A határozat elvi tartalma: Ha a hivatásos állomány szolgálati viszonyban álló tagja hosszabb időszakon át rendszeresen a szolgálati beosztásához nem tartozó feladatokat lát el – a Hszt. módosítását követően jelentős mértékben –, az többletfeladatnak minősül, amelynek ellentételezésére jogosult. Fővárosi Ítélőtábla Az ügy száma: 1.Kf.700.141/2025/
- A felperes: felperes (felperes címe) A felperes képviselője: Független Rendőr Szakszervezet (felperesi képviselő címe, eljáró kamarai jogtanácsos: dr. Oláh Tamás) Az alperes: alperes (alperes címe) Az alperes képviselője: A per tárgya: dr. Gál Mária Ildikó kamarai jogtanácsos közszolgálati jogviszonyból származó megbízási díjjal kapcsolatos közigazgatási jogvita elbírálása A fellebbezést benyújtó fél: az alperes (
- sorszám alatt) A fellebbezéssel támadott Miskolci Törvényszék határozat: 4.K.700.880/2024/
- számú ítélete Ítélet: Fővárosi Ítélőtábla 1.Kf.700.141/2025/4 2 A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 35.000 (harmincötezer) forint másodfokú perköltséget. A fellebbezési illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A fellebbezés alapjául szolgáló tényállás [1] A felperes az alperes város1i Rendőrkapitánysága Vizsgálati Osztályának állományában
- január 1-től kiemelt fővizsgáló beosztásban teljesít szolgálatot, szolgálatteljesítési helye az város1i Rendőrkapitányság illetékességi területe. Az város1i Rendőrkapitányságon a perrel érintett időszakban Bűnügyi osztály és Vizsgálati osztály is működött, a hivatásos állomány tagjai a Bűnügyi osztályon nyomozó, a Vizsgálati osztályon vizsgáló beosztásban teljesítettek szolgálatot. A felperes a
- július
- napjától
- július
- napjáig terjedő időszakban (a továbbiakban: perbeli időszak) a kinevezése szerinti kiemelt fővizsgálói beosztásába nem tartozóan rendszeresen látott el forrónyomos nyomozói, nyomozói, felderítői feladatokat ellentételezés nélkül; szolgálatteljesítési idejének 30%-ában végzett nyomozói, míg 70%-ában vizsgálói feladatokat. Erre figyelemmel a perbeli időszak 37 hónapjára megbízási díj iránti igényt érvényesítve szolgálati panaszt terjesztett elő, melyet az alperes vezetője megalapozatlanság miatt elutasított. A kereset és a védirat [2] A felperes a keresetében kérte az alperest kötelezni a perbeli időszakra 1.430.050 forint megbízási díj, valamint annak törvényes mértékű késedelmi kamata megfizetésére. Állította, hogy a belügyminiszter irányítása alatt álló rendvédelmi feladatokat ellátó szerveknél a hivatásos szolgálati beosztásokról és a betöltésükhöz szükséges követelményekről szóló 30/
- (VI. 16.) BM rendelet (a továbbiakban: 30/
- BMr.)
- melléklete alapján a nyomozó(tiszt) és a vizsgáló(tiszt) egymásól eltérő beosztás. A nyomozó a büntetőeljárásban a lehetséges elkövető személyének felderítésére törekszik, amely egy Fővárosi Ítélőtábla 1.Kf.700.141/2025/4 3 adatgyűjtő jellegű kutatómunka, míg a vizsgáló feladata a bűnösség kétséget kizáró bizonyítása és a büntetés kiszabásához szükséges körülmények megállapítása. A felderítés során a nyomozó hatóság önállóan, míg a vizsgálat során az ügyészség irányításával jár el. Az elhatárolás az eltérő eljárási szabályok, módszerek és az ügyészségi kontrollban mutatkozó különbség alapján megállapítható. A kereset jogalapját a rendvédelmi feladatot ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló
- évi XLII. törvény (a továbbiakban: Hszt.)
- §
(1)bekezdés c) pontjában és
(5)bekezdésében jelölte meg, hivatkozott továbbá a nyomozás és az előkészítő eljárás részletes szabályairól szóló 100/2018. (VI. 8.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Nyer.) 150. §
(1)bekezdésére, valamint a büntetőeljárásról szóló
- évi CX. törvény a (továbbiakban: Be.)
- §-ára. Megjegyezte, hogy
- február 1-jével a Hszt.
- §-a módosult, és a megbízási díj feltétele a nem eseti jellegű, jelentős többletmunka, mely kritériumoknak munkavégzése megfelelt. A megbízási díj havi mértékét az illetményalap 100%-ában (havi 38.650 forintban) érvényesítette. [3] Az alperes a védiratában a megbízási díj jogalapját és összegét vitatva a kereset elutasítását kérte. Az elsőfokú bíróság ítélete [4] Az elsőfokú bíróság az alperest a keresettel egyezően 1.430.050 forint és annak késedelmi kamata felperes részére történő megfizetésére kötelezte. [5] Mindenekelőtt azt vizsgálta, hogy a felperes megbízási díjra való jogosultsága (jogalap) a Hszt.
- §
(1)bekezdés c) pontja és
(5)bekezdése alapján – a releváns két időszakban – fennált-e. A
- július 1 -
- január
- napjai közötti időszak tekintetében a Hszt.
- §
- pontja, a 30/
- BMr.
- melléklete, a jogalkotásról szóló
- évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Jat.)
- §
(4)bekezdés c) pontja, a Be. 348. §-a és 31. §
(2)bekezdése figyelembevételével rögzítette, hogy a nyomozás eljárási folyamatában közreműködő nyomozó és vizsgáló munkaköri feladatai között éles határ nem állapítható meg, azonban a vizsgáló és a nyomozó feladatai egymástól alapvetően elkülöníthetők. A feladatok elhatárolása alapján határozható meg, hogy melyek tartoznak a nyomozó és melyek a vizsgáló beosztáshoz. A bírói gyakorlatra utalva kiemelte, hogy a munkakör bővítése nem eredményezheti azt, hogy a felperes több beosztáshoz tartozó feladatokat lásson el díjazás nélkül. Megállapította, hogy a felperes a vizsgáló beosztása mellett – mentesítés nélkül – folyamatosan nyomozói feladatokat látott el többletfeladatként, mely a megbízási díjra való jogosultságát megalapozta. [6] A
- február 1 -
- július
- napjai közötti időszak kapcsán a felek nyilatkozatai és tanú1, tanú2, valamint tanú3 tanúvallomása alapján azt rögzítette, hogy a felperes minden szolgálatát érintően nagy arányban látott el a kinevezése szerinti beosztásába nem tartozó feladatokat. Annak tulajdonított jelentőséget, hogy a beosztásba nem tartozó feladatok ellátása folyamatosan, rendszeresen, hosszabb időn keresztül történt, és e többletfeladat-ellátás érdemben meghaladta a szolgálati beosztásból eredő feladatellátás Fővárosi Ítélőtábla 1.Kf.700.141/2025/4 4 kereteit, azaz nem eseti jellegű, hanem ténylegesen jelentős többletmunkát eredményezett. Kifejtette, a Hszt.
- február
- napjával bekövetkezett módosítását követően a jogalkotó a megbízási díj jogintézményét fenntartotta azzal, hogy az általánoshoz képest eltérő, a korábbiakhoz viszonyítva szigorúbb feltételek szerinti elbírálást írt elő. A Hszt.
- §
(1)bekezdés b) pontja – amennyiben a többletfeladatot az állomány tagja rendszeresen, tehát nem eseti jelleggel és számára jelentős többletmunkát eredményezve végzi – a Hszt. 71. §
(1)bekezdés c) pontja alkalmazásának is teret enged, ellenkező esetben a hivatásos állományú ellenszolgáltatás nélkül, lényegében korlátozásoktól mentesen megbízhatóvá válna a beosztásához nem tartozó feladatok ellátására. [7] Az összegszerűség megállapítása során figyelembe vette, hogy a felperes folyamatosan jelentős többletmunkát végzett, a beosztásába nem tartozó feladatokat a munkaköri feladatai mellett nagyszámban, a munkaideje tetemes részében látott el, amelyre tekintettel nem tartotta eltúlzottnak a rendvédelmi illetményalap 100%-ának megfelelő díjazás iránti igényt. A fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem [8] Az alperes a fellebbezésében az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte. Állította, hogy a támadott ítélet az anyagi jognak való megfelelőség szempontjából sérti a Hszt. 71. §
(1)-
(6)bekezdéseit,
- §-át,
- §-át, a 30/
- BMr.
- mellékletét, a belügyminiszter irányítása alá tartozó rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos szolgálati viszonyban álló tagjai illetményének és egyéb juttatásainak megállapításáról, valamint a folyósítás szabályairól szóló 33/
- (VI. 16.) BM rendelet
- §
(2)bekezdését, a Nyer. 150. §
(1)bekezdését, valamint a Be.
- §-át. [9] Álláspontja szerint a törvényszék az első időszakban a folyamatos nyomozói feladatok ellátásáért a Hszt.
- §
(1)bekezdés c) pontja és
(5)bekezdése alapján a megbízási díj jogalapját jogsértően állapította meg. A felperes munkaköri leírása a kifogásolt feladatokat tartalmazta, az abban foglaltakat a felperes tudomásul vette. Nincs semmilyen jogszabályi alapja annak, hogy a bűntetőeljárás nyomozati/felderítő szakaszában ellátandó feladatok kizárólag nyomozói, míg a vizsgálati szakaszában jelentkező feladatok kizárólag vizsgálói beosztásban lennének elláthatók. Az elsőfokú bíróság jogsértő módon figyelmen kívül hagyta arra vonatkozó érveit, hogy mindkét beosztás betöltésének szakmai képesítési követelménye ugyanaz. Kizárólag a foglalkoztató érdekkörében jelentkező szakmai, munkaszervezési és strukturális kérdés az, hogy rendszeresít-e külön bűnügyi és külön vizsgálati osztályt. A feladatellátás szükségessége és annak mennyisége tekintetében nincs különbség a között, hogy egyes szervezeti elemekre tagozódóan külön-külön járnak-e el ugyanazon bűnügyi szakirányú végzettséggel és képesítéssel rendelkező hivatásos állományú személyek, vagy egy személy jár-e el ugyanannak a bűntetőeljárásnak mindkét szakaszában. [10] A második időszakban az elsőfokú bíróságnak a Hszt. 102. §-ának előírásait a megbízási díjra való jogosultság szempontjából vizsgálni (és nem mellőzni) kellett volna, amely nem üresíti ki a Hszt. 71. §-ában szabályozott megbízás jogintézményét. A megbízási díj továbbra is jár a szolgálatteljesítési időn kívüli, az érintett számára a végzettsége, Fővárosi Ítélőtábla 1.Kf.700.141/2025/4 5 képzettsége alapján általa ellátható, de a foglalkoztató szervezeti egység feladatkörén kívüli többletfeladatokért. A második időszakban a többletfeladat felmerülése nem értelmezhető. [11] Az eljárt törvényszék a kereset összegszerűségével kapcsolatban is jogszabálysértő, a Hszt. 71. §
(5)bekezdésébe ütköző megállapításokat tett ítéletének [39][42] bekezdéseiben. A megbízási díj összege csak a jogszabályban meghatározott minimum mértékig (rendvédelmi illetményalap 50%-áig) terjedhet, mivel a többletdíjazás indokoltságát a felperes nem igazolta megfelelően. Olyan szempontokból, mint a munka bonyolultsága, időigényessége vagy a szaktudás szükségessége, a tanúvallomások alapján nem lehet különbséget tenni a nyomozói és a vizsgálati beosztás feladatai között. Az elsőfokú bíróság tévesen jutott arra a következtetésre, hogy a többletmunka bonyolultsága, az eredeti munkaköri feladatokhoz viszonyított időigénye, annak gyakorisága, az arra előírt többlettudás indokolta a megbízási díj megítélt mértékét. [12] A felperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte, annak indokaival – a Fővárosi Ítélőtábla 4.Kf.700.031/2024/4. számú ítéletét felhívva – egyetértett. A Fővárosi Ítélőtábla döntése és annak jogi indokai [13] A fellebbezés alaptalan. [14] A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú ítéletet a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 108. §
(1)bekezdésében foglaltak alapján a fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem keretei között bírálta felül. A másodfokú eljárás terjedelme vizsgálatakor figyelembe vette, hogy az alperes a fellebbezésében eljárási jogszabálysértést nem jelölt meg, az elsőfokú bíróság ténymegállapításait és bizonyítékértékelését konkrét (a bizonyítás eredményének értékelésével összefüggő) jogszabálysértésre hivatkozással nem támadta, a tényállás jogi értékelésének vitatása és az összegszerűséget befolyásoló mérlegelés megalapozatlansága tekintetében eljárási jogszabálysértést nem állított, kizárólag az elsőfokú ítéletnek a jogalapot és az összegszerűséget egyaránt érintő anyagi jogi megállapításainak felülbírálatát kérte. Ez okból az ítélőtábla – a Kp. 99. §
(1)bekezdésére, 100. §
(2)bekezdés b) pontjára és 104. §
(1)bekezdésére figyelemmel – az előbbi körben nem vizsgálódhatott, mivel a fellebbezésnek nem volt olyan eljárási jogszabálysértésre hivatkozása, melyet összevethetett volna az ítéleti indokolással. [15] A másodfokú bíróság ezért a fellebbezés korlátaira tekintettel az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás és bizonyítékértékelés mellett mindkét releváns időszak tekintetében kizárólag azt vizsgálhatta, hogy az elsőfokú ítélet a felhívott anyagi jogi előírásokba ütközött-e. Fővárosi Ítélőtábla 1.Kf.700.141/2025/4 6 [16] A nem támadott tényállás, bizonyítékértékelés és mérlegelés mellett a jogorvoslati eljárás szabta keretek között a másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság helytállóan indult ki a felperes előadása, a tanúk vallomása és a kimutatás adattartalma alapján abból, hogy a büntetőeljárás kapcsán a felperesnek nyomozói és vizsgálati jellegű feladatai egyaránt voltak, melyeket a perbeli időszakban folyamatosan, rendszeresen visszatérően 30% nyomozói - 70% vizsgálói feladatok arányában látott el. [17] Az alperesnél a felperes a perbeli időszakban kiemelt fővizsgáló volt, amely az állománytáblában külön rendszeresített és a kinevezésében rögzített szolgálati beosztás (munkakör). Az elsőfokú bíróság helytállóan mutatott rá arra, hogy a munkáltató csak az állománytáblában rendszeresített beosztás keretein belül határozhatja meg azokat a ténylegesen ellátandó feladatokat, amelyeket a hivatásos állomány tagja jogosult és köteles ellátni: ez a felperes esetében a kiemelt fővizsgáló beosztás volt. Tekintettel arra, hogy a 30/2015. BMr. 2. mellékletében külön szerepel a vizsgálói (kiemelt fővizsgálói) és külön a nyomozói beosztás, az alperes a munkaköri leírás tartalmának meghatározása során nem moshatta volna össze a két eltérő beosztás eljárási feladatait. [18] Az a körülmény, hogy a Be. 348. §
(1)-
(4)bekezdéseiben a nyomozó hatóság egységként szerepel, és az eljárási kódex az egyes nyomozati cselekmények elvégzésére külön beosztásokat nem nevesít, jelen per eldöntése szempontjából különös jelentőséggel nem bírt, miután a Be. kétségkívül nem munkajogi (közszolgálati jogi) szempontból határozza meg a büntetőeljárás egyes szakaszainak szabályait, az nem is feladata. Ugyanakkor a Be. 348. §
(1)és
(2)bekezdéseiben foglaltakból kitűnően a nyomozás felderítésből és vizsgálatból áll, melynek tükrében a nyomozó és a vizsgáló beosztás elkülönítése szakmaspecifikus megközelítés alapján az alperes szervezeti tagozódásában megtörtént, mint ahogyan a 30/
- BMr. is eltérő beosztásként nevezi meg a nyomozó és a vizsgáló beosztásokat. A következetes bírói gyakorlat szerint a munkakör kiterjesztő értelmezésére nincs lehetőség, így ezen elvi alapból eredően jogellenes az olyan gyakorlat, amikor a munkáltató a munkakör részének tekinti egy másik munkakör feladatainak ellátását; erre a Kúria egységesen és következetesen már több határozatában rámutatott (Kf.VII.39.247/2020/4., Kf.VII.39.389/2021/4.). [19] A Be. LX. Fejezete rögzíti a felderítés, míg LXI. Fejezete a vizsgálat külön eljárási szabályait; a Be.
- §
(2)bekezdése értelmében a nyomozó hatóság az előkészítő eljárás és a felderítés során önállóan, a vizsgálat során az ügyészség irányításával jár el. A Be. 866. §
(1)bekezdés b) pontja alapján kiadott Nyer. a nyomozásra vonatkozó eljárási szabályok között rendelkezik a nyomozás megindítása, elrendelése (70-
- alcímek), a felderítés (
- alcím) és a vizsgálat (
- alcím) szabályairól. A felderítés és a vizsgálat szakaszai közötti elhatárolást a gyanúsítotti kihallgatás (
- alcím) eljárási cselekménye jelenti; jogszabályi kivételekkel, amennyiben a gyanúsítás közlése [Nyer.
- §
(1)bekezdés] törvényi feltételei megállnak, az ügyészség által irányított vizsgálatot kell lefolytatni [Nyer. 147. §
(3)bekezdés], ennek hiányában a felderítés szabályai szerint folytatódik az eljárás [Nyer. 146. §
(3)bekezdés]. A fentiek szerint a nyomozás eljárási folyamatában közreműködő Fővárosi Ítélőtábla 1.Kf.700.141/2025/4 7 nyomozó és a vizsgáló munkaköri feladatai között éles határ valóban nem állapítható meg, azonban a vizsgáló és a nyomozó feladatai egymástól alapvetően elhatárolhatók. A felperes és a tanúk is alátámasztották, hogy a feladatok között a határvonal, az elhatárolás tipikusan a gyanúsítás közlése, még akkor is, ha adódnak kivételek és atipikus esetben a felderítési szak nem ér véget a gyanúsított kihallgatásával. Az pedig nem vitás, hogy a felperes munkaköri leírásában szereplő, a teljes ügyfeldolgozásra kiterjedő nyomozási és vizsgálói eljárási cselekmények lefolytatása, a hatáskörébe utalt ismert és ismeretlen tetteses bűncselekmények felderítése és nyomozása, azaz – a kiemelt fővizsgálói feladatok mellett – a nyomozó beosztás feladatait is magukban foglalták. [20] A Hszt. 2. § 25. pontja szerint szolgálati beosztásnak az állománytáblázatban rendszeresített, a hivatásos állomány tagjával betölthető munkakör minősül. A 30/2015. BMr. 2. §
(1)bekezdés b) pontja alapján az állománytáblázat tartalmazza – egyebek mellett – a szervezeti egység felépítésének megfelelően szervezeti elemekre bontva az egyes szervezeti elemekhez tartozó rendszeresített szolgálati beosztások megnevezését. Tekintettel arra, hogy a 30/
- BMr.
- mellékletében külön szerepel a vizsgálói (kiemelt fővizsgálói) és külön a nyomozói beosztás, az alperes a felperes munkaköri leírása tartalmának meghatározása során nem moshatta volna össze a két eltérő beosztás feladatait akként, hogy a vizsgálói munkaköri leírásban szerepelteti – speciális munkaköri feladatként – lényegében a nyomozói beosztáshoz tartozó feladatokat a bűnügyi szolgálati ág részeként. Az elhatárolásnak semmilyen munkaszervezési vagy strukturális akadálya nincs, a képesítési követelményekből pedig nem lehet azt a következtetést levonni, hogy a két beosztás, munkakör azonos lenne. Ha a hivatásos állomány szolgálati jogviszonyban álló tagja tartósan a beosztásához nem tartozó feladatot lát el, a Hszt.
- §
(1)bekezdés c) pontja alapján többletdíjazásra jogosult, amelynek mértékét a Hszt. 71. §
(5)bekezdésében foglalt korlátozásokon belül lehet megállapítani. [21] A második időszak kapcsán relevanciával bírt, hogy a felperes a Hszt. 102. §
(1)bekezdés b) pontjából és 103. §
(1)bekezdéséből következően a szolgálati feladatait a törvényes előírásoknak, a parancsoknak és intézkedéseknek megfelelően köteles végrehajtani, és szolgálatteljesítése során köteles a szolgálati elöljáró parancsát, a felettes rendelkezését követni. Erre figyelemmel a munkaköri leírás általános és speciális feladatai között az alperes előírhatta a munkaköri leírásban külön nem nevesített eseti jellegű feladatok végrehajtásának kötelezettségét is. Azonban, ha a hivatásos állomány szolgálati jogviszonyban álló tagja tartósan a beosztásához nem tartozó feladatot lát el, többletdíjazásra jogosult, amelynek mértékére ugyancsak a Hszt. 71. §
(5)bekezdése irányadó. A téves jogszabályértelmezésre alapított anyagi jogi érvek között az alperes a Be. 348. §
(1)-
(2)bekezdései, valamint a Nyer. sérelmére, illetőleg a többletfeladatok megvalósításának hiányára alaptalanul hivatkozott, és indokolatlanul, a joggyakorlattal ellentétesen kérte értelmezni a 2023. február 1-jétől hatályos Hszt. 102. §
(1)bekezdés b) pontjának tartalmát. A Hszt. 102. §
(1)bekezdés b) pontjának
- február
- napjától hatályos módosítása ugyanis – az alperes álláspontjával szemben – a hivatásos állomány tagját általános jelleggel a megbízási díjra való jogosultságból nem zárja ki, ezen értelmezéssel a megbízási díj jogintézménye [Hszt.
- §
(1)bekezdés c) pontja, valamint
(3)bekezdése] véglegesen kiüresedne, így a Hszt. 102. §
(1)bekezdés b) pontjának csak olyan értelmezése lehet helyes, amely a Hszt. 71. §
(1)bekezdés c) pontja alkalmazásának is teret enged, vagyis az a Hszt. 71. §
(3)bekezdésében meghatározott többletfeltétellel együtt értékelendő. A Hszt. 102. §
(1)bekezdés b) pontja a szolgálatteljesítés Fővárosi Ítélőtábla 1.Kf.700.141/2025/4 8 általános szabályaira vonatkozik, ami nem teszi a megbízási díjra való igényt – minden egyéb körülmény vizsgálatát mellőzve – alaptalanná. E jogszabályértelmezés tekintetében a Fővárosi Ítélőtábla ítélkezési gyakorlata egységes (ld. pl. 4.Kf.700.031/2024/4.). [22] Összességében az elsőfokú bíróság a peradatok alapján helytállóan állapította meg a nyomozó és a vizsgáló (ideértve a kiemelt fővizsgáló) beosztás eltérő jellegét, azt, hogy a felperes a többletfeladatokat folyamatosan, rendszeresen (nem eseti jelleggel), az eredeti beosztása szerinti feladatokkal párhuzamosan ellátta a perbeli időszakban; mind az első, mind a Hszt. módosítását követő második időszakban jelentős többletmunkát végezve. Mindezekre figyelemmel az alperes tévesen hivatkozott a Hszt. 71. §
(1)bekezdés c) pontjának és
(3)bekezdésének sérelmére. A megbízási díj elsőfokú ítéletben történt megállapítása az irányadó jogszabályi rendelkezések helyes értelmezésén és alkalmazásán alapult. [23] A megbízási díj mértékével összefüggésben lényeges, hogy az alperes nem állapított meg és nem fizetett megbízási díjat a felperesnek, azt ennélfogva az elsőfokú bíróság mérlegelési jogkörében határozhatta meg. E konkrét mérlegelési tevékenység jogszabályellenességét azonban az alperes eljárási jogszabálysértés megjelölésével a fellebbezésében nem támadta. Az alperes alapvetően jogalapot vitató érvelése nem volt alkalmas – anyagi jogi álláspontjának el nem fogadása miatt – arra, hogy a felperes javára megállapított megbízási díjnak attól eltérő, alperes által állított minimum mértékét alátámassza. Az alperes tévesen hivatkozott e körben a Hszt. 71. §
(5)bekezdésének sérelmére, mert a követendő bírói gyakorlat szerint (pl. Kfv.VII.37.780/2020/5.) – állításával ellentétben – a mérlegelés szempontjait a munka bonyolultsága, az eredeti munkaköri feladatokhoz viszonyított időigénye, annak gyakorisága, az arra előírt többlettudás birtokában kell meghatározni. Valamennyi szempontot összességében kell mérlegelni, továbbá a rendvédelmi szerv tagja által elvégzett feladatok egyedi vizsgálata alapján kell arról dönteni, hogy a ténylegesen ellátott többletfeladatért milyen mértékű megbízási díj jár. Az elsőfokú bíróság ezért megfelelő szempontokat értékelt, a megbízási díj mértékére vonatkozó törvényi és jogszabályi rendelkezéseket nem sértette meg, a mérlegelés törvényben biztosított kereteit nem lépte túl. [24] Mindezekre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla a Kp. 109. §
(1)bekezdése alkalmazásával az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. [25] A másodfokú bíróság a Kp. 99. §
(3)bekezdése értelmében a 35. §
(1)bekezdése szerint alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló
- évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
- §
(1)bekezdése alapján kötelezte a pervesztes alperest a felperes másodfokú eljárásban felmerült perköltségének megfizetésére, annak mértékét a Pp. 81. §
(1)
(2)bekezdéseire, 82. §
(3)bekezdésére, valamint a fellebbezés mint másodfokú eljárást megindító beadvány benyújtási időpontjához igazodóan – a felperes által megjelölt, a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 4. §
(1)bekezdése és 3. §
(2),
(5)-
(6)bekezdései helyett – a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi és kamarai jogtanácsosi költségről szóló 17/2024. (XII. 9.) IM rendelet 2. §
(3)Fővárosi Ítélőtábla 1.Kf.700.141/2025/4 9 bekezdés a) pontjára és 3. §
(1)bekezdés a) pontjára figyelemmel a felszámított összeggel egyezően állapította meg. [26] Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 39. §
(1)bekezdésében és 46. §
(1)bekezdésében meghatározott összegű (114.404 forint) fellebbezési illeték az alperes Itv. 5. §
(1)bekezdés c) pontjában biztosított teljes személyes illetékmentessége folytán a Kp. 99. §
(3)bekezdése értelmében a 35. §
(1)bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 96. §
(1)bekezdés b) pontja és 102. §
(1)és
(6)bekezdései alapján az állam terhén marad. [27] A Fővárosi Ítélőtábla a fellebbezést a Kp. 99. §
(3)bekezdése folytán alkalmazandó
- §-a értelmében tárgyaláson kívül bírálta el. [28] Az ítélet elleni fellebbezés lehetőségét a Kp.
- §
(1)bekezdése zárja ki. Záró rész Budapest,
- március
- dr. Antal Regina s. k. dr. Józsa Ágnes s. k. dr. Koós Szabolcs s. k. bíró a tanács elnöke előadó bíró