2010. XXIX. törvény a Magyar Köztársaság és az Indiai Köztársaság között a szociális biztonságról szóló Egyezmény kihirdetéséről.

2010. XXIX. törvény a Magyar Köztársaság és az Indiai Köztársaság között a szociális biztonságról szóló Egyezmény kihirdetéséről. 1. § Az Országgyűlés e törvénnyel felhatalmazást ad a Magyar Köztársaság és az Indiai Köztársaság között a szociális biztonságról szóló Egyezmény (a továb biak ban: Egyezmény) kötelező hatályának elismerésére. 2. § Az Országgyűlés az Egyezményt e törvénnyel kihirdeti. 3. § Az Egyezmény hiteles magyar és angol nyelvű szövege a következő: „EGYEZMÉNY A SZOCIÁLIS BIZTONSÁGRÓL A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG ÉS AZ INDIAI KÖZTÁRSASÁG KÖZÖTT A Magyar Köztársaság és az Indiai Köztársaság, (továb biak ban a Szerződő Államok), azzal a szándékkal, hogy rendezzék a két ország közötti kölcsönös kapcsolatokat a szociális biztonság területén, az alábbiakban állapodtak meg: A törvényt az Országgyűlés a 2010. február 22-i ülésnapján fogadta el. I. RÉSZ ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK 1. cikk Fogalommeghatározások (1) A jelen Egyezményben a következő kifejezések az alábbi jelentéstartalommal szerepelnek: a) „Magyarország”: a Magyar Köztársaságot jelenti; „India”: az Indiai Köztársaságot jelenti. b) „állampolgár”: Magyarország vonatkozásában minden olyan természetes személyt jelent, aki a magyar jogszabályok szerint Magyarország állampolgárának tekintendő; India vonatkozásában az Indiai Köztársaság állampolgára, az alkalmazandó jogszabályok szerint. c) „jogszabályok”: A szociális biztonságnak a jelen Egyezmény 2. cikkében meghatározott ágazataira és rendszereire vonatkozó törvények, rendeletek. d) „hatóság”: Magyarország vonatkozásában: a 2. cikkben megjelölt jogszabályok által szabályozott szociális biztonsági ágazatokért és rendszerekért felelős miniszterek, minisztériumok vagy megfelelő hatóságok; India vonatkozásában a Tengeren Túli Indiai Ügyek Minisztériuma. e) „teherviselő”: jelenti azt az intézményt, szervezetet, hatóságot vagy testületet, amely részben vagy egészben felel a 2. cikkben meghatározott jogszabályok végrehajtásáért. f) „biztosítási időszak”: a Szerződő Állam jogszabályai szerinti járulékfizetési időszak, vagy a járulékfizetési időszakkal ezen állam jogszabályai szerint egyenértékűnek elfogadott bármilyen időszak. g) „ellátás”: a jelen Egyezmény 2. cikkében meghatározott jogszabályokban rögzített pénzbeli ellátások, ideértve a nyugdíjakat. h) „lakóhely”: szokásos lakóhely. i) „tartózkodás helye”: az a hely, ahol az illető személy ideiglenes jelleggel rövid távon tartózkodik, amely esetben a tartózkodás tartama rendszerint kapcsolódik az elő ze tesen meghatározott tartózkodási célkitűzés meg valósulásához. (2) A jelen cikk (1) bekezdésében nem meghatározott kifejezések azzal a jelentéssel bírnak, amelyet a Szerződő Államok által alkalmazandó jogszabályok meghatároznak. 2. cikk Tárgyi hatály (1) A jelen Egyezményt az alábbi jogszabályokra kell alkalmazni: Magyarország vonatkozásában a biztosítási kötelezettségről, a társadalombiztosítási ellátások és a munkanélküliség esetén járó ellátások fedezetére fizetendő járulékokról, valamint a társadalombiztosítási nyugellátásokról szóló jogszabályok; India vonatkozásában mindazon jogszabályok, amelyek (i) az alkalmazott személyek öregségi és hátramaradottjai részére járó nyugdíjára; (ii) az alkalmazott személyek állandó teljes rokkantsági nyugdíjára vonatkoznak; valamint, kizárólag a II. Rész vonatkozásában, mindazon jogszabályokra, amelyek (iii) az alkalmazott személyek társadalombiztosítására vonatkoznak. (2) A jelen Egyezmény alkalmazandó azokra a jövőbeni jogszabályokra is, amelyek a jelen cikk (1) bekezdésében meghatározott jogszabályokat módosítják, kiegészítik, egységesítik vagy ezeket hatályon kívül helyezik. (3) A jelen Egyezmény alkalmazható azokra a jogszabályokra, amelyek az egyik Szerződő Állam meglévő jogszabályainak hatályát terjesztik ki egy új kedvezményezetti körre, ha arról az egyik Szerződő Állam ille té kes hatósága írásban értesíti a másik Szerződő Állam ille té kes hatóságát, és ez utóbbi az értesítés kézhezvételétől számított hat hónapon belül nyilatkozik a kiterjesztés elfogadásáról. 3. cikk Személyi hatály A jelen Egyezmény mindazon személyekre alkalmazandó, akik korábban vagy jelenleg is valamelyik Szerződő Állam joghatósága alá tartoztak vagy tartoznak, valamint e személyek azon hozzátartozóira és hátramaradottjaira, akik az adott Szerződő Állam alkalmazandó jogszabályai szerint annak minősülnek. 4. cikk Egyenlő bánásmód Amennyiben a jelen Egyezmény eltérően nem rendelkezik, a 3. cikkben meghatározott azon személyek, akiknek tartózkodási helye az egyik Szerződő Állam területén van, az adott Szerződő Állam állampolgáraival azonos elbánásban részesülnek az adott Szerződő Állam jogszabályainak alkalmazása során. 5. cikk Az ellátások kivitele (1) Amennyiben a jelen Egyezmény eltérően nem rendelkezik, egyik Szerződő Állam sem jogosult a jogszabályai alapján megszerzett ellátások csökkentésére, módosítására, felfüggesztésére vagy visszavonására kizárólag a miatt, hogy a kedvezményezettnek a másik Szerződő Állam területén van a lakóhelye vagy tartózkodási helye. (2) A Szerződő Állam jogszabályai és a jelen Egyezmény alapján járó ellátásokat a harmadik állam területén lakó kedvezményezettek részére ugyanazon feltételek mellett kell kifizetni, amelyeket az adott harmadik állam területén lévő kedvezményezettek részére történő kifizetés esetére a nemzeti jogszabályai megállapítanak. 6. cikk Tények elismerése Azokat az eseményeket, amelyeknek joghatásuk van a jogosultság keletkezésére, az ellátás összegének csökkentésére, módosítására, felfüggesztésére vagy visszavonására, és amelyek az egyik Szerződő Állam területén keletkeztek, úgy kell figye lembe venni, mintha a másik Szerződő Állam területén keletkeztek volna. II. RÉSZ AZ ALKALMAZANDÓ JOGSZABÁLYOKKAL KAPCSOLATOS RENDELKEZÉSEK 7. cikk Általános rendelkezések Amennyiben a jelen rész másként nem rendelkezik, az a személy, aki az egyik állam területén munkavállalóként dolgozik, vagy munkaviszony létesítése nélkül más keresőtevékenységet folytat – e munka vagy tevékenység vonatkozásában –, kizárólag e Szerződő Állam joghatósága alá tartozik. 8. cikk Kiküldöttekre, tengerészekre és repülőgépek személyzetére vonatkozó különleges rendelkezések (1) Ha a személy olyan munkáltatóval áll munkaviszonyban, amelynek bejegyzett irodája az egyik Szerződő Állam területén van, és a munkáltatója e személyt a másik Szerződő Állam területére küldi, hogy a munkáltató javára munkát végezzen, az ilyen munkaviszonyra továbbra is az előbbi Szerződő Állam jogszabályait kell alkalmazni úgy, mintha a munkavállaló továbbra is az első Szerződő Állam területén dolgozna, feltéve, hogy a kiküldetés előrelátható időtartama nem haladja meg az öt évet. A jelen bekezdést azon munkavállalóra is alkalmazni kell, akit az egyik Szerződő Állam területén működő munkáltatója újabb munkaszerződés megkötése nélkül kiküld a másik Szerződő Állam területén működő leány- vagy fiókvállalatához. (2) Az egyik Szerződő Állam területén bejegyzett, a más vagy saját részére nemzetközi személy- vagy áruforgalmat végző vállalat utazó vagy repülő személyzetére e Szerződő Állam jogszabályait kell alkalmazni. (3) Az egyik Szerződő Állam zászlaja alatt közlekedő hajón dolgozó munkavállalóra e Szerződő Állam jogszabályait kell alkalmazni. 9. cikk Közszolgálati jogviszonyban álló személyek, diplomáciai és konzuli képviseletek tagjai (1) Valamely Szerződő Államban közszolgálati jogviszonyban álló és velük azonos elbírálás alá eső azon személyekre, akikre a (2) bekezdés nem vonatkozik, és akiket a másik Szerződő Állam területére küldenek dolgozni, kizárólag az első Szerződő Állam jogszabályait kell alkalmazni. (2) A jelen Egyezmény nem érinti a diplomáciai kapcsolatokról szóló 1961. április 18-i bécsi egyezmény, illetve a konzuli kapcsolatokról szóló 1963. április 24-i bécsi egyezmény rendelkezéseit. 10. cikk Kivételek A munkáltató és a munkavállaló közös kérelmére a Szerződő Államok ille té kes hatóságai vagy az általuk kijelölt teherviselők kivételeket állapíthatnak meg e rész rendelkezései alól az egyes személyek, személyek csoportjai tekintetében, feltéve, ha az érintett személy valamely Szerződő Állam jogszabályai alá fog tartozni. Az ilyen kivételek a foglalkoztatás jellegén és körülményein alapulnak. 11. cikk A biztosításra és mentességekre vonatkozó igazolások (1) A 8–10. cikkekben említett esetekben az olyan, határozott időre szóló igazolást, amely jelzi, hogy az érintett személy az említett munka tekintetében a Szerződő Állam jogszabályainak hatálya alá tartozik, a munkavállaló vagy a munkáltató kérésére egy megállapított formanyomtatványon kell kiadni: – Magyarországon, a kötelező egészségbiztosítási igazgatási szerv által; – Indiában, a Munkavállalók Segélyalap Szervezete által. A kiadott igazolást a kérelmező(k)nek kell megküldeni, és a 8–10. cikkekben említett esetekben pedig az igazolás egy példányát a másik Szerződő Állam fent említett hivatalának is meg kell küldeni. (2) A jelen Egyezmény 10. cikke szerinti kivételek jóváhagyása tekintetében az (1) bekezdésben megjelölt hivatalok ille té kesek. A munkavállaló és munkáltatója azon Szerződő Állam kijelölt hivatalához nyújtja be írásban a mentességre vonatkozó közös kérelmet, amelynek jogszabályait a kérelem értelmében alkalmazni kell. (3) A hozzájárulást, az e cikk (1) bekezdésével összhangban kiállított és továbbított igazolással tanúsítják. III. RÉSZ AZ ELLÁTÁSOKRA VONATKOZÓ RENDELKEZÉSEK 12. cikk A biztosítási idők összeszámítása (1) Ha biztosítási időszakokat a két Szerződő Állam jogszabályai szerint teljesítettek, a Szerződő Államok teherviselői az általuk alkalmazandó jogszabályok szerinti ellátásokra való jogosultság megszerzésének, megtartásának vagy újraéledésének megállapításakor, amennyiben szükséges, figye lembe veszik a másik Szerződő Állam jogszabályai alapján teljesített biztosítási időszakokat, amennyiben azok nem esnek egybe a jogszabályaik szerinti biztosítási időszakokkal. (2) Ha egy személy a Szerződő Államok jogszabályai szerinti, az (1) bekezdés rendelkezései alapján összeszámított időszakok alapján nem jogosult ellátásra, az érintett személy adott ellátásra való jogosultsága ezen időszakok és olyan harmadik állam jogszabályai szerint szerzett biztosítási időszakok összeszámításával állapítandó meg, amely államhoz mindkét Szerződő Államot az időszakok összeszámításáról is rendelkező szociális biztonsági jogi eszközök kötnek. (3) Ha az egyik Szerződő Állam jogszabályai szerint meghatározott ellátások nyújtása olyan foglalkozásban szerzett biztosítási idő megszerzésétől függ, amelyre külön rendszer létezik, vagy az ellátásra való jogosultság meghatározott szakmában vagy foglalkozásban szerzett biztosítási időtől függ, úgy ezen ellátások nyújtására a másik Szerződő Állam jogszabályai szerint szerzett biztosítási időket csak akkor lehet figye lembe venni, ha azokat megfelelő rendszerben, ennek hiányában pedig hasonló szakmában vagy foglalkozásban szerezték. Ha a biztosítási idők összeszámítása nem alapozza meg az ellátásra való jogosultságot a külön rendszerben, a biztosítási időket a biztosítás általános rendszerében kell összeszámítani. 13. cikk Az ellátások kiszámítása (1) Ha egy személy a másik Szerződő Állam jogszabályai alapján teljesített biztosítási időszak figye lembevétele nélkül szerez az egyik Szerződő Állam jogszabályai szerint ellátásra való jogosultságot, e Szerződő Állam teherviselője az ellátást kizárólag az általa alkalmazandó jogszabályok alapján teljesített biztosítási időszakok figye lembe véte lével állapítja meg. (2) Amennyiben a Szerződő Állam jogszabályai szerint az ellátásra való jogosultság csak a másik Szerződő Állam vagy – a 12. cikk alapján – egy harmadik ország jogszabályai alapján teljesített biztosítási időszakok figye lembe véte lével állapítható meg, az első Szerződő Állam teherviselője: a) kiszámítja az ellátás azon elméleti összegét, amelyet igényelni lehetett volna, ha az összes biztosítási időszakot a saját jogszabályai alapján teljesítették volna; és b) ezt köve tően – az a) pont alapján kiszámított elméleti összeg alapulvételével – arányosítással (a saját jogszabályai alapján teljesített biztosítási időszakok és az összeszámított biztosítási időszakok arányának megállapításával) meghatározza a fizetendő ellátás összegét. (3) Az ellátás számítási alapjának megállapítása érdekében a Szerződő Államok teherviselői kizárólag az általuk alkalmazott jogszabályok alapján teljesített biztosítási időszakok alatt elért jövedelmet veszik figye lembe. 14. cikk A biztosítási időszakok átváltása Szükség esetén a biztosítási időszakoknak a jelen Egyezmény 12. cikke értelmében vett összeszámítása céljából a következő szabályoknak meg fele lően kell elvégezni az átváltást: a) a magyar jogszabályok értelmében megszerzett 365 (366) nap az indiai jogszabályok szerinti 12 hónappal egyenértékű, és minden olyan naptári hónap, amelyben legalább egy napi biztosítási időt teljesítettek, egy hónapnak felel meg. Az egy naptári éven belül teljesített összes biztosítási idő nem haladhatja meg a 12 hónapot. b) az indiai jogszabályok értelmében megszerzett 12 hónap a magyar jogszabályok szerinti 365 (366) nappal egyenértékű, egy hónap az adott naptári hónapban lévő napok számának, ha pedig a naptári hónap meghatározása nem lehetséges, akkor 30 napnak felel meg. Az egy naptári éven belül teljesített összes biztosítási idő nem haladhatja meg a 365 (366) napot. 15. cikk Egy évnél rövidebb időszakok (1) A jelen Egyezmény 12–13. cikke csak akkor alkalmazható az egyik Szerződő Állam esetében a személy öregségi, rokkantsági vagy hozzátartozói ellátásra való jogosultságának megállapítására, ha az illető személy e Szerződő Állam jogszabályai szerint legalább 1 év biztosítási időszakot szerzett. Az egy évnél rövidebb időszakokat a másik Szerződő Állam a teljesítés és az elszámolás szempontjából úgy veszi figye lembe, mintha azok a saját jogszabályai szerint teljesültek volna, feltéve, hogy ezen időszakok az első Szerződő Államban nem alapoznak meg ellátásra való jogosultságot. (2) Az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően az egy évnél kevesebb biztosítási idő után a Szerződő Államok jogszabályai alapján más ellátásokra szerzett jogosultság továbbra is alkalmazandó. IV. RÉSZ IGAZGATÁSI MEGÁLLAPODÁS 16. cikk Kapcsolattartó hivatalok (1) Az ille té kes hatóságok kapcsolattartó hivatalokat jelölnek ki, melyekről értesítik egymást. (2) A kapcsolattartó hivatalok elősegítik a Szerződő Államok teherviselői közötti kommunikációt, és segítik egymást a jelen Egyezmény végrehajtásában. 17. cikk Formanyomtatványok és részletes eljárások (1) A kapcsolattartó hivatalok közösen állapítják meg a jelen Egyezmény végrehajtásához szükséges formanyomtatványokat és részletes eljárásokat. (2) A Szerződő Államok teherviselői vagy kapcsolattartó hivatalai megtagadhatják a nem a megállapított formanyomtatványon benyújtott ellátás iránti kérelem vagy bármely más kérelem vagy igazolás befogadását. 18. cikk Az ellátások megfizetése (1) Az ellátásokat közvetlenül a kedvezményezettek számára kell kifizetni nemzeti jogszabályoknak meg fele lően. (2) A Szerződő Államok teherviselői a jelen Egyezmény szerinti ellátásaikat igazgatási kiadásaik bármiféle levonása nélkül fizetik meg. 19. cikk Statisztikai adatok cseréje A Szerződő Államok kapcsolattartó hivatalai december 31-ével kicserélik a jelen Egyezmény 11. cikke szerint kiadott igazolások számára és a jelen Egyezmény alapján a kedvezményezetteknek juttatott kifizetésekre vonatkozó éves statisztikákat. E statisztikák tartalmazzák a jelen Egyezmény alapján kifizetett ellátástípusok szerint a kedvezményezettek számát és az ellátások teljes összegét. Ezeket a statisztikákat a kapcsolattartó hivatalok által megállapított formanyomtatványon nyújtják. 20. cikk A kapcsolattartó hivatalok közötti együttműködés A kapcsolattartó hivatalok képviselői felváltva találkoznak a két Szerződő Államban az Egyezmény alkalmazásával kapcsolatos kérdések megvitatása céljából. 21. cikk Igazgatási együttműködés (1) A jelen Egyezmény alkalmazásában a Szerződő Államok hatóságai, valamint ille té kes teherviselői egymásnak segítséget nyújtanak az ellátásokra való jogosultság és a kifizetések ezen Egyezmény alapján történő megállapításában, illetve teljesítésében, úgy mintha ezt a saját jogszabályaik alkalmazása során tennék. A (3) bekezdésben foglaltakat nem érintve, az e cikkben említett segítségnyújtás költségtérítés nélkül történik. (2) Valamely Szerződő Állam teherviselője a másik Szerződő Állam teherviselője számára – kérésre – biztosítja az igénylő vagy a kedvezményezett rokkantságára vonatkozóan rendelkezésre álló orvosi információkat és dokumentációt. Az információkra és dokumentációra irányuló kérelem benyújtása, valamint az információk és kérelmek továbbítása a Szerződő Államok kapcsolattartó hivatalain keresztül történik. (3) Ha az egyik Szerződő Állam teherviselője megkívánja, hogy egy kérelmező vagy kedvezményezett, aki a másik Szerződő Állam területén lakik, orvosi vizsgálaton essen át, az utóbbi Szerződő Állam teherviselője, az első Szerződő Állam teherviselőjének kérésére, intézkedik e vizsgálat elvégeztetése iránt. Ha az orvosi vizsgálat kizárólag az azt kérő teherviselő céljait szolgálja, az adott teherviselő megtéríti a másik Szerződő Állam teherviselőjének a vizsgálat költségeit. Amennyiben azonban az orvosi vizsgálat mindkét teherviselő céljait szolgálja, költségek megtérítésére nem kerül sor. A vizsgálatra irányuló kérelem továbbítása a Szerződő Államok kapcsolattartó hivatalain keresztül történik. (4) Ha az egyik Szerződő Állam jogszabályai úgy rendelkeznek, hogy a Szerződő Állam hatóságához vagy teherviselőjéhez benyújtott valamely dokumentumot részben vagy egészben mentesíteni kell az illetékek és díjak, így a konzuli és igazgatási díjak alól, ez a kivétel azon megfelelő dokumentumokra is vonatkozik, amelyeket a másik Szerződő Állam hatóságának vagy teherviselőjének nyújtanak be a jelen Egyezmény alkalmazása során. (5) A jelen Egyezmény alkalmazása során kiállítandó dokumentumok és igazolások mentesülnek a diplomáciai vagy konzuli hitelesítés alól. Az egyik Szerződő Állam teherviselője által hitelesnek és pontosnak tanúsított dokumentummásolatokat a másik Szerződő Állam teherviselője is hiteles és pontos másolatként fogadja el, további hitelesítés nélkül. (6) A jelen Egyezmény végrehajtása során a Szerződő Államok hatóságai és teherviselői közvetlenül kommunikálnak egymással és bármely személlyel, függetlenül annak lakóhelyétől. A kommunikáció a Szerződő Államok által hivatalosan használt nyelvek valamelyikén folyik. A Szerződő Állam hatósága vagy teherviselője nem utasíthat kérelmet vagy dokumentumot vissza kizárólag azért, mert az a másik Szerződő Állam hivatalos nyelvén íródott. 22. cikk Kérelmek, nyilatkozatok és jogorvoslatok (1) Ha az egyik Szerződő Állam jogszabályai szerinti ellátásra vonatkozó kérelmet a másik Szerződő Államnak egy olyan teherviselőjénél nyújtották be, amely a rá vonatkozó jogszabályok szerint jogosult a megfelelő ellátás folyósítása iránti kérelem átvételére, akkor a kérelem úgy tekintendő, mintha azt az első Szerződő Állam teherviselőjénél ugyanazon a napon nyújtották volna be. Ez a rendelkezés, amennyiben helyén való, az egyéb kérelmekre, valamint nyilatkozatokra és jogorvoslatokra is alkalmazandó. (2) Az egyik Szerződő Állam azon ille té kes hatósága vagy teherviselője, amelynél a kérelmet, nyilatkozatot vagy jogorvoslatot benyújtották, rögzíti, hogy a dokumentumot mikor kapta kézhez, és haladéktalanul továbbítja azt a másik Szerződő Állam ille té kes hatóságához vagy teherviselőjéhez. (3) Az egyik Szerződő Állam jogszabályai szerint folyósítandó ellátás iránti kérelem a másik Szerződő Állam jogszabályai szerint folyósítandó megfelelő ellátás iránti kérelemnek is minősül, feltéve, ha a kérelmező tájékoztatást ad arról, hogy az illető személy biztosítási időszakot szerzett a másik Szerződő Állam jogszabályai szerint. Ez a rendelkezés nem alkalmazandó akkor, ha a kérelmező kifejezetten kéri, hogy a másik Szerződő Állam jogszabályai szerint megszerzett ellátásra való jogosultság megállapítását halasszák el. 23. cikk A kérelem feldolgozása (1) Amennyiben az egyik Szerződő Állam teherviselője egy olyan személytől kap kérelmet, aki a másik vagy mindkét Szerződő Állam jogszabályai értelmében teljesített biztosítási időszakokat, úgy ez a teherviselő a kapcsolattartó hivatalon keresztül megküldi a kérelmet a másik Szerződő Állam teherviselőjének, feltüntetve a kérelem kézhezvételének időpontját. A teherviselő a kérelemmel együtt továbbítja a másik Szerződő Állam teherviselőjének a következőket: a) bármely olyan, rendelkezésre álló dokumentáció, amelyre a kérelmező ellátásra való jogosultságának megállapításához a másik Szerződő Állam teherviselőjének szüksége lehet, b) formanyomtatvány, amely különösen az előbbi Szerződő Állam jogszabályai értelmében teljesített biztosítási időszakokat tünteti fel, c) továbbá – adott esetben – az ellátásra vonatkozó saját határozatának másolata, amennyiben ilyet hozott. (2) A másik Szerződő Állam teherviselője ezt köve tően határoz a kérelmező ellátásra való jogosultságáról, és a kapcsolattartó hivatalon keresztül tájékoztatja határozatáról az előbbi Szerződő Állam teherviselőjét. E határozattal együtt – szükség esetén vagy kérelemre – továbbítja az előbbi Szerződő Állam teherviselőjének a következőket: a) bármely olyan, rendelkezésre álló dokumentáció, amelyre a kérelmező jogosultságának megállapításához az előbbi Szerződő Állam hivatalának szüksége lehet, b) formanyomtatvány, amely különösen az általa alkalmazott jogszabályok értelmében teljesített biztosítási időszakokat tünteti fel. (3) Azon Szerződő Állam teherviselője, amelynél az ellátások iránti kérelmet benyújtották, ellenőrzi az igénylőre és családtagjaira vonatkozó információkat. Az ellenőrizendő információk típusát a két Szerződő Állam kapcsolattartó hivatalai állapítják meg. 24. cikk Adatvédelem (1) Amennyiben a jelen Egyezmény alapján és mindkét Szerződő Államnál alkalmazott jogszabályok szerint a jelen Egyezmény végrehajtásához szükséges személyes adatok, így egészségügyi adatok továbbítására kerül sor, úgy a Szerződő Államok felségterületén hatályos jogszabályok figye lembevétele mellett az alábbi rendelkezéseket kell alkalmazni: a) A jelen Egyezmény, valamint a jelen Egyezmény hatálya alá tartozó jogszabályok végrehajtása szempontjából az egyik Szerződő Állam adatokat közölhet a másik Szerződő Állam teherviselőivel. A fogadó Szerződő Állam ezeket az adatokat ilyen célra dolgozhatja és használhatja fel. Minden egyéb esetben az adatok egyéb teherviselők felé csak az átadó teherviselő elő ze tes beleegyezésével, valamint az ezen teherviselőkre vonatkozó nemzeti jogszabályoknak meg fele lően adhatók át. b) A fogadó teherviselő megkeresés alapján és egyedi esetekben tájékoztatja az adatszolgáltató teherviselőt az átadott adatok felhasználásának céljáról és a felhasználás eredményeiről. c) Az adatszolgáltató teherviselő köteles figyelemmel lenni a közlendő adatok helyességére, valamint azoknak az adatszolgáltatással elérni kívánt cél szempontjából való szükségességére. Ilyen esetben figye lembe kell venni az illető Szerződő Állam mindenkori nemzeti jogszabályai szerint érvényes adatszolgáltatási tilalmakat. Amennyiben kiderül, hogy a közölt adatok hibásak, vagy olyan adatokat közöltek, amelyeket az adatszolgáltató Szerződő Állam jogszabályai szerint nem lett volna szabad közölni, úgy erről haladéktalanul értesíteni kell a fogadó teherviselőt, amely, amennyiben az helyén való, köteles az ilyen adatokat helyesbíteni vagy törölni. d) Azon személyt, akire az adatok vonatkoznak, kérelmére tájékoztatni kell a róla szóló adatokról és azok felhasználási céljáról, a felhasználás jogalapjáról, időtartamáról, továbbá arról, hogy kik és milyen célból kapják vagy kapták meg az adatokat. Egyébként az érintett személy jogai a személyéről meglévő információkról való tájékozódása tekintetében annak a Szerződő Államnak a nemzeti jogszabályaihoz igazodnak, amelynek valamely teherviselőjétől a tájékoztatást kérik. e) Az átadott személyes adatokat haladéktalanul törölni kell, ha azok már, a fogadó Szerződő Állam nemzeti jogszabályai alapján, nem szükségesek azon cél érdekében, amiért közölték őket. f) A személyes adatok átadását, illetve átvételét az átadó és a fogadó teherviselő egyaránt köteles rögzíteni. g) Az átadó és a fogadó teherviselő nemzeti jogszabályai szerint köteles gondoskodni az átadott személyes adatok hatékony védelméről, a jogsértések, így különösen az illetéktelen hozzáférés, valamint a jogtalan megváltoztatás és az illetéktelen nyilvánosságra hozatal ellen. h) Mind a fogadó, mind az adatátadó Szerződő Állam teherviselője köteles – az érintett személy kérelmére – az általa kezelt helytelen adatot helyesbíteni, ille tő leg a jogellenesen kezelt adatot törölni. A helyesbítésről vagy törlésről a másik Szerződő Állam teherviselőjét haladéktalanul értesíteni kell. i) Az adatvédelemhez fűződő jogok megsértése esetén az érintett személyek jogosultak jogorvoslatra, ideértve a bírói jogorvoslatot is, összhangban a Szerződő Államok nemzeti jogszabályaival. (2) Az (1) bekezdés rendelkezései meg fele lően alkalmazandóak a vállalati és az üzleti titkokra is. 25. cikk Az ellátások kifizetése (1) A jelen Egyezmény alapján felmerülő kifizetéseket valamelyik Szerződő Állam hivatalos pénznemében kell végrehajtani. (2) Ha a Szerződő Állam területén kívül tartózkodó személyek tekintetében a Szerződő Állam devizakontrollt vagy egyéb hasonló, a kifizetést, átutalást korlátozó intézkedést vezet be, köteles késedelem nélkül megfelelő intézkedéseket foganatosítani a jelen Egyezmény alapján folyósítandó bármely összeg kifizetésének biztosítására. 26. cikk Jogviták rendezése A jelen Egyezmény értelmezésével, illetve alkalmazásával kapcsolatban felmerülő jogvitákat a hatóságok kölcsönös egyeztetés útján rendezik. 27. cikk A Magyar Köztársaságnak az európai uniós tagságból eredő kötelezettségei A jelen Egyezmény nem befolyásolja azokat a kötelezettségeket, amelyek Magyarország európai uniós tagságából fakadnak. Következésképpen jelen Egyezmény rendelkezései sem együttesen, sem önmagukban nem idézhetők vagy értelmezhetők úgy, mint amelyek érvénytelenítik, módosítják vagy bármilyen más módon befolyásolják Magyarországnak különösen a Csatlakozási Szerződéssel vállalt, az Európai Közösséget létrehozó Szerződésből, az Európai Unióról szóló Szerződésből, valamint általában véve az Európai Unió elsődleges és másodlagos jogából származó kötelezettségeit. V. RÉSZ ÁTMENETI ÉS ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK 28. cikk Átmeneti rendelkezések (1) A jelen Egyezmény nem teremt ellátásokra való jogosultságot a hatálybalépését megelőző időszakra. (2) Az (1) bekezdésre is figyelemmel, az ellátásra való jogosultságnak a jelen Egyezmény alapján történő meghatározása során mind a jelen Egyezmény hatálybalépése előtt fennálló biztosítási időtartamot, mind pedig a hatálybalépés időpontja előtt történt bármely más lényeges eseményt figye lembe kell venni. (3) A jelen Egyezmény hatálybalépése előtt hozott, ellátásra való jogosultságokra vonatkozó döntések nem korlátozhatják a jelen Egyezmény alapján keletkező jogokat. (4) A jelen Egyezmény nem alkalmazható olyan jogosultságra, amelyet egyösszegű átalányjuttatás vagy a járulékok visszatérítése megszüntetett. (5) A 8. cikk alkalmazásakor olyan személyek esetében, akiket a jelen Egyezmény hatálybalépése előtt küldtek az egyik Szerződő Állam területére, a cikkben említett foglalkoztatási időtartamok kezdetének a jelen Egyezmény hatálybalépésének napját kell tekinteni. 29. cikk Ellátások felülvizsgálata A jelen Egyezmény hatálybalépése előtt meghatározott ellátások kérelemre újból meghatározhatók, ha kizárólag a jelen Egyezmény rendelkezései alapján következik be az ilyen ellátásokban változás. Ha a jelen cikk előző mondata alapján elvégzett új meghatározás eredményeként megszűnik a nyugdíjjogosultság, vagy a nyugdíj összege kevesebb lesz, mint a jelen Egyezmény hatálybalépése előtti utolsó időszakra kifizetett összeg, a nyugdíj korábban fizetett összegét kell továbbra is folyósítani. 30. cikk Megerősítés és hatálybalépés (1) Jelen Egyezményt meg kell erősíteni. (2) A Szerződő Államok diplomáciai úton értesítik egymást arról, hogy a hatálybalépéshez szükséges nemzeti jogszabályaikban előírt követelmények teljesültek. (3) Jelen Egyezmény a (2) bekezdésben említett utolsó értesítés megküldésének hónapját követő negyedik hónap első napján lép hatályba. 31. cikk Az Egyezmény időtartama, illetve felmondása (1) A jelen Egyezmény határozatlan időre lép hatályba. (2) A jelen Egyezmény bármely Szerződő Állam által felmondható a másik Szerződő Állam részére tizenkét hónappal előre megküldött értesítés útján. (3) A jelen Egyezmény felmondása esetén az annak alapján megszerzett ellátásokra való jogosultság és az ellátás kifizetése fennmarad. A Szerződő Államok intézkednek a folyamatban lévő jogszerzési ügyek intézése iránt. A fentiekre tekintettel, alulírottak, a szükséges felhatalmazások birtokában, aláírták a jelen Egyezményt. Kelt Budapesten, 2010. február 2-án, két példányban, magyar, hindi és angol nyelven azzal, hogy mindegyik szöveg egyaránt hiteles. Értelmezési különbség esetén az angol szöveg az irányadó. (Signatures)” 4. § (1) Ez a törvény – a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel – a kihirdetését követő napon lép hatályba. (2) E törvény 2–3. §-a az Egyezmény 30. cikk (3) bekezdésében meghatározott időpontban lép hatályba. (3) Az Egyezmény, illetve e törvény 2–3. §-a hatálybalépésének naptári napját a külpolitikáért felelős miniszter annak ismertté válását köve tően a Magyar Közlönyben haladéktalanul közzétett egyedi határozatával állapítja meg. (4) E törvény végrehajtásához szükséges intézkedésekről az egészségügyért felelős miniszter, valamint a szociál- és nyugdíjpolitikáért felelős miniszter gondoskodik. Sólyom László s. k., Dr. Katona Béla s. k., köztársasági elnök az Országgyűlés elnöke