Pf.20347/2024/6 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)és

(2)bekezdésének alkalmazását, mert a perindítás mindkét fél tekintetében rajtuk kívül álló okból volt szükségszerű. Ha tehát egyik fél sem adott a perre okot, a pernyertesség-pervesztesség arányosításán alapuló költségviselésnek sincs alkalmazási elsőbbsége a Pp. további rendelkezéseihez képest. Ugyanilyen okból nem alkalmazható a Pp. 86. §

(1)bekezdése sem. Fővárosi Ítélőtábla Az ügy száma: 1.Pf.20.347/2024/

1. A felperesek: I. rendű felperes I. rendű I. rendű felperes címe II. rendű felperes II. rendű II. rendű felperes címe A felperesek képviselője: Hegyvári Ügyvédi Iroda az I. és II. rendű felperes képviseletében ügyvéd címe Az alperes: Magyar Állam Az alperes képviselője: Dr. Kaszai Balázs ügyvéd ügyvéd címe1 A per tárgya: öröklési igény Az elsőfokú bíróság: Fővárosi Törvényszék A fellebbezéssel támadott határozat száma: 68.P.22.726/2023/12-III. A fellebbezést benyújtó fél: alperes Ítélet A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú ítélet nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett rendelkezését részben megváltoztatja és az alperest a felperesek javára személyenként 1.016.000 (egymillió-tizenhatezer) forint perköltség megfizetésére kötelező rendelkezést mellőzi. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyja. Kötelezi a felpereseket, hogy fizessenek meg az államnak személyenként 40.640 (negyvenezer-hatszáznegyven) forint fellebbezési illetéket. Az illeték megfizetése a Nemzeti Adó- és Vámhivatal illetékbevételi számlájára e határozat meghozatalának napjától számított
2. napon esedékes. Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.20.347/2024/6 2 Indokolás [1] A fellebbezés szempontjából releváns tényállás szerint örökhagyó özvegy családi állapotban, leszármazók és végintézkedés hátrahagyása nélkül hunyt el
3. november 10én. A közjegyző a hagyatékot a
4. szeptember 25-én jogerőre emelkedett ügyszámú hagyatékátadó végzéssel, törvényes öröklés jogcímén teljes hatállyal az alperesnek adta át. A felperesek az örökhagyó törvényes örökösei. Az örökhagyó apai nagyapjának testvére személy, a felperesek nagyapja. A közös jogelődök, személy1 és személy2 az örökhagyó és a felperesek dédszülei. [2] A felperesek keresete arra irányult, hogy a bíróság kötelezze az alperest részükre személyenként 3.321.347 forint, továbbá személyenként 14.032 EUR, valamint a tőkeösszegek után
5. november 7-től késedelmi kamat megfizetésére. [3] Kérték az alperest annak tűrésére kötelezni, hogy a település, belterület, helyrajzi számú ingatlan vonatkozásában a javukra az 1/2-1/2 arányú tulajdonjog öröklés jogcímén az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre kerüljön, az alperes 1/1 arányú tulajdonjogának törlése mellett. Kérték továbbá az alperest a hagyatéki ingatlan birtokba adására kötelezni. [4] A keresetek jogalapjaként a Polgári Törvénykönyvről szóló
6. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 7:
7. §-át, 7:
8. §

(1)bekezdését, 7:65. §

(2)bekezdését, 7:74. §

(1)bekezdését, 5:9. §

(1)bekezdését, 5:

1. §-át, 5:
2. §

(1)bekezdését, valamint 6:33. §

(1)bekezdését jelölték meg. [5] Az alperes ellenkérelmében és beszámításában nem vitatta, hogy a felperesek az örökhagyó törvényes örökösei. A felperesek keresetét az ingatlan, valamint a személyenként számított 14.032 EUR tőkeösszeg és késedelmi kamata vonatkozásában, továbbá a személyenként 182.385 forint tőkeösszeg és késedelmi kamata erejéig elismerte. Bejelentette, hogy a kereseti követelésekkel szemben 776.079 forint értékben beszámítási igénye van. [6] Álláspontja szerint az örökösi minőséget a törvény keletkezteti, ezért a valós örökösi minőséget a bíróságnak kell kimondania. A perre okot nem adott, rajta kívül álló okokból szükségszerű perben állnia. Ezért kérte, hogy az elsőfokú bíróság mellőzze az alperest perköltségviselésre kötelező rendelkezést. [7] A felperesek a beszámítást tartalmazó iratra előterjesztett ellenkérelmükben nem ellenezték a beszámítást. Erre figyelemmel előterjesztett keresetváltoztatásuk szerint kérték, hogy a bíróság kötelezze az alperest személyenként 13.503 EUR és késedelmi kamata megfizetésére, továbbá állapítsa meg, hogy az örökhagyó nevén az OTP Bank Nyrt. által vezetett értékpapírszámlán nyilvántartott értékpapírok tulajdonjoga öröklés jogcímén a felpereseket illeti meg 1/2-1/2 arányban; kérték a pénzintézet megkeresését ezen tulajdonosváltozás bejelentése iránt. [8] Az elsőfokú bíróság ítéletében annak tűrésére kötelezte az alperest, hogy a települési helyrajzi szám alatt felvett, természetben az ingatlan címe alatti ingatlan vonatkozásában az alperes II/

1. pont alatt bejegyzett 1/1 arányú tulajdonjogát az ingatlannyilvántartásból töröljék és ezzel egyidejűleg arra az I. rendű felperes és a II. rendű felperes 1/2-1/2 arányú tulajdonjogát törvényes öröklés jogcímen az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezzék. Kötelezte az alperest, hogy fenti ingatlant 15 napon belül adja az I. rendű felperes és a II. rendű felperes, mint egyetemleges jogosultak birtokába. [9] Az elsőfokú bíróság továbbá kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. rendű felperes és a II. rendű felperes részére fejenként 13.503 euró tőkét és ennek
2. december
3. napjától a kifizetésig járó, a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes Európai Központi Banki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamatát. Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.20.347/2024/6 3 [10] Megállapította, hogy az örökhagyó nevén az OTP Bank Nyrt. által vezetett értékpapírszámlán nyilvántartott értékpapírok tulajdonjoga öröklés címén 1/2-1/2 arányban az I. rendű és a II. rendű felperest illeti meg. [11] A perköltség körében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felpereseknek személyenként 1.016.000 forint perköltséget. A keresetet ezt meghaladóan elutasította. Az I. és a II. rendű felperest egyenlő arányban 75.000 forint mérsékelt eljárási illeték állam javára történő megfizetésére kötelezte, valamint megállapította, hogy az előzetesen meg nem fizetett 75.000 forint mérsékelt eljárási illetéket az állam viseli. [12] Az alkalmazott jogszabályok körében utalt a Ptk. 7:
4. §-ra, a 7:
5. §-ra, a 7:
6. §

(1)bekezdésére, a 7:

1. §-ra, a 7:
2. §

(2)bekezdésére, a 7:74. §

(1)és

(2)bekezdésére, az 5:9. §

(1)bekezdésére, a 6:579. §

(1)bekezdésére, a 6:

1. §-ra, a 6:
2. §

(1)bekezdésére, az 5:

1. §-ra, az 5:
2. §

(2)bekezdésére, a 6:33. §

(1)bekezdésére, a 6:

1. §-ra, a 6:
2. §-ra, a 6:
3. §-ra, a polgári perrendtartásról szóló
4. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
5. §

(1),

(2)és

(5)bekezdésére, a 86. §

(1)bekezdésére, a 83. §

(1)bekezdésére, a 102. §

(1)bekezdésére, valamint az illetékekről szóló

1. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.)
2. §

(1)bekezdés

1. a)pont
2. ac)alpontjára. [13] A döntés kiindulópontja szerint a felek között nem volt vitatott a felperesek törvényes örökösi minősége, a hagyatékba tartozó vagyontárgyak, továbbá a hagyatéki ingatlan tekintetében a felperesek tulajdoni és birtokba bocsátásra vonatkozó kereseti kérelmei, illetve a hagyatékba tartozó értékpapírszámla tekintetében az, hogy az az alperes rendelkezésére áll és az értékpapírok átruházását a felperesek jogosultak követelni. Nem volt vitatott a hagyatékba tartozó bankszámlák vonatkozásában a módosított kereset sem. Az alperes azt vitatta, hogy felperesek perköltségében marasztalható lenne. [14] Az elsőfokú bíróság a Kúria Pfv.21.244/2015/8. számú határozatában foglalt jogértelmezést irányadónak tekintve úgy ítélte meg, hogy a jogi helyzet perbeli rendezése mindkét fél részéről szükségszerű perbe bocsátkozást igényelt. Az alperes a perre okot nem adott, következésképpen a felperesek igényétől elzárkózó, pert megelőző magatartása a terhére nem értékelhető. A Pp. 86. §

(1)bekezdése alkalmazásának mégsem volt helye, mivel az abban foglalt két konjunktív feltétel közül az egyik nem teljesült. A Pp. 83. §

(1)bekezdésének alkalmazását azzal indokolta, hogy az alperes ellenkérelme folytán a kereset részben vitatott volt, az alperes beszámítással élt, így erre tekintettel értelmezhető a felperesek oldalán a pernyertesség. [15] Az elsőfokú bíróság következtetése szerint abból a tényből, hogy a felek a hagyaték tárgyáról peren kívül nem rendelkezhetnek, nem következik, hogy az alperes a felperesek perindítást megelőző, írásbeli megkeresésére a kereseti kérelem szempontjából releváns információkat ne közölhetné, ugyanis a felperesek ezek ismeretében tudták volna előterjeszteni a keresetüket és így lett volna lehetőség arra, hogy a Pp. 86. §

(1)bekezdésben írt konjunktív feltételek teljesüljenek. A Pp. 83. §

(5)bekezdésében foglaltakat azért nem találta a jelen perben alkalmazhatónak, mivel álláspontja szerint a pernyertes felperesek perköltsége nem minősül megtérítési kötelezettséggel nem érintett perköltségnek. [16] A felperesek részére engedélyezett költségfeljegyzési jog folytán le nem rótt 1.500.000 forintos illetéket az elismerésre tekintettel 10%-ra mérsékelte és annak viseléséről a Pp. 102. §

(1)bekezdése alapján akként rendelkezett, hogy a felperesek és az alperes között egyenlő arányban osztotta meg. [17] Az elsőfokú bíróság ítélete ellen alperes fellebbezett. [18] Jogorvoslati kérelme az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatására irányult, elsődlegesen az alperes által fizetendő perköltség mellőzését, másodlagosan pedig annak személyenként 100.000 forint + áfa összegre történő mérséklését kérte. Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.20.347/2024/6 4 [19] Perköltségként a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (a továbbiakban: Ükr.) 3. §

(2)és

(5)bekezdése alapján meghatározott ügyvédi munkadíjra tartott igényt azzal, hogy jogi képviselője áfa fizetésére köteles. [20] A fellebbezésben az elsőfokú ítélet jogszabálysértő voltát a Pp. 86. §

(1)bekezdésére és az Ükr. 2. §

(2)bekezdésére utalással jelölte meg. [21] A beszámítási kifogás vonatkozásában arra hivatkozott, hogy azt nem nevesíti külön a Pp. az érdemi védekezés egyik eszközeként, hanem külön úton kell érvényesíteni, önállóan terjeszthető elő, akár a kereset vitatása nélkül is. Álláspontja szerint nem helytálló a bíróság azon okfejtése, hogy az alperesnek a peren kívüli levelezés során valamennyi információt, felmerült költséget közölnie kellett volna, hiszen az alperesnek kell végső soron érvényesítenie az őt megillető igényt. A felperesek törvényes örökösi jogállását kimondó ítélet hiányában az alperes nem jogosult és nem köteles számot adni a hagyaték kezelésével felmerült valamennyi kiadásról. Ezzel összefüggésben hivatkozott a PK 262. számú véleményre is. [22] Az elsőfokú bíróságnak a Pp. 86. §

(1)bekezdését kellett volna alkalmaznia, a konjunktív feltételek fennálltak. Az Ükr. 2. §

(2)bekezdése alapján a munkadíj összegét mérsékelnie kellett volna, mivel a fejenként 800.000 forint + áfa összeg nem áll arányban a ténylegesen elvégzett ügyvédi tevékenységgel, az egy kereset és egy keresetváltoztatás benyújtásával, valamint 1 óra 12 perc időtartamú tárgyaláson való jelenléttel. [23] Az I. és II. rendű felperes a fellebbezési ellenkérelemben az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta annak helyes indokaira való tekintettel. A másodfokú eljárásban perköltségigényüket személyenként 25.400 forint + áfa összegben jelölték meg az Ükr. 3. §

(5)bekezdése alapján. [24] Álláspontjuk szerint teljes mértékben pernyertesek lettek. Keresetük leszállított részében is pernyertesnek minősülnek a perköltség viselése szempontjából és a Pp. 83. §

(4)bekezdésének második fordulata alapján az alperest kell perköltségben marasztalni, mivel a perindítást megelőzően megkeresésükre érdemben nem válaszolt. A Pp. 86. §

(1)bekezdése alkalmazásának nincs helye, mert az alperes a perre okot adott és védekezést is előterjesztett a perben a keresetekkel szemben, azt nem ismerte el teljeskörűen. [25] Azzal is érveltek, hogy a per elkerülhető lett volna, hiszen azt megelőzően már az alperes elé tárták mindazon bizonyítékot, amelyet a keresetlevelük mellékleteként az örökhagyó és közöttünk fennálló rokonsági kapcsolat alátámasztására csatoltak. Az alperes a megkeresésre érdemi választ nem adott. Ha közölte volna a hagyatékkal kapcsolatos bevételeit és felmerült kiadásait, úgy keresetüket eleve ezek figyelembevétele mellett terjesztették volna elő. [26] A felperesek az alperes másodlagos fellebbezési kérelmét is megalapozatlannak tartották. Előadták, hogy 9 oldalból álló keresetlevelet terjesztettek elő, széles körű írásbeli perfelvételre került sor, ezért lehetett egy tárgyalás tartásával lezárni az elsőfokú eljárást. A perköltségigényüket az Ükr. 3. §

(2)bekezdés b) pontja alapján terjesztették elő a pertárgy értéke alapján. [27] A fellebbezés alapos. [28] A Fővárosi Ítélőtábla a fellebbezést a Pp. 376. §

(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. [29] A másodfokú felülbírálat az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett részét (az alperes tulajdonjogát törlő és a felperesek tulajdonjogát megállapító, az alperest az ingatlan birtokba adására kötelező, az alperest a felperesek részére Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.20.347/2024/6 5 fejenként 13.503 euró tőkeösszeg megfizetésére kötelező, valamint az értékpapírok tulajdonjogát megállapító rendelkezéseket) nem érintette [Pp. 358. §

(5)bekezdése]. [30] A Fővárosi Ítélőtábla a fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem korlátai között kizárólag az elsőfokú ítéletnek a perköltség viselésére vonatkozó, hivatalból pedig a kereseti illetékről szóló rendelkezését bírálta felül. Ennek eredményeként megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a Pp. 83. §

(1)bekezdésének helytelen alkalmazásával kötelezte az alperest a felperesek javára perköltség megfizetésére. [31] A másodfokú bíróság osztotta az elsőfokú bíróság azon jogi álláspontját, hogy a Kúria Pfv.I.21.244/2015/

1. számú, egyedi ügyben hozott határozatában a perbe bocsátkozással kapcsolatban kifejtettek szerinti jogértelmezést a jelen ügyben is irányadónak tekintette. E körben az ítélőtábla – figyelemmel a felperesek fellebbezési ellenkérelmében foglalt azon hivatkozására, amely szerint az alperes a peres eljáráson kívül is elismerhette volna igényüket – az alábbiakat emeli ki. [32] A felperesek a hagyatéki eljárásban nem vettek részt. A közjegyző ismert örökösök és végintézkedés hiányában adta át a hagyatékot teljes hatállyal az alperesnek, mint szükségképpeni örökösnek. A felpereseknek a hagyaték megszerzése érdekében igényük érvényesítésére csak a hagyatéki eljáráson kívül volt lehetőségük. Az örökösi minőséget törvény keletkezteti, fogalmilag kizárt, hogy ennek tárgyában a valódi örökös és a legitimált örökös (az állam) bármilyen formában megegyezzen. A hagyaték tárgyáról a felek peren kívül nem rendelkezhetnek, figyelemmel arra, hogy elsődlegesen az örökös személyét, örökösi minőségét kell megállapítani. A törvényes örökösnek e minősége megállapítása iránti keresetet kell előterjesztenie és a perben kell bizonyítania öröklési igénye megalapozottságát. [33] A perindítás feltétlen szükségessége – ahogy arra az elsőfokú bíróság is helyesen hivatkozott – mindkét fél részéről szükségszerű perbe bocsátkozást igényelt. Ez a körülmény azonban kizárja a Pp.
2. §

(1)és

(2)bekezdésének alkalmazását, mert a perindítás mindkét fél tekintetében rajtuk kívül álló okból volt szükségszerű. Tehát – mivel a Kúria azonos tényállásra vonatkozó perjogi értelmezése szerint – egyik fél sem adott a perre okot, a pernyertesség-pervesztesség arányosításán alapuló költségviselésnek sincs alkalmazási elsőbbsége a Pp. további rendelkezéseihez képest. Ugyanilyen okból nem alkalmazható a Pp. 86. §

(1)bekezdése sem. [34] A Pfv.21.244/2015/

1. számú kúriai határozat a korábbi eljárási törvény vonatkozó szabályai alapján döntött a költségviselésről. A Pp. más módú szövegezésére figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla az ügyben a Pp.
2. §

(5)bekezdését alkalmazta, amely szerint a megtérítési kötelezettséggel nem érintett perköltség vagy annak hányada annak a félnek a terhén marad, akinél az felmerült. Ezért az ítélőtábla az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatásával mellőzte az alperest a felperesek jogi képviselőjének munkadíjában, mint perköltségben marasztaló rendelkezést. [35] Az elsőfokú bíróság helyesen mérsékelte az Itv. 58. §

(1)bekezdés

1. a)pont
2. ac)alpontja alapján a felperesek által előzetesen meg nem fizetett 1.500.000 forint kereseti illetéket 150.000 forintra és helyesen határozott annak a felperesek és az alperes közötti egyenlő arányban történő megosztásáról. [36] A másodfokú eljárásban az alperes pernyertesnek minősül. Az Itv. 46. §

(1)bekezdése alapján fizetendő illeték összege összesen 81.280 forint, amelynek viselésére a bíróság a felpereseket egyenlő arányban kötelezte. [37] Az egyes adótörvények módosításáról szóló 2022. évi XLV. törvény 70. §-ával megállapított Itv. 78. §-ának

(4)bekezdése alapján a fizetendő illeték a bírósági határozat jogerőre emelkedésétől – a jelen esetben az ítélőtáblai határozat meghozatalának napjától – számított

1. napon esedékes. Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.20.347/2024/6 6 [38] A másodfokú bíróság tájékoztatja a felpereseket, hogy az illeték megfizetése során az illetékfizetési kötelezettséget tartalmazó jogerős bírósági határozatot hozó bíróság megnevezését, a bírósági ügyszámot, valamint a fizetésre kötelezett adóazonosító számát közleményként fel kell tüntetni. Amennyiben a fél az illeték megfizetésére történő felhívásnak önként nem tesz eleget a megjelölt határidőben, az illeték behajtására és megfizetésére az Itv. és az adóigazgatási eljárásokra irányadó jogszabályok rendelkezéseit kell alkalmazni. Budapest,
2. szeptember
3. Dr. Kovács Helga s.k. a tanács elnöke, előadó bíró Dr. Kovács Éva s.k. bíró Levek Istvánné dr. s.k. bíró