← Magyarország

Kpkf.39309/2020/2 – Kúria

A határozat elvi tartalma: A fellebbezésebe tényállási elemként külön-külön, pontosan meg kell jelölni a jogsértést és a jogszabályokat. A Kúria mint másodfokú bíróság végzése Az ügy száma: Kpkf.VI.39.309/2020/

  1. A tanács tagjai: Dr. Márton Gizella a tanács elnöke Dr. Nagy Szabolcs előadó bíró Dr. Drávecz Margit Gyöngyvér bíró A felperes: felperes1 (cím1) A felperes képviselője: Lefler Ügyvédi Iroda (eljáró ügyvéd: jogi képviselő1; cím2) Az I. rendű alperes: Budapest Főváros XIII. kerület Önkormányzat Jegyzője (cím3) Az I. rendű alperes képviselője: Dr. Bálint Erika kamarai jogtanácsos A II. rendű alperes: Budapest Főváros Kormányhivatala (cím4) A II. rendű alperes képviselője: Dr. Horváth Zsuzsanna kamarai jogtanácsos A per tárgya: mulasztási per A fellebbezést benyújtó fél: a felperes A fellebbezéssel támadott határozat: Fővárosi Törvényszék 15.K.701.907/2020/
  2. számú végzése Rendelkező rész A Kúria az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyja. A végzés ellen további jogorvoslatnak nincs helye. Indokolás A fellebbezés alapjául szolgáló tényállás és az ügy előzménye [1] Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a egyéb1 építtető a Budapest ... helyrajzi szám1-ú ingatlanon álló oktatási épületben központi fűtés és használati meleg víz kiváltására szolgáló, egyedi fűtésű, új gázkazánházat és hőközpontot, valamint 2 darab kéményt (a továbbiakban: építmény) létesített Budapest Főváros ... . Polgármesteri Hivatal Kúria VI.Kpkf.39.309/2020/2-I 2 Városépítési Osztály Építésigazgatási Iroda
  3. július
  4. napján kelt és
  5. augusztus
  6. napján jogerőre emelkedett 8-24661/1/
  7. számú építési engedélyt adó határozata alapján. [2] Az építmény használatbavétele érdekében
  8. évben hatályos jogszabályi előírások, azaz az épített környezet alakításáról és védelméről szóló
  9. évi LXXVIII. törvény
  10. §

(1)bekezdése, valamint az egyes építményekkel, építési munkákkal és építési tevékenységekkel kapcsolatos építésügyi hatósági engedélyezési eljárásokról szóló 46/
  1. (XII. 29.) KTM rendelet
  2. §-a alapján az első- és másodfokú hatóságok előtt eljárások voltak folyamatban. [3] A Fővárosi Bíróság
  3. szeptember
  4. napján kelt 21.K.33.081/2008/
  5. számú ítéletével a 12440/
  6. számú
  7. június
  8. napján kelt elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte a
  9. április
  10. napján kelt, végleges használatbavételi engedély megadását helybenhagyó, a II. rendű alperesi jogelőd által hozott 81-2129/4/
  11. számú másodfokú határozatot arra tekintettel, hogy az ügyben az eljárásból kizárt hatóság járt el. [4] A felperes az építési engedély semmisségét az ítélet indokolására alapította, ezért az építési engedély kapcsán a Kp.
  12. §
(2)bekezdésére tekintettel a perindítási határidőt elkéste. [5] Az I. rendű alperes, mint kijelölt hatóság
  1. május
  2. napján kelt V/51211/
  3. számú végzésével az építmény ügyében elrendelt megismételt használatbavételi engedélyezési eljárást megszüntette annak okán, hogy az új eljárás lefolytatásakor hatályos, az építésügyi hatósági eljárásokról és az építésügyi hatósági ellenőrzésről szóló 193/
  4. (IX. 15.) Korm. rendelet (továbbiakban: Korm. rend.)
  5. §
(1)bekezdés b) pontja alapján a perbeli építmény használatbavétele bejelentés alapján végezhető tevékenység, illetőleg ugyanezen a napon kelt levélben arról tájékoztatta az építtetőt, hogy a Korm. rend. 37. §
(6)bekezdés alapján az építmény használatbavételére vonatkozó bejelentést nyilvántartásba vette. [6] A II. rendű alperes
  1. október
  2. napján kelt 50-BP-1707/3/
  3. számú végzésével a V/512-11/
  4. számú elsőfokú határozatot megsemmisítette és új eljárás lefolytatását rendelte el. A megismételt eljárásra vonatkozó iránymutatásban rögzítette, hogy a bejelentési eljárás szerinti nyilvántartásba vételre alkalmazandó jogszabály szerint a bejelentés nyilvántartásba vehetőségét alátámasztó mellékleteket be kell nyújtani és ezek megfelelőségét a kijelölt hatóságnak meg kell vizsgálnia. Ezt a határozatot a felperes
  5. november
  6. napján átvette. [7] A bíróság megállapítása szerint a felperes e határozatból tudomást szerzett arról, hogy az építmény csak bejelentési kötelezettség alá esik, a hatóságnak a bejelentés nyilvántartásba vételéről és nem használatba vételi engedélyről kell döntenie, ezért ettől az időponttól számítva a felperes a perindítási határidőt túllépve nyújtotta be a keresetét. [8] Az I. rendű alperes
  7. május
  8. napján kelt határozatában V/626-3/
  9. számon az építményt
  10. sorszámon ismételten nyilvántartásba vette az új eljárás megindításakor (
  11. december 12-én) hatályos Korm. rend. 45/A. §
(2)bekezdése, 45/C. §
(1)-
(3)bekezdései, valamint a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (továbbiakban: Ket.) 82. §
(2)és 86. §
(2)bekezdéseiben foglalt előírások alapján. [9] A felperes környezetvédelmi (levegővédelmi) tárgyú beadványaira tekintettel az I. rendű alperes a
  1. február
  2. napján kelt V/378-2/
  3. számú végzésében arról tájékoztatta a felperest, hogy környezetvédelmi (levegővédelmi) ügyekben sem hatáskörrel, sem illetékességgel nem rendelkezik, ezért e körben a felperes kérelmét áttette Budapest Kúria VI.Kpkf.39.309/2020/2-I 3 Főváros ... . Önkormányzat Jegyzőjéhez. A felperes a környezetvédelmi eljárással kapcsolatos eljárás lefolytatása érdekében – egyéb kérelmei mellett –
  4. március
  5. napján keltezetten beadványt terjesztett elő az I-II. rendű alperesekhez és más hatóságokhoz. A II. rendű alperes a BPD/002/00204-6/
  6. számú iratában – melyet a felperes
  7. június
  8. napján vett át – arról tájékoztatta a felperest, hogy nem indokolt felügyeleti eljárás lefolytatása és a környezetvédelmi (levegővédelmi) ügyben megkeresi Budapest Főváros ... . Önkormányzat Jegyzőjét. A megkeresett hatóság a
  9. június 27-i levelében tájékoztatta a II. rendű alperest, hogy a környezetvédelmi ügyben szakhatóság bevonásával
  10. évben és
  11. február
  12. napján is vizsgálta a kémények légszennyezését, és a vizsgálatok alapján mindkét alkalommal azt állapította meg, hogy a légszennyezési anyag nem lépi túl a technológiai kibocsátási határértéket, ezért eljárás megindítására okot adó körülmény nem áll fenn. Mindezekről a felperest a
  13. december 20-i közmeghallgatáson tájékoztatták. [10] A felperes
  14. szeptember
  15. napján kelt beadványára figyelemmel a II. rendű alperes a
  16. április
  17. napján kelt BP/1003/00364-3/
  18. iratában a perbeli kéményekkel kapcsolatban tájékoztatta a felperest, hogy a Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi és Vízügyi Felügyelőségnek a KTVF:6676/
  19. számú elsőfokú szakhatósági állásfoglalását az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség felülvizsgálta és azt a
  20. november
  21. napján meghozott 14/5394-5/
  22. számú másodfokú szakhatósági állásfoglalásával helybenhagyta. A II. rendű alperes rögzítette, hogy a szakhatósági állásfoglalás rá nézve kötelező és nem rendelkezik hatáskörrel a szakhatósági állásfoglalásban írtak felülvizsgálatára. A felperes a II. rendű alperes iratát
  23. április
  24. napján átvette. A felperes ehhez az időponthoz képest elmulasztotta a mulasztási per határidőben történő megindítását. A kereset és a védirat [11] A felperes a kémények felett lévő egyik lakás tulajdonosaként és ennek okán a használatbavétel engedélyezése iránti eljárásban résztvevő ügyfélként
  25. október
  26. napján keresetlevelet terjesztett elő, melyben mulasztásban megnyilvánuló jogsértés megállapítását kérte. Elsődlegesen kérte, hogy a bíróság hivatalból állapítsa meg az építési engedély semmisségét. Ennek hiányában kérte annak megállapítását, hogy az alperesek a többször megismételt eljárás során sorozatosan elmulasztották (megtagadták) az építési engedély semmisségének kérelemre, vagy hivatalból történő megállapítását. Elmulasztották a II. rendű alperes és jogelődje határozataiban foglalt utasítások végrehajtását, a bírósági ítéletet is semmibe vették. Elmulasztották a megkezdett és jogszerűen folyamatban lévő használatbavételi engedélyezési eljárás lefolytatását. Elmulasztották a környezetvédelmi és birtokháborítási ügy hatósági lefolytatását. A II. rendű alperes elmulasztotta az ügy törvényességi felügyeleti eljárásának teljes körű lefolytatását. Állítása szerint a mulasztásról való tudomásszerzésként a Budapest Főváros Kormányhivatala Építésügyi és Örökségvédelmi, Hatósági, Oktatási és Törvényességi Felügyeleti Főosztály
  27. július 12én kelt BP/1003/00210-4/
  28. számú tájékoztató levele átvételének dátumát (
  29. augusztus 1-jét) kell alapul venni. [12] Az I. rendű alperes kérte a kereset elutasítását. Kifejtette, hogy nem volt mulasztásban, mert
  30. május
  31. napján a nyilvántartásba vétel megtörtént, az ismételt Kúria VI.Kpkf.39.309/2020/2-I 4 nyilvántartásba vételre a felügyeleti szerv utasítására került sor, melynek köteles volt eleget tenni. [13] A II. rendű alperes a felperes keresetlevelének visszautasítását kérte. Az építési engedély kapcsán kiemelte, hogy a 8-24661/
  32. számú építési engedély
  33. augusztus
  34. napján első fokon jogerőre emelkedett, ezért – rendes jogorvoslati lehetőség kihagyása nélkül – közvetlenül bírósághoz nem lehet fordulni. A felügyeleti eljárásra vonatkozóan közölte, hogy e jogorvoslat hivatalból történő indításának jellege kizárja a mulasztás megállapíthatóságát. Az elsőfokú bíróság előzményi eljárásban hozott végzései [14] Az elsőfokú bíróság a 10.K.34.223/2018/
  35. számú végzésével a felperes keresetlevelét elkésettség okán visszautasította. A felperes fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Törvényszék a 12.Kpkf.670.514/2019/
  36. számú végzésével az elsőfokú bíróság végzését hatályon kívül helyezte és a bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. [15] A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság a 10.K.32.619/2019/
  37. számú végzésével a keresetlevelet ismételten visszautasította. A felperesi fellebbezés folytán eljárt Fővárosi Törvényszék a 12.Kpkf.671.557/2019/
  38. számú végzésével az elsőfokú bíróság végzését ismételten hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Rögzítette, hogy a közigazgatási perrendtartásról szóló
  39. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.)
  40. §
(3)bekezdése alapján az elsőfokú bíróságnak az iránymutatásban foglaltakat csak részben hajtotta végre. Az öt pontban felsorolt kereseti kérelmek közül csupán az építési és a használatba vételi engedélyre, a környezetvédelmi ügyre és a birtokháborításra vonatkozó felperesi indokokat vizsgálta meg, de nem foglalt állást a keresetlevélben megjelölt utasítások végrehajtásának elmulasztása, valamint a törvényességi felügyeleti eljárás teljes körű lefolytatásának elmaradása tekintetében előterjesztett kereseti kérelmekről. Előírta, hogy az elsőfokú bíróság az iránymutatásban adott valamennyi, a mulasztási perre okot adó, a keresetlevélben megjelölt indokot vizsgáljon meg, és a megfelelő eljárási rendben hozzon döntést azok jogi megítéléséről. Az elsőfokú bíróság végzése [16] Az elsőfokú bíróság az újból megismételt eljárásában a 15.K.701.907/2020/
  1. számú végzésével (a továbbiakban: a fellebbezett határozat) a felperes keresetlevelét visszautasította. [17] Döntését az öt kereseti kérelem vonatkozásában külön-külön indokolta, vizsgálva a mulasztási per indítására nyitva álló határidő megtartottságát, a mulasztási per indítása feltételeinek fennállását: [18] A birtokvédelmi ügy lefolytatásának elmaradásával összefüggésben előterjesztett kereset tekintetében megállapította, hogy mulasztási per nem indítható, a birtokvédelemmel Kúria VI.Kpkf.39.309/2020/2-I 5 kapcsolatos perekre a közigazgatási bíróság nem rendelkezik hatáskörrel, ezért ezt a kereseti kérelmet a Kp.
  2. §
(1)bekezdés b) pontja alapján visszautasította. [19] A törvényességi felügyeleti eljárás kapcsán előterjesztett kereseti kérelem vonatkozásában szintén megállapította a mulasztási per indításának kizártságát és a Kp. 48. §
(1)bekezdés d) pontja alapján a keresetlevelet visszautasította. [20] Az építési engedély, a használatbavételi engedély és a környezetvédelmi (levegővédelmi) ügy, valamint az ehhez kapcsolódó utasítások végrehajtásának elmulasztására irányuló keresete kapcsán azt állapította meg, hogy a felperes a keresetindítási határidőt elmulasztotta, ezért a keresetlevelet e körben a Kp. 48. §
(1)bekezdés i) pontja alapján visszautasította. A fellebbezés és az észrevétel [21] A felperes a fellebbezésében kérte az elsőfokú bíróság végzésének a hatályon kívül helyezését. Kérte továbbá az ügy érdemi tárgyalásának lefolytatását új, pártatlan bíró kijelölésével. Azt is kérte, hogy a Kúria hívja fel az elsőfokú bíróság figyelmét a keresetben hivatkozott szakhatósági vélemények jogi szempontból történő felülvizsgálatára, mert a hatóságok azt nem vizsgálhatják felül. Kérte továbbá, hogy a Kúria hívja fel az elsőfokú bíróság figyelmét a Kp. 85.§
(3)bekezdés a),
  1. b)és
  2. c)pontjainak, valamint a 90. §
(1)és
(2)bekezdéseinek alkalmazására. [22] Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság az első keresetlevelet visszautasító végzése meghozatala előtt egy teljesen általános, nem egyediesített, formanyomtatvány-szerű hiánypótlási felhívást küldött. Amennyiben az elsőfokú bíróság egyediesített hiánypótló felhívást adott volna ki, akkor elő tudta volna adni, hogy nem indított mulasztási pereket, hiszen erre lehetősége sem volt a Kp. 2018. évi hatályba lépése előtt, és a Kp. 128. §
(2)bekezdése sem írhat elő visszamenőleges követelményt, ilyen számon sem kérhető rajta. [23] Sérelmezte azt is, hogy az elsőfokú bíróság ténylegesen a keresetét érdemben elbírálta. Az 50BP-1707/3/
  1. számú végzés nem minősül az ügyet lezáró végső végzésnek, hiszen a II. rendű alperes hatályon kívül helyezte a használatbavételi engedélyezési eljárás megszüntetésére vonatkozó elsőfokú döntést és ideiglenes intézkedés meghozatalát, valamint új eljárás lefolytatását rendelte el. Ezt követően áttételről rendelkezett az I. rendű alperes. Ezek miatt a felperes is kifejtette a per érdemével kapcsolatos főbb érveit a fellebbezésében. [24] Mindezek a hibák nem csak azt eredményezték – fejtette ki –, hogy a per érdemében foglalt állást az elsőfokú bíróság, hanem valótlan tényeket is rögzített az 50BP-1707/3/
  2. számú határozattal kapcsolatban a fentiek szerint. Az elsőfokú bíróság elhallgatta azt a tényt, hogy arról tájékoztatták, hogy a határozat ellen nincs bírói út, ezért mulasztási keresetet nem is lehetett indítani. Iratellenes az a megállapítás is, hogy az építési engedély semmisségének a megállapítását a
  3. szeptember 23-án kelt 21.K.33.081/2008/
  4. számú ítélet indokolására alapította volna, mert valójában már a legelső beadványában támadta az építési engedélyt. [25] Az elsőfokú bíróság hivatkozása szükségtelen volt a mulasztási per indítására, mivel a jogerős határozatok rendre az alapügy teljes megismétlésére vonatkoztak, így a mulasztási per indítása eleve szükségtelen lett volna. A 21.K.33.081/2008/
  5. számú ítélet is az eljárás teljes körű megismétlését rendelte el. Kifejtette azt is, hogy a hatóságok ezt mind egy eljárásban kezelték, tehát fel sem merülhet, hogy minden tényállítás elbírálása érdekében külön Kúria VI.Kpkf.39.309/2020/2-I 6 mulasztási perben, külön perindítási határidőkkel kelljen fellépnie. Az áttételt kimondó végzés is igazolja, hogy az ügyben felvetődő összes téma mind egy eljárásban szerepelt. A környezetvédelem kapcsán utalt még a Ket.
  6. §
(9)bekezdésére, mely kizárta a szakhatósági állásfoglalások elleni eljárás jogi lehetőségét. [26] Előadta, hogy a Kp. rendelkezéseit nem alkalmazta jogszerűen az elsőfokú bíróság, mert a Kp. 128. §
(4)bekezdésének feltételei fennállnak, mivel a közigazgatási szervek eljárási, határozathozatali kötelezettségét a Ket.
  1. §-a előírja. Mulasztási pert kizárólag akkor lehet indítani, amikor valamelyik alperes kijelenti, hogy az üggyel tovább nem kíván foglalkozni és jogorvoslati lehetőségként tájékoztatja a mulasztási kereset indításának lehetőségéről. A felügyeleti eljárás, amely véglegesen lezárta a teljes ügyet és erről
  2. augusztus
  3. napján értesült, ezért a Kp.
  4. §
(2)bekezdése szerinti határidőt innen kell számítani, ezért ez alapján elkésettség nem állapítható meg. A birtokháborítási ügyben szintén
  1. augusztus
  2. napja az irányadó, elkésettség tehát itt sem állapítható meg. Az építési engedéllyel kapcsolatban a kereset
  3. pontjában hivatkozott a semmisségre, melyet a Kp.
  4. §
(3)bekezdés a) pontja szerint az elsőfokú bíróságnak hivatalból kellett volna figyelembe vennie, így a perindítási késedelem ebben az esetben sem értelmezhető. A szakhatósági állásfoglalásokat a Ket. 44. §
(9)bekezdése értelmében csak a bíróság előtt támadhatja meg, ezért a szakhatósági feltételeknek való teljes megfelelést is vizsgálni kellett volna a Kp. 85. §
(3)bekezdés a),
  1. b)és
  2. c)pontjai alapján, és alkalmazni kellett volna a 90. §
(1)és
(2)bekezdéseit. [27] Jelezte, hogy a törvényesség és az esetleges balesetek elkerülése érdekében újra kellene gondolni az ideiglenes intézkedéseket is. [28] Az alperesek észrevételt nem terjesztettek elő. A Kúria döntése és jogi indokai [29] A felperes fellebbezése alaptalan. [30] A Kúria a Kp. 112. §
(3)bekezdése alapján alkalmazandó 108. §
(1)bekezdése alapján a fellebbezési kérelem keretei között vizsgálta felül az elsőfokú bíróság végzését. [31] A Kúria mindenekelőtt arra mutat rá, hogy a Kp. 100. §
(2)bekezdés b) pontja értelmében a fellebbezésnek a beadványokra vonatkozó általános szabályokon túlmenően tartalmaznia kell a fellebbezést megalapozó jogszabálysértést, a jogszabályhely pontos megjelölésével. A fellebbező félnek tehát nem elegendő jogsérelmet nevesítenie, hanem a konkrét jogszabálysértést a pontos jogszabályhellyel együtt meg kell jelölnie. Mindezt nem elegendő általánosságban megtenni, hanem a határozat fellebbezett tényállási elemei vonatkozásában külön-külön kell megjelölni, hogy a bíróság az eljárás során milyen jogszabályi rendelkezést sértett meg. [32] A felperes a hiánypótlási felhívást sérelmező fellebbezési állítása kapcsán egy jogszabályhelyet jelölt meg, a Kp. 128. §
(2)bekezdését, azonban az elsőfokú bíróság nem tett megállapítást a Kp. 128. §
(2)bekezdésének visszamenőleges alkalmazásával kapcsolatban. Az elsőfokú bíróság a Kp. 128. §
(2)bekezdésében foglalt előírásnak Kúria VI.Kpkf.39.309/2020/2-I 7 megfelelően vizsgálta a felperesi tudomásszerzés időpontját az építési engedély, a használatbavételi engedély és a környezetvédelmi ügy vonatkozásában. A Kp. 128. §
(2)bekezdése a tudomásszerzés időpontjának a vizsgálatát kötelezően előírja az eljáró bíróság számára, ezért ennek vizsgálatától az elsőfokú bíróság nem tekinthetett el. A Kúria utal arra is, hogy a Kp. 128. §
(2)bekezdésének esetleges megsértése egyébként sem alapozhatná meg a hiánypótlási felhívásra vonatkozó jogszabályok megsértését, és a hiánypótlási felhívással összefüggő, megsértett jogszabályt a felperes nem jelölt meg. A Kúria rámutat arra is, hogy a felperesnek azt is be kellett volna mutatnia, hogy az elsőfokú bíróság döntésére mi volt az állított jogsértés kihatása, hiszen a felperes saját maga állította, hogy nem indított, nem indíthatott korábban mulasztási kereseteket. [33] A felperes nem jelölt meg jogszabálysértést azzal az állításával kapcsolatban sem, hogy az elsőfokú bíróság a keresetet érdemben elbírálta. Egyebekben a Kúria utal arra is, hogy a tudomásszerzés időpontjának a vizsgálata nem jelenti az ügy érdemében való állásfoglalást is. A felperesnek az ügy érdemével kapcsolatosan ismertetett főbb érveit a Kúria nem vizsgálta, mert a keresetlevél visszautasításának jogszerűsége tárgyában kellett döntenie a felperes fellebbezése kapcsán. [34] A felperes a valótlan tényállítások kapcsán szintén nem jelölt meg konkrét jogszabályhelyet, melyet az elsőfokú bíróság megsértett volna. A Kúria ismételten utal arra, hogy az elsőfokú bíróság a tudomásszerzés időpontját vizsgálta az építési engedély, a használatbavételi engedély és a környezetvédelmi ügy vonatkozásában, és nem fogalmazott meg olyan állítást, mely szerint már korábban mulasztási pert kellett volna a felperesnek indítania. [35] A felperes a szükségtelen perindításokra történő hivatkozásai körében kizárólag a környezetvédelem kapcsán jelölte meg a Ket. 44. §
(9)bekezdését, azonban a Ket. szabályai a hatóságok eljárására vonatkoznak. Az elsőfokú bíróság az eljárására irányadó Kp. rendelkezéseit sértheti meg, és ezen keresztül a Ket. rendelkezéseit, ha a kereset elbírálásakor az alperes eljárását jogsértően ítéli meg, ezért a felperesnek a Kp. valamely rendelkezése megsértésére kellett volna hivatkoznia. A fellebbezési eljárás során a másodfokú bíróság ugyanis az elsőfokú bíróság eljárását és annak jogszerűségét vizsgálja, nem közvetlenül az alperes(ek) eljárását. [36] A felperes valamennyi mulasztás esetére megjelölte a Kp. 128. §
(4)bekezdésének a sérelmét és utalt a Ket.
  1. §-ára. A Kúria elöljáróban rögzíti, hogy a birtokháborítás és a felügyeleti eljárás tekintetében nem releváns a felperes hivatkozása, mivel ezen esetekben az elsőfokú bíróság nem elkésettséget, hanem hatáskör hiányt állapított meg. Az építési, használatbavételi engedély és a környezetvédelmi ügy kapcsán a Kúria hangsúlyozza, hogy a Kp.
  2. §
(4)bekezdése szerint – a Kp. 48. §
(1)bekezdés e) pontjában foglaltakkal ellentétben – a mulasztási perben nincs helye a keresetlevél visszautasításának, amennyiben a felperes a mulasztás orvoslására irányuló eljárást kezdeményezte, de azt a jogorvoslati szerv nem folytatta le. Nem elegendő tehát a felperes részéről a Ket.
  1. §-ára történő hivatkozni, hanem azt kellett volna bemutatni, és igazolni, hogy az eljárás kezdeményezése ellenére a jogorvoslati szerv nem folytatta le az eljárást, azonban a felperes ennek előadásával adós maradt. [37] Nem releváns a felperesnek az a hivatkozása a felügyeleti eljárással és a birtokháborítási üggyel kapcsolatban, miszerint
  2. augusztus 1-jétől kellett volna számítani a tudomásszerzés időpontját, figyelemmel arra, hogy e körben nem az elkésettség okán utasította vissza az elsőfokú bíróság a felperes keresetlevelét. A bíróság hatáskörét megalapozó jogszabályra a felperes a fellebbezésében nem hivatkozott. [38] Az építési, használatbavételi engedély és a környezetvédelmi ügy tekintetében is alaptalan a felperes érvelése, mert a
  3. augusztus
  4. napján kelt tájékoztatást tartalmazó Kúria VI.Kpkf.39.309/2020/2-I 8 levél új információt nem tartalmazott, a felperes „ismételt tájékoztatást” kapott a korábbi eljárási cselekményekről. Az eljárások ugyan egymásra épültek, egymással összefüggtek, azonban azok elkülönültek egymástól. Különös figyelemmel a két alperes személyére is egységes eljárásról nem lehetett szó, egységes tudomásszerzési időpont sem volt ezért megállapítható. [39] A Ket.
  5. §
(3)bekezdés a),
  1. b)és
  2. c)pontjára, továbbá a 90. §
(1)és
(2)bekezdésére történő hivatkozás is alaptalan, mivel ezek a jogszabályhelyek a kereset érdemi, az alperesi közigazgatási tevékenység jogszerűségének elbírálásával kapcsolatban tartalmaznak szabályokat. Perbeli esetben azonban az elsőfokú bíróság érdemben nem vizsgálta meg a felperes hivatkozásait, hanem a keresetlevelet visszautasította, ebből következően az említett jogszabályhelyeket nem sértette, nem sérthette meg az eljárása során az elsőfokú bíróság. [40] Fentiek miatt a Kp. 114. §
(5)bekezdése alapján a Kúria a rendelkező rész szerint határozott. Záró rész [41] A Kúria a fellebbezést a Kp. 114. §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. [42] Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 57. §
(1)bekezdés a) pontja alapján a fellebbezési eljárás illetékmentes, ezért a Kúria az illetékviselésről való rendelkezést mellőzte. [43] Az alpereseknek költsége nem merült fel, ezért arról a Kúriának a Kp. 35. §
(1)bekezdés folytán alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló
  1. évi CXXX. törvény
  2. és
  3. §-aira figyelemmel döntenie nem kellett. [44] A végzés ellen a fellebbezés lehetőségét a Kp.
  4. §
(2)bekezdésében foglalt rendelkezés, a végzés ellen a felülvizsgálatot a Kp.
  1. § d) pontja zárja ki. Budapest,
  2. július
  3. dr. Márton Gizella s.k. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: tisztviselő dr. Nagy Szabolcs s.k. előadó bíró dr. Drávecz Margit Gyöngyvér s.k. bíró Kúria VI.Kpkf.39.309/2020/2-I 9

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.