677/B/2005. AB határozat. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára, valamint mulaszt

677/B/2005. AB határozat. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára, valamint mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő h a t á r o z a t o t : 1. Az Alkotmánybíróság a társasházakról szóló 2003. CXXXIII. törvény 3. § (1) bekezdése második mondata [„A perbeli cselekvőképesség a közös képviselőt (az intézőbizottság elnökét) illeti meg.”], a 10. § (1) bekezdésének „amennyiben e törvény másképp nem rendelkezik” szövegrésze, a 14. § (2)–(4) bekezdése, a 15. § „a 14. §-ban meghatározottak szerint” szövegrésze, a 21. § (1) és (3) bekezdései, a 34. § (1) bekezdése, a 35. § (2) bekezdése, a 39. § (3)–(4) bekezdései, a 40. §-a és a 42. §-nak a „meghozatalától” szövegrésze alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja. 2. Az Alkotmánybíróság a társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény 10. § (3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában az eljárást megszünteti. 3. Az Alkotmánybíróság az indítványt egyebekben visszautasítja. I n d o k o l á s I. Az indítványozók a társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény (a továbbiakban: Thtv.) több rendelkezésének a megsemmisítését kérik. Álláspontjuk szerint a Thtv. 10. § (2) bekezdésének (az alapító okirat megváltoztatásához szükséges többség szabályai) „amennyiben e törvény másképp nem rendelkezik” szövegrésze, illetve a (3) bekezdés egésze (az alapító okirat létrehozásához, módosításához a tulajdonosok 4/5-ének szavazata szükséges) sérti az Alkotmány 13. § (1) bekezdését (tulajdonhoz való jog), 61. § (1) bekezdését (szabad véleménynyilvánítás joga) és 70/A. § (1) bekezdését (diszkrimináció tilalma). A Thtv. alapján a társasház szervezeti-működési szabályzatáról (a továbbiakban: SZMSZ) írásban is lehet szavazni, kötelező azonban a közgyűlés összehívása, ha a tulajdoni hányad 1/10-vel rendelkező tulajdonostársak bármilyen módosító javaslatot tesznek. Az indítványozók szerint ellentétes az Alkotmány 61. § (1) bekezdésével és a 70/A. § (1) bekezdésével „az 1/10 tulajdoni hányaddal rendelkezés előfeltételkénti előírása”. Az SZMSZ módosításánál [Thtv. 15. §] az előző korlátozó szabályra való visszautalás („a 14. §-ban meghatározottak szerint” szövegrész) ugyanezen okok miatt alkotmányellenes. Az indítványozók az Alkotmány 13. § (1) bekezdésének, 61. § (1) bekezdésének és 70/A. § (1) bekezdésének a sérelmét látják abban is, hogy a tulajdonostárs lakásában végzett a Thtv. 21. § (1) bekezdése szerinti építési munkákhoz nem szükséges minden tulajdonostárs hozzájárulása. Hasonló okok miatt alkotmánysértő a Thtv. 21. § (3) bekezdése. Szintén nem egyeztethető össze az Alkotmány 13. § (1) bekezdésével, 61. § (1) bekezdésével és 70/A. § (1) bekezdésével az – folytatódik az érvelés –, hogy a Thtv. 34. § (1) bekezdése alapján egyedül a közös képviselő dönti el a közgyűlés napirendi pontjait, s a tulajdonostársaknak nincs lehetőségük erre vonatkozó javaslatot tenni. Kifogásolják az indítványozók azt is, hogy miért nem tudja akár egyetlen tulajdonostárs is összehívni a közgyűlést, miért kell ehhez legalább 1/10 tulajdoni hányad [Thtv. 35. § (2) bekezdés]. Szerintük ez sérti a már korábban említett alkotmányos rendelkezéseket. A véleménynyilvánítás szabadságát sérti – érvelnek az indítványozók –, hogy csak kérésre és csak költségtérítés mellett adandó ki a közgyűlési jegyzőkönyv a tulajdonostársaknak, sőt a határozatokról elegendő az értesítés is [Thtv. 39. § (2)–(3) bekezdések]. Az indítványozók rámutatnak: a jegyzőkönyv a többi tulajdonostárs véleményét tartalmazó okirat, s ha a többiek ezt nem automatikusan kapják meg, akkor a „vélemény teljes körű, minden érintettel való megismertetése eshetőlegesen (…) jut érvényre”. Az indítványozók úgy vélik, az írásbeli szavazás intézménye [Thtv. 14. § (2) és (3) bekezdései, 40. §] is alkot mánysértő [Alkotmány 13. § (1) bekezdés, 61. § (1) bekezdés és 70/A. § (1) bekezdés], mivel indokolatlan, átláthatatlan és „szétzilálja a tulajdonostársak közös akaratának megjeleníthetőségét”. Az indítványozók sérelmezik a közgyűlési határozatokkal kapcsolatos keresetindítás határidejének kezdő időpontját is, úgy vélik ugyanis, hogy a jogorvoslati kérelem benyújtására nyitva álló időtartam csak a közgyűlési jegyzőkönyvnek a tulajdonostárs aláírásával igazolt kézbesítése napjától kezdődhet. Az Alkotmány 57. § (5) bekezdésére hivatkozva kérték ezért a Thtv. 42. § (1) bekezdéséből (a közgyűlési határozat megtámadásának szabályai) a „meghozatalától” szó megsemmisítését. Az Alkotmány 57. § (5) bekezdése „szellemében feltétlenül szükséges lenne”, hogy ”a társasházi jogviták ésszerű időn belül elbírálásának érdekében, azzal arányosan törvény korlátozza a jogorvoslati jogot (…) törvényességi felügyeleti eljárás bevezetésével” – mutatnak rá az indítványozók bővebb indokolás nélkül. Az indítványozók felsorolják, hogy az SZMSZ-nek véleményük szerint milyen elemeket kellene kötelezően tartalmaznia, ezzel összefüggésben azonban alkotmányellenességet nem állítanak, és kérelmet sem terjesztenek elő. Mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességnek tartják, hogy a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvényben jelenleg nincs külön bűncselekményként szabályozva az az eset, ha valaki a rendőrség, az ügyészségek, a bíróságok és az Alkotmánybíróság tekintélyének lejáratására, a közbizalom megingatására alkalmas kijelentéseket tesz nagy nyilvánosság előtt. Sérelmezik az indítványozók emellett azt is, hogy jelenleg jogszabály nem zárja ki azt, hogy a hatalmon lévő kormány „a következő kormány működési idejére eső (…) gazdasági kötelezettségeket vállaljon”, s ezzel ellehetetlenítse a következő kormány gazdálkodási, fejlesztési programját. Ezzel összefüggésben az indítványozók – indokolás nélkül – megjelölik az Alkotmány 19. § (2)–(3) bekezdését, 20. § (1) bekezdését, 33/A. § a) pontját, 33/B. § a) pontját, 35. § (1) bekezdésének e)–g) pontjait és 39. § (1)–(2) bekezdését. Kiegészítő kérelmükben az indítványozók a Thtv. 3. § (1) bekezdésének „A perbeli cselekvőképesség a közös képviselőt (az intézőbizottság elnökét) illeti meg.” mondat megsemmisítését is kérték. Meggyőződésük szerint ugyanis e szövegrész a „perbeli cselekvőképesség jogintézményének az általános szabályozást nyújtó eljárási törvényben (a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvényben; a továbbiakban: Pp.) kifejezett rendeltetésétől eltérő szabályozását adja, ezáltal a jogalkalmazás során sérülhet a jogbiztonság”. II. 1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései: „2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokrati kus jogállam.” „13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot.” „57. § (5) A Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. A jogorvoslati jogot – a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan – a jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja.” „61. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra, továbbá arra, hogy a közérdekű adatokat megismerje, illetőleg terjessze.” „70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.” 2. A Thtv.-nek az indítvány elbírálásakor hatályos rendelkezései: „3. § (1) A társasház tulajdonostársainak közössége (a továbbiakban: közösség) az általa viselt közös név alatt az épület fenntartása és a közös tulajdonnal kapcsolatos ügyek intézése során jogokat szerezhet és kötelezettségeket vállalhat, önállóan perelhet és perelhető, gyakorolja a közös tulajdonnal kapcsolatos tulajdonosi jogokat, viseli a közös tulajdon terheit. A perbeli cselekvőképesség a közös képviselőt (az intézőbizottság elnökét) illeti meg. A társasháznak vagy a tulajdonostársaknak ezzel ellentétes rendelkezése harmadik személyekkel szemben hatálytalan.” „10. § (1) Az alapító okirat módosításához – ha e törvény másként nem rendelkezik – valamennyi tulajdonostárs hozzájárulása szükséges; a változást be kell jelenteni az ingatlanügyi hatóságnak.” „14. § (2) Az (1) bekezdésben említett határozat úgy is meghozható, hogy a közös képviselő vagy az intézőbizottság elnöke felhívására az írásbeli határozati javaslatról a tulajdonostársak írásban szavaznak. Az írásbeli szavazás eredményét a közös képviselő vagy az intézőbizottság elnöke – a szavazásra megjelölt határidőt követő nyolc napon belül – köteles a tulajdonostársakkal írásban közölni. (3) A szervezeti-működési szabályzat tervezetét, a közgyűlés megtartását, illetőleg az írásbeli szavazásra kitűzött határidőt megelőző tizenöt munkanappal korábban a tulajdonostársak részére meg kell küldeni. (4) Ha a (2) bekezdésben említett írásbeli szavazás eredménytelen, vagy a tulajdoni hányad 1/10-ével rendelkező tulajdonostársak módosító javaslatot tesznek, a közös képviselő vagy az intézőbizottság elnöke az (1) bekezdésben előírt határidőn belül a közgyűlést köteles összehívni.” „15. § A közösség – a 14. §-ban meghatározottak szerint – a szervezeti-működési szabályzatot bármikor módosíthatja. A szervezeti-működési szabályzatot, illetőleg annak módosítását az ingatlan-nyilvántartási iratokhoz kell csatolni.” „21. § (1) Az építtető tulajdonostárs a lakásában tervezett olyan építkezés megkezdéséhez, amely miatt az alapító okiratot nem kell módosítani, de a munka az alapító okiratban közös tulajdonként megjelölt épületberendezésre történő csatlakozással vagy a közös épületrész, épületberendezés műszaki állapotának megváltozásával jár együtt, az épület biztonságának, állékonyságának megőrzése érdekében köteles az ilyen munkával közvetlenül érintett tulajdonostársak tulajdoni hányada szerinti legalább kétharmadának írásbeli hozzájáruló nyilatkozatát beszerezni. (…) (3) Ha a (2) bekezdésben említett – az építésügyi ható ság jogerős és végrehajtható építési engedélye alapján elvégzett – munka olyan lakásmegosztást vagy lakásösszevonást eredményez, amelynek alapján a többi tulajdonostárs alapító okiratban meghatározott tulajdoni hányada változatlan marad, a közgyűlés az összes tulajdoni hányad szerinti legalább egyszerű szavazattöbbségű határozatával az alapító okiratot módosíthatja.” „34. § (1) A meghívónak tartalmaznia kell: a) a közgyűlés időpontját és helyét; b) a közgyűlés levezető elnöke, a közgyűlési jegyző könyv vezetője és a jegyzőkönyvet hitelesítő két tulajdonostárs megválasztására, valamint a szavazásra előterjesztett napirendet; c) részközgyűlések tartása esetén az erre a körülményre történő utalást; d) a megismételt közgyűlés időpontját és az eltérő határozatképességi szabályra vonatkozó figyelemfelhívást.” „35. § (2) Kötelező a közgyűlés összehívása, ha azt a tulajdoni hányad 1/10-ével rendelkező tulajdonostársak a napirend, az ok és a közgyűlési határozatra tett javaslat megjelölésével írásban kérték. Ha a kérést a közös képviselő vagy az intézőbizottság elnöke legkésőbb tizenöt napon belül nem teljesíti, az ennek leteltét követő nyolc napon belül a számvizsgáló bizottság, ennek elmulasztása esetén az összehívást kérő tulajdonostársak vagy az általuk megbízott személy jogosult a közgyűlés összehívására.” „39. § (2) A jegyzőkönyvet a közgyűlés levezető elnöke és a jegyzőkönyvvezető írja alá, és azt a közgyűlésen erre megválasztott két tulajdonostárs hitelesíti. (3) A jegyzőkönyvbe bármely tulajdonostárs betekinthet, és arról – a másolási költség megfizetésével – másolatot kérhet.” „40. § (1) Az e törvényben meghatározott eseteken kívül más közgyűlési határozat is meghozható írásban. Ebben az esetben a közgyűlési napirendre vonatkozóan a közös képviselő vagy az intézőbizottság elnöke felhívásához mellékelt írásbeli határozati javaslatról – ha számvizsgáló bizottság működik, írásbeli véleményének ismeretében – a tulajdonostársak írásban szavaznak. (2) Az írásbeli szavazásnak és az eredmény megállapításának részletes szabályait a szervezeti-működési szabályzatban kell meghatározni. (3) Az írásbeli szavazás eredményéről a közös képviselő vagy az intézőbizottság elnöke – a 19. § (3) bekezdésében foglaltaknak megfelelően – tájékoztatja a tulajdonostársakat.” „42. § (1) Ha a közgyűlés határozata jogszabály vagy az alapító okirat, illetőleg a szervezeti-működési szabályzat rendelkezését sérti, vagy a kisebbség jogos érdekeinek lényeges sérelmével jár, bármely tulajdonostárs keresettel kérheti a bíróságtól a határozat érvénytelenségének megállapítását a határozat meghozatalától számított hatvan napon belül.” III. Az indítvány nem megalapozott. 1. Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt azt vizsgálta meg, hogy az indítvány érdemben elbírálható-e. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 22. § (2) bekezdése szerint az indítványnak a kérelem alapjául szolgáló ok megjelölése mellett határozott kérelmet kell tartalmaznia. Az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (ABK 2009. január, 3.; a továbbiakban: Ügyrend) 21. § (2) bekezdése értelmében a kérelem akkor tekinthető határozottnak, ha az indítvány tartalmazza a vizsgálandó jogszabály megjelölése mellett az Alkotmánynak azokat a rendelkezéseit, amelyeket – az indítványozó állítása szerint – a hivatkozott jogszabályok megsértenek. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint továbbá – az Abtv. 22. § (2) bekezdésének az ok megjelölésére irányuló kötelezettsége alapján – az indítványozónak meg kell indokolnia, hogy a támadott jogszabály miért és mennyiben sérti az Alkotmány hivatkozott rendelkezését. Az indítvány érdemben nem bírálható el, ha az indítványozó nem támasztja alá összefüggően, érdemi vizsgálatra alkalmas érvekkel a megsemmisíteni kért jogszabályi rendelkezések és az Alkotmány megjelölt rendelkezései között fennálló alkotmányjogilag értékelhető összefüggéseket, nem jelöli meg, hogy az alkotmányellenesség milyen indokok alapján áll fenn (lásd pl. 477/B/2001. AB végzés, ABH 2005, 1596.). Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az indítványnak a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló elemei e feltételeknek nem tesznek eleget. Az indítványozók részben nem jelölték meg, hogy álláspontjuk szerint a kifogásolt szabályozási hiányok mely alkotmányi rendelkezés(eke)t sértenek (SZMSZ tartalma, közbizalom megingatására alkalmas kijelentések pönalizálása); más esetekben nem támasztották alá érdemi vizsgálatra alkalmas, alkotmányjogilag értékelhető, összefüggő érvekkel, hogy az alkotmányellenesség szerintük miben áll, a támadott rendelkezések milyen módon hozhatók összefüggésbe a megjelölt alkotmányi szakaszokkal (törvényességi felügyelet hiánya, hosszú távú hatásokkal járó kormányzati döntések). Ezért az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a tekintetben – az Ügyrend 29. § d) pontja alapján – visszautasította. 2. Megállapítható az is, hogy időközben a jogalkotó – a társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény módosításáról szóló 2009. évi LXXXIX. törvénnyel (a továbbiakban: Módtv.) – átalakította a Thtv.-t, a változtatások érintették többek között a jelen ügy indítványozója által támadott 10. §-t, a 21. §-t, a 34. §-t, a 35. §-t, a 39. §-t és a 40. §-t is. A 10. § korábbi (2) bekezdése jelenleg a 10. § (1) bekezdésében található lényegében változatlan tartalommal; a korábbi 10. § (3) bekezdésben szereplő rendelkezést a hatályos szabályozás nem tartalmazza. A 39. § (2)–(3) bekezdésében foglaltaknak tartalmilag megfelelő szabályozást pedig jelenleg a (3)–(4) bekezdések tartalmazzák. Egyebekben a támadott rendelkezések módosulása az indítványozók által sérelmezett szabályozási tartalmat nem érintette. Az Abtv. 1. §-a értelmében az Alkotmánybíróság – főszabályként – csak hatályban levő jogszabály (illetve állami irányítás egyéb jogi eszköze) alkotmányosságát vizsgálja. Ez alól kivétel lehet, ha az eljárás az Abtv. 38. §-a alapján bírói kezdeményezés vagy a 48. §-a alapján alkotmányjogi panasz tárgyában folyik, jelen ügyben azonban erről nincs szó. Jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatánál az Alkotmánybíróság a határozat meghozatalakor hatályos jogszabályok tekintetében végzi el az ellenőrzést, amennyiben megállapítható, hogy a hatályos jogszabályok azonos tartalmúak a támadott, de már hatályban nem lévő rendelkezésekkel (137/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 456, 457.; 138/B/1992. AB határozat, ABH 1992, 579, 581.). Mindezek alapján a Thtv. 10. § (3) bekezdése vonatkozásában az Alkotmánybíróság az Ügyrend 31. § a) pontja alapján az eljárást megszüntette; a Thtv. 10. § (2) bekezdése helyett pedig a hatályos (1) bekezdés, illetve a 39. § (2)–(3) bekezdés helyett a (3)–(4) bekezdések vonatkozásában folytatta le a vizsgálatot. 3. Az Alkotmánybíróság korábban már több ízben vizsgálta a Thtv. egyes szabályai alkotmányosságát. Az Ügyrend 31. § c) pontja értelmében ítélt dolog címén az eljárás megszüntetésének van helye, ha az indítvány az Alkotmánybíróság által érdemben már elbírált jogszabállyal azonos jogszabály (jogszabályi rendelkezés) felülvizsgálatára irányul és az indítványozó az Alkotmánynak ugyanarra a §-ára, illetőleg alkotmányos elvére (értékére) – ezen belül – azonos alkotmányos összefüggésre hivatkozva kéri az alkotmánysértés megállapítását. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az indítványban felvetett kérdés akkor res iudicata, ha az újabb indítványt ugyanazon jogszabályi rendelkezésre vonatkozóan azonos okból vagy összefüggésben terjesztik elő (1620/B/1991. AB határozat, ABH 1991, 972, 973.). Ha az újabb indítványt más okra, más alkotmányossági összefüggésre alapítják, az Alkotmánybíróság az újabb indítvány érdemi vizsgálatába bocsátkozik [35/1997. (VI. 11.) AB határozat, ABH 1997, 200, 212.; 17/1999. (VI. 11.) AB határozat, ABH 1999, 131, 133.; 5/2002. (II. 22.) AB határozat, ABH 2002, 78, 81.; 37/2004. (X. 15.) AB határozat, ABH 2004, 908, 911.]. Mindezek alapján jelen ügyben – az érdemi vizsgálat megkezdése előtt – abban a kérdésben is állást kellett foglalni, hogy az indítvány nem minősül-e ítélt dolognak. A 3/2006. (II. 8.) AB határozat (ABH 2006, 65.; a továbbiakban: Abh.) többek között a Thtv. többségi döntéshozatalra vonatkozó szabályai és az Alkotmány 13. § (1) bekezdésének az összefüggését is vizsgálta, s az eljárásnak a Thtv.-nek a Módtv. hatályba lépése előtti 10. § (2) bekezdése is tárgya volt. Mivel az Abh.-ban vizsgált rendelkezés jelenleg másik bekezdésben szerepel, illetve a korábban vizsgált szövegváltozat nem egyezik meg szó szerint a hatályos szöveggel, az Alkotmánybíróság res iudicata-t nem állapított meg. Az Alkotmánybíróság az Abh.-ban a Thtv. 35. § (2) bekezdésével és 42. § (1) bekezdésével is foglalkozott. Az alkotmányossági vizsgálatot a Thtv. 35. § (2) bekezdése vonatkozásában az Alkotmány 2. § (1) bekezdése (jogbiztonság) alapján folytatta le, és kimondta, hogy „a közgyűlés tartásának és összehívásának, a meghívó közlésének, a jegyzőkönyvvezetésnek, a határozatok nyilvántartásának és megismerhetőségének ismertetett szabályai – amennyire az a társasháztulajdonra, mint a közös tulajdon egyik típusára vonatkozó szabályozástól elvárható – elegendő garanciát tartalmaznak ahhoz, hogy a tulajdonostársak jogaikat érvényesíthessék. További jogalkotással a vizsgált körben nem küszöbölhető ki eleve az esetleg előforduló visszaélésszerű jogalkalmazás vagy a kötelező szabályok alkalmazása mellőzésének veszélye.” (Abh., ABH 2006, 65, 92.) A Thtv. 42. § (1) bekezdését illetően pedig az Alkotmánybíróság az Abh.-ban az Alkotmány 57. § (1) bekezdésének (bírósághoz fordulás joga) esetleges sérelmét vizsgálta. A keresetindítási határidő jogvesztő jellegét alkotmányellenesnek találta, de emellett azt is kifejtette, hogy „[a] hatvan napos határidőt önmagában, a tartamára tekintettel nem lehet ésszerűtlennek tekinteni. Társasháztulajdonnál a tulajdonostársaknak érdekük fűződik ahhoz is, hogy a társasház működéséről szóló közgyűlési határozatok (pl. költségvetés vagy beszámoló elfogadása, közös képviselő megválasztása), megszabott határidő leteltével, megkérdőjelezhetetlenné váljanak. (…) jóllehet a társasháztulajdonnál a közgyűlés feladat- és hatáskörére figyelemmel másként jelentkeznek ezek a szempontok, önmagában az a körülmény, hogy a hatvan napos határidőt a határozat meghozatalától kell számítani, a társasházak esetében sem ellentétes a bírói úthoz való joggal.” (ABH 2006, 65, 93–94.) Mivel jelen ügy indítványozói mind a Thtv. 35. § (2) bekezdése, mind pedig a 42. § (1) bekezdése esetében az em lítettektől eltérő alkotmányi szabályok sérelmét állítják, res iudicata megállapításának e körben sincs helye. Megállapítható végezetül az is, hogy az Alkotmánybíróság a Thtv. 14. § (4) bekezdése alkotmányosságával is foglalkozott már: az 573/B/2006. AB határozatban (ABK 2010. február, 141.) a vizsgálat célja annak megállapítása volt, hogy e rendelkezés megfelel-e az Alkotmány 2. § (1) bekezdésének. Mivel jelen ügy indítványozói más alkotmányi szakaszok sérelmét állítják [Alkotmány 61. § (1) bekezdés és 70/A. § (1) bekezdés], res iudicata-ról ebben a vonatkozásban sincs szó. 4. Az indítványozók számos Thtv.-beli rendelkezést kifogásoltak, s a megjelölt előírásokkal kapcsolatban túlnyomórészt azonos alkotmányi rendelkezésekre hivatkoztak. Az Alkotmánybíróság célszerűnek látta az eléje tárt kérelmeket a sérülni vélt alkotmányi rendelkezések szerint csoportosítani és megvizsgálni. 4.1. Először a Thtv. 3. § (1) bekezdésével kapcsolatban előterjesztett, a Pp.-vel való ellentétet, s ezen keresztül a jogbiztonság sérelmét állító kérelem vizsgálatára került sor. Az Alkotmánybíróság több korábbi határozatában foglalkozott már a társasházakra vonatkozó szabályozással, és megállapította többek között, hogy a társasház-tulajdon lényege az ún. osztott tulajdonjog: az épület bizonyos részei – a lakások és/vagy más épületrészek – a tulajdonostársak külön tulajdonában vannak, a fennmaradó részek pedig (pl. az épülethez tartozó földrészlet, továbbá a külön tulajdonként meg nem határozott épületrész, stb.) meghatározott eszmei hányadrészek szerint közös tulajdonban állnak. A közös név alatt működő társasházközösség nem jogi személy, de a társasháznak célhoz, rendeltetéshez kötött jogképessége, önálló jogalanyisága van (108/B/2008. AB határozat, ABK 2009. december, 2143, 2145.). „Jóllehet a társasházközösség a Tv. 3. § (1) bekezdése értelmében rendelkezik bizonyos anyagi és eljárásjogi jogképességgel, a társasház nem jogi személy” (Abh., ABH 2006, 65, 85.). Az indítványozók tehát tévesen hivatkoznak arra, hogy a társasház jogi személy, továbbá minden alapot nélkülöz az a megállapításuk is, hogy a társasháznak (perbeli) cselekvőképessége van: a cselekvőképesség kizárólag az emberhez kötődő fogalom, azt a jogot jelenti, hogy az az ember, aki az ügyei viteléhez szükséges belátási képességgel rendelkezik, saját akaratnyilatkozatával, saját nevében szerezhet jogokat és vállalhat kötelezettségeket. Megalapozatlan mindezek miatt az az álláspont, hogy a Thtv. 3. § (1) bekezdése korlátozná a társasház – jogilag nem létező – cselekvőképességét. Megjegyzi az Alkotmánybíróság emellett azt is, hogy „[a] jogállamiság elvéből nem következik, hogy az azonos szintű jogszabályok közötti normakollízió kizárt. Törvényi rendelkezések összeütközése miatt az alkotmányellenesség pusztán az Alkotmány 2. § (1) bekezdése alapján tehát nem állapítható meg akkor sem, ha ez a kollízió nem kívánatos és a törvényhozónak ennek elkerülésére kell törekednie. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam. A jogállamiság alkotmányos deklarálása azonban tartalmi kérdésekben tovább utal az egyes nevesített alkotmányos elvekre és jogokra. Alkotmányellenesség megállapítására ezért törvényi rendelkezések kollíziója miatt csak akkor kerülhet sor, ha ezen alkotmányos elvek vagy jogok valamelyike megsérül annak folytán, hogy a szabályozás ellentmondása jogszabályértelmezéssel nem oldható fel és ez anyagi alkotmányellenességhez vezet, vagy ha a normaszövegek értelmezhetetlensége valamely konkrét alapjogi sérelmet okoz. Ennek hiányában azonban az azonos szintű normaszövegek lehetséges értelmezési nehézsége, illetőleg az értelmezéstől függő ellentéte, összeütközése önmagában nem jelent alkotmányellenességet” [35/1991. (VI. 20.) AB határozat, ABH 1991, 175, 176.]. Az Alkotmánybíróság jelen ügyben nem talált olyan jogalkotási fogyatékosságot, amely az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság szerves részét alkotó jogbiztonság, illetve normavilágosság követelményének sérelmét idézné elő [Vö. 9/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992, 59, 65.; 1263/B/1993. AB határozat, ABH 1994, 672, 673–674.; 31/2007. (V. 30.) AB határozat, ABH 2007, 368, 378.]. Az Alkotmánybíróság mindezek alapján a Thtv. 3. § (1) bekezdése második mondata [„A perbeli cselekvőképesség a közös képviselőt (az intézőbizottság elnökét) illeti meg.”] megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította. 4.2. Az Alkotmánybíróság ezt követően a tulajdonhoz való jog sérelmét állító hivatkozásokat tekintette át. Az indítványozók ezen alkotmányi rendelkezés sérelmét a Thtv. 10. § (1) bekezdésének (az alapító okirat megváltoztatásához szükséges többség szabályai) „amennyiben e törvény másképp nem rendelkezik” szövegrésze, a 14. § (2)–(3) bekezdései, a 21. § (1) és (3) bekezdései, a 34. § (1) bekezdése, a 35. § (2) bekezdése és a 40. §-a vonatkozásában állították. Az Alkotmány 13. §-a a tulajdonhoz való jogot „az állammal szemben biztosítja, s azt mint alapjogot – az értékgarancia követelményével, illetőleg a közérdekű korlátozás arányosságának ismérvével [64/1993. (XII. 22.) AB határozat, ABH 1993, 380-382.] – az állammal szemben védi” (lásd először: 800/B/1993. AB határozat, ABH 1996, 420, 421–422.). A Thtv.-t vizsgálva az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy „az Alkotmány 13. §-a szerinti tulajdonvédelem nem érvényesíthető a tulajdonosoknak az egymással szembeni védelméről szóló szabályoknál. A Ptk. és a Tv. szabályai a tulajdonosra és a tulajdonostársakra vonatkoznak, nem pedig ezeknek az államhoz való viszonyára. A Tv. a társasháztulajdonnál a mellérendelt, egyenjogú személyek jogait és kötelezettségeit, a közös tulajdonnal járó terhek viselését, a társasház szervezetét, működését, a tulajdonostársak egymás közötti – és nem az állammal szemben fennálló – viszonyát rendezi. (…) A társasháztulajdon tartalmára, fenti jellegzetességeire, a közös és a külön tulajdoni elemek sajátos kapcsolódására figyelemmel az Alkotmánybíróság szerint a törvényhozónak az a feladata adódik az Alkotmány 13. §-ának a társasháztulajdonra való végrehajtása körében, hogy olyan szabályozást alkosson, amely az alkotmányos értelemben vett tulajdonvédelmet a tulajdonosra, a tulajdonostársakra, valamint a társasháztulajdonra is egyaránt kiterjeszti. A társasházakra vonatkozó szabályozásnak alkalmasnak kell lennie egyensúly teremtésére a társasháztulajdon egyes alanyainak esetenként eltérő érdekek által meghatározott pozíciója között.” (Abh., ABH 2006, 65, 81–82.) „A törvényhozónak viszonylag tág teret nyújt az Alkotmány 13. §-a annak meghatározására, hogy a társasháztulajdon szabályozásánál milyen eszközökkel teremt egyensúlyt a társasháztulajdon alanyainak esetenként eltérő érdekei között; a mellérendelt, egyenjogú személyek jogait és kötelezettségeit, a közös tulajdonnal járó terhek viselését, a társasház szervezetét, működését, a tulajdonostársak egymás közötti – és nem az állammal szemben fennálló – viszonyát hogyan rendezi” (Abh., ABH 2006, 65, 97–98.). 4.2.1. A „döntéshozatal szabályai csak szélsőséges esetben vethetnek fel alappal alkotmányjogi kérdést. Számos eszköz, többféle döntéshozatali arány stb. egyaránt alkalmas lehet arra, hogy a szabályozásnál egyensúlyt teremtsenek a társasháztulajdon alanyainak esetenként eltérő, különféle érdekei között” (Abh., ABH 2006, 65, 85.), és „[n]em lehet levezetni az Alkotmány (…) tulajdonhoz való jogról szóló 13. § (1) bekezdéséből (…) sem azt, hogy a közös tulajdon körében bizonyos döntésekhez – például az elidegenítés jogának gyakorlásához – valamennyi tulajdonostárs hozzájárulását meg kell-e kívánni, de azt sem, hogy ha a Tv. többségi döntéshozatalt tesz lehetővé, akkor a többségi döntéshozatalhoz legalább milyen mértékű szavazatarányt kell előírni” (Abh., ABH 2006, 65, 84.). Ezért önmagában az a tény, hogy a Thtv. bizonyos körben többségi szavazással is lehetővé teszi az alapító okirat módosítását, – különös tekintettel a kisebbségben maradt tulajdonostársaknak a Thtv. 42. § (1) bekezdése alapján fennálló megtámadási jogára – az Alkotmány 13. § (1) bekezdését nem sérti. Szintén nem sérti a tulajdonhoz való jogot az, hogy a Thtv. 21. § (1) és (3) bekezdése értelmében a tulajdonostárs lakásában végzett, de közös tulajdont érintő építkezéshez nem szükséges minden egyes érintett tulajdonostárs beleegyezése (csupán a közvetlenül érintettek tulajdoni hányada szerinti kétharmadának a hozzájárulása). Az Alkotmánybíróság ezért a Thtv. 10. § (1) bekezdésének az „amennyiben e törvény másképp nem rendelkezik” szövegrésze, illetve a 21. § (1) és (3) bekezdése megsemmisítésére irányuló – az Alkotmány 13. § (1) bekezdésére alapított – indítványt elutasítja. 4.2.2. A Thtv. 14. § (1) bekezdése főszabályként a közgyűlés hatáskörébe utalja az SZMSZ-ről való döntést, de a (2) bekezdés azt is kimondja, hogy az említett határozat – a közös képviselő vagy az intézőbizottság elnöke felhívására lebonyolított – írásbeli szavazással is meghozható. Amennyiben azonban a tulajdoni hányad 1/10-ével rendelkező tulajdonostársak támogatását élvező módosító javaslat érkezik, a (3) bekezdés alapján újra érvénybe lép a főszabály, és az SZMSZ-ről írásbeli eljárás során már nem, csak közgyűlésen lehet határozni. A 40. § továbbá más határozatok esetében is lehetővé teszi az írásbeli szavazást. A döntéshez szükséges szavazattöbbség szabályai mindkét döntéshozatali mód esetében azonosak, s a kisebbség megtámadási joga is mindkét esetben fennáll. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az Alkotmány 13. § (1) bekezdéséből a döntéshozatal módjára (közgyűlésen vagy írásban történő szavazás) vonatkozó követelmény nem származik. Mivel az alkotmányossági összefüggés hiánya az indítvány elutasítását eredményezi [698/B/1990. AB határozat, ABH 1991, 716–717.; 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197, 201.; 720/B/1997. AB határozat, ABH 1998, 1005, 1007.; 380/D/1999. AB határozat, ABH 2004, 1306, 1313–1314.], az Alkotmánybíróság elutasította a Thtv. 14. § (2)–(3) bekezdése, illetve a 40. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt. 4.2.3. Megvizsgálta az Alkotmánybíróság a Thtv.-nek a közgyűlési meghívó tartalmáról rendelkező 34. § (1) bekezdését, illetve azon rendelkezést, hogy a közgyűlés összehívásának kezdeményezéséhez legalább a tulajdoni hányad 1/10-ével rendelkező tulajdonostársak javaslata szükséges [Thtv. 35. § (2) bekezdés]. E rendelkezések a tulajdonostársak tulajdonhoz való jogát nem korlátozzák, azzal összefüggésbe nem is hozhatók, ezért az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a tekintetben is elutasította. 4.3. Ezt követően az Alkotmánybíróság a véleménynyilvánítás szabadságával kapcsolatban felhozott érveket vizsgálta meg. Az Alkotmány 61. § (1) bekezdése tartalmával kapcsolatban az Alkotmánybíróság korábbi döntéseiben a következőket állapította meg. A szabad véleménynyilvánítás joga – amely a kommunikációs alapjogok anyajoga [30/1992. (V. 26.) AB határozat, ABH 1992, 167, 171.] – azt jelenti, hogy bárki gondolatát, meggyőződését szabadon, megfelelő keretek között kinyilváníthatja (987/B/1990. AB határozat, ABH 1991, 527, 528.). „Az egyéni véleménynyilvánítási szabadság szubjektív joga mellett (…) az Alkotmány 61. §-ából következik a demokratikus közvélemény kialakulása feltételeinek és működése fenntartásának biztosítására irányuló állami kötelezettség. A szabad véleménynyilvánításhoz való jog objektív, intézményes oldala nemcsak a sajtószabadságra, oktatási szabadságra stb. vonatkozik, hanem az intézményrendszernek arra az oldalára is, amely a véleménynyilvánítási szabadságot általánosságban a többi védett érték közé illeszti” [30/1992. (V. 26.) AB határozat, ABH 1992, 167, 172.]. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a Thtv. támadott rendelkezései a társasházi tulajdonostársakat semmilyen módon nem akadályozzák, nem korlátozzák vélemé nyük magánjogi jogalanyként történő szabad kinyilvánításában, a Thtv. megjelölt előírásai továbbá a véleménynyilvánítási szabadság objektív, közjogi, intézményes oldalát sem érintik. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság a Thtv. 10. § (1) bekezdésének „amennyiben e törvény másképp nem rendelkezik” szövegrésze, a 14. § (2)–(4) bekezdése, a 15. §-ának „a 14. §-ban meghatározottak szerint” szövegrésze, a 21. § (1) és (3) bekezdései, a 34. § (1) bekezdése, a 35. § (2) bekezdése, a 39. § (3)–(4) bekezdései, illetve a 40. §-a megsemmisítésére irányuló – az Alkotmány 61. § (1) bekezdésére alapított – indítványt elutasította. 4.4. Az Alkotmánybíróság ezután áttekintette az indítványozóknak a hátrányos megkülönböztetés tilalmának megsértésére alapított kifogásait. Megállapítható, hogy többségi [Thtv. 10. § (1) bekezdés, 21. § (1) és (3) bekezdések], illetve az írásbeli döntéshozatal [Thtv. 14–15. §-ok, 40. § (1) bekezdés] szabályai, továbbá a közgyűlés összehívására vonatkozó előírások [34. § (1) bekezdés, 35. § (2) bekezdés] egységes, minden érintett vonatkozásában azonos módon történő szabályozást jelentenek. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint ezen – a társasháztulajdon tartalmára, jellegzetességeire, a közös és a külön tulajdoni elemek sajátos kapcsolódására figyelemmel megalkotott – rendelkezések az indítványozók által felvetett összefüggésben egyik tulajdonostársat sem részesítik előnyben a másik javára, és megfelelnek annak a követelménynek, hogy „[a] társasházakra vonatkozó szabályozásnak alkalmasnak kell lennie egyensúly teremtésére a társasháztulajdon egyes alanyainak esetenként eltérő érdekek által meghatározott pozíciója között” [3/2006. (II. 8.) AB határozat, ABH 2006, 65, 82.]. Mivel a vizsgált rendelkezések a tulajdonostársakat azonos módon kezelik, és nem tesznek különbséget közöttük a jogok és kötelezettségek megállapítása terén, az Alkotmánybíróság az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésére alapított [a Thtv. 10. § (1) bekezdésének „amennyiben e törvény másképp nem rendelkezik” szövegrésze, a 14. § (2)–(4) bekezdése, a 15. §-nak „a 14. §-ban meghatározottak szerint” szövegrésze, a 21. § (1) és (3) bekezdései, a 34. § (1) bekezdése, a 35. § (2) bekezdése, illetve a 40. §-a megsemmisítésére irányuló] indítványt nem találta megalapozottnak, így azt a rendelkező részben foglaltak szerint elutasította. 5. Az Alkotmánybíróság végezetül azt az indítványi elemet vizsgálta meg, mely szerint ellentétes az Alkotmány 57. § (5) bekezdésével, hogy a közgyűlési határozatok esetében a megtámadási határidőt a határozat meghozatalától kell számítani. E körben mindenekelőtt azt kell hangsúlyozni, hogy a jogorvoslathoz való alapvető jog a bírósági, közigazgatási és más hatósági döntésekre terjed ki. Nem terjed ki a nem állami, pl. a munkáltatói (1129/B/1992. AB határozat, ABH 1993, 604, 605.) vagy a tulajdonosi (1534/B/1990. AB határozat, ABH 1991, 602, 603.) döntésekre. A társasház közgyűlésének határozata nem hatósági határozat, „hanem lényegében a közös tulajdon körében, általában szótöbbséggel hozott tulajdonosi döntéseket tartalmaz” (Abh., ABH 2006, 65, 92.). Mivel a tulajdonosi döntésekre a jogorvoslathoz való alapvető jog tárgyilag nem terjed ki, az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Thtv. támadott rendelkezése és az Alkotmány 57. § (5) bekezdésének tartalma között nincs alkotmányossági szempontból értékelhető összefüggés, s ezért a Thtv. 42. §-ának a „meghozatalától” szövegrésze megsemmisítésére irányuló indítványt is elutasította. Budapest, 2010. április 27. Dr. Paczolay Péter s. k., az Alkotmánybíróság elnöke