2017. CVII. törvény a felelősségnek a belvízi hajózásban való korlátozásáról szóló strasbourgi egyezmény (CLNI 2012) kihirdetéséről.

2017. CVII. törvény a felelősségnek a belvízi hajózásban való korlátozásáról szóló strasbourgi egyezmény (CLNI 2012) kihirdetéséről. 1. § Az Országgyűlés e  törvénnyel felhatalmazást ad a  felelősségnek a  belvízi hajózásban való korlátozásáról szóló strasbourgi egyezmény (CLNI 2012) (a továbbiakban: Egyezmény) kötelező hatályának elismerésére. 2. § Az Országgyűlés az Egyezményt e törvénnyel kihirdeti. 3. § Az Egyezmény hiteles angol nyelvű szövege és annak hivatalos magyar nyelvű fordítása a következő: A törvényt az Országgyűlés a 2017. október 3-i ülésnapján fogadta el. Done at Strasbourg on 27 September 2012.” „A felelősségnek a belvízi hajózásban való korlátozásáról szóló, 2012. évi strasbourgi egyezmény (CLNI 2012) A jelen Egyezményben Részes Államok, felismerve, hogy kívánatos lenne megállapodás útján egységes szabályokat megállapítani a felelősség korlátozására a belvízi hajózásban valamennyi belvízi vízi útra vonatkozóan, figyelembe véve, hogy kívánatos a felelősségnek a belvízi hajózásban való korlátozásáról szóló, 1988. évi strasbourgi egyezmény modernizálása, a következőkben állapodnak meg: I. FEJEZET A KORLÁTOZÁS JOGA 1. cikk A felelősség korlátozására jogosult személyek; fogalommeghatározások 1. Az alábbi meghatározás szerinti hajótulajdonosok és hajómentők a  jelen Egyezmény előírásaival összhangban a 2. cikkben foglalt követelések vonatkozásában korlátozhatják felelősségüket. 2. A jelen Egyezmény alkalmazásában: (a) a „hajótulajdonos” a tulajdonost, a hajó használatával megbízott bérbe vevőt vagy hajóbérlőt, valamint a hajó üzemeltetőjét jelenti; (b) a „hajó” belvízi hajózásban résztvevő, kereskedelmi hajózás céljára használt hajót jelent, beleértve a  kereskedelmi hajózás céljára használt szárnyashajókat, kompokat és kishajókat, kivéve a  légpárnás járműveket. A  kotróhajókat, úszódarukat, elevátorokat és valamennyi egyéb úszó és mozgó berendezést vagy hasonló jellegű gépállományokat úgyszintén hajónak kell tekinteni; (c) a „hajómentő” minden olyan személyt jelent, aki hajómentési munkálatokkal vagy segítségnyújtási műveletekkel közvetlenül összefüggő szolgálatot nyújt. Ezen műveletek magukban foglalják a  2.  cikk 1. bekezdés (d), (e) és (f ) pontjaiban hivatkozott műveleteket is; (d) a „veszélyes áruk” a  mindenkori hatályos, a  Veszélyes Áruk Nemzetközi Belvízi Szállításáról szóló Európai Megállapodáshoz (ADN) csatolt Szabályzat 3.2 fejezete szerinti veszélyes árukat jelentik; (e) a „vízi út” bármely belvízi vízi utat jelenti, ideértve bármely tavat. 3. Amennyiben bármely olyan személlyel szemben, akinek a  cselekményeiért, gondatlanságáért vagy mulasztásáért a hajótulajdonos, illetve a hajómentő felelősséggel tartozik, a 2. cikkben meghatározott valamely követelés merül fel, akkor e személy a jelen Egyezményben biztosított módon jogosult a felelőssége korlátozására. 4. A jelen Egyezmény alapján a  hajótulajdonos felelőssége magában foglalja a  magával a  hajóval szemben peres eljárásban érvényesített felelősséget is. 5. A korlátozás hatálya alá eső követelésekért felelősséget vállaló biztosító – a jelen Egyezmény szabályai értelmében – ugyanolyan mértékig jogosult a jelen Egyezmény által biztosított kedvezményekre, mint maga a biztosított. 6. A felelősség korlátozására irányuló cselekmény nem minősül a felelősség elismerésének. 2. cikk Korlátozás hatálya alá eső követelések 1. A 3. és a  4.  cikk értelmében az  alábbi követelések – a  felelősség bármely alapon álljon is fenn – a  felelősség korlátozásának hatálya alá esnek: (a) a hajón vagy a  hajó üzemben tartásával közvetlen összefüggésben, illetve a  mentési műveletek során bekövetkező haláleset vagy személyi sérülés vagy valamely vagyontárgyban bekövetkező kárral vagy veszteséggel (ideértve a  kikötői létesítményekben, a  kikötőmedencében, vízi utakban, zsilipekben, vízlépcsőkben, hidakban és hajózási segédeszközökben okozott károkat) kapcsolatos követelések, valamint az azokból eredő járulékos károk; (b) hajórakomány, utasok vagy poggyászuk késedelmes szállításából eredő veszteségekkel kapcsolatos követelések; (c) a szerződésen kívüli jogok megsértéséből eredő, a  hajó üzemben tartásával, illetve a  mentési és segítségnyújtási műveletekkel közvetlen összefüggésben lévő, egyéb veszteségekkel kapcsolatos követelések; (d) elsüllyedt, hajótörést szenvedett, megfeneklett, illetve elhagyott hajó kiemelésével, eltávolításával, megsemmisítésével vagy ártalmatlanításával kapcsolatos követelések, ideértve mindazt, ami a  hajón található vagy található volt; (e) a hajó rakományának eltávolításával, megsemmisítésével, illetve ártalmatlanításával kapcsolatos követelések; (f ) a felelősséggel tartozó személyen kívüli egyéb személy által támasztott követelések olyan veszteség elhárítása, illetve minimalizálása érdekében tett intézkedések, valamint az ilyen intézkedések okozta további veszteség miatt, amely tekintetében a  jelen Egyezménnyel összhangban korlátozható a  felelős személy felelőssége. 2. Az 1. bekezdésben foglalt követelések a  felelősség korlátozásának hatálya alá esnek, akár szerződéses, akár más egyéb módon történő jogorvoslat vagy kártalanítás képezi az  alapjukat. Azonban az  1. bekezdés (d), (e) és (f )  pontjaiban felsorolt követelések abban az  esetben nem esnek a  felelősség korlátozásának hatálya alá, amennyiben azok a felelős személlyel összefüggésben a szerződéses díjazással kapcsolatosak. 3. cikk Korlátozásból kizárt követelések A jelen Egyezmény szabályai nem vonatkoznak az alábbiakra: (a) segítségnyújtással vagy mentéssel összefüggő követelések, ideértve, amennyiben alkalmazható, a  mentési munkák műveleteivel összefüggő speciális kártalanítást olyan hajó vonatkozásában, ahol a  hajó, vagy a hajórakomány környezeti kár okozásával fenyeget; (b) közös hajókárral kapcsolatos elszámolásokra vonatkozó követelések; (c) a nukleáris károkért viselt felelősség korlátozását szabályozó, illetve tiltó bármely nemzetközi egyezmény vagy nemzeti jogszabály hatálya alá eső követelések; (d) a nukleáris meghajtású hajó tulajdonosával szemben nukleáris kár okozásáért támasztott követelések; (e) a hajótulajdonos, illetve a  hajómentő személyzete által támasztott követelések, akik a  hajóval vagy a  mentési munkákkal vagy a  segítségnyújtási műveletekkel összefüggő feladatokat látnak el, beleértve az  ilyen személyzet örökösei, eltartott családtagjai által támasztott követeléseket, vagy más, ilyen követelés benyújtására jogosult személyek követeléseit, amennyiben a  hajótulajdonos, illetve hajómentő és az  ilyen személyzet között érvényben lévő munkaszerződést szabályozó jog alapján a  hajótulajdonos, illetve hajómentő nem jogosult az  ilyen követelésekkel kapcsolatos felelősségének korlátozására, továbbá ha az  adott jogszabályok értelmében a  hajótulajdonos, illetve a  hajómentő e  felelőssége csakis a  6.  cikkel összhangban kiszámított összegnél nagyobb összegre korlátozható, illetve a  7.  cikk szerinti követelések esetében a 7. cikkel összhangban kiszámított felelősségkorlátozásnál nagyobb összegre korlátozható. 4. cikk Korlátozást kizáró magatartás A felelős személy nem jogosult felelőssége korlátozására, amennyiben bebizonyosodik, hogy a kár az ő személyes tettéből vagy mulasztásából származott, amelyet szándékosan követett el ilyen kár okozásának céljából, illetve gondatlanul és annak tudatában, hogy ilyen kár bekövetkezhet. 5. cikk Viszontkereset Amennyiben egy a  jelen Egyezmény szabályai alapján a  felelősség korlátozására jogosult személy ugyanazon esemény kapcsán követeléssel él az  igényjogosulttal szemben, vonatkozó követeléseik egymással szembeni beszámítására kerül sor, és a  jelen Egyezmény rendelkezései csupán az  esetlegesen fennmaradó egyenleg tekintetében alkalmazandóak. II. FEJEZET FELELŐSSÉGI KORLÁTOK 6. cikk Általános korlátozások 1. A 7. és 8.  cikkben foglaltaktól eltérő, valamely határozott eseménnyel kapcsolatos követelés felelősségi korlátai az alábbiak alapján kerülnek meghatározásra: (a) halálesettel vagy személyi sérüléssel kapcsolatos követelések esetén: (i) nem áruszállításra szolgáló hajó, különösen személyhajó esetében 400 elszámolási egység számítandó vízkiszorítás-köbméterenként maximálisan megengedett merülésnél, amely mechanikus meghajtású hajók esetében a  meghajtás teljesítménye tekintetében kilowattonként 1400 elszámolási egységgel növekedik; (ii) áruszállítására szolgáló hajó esetében 400 elszámolási egység számítandó hordképességtonnánként, amely mechanikus meghajtású hajók esetében a meghajtás teljesítménye tekintetében kilowattonként 1400 elszámolási egységgel növekedik; (iii) tolóhajó, illetve vontatóhajó esetében a  meghajtás teljesítménye tekintetében kilowattonként 1400 elszámolási egység számítandó; (iv) olyan tolóhajó esetében, amely a  károkozás idején tolatmányt alkotó bárkákhoz volt kapcsolva, a  (iii) albekezdés szerint meghatározott felelősségi korlátot a  tolt bárkák tekintetében hordképesség-tonnánként 200 elszámolási egységgel kell növelni; e  növelés abban az  esetben nem alkalmazandó, amennyiben bebizonyosodik, hogy a  tolóhajó ezen bárkák egyikének, illetve többnek mentési vagy segítségnyújtási szolgálatokat teljesített; (v) olyan géphajó esetében, amely a  károkozás idején az  ezzel a  hajóval összekapcsolt más hajók számára meghajtást biztosított, az (i), (ii), illetve (iii) albekezdések szerint meghatározott felelősségi korlátot a  többi hajó tekintetében hordképesség-tonnánként vagy vízkiszorítás-köbméterenként 200 elszámolási egységgel kell növelni; e  növelés abban az  esetben nem alkalmazandó, amennyiben bebizonyosodik, hogy e  hajó a  vele összekapcsolt hajók egyikének, illetve többnek mentési vagy segítségnyújtási szolgálatokat teljesített; (vi) az 1. cikk 2. bekezdés (b) pontjának második mondata szerinti úszó és mozgó létesítmények, illetve berendezések esetében az eset időpontjában meglévő értékük; (b) valamennyi egyéb követelés vonatkozásában az (a) pont szerint számított felelősségi korlát fele; (c) amennyiben az  (a)  pont szerint számított felelősségi korlát nem elégséges a  követelések teljes körű rendezésére, akkor az  (a)  pontban szereplő követelések rendezetlen hányadának kifizetésére a  (b)  pont szerint számított felelősségi korlát alapján kerül sor, és az ilyen rendezetlen egyenleg a (b) pontban említett követelésekkel egy rangsorba kerül; (d) halálesettel vagy személyi sérüléssel kapcsolatos követelések esetén a  felelősségi korlát semmilyen körülmények között nem lehet alacsonyabb 400 000 elszámolási egységnél, más egyéb követelések esetében pedig nem lehet alacsonyabb 200 000 elszámolási egységnél. 2. Az 1. bekezdés (c)  pontjában foglalt, halálesettel, illetve személyi sérüléssel kapcsolatos kártérítési jogosultság sérelme nélkül, a  Részes Állam nemzeti joga azonban úgy is rendelkezhet, hogy a  kikötői eszközökben, kikötőmedencékben, vízi utakban, zsilipekben, vízlépcsőkben, hidakban, illetve a  navigációs berendezésekben okozott károkkal kapcsolatos követelések érvényesítése az  adott törvény értelmében előnyt élvez az  1. bekezdés (b) pontjában szereplő egyéb követelésekkel szemben. 3. Szintén az  1. bekezdés (d)  pontjában foglalt felelősségi korlátok vonatkoznak a  nem belvízi hajózásban résztvevő hajóról, illetve tengerjáró hajóról működő, egy hajónak mentési vagy segítségnyújtási szolgálatokat teljesítő bármely hajómentőre, valamint bármely, kizárólag a  mentés, illetve segítségnyújtás célpontjának minősülő hajón működő hajómentőre. 7. cikk Veszélyes áruk szállításából eredő károkkal kapcsolatos követelésekre vonatkozó korlátok 1. Az áruk veszélyes természetéből közvetlenül vagy közvetve származó károk vonatkozásában felmerülő követelések tekintetében a veszélyes árukat szállító hajó esetében a felelősségi korlátokat a következők szerint kell kiszámítani: (a) halálesettel vagy személyi sérüléssel kapcsolatos követelések vonatkozásában: a  6.  cikk 1. bekezdésének (a) pontja szerint számított felelősségi korlát kétszerese, azonban legalább 10 millió elszámolási egység; (b) valamennyi egyéb követelés vonatkozásában a  6.  cikk 1. bekezdésének (b)  pontja szerint meghatározott felelősségi korlát kétszerese, azonban legalább 10 millió elszámolási egység. 2. Ha az 1. bekezdés (a) pontja szerint számított felelősségi korlát nem elégséges a követelések teljes körű rendezésére, akkor az  1. bekezdés (a)  pontjában szereplő követelések rendezetlen hányadának kifizetésére az  1. bekezdés (b) pontja szerint meghatározott felelősségi korlát alapján kerül sor, és az ilyen rendezetlen egyenleg az 1. bekezdés (b) pontjában említett követelésekkel egy rangsorba kerül. 8. cikk Az utasok követeléseinek korlátozása 1. A hajó utasai életének elvesztéséből vagy személyi sérüléséből fakadó követelések szempontjából az  ilyen hajó felelősségének korlátja 100 000 elszámolási egység szorozva: (a) a hajó bizonyítványa szerint a hajó által szállítható személyek számával, vagy, (b) amennyiben a  hajó által szállítható személyek száma nincs előírva, a  hajó által az  eset időpontjában ténylegesen szállított személyek számával. A felelősségi korlát azonban nem lehet alacsonyabb 2 millió elszámolási egységnél. 2. A jelen cikk alkalmazásában „a hajó utasai életének elvesztésével vagy személyi sérülésével kapcsolatos követelések” valamennyi olyan követelést jelenti, amelyet bármely olyan személy nyújtott be, illetve amelyet olyan személy érdekében nyújtottak be, akit az adott hajón: (a) személyszállítási szerződés alapján szállítottak, vagy (b) aki áruszállítási szerződés tárgyát képező járművet vagy élő állatokat a fuvarozó beleegyezésével kísér. 9. cikk Elszámolási egység 1. A 6–8. és 10.  cikkben hivatkozott elszámolási egység a  Nemzetközi Valutaalap által meghatározott különleges lehívási jog. A  6–8. és 10.  cikkben jelzett összegek átváltásra kerülnek azon állam nemzeti valutájára, amelyben a  korlátozást alkalmazni kívánják. Ehhez az  adott valuta azon a  napon érvényes értékét kell figyelembe venni, amikor a  korlátozási alapot létrehozták, a  kifizetést eszközölték, illetve azon kezességet vállalták, ami – az  adott állam jogszabályai értelmében – egyenértékű a fizetéssel. 2. A Részes Állam nemzeti valutája különleges lehívási jog (SDR) szerinti értékének kiszámítása a  Nemzetközi Valutaalap által az adott napon a műveletek és tranzakciók tekintetében érvényesített értékelési módszere alapján történik. 3. A Részes Államok, az  1. bekezdésben foglalt számítási módszer alapján, a  6–8. és 10.  cikkben foglalt összegek megfelelő értékét kerek számokban állapíthatják meg nemzeti valutájukban. Ha a  nemzeti valuta különleges lehívási jog (SDR) szerinti értékében történt változást követően az  adott valutában kifejezett összegek több mint 10%-kal eltérnek a  6–8. és 10.  cikkben megadott különleges lehívási jog (SDR) szerint kifejezett valódi értéktől, a szóban forgó összegeket a valódi értékhez kell igazítani. A Részes Államok kötelessége, hogy a nemzeti valutában kifejezett összegekről és ezen összegek bárminemű módosításáról tájékoztassák a Letéteményest. 10. cikk Halmozott követelések 1. A 2. bekezdésben foglaltak sérelme nélkül a  6.  cikk szerint számított felelősségi korlátok alkalmazandók valamely határozott eseménnyel kapcsolatban felmerülő valamennyi követelés összességére: (a) az 1.  cikk 2. bekezdésének (a)  pontjában említett azon személlyel vagy személyekkel szemben, valamint bármely olyan személlyel szemben, akinek cselekedetéért, gondatlanságáért, illetve mulasztásáért e személyek felelősek; vagy (b) az adott hajóról mentést végző vagy segítséget nyújtó hajó hajótulajdonosával, valamint az  ilyen hajóról működő hajómentővel vagy hajómentőkkel, továbbá minden olyan személlyel szemben, akinek cselekedetéért, gondatlanságáért, illetve mulasztásáért e személyek felelősek; vagy (c) a nem belvízi hajózású vagy tengerjáró hajóról működő, illetve a  kizárólag a  mentés vagy segítségnyújtás célpontjának minősülő hajóról működő hajómentővel vagy hajómentőkkel, továbbá minden olyan személlyel szemben, akinek cselekedetéért, gondatlanságáért, illetve mulasztásáért e személyek felelősek. 2. (a) Ha a  6.  cikk 1. bekezdés (a)  pont (iv) albekezdésének megfelelően a  károkozás időpontjában tolatmányt alkotó bárkákhoz kapcsolt tolóhajó felelősségi korlátja az  eseményből kifolyólag felmerülő követelések tekintetében a  tolt bárkákra vonatkozóan hordképesség-tonnánként 200 elszámolási egységgel megnő, az  egyes bárkák felelősségi korlátja a  szóban forgó eseményből felmerülő követelések tekintetében a  tolt bárkákra vonatkozóan hordképesség-tonnánként 200 elszámolási egységgel csökken. (b) Ha a  6.  cikk 1. bekezdés (a)  pont (v) albekezdésének megfelelően a  károkozás időpontjában más, vele összekapcsolt hajók számára meghajtást biztosító géphajó felelősségi korlátja az  eseményből kifolyólag felmerülő követelések tekintetében a  köteléket alkotó hajókra vonatkozóan hordképesség-tonnánként, illetve vízkiszorítás-köbméterenként 200 elszámolási egységgel megnő, a  kötelék minden egyes hajójának felelősségi korlátja a szóban forgó eseményből felmerülő követelések tekintetében a (kötelék részét képező) hajóra vonatkozóan hordképesség-tonnánként, illetve vízkiszorítás-köbméterenként 200 elszámolási egységgel csökken. 3. Az 1. és 2. bekezdés a  szükséges változtatásokkal alkalmazandó a  7.  cikk szerint számított felelősségi korlátok esetében. Ugyanakkor a  2. bekezdés azzal az  eltéréssel alkalmazandó, hogy a  200 elszámolási egység helyett 400 elszámolási egységet kell kiindulási alapként használni. 4. A 8.  cikk szerint számított felelősségi korlát az  1.  cikk 2. bekezdésének (a)  pontjában említett személy vagy személyek ellen valamely határozott eseménnyel kapcsolatosan felmerülő egyesített követelésre vonatkozik a  8.  cikkben hivatkozott hajó tekintetében, illetve minden olyan személy vonatkozásában, akinek cselekedetéért, gondatlanságáért, illetve mulasztásáért e személyek felelősek. 11. cikk Felelősség korlátozása korlátozási alap létrehozása nélkül 1. A felelősség korlátozására sor kerülhet akkor is, ha a  12.  cikkben említett korlátozási alap létrehozására nem került sor. Ugyanakkor a  Részes Állam saját nemzeti joga úgy is rendelkezhet, hogy amennyiben bírósága előtt korlátozás hatálya alá eső követelés érvényesítésére irányuló perre kerül sor, a felelősségviselő személy csakis akkor jogosult felelőssége korlátozására hivatkozni, ha a  jelen Egyezmény rendelkezéseinek megfelelően korlátozási alap létrehozására került sor, illetve, ha ilyen alap létesítésére kerül sor akkor, amikor a  felelősség korlátozására hivatkoznak. 2. Amennyiben a felelősség korlátozására korlátozási alap létrehozása nélkül kerül sor, akkor a 13. cikkben hivatkozott rendelkezések az irányadók. III. FEJEZET A KORLÁTOZÁSI ALAP 12. cikk Az alap létrehozása 1. Bármely állítólagos felelősséget viselő személy létesíthet egy vagy több alapot azon Részes Állam illetékes bíróságán, vagy bármely más illetékes hatóságánál, amely államban a korlátozás hatálya alá eső követelés kapcsán a  jogi eljárás megindult, illetve, amennyiben nem indult jogi eljárás, akkor azon Részes Állam illetékes bíróságán, vagy bármely más illetékes hatóságánál, amely államban a  korlátozás hatálya alá eső követelés esetében jogi eljárás indítható. Minden egyes alapot a  6–8. és 10.  cikk szerint számított felelősségkorlátok összegére kell létrehozni, annak a követelésnek megfelelően, amelyért az alapo(ka)t létrehozó személy felelős lehet, megemelve a  felelősségvállalás összegét az  esemény bekövetkezésének időpontjától az  alap létesítésének időpontjáig bezárólag felmerülő kamatokkal. Az  így létrehozott alap kizárólag azon követelések rendezésére használható fel, amelyek vonatkozásában a felelősség korlátozására sor kerülhet. 2. Alap létesíthető akár az  összeg letétbe helyezésével, akár az  alap létesítése szerinti Részes Állam jogszabályai értelmében elfogadható, illetve a  bíróság vagy más illetékes hatóság által megfelelőnek tekintett garanciavállalás formájában. 3. A 10.  cikk 1. bekezdésének (a), (b) vagy (c)  pontjában, illetve 4. bekezdésében szereplő bármely személy, illetve annak biztosítója által létrehozott alapot úgy kell tekinteni, mintha azt a  10.  cikk 1. bekezdésének (a), (b) vagy (c) pontjában, illetve 4. bekezdésében említett összes személy hozta volna létre. 13. cikk Az alap felosztása 1. A 6.  cikk 1. és 2. bekezdésének, valamint a  7., 8. és 10.  cikknek a  rendelkezései értelmében az  alap felosztása az igényjogosultak között az alappal szemben megállapított követelésük összegének arányában történik. 2. Amennyiben az  alap felosztását megelőzően a  felelős személy vagy annak biztosítója már rendezte az  alappal szemben fennálló követelést, akkor az  adott személy a  kifizetett összeg erejéig a  követelés átszállásával olyan jogokat szerez, mint amelyeket a már kártérítésben részesült személy a jelen Egyezmény értelmében élvezett volna. 3. A 2. bekezdés szerinti követelés átszállása folytán szerzett jogot az  esetlegesen már kifizetésre került kártérítési összeg kapcsán fent említett személyeken kívül egyéb személyek is gyakorolhatják, azonban kizárólag az irányadó nemzeti jogszabályok által engedélyezett követelés átszállása mértékéig. 4. Amennyiben a  felelős vagy bármely más személy megállapítja, hogy kénytelen egy későbbi időpontban kifizetni az  adott kártérítési összeget, azon összeg tekintetében, amelyet az  adott személy a  2. és 3. bekezdés értelmében a követelés átszállásával szerzett jogként élvezett volna, ha az alap felosztását megelőzően a kártérítésre sor került volna, akkor az alap létesítése szerinti állam bírósága vagy más illetékes hatósága elrendelheti a megfelelő összeg ideiglenes tartalékolását, annak érdekében, hogy az  adott személy az  alappal szembeni követelését egy későbbi időpontban érvényesíteni tudja. 14. cikk Az alap létrehozásának hatásai 1. Amennyiben egy alap a  12.  cikk értelmében létrejött, akkor az  alappal szemben követeléssel fellépő személyek számára tilos e követelés érvényesítése az alapot létrehozó személy – illetve azon személy, akinek a javára az alapot létrehozták – egyéb vagyonával szemben. 2. Azt követően, hogy a  12.  cikk szerinti alap létrejött, az  alap kedvezményezettjének hajója vagy bármely más tulajdona – amely az  alappal szembeni követelés érvényesítése céljából az  adott Részes Állam joghatósága alatt lefoglalásra, illetve zár alá vételre került – illetve a kifizetett biztosíték az adott állam bíróságának vagy más illetékes hatóságának rendelkezése alapján feloldandó. 3. Az 1. és 2. bekezdés rendelkezései csak abban az  esetben alkalmazandóak, ha az  igényjogosult az  alapot kezelő bíróság előtt az  alappal szemben követelést támaszthat, és az  alap ténylegesen rendelkezésre is áll és szabadon felhasználható az adott követelés vonatkozásában. IV. FEJEZET ALKALMAZÁSI KÖR 15. cikk 1. A jelen Egyezmény alkalmazandó a  hajótulajdonos, illetve a  hajómentő felelősségének korlátozására a követeléseket előidéző váratlan eseménykor, melynek során: (a) a hajót a Részes Állam területéhez tartozó vízi úton üzemeltették, (b) mentési, illetve segítségnyújtási szolgálatokat teljesítettek az  egyik szóban forgó vízi úton egy veszélyben lévő hajó számára, illetve az ilyen hajó árurakománya érdekében, vagy (c) az egyik szóban forgó vízi úton elsüllyedt, hajótörést szenvedett, partra vetődött, illetve elhagyott hajót, illetve az  ilyen hajó árurakományát kiemelték, eltávolították, megsemmisítették, illetve ártalmatlanították. A  jelen Egyezmény belvízi hajóból veszélyben lévő tengerjáró hajó számára, illetve az  ilyen hajó árurakománya vonatkozásában az egyik szóban forgó vízi úton mentési, illetve segítségnyújtási szolgálatokat teljesítő hajómentő felelősségének korlátozására is alkalmazandó. 2. Aláíráskor, a  megerősítés, elfogadás, jóváhagyás, illetve csatlakozás során, illetve ezt követően bármikor bármely Állam kizárhatja a  jelen Egyezmény alkalmazását a  Letéteményes részére küldött nyilatkozattal azon esetekben, amikor az 1. bekezdésben hivatkozott vízi út: (a) az ő területén helyezkedik el, és (b) nincs feltüntetve a Nemzetközi jelentőségű vízi utakról szóló európai megállapodás (AGN) I. Mellékletében. A nyilatkozatban egyértelműen meg kell határozni a kizárandó vízi utat. 3. Aláíráskor, illetve a  megerősítés, elfogadás, jóváhagyás vagy csatlakozás alkalmával bármely Állam a  jelen Egyezmény hatálybalépését követő legfeljebb nyolc évre kizárhatja a  jelen Egyezmény alkalmazását a  Letéteményesnek küldött értesítéssel, mely szerint az  Egyezményt a  kizárólag belső forgalomban használt kis hajókra nem alkalmazza. Az  1. mondat jelentése szerinti kis hajó olyan vízi jármű, amelynél a  hajótest hossza a kormánylapát, illetve az orrsudár nélkül mérve nem haladja meg a 20 métert, kivételt képez: (a) a komp, (b) a tolt bárka, (c) a vontatásra, tolásra, illetve a vízi járművel összekapcsolva egy másik hajó számára meghajtás biztosítására alkalmas vízi jármű, azzal a feltétellel, hogy az adott hajó nem kis hajó, illetve (d) több mint 12 személy szállítására alkalmas vízi jármű. 4. A kizárás a 2. bekezdésben hivatkozott nyilatkozat közlését követő három hónapos időtartam lejártát követő hónap első napjától, vagy amennyiben a jelen Egyezmény ekkor még nem lépett hatályba, akkor annak hatálybalépésétől hatályosul. A  jelen Egyezmény nem vonatkozik az  olyan eseményekből eredő követelésekre, amelyek az  idő alatt történtek, míg a  hajó egy kizárt vízi utat használt. A  kizárás nem vonatkozik azon eseményekre, amelyek a nyilatkozat hatályosulását megelőzően történtek. 5. A 2. bekezdés szerinti nyilatkozatot tett Állam bármikor visszavonhatja e nyilatkozatát a Letéteményes részére közölt visszavonási nyilatkozat útján. A visszavonás a visszavonási nyilatkozat közlésének napjától számított három hónap elteltével, illetve a  visszavonási nyilatkozatban meghatározott bármely későbbi napon hatályosul. A  visszavonás semmilyen hatást nem gyakorol a felelősség korlátozására az olyan eseményből eredő követelések vonatkozásában, amely a visszavonás hatályosulását megelőzően következik be. V. FEJEZET ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK 16. cikk Aláírás, megerősítés és csatlakozás 1. A jelen Egyezmény aláírásra bármely Állam részére nyitva áll 2012. szeptember 27. és 2014. szeptember 26. között a Rajnai Hajózási Központi Bizottság strasbourgi székhelyén. 2. Minden egyes Állam magára nézve kötelezőnek nyilváníthatja a jelen Egyezményt: (a) megerősítésre, elfogadásra, illetve jóváhagyásra vonatkozó fenntartás nélküli aláírással, vagy (b) a megerősítés, elfogadás, illetve jóváhagyás fenntartásával tett aláírással, amelyet megerősítés, elfogadás, illetve jóváhagyás követ, vagy (c) csatlakozással. 3. A megerősítést, elfogadást, jóváhagyást, illetve csatlakozást a Rajnai Hajózási Központi Bizottság főtitkáránál letétbe helyezett hivatalos okmány útján lehet eszközölni. 17. cikk Hatálybalépés 1. A jelen Egyezmény az azon időpontot követő egy éves időtartam lejártát követő hónap első napján lép hatályba, amikor négy Állam a  megerősítési, elfogadási, jóváhagyási, illetve csatlakozási okmányát letétbe helyezte, vagy abban az  időpontban, amikor a  felelősségnek a belvízi hajózásban való korlátozásáról szóló, 1988. évi strasbourgi egyezmény (CLNI) hatályát veszti, attól függően, hogy ezek közül melyik következik be később. 2. Azon Állam esetében, amely a megerősítési, elfogadási, jóváhagyási, illetve csatlakozási okmányt a jelen Egyezmény hatálybalépését szabályozó feltételek teljesülését követően helyezi letétbe, az Egyezmény az azon időpontot követő három hónapos időtartam lejártát követő hónap első napján lép hatályba, amikor az  adott Állam az  okmányát letétbe helyezte. Az első mondattól eltérően az Egyezmény ezen Állam tekintetében is azon a napon lép hatályba, amelyen az  Egyezmény az  1. bekezdés szerint hatályba lép, abban az  esetben, ha a  megerősítési, elfogadási, jóváhagyási, illetve csatlakozási okmányt legalább három hónappal az  Egyezmény hatálybalépését megelőzően az 1. bekezdés szerint letétbe helyezték. 18. cikk Fenntartások 1. Aláíráskor, illetve a megerősítés, elfogadás, jóváhagyás vagy csatlakozás alkalmával, valamint ezt követően bármikor bármely Állam fenntarthatja annak jogát, hogy a jelen Egyezmény rendelkezéseinek alkalmazását teljes egészében, illetve részben kizárja az alábbiak vonatkozásában: (a) a víz fizikai, kémiai, illetve biológiai minőségének változása miatti károkkal kapcsolatos követelések; (b) a 7.  cikkben foglalt követelések, annyiban, amennyiben ezeket nemzetközi egyezmény vagy helyi rendelkezések szabályozzák kizárva a  felelősség korlátozását vagy a  jelen Egyezményben biztosítottnál magasabb felelősségi korlátokat állítva; (c) a jelen Egyezmény 2. cikke 1. bekezdésének (d) és (e) pontjaiban foglalt követelések; (d) kizárólagosan kikötői átrakodásra használt (rakodó) hajók. 2. Azon Állam, amely az  1. bekezdés (b)  pontjában foglalt opcióval él, köteles tájékoztatni a  Letéteményest az alkalmazható felelősségi korlátokról, illetve arról a tényről, hogy ilyen korlátok nincsenek. 3. Az aláíráskor tett fenntartásokat a megerősítés, elfogadás, illetve jóváhagyás alkalmával is meg kell erősíteni. 4. Bármely Állam, amely a  jelen Egyezmény vonatkozásában fenntartással élt, a  Letéteményesnek címzett értesítés útján bármikor visszavonhatja azt. A visszavonás az értesítés kézhezvétele napján, illetve az abban meghatározott későbbi időpontban lép életbe. 5. A jelen Egyezményben meghatározottaktól eltérő fenntartások nem elfogadhatóak. 19. cikk Felmondás 1. A jelen Egyezményt bármelyik Részes Állam a Letéteményesnek címzett értesítés útján bármikor felmondhatja azt a napot követő egy év elteltével, amelyen az adott félre vonatkozóan az Egyezmény hatályba lépett. 2. A 20.  cikk 3. bekezdésének sérelme nélkül a  felmondás az  értesítés kézhezvételét követő hat hónapos időtartam lejártát követő hónap első napján, vagy a felmondásban megjelölt hosszabb felmondási időtartamot követően lép hatályba. 20. cikk Egyszerűsített eljárás a felelősségi korlátok módosítására 1. A Letéteményes a 6–8. és a 10. cikkben meghatározott összegeket ötéves időszakonként felülvizsgálja; az első ilyen felülvizsgálatra 2017. december 31-én kerül sor. A felülvizsgálat alapját egy inflációs tényező képezi, amely megfelel azon időszak összesített inflációs rátájának, amely időszak eltelt a  felelősségi korlátok módosítását eredményező felülvizsgálatra vonatkozó, a  2. bekezdésében hivatkozott utolsó értesítés napja óta, illetve az  első felülvizsgálat alkalmával a  jelen Egyezmény hatályba lépésének napja óta. Az  inflációs tényező meghatározásához használandó inflációs ráta mértékét az azon Államok fogyasztói árindexében bekövetkezett éves növekedési vagy csökkenési ráta súlyozott átlaga adja, amelyek valutái alkotják a 9. cikk 1. bekezdésében említett különleges lehívási jogot (SDR). 2. Amennyiben az  1. bekezdésben hivatkozott felülvizsgálat arra a  következtetésre jut, hogy az  inflációs tényező meghaladja a  10%-ot, a  Letéteményes köteles tájékoztatni a  Szerződő Államokat az  inflációs tényező alapján meghatározott módosított összegekről. A  módosított összegeket a  tájékoztatás napjától számított egyéves időtartam lejártát követően elfogadottnak kell tekinteni, hacsak a Szerződő Államok egyharmada ezen időtartamon belül nyilatkozat útján nem értesítette a Letéteményest arról, hogy elutasítják a módosítás elfogadását. 3. A 2. bekezdés értelmében elfogadottnak tekintett módosítás a  jelen Egyezmény minden egyes Részes Állama számára az  elfogadást követően kilenc hónap elteltével lép hatályba, hacsak a  19.  cikk 1. bekezdése szerint a módosítás hatályba lépését megelőzően legalább három hónappal fel nem mondja az Egyezményt. A felmondás attól a naptól érvényes, amelyen a módosítás hatályba lép. A módosítás elfogadását követően a  jelen Egyezmény részesévé váló valamennyi Állam számára kötelező érvényű a módosítás. 4. Az 1. bekezdés sérelme nélkül a  2. bekezdésben hivatkozott eljárás a  Szerződő Államok egyharmadának kérésére bármikor alkalmazható, ha az  előző felülvizsgálat óta, illetve, amennyiben nem került sor ilyen felülvizsgálatra, a  jelen Egyezmény hatálybalépésének napja óta, az  1. bekezdésben hivatkozott inflációs tényező meghaladja az  5%-ot. Az  1. bekezdésben leírt eljárás szerint elvégzett későbbi felülvizsgálatokat ötévenként kell lefolytatni; az első ilyen felülvizsgálatra a jelen bekezdéssel összhangban elvégzett felülvizsgálatot követő ötödik év végén kell sort keríteni. 21. cikk Letéteményes 1. A jelen Egyezményt a Rajnai Hajózási Központi Bizottság főtitkáránál kell letétbe helyezni, aki annak Letéteményese lesz. 2. A Letéteményes köteles: (a) továbbítani a  jelen Egyezmény hiteles másolatait valamennyi Aláíró, valamint a  jelen Egyezményhez csatlakozó minden egyéb Állam számára; (b) értesíteni a jelen Egyezményt aláíró vagy ahhoz csatlakozott valamennyi Államot: (i) minden egyes új aláírásról és az egyes okmányok letétbe helyezéséről, az Egyezménnyel kapcsolatos nyilatkozatról, illetve fenntartásról azok dátumával együtt; (ii) a jelen Egyezmény hatályba lépésének napjáról; (iii) a jelen Egyezmény bármely felmondásáról és annak hatálybalépési időpontjáról; (iv) a 20. cikk 3. bekezdése szerinti bármely módosítás hatálybalépésének napjáról; (v) a jelen Egyezmény valamely rendelkezése által megkövetelt nyilatkozatokról. 22. cikk Nyelvek A jelen Egyezmény egy eredeti példányban készült holland, angol, francia és német nyelven, mindegyik szöveg egyaránt hiteles. Fentiek hiteléül az  erre a  Kormányaik által kellően felhatalmazott alulírottak ellátják kézjegyükkel a  jelen Egyezményt. Készült Strasbourgban, 2012. szeptember 27. napján.” 4. § (1) Ez a törvény – a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel – a kihirdetését követő napon lép hatályba. (2) A 2.  §, a  3.  §, valamint a  víziközlekedésről szóló 2000. évi XLII. törvény (a  továbbiakban: Vkt.) 24.  §-a és 25.  §-a az Egyezmény 17. cikkében meghatározott időpontban lép hatályba. (3) Az Egyezmény, a 2. §, a 3. §, valamint a Vkt. 24. § és 25. §-a hatálybalépésének naptári napját a külpolitikáért felelős miniszter – annak ismertté válását követően – a  Magyar Közlönyben haladéktalanul közzétett közleményével állapítja meg. (4) Az e törvény végrehajtásához szükséges intézkedésekről a közlekedésért felelős miniszter gondoskodik. 5. § A Vkt. 24. §-a a következő szöveggel lép hatályba: „24.  § (1) Belföldi forgalomban személyhajó és áruszállító hajó, továbbá komp és gazdasági célból üzemeltetett egyéb vízi jármű csak abban az  esetben vehet részt, ha az  üzemben tartó a  szerződésen kívüli kárra érvényes hajó-felelősségbiztosítási szerződéssel rendelkezik. (2) A  külföldi lobogó alatt közlekedő – az  (1)  bekezdésben meghatározott – úszólétesítménynek Magyarország területére történő belépéséhez szükséges, hogy a) az üzemben tartó érvényes felelősségbiztosítást igazoló nemzetközi bizonylattal rendelkezzék, vagy b) Magyarország területére való belépésekor az  üzemben tartó – határozott időre szóló – felelősségbiztosítási szerződést kössön. (3) A  külföldi lobogó alatt közlekedő – az  (1)  bekezdésben meghatározott – úszólétesítmények Magyarország területére történő belépésekor a vámhatóság ellenőrzi a  (2) bekezdésben foglaltak meglétét, és ha annak hiányát állapítja meg, a beléptetést megtagadja. (4) A hajó-felelősségbiztosítási szerződés megkötését tanúsító bizonylatot (kötvény, igazolólap) az úszólétesítmény vezetője köteles az úszólétesítményen tartani, és azt jogszabályban megállapított esetben felmutatni. (5) Ha megállapítást nyer, hogy az  (1)  bekezdésben megjelölt úszólétesítményre nincs érvényes hajó-felelősségbiztosítási biztosítási szerződés, az  üzemben tartó lakhelye (székhelye) szerinti illetékes hajózási hatóság tizenöt napon belül felhívja az  üzemben tartót a  biztosítási szerződés megkötésének igazolására. Amennyiben az  üzemben tartó a  felhívás kézhezvételétől számított nyolc napon belül a  biztosítási szerződés fennállását nem igazolja, a hajózási hatóság a hajózási engedélyt visszavonja.” Áder János s. k., Kövér László s. k., köztársasági elnök az Országgyűlés elnöke