← Magyarország

Pf.20269/2023/6 – Fővárosi Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma: Az elsőfokú bíróság a kirendelt szakértő szakvéleménye alapján helytállóan rendelkezett a jellegbitorlási ügyben - a jogerős rész- és közbenső ítéletet követően – a kártérítés mértékéről és marasztalta az alperest a keresettel egyezően. Fővárosi Ítélőtábla Az ügy száma: 1.Pf.20.269/2023/6/II. A felperes: Felperes1 (cím9) A felperes képviselője: Magyar György Ügyvédi Iroda (Cím4, ügyintéző: dr. Magyar György ügyvéd) Az alperes: Alperes1 (Cím1) Az alperes képviselője:

  1. számú Ügyvédi Iroda (Cím8, ügyintéző: dr. Nagy Gergely ügyvéd) A per tárgya: tisztességtelen piaci magatartás megállapítása és jogkövetkezményeinek alkalmazása Az elsőfokú bíróság: Fővárosi Törvényszék A fellebbezéssel támadott határozat száma: 27.G.40.960/2014/
  2. í t é l e t: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett részét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 240.000 (Kétszáznegyvenezer) forint + áfa összegű ügyvédi munkadíjból álló másodfokú perköltséget. Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás [1] Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint vállalkozó1 egyéni vállalkozó – jelenleg a felperes tagja és ügyvezetője – az 1990-es évek második felében alakított ki együttműködést az cég1-vel, valamint az alperes tagjának és ügyvezetőjének, tag1nak a tulajdonában álló cég2-vel. Az együttműködés kaputelefonok gyártására és forgalmazására irányult. Az cég1 elektronikai paneleket gyártott a kaputelefonokba, illetve kezdetben a központi egység fémdobozát is. Utóbbit azonban egy idő után vállalkozó1 készítette. Az elektronikai panelt az cég1 szerelte össze az vállalkozó1 által biztosított egyéb fém- és műanyag alkatrészekkel, és becsomagolta a szintén vállalkozó1 által biztosított csomagolóanyagba. Az így becsomagolt terméket leszállította vállalkozó1nak, aki azt értékesítette kezdetben márkanév1, majd márkanév2 kaputelefon néven. A cég2 logisztikai, szállítási feladatokat látott el, valamint az cég1 és vállalkozó1 közötti kapcsolattartást biztosította. Kezdetben sem a gyártásban, sem az értékesítésben nem vett részt. A gazdasági együttműködés folyamán vállalkozó1 egyéni vállalkozó szerepét 2002-ben az általa és Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.20.269/2023/6/II 2 vállalkozó2 által alapított felperesi társaság, a cég2 szerepét pedig 2004-ben a tag1 által alapított alperesi társaság vette át anélkül, hogy az együttműködés tartalma változott volna. 2004-
  3. tájékán az alperes is elektronikai paneleket kezdett gyártani, és az általa gyártott panelekkel ugyanúgy végezte az összeszerelést és a csomagolást, mint az cég1 [2] vállalkozó1, majd a felperes jelentős számú kaputelefont értékesített, emellett intenzív marketingtevékenységet folytatott a márkanév2 név ismertté tétele érdekében, amelynek eredményeképpen a márkanév2 elnevezés a kaputelefonok magyarországi piacán ismert lett, azt a fogyasztók a felperesi társasághoz kötik. A márkanév2 kaputelefonok a piacon jelenlévő kaputelefonoktól megkülönböztethető jellegzetes színnel, formai jellegzetességekkel rendelkeznek. [3] Az alperes 2013-ban az cég3 üzletében, illetve az cég3 által üzemeltetett kaputelefon.hu webáruházban márkanév2 elnevezéssel a felperesi kaputelefonnal megegyező külsővel kezdett kaputelefonokat értékesíteni. [4] A Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala
  4. június
  5. napján a
  6. november 29-ei igénybejelentés alapján M1303584/
  7. számú határozatával a „márkanév2” megjelölést szóvédjegyként lajstromozta, a védjegy jogosultja a felperes. [5] Az alperes a külső megjelenésében változatlan kaputelefonokat 2013 decemberétől 2018-ig nem márkanév2, hanem márkanév3 néven gyártotta és forgalmazta. [6] A Fővárosi Törvényszék 27.G.40.960/2014/
  8. számú rész- és közbenső ítéletével megállapította, hogy az alperes a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló
  9. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.)
  10. §-ába ütköző tisztességtelen piaci magatartást valósít meg azzal, hogy kaputelefonokat olyan jellegzetes külsővel állít elő és hoz forgalomba, amelyről a felperes által gyártott kaputelefonokat szokták felismerni, továbbá valósított meg azzal, hogy kaputelefonokat „márkanév2” elnevezéssel állított elő és hozott forgalomba. A bíróság megállapította az alperes teljes kártérítő felelősségét a fenti magatartásokkal okozati összefüggésben álló, a felperest ért károkért. A határozat indokolásában rögzítette a törvényszék, hogy a Tpvt.
  11. §-a szerinti termék a perbeli esetben a kész, összeszerelt kaputelefon, nem pedig az abban lévő elektronika, nyomtatott áramköri panel, vagy bármely más alkatrész, szoftver. Az indokolás részeként a törvényszék azt is megállapította, hogy az alperes a külső megjelenésükben változatlan kaputelefonokat 2013 decemberétől nem márkanév2, hanem márkanév3 néven gyártja és forgalmazza. [7] A Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.964/2018/
  12. számú rész- és közbenső ítéletével helybenhagyta az elsőfokú határozatot, a jogerős ítéletet a Kúria hatályában fenntartotta. Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.20.269/2023/6/II 3 [8] A felperes összegszerűségében még el nem bírált, végleges keresetében 8.000.000 forint vagyoni kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest a Tpvt.
  13. §

(2)bekezdés e) pontja, valamint a Polgári Törvénykönyvről szóló
  1. évi IV. törvény (a továbbiakban: r.Ptk.)
  2. §
(1)bekezdése és
  1. §-a alapján. Másodlagosan a Tpvt.
  2. §
(3)bekezdés a) pontja alapján az elért gazdagodás visszatérítésére kérte kötelezni az alperest ugyanilyen összegben. A tőke után 2015. június 1. napjától a kifizetésig az r.Ptk. 301. §
(1)bekezdése, illetve 301/A. §
(1)–
(3)bekezdései alapján késedelmi kamat, illetve behajtási költségátalány megfizetésére is kérte kötelezni az alperest. Nemvagyoni kártérítési igényt is előterjesztett 2.000.000 forint összegben, ami után
  1. január 1-től kérte késedelmi kamat megfizetésére kötelezni az alperest. [9] Azt hangsúlyozta, hogy az alperes jogsértő magatartása folyamatos, amely 2013ban kezdődött és még 2018-ban is tartott. Ezen időszak alatt az alperes 119.871.235 forint árbevételre tett szert, a szakértő pedig 8,5-9 %-os haszonkulcsot mutatott ki. Amennyiben a bíróság a szakvélemény alapján nem látná bizonyítottnak a kár összegét, az r.Ptk.
  2. §
(1)bekezdése alapján általános kártérítés megfizetésére kérte az alperest kötelezni figyelemmel az alperes könyvelési anyagának a szakértő által megállapított hibáira és pontatlanságaira, amelyek alkalmatlanná teszik a kaputelefonnal kapcsolatos ügyletek önköltségének, hasznának és nyereségének megállapítására. [10] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Azt hangsúlyozta, hogy egyetlen számlája sem szól kaputelefon-rendszer értékesítéséről, amit egyebekben a szakértői vélemény is alátámasztott. Álláspontja szerint az egyes alkatrészek értékesítésére vonatkozó adatoknak ezért nincs jelentőségük a perben. Előadta, hogy a felperes elmaradt haszna nem azonos az alperes esetlegesen realizált hasznával, hanem az a felperes haszonkulcsának és az alperes által értékesített rendszerek számának szorzatával egyenlő. Hivatkozott arra ugyanakkor, hogy az alperes egyetlen kaputelefon-rendszert sem értékesített. A felperes továbbá kizárólag az árbevételt vette figyelembe, amely azonban csökkentendő az észszerű költségekkel. Utalt arra, hogy a márkanév2 elnevezést
  1. után már nem is használta, a terméke pedig nem volt összetéveszthető a felperesével. A szakértő által feltárt könyvelési pontatlanságokkal kapcsolatban hangsúlyozta, hogy azokat maga a szakértő sem tartotta a számviteli rend súlyos megsértésének. A felperes
  2. sorszámú beadványában szereplő keresetváltoztatással kapcsolatban kifogásolta, hogy az a jogerős közbenső ítélet után került előterjesztésre, így a gazdagodás visszatérítése már nem követelhető. [11] Az elsőfokú bíróság a keresetet - a főkövetelés tekintetében - megalapozottnak találta és kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 10.000.000 forintot, valamint ezen összeg után
  3. január 1-től a kifizetésig a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamatot, továbbá 3.604.280 forint perköltséget, míg ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Határozatát a polgári perrendtartásról szóló
  4. évi III. törvény (a továbbiakban: r.Pp.)
  5. §
(3)bekezdésére, 206. §
(3)bekezdésére,
  1. §-ára,
  2. §
(1)bekezdésére, az r.Ptk. 301/A. §
(1)és
(3)bekezdésére, 339. §
(1)bekezdésére, 355. §
(4)bekezdésére, 359. §
(1)Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.20.269/2023/6/II 4 bekezdésére, a Tpvt. 6. §-ára, 86. §
(2)bekezdés e) pontjára,
(3)bekezdés a) pontjára, valamint a Legfelsőbb Bíróság PK
  1. számú állásfoglalására alapította. [12] Utalt a 74-es sorszámú rész- és közbenső ítéletére, amelyben megállapította, hogy az alperes tisztességtelen piaci magatartást valósított meg a jellegbitorló kaputelefonok forgalmazásával, megállapította továbbá az alperes teljes kártérítő felelősségét is az ezzel okozati összefüggésben a felperest ért károkért. Hangsúlyozta, hogy az elsőfokú határozatot a Fővárosi Ítélőtábla a 8.Pf.20.964/2018/
  2. számú rész- és közbenső ítéletével helybenhagyta, így jogerősen megállapításra került, hogy az alperes Tpvt.-be ütköző magatartása folytán a felperest kár érte. Kifejtette, hogy a közbenső ítéleti rendelkezést az r.Pp.
  3. §
(1)bekezdése alapján az anyagi jogerőhatás folytán már egyik fél sem vonhatja kétségbe, így annak tényét sem, hogy
  1. és
  2. között folyamatosan zajlott a jogsértés. [13] Az elsőfokú bíróság rögzítette, hogy az eljárás további szakaszában a kár összegét kellett vizsgálnia a fenti időszakra nézve, amelynek megalapozására a felperes indítványára kirendelt igazságügyi könyvszakértő készített szakvéleményt. A Nemzeti Szakértői és Kutató Központ szakvéleményéről és annak kiegészítéséről az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az világos, logikus következtetéseket tartalmaz a szakértő rendelkezésére bocsátott könyvelési anyag adataira alapítottan. Az aggálytalan szakvélemény megállapításait a peres felek sem vonták kétségbe, pusztán eltérő következtetéseket vontak le azokból. A szakértő ugyanakkor több okból sem adhatott teljes bizonyossággal választ valamennyi feltett kérdésre, ennek előfeltételei ugyanis nem álltak fenn. Egyrészt az alperes számlái egyetlen esetben sem kaputelefon-rendszer értékesítését rögzítik, hanem alkatrészekét, az pedig már semmilyen módszerrel nem állapítható meg, hogy
  3. és
  4. között hány kaputelefon-rendszert értékesített az alperes. Rögzítette a szakértő azt is kiegészítő szakvéleménye
  5. oldalán, hogy a vizsgált 6 év összességében az alperes rendelkezésére álló könyvelési anyag alkalmatlan a kaputelefonnal kapcsolatos ügyletek önköltségének, hasznának vagy nyereségének megállapítására. A szakértő - a kiegészítő szakvélemény
  6. oldalán írtak szerint - nem tudta megállapítani, hogy a kaputelefon-központok harmadik személyek részére történő értékesítéséből befolyó, 15.000.000 forintot meghaladó többletbevétel miként termelhetett a beszámolók szerinti veszteséget, és a kaputelefon-rendszereken valójában mekkora hasznot realizált az alperes. A szakértő azonban rögzíteni tudott néhány olyan adatot, amelyek a bíróság mérlegelésének kiindulópontját jelenthették a kár összegének meghatározása során. [14] A felperes a kár mértéke körében hivatkozott az általános kártérítés r.Ptk.
  7. §
(1)bekezdése által szabályozott jogintézményére. Az elsőfokú bíróság megítélése szerint azonban önmagában az a körülmény, hogy a rendelkezésére álló bizonyítékokat a bíróság a per összes körülményeire figyelemmel mérlegeli, nem jelenti az általános kártérítés alkalmazását. Utalt a Legfelsőbb Bíróság PK
  1. számú állásfoglalására, amelyben rámutatott, hogy az r.Ptk.-nak az általános kártérítésről szóló rendelkezése anyagi jogi, míg az r.Pp.-nek a bíró mérlegelési jogköréről szóló rendelkezése pedig eljárásjogi biztosítékot jelent ahhoz, hogy a károsult teljes kárpótlást kapjon. A bíró szabad belátása szerinti döntés lehetősége biztosítja, hogy a károsult teljes kártérítéshez jusson, a károkozó pedig ne szerezhessen indokolatlan vagyoni előnyt. Miután azonban a bíróság döntése az r.Pp.
  2. §-a értelmében nem terjedhet túl a kereseti kérelmen, a törvényszéknek pusztán abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a felperes kára eléri-e az általa követelt 8.000.000 Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.20.269/2023/6/II 5 forintot. Azt azonban, hogy ezt meghaladóan pontosan milyen összegű, nem kellett megállapítania. Ennek mérlegelése során az elsőfokú bíróság az alábbiakra volt figyelemmel. [15] Hangsúlyozta, hogy a rész- és közbenső ítélet annak anyagi jogerő hatással járó kimondását jelentette, hogy az alperes jellegbitorló kaputelefon-rendszereket értékesített, mely tényt az alperes már nem vonhat kétségbe. A rész- és közbenső ítélet azt állapította meg, hogy a jogsértés még a határozat meghozatalakor is folyt, kifejezetten rögzítve, hogy a márkanév2 elnevezés elhagyását követően, még 2018-ban is jellegbitorló termékeket forgalmazott az alperes. Nem volt tehát vitatható, hogy az alperes a 2013-tól 2018-ig tartó időszakban kaputelefon-rendszereket értékesített a Tpvt.
  3. §-ába ütköző módon. A törvényszék utalt a szakvéleményt alátámasztó könyvelési anyagra, amelyben találhatók olyan számlák, amelyek bár nem kaputelefon-rendszer értékesítéséről szólnak, de azokban szerepel központ, esővédő és névtábla, amelyek együttesen nyilvánvalóan kaputelefonrendszert jelentenek. Ezek összegzését tartalmazza a márkanév2 márkanévvel ellátott elemekre a szakvélemény 9-es számú melléklete, melyből jól látszik, hogy a központ, az esővédő és a névtábla szinte minden vevő esetében azonos számban szerepel. A központ a törvényszék megítélése szerint azért jelenthetett kiindulópontot a kár összegének meghatározása során, mert a kaputelefon-rendszernek műszakilag, értékében, árában, valamint a jellegbitorló jellegzetes külső szempontjából is meghatározó eleme. [16] Az elsőfokú bíróság utalt a szakértő megállapításaira, amely szerint az alperes 15.230.150 forint többletbevételre tett szert a
  4. és
  5. közötti időszakban azáltal, hogy a kaputelefon-központokat nem a felperes részére szállította, hanem a piacon megjelenve harmadik személyek részére értékesítette azokat (kiegészítő szakvélemény 15-
  6. oldal). Ez a különbözet azonos bekerülési költségek mellett pusztán az értékesítési ár eltéréséből fakadó többlet, a törvényszék megítélése szerint tisztán haszonként jelentkezik az alperesi oldalon. Ha tehát ezeket a központokat az alperes a felperesnek szállította volna és ez utóbbi adja el azonos áron a piacon, úgy ekkora többletjövedelemre tett volna szert. Ez az összeg pedig jelentősen meghaladja a felperes által megjelölt kár 8.000.000 forintos összegét. [17] Más megközelítés szerint a felperes 49.038.118 forint bevételre tett szert a központok értékesítéséből. Az alperes önköltségére vonatkozóan nem álltak rendelkezésre adatok, a felperesét azonban meg tudta határozni a szakértő. Eszerint a kaputelefon központ közvetlen önköltsége a számára legkedvezőtlenebb számítás esetén (szakvélemény
  7. oldala) 20.170, illetve 18.196 forint. Ez a nem lakossági, kedvezményes eladás esetén 29.240, illetve 24.662 forintos eladási árral párosul, így 9.070, illetve 6.466 forint hasznot eredményez. Ez a haszon az eladási ár 31, illetve 26 %-a. Ha ezek közül a felperes számára kedvezőtlenebb, alacsonyabb kulcsot vetítjük a 49.038.118 forintos bevételre, akkor is 8.000.000 forintot meghaladó összeget kapunk csak a központokat figyelembe véve ugyanilyen számú központ felperes általi értékesítése esetére. [18] Harmadik megközelítésként a törvényszék – a felperes érvelésével egyezően – abból indult ki, hogy a szakértő kalkulációja szerint az alperes 2013-ban 397.085 forint többlethaszonra tett szert márkanév2 márkanevű termékek 4.584.510 forint összegű Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.20.269/2023/6/II 6 értékesítéséből. Ez 8,7 %-os haszonkulcsot jelent. Ezt az alperes
  8. és
  9. közötti bevételeire - 119.871.235 forintra - vetítve szintén 8.000.000 forintot meghaladó eredményt kapunk. [19] A fenti körülmények mérlegelése alapján az elsőfokú bíróság megítélése szerint megállapítható, hogy a felperest az általa megjelölt 8.000.000 forint összegben kár érte abból fakadóan, hogy a korábban a beszállítójaként tevékenykedő alperes jellegbitorló termékeket kezdett forgalmazni a piacon. Az adott, jellegzetes külsejű termékek forgalmazására ugyanis kizárólag a felperes volt jogosult, így alperesi jogsértés hiányában a termékek értékesítésének hasznát ő realizálta volna, ami elmaradt vagyoni előnyként jelentkezik az r.Ptk.
  10. §
(4)bekezdése szerint. A törvényszék ezért az alperest a keresettel egyezően marasztalta a vagyoni kár megtérítése iránti igény alapján. [20] Tekintettel arra, hogy a felperes elsődlegesen a Tpvt. 86. §
(2)bekezdés e) pontja, az rPtk. 339. §
(1)bekezdése és 355. §
(4)bekezdése alapján kártérítés címén terjesztette elő igényét, amelyet az elsőfokú bíróság megalapozottnak ítélt, ezért nem volt szükség a Tpvt. 86. §
(3)bekezdés a) pontjára alapított, másodlagosan előterjesztett gazdagodás megtérítése iránti igény vizsgálatára. Megjegyezte ugyanakkor, hogy a szakértő nyilatkozatára figyelemmel ebben a körben is a szakvélemény megállapításainak mérlegelésére lett volna szükség, ami szintén az alperes keresettel egyező marasztalásához vezetett volna. Utalt a kialakult bírói gyakorlatra, amelynek értelmében a gazdagodás, mint eredmény és a jogsértő magatartás között nem kell közvetlen ok-okozati összefüggésnek fennállnia, a gazdagodás visszatérítésére kötelezést megalapozza, ha megállapítható, hogy az elért gazdagodás összefügg a jogsértéssel. A törvényszék a kereset megváltoztatásának nem látta akadályát, hangsúlyozva, hogy a közbenső ítélet nem zárja ki, hogy a felperes az alperes által elért gazdagodás megtérítését kérje másodlagosan a Tpvt. 86. §
(3)bekezdés a) pontja szerint. [21] Tekintettel arra, hogy a felperes keresete nem vagyoni kártérítés iránti igényt is tartalmazott, a törvényszék felhívta az r.Ptk. 355. §
(1)bekezdését, valamint a Tpvt. 86. §
(2)bekezdését és hangsúlyozta, hogy a felperes az alperesi jogsértés előadásán kívül egyéb részletes tényelőadást nem tett az őt ért hátrányokról. Utalt a Pp. 163. §
(3)bekezdésére, valamint a Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.825/2014/
  1. számú ítéletében foglaltakra, kifejtve, hogy a kialakult egységes bírói gyakorlat szerint nem csak a tételesen igazolt nem vagyoni hátrányok, hanem külön bizonyítás nélkül, köztudomás alapján is elfogadható hátrány bekövetkezte. Az alperes által elkövetett jellegbitorló magatartás célja, hogy a vállalkozás a versenytárs jól ismert megjelölésének, hírnevének, presztízsének kisajátításával előnyhöz jusson, akként, hogy a jól ismert márka imázsát a saját termékeire átvigye. Ez önmagában alkalmas arra, hogy a felperes megítélését megzavarja, a róla kialakult képet negatívan befolyásolja. Az elsőfokú bíróság hangsúlyozta, hogy a jogsértés hosszú ideig tartott, előbb az alperes nevével összefüggő visszaéléssel, majd a piacon ismert termék jellegzetes külsejének lemásolásával. Az alperes jogsértő termékei számos vásárlóhoz eljutottak, mely által az alperes jelentős forgalmat bonyolított. Minderre tekintettel az elsőfokú bíróság a felperes által igényelt 2.000.000 forintos összeget nem tekintette eltúlzottnak. Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.20.269/2023/6/II 7 [22] A kifejtettek alapján az elsőfokú bíróság az alperest mind a vagyoni, mind a nem vagyoni kártérítés tekintetében a keresettel egyezően marasztalta. A késedelmi kamat megfizetésére
  2. január 1-től kötelezte az alperest az r.Ptk.
  3. §
(1)bekezdése szerint, utalva arra, hogy mind a vagyoni, mind a nem vagyoni kártérítési igény a 2018. év végéig tartó időszak jogsértése miatt merült fel. [23] A behajtási költségátalányra vonatkozó keresetet azonban a törvényszék elutasította, utalva az r.Ptk. 301/A. §
(1)és
(3)bekezdésére, amely szerint csak szerződéses kapcsolatban köteles a késedelembe eső fél behajtási költségátalány megfizetésére. [24] A perköltségről az elsőfokú bíróság az r.Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján rendelkezett. Ennek keretében a felperes által megfizetett 600.000 forint kereseti illeték, az általa előlegezett 2.369.280 forint szakértői díj, továbbá a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(2)bekezdése alapján megállapított 635.000 forint, áfát is tartalmazó ügyvédi munkadíj megfizetésére kötelezte az alperest. [25] A határozattal szemben az alperes élt fellebbezéssel, amelyben az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását (helyesen részbeni megváltoztatását) és a felperes keresetének a 397.085 forint feletti részében történő elutasítását kérte. Kérte továbbá a felperest mindkét fokú eljárás költségeiben marasztalni. Álláspontja szerint a törvényszék a bizonyítékokat okszerűtlenül mérlegelte, azokból iratellenes, logikai ellentmondásokat tartalmazó következtetést vont le. Az elsőfokú ítélet sérti az r.Pp. 3. §
(2)bekezdését és
  1. §-ában foglaltakat, mivel az a felperes kereseti kérelmén túlterjeszkedik. [26] Azt hangsúlyozta a fellebbezés, hogy a felperes keresetlevelében a
  2. január
  3. napjáig bekövetkezett károk tekintetében terjesztette elő kártérítési igényét, és az adatszolgáltatásra vonatkozó igénye is az alperes által gyártott kaputelefon-rendszerek terjesztésének
  4. március
  5. és
  6. február
  7. közötti időszakára vonatkozott. A felperes tehát a kár bekövetkeztének napját
  8. január 31-ében határozta meg. Az elsőfokú bíróság a
  9. sorszámú rész- és közbenső ítélete
  10. oldalán maga is ekként foglalta össze a felperes marasztalásra irányuló kereseti kérelmét. Erre tekintettel a perben az alperes károkozó magatartásának és az ebből eredően a felperest érintő vagyoni hátránynak a vizsgálata csak a kereseti kérelemhez igazodóan,
  11. március
  12. és
  13. január 31.-e közötti időszakra vonatkozhatott volna. Az elsőfokú ítélet [12] bekezdésében foglalt azon megállapítás, hogy a jogsértés
  14. és
  15. között folyamatosan zajlott kereseti kérelem hiányában nem eredményezi azt, hogy a felperes által keresettel nem érintett időszakra is fennállna az alperes kártérítés fizetési kötelezettsége. A bíróság döntése nem terjedhet túl a kereseti kérelmen, ezért a kár összegének meghatározásakor kizárólag a
  16. január
  17. napjáig bekövetkezett alperesi károkozás vehető figyelembe. Az elsőfokú ítélet tehát jogsértő módon túlterjeszkedett a jogerős rész- és közbenső ítélet jogalapi megállapításain az alperes fellebbezési előadása szerint. Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.20.269/2023/6/II 8 [27] Az alperes jogellenes magatartása továbbá nem általánosságban, hanem konkrét körben került meghatározásra, megjelölve, hogy melyik az a termék, amelyet az alperes gyártott, forgalomba hozott vagy márkanév2 elnevezéssel ellátott és alkalmas arra, hogy a felperes termékét ismerjék fel benne. szakértő
  18. sorszám alatti szakvéleménye meghatározta, hogy mely alkatrészekből álló összeszerelt egységet kell érteni kaputelefonrendszer alatt, és az eljárt könyvszakértő is szakértő szakvéleményét vette figyelembe. A kártérítés mértékének meghatározásakor tehát kizárólag azok a kaputelefon-rendszerek relevánsak, amelyek az alperes által gyártott, forgalomba hozott, a felperes termékének jellegzetes külsejével összetéveszthető kaputelefon-rendszerek, valamint a márkanév2 néven előállított és forgalomba hozott kaputelefonok. Ténykérdés azonban, hogy az alperes
  19. év után nem értékesített sem márkanév2, sem más néven kaputelefon-rendszert, mely körülmény az alperes terhére nem értékelhető. Annak eldöntése, hogy az alperes által értékesített termék alkatrész-e vagy összeszerelt telefon-rendszer szakkérdés, továbbá az alperes jogszerűen értékesíthetett kaputelefon alkatrészeket, mely tevékenységtől a bíróság nem tiltotta el, és ezt a magatartást utólag szankcionálni nem lehet. Ezzel az elsőfokú bíróság a jogerős rész- és közbenső ítéletben foglaltakon jogsértő módon túlterjeszkedett. [28] Sérelmezte azt is a fellebbezés, hogy az elsőfokú bíróság ítélete [16] bekezdésében okszerűtlenül állapította meg, hogy a kártérítés összege a bizonyítékok alapján nem állapítható meg, ezért azt mérlegeléssel kell meghatározni. A szakvélemény
  20. számú táblázata tartalmazza a márkanév2 felirattal értékesített termékeket, mely termékekből az alperes 4.584.510 forint összárbevételt ért el. A szakvélemény az elért alperesi hasznot 397.085 forintban állapította meg az alapszakvélemény 9/
  21. oldalán. A szakértői vélemény alapján a jogerős rész- és közbenső ítélet szerinti jogellenes magatartások figyelembevételével az alperes által a felperesnek okozott kár összege tehát 397.085 forint. [29] Állította az alperes a fellebbezésében, hogy az elsőfokú bíróság semmivel sem támasztotta alá, hogy az alperes telefonrendszert értékesített volna. Az alperes a per során ilyet nem állított, a becsatolt számlák, valamint a NAV állásfoglalás azt igazolja, hogy az azokon szereplő eszközök alkatrésznek minősülnek, mely alkatrészek sem együttesen, sem külön-külön nem tekinthetők rendszernek. Jogszabálysértő és megalapozatlan az elsőfokú bíróság azon álláspontja is a fellebbezés szerint, hogy amennyiben egy számlán a felsorolt alkatrészekből több is szerepel, úgy azt összeszerelt, kész rendszernek kell tekinteni. Ez a megközelítés egyebekben ellentmond a törvényszék korábbi álláspontjának is. A központ nem tekinthető rendszernek, az annak egy alkatrésze és azt az alperes jogszerűen gyárthatta és értékesíthette. Az ilyen tartalmú értékelés a bírói kompetencián túlmutat, iratellenes és jogszabálysértő. A fellebbezés utalt a Fővárosi Ítélőtábla ítéletére, amelyben megállapításra került, hogy személyt azért nem illeti meg az elsőbbségi jog, mert ő csak félkész termékeket, részegységet gyártott márkanév1 néven, ami az összeszerelést követően egy idő után márkanév2 kaputelefon néven került forgalomba. személy azonos tevékenységéből a törvényszék az alperes vonatkozásában ellentétes következtetést vont le és azt állapította meg, hogy az egyik alkatrész - a központ - maga a rendszer. [30] Az alperes fellebbezési álláspontja szerint jogszabálysértő az elsőfokú ítélet r.Pp.
  22. §
(3)bekezdésére való hivatkozása is, amely szerint a bíróság a köztudomás alapján is elfogadhatja hátrány bekövetkeztét. A törvényszék által észlelt bizonyítási nehézség ugyanis Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.20.269/2023/6/II 9 nem objektív körülményből, hanem a felperesnek felróható okból következett be, a felperes a perbeli szakértők szakvéleményének kiegészítésére vonatkozó indítványával eleget tehetett volna bizonyítási kötelezettségének. Az elmulasztott bizonyítási indítványból fakadó bizonyítatlanságot tehát a felperes kárára kell értékelni. Az alperes fellebbezési álláspontja szerint a perbeli szakvéleményekből okszerű következtetés vonható le arra, hogy az alperes jogellenes magatartása milyen mértékben okozott kárt a felperesnek, ez a mérték pedig 397.085 forint. Az alperes ezért fellebbezésében az elsőfokú bíróság által megítélt összeg ezen összegre történő leszállítását kérte. [31] A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását és az alperes másodfokú perköltségében marasztalását kérte, melyet a 32/20023. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(2)bekezdés a) pontja és
(5)bekezdése szerint, áfával növelt összegben megállapított ügyvédi munkadíjban jelölt meg. Hivatkozása szerint a törvényszék a tényállást megfelelően felderítette, a keresetet a releváns anyagi jogszabályok alapján eljárási szabálysértés nélkül helyesen bírálta el. Az alperes fellebbezése az elsőfokú bíróság mérlegelését, és a peradatok alapján kialakított meggyőződését támadja fellebbezésében, azonban olyan érvekkel és hivatkozásokkal, amelyeket már az elsőfokú eljárásban is előadott, és amelyeket a törvényszék részletesen megvizsgált és mérlegelt. [32] Fellebbezéssel nem volt támadott a felperes meghaladó keresetét elutasító, valamint az alperest vagyoni kártérítés megfizetésére kötelező rendelkezése 397.085 forint erejéig, ezért azokat a Fővárosi Ítélőtábla a Pp. 253. §
(3)bekezdése alapján nem érintette. [33] A fellebbezés nem alapos. [34] Az elsőfokú bíróság a tényállást teljeskörűen felderítette, a megfelelően felhívott és helytállóan alkalmazott jogszabályok alapján eljárási szabálysértés nélkül megalapozott ítéletet hozott. Ítéletében valamennyi lényeges kérdésre részletesen kitért, érdemi döntését és annak indokait a Fővárosi Ítélőtábla teljeskörűen osztotta. A fellebbezésben foglaltakra tekintettel az elsőfokú ítélet helyes indokai közül az alábbiakat hangsúlyozza. [35] Mindenekelőtt rögzíti az ítélőtábla, hogy a fellebbezésben hivatkozott eljárási szabályszegést nem látott megvalósulni, mert nem értett egyet a fellebbezéssel abban, hogy az elsőfokú bíróság ítélete túlterjeszkedett a kereseti kérelmen. Helytállóan utalt arra a felperes a fellebbezési ellenkérelmében, hogy a keresetlevél II/
  1. pontjában kifejezetten jogfenntartással élt a kár pontos összegének meghatározását illetően, arra hivatkozással, hogy a kár teljes összegét csak a perbeli bizonyítás eredményének függvényében tudja majd meghatározni. Arra is helyesen hivatkozott, hogy a perben az NSZKK Pécsi Intézetének szakértői véleménye volt az első olyan rendelkezésre álló bizonyíték, amelyből a felperes felismerhette a kára pontos összegét, melynek alapján a felperes
  2. október
  3. napján,
  4. számú beadványában kereseti kérelmét kiegészítette és pontosította, keresetpontosításában az alperesi jogsértés időszakát 2013-
  5. közötti időintervallumban jelölve meg. Ezt az alperes Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.20.269/2023/6/II 10 sem vitatta a perben, hiszen e beadványra tett,
  6. november 28-án kelt, másnap benyújtott előkészítő iratában maga is keresetváltoztatásként hivatkozott a felperes
  7. számú beadványában foglaltakra. Téves és megalapozatlan az alperes azon álláspontja tehát, hogy a felperes nem kérte a
  8. január 31-ét követő alperesi magatartást szankcionálni. Az anyagi jogerőhatás folytán pedig az alperes már azt sem vonhatja kétségbe, hogy
  9. és
  10. között folyamatosan zajlott a jogsértés, ahogy ezt helyesen állapította meg a törvényszék ítéletében. [36] Alaptalanul hivatkozott arra is az alperes a fellebbezésében, hogy annak eldöntése, hogy az alperes által értékesített termék alkatrész-e vagy összeszerelt telefon-rendszer, szakkérdés, továbbá, hogy az alperes jogszerűen értékesíthetett kaputelefon alkatrészeket, mely tevékenységtől a bíróság nem tiltotta el, és ezt a magatartást utólag szankcionálni nem lehet, ezért ezzel az elsőfokú bíróság a jogerős rész- és közbenső ítéletben foglaltakon jogsértő módon túlterjeszkedett. Ezzel szemben az ellenkérelemben foglaltakat osztotta az ítélőtábla, mely szerint az elsőfokú ítélet [18] bekezdése helyesen rögzíti ezzel kapcsolatban, hogy bár az alepres számlái közt egyetlen sem volt, amelyen kaputelefon-rendszer került volna feltüntetésre, nyilvánvaló, hogy ilyeneket értékesített. A rész- és közbenső ítélet meghozataláig ezt a körülményt maga sem vitatta, pusztán azt hangsúlyozta, hogy valójában az ő termékéről van szó. Maga a rész- és közbenső ítélet is annak – anyagi jogerőhatással járó – kimondását jelenti, hogy az alperes jellegbitorló kaputelefonrendszereket értékesített, ezt pedig az alperes már nem vonhatja kétségbe. [37] Kellő alap nélkül sérelmezte azt is a fellebbezés, hogy az elsőfokú bíróság ítélete [16] bekezdésében okszerűtlenül következtetett a törvényszék arra, hogy a kártérítés összege a bizonyítékok alapján nem állapítható meg, ezért azt mérlegeléssel kellett meghatároznia. A szakvélemény
  11. számú táblázata tartalmazza a márkanév2 felirattal értékesített termékeket, mely termékekből az alperes 4.584.510 forint összárbevételt ért el. A szakvélemény az elért alperesi hasznot 397.085 forintban állapította meg az alapszakvélemény 9/
  12. oldalán. Alaptalanul hivatkozott a fellebbezés e tekintetben arra, hogy a szakértői vélemény alapján a jogerős rész- és közbenső ítélet szerinti jogellenes magatartások figyelembevételével az alperes által a felperesnek okozott kár összege 397.085 forint. Ezzel szemben a szakvélemény a
  13. számú alapszakvélemény
  14. oldalán a 397.085 forintos összeget a 2013-as évre vonatkozóan állapította meg, rögzítve, hogy az alperes a
  15. évben 397.085 forint többlethasznot írhatott jóvá a „márkanév2” márkanévvel számlázott terméke után ahhoz képest, mintha azokat kizárólag a márkanév2-Solar Kft.-nek számlázta volna. A szakvéleményben az került megállapításra továbbá, hogy az alperes
  16. és
  17. között 119.871.235 forint árbevételt szerzett, amelyből a márkanév nélkül eladott termékek árbevétele 114.322.025 forint volt. Mindezek alapján a felperes
  18. október
  19. napján,
  20. számú beadványában kereseti kérelmét kiegészítette és pontosította, keresetpontosításában az alperesi jogsértés időszakát 2013-
  21. közötti időintervallumban jelölve meg. [38] Megalapozatlanul állította a fellebbezés, hogy az elsőfokú bíróság semmivel sem támasztotta alá, hogy az alperes telefonrendszert értékesített volna, mivel az alperes a per során ilyet nem állított, a becsatolt számlák, és a NAV állásfoglalás pedig azt igazolja, hogy az azokon szereplő eszközök alkatrésznek minősülnek, mely alkatrészek sem együttesen, sem Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.20.269/2023/6/II 11 külön-külön nem tekinthetők rendszernek, az ilyen tartalmú értékelés pedig a bírói kompetencián túlmutat, iratellenes és jogszabálysértő. Az ítélőtábla e tekintetben is az ellenkérelemben és az elsőfokú ítéletben foglaltakat osztotta, mely szerint az elsőfokú ítélet [18] bekezdése helyesen rögzíti ezzel kapcsolatban, hogy bár az alepres számlái közt egyetlen sem volt, amelyen kaputelefon-rendszer került volna feltüntetésre, nyilvánvaló, hogy ilyeneket értékesített. A rész- és közbenső ítélet meghozataláig ezt a körülményt maga sem vitatta, pusztán azt hangsúlyozta, hogy valójában az ő termékéről van szó. Maga a rész- és közbenső ítélet is annak – anyagi jogerőhatással járó – kimondását jelenti, hogy az alperes jellegbitorló kaputelefonrendszereket értékesített, ezt pedig az alperes már nem vonhatja kétségbe. [39] Az alperes további fellebbezési álláspontja szerint jogszabálysértő az elsőfokú ítélet r.Pp.
  22. §
(3)bekezdésére való hivatkozása is, amely szerint a bíróság a köztudomás alapján is elfogadhatja hátrány bekövetkeztét, a törvényszék által észlelt bizonyítási nehézség ugyanis nem objektív körülményből, hanem a felperesnek felróható okból következett be, a felperes a perbeli szakértők szakvéleményének kiegészítésére vonatkozó indítványával eleget tehetett volna bizonyítási kötelezettségének, az elmulasztott bizonyítási indítványból fakadó bizonyítatlanságot tehát a felperes kárára kell értékelni. Ezzel szemben az ítélőtáblának az az álláspontja, hogy a bizonyítási nehézség az alperesnek felróható okból következett be, az NSZKK szakvéleményben az került megállapításra, hogy az alperes könyvelési anyaga alkalmatlan a kaputelefonnal kapcsolatos ügyletek önköltségének, hasznának vagy nyereségének megállapítására. Ez a hiányosság nem értékelhető a felperes terhére, és nem a szakvélemény kiegészítésére vonatkozó bizonyítási kötelezettség elmulasztásából ered. [40] Az elsőfokú bíróság továbbá megalapozott döntést hozott a nem vagyoni kártérítési igénnyel kapcsolatban is, melyre vonatkozóan a fellebbezés érdemi érvelést nem tartalmaz. A törvényszék e vonatkozásban kifejtett érveit is mindenben osztotta az ítélőtábla. [41] Mindezek alapján az elsőfokú bíróság ítélete helyes és megalapozott volt, ezért annak fellebbezett részét a Fővárosi Ítélőtábla – annak nem fellebbezett részét nem érintve – a rPp. 253. §
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. [42] Az eredménytelenül fellebbező alperest a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján kötelezte a felperes oldalán felmerült, a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(2)bekezdés a) pontja és
(5)bekezdése, valamint a 4/A. §
(1)bekezdése alapján a fellebbezett pertárgyérték 9.602.915 forint – figyelembevételével megállapított, annak 2,5%-át kitevő 240.000 forint + áfa összegű ügyvédi munkadíjból álló másodfokú perköltség megfizetésére. Budapest,
  1. június
  2. dr. Mózsik Tímea s.k. Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.20.269/2023/6/II 12 a tanács elnöke, előadó bíró dr. Kovács Éva s.k. bíró dr. Stecbauer Anita s.k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.