24/2018. (XII. 28.) AB határozata a Kúria Pfv.III.21.285/2016/6. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapításáról és megsemmisítéséről.

24/2018. (XII. 28.) AB határozata a Kúria Pfv.III.21.285/2016/6. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapításáról és megsemmisítéséről. Az Alkotmánybíróság teljes ülése alkotmányjogi panasz tárgyában – dr. Salamon László alkotmánybíró párhuzamos indokolásával – meghozta a következő Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a  Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.III.21.285/2016/6. számú ítélete alaptörvény-ellenes, ezért azt megsemmisíti. Az Alkotmánybíróság elrendeli e határozatának a Magyar Közlönyben való közzétételét. I. [1] 1. A  jogi képviselővel (Karsai Dániel Ügyvédi Iroda, 1056 Budapest, Nyáry Pál utca 10., képviseli: dr.  Karsai Dániel András ügyvéd) eljáró indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. § alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz, melyben a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv. III.21.285/2016/6. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. [2] 1.1. Az  alkotmányjogi panasz alapját képező egyedi ügyben megállapított tényállás szerint az  indítványozó 2007. április 23. napján altatásos arcüreg (FESS) és orrsövény műtéten esett át egy klinikán. Az ébresztést követően az  indítványozónál aphasia és jobb oldali végtagbénulásos tünetek alakultak ki. A  sürgősséggel elvégzett CT  vizsgálat a  bal orrüregben 8–10 mm-es csonthiányt mutatott ki, a  letört csontlemezkék lefelé tértek ki. A  bal hátsó rostasejteket vér töltötte ki, amelyből csóvaszerűen 6 cm hosszan, 2 cm szélesen a  frontális agyállományon keresztül jet vérzés látszott. Ezt követően az  indítványozót az  Országos Idegsebészeti Tudományos Intézetben kezelték, majd elbocsátását követően rendszeresen gyógytornára, logopédiai gyakorlatokra utasították. Az  indítványozó később több egészségügyi szolgáltató intézetben is neurológiai kezelésen és rehabilitáción vett részt. Az  Országos Rehabilitációs és Szociális Szakértői Intézet másodfokú bizottsága 2009. október 27. napján az  indítványozónál agyállományi vérzés, magas vérnyomás betegség, féloldali bénulás, valamint elhízás miatt 80%-os mértékű össz-szervezeti egészségkárosodást állapított meg, és II. csoportú rokkantsági osztályba sorolta. [3] 1.2. Az  indítványozó a  műtétet végző egészségügyi intézménnyel szemben nyújtott be keresetet, melyben az  egészségügyi intézmény vagyoni és nemvagyoni kártérítésre kötelezését kérte azon az  alapon, hogy a  klinika nem tanúsította az  elvárható gondosságot a  műtéti beavatkozás során. Arra az  esetre, amennyiben a  bíróság megállapítása szerint az  alperes egészségügyi intézmény kellő gondossággal járt volna el, az  indítványozó annak megállapítását kérte, hogy sérült a  megfelelő tájékoztatáshoz és ezáltal a  megalapozott döntés meghozatalához való joga, tekintettel arra, hogy az  elvégzett orvosi eljárás és esemény nem tartozott a  műtéti kockázatok indítványozó által megismert és aláírásával elfogadott körébe. [4] A Fővárosi Törvényszék 8.P.23.349/2008/105. számú közbenső ítéletének rendelkező része megállapította, hogy az  alperes egészségügyi intézményt kártérítési felelősség terheli. A  közbenső ítélet indokolásában ugyanakkor a  bíróság megállapította, hogy amennyiben az  alperes egészségügyi intézmény bizonyítani tudta volna, hogy eljárása kellően gondos és a következmények a műtéti kockázat körébe esnek, úgy az indítványozó a tájékoztatási kötelezettség megsértésére alapítva eredménnyel nem követelhetne kártérítést az  alperestől. A  peres felek fellebbezése nyomán eljáró Fővárosi Ítélőtábla az  elsőfokú bíróság közbenső ítéletét helybenhagyta, azzal az  indokolásban megjelenő kitétellel, hogy miután az  indítványozó a  tájékoztatás hiányára csak eshetőlegesen, arra az esetre hivatkozott, ha nem kerülne megállapításra, hogy az alperest nem terheli az elvárható gondossággal ellentétes magatartás, ezért a Fővárosi Ítélőtáblának nem kellett felülvizsgálnia a tájékoztatás hiánya tekintetében az elsőfokú ítéletet. [5] 1.3. A  jogerős közbenső ítélettel szemben az  alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, tekintettel arra, hogy megítélése szerint a  másodfokú bíróság megsértette a  polgári perrendtartásról szóló 1952.  évi III.  törvény (a  továbbiakban: régi Pp.) szakértő kirendelésére vonatkozó 177.  § (1)  bekezdését, a  bizonyítás eredményének mérlegelését szabályozó 206.  § (1)  bekezdését, valamint a  polgári törvénykönyvről szóló 1959.  évi IV.  törvény (a  továbbiakban: régi Ptk.) kártérítési felelősség feltételeit szabályozó 339.  §-át. Az  indítványozó csatlakozó felülvizsgálati kérelme a  másodfokú közbenső ítélet indokolásának kiegészítésére, illetőleg a  tájékoztatáshoz való joga sérelmének kimondására irányult. [6] A Kúria ítéletében megállapította, hogy az  igazságügyi orvosszakértői vélemény mind önmagával, mind az  egyéb peradatokkal nyilvánvaló ellentmondásban állt, helyességéhez nyomatékos kétség fér, ezért azt az  ítéleti döntés alapjául elfogadni nem lehetett volna. Ennek megfelelően a  Kúria ítéletében rögzítette, hogy az  igazságügyi orvosszakértői vélemény bizonyítékként való elfogadása okszerűtlen mérlegelés eredménye volt, ami a  régi Pp. 206.  § (1)  bekezdését sérti. Az  indítványozó csatlakozó felülvizsgálati kérelmének azon eleméről, mely az  egészségügyi tájékoztatás megfelelő voltának hiányára alapult, a  Kúria megállapította, hogy annak eshetőlegesen előterjesztett volta miatt arról a  jogerős ítélet nem döntött. A  Kúria megítélése szerint az  a  körülmény, hogy az  elsődleges kereset alaptalan, nem eredményezi azt, hogy a  felülvizsgálati eljárásban az  eshetőlegesen megfogalmazott másodlagos kereset érdemben vizsgálható lenne, az  ugyanis jogerős érdemi döntés hiányában felülvizsgálat tárgyává már nem tehető. Mindezen szempontokra figyelemmel a Kúria a  jogerős közbenső ítéletet hatályon kívül helyezte, az elsőfokú közbenső ítéletet megváltoztatta és a keresetet elutasította. [7] 2. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában azt állította, hogy a Kúria támadott ítélete ellentétes az Alaptörvény II.  cikkében rögzített emberi méltósághoz való joggal, VI.  cikk (1)  bekezdésében foglalt magán- és családi élet tiszteletben tartásához való joggal, a  XX.  cikk (1)  bekezdése szerinti testi és lelki egészséghez való joggal, a  XXVIII.  cikk (1)  bekezdésében szereplő tisztességes bírósági eljáráshoz való joggal, valamint a  XXVIII.  cikk (7) bekezdése szerinti jogorvoslathoz való joggal. [8] Érvelése szerint a  XXVIII.  cikk (1)  bekezdésének sérelme azért állapítható meg, mert a  tisztességes bírósági eljáráshoz való jog magában foglalja az  eljárás azon követelményét, hogy a  bíróság a  perbe vitt jogokat és kötelességeket ténylegesen elbírálja. Álláspontja szerint a  Kúriának lehetősége lett volna arra, hogy az  elsődleges kereseti kérelem elutasítása mellett a  másodlagos kereseti kérelem érdemi vizsgálatára utasítsa az  első fokon eljárt bíróságot. Ez  a  lehetőség a  Kúria számára még abban az  esetben is rendelkezésre áll, ha a  jogszabályi keretek között a  felülvizsgálati kérelemmel tényszerűen csak a  jogerős döntés támadható, a  jogerős döntés pedig kizárólag az  elsődleges kérelem tekintetében tartalmazott rendelkező részt. Érvelése szerint a  régi Pp. 275.  § (4) bekezdése értelmében a Kúria csak abban az esetben hozhatott új határozatot, ha a döntéshez szükséges tények megállapíthatóak, ellenkező esetben az  ügyben eljárt első- vagy másodfokú bíróságot új eljárásra kellett volna utasítania. Azáltal azonban, hogy a Kúria nem a régi Pp. 275. § (4) bekezdésének megfelelően járt el, az indítványozó keresete úgy került elutasításra, hogy a másodlagos kereseti kérelmét érdemben nem vizsgálták meg, amely eléri az  alaptörvény-ellenesség szintjét. Az  indítványozó a  XXVIII.  cikk (7)  bekezdése szerinti jogorvoslathoz való jog sérelmére abban az  összefüggésben hivatkozott, hogy azáltal, hogy a  másodlagos kereseti kérelmét egyetlen fórum sem bírálta el, egyedül a Kúria ítélete rendelkezett áttételesen arról, amikor az indítványozó keresetét annak egészében elutasította. A Kúria ezen döntésével szemben pedig jogorvoslat nem áll rendelkezésre. [9] Az indítványozó az Alaptörvény XX. cikk (1) bekezdése szerinti testi és lelki egészséghez való jog, illetőleg a II. cikk szerinti emberi méltósághoz való jog sérelmét arra tekintettel állította, hogy az egészségkárosodás szükségképpen az  érintett emberi méltóságának és testi integritásának sérelmét jelenti, amennyiben pedig ez  felróható orvosi műhiba következménye, akkor ezért a  műhibát elkövető orvos, illetőleg az  őt alkalmazó intézmény felelősséggel tartozik. A  testi és lelki egészséghez való jognak részét képezi továbbá a  szabad, tájékozott és felelősségteljes döntésre képes ember saját teste és sorsa feletti rendelkezési joga is. Az  indítványozó érvelése szerint azáltal, hogy a  Kúria a  szakvélemények ellentmondásainak feloldása helyett a  kereset elutasítása mellett döntött, elvonta az indítványozó azon jogát, hogy a testi és lelki egészséghez és emberi méltósághoz való jogát a bírósági eljárásban érvényesíteni tudja. [10] Az indítványozó végezetül a  magán- és családi élethez tiszteletben tartásához való jogot kimondó VI.  cikk (1)  bekezdésének sérelmére azért hivatkozott, mert álláspontja szerint a  műtéti beavatkozás eredményeként drasztikus változás állt be az  életében, és előzetesen a  műtét ilyen lehetséges kimeneteléről sem volt tudomása. Az orvosi beavatkozás ennek megfelelően érdemben befolyásolta az  indítványozó magán- és családi élethez való jogát, melynek következményeire a bírósági eljárás nem nyújtott kompenzációt. II. [11] Az Alaptörvény érintett, az indítvány elbírálásakor hatályos rendelkezései: „II.  cikk Az  emberi méltóság sérthetetlen. Minden embernek joga van az  élethez és az  emberi méltósághoz, a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg.” „VI. cikk (1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy magán- és családi életét, otthonát, kapcsolattartását és jó hírnevét tiszteletben tartsák. A véleménynyilvánítás szabadsága és a gyülekezési jog gyakorlása nem járhat mások magán- és családi életének, valamint otthonának sérelmével.” „XX. cikk (1) Mindenkinek joga van a testi és lelki egészséghez.” „XXVIII. cikk (1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálja el.” „XXVIII.  cikk (7) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy jogorvoslattal éljen az  olyan bírósági, hatósági és más közigazgatási döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti.” III. [12] Az Abtv. 56.  § (1)  bekezdése alapján az  Alkotmánybíróság először az  alkotmányjogi panasz befogadásáról dönt. Az Abtv. 30. § (1) bekezdése szerint az Abtv. 27. § szerinti alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó jogi képviselője a Kúria ítéletét 2017. július 12. napján vette át, az alkotmányjogi panasz pedig 2017. szeptember 11. napján, határidőben került benyújtásra. Az  indítványozó jogosultnak és érintettnek tekinthető, mivel saját egyedi ügyével összefüggésben terjesztette elő az  Abtv. 27.  §-ára alapított alkotmányjogi panaszát. Az  indítványozó a  rendelkezésére álló jogorvoslati lehetőségeket kimerítette. Az  Alaptörvény II.  cikke, VI.  cikk (1)  bekezdése, XX. cikk (1) bekezdése, XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdései az alkotmányjogi panaszok szempontjából Alaptörvényben biztosított jogokat tartalmaznak. [13] Az alkotmányjogi panasz az Abtv. 52. § (1b) bekezdése szerinti határozott kérelem követelményének csak részben felel meg. Az  indítványozó az  Alaptörvény II.  cikke, VI.  cikk (1)  bekezdése és XX.  cikk (1)  bekezdése sérelmét elsődlegesen nem a támadott bírói döntéssel, illetőleg a bírósági eljárással, hanem eredendően a bírósági eljárásra okot adó orvosi beavatkozással összefüggésben állította. Ezen jogokkal a  bíróság eljárása és a  támadott bírói döntés csak közvetetten, annyiban függ össze, amennyiben az  eljáró bíróság nem adott helyt az  indítványozó kereseti kérelmének, azaz az  indítványozó a  bírósági eljárással összefüggésben lényegében a  döntést magát, annak rá nézve hátrányos voltát tekinti alapjogi sérelemnek. Az  Alkotmánybíróság ezzel összefüggésben kiemeli: hatáskörébe kizárólag a bírói döntések alkotmányossági szempontú vizsgálata tartozik, és az alkotmányjogi panasz nem tekinthető a  bírósági szervezeten belül jogorvoslattal már nem támadható bírói határozatok által okozott valamennyi jogsérelem orvoslása eszközének. Az Alaptörvény II. cikkével, VI. cikk (1) bekezdésével, illetőleg XX. cikk (1) bekezdésével összefüggésben az indítványozó lényegében a bíróság jogalkalmazását, jogértelmezését, és a bírói döntés irányát vitatja, amely önmagában nem tekinthető az alkotmányjogi panaszok elbírálhatósága szempontjából alkotmányjogilag értékelhető indokolásnak {legutóbb hasonlóan: 3231/2018. (VII. 2.) AB végzés, Indokolás [12]–[13]}, ellenkező esetben az  Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna. Mindez azt jelenti, hogy az  alkotmányjogi panasz ebben az  elemében nem felel meg az  Abtv. 52.  § (1b)  bekezdés e)  pontja szerinti követelménynek. [14] Az Abtv. 29. §-a értelmében az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés felvetése esetén fogadható be. E  befogadhatósági feltételek vagylagos jellegűek, így azok fennállását az Alkotmánybíróság külön-külön vizsgálja {3/2013. (II. 14.) AB határozat, Indokolás [30]}. Az  Alkotmánybíróság álláspontja szerint az  indítvány Alaptörvény XXVIII.  cikk (1)  bekezdésének [és ehhez szorosan kapcsolódóan a  XXVIII.  cikk (7)  bekezdésének] a  sérelmét állító része felvetheti a  bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség lehetőségét. Mindezek alapján az  Alkotmánybíróság az  alkotmányjogi panaszt annak XXVIII.  cikk (1) és (7)  bekezdései sérelmét állító elemében az  Ügyrend 31.  § (6) bekezdését alkalmazva, külön befogadási eljárás mellőzésével, érdemben bírálta el. IV. [15] Az alkotmányjogi panasz megalapozott. [16] 1. Az indítvány elbírálása során az Alkotmánybíróságnak azt kellett értékelnie, hogy összhangban áll-e a tisztességes bírósági eljáráshoz való joggal, ha a Kúria mint felülvizsgálati bíróság oly módon határoz a  jogerős ítélet hatályon kívül helyezéséről, illetőleg az  elsőfokú ítélet megváltoztatásáról és egyben az  indítványozó keresetének elutasításáról, hogy ennek eredményeként az  indítványozó oly módon lesz pervesztes, hogy az  eshetőleges kereseti kérelmének valamely elemét egyetlen bírói fórum sem vizsgálja meg érdemben. Az  Alkotmánybíróság jelen üggyel összefüggésben is hangsúlyozza állandó gyakorlatát, miszerint „[a]z Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikkének (1) bekezdése alapján az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve. A (2) bekezdés d) pontja értelmében alkotmányjogi panasz alapján felülvizsgálja a bírói döntésnek az Alaptörvénnyel való összhangját. Az alkotmányjogi panasz jellegének megfelelően a  testület hatáskörébe a  bírói döntéseknek kizárólag az  alkotmányossági szempontú vizsgálata tartozik. Ebből következően az alkotmányjogi panasz nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal (már) nem támadható bírósági határozatok által okozott valamennyi jogsérelem orvoslása eszközének, azaz ez  a  jogorvoslat nem jelenti a  rendes bíróságok jogalkalmazási gyakorlatának általános felülvizsgálatát, aminek következtében az  Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna.” {3198/2013. (X. 22.) AB végzés, Indokolás [22]} Az Alkotmánybíróság vizsgálata ebből következően jelen ügyben sem terjedhet ki arra, hogy a  felmerült jogvitát hogyan kell vagy kellett volna a  bíróságnak megítélnie. Az  Alkotmánybíróság kizárólag az eljárás tisztességességét ítélheti meg az Alaptörvény vonatkozó rendelkezésével összefüggésben. [17] 2. Az  Alkotmánybíróság az  Alaptörvény XXVIII.  cikk (1)  bekezdésének értelmezése során számos, a  tisztességes bírósági eljáráshoz való jog tartalmát kitöltő ún. részjogosítványt nevesített már. Ezek különösen: a  bírósághoz fordulás joga, a tárgyalás igazságossága (ami nem garantálja a döntés igazságosságát), a tárgyalás nyilvánosságának és a bírói döntés nyilvános kihirdetésének a követelménye, a törvény által létrehozott bíróság, a bírói függetlenség és pártatlanság követelménye, továbbá az  észszerű időn belüli elbírálás. Az  Alkotmánybíróság értelmezése szerint a  tisztességes bírósági eljárás része az  is, hogy az  eljárásban biztosítva legyen a  fegyverek egyenlősége {lásd: 22/2014. (VII. 15.) AB határozat, Indokolás [49]}. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint amíg az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes bírósági eljáráshoz fűződő jog abszolút, azaz korlátozhatatlan, addig az  egyes részjogosultságok más alapjogok vagy alaptörvényi értékek viszonylatában a  szükségesség/arányosság kritériumrendszerében érvényesülnek {3223/2018. (VII. 2.) AB határozat, Indokolás [27]}, azaz azok korlátozása adott esetben lehetséges. [18] A tisztességes bírósági eljáráshoz való jog részét képező bírósághoz fordulás joga nem egyszerűen azt jelenti, hogy valaki kérelemmel fordulhat a  bírósághoz, és ezzel megindíthatja a  bírósági eljárást, ha valamely joga vagy kötelezettsége vitássá válik, hanem hogy a jogvitát a bíróság érdemben bírálja el, és arról érdemben, végrehajtható határozatával, végérvényesen döntsön {3124/2015. (VII. 9.) AB határozat, Indokolás [35]}. A  36/2014. (XII. 18.) AB határozat ezzel összefüggésben visszautalt az 59/1993. (XI. 29.) AB határozatra is, miszerint „[a] bírósághoz való fordulás alapvető joga nemcsak a  beadványok előterjesztésének jogára szorítkozik, hanem a  bírósági eljárásban a  fél pozícióját biztosítja a  személyeknek. A  személyek alanyai, alakítói és nem tárgyai, »elszenvedői« a  bírósági eljárásnak. Alkotmányban biztosított joguk van arra, hogy a  bíróság az  eljárásba vitt jogaikat és kötelességeiket elbírálja (s ne csak az  ezeket tartalmazó beadványról mondjon véleményt), és arra is, hogy lehetőséget kapjanak a  bírósági döntés alapjául szolgáló tényállással és jogi kérdésekkel kapcsolatban nyilatkozataik megtételére.” {36/2014. (XII. 18.) AB határozat, Indokolás [92]} [19] A bírósághoz fordulás jogából következően tehát a  bíróságok a  kereseti kérelem valamennyi elemének érdemi megvizsgálására (a kereseti kérelem kimerítésére) kötelesek. A  kereseti kérelem kimerítésének kötelezettsége azt a  követelményt támasztja a  bírói döntéssel szemben, hogy a  bíróságok érdemi vizsgálat eredményeként az  ítélet rendelkező részében rendelkezzenek a kereset, illetőleg viszontkereset valamennyi eleméről. [20] A régi Pp. a  látszólagos keresethalmazat fogalmát kifejezetten nem nevesítette, azt a következetes bírói gyakorlat alakította ki. A  kereseti kérelem kimerítésének kötelezettsége a  látszólagos keresethalmazat esetében azt jelenti, hogy a  bíróságnak csak egyetlen kereseti kérelem tárgyában kell a  rendelkező részben határoznia. Amennyiben a  bíróság az  elsődleges kereseti kérelemnek helyt ad, a  másodlagos kereseti kérelemről semmilyen formában nem kell határoznia. Amennyiben azonban az  elsődleges kereseti kérelmet a  bíróság nem találja alaposnak, szükségképpen meg kell vizsgálnia és el kell bírálnia a másodlagos kereseti kérelmet. Ez a megközelítés egyenesen következik a  régi Pp. alábbi rendelkezéseiből. A  régi Pp. 3.  § (2)  bekezdése értelmében a  bíróság – törvény eltérő rendelkezése hiányában – a felek által előterjesztett kérelmekhez és jognyilatkozatokhoz kötve van. A régi Pp. 213. § (1) bekezdése szerint az  ítéletben foglalt döntésnek ki kell terjednie a perben, illetőleg a 149. § alapján egyesített perekben érvényesített valamennyi kereseti kérelemre. A régi Pp. 215. § (1) bekezdése értelmében pedig a bíróság döntése nem terjedhet túl a kereseti kérelmen, illetőleg az ellenkérelmen. [21] 3. Miként arra az  Alkotmánybíróság a  régi Pp. szabályaival összefüggésben már számos alkalommal rámutatott, a  felülvizsgálati eljárás olyan rendkívüli perorvoslat, melynek célja a  jogerős döntés anyagi jogi és eljárásjogi jogszerűségének vizsgálata. Ha a  Kúria olyan jogszabálysértést állapít meg, amely kihatott az  ügy érdemére, hatályon kívül helyezi a jogerős ítéletet (és ha szükséges, az elsőfokú ítéletet is), vagy ha ennek feltételei fennállnak, az  ítéletet (ítéleteket) megváltoztathatja. A  felülvizsgálati eljárásban a  megváltoztató döntés meghozatalának lehetőségével a Kúria akkor élhet, ha a jogszabálysértő döntés helyett új döntés meghozatalához rendelkezésre áll valamennyi szükséges tény, adat {3063/2017. (III. 31.) AB határozat, Indokolás [46]}. [22] Az Alaptörvény XXVIII.  cikk (1)  bekezdéséből, és különösen a  bírósághoz fordulás jogából mint a  tisztességes bírósági eljáráshoz való jog egyik részjogosítványából ugyanakkor az következik, hogy a Kúria felülvizsgálati ítélete tartalmának alaptörvényi korlátja, hogy amennyiben a  Kúria a  felülvizsgálati kérelem keretei között a  jogerős ítéletet megváltoztatja és a  felperes kereseti kérelmét elutasítja, ez  a  döntés nem eredményezheti azt még látszólagos keresethalmazat esetén sem, hogy az  eshetőleges kereseti kérelmek valamely elemét egyetlen bírói fórum sem vizsgálja meg érdemben. Ellenkező esetben ugyanis sérül a felperes azon, az Alaptörvényben rögzített tisztességes bírósági eljáráshoz való jogból közvetlenül következő joga, hogy a bíróság az eljárásba vitt jogokat és kötelességeket érdemben elbírálja. [23] 4. Az  Alkotmánybíróság megállapította, hogy amikor a  Kúria felülvizsgálati ítéletében a  jogerős közbenső ítéletet hatályon kívül helyezte, az  elsőfokú közbenső ítéletet megváltoztatta és a  keresetet elutasította, ezáltal az  indítványozó keresetét akként utasította el jogerősen, hogy az  eshetőleges kereseti kérelmének egyik elemét egyetlen bírói fórum sem bírálta el érdemben. Mindez azt jelenti, hogy a  Kúria ilyen tartalmú döntése ellentétes az  Alaptörvény XXVIII.  cikk (1)  bekezdésében rögzített tisztességes bírósági eljáráshoz való jog részét képező bírósághoz fordulás joga elvi tartalmával. A  Kúria ítéletében ugyanis nem az  elsődleges kereseti kérelem, hanem a  kereset egészének alaptalanságát állapította meg. Az  ügyben eljárt első- és másodfokú bíróságok ugyanakkor az ítéletük indítványozó számára kedvező tartalmából következően, a régi Pp. szabályainak és a következetes bírói gyakorlatnak megfelelően kizárólag az  elsődleges kereseti kérelemről dönthettek. Miközben a  Kúria ítéletében is rögzítette, hogy a felülvizsgálati eljárás keretében nincs lehetősége az eshetőlegesen megfogalmazott másodlagos kereseti kérelem érdemi vizsgálatára, arra azonban a  régi Pp. rendelkezései is kétséget kizáróan lehetőséget biztosítottak volna a  Kúria számára, hogy olyan tartalmú felülvizsgálati ítéletet hozzon, amely lehetővé teszi a  másodlagos kereseti kérelem alsóbb fokú bíróságok általi érdemi megvizsgálását. Ennek az  Alaptörvényből is következő kötelezettségének a Kúria azonban nem tett eleget. [24] Az Alkotmánybíróság mindezek alapján megállapította, hogy az  alkotmányjogi panasszal támadott bírói döntés alaptörvény-ellenes, ezért azt megsemmisítette. Az  Alkotmánybíróság ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a  megsemmisített bírósági ítélet tartalmát semmilyen formában nem vizsgálhatta, így a  döntése nem jelent állásfoglalást az indítványozó másodlagos kereseti kérelme megalapozottsága tekintetében. [25] Az Alkotmánybíróság az  alaptörvény-ellenesség megállapítására és a  támadott bírói döntés megsemmisítésére tekintettel nem vizsgálta az  Alaptörvény XXVIII.  cikk (7)  bekezdésének sérelmét állító indítványi elemet. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint ugyanis, ha az  indítvánnyal támadott jogszabályt vagy annak egy részét az  Alaptörvény valamely rendelkezésébe ütközőnek minősítik, és ezért azt megsemmisíti, akkor a  további alaptörvényi rendelkezés esetleges sérelmét a  már megsemmisített jogszabályi rendelkezéssel összefüggésben érdemben nem vizsgálja {18/2016. (X. 20.) AB határozat, Indokolás [21]}. Az  Alkotmánybíróság ezt a  gyakorlatát a  bírói döntések alkotmányossági vizsgálata körében is követi {legutóbb: 3219/2018. (VII. 2.) AB határozat, Indokolás [37]}. [26] 5. Az Alkotmánybíróság a határozat Magyar Közlönyben történő közzétételét az abban foglalt elvi megállapításokra tekintettel rendelte el, az Abtv. 44. § (1) bekezdése második mondata alapján. Budapest, 2018. december 11. Dr. Sulyok Tamás s. k., az Alkotmánybíróság elnöke