← Magyarország

21/2015. (VI. 18.) AB határozata a víziközmű-szolgáltatásról szóló 2011. CCIX. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló 58/2013. (II. 27.)

Röviden

Ez a határozat arról szól, hogy egy kormányrendelet bizonyos időszakban alaptörvény-ellenes volt, mert ellentétes volt egy víziközmű-szolgáltatásról szóló törvénnyel, és ezért egy folyamatban lévő bírósági ügyben nem alkalmazható.

Amit szabályoz

Akire vonatkozik

Főbb pontok

Jogszabály szövege

21/

  1. (VI. 18.) AB határozata a víziközmű-szolgáltatásról szóló
  2. CCIX. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló 58/
  3. (II. 27.) Korm. rendelet
  4. március
  5. és
  6. december
  7. között hatályos
  8. §

(5)bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapításáról és folyamatban lévő perben történő alkalmazásának kizárásáról. Az Alkotmánybíróság teljes ülése jogszabály alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló bírói kezdeményezés tárgyában meghozta a következő
  1. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a víziközmű-szolgáltatásról szóló
  2. évi CCIX. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló 58/
  3. (II. 27.) Korm. rendelet
  4. §
(5)bekezdése a
  1. március
  2. napja és
  3. december
  4. napja közötti időszakban a víziközmű-szolgáltatásról szóló
  5. évi CCIX. törvény
  6. §
(2)bekezdésébe ütköző szabályt tartalmazott, ezért alaptörvény-ellenes volt.
  1. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az alaptörvény-ellenes jogszabályi rendelkezés a Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságon folyamatban lévő 12.K.27.418/
  2. számú perben nem alkalmazható. Az Alkotmánybíróság elrendeli e határozatának a Magyar Közlönyben való közzétételét. I. [1] A Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság bírája – a közigazgatási határozat felülvizsgálatára irányuló 12.K.27.418/
  3. számú per felfüggesztése mellett – az Alkotmánybíróságról szóló
  4. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.)
  5. §
(1)bekezdése alapján egyedi normakontroll eljárást kezdeményezett a víziközműszolgáltatásról szóló
  1. évi CCIX. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló 58/
  2. (II. 27.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet)
  3. március
  4. napja és
  5. december
  6. napja között hatályos
  7. §
(5)bekezdésével összefüggésben. [2] A bírói kezdeményezésre okot adó ügyben a szolgáltató a bekötési vízmérő és a mellékvízmérők különbözetét a víziközmű-szolgáltatásról szóló
  1. évi CCIX. törvény (a továbbiakban: Vksztv.) alapján a társasházzal mint a bekötési vízmérő szerinti fogyasztóval kívánta megfizettetni, a Vksztv.
  2. §
(2)bekezdése szerint ugyanis a „bekötési vízmérő és a mellékvízmérők mérési különbözetéből megállapított különbözetet a bekötési vízmérő szerinti felhasználó fizeti meg a víziközmű-szolgáltatónak”. A fogyasztóvédelmi felügyelőség
  1. december 12-én kelt határozata szerint mindazonáltal a Korm. rendelet alapján a különbözet mégsem számlázható ki a társasháznak. A Korm. rendelet
  2. §
(5)bekezdése ugyanis lényegében kivételt engedett az idézett törvényi főszabály alól, amikor úgy rendelkezett, hogy az „nem vonatkozik arra az esetre, ahol a bekötési vízmérő mellett az elkülönített vízhasználatok kizárólag hitelesített vízmérőkkel rendelkeznek”. A bírósági eljárás a szolgáltatónak az elsőfokú döntést helybenhagyó másodfokú határozat ellen benyújtott keresete alapján indult. [3] A Vksztv. 2014. január 1. napjával módosult: a jogalkotó egy új
(2a)bekezdést illesztett az
  1. §-ba, mely már lehetővé tette, hogy a víziközmű-szolgáltatási díj elszámolásának alapja – bizonyos feltételek esetében – a főszabálytól eltérően a mellékvízmérőkön mért fogyasztás legyen. Ugyanakkor az indítványozó bíró hangsúlyozza, hogy a szóban forgó időszakban („a vizsgálat alá vont számlázási gyakorlat tanúsítására [...] a 2013-as év folyamán került sor”) a Korm. rendelet még „úgy tartalmazta főszabálytól való eltérés esetének a szabályozását, hogy a törvény ilyen eltérést nem engedélyezett”. [4] A bíró szerint tehát a Korm. rendelet (egyébként
  2. december
  3. napjáig hatályban volt)
  4. §
(5)bekezdése a
  1. december
  2. napjáig terjedő időszakban – tehát a törvény kifejezett módosításáig – a Vksztv.
  3. §
(2)bekezdésébe ütköző rendelkezést tartalmazott, ezzel megsértve az Alaptörvény 15. §
(4)bekezdését (mely szerint a Kormány rendelete törvénnyel nem lehet ellentétes). [5] A bírói kezdeményezés utal a 3011/
  1. (II. 11.) AB határozatra is, mely ugyanezzel a problémával foglalkozott, de polgári perben előterjesztett bírói kezdeményezés alapján. Az indítványt elutasító döntését az Alkotmánybíróság akkor arra alapította, hogy mivel „a bírói kezdeményezés szerint alkalmazásra kerülő kormányrendelet már a törvénnyel – annak módosítása következtében – nem ellentétes, a kormányrendelet a kezdeményezésben hivatkozott okokra alapítva nem alaptörvény-ellenes” {Indokolás [16]}. Jelen ügy indítványozó bírója szerint ez az érvelés is azt támasztja alá, hogy a jogszabályi ellentét korábban – az általa megjelölt időszakban – fennállt. II. [6]
  2. Az Alaptörvény érintett rendelkezése: „
  3. cikk
(4)A Kormány rendelete törvénnyel nem lehet ellentétes.” [7] 2.
  1. A Vksztv. érintett –
  2. december
  3. napjáig hatályos – rendelkezései: „
  4. §
(1)Közműves ivóvízellátás esetében az elszámolás a bekötési vízmérő mérési adatain alapul.
(2)A bekötési vízmérő és a mellékvízmérők mérési különbözetéből megállapított különbözetet a bekötési vízmérő szerinti felhasználó fizeti meg a víziközmű-szolgáltatónak.” [8] 2.2. A Vksztv. érintett – 2014. január 1. napjától hatályos – rendelkezései: „52. §
(1)Közműves ivóvízellátás esetében az elszámolás a bekötési vízmérő mérési adatain alapul.
(2)A bekötési vízmérő és a mellékvízmérők mérési különbözeteként megállapított vízfogyasztás utáni víziközműszolgáltatási díjat a bekötési vízmérő szerinti felhasználó fizeti meg a víziközmű-szolgáltatónak.
(2a)Az
(1)és
(2)bekezdéstől eltérően a víziközmű-szolgáltatási díj elszámolásának alapja a mellékvízmérőkön mért fogyasztás, ha
  1. a)a bekötési vízmérő mellett az elkülönített vízhasználók elkülönített vízhasználati helye és más vízvételi helyek kizárólag hiteles, plombával vagy záró bélyeggel ellátott mellékvízmérőkkel és hatályos mellékszolgáltatási szerződéssel rendelkeznek, és
  2. b)a mellékvízmérőkön és a bekötési vízmérőn mért fogyasztási adatok, valamint a helyszíni ellenőrzés alapján a csatlakozó hálózati szakaszon a karbantartás elmaradására visszavezethető vízveszteség vagy az elszámolatlan vízvétel lehetősége kizárható.” [9] 3. A Korm. rendelet érintett – 2013. március 1. napja és 2014. december 11. napja között hatályos rendelkezései: „62. §
(4)Az ingatlanon fogyasztott víz mennyisége szempontjából a bekötési vízmérő az irányadó. A bekötési vízmérő és az elkülönített vízhasználatokat mérő mellékvízmérők mérési különbözetéből megállapított fogyasztási különbözet esetén a bekötési vízmérő szerinti felhasználó köteles a fogyasztási különbözetet a víziközműszolgáltatónak megfizetni.
(5)A
(4)bekezdés nem vonatkozik arra az esetre, ahol a bekötési vízmérő mellett az elkülönített vízhasználatok kizárólag hitelesített vízmérőkkel rendelkeznek.” III. [10] A bírói kezdeményezés megalapozott. [11]
  1. Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt azt vizsgálta meg, hogy az indítvány megfelel-e az Abtv.-ben írt formai és tartalmi feltételeknek. [12] Megállapítható volt, hogy a kérelem a határozottság Abtv.
  2. §
(1b)bekezdésében felsorolt követelményeinek eleget tesz. A kérelem a) tartalmazza azt a törvényi rendelkezést, amely megállapítja az Alkotmánybíróság hatáskörét az indítvány elbírálására, továbbá azt, amely az indítványozó indítványozói jogosultságát megalapozza [Abtv. 25. §
(1)bekezdés];
  1. b)az eljárás megindításának indokait [alaptörvény-ellenesnek tartott jogszabályi rendelkezés folyamatban lévő egyedi ügy elbírálása során történő alkalmazása];
  2. c)az Alkotmánybíróság által vizsgálandó jogszabályi rendelkezést [Korm. rendelet 62. §
(5)bekezdése a
  1. március
  2. napjától
  3. december
  4. napjáig terjedő időszakban]; d) az Alaptörvény megsértett rendelkezését [
  5. cikk
(4)bekezdés]; indokolást arra nézve, hogy a sérelmezett rendelkezés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezésével, valamint kifejezett kérelmet arra, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a megjelölt törvényi szakaszok alaptörvény-ellenességét (a bíró a támadott jogszabályi rendelkezés hatályon kívül helyezésére tekintettel annak megsemmisítését nem kérte). [13] A Korm. rendelet támadott 62. §
(5)bekezdése – a §
  1. december 11-ei hatállyal történő újraszabályozása miatt – jelenleg már nincs hatályban. Nincs eljárásjogi akadálya azonban annak, hogy az Alkotmánybíróság az Abtv.
  2. §
(3)bekezdése alapján a jogalkotó által hatályon kívül helyezett norma alaptörvény-ellenességét megvizsgálja, ha azt konkrét esetben – folyamatban lévő bírósági eljárásban – még alkalmazni kellene. [14] A bíró egyértelműen állította, hogy a támadott jogszabályi rendelkezést [a Korm. rendelet 62. §
(5)bekezdését] alkalmaznia kellene („az anyagi jogviszonyokat a megvalósításuk időszakában hatályos anyagi jogszabályok alapján kell megítélni” – szól az érvelés), és saját eljárását felfüggesztve fordult az Alkotmánybírósághoz, tehát az Abtv. 25. §
(1)bekezdésében írt feltételek is teljesülnek. [15] A 3011/
  1. (II. 11.) AB határozatra figyelemmel az indítvánnyal összefüggésben szükségessé vált annak mérlegelése is, hogy az ügy az Abtv.
  2. §-a alapján nem minősül-e res iudicatának, ítélt dolognak. A korábbi ügyben a jelen üggyel megegyező volt a támadott jogszabályi rendelkezés és az alkotmányjogi probléma [a Korm. rendelet
  3. §
(5)bekezdésének a Vksztv. 52. §
(2)bekezdésével való összhangja], azonban akkor polgári perről volt szó, melyben a későbbi jogszabály-módosításnak jelentősége volt. Mivel az indítvány elbírálásának időpontjában a bírói kezdeményezésre okot adó jogszabályi állapot már nem állt fenn, az Alkotmánybíróság a kérelmet érdemi határozattal elutasította. Az Abtv. 31. §
(1)bekezdése értelmében érdemi alkotmánybírósági döntés esetében is helye van azonban eljárásnak, ha a „körülmények alapvetően megváltoztak”, illetve jelen ügyben annak is jelentősége van, hogy közigazgatási perről van szó: a bíróságnak egy 2013-ban keletkezett tényállás alapján hozott hatósági határozat jogszabályszerűségét kell elbírálnia, kifejezetten a tényállás keletkezésének az időpontjában hatályos jogszabályi környezet alapján. Az Alkotmánybíróság ezért úgy ítélte meg, hogy res iudicata megállapításának nincs helye. [16] A bírói kezdeményezést mindezek alapján az Alkotmánybíróság az alábbiak szerint érdemben bírálta el. [17] 2. Az érintett – törvényi és végrehajtási rendeletbe foglalt – szabályozási környezetet áttekintve a következők állapíthatók meg. [18] 2.1. A Vksztv. 52. §
(1)–
(2)bekezdése alapján az ivóvíz-fogyasztás elszámolása a bekötési vízmérő mérési adatain alapul, és ha a bekötési vízmérő és a mellékvízmérők között mérési különbözet áll fenn, azt a bekötési vízmérő szerinti felhasználó fizeti meg a víziközmű-szolgáltatónak [megjegyzendő: Vksztv. 52. §
(2)bekezdésének szövege
  1. január 1-jétől módosult, a szabályozási tartalom azonban nem változott].
  2. december 31-ig a törvény ebben a tekintetben egyéb szabályokat, kivételeket nem állapított meg. [19]
  3. január
  4. napjától az idézett §-ba beiktatásra került a
(2a)bekezdés [lásd az egyes energetikai tárgyú törvények módosításáról szóló 2013. évi CCXXVII. törvény 21. §
(2)bekezdés], mely kivételként rögzítette, hogy a szolgáltatási díj elszámolásának alapja a mellékvízmérőkön mért fogyasztás is lehet, s meghatározta e kivétel alkalmazásának konkrét feltételeit is [hitelesített mellékvízmérők és mellékszolgáltatási szerződés megléte, vízveszteség vagy elszámolatlan vízvétel lehetőségének kizártsága, lásd részletesen Vksztv. 52. §
(2a)bekezdés a)–b) pontjai]. [20] 2.
  1. A Vksztv. végrehajtási rendeleteként megalkotott Korm. rendelet
  2. március
  3. napja (tehát a rendelet hatálybalépése) és
  4. december
  5. napja között hatályos
  6. §
(4)bekezdése lényegében megismételte a törvényi főszabályt, amikor kimondta, hogy „[a]z ingatlanon fogyasztott víz mennyisége szempontjából a bekötési vízmérő az irányadó. A bekötési vízmérő és az elkülönített vízhasználatokat mérő mellékvízmérők mérési különbözetéből megállapított fogyasztási különbözet esetén a bekötési vízmérő szerinti felhasználó köteles a fogyasztási különbözetet a víziközmű-szolgáltatónak megfizetni.” Ugyanakkor az
(5)bekezdés szerint ez „nem vonatkozik arra az esetre, ahol a bekötési vízmérő mellett az elkülönített vízhasználatok kizárólag hitelesített vízmérőkkel rendelkeznek”. Ez a Korm. rendelet által meghatározott eset azt jelentette, hogy hitelesített mellékvízmérők használata esetében – a Vksztv.-ben foglaltak ellenére – a bekötési vízmérő szerinti felhasználót nem lehetett a mellékmérők és a bekötési mérő között fennálló esetleges mérési (fogyasztási) különbözet megfizetésére kötelezni. [21] A Vksztv.
  1. január 1-jei hatállyal történt módosítása után a Korm. rendelet módosítására is sor került
  2. december 11-ei hatállyal [lásd 292/
  3. (XI. 26.) Korm. rendelet a víziközmű-szolgáltatásról szóló
  4. évi CCIX. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló 58/
  5. (II. 27.) Korm. rendelet módosításáról,
  6. §]. Ennek nyomán a Korm. rendeletnek a vízmérésről szóló teljes alcíme újraszabályozásra került, és jogalkotó az
(5)–
(12)bekezdésben helyezte el a Vksztv. 52. §
(2a)bekezdése szerinti elszámolás mint kivételes eset végrehajtásának részletes szabályait. E körben a Korm. rendelet kifejezetten hivatkozik is a Vksztv. 52. §
(2a)bekezdésére. [22]
  1. A Vksztv. és a Korm. rendelet előírásainak áttekintése után az Alkotmánybíróság a jogszabályi rendelkezések egymáshoz való viszonyát illetően a következőket állapította meg. [23] A Vksztv.
  2. december 31-ig hatályos, kivételt meg nem engedő, kifejezett szabálya szerint a hitelesített mellékvízmérők szerinti összesített fogyasztás és a bekötési vízmérő szerinti fogyasztás közötti különbözetet egyértelműen a bekötési vízmérő szerinti fogyasztó volt köteles megfizetni. Ugyanakkor a Korm. rendelet alapján ezt a szolgáltató mégsem számlázhatta ki a bekötési vízmérő szerinti fogyasztónak. [24] A Korm. rendelet nyilvánvalóan abból indult ki, hogy hitelesített mellékvízmérők esetében a mellékmérők szerinti fogyasztás összege és a bekötési vízmérő szerinti fogyasztás között eltérés elvileg nem lehet. Nem számolt ugyanakkor a vízveszteség, illetve az esetleges elszámolatlan vízvétel lehetőségével, ami – ahogyan azt a jelen ügyben előterjesztett bírói kezdeményezésre okot adó ügy is igazolja, illetve erre enged következtetni a Vksztv. későbbi újraszabályozása is [lásd
  3. §
(2a)bekezdés] – reális lehetőség. A Korm. rendelet 62. §
(5)bekezdése az Alkotmánybíróság megítélése szerint ebből következően nem pusztán egy végrehajtási szabályt állapított meg, hanem –
  1. január
  2. napja előtt – a Vksztv. előírása alóli kifejezett kivételként funkcionált. [25] Mindez azt jelentette, hogy a vizsgált időszakban a két jogszabályból nyilvánvalóan ellentétes következtetés volt levonható arra nézve, hogy ilyen esetben kinek kell megfizetnie az esetleges többletfogyasztást: a Vksztv.
  3. §
(2)bekezdése szerint egyértelműen a bekötési vízmérő szerinti fogyasztónak, a Korm. rendelet 62. §
(5)bekezdése szerint viszont – mivel ezt a Vksztv.-vel ellentétesen kizárta – egyértelműen a szolgáltatónak. [26] Az Alkotmánybíróság ezért a bírói kezdeményezésnek helyt adva megállapította: a Korm. rendelet 62. §
(5)bekezdése a
  1. március
  2. napja és
  3. december
  4. napja közötti időszakban – megsértve az Alaptörvény
  5. cikk
(4)bekezdését – a Vksztv. 52. §
(2)bekezdésébe ütköző szabályt tartalmazott, ezért alaptörvény-ellenes volt. [27] Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az alaptörvény-ellenes jogszabályi rendelkezés – figyelemmel az Abtv. 45. §
(2)bekezdésére – a Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságon folyamatban lévő 12.K.27.418/
  1. számú perben nem alkalmazható. [28]
  2. Az Alkotmánybíróság az Abtv.
  3. §
(1)bekezdés második mondata alapján – az ügy társadalmi jelentőségére tekintettel – elrendeli e határozatának a Magyar Közlönyben való közzétételét. Budapest, 2015. június 15. Dr. Lenkovics Barnabás s. k., az Alkotmánybíróság elnöke,

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.