24/2018. (XII. 28.) AB határozata a Kúria Pfv.III.21.285/2016/6. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapításáról és megsemmisítéséről

24/2018. (XII. 28.) AB határozata a Kúria Pfv.III.21.285/2016/6. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapításáról és megsemmisítéséről.

Az Alkotmánybíróság teljes ülése alkotmányjogi panasz tárgyában – dr. Salamon László alkotmánybíró párhuzamos indokolásával – meghozta a következő Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.III.21.285/2016/6. számú ítélete alaptörvény-ellenes, ezért azt megsemmisíti.

Az Alkotmánybíróság elrendeli e határozatának a Magyar Közlönyben való közzétételét.

I. [1] 1. A jogi képviselővel (Karsai Dániel Ügyvédi Iroda, 1056 Budapest, Nyáry Pál utca 10., képviseli: dr. Karsai Dániel András ügyvéd) eljáró indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. § alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz, melyben a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.

III.21.285/2016/6. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. [2] 1.1. Az alkotmányjogi panasz alapját képező egyedi ügyben megállapított tényállás szerint az indítványozó 2007. április 23. napján altatásos arcüreg (FESS) és orrsövény műtéten esett át egy klinikán. Az ébresztést követően az indítványozónál aphasia és jobb oldali végtagbénulásos tünetek alakultak ki. A sürgősséggel elvégzett CT vizsgálat a bal orrüregben 8–10 mm-es csonthiányt mutatott ki, a letört csontlemezkék lefelé tértek ki. A bal hátsó rostasejteket vér töltötte ki, amelyből csóvaszerűen 6 cm hosszan, 2 cm szélesen a frontális agyállományon keresztül jet vérzés látszott. Ezt követően az indítványozót az Országos Idegsebészeti Tudományos Intézetben kezelték, majd elbocsátását követően rendszeresen gyógytornára, logopédiai gyakorlatokra utasították.

Az indítványozó később több egészségügyi szolgáltató intézetben is neurológiai kezelésen és rehabilitáción vett részt. Az Országos Rehabilitációs és Szociális Szakértői Intézet másodfokú bizottsága 2009. október 27. napján az indítványozónál agyállományi vérzés, magas vérnyomás betegség, féloldali bénulás, valamint elhízás miatt 80%-os mértékű össz-szervezeti egészségkárosodást állapított meg, és II. csoportú rokkantsági osztályba sorolta. [3] 1.2. Az indítványozó a műtétet végző egészségügyi intézménnyel szemben nyújtott be keresetet, melyben az egészségügyi intézmény vagyoni és nemvagyoni kártérítésre kötelezését kérte azon az alapon, hogy a klinika nem tanúsította az elvárható gondosságot a műtéti beavatkozás során. Arra az esetre, amennyiben a bíróság megállapítása szerint az alperes egészségügyi intézmény kellő gondossággal járt volna el, az indítványozó annak megállapítását kérte, hogy sérült a megfelelő tájékoztatáshoz és ezáltal a megalapozott döntés meghozatalához való joga, tekintettel arra, hogy az elvégzett orvosi eljárás és esemény nem tartozott a műtéti kockázatok indítványozó által megismert és aláírásával elfogadott körébe. [4] A Fővárosi Törvényszék 8.P.23.349/2008/105. számú közbenső ítéletének rendelkező része megállapította, hogy az alperes egészségügyi intézményt kártérítési felelősség terheli. A közbenső ítélet indokolásában ugyanakkor a bíróság megállapította, hogy amennyiben az alperes egészségügyi intézmény bizonyítani tudta volna, hogy eljárása kellően gondos és a következmények a műtéti kockázat körébe esnek, úgy az indítványozó a tájékoztatási kötelezettség megsértésére alapítva eredménnyel nem követelhetne kártérítést az alperestől. A peres felek fellebbezése nyomán eljáró Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét helybenhagyta, azzal az indokolásban megjelenő kitétellel, hogy miután az indítványozó a tájékoztatás hiányára csak eshetőlegesen, arra az esetre hivatkozott, ha nem kerülne megállapításra, hogy az alperest nem terheli az elvárható gondossággal ellentétes magatartás, ezért a Fővárosi Ítélőtáblának nem kellett felülvizsgálnia a tájékoztatás hiánya tekintetében az elsőfokú ítéletet. [5] 1.3. A jogerős közbenső ítélettel szemben az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, tekintettel arra, hogy megítélése szerint a másodfokú bíróság megsértette a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) szakértő kirendelésére vonatkozó 177. § (1) bekezdését, a bizonyítás eredményének

mérlegelését szabályozó 206. § (1) bekezdését, valamint a polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) kártérítési felelősség feltételeit szabályozó 339. §-át. Az indítványozó csatlakozó felülvizsgálati kérelme a másodfokú közbenső ítélet indokolásának kiegészítésére, illetőleg a tájékoztatáshoz való joga sérelmének kimondására irányult. [6] A Kúria ítéletében megállapította, hogy az igazságügyi orvosszakértői vélemény mind önmagával, mind az egyéb peradatokkal nyilvánvaló ellentmondásban állt, helyességéhez nyomatékos kétség fér, ezért azt az ítéleti döntés alapjául elfogadni nem lehetett volna. Ennek megfelelően a Kúria ítéletében rögzítette, hogy az igazságügyi orvosszakértői vélemény bizonyítékként való elfogadása okszerűtlen mérlegelés eredménye volt, ami a régi Pp. 206. § (1) bekezdését sérti. Az indítványozó csatlakozó felülvizsgálati kérelmének azon eleméről, mely az egészségügyi tájékoztatás megfelelő voltának hiányára alapult, a Kúria megállapította, hogy annak eshetőlegesen előterjesztett volta miatt arról a jogerős ítélet nem döntött. A Kúria megítélése szerint az a körülmény, hogy az elsődleges kereset alaptalan, nem eredményezi azt, hogy a felülvizsgálati eljárásban az eshetőlegesen megfogalmazott másodlagos kereset érdemben vizsgálható lenne, az ugyanis jogerős érdemi döntés hiányában felülvizsgálat tárgyává már nem tehető. Mindezen szempontokra figyelemmel a Kúria a jogerős közbenső ítéletet hatályon kívül helyezte, az elsőfokú közbenső ítéletet megváltoztatta és a keresetet elutasította. [7] 2. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában azt állította, hogy a Kúria támadott ítélete ellentétes az Alaptörvény II. cikkében rögzített emberi méltósághoz való joggal, VI. cikk (1) bekezdésében foglalt magán- és családi élet tiszteletben tartásához való joggal, a XX. cikk (1) bekezdése szerinti testi és lelki egészséghez való joggal, a XXVIII. cikk (1) bekezdésében szereplő tisztességes bírósági eljáráshoz való joggal, valamint a XXVIII. cikk

Az orvosi beavatkozás ennek megfelelően érdemben befolyásolta az indítványozó magán- és családi élethez való jogát, melynek következményeire a bírósági eljárás nem nyújtott kompenzációt.

II. [11] Az Alaptörvény érintett, az indítvány elbírálásakor hatályos rendelkezései: „II. cikk Az emberi méltóság sérthetetlen. Minden embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz, a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg.” „VI. cikk (1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy magán- és családi életét, otthonát, kapcsolattartását és jó hírnevét tiszteletben tartsák. A véleménynyilvánítás szabadsága és a gyülekezési jog gyakorlása nem járhat mások magán- és családi életének, valamint otthonának sérelmével.” „XX. cikk (1) Mindenkinek joga van a testi és lelki egészséghez.” „XXVIII. cikk (1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálja el.” „XXVIII. cikk (7) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy jogorvoslattal éljen az olyan bírósági, hatósági és más közigazgatási döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti.”

III. [12] Az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság először az alkotmányjogi panasz befogadásáról dönt.

Az Abtv. 30. § (1) bekezdése szerint az Abtv. 27. § szerinti alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó jogi képviselője a Kúria ítéletét 2017. július 12. napján vette át, az alkotmányjogi panasz pedig 2017. szeptember 11. napján, határidőben került benyújtásra. Az indítványozó jogosultnak és érintettnek tekinthető, mivel saját egyedi ügyével összefüggésben terjesztette elő az Abtv. 27. §-ára alapított alkotmányjogi panaszát. Az indítványozó a rendelkezésére álló jogorvoslati lehetőségeket kimerítette. Az Alaptörvény II. cikke, VI. cikk (1) bekezdése, XX. cikk (1) bekezdése, XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdései az alkotmányjogi panaszok szempontjából Alaptörvényben biztosított jogokat tartalmaznak. [13] Az alkotmányjogi panasz az Abtv. 52. § (1b) bekezdése szerinti határozott kérelem követelményének csak részben felel meg. Az indítványozó az Alaptörvény II. cikke, VI. cikk (1) bekezdése és XX. cikk (1) bekezdése sérelmét elsődlegesen nem a támadott bírói döntéssel, illetőleg a bírósági eljárással, hanem eredendően a bírósági eljárásra okot adó orvosi beavatkozással összefüggésben állította. Ezen jogokkal a bíróság eljárása és a támadott bírói döntés csak közvetetten, annyiban függ össze, amennyiben az eljáró bíróság nem adott helyt az indítványozó kereseti kérelmének, azaz az indítványozó a bírósági eljárással összefüggésben lényegében a döntést magát, annak rá nézve hátrányos voltát tekinti alapjogi sérelemnek. Az Alkotmánybíróság ezzel összefüggésben kiemeli: hatáskörébe kizárólag a bírói döntések alkotmányossági szempontú vizsgálata tartozik, és az alkotmányjogi panasz nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal már nem támadható bírói határozatok által okozott valamennyi jogsérelem orvoslása eszközének. Az Alaptörvény II. cikkével, VI. cikk (1) bekezdésével, illetőleg XX. cikk

IV. [15] Az alkotmányjogi panasz megalapozott. [16] 1. Az indítvány elbírálása során az Alkotmánybíróságnak azt kellett értékelnie, hogy összhangban áll-e a tisztességes bírósági eljáráshoz való joggal, ha a Kúria mint felülvizsgálati bíróság oly módon határoz a jogerős ítélet hatályon kívül helyezéséről, illetőleg az elsőfokú ítélet megváltoztatásáról és egyben az indítványozó keresetének elutasításáról, hogy ennek eredményeként az indítványozó oly módon lesz pervesztes, hogy az eshetőleges kereseti kérelmének valamely elemét egyetlen bírói fórum sem vizsgálja meg érdemben. Az Alkotmánybíróság jelen üggyel összefüggésben is hangsúlyozza állandó gyakorlatát, miszerint „[a]z Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikkének (1) bekezdése alapján az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve. A (2) bekezdés d) pontja értelmében alkotmányjogi panasz alapján felülvizsgálja a bírói döntésnek az Alaptörvénnyel való összhangját. Az alkotmányjogi panasz jellegének megfelelően a testület hatáskörébe a bírói döntéseknek kizárólag az alkotmányossági szempontú vizsgálata tartozik. Ebből következően az alkotmányjogi panasz nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal (már) nem támadható bírósági határozatok által okozott valamennyi jogsérelem orvoslása eszközének, azaz ez a jogorvoslat nem jelenti a rendes bíróságok jogalkalmazási gyakorlatának általános felülvizsgálatát, aminek következtében az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna.” {3198/2013. (X. 22.) AB végzés, Indokolás [22]} Az Alkotmánybíróság vizsgálata ebből következően jelen ügyben sem terjedhet ki arra, hogy a felmerült jogvitát hogyan kell vagy kellett volna a bíróságnak megítélnie. Az Alkotmánybíróság kizárólag az eljárás tisztességességét ítélheti meg az Alaptörvény vonatkozó rendelkezésével összefüggésben. [17] 2. Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének értelmezése során számos, a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog tartalmát kitöltő ún. részjogosítványt nevesített már. Ezek különösen: a bírósághoz fordulás joga, a tárgyalás igazságossága (ami nem garantálja a döntés igazságosságát), a tárgyalás nyilvánosságának és a bírói döntés nyilvános kihirdetésének a követelménye, a törvény által létrehozott bíróság, a bírói függetlenség és pártatlanság követelménye, továbbá az észszerű időn belüli elbírálás. Az Alkotmánybíróság értelmezése szerint a tisztességes bírósági eljárás része az is, hogy az eljárásban biztosítva legyen a fegyverek egyenlősége {lásd: 22/2014. (VII. 15.) AB határozat, Indokolás [49]}. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint amíg az Alaptörvény

XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes bírósági eljáráshoz fűződő jog abszolút, azaz korlátozhatatlan, addig az egyes részjogosultságok más alapjogok vagy alaptörvényi értékek viszonylatában a szükségesség/arányosság kritériumrendszerében érvényesülnek {3223/2018. (VII. 2.) AB határozat, Indokolás [27]}, azaz azok korlátozása adott esetben lehetséges. [18] A tisztességes bírósági eljáráshoz való jog részét képező bírósághoz fordulás joga nem egyszerűen azt jelenti, hogy valaki kérelemmel fordulhat a bírósághoz, és ezzel megindíthatja a bírósági eljárást, ha valamely joga vagy kötelezettsége vitássá válik, hanem hogy a jogvitát a bíróság érdemben bírálja el, és arról érdemben, végrehajtható határozatával, végérvényesen döntsön {3124/2015. (VII. 9.) AB határozat, Indokolás [35]}. A 36/2014. (XII. 18.) AB határozat ezzel összefüggésben visszautalt az 59/1993. (XI. 29.) AB határozatra is, miszerint „[a] bírósághoz való fordulás alapvető joga nemcsak a beadványok előterjesztésének jogára szorítkozik, hanem a bírósági eljárásban a fél pozícióját biztosítja a személyeknek. A személyek alanyai, alakítói és nem tárgyai, »elszenvedői« a bírósági eljárásnak. Alkotmányban biztosított joguk van arra, hogy a bíróság az eljárásba vitt jogaikat és kötelességeiket elbírálja (s ne csak az ezeket tartalmazó beadványról mondjon véleményt), és arra is, hogy lehetőséget kapjanak a bírósági döntés alapjául szolgáló tényállással és jogi kérdésekkel kapcsolatban nyilatkozataik megtételére.” {36/2014. (XII. 18.) AB határozat, Indokolás [92]} [19] A bírósághoz fordulás jogából következően tehát a bíróságok a kereseti kérelem valamennyi elemének érdemi megvizsgálására (a kereseti kérelem kimerítésére) kötelesek. A kereseti kérelem kimerítésének kötelezettsége azt a követelményt támasztja a bírói döntéssel szemben, hogy a bíróságok érdemi vizsgálat eredményeként az ítélet rendelkező részében rendelkezzenek a kereset, illetőleg viszontkereset valamennyi eleméről. [20] A régi Pp. a látszólagos keresethalmazat fogalmát kifejezetten nem nevesítette, azt a következetes bírói gyakorlat alakította ki. A kereseti kérelem kimerítésének kötelezettsége a látszólagos keresethalmazat esetében azt jelenti, hogy a bíróságnak csak egyetlen kereseti kérelem tárgyában kell a rendelkező részben határoznia. Amennyiben a bíróság az elsődleges kereseti kérelemnek helyt ad, a másodlagos kereseti kérelemről semmilyen formában nem kell határoznia. Amennyiben azonban az elsődleges kereseti kérelmet a bíróság nem találja alaposnak,

szükségképpen meg kell vizsgálnia és el kell bírálnia a másodlagos kereseti kérelmet. Ez a megközelítés egyenesen következik a régi Pp. alábbi rendelkezéseiből. A régi Pp. 3. § (2) bekezdése értelmében a bíróság – törvény eltérő rendelkezése hiányában – a felek által előterjesztett kérelmekhez és jognyilatkozatokhoz kötve van. A régi Pp. 213. §

a kereset egészének alaptalanságát állapította meg. Az ügyben eljárt első- és másodfokú bíróságok ugyanakkor az ítéletük indítványozó számára kedvező tartalmából következően, a régi Pp. szabályainak és a következetes bírói gyakorlatnak megfelelően kizárólag az elsődleges kereseti kérelemről dönthettek. Miközben a Kúria ítéletében is rögzítette, hogy a felülvizsgálati eljárás keretében nincs lehetősége az eshetőlegesen megfogalmazott másodlagos kereseti kérelem érdemi vizsgálatára, arra azonban a régi Pp. rendelkezései is kétséget kizáróan lehetőséget biztosítottak volna a Kúria számára, hogy olyan tartalmú felülvizsgálati ítéletet hozzon, amely lehetővé teszi a másodlagos kereseti kérelem alsóbb fokú bíróságok általi érdemi megvizsgálását. Ennek az Alaptörvényből is következő kötelezettségének a Kúria azonban nem tett eleget. [24] Az Alkotmánybíróság mindezek alapján megállapította, hogy az alkotmányjogi panasszal támadott bírói döntés alaptörvény-ellenes, ezért azt megsemmisítette. Az Alkotmánybíróság ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a megsemmisített bírósági ítélet tartalmát semmilyen formában nem vizsgálhatta, így a döntése nem jelent állásfoglalást az indítványozó másodlagos kereseti kérelme megalapozottsága tekintetében. [25] Az Alkotmánybíróság az alaptörvény-ellenesség megállapítására és a támadott bírói döntés megsemmisítésére tekintettel nem vizsgálta az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésének sérelmét állító indítványi elemet.

Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint ugyanis, ha az indítvánnyal támadott jogszabályt vagy annak egy részét az Alaptörvény valamely rendelkezésébe ütközőnek minősítik, és ezért azt megsemmisíti, akkor a további alaptörvényi rendelkezés esetleges sérelmét a már megsemmisített jogszabályi rendelkezéssel összefüggésben érdemben nem vizsgálja {18/2016. (X. 20.) AB határozat, Indokolás [21]}. Az Alkotmánybíróság ezt a gyakorlatát a bírói döntések alkotmányossági vizsgálata körében is követi {legutóbb: 3219/2018. (VII. 2.) AB határozat, Indokolás [37]}. [26] 5. Az Alkotmánybíróság a határozat Magyar Közlönyben történő közzétételét az abban foglalt elvi megállapításokra tekintettel rendelte el, az Abtv. 44. § (1) bekezdése második mondata alapján.

Budapest, 2018. december 11. Dr. Sulyok Tamás s. k., az Alkotmánybíróság elnöke