288/B/2010. AB határozat. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítván

288/B/2010. AB határozat. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő h a t á r o z a t o t: 1. Az Alkotmánybíróság Budapest Főváros II. Kerületi Önkormányzat Képviselő-testületének az építményadóról és a magánszemélyek kommunális adójáról szóló 57/1996. (XII. 23.) önkormányzati rendelete 7. § (2) bekezdése és 13. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja. 2. Az Alkotmánybíróság Budapest Főváros II. Kerületi Önkormányzat Képviselő-testületének az építményadóról és a magánszemélyek kommunális adójáról szóló 57/1996. (XII. 23.) önkormányzati rendelete 4. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasítja. I. Az indítványozó a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvénynek (a továbbiakban: Hatv.) az építményadó és a kommunális adó eltérő maximális mértékére vonatkozó előírásait kifogásolta. Hiánypótlási eljárás során módosította kérelmét, és Budapest Főváros II. Kerületi Önkormányzat Képviselő-testületének az építményadóról és a magánszemélyek kommunális adójáról szóló 57/1996. (XII. 23.) önkormányzati rendelete (a továbbiakban: Ör.) 4. §-a, 7. § (2) bekezdése és 13. §-a alkotmányellenességének megállapítását kérte. Úgy fogalmazott, hogy az Ör. „eltérő adóztatást valósít meg az azonos méretű építménnyel rendelkező építményadóval, illetve kommunális adóval sújtott magánszemély adózók között”. Azonos nagyságú ingatlanokat alapul véve ugyanis – számításai szerint – az építményadó mértéke több, mint 12-szerese a kommunális adónak. Ez az „adóteher-megkülönböztetés” csak akkor lenne elfogadható – hangzik az érvelés –, ha az érintett adóalanyok teherviselő képessége is ilyen mértékben eltérne egymástól. Mivel azonban ezt semmi sem igazolja, a szabályozás önkényes, diszkriminatív és esélyegyenlőtlenséget hoz létre [Alkotmány 70/A. § (1)–(3) bekezdés], emellett pedig sérti az arányos közteherviselés elvét is [az indítványozó e körben szintén az Alkotmány 70/A. §-át jelölte meg, helyesen: 70/I. §]. A túlzott – 12-szeres mértékű – adóteher továbbá veszélyeztetheti a megélhetést, az adózó (és családja) utcára kerülhet, ami sérti az Alkotmány 8. § (1) bekezdéséből következő lakhatáshoz való jogot, az Alkotmány 15. §-át és a tulajdonhoz való jogot [Alkotmány 13. § (1) bekezdés] is. II. 1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései: „8. § (1) A Magyar Köztársaság elismeri az ember sért hetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége.” „13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot.” „15. § A Magyar Köztársaság védi a házasság és a család intézményét.” „70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül. (2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti. (3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti.” „70/I. § Minden természetes személy, jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni.” 2. Az Ör. támadott rendelkezései: „4. § A helyi adókról rendelkező 1990. évi C. törvény 13. §-ban felsoroltakon túl mentes az építményadó alól a) a magánszemély tulajdonában lévő lakás b) a lakásszövetkezet, valamint lakóépületben lévő tár sasház és/vagy tulajdonközösség esetén a tulajdonostársak közös tulajdonában álló, közös használatú helyiségek közül a fedett és oldalt zárt erkély, lodzsa, fedett terasz és tornác, tetőtér, belső lépcső, közlekedő, tüzelőtér, tüzelő-és salaktároló, szárító, padlás, szerszámkamra, szín, pince, gyermekmegőrző, valamint házimosoda, amennyiben ezeket nem vállalkozási célra hasznosítják.” „7. § (1) Az építményadó alapja az építmény négyzetméterben számított hasznos alapterülete (2) Az építményadó évi mértéke: 1160 forint/m2.” „13. § Az adó mértéke: a) 3000 Ft/év, ha a lakás (lakásbérlemény) kiegészítő helyiségek nélküli hasznos alapterülete a 40 m2-t nem haladja meg. b) 4500 Ft/év, ha a lakás (lakásbérlemény) kiegészítő helyiségek nélküli hasznos alapterülete nagyobb, mint 40 m2, de nem haladja meg a 60 m2-t. c) 6750 Ft/év, ha a lakás (lakásbérlemény) kiegészítő helyiségek nélküli hasznos alapterülete nagyobb, mint 60 m2, de nem haladja meg a 80 m2-t. d) 9000 Ft/év, ha a lakás (lakásbérlemény) kiegészítő helyiségek nélküli hasznos alapterülete nagyobb, mint 80 m2, de nem haladja meg a 100 m2-t. e) 10 800 Ft/év, ha a lakás (lakásbérlemény) kiegészítő helyiségek nélküli hasznos alapterülete nagyobb, mint 100 m2, de nem haladja meg a 140 m2-t. f) 14 440 Ft/év, ha a lakás (lakásbérlemény) kiegészítő helyiségek nélküli hasznos alapterülete nagyobb, mint 140 m2” III. Az indítvány nem megalapozott. 1. Az indítványban foglaltakkal kapcsolatban az Alkotmánybíróság mindenekelőtt a következőkre mutat rá. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 22. § (2) bekezdése szerint az indítványnak a kérelem alapjául szolgáló ok megjelölése mellett határozott kérelmet kell tartalmaznia. Az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (ABK 2009. január, 3.; a továbbiakban: Ügyrend) 21. § (2) bekezdése szerint a kérelem akkor tekinthető határozottnak, ha az indítvány tartalmazza a vizsgálandó jogszabály megjelölése mellett az Alkotmánynak azokat a rendelkezéseit, amelyeket – az indítványozó állítása szerint – a hivatkozott jogszabályok megsértenek. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint továbbá – az Abtv. 22. § (2) bekezdésének az ok megjelölésére irányuló kötelezettsége alapján – az indítványozónak meg kell indokolnia, hogy a támadott jogszabály miért és mennyiben sérti az Alkotmány hivatkozott rendelkezését. Az indítvány érdemben nem bírálható el, ha az indítványozó nem támasztja alá összefüggően, érdemi vizsgálatra alkalmas érvekkel a megsemmisíteni kért jogszabályi rendelkezések és az Alkotmány megjelölt rendelkezései között fennálló alkotmányjogilag értékelhető összefüggéseket, nem jelöli meg, hogy az alkotmányellenesség milyen indokok alapján áll fenn (lásd pl. 477/B/2001. AB végzés, ABH 2005, 1596.). Az indítvány e feltételeknek részben nem felel meg. Az indítványozó az Ör. 4. §-át (építményadó körében a tárgyi adómentesség esetei) ugyanis pusztán megjelölte, azonban érvekkel nem támasztotta alá a vélt alkotmányellenességet. Az Alkotmánybíróság ezért az indítványt ebben a részében az Abtv. 22. § (2) bekezdése és az Ügyrend 29. § d) pontja alapján – mint érdemi elbírálásra alkalmatlant – visszautasította. 2. Az Ör. 7. § (2) bekezdésével (építményadó mértéke) és a 13. §-ával (kommunális adó mértéke) kapcsolatban előterjesztett, az Alkotmány 70/A. §-ára alapított kérelemmel kapcsolatban az Alkotmánybíróság a következőket állapította meg. Mindenekelőtt jelen ügyben hangsúlyozni kell, hogy „[a] helyi önkormányzatok adómegállapítási joga az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdés d) pontján alapul. Az Alkot mány e rendelkezése a helyi önkormányzati alapjogok között a képviselő-testület alkotmányi védelemben részesített hatásköreként határozza meg azt, hogy a képviselő-testület a törvény keretei között meghatározza a helyi adók fajtáit és mértékét. A helyi önkormányzat adómegállapítási jogának a kereteit a Htv. [a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény] szabályozza. E rendelkezések alapján a helyi önkormányzat széles körű önállósággal rendelkezik a helyi adók szabályozása során. A Htv. keretei között szabadon dönt arról, hogy vezet-e be helyi adót, ha igen, akkor a helyi adók melyikét vezeti be. A Htv. 6. § c) pontja arra hatalmazza fel az önkormányzatot, hogy a helyi sajátosságok, az önkormányzat gazdálkodási követelményei, az adóalanyok teherbíró képességének figyelembevételével állapítsa meg az adók mértékét.” [25/2005. (VI. 24.) AB határozat, ABH 2005, 658, 662–663.] Az Alkotmánybíróság számos határozatában értelmezte az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezést. Rámutatott egyrészt, hogy személyek közötti, alkotmánysértő hátrányos megkülönböztetés akkor állapítható meg, ha valamely személyt vagy embercsoportot más, azonos helyzetben lévő személyekkel vagy csoporttal történt összehasonlításban kezelnek hátrányosabb módon [21/1990. (X. AB határozat, ABH 1990, 73, 78.; 32/1991. (VI. 6.) AB határozat, ABH 1991, 146, 162.; 43/B/1992. AB határozat, ABH 1994, 744, 745.]. A diszkrimináció vizsgálatánál tehát az első eldöntendő kérdés az, hogy az adott szabályozás tekintetében állított megkülönböztetés egymással összehasonlítható alanyi körre vonatkozik-e [49/1991. (IX. 27.) AB határozat, ABH 1991, 246, 249.; 432/B/1995. AB határozata, ABH 1995, 789, 792.]. Ennek alapján jelen ügyben is mindenekelőtt azt kellett eldönteni, hogy az Ör. összehasonlítható vagy eltérő helyzetben lévő személyekre állapít-e meg eltérő rendelkezéseket a adómértékek vonatkozásában, tehát, hogy az építmény- és a kommunális adó alanyai homogén csoportnak minősülnek-e. A vagyoni típusú adók (építményadó, telekadó) esetében az adó alanya az ingatlan tulajdonosa (illetve az ingatlanon fennálló vagyoni értékű jog jogosítottja; Hatv. 12. § és 18. §), az adókötelezettségnek pedig minden adóalany vonatkozásában ugyanaz az alapja: pusztán az ingatlantulajdon (Hatv. 15. §, 21. §). Ez tehát azt jelenti, hogy a tulajdonos az adott településen található vagyona alapján fizet a helyi önkormányzatnak. Ezzel szemben a kommunális adó célja nem valamilyen vagyontárgy adóztatása, hanem az önkormányzat által biztosított és igénybe vett kommunális szolgáltatás, helyi közszolgáltatás biztosításához – az önkormányzat gazdálkodási követelményeihez igazodó – közteherként történő hozzájárulás. Az adófizetési kötelezettség alapja a helyi közszolgáltatás igénybevétele és nem az adóalany vagyoni helyzete. [Vö. 48/2007. (VII. 3.) AB határozat, ABH 2007, 953, 962.; 55/2008. (IV. 24.) AB határozat, ABH 2008, 525, 536.] A „kommunális adó nem vagyoni típusú adó, amely kivetésének célja elsősorban a település infrastruktúrájának fejlesztéséhez való hozzájárulás, illetve sok esetben (…) a szervezett szemétszállítás költségeinek finanszírozása. Ezen szolgáltatást, valamint az infrastruktúrát valamennyi településen élő lakos egyaránt igénybe veszi, illetve veheti, annak előnyeit élvezheti. A két adófajta tehát más adótípusba tartozik, kivetésük célja is eltérő lehet: az építményadó a településen élő személy vagyonát adóztatja, a kommunális adó fizetése pedig a településen igénybe vehető infrastrukturális és szemétszállítási szolgáltatásokhoz kötődik, ami indokolhatja a szabályozásbeli eltéréseket.” (401/B/2000. AB határozat, ABK 2009. november, 2018, 2021.) Mindezek alapján megállapítható, hogy az építmény és a kommunális adó alanyai nincsenek összehasonlítható helyzetben – nem tartoznak azonos, homogén csoportba –, így vonatkozásukban a diszkrimináció-tilalom esetleges sérelme nem vizsgálható. Ezért az Alkotmánybíróság az Alkotmány 70/A. § (1)–(2) bekezdésének sérelmére alapított indítványt elutasította. 3. Az indítványozó úgy véli, azonos nagyságú ingatlanok esetében az építményadó és a kommunális adó mértéke jelentősen nem térhet el egymástól, véleménye szerint ugyanis csak ez felel meg az arányos közteherviselés követelményének. Az Alkotmány 70/I. §-a a „közterhekhez való hozzájárulási kötelezettség megállapítása tekintetében egyedül azt az általános követelményt támasztja, hogy annak meg kell felelnie az állampolgárok jövedelmi és vagyoni viszonyainak. Azaz a közterhekhez való hozzájárulási kötelezettségnek közvetlen összefüggésben kell állnia, arányosnak kell lennie az állampolgár jövedelmi és vagyoni viszonyaival, helyzetével.” (66/B/1992. AB határozat, ABH 1992, 735, 737.) Azonban „[e]bből az általános követelményből a jogalkotónak nem származik kötelezettsége arra, hogy minden egyes adó megállapítása során az adó mértékét, az adó tárgyaként megállapított jövedelem, vagy vagyon nagyságától, illetőleg értékétől függően, differenciáltan, azzal arányosan kell szabályoznia. Nem tekinthető alkotmányellenesnek az a szabályozás, amely valamely adó mértékét tételesen meghatározott összegben állapítja meg.” (66/B/1992. AB határozat, ABH 1992, 735, 737.) A közteherviselés arányosságának követelménye tehát az adóalany jövedelmi és vagyoni viszonyaival összefüggésben alkalmazandó elv. Az Alkotmány 70/I. §-ából viszont az nem következik, hogy a jogalkotónak a különböző adófajták mértékét (jelen esetben az ingatlanokat terhelő építmény- és kommunális adó mértékét) az indítványozó által kívánatosnak tartott módon össze kellene hangolnia. Mivel mindezek alapján megállapítható, hogy a támadott szabályozás és az Alkotmány 70/I. §-a között az indítványozó által felhozott érvek alapján érdemi összefüggés nincs, az Alkotmánybíróság – állandó gyakorlatának megfelelően [698/B/1990. AB határozat, ABH 1991, 716–717.; 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197, 201.; 720/B/1997. AB határozat, ABH 1998, 1005, 1007.; 380/D/1999. AB határozat, ABH 2004, 1306, 1313–1314.] az indítványt ebben a vonatkozásban is elutasította. Az indítványozó által kifejtett indokok alapján szintén nem talált alkotmányossági összefüggést az Alkotmánybíróság az Ör. támadott rendelkezései és az Alkotmány 8. § (1) bekezdése, 13. § (1) bekezdése és az Alkotmány 15. §-a között. Ezért ezt az indítványi elemet is elutasította. Budapest, 2010. július 5. Dr. Lenkovics Barnabás s. k., Dr. Lévay Miklós s. k., előadó alkotmánybíró alkotmánybíró