23/2017. (X. 10.) AB határozata a víziközmű-szolgáltatásról szóló 2011. CCIX. törvény 80. § (3) bekezdés „megállapítása, vagy annak” szövegrésze alapt

23/2017. (X. 10.) AB határozata a víziközmű-szolgáltatásról szóló 2011. CCIX. törvény 80. § (3) bekezdés „megállapítása, vagy annak” szövegrésze alaptörvény-ellenességének megállapításáról és megsemmisítéséről. Az Alkotmánybíróság teljes ülése jogszabály alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló bírói kezdeményezés tárgyában meghozta a következő 1. Az  Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a  víziközmű-szolgáltatásról szóló 2011.  évi CCIX.  törvény 80.  § (3) bekezdés „megállapítása, vagy annak” szövegrésze – az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdése által biztosított tulajdonhoz való jog sérelme okán – alaptörvény-ellenes, ezért azt megsemmisíti. A víziközmű-szolgáltatásról szóló 2011. évi CCIX.  törvény 80. § (3) bekezdése a következő szöveggel marad hatályban: „A vízvezetési szolgalmi jog utólagos bejegyzése az  ingatlannal kapcsolatban többletjogokat és -kötelezettségeket nem keletkeztethet, így nem teremt jogalapot kártalanítási igény érvényesítésére sem.” Az alaptörvény-ellenessé nyilvánított és megsemmisített szövegrész az Alkotmánybíróság megsemmisítésről szóló határozatának a Magyar Közlönyben való közzétételét követő napon veszti hatályát. 2. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az alaptörvény-ellenessé nyilvánított és megsemmisített szövegrész nem alkalmazható a  Gyulai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság előtt 7.K.27.025/2017/15. szám alatt folyamatban levő ügyben, valamint a folyamatban levő más ügyekben. Az Alkotmánybíróság e határozatát a Magyar Közlönyben közzé kell tenni. I. [1] 1. A  Gyulai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság bírája 2017. június 28-án az  előtte 7.K.27.025/2017/15. szám alatt folyamatban levő, vízvezetési szolgalom fennállását megállapító határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perben az  Alaptörvény 24.  cikk (2)  bekezdés b)  pontja, valamint az  Alkotmánybíróságról szóló 2011.  évi CLI.  törvény (a  továbbiakban: Abtv.) 25.  § (1)  bekezdése alapján egyedi normakontroll eljárás keretében –  az  eljárás felfüggesztése mellett – a  víziközmű-szolgáltatásról szóló 2011.  évi CCIX.  törvény (a  továbbiakban: Vksztv.) 80.  § (3)  bekezdés „megállapítása, vagy annak” szövegrésze alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését, valamint e  szövegrész alkalmazásának az  előtte folyamatban levő ügyben történő kizárását kezdeményezte az  Alkotmánybíróságnál, mivel e  szövegrészt ellentétesnek tartja az  Alaptörvény B)  cikk (1) bekezdésével, I. cikk (3) bekezdésével, valamint XIII. cikk (1) és (2) bekezdésével. [2] 2. A bíróság által felülvizsgálandó közigazgatási eljárásban meghozott első- és másodfokú közigazgatási határozat alapjául szolgáló tényállás a  következő volt. A  per felperese, egy kiskorú személy 2013-ban a  szüleitől ajándékba kapott egy békéscsabai, 1443 m2 területű, „kert és csatorna” művelési ágú zártkerti ingatlant, melyet a szülei még 2000-ben vásároltak. Az ingatlan alatt víziközmű húzódik, melyről azonban sem az ingatlant 2000-ben a szülőknek eladó személy, sem az  ingatlant megvásároló, majd azt később gyermeküknek elajándékozó szülők, sem a megajándékozott gyermek nem tudott, az az ingatlan-nyilvántartásban, az ingatlan tulajdoni lapján sem szerepelt. [3] Békéscsaba Megyei Jogú Város Önkormányzata (a  továbbiakban: Önkormányzat) 2016-ban kérelmet nyújtott be az illetékes I. fokú vízügyi hatósághoz, a Békés Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatósághoz, melyben 21 ingatlanra, köztük a  perbeli felperes tulajdonában álló ingatlanra vonatkozóan vízvezetési szolgalom fennállásának megállapítását kérte. Kérelméhez mellékelte az  illetékes járási földhivatal által záradékolt változási vázrajzot és területkimutatást, illetve az Alföldvíz Zrt. e-mailes tájékoztatását, melyben utóbbi azt közölte, hogy a vezeték már a  ’70-es évek óta üzemel. Az  eljárás során a  per későbbi felperese, a  megajándékozott kiskorú ingatlantulajdonos –  törvényes képviselői útján – írásbeli észrevételt tett. Ebben kifejtette, hogy „a megrajzolt terv szerint 900–1000  m2-ig terjedő védősávokat kellene biztosítani”, amely miatt a  mindösszesen 1443  m2 területű ingatlan használhatatlanná válik, „a teleknek az  értéke nullára csökken, semmire nem használható”, így a  szolgalmi jog bejegyzése az ingatlan használatát ellehetetleníti. [4] Az I. fokú vízügyi hatóság 35400/1644/7/2016. ált. számú, 2016. június 13-i határozatával a  Vksztv. 80.  § (1) és (3) bekezdése alapján a szolgalom fennállását 511 m2-nyi terület vonatkozásában megállapította az Önkormányzat javára, és elrendelte annak ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzését. A  Vksztv. 80.  § (1)  bekezdése szerint: „Ha az  ingatlan-nyilvántartásban az  idegen ingatlanon lévő víziközmű vonatkozásában vízvezetési szolgalmi jog jogosultjaként nem települési önkormányzat, vagy az  állam van bejegyezve, vagy a  szolgalom bejegyzése korábban elmaradt, az  ellátásért felelős 2020. december 31-ig igazgatási szolgáltatási díj megfizetése nélkül kérheti a  vízvezetési szolgalmi jog részére történő megállapítását és a  vízvezetési szolgalmi jog bejegyzésére alkalmas határozat kiadását a  vízügyi hatóságtól. A  vízügyi hatóság az  ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997.  évi CXLI.  törvény 32.  § (1)  bekezdésében meghatározott tartalmi követelmények mellett a  vízvezetési szolgalmi jog fennállását és keletkezésének időpontját is megállapítja azzal, hogy a  határozatnak az  ingatlan-nyilvántartásban már szereplő, bejegyzett jogosultra vonatkozó adatokat nem kell tartalmaznia. A  vízvezetési szolgalmi jog ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzésére a  vízügyi hatóság jogerős határozata alapján kerül sor.” A  Vksztv. 80.  § (3)  bekezdése szerint pedig: „A vízvezetési szolgalmi jog megállapítása, vagy annak utólagos bejegyzése az  ingatlannal kapcsolatban többletjogokat és -kötelezettségeket nem keletkeztethet, így nem teremt jogalapot kártalanítási igény érvényesítésére sem.” Ennek alapján a  Békés Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság megállapította, hogy nem kell vizsgálnia, vajon a vízvezetési szolgalom megállapítása és bejegyzése kizárja-e vagy korlátozza-e az ingatlan rendeltetésszerű használatát; a szolgalmi jog fennállása a tulajdonos hozzájárulása nélkül is megállapítható. [5] A későbbi felperes fellebbezett az  elsőfokú közigazgatási határozat ellen; a  másodfokú vízügyi hatóság, a  BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság azonban 35000/8278-1/2016. ált. számú, 2016. augusztus 2-án kelt határozatával az  elsőfokú határozatot helybenhagyta. A  másodfokú határozat indokolása szerint a  Vksztv. 80.  §-a azt a  helyzetet orvosolja, amikor közcélú vízilétesítmény engedélyezésével egyidejűleg vízvezetési szolgalmi jog alapítására nem kerül sor, vagy e  jog alapítása már nem bizonyítható. Mivel jelen esetben sem a  vízilétesítmény létesítésével egyidejűleg, sem azt követően nem került sor vízvezetési szolgalom alapítására, és a  vezeték magántulajdonú ingatlan alatt húzódik, ezért a  szolgalmi jog utólagos rendezése elkerülhetetlen, e  tekintetben a  vízügyi hatóságnak mérlegelési jogköre nincs. A  hatóság azt sem vehette figyelembe, hogy a szolgalmi jog alapítása, vagyis a szolgalmi jog megállapítása milyen hatással lesz az érintett ingatlanok értékére vagy használhatóságára. Mivel továbbá a Vksztv. 80.  § (3)  bekezdése egyértelműen kimondja, hogy ilyen esetben kártalanítási igény nem érvényesíthető, ezért az  elsőfokú hatóság azzal sem követett el jogsértést, hogy ilyen kártalanításról nem rendelkezett. [6] 3. Az  ingatlan tulajdonosa – jogi képviselője útján – a  jogerős közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt pert indított a  Gyulai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságon; keresetlevelében arra hivatkozva kérte annak hatályon kívül helyezését, hogy a  Főigazgatóság nem vette figyelembe a  vízgazdálkodásról szóló 1995.  évi LVII.  törvény 20.  § (1)  bekezdését, mely szerint: „Az ingatlan tulajdonosa (használója) köteles tűrni, hogy a  vízügyi hatóság határozata alapján a  közcélú vízilétesítményt az  ingatlanán elhelyezzék és üzemeltessék, illetve az  ehhez szükséges vízimunkákat elvégezzék, feltéve, ha az  ingatlan rendeltetésszerű használatát nem zárja ki (vízvezetési szolgalmi jog).” Ugyanezen § (4)  bekezdése pedig a  következőképpen rendelkezik: „Az ingatlan tulajdonosát (használóját) az  (1), (3) és (3a)  bekezdés szerinti korlátozás mértékének megfelelő kártalanítás illeti meg. Ha a  korlátozás következtében az  ingatlan használata, az  ingatlannal kapcsolatos jog vagy foglalkozás gyakorlása lehetetlenné, illetve számottevően költségessé válik, a tulajdonos az ingatlan kisajátítását kérheti.” Mivel a felperes szerint az  ingatlanon teljes terjedelmében fut végig a  városi vízvezeték, mely az  1443  m2-es ingatlanból 511  m2-t érint, vagyis az  ingatlan több mint egyharmadát, mégpedig az  ingatlan közepén, így az  rendeltetésszerű használatra alkalmatlanná vált, és ennek következtében nem is értékesíthető, azaz összességében az  ingatlan ezáltal elértéktelenedett. Hivatkozott továbbá a  felperes a  közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004.  évi CXL.  törvény 50.  § (1)  bekezdése által szabályozott hatósági tényállás-tisztázási kötelezettség megsértésére is. [7] 4. A  Gyulai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság bírája úgy vélte, hogy az  ügyben alkalmazandó jogszabályi rendelkezések közül a  Vksztv. 80.  § (3)  bekezdése, ezen belül is annak „megállapítása, vagy annak” szövegrésze alaptörvény-ellenes, mivel az  a  jogállamiság elvén keresztül sérti az  Alaptörvénynek a  tulajdonhoz való jogot garantáló XIII.  cikkét. Bár az  eljáró bíró megjelölte az  Alaptörvény B)  cikk (1)  bekezdését és I.  cikk (3)  bekezdését is, a  bírói egyedi normakontroll eljárás iránti kezdeményezés indokolása lényegileg az  Alaptörvény XIII.  cikkének sérelmére alapul. Az  eljáró bíró szerint e  szövegrész kihagyása esetén a  80.  § (3)  bekezdésének szövege alkotmányossá tehető, mivel ezáltal a  korábban már megállapított, tehát az  érintettek által ismert vízvezetési szolgalmi jog puszta utólagos ingatlan-nyilvántartási bejegyzése esetén továbbra sem lehetne kártalanítási igénnyel fellépni, arra is tekintettel, hogy a szolgalmi jog alapításakor – a bejegyzés elmaradása ellenére – az érintett kaphatott már kártalanítást; ám az  érintettek által értelemszerűen meg nem ismerhető, mert addig nem létező szolgalmi jog alapítása (megállapítása) esetén a bíróság mérlegelésére lenne bízva, hogy a szolgalmi jog alapítása okozott-e kárt a  tulajdonosnak, és ha igen, mekkorát. Ennek hiányában, vagyis az  érintett szövegrész változatlan fenntartásával sérül mindazok tulajdonhoz való Alaptörvényben biztosított joga, akiknek a  tulajdonhoz való polgári jog részjogosítványait (birtoklás, használat, hasznok szedése) a szolgalom korlátozza, illetve akiknek emiatt az ingatlanjuk forgalmi értéke csökken. [8] A bíró szerint az  érintett szövegrész alapján jelen esetben is alaptörvény-ellenes helyzet keletkezett és áll fenn, mivel a Vksztv. 80. § (3) bekezdésének most hatályos szövege a konkrét felperes tulajdonos tulajdonhoz való jogát korlátozza azáltal, hogy a  megállapított szolgalmi jog által biztosított vízvezeték nyomvonalának nagysága és elhelyezkedése az ingatlan rendeltetésszerű használatát kizárja. A bíróság szerint „a közérdekű szolgalom utólagos megállapításának szükségessége, egy korábbi rendezetlen jogi helyzet okán nem vitatható el. Azonban [a] Vksztv. 80.  § (3)  bekezdésében foglalt azon rendelkezés, miszerint utólagos vízvezetési szolgalom megállapítása esetén a  tulajdonos nem élhet kártalanítás iránti igényével, sérti – a  jogállamiság elvén keresztül – a  tulajdonhoz való jogot. Az  utólagos megállapítással a  hatóság egy jogot konstituált. A  bíróság megítélése szerint egy magánfél tulajdonjog gyakorlásának teljességéhez fűződő jogát – kártalanítás nélkül – nem korlátozhatja az  állam.” Ennek alátámasztására a  bíróság több korábbi alkotmánybírósági határozatra is hivatkozik; így hivatkozik a  3125/2015. (VII. 9.) AB határozatra és a 34/2015. (XII. 9.) AB határozatra is. [9] A közigazgatási és munkaügyi bíróság bírája szerint a tulajdonos az ingatlanának egy része tekintetében tulajdonosi részjogosítványait nem gyakorolhatja, mert tulajdonhoz való jogát korlátozza egy másik dologi hatályú jogosultság, a  szolgalmi jog gyakorlása. Valójában ezért a  Vksztv. 80.  § (3)  bekezdése jelen ügyben mégiscsak keletkeztet többletkötelezettséget, mégpedig a  tulajdonos, azaz a  szolgalmi jog kötelezettje oldalán, akinek a  szolgalmi jog megállapítása miatt a  védősávra immáron figyelemmel kell lennie, oda nem tervezhet és építhet épületet, beruházásokat ezen az  511  m2-nyi területen nem valósíthat meg, és a  védősávot mindig megközelíthetően kell tartania. A  34/2015. (XII. 9.) AB határozat kapcsán kiemeli a  bíróság, hogy abban egy lényegileg hasonló jogi helyzettel jellemezhető ügy kapcsán az Alkotmánybíróság azt mondta ki, hogy alaptörvény-ellenes a bányászatról szóló törvény azon rendelkezése, miszerint a  földgázvezeték-üzemeltetési szolgalmi jog utólagos megállapítása esetén kártalanítási igény nem érvényesíthető (miközben a korábban alapított, de addig be nem jegyzett szolgalmi jog utólagos bejegyzése esetén a kártalanítási igény kizártsága már nem alaptörvény-ellenes). [10] Emellett utal az eljáró bíró arra is, hogy a szolgalom utólagos alapítására vonatkozó, a Vksztv. 80. § (3) bekezdésében szereplő rendelkezés nincs összhangban a  vízgazdálkodásról szóló 1995.  évi LVII.  törvény már ismertetett 20.  § (1) és (4)  bekezdésével, továbbá a  Polgári Törvénykönyvről szóló 2013.  évi V.  törvény 5:164.  §-ának (1) és (2)  bekezdésével sem, melyek szerint „[i]ngatlanra közérdekből, a  jogszabályban feljogosított személyek javára –  hatóság határozatával – szolgalmat vagy más használati jogot lehet alapítani. A  használati jog alapításáért a korlátozás mértékének megfelelő kártalanítás jár.”, illetve „[a] használati jog alapításából eredő károkat a kisajátítási kártalanításra vonatkozó szabályok szerint kell megtéríteni.” [11] Mindezek okán a  Gyulai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság kezdeményezte az  Alkotmánybíróságnál a  Vksztv. 80.  § (3)  bekezdés „megállapítása, vagy annak” szövegrésze alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését, valamint e  szövegrész alkalmazásának az  előtte folyamatban levő, 7.K.27.025/2017/15. számú ügyben történő kizárását. II. [12] 1. Az Alaptörvénynek az indítványban hivatkozott rendelkezései: „B) cikk (1) Magyarország független, demokratikus jogállam.” „I.  cikk (3) Az  alapvető jogokra és kötelezettségekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg. Alapvető jog más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, a  feltétlenül szükséges mértékben, az  elérni kívánt céllal arányosan, az  alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható.” „XIII. cikk (1) Mindenkinek joga van a tulajdonhoz és az örökléshez. A tulajdon társadalmi felelősséggel jár.” „XIII. cikk (2) Tulajdont kisajátítani csak kivételesen és közérdekből, törvényben meghatározott esetekben és módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehet.” [13] 2. A 2011. évi CCIX. törvény indítvány által érintett rendelkezése: „80.  § (3) A  vízvezetési szolgalmi jog megállapítása, vagy annak utólagos bejegyzése az  ingatlannal kapcsolatban többletjogokat és -kötelezettségeket nem keletkeztethet, így nem teremt jogalapot kártalanítási igény érvényesítésére sem.” III. [14] Az indítvány megalapozott. [15] 1. Az  Alkotmánybíróság a  tulajdonhoz való jog lényegi megítélésével kapcsolatban töretlen gyakorlattal rendelkezik. Az  Alkotmánybíróság ezzel kapcsolatos, számos határozatában megfogalmazott, többek között a  20/2014. (VII. 3.) AB határozatban is megerősített megállapítása szerint „[a]z alkotmányi tulajdonvédelem köre és módja nem szükségképpen követi a  polgári jogi fogalmakat. A  szükséges és arányos korlátozásnak, illetve a  tulajdonjog lényeges tartalmának ugyanis nincs polgári jogi megfelelője. A  tulajdonjog részjogosítványai […] nem azonosíthatók a  tulajdonhoz való jog alkotmányi védelmet élvező lényeges tartalmával. […] Az  alapjogként védett tulajdon tartalmát a  mindenkori (alkotmányos) közjogi és magánjogi korlátokkal együtt kell érteni. Az  alkotmányos tulajdonvédelem terjedelme mindig konkrét; függ a  tulajdon alanyától, tárgyától és funkciójától, illetve a  korlátozás módjától is. […] Az  alapjogi tulajdonvédelem sajátosságai miatt az  állami beavatkozás alkotmányossága megítélésének súlypontja, az  alkotmánybírósági értékelés voltaképpeni tere a  cél és az  eszköz, a  közérdek és a  tulajdonkorlátozás arányosságának megítélése lett. Az  alapjog-korlátozás szükségessége, illetve elkerülhetetlensége vizsgálatánál itt eleve figyelembe kell venni, hogy az  Alkotmány a  kisajátításhoz csupán a  közérdeket kívánja meg, azaz, ha az  értékgarancia érvényesül, ennél szigorúbb szükségesség nem alkotmányos követelmény. […] A  közérdek és a  tulajdonkorlátozás arányossága vizsgálatánál viszont az  Alkotmánybíróság általában is meghatározhatja azokat az  ismérveket, amelyek a  beavatkozás alkotmányosságát eldöntik. […] Aránytalannak tekinti például az  Alkotmánybíróság a  tulajdonkorlátozást, ha annak időtartama nem kiszámítható. […] Más esetekben a  tulajdonkorlátozás arányosságához szükséges lehet a  kártalanítás” {20/2014. (VII. 3.) AB  határozat, Indokolás [154]}. A  tulajdonjogot korlátozó jogszabályi rendelkezések Alaptörvénnyel való összhangjának vizsgálata esetében azt kell „megvizsgálnia az  Alkotmánybíróságnak, hogy amennyiben azok a  tulajdonhoz való jog korlátozását valósítják meg, akkor e korlátozásra – az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésében írtaknak megfelelően – más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, a  feltétlenül szükséges mértékben, illetve a  közérdek védelme érdekében került-e sor, s a  korlátozás arányossága megállapítható-e” {20/2014. (VII. 3.) AB határozat, Indokolás [156]}. [16] Mindez jelen ügy kapcsán is azt jelenti, hogy a  tulajdon védelmére vonatkozik az  Alaptörvény I.  cikk (3)  bekezdésében szabályozott alapjog-korlátozási (-mérlegelési) teszt, az  ún. szükségességi-arányossági teszt, ám a  tulajdonhoz való jog esetében a  szükségesség mércéje a  puszta közérdekűséghez igazodik: amennyiben a  tulajdon korlátozása közérdekű célból történik, úgy e  korlátozást pusztán ennek okán szükségesnek kell tekinteni. A  szükséges tulajdonkorlátozásnak is arányosnak kell azonban lennie, mely kisajátítás, illetve tényleges hatásaiban a kisajátításhoz hasonló más korlátozások, különösen a polgári jogi tulajdon egyes részjogosítványainak (birtoklás, használat és hasznok szedése, rendelkezés) jogszabályi korlátozása esetében a  korlátozással arányos kártalanítás biztosításának kötelezettségét rója a  jogalkotóra. Kisajátítás esetén, vagy a  polgári jogi tulajdonjog részjogosítványainak jelentős mértékű korlátozásával járó más esetekben tehát az  állaggarancia helyébe az értékgarancia lép, amely nem más, mint az értékcsökkenésnek megfelelő mértékű kártalanítás. [17] Mindebből az következik, hogy alkotmányosan a tulajdonos tulajdonosi pozícióját hátrányosabbá tevő, a tulajdonos számára tényleges, pénzben is kifejezhető hátrányt okozó jogszabályi előírások esetén a  jogalkotó biztosítani köteles az  értékgaranciát, vagyis a  korlátozással arányos kártalanítást köteles előírni. A  jelen ügyben vizsgált rendelkezés nemhogy nem ír elő ilyen kártalanítási kötelezettséget, hanem kifejezetten megtiltja azt, és ezzel alkotmányos indok nélkül okoz kárt a tulajdonosnak. [18] 2. A  jelen ügyben felvetődő alkotmányos kérdéshez jellegében hasonló kérdésben az  Alkotmánybíróság korábban már döntött. A  34/2015. (XII. 9.) AB határozatban az  Alkotmánybíróságnak azt kellett megítélnie, vajon alkotmányos-e a  bányászatról szóló 1993.  évi XLVIII.  törvény (a  továbbiakban: Bnytv.) 50/D.  § akkor hatályos (3) bekezdésének az a  rendelkezése, mely a  földgáz-szállítóvezeték üzemeltetésére vonatkozó bányaszolgalmi jog utólagos megállapítása (tehát a  vezeték létesítését követően létesített szolgalmi jog) esetén a  kártalanítási igény érvényesítését expressis verbis kizárta. A Bnytv. az erre vonatkozó szabályozást a jelen ügyben vizsgált Vksztv.-beli rendelkezésekhez hasonló módon tartalmazta: e  rendelkezésekkel egy módosító törvény utólag egészítette ki a Bnytv. eredeti rendelkezéseit, éppen úgy, ahogyan az a Vksztv. vizsgált szabályozása kapcsán is történt; továbbá e  rendelkezések mindkét törvény esetében az  átmeneti rendelkezések között kaptak helyet. A  szabályozás alkotmányos szempontból lényeges tartalma is a Vksztv. 80.  §-ához hasonló volt. A  Bnytv. 50/D.  § (1)  bekezdése szerint: „2004. január 1-je előtt idegen ingatlanon megépült és üzembe helyezett, az  50/C.  § szabályozási körén kívüli, a  törvény hatálya alá tartozó létesítmények tekintetében, amennyiben azok üzemeltetésére a  szolgalmi jog alapítását követően, annak az  ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése nem történt meg, a  bejegyzésre a  bányafelügyelet által kiadott jogerős és végrehajtható használatbavételi engedély alapján kerülhet sor. Amennyiben a  szolgalmi jog nem az  egész földrészletet érinti, akkor a  határozathoz mellékelni kell az  ingatlan érintett részét ábrázoló, az  ingatlanügyi hatóság által záradékolt változási vázrajzot is.” Ugyanez a § (2) bekezdése szerint: „2004. január 1-je előtt idegen ingatlanon megépült és üzembe helyezett, az  50/C.  § szabályozási körén kívüli, a  törvény hatálya alá tartozó létesítmények tekintetében, amennyiben azok üzemeltetésére a szolgalmi jog alapítása nem történt meg, vagy az  (1)  bekezdésben meghatározott használatbavételi engedély nem lelhető fel, a  fővárosi és megyei kormányhivatal az  érintett létesítmények tekintetében a  bányavállalkozó 2016. december 31. napjáig benyújtott kérelmére szolgalmi jogot állapít meg. A  jogerős és végrehajtható határozattal a  fővárosi és megyei kormányhivatal megkeresi az  ingatlanügyi hatóságot a  szolgalmi jog ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzése iránt.” Végül a  (3)  bekezdés a  jogkövetkezményekről a  következőket mondta ki: „A szolgalmi jog (1) bekezdés szerinti utólagos bejegyzése, illetve a (2) bekezdés szerinti megállapítása az ingatlannal kapcsolatban többlet jogokat és kötelezettségeket nem keletkeztethet, így nem teremt jogalapot kártalanítási igény érvényesítésére sem.” [19] A Bnytv. 50/D.  § (3)  bekezdése tehát a  földgáz-vezeték üzemeltetésére vonatkozó bányaszolgalmi jog esetében hasonló szabályozást tartalmazott, mint a Vksztv. a vízvezetési szolgalmi jog esetében: mind a szolgalom utólagos megállapítása, mind a korábban már megállapított szolgalom utólagos bejegyzése esetére kizárta a szolgalommal érintett ingatlan tulajdonosának (birtokosának) azon jogát, hogy kártalanítást kapjon. Az  Alkotmánybíróság 34/2015. (XII. 9.) AB határozatában megállapította, hogy a  szolgalmi jog utólagos bejegyzése esetén nem alaptörvény-ellenes a  kártalanítási igény érvényesítésének törvényi tilalma, ez  esetben ugyanis a  szolgalmi jogot már korábban megállapították, az tehát létezett és arról az  ingatlan tulajdonosai tudhattak, illetve azért korábban (a szolgalom létesítésekor) már kaphatott az  akkori tulajdonos kártalanítást, csak a  szolgalom bejegyzése, azaz annak ingatlan-nyilvántartásban való feltüntetése maradt el: „Ez esetben ugyanis nem tekinthető aránytalan tulajdonkorlátozásnak, ha a  már régóta fennálló korlátozás esetében a  jogalkotó nem teremti meg ismételten a kártalanítás lehetőségét” {34/2015. (XII. 9.) AB határozat, Indokolás [56]}. [20] Az előbbitől eltérő megítélés alá esett ugyanakkor a  Bnytv. 50/D.  § (3)  bekezdésének azon fordulata, mely a  szolgalom utólagos megállapítása, tehát a  szolgalmi jog létesítése esetére is kizárja a  kártalanítást. Ebben az  esetben ugyanis még jogerős és végrehajtható használatbavételi engedély sincs, így a  „jogalkotó egy megdönthetetlen törvényi vélelmet állít fel, amely teljesen elzárja az ingatlan tulajdonosát a szolgalmi jog alapítása alapján a kártalanítási igény érvényesítésétől.” {34/2015. (XII. 9.) AB határozat, Indokolás [54]} „Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az  a  tulajdonkorlátozás, amely a  tulajdonos jogi autonómiáját annak beleegyezése nélkül egyoldalúan úgy korlátozza, hogy az  a  kártalanítási igény érvényesítésére vonatkozó jogalap keletkezését kifejezetten megtiltja, aránytalanul tulajdonkorlátozó. Nincs (nem lelhető fel) ugyanis semmiféle indoka annak, hogy a  vizsgált norma célja miért kívánja meg kényszerítően az  ilyen mértékű – teljes – tilalmat, s az  miért nem érhető el kevésbé alapjog-korlátozó módon, figyelemmel arra, hogy a  jogalkotó a  korlátozás során köteles az adott cél elérésére alkalmas legenyhébb – legkevésbé korlátozó – eszközt alkalmazni. Ezért […] nem felel meg az  alkotmányos tulajdonkorlátozás arányossági mércéjének a  Bnytv. 50/D.  § (3)  bekezdésének az  a  rendelkezése, amely az  ingatlan tulajdonosának tulajdonát oly módon korlátozza, terheli meg egyoldalúan, hogy az  semmiféle értékgaranciával nem párosul. Ezért az  Alkotmánybíróság az  ingatlan tulajdonosának kártalanítási igényére vonatkozó kifejezett tiltást tartalmazó törvényi rendelkezést alaptörvény-ellenesnek minősítette […]. Felhívja a  figyelmet azonban az  Alkotmánybíróság arra, hogy ez  a  kártalanítási igény nem szolgál jogcímül kétszeres kártalanítási igény érvényesítésére, azaz a  vezetékesnek bírósági eljárás keretében lehetősége van bizonyítania, hogy a  szolgalmi jog alapítására figyelemmel keletkezett kártalanítást az  ingatlanra nézve valamelyik (akár a  korábbi) tulajdonos már érvényesítette, ugyanis ez  esetben kártalanítás a  szolgalmi jog alapítása alapján a tulajdonosnak kétszeresen nem jár” {34/2015. (XII. 9.) AB határozat, Indokolás [55]}. [21] 3. A  Vksztv. a  Bnytv. alaptörvény-ellenesnek ítélt szabályozásához hasonló szabályozást tartalmaz, csak nem a  bányaszolgalom, hanem a  vízvezetési szolgalom utólagos megállapítására, illetve utólagos bejegyzésére vonatkozólag. Az  Alkotmánybíróság, korábbi gyakorlatát fenntartva, jelen ügyben is úgy ítélte meg, hogy az  alkotmányos tulajdonjog értékgarancia biztosítása nélküli korlátozása alaptörvény-ellenes, mert a  jogalkotó a közérdekű cél által indokolható, szükséges korlátozást nem a legkevésbé korlátozó módon valósította meg. Ugyan nem alaptörvény-ellenes tehát a Vksztv. 80. § (3) bekezdésének azon fordulata, mely a korábban már megállapított vízvezetési szolgalmi jog puszta utólagos bejegyzése esetére kizárja a  kártalanítási igény érvényesítését; ám alaptörvény-ellenes az a  fordulat, mely ugyanezen igény érvényesítését a vízvezetési szolgalmi jog megállapítása, tehát az addig nem létezett szolgalom alapítása esetére is kizárja. [22] Az ingatlantulajdonnak más személyek javára történő használati joggal, így akár szolgalommal való megterhelése a  polgári jogi tulajdonjog egyes részjogosítványai gyakorolhatóságának lehetőségét csökkenti, mellyel a tulajdonost, illetve az  ingatlan mindenkori birtokosát korlátozza a tulajdon tárgyának élvezetében. A vízvezetési szolgalom alapítása azzal jár, hogy az addig korlátlanul gyakorolható birtoklás, illetve használat és hasznok szedése korlátozásra kerül, így például a védősávban csak olyan tevékenység végezhető, amely a vízvezeték megközelítését és az  azzal kapcsolatos munkák végzését (például csőtörés elhárítását, az  elavult vezeték cseréjét) nem zárja ki és nem korlátozza. Erre a  védősávra épület sem emelhető, fák sem telepíthetők, és egyéb, a  védősávon való tevékenységet akadályozó más tevékenység sem végezhető, mely mindaddig végezhető volt, ameddig a szolgalmi jog megállapítása (annak alapítása) meg nem történt. E  korlátozások miatt a  szolgalmi jog alapítását követően az ingatlan forgalmi értéke is csökken, hiszen e tevékenységeket egy esetleges új tulajdonos sem végezheti, vagyis az ingatlan a szolgalmi jog alapítása előtti (tehermentes) állapothoz képest kisebb forgalmi értékkel rendelkezik. [23] Mindaddig, amíg a  szolgalmi jog alapítása nem történik meg, az  ingatlan mindenkori tulajdonosa (egyéb korlátozások híján) a tulajdon teljességét élvezheti; azt követően azonban a mindenkori tulajdonos használati joga korlátozott, azaz egy új potenciális tulajdonos is ezen korlátozások fényében dönt az ingatlan megvételéről, illetve az  ingatlanért fizetendő összegről, mely biztosan alacsonyabb lesz, mint egy tehermentes ingatlanért fizetendő vételár. [24] A szolgalmi jog utólagos megállapítása azt is jelenti, hogy az  ingatlan tulajdonosa (birtokosa) feltehetőleg nem volt, nem lehetett tudatában annak, hogy tulajdona alatt olyan létesítmény húzódik, amely más javára használati jogot (jelen esetben szolgalmi jogot) eredményez arra az  esetre, amennyiben a  tényleges helyzetnek megfelelő jogi helyzet utólagos megállapítására: a  szolgalom alapítására sor kerül. Ilyen esetben az  ingatlan tulajdonosa feltehetőleg abban a  hiszemben van, és korábban is abban a  hiszemben tett szert az  ingatlanra, hogy az  tehermentes. A  bíróság által indítványozott szövegrész megsemmisítése ugyanakkor nem zárja ki azt, hogy a  szolgalom jogosultja bizonyítsa ennek ellenkezőjét, vagyis hogy a  tulajdonos – annak ellenére, hogy a szolgalom megállapítására még nem került sor – a konkrét esetben tisztában volt a tényleges helyzettel (a földben húzódó vízvezeték létével), ezáltal azzal, hogy a  vízvezeték léte miatt a  jövőben a  korábban valamilyen okból elmaradt szolgalomalapításra sor fog kerülni. E  szövegrész megsemmisítése tehát lehetővé teszi az  eljáró bíróság számára annak vizsgálatát, hogy a  szolgalmi jog kötelezettje (az ingatlan tulajdonosa, illetve birtokosa) tudott-e a  tényleges helyzetről; azonban ha a  szolgalom jogosultja nem bizonyítja, hogy a  kötelezett tudott a  vízvezeték létéről, úgy a  szövegrész megsemmisítésével megnyílik a  lehetősége annak, hogy a  polgári jogi tulajdonjog egyes részjogosítványainak gyakorlásában a  szolgalom léte által ténylegesen korlátozott, vagyis kárt szenvedő személy alkotmányjogi tulajdonvédelemben részesüljön, vagyis számára a  bíróság az  alkotmányos értékgarancia követelményét biztosíthassa. Ezáltal annak vizsgálata, hogy egy-egy konkrét esetben sérült-e a  tulajdonhoz való alaptörvényben biztosított jogból fakadó értékgarancia követelménye (azaz a szolgalom alapításával szenvedett-e anyagilag kifejezhető kárt a tulajdonos), illetve ha sérült, akkor milyen mértékben, az egyedi ügyekben eljáró bírókra van bízva; az  Alkotmánybíróság jelen határozata tehát azt az  alaptörvény-ellenes helyzetet szünteti meg, hogy a tulajdoni korlátozásért semmiféle esetben sem (tényleges hátrány elszenvedése esetén sem) jár kártalanítás. [25] 4. A  fentiekre tekintettel az  Alkotmánybíróság megállapította, hogy a  víziközmű-szolgáltatásról szóló 2011.  évi CCIX.  törvény 80.  § (3)  bekezdés „megállapítása, vagy annak” szövegrésze alaptörvény-ellenes, mivel sérti az  Alaptörvény XIII.  cikkét, ezért azt ex nunc hatállyal megsemmisítette. Ennek következtében e  szövegrész a határozat közzétételét követő napon veszti hatályát. [26] Emellett az  Alkotmánybíróság az  Abtv. 45.  § (2)  bekezdése alapján e  szövegrész alkalmazásának tilalmát rendelte el a  Gyulai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság előtt 7.K.27.025/2017/15. szám alatt folyamatban levő ügyben. A  folyamatban levő más ügyekben történő, általános alkalmazási tilalom elrendelése, a  3147/2012. (VII. 26.) AB  határozat megállapításait is figyelembe véve {vö. 3147/2012. (VII. 26.) AB határozat, Indokolás [30], első és második mondat} az Abtv. 45. § (4) bekezdésén alapul. IV. [27] Az Alkotmánybíróság e határozatának közzétételét az Abtv. 44. § (1) bekezdésének első mondata alapján rendelte el. Budapest, 2017. október 3. Dr. Sulyok Tamás s. k., az Alkotmánybíróság elnöke