A határozat elvi tartalma: Az elsőfokú bíróság a rendelkezésére álló bizonyítékok egyenként és összességükben történő okszerű értékelésével állapította meg a releváns tényállást. Fővárosi Ítélőtábla Az ügy száma: 2.Kf.700.152/2023/
- Felperes (Felperes címe) Felperes képviselője (Felperes képviselőjének címe) (Felperesi képviselő) Alperes (Alperes címe) A felperes: A felperes képviselője: Az alperes: Az alperes képviselője: Alperes képviselője A per tárgya: megbízási díj megfizetése iránt indított közszolgálati jogvita A fellebbezést benyújtó fél: alperes (
- sorszám alatt) Debreceni Törvényszék 19.K.700.044/2022/
- számú ítélete A fellebbezéssel támadott határozat: ÍTÉLET A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel nem támadott részét nem érinti, fellebbezett részét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 15.000 (tizenötezer) forint másodfokú perköltséget. A fellebbezési illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás Fővárosi Ítélőtábla 2.Kf.700.152/2023/
- 2 A per alapjául szolgáló tényállás [1] A felperes a peresített időszakban a Felperes szolgálati helyén főhatárrendészként teljesített szolgálatot, amely mellett ellátott a beosztásához nem tartozó szolgálatparancsnoki feladatokat. A
- október
- napján előterjesztett szolgálati panaszát Felperes felettese annak megalapozatlansága miatt elutasította. A felperes keresete és az alperes védirata [2] A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest a
- május
- napjától
- február
- napjáig terjedő időszakban, valamint
- január hónapra – 10 többletfeladatellátással érintett hónapra – bruttó 193.250 forint megbízási díj és késedelmi kamata megfizetésére. A megbízási díj mértékét az illetményalap 50 %-ában határozta meg. Keresetének jogalapjaként a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló
- évi XLII. törvény (továbbiakban: Hszt.) 71.§
(1)bekezdés c) pontját és
(5)bekezdését jelölte meg. [3] Az alperes védiratában a kereset elutasítását kérte, vitatva a követelés jogalapját. Az elsőfokú bíróság ítélete [4] Az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 193.500 forint megbízási díjat és annak késedelmi kamatát. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Ítéletét – a szolgálatparancsnoki tevékenységről szóló 14/2017. (III. 24.) ORFK utasítás 1., valamint a Határforgalom-ellenőrzési Szabályzatról szóló 24/2015. (X. 15.) ORFK utasítás (a továbbiakban: ORFK utasítás) 34-36. pontjaira figyelemmel – a Hszt. 71. §
(1)bekezdés c) pontjára és
(5)-
(6)bekezdéseire; a belügyminiszter irányítása alá tartozó rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos szolgálati viszonyban álló tagjai illetményének és egyéb juttatásainak megállapításáról, valamint a folyósítás szabályairól szóló 33/2015. (VI. 16.) BM rendelet 10. §
(2)bekezdésére, valamint a belügyminiszter irányítása alá tartozó rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományát érintő személyügyi igazgatás rendjéről 31/2015. (VI. 16.) BM rendelet 35. §
(6)bekezdésére alapította. Ítéletének indokolásában rögzítette, hogy a kiemelt főhattárendész munkakör és a szolgálatparancsnoki munkakör között különbség a felelősség és az utasítás adási jog tekintetében állt fenn. Az alperes védirathoz mellékelt feladat-kimutatásai és tanúk vallomásai alapján megállapította, hogy a felperes a tárgyidőszakban a beosztásához nem tartozó szolgálatparancsnoki feladatokat látott el. Ebből 35 alkalommal közúti átkelőhely ügyeleteshelyettesi, 2 alkalommal vasúti átkelőhely ügyeletes-helyettesi szolgálatot látott el, mely feladatok ténylegesen az ORFK utasítás szerinti szolgálatparancsoki feladatoknak feleltethetők meg, és jelentőséggel bír, hogy
- április
- napjától ezen feladatok beépítésre kerültek a szolgálatparancsnokok feladatkörébe. A vonatkozó jogszabályok alapján az Fővárosi Ítélőtábla 2.Kf.700.152/2023/
- 3 irányadó ítélkezési gyakorlatra figyelemmel megállapította, hogy a felperes megbízási díjra jogosult, amelynek havi összegét mérlegeléssel a rendvédelmi illetményalap 50 %-ában határozta meg. A fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem [5] Az elsőfokú ítélettel szemben az alperes terjesztett elő fellebbezést, melyben annak megváltoztatásával a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság megsértette a polgári perrendtartásról szóló
- évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
- §
(1)bekezdésében, valamint a közigazgatási perrendtartásról szóló
- évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.)
- §
(2)bekezdésében foglaltakat. Az elsőfokú bíróság jelentőséget tulajdonított annak, hogy a közúti és vasúti határátkelőhelyen az ügyeletes-helyettesi feladatok beépítésre kerültek a szolgálatparancsnok feladatkörébe. Ehhez képest a
- sorszámú jegyzőkönyvben a tanút kioktatta arról, hogy a peresített időszakra nyilatkozzon. Ellentmondásos, hogy olyan időpontnak tulajdonít jelentőséget, amely vonatkozásában a tanút nem kívánta meghallgatni. Amennyiben a bíróság ezt megfelelően mérlegeli, akkor azt a következtetést kellett volna levonnia, hogy ezen feladatok kizárólag
- április
- napjától váltak szolgálatparancsnoki feladatokká. Mindezek szerint az elsőfokú bíróság a perben jelentős tényeket tartalmazó okirati bizonyítékokat nem értékelte kellő súllyal, így a megállapított tényállásból helytelen jogi következtetést vont le. [6] A felperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Anyagi jogi álláspontjának ismertetése mellett kifejtette, hogy a fellebbezés érdemi felülbírálatra alkalmatlan, mivel az alperes kizárólag eljárási jogszabálysértésre hivatkozik, ugyanakkor a jelen ügy nem bizonyítási kérdés, hanem jogkérdés. A fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem [7] A fellebbezés – az alábbiak szerint – megalapozatlan. [8] A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Kp.
- §
(1)bekezdése szerint a fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem keretei között bírálta felül. A másodfokú eljárás terjedelme vizsgálatakor az ítélőtábla figyelembe vette, hogy az alperes az ítéletet anyagi jogi alapon nem támadta, a marasztalási összeg mértékére vonatkozó bírói mérlegelést nem kifogásolta, kizárólag eljárási szempontú felülvizsgálatot kért a másodfokú bíróságtól. A felperes állításával szemben az alperes a Kp. 100. §
(2)bekezdés b) pontjában foglaltaknak megfelelően a fellebbezését megalapozó jogszabálysértést a jogszabályhelyek pontos megjelölésével kifejtette, amelyet a másodfokú bíróságnak érdemben kellett vizsgálnia. Ekként a fellebbezés keretei között eljárva a másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában a releváns tényállást, valamint a bizonyítékokra vonatkozó mérlegelését rögzítette, a vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket megfelelően Fővárosi Ítélőtábla 2.Kf.700.152/2023/
- 4 alkalmazta, döntése indokait részletesen kifejtette, amellyel a másodfokú bíróság az alábbiak szerint értett egyet. [9] Az alperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság a perben jelentős tényekre vonatkozó bizonyítékokat nem megfelelően értékelte, és ezáltal a tényállást tévesen állapította meg. Az elsőfokú ítéletében a bíróság a rendelkezésére álló bizonyítékok (védirathoz mellékelt felperes részére kiadott napi eligazítások és munkaköri leírások,
- sorszámú jegyzőkönyvben szereplő tanúvallomások) egyenként és összességükben történő okszerű értékelésével jutott arra a helyes megállapítására, hogy a felperes a határátkelőhelyen a főhatárrendészi beosztásához tartozó feladatok, mint az útlevélkezelés mellett szolgálatparancsnoki feladatokat is rendszeresen ellátott. A rendelkezésre álló okirati bizonyítékokat a perben felvett tanúvallomások kiegészítik, a bizonyítékok koherens láncolatával okszerűen lehet megalapozott következtetéseket levonni a felperes által ellátott többletfeladatokra. A napi eligazítások értelmében a felperes az általa megjelölt szolgálatok során köteles volt az átkelőhely rendjének betartatására, a központi ügyeletessel történő folyamatos kapcsolattartásra, jelentéstételre, az útlevélkezelők feladatainak meghatározására, munkájuk megszervezésére, az öltözködési szabályok betartatására, a munkaközi szünetek idejének, valamint az eljárás alá vont személyek őrzésének megszervezésére, amely feladatok az ORFK utasítás 35-
- pontjai szerint a belügyminiszter irányítása alatt álló rendvédelmi feladatokat ellátó szerveknél a hivatásos szolgálati beosztásokról és a betöltésükhöz szükséges követelményekről szóló 30/
- (VI. 16.) BM rendelet – tárgyidőszakban hatályos –
- melléklet III. pont
- alpontjában meghatározott szolgálatparancsnoki beosztáshoz tartozó feladatok voltak. Így a felperes által ellátott többletfeladatokat normatív rendelkezés és nem az alperes későbbi, a határátkelőhelyen
- április
- napjától több tényleges szolgálatparancsnoki beosztást létesítő munkáltatói intézkedése rendelte a szolgálatparancsnoki beosztáshoz. [10] Az elsőfokú bíróság azt is okszerűen vette figyelembe, hogy az alperes a felperes által ellátott többletfeladatokat a tárgyidőszakot követően maga is a tényleges beosztásként létrehozott szolgálatparancsnoki beosztásokhoz rendelte hozzá. Megállapította, hogy a tárgybeli többletfeladatok a tárgyidőszakban a vonatkozó ágazati normák szerint a jogszabályban rendszeresített szolgálatparancsoki beosztásnak, tehát nem a felperes főhatárrendész beosztásának (munkakörének) részei, és pusztán azt értékelte, hogy a szolgálatparancsnoki álláshelyek tényleges létrehozásával az alperes is erre a jogi álláspontra helyezkedett. A bíróságnak a tényállás-tisztázási kötelezettsége körében a Hszt.
- §
(1)bekezdés c) pontja és
(5)bekezdése, mint anyagi jogszabály alkalmazásához igazodó feladata az volt, hogy megállapítsa, a keresetben hivatkozott feladatok a felperes főhatárrendészi beosztásához (munkaköréhez) tartozó feladatoknak vagy a munkaköri feladatain kívüli bármely más feladatnak tekinthetők-e. A következetes ítélkezési gyakorlat szerint, amennyiben ugyanis nem tartozik az adott szolgálati beosztáshoz a rendszeresen elvégzett további tevékenység, az mindenképpen többletfeladatként értékelendő (Kfv.VII.37.642/2020/5., Kf.VII.39.525/2021/3., Kf.VII.45.155/2021/6.). Így a megbízási díjra jogosultság tekintetében nem annak van jelentősége, hogy az alperes a határátkelőhelyen mely időponttól kezdődően hozott létre ténylegesen szolgálatparancsnoki beosztásokat, hanem annak, hogy az ellátott feladatok nem tartoztak a felperes szolgálati beosztásához. Márpedig az ORFK utasítás szerint a szolgálatparancsnoki munkaköri feladatok részét képező vezetési, szervezési, utasításadási feladatok nem tartozhattak a jogszabályban külön Fővárosi Ítélőtábla 2.Kf.700.152/2023/4. 5 beosztásként rendszeresített főhatárrendész munkaköri feladatai közé. Ennél fogva az elsőfokú bíróság a Kp. 78. §
(2)bekezdése, valamint a Pp. 279. §
(1)bekezdése körében értékelhető jogszabálysértést nem követett el, ezáltal ítéletét helyesen megállapított tényállásra alapította. Ebből adódóan már allappal vonhatta le a Hszt. 71. §
(1)bekezdés c) pontjából és
(5)bekezdéséből fakadó további anyagi jogi következményeket. [11] Mindezek alapján a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Kp. 109. §
(1)bekezdése alapján helybenhagyta. [12] A pervesztes alperes a Kp. 35. §-a alapján alkalmazandón Pp. 83. §
(1)bekezdése és 102. §
(1)bekezdése, valamint a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 4. §
(1)bekezdés a) pontja és 3. §
(5)bekezdése alapján köteles a fellebbezéssel érintett pertárgyértékhez igazodó, és a jogi képviselő által kifejtett munkával arányosan számított, a pernyertes felperest megillető másodfokú perköltség megfizetésére. [13] Az alperes az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 5. §
(1)bekezdés c) pontja alapján személyes illetékmentes, ezért a fellebbezési eljárási illetéket a Kp. 35. §
(1)bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 95. §
(1)bekezdés c) pontjára és a Pp. 102. §
(6)bekezdésére figyelemmel az állam viseli. [14] Az ítélőtábla a fellebbezést a Kp. 99. §
(3)bekezdése alapján alkalmazandó Kp.
- §-a alapján tárgyaláson kívül bírálta el. [15] Az ítélet elleni fellebbezés lehetőségét a Kp.
- §
(1)bekezdésében foglalt rendelkezés zárja ki. Záró rész Budapest,
- október
- dr. Rácz Krisztina s.k. dr. Bendli Attila József s.k. dr. Németh Andrea s.k. a tanács elnöke előadó bíró bíró