28/2015. (IX. 24.) AB határozata a Kúria Knk.IV.37.467/2015/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapításáról és megsemmisítéséről.

28/2015. (IX. 24.) AB határozata a Kúria Knk.IV.37.467/2015/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapításáról és megsemmisítéséről. Az Alkotmánybíróság teljes ülése alkotmányjogi panasz tárgyában – dr. Dienes-Oehm Egon, dr. Pokol Béla és dr. Salamon László alkotmánybírók párhuzamos indokolásával, valamint dr. Kiss László, dr. Lévay Miklós, dr. Stumpf István és dr. Szalay Péter alkotmánybírók különvéleményével – meghozta a következő 1. Az  Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a  Kúria Knk.IV.37.467/2015/2. számú végzése alaptörvény-ellenes, ezért azt megsemmisíti. 2. Az Alkotmánybíróság a társadalmi szervezet indítványozók által előterjesztett, továbbá az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésének sérelmét állító alkotmányjogi panaszokat visszautasítja. Az Alkotmánybíróság elrendeli e határozatának a Magyar Közlönyben való közzétételét. I. [1] 1. Az  Alkotmánybíróság előtt IV/2774/2015., IV/2779/2015. és IV/2822/2015. ügyszámok alatt három, az  Alkotmánybíróságról szóló 2011.  évi CLI.  törvény (a  továbbiakban: Abtv.) 27.  §-a alapján előterjesztett alkotmányjogi panasz indítvány tárgyában indult eljárás. [2] 1.1. A  természetes személy és társadalmi szervezet indítványozók jogi képviselőik útján az  Abtv. 27.  §-a alapján alkotmányjogi panasszal fordultak az  Alkotmánybírósághoz. Indítványukban kérték, hogy az  Alkotmánybíróság semmisítse meg a  Kúria Knk.IV.37.467/2015/2. számú végzését. A  bíróság támadott végzésével megváltoztatta a  Nemzeti Választási Bizottság (a  továbbiakban: NVB) 83/2015. számú határozatát, amely megtagadta egy, az  országos népszavazás kitűzésére irányuló népszavazási kezdeményezés aláírásgyűjtő ívén szereplő kérdés hitelesítését. Az  indítványozók szerint a  Kúria támadott végzése sérti az  Alaptörvény egyenlő bánásmódhoz való jogra vonatkozó, továbbá az esélyegyenlőség megvalósulására szolgáló külön intézkedéseket és fokozott védelmet megfogalmazó XV.  cikk (1), (2), (3) és (5)  bekezdését, illetve az  Alaptörvény XIX.  cikk (4)  bekezdését, valamint az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tulajdonhoz való jogát. Az indítványozók álláspontja szerint a Kúria végzése sérti az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdésének b) pontját is, ezen kívül a a népszavazás kezdeményezéséről, az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról szóló 2013. évi CCXXXVIII. számú törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 9. § (1) bekezdése tekintetében indokolása megalapozatlan. [3] 1.2. Egy további indítványozó a  fenti indítványozókkal azonos jogi képviselő útján, tartalmilag megegyező indítvánnyal fordult az  Abtv. 27.  §-a alapján alkotmányjogi panasszal az  Alkotmánybírósághoz. A  két indítvány közti különbség az  indítványozók személyében rejlik. Míg indítványozók egyike már nyugdíjasként részesül a  társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997.  évi LXXXI.  törvény 18.  § (2a)  bekezdésében foglalt nők kedvezményes öregségi nyugdíjában, addig egy másik indítványozónak a  jövőben keletkezne a  jelenleg ismert feltételek melletti jogosultsága a csatolt nyilatkozata értelmében. [4] 1.3. A harmadik, Abtv. 27. § szerinti indítványt két természetes személy indítványozó nyújtotta be. Az indítványozók szerint a  Kúria támadott végzése sérti az  Alaptörvény egyenlő bánásmódhoz való jogra vonatkozó, továbbá az  esélyegyenlőség megvalósulására szolgáló külön intézkedéseket és fokozott védelmet megfogalmazó XV.  cikk (1), (2), (3) és (5)  bekezdését, illetve az  Alaptörvény XIX.  cikk (4)  bekezdését, továbbá az  Alaptörvény XXVIII.  cikk (1)  bekezdésében biztosított tisztességes eljáráshoz való jogot és a  B)  cikk (1)  bekezdéséből fakadó jogbiztonság követelményét. [5] 2. Az  alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló tényállás lényege az  alábbiakban összegezhető. Az  országos népszavazás kezdeményezője 2015. április 1-jén nyújtotta be az aláírásgyűjtő ív mintapéldányát a Nemzeti Választási Bizottsághoz az Nsztv. 3. § (1) bekezdése szerinti hitelesítés céljából. Az aláírásgyűjtő íven az alábbi kérdés szerepelt: „Egyetért-e Ön azzal, hogy az  Országgyűlés a  nyugdíjjogszabályok megfelelő módosításával a  jelen kérdésben megtartott népszavazást követő év január 1-től a férfiak számára is tegye lehetővé Magyarországon a nők számára biztosított kedvezményekkel történő nyugdíjba vonulás lehetőségét?” A  kérdés hitelesítését a  Nemzeti Választási Iroda vezetője 9/2015. számú határozatával, formai okokra hivatkozással megtagadta. Ezt követően a kezdeményező 2015. április 10-én ismételten benyújtotta hitelesítésre az aláírásgyűjtő íven szereplő kérdést, azonban az NVB 2015. április 30. napján kelt 83/2015. számú határozatával a kérdés hitelesítését megtagadta. [6] A szervező jogi képviselője útján felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő a Kúrián, amelyet a bíróság megalapozottnak talált és a  Knk.IV.37.467/2015/2. számú végzésével az  NVB határozatát megváltoztatta. A  támadott végzés a  hitelesítés indokaként egyrészt arra hivatkozott, hogy „[a] Kúria a  kérdést egyértelműnek ítélte úgy a választópolgárok, mint az Országgyűlés oldaláról”, másrészt értékelése szerint a feltenni szándékozott kérdés „csak távoli, közvetett összefüggést mutat a költségvetési törvénnyel”. [7] 3. Az indítványozók az indítványukban felhívott alaptörvényi rendelkezések sérelmét a támadott bírósági végzéssel összefüggésben az alábbiak szerint indokolták. [8] Az indítványozók mindenekelőtt arra hivatkoztak, hogy a Kúria végzésének indokolása „lényegében nem tartalmaz alapjogi érvelést”, e  mellett csupán egyetlen alkotmánybírósági határozatra támaszkodik, amely állításuk szerint az Alaptörvény Záró és Vegyes Rendelkezései 5. pontja értelmében nem hatályos. [9] Az Alaptörvény XV.  cikkében foglalt általános egyenlőségi szabállyal és az  egyenlő bánásmód követelményével összefüggésben az  indítványozók előadták, hogy „hátrányos megkülönböztetés az  is, ha az  adott szabályozási koncepció alkotmányossági szempontból lényegesen eltérő helyzetben lévő csoportokra azonosan vonatkozik.” [6/1997. (II. 7.) AB határozat, ABH 1997, 67, 69.] Megítélésük szerint jelen esetben az eltérő nyugdíjszabályok alapja a  különneműség, amelynek tekintetében a  nőkre vonatkozó kedvezményes szabályozás „a gyermeknevelés miatti fokozott terhelés vagy a beszámítható munkaévek csökkenésén” alapszik. Az  indítványozók szerint az Alaptörvény XV.  cikk (3)  bekezdésében foglalt férfi és női egyenjogúságnak a  tartalmi megvalósulását bontja ki a  XV.  cikk (5)  bekezdésben szereplő kijelentő módú („nem feltételes vagy megengedő”) megfogalmazás, amely szerint Magyarország külön intézkedésekkel védi – más kiemelt csoportok mellett – a nőket. Álláspontjuk szerint ezt erősíti „a család különös védelmét rögzítő” L) cikk (1) bekezdése, és ezt konkretizálja az Alaptörvény XIX. cikk (4) bekezdése, amely az  állami kötelezettségvállalás keretei között és a  nők fokozott védelmére tekintettel az  állami nyugdíjra való jogosultság feltételei vonatkozásában lehetővé teszi a  nők számára kedvezőbb előírások megalkotását. Ezen indokok alapján a  népszavazás „a nők indokolt és ésszerű pozitív diszkrimináción alapuló különös védettségét szüntetné meg.” Ezzel összefüggésben az  indítvány utalt az  országgyűlési biztos vizsgálatára (OBH 8068/1996.), amely szerint „az (akkori) társadalombiztosítási jogszabályok által a  nők számára meghatározott alacsonyabb nyugdíjkorhatár kedvezmény a nagyobb társadalmi igazságosság megvalósítását célozza, s e célra tekintettel nem sérti az Alkotmányban kimondott diszkriminációs tilalmat.” [10] Az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésébe foglalt tulajdonhoz való joggal összefüggésben az indítványozók előadták, hogy az  Alkotmánybíróság gyakorlata értelmében a  tulajdonhoz való jog a  már megszerzett tulajdon mellett a  tulajdoni várományokat is védi. Ennek megfelelően kiterjed a  tulajdonjogi védelem „a társadalombiztosítási szolgáltatásokra és várományaikra, […] tehát az  ellenszolgáltatás fejében szerzett, járulékfizetési kötelezettségen alapuló ellátás, mint például a  saját jogú öregségi nyugdíj, az  özvegyi nyugdíj és a  saját jogú hozzátartozói nyugellátás a  biztosítási elem miatt tulajdonvédelemben részesül {40/2012. (XII. 6.) AB határozat, Indokolás [28]}.” A  jelen üggyel összefüggésben az  indítványozók úgy látják, hogy az  érvényes és eredményes népszavazást követően előálló jogalkotási kényszer többféleképpen is teljesíthető. Meglátásuk szerint bekövetkezhet az is, hogy az egyenlő szabályozást a kedvezmények teljes eltörlésével valósítja meg a jogalkotó, de bekövetkezhet az is, hogy az Országgyűlés a jelenlegi kedvezményeket terjeszti ki a férfiakra is, amely helyzet azonban az ellátandó személyek számának növekedése miatt a  jelenlegi nyugellátás mértékének csökkenésével járhat. Mindez meglátásuk szerint „a társadalombiztosítási ellátások az  Alaptörvény XIX.  cikk (1)  bekezdéséből levezethető, az  Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésében garantált tulajdonszerű védelmének sérelmével járna.” Ezen kívül mindez megalapozza a választói egyértelműség hiányának kételyét is, tekintve hogy az „igen” szavazatok teljesen ellentétes döntéseket eredményezhetnek. [11] A tulajdonjog sérelmével összefüggésben az  indítványozók rámutattak arra is, hogy a  potenciálisan megvalósuló „Férfiak40” programszámítások szerint évente 260 milliárd forinttal terhelné meg a  nyugdíjkasszát. Meglátásuk szerint egy ilyen döntés „a fenntartható költségvetési gazdálkodás sérelmével egyben veszélybe sodorná a  jövő nemzedékek sorsáért való felelősségvállalás Alaptörvényben megfogalmazott célját is.” Ezzel összefüggésben felrótták indítványukban azt is, hogy véleményük szerint a  Kúria döntése során figyelmen kívül hagyta az Alaptörvény N) cikkében foglalt kötelezettségét. [12] Az indítványozók a tisztességes eljárás sérelmét részben abban látták megvalósulni, hogy a Kúria nem függesztette fel eljárását és nem fordult az  Alkotmánybírósághoz. Előadták, hogy az  országos népszavazás tiltott tárgyköreit az  Alaptörvény 8.  cikke tartalmazza, amely szoros összefüggésben áll az  Alaptörvény XXIII.  cikkében biztosított népszavazáson való részvételhez fűződő joggal, ugyanis a  tiltott népszavazási tárgykörök a  népszavazás kezdeményezéséhez fűződő jog Alaptörvényben foglalt korlátaiként értelmezhetők. Meglátásuk szerint mivel a  tiltott tárgyköröket az  Nsztv. szabályozása nem bontja ki, ezért a  Kúria nincs abban a  helyzetben, hogy meg tudja ítélni, hogy egy feltenni kívánt kérdés az  alaptörvényi tilalmak körébe esik-e. Az  indítványozók szerint a jelenlegi szabályozási hiátus miatt mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenesség áll fenn, ezért a Kúriának az Alkotmánybírósághoz kellett volna fordulnia. [13] A tisztességes eljáráshoz való jog, és e  mellett az  Alaptörvény B)  cikk (1)  bekezdéséből fakadó jogbiztonság követelményének sérelmét meglátásuk szerint az  is megalapozza, hogy a  Kúria nem volt tekintettel a  nyugdíjrendszerrel összefüggő egyéb népszavazási kérdésekben hozott alkotmánybírósági határozatokra. Ezek a határozatok a nyugdíjrendszer komplex jellegét hangsúlyozták, és azt, hogy a  rendszer egyetlen elemének „kiemelése és népszavazásra bocsátása esetén nem egyértelmű, hogy az  eredményes népszavazás milyen változásokat okozna”. Ennek következtében a  Kúria döntésének indokolása a  kérdés egyértelműségének tekintetében az indítványozók szerint hiányos, és esetenként belső ellentmondásban szenved. [14] 4. Az előadó alkotmánybíró az Abtv. 58. § (2) bekezdése alapján az előtte folyamatban lévő azonos tárgyú ügyekben elrendelte az ügyek egyesítését. Az alkotmányjogi panaszok tekintetében az Ügyrend 31. § (6) bekezdése alapján az előadó alkotmánybíró a panaszok befogadásáról szóló döntés helyett a panaszok érdemi elbírálását tartalmazó határozattervezetet terjesztett a teljes ülés elé. II. [15] 1. Az Alaptörvénynek az indítványokkal érintett rendelkezései: „B) cikk (1) Magyarország független, demokratikus jogállam.” „L) cikk (1) Magyarország védi a házasság intézményét mint férfi és nő között, önkéntes elhatározás alapján létrejött életközösséget, valamint a családot mint a nemzet fennmaradásának alapját. A családi kapcsolat alapja a házasság, illetve a szülő-gyermek viszony.” „N) cikk (1) Magyarország a kiegyensúlyozott, átlátható és fenntartható költségvetési gazdálkodás elvét érvényesíti. (2) Az (1) bekezdés szerinti elv érvényesítéséért elsődlegesen az Országgyűlés és a Kormány felelős. (3) Az  Alkotmánybíróság, a  bíróságok, a  helyi önkormányzatok és más állami szervek feladatuk ellátása során az (1) bekezdés szerinti elvet kötelesek tiszteletben tartani.” „XIII. cikk (1) Mindenkinek joga van a tulajdonhoz és az örökléshez. A tulajdon társadalmi felelősséggel jár.” „XV. cikk (1) A törvény előtt mindenki egyenlő. Minden ember jogképes. (2) Magyarország az  alapvető jogokat mindenkinek bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, fogyatékosság, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül biztosítja. (3) A nők és a férfiak egyenjogúak. […] (5) Magyarország külön intézkedésekkel védi a  családokat, a  gyermekeket, a  nőket, az  időseket és a  fogyatékkal élőket.” „XIX. cikk (4) Magyarország az időskori megélhetés biztosítását a társadalmi szolidaritáson alapuló egységes állami nyugdíjrendszer fenntartásával és önkéntesen létrehozott társadalmi intézmények működésének lehetővé tételével segíti elő. Törvény az  állami nyugdíjra való jogosultság feltételeit a  nők fokozott védelmének követelményére tekintettel is megállapíthatja.” „XXIII.  cikk (7) Mindenkinek joga van országos népszavazáson részt venni, aki az  országgyűlési képviselők választásán választó. Mindenkinek joga van helyi népszavazáson részt venni, aki a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásán választó.” „XXVIII. cikk (1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálja el.” „8. cikk (3) Nem lehet országos népszavazást tartani […] b) a  központi költségvetésről, a  központi költségvetés végrehajtásáról, központi adónemről, illetékről, járulékról, vámról, valamint a helyi adók központi feltételeiről szóló törvény tartalmáról;” III. [16] Az indítványok részben megalapozottak. [17] 1. Az  Alkotmánybíróság elsőként az  Alaptörvény 24.  cikk (2)  bekezdés d)  pontja és az  Abtv. 27.  §-a alapján előterjesztett alkotmányjogi panaszok befogadhatóságát vizsgálta. A  befogadhatóság formai feltételeit vizsgálva az alábbi megállapításokra jutott. [18] 1.1. Az Alkotmánybíróság a 3195/2014. (VII. 15.) AB végzésében (a továbbiakban: ABv.) áttekintette a népszavazási kérdés hitelesítésével kapcsolatos kúriai végzés alkotmánybírósági felülvizsgálatára irányuló alkotmányjogi panaszokkal kapcsolatos eljárási, jogértelmezési hatásköri szabályokat. Az  ABv. azt állapította meg, hogy „a  népszavazással összefüggő eljárásoknak az  Alkotmánybíróság egyes, az  Alaptörvényben és Abtv.-ben rögzített hatáskörei gyakorlása szempontjából három szakasza lehet: a  népszavazási kezdeményezés (választópolgári kezdeményezés, a  kérdés benyújtása, hitelesítése, az  aláírásgyűjtés, az  aláírások ellenőrzése), a  népszavazás elrendelése és a  köztársasági elnöki kitűzés utáni szakasz.” {Indokolás [20]} Megállapította továbbá, hogy a  népszavazási kérdés hitelesítése körében hozott kúriai döntés mint bírósági döntés az  Alaptörvény 24.  § (2) bekezdés d) pontja és az Abtv. 27. §-a alapján támadható meg alkotmányjogi panasszal {ld. ABv. Indokolás [21]}. [19] Az Abtv. 27.  §-a alapján benyújtott alkotmányjogi panaszt az  Abtv. 30.  § (1)  bekezdésének első fordulata értelmében a  sérelmezett döntés kézhezvételétől számított 60 napon belül kell előterjeszteni. Az  Abtv. 53.  § (2) bekezdése értelmében az Abtv. 27. §-ában foglalt alkotmányjogi panaszt az ügyben elsőfokon eljárt bíróságnál kell az Alkotmánybírósághoz címezve benyújtani. A Kúria alkotmányjogi panasszal támadott Knk.IV.37.467/2015/2. számú végzése 2015. június 30-án kelt és ugyanezen napon tették közzé a  Kúria honlapján. A  vizsgált ügyben az  Alkotmánybíróság megállapította, hogy a  panaszosok a  fenti törvényi határidőt valamennyi alkotmányjogi panasz esetében betartották. [20] 1.2. Az  alkotmányjogi panaszok megfeleltek az  Abtv. 52.  § (1b)  bekezdésében támasztott – a  határozott kérelemre vonatkozó – törvényi feltételeknek. Az  indítványok megjelölték az  indítványozók jogosultságát és az Alkotmánybíróság hatáskörét megalapozó törvényi rendelkezést [Abtv. 51. § (1) bekezdés és 52. § (1b) bekezdés a) pont]; az Abtv. 27. §-ában foglalt alkotmányjogi panasz hatáskörben (valódi panasz) kérték az Alkotmánybíróság eljárását. Az  Alkotmánybíróság az  ABv. indokolásában már megállapította azt, hogy „[a]z Alaptörvény és az  Abtv. valamennyi bírói döntést illetően lehetővé teszi alkotmányjogi panasz benyújtását. Jelenleg nincs olyan alaptörvényi vagy törvényi előírás, amely a Kúriának az Nsztv.-n alapuló, a népszavazási kérdés hitelesítéséről szóló döntését kivenné a panasszal támadható bírói döntések közül. Az Nsztv. 30. § (1) bekezdése a további jogorvoslatot zárja ki a hitelesítésről szóló döntést követően, az alkotmányjogi panaszt nem.” {Indokolás [13]} Ebből következően a  panaszosok az  Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozó ügyben terjesztették elő az  indítványaikat. A  panaszosok megjelölték az  Alkotmánybíróság által vizsgálandó bírói döntést: a  Kúria Knk.IV.37467/2015. számú jogerős végzését [Abtv. 52. § (1b) bekezdés c) pont], valamint – az indítványismertetésben foglaltak szerint – az Alaptörvény sérelmet szenvedett rendelkezéseit [Abtv. 52.  § (1b)  bekezdés d)  pont]. A  panaszosok indokát adták az  eljárás megindításának, kifejtették az  Alaptörvényben foglalt és az  indítványban felhívott jogok sérelmének a  lényegét [Abtv. 52.  § (1b)  bekezdés b)  pont], indokolták továbbá azt is, hogy a  Kúria támadott végzése miért ellentétes az  Alaptörvény általuk felhívott rendelkezéseivel [Abtv. 52.  § (1b)  bekezdés e)  pont]. A  panaszosok kifejezett kérelmet terjesztettek elő a  Kúria támadott végzése alaptörvény-ellenességének a  megállapítására és annak megsemmisítésére [Abtv. 52. § (1b) bekezdés f ) pont]. [21] 1.3. Az  Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörében megvizsgálta az  alkotmányjogi panaszok befogadhatóságának a törvényben előírt tartalmi feltételeit is, így különösen a 26–27. § szerinti érintettséget, a  jogorvoslat kimerítését, valamint a  29–31.  § szerinti feltételeket. Az  Alkotmánybíróság a  befogadhatóság tartalmi vizsgálata során megállapította, hogy a  természetes személy panaszosok jogosultnak és érintettnek tekinthetőek, ugyanakkor a  társadalmi szervezet indítványozók érintettsége nem áll fenn. Az  Alkotmánybíróság a  3091/2012. (VII. 26.) AB végzés indokolásában a  szakszervezetek egyedi ügyben fennálló érintettségének a  vizsgálata körében már megállapította: „[a] szakszervezet tagjai és más személyek nevében nem járhat el, a szakszervezet tagjai önállóan, saját nevükben nyújthatnak be Alaptörvényben biztosított jogaik sérelmére hivatkozással alkotmányjogi panaszt. A szakszervezet érintettsége csak akkor lenne megállapítható, ha a támadott jogszabályi rendelkezések közvetlenül a  szakszervezet érdekképviseleti tevékenységével kapcsolatos jogaira vonatkoznának.” {Indokolás, [3]} A  vizsgált ügyben a  társadalmi szervezet indítványozók a  tagjaik nevében az  Alaptörvény 27.  §-ában foglalt alkotmányjogi panaszt nem terjeszthetnek elő. Ezen túlmenően a társadalmi szervezet indítványozók nem a társadalmi szervezet Alaptörvényben foglalt jogainak, hanem a  tagjaikat megillető Alaptörvényben foglalt jogok sérelmét állították, ezért az  egyedi érintettségük nem állapítható meg. Erre figyelemmel az  Alkotmánybíróság a  társadalmi szervezet indítványozók által előterjesztett alkotmányjogi panasz indítványt az Abtv. 64. § b) pontja alapján visszautasította. [22] A természetes személy indítványozók egyrészt olyan nők, akik a  társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997.  évi LXXXI.  törvény 18.  § (2a)  bekezdésében szabályozott kedvezményes szabály mellett vonultak nyugdíjba és az  indítvány előterjesztésekor is abban részesülnek. A  természetes személy indítványozók másrészt olyan nők, akik a  mondott törvényi rendelkezés alapján már kérték a  jogosultsági feltételek eljáró nyugdíjszerv általi megállapítását, illetve nyilatkoztak arról, hogy élni kívánnak a  kedvezményes nyugdíjba vonulás lehetőségével. Az  Alkotmánybíróság az  érintettség vizsgálatánál figyelembe vette azt, hogy a  Kúria alkotmányjogi panasszal támadott jogerős végzése országos népszavazásra irányuló kérdést hitelesített, mely hitelesítő döntés nemcsak a  kezdeményezőknek a  népszavazáshoz való alapjogára, de a  panaszosok indítványban felhívott, Alaptörvényben foglalt jogainak a gyakorlására is kihat. [23] Az Alkotmánybíróság a vizsgált esetben megállapította, hogy a természetes személy panaszosok csatolták az egyedi érintettségüket alátámasztó okiratokat, azok tartalma az egyedi ügyben fennálló érintettségüket alátámasztotta. [24] Az indítványozók hivatkoztak az  Alaptörvény B)  cikk (1)  bekezdésének a  sérelmére. Az  alkotmányjogi panasz az  Abtv. 26–27.  §-ai alapján az  Alaptörvényben biztosított jogok védelmének az  eszköze. Az  Alkotmánybíróság az  Alaptörvény hatályba lépése után is fenntartotta korábbi értelmezését, mely szerint a  jogbiztonság önmagában nem alapjog, így a B) cikk (1) bekezdésének a sérelmére alkotmányjogi panaszt csak kivételes esetben – a  visszaható hatályú jogalkotás és a  felkészülési idő hiánya esetén {l. pl. 3268/2012. (X. 4.) AB végzés, Indokolás [14]–[17]; 3323/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [9]} – lehet alapítani. A vizsgált ügyben a panaszosok nem a kellő felkészülési idő hiányát sérelmezték, illetve nem a visszamenőleges hatályú jogalkotás tilalmára hivatkoztak, ezért az alkotmányjogi panaszok e tekintetben nem feleltek meg az Abtv. 27. § a) pontjában foglaltaknak, erre tekintettel azokat az Alkotmánybíróság az Abtv. 64. § d) pontja alapján visszautasította. [25] Az indítványozók az  Alaptörvény több olyan rendelkezésének a  sérelmére is hivatkoztak – Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdés, XV. cikk (1), (2), (3), (5) bekezdés, XIX. cikk (4) bekezdés, XXVIII. cikk (1) bekezdés – amelyek a  panaszosok Alaptörvényben foglalt jogát képezik, illetve azzal szoros tartalmi kapcsolatban állnak. A  mondott alaptörvényi rendelkezések tekintetében az alkotmányjogi panaszok megfelelnek az Abtv. 27. § a) pontjában foglalt feltételnek. [26] 1.4. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Kúria támadott végzésével szembeni jogorvoslatot az Nsztv. 30. § (1) bekezdése kizárja, így az Abtv. 27. § b) pontjának második fordulatában foglalt törvényi feltétel teljesült. [27] 1.5. Az  Abtv. 29.  §-a értelmében az  Alkotmánybíróság az  alkotmányjogi panaszt a  bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be. A  fenti törvényi feltételek vagylagosak, bármelyik törvényi feltétel fennállta megalapozhatja a  fenti törvényi rendelkezésnek való megfelelést. Az  Alkotmánybíróság a  vizsgált ügyben úgy ítélte meg, hogy az  alkotmányjogi panaszok alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vetnek fel és egyben fennáll a  bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség lehetősége is. Az  indítványozók több olyan őket megillető Alaptörvényben foglalt jog, illetve ahhoz szorosan kapcsolódó, az Alaptörvény alapjogokat szabályozó „SZABADSÁG ÉS FELELŐSSÉG” fejezetében szabályozott rendelkezés sérelmét állították, amelyeknek a  sérelmét csak azok befogadását követően tudja az  Alkotmánybíróság elbírálni. Az  indítványozók kifogásolták azt is, hogy a  Kúria hitelesítő döntése alapjogi érvelést nem tartalmaz, ebből következően a  Kúria nem ismerte fel az  előtte fekvő ügy alapjogi összefüggéseit. Az  Alkotmánybíróság a  3/2015. (II. 2.) AB határozatában az  Abtv. 27.  §-a szerinti panasz tárgyát képező bírói döntés alaptörvény-ellenességét azért állapította meg, mert az  egyedi ügyben eljárt bíróság nem ismerte fel az előtte fekvő ügy alapjogi vonatkozásait. Az egyedi ügy alapjogi összefüggéseinek az  indítványozók által állított figyelmen kívül hagyása (az alapjogi vonatkozású indokolás állított hiánya) tehát a vizsgált esetben is felveti a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét. Az  Alkotmánybíróság a  vizsgált ügyben alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésnek tekinti azt is, hogy a  kifogásolt hitelesítő döntés az  Alaptörvény XV.  cikk (2) és (3) és (5)  bekezdésében foglalt rendelkezéseinek a  sérelmére vezethet-e, figyelemmel az  Alaptörvény XIX.  cikk (4) bekezdésében foglalt rendelkezésekre is. A kifejtettek alapján az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszokat befogadhatónak találta. IV. [28] 1. Az  Alkotmánybíróság a  jelen határozatában is szükségesnek ítéli rögzíteni azt, hogy a  Kúria alkotmányjogi panaszokkal támadott hitelesítő döntésében szereplő kérdés törvényességi szempontú vizsgálata a  Kúria kizárólagos hatáskörébe tartozik. Ebből következően az Alkotmánybíróság nem vizsgálhatja felül a Kúria hitelesítő döntését, abban a  törvényességi kérdésben, hogy a  hitelesített kérdés az  Nsztv. 9.  § (1)  bekezdésében foglalt – választói illetve törvényalkotói – egyértelműség követelményének megfelelt-e. Ugyanakkor az Alkotmánybíróság rámutat arra is, hogy a  Kúria panaszosok által támadott végzése helytállóan állapítja meg azt, hogy a  Kúria az  Nsztv. 30.  § (1)  bekezdésében – figyelemmel az  Nsztv. 11.  §-ára is – foglalt hatáskörében eljárva, nemperes eljárásban, az Alaptörvény védelme érdekében és elsődlegesen a felülvizsgálati kérelemben foglaltakra tekintettel vizsgálta felül az  NVB döntését. Ugyancsak helytállóan hivatkozik a  végzése indokolásában a  Kúria arra, hogy a  felülvizsgálati eljárásának, mint az  Nsztv.-ben rögzített jogorvoslati eljárásnak a  tárgya a  hitelesíteni kért kérdés alkotmányosságának és törvényességének a  vizsgálata volt. Az  Alkotmánybíróság az  Alaptörvény 24.  cikk (2)  bekezdésének d)  pontjában és az  Abtv. 27.  §-ában foglalt hatáskörében eljárva a  bírói döntés alaptörvényellenességének a  vizsgálatára rendelkezik hatáskörrel. Az  Alkotmánybíróság a  jelen határozatában is fenntartja és megerősíti az  ABv. indokolásában kifejtett álláspontját: „[a] kérdés hitelesítése körében – ahogyan a  jelen ügyben is – a  Kúria döntése mint bírósági döntés az  Alaptörvény 24.  § (2)  bekezdés d)  pontja és az  Abtv. 27.  §-a alapján alkotmányjogi panasszal támadható meg, de az  alkotmányjogi panasznak Alaptörvényben biztosított jog (pl. tisztességes eljáráshoz való jog, népszavazáson való részvétel joga) sérelmére kell hivatkoznia, a népszavazásból kizárt tárgykörök mikénti értelmezését – alapjogi sérelem állítása nélkül – önmagában nem lehet vitatni az  Alkotmánybíróság előtt.” {Indokolás [21]} Az  indítványozók a  jelen ügyben alapjogi sérelmet állítottak és – egyebek mellett – hivatkoztak a  tisztességes eljáráshoz való alapjog sérelmére – továbbá az Alaptörvény 8. cikk (3)  bekezdés b)  pontjában foglalt tiltott népszavazási tárgykörön keresztül – utaltak a  népszavazáshoz való alapjog sérelmére. A  népszavazáshoz való alapjoghoz kapcsolódóan állították az  Alaptörvény 8.  cikk (3)  bekezdés b)  pontjában foglalt rendelkezés sérelmét is. Az  Alkotmánybíróság az  ABv.-ben rámutatott továbbá arra is, hogy az  Alaptörvény és az  Abtv. valamennyi bírói döntést illetően lehetővé teszi alkotmányjogi panasz benyújtását és nincs olyan alaptörvényi vagy törvényi előírás, amely a  Kúriának az  Nsztv.-n alapuló, a  népszavazási kérdés hitelesítéséről szóló döntését kivenné a  panasszal támadható bírói döntések közül. Az  Alkotmánybíróság kifejtette továbbá azt is, hogy az  Nsztv. 30.  § (1)  bekezdése a  további jogorvoslatot zárja ki a  hitelesítésről szóló döntést követően, az  alkotmányjogi panaszt nem, továbbá, hogy az  Nsztv. rendszerében az  alkotmányjogi panasz nem minősül az  Nsztv. szerinti jogorvoslatnak. A  fenti megállapítások mellett ugyanakkor azt is kiemelte, hogy „[m]ás kérdés, hogy ilyenkor az  alkotmányjogi panasz alapján az  Alkotmánybíróság milyen feltételekkel és terjedelemben vizsgálhatja felül a  Kúria végzését mint bírói döntést, amely vagy a  kérdés hitelesítésére, vagy a hitelesítés megtagadására vezet.” {Indokolás [13]} Az Alkotmánybíróság a jelen ügyben figyelemmel a fent idézett megállapításaira is, nyomatékkal kíván utalni arra, hogy a Kúria hitelesítő döntését csak kivételesen, alapjogi sérelem állítása esetén, és kizárólag alkotmányossági szempontból vizsgálja felül. A  jelen ügyben ezt a  kivételességet az  állított alapjogi sérelmek alapozzák meg. Az  Alkotmánybíróság rámutat arra is, hogy az  indítványozók által állított alapjogi sérelemmel összefüggésben felhívott hitelesítés megtagadási ok az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés b)  pontjában foglalt tehát nem törvényi, hanem alaptörvényi tilalom. A  Kúria a  kifogásolt végzésében a  saját hatáskörének megállapítása során maga is szükségesnek ítélte rögzíteni azt, hogy nemcsak a hitelesíteni kért kérdés törvényességét, de az Alaptörvény védelme érdekében annak alkotmányosságát is vizsgálta a felülvizsgálati kérelem keretei között. Az Alaptörvény 24. cikk (1) bekezdése értelmében az Alkotmánybíróság az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve, ami a jelen alkotmányjogi panasz eljárásban is irányadó. [29] 2. Ebből is következik, hogy az Alkotmánybíróságnak az Abtv. 27. §-a alapján előterjesztett alkotmányjogi panaszok érdemi (tartalmi) elbírálása során azt is vizsgálnia kellett, hogy a Kúria hitelesítő döntésében szereplő kérdés nem ütközik-e az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés b) pontjában foglalt Alaptörvényben tiltott népszavazási tárgykörbe. Ebben az  alkotmányossági kérdésben a  fent jelzett kivételes feltételek teljesülése miatt az  Alkotmánybíróságnak el kellett végezni a  Kúria jogerős végzésében foglalt hitelesítő döntés (az ennek tárgyát képező kérdés) alkotmányossági felülvizsgálatát az Alaptörvényben biztosított, alapjogi természetű rendelkezések tükrében. [30] Az Alkotmánybíróság Magyarország Alaptörvényének negyedik módosítása (2013. március 25.) hatálybalépését követően, az  Alaptörvény Záró és vegyes rendelkezések 5.  pontjára tekintettel úgy foglalt állást, hogy „az újabb ügyekben vizsgálandó alkotmányjogi kérdések kapcsán felhasználhatja a  korábbi határozataiban kidolgozott érveket, jogelveket és alkotmányossági összefüggéseket, ha az  Alaptörvény adott szakaszának az  Alkotmánnyal fennálló tartalmi egyezése, az  Alaptörvény egészét illető kontextuális egyezősége, az  Alaptörvény értelmezési szabályainak figyelembevétele és a konkrét ügy alapján a megállapítások alkalmazhatóságának nincs akadálya, és szükségesnek mutatkozik azoknak a meghozandó döntése indokolásába történő beillesztése” {13/2013. (VI. 17.) AB határozat, Indokolás [32]}. [31] Az Alaptörvény 8.  cikk (3)  bekezdés b)  pontja az  előző Alkotmány 28/C.  § (5)  bekezdés a)  pontjában rögzített, népszavazásra nem bocsátható tárgykörrel állítható párhuzamba. Az Alkotmánybíróság hatáskörének korlátozására irányuló, T/1445. számú, 2010. október 26-án benyújtott törvényjavaslat a  népszavazási kizárt tárgykörökre utalt vissza, ezek között arra a  szabályra [Alkotmány 28/C.  § (5)  bekezdés a)  pontja], amely szerint nem tartható népszavazás a  költségvetésről szóló törvény tartalmáról. Ezért mind a  hatáskör-korlátozó klauzula költségvetési törvényre utaló részének értelmezése, mind a népszavazásból kizárt tárgykörök értelmezése az Alkotmánybíróság 2012. január 1-je előtti gyakorlatából a  jelen ügyben felhasználható. A  hatáskör-korlátozással kapcsolatos gyakorlatot az  Alkotmánybíróság a  megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól szóló törvényt érintő ügyben 40/2012. (XII. 6.) AB határozatában foglalta össze. Ez  a  határozat az  58/2007. (X. 1.) AB határozatban (ABH 2007, 676.) kifejtettekre utal. Ez  utóbbi – szintén népszavazási ügyben hozott – határozat III. 3.1.  pontja megerősíti azt a  gyakorlatot, amely szerint a  költségvetési törvényre vonatkozó kizáró ok alapján valamely kérdés akkor nem bocsátható népszavazásra, ha a  kérdés a  költségvetési törvény módosítását tartalmazza, vagy a  kérdésből okszerűen következik a  tiltott tárgykörként megjelölt törvények megváltoztatása, illetve ha a  kérdés arra irányul, hogy a  választópolgárok pontosan határozzanak meg jövőbeli költségvetési törvényben szereplő egyes kiadásokat. A határozat szerint „jövőbeli költségvetési törvényben szereplő kiadás meghatározására irányuló kérdés kizárásával a  költségvetés bevételi és kiadási oldala között különbséget jövőbeli költségvetést illetően tett az Alkotmánybíróság, éppen szűkítve a szabad tárgyköröket. Ez a különbségtétel az Alkotmányon alapul: a bevételi oldalt illetően az Alkotmány a bevételeket meghatározó adókról, illetékekről, vámokról szóló törvényekről egyszer és mindenkorra tiltja külön a  népszavazást, míg más bevételek, illetve a  kiadási oldal védelme csupán valamely, már elfogadott költségvetés időtartamára szólna, az Alkotmány 28/C. § (5) bekezdés a) pontja szó szerinti értelme mellett. Nyilvánvaló, hogy a  népszavazás intézménye és az  Országgyűlés költségvetés jóváhagyására vonatkozó hatásköre, amely az Alkotmány 19. § (3) bekezdés d) pontján alapul, akkor egyeztethető össze, ha az olyan kérdés is tiltott tárgykörbe tartozik, amely arra irányul, hogy a  választópolgárok pontosan határozzanak meg jövőbeli költségvetési törvényben szereplő egyes kiadásokat.” Az  Alkotmánybíróság 33/2007. (VI. 6.) AB határozatában szintén megerősítette: „jövőbeli költségvetésre, valamely költségvetési javaslatra hivatkozva az  aláírásgyűjtő ív hitelesítése nem tagadható meg, hacsak nem jövőbeli költségvetési törvényben szereplő egyes kiadásokról van szó.” (ABH 2007, 394, 400.) Az  Alkotmánybíróság a  fentiek értelmében a „költségvetési törvényre” vonatkozó szabályt az 51/2001. (XI. 29.) AB határozat (ABH 2001, 392.) meghozatalától kezdve kiterjesztően értelmezi és három esetkört (a költségvetési törvény módosítását, a tiltott tárgykörként megjelölt törvények megváltoztatását, jövőbeli költségvetési törvényben szereplő egyes kiadások meghatározását) ért alatta. A  népszavazási kérdés közvetlenül nem költségvetési törvényre vonatkozik. Azonban – az  ismertetett gyakorlat érelmében – a költségvetési törvény, mint kizárt tárgykör nemcsak a  hatályos költségvetési törvényt jelenti, hanem valamely jövőbeni kiadást is, vagy olyan kérdést, amelyből a  hatályos költségvetési törvény módosítása következik. Az  Alaptörvény a  közpénzekről szóló szabályok között a  36.  cikk (1)  bekezdésében előírja, hogy az  Országgyűlés minden évre vonatkozóan törvényt alkot a  központi költségvetésről és a  központi költségvetés végrehajtásáról. A  közpénzekről szóló fejezetben elhelyezkedő 40.  cikk szerint „a közteherviselés és a  nyugdíjrendszer alapvető szabályait a  közös szükségletek kielégítéséhez való kiszámítható hozzájárulás és az  időskori létbiztonság érdekében sarkalatos törvény határozza meg.” Az  Alaptörvény a  nyugdíjrendszer alapvető szabályait közpénzügyi rendelkezésnek tartja. Az  Alaptörvény a  közpénzekről szóló fejezetben utal az  államháztartásra, az  államháztartás gazdálkodására (43.  cikk). Az  államháztartásról szóló 2011.  évi CXCV.  törvény előírja, hogy a  központi költségvetésről szóló törvényjavaslat indokolásában mellékelni kell a  Nyugdíjbiztosítási Alap bevételeire és kiadásaira vonatkozó demográfiai folyamatokat, és azok hatásait figyelembe vevő előrejelzést [22. § (3) bekezdés c) pont]. Magyarország gazdasági stabilitásáról szóló 2011.  évi CXCIV.  törvény 42.  § (1)  bekezdése értelmében az  állami nyugdíjak kifizetésének fedezetét a Nyugdíjbiztosítási Alap biztosítja. Magyarország 2015. évi központi költségvetéséről szóló 2014.  évi C.  törvény (a  továbbiakban: Költségvetési törvény) a  Nyugdíjbiztosítási Alapot fejezetként szabályozza (LXXI. Nyugdíjbiztosítási Alap). Az  indítvány elbírálásakor a  Költségvetési törvény 1.  melléklete a  LXXI. Nyugdíjbiztosítási Alap fejezetnél a  2. cím, 1. Nyugellátások alcím alatt tartalmaz előírást, kiadási előirányzatot az öregségi nyugdíjjal összefüggésben. [32] Az 59/2004. (XII. 4.) AB határozat – amely nyugdíjemelésre vonatkozó népszavazási kérdést tartalmazó aláírásgyűjtő ív hitelesítéséről szólt, és a  költségvetési kizárt tárgykört értelmezte – abból indult ki, hogy a  népszavazásra bocsátandó, nyugdíjemelésre vonatkozó kérdés szövegszerűen ugyan nem tartalmazta a  költségvetési törvény módosítását, de okszerűen következett a  kérdésből a  tiltott tárgykörként megjelölt törvény – a  költségvetési törvényben a  Nyugdíjbiztosítási Alap költségvetése kiadási főösszege – megváltoztatása. A  határozat megállapította, hogy a népszavazásra szánt kérdésből eredményes népszavazás esetén szükségszerűen következik a  nyugdíjak emelése, a  költségvetési törvényben meghatározottaktól eltérő mértékben. A  népszavazásra szánt kérdés közvetlenül a  költségvetésre vonatkozik, így a  kérdés az  Alkotmányban tételesen megjelenített kizárt népszavazási tárgykörbe ütközik (ABH 2004, 834, 837.). Akkor, amikor arról kell dönteni, hogy valamely kérdésben a  népszavazás kizárt a  népszavazási kizárt tárgykörre vonatkozó szabály értelmében, a  népszavazási kérdés tartalmát figyelembe kell venni. A  Kúria támadott hitelesítő végzésében foglalt kérdés a „nők számára biztosított kedvezményekkel történő nyugdíjba vonulás lehetőségét” kiterjesztené a  férfiak számára is, mert lehetővé kell tennie az  Országgyűlésnek a  férfiak számára is a  „nők számára biztosított kedvezményekkel történő nyugdíjba vonulás lehetőségét”. Megállapítható, hogy a  kérdésből eredményes népszavazás esetén olyan jogalkotás következne, amely jövőbeni költségvetési kiadási tétel meghatározására irányul. A  kérdésből a  nyugellátásokra a  költségvetési törvényben előírt összeg emelését eredményező jogalkotás következik, ezért az  az ország éves költségvetéséről szóló törvényt közvetlenül és jelentős módon érinti. A  kifejtettek alapján az  Alkotmánybíróság az alkotmányossági vizsgálata eredményeként megállapította, hogy a Kúria Knk. IV.37.467/2015/2. számú végzése olyan kérdést hitelesített, amely az  Alaptörvény 8.  cikk (3)  bekezdésének b)  pontjában foglalt tiltott tárgykörre vonatkozik. Az  alkotmányjogi panasszal támadott ítélet meghozatala során a  Kúria nem alkalmazta helytállóan a  kizárt tárgykörbe tartozó költségvetési törvény fogalmának az  Alkotmánybíróság által kialakított értelmezését, ezért döntésével olyan kérdést hitelesített, amely kizárt népszavazási tárgykörbe tartozik. [33] 3. Az indítványozók hivatkoztak arra, hogy a Kúria támadott végzése alapjogi érvelést nem tartalmaz, a hitelesített kérdés alapjogi összefüggéséit így különösen annak kapcsolatát az  Alaptörvény XIX.  cikk (4)  bekezdésében és XV.  cikk (5)  bekezdésében foglalt rendelkezésekhez nem tárta fel és így nem is vette figyelembe a  kérdés alkotmányossági vizsgálata során. A panaszosok kiemelték azt, hogy az Alaptörvény a védett társadalmi csoportok között alaptörvényi védelem alá helyezi a  nőket. Hivatkoztak arra, hogy az  Alaptörvény XV.  cikk (5)  bekezdése értelmében az állam külön intézkedésekkel védi a családokat, a gyermekeket, a nőket, az időseket és a fogyatékkal élőket. Arra is hivatkoztak, hogy az  Alaptörvény XIX.  cikk (4)  bekezdése tartalmilag szorosan kapcsolódik a  fent idézett, az állam oldalán fennálló alkotmányos kötelezettséghez akkor, amikor kimondja azt, hogy törvény az állami nyugdíjra való jogosultság feltételeit a  nők fokozott védelmének követelményére tekintettel is megállapíthatja. Az  indítványozók a  Kúria végzésének az  indokolásával összefüggésben azt is sérelmezték, hogy a  Kúria a  kérdés alkotmányossági szempontú vizsgálatába nem vonta be az  Alaptörvény XV.  cikk (1), (2), (3) és (5)  bekezdéseit nem ezekkel együtt és ezekre tekintettel vizsgálta és értékelte a  XIX.  cikk (4)  bekezdésében foglalt alaptörvényi rendelkezést. Az  Alkotmánybíróságnak – tekintettel arra, hogy a  Kúria a  felülvizsgálati eljárás során nemcsak törvényességi, de alkotmányossági szempontból is vizsgálta a kérdést – az indítványok alapján vizsgálnia kellett azt, hogy az indítványozók által kifogásolt alapjogi szempontú vizsgálatot teljes körben elvégezte-e a kérdés hitelesítése során a Kúria. Az Alkotmánybíróság a lefolytatott vizsgálata során az alábbi megállapításokra jutott. [34] Ahogyan azt az  Alkotmánybíróság a  40/2012. (XII. 6.) AB határozatában is megállapította, a  korábban hatályos Alkotmány 70/E. § (1) bekezdése alapján a magyar állampolgárok jogosultak voltak a megélhetésükhöz szükséges ellátásra. E rendelkezésből és az Alkotmány 54. § (1) bekezdéséből vezette le az Alkotmánybíróság a jogosultságot az  olyan megélhetési minimum állam általi biztosítására, amely elengedhetetlen az  emberi méltósághoz való jog megvalósításához. Az  előző Alkotmányhoz képest lényeges változást jelent, hogy az  Alaptörvény szociális biztonságról szóló XIX.  cikke nem jogokról, hanem jellemzően állami kötelezettségekről és államcélokról rendelkezik. A  XIX.  cikk (1)  bekezdése alapján Magyarország „törekszik” arra, hogy minden állampolgárának szociális biztonságot nyújtson, és „elősegíti” az  időskori megélhetés biztosítását. Jogosultságról két esetben szól az  Alaptörvény XIX.  cikke. Az  Alaptörvény XIX.  cikk (4)  bekezdése „állami nyugdíjra való jogosultságot” említ, amelynek feltételeit törvény állapítja meg. A XIX. cikk (1) bekezdése pedig az állampolgárok anyasága, betegsége, rokkantsága, özvegysége, árvasága és önhibáján kívül bekövetkezett munkanélkülisége esetében garantálja a  „törvényben meghatározott támogatásra” való jogosultságot. Vagyis ezek azok az  élethelyzetek, amelyekre szabottan törvényben alanyi jogon járó juttatásokat kell bevezetni, illetve fenntartani. Ebből az  következik, hogy jóllehet a  XIX.  cikk jellemzően államcélokról, és nem alapvető jogokról szól, az  Alaptörvénynek ez  a  cikke „Alaptörvényben biztosított jogot” tartalmaz abban az értelemben, hogy törvényi jogosultságoknak (meghatározott élethelyzetekhez kötve) alaptörvényi hátteret ad. Habár a törvényi feltételek részletei vagy a nyugdíjra jogosultság feltételei, mint konkrét részletszabályok nem az  Alaptörvényből következnek, az  alaptörvényi háttér azt jelenti, hogy az  elvont jogosultság mind az  állami nyugdíjat, mind a  nők fokozott védelmét illetően az  Alaptörvényből ered. Ezt az  értelmezést erősíti az  Alaptörvény XV.  cikk (5)  bekezdése, amikor előírja, hogy az  államnak külön intézkedésekkel kell védenie egyebek között a  családokat, a  gyermekeket, a  nőket. A  XV.  cikk (3)  bekezdése a  nők és férfiak egyenjogúságát deklarálja. A  XV.  cikk alapjogi rendelkezés, amely fő szabály szerint tiltja a  nem szerinti különbségtételt az  alapvető jogokat illetően. A  nőket az  Alaptörvény XV.  cikk (5)  bekezdése és a  XIX.  cikk (4) bekezdése második mondata alapján külön védelem illeti meg, és a fokozott védelem követelményére tekintettel is nyugdíjra való jogosultságuk más lehet, mint más személyeknek. Mindkét szabályból az  következik, hogy a nők – a  férfiakhoz képest – kedvezőbb (nem azonos) alanyi jogokra tarthatnak igényt, a XIX. cikk (4) bekezdése második mondata alapján különösen az  állami nyugdíjra jogosultság (a  törvényben szabályozott jogosultsági feltételek meghatározása) területén. Az  Alaptörvény XIX.  cikk (4)  bekezdésének feltételes megfogalmazásából szövegszerűen az  következhetne, hogy a  nők előnyben részesítése egyes nyugdíjszabályok vonatkozásában a  törvényalkotó számára biztosított lehetőség csupán. Azt azonban feltétlenül meg lehet állapítani, és a  jelen ügyben vizsgált alkotmányjogi panaszok szempontjából annak van jelentősége, hogy az Alaptörvény valamennyi, a „Szabadság és felelősség” című részben szereplő szabálya, így XV. cikk (5) bekezdése és a XIX. cikk (4) bekezdése második mondata is, érvényesülhessen a törvényhozó belátása szerint. A nőknek ehhez Alaptörvényben biztosított joguk van. A  hitelesített népszavazási kérdés – akár az  NVB, akár a  Kúria jogértelmezését kell figyelembe venni – a  lényeges tartalma szerint arra irányul, hogy a  nyugdíjba vonulás lehetőségét a  férfiak számára is a  nők számára biztosított kedvezményekkel, vagyis azonosan tegyék lehetővé. Ez azt jelenti, hogy mind a XV. cikk (5) bekezdése, mind a XIX. cikk (4) bekezdése második mondata érvényesülése elé az eredményes népszavazás gátat emelne, azt lényegében kiüresítené. A  fenti alapjogi összefüggéseket a  Kúriának a  felülvizsgálati eljárás keretében a  kérdés alkotmányossági szempontú vizsgálata során fel kellett volna tárnia és értékelnie kellett volna. A  jelen ügyben az  Alkotmánybíróság álláspontja szerint nem annak van jelentősége, hogy valamely, az  alapjogi fejezetben szerepelő szabály alapvető jogot vagy államcélt fogalmaz meg, hanem annak, hogy a  nyugdíjjal összefüggésben a  nőkre vonatkozó kedvezőbb szabályozás megalkotásának lehetőségét a  népszavazás elvonná. Az  Alaptörvény 28.  cikke értelmében a  bíróságok a  jogalkalmazás során a  jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az  Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. Az  Alaptörvény és a  jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy a  józan észnek és a  közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak. Az  Alkotmánybíróság rámutat arra, hogy a  Kúriát a  felülvizsgálati eljárásban is köti az  Alaptörvény hivatkozott értelmezési szabálya, azt akkor is megfelelően figyelembe kell vennie, amikor a  felülvizsgálati eljárás során a  kérdés hitelesítése tárgyában dönt. A Kúria támadott végzése a kérdés alkotmányossági vizsgálata során a fenti alkotmányossági összefüggéseket és szempontokat nem vizsgálta, az  Alaptörvény XIX.  cikk (4)  bekezdésében foglalt rendelkezést nem a  XV.  cikk (5)  bekezdésével együttesen és arra tekintettel értelmezte ebből következően nem vizsgálta azt a  kérdést, hogy a kezdeményezésben szereplő kérdés hogyan hat ki az alkotmányosan védett társadalmi csoport, a nők alaptörvényi védelmére. Az  Alkotmánybíróság a  vizsgált esetben úgy ítélte meg, hogy a  felülvizsgálat során a  Kúria a  kérdés alkotmányossági vizsgálatát nem végezte el teljes körben. [35] A IV.2. és IV.3.  pontokban (Indokolás [29]–[34]) kifejtettekre tekintettel az  Alkotmánybíróság a  Kúria Knk. IV.37.467/2015/2. számú végzését megsemmisítette. Az  Alkotmánybíróság irányadó gyakorlatának megfelelően a  panaszosok által állított további alapjogi sérelmeket, illetve az  Alaptörvényben foglalt és a  panaszosok által megjelölt jogok sérelmét már nem vizsgálta. [36] 4. Az  Alkotmánybíróság az  Abtv. 44.  § (1)  bekezdésének második mondata alapján elrendelte e  határozatának a Magyar Közlönyben történő közzétételét. Budapest, 2015. szeptember 22. Dr. Lenkovics Barnabás s. k., az Alkotmánybíróság elnöke