2003. LXVIII. törvény a tengerhajózás biztonsága elleni jogellenes cselekmények visszaszorításáról szóló, az ENSZ Nemzetközi Tengerészeti Szervezete á

2003. LXVIII. törvény a tengerhajózás biztonsága elleni jogellenes cselekmények visszaszorításáról szóló, az ENSZ Nemzetközi Tengerészeti Szervezete által 1988. március 10-én, Rómában elfogadott Egyezmény, és a kontinentális talapzaton rögzített mesterséges szigetek biztonsága elleni jogellenes cselekmények visszaszorításáról szóló Jegyzőkönyv kihirdetéséről. 1. § Az Országgyűlés a tengerhajózás biztonsága elleni jogellenes cselekmények visszaszorításáról szóló, az ENSZ Nemzetközi Tengerészeti Szervezete által 1988. március 10-én, Rómában elfogadott Egyezményt (a továbbiakban: Egyezmény), és a kontinentális talapzaton rögzített mesterséges szigetek biztonsága elleni jogellenes cselekmények visszaszorításáról szóló Jegyzőkönyvet (a továbbiakban: Jegyzőkönyv) e törvénnyel kihirdeti. (Magyarország megerősítő okiratának letétbe helyezése a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet főtitkáránál 1989. november 9-én megtörtént; a Magyar Köztársaság tekintetében az Egyezmény és a Jegyzőkönyv — az Egyezmény 18. cikkének 1. bekezdésével, illetve a Jegyzőkönyv 6. cikkének 1. bekezdésével összhangban — 1992. március 1-jén lépett hatályba.) 2. § Az Egyezmény és a Jegyzőkönyv angol nyelven készült szövege és hivatalos magyar nyelvű fordítása a következő: A törvényt az Országgyűlés a 2003. szeptember 15-i ülésnapján fogadta el. ,,Egyezmény a tengerhajózás biztonsága elleni jogellenes cselekmények visszaszorításáról Az ebben az Egyezményben Részes Államok, figyelemmel az Egyesült Nemzetek Szervezete Alapok mányának a nemzetközi béke és biztonság fenntartására vonatkozó céljaira és elveire, valamint az Államok közötti baráti kapcsolatok és együttműködés előmozdítására, felismerve különösen, hogy mindenkinek joga van az élethez, szabadsághoz és személyi biztonsághoz, amint azt az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata és a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya megállapítja, mély aggodalommal a terrorizmus valamennyi formájának világméretű terjedése miatt, amely ártatlan emberi életeket veszélyeztet vagy vesz el, veszélyezteti az alapvető szabadságjogokat, és súlyosan csorbítja az emberi méltóságot, tekintve, hogy a tengerhajózás biztonsága elleni jogellenes cselekmények veszélyeztetik a személyek és vagyontárgyak biztonságát, hátrányosan befolyásolják a tengeri szolgáltatások működését, valamint aláaknázzák a világ népeinek a tengeri hajózás biztonságába vetett bizalmát, tekintve, hogy az ilyen cselekmények komoly veszélyt jelentenek a nemzetközi közösség egészére nézve, meggyőződve az Államok közötti nemzetközi együttműködés fejlesztésének szükségességéről, hatékony és gyakorlati intézkedéseket kell megtervezni és elfogadni a tengerhajózás biztonsága elleni jogellenes cselekmények megelőzésére, valamint az elkövetők elleni büntetőeljárás megindítására és az elkövetők megbüntetésére, emlékeztetve az Egyesült Nemzetek Szervezete Közgyűlésének 1985. december 9-én kelt 40/61 sz. határozatára, amely, egyebek között, ,,sürget minden Államot, hogy egyoldalúan és más Államokkal, valamint az Egyesült Nemzetek illetékes szerveivel együttműködve járuljon hozzá a nemzetközi terrorizmus alapvető okainak fokozatos megszüntetéséhez, és fordítson különös figyelmet minden helyzetre, beleértve a gyarmatosítást, rasszizmust és az emberi jogok és alapvető szabadságjogok tömeges és kirívó megsértését, és a külföldi megszállással együtt járó helyzeteket, amelyek előidézhetik a nemzetközi terrorizmust, és veszélyeztethetik a nemzetközi békét és biztonságot’’, Signature pages omitted. emlékeztetve továbbá arra, hogy a 40/61 sz. határozat ,,egyértelműen mint bűncselekményt ítéli el a terrorizmus minden cselekményét, módszerét és gyakorlatát, bárhol és bárki is követi azt el, beleértve azokat is, amelyek az Államok közötti baráti kapcsolatokat és azok biztonságát veszélyeztetik’’, emlékeztetve arra, hogy a 40/61-es számú határozatban a Nemzetközi Tengerészeti Szervezetet felkérték a hajók elleni terrorizmus problémájának tanulmányozására azzal a céllal, hogy tegyen ajánlásokat a megfelelő intézkedésekre, figyelemmel a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet Közgyűlése 1985. november 20-i A.584(14) sz. határozatára, amely a hajók és azok utasai és személyzete biztonságát fenyegető jogellenes cselekmények megelőzését célzó intézkedések kidolgozására szólított fel, megjegyezve, hogy a személyzet azon cselekményei, amelyek a hajó szabályszerű fegyelmének tárgyát képezik, kívül esnek ezen Egyezmény tárgykörén, megerősítve a hajók és a hajók fedélzetén tartózkodó személyek elleni jogellenes cselekmények megelőzésére és kezelésére vonatkozó előírások és normák figyelemmel kísérésének kívánatos voltát, tekintettel azok korszerűsítésének szükségességére, megelégedéssel veszi tudomásul a hajókon tartózkodó személyek és utasok elleni jogellenes cselekmények megelőzéséről szóló azon dokumentumot, amelyet az Nemzetközi Tengerészeti Szervezet Tengerészeti Biztonsági Bizottsága ajánlott, megerősítve továbbá, hogy az ezen Egyezményben nem szabályozott kérdésekre nézve az általános nemzetközi jogi előírások és elvek irányadók, felismerve annak szükségességét, hogy a tengerhajózás biztonsága elleni jogellenes cselekmények elleni harcban minden Államnak szigorúan meg kell felelni az általános nemzetközi jogi előírásoknak és elveknek, megállapodtak a következőkről: 1. cikk A jelen Egyezmény alkalmazásában a hajó bármilyen típusú hajó, amely nincs állandó jelleggel a tengerfenékhez rögzítve, beleértve a dinamikus felhajtóerejű vízijárművet, a tengeralattjárókat vagy bármilyen egyéb vízijárművet is. 2. cikk 1. Az Egyezmény nem vonatkozik: a) a hadihajóra; vagy b) az Állam tulajdonában lévő vagy az általa üzemben tartott hajóra, amikor azt haditengerészeti segédhajóként vagy vámügyi, illetve rendészeti célokra használják; vagy c) olyan hajóra, amelyet a hajózásból kivontak vagy leszereltek. 2. A jelen Egyezményben foglaltak semmiképpen sem érintik a hadihajók és a nem kereskedelmi célokra üzemben tartott egyéb kormányzati hajók mentességét. 3. cikk 1. Bármely személy bűncselekményt követ el, ha ez a személy jogellenesen és szándékosan a) hajót erőszakkal, fenyegetéssel vagy a megfélemlítés bármilyen más formájával hatalmába kerít, vagy ellenőrzését magához ragadja; vagy b) a hajón tartózkodó személy ellen erőszakos cselekményt hajt végre, ha ez a cselekmény a hajó biztonságos hajózását valószínűsíthetően veszélyezteti; vagy c) úgy rongál meg hajót vagy annak rakományát, illetve tesz kárt azokban, hogy az a hajó biztonságos hajózását valószínűsíthetően veszélyezteti; vagy d) hajón, bármilyen módon olyan készüléket vagy anyagot helyez vagy helyeztet el, amely valószínűsíthetően a hajót elpusztítja, vagy olyan kárt okoz a hajóban vagy annak rakományában, amely a hajó biztonságos hajózását veszélyezteti vagy valószínűsíthetően veszélyezteti; vagy e) tengeri hajózási létesítményeket lerombol vagy súlyosan megrongál, illetőleg azok működését súlyosan zavarja, amennyiben az ilyen cselekmény a hajó biztonságos hajózását valószínűsíthetően veszélyezteti; vagy f) a hajó biztonságos hajózását veszélyeztetve olyan információt közöl, amelyről tudja, hogy téves; vagy g) a fenti a)—f) pontokban megnevezett bűncselekmény elkövetésével vagy kísérletével összefüggésben bárki testi épségét sérti, vagy bárkit megöl. 2. Ugyancsak bűncselekményt követ el az a személy, aki a) a fenti 1. bekezdésben megnevezett bűncselekmé nyek bármelyikének elkövetését megkísérli; vagy b) a fenti 1. bekezdésben megnevezett bármelyik bűn cselekmény bármely személy általi elkövetését elősegíti, vagy bármilyen más módon olyan személynek a tettestársa, aki ilyen bűncselekményt követ el; vagy c) természetes vagy jogi személyt — feltétellel vagy anélkül, nemzeti joga rendelkezéseitől függően — arra kényszerít, hogy az 1. bekezdés b), c) és e) pontjában megnevezett valamelyik bűncselekmény elkövetése érdekében valamit tegyen, vagy ne tegyen, ha a fenyegetés alkalmas a hajó biztonságos hajózásának veszélyeztetésére. 4. cikk 1. Jelen Egyezmény rendelkezéseit akkor kell alkalmazni, ha a hajó az egyes állam parti tengerének külső határán, vagy pedig a szomszédos államok parti tengerének oldalhatárain kívülre, azon keresztül vagy onnan hajózik, illetve tervez hajózni. 2. Azokban az esetekben, amikor az Egyezményt az 1. bekezdés értelmében nem lehetne alkalmazni, azt ennek ellenére alkalmazni kell akkor, amikor az elkövető vagy a gyanúsított más, nem az 1. bekezdésben meghatározott Részes Állam területén található. 5. cikk Minden Részes Államnak büntetendővé kell nyilvánítani a 3. cikkben meghatározott cselekményeket, és olyan megfelelő büntetésekkel kell sújtani, amelyek számításba veszik ezeknek a bűncselekményeknek a súlyos természetét. 6. cikk 1. Minden Részes Állam intézkedést tesz annak érdekében, hogy a 3. cikkben meghatározott bűncselekményekre vonatkozóan joghatósággal rendelkezzék, amennyiben a bűncselekményt: a) olyan hajó ellen vagy olyan hajón követték el, mely az Állam lobogóját viseli a bűncselekmény elkövetésének idején; vagy b) az Állam területén — beleértve annak parti tengerét — követték el; vagy c) az Állam állampolgára követte el. 2. A Részes Állam az 1. bekezdésen túl megállapíthatja joghatóságát a 3. cikkben megnevezett bűncselekmény elkövetésekor: a) ha azt olyan hontalan személy követte el, akinek szokásos tartózkodási helye abban az Államban van; vagy b) ha annak elkövetése alatt azon Állam egy polgárát elfogták, megfenyegették, megsebesítették vagy megölték; vagy c) ha az arra irányul, hogy az Államot valamilyen cselekmény elkövetésére, vagy attól való tartózkodásra kényszerítse. 3. A 2. bekezdésben meghatározott joghatóság megállapításakor a Részes Állam értesíti a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet Főtitkárát (a továbbiakban: Főtitkár). Amennyiben a Részes Állam joghatóságát később visszavonja, erről a Főtitkárt értesíti. 4. Minden Részes Állam intézkedést tesz annak érdekében, hogy a 3. cikkben meghatározott bűncselekményekre vonatkozó joghatósággal rendelkezzék, amennyiben a bűncselekmény elkövetésével gyanúsított személy az Állam területén tartózkodik és nem áll szándékában az illető személyt az 1. és 2. bekezdés szerint joghatósággal rendelkező Részes Államnak kiadni. 5. Az Egyezmény nem zárja ki a belső joggal összhangban gyakorolt büntető joghatóságot. 7. cikk 1. Miután a Részes Állam megbizonyosodott arról, hogy a körülmények ezt indokolják, a területén tartózkodó elkövetőt vagy gyanúsítottat belső joga alapján őrizetbe veszi, vagy más intézkedést tesz annak érdekében, hogy jelenlétét biztosítsa a büntető- vagy kiadatási eljárás kezdeményezéséhez szükséges ideig. 2. Az ilyen Állam köteles belső jogának megfelelően a tényállás előzetes vizsgálatát azonnal megkezdeni. 3. Minden személyt, akivel szemben az 1. bekezdésben hivatkozott intézkedést foganatosítják, megilleti az a jog, hogy a) késedelem nélkül érintkezésbe lépjen azon Állam legközelebbi megfelelő képviselőjével, amelynek polgára, illetve amelynek területén hontalanként szokásos tartózkodási helye van, vagy azzal, aki az ügyben eljárni jogosult, b) az a) pont szerinti Állam képviselője meglátogassa. 4. A 3. bekezdésben hivatkozott jogokat azon Állam hatályos jogszabályainak megfelelően kell gyakorolni, amelynek területén a gyanúsított tartózkodik, azzal a feltétellel, hogy a 3. bekezdésben meghatározott jogok érvényesüljenek. 5. Amikor egy Részes Állam, e cikknek megfelelően, őrizetbe vett egy személyt, azonnal értesíti azon Államokat, amelyek a 6. cikk 1. bekezdésének megfelelően joghatóságukat megállapították, és amennyiben ezt tanácsosnak tartja, minden más érdekelt Államot arról a tényről, hogy ilyen személy őrizetben van, továbbá azokról a körülményekről, amelyek a fogvatartást szükségessé teszik. Azon Állam, amelyik e cikk 2. bekezdésében szándékolt előzetes vizsgálatot végzi, azonnal közli megállapításait a nevezett Államokkal, továbbá jelzi, hogy szándékozik-e gyakorolni joghatóságát. 8. cikk 1. A Részes Állam (lobogó szerinti Állam) lobogója alatt közlekedő hajó parancsnoka bármely más Részes Állam (fogadó Állam) hatóságának átadhatja azt a személyt, akiről alapos okkal feltételezi, hogy a 3. cikkben megnevezett bűncselekmény egyikét elkövette. 2. A Részes Állam lobogója alatt közlekedő hajó parancsnoka köteles, lehetőség szerint a fogadó Állam parti tengerére való belépés előtt, a fogadó Államot értesíteni az 1. bekezdésnek megfelelően a gyanúsított átadására vonatkozó szándékáról és annak okairól. 3. A fogadó Államnak el kell fogadni az átadást — kivéve, ha alapos okkal feltételezi, hogy az Egyezmény nem alkalmazható az átadást indokoló cselekményre — és köteles a 7. cikk rendelkezéseinek megfelelően eljárni. A gyanúsított személy fogadásának visszautasításakor a foga dó Állam köteles a visszautasítás indokát tartalmazó írásbeli nyilatkozatot tenni. 4. A lobogó szerinti Állam hajójának parancsnoka a birtokában lévő bizonyítékokat köteles átadni a fogadó állam hatóságainak. 5. Az a fogadó Állam ugyanakkor, amely a 3. bekezdésnek megfelelően elfogadta egy személy átadását, kérheti a lobogó szerinti Államtól az illető személy átadásához való hozzájárulását. A lobogó szerinti Állam a kérelmet mérlegeli, és amennyiben annak eleget tesz, a 7. cikknek megfelelően jár el. Amennyiben a lobogó szerinti Állam visszautasítja a kérést, nyilatkozik a fogadó Államnak a visszautasítás okaira nézve. 9. cikk A jelen Egyezményben foglaltak semmiképpen sem érintik a nemzetközi jognak az Államok illetékességére vonatkozó azon szabályait, hogy nyomozási vagy büntető joghatóságot gyakoroljanak a nem a lobogója alatt közlekedő hajókon. 10. cikk 1. A 6. cikkben meghatározott esetekben, ha a Részes Állam az elkövetőt vagy a gyanúsítottat nem adja ki, tekintet nélkül arra, hogy a bűncselekményt területén követték el vagy sem, késedelem és kivétel nélkül köteles átadni az ügyet illetékes hatóságainak a belső jogának megfelelő büntetőeljárás lefolytatása céljából. Döntésük meghozatalánál e hatóságok ugyanúgy járnak el, mint az illető Állam joga alá tartozó bármely egyéb súlyos bűncselekmény esetében. 2. Minden személynek, akire vonatkozóan eljárást folytatnak a 3. cikkben meghatározott bűncselekmények bármelyikével kapcsolatban, méltányos eljárást kell biztosítani az eljárás minden szakaszában, beleértve az ilyen eljárásokra azon Állam törvényei szerint nyújtott minden jog és garancia élvezését, amelynek területén tartózkodik. 11. cikk 1. A 3. cikkben meghatározott bűncselekményeket a Részes Államok közötti kiadatási egyezmények szerinti kiadatási bűncselekményeknek kell tekinteni. A Szerződő Államok vállalják, hogy valamennyi ilyen bűncselekményt minden általuk később kötött kiadatási egyezményben kiadatási bűncselekményként állapítanak meg. 2. Amennyiben egy olyan Részes Államhoz, amely a kiadatást az államok között alkalmazásra kerülő kiadatási egyezmény meglététől teszi függővé, kiadatási kérelemmel fordul egy olyan Részes Állam, amely a felkért állammal kiadatási szerződést nem kötött, a felkért Részes Állam a 3. cikkben meghatározott bűncselekmények tekintetében belátása szerint a jelen Egyezményt tekintheti a kiadatás alapjának. 3. Azok a Részes Államok, amelyek nem kiadatási egyezmény meglététől teszik függővé a kiadatást, kötelesek a 3. cikkben meghatározott bűncselekményeket maguk között kiadatási bűncselekményként elismerni, a megkeresett Állam jogszabályaiban foglalt feltételekre figyelemmel. 4. Amennyiben szükséges, a 3. cikkben meghatározott bűncselekményeket úgy kell kezelni a Részes Államok közötti kiadatás céljából, mintha azokat nem csak azon a helyen követték volna el, ahol megtörténtek, hanem a kiadatást kérő Részes Állam joghatósága alá eső területen is. 5. Azon Részes Állam, amely egynél több kiadatási kérelmet kap a 7. cikk szerinti joghatóságot megállapító Államoktól, és amelyik úgy határoz, hogy nem folytat le büntetőeljárást, azon Állam kiválasztásánál, amelynek az elkövetőt vagy a gyanúsítottat kiadja, fordítson kellő figyelmet azon Részes Állam érdekeire és felelősségére, amelynek lobogója alatt a hajó a bűncselekmény elkövetése idején hajózott. 6. Az elkövetőnek vagy a gyanúsítottnak a jelen Egyezmény alapján történő kiadatására vonatkozó kérelem mérlegelésénél a megkeresett Állam fordítson kellő figyelmet arra, hogy a 7. cikk 3. bekezdésében meghatározott jogok érvényesíthetők-e a kérelmező Államban. 7. A jelen Egyezményben meghatározott bűncselekmények tekintetében a Részes Államok között vonatkozó összes kiadatási egyezmény és intézkedés rendelkezései a Részes Államok között olyan mértékben módosulnak, amennyire azok összeférhetetlenek ezen Egyezménnyel. 12. cikk 1. A Részes Államok a lehető legnagyobb segítséget nyújtják egymásnak a 3. cikkben meghatározott bűncselekmények tekintetében kezdeményezett büntetőeljárásokkal kapcsolatban, beleértve az eljárásokhoz szükséges és birtokukban lévő bizonyíték megszerzéséhez nyújtott segítséget. 2. A Részes Államok az 1. bekezdés szerinti kötelezettségeiknek a közöttük meglévő kölcsönös jogi segítségnyújtásra vonatkozó egyezményeknek megfelelően tesznek eleget. Ilyen egyezmények hiányában a Részes Államok belső joguknak megfelelően nyújtanak segítséget egymásnak. A Titkárság megjegyzése: Ezt a számot ténylegesen 6-nak kell olvasni. 13. cikk 1. A Részes Államok együttműködnek a 3. cikkben meghatározott bűncselekmények megelőzésében, különösen: a) megtesznek minden gyakorlati intézkedést, hogy saját területükön megelőzzenek minden előkészületet az ezen bűncselekmények területükön belül vagy kívül történő elkövetésére; b) belső joguknak megfelelően információt cserélnek, és összehangolják a szükség szerint megtett igazgatási és egyéb intézkedéseket a 3. cikkben meghatározott bűncselekmények elkövetésének megelőzésére. 2. Amikor a 3. cikkben meghatározott valamely bűncselekmény elkövetése miatt egy hajó áthaladása késedelmet szenvedett vagy megszakadt, azon Részes Állam, amelynek területén a hajó utasai vagy személyzete tartózkodik, köteles minden tőle telhetőt megtenni annak elkerülésére, hogy a hajót, annak utasait, személyzetét vagy rakományát indokolatlanul visszatartsák vagy késleltessék. 14. cikk Azon Részes Állam, amely alapos okkal feltételezi, hogy a 3. cikkben meghatározott bűncselekmény elkövetésére kerülhet sor, nemzeti jogának megfelelően köteles a lehető leghamarabb minden birtokában lévő információt továbbítani azon Államok részére, amelyekről feltételezi, hogy a 6. cikk alapján eljárhatnak. 15. cikk 1. Minden Részes Állam a nemzeti jogának megfelelően köteles a lehető leghamarabb a Főtitkárnak az alábbiakat érintően tudomására jutott minden tájékoztatást megadni: a) a bűncselekmény körülményei; b) a 13. cikk 2. bekezdése alapján tett intézkedések; c) az elkövetővel vagy a gyanúsítottal kapcsolatos intézkedések, és különösen a kiadatási eljárás vagy más jogi eljárás során született döntések. 2. Az a Részes Állam, amelynek területén a gyanúsítottal szemben vádat emelnek, köteles jogszabályainak megfelelően a Főtitkárral az eljárás végeredményét közölni. 3. Az 1. és 2. bekezdés szerint továbbított információt a Főtitkárnak közölnie kell minden Részes Állammal, a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (a továbbiakban: Szervezet) tagjaival, más érintett Államokkal, és a megfelelő kormányközi nemzetközi szervezetekkel. 16. cikk 1. A jelen Egyezmény értelmezését vagy alkalmazását érintő egy vagy több Részes Állam közötti minden vitát, amelyet nem lehet ésszerű időn belül tárgyalásos úton rendezni, bármely vitás Fél kérelmére választottbíróság elé kell utalni. Amennyiben a kérelem keltétől számított hat hónapon belül a felek nem képesek megállapodni a választottbíráskodás szervezetéről, azon Felek bármelyike a Nemzetközi Bíróság elé utalhatja a vitát a Bíróság eljárási szabályai szerinti kérelemmel. 2. Minden Állam az Egyezmény aláírásakor, megerősítésekor, elfogadásakor vagy jóváhagyásakor, illetve ahhoz történő csatlakozáskor nyilatkozatot tehet, hogy nem tekinti magára nézve kötelezőnek az 1. bekezdés bármely vagy összes rendelkezését. A Részes Államot nem kötik a másik Részes Államok tekintetében azok a rendelkezések, amelyekre a fenntartás vonatkozik. 3. Bármely Állam a 2. bekezdés szerinti fenntartását a Főtitkárhoz intézett írásbeli értesítéssel bármikor visszavonhatja. 17. cikk 1. Jelen Egyezmény a tengerhajózás biztonsága elleni jogellenes cselekmények leküzdése tárgyában tartott Konferencián részt vevő Államok számára Rómában, 1988. március 10. napján, és minden Állam számára 1988. március 14. napjától 1989. március 9. napjáig a Szervezet Központjában áll nyitva aláírásra. Ezt követően csatlakozásra marad nyitva. 2. Államok kifejezhetik a jelen Egyezménybeli kötelezettséggel való egyetértésüket: a) a megerősítésre, elfogadásra vagy jóváhagyásra vonatkozó, fenntartás nélküli aláírással; vagy b) a megerősítés, elfogadás vagy jóváhagyás fenntartásával tett aláírással, a megerősítést, elfogadást vagy jóváhagyást követően; vagy c) csatlakozással. 3. A megerősítést, elfogadást, jóváhagyást vagy csatlakozást az erre vonatkozó okiratnak a Főtitkárnál történő letétbe helyezésével kell megtenni. 18. cikk 1. Jelen Egyezmény kilencven nappal azon nap után lép hatályba, amely napon ötven Állam megerősítésre, elfogadásra vagy jóváhagyásra vonatkozó fenntartás nélkül aláírta azt, vagy a Főtitkárnál letétbe helyezte az arra vonatkozó megerősítési, elfogadási, jóváhagyási vagy csatlakozási okiratot. 2. Az olyan Államra nézve, amely letétbe helyezi a jelen Egyezményre vonatkozó megerősítési, elfogadási, jóváhagyási vagy csatlakozási okiratát azt követően, hogy teljesültek annak hatálybalépési feltételei, a megerősítés, elfogadás, jóváhagyás vagy csatlakozás az ilyen letétbe helyezés keltétől számított kilencven nappal lép hatályba. 19. cikk 1. Jelen Egyezményt bármely Részes Állam bármikor felmondhatja azon naptól számított egy év eltelte után, amely napon jelen Egyezmény arra az Államra nézve hatályba lép. 2. A felmondást a felmondó okiratnak a Főtitkárnál történő letétbe helyezésével kell teljesíteni. 3. A felmondás egy évvel az után, vagy a felmondó okiratban megjelölt hosszabb idő után lép hatályba, amikor a Főtitkár átvette a felmondó okiratot. 20. cikk 1. A Szervezet jelen Egyezmény felülvizsgálatára vagy módosítására konferenciát hívhat össze. 2. A Főtitkár a jelen Egyezményben Részes Államoknak az Egyezmény felülvizsgálatára vagy módosítására irányuló konferenciáját a Részes Államok egyharmada vagy tíz Részes Állam kérésére — aszerint, hogy melyik a nagyobb szám — hívhatja össze. 3. A jelen Egyezmény módosítása hatálybalépésének napját követően letétbe helyezett megerősítési, elfogadási, jóváhagyási vagy csatlakozási okiratot úgy kell tekinteni, hogy az a módosított Egyezményre vonatkozik. 21. cikk 1. Jelen Egyezményt a Főtitkárnál kell letétbe helyezni. 2. A Főtitkár: a) tájékoztat minden Államot, amely aláírta ezt az Egyezményt vagy ahhoz csatlakozott, továbbá a Szervezet minden tagját: (i) minden új aláírásról vagy megerősítési, elfogadási, jóváhagyási vagy csatlakozási okirat letétbe helyezéséről, annak időpontjával együtt; (ii) jelen Egyezmény hatálybalépésének napjáról; (iii) a jelen Egyezményt felmondó okirat letétbe helye zéséről, a felmondás kézhez vételének és hatálybalépésének napjával együtt, (iv) a jelen Egyezmény alapján tett minden nyilatkozat vagy értesítés átvételéről; b) továbbítja jelen Egyezmény hiteles másolatait minden Államhoz, amelyek aláírták az Egyezményt, vagy csatlakoztak ahhoz. 3. Amint hatályba lép a jelen Egyezmény, a Letéteményes az Egyesült Nemzetek Szervezete Alapokmánya 102. cikkének megfelelően az Egyezménynek egy hitelesített másolatát megküldi az Egyesült Nemzetek Szervezete Főtitkárának nyilvántartásba vétel és közzététel céljából. 22. cikk Jelen Egyezmény egy eredeti példányban készült angol, arab, kínai, francia, orosz és spanyol nyelven, mindegyik szöveg egyformán hiteles. Melynek bizonyságául alulírottak, Kormányaik által erre felhatalmazva, aláírták ezt az Egyezményt. Készült Rómában, az ezerkilencszáznyolcvannyolcadik év március hónapjának tizedik napján.’’ ,,Jegyzőkönyv a kontinentális talapzaton rögzített mesterséges szigetek biztonsága elleni cselekmények visszaszorításáról E Jegyzőkönyvben Részes Államok, lévén részesei a tengerhajózás biztonsága elleni jogelle nes cselekmények visszaszorításáról szóló Egyezménynek, felismerve, hogy azon okok, amelyek miatt az Egyez mény kidolgozása történt, a kontinentális talapzatra is vonatkoznak, figyelembe véve az Egyezmény rendelkezéseit, megerősítve, hogy a jelen Jegyzőkönyvben nem szabá lyozott ügyekre továbbra is az általános nemzetközi jog elvei érvényesek, megállapodtak a következőkről: 1. cikk 1. A tengerhajózás biztonsága elleni jogellenes cselekmények visszaszorításáról szóló Egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény) 5., 7., valamint 10—16. cikkeinek rendelkezései, mutatis mutandis, ugyancsak alkalmazandók a jelen Jegyzőkönyv 2. cikkében meghatározott bűncselekményekre, amikor az ilyen bűncselekményeket a kontinentális talapzaton található mesterséges szigeteken vagy azok ellen követték el. Az aláírási oldalak elhagyva. 2. Azokban az esetekben, amikor a jelen Jegyzőkönyvet az 1. bekezdés értelmében nem lehetne alkalmazni, azt ennek ellenére alkalmazni kell akkor, amikor az elkövető vagy a gyanúsított más, nem annak a Részes Államnak a területén található, amelynek belvizein vagy parti tengerén a mesterséges sziget elhelyezkedik. 3. Jelen Jegyzőkönyv alkalmazásában a mesterséges sziget erőforrások feltárása vagy kitermelése végett, vagy más gazdasági céllal a tengerfenékhez tartósan rögzített mesterséges szigetet jelent. 2. cikk 1. Bármely személy bűncselekményt követ el, ha ez a személy jogellenesen és szándékosan a) mesterséges szigetet erőszakkal vagy fenyegetéssel vagy a megfélemlítés bármilyen más formájával hatalmába kerít, vagy ellenőrzését magához ragadja; vagy b) mesterséges szigeten tartózkodó személy ellen erőszakos cselekményt hajt végre, ha ez a cselekmény annak biztonságát valószínűsíthetően veszélyezteti; vagy c) úgy rongál meg mesterséges szigetet, illetve tesz kárt abban, hogy annak biztonságát valószínűsíthetően veszélyezteti; vagy d) mesterséges szigeten bármilyen módon olyan készüléket vagy anyagot helyez vagy helyeztet el, amely valószínűsíthetően azt lerombolja, vagy abban olyan kárt okoz, amely annak biztonságát valószínűsíthetően veszélyezteti; vagy e) a fenti a)—d) pontban megnevezett bűncselekmény elkövetésével vagy kísérletével összefüggésben bárki testi épségét sérti, vagy bárkit megöl. 2. Ugyancsak bűncselekményt követ el az a személy, aki a) a fenti 1. bekezdésben meghatározott bűncselekmé nyek bármelyikének elkövetését megkísérli; vagy b) a fenti 1. bekezdésben meghatározott bármelyik bűncselekmény bármely személy általi elkövetését elősegíti, vagy bármilyen más módon olyan személynek a tettestársa, aki ilyen bűncselekményt követ el; vagy c) természetes vagy jogi személyt — feltétellel vagy anélkül, nemzeti joga rendelkezéseitől függően — arra kényszerít, hogy az 1. bekezdés b) és c) pontjában meghatározott valamelyik bűncselekmény elkövetése érdekében valamit tegyen, vagy ne tegyen, ha a fenyegetés alkalmas a mesterséges sziget biztonságának veszélyeztetésére. 3. cikk 1. Minden Részes Állam intézkedést tesz annak érdekében, hogy a 2. cikkben meghatározott bűncselekményekre vonatkozóan joghatósággal rendelkezzék, ha a bűncselekményt: a) egy mesterséges sziget ellen vagy azon követték el, amíg az a szóban forgó Állam kontinentális talapzatán van elhelyezve; vagy b) az Állam állampolgára követte el. 2. A Részes Állam az 1. bekezdésen túl joghatóságát megállapíthatja a 2. cikkben meghatározott bűncselekmény elkövetésekor, ha a) azt hontalan személy követte el, akinek szokásos tartózkodási helye abban az Államban van; vagy b) annak elkövetése alatt azon Állam egy polgárát elfogták, megfenyegették, megsebesítették vagy megölték; vagy c) amely arra irányul, hogy az Államot valamilyen cselekmény elkövetésére vagy attól való tartózkodásra kényszerítse. 3. A 2. bekezdésben meghatározott joghatóság megállapításakor a Részes Állam értesíti a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet Főtitkárát (a továbbiakban: a Főtitkár). Amennyiben a Részes Állam később visszavonja joghatóságát, erről a Főtitkárt értesíti. 4. Minden Részes Állam intézkedést tesz annak érdekében, hogy a 2. cikkben maghatározott bűncselekményekre vonatkozóan joghatósággal rendelkezzék, amennyiben a bűncselekmény elkövetésével gyanúsított személy az Állam területén tartózkodik, és amennyiben nem áll szándékában az illető személyt az 1. és 2. bekezdés szerint joghatósággal rendelkező állam részére kiadni. 5. A Jegyzőkönyv a belső joggal összhangban gyakorolt büntető joghatóságot nem zárja ki. 4. cikk A jelen Jegyzőkönyvben foglaltak semmiképpen sem érintik a nemzetközi jognak a kontinentális talapzaton rögzített mesterséges szigetekre vonatkozó szabályait. 5. cikk 1. Jelen Jegyzőkönyv 1988. március 10. napján, Rómában és 1988. március 14. napjától 1989. március 9. napjáig a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (a továbbiakban: Szervezet) Központjában áll nyitva aláírásra bármely olyan Állam számára, amely az Egyezményt aláírta. Ezt követően csatlakozásra marad nyitva. 2. Az Államok kifejezhetik a jelen Egyezménybeli kötelezettséggel való egyetértésüket: a) a megerősítésre, elfogadásra vagy jóváhagyásra vonatkozó fenntartás nélküli aláírással; vagy b) a megerősítés, elfogadás vagy jóváhagyás fenntartásával tett aláírással, a megerősítést, elfogadást vagy jóváhagyást követően; vagy c) csatlakozással. 3. A megerősítést, elfogadást, jóváhagyást vagy csatlakozást az erre vonatkozó okiratnak a Főtitkárnál történő letétbe helyezésével kell megtenni. 4. Jelen Jegyzőkönyv részesévé csak olyan Állam válhat, amely az Egyezményt megerősítésre, elfogadásra vagy jóváhagyásra vonatkozó fenntartás nélkül írta alá, illetve az Egyezményt megerősítette, elfogadta, jóváhagyta vagy csatlakozott ahhoz. 6. cikk 1. Jelen Jegyzőkönyv kilencven nappal azon nap után lép hatályba, amely napon három Állam megerősítésre, elfogadásra vagy jóváhagyásra vonatkozó fenntartás nélkül aláírta azt, vagy a Főtitkárnál letétbe helyezte az arra vonatkozó megerősítési, elfogadási, jóváhagyási vagy csatlakozási okiratot. Azonban a Jegyzőkönyv nem lép előbb hatályba, mint ahogyan az Egyezmény hatályba lépett. 2. Az olyan Államra nézve, amely letétbe helyezi a jelen Jegyzőkönyvre vonatkozó megerősítési, elfogadási, jóváhagyási vagy csatlakozási okiratát azt követően, hogy teljesültek annak hatálybalépési feltételei, a megerősítés, elfogadás, jóváhagyás vagy csatlakozás az ilyen letétbe helyezés keltétől számított kilencven nappal lép hatályba. 7. cikk 1. Jelen Jegyzőkönyvet bármely Részes Állam bármikor felmondhatja azon naptól számított egy év eltelte után, amely napon jelen Jegyzőkönyv arra az Államra nézve hatályba lép. 2. A felmondást a felmondó okiratnak a Főtitkárnál történő letétbe helyezésével kell teljesíteni. 3. A felmondás egy évvel az után, vagy a felmondó okiratban megjelölt hosszabb idő után lép hatályba, amikor a Főtitkár átvette a felmondó okiratot. 4. Az Egyezménynek a Részes Állam által történt felmondását a jelen Jegyzőkönyv ezen Részese általi felmondásának kell tekinteni. 8. cikk 1. A Szervezet jelen Jegyzőkönyv felülvizsgálatára vagy módosítására konferenciát hívhat össze. 2. A Főtitkár a jelen Jegyzőkönyvben Részes Államoknak a Jegyzőkönyv felülvizsgálatára vagy módosítására irányuló konferenciáját a Részes Államok egyharmada vagy öt Részes Állam kérésére — aszerint, hogy melyik a nagyobb szám — hívhatja össze. 3. A jelen Jegyzőkönyv módosítása hatálybalépésének napját követően letétbe helyezett megerősítési, elfogadási, jóváhagyási vagy csatlakozási okiratot úgy kell tekinteni, hogy az a módosított Jegyzőkönyvre vonatkozik. 9. cikk 1. Jelen Jegyzőkönyvet a Főtitkárnál kell letétbe helyezni. 2. A Főtitkár: a) tájékoztat minden Államot, amely aláírta jelen Jegy zőkönyvet, vagy ahhoz csatlakozott, továbbá a Szervezet minden tagját: (i) minden új aláírásról vagy megerősítési, elfogadási, jóváhagyási vagy csatlakozási okirat letétbe helyezéséről, annak időpontjával együtt; (ii) jelen Jegyzőkönyv hatálybalépésének napjáról; (iii) a jelen Jegyzőkönyvet felmondó okirat letétbehelye zéséről, a felmondás kézhez vételének és hatálybalépésének napjával együtt, (iv) a jelen Jegyzőkönyv alapján tett minden nyilatkozat vagy értesítés átvételéről; b) továbbítja jelen Jegyzőkönyv hiteles másolatait minden Államhoz, amelyek aláírták a Jegyzőkönyvet, vagy csatlakoztak ahhoz. 3. Amint hatályba lép a jelen Jegyzőkönyv, a Letéteményes az Egyesült Nemzetek Szervezete Alapokmánya 102. cikkének megfelelően az Egyezménynek egy hitelesített másolatát megküldi az Egyesült Nemzetek Szervezete Főtitkárának nyilvántartásba vétel és közzététel céljából. 10. cikk Jelen Jegyzőkönyv egy eredeti példányban készült angol, arab, kínai, francia, orosz és spanyol nyelven, mindegyik szöveg egyformán hiteles. Amelynek bizonyságául alulírottak, Kormányaik által erre felhatalmazva, aláírták ezt az Egyezményt. Készült Rómában, az ezerkilencszáznyolcvannyolcadik év március hónapjának tizedik napján.’’ Az aláírási oldalak elhagyva. 3. § (1) Az Egyezmény 6. cikkének 3. bekezdésén, 7. cikkének 5. bekezdésén, 14. cikkén és 15. cikkének 1. és 2. bekezdésén, továbbá a Jegyzőkönyv 3. cikkének 3. bekezdésén alapuló, a Magyar Köztársaságot terhelő értesítési kötelezettséget a legfőbb ügyész teljesíti. Az Egyezmény 15. cikkének 3. bekezdése szerinti információ címzettje a legfőbb ügyész. (2) Az Egyezmény és a Jegyzőkönyv rendelkezéseinek alkalmazása során a nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló 1996. évi XXXVIII. törvény rendelkezéseit értelemszerűen alkalmazni kell, ha az Egyezményből, illetve a Jegyzőkönyvből más nem következik. 4. § Ez a törvény a kihirdetését követő 8. napon lép hatályba, rendelkezéseit azonban 1992. március hó 1. napjától kell alkalmazni. Mádl Ferenc s. k., Dr. Szili Katalin s. k., a Köztársaság elnöke az Országgyűlés elnöke