2007. CLXV. törvény a Londonban, 2001. március 23-án kelt, a bunkerolaj-szennyezéssel okozott károkkal kapcsolatos polgári jogi felelősségről szóló 20

2007. CLXV. törvény a Londonban, 2001. március 23-án kelt, a bunkerolaj-szennyezéssel okozott károkkal kapcsolatos polgári jogi felelősségről szóló 2001. nemzetközi egyezmény kihirdetéséről. 1. § Az Országgyűlés e törvénnyel felhatalmazást ad a bunkerolaj-szennyezéssel okozott károkkal kapcsolatos polgári jogi felelősségről szóló, a Londonban, 2001. március 23-án kelt nemzetközi egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény) kötelező hatályának elismerésére. 2. § Az Országgyűlés az Egyezményt e törvénnyel kihirdeti. 3. § Az Egyezmény hiteles angol nyelvű szövege és annak hivatalos magyar nyelvű fordítása a következő: A törvényt az Országgyűlés a 2007. december 10-i ülésnapján fogadta el. Nemzetközi Egyezmény a bunkerolaj-szennyezéssel okozott károkkal kapcsolatos polgári jogi felelősségről, 2001 A jelen egyezményben részes Államok emlékeztetve az Egyesült Nemzetek 1982. évi Tengerjogi Egyezményének 194. cikkére, amely előírja, hogy az államoknak minden szükséges intézkedést meg kell tenniük a tengeri környezet szennyezésének megelőzése, csökkentése és ellenőrzése érdekében, emlékeztetve továbbá az említett Egyezmény 235. cikkére, amely – a tengeri környezet szennyezéséből fakadó károk azonnali és megfelelő mértékű megtérítése érdekében – előírja, hogy az államoknak együtt kell működniük a nemzetközi jog vonatkozó szabályainak továbbfejlesztésében, tudomásul véve az olajszennyezéssel okozott károkkal kapcsolatos polgári jogi felelősségről szóló 1992. évi nemzetközi egyezmény, valamint az olajszennyezéssel okozott károk megtérítésére létesítendő nemzetközi alap létrehozásáról szóló, 1992. évi nemzetközi egyezmény sikerét az olaj ömlesztett hajórakományként való tengeri szállítása során bekövetkező szivárgása vagy kiömlése általi szennyezés miatt kárt szenvedett személyek részére nyújtandó kártérítés biztosításában, tudomásul véve továbbá a veszélyes és káros anyagok tengeri szállításával kapcsolatos felelősségről és kártérítésről szóló, 1996. évi nemzetközi egyezmény elfogadását a veszélyes és káros anyagok tengeri szállításával kapcsolatos esemény okozta kár esetén nyújtandó megfelelő, azonnali és hatékony kártérítés érdekében, felismerve a felelősség mértékének megfelelő korlátozásához kapcsolódó objektív felelősség meghatározásának fontosságát az olajszennyezés valamennyi formája esetén, figyelembe véve, hogy kiegészítő intézkedések szükségesek a megfelelő, azonnali és hatékony kártérítés kifizetésének biztosításához a hajókból elszivárgó vagy kiömlő bunkerolaj-szennyezés okozta kár esetén, azt kívánva, hogy egységes nemzetközi szabályokat és eljárásokat fogadjanak el a felelősség kérdésének és az ilyen esetben nyújtandó megfelelő kártérítés meghatározásának céljából, a következőkben állapodtak meg: 1. cikk Fogalommeghatározások Ezen Egyezmény alkalmazásában: 1. ,,Hajó”: bármilyen típusú tengeri hajó, illetve tengeri úszólétesítmény. 2. ,,Személy”: bármely természetes személy vagy tár sulás, közjogi vagy magánjogi szerv, az államot vagy annak alkotó intézményeit is beleértve. 3. ,,Hajótulajdonos”: a hajó tulajdonosa, beleértve a hajó hajólajstrom szerinti tulajdonosát, a hajót személyzet nélkül bérlőt, valamint a hajó menedzserét és üzemeltetőjét. 4. ,,Hajólajstrom szerinti tulajdonos”: a hajólajstromba tulajdonosként bejegyzett személy vagy személyek, illetve ilyen bejegyzés hiányában a hajót egyébként birtokló személy vagy személyek. Állami tulajdonban álló és az illető államban hajóüzemeltetőként lajstromozott társaság által üzemeltetett hajó esetén azonban a „hajólajstrom szerinti tulajdonos” a hajóüzemeltető társaság. 5. ,,Bunkerolaj”: a hajó üzemeltetésére, illetve meghajtására használt vagy szánt, szénhidrogén eredetű ásványolaj, a kenőolajat is beleértve, valamint az ilyen olaj maradékai. 6. ,,Polgári jogi felelősségről szóló egyezmény”: az olajszennyezéssel okozott károkkal kapcsolatos polgári jogi felelősségről szóló, 1992. évi – módosított – nemzetközi egyezmény. 7. ,,Megelőző intézkedések”: valamely esemény bekövetkezte után a szennyezés okozta kár megelőzése vagy minimálisra csökkentése érdekében bármely személy által hozott, indokolt intézkedések. 8. ,,Esemény”: bármely olyan történés vagy azonos forrásból eredő történések sorozata, amely szennyezés okozta kárt idéz elő vagy ilyen jellegű károkozás komoly és azonnali veszélyével fenyeget. 9. ,,Szennyezés okozta kár”: a) a bunkerolaj szivárgása vagy kiömlése általi szennyezés következtében a hajón kívül okozott veszteség vagy kár, bárhol is történjen a szivárgás vagy kiömlés, azzal a feltétellel, hogy a környezet károsításáért fizetendő kártérítés – a károsítás következtében elmaradt nyereség kivételével – a ténylegesen végrehajtott vagy végrehajtandó indokolt helyreállítási intézkedések költségeire korlátozódik; valamint b) a megelőző intézkedések költségei és a megelőző intézkedések okozta további veszteség vagy kár. 10. ,,Hajólajstrom szerinti állam”: lajstromozott hajó esetében az az állam, amelyben a hajólajstromot vezetik, lajstromozatlan hajó esetében pedig az az állam, amelynek lobogóját a hajó viselni jogosult. 11. ,,Bruttó űrtartalom”: a hajók köbözésére vonatkozó, az 1969. évi nemzetközi egyezmény 1. mellékletében foglalt köbözési szabályoknak megfelelően bruttó regisztertonnában kifejezett űrtartalom. 12. ,,Szervezet”: a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet. 13. ,,Főtitkár”: a Szervezet főtitkára. 2. cikk Alkalmazási kör Ezt az Egyezményt kizárólag a következőkre szabad alkalmazni: a) szennyezés okozta kár: (i) az Egyezmény részes államának felségterületén, a parti tengert is beleértve, és (ii) az Egyezmény részes államának a nemzetközi jog szerint kialakított kizárólagos gazdasági övezetében vagy – amennyiben az Egyezmény részes állama nem alakított ki ilyen övezetet – az adott állam parti tengerén túl húzódó és azzal szomszédos olyan térségben, amelyet az illető állam határoz meg a nemzetközi jognak megfelelően, és amely legfeljebb 200 tengeri mérföldre terjedhet azoktól az alapvonalaktól, amelyektől a parti tengerének szélességét mérik; b) az ilyen jellegű kár megelőzése vagy minimálisra csökkentése érdekében bárhol hozott megelőző intézkedések. 3. cikk A hajótulajdonos felelőssége 1. A 3. és a 4. bekezdésben előírtak kivételével, esemény bekövetkezésekor a hajótulajdonost terheli a felelősség a fedélzeten található, illetve a hajóból származó bunkerolaj általi szennyezés okozta kárért azzal a feltétellel, hogy – amennyiben az esemény azonos forrásból eredő történések sorozatából áll – azt terheli a felelősség, aki az első ilyen jellegű történés bekövetkezésének időpontjában a hajó tulajdonosa. 2. Amennyiben az 1. bekezdésnek megfelelően egynél több személyt terhel felelősség, akkor a felelősségük egyetemleges. 3. A hajótulajdonost nem terheli felelősség a szennyezés okozta kárért, ha bizonyítani tudja, hogy: a) a kár háborús cselekményből, ellenséges cselekményből, polgárháborúból, felkelésből, illetve rendkívüli, elkerülhetetlen és kivédhetetlen természeti jelenségből ered; vagy b) a kárt teljes egészében harmadik személy károkozás szándékával elkövetett cselekménye vagy mulasztása okozta; vagy c) a kárt teljes egészében a jelzőfények vagy más navigációs segédeszközök fenntartásáért felelős kormány vagy egyéb hatóság e feladatának gyakorlása során elkövetett gondatlansága vagy jogellenes cselekedete okozta. 4. Amennyiben a hajótulajdonos bizonyítja, hogy a szennyezés okozta kár részben vagy egészben a károsult személy károkozás szándékával elkövetett cselekményéből vagy mulasztásából, vagy az illető személy gondatlanságából ered, a hajótulajdonos részben vagy egészben mentesülhet az ilyen személlyel szembeni felelősség alól. 5. Szennyezés okozta kár esetén csak ezen Egyezmény alapján követelhető kártérítés a hajótulajdonossal szemben. 6. Ezen Egyezmény nem érinti a hajótulajdonos ezen Egyezménytől független visszkereseti jogát. 4. cikk Kizárások 1. Ez az Egyezmény nem alkalmazandó a polgári jogi felelősségről szóló egyezményben meghatározottak szerinti szennyezés okozta kárra, tekintet nélkül arra, hogy ez utóbbi egyezmény alapján fizetendő-e kártérítés vagy nem. 2. A 3. bekezdésben előírtak kivételével, ezen Egyezmény rendelkezései nem alkalmazandók hadihajókra, haditengerészeti segédhajókra, illetve állami tulajdonban lévő vagy államilag üzemeltetett olyan hajókra, amelyek jelenleg kizárólag nem kereskedelmi célú, kormányzati szolgálatban állnak. 3. Bármely részes állam dönthet úgy, hogy hadihajóira vagy a 2. bekezdésben leírt egyéb hajóira is alkalmazza ezt az Egyezményt. Ebben az esetben döntéséről értesíti a főtitkárt, részletesen meghatározva az ilyen alkalmazás feltételeit és kikötéseit. 4. Az Egyezmény részes állama tulajdonában álló, kereskedelmi célú hajók tekintetében az érintett állam a 9. cikkben meghatározott bíróságok előtt perelhető, és nem élhet a szuverén állam jogállásán alapuló védekezés jogával. 5. cikk Két vagy több hajót érintő események Két vagy több hajót érintő olyan esemény bekövetkezésekor, amelyből szennyezés okozta kár származik, valamennyi érintett hajó tulajdonosa – hacsak a 3. cikk alapján nem mentesül felelőssége alól – egyetemlegesen felelős valamennyi olyan kárért, amelyek kellőképpen nem különíthetők el egymástól. 6. cikk A felelősség korlátozása Az ebben az Egyezményben foglalt rendelkezések semmilyen tekintetben sem érintik a hajótulajdonos és a biztosítást vagy egyéb pénzügyi biztosítékot nyújtó személy, illetve személyek azon jogát, hogy korlátozzák felelősségüket az alkalmazandó nemzeti vagy nemzetközi jogrendszer alapján, mint például a tengeri biztosítási kárigény tekintetében fennálló felelősség korlátozásáról szóló, 1976. évi – módosított – egyezmény. 7. cikk Kötelező biztosítás vagy pénzügyi biztosíték 1. Az Egyezmény részes államában lajstromozott, 1000 bruttó regisztertonnánál nagyobb űrtartalmú hajó lajstromba bejegyzett tulajdonosa köteles biztosítást vagy egyéb olyan pénzügyi biztosítékot – például bank vagy hasonló pénzintézet által kibocsátott garanciát – fenntartani, amely fedezi a hajólajstromba bejegyzett tulajdonos szennyezés okozta kár tekintetében fennálló felelősségét az alkalmazandó nemzeti vagy nemzetközi felelősségkorlátozási rendszernek megfelelő felelősségi korlátozással egyenlő összegben, amely semmiképpen sem haladhatja meg a tengeri biztosítási kárigény tekintetében fennálló felelősség korlátozásáról szóló, 1976. évi – módosított – egyezménnyel összhangban kiszámított összeget. 2. Az egyes hajók számára a biztosítás vagy egyéb pénzügyi biztosíték ezen Egyezmény rendelkezéseivel összhangban való érvényességét tanúsító igazolást azt követően adják ki, hogy az érintett részes állam megfelelő hatósága megállapította, hogy az 1. bekezdésben foglalt követelmények teljesülnek. Az igazolást részes államban lajstromozott hajó esetében a hajólajstrom szerinti állam megfelelő hatósága adja ki, illetve hitelesíti; részes államban nem lajstromozott hajó esetében az igazolás kiadását, illetve hitelesítését bármely részes állam megfelelő hatósága elvégezheti. Az igazolás formájának meg kell felelnie az ezen Egyezményhez csatolt mellékletben foglalt mintának és a következő adatokat kell tartalmaznia: a) a hajó neve, megkülönböztető száma vagy betűjele és lajstromozási kikötője; b) a hajólajstromba bejegyzett tulajdonos neve és székhelye; c) az IMO által kiadott hajóazonosító szám; d) a biztosíték típusa és időtartama; e) a biztosító vagy a biztosítékot adó egyéb személy neve és székhelye, valamint adott esetben a biztosítás vagy a biztosíték létesítésének helye; f) az igazolás érvényességi ideje, amely nem haladhatja meg a biztosítás vagy egyéb biztosíték érvényességi idejét. 3. a) Bármely részes állam felhatalmazhat egy általa elismert intézményt vagy egyéb szervezetet a 2. bekezdésben említett igazolás kiadására. A felhatalmazott intézmény vagy szervezet tájékoztatja az illető államot az egyes igazolások kiadásáról. A részes állam mindenkor teljes mértékben szavatolja az így kiállított igazolás teljességét és pontosságát, valamint vállalja, hogy megteszi az e kötelezettség teljesítéséhez szükséges intézkedéseket. b) A részes állam értesíti a főtitkárt a következőkről: (i) az általa elismert intézményre vagy szervezetre ru házott hatáskörrel járó különleges feladatok és feltételek; (ii) az ilyen felhatalmazás visszavonása; és (iii) az időpont, amelytől az ilyen felhatalmazás, illetve annak visszavonása hatályba lép. A hatáskör átruházása legkorábban a főtitkár értesítésé től számított három hónap elteltével lép hatályba. c) A jelen bekezdésnek megfelelő igazolás kiadására felhatalmazott intézmény vagy szervezet felhatalmazást kap legalább arra, hogy visszavonja az igazolásokat, amennyiben már nem állnak fenn a kiadásuk alapjául szolgáló feltételek. Az intézmény vagy szervezet minden esetben jelenti az ilyen visszavonást annak az államnak, amelynek nevében az igazolást kiadta. 4. Az igazolást a kiadó állam hivatalos nyelvén, illetve nyelvein állítják ki. Amennyiben ezen nyelvek között nem szerepel az angol, a francia vagy a spanyol, a dokumentumnak tartalmaznia kell az e nyelvek egyikén készült fordítást, és – amennyiben az érintett állam úgy határoz – az állam hivatalos nyelve el is hagyható. 5. Az igazolást a hajó fedélzetén kell tartani, és egy másolatát el kell helyezni a hajólajstromot vezető hatóságnál, vagy – ha a hajó nem lajstromozott az Egyezmény részes államában – az igazolást kiadó, illetve hitelesítő hatóságnál. 6. A biztosítás vagy egyéb pénzügyi biztosíték nem felel meg e cikk követelményeinek, ha – a biztosításnak vagy a biztosítéknak az e cikk 2. bekezdése alapján az igazolásban meghatározott érvényességi időtartama lejártán kívüli okból – megszűnhet attól az időponttól számított három hónapon belül, amikor az e cikk 5. bekezdésében említett hatóságot értesítik megszűnéséről, hacsak az igazolást be nem szolgáltatták az említett hatóságnak, vagy új igazolást nem bocsátottak ki az említett időtartamon belül. Az előző rendelkezéseket kell alkalmazni bármely olyan módosításra is, amelynek eredményeként a biztosítás vagy biztosíték a továbbiakban már nem felel meg e cikk követelményeinek. 7. A hajólajstrom szerinti állam e cikk rendelkezései alapján határozza meg az igazolás kiadásának feltételeit és az igazolás érvényességét. 8. Az ezen Egyezményben foglalt rendelkezések semmilyen tekintetben sem gátolják a részes államokat abban, hogy ezen Egyezmény alkalmazásában a biztosítás, illetve a pénzügyi biztosíték nyújtójának pénzügyi helyzetével kapcsolatosan a többi államtól, a Szervezettől vagy más nemzetközi szervezetektől szerzett információkra hagyatkozzanak. Ebben az esetben az ilyen információkra hagyatkozó részes állam nem mentesül a 2. bekezdés alapján előírt, igazolást kiadó állam minőségében fennálló felelőssége alól. 9. Ezen Egyezmény alkalmazásában a részes állam hatáskörében kiadott, illetve hitelesített igazolásokat a többi részes állam elfogadja, és az általa kiadott, illetve hitelesített igazolásokkal azonos érvényűnek ismeri el akkor is, ha az adott részes államban nem lajstromozott hajó tekintetében kiadott, illetve hitelesített igazolásról van szó. A részes állam bármikor konzultációt kérhet a kiadó, illetve hitelesítő államtól, amennyiben úgy véli, hogy a biztosítási igazolásban megnevezett biztosító vagy kezes pénzügyi szempontból nem tud eleget tenni az ezen Egyezményben előírt kötelezettségeknek. 10. A szennyezés okozta kárból eredő kártérítési igény benyújtható közvetlenül a biztosító vagy a hajólajstrom szerinti tulajdonos szennyezés okozta kárból eredő felelőssége esetére biztosítékot nyújtó egyéb személy ellen is. Ebben az esetben az alperes védekezésül mindazokkal az eszközökkel élhet (a hajótulajdonossal szemben indított csőd- vagy felszámolási eljáráson kívül), amelyekhez a hajótulajdonos folyamodhatna, beleértve a 6. cikk alapján való korlátozást is. Ezen túlmenően – még ha a hajótulajdonos nem is jogosult a felelősség 6. cikknek megfelelő korlátozására – az alperesnek jogában áll az 1. bekezdésnek megfelelően szükséges biztosítás vagy egyéb pénzügyi biztosíték összegének megfelelő összegre korlátozni a felelősséget. Emellett az alperes azzal is védekezhet, hogy a szennyezés okozta kár a hajótulajdonos szándékos kötelességmulasztásából eredt, de védekezésül nem élhet egyéb olyan eszközzel, amelyhez a hajótulajdonos által az ellene indított eljárás során lenne jogosult folyamodni. Az alperest minden esetben megilleti az a jog, hogy kérje a hajótulajdonos bevonását az eljárásba. 11. Egyik részes állam sem engedélyezi az e cikk hatálya alá tartozó és az ő lobogója alatt közlekedő hajó működését a 2. vagy a 14. bekezdés alapján kiadott igazolás hiányában. 12. E cikk rendelkezéseire is figyelemmel minden részes állam a nemzeti jogrendszere alapján gondoskodik arról, hogy az 1. bekezdésben meghatározott terjedelmű biztosítás vagy egyéb pénzügyi biztosíték legyen hatályban valamennyi, 1000 bruttó regisztertonnát meghaladó űrtartalmú olyan hajó tekintetében – függetlenül azok lajstromozási helyétől –, amely a területén lévő kikötőbe belép vagy azt elhagyja, illetve a parti tengerének nyílt tengeri létesítményénél kiköt vagy azt elhagyja. 13. Az 5. bekezdés rendelkezéseitől eltérően a részes állam értesítheti a főtitkárt arról, hogy a 12. bekezdés alkalmazásában nem követeli meg a 2. bekezdésben előírt igazolás fedélzeten tartását, illetve bemutatását, amikor a hajó a kikötőjébe érkezik, vagy azt elhagyja, vagy parti tengerén található nyílt tengeri létesítményénél kiköt, vagy azt elhagyja, feltéve, hogy a 2. bekezdésben előírt igazolást kiadó részes állam értesítette a főtitkárt arról, hogy valamennyi részes állam számára hozzáférhető, elektronikus formában vezeti nyilvántartását, amely tanúsítja az igazolás meglétét, és lehetővé teszi a részes államok számára, hogy a 12. bekezdés szerinti kötelezettségeiket teljesítsék. 14. Amennyiben a részes állam tulajdonában álló hajó tekintetében nincs biztosítás vagy egyéb pénzügyi biztosíték, e cikk vonatkozó rendelkezései nem alkalmazhatók az ilyen hajóra, de a hajónak rendelkeznie kell a hajólajstrom szerinti állam megfelelő hatósága által kiadott igazolással, amely megállapítja, hogy a hajó az illető állam tulajdonában van, és rendelkezik az 1. bekezdés szerinti korlátozott mértékű felelősségbiztosítással. Ez az igazolás a lehető legnagyobb mértékben meg kell, hogy feleljen a 2. bekezdésben előírt mintának. 15. Az állam – ezen Egyezmény megerősítése, elfogadása, jóváhagyása, illetve az ahhoz való csatlakozás időpontjában vagy azt követően bármikor – úgy nyilatkozhat, hogy ez a cikk nem alkalmazandó a kizárólag a 2. cikk a) pontjának (i) alpontjában említett területen belül üzemelő hajókra. 8. cikk Határidők Az ezen az Egyezményen alapuló kártérítési igény elévül, hacsak a kár bekövetkezésének időpontjától számított három éven belül keresetet nem nyújtanak be annak érvényesítésére. A káresemény időpontjától számított hat éven túl azonban semmilyen esetben sem nyújtható be kereset. Amennyiben az esemény történések sorozatából áll, a hatéves időtartam az első történés időpontjától kezdődik. 9. cikk Joghatóság 1. Amennyiben egy esemény szennyezés okozta kárt eredményez egy vagy több részes állam területén – a parti tengert is beleértve –, illetve a 2. cikk a) pontjának (ii) alpontjában említett térségében, vagy a szennyezés okozta kár megelőzése vagy minimálisra csökkentése érdekében megelőző intézkedésre került sor a részes államok fent említett területén – a parti tengert is beleértve –, illetve térségében, akkor a hajótulajdonossal, a biztosítóval vagy a hajótulajdonos felelőssége esetére biztosítékot nyújtó más személlyel szemben keresetet csak az érintett részes állam, illetve államok valamelyikének bíróságához lehet benyújtani. 2. Az egyes alperesek megfelelő értesítést kapnak az 1. bekezdés alapján benyújtott keresetről. 3. A részes államok biztosítják bíróságaik joghatóságát a jelen Egyezményen alapuló kártérítési perek lefolytatásában. 10. cikk Elismerés és végrehajtás 1. Valamennyi részes állam elismeri a 9. cikknek megfelelő joghatósággal rendelkező bíróság által hozott ítéletet, amely az ítélethozatal helye szerinti államban végrehajtható, és amely ellen rendes jogorvoslati lehetőség már nem áll fenn, kivéve: a) ha az ítélet csaláson alapul; vagy b) ha az alperest nem értesítették megfelelően, és nem biztosítottak számára tisztességes lehetőséget védekezése előterjesztésére. 2. Az 1. bekezdés alapján elismert ítélet az érintett államban előírt alaki követelmények teljesülését követően válik végrehajthatóvá az egyes államokban. Az alaki követelmények nem tehetik lehetővé az ügy érdemi újratárgyalását. 11. cikk Elsőbbségi záradék Ez az Egyezmény elsőbbséget élvez az aláírásra bocsátásakor hatályos – vagy aláírásra, megerősítésre, illetve csatlakozásra nyitva álló – valamennyi egyezménnyel szemben, de csak annyiban, amennyiben az adott egyezmény ütközik ezzel az Egyezménnyel; azonban az e cikkben foglalt rendelkezések semmilyen tekintetben sem érintik a részes államoknak az Egyezményen kívüli államokkal szemben az említett egyéb egyezmények alapján fennálló kötelezettségeit. 12. cikk Aláírás, megerősítés, elfogadás, jóváhagyás és csatlakozás 1. Ez az Egyezmény 2001. október 1-jétől 2002. szeptember 30-ig áll aláírásra nyitva a Szervezet központjában, ezt követően pedig csatlakozni lehet hozzá. 2. Az államok az Egyezmény tekintetében kötelezettség-vállallásukat következőképpen fejezhetik ki: a) aláírás megerősítésre, elfogadásra vagy jóváhagyásra vonatkozó fenntartás nélkül; b) aláírás megerősítésre, elfogadásra vagy jóváhagyásra vonatkozó fenntartással, amelyet megerősítés, elfogadás vagy jóváhagyás követ; vagy c) csatlakozás. 3. A megerősítés, elfogadás, jóváhagyás vagy csatlakozás az ilyen értelmű okiratnak a főtitkárnál való letétbe helyezésével történik. 4. Az Egyezmény valamennyi részes állam tekintetében történő módosításának hatálybalépését vagy az Egyezmény valamennyi részes állam tekintetében történő módosításának hatálybalépéséhez szükséges valamennyi intézkedés meghozatalát követően letétbe helyezett megerősítő, elfogadó, jóváhagyó vagy csatlakozási okirat a módosított egyezményre alkalmazandó okiratnak minősül. 13. cikk Egynél több jogrendszerrel rendelkező államok 1. Ha egy állam két vagy több olyan területi egységgel rendelkezik, ahol ezen Egyezmény tárgykörében eltérő jogrendszerek alkalmazandók, az illető állam az aláírás, a megerősítés, a jóváhagyás vagy a csatlakozás időpontjában nyilatkozhat arról, hogy ez az Egyezmény valamennyi, illetve csak egy vagy több területi egységére terjedjen-e ki, és ez a nyilatkozat bármikor módosítható egy újabb nyilatkozattal. 2. Az ilyen nyilatkozatról értesíteni kell a főtitkárt, kifejezetten megállapítva azokat a területi egységeket, amelyekre ez az Egyezmény alkalmazandó. 3. Az Egyezmény ilyen nyilatkozatot tevő részes állama tekintetében: a) a „hajólajstrom szerinti tulajdonos” 1. cikk 4. pontjában foglalt meghatározásában az államra való hivatkozás az illető területi egységre való hivatkozásként értelmezendő; b) a hajólajstrom szerinti államra való hivatkozás arra a területi egységre való hivatkozásként értelmezendő, ahol a hajót lajstromozták, a kötelező biztosítás igazolása tekintetében a kiadó, illetve a hitelesítő államra való hivatkozás pedig arra a területi egységre való hivatkozást jelöl, amely az igazolást kiadja, illetve hitelesíti; c) ezen Egyezményben a nemzeti jog követelményeire való hivatkozás az illető területi egység jogkövetelményeire való hivatkozásként értelmezendő; és d) a 9. és a 10. cikkben bíróságokra és a részes államokban elismerésre köteles ítéletekre való hivatkozás az illető területi egység bíróságaira, illetve az illető területi egységen belül elismerésre köteles ítéletekre való hivatkozásként értelmezendő. 14. cikk Hatálybalépés 1. Ez az Egyezmény egy évvel azt az időpontot követően lép hatályba, amikor tizennyolc állam – öt olyan államot is beleértve, amelyek mindegyike legalább 1 millió bruttó regiszteri tonna űrtartalmú hajótérrel rendelkezik – megerősítésre, elfogadásra vagy jóváhagyásra vonatkozó fenntartás nélkül aláírta azt, vagy letétbe helyezte a főtitkárnál a megerősítő, elfogadó, jóváhagyó, illetve csatlakozási okiratát. 2. Olyan állam esetében, amely az 1. bekezdésben előírt hatálybalépési feltételek teljesítését követően erősíti meg, fogadja el vagy hagyja jóvá ezt az Egyezményt, illetve csatlakozik ahhoz, az Egyezmény három hónappal azon időpontot követően lép hatályba, amikor az illető állam letétbe helyezte a megfelelő okiratot. 15. cikk Felmondás 1. Az Egyezmény bármelyik részes állama felmondhatja ezt az Egyezményt azt követően, hogy az Egyezmény az illető államra nézve hatályba lépett. 2. A felmondás a főtitkárnál letétbe helyezett okirat útján történik. 3. A felmondás a főtitkárnál való letétbe helyezést követő egy évvel vagy a felmondó okiratban megállapított hosszabb idő elteltével válik hatályossá. 16. cikk Felülvizsgálat vagy módosítás 1. A Szervezet konferenciát hívhat össze ezen Egyezmény felülvizsgálata vagy módosítása céljából. 2. A Szervezet a részes államok legalább egyharmadának kérésére összehívja a részes államok konferenciáját ezen Egyezmény felülvizsgálata vagy módosítása céljából. 17. cikk Letéteményes 1. Ezt az Egyezményt a főtitkárnál kell letétbe helyezni. 2. A főtitkár: a) tájékoztatja az Egyezményt aláíró vagy ahhoz csat lakozó valamennyi államot a következőkről: (i) minden egyes új aláírás vagy okirat letétbe helyezé se, valamint annak időpontja; (ii) ezen Egyezmény hatálybalépésének időpontja; (iii) ezen Egyezmény felmondásáról szóló okirat letétbe helyezése, valamint a letétbe helyezés időpontja és a felmondás hatálybalépésének időpontja; és (iv) ezen Egyezmény alapján tett egyéb nyilatkozatok és értesítések; b) eljuttatja ezen Egyezmény hitelesített másolatát valamennyi aláíró és csatlakozó állam részére. 18. cikk Továbbítás az Egyesült Nemzetekhez Ezen Egyezmény hatálybalépésekor a főtitkár továbbítja annak szövegét az Egyesült Nemzetek Titkárságához bejegyzés és kihirdetés céljából az Egyesült Nemzetek Szervezetének Alapokmánya 102. cikkének megfelelően. 19. cikk Nyelvek Ez az Egyezmény egy-egy eredeti példányban készült angol, arab, francia, kínai, orosz és spanyol nyelven, amely szövegek mindegyike egyaránt hiteles. Kelt Londonban, a kétezer-egyedik év március havának huszonharmadik napján. Fentiek hiteléül az alulírott, saját kormányuk által erre kellően felhatalmazott személyek aláírták ezt az Egyezményt. MELLÉKLET Igazolás a biztosításról vagy egyéb pénzügyi biztosítékról a bunkerolaj-szennyezéssel okozott károkkal kapcsolatos polgári jogi felelősség tekintetében Kiadva a bunkerolaj-szennyezéssel okozott károkkal kapcsolatos polgári jogi felelősségről szóló 2001. évi nemzetközi egyezmény 7. cikke rendelkezéseivel összhangban A hajó neve A hajó megkülönböztető száma vagy betűjele IMO hajó azonosító szám Illetőségi kikötő A hajólajstromba bejegyzett tulajdonos neve és székhelye Igazoljuk, hogy a fent nevezett hajóra vonatkozóan rendelkezésre áll a bunkerolaj-szennyezéssel okozott károkkal kapcsolatos polgári jogi felelősségről szóló, 2001. évi nemzetközi egyezmény 7. cikke előírásainak eleget tevő, érvényes biztosítás vagy egyéb pénzügyi biztosíték. A biztosíték típusa: A biztosíték időtartama: A biztosító(k) és/vagy a kezes(ek) neve és címe: Név: Cím: Ezen igazolás érvényességének dátuma: Kiadta vagy hitelesítette ............................... kormánya (az állam teljes neve) VAGY Az alábbi szöveget kell feltüntetni, ha valamelyik részes állam él a 7. cikk 3. pontja szerinti lehetőséggel: Ezen igazolást ................ (az állam teljes neve) kormányának hatósága, a(z) ........... (az intézmény vagy szervezet neve) adta ki. ......................................... ..........................-án/-én (Hely) (Dátum) (A kiállító vagy hitelesítő tisztviselő aláírása és beosztása) Magyarázó megjegyzések: 1. Az állam megnevezésébe fel lehet venni az igazolást közvetlenül kiadó illetékes állami hatóságra utaló hivatkozást is. 2. Ha a biztosíték teljes összege egynél több forrásból tevődik össze, akkor minden egyes forrás összegét külön-külön fel kell tüntetni. 3. Több biztosítéki forma esetén az egyes formákat sorszámozni kell. 4. ,,A biztosíték időtartama” mezőben a biztosíték érvénybelépésének dátumát kell meghatározni. 5. A biztosító(k) és/vagy a kezes(ek) „Cím” mezőjében a biztosító(k) és/vagy a kezes(ek) székhelyét, adott esetben a biztosítás vagy egyéb biztosíték létesítésének helyét kell feltüntetni.” 4. § (1) E törvény – a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel – a kihirdetését követő nyolcadik napon lép hatályba. (2) E törvény 2–3. §-a az Egyezmény 14. cikkében meghatározott időpontban lép hatályba. (3) Az Egyezmény, illetve e törvény 2–3. §-a hatálybalépésének naptári napját a külpolitikáért felelős miniszter annak ismertté válását követően a Magyar Közlönyben haladéktalanul közzétett egyedi határozatával állapítja meg. (4) E törvény végrehajtásához szükséges intézkedésekről a közlekedésért és a környezetvédelemért felelős miniszter gondoskodik. Sólyom László s. k., Dr. Szili Katalin s. k., köztársasági elnök az Országgyűlés elnöke