642/B/2002. AB határozat. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítván

642/B/2002. AB határozat. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő h a t á r o z a t o t : Az Alkotmánybíróság a számvitelről szóló 2000. C. törvény 3. § (7) bekezdés 3. pontja „és minden egyéb, a statisztikai előírások szerint egyéb munkajövedelemnek, szociális költségnek minősített összegek” szövegrésze alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja. I. Az indítványozó kérte az Alkotmánybíróságtól a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Szvt.) 3. § (7) bekezdés 3. pontja „és minden egyéb, a statisztikai előírások szerint egyéb munkajövedelemnek, szociális költségnek minősített összegek” szövegrésze alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését. Ez a rendelkezés az indítványozó szerint ellentétes az Alkotmány 70/I. §-ával és a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) 4. § c) pontjával, mert a támadott törvényi rendelkezés lehetővé teszi statisztikai előírásoknak, hogy munkajövedelmeket személyi jellegű egyéb kifizetésnek minősítsenek. Az Alkotmánybíróság eljárása során észlelte, hogy az indítvány benyújtását követően az indítványozó által támadott Szvt. 3. § (7) bekezdés 3. pontját 2006. január 1-jével módosította a számvitelről és a könyvvizsgálói tevékenységről szóló törvények módosításáról szóló 2005. évi CXII. törvény 1. § (3) bekezdése és a 30. § (7) bekezdése, de a módosítás az indítvánnyal támadott szövegrészt nem érintette. II. Az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglalt döntését a következőkre alapozta: 1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezése: „70/I. § Minden természetes személy, jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet köteles jö vedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni.” 2. A Jat. indítvánnyal érintett rendelkezése: „4. § A gazdasági rendre vonatkozóan törvényben kell szabályozni különösen (...) c) az állami pénzügyeket, az adókat és az adójellegű kötelességeket, (...)” 3. Az Szvt. indítvánnyal érintett hatályos rendelkezései: „3. § (7) E törvény alkalmazásában (...) 3. személyi jellegű egyéb kifizetések: azok a természe tes személyek részére teljesített kifizetések, elszámolt összegek, amelyeket a kifizető a természetes személy részére jogszabályi előírás vagy saját elhatározása alapján teljesít, és nem tartoznak a bérköltség, illetve a vállalkozási díj fogalmába. Ilyenek különösen: a szerzői jogdíj, a lakhatási költségtérítés, a lakásépítésre nyújtott támogatás (ideértve az átvállalt kamatot és kezelési költséget is), az étkezési térítés, a munkábajárással kapcsolatos költségtérítés, a jubileumi jutalom, a dolgozó kötelezettségvállalásának térítése, a bányászati keresetkiegészítés, a tárgyjutalmak, az egyéb természetbeni munkajövedelmek, a megváltozott munkaképességű munkavállalók keresetkiegészítése, a betegszabadság díjazása, a munkáltatót terhelő táppénz, táppénz-kiegészítés, a munkavállaló részére kötött, de a munkáltató által fizetett baleset-, élet- és nyugdíjbiztosítás díja, az önkéntes pénztárba befizetett munkáltatói tagdíj-hozzájárulás, a magánnyugdíjpénztárba befizetett munkáltatói tagdíj-kiegészítés, a munkáltatót terhelő, illetve általa átvállalt személyi jövedelemadó, a jóléti és kulturális költségek, a végkielégítés, a munkáltatói hozzájárulás a korengedményes nyugdíj igénybevételéhez, továbbá az alkalmazottakat, munkavállalókat megillető kifizetések, mint a napidíj, a különélési pótlék, a jogszabály alapján fizetett költségtérítések, a sorkatonai vagy polgári szolgálat teljesítését követően fizetett személyi alapbér, a találmányi díj, a szabadalom vételára és hasznosítási díja, az újítási díj, az ezekkel kapcsolatosan fizetett közreműködői díj, valamint nem a munkaviszonnyal összefüggésben fizetett szerzői, írói és más szerzői jogvédelmet élvező munkák díjai, az azokkal kapcsolatos közreműködői díjak, a mezőgazdaságban részesmunkát végzők díjazása, a természetben adott juttatások, a reprezentáció költségei, és minden egyéb, a statisztikai előírások szerint egyéb munkajövedelemnek, szociális költségnek minősített összegek.” „79. § (1) Személyi jellegű ráfordítások az alkalmazottaknak munkabérként, a szövetkezet tagjainak munkadíjként elszámolt összeg, a természetes személy tulajdonos (tag) személyes közreműködése ellenértékeként kivett összeg, továbbá a személyi jellegű egyéb kifizetések, valamint a bérjárulékok. (2) Bérköltség minden olyan – az üzleti évhez kapcsolódó – kifizetés, amely a munkavállalókat, az alkalmazottakat, a tagokat megillető, az érvényes rendelkezések szerint bérként vagy munkadíjként elszámolandó járandóság, ideértve a természetes személy tulajdonos (tag) személyes közreműködése ellenértékeként kivett összeget is, az alkalmazásban állók és a munkavégzésre irányuló további jogviszonyban állók részére az üzleti évre bérként számfejtett, elszámolt összeg (ideértve az üzleti év után elszámolt, jóváhagyott prémiumokat, jutalmakat, valamint a 13. és a további havi fizetést is), amely elemeiben megfelel a statisztikai elszámolások szerinti keresetnek, függetlenül attól, hogy az ilyen címen kifizetett összegek után kell-e személyi jövedelemadót fizetni vagy sem, illetve alapját képezi-e vagy sem a társadalombiztosítási járulékoknak. (3) A személyi jellegű egyéb kifizetések közé tartoznak a természetes személyek részére nem bérköltségként és nem vállalkozási díjként kifizetett, elszámolt összegek, beleértve ezen összegek le nem vonható általános forgalmi adóját, továbbá az ezen összegek után a vállalkozó által fizetendő (fizetett) személyi jövedelemadó összegét is. (4) Bérjárulékok a nyugdíjbiztosítási és egészségbiztosítási járulék, az egészségügyi hozzájárulás, a munkaadói járulék, a szakképzési hozzájárulás, továbbá minden olyan, adók módjára fizetendő összeg, amelyet a személyi jellegű ráfordítások vagy a foglalkoztatottak száma alapján állapítanak meg, függetlenül azok elnevezésétől.” III. Az indítvány nem megalapozott. „Az Alkotmány 70/I. §-a az állampolgárok egyik alapvető kötelezettségeként mondja ki, hogy mindenki köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni. E hozzájárulás módját és mértékét az adókról, az illetékekről, a vámokról stb. szóló törvények állapítják meg.” [61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 280–281.] A közterhekhez való hozzájárulás rendszere szempontjából figyelembe kell venni az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvényt (a továbbiakban: Áht.) E törvény 10. § (1) bekezdése szerint: „A Magyar Köztársaság területén működő, illetve jövedelemmel, bevétellel, vagyonnal rendelkező jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, továbbá a jövedelemmel, bevétellel vagy vagyonnal rendelkező belföldi vagy külföldi természetes személy kötelezhető arra, hogy befizetéseivel hozzájáruljon az államháztartás alrendszereinek költségvetéseiből ellátandó feladatokhoz.” Az Áht. 10. § (2) bekezdése alapján a fizetési kötelezettség elsősorban adó, illeték, járulék, hozzájárulás, bírság vagy díj formájában írható elő. „Az Alkotmány közteherviselésre vonatkozó rendelkezése, illetve a fönti törvényi rendelkezések alapján megállapítható, hogy államnak széles jogosítványa van a tekintetben, hogy meghatározza az államot terhelő kötelezettségek pénzügyi forrásait.” [37/1997. VI. 11.) AB határozat, ABH 1997, 234, 239.] A magyar számviteli előírások szerint a vállalkozási tevékenység érdekében a munkaerő foglalkoztatása során közvetlenül és közvetetten felmerülő költségek, a bérköltség, a személyi jellegű egyéb kifizetések és a bérjárulékok tartoznak a személyi jellegű ráfordítások közé (Szvt. 79. §). A Központi Statisztikai Hivatal a munkaügyi statisztikai kérdőívek kitöltéséhez rendszeresen ad ki útmutatót, amelyben meghatározza – többek között –, hogy a statisztikai beszámolókban mit kell kimutatni munkajövedelemként, mit szociális költségként. A Központi Statisztikai Hivatal által kiadott, 2004. január 1-jétől hatályos „Útmutató a munkaügyi-statisztikai adatszolgáltatáshoz” (a továbbiakban: Útmutató) szerint a munkajövedelmek (Útmutató II.1.1. pont) két főcsoportba sorolhatók: kereset (Útmutató II.1.1.1. pont) és egyéb munkajövedelem (Útmutató II.1.1.2.) pont), a szociális jövedelmeket az Útmutató II.1.2. pontja tartalmazza (a munkáltató által alapokba történő befizetések; a munkavállalónak közvetlenül nyújtott szociális juttatások, valamint a munkavállaló érdekében teljesített szociális hozzájárulások; a szakképző iskolai tanulók munkadíja után fizetendő kötelező járulékok). A statisztikai előírások szerinti munkajövedelem jelentős része, mint kereset, a számviteli elszámolásokban a bérköltségben jelenik meg [Szvt. 79. § (2) bekezdése], míg az egyéb munkajövedelmek szerepelnek a személyi jelegű egyéb kifizetések között [Szvt. 79. § (3) bekezdése]. Az Szvt. és az Útmutató azt határozza meg, hogy a számviteli, illetve statisztikai beszámolókban mit és hol kell megjeleníteni, s – az indítványozó állításával ellentétben – nem a bérköltség és a személyi jellegű egyéb kifizetések tartalmát, kifizetési feltételeit, illetve az Útmutató nem minősít munkajövedelmet személyi jellegű egyéb kifizetésnek. Az Szvt.-ben a statisztikai előírásokra azért történik utalás, mert az Szvt.-ben a felsorolás nem teljeskörű, illetve azért, hogy a különböző formákban, forrásmegjelöléssel szereplő információk azonos tartalmúak legyenek. A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szjt.) határozza meg – többek között – azt, hogy a magánszemélyeknek a különböző jogcímeken kapott bevételeiből mit kell jövedelemnek – ezen belül munkajövedelemnek – tekinteni, és mi tartozik a természetbeni juttatások közé, és ezeket milyen mértékű adó terheli. Az Szjt. tehát törvényi szinten – a Jat 4. § c) pontjának rendelkezésével összhangban – rögzíti azokat a bevételeket, amelyek után jövedelemadót kell fizetni, és ez független attól, hogy a számviteli beszámoló melyik rovatában és milyen elnevezéssel kell azokat szerepeltetni. Ezt támasztja alá többek közt az Szvt. 79. § (2) bekezdése is, amely szerint még a bérköltségként történő statisztikai és számviteli kimutatás is független a jövedelemadó fizetési kötelezettségtől, illetve társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettségtől. A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultaktól, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény pedig azt határozza meg, hogy a társadalombiztosítási nyugdíj és az egészségbiztosítás ellátásának fedezetére a foglalkoztató milyen összegű járulékot fizet, rögzítve a járulékalapot képező jövedelembe tartozó tételeket is. Az Alkotmány 70/I. §-ának rendelkezése alapján minden természetes személy, jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az Szvt. 3. § (7) bekezdés 3. pontjának – indítvánnyal támadott – „és minden egyéb, a statisztikai előírások szerint egyéb munkajövedelemnek, szociális költségnek minősített összegek” szövegrésze nem ellentétes az Alkotmány 70/I. §-ával, mivel ez a jövedelmi viszonyoknak megfelelő közterhekhez való hozzájárulás egyik alapjáról rendelkezik. Ezért az Alkotmánybíróság a fentiekben kifejtett indokok alapján az indítványt a rendelkező részben foglaltak szerint elutasította. Budapest, 2008. december 16. Dr. Paczolay Péter s. k., az Alkotmánybíróság elnöke