Obsah (12)

Art. 159Art. 4Art. 152Art. 144Art. 154Art. 150Art. 145Art. 160Art. 136Art. 156Art. 1Art. 100

22/2013. (VII. 19.) AB határozata

adózás rendjéről szóló

1. XCII. törvény
2. §

Alkotmánybíróság tanácsa

alapvető jogok biztosának jogszabály alaptörvény-ellenessége utólagos vizsgálatára irányuló indítványa tárgyában meghozta a következő

Alkotmánybíróság

adózás rendjéről szóló

1. évi XCII. törvény
2. §

Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi. I. [1] 1.

alapvető jogok biztosa

1. május
2. napján

alapvető jogok biztosáról szóló

1. évi CXI. törvény
2. §

Alkotmánybíróságról szóló

1. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.)
2. §

adózás rendjéről szóló

1. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.)
2. §

Alkotmánybíróságnál. [2] 2.

Alaptörvény 24. cikk

Alkotmánybíróság – többek között –

alapvető jogok biztosának kezdeményezése alapján felülvizsgálja a jogszabályok Alaptörvénnyel való összhangját. Ennek megfelelően

Abtv. 24. §

Alkotmánybíróság a jogszabály Alaptörvénnyel való összhangját

alapvető jogok biztosának határozott kérelmet tartalmazó indítványa alapján akkor vizsgálja, ha

alapvető jogok biztosának álláspontja szerint a jogszabály alaptörvény-ellenessége fennáll. Jelen ügyben

alapjogi biztos indítványa

t kifogásolja, hogy

Art. végrehajtási szabályai értelmében a fizetési számlát vezető pénzforgalmi szolgáltató

adóhatóság hatósági átutalási megbízását

ügyben kiállított végrehajtható okirat csatolása nélkül köteles teljesíteni, amely így nincs összhangban

Alaptörvény XXIV. cikk

Alaptörvény XXVIII. cikk

alapjogi biztos indítványa szerint

Alaptörvény XXIV. cikk

következik, hogy a hatósági eljárásoknak és egyedi ügyintézéseknek

anyagi és eljárási jog rendelkezéseinek megtartásán túl

ügyféli jogok érvényesülésének hatékony elősegítését szükséges szolgálniuk.

alapjogi biztos álláspontja értelmében „ellentétes a tisztességes eljárás követelményével

a jogszabály, amely tartalmilag ellehetetleníti

érintett ügyfél számára

t a jogot, hogy ügyéről teljeskörű és részletes tájékoztatást kapjon, vagy

t a lehetőséget, hogy jogainak és jogos érdekeinek védelmében felléphessen.” Ennek megfelelően

alapjogi biztos a hatósági átutalási megbízások teljesítésével összefüggésben

t fejtette ki, hogy garanciális jelentősége van annak, hogy

adós számára a tartozása és annak jogcíme egyértelműen

onosítható legyen. Kizárólag

ilyen adatok megismerésének lehetőségét biztosító jogszabályi környezet segítheti elő

ügyféli jogok hatékony gyakorlását is.

alapjogi biztos a kifogásolt jogszabályi rendelkezéssel összefüggésben előadta, hogy a hatósági átutalási megbízásnak végrehajtható okirat, vagy más egyéb olyan okirat híján történő teljesítési kötelezettsége, amely nélkül nincs lehetőség

adós kétséget kizáró

onosítására, ellentétben áll

ügyféli jogok hatékony érvényesítésének elvével.

ügyfélnek ilyen esetekben ugyanis nincsen lehetősége arra, hogy

átutalást teljesítő pénzforgalmi szolgáltatónál érdeklődjön a tartozás jogcíméről, hiszen

adóhatóság nem bocsátja a pénzforgalmi szolgáltató rendelkezésére a végrehajtható okiratot. E lehetőség biztosításának hiánya szintén

ügyféli jogok érvényesítésének elősegítése ellen hat, ami sérti

Alaptörvény XXIV. cikk

alapjogi biztos szerint a támadott jogszabályi feltétel

Alaptörvény XXVIII. cikk

alapjogi biztos

t adta elő, hogy

ügyfél a hatósági átutalás teljesítésekor nem ismerheti meg a követelés pontos megnevezését, jogcímét és esedékességét, így a végrehajtási eljárás során,

Art. 159. §

t, hogy

ügyfélnek ténylegesen lehetősége legyen a jogszabályban biztosított jogorvoslat igénybevételére.

alapjogi biztos következtetése szerint a hatósági átutalási megbízás során a végrehajtható okirat csatolásának hiánya

ügyfél jogorvoslati jogának gyakorlását akadályozza, így nincs összhangban

Alaptörvény XXVIII. cikk

Alaptörvénynek

indítvány elbírálásakor hatályos rendelkezései: „XXIV. cikk

olyan bírósági, hatósági és más közigazgatási döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti.” [6] 2.

Art. indítvány által támadott rendelkezései: „152. §

adóhatóság hatósági átutalási megbízását a végrehajtható okirat csatolása nélkül köteles teljesíteni.” III. [7]

Alkotmánybíróság elsődlegesen

t a kérdést vonta vizsgálata alá, hogy

Alaptörvény 37. cikk

alapjogi biztos által kifogásolt jogszabályi rendelkezés alkotmányossági vizsgálatát. [8] 1.

Alaptörvény 24. cikk

Alkotmánybíróság felülvizsgálja a jogszabályok Alaptörvénnyel való összhangját. Ehhez képest

Alaptörvény 37. cikk

államadósság a teljes hazai össztermék felét meghaladja,

Alkotmánybíróság a 24. cikk

illetékekről és járulékokról, a vámokról, valamint a helyi adók központi feltételeiről szóló törvények Alaptörvénnyel való összhangját kizárólag

élethez és

emberi méltósághoz való joggal, a személyes adatok védelméhez való joggal, a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához való joggal vagy a magyar állampolgársághoz kapcsolódó jogokkal összefüggésben vizsgálhatja felül, és ezek sérelme miatt semmisítheti meg”.

Alaptörvény 37. cikk

on törvényi rendelkezések esetében, amelyek abban

időszakban léptek hatályba, amíg

államadósság a teljes hazai össztermék felét meghaladta, ezen időszak tekintetében akkor is alkalmazni kell, ha

államadósság a teljes hazai össztermék felét már nem haladja meg.”

Alaptörvény 37. cikk

Alkotmánybíróság

e tárgykörbe tartozó törvényeket is korlátozás nélkül jogosult vizsgálni és megsemmisíteni, ha a törvény megalkotására és kihirdetésére vonatkozó,

Alaptörvényben foglalt eljárási követelmények nem teljesültek.

eljárási természetű alkotmányossági felülvizsgálat tehát a pénzügyi törvények esetében is lehetséges, a tartalmit viszont

Alaptörvény egyes jogokra korlátozza. [9]

alapjogi biztos

indítványában kifogásolt jogszabályi rendelkezésnek

Alaptörvény XXIV. cikk

Alaptörvény XXVIII. cikk

Alkotmánybíróság éppen ezért saját hatáskörének vizsgálatakor

indítványban támadott törvény tárgyi hatályából indult ki.

Art. 4. §

elkülönített állami pénzalapok javára teljesítendő adóval, járulékkal és illetékkel összefüggő, valamint a költségvetési támogatásokkal kapcsolatos eljárás, feltéve, ha

állami adóhatóság jogköre annak megállapítása, beszedése, végrehajtása, visszatérítése, kiutalása vagy ellenőrzése. Ebből megállapítható, hogy

Art. szabályai olyan normák, amelyek formai értelemben nem tartoznak

Alaptörvény 37. cikk

Alkotmánybíróság

t vizsgálta, hogy a támadott rendelkezés tartalmát tekintve

Alkotmánybíróság alapjogvédelmi eszközrendszerének teljességét érintő hatásköri korlátozás alá tartozhat-e.

Art. 152. §

adóigazgatási eljárás címet viselő VII. fejezetén belül a végrehajtási eljárás szabályait tartalmazó részben helyezkedik el és a végrehajtás foganatosításának módjáról tartalmaz rendelkezést. Ennek megfelelően

Art. indítványban támadott szakasza nem központi vagy helyi adónem tartalmával összefüggő, hanem végrehajtási eljárást érintő eljárásjogi jellegű kérdést szabályoz.

Alkotmánybíróság ezek után arra a megállapításra jutott, hogy

Alaptörvény 37. cikk

Alkotmánybíróság hatásköre, hogy

alapjogi biztos mely Alaptörvényben garantált jog sérelmére alapította indítványát, mert

Art. vitatott rendelkezése nem tartozik

Alkotmánybíróság hatásköréből kivett tárgyak közé. Mindezek alapján

Alkotmánybíróság érdemben vizsgálta

alapjogi biztos indítványát. IV. [10]

Alkotmánybíróság

indítványt nem találta megalapozottnak. [11] 1.

Alkotmánybíróság

Abtv. 24. §

indítványban felhívott alkotmányos összefüggés alapján elbírálta-e már érdemben.

Alkotmánybíróság

Art. 152. §

Art. 152. §

Alkotmánybíróság

alkotmányjogi panaszt a végrehajtási eljárásban rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőség igénybevételének elmaradása miatt visszautasította (Indokolás [4]–[5]), ezért „ítélt dolog”

ügyben nem volt megállapítható. [12]

Alkotmánybíróság eljárása során ugyanakkor észlelte, hogy korábban

állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese már vizsgálta

Art. 152. §

OBH 4325/

1. ügyszámon,
2. december
3. napján elkészült jelentésében

országgyűlési biztos arra hívta fel a figyelmet, hogy álláspontja szerint

onnali beszedési megbízás végrehajtható okirat csatolása nélkül történő teljesítése a jogállamiság elvéből levezethető jogbiztonság követelményével összefüggő visszásság közvetlen veszélyét idézi elő.

országgyűlési biztos helyettese

ért jutott erre a következtetésre, mert meglátása szerint önmagában

onnali beszedési megbízásnak a pénzforgalmi szolgáltató részére történő megküldése nem teremti meg annak lehetőségét, hogy a pénzforgalmi szolgáltató

adós személyét kétséget kizáróan

onosíthassa, vagyis magában rejti a tévedés lehetőségét. A rendelkezésre álló iratok hiányában

esetleges tévedéseket a pénzforgalmi szolgáltató nem tudja ellenőrizni és megakadályozni. [13] 2.1.

Alkotmánybíróság elsőként

alapjogi biztos jelen ügyben benyújtott indítványában előadott érvelésének

t a részét vonta értékelése alá, amely szerint a hatósági átutalási megbízásnak

annak alapjául szolgáló végrehajtható okirat csatolása nélkül történő teljesítési kötelezettsége sérti

Alaptörvény XXIV. cikk

alapjogi biztos

t sérelmezte, hogy a végrehajtható okirat megküldésének hiánya egyúttal ellehetetleníti a számlatulajdonos kilétének pontos

onosítását. Éppen ezért a számlát vezető pénzforgalmi szolgáltató nem tud kétséget kizáróan meggyőződni

adós személyéről, és

ügyfél érdeklődése alapján sem tudja megadni a szükséges felvilágosítást a tartozás jogcíméről. A végrehajtható okirat csatolásának hiánya ily módon

adós jogainak érvényesülése ellen hat, ami viszont

alapjogi biztos álláspontja értelmében a tisztességes eljárás követelményének sérelmét idézi elő. [14] 2.2.

Alkotmánybíróság a kérdés megítélésekor elsődlegesen a végrehajtási eljárásnak, illetve

adók végrehajtásának szerepéből indult ki. A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvénnyel (a továbbiakban: Vht.) a végrehajtás három típusát különíti el: a bírósági végrehajtást (a), a közigazgatási végrehajtást (b), és a közvetlen végrehajtást (c). A közigazgatási végrehajtás foganatosítása a végrehajtási joggal felruházott közigazgatási szervek, így többek között

állami adóhatóság hatáskörébe tartozik.

Art. 144. §

adóvégrehajtás során alkalmazandó jogszabályok egymáshoz való viszonyát, amelynek értelmében

adóvégrehajtás során a Vht. rendelkezéseit szükséges alkalmazni, kivéve, ha maga

Art. eltérően rendelkezik.

Alkotmánybíróság ennek alapján a végrehajtási jog tekintetében megfogalmazott alkotmányjogi elveket érvényesnek tekinti

adók végrehajtására irányuló eljárásban is. [15]

Alkotmánybíróság emlékeztet arra, hogy

Alaptörvény B) cikkének

igény ugyanakkor átfogja a kötelező erejű és végrehajtható határozatok akár önkéntes, akár jogszerű, állami kényszer árán történő teljesítését is. A bírósági vagy hatósági határozatokban előírtak kikényszerítése érdekében alkalmazható törvényes kényszerítő eszközöket, illetve e kényszerítő eszközök alkalmazásának rendjét a végrehajtási jog tartalmazza. A bírósági és hatósági határozatok teljesíthetősége, illetve annak hatékonysága tehát végső soron a végrehajtás rendszerétől függ. Ebből következik, hogy a végrehajtási jog bizonytalansága vagy erőtlensége egyúttal a bírósági és hatósági döntések tekintélyének erodálásához, vagyis másként fogalmazva, jogbizonytalansághoz, illetve a végrehajtást kérő alapjogainak sérelméhez vezethet. Ennek megfelelően

Alaptörvényben elismert jogbiztonság elvéből fakadó követelmény a hatékony, eredményes és

időszerű végrehajtás biztosítása [korábban hasonlóan fogalmazott a 309/E/2004. AB határozat, ABH 2004, 1828, 1833.]. [16] Ezzel

érveléssel áll összhangban a strasbourgi székhellyel működő Emberi Jogok Európai Bíróságának (a továbbiakban: Bíróság) a nemzeti bíróságok határozatainak végrehajtásával összefüggésben kialakított értelmezése is, amelyet

Alkotmánybíróság a jogvédelem minimális mércéjeként fogad el {32/

1. (VII. 4.) AB határozat, Indokolás [41]; legutóbb megerősítve: 8/
2. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [48]}. A Bíróság a csernobili nukleáris katasztrófával összefüggő kártérítési ügyekben adott értelmezése szerint

emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló Egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény) 6. Cikk

t

igényt is, hogy a kötelező erővel rendelkező és végrehajtható bírósági vagy hatósági határozatban előírtaknak a valóságban is érvényt lehessen szerezni. A kötelező erejű és végrehajtható határozatokban foglaltak teljesíthetetlensége vagy kikényszerítésének elmaradása csakúgy, mint a végrehajtásának ésszerűtlen késleltetése, elhúzódása sérti

Egyezményben 6. Cikk

államokat

on kötelességük alól, hogy mindenki számára garantálják

Egyezmény 6. Cikk

Egyezményből fakad

a kötelesség is, hogy a szerződő államok a végrehajtási rendszerüket úgy szervezzék meg, amely képes

Egyezményből fakadó követelményeknek hatékonyan eleget tenni {EJEB, Burdov kontra Oroszország, (33509/04),

1. január 15., 65–
2. bekezdések; ezzel egyezően lásd még: EJEB Edoardo Palumbo kontra Olaszország (15919/89),
3. november 30., 34–
4. bekezdések, Immobiliare Saffi kontra Olaszország, [C] (22774/93),
5. július 28., 62–
6. bekezdések; Lo Tufo kontra Olaszország, [GC] (64663/01),
7. április 21., 53–
8. bekezdések}. Hasonló állásfoglalást tartalmaz

Egyesült Nemzetek Szervezete Emberi Jogi Tanácsának különmegbízottja által készített jelentés is, amelynek értelmében a kötelező erejű hatósági döntések végrehajtásának erőtlensége, vagy bizonytalansága a bírói hatalom tekintélyének fokozatos erodálásához és meggyengüléséhez vezet (lásd: ENSZ Emberi Jogi Tanács A/HRC/11/41/Add.2 számú, 2009. március 23-án kelt jelentése, elérhető: http://daccess-dds-ny.un.org/doc/UNDOC/GEN/G09/126/50/PDF/G0912650.pdf). Mindennek megfelelően

Alkotmánybíróság arra a felismerésre jutott, hogy a végrehajtási jog akkor felel meg a nemzetközi jog elvárásainak, ha szabályai elsődlegesen a végrehajtást kezdeményező érdekeit szem előtt tartva, a végrehajtható határozatban foglaltak gyors és hatékony teljesítését segítik elő. [17] Ezzel egyidejűleg a végrehajtási jog akkor maradhat jogállami keretek között, ha a végrehajtást kezdeményező érdekei meghatározóan érvényesülhetnek ugyan, de nem válnak kizárólagossá. Másként fogalmazva a jogerős és végrehajtható határozat kikényszerítése nem jogon kívül történik, hanem a jog által szabályozott rendet követi. A jogállami keretek között működő végrehajtási jog célja nem

adós ellehetetlenítése, hanem

, hogy lehetőséget nyújtson arra, hogy a kötelező erejű hatósági határozatban foglaltaknak a legegyszerűbb, leggyorsabb és leghatékonyabb módon érvényt lehessen szerezni. Ennek megfelelően a végrehajtási jognak kellő egyensúlyokat és garanciákat szükséges tartalmaznia ahhoz, hogy mind

adós, mind a végrehajtást kezdeményező érdeke megfelelően érvényesülhessen, illetve a téves vagy törvénysértő végrehajtási cselekmények megelőzhetőek, kiküszöbölhetők és hatékonyan orvosolhatóak legyenek. A megfelelő egyensúlyokat és garanciákat nélkülöző végrehajtási jog, amely egyúttal egyoldalúan előnyben részesíti egyik vagy másik fél érdekeit, ellentétben áll mind a tisztességes eljárás követelményével, mind a jogorvoslathoz való joggal [korábban hasonlóan fogalmazott a 46/1991. (XI. 10.) AB határozat, ABH 1991, 211, 212–213.]. Így

adós kiszolgáltatott helyzete, vagy a végrehajtás teljes és

onnali foganatosítása következményeként

adós kiszolgáltatottá válása kellő igazolásul szolgálhat ahhoz, hogy a végrehajtási jog

adós érdekeit is figyelembe vegye és képviselje. Ezt juttatja kifejezésre a Vht. 7. §

adósvédelem további garanciális szabályait tartalmazza

Art. 154–155.

§§, amely

üzleti célra használt gépjármű lefoglalását megelőzően hat hónapos moratóriumot biztosít, míg

ingatlan végrehajtását kizárólag egy meghatározott összeg feletti tartozás esetén engedi. [18]

Alkotmánybíróság ennek megfelelően arra a felismerésre jutott, hogy a bírói és hatósági határozatok végrehajtását szolgáló eljárás olyan önálló eljárás, amely

alapeljáráshoz szervesen kapcsolódó eljárás (ezt erősíti a jogirodalom álláspontja is, lásd: Vida István, A bírósági végrehajtás, 1996, 278. oldal). Éppen ezért a végrehajtási eljárás a sajátosságaiból fakadó eltérésekkel ugyan, de osztozik a bírósági, illetve hatósági eljárások garanciáiban is. Mindebből pedig a jogalkotóval szemben

elvárás fakad, hogy a megfelelő eltérésekkel a végrehajtási jog szabályait is

Alaptörvény B) cikk

Alaptörvény XXIV. cikk

Alaptörvény XXVIII. cikk

értelmezést támogatja a Bíróság álláspontja is, amelynek értelmében bármely nemzeti bíróság ítéletének végrehajtása

alapeljárás szerves részének tekintendő, és egyúttal

Egyezményben garantált tisztességes eljárás jogának védelmét élvezi {EJEB, Golder kontra Egyesült Királyság, (4451/70),

1. február 21., 34-
2. bekezdések; megerősítve: Hornsby kontra Görögország, (18357/91),
3. március 19.,
4. bekezdés; legutóbb megerősítve: EJEB, Vukelić kontra Montenegró, (58258/09);
5. június 4., 95–
6. bekezdések}. Függetlenül attól, hogy a végrehajtást magánféllel, avagy állami szervvel szemben szükséges foganatosítani, annak teljesítése

állami végrehajtási apparátust terhelő kötelezettség, elmaradása pedig sérti

Egyezmény 6. Cikk

európai közrend és

emberi jogok védelmére életre hívott nemzetközi szerv, a Bíróság folyamatosan figyelemmel követi, hogy a szerződő felek

Egyezmény érvényesülését elősegítik-e. Ennek megfelelően a Bíróság igényt formál arra is, hogy nemzeti bíróság döntéseit követő végrehajtási eljárásokat saját vizsgálódási körébe vonja és

Egyezményben foglalt jogok és szabadságok érvényesülését garantálja {EJEB, Bianchi kontra Svájc, (7548/04),

1. június 22.,
2. bekezdés; megerősítve: EJEB, Neulinger és Shuruk konra Svájc, [GC] (41615/07),
3. július 6.,
4. bekezdés}. [19] 2.
5. A hatályos szabályozás szerint

adóigazgatási eljárás végrehajtási szakaszának megkezdéséről

Art. 150. §

adóhatóság

adótartozás behajtása érdekében a végrehajtható okirat alapján a végrehajtás iránt haladéktalanul intézkedik. A végrehajtási eljárás a végrehajtási cselekmény foganatosításával veszi kezdetét.

adóhatóság a követelést

adós végrehajtás alá vonható vagyontárgyain hajthatja be, vagyis végrehajtást vezethet

adós munkabérére és fizetési számlájára, illetve ingó vagy ingatlan vagyonára (Art. 152–158. §§).

adóhatóság a fizetési számlára vezetett végrehajtást hatósági átutalási megbízás útján foganatosítja (Art. 152. §). [20]

Alkotmánybíróság

indítványban előadott alkotmányjogi kérdés megítéléséhez áttekintette a bankszámlára történő adóhatósági végrehajtás, illetve a hatósági átutalási megbízás teljesítésére vonatkozó jogi szabályozás előzményeit és célját. Első ízben a korábban hatályban volt adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény,

adóvégrehajtási részének átfogó újraszabályozását követően, a

1. január
2. napjától hatályba lépett
3. §

adóvégrehajtásnak a Vht.-vel közel egyidejű újraszabályozását a követelések időszerű és nagyobb hatékonysággal történő behajtása iránt megfogalmazódó igény indokolta (erről lásd

adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények módosításáról rendelkező

1. évi XLII. törvény
2. §-ához fűzött részletes indokolást). A rendelkezés értelmében a bankszámlát vezető hitelintézet

adóhatóság

onnali beszedési megbízását a végrehajtható okirat csatolása nélkül köteles teljesíteni.

onnali beszedési megbízás fogalmát és tartalmi elemeit a pénz- és elszámolás forgalom, valamint a pénzfeldolgozás szabályairól szóló 9/2001. (MK 147.) MNB rendelkezés 19–23. §§ határozták meg.

MNB rendelkezés 13. §-a

onnali beszedési megbízást a belföldi pénzforgalmi fizetések egy fajtájaként szabályozta, amelyet többek között törvény felhatalmazása alapján lehetett foganatosítani.

onnali beszedési megbízás pontos kellékeit a pénzforgalmi nyomtatványok technikai jellemzőit tartalmazó melléklet határozta meg. [21] Jelenleg

Art. 152. §

onnali beszedési megbízás útján történő végrehajtást, majd a hatósági átutalási megbízást, ami 2009. november elsejét követően

onnali beszedési megbízás szerepét vette át. E szabály értelmében a fizetési számlát vezető pénzforgalmi szolgáltató

adóhatóság hatósági átutalási megbízását a végrehajtható okirat csatolása nélkül köteles teljesíteni. A hatósági átutalási megbízás fogalmát és főbb tartalmi elemeit jelenleg a pénzforgalmi szolgáltatás nyújtásáról szóló

1. évi LXXXV. törvény (a továbbiakban: Pft.) 63–
2. §§, valamint a Magyar Nemzeti Bank elnökének a pénzforgalom lebonyolításáról szóló 18/
3. (VIII. 6.) MNB rendelete (a továbbiakban: Rendelet)
4. §-a határozzák meg. Ezek szerint

adóvégrehajtási eljárásban a pénzkövetelést a hatósági átutalási megbízás kibocsátására jogosult kezdeményezése alapján hatósági átutalással szükséges teljesíteni [Pft. 64. §

elektronikus úton benyújtott hatósági átutalási megbízás tartalmazza a kedvezményezett nevét és pénzforgalmi jelzőszámát, a fizető fél nevét és pénzforgalmi jelzőszámát, a bizonylatszámot és a közlemény rovatot, amely

átutalás jogalapját jelöli (Rendelet

1. számú mellékletének
2. számú mintája). Mindezek alapján megállapítható, hogy a hatósági átutalási megbízás intézménye

adók, illetve

adók módjára behajtandó köztartozások végrehajtásának legegyszerűbb eszköze. [22] 3.1. A végrehajtási jog, így a Vht. és

Art. rendszerében

adós pénzforgalmi szolgáltatójánál benyújtott hatósági átutalási megbízás képes biztosítani a követelések legegyszerűbb és leggyorsabb behajtását, hiszen

ingók és ingatlanok végrehajtás alá vonásától eltérően a végrehajtást kezdeményező számára

onnali kielégítést nyújt (Vht. 82/A. §, illetve Art. 152. §). Éppen ilyen okok alapján a hatósági átutalási megbízás útján foganatosított végrehajtás felel meg leginkább a pénzkövetelések időszerű és hatékony behajtása tekintetében a fentiekben részletesen bemutatott igénynek. A jelen indítvány alapján vizsgálandó kérdés tehát

, hogy a végrehajtható okirat pénzforgalmi szolgáltató részére történő megküldésének hiánya ellentétben állhat-e

Alaptörvény XXIV. cikk

adós jogos érdekeinek érvényesítését. [23] Végrehajtási eljárás

Art. 150. §

adós és tartozásának pontos

onosíthatósága. A végrehajtható okiratok fajtáit

Art. 145. §

adózóval közölt adóhatósági adómegállapítás

egészségügyi szolgáltatási járulék kötelezettséget tartalmazó bejelentés

adóhatóság

adók módjára behajtandó köztartozást megállapító szerv végrehajtási megkeresése alapján jár el. (Art. 161. §) Megállapítható, hogy a 2. és

5. pontokban felsorolt végrehajtható okiratfajtát maga

adós állítja ki, míg

1., a 3., és a 4. pontokban írt okiratok pedig olyan hatósági vagy bírósági eljárás eredményeként születnek, amelynek során

adósnak a határozatok közlésére vonatkozó szabályok szerint lehetősége van

okirat megismerésére. A

1. pontban írt okirattípus pedig olyan köztartozásokat, valamint bírósági és igazgatási szolgáltatás díjakat fed, amelyet a törvény adók módjára behajtandó köztartozásnak minősít [Art.
2. §

adók módjára behajtandó köztartozások esetében a végrehajtási eljárás megindításának alapja a behajtást kérő megkeresése.

Art. 160. §

okat a kötelező kellékeket, amelyeket a végrehajtási megkeresés tartalmaz. Ennek megfelelően a megkereső feladata, hogy közölje többek között a fizetési kötelezettséget elrendelő határozat (végzés) számát, illetve jogerőre emelkedésének időpontját.

Art. 160. §

adóhatóság kizárólag pontosan közölt adatok alapján indíthatja meg a végrehajtási eljárást. Mindezekből arra a következtetésre lehet jutni, hogy

adók módjára behajtandó köztartozások végrehajtása is kizárólag abban

esetben indítható meg, ha

adósnak már lehetősége nyílt

alapeljárásban hozott, fizetési kötelezettségről szóló határozat megismerésére. Megállapítható tehát, hogy a hatósági átutalási megbízás kibocsátását megelőzően

adósnak már lehetőségében állt megismerni a végrehajtható okiratot. Így

indítványban foglaltakkal szemben

adós nem a végrehajtás foganatosításakor értesül először tartozásának összegéről és annak jogcíméről. [24]

Alkotmánybíróság e körben jegyzi meg, hogy a kifogásolt szabályozás nem lehetetleníti el és nem is csorbítja

adós tájékozódási lehetőségeit.

adóvégrehajtási eljárásban ugyanis

egyes végrehajtási cselekményekről elsősorban nem

adós számláját vezető pénzforgalmi szolgáltató, hanem a végrehajtást foganatosító adóhatóság köteles számot adni. A pénzforgalmi szolgáltató a végrehajtási eljárásban egyéb érdekeltként vesz részt, és ehhez igazodóan helytállási kötelezettséggel akkor tartozik, ha

átutalási megbízással kapcsolatos kötelességét elmulasztja teljesíteni (Art. 153. §). Ennek megfelelően

adós pénzforgalmi szolgáltatójának szerepe a végrehajtási eljárásban a végrehajtást foganatosító felhívásának tartalmi vizsgálatára, helytállóságának ellenőrzésére, a felhívásnak a végrehajtható okirattal való összevetésére nem terjedhet ki.

indítványban felhívott Art. 1. §

adóhatóság kötelességeként írja elő a törvények megtartásához,

adóbefizetés rendjéhez, illetőleg

adózó jogainak érvényesítéséhez szükséges tájékoztatás nyújtását. Ezt erősíti

Art. 152. §

on szabály is, amely

adóhatóság tévedésekor a jogosulatlanul beszedett adó késedelmi pótlékkal megegyező kamattal növelt visszatérítési kötelezettségét írja elő. E szabály szerint „[h]a

adóhatóság a hatósági átutalási megbízást nem valós tartalmú végrehajtható okirat alapján, végrehajtható okirat hiányában vagy végrehajtható okirat birtokában, de

esedékesség időpontja előtt nyújtotta be, a hatósági átutalási megbízás teljesítése napjától a jogosulatlanul beszedett adó, költségvetési támogatás visszatérítése napjáig a késedelmi pótlékkal

onos mértékű kamatot fizet.”

Alkotmánybíróság ebből következően arra

álláspontra jutott, hogy a hatósági átutalási megbízás

Art. rendszerében kellő garanciákkal együttesen érvényesül, illetőleg nem tekinthető olyan szabálynak sem, amely

adós érdekét egyoldalúan figyelmen kívül hagyná és így összeegyeztethetetlen lenne

Alaptörvény XXIV. cikk

on kötelezettsége, hogy a hatósági átutalási megbízást a végrehajtható okirat csatolása nélkül köteles teljesíteni. A hatósági átutalási megbízás Rendeletben szabályozott tartalma ugyanis kellő részletességgel tartalmazza mindazokat

adatokat, amelyek ahhoz szükségesek, hogy

adós személyét

adós számláját vezető pénzforgalmi szolgáltató pontosan

onosíthassa. További ellenőrzési vagy felülvizsgálati jogosultság, illetve kötelezettség pedig nem hárul a pénzforgalmi szolgáltatóra.

Alkotmánybíróság itt jegyzi meg

t is, hogy a végrehatható okirat megbízáshoz történő csatolása

esetek legnagyobb részében alkotmányjogi szempontból aggályos lenne, mert a végrehajtható okirat adótitkot tartalmaz, amelynek megismerésére a pénzforgalmi szolgáltató nem jogosult.

Alkotmánybíróság megállapította továbbá, hogy

intézmény eleget tesz a Bíróságnak

Egyezmény 6. Cikk

Alkotmánybíróság elutasította

Art. 152. §

Alaptörvény XXIV. cikk

Alkotmánybíróság ezek után

indítványnak

t a részét vonta értékelés alá, amely szerint a végrehajtható okirat pénzforgalmi szolgáltatók részére történő megküldésének hiánya akadályozza

Alaptörvény XXVIII. cikk

Alaptörvény felhívott szabálya mindenkinek jogot biztosít ahhoz, hogy jogorvoslattal éljen

olyan bírósági, hatósági és más közigazgatási döntés ellen, amely jogát vagy jogos érdekét sérti.

Alkotmánybíróság állandósult gyakorlata értelmében a jogorvoslathoz fűződő jog

t kívánja meg, hogy valamennyi,

érintett jogát vagy jogos érdekét (helyzetét) érdemben befolyásoló határozat felülvizsgálata érdekében legyen lehetőség más szervhez, vagy

onos szerv magasabb fórumához fordulni.

Alaptörvény megköveteli, hogy a jogorvoslati jog nyújtotta jogvédelem hatékony legyen, vagyis ténylegesen érvényesüljön és képes legyen a döntés által okozott sérelem orvoslására. A jogorvoslat jogának hatékony érvényesülését számos tényező befolyásolhatja, így többek között a felülbírálati lehetőség terjedelme, a jogorvoslat elintézésére meghatározott határidő, vagy a sérelmezett határozat kézbesítésének szabályai és megismerhetőségének tényleges lehetősége.

Alkotmánybíróság emlékeztet arra, hogy a jogorvoslati jog hatékony gyakorlásával függ össze a sérelmezett határozat indokainak teljes bemutatása, illetve a határozat alapjául szolgáló iratok és bizonyítékok megismerésének lehetősége is. A jogorvoslati jog hatékony gyakorlására ugyanis kizárólag a bíróság vagy hatóság döntését alátámasztó indokok ismeretében nyílik valódi lehetőség {erről lásd: 7/

1. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [32]; valamint ezzel egyezően: EJEB, Hadjianastassiou kontra Görögország, [C] (12945/87);
2. december 16.,
3. bekezdés; EJEB, Baucher kontra Franciaország, (53640/00),
4. július 24., 47–
5. bekezdései; legutóbb megerősítve: EJEB, Chorniy kontra Ukrajna, (35227/06),
6. május 16.; 39–
7. bekezdései}. [27] 4.2.

adóvégrehajtás foganatosítása során

Art. biztosítja a jogorvoslat lehetőségét.

Art. 159. §

adóvégrehajtó törvénysértő intézkedése, vagy intézkedésének elmulasztása ellen

adós, a behajtást kérő, illetőleg

, akinek a végrehajtás a jogát vagy jogos érdekét sérti, a végrehajtást foganatosító elsőfokú adóhatóságnál végrehajtási kifogást terjeszthet elő. Erre

intézkedés vagy annak elmaradásának tudomására jutásától számított nyolc napon belül, de legfeljebb a sérelmezett ok bekövetkeztétől számított hat hónapon belül van lehetőség. A további végrehajtási cselekményekre halasztó hatályú végrehajtási kifogást a végrehajtást foganatosító adóhatóság felettes szerve tizenöt napon belül bírálja el, kivéve, ha a kifogásnak már a végrehajtást foganatosító adóhatóság maradéktalanul helyt ad [Art. 159. §

Art. ezen kívül

adóvégrehajtási eljárásban önálló fellebbezési lehetőséget biztosít a visszatartási jog gyakorlásáról hozott, illetőleg a végrehajtási kifogást elbíráló végzéssel szemben is [Art. 136. §

Art. 136. §

Art. 156/F. §

intézkedés elmulasztásával, vagy a végrehajtás indokolatlan késlekedésével szemben is védelmet nyújt. E szabályozással áll összhangban a Bíróság által megfogalmazott

on követelmény, amely szerint jogorvoslatnak ténylegesen és a jog szerint is hatékonyan szükséges működnie.

eljárások időszerűségének garantálása pedig leghatékonyabban

elhúzódás megakadályozása érdekében biztosított jogorvoslattal érhető el {EJEB, Scordino kontra Olaszország, [GC] (36813/97),

1. március 29.,
2. bekezdés; EJEB, Lositsky kontra Oroszország, (24395/02),
3. december 14., 29–
4. bekezdései; EJEB, Isakov kontra Oroszország, (20745/04),
5. június 19., 21–
6. bekezdései; EJEB, Burdov kontra Oroszország, (33509/04);
7. január 15., 96–
8. bekezdései}. Másfelől a szabályozás lehetőséget ad arra is, hogy a végrehajtó törvénysértő intézkedése ellen nem csak

adós, hanem más olyan érdekelt is kifogást terjeszthessen elő, akinek

intézkedés jogát vagy jogos érdekét sérti.

adóvégrehajtási kifogás intézményének igénybevétele így

ok számára is biztosított, akikkel szemben a végrehajtási cselekményt tévesen foganatosították. [29] A végrehajtási kifogás intézményének igénybevétele akkor felel meg a jogorvoslati jog hatékonyságához kapcsolódó követelménynek, ha

adós megismerheti mind a végrehajtási cselekmény foganatosításának alapjául szolgáló okiratot, mind pedig

ügy iratait. Amint

t

Alkotmánybíróság korábban már kifejtette,

Art. 1. §

adós számára mindenképpen biztosított a hatósági átutalási megbízás alapjául szolgáló végrehajtható okirat megismerésének lehetősége. Adóigazgatási eljárás esetén

ügy iratainak megismerését pedig

Art. 100. §

adott eljárásra irányadó szabályok szerint biztosított

iratok megismerésének lehetősége. Ebből következően a jogorvoslat jogának hatékony érvényesülését nem befolyásolja

indítványban kifogásolt szabály, amely szerint a pénzforgalmi szolgáltató a hatósági átutalási megbízás mellékleteként nem kapja meg a megbízás alapjául szolgáló végrehajtható okiratot. [30] Mindezek alapján

Alkotmánybíróság megítélése szerint a hatályos szabályozási környezet alapján nem állapítható meg, hogy

Alaptörvény XXVIII. cikk

Alkotmánybíróság ebből következően

alapjogi biztos indítványát a jogorvoslati jog sérelmére alapított részében is elutasította. [31]

Alkotmánybíróság e határozatának a Magyar Közlönyben történő közzétételét

Abtv. 44. §