelésének módjától, önálló vagy gyűjteményes jellegétől; 5. közérdekből nyilvános adat: a  közérdekű adat fogalma alá nem tartozó minden olyan adat, amelynek nyilvánosságra hozatalát vagy hozzáférhetővé tételét törvény közérdekből elrendeli;” „19. § (1) Az állami vagy helyi önkormányzati feladatot, valamint jogszabályban meghatározott egyéb közfeladatot ellátó szerv vagy személy (a továbbiakban együtt: szerv) a  feladatkörébe tartozó ügyekben – így különösen az állami és önkormányzati költségvetésre és annak végrehajtására, az állami és önkormányzati vagyon kezelésére, a közpénzek felhasználására és az erre kötött szerződésekre, a piaci szereplők, a magánszervezetek és – személyek részére különleges vagy kizárólagos jogok biztosítására vonatkozóan – köteles elősegíteni és biztosítani a közvélemény pontos és gyors tájékoztatását. (2) Az (1) bekezdésben meghatározott szervek rendszeresen elektronikusan vagy más módon közzéteszik, továbbá erre irányuló igény esetén a  20.  § rendelkezései szerint hozzáférhetővé teszik a  tevékenységükkel kapcsolatos legfontosabb – így különösen a hatáskörükre, illetékességükre, szervezeti felépítésükre, szakmai tevékenységükre, annak eredményességére is kiterjedő értékelésére, a  birtokukban lévő adatfajtákra és a  működésükről szóló jogszabályokra, valamint a gazdálkodásukra vonatkozó – adatokat. A tájékoztatás módját, a vonatkozó adatok körét jogszabály is megállapíthatja. […] (4) Ha törvény másként nem rendelkezik, közérdekből nyilvános adat az  (1)  bekezdésben meghatározott szervek feladat- és hatáskörében eljáró személy feladatkörével összefüggő személyes adata, továbbá egyéb, közfeladatot ellátó személy e feladatkörével összefüggő személyes adata. Ezen adatok megismerésére e törvénynek a közérdekű adatok megismerésére vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni. (5) Ha törvény másként nem rendelkezik, közérdekből nyilvános adat a  jogszabály vagy állami, illetőleg helyi önkormányzati szervvel kötött szerződés alapján kötelezően igénybe veendő vagy más módon ki nem elégíthető szolgáltatást nyújtó szervek vagy személyek kezelésében levő, e tevékenységükre vonatkozó, személyes adatnak nem minősülő adat.” „19/A.  § (1) A  19.  § (1)  bekezdésében meghatározott szerv feladat- és hatáskörébe tartozó döntés meghozatalára irányuló eljárás során készített vagy rögzített, a döntés megalapozását szolgáló adat a keletkezésétől számított tíz évig nem nyilvános. Ezen adatok megismerését – a 19. § (1) bekezdésében foglaltakat mérlegelve – az azt kezelő szerv vezetője engedélyezheti. (2) A  döntés megalapozását szolgáló adat megismerésére irányuló igény – az  (1)  bekezdésben meghatározott időtartamon belül – a döntés meghozatalát követően akkor utasítható el, ha az adat megismerése a szerv törvényes működési rendjét vagy feladat- és hatáskörének illetéktelen külső befolyástól mentes ellátását, így különösen az adatot keletkeztető álláspontjának a döntések előkészítése során történő szabad kifejtését veszélyeztetné. (3) Jogszabály egyes adatok megismerhetőségének korlátozására az  (1)  bekezdésben meghatározottnál rövidebb időtartamot állapíthat meg.” „20. § (1) A közérdekű adat megismerése iránt bárki – szóban, írásban vagy elektronikus úton – igényt nyújthat be. (2) A közérdekű adat megismerésére irányuló igénynek az adatot kezelő szerv az igény tudomására jutását követő legrövidebb idő alatt, legfeljebb azonban 15 napon belül tesz eleget. (3) Az adatokat tartalmazó dokumentumról vagy dokumentumrészről, annak tárolási módjától függetlenül az igénylő másolatot kaphat. Az adatot kezelő szerv kizárólag a másolat készítéséért – legfeljebb az azzal kapcsolatban felmerült költség mértékéig terjedően – állapíthat meg költségtérítést, amelynek összegét az  igénylő kérésére előre közölni kell. (4) Ha a  közérdekű adatot tartalmazó dokumentum az  igénylő által meg nem ismerhető adatot is tartalmaz, a másolaton a meg nem ismerhető adatot felismerhetetlenné kell tenni. (5) Az adatigénylésnek közérthető formában és – amennyiben az aránytalan költséggel nem jár – az igénylő által kívánt technikai eszközzel, illetve módon kell eleget tenni. Az adatigénylést nem lehet elutasítani arra való hivatkozással, hogy annak közérthető formában nem lehet eleget tenni. (6) Az  igény teljesítésének megtagadásáról, annak indokaival együtt, 8 napon belül írásban vagy – amennyiben az igényben elektronikus levelezési címét közölte – elektronikus úton értesíteni kell az igénylőt. (7) A közérdekű adat megismerése iránti igény teljesítése nem tagadható meg azért, mert a nem magyar anyanyelvű igénylő az igényét anyanyelvén vagy az általa értett más nyelven fogalmazza meg. (8) Az állami vagy helyi önkormányzati feladatot, valamint jogszabályban meghatározott egyéb közfeladatot ellátó szerveknek a  közérdekű adatok megismerésére irányuló igények teljesítésének rendjét rögzítő szabályzatot kell készíteniük. (9) A 19. § (1) bekezdésében meghatározott szervek évente értesítik az adatvédelmi biztost az elutasított igényekről, valamint az elutasítások indokairól.” III. [11] Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt azt vizsgálta, hogy az alkotmányjogi panasz befogadható-e, vagyis megfelel-e az Abtv.-ben foglalt, a panaszok befogadhatóságára vonatkozó kritériumoknak. [12] 1. A befogadhatóság formai feltételeit vizsgálva az Alkotmánybíróság az alábbi következtetésekre jutott: [13] 1.1. Az  indítványozó teljesítette az  Abtv. 51.  § (2)  bekezdésében meghatározott feltételeket, mert képviseletében a Budapesti Ügyvédi Kamara által nyilvántartott ügyvéd nyújtotta be az alkotmányjogi panaszt, és az indítványozó csatolta a szabályos ügyvédi meghatalmazást. [14] 1.2. Az Abtv. 30. § (1) bekezdése értelmében az Abtv. 27. §-a alapján benyújtott alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül kell benyújtani. Az Abtv. 53. § (2) bekezdése alapján az Abtv. 27.  §-a szerinti alkotmányjogi panaszt az  ügyben első fokon eljárt bírósághoz címezve kell benyújtani. A  Fővárosi Ítélőtábla jogerős ítéletét 2012. február 22-én adták postára a  panaszos jogi képviselője számára, a  panaszt 2012. április 12-én nyújtották be az  elsőfokú bíróságra. Ezért valószínűsíthető, hogy a  panaszt a  jogerős ítélet kézbesítésétől számított 60 napon belül terjesztették elő, s így a panasz az Abtv. 30. § (1) bekezdésének megfelelően határidőben beérkezettnek tekinthető. [15] 1.3. A  panasz megfelel továbbá az  Abtv. 52.  § (1)  bekezdésében foglalt, az  indítványokkal szemben támasztott formai követelményeknek, mivel [16] – megjelöli az Alkotmánybíróság hatáskörét megalapozó törvényi rendelkezést (az Abtv. 27. §-át), [17] – megjelöli továbbá az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezéseit [VI. cikk (2) bekezdését, illetve ezzel összefüggésben az I. cikk (1) és (3) bekezdését], [18] – megjelöli a  támadott bírói döntést (a Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.22.200/2011/3. számú ítéletét, valamint a  Fővárosi Bíróság 8.P.23.480/2011/3. számú, a Fővárosi Ítélőtábla ítéletével hatályában fenntartott ítéletét), [19] – tartalmazza a bírói döntés alaptörvény-ellenességére vonatkozó okfejtést, [20] – tartalmazza a  kifejezett kérelmet a  Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.22.200/2011/3. számú ítélete, valamint a  Fővárosi Bíróság 8.P.23.480/2011/3. számú, a Fővárosi Ítélőtábla ítéletével hatályában fenntartott ítélete megsemmisítésére. [21] 2. A befogadhatóság tartalmi feltételeit vizsgálva az Alkotmánybíróság az alábbiakat állapította meg: [22] Az Abtv. 56.  § (2)  bekezdése alapján a  befogadhatóságról dönteni jogosult tanács mérlegelési jogkörében vizsgálja az  alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a  27.  § szerinti érintettséget, a  jogorvoslat kimerítését, valamint a  29–31.  § szerinti tartalmi követelményeket. Az  Abtv. 27.  §-a alapján alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az  egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az  Alkotmánybírósághoz, ha az  ügy érdemében hozott döntés vagy a  bírósági eljárást befejező egyéb döntés a) az  indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és b) az  indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. [23] 2.1. Az indítványozó az Abtv. 27. §-a és az 51. § (1) bekezdése szerinti jogosultnak tekinthető, nyilvánvalóan érintett, hiszen a jelen ügyre okot adó jogvitában félként szerepel. [24] 2.2. Az indítványozó a rendelkezésére álló jogorvoslati lehetőséget kimerítette. [25] 2.3. Az Abtv. 29. §-a alapján az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be. Bár e két követelmény vagylagos, jelen ügy befogadását mindkét szempont alátámasztja. Az  alkotmányjogi panasz ugyanis annak vizsgálatára irányul, hogy az  eljáró bíróságok a  támadott ítéleteikben olyan jogértelmezést követtek-e, amellyel az  indítványozó információszabadsághoz való alapjogát korlátozták. Az  indítvány ezáltal alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vet fel, s nyilvánvaló egyúttal, hogy az  indítványozó által állított alaptörvény-ellenesség, amennyiben megalapozott, a bírói döntéseket érdemben befolyásolta. IV. [26] Az alkotmányjogi panasz megalapozott. [27] Az Alaptörvény indítvánnyal érintett VI.  cikk (2)  bekezdése szerint mindenkinek joga van a  közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez. [28] 1. Az  Alkotmánybíróság az  alapjog tartalmát mindenekelőtt az  Alaptörvény R)  cikk (3)  bekezdése alapján, annak céljára, a Nemzeti hitvallásra és a történeti alkotmány vívmányaira tekintettel értelmezte. [29] 1.1. Az 1949. évi kommunista alkotmány nem ismerte el a közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez való jogot. Az érintett alapjog a jogállami rendszer megalapozásakor, az 1989. évi XXXI. törvény révén vált az Alkotmány részévé. Az  Alkotmány 61.  § (1)  bekezdése rögzítette először alapvető jogként: „a Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a  véleménynyilvánítás és a  szólás szabadságához, továbbá a  közérdekű adatok megismeréséhez, valamint terjesztéséhez”. Az alapjog értelmezéséhez, miután a közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez való jogot az  Alkotmány, illetve az  Alaptörvény ismerte el, a  hagyományos értelemben vett – 1949 előtti – történeti alkotmány nem szolgáltat érdemi szempontokat. [30] 1.2. Az  Alkotmánybíróság az  alapvető jog célját érintően figyelembe vette az  Alkotmányban azonos módon biztosított alapjog rendeltetésével kapcsolatban korábban megállapított szempontokat, illetve az  Alaptörvénynek a VI. cikk (2) bekezdésével összefüggő 39. cikk (2) bekezdését. [31] 1.2.1. Lényeges szerepe van az  információszabadságnak a  véleménynyilvánításhoz való jog biztosítását, valamint azon keresztül az  állam demokratikus működésének kialakítását illetően. Ezt ismerte el az  Alkotmánybíróság akkor, amikor megállapította, hogy a  közérdekű adatok nyilvánossága és megismerhetősége „gyakran előkérdése és feltétele a  szabad véleménynyilvánításhoz való jog gyakorolhatóságának” [34/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 177, 185.]. Leszögezte továbbá: „A közérdekű információkhoz való szabad hozzáférés lehetővé teszi a választott népképviseleti testületek, a végrehajtó hatalom, a közigazgatás jogszerűségének és hatékonyságának ellenőrzését, serkenti azok demokratikus működését. A közügyek bonyolultsága miatt a közhatalmi döntésalkotásra, az ügyek intézésre gyakorolt állampolgári ellenőrzés és befolyás csak akkor lehet hatékony, ha az  illetékes szervek felfedik a  szükséges információkat” [32/1992. (V. 29.) AB határozat, ABH 1992, 182, 183–184.]. Hangsúlyozta, hogy az  alanyi jogon biztosított információszabadság joga azért kiemelkedően jelentős, mert „[a] nyílt, áttetsző és ellenőrizhető közhatalmi tevékenység, általában az  állami szervek és a  végrehajtó hatalom nyilvánosság előtti működése a  demokratizmus egyik alapköve, a  jogállami államberendezkedés garanciája. A  nyilvánosság próbája nélkül az  állam polgáraitól »elidegenedett gépezetté«, működése kiszámíthatatlanná, előreláthatatlanná, kifejezetten veszélyessé válik, mert az állam működésének átláthatatlansága fokozott veszélyt jelent az alkotmányos szabadságjogokra” [34/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 177, 192.]. [32] 1.2.2. Az  Alaptörvény 39.  cikk (2)  bekezdése – a  közérdekű adatok egyik fajtájával, a  közpénzekre és a  nemzeti vagyonra vonatkozó adatokkal összefüggésben – a  rendelkezés szövegében kifejezetten megjeleníti a  közérdekű adatként történő alaptörvényi minősítés célját: az átláthatóság és a közélet tisztasága elvének biztosítása. Ez az elv – a  Nemzeti hitvallásban foglaltakat figyelembe véve – nem csak a  közpénzek és a  nemzeti vagyonra vonatkozó, hanem általában véve a közfeladatok ellátásával összefüggő adatok kezelése szempontjából is irányadó. [33] A Nemzeti hitvallás értelmében: „[v]alljuk, hogy népuralom csak ott van, ahol az állam szolgálja polgárait, ügyeiket méltányosan, visszaélés és részrehajlás nélkül intézi”. Ennél fogva a  polgárait szolgáló demokratikus állam működésének egészével, általánosságban a  közfeladatok ellátásával kapcsolatos alaptörvényi követelmény tehát az  átláthatóság és a  közélet tisztasága, valamint a  közügyek méltányos, visszaélés és részrehajlás nélküli intézése. A véleménynyilvánításhoz való jog biztosítása mellett, illetve azon keresztül a közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez való alapvető jog végeredményben e fenti követelmény érvényre juttatására hivatott. [34] 1.3. A  mindenki számára alanyi jogon biztosított alapjog tárgyát a  közérdekű adatok képezik. A  fogalmat az Alaptörvény nem határozza meg teljes körűen. Az Alaptörvény 39. cikk (2) bekezdése a közpénzekre és a nemzeti vagyonra vonatkozó adatok vonatkozásában rögzíti egyedül kifejezetten, hogy azok közérdekű adatok. Az alapjog fentiekben kifejtett céljára figyelemmel nyilvánvaló ugyanakkor, hogy a  közérdekű adatok köre nem korlátozódik az  Alaptörvény 39.  cikk (2)  bekezdése szerinti adatokra. Közérdekű adatnak minősül alapvetően az  állami vagy helyi önkormányzati feladatot, valamint egyéb közfeladatot ellátó szervek és személyek kezelésében lévő, tevékenységére vonatkozó vagy közfeladatának ellátásával összefüggésben keletkezett információ és ismeret. [35] A közérdekű adatokra főszabályként a nyilvánosság-elv vonatkozik. Ennek érvényesüléséhez szükséges, hogy az arra köteles adatkezelő a  közérdekű adatok megismerését – proaktív módon, illetve adatigénylés alapján – biztosítsa. Kötelezettek az alapjog céljára figyelemmel általában az állami vagy helyi önkormányzati feladatot, valamint egyéb közfeladatot ellátó szervek és személyek. Figyelembe véve azonban azt, hogy az Alaptörvény 39. cikk (2) bekezdése szerint a nyilvánosság előtti elszámolásra a „közpénzekkel gazdálkodó minden szervezet” köteles, az általuk kezelt közérdekű adatokhoz való hozzáférést – különösen erre irányuló igény esetén – a  közfeladatot ellátó szerveken kívüli szervezetnek is biztosítania kell. [36] 2.1. A  fentieket követően az  Alkotmánybíróság azt vizsgálta, hogy milyen alkotmányos követelményeknek kell érvényesülniük az alapjog korlátozásakor. [37] A közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez való jog nem abszolút jog: más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, a  feltétlenül szükséges mértékben, az  elérni kívánt céllal arányosan, az  alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával törvényben korlátozható [I. cikk (3) bekezdés]. Az alapjog-korlátozást érintően az Alkotmánybíróság figyelembe vette az alábbiakat: „Az Alkotmánybíróság az  újabb ügyekben vizsgálandó alkotmányjogi kérdések kapcsán felhasználhatja a  korábbi határozataiban kidolgozott érveket, jogelveket és alkotmányossági összefüggéseket, ha az  Alaptörvény adott szakaszának az  Alkotmánnyal fennálló tartalmi egyezése, az  Alaptörvény egészét illető kontextuális egyezősége, az Alaptörvény értelmezési szabályainak figyelembevétele és a konkrét ügy alapján a megállapítások alkalmazhatóságának nincs akadálya, és szükségesnek mutatkozik azoknak a  meghozandó döntése indokolásába történő beillesztése” {13/2013. (VI. 17.) AB határozat, Indokolás [32]}. [38] A jelen esetben az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez való jog vonatkozásában a korábbi Alkotmány 61. § (1) bekezdése és az Alaptörvény VI. cikk (2) bekezdése között szövegszerű egyezés mutatható ki. Az  Alaptörvény az  alapjog szinte változtatás nélküli átvételével a  korábbi alkotmánybírósági gyakorlat által kimunkált elvi tételek fenntartása mellett döntött. Ennek megfelelően az  Alkotmánybíróság tartalmi vagy szövegszerű megjelenítéssel hivatkozhatja, illetve idézheti a  korábbi határozataiban, kiváltképpen a  32/1992. (V. 29.) AB határozatban, a  34/1994. (VI. 24.) AB határozatban és a 12/2004. (IV. 7.) AB határozatban kidolgozott érveket, jogelveket. [39] A közérdekű adatok nyilvánossága korlátozásának körében alapvető elvként határozta meg az  Alkotmánybíróság, hogy az  információszabadságot korlátozó törvényeket megszorítóan kell értelmezni. „Egy demokratikus társadalomban tehát a  közérdekű adatok nyilvánossága a  főszabály; ehhez képest a  közérdekű adatok nyilvánosságának korlátozását kivételnek kell tekinteni.” [12/2004. (IV. 7.) AB határozat, ABH 2004, 217, 221.] Ebből következik az  is, hogy a  közérdekű adatok vonatkozásában a  nyilvánosság korlátozása csak akkor fogadható el alkotmányosan indokoltnak, ha azt más alapjog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme kényszerítően indokolja, illetve elkerülhetetlenül szükségessé teszi. A korlátozást érintő ezen tartalmi követelmény egyik indoka az  is, hogy ennek révén lehetővé váljon a  nyilvánosságkorlátozás feletti érdemi és hatékony bírói jogorvoslat lehetősége, amelynek ki kell terjednie a nyilvánosságkorlátozás indokoltságának tartalmi vizsgálatára is. [40] Az Alaptörvény VI. cikk (2) bekezdése szerint a közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez való jog alanya bárki lehet. Az Alaptörvény értelmében tehát az információszerzéshez kötődő érdekeltség igazolása nem szükséges. Ennél fogva éppen a  közérdekű adat kiadására kötelezett szervnek vagy személynek kell indokolnia az  igényelt információ esetleges megtagadását. [41] A közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez való jog korlátozását érintően a  korábbi gyakorlat alapján levezethető, hogy az  olyan szabályok, amelyek diszkrecionális jogkört adnak az  adatkezelő szervnek a  közérdekű adatokhoz való hozzáférés megtagadására, önmagukban alapjog-sértők [vö. 32/1992. (V. 29.) AB határozat, ABH 1992, 182, 184.; 34/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994,177, 192.]. A  törvényhozó köteles megfelelő garanciákat kiépíteni a  közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez való jog gyakorlásának elősegítése, az  adatigénylés rendje, az  adatok kiadásának megtagadása és az  az ellen igénybe vehető jogorvoslat vonatkozásában. Az  ilyen garanciális jellegű szabályokat nem lehet fogalmilag tisztázatlan, bizonytalan jogi kategóriák használata révén relativizálni, mert az ezekre való hivatkozással a közérdekű adatokat kezelő szerv végső soron megkerülhetné a közérdekű adatok kiadását. Éppen ezért az információszabadság érvényesülése érdekében a  törvényhozó olyan szabályok megalkotására köteles, amelyek a  lehető legnagyobb mértékben biztosítják ezen alapjog érvényesülését. [42] 2.2. Az  Alkotmánybíróság az  információszabadság korlátozásakor irányadó alkotmányossági követelmények számbavételét követően kifejezetten a  döntés megalapozását szolgáló adatokkal kapcsolatos nyilvánosságkorlátozásra irányadó, Alaptörvényből levezethető kritériumokkal foglalkozott. [43] Az Alkotmánybíróság a  döntés megalapozását szolgáló (korábban: döntés-előkészítő) adatok körében már kimondta, hogy „garanciális intézménye a  köztisztviselői munka színvonalának és hatékonyságának, hogy a  köztisztviselők döntés-előkészítése szabadon, informálisan és a  nyilvánosság nyomásától mentesen folyik. Ezért az aktanyilvánosság a közbülső munkaanyagokra nem, hanem csak a végeredményre vonatkozik” [34/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 177, 190–191.]. Az  Alkotmánybíróság a  kormányülések jegyzőkönyveinek nyilvánosságát vizsgáló határozatában kimondta, hogy a  nyilvánosság korlátozásának célja, hogy „a kormány tagjai szabadon és részletekbe menően vitázhassanak az egyes előterjesztésekről és az ülésen felmerülő politikai, gazdasági, társadalmi kérdésekről.” Emellett, a fontos politikai és gazdasági döntések későbbi végrehajtását „gyakran lehetetlenné tenné, ha a  kormányülésen megtárgyalandó tervezett lépések a  döntéshozatal előtt nyilvánosságot kapnának. Annak is lehet méltányolható indoka, ha a kormány egy korábbi ülésén elfogadott döntés nyilvánosságra hozatalát későbbi időpontra halasztja, elkerülendő, hogy a  tervezett intézkedések bevezetése előtt meghiúsuljon a  kormányzati politika végrehajtása” [32/2006. (VII. 13.) AB határozat, ABH 2006, 430, 441–442.]. [44] Az Alaptörvény I.  cikk (3)  bekezdésében foglaltak szerint a  döntést megalapozó adatokra tekintettel történő nyilvánosságkorlátozás kizárólag más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében történhet. Az  Alkotmánybíróság gyakorlata szerint minél kevésbé kapcsolódik egy konkrét alapjog védelméhez a  korlátozás által megvalósítandó cél, a  korlátozás alkotmányos indoka annál szigorúbb igazolást követel. A  véleménynyilvánítás szabadságával összefüggésben az  Alkotmánybíróság ezt úgy fogalmazta meg, hogy a „mérlegelendő korlátozó törvénynek nagyobb a súlya, ha közvetlenül másik alanyi alapjog érvényesítésére és védelmére szolgál, kisebb, ha ilyen jogokat csakis mögöttesen, valamely »intézmény« közvetítésével véd, s legkisebb, ha csupán valamely elvont érték önmagában a tárgya (pl. köznyugalom)”. [30/1992. (V. 26.) AB határozat, ABH 1992, 167, 178.]. A  közigazgatás hatékonyságának, mint az  információszabadság korlátozási alapjának konkrét esetben történő megítélésénél az alapjog korlátozásával érvényesítendő alapjog vagy védeni kívánt érték ilyen jellegét is vizsgálni kell. Ezzel összhangban az  Alkotmánybíróság eddig sem tekintette a  közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez való jog korlátozása alkotmányos indokának a  pusztán adminisztratív jellegű megfontolásokat, és kimondta, hogy „[a] közfeladatot ellátó szervek és személyek kényelmi szempontjai nem élvezhetnek elsőbbséget egy alapvető joggal szemben” [12/2004. (IV. 7.) AB határozat, ABH 2004, 217, 228.]. [45] A döntés megalapozását szolgáló adat nyilvánossága a  fentiekből is következő szigorú követelmények fényében korlátozható. Abból, hogy az  igényelt adat döntés megalapozását szolgálja, önmagában még nem következik kényszerítően a közérdekű adat nyilvánosságtól történő elzárás. A  jelen esetben nem vizsgált szabályozás alapján az adatkezelő szerv vezetőjének döntésétől függ, hogy az ilyen adat kiadását megtagadja-e vagy sem. Amennyiben az  adatkezelő szerv a  közérdekű adat kiadásának megtagadása mellett dönt, ezt a  korábban tárgyalt, továbbá a  jelen határozat rendelkező részének 2.  pontjába foglalt alkotmányos követelmények érvényesülése érdekében megfelelően indokolni köteles. Ennek az  indokolásnak egyrészt ki kell terjednie arra, hogy pontosan milyen folyamatban lévő eljárásban meghozandó döntés megalapozását szolgálja a kiadni kívánt közérdekű adat, másrészt arra is, hogy a közérdekű adat kiadása mennyiben befolyásolja a szóban forgó döntés meghozatalát, vagyis, hogy az  meghiúsítaná-e a  döntés hatékony végrehajtását vagy ellehetetlenítené-e az  illetéktelen befolyástól mentes, független, hatékony köztisztviselői munkát [vö. 12/2004. (IV. 7.) AB határozat, ABH 2004, 217, 226–227.]. [46] A korábban tárgyalt elv, amely szerint a  főszabály a  közérdekű adatok nyilvánossága különösen is hangsúlyosan jelenik meg a  nyilvánosságkorlátozásnak abban az  esetében, amikor az  az adatkezelő szerv mérlegelésének függvénye. E  mérlegelésnek figyelembe kell vennie a  fenti követelmények érvényesülését, s azt is, hogy e  szempontokat adott esetben a  bírósági eljárás során a  bíróság felülvizsgálhatja. A  közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez való jog érvényesülése érdekében nem tekinthető az  Alaptörvénnyel összhangban állónak az  olyan korlátozás, amely egy adatot vagy egy egész dokumentumot végérvényesen elvon a  nyilvánosság elől, illetve amely egy dokumentumot annak tartalmától függetlenül, teljes egészében nyilvánosságkorlátozás alá helyez. A fentiek alapján tehát a dokumentum egésze – a tartalmától függetlenül – nem minősíthető döntést megalapozó adatnak. [47] 3. Az  Alaptörvény VI.  cikk (3)  bekezdése alapján az  információszabadság érvényesülését sarkalatos törvény, jelenleg az  információs önrendelkezési jogról és az  információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény biztosítja, illetve az  alkotmányjogi panasz tárgyát képező eljárás adatigénylés útján történő megindításakor az  alapjog érvényesüléséhez szükséges alapvető törvényi szabályokat az Avtv. tartalmazta. [48] Az Avtv.-nek az  alapügyben alkalmazott rendelkezései – az  alapjogként biztosított információszabadság érvényesülése érdekében – kötelezték a közfeladatot ellátó adatkezelő szervet, hogy biztosítsa a közérdekű adatok megismerését, szükség szerint a  nem megismerhető adatok anonimizálásával. Az  Avtv. 2.  § 4.  pontja szerint közérdekű adatnak minősült a  közfeladatot ellátó szerv kezelésében lévő, a  személyes adat fogalma alá nem eső, bármilyen módon vagy formában rögzített információ vagy ismeret, függetlenül kezelésének módjától, önálló vagy gyűjteményes jellegétől. Az  alapügyben minisztérium (NEFMI) által kezelt, közfeladat ellátásával összefüggésben keletkezett irat megismeréséről volt szó, amely a  másodfokú ítélet által megállapítottan az  adatigényléskor az  alperes adatkezelő rendelkezésére állt. („Egyértelmű volt, hogy a  felperes pontosan mely adat, illetőleg adatösszesség kiadását kérte, hiszen az  alperes is a  kérelemhez igazodó választ adott. A  kérelem teljesítésének elutasításakor nem hivatkozott arra, hogy a felperes által kért jelentést, illetőleg adatokat ne tudná azonosítani. Arra nézve nem állt rendelkezésre kétséget kizáró bizonyíték, hogy a felperes kérelmének előterjesztésekor a miniszteri biztosi jelentés még nem készült el. Megjegyzendő, hogy erre a  felperesi kérelem elutasításakor az  alperes maga sem hivatkozott.”) Így annak tartalma az Avtv. előbbi rendelkezése értelmében – az igénylő által meg nem ismerhető személyes adatok kivételével – közérdekű adatnak minősült. Ennek megfelelően az  adatigénylés tárgyát képező jelentés tartalmát az eljáró bíróságok is alapvetően közérdekű adatnak tekintették. [49] Az Avtv. 19. § (1) és (3) bekezdése alapján a közfeladatot ellátó szerv köteles volt biztosítani azt, hogy a kezelésében lévő közérdekű adatot bárki megismerje. Az  Avtv. 20.  § (4)  bekezdése továbbá előírta, hogy amennyiben „a közérdekű adatot tartalmazó dokumentum az igénylő által meg nem ismerhető adatot is tartalmaz, a másolaton a meg nem ismerhető adatot felismerhetetlenné kell tenni.” [50] Az alapügyben az  eljáró bíróságok alkalmazták az  Avtv.-nek a  döntés megalapozását szolgáló adatokról szóló 19/A. §-át is. Eszerint a keletkezésétől számított tíz évig nem volt nyilvános a közfeladatot ellátó szerv „feladat- és hatáskörébe tartozó döntés meghozatalára irányuló eljárás során készített vagy rögzített, a döntés megalapozását szolgáló adat”. Az Avtv. irányadó rendelkezése értelmében tehát döntés megalapozását szolgáló adat csak az adott szerv (feladat- és hatáskörébe tartozó) döntése meghozatalára irányuló eljárás során készített vagy rögzített adat lehetett. A döntés megalapozását szolgáló adat e minősége továbbá kizárólag a konkrét döntéshozatali eljáráshoz való kapcsolata révén állhatott fenn. [51] Az Alkotmánybíróság az e  törvényi rendelkezéseken nyugvó bírói döntések felülvizsgálata során figyelemmel volt az  Alaptörvény 28.  cikkére, amely szerint a  bíróságok a  jogalkalmazás során a  jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az  Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. Ezért az  Alkotmánybíróság az  Abtv. 27.  §-a szerinti jelen eljárásban a bírói döntéseknek, s az abban foglalt bírói jogértelmezésnek az Alaptörvénnyel való összhangját – az előzőekben kifejtett alaptörvény-értelmezést alapul véve – vizsgálta. [52] Az Alkotmánybíróság a  jelen ügyben – és általában a  közérdekű adatok megismeréséhez való jog korlátozását érintő ügyekben – a  támadott bírói döntést kizárólag alkotmányossági szempontból vizsgálja felül. Ennek megfelelően a  jelen alkotmányossági vizsgálat során az  Alkotmánybíróság nem arról dönt, hogy az  alapul fekvő ügyben kiadni kért jelentés mely része minősül nem nyilvános, konkrétan döntés megalapozását szolgáló adatnak és miért; még csak nem is arról, hogy az  eljáró bíróság az  adott dokumentum mely részét minősítse döntés megalapozását szolgáló adatnak és melyiket ne. Ezt már csak azért sem tehetné, mert a  kiadni kért jelentést az  Alkotmánybíróság az  ügy lényegéből fakadóan nem ismerheti meg. A  jelen alkotmányossági felülvizsgálatban tehát az Alkotmánybíróság nem konkrét iratok, adatok döntés-előkészítő jellegéről dönt. [53] A támadott ítéletek felülvizsgálatakor az  Alkotmánybíróság a  nyilvánosság-korlátozással szemben fennálló alkotmányossági szempontok érvényesítését követeli meg az  Alaptörvény által megállapított mérce alapján. Az  Abtv. 27.  §-ában foglalt panaszok természetéhez igazodva a  konkrét ügy érdemét érintő alkotmányossági vetületű kérdésekről az Alkotmánybíróság dönt, de ennek a konkrét ügyre vonatkozó konzekvenciáit már az eljáró bíróságnak kell levonnia. A panaszos számára ilyenformán biztosítható hatékony jogorvoslat a bírósági döntésekben megjelenő jogsérelmekkel szemben. [54] 4. Az  indítványozó alapvetően azt állította, hogy a  támadott ítéletek indokolatlanul teszik lehetővé a  közérdekű adatok megismeréséhez való jog korlátozását, s ezért kérte az  érintett ítéletek alaptörvény-ellenességének megállapítását. [55] Eljárása során az Alkotmánybíróság figyelemmel volt az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésére, amelynek értelmében az alapvető jog más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan, az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható. Az  alapjog-korlátozás e  szabályát az  Alkotmánybíróság az  előbbiekben már idézett 12/2004. (IV. 7.) AB határozatában a  közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez való jog kapcsán a  következőképpen fogalmazta meg: „a közérdekű adatok nyilvánosságát érintő korlátozásnak csak olyan mértéke tekinthető alkotmányosnak, ami egy demokratikus társadalomban kétséget kizáróan szükséges, »kényszerítően« indokolt, ugyanakkor a korlátozással elérni kívánt célhoz képest arányos. A közérdekű adatok nyilvánosságának korlátozását pedig azonnal meg kell szüntetni, ha a korlátozást ezek a tartalmi követelmények már nem indokolják” (ABH 2004, 217, 226.). [56] Az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdése és VI. cikk (2) bekezdése alapján – az Alkotmánybíróság hivatkozott gyakorlatát is figyelembe véve – levonható tehát az  a  következtetés, hogy amennyiben a  közérdekű adat megismerése megakadályozható egy nyilvánosság-korlátozási okra való formális hivatkozással úgy, hogy a  korlátozás tartalmi indokoltságának tényleges fennállása kétségtelen módon nem bizonyított, akkor ez  a  közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez való jog alaptalan, s így szükségtelen korlátozásának minősül. [57] Az Alkotmánybíróság a  támadott ítéletek alapján megállapította, hogy az  alapügyben eljáró bíróságok az  indítványozó által megismerni kívánt egész jelentést döntés megalapozását szolgáló adatnak minősítették („A másodfokú bíróság megítélése szerint a miniszteri biztosi kinevezésből és a megoldandó feladatának jellegéből adódóan a felperes által előterjesztett megismerés iránti kérelem olyan döntés megalapozását szolgáló adat, amely miatt az  alperes indokoltan utasította el a  felperes kérelmét.”). Megállapítható továbbá, hogy az  eljáró bíróságok ennek kapcsán kifejezetten nem jelölték meg az  ítéleteikben azt, hogy a  jelentés konkrétan milyen döntés megalapozására szolgált, nem utaltak tehát az adatkezelő minisztérium konkrét eljárására sem. Nem is kötelezték az  adatigénylést elutasító alperest arra, hogy az  adatigényléskor folyamatban lévő eljárás pontos megjelölésével igazolja, hogy a jelentés valóban tartalmaz-e olyan adatot, amely konkrét döntés megalapozását szolgálja. [58] Az Alkotmánybíróság a  fentieket figyelembe véve megállapította: a  közérdekű adatokhoz való hozzáférés megtagadása az arra való formális hivatkozással, hogy az igényelt közérdekű adatok döntés megalapozását szolgáló adatok, mellőzve azonban a  tényleges tartalmi vizsgálatát (az eljárási szabályok keretei között), hogy azok milyen döntés meghozatalát, milyen eljárás lefolytatását szolgálják, s valójában érdemi kapcsolatban állnak-e a közérdekű adatot kezelő szerv feladat- és hatáskörébe tartozó döntéssel, az  Alaptörvény VI.  cikk (2)  bekezdésében foglalt alapjog I.  cikk (3)  bekezdésébe ütköző indokolatlan korlátozásának minősül. Az  eljáró bíróságok ítéleteikben így tehát az  Alaptörvény VI.  cikk (2)  bekezdésében foglalt alapjog érvényesülését az  I.  cikk (3)  bekezdésébe ütköző módon korlátozták akkor, amikor nem vizsgálták, hogy az  adatigénylő által kért jelentés (vagy annak egy része) konkrétan milyen döntés megalapozására szolgált, hanem e  nélkül a  jelentés egészét érintően elfogadták, hogy döntés megalapozását szolgáló adatnak minősült. Így tartalmilag sem vizsgálták, hogy az  igényelt közérdekű adatok kiadása valóban befolyásolná-e az adatkezelő döntésének meghozatalát, meghiúsítaná-e a döntés hatékony végrehajtását vagy ellehetetlenítené-e az  illetéktelen befolyástól mentes, független, hatékony köztisztviselői munkát. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Fővárosi Bíróság 8.P.23.480/2011/3. számú, illetve a Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.22.200/2011/3. számú ítélete e vonatkozásban alaptörvény-ellenes. [59] 5. Az  indítványozó sérelmezte a  fentieken túlmenően azt is, hogy az  eljáró bíróságok a  jelentés egész tartalmát döntés megalapozását szolgáló adatnak minősítették, s ennek révén teljes egészében nyilvánosság-korlátozásnak vetették alá. Konkrétan sérelmezte a jogerős ítéletnek azt a részét, amely szerint: „[h]a a dokumentum egy részének van döntés-előkészítő jellege […], illetőleg az  alapvetően erre szolgál, akkor az  egész dokumentáció osztja ezt a minősítést.” Az  indítványozó ennek kapcsán azt állította, hogy ezáltal a  támadott ítéletek alaptörvény-ellenesen, indokolatlanul tág körben teszik lehetővé a közérdekű adatok megismeréséhez való jog korlátozását. [60] A fentiekben az Alkotmánybíróság rámutatott arra, hogy az alapjog-korlátozáshoz a korlátozás indokának tényleges fennállását kétségtelen módon bizonyítani kell; máskülönben a  korlátozás nem felel meg az  Alaptörvény I.  cikk (3)  bekezdésében a  korlátozással szemben támasztott „feltétlenül szükséges” követelménynek. Nem egyeztethető össze az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésével továbbá akkor sem, nem tekinthető ugyanis feltétlenül szükségesnek a  közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez való jog korlátozása, ha adott esetben a  nyilvánosságkorlátozás okára hivatkozva a  közérdekű adatok tágabb körének a  megismerését tiltják meg, mint amit az  adott korlátozási indok szükségessé tenne. Ez állapítható meg különösen akkor, ha egy adott dokumentumban szereplő összes közérdekű adat megismerését pusztán arra hivatkozással tagadják meg, hogy a  dokumentum egy része nyilvánosság-korlátozás alá esik („a dokumentum egy részének van döntés-előkészítő jellege”). [61] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az  eljáró bíróságok az  Alaptörvény VI.  cikk (2)  bekezdésében foglalt alapjogot az  I.  cikk (3)  bekezdésével ellentétesen engedték korlátozni akkor, amikor a  jelentés egy részét érintő nyilvánosság-korlátozás okára hivatkozva egy ennél tágabb adatkör, a  jelentésben foglalt összes közérdekű adat megismerésének korlátozását tették lehetővé. [62] 6. Az  indítványozó végül támadta a  jogerős ítéletnek azt a  megállapítását, amely szerint: „a teljes és terjedelmes jelentés kiadására vonatkozó kérelem esetén nem várható el […] az  adatkezelőtől, hogy a  teljes dokumentációt átvizsgálja abból a  szempontból, hogy pontosan mi minősül személyes adatnak, közérdekű adatnak, esetlegesen szintén a megismerés gátját képező üzleti titoknak.” Ezt az  indítványozó az Alaptörvény VI. cikk (2) bekezdésére és I.  cikkére hivatkozva kifogásolta. Szerinte a  közérdekű adatok megismeréséhez való jog indokolatlan korlátozását jelenti, ha az  adatkezelő állami szervek megakadályozhatják a  közérdekű adatokhoz való hozzáférést arra hivatkozva, hogy a közérdekű adatokat tartalmazó dokumentum egyéb adatokat is tartalmaz. [63] Az Alaptörvény VI.  cikk (2)  bekezdése alapjogként rögzíti a  közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez való jogot. Az  Alkotmánybíróság már több határozatában rámutatott arra, hogy az  állam kötelessége az  alapvető jogok tiszteletben tartására és védelmére a  szubjektív alapjogokkal kapcsolatban nem merül ki abban, hogy tartózkodnia kell megsértésüktől, hanem magában foglalja azt is, hogy gondoskodnia kell az  érvényesülésükhöz szükséges feltételekről [vö.: 64/1991. (XII. 17.) AB határozat, ABH 1991, 297, 302.]. Az  alapjog védelmére irányuló intézményvédelmi kötelességük alapján tehát a  közérdekű adatokat kezelő szerveknek aktív magatartást kell tanúsítaniuk, kötelesek a közérdekű adatokhoz való hozzáférést garantálni. [64] Az Alaptörvény I.  cikk (3)  bekezdése alapján az  alapvető jog csak más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, s még akkor is csak a  szükségesség-arányosság követelményének megfelelően korlátozható. Az  Alaptörvény I.  cikk (3)  bekezdése értelmében tehát a  közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez való jog, mint alapjog nem korlátozható az  adatkezelő szerv többletfeladatára való hivatkozással. Az  adatkezelő szerv nem tagadhatja meg közérdekű adatokhoz való hozzáférés biztosítását azon az alapon, hogy az az általa kezelt dokumentum átvizsgálását, s a benne található nyilvános adatoknak a nem nyilvános adatoktól való elkülönítését igényelné. Az adatkezelő szerv az alapjog biztosítása érdekében éppenséggel tevőleges magatartásra kötelezett, s e  kötelességét az  alapjog érvényesülése érdekében szükség esetén az  adott dokumentumban található nem nyilvános adatok lefedésével, az  igénylő által meg nem ismerhető személyes adatok anonimizálásával kell teljesítenie. [65] Az Alkotmánybíróság mindezek alapján megállapította, hogy az  eljáró bíróságok az  Alaptörvény VI.  cikk (2)  bekezdésében foglalt alapjogot az  I.  cikk (3)  bekezdésével ellentétesen engedték korlátozni akkor, amikor a  jelentésben foglalt közérdekű adatok megismerésének korlátozását az  adatkezelő szerv többletfeladatára való hivatkozással tették lehetővé. [66] 7. Az  Alkotmánybíróság mindezek alapján megállapította, hogy a  támadott ítéletekben az  eljáró bíróságok a  fentiek szerint alaptörvény-ellenesen korlátozták az  indítványozó közérdekű adatok megismeréséhez való jogát. Az  információszabadság alaptörvény-ellenes korlátozását képező bírói jogértelmezés a  támadott ítéletek fontos, központi elemét képezte, ezért a  tárgybeli bírói döntéseket érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség megállapítására került sor. Erre figyelemmel az  Alkotmánybíróság a  Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.22.200/2011/3. számú ítéletét az elsőfokú ítéletre is kiterjedően megsemmisítette. [67] Az Alkotmánybíróság az Abtv. 46. § (3) bekezdése értelmében a hatáskörei gyakorlása során folytatott eljárásában határozattal megállapíthatja azokat az Alaptörvény szabályozásából eredő, az Alaptörvény rendelkezéseit érvényre juttató alkotmányos követelményeket, amelyeknek a vizsgált, illetve a bírósági eljárásban alkalmazandó jogszabály alkalmazásának meg kell felelnie. Ezen az  alapon az  Alkotmánybíróság a  rendelkező részben összefoglalóan rögzítette azokat az  Alaptörvény VI.  cikk (2)  bekezdéséből és I.  cikk (3)  bekezdéséből származó alkotmányos követelményeket, amiket a jogalkalmazás során az eljáró bíróságnak figyelembe kell vennie. [68] Az Alkotmánybíróság e  határozatának a  Magyar Közlönyben történő közzétételét az  Abtv. 44.  § (1)  bekezdés második mondata alapján rendelte el. Budapest, 2013. július 16. Dr. Paczolay Péter s. k., az Alkotmánybíróság elnöke