28/2013. (X. 9.) AB határozata az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló 2011. CL

28/2013. (X. 9.) AB határozata az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló 2011. CLXXV. törvény 9. § (1) bekezdése szövegrésze alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló bírói kezdeményezés elutasításáról. Az Alkotmánybíróság teljes ülése egyedi ügyben alkalmazandó jogszabály Alaptörvénnyel való összhangjának vizsgálatára irányuló bírói kezdeményezés tárgyában – dr. Pokol Béla alkotmánybíró párhuzamos indokolásával és dr. Juhász Imre alkotmánybíró különvéleményével – meghozta a következő Az Alkotmánybíróság az  egyesülési jogról, a  közhasznú jogállásról, valamint a  civil szervezetek működéséről és  támogatásáról szóló 2011. évi CLXXV. törvény 9.  § (1)  bekezdésének „kényszer-végelszámolására a  Ctv. 2012.  február 29-én hatályos 116.  § (3)–(6)  bekezdését, 117.  §-át és 118.  §-át az  e  törvényben szabályozott eltérésekkel kell alkalmazni” szövegrésze alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló indítványt elutasítja. Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi. I. [1] 1. A  Balassagyarmati Törvényszék hatáskörében eljáró bírósági titkár egy egyesületnek az  előtte folyamatban levő kényszer-végelszámolási ügyében – a bírósági eljárás felfüggesztése mellett – az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 25.  §-a alapján a  Pk. 60.047/2009/10. számú végzésével egyedi ügyben alkalmazandó jogszabály Alaptörvénnyel való összhangjának vizsgálatára irányuló eljárást kezdeményezett az  Alkotmánybíróságnál, amelyben az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló 2011. évi CLXXV. törvény (a továbbiakban: Civil tv.) 9. § (1) bekezdésének „kényszer-végelszámolására a Ctv. 2012. február 29-én hatályos 116. § (3)–(6) bekezdését, 117. §-át és 118. §-át az e törvényben szabályozott eltérésekkel kell alkalmazni” szövegrésze alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. [2] Az indítványozó szerint a  támadott rendelkezés az  Alaptörvény B)  cikk (1)  bekezdésében foglalt jogállamiság elvéből származó jogbiztonság és normavilágosság követelményét sérti, az alábbi indokok szerint. [3] 1.1. A  Civil tv. 9.  § (1)  bekezdésének sérelmezett szövegrésze egy, a  cégnyilvánosságról, a  bírósági cégeljárásról és a  végelszámolásról szóló törvény (a továbbiakban: Ctv.) szerinti, már a  jogalkotó által hatályon kívül helyezett jogintézmény kötelező alkalmazását írja elő határozatlan ideig. Az  indítványozó szerint a  már hatályon kívül helyezett rendelkezések alkalmazását a  jogalkotó rendszerint az  ún. átmeneti rendelkezések között szabályozza. Az  átmeneti rendelkezés funkciója pedig a jogszabályszerkesztésről szóló 61/2009. (XII. 14.) IRM rendelet (a továbbiakban: Jszr.) 84. §-a szerint az, hogy a jogalkotó átmeneti időszakban, a jogszabály hatálya alá tartozó meghatározott esetekben, a jogszabály alkalmazandó rendelkezéseitől eltérő szabályok alkalmazását írja elő. A  Civil tv. 9.  § (1)  bekezdéséből ugyanakkor az  átmeneti jelleg hiányzik, ugyanis nem egy meghatározott időtartamig írja elő a  hatályon kívül helyezett norma kötelező alkalmazását, hanem meghatározatlan ideig, ráadásul nem a szabályozásból eredő átmeneti állapot orvosolására szolgál, hanem egyszerűen egy rendhagyó jogalkotási megoldásról van szó. Az indítványozó törvényszék szerint felmerül a kérdés, hogy az utaló normával – nem átmeneti szabályként – felhívott hatályon kívül helyezett jogszabályi rendelkezés normatív szabálynak tekinthető-e egyáltalán; illetve kimeríti-e a  követhetőség alkotmányos követelményét a  jelenlegi megoldás, praktikusan elvárható-e a végelszámolótól, hogy korábbi időállapotú normák alkalmazására készüljön fel. [4] 1.2. A  Ctv.-nek a  Civil tv. 9.  § (1)  bekezdése által hivatkozott, 2012. február 29-én hatályos 116.  § (6)  bekezdése úgyszintén tartalmaz egy utaló szabályt, amely a kényszer-végelszámolásra az erre vonatkozó címben foglalt eltéréssel általánosságban a  végelszámolásra vonatkozó rendelkezések alkalmazását írja elő. Az  indítványozó törvényszék szerint a támadott rendelkezés amiatt is sérti a normavilágosság követelményét, mert ezzel összefüggésben nem egyértelmű, hogy a  kényszer-végelszámolás során a  Ctv. végelszámolásra vonatkozó rendelkezései közül mely időpontban – 2012. február 29. napján vagy a mindenkor – hatályosak az alkalmazandóak. Az indítványozó szerint mindkét értelmezés mellett és ellenükben is felhozhatóak érvek, de meglehetősen összetett jogértelmezéssel is kérdéses az alkalmazandó szabályok pontos tartalmának meghatározása, ezáltal sérül a  jogbiztonság, ezen belül a  normavilágosság és a  követhetőség alkotmányos követelménye. [5] 1.3. Az  indítványozó bírósági titkár eljárási jogosultságát – az  Abtv. 25.  §-án kívül – az  Abtv. 1.  § b)  pontjára, továbbá a civil szervezetek bírósági nyilvántartásáról és az ezzel összefüggő eljárási szabályokról szóló 2011. évi CLXXXI. törvény (a továbbiakban: Tv.) 5.  § (2)  bekezdésére, valamint a  polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III.  törvény 12/A.  § (1) bekezdésére alapozta. [6] Az Abtv. 1. § b) pontja szerint az Abtv. alkalmazásában a bírósági titkár is bírónak minősül, ha törvény rendelkezése alapján az egyesbíró hatáskörében bírósági titkár eljárhat. [7] A Pp. 12/A.  § (1)  bekezdése szerint az  elsőfokú bíróság hatáskörébe tartozó ügyekben az  egyesbíró, illetve a  tanács elnöke helyett tárgyaláson kívül bírósági titkár is eljárhat; a  bíróság eljárására irányadó, e  törvényben meghatározott rendelkezéseket ilyen esetben a  bírósági titkár eljárására kell alkalmazni. Ezzel összhangban a  Tv. 5.  § (2)  bekezdése is kimondja, hogy a  bírósági titkár első fokon önállóan önálló aláírási joggal eljárhat, érdemi határozatot hozhat a törvényben szabályozott polgári nemperes eljárásokban. [8] 2. Az Alkotmánybíróság beszerezte a közigazgatási és igazságügyi miniszter véleményét. II. [9] 1. Az Alaptörvény indítvánnyal érintett rendelkezése: „B) cikk (1) Magyarország független, demokratikus jogállam.” [10] 2. A Civil tv. vizsgálni kért rendelkezései: „9.  § (1) A  civil szervezet végelszámolására – törvény eltérő rendelkezése hiányában – a  cégnyilvánosságról, a  bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló törvény (a továbbiakban: Ctv.) rendelkezéseit, kényszer-végelszámolására a Ctv. 2012. február 29-én hatályos 116. § (3)–(6) bekezdését, 117. §-át és 118. §-át az e törvényben szabályozott eltérésekkel kell alkalmazni.” [11] 3. A Ctv. 2012. február 29-én hatályos hivatkozott rendelkezései: „116. § […] (3) A kényszer-végelszámolás során a cég legfőbb szerve nem dönthet a cégnek a végelszámolási eljárás alatti működtetéséről, illetve a  végelszámolási eljárás megszüntetéséről. A  végelszámolás kezdő időpontját követően a  cég szervei nem hozhatnak a végelszámolás céljával ellentétes döntéseket. (4) A cégbíróság nem dönthet a jogerősen elrendelt kényszer-végelszámolás megszüntetéséről. A kényszer-végelszámolást – ha arra a cég által elhatározott végelszámolást követően kerül sor – a jogerős elrendelésétől számított egy éven belül be kell fejezni. A cégbíróság a határidőt a végelszámoló kérelmére indokolt esetben egy alkalommal hat hónappal, illetve ha peres eljárás van folyamatban, e per jogerős befejezéséig meghosszabbíthatja. (5) Ha a kényszer-végelszámolás során felszámolási eljárást kell kezdeményezni, a  felszámolás során egyezségkötésnek nincs helye és a felszámolási eljárás az adós cég teljesítésére tekintettel nem szüntethető meg. (6) A kényszer-végelszámolásra e fejezet szabályait – e címben foglalt eltérésekkel – kell alkalmazni. 117. § (1) A bíróság a kényszer-végelszámolást elrendelő határozatában a cég végelszámolójának – kivételesen indokolt esetben – a cég vezető tisztségviselőjét is kirendelheti. A bíróság által kirendelt végelszámoló e megbízatást alapos okkal visszautasíthatja. (2) Ha a cégbíróság végelszámolóként a felszámolók névjegyzékében szereplő szervezetet rendel ki, a felszámoló szervezet csak a Cstv.-ben szabályozott kizárási és összeférhetetlenségi okokra való hivatkozással utasíthatja vissza a megbízatást. (3) A  kényszer-végelszámolás jogerős elrendelésével összefüggő változásokat a  cégbíróság hivatalból jegyzi be a cégjegyzékbe és teszi közzé. A későbbi cégjegyzékadat-változások bejelentése a végelszámoló kötelezettsége. (4) A kényszer-végelszámolás során kirendelt végelszámoló a cég vagyonát csak nyilvános pályázat, illetve árverés útján értékesítheti. 118.  § (1) A  végelszámoló díját a  végelszámoló kérelmére a  legfőbb szerv állapítja meg. Amennyiben a  legfőbb szerv a határozatát nem hozza meg, a végelszámoló díjáról a cégbíróság dönt. (2) Ha a végelszámoló a korrigált végelszámolási nyitómérleg alapján vagy a későbbiekben, a végelszámolási eljárás során azt állapítja meg, hogy a cég vagyona a hitelezők követelésének fedezetére nem elegendő, a végelszámoló bejelentése alapján a cégbíróság felszámolási eljárás lefolytatását kezdeményezi. A végelszámolónak a cégbíróság által megállapított díja felszámolási költségnek minősül. (3) A  végelszámoló díja felszámoló szervezet esetében a  tevékenységet lezáró beszámoló mérlege szerinti eszközök könyvszerinti értékének 1,5 százaléka, de legalább 100 000 Ft és az azt terhelő általános forgalmi adó összege. A bíróság ettől a mértéktől indokolt esetben eltérhet. Más végelszámoló kirendelése esetében a végelszámoló kérelmére a munkájával arányban álló díjazást a cégbíróság állapítja meg.” III. [12] Az indítvány nem megalapozott. [13] 1. Az Alkotmánybíróság elsőként az indítványozó által felvetett azt a kérdést vizsgálta meg, hogy az utaló normával – nem átmeneti szabályként – felhívott hatályon kívül helyezett jogszabályi rendelkezés normatív szabálynak tekinthető-e; illetve, hogy elvárható-e a jogszabály címzettjétől, hogy korábbi időállapotú normák alkalmazására készüljön fel. [14] 1.1. A  Ctv.-nek a  Civil tv. 9.  § (1)  bekezdése által hivatkozott, már hatályon kívül helyezett rendelkezései a  Civil tv. 9. § (1) bekezdése alapján, az általa meghatározott vonatkozásban kötelező erővel rendelkeznek. [15] Az Alkotmánybíróság elvi éllel mutat rá, hogy a  jogszabályi rendelkezések jogi normák hordozói, általánosan kötelező magatartási szabályokat állapíthatnak meg [vö. Alaptörvény T) cikk (1) bekezdése]. [16] A jogi norma tehát a  (társadalmi) kötelezés igényével lép fel, arra szolgál, hogy emberi magatartásokat szabályozzon, irányítson, koordináljon. A  jogalkotás pedig tudatos szabályozó tevékenység, tervezett célok elérése érdekében ír elő, enged meg vagy tilt meg bizonyos magatartásokat. [17] Az egyik oldalon a jogalkalmazó és a norma címzettje számára a végső kérdés annak a megállapítása, hogy adott helyen adott személyi csoportra adott időpontban adott életviszonyok vonatkozásában mi az  „alkalmazandó”, a  kötelező jog. A  másik oldalon a  jogalkotó (jogszabály-előkészítő) különböző kodifikációs megoldások, így például a  jogszabály hatályára és alkalmazására vonatkozó rendelkezések [vö. Jszr. 63–65. §, X. Fejezet és XII. Fejezet] segítségével határozza meg, hogy a  célzott magatartás-befolyásolás mikor, hol, kiknek és milyen életviszonyoknak a  vonatkozásában következzen be. [18] A jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Jat.) 3. §-a szerint az azonos vagy hasonló életviszonyokat azonos vagy hasonló módon, szabályozási szintenként lehetőleg ugyanabban a  jogszabályban kell szabályozni. A  jogszabály normatív tartalmát a  jogszabály szakaszai és mellékletei jellemzően közvetlenül kifejtett formában tartalmazzák. Bevett jogszabály-szerkesztési gyakorlat ugyanakkor különféle – rugalmas, merev, illetve általános – hivatkozások használata is a jogszabályokban [vö. Jszr. III. Fejezet]. A jogszabályok közötti hivatkozások tipikusan azt a célt szolgálják, hogy ne kelljen több – eltérő életviszonyokat szabályozó – jogszabályban is rendelkezésekbe foglalt kifejtett formában megismételni olyan azonos jogi normákat, amelyek többféle életviszony tekintetében is alkalmazandóak (így a szabályozás változtatásának igénye esetén sem kell a rendelkezéseket külön-külön több jogszabályban is módosítani). Ha egy jogszabályi rendelkezés egy másik jogszabályra (illetve jogszabályi rendelkezésre vagy jogintézményre) utal, akkor a  felhívott jogszabályban foglalt jogi norma megfelelően alkalmazandó az  utaló jogszabály által szabályozott meghatározott életviszonyokra is. Ilyen esetben a felhívott jogszabályba foglalt jogi norma az utaló rendelkezés alapján, az  abban meghatározott tekintetben kötelező erővel bír, attól függetlenül, hogy a  hivatkozott jogszabályi rendelkezés egyébként milyen más életviszonyokra alkalmazandó. Ennek megfelelően nem kizárt az  sem, hogy jogszabály egy másik jogszabályi rendelkezés megszakítás nélküli további alkalmazását az  utóbbi hatályon kívül helyezésekor elrendelje; hatályos jogszabályi rendelkezésbe foglalt hivatkozás alapján egy már hatályon kívül helyezett jogszabályi rendelkezésnek is lehet kötelező ereje. [19] Hatályon kívül helyezett jogszabályi rendelkezés további alkalmazásának elrendelésére jellemzően a  jogszabályok átmeneti rendelkezései között kerülhet sor, így akkor, ha az  új szabályozás szükségessé teszi, hogy egy átmeneti időszakban, a  jogszabály hatálya alá tartozó meghatározott esetekben, a  jogszabály alkalmazandó rendelkezéseitől eltérő – például a korábban hatályos – szabályokat kelljen alkalmazni [vö. Jszr. 84. §]. A Jat. 15. § (2) bekezdése egyébként általánosságban is rendezi a  továbbhatás kérdését: e  szerint a  jogszabályi rendelkezést – ha jogszabály eltérően nem rendelkezik – a  hatálya alatt keletkezett tényekre és jogviszonyokra, valamint megkezdett eljárási cselekményekre a jogszabályi rendelkezés hatályvesztését követően is alkalmazni kell. [20] A fentieket figyelembe véve helytálló a  jelen eljárást kezdeményező bírói indítványban foglalt megállapítás, amely szerint a Civil tv. 9. § (1) bekezdéséből hiányzik az átmeneti jelleg, és a rendelkezés nem sorolható a továbbhatás fogalmi körébe sem. Az Alkotmánybíróság ugyanakkor rámutat: a rendhagyó, adott esetben a jogalkotás szakmai követelményeit nem maradéktalanul érvényesítő jogalkotási (jogszabály-szerkesztési) megoldások nem feltétlenül eredményeznek a jogbiztonság elvét sértő, alaptörvény-ellenes helyzetet, és önmagukban nem szüntetik meg az érintett rendelkezések kötelező erejét. [21] 1.2. A Civil tv. 9. § (1) bekezdésében alkalmazott kodifikációs megoldás – korábban hatályos rendelkezések megszakítás nélküli további alkalmazásának előírása – az alkalmazandó jog megismerhetőségével összefüggésben sem eredményezi a jogállamiság elvének részét képező jogbiztonság sérelmét. [22] A Civil tv. 9.  § (1)  bekezdésének 2012. január 1. és 2012. február 29. között hatályos szövege szerint a  civil szervezet végelszámolására – törvény eltérő rendelkezése hiányában – a  Ctv. (mindenkor hatályos) rendelkezéseit a  Civil  tv.-ben szabályozott eltérésekkel kellett alkalmazni. A  2012. január 1. és 2012. február 29. közötti időszakban tehát a  Ctv.-nek – többek között – ugyanazokat a  rendelkezéseit kellett alkalmazni, amelyek továbbalkalmazását a  Civil  tv.  9.  § (1) bekezdésének – a jelen vizsgálat tárgyát képező – 2012. március 1-től hatályos szövege is elrendelte. [23] A Civil tv. 9.  § (1)  bekezdésének – illetve az  általa hivatkozott rendelkezéseknek – a  címzettjei (bíróság, végelszámoló stb.) számára nem jelent rendkívüli nehézséget a  korábban hatályos jogszabályi rendelkezések alkalmazására történő felkészülés. Magyarország hivatalos lapjában, a  Magyar Közlönyben – amelynek szövegét hitelesnek kell tekinteni – jogszabálynak a módosított rendelkezéseivel egységes szerkezetbe foglalt szövege nem tehető közzé [Jat. 25. §]. Ebből következően valamely jogszabály az  eredetileg kihirdetetthez képest módosított, adott időpontban hatályos szövegét jellemzően nem könnyebb megállapítani, mint a módosítást megelőzően hatályos eredeti szöveget. [24] A Jat. 29. §-a mindemellett rendelkezik a Nemzeti Jogszabálytárról, amely elektronikus közszolgáltatásként működő, bárki számára térítésmentesen hozzáférhető, egységes szerkezetű szövegeket tartalmazó elektronikus jogszabálygyűjtemény. A Nemzeti Jogszabálytárról szóló 338/2011. (XII. 29.) Korm. rendelet 2. §-a alapján a Nemzeti Jogszabálytárban egységes szerkezetű szöveggel közzé kell tenni valamennyi, a  lekérdezés napján hatályos jogszabálynak nem csak a  lekérdezés napján hatályos szövegét, hanem a lekérdezés napját megelőző valamennyi időállapotát is a lekérdezés napját megelőző öt évre visszamenőleg. [25] A Ctv. 2012. február 29-én hatályos 116.  § (3)–(6)  bekezdésének, 117.  §-ának és 118.  §-ának szövege megismerésének feltételei mind a  Magyar Közlöny, mind pedig a  Nemzeti Jogszabálytár alapján hasonlóan adottak, mint az  említett rendelkezések jelenleg hatályos szövege megismerésének feltételei. [26] 2. Az Alkotmánybíróság ezt követően azt az indítványi részt vizsgálta meg, amely szerint a Civil tv. 9. § (1) bekezdésében és a  Ctv. 116.  § (6)  bekezdésében található, egymással összefüggő két utaló szabály miatt kérdéses az  alkalmazandó szabályok pontos tartalmának meghatározása, ezáltal sérül a jogbiztonság. [27] 2.1. Az  Alaptörvény 24.  cikk (1)  bekezdés b)  pontja alapján az  Alkotmánybíróság bírói kezdeményezésre felülvizsgálja az  egyedi ügyben alkalmazandó jogszabálynak az  Alaptörvénnyel való összhangját. Az  indítvány elbírálásával összefüggésben az Alkotmánybíróság megvizsgálta a bírói kezdeményezésnek az Alaptörvényi és törvényi (elő)feltételeit. [28] Az Alaptörvény 26.  cikk (1)  bekezdése szerint a  bírák függetlenek, és csak a  törvénynek vannak alárendelve, ítélkezési tevékenységükben nem utasíthatóak. Az  Alaptörvény és a  jogszabályok mindenkire kötelezőek [R)  cikk (2)  bekezdés], azokat a bíráknak ítélkezési tevékenységük során tiszteletben kell tartani. A bírói függetlenség alapján a bíró maga dönti el, hogy a törvényt (jogszabályt) egyedi ügyben hogyan értelmezi és alkalmazza. Meghatározott életviszonyok, illetőleg tényállások ellentétes – vagy az  értelmezéstől függően ellentétes – jogszabályi rendezését a  bírósági eljárás során jogszabály-értelmezéssel kell feloldani, mert – a  bevett jogértelmezési módszerek alapján – a  jogalkalmazás hivatott eldönteni, hogy a  konkrét jogviszonyokban az  ellentétet (látszólagos ellentétet) hordozó rendelkezések közül melyik jogszabályi rendelkezés alkalmazásával kell eljárni. [29] Speciális helyzet áll elő, ha a bírósági eljárásban alkalmazandó jogszabály és az Alaptörvény tartalmaz az adott tényállásra vonatkozó ellentétes – vagy az  értelmezéstől függően ellentétes – normát. Az  Alaptörvény ugyanis Magyarország jogrendszerének alapja, jogszabály nem lehet ellentétes az Alaptörvénnyel [R) cikk (1) és (3) bekezdés]. Ezért a bíróságnak az  Alaptörvényben foglalt norma és más jogszabályi norma kollíziója esetén az  ellentétet az  Alaptörvény javára kell feloldania, amely a benne meghatározott többi jogszabály formai és tartalmi érvényességének alapját képezi. Ez a szabály minden írott alkotmány alapvető elve. Az Alaptörvény 28. cikke a bírósági jogalkalmazással kapcsolatban rögzíti, hogy annak során a  jogszabályok szövegét az  Alaptörvénnyel összhangban kell értelmezni. A  28.  cikk szerint a  jogszabály Alaptörvénnyel összhangban történő értelmezése a bíró számára nem csak jog, hanem kifejezett kötelesség: amennyiben a bíró a jogszabály szövegét az értelmezés segítségével az Alaptörvénnyel összhangban tudja alkalmazni, annyiban ennek megfelelően köteles eljárni. [30] Az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés b) pontja a fentiekből következően – 28. cikkel összhangban – úgy értelmezendő, hogy az  egyedi ügyben eljáró bíró elsősorban köteles az  alkalmazandó jogszabály normatartalmát értelmezés útján az  Alaptörvénnyel összhangba hozni, és csak ennek hiányában, másodsorban, tehát ha a  jogszabály Alaptörvénnyel összhangban történő értelmezése kizárt, akkor jogosult – és egyben köteles – az  Alkotmánybíróságnál a  jogszabály alaptörvény-ellenességének megállapítását (illetve, ha az Alkotmánybíróság a  jogszabály alaptörvény-ellenességét már megállapította, alkalmazásának kizárását) kezdeményezni. [31] A fenti alaptörvény-értelmezésnek megfelelően rendelkezik az Abtv. 25. §-a is, amely abban az esetben jogosítja fel a bírót az alkotmánybírósági eljárás kezdeményezésére (illetve írja azt elő), ha a bírónak az előtte folyamatban levő egyedi ügy elbírálása során olyan jogszabályt kellene alkalmazni, amelynek alaptörvény-ellenességét észleli, vagy alaptörvényellenességét az Alkotmánybíróság már megállapította. [32] 2.2. Az  Alaptörvény nem zárja ki, hogy a  bíró az  Alaptörvény bármely rendelkezésére, illetve annak kapcsán bármely összefüggésre, így a  B)  cikk (1)  bekezdésében foglalt jogállamiság elvére, és annak részét képező normavilágosság követelményére hivatkozzon. Az  Alkotmánybíróság azonban az  Alaptörvény 24.  cikk (2)  bekezdés b)  pontját, 26.  cikk (1)  bekezdését, R)  cikkét és 28.  cikkét, valamint az  Abtv. 25.  §-át és 52.  §-át is figyelembe vevő együttes értelmezése alapján arra a  következtetésre jutott, hogy a  bírónak a  jogszabály Alaptörvénnyel való összhangjának vizsgálatára vonatkozó kezdeményezési jogosultságának gyakorlása során a  B)  cikkel összefüggésben tekintettel kell lennie a következő szempontokra. [33] A bíró csak olyan rendelkezés Alaptörvénnyel való összhangjának vizsgálatát kezdeményezheti, amelyet a  konkrét ügyben alkalmazni kell {vö. 3153/2013. (VII. 24.) AB határozat, Indokolás [10]}; ha a  bírósági eljárás során jogszabályi kollízió merül fel, a bíró feladata eldönteni, hogy mi az egyedi ügyben alkalmazandó jog. [34] Meghatározott életviszonyok, illetőleg tényállások ellentétes – vagy az értelmezéstől függően ellentétes – szabályozása önmagában nem jelent alaptörvény-ellenességet. Az  ilyen szabályozás alaptörvény-ellenessé csak akkor válik, ha az  egyben az  Alaptörvény valamely rendelkezésének a  sérelmével is együtt jár, vagyis, ha az  ellentétes tartalmú szabályozás anyagi alaptörvény-ellenességhez vezet, tehát például ha a  rendelkezések, illetve azok értelmezésének valamelyike meg nem engedett diszkriminációt, egyéb alaptörvény-ellenes helyzetet, vagy alapjog korlátozását eredményezi [vö. 35/1991. (VI. 20.) AB határozat, ABH 1991, 175, 176.]. A normavilágosság sérelmét állító indítványnak általában arra nézve is indokolást kell tartalmaznia, hogy a  sérelmezett jogszabályi rendelkezés valamely értelmezése az Alaptörvénynek valamely további rendelkezésével miért ellentétes [Abtv. 52. § (1) bekezdés b), d) és e) pont]. [35] Az Alaptörvény 24.  cikk (2)  bekezdés b)  pontja alapján az  Alkotmánybíróságnál kezdeményezett eljárásnak tehát előfeltétele, hogy a  bíró megállapítsa az  ügyben alkalmazandó jogszabályi rendelkezéseket és azokat értelmezze. Ha az értelmezési folyamat során arra a következtetésre jut, hogy az alkalmazandó jogszabály normatartalma feloldhatatlan ellentétben áll az Alaptörvénnyel, akkor kezdeményezi az Alkotmánybíróság eljárását. Az indítvány indokolásának – ebből következően is – az  Alaptörvény valamely rendelkezésével való ellentétet kell határozottan állítania és alátámasztania, amely ellentét azonban nem merülhet ki egy esetleges értelmezései nehézségben. [36] A bírónak tehát nem elegendő önmagában a  jogbiztonság elvének részét képező normavilágosság követelményének sérelmére hivatkoznia sem azon az  alapon, hogy nem tudja megállapítani az  ügyben alkalmazandó jogszabályi rendelkezéseket, sem azon az alapon, hogy nem tudja azokat egyértelműen értelmezni. [37] Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította. [38] A határozat Magyar Közlönyben történő közzétételét az  Alkotmánybíróság az  Abtv. 44.  § (1)  bekezdése alapján, az  Alaptörvény 24.  cikk (2)  bekezdés b)  pontja szerinti bírói kezdeményezési jogosultsággal kapcsolatos elvi megállapításaira tekintettel rendelte el. Budapest, 2013. október 7. Dr. Paczolay Péter s. k., az Alkotmánybíróság elnöke