← Magyarország

Pfv.21152/2020/7 – Kúria

A határozat elvi tartalma: A kapcsolattartás helyszínének mindenki számára nyitva álló, nyilvános térben való bírói kijelölése sérti a kapcsolattartási alapjogot, a szülő- gyermek kapcsolat bensőséges és személyes jellegének törvényi meghatározását, indokolatlan beavatkozást jelent a szülő-gyermek viszonyba. A bíróság nem írhatja elő, hogy a jogosult a kapcsolattartást hol és milyen programmal gyakorolja. A korlátozást önmagában nem alapozza meg, hogy a per alatt a kapcsolattartásnak ez a módja működött. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Pfv.II.21.152/2020/

  1. A tanács tagjai: Dr. Baloginé dr. Faiszt Judit a tanács elnöke Dr. Kövesné dr. Kósa Zsuzsanna előadó bíró Nyírőné dr. Kiss Ildikó bíró A felperes: felperes (cím2.) A felperes jogi képviselője: Dr. Vincze Gyula ügyvéd (cím 3) Az alperes: alperes (cím1.) Az alperes képviselője: Kun és Varga Ügyvédi iroda (cím4, ügyintéző dr. Kun Olivér ügyvéd) A per tárgya: Kapcsolattartás módosítása A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: Alperes A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Szolnoki Törvényszék 11.Pf.20.287/2020/
  2. Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Szolnoki Járásbíróság 13.P.20.248/2019/
  3. Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítéletet részben hatályon kívül helyezi, és a folyamatos kapcsolattartás helyszínének kijelölésére vonatkozó rendelkezéseket mellőzi. Ezt meghaladóan a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi a feleket, hogy 15 napon belül fizessenek meg az államnak felhívásra személyenként 35.000 (harmincötezer) forint le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket. Az ítélet ellen nincs helye felülvizsgálatnak. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A felperes és az alperes (a továbbiakban: felek) élettársi kapcsolatából
  4. október
  5. napján L utónevű gyermekük született. Kúria II.Pfv.21.152/2020/7-II 2 [2] A felek életközösségének megszűnése után a jelen per alperese
  6. június 16-án szülői felügyelet gyakorlásának rendezése iránt pert indított. A felek között a szülői felügyelet kérdésében nem volt vita, a jelen per felperese viszontkeresetében – többek között – a kapcsolattartás szabályozását a gyermek harmadik életéve betöltéséig a gyermekjóléti központban, heti két órában kérte. Az ellenőrzött kapcsolattartás indokaként az apa pszichiátriai betegségére, mániás depressziójára és arra hivatkozott, hogy önkontrollját gyakran elveszíti, zavart elmeállapotba kerül, tör-zúz, az együttélés alatt tettleg bántalmazta. [3] A perben a felek egyezséget kötöttek a szülői felügyelet felperesi gyakorlásában, az alperest terhelő gyermektartásdíj mértékében. A kapcsolattartás kérdésében azonban nem tudtak megállapodni, a családterápia sem vezetett eredményre. [4] A Szolnoki Járásbíróság 13.P.20.672/2018/
  7. számú,
  8. július 13-án hozott ítéletével a kapcsolattartást szabályozta: feljogosította az alperest, hogy a gyermekkel három éves koráig minden páratlan vasárnap 9-12 óra között, a harmadik életéve betöltése után minden páratlan vasárnap 9-18 óráig elvitellel kapcsolatot tartson. A másodfokú bíróság
  9. november 14-én jogerős ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. [5] Az alperes a jogerős ítélet meghozatala után először
  10. december
  11. napján vitte el a gyermeket. Az első kapcsolattartás alkalmával a felperes a rendőröket kihívta és érdeklődött, hogy köteles-e a gyermeket átadni. A rendőrök segítségével a konfliktus rendeződött, a december 26-i és a január 19-i kapcsolattartás megvalósult. [6] Az alperes a január 27-i kapcsolattartásnál a gyermeket a nagyszülőhöz vitte. A felperes a visszavitel után a gyermek fenekén piros foltot, az orrán sérülést észlelt. Telefonált az alperesnek, a gyermekről készített fényképfelvételeket pedig átküldte a védőnőnek. A háziorvos a gyermeket másnap megvizsgálta. Az orvosi látlelet szerint a gyermek orrán ujjbegynyi halvány piros terület, a nyakán körben száraz ekcémás terület, homloka bal oldalán felszívódó haematoma látható. A végtagokon külsérelmi nyom nincs, a szemérem tájék sérülésmentes. A háziorvos a gyermeket orr-fül gégészetre és röntgenre utalta, a vizsgálat elváltozást nem mutatott ki.
  12. január 30-ra a gyermek felső ajka enyhén megduzzadt. [7] A felperes
  13. január 29-én felkereste a gyermekjóléti szolgálatot és azt a tájékoztatást adta: az apa a kapcsolattartás alatt a gyermeket bántalmazta, a száján és a fenekén megsérült. A szolgálat felé jelzéssel élt a háziorvos és a védőnő is. A szolgálat esetmegbeszélést tartott, a gyermek védelmére tettek javaslatot. Január 27-ét követő egy hét múlva a gyermek az óvodában arról beszélt, hogy az alperes őt bántalmazta. [8] A felperes feljelentése alapján a rendőrhatóság védekezésre vagy akaratnyilvánításra képtelen személy sérelmére elkövetett könnyű testi sértés bűntettének gyanúja miatt nyomozást rendelt el (Helység1/2/3/5-i Rendőrkapitányság 16.010/220/2019.bü.). Az eljárásban beszerzett szakvélemény szerint a gyermek fenekén és orrán található sérülés a január 27-i eseményekkel összefüggésbe hozható. A sérülések kis erőbehatástól, de a környező tárgyakhoz történő ütődés következtében is keletkezhettek. A rendőrhatóság
  14. július 1-jén az eljárást megszüntette, mivel a rendelkezésre álló adatok alapján nem volt megállapítható bűncselekmény elkövetése. [9] A felperes kérelmére
  15. február 4-én a Szolnoki Járásbíróság 4.Pk.50.049/2019/
  16. számú határozatával távoltartást rendelt el, az indokolás szerint a gyermek sérüléseit a látlelet bizonyította. [10] A gyermek 2018 őszétől óvodás. Nehezen illeszkedett be, a szobatisztaságában is visszaesett, az intézmény óvoda pszichológusi véleményt kért. A gyermek 2018 novemberében egy másik óvodába került, ahol hamar beilleszkedett, de kezdetben a többi gyermeket bántalmazta. A beszélgetések eredményeként a magatartása megváltozott, de 2019 Kúria II.Pfv.21.152/2020/7-II 3 januárjában, őszén, a nyári szünet után a probléma ismét jelentkezett. A pszichológus megállapítása szerint a gyermeknél erős szeparációs szorongás észlelhető, korához és neméhez képest agresszív. A gyermekkel ezután klinikai szakpszichológus foglalkozott, az átlagnál kicsit nyugtalanabbnak, szorongóbbnak tapasztalta. A foglalkozásokon a bántalmazásról nem beszélt, tevékenységéből sem lehetett ennek tényére következtetni. [11] Az adott per időtartama alatt a gyermek és az alperes között a kapcsolattartás elvitel nélkül, játszóházban valósult meg. [12] A felperes
  17. október 1-jén tájékoztatta a bíróságot, hogy a gyermek a szakértői vizsgálat előtti napon az alperes szexuális magatartásáról beszélt. A
  18. november 8-i szakértői vizsgálat megállapította, hogy ilyen bántalmazásra utaló jelek nem találhatók. [13] Az alperes
  19. év elején a
  20. január 27-i események miatt a felperes ellen feljelentéssel élt, indokolása szerint a gyermek sérüléseit a felperes okozta. A kereseti kérelem és az alperes védekezése [14] A felperes keresetében a kapcsolattartás rendezésének megváltoztatását kérte, a bíróság a kapcsolattartást ellenőrzött körülmények között, a Gyermekjóléti Központ Kapcsolattartási ügyeletén minden páros héten szombaton 10 és 12 óra között rendelje el. [15] Keresete ténybeli alapjául előadta, hogy a szülő-gyermek viszony jó, kölcsönösen szeretik egymást, a gyermek várja a kapcsolattartásokat. Álláspontja szerint az elvitellel való kapcsolattartás azonban nem valósulhat meg, mivel az alperes az indulatait nem tudja féken tartani, bármikor bántalmazhatja a gyermeket. A korábbi rendezés megváltoztatást megalapozó körülményváltozásként a
  21. január 27-én történtekkel érvelt. [16] Az alperes a kereset elutasítását kérte. A hivatkozott napon a gyermekkel kettesben kizárólag a gépjárművel való utazás alatt volt és nem bántalmazta. A kapcsolattartás alatt mindvégig a rokonoknál tartózkodtak, akik a bántalmazás tényét szintén tagadták. Az első- és másodfokú ítélet [17] Az elsőfokú bíróság ítéletével a Helység1/2/3/5 Járásbíróság 13.P.20.672/2018/
  22. számú ítéletével szabályozott kapcsolattartást megváltoztatta és az alperest a gyermekével való kapcsolattartásra minden hónap első és második páros héten szombaton 10-12 óra közötti időtartamban a gyermekjóléti központban jogosította fel. Rendelkezett az előzetes tájékoztatásról, az elmaradt kapcsolattartás pótlásáról. [18] Döntését a Polgári Törvénykönyvről szóló
  23. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 4:
  24. §

(2)bekezdésében meghatározott szempontokra, a gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról szóló 149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Gyer.) 29/A. §
(5)bekezdésére alapította. A Gyer. 29/A. §-a lehetőséget ad a felügyelt kapcsolattartás elrendelésére, amit a 27. §
(6)bekezdés úgy definiál, hogy az elvitel jogával történő kapcsolattartás a gyermek érdekét veszélyeztető körülmény vagy felróható magatartás esetén vonható meg. Az elsőfokú bíróság ezért azt vizsgálta, hogy felmerült-e a gyermek érdekét veszélyeztető körülmény vagy olyan az alperes részéről tanúsított felróható magatartás, amely indokolja az előzményi ítélet szerinti kapcsolattartás korlátozását. [19] Tényként megállapította, hogy a
  1. január 27-i kapcsolattartás után a gyermek fenekén piros folt (a védőnőnek küldött fénykép) és másnap az orra hegyén ujjhegynyi bőrpír (orvosi látlelet) volt. A rendőrségi eljárásban beszerzett szakvéleményt aggálytalannak ítélte Kúria II.Pfv.21.152/2020/7-II 4 és azt a felek sem tették vitássá. Ebből következően a gyermek sérülései az alperesi kapcsolattartással összefüggésbe hozhatók. A sérülések körülményeit (keletkezését) a perben kétségtelenül nem lehetett tisztázni. A felek ellentétes állításokat tettek és szemtanú sem volt. [20] Az elsőfokú bíróság a bizonyítékok mérlegelésénél értékelte az óvodapedagógus beszámolóját a kislány bántalmazásra vonatkozó spontán előadásáról. Elfogadta a gyermeket kezelő klinikai szakpszichológus tanúvallomását: ha a gyermek a bántalmazásról a nevelőjének beszámol, az nagy valószínűséggel megtörténhetett, mivel a vele napi kapcsolatban álló személy felé nagyobb bizalommal van. Figyelembe vette a beszerzett pszichológus szakértői véleményt, amely szerint a gyermek kérdésre az apai bántalmazás tényét megemlítette. Kiemelten értékelte a gyermekorvos tanúvallomását a gyermek fenekén lévő piros folt emberi kéz formájára. Mindezekből alappal következtethető, hogy a gyermek orrán és fenekén lévő sérülések emberi ütés eredményeként keletkeztek. [21] Az elsőfokú bíróság a sérülések ténye mellett hangsúlyosan értékelte az alperesnek az aggálymentes, a per egyéb adataival összhangban álló pszichológiai szakvélemény szerinti indulatosságát és robbanékonyságát. Az alperes ellen ismeretlen személy bántalmazása miatt eljárás volt folyamatban, a tettét megindokolni nem tudta. A felek a szakértő megállapításait ugyan vitatták, de azzal ellentétesen nem bizonyítottak. [22] A gyermek érdeke a mindkét szülőjével való érzelmi kötödés megtartása, de az is, hogy biztonságban nevelkedjen, bántalmazása a biztonságos nevelkedés ellen hat. A kapcsolattartás módjának meghatározásakor tehát az a döntő, hogy a gyermek érdeke és védelme garantálható legyen, a peradatok pedig a felügyelt kapcsolattartás elrendelését indokolják. [23] Az alperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta azzal, hogy az alperest a gyermekkel való kapcsolattartás minden páros héten vasárnap 9 órától 12 óráig illeti meg. A kapcsolattartás helyszínét a Helység1/2/3/5-i Játszóházban jelölte ki, ami az esedékes kapcsolattartás előtti napon való megállapodás hiányában a Helység1/2/3/5-i buszpályaudvaron levő játszóházra módosul. Ezt meghaladóan az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. [24] Rögzítette, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg. Az elsőfokú ítéletet a kapcsolattartás helyének, időtartamának meghatározásánál a gyermek érdekeit, az alperes által előadottakat méltányolva módosította. Megalapozottan értékelte az elsőfokú bíróság a kapcsolattartás újraszabályozását megalapozó körülményváltozás (jogalap) bizonyítottságát, helyesen döntött az általános bírói gyakorlatnak megfelelő kapcsolattartás gyermek érdekben álló korlátozásáról. A gyermek az alperes részéről történt bántalmazást az óvodában több alkalommal spontán módon megemlítette. [25] Tévesen foglalt állást azonban abban, hogy a kapcsolattartás kizárólag a gyermekvédelmi szolgálat hivatalos helyiségében valósulhat meg. A szakvélemény megállapította, hogy az alperes személyiségszerkezete, időnkénti indulatosságra, robbanékonyságra, az agresszió elfojtására és ezzel kapcsolatos szorongásra utal, amely a gyermekre veszélyeztető lehet. szakértő a kapcsolattartás korlátozását megalapozó kóros pszichés elváltozást nem állapított meg, ezért nem indokolt a felügyelet melletti kapcsolattartás. [26] Az elsőfokú bíróság a per időtartamára ideiglenes intézkedéssel egy játszóházban vasárnap 9-12 óráig szabályozta az alperes és a gyermek közötti kapcsolattartást. A felperes a másodfokú tárgyaláson úgy nyilatkozott, hogy ez a kapcsolattartási rend megfelelően működött, de az egészségügyi veszélyhelyzetre tekintettel az alperes és a gyermek nem tudtak találkozni minden vasárnap. A másodfokú bíróság mérlegelve a kialakult helyzetet, arra a meggyőződésre jutott, hogy az szolgálja a gyermek érdekét és biztonságát, ha az alperes Kúria II.Pfv.21.152/2020/7-II 5 elvitel nélkül, a korábbi gyakorlatnak megfelelően egy játszóházban gyakorolja a kapcsolattartás jogát. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [27] A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben elsődlegesen a jogerős ítélet megváltoztatásával a kereset elutasítását, másodlagosan a jogerős ítéletnek az elsőfokú bíróság ítéletére kiterjedő hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. A jogerős ítélet jogszabálysértő voltát a Ptk. 4:
  2. §
(1)bekezdése megsértésére alapította. [28] Felülvizsgálati érvelése szerint az eljárt bíróságok a felperes érdekében erősen elfogultan jártak el, egyoldalúan értékelték a peradatokat, a tényállást teljes körűen nem tisztázták, a tanúvallomásokat tévesen értékelték. Az elsőfokú ítélet megalapozatlan, szakmaiatlan, logikátlan, tévesen értelmezte a tényeket és az alkalmazott jogszabályokat, hangsúlyosan a kiskorú gyermek és az alperes érdekét, sérti az elfogulatlan mérlegelés követelményét. A személyes előadások, a csatolt iratok, a rendőrségi eljárásban és a perben készült szakvélemények, a szakértők nyilatkozatai, a tanúvallomások értékelése elfogultságon alapul. Jogszabálysértő feljelentése értékelésének és az általa indítványozott tanúbizonyítás mellőzése. A felperes az előzményi perben az igazmondási kötelezettségét sem teljesítette és a távoltartás iránti nemperes eljárásban is valótlan nyilatkozatokat tett. Az alperes összességében az elsőfokú ítélet minden mondatát érdeksértőnek, szakmaiatlannak, jogszabálysértőnek minősítette. [29] A jogerős ítélet nem fogadható el, a bántalmazás tényének megállapítása jogszabálysértő, nem bizonyított, erről a gyermek egyértelműen nem nyilatkozott (6.,
  1. oldal). Az alperes a szakvéleményt oldalanként és mondatonként vitatta (8.,
  2. oldal), rámutatott a szakvélemény ellentmondására (
  3. oldal). Az alperes hangsúlyozta, hogy a
  4. sorszámú jegyzőkönyv tartalma bizonyítja: a felperes a gyermeket ellene neveli, folyamatosan befolyásolja. Részletesen idézte a jegyzőkönyvet (11., 12.,
  5. oldal) és kifejtette, hogy életközösségük alatt a felperes milyen magatartást tanúsított vele szemben (14.,
  6. oldal). [30] Körülményei a gyermek fogadására megfelelőek: dolgozik, rendszeres jövedelemmel rendelkezik, a tartásdíjat is folyamatosan fizeti. A gyermek nevelésére alkalmas, veszélyeztető, felróható magatartást nem tanúsított, ezért az elvitellel megvalósuló kapcsolattartás joga nem vonható meg tőle (BH 2001.125.). A felperesnek a gyermeket tőle elidegenítő magatartása azzal a következménnyel járhat, hogy ellehetetlenül a felügyelet nélküli érdemi kapcsolattartás. A gyermek érdekében az áll, hogy a szülő-gyermek viszony fennmaradjon, a gyermek az apját a valóságnak megfelelően, ne az őt súlyosan negatívan megítélő anya hatásaként lássa. [31] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta. Az alperes felülvizsgálati kérelmében egy megsértett jogszabályhelyet jelölt meg és egy eset döntésre hivatkozott, amelyek a jogerős ítélet jogszabálysértő voltát nem alapozzák meg. A másodfokú bíróság a gyermek érdekének figyelembevételével módosította a kapcsolattartási szabályozást. Az alperes a gyermeket bántalmazta, a szakértők a viselkedésében egyértelműen veszélyhelyzetet láttak. Az eljárt bíróságok a peradatokkal összhangban, helyesen mérlegelték a bizonyítékokat. A gyermeket soha nem nevelte az alperes ellen, csak a biztonsága érdekében járt el. Kúria II.Pfv.21.152/2020/7-II 6 [32] Végül hangsúlyozta, hogy az alperesnek vele és a családjával kapcsolatos nyilatkozatai nem felelnek meg a valóságnak, az ellene kezdeményezett eljárások eredménytelenül zárultak. A Kúria döntése és jogi indokai [33] A Kúria a jogerős ítéletet a polgári perrendtartásról szóló
  7. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
  8. §
(1)bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül. [34] A felülvizsgálati eljárás a jogerős ítélet jogszabálysértő voltára vonatkozó rendkívüli perorvoslati eljárás [Pp. 406. §
(1)bekezdés], ezért az előzményi eljárásban meghozott jogerős ítélet az adott eljárásban felülvizsgálattal nem támadható, a bizonyítékok kétségessé nem tehetők. A jelen ügyben tehát kizárólag a
  1. november
  2. napja után történtek vehetők figyelembe, az elsőfokú bíróság jogszabálysértő eljárása érdemben nem vizsgálható [Pp.
  3. §
(1)bekezdés]. [35] A Pp. 413. §
(1)bekezdés b) pontja tartalmazza a felülvizsgálati kérelem kötelező tartalmi elemeit. Az alperes anyagi jogi jogszabályhely megsértésére hivatkozott [Ptk. 4:178. §
(1)bekezdés]. Eljárási jogszabályhely [Pp. 279. §
(1)bekezdés] megjelölésének hiánya kizárta a bizonyítékok mérlegelésének, értékelésének felülvizsgálatát. [36] A felülvizsgálati kérelem az érdemben elbírálható részében megalapozott, a jogerős ítélet a kapcsolattartás kijelölt helyszíne tekintetében az anyagi jogot sérti. [37] A gyermekek jogairól szóló New Yorkban
  1. november 20-án kelt és a hazai jogrendbe az
  2. évi LXIV. törvénnyel beiktatott egyezmény
  3. cikk
  4. pontja szerint a gyermeknek joga van arra, hogy a tőle különélő szülőjével személyes kapcsolatot és közvetlen érintkezést tartson fenn, kivéve, ha ez a gyermek alapvető érdekével ellenkezik. Az egyezménnyel összhangban a Ptk. Negyedik Könyve a kapcsolattartást a különélő szülőt és a gyermeket megillető alapjogként definiálja [Ptk. 4:
  5. §
(1)és
(2)bekezdés], amely a vér szerinti kapcsolat fennmaradását és a szülőnek a gyermek életében való folyamatos jelenlétét, a szülő gyermek érzelmi viszony változatlanságát biztosító jogintézmény. [38] A Ptk. 4:181. §
(4)bekezdése a kapcsolattartás rendezésének megváltoztatásánál kizárólag a hatáskör megosztását szabályozza: ha a kapcsolattartás kérdésében a bíróság döntött, annak megváltoztatása a határozat jogerőre emelkedését számított két éven belül a bíróságtól kérhető. Az anyagi jog tehát a kapcsolattartás megváltoztatásánál feltételeket nem tartalmaz. A jogszabályi előírás hiánya azonban nem jelenti azt, hogy a kapcsolattartás módjának és mértékének megváltoztatása bármilyen indokkal vagy akár indok nélkül is előterjeszthető, azt a szülők a konfliktusok folyamatos generálása, illetve fenntartása érdekében egymással szemben fegyverként használják (Pfv.II.20.104/2019/5.). [39] Az anyagi jogi előírás hiányában az ítélkezési gyakorlat a szülői felügyelet megváltoztatása [Ptk. 4:170. §
(1)bekezdés] törvényi feltételeit alkalmazza. A megváltoztatást kérő félnek – jelen esetben a felperesnek – tehát azt kellett kétségtelenül bizonyítania, hogy a jogerős ítélet meghozatala óta a körülmények megváltoztak és a korábbi rendezés megváltoztatása a gyermek érdekében áll (Pfv.II.20.502/2020/12.). A jogalap bizonyítottságát követően lehet a konkrét kapcsolattartási módról és időtartamról rendelkezni. [40] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében tartalmilag azt sérelmezte, hogy a jogerős ítélet bizonyítottnak ítélte a körülményváltozást (bántalmazás, pszichés állapot). A már kifejtettekre visszautalva a Kúria a bizonyítékok értékelését nem vizsgálhatta, az eljárt Kúria II.Pfv.21.152/2020/7-II 7 bíróságok pedig a peradatok mérlegelésével jutottak arra a következtetésre, hogy az újraszabályozást megalapozó körülményeket a felperes bizonyította. [41] Az elsőfokú bíróság – mivel az alperes felróható magatartását bizonyítottnak ítélte – kapcsolattartást az elvitel jogának megvonásával, ellenőrzött körülmények között rendelte el. A Kúria megjegyzi, hogy az elsőfokú bíróság a bántalmazást következtetéssel állapította meg, holott az ilyen súlyos alapjogi korlátozás csak kétségtelenül bizonyított többlettényállás alapján rendelhető el. [42] A másodfokú bíróság a peradatokat újraértékelte és az alperes felróható magatartását bizonyítatlannak ítélte, de a felügyelt kapcsolattartás elrendelését indokolatlannak minősítette – ebben a körben módosította az elsőfokú bíróság rendelkezését – a csökkentett időtartam változatlan hagyása mellett speciális rendelkezést alkalmazott: az alperest a gyermekkel való együttlétre nem ellenőrzött körülmények között, de meghatározott helyszínen jogosította fel. A jogerős ítélet tehát a kapcsolattartást tartalmilag az elvitel jogának mellőzésével egy meghatározott, de szakemberek közreműködése nélküli helyszínre korlátozta. [43] A Kúria nem fogadta el a jogerős döntésben meghatározott kapcsolattartási helyszín kijelölését. [44] A kapcsolattartás keretjogszabály, annak tartalmát a törvény definiálja [Ptk. 4:180. §
(1)bekezdés]. A szülők megállapodása hiányában a bíróság a peradatok mérlegelésével határozza meg ennek konkrét módját és idejét. A szabályozásnak meg kell felelnie a kapcsolattartás céljának: a gyermek alapvető érdeke és alapjoga, valamint a különélő szülő alapjoga érvényesülése, amit fő szabályként elsődlegesen a kapcsolattartás személyessége, a gyermek elvitelének a joga biztosít [Ptk. 4:180. §
(1)bekezdés, Gyer. 27. §
(3)bekezdés d) pont,
(4)bekezdés]. Mindebből következően, a kapcsolattartás rendezésének fő szabálya a gyermek érdekében álló a személyes és az elvitel jogával gyakorolt kapcsolattartás, ez biztosítja a Ptk. 4:178. §
(1)bekezdésében előírt közvetlenséget. [45] Következetes az ítélkezési gyakorlat abban, hogy a gyermek alapjogát csak érdekében, a különélő szülő bizonyított felróható magatartása esetén (többlettényállás) lehet szűkíteni. Az intézményi ellenőrzött formában és módon történő szabályozásra a különélő szülő gyermeket veszélyeztető, a gyermek érdekével ellentétes magatartása adhat alapot. Ilyen magatartás hiányában a különélő szülőtől az elvitel jogát is magában foglaló kapcsolattartás nem vonható meg, kapcsolattartási joga nem korlátozható, a kapcsolattartás rendezésére a Ptk. 4:180. §
(1)bekezdésében foglaltak irányadók (Pfv.II.20.752/
  1. megjelent: BH 2001.125.). [46] Kivételesen előfordulhat olyan helyzet, amikor a kapcsolattartásnál az elvitel nem a felróható magatartás miatt, hanem egyéb okból nem valósulhat meg: pl. a gyermek igen alacsony életkorú, esetleg beteg vagy egyéb módon korlátozott (ebben az esetben a jogosult általában a gondozó szülő lakásán tud kapcsolatot tartani), illetve a jogosult szülő sajátos élethelyzete. Az adott ügyben ilyen kivételes körülmények nem merültek fel, ezért az elvitel joga nem korlátozható. [47] Összefoglalva: a gyermek érdeksérelme, a különélő szülő felróható magatartása és egyéb, kivételes élethelyzet hiányában az elvitel jogának korlátozása kizárt. [48] A kapcsolattartás helyszínének mindenki számára nyitva álló, nyilvános térben való kijelölése sérti a kapcsolattartási alapjogot, a szülő- gyermek kapcsolat bensőséges és személyes jellegének törvényi meghatározását. Nincs anyagi jogi lehetőség „köztes megoldás” alkalmazására: a bírói mérlegelés eredménye nem terjedhet ki a helyszín kijelölésére, a bíróság nem írhatja elő, hogy a jogosult a kapcsolattartást hol és milyen programmal gyakorolja. Az ilyen szabályozás indokolatlan beavatkozás a szülő-gyermek Kúria II.Pfv.21.152/2020/7-II 8 viszonyba és a korlátozást önmagában nem alapozza meg, hogy a per alatt a kapcsolattartásnak ez a módja működött. [49] A Kúria indokoltnak tartja az alábbiak rögzítését is. Az eljárt bíróságok a korlátozást záró időpont meghatározása nélkül rendelték el. A korlátozás meghatározott időtartamhoz kötése – amennyiben az a gyermek érdekét nem sérti – az alapjog érvényesülését biztosítja. [50] A kifejtettekre tekintettel a Kúria megállapította, hogy a másodfokú bíróság a Ptk. 4:
  2. §
(1)bekezdésének megsértésével rendelkezett a kapcsolattartás helyszínének kijelöléséről, ezért a Pp. 424. §
(2)bekezdése alapján a jogerős ítéletet ebben a részben hatályon kívül helyezte és a kapcsolattartás helyszínének kijelölését mellőzte. [51] A felek a Pp. 405. §
(1)bekezdése szerint alkalmazott Pp. 83. §
(2)bekezdése alapján a felülvizsgálati eljárásban felmerült költségeiket maguk viselik. [52] A Kúria az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 39. §
(1)bekezdése, a
(3)bekezdés d) pontja és az 50. §
(1)bekezdése szerint megállapított felülvizsgálati eljárási illeték viseléséről a Pp. 102. §
(1)bekezdése, a polgári és közigazgatási bírósági eljárás során meg nem fizetett illeték és az állam által előlegezett költség megfizetéséről szóló 30/2017. (XII. 27.) IM rendelet 3. §
(2)bekezdése alapján határozott. [53] A felülvizsgálati kérelmet a Pp. 376. §
(1)bekezdés a) pontja szerint tárgyaláson bírálta el. [54] A Kúria ítélete elleni felülvizsgálatot a Pp. 407. §
(1)bekezdés d) pontja zárja ki. Budapest,
  1. február
  2. dr. Baloginé dr. Faiszt Judit s.k. a tanács elnöke, dr. Kövesné dr. Kósa Zsuzsanna s.k. előadó bíró, Nyírőné dr. Kiss Ildikó bíró s.k.

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.