Bhar.713/2021/5 – Debreceni Ítélőtábla

(1)bekezdés b) pont és

(2)bekezdés szerint minősülő folytatólagosan elkövetett hulladékgazdálkodás rendjének megsértése bűntettében. Ezért mint többszörös visszaesőt 8 hónap szabadságvesztés büntetésre és 1 év közügyektől eltiltás mellékbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönben határozta meg. Kimondta, hogy a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontja a szabadságvesztés büntetés háromnegyed résznek, de legkevesebb három hónapnak a kitöltését követő nap. Az elsőfokú bíróság a vádlottat ugyanakkor az ellene 2 rendbeli hulladékgazdálkodás rendje megsértésének bűntette miatt emelt vád alól felmentette [Btk.248. §

(1)bekezdés b) pont és

(2)bekezdés]. A vádlott vagyonára 17 862 557 Ft erejéig vagyonelkobzást rendelt el és határozott a bűnügyi költség viseléséről. [2] Az elsőfokú ítélet ellen egyrészt az ügyészség jelentett be fellebbezést a vádlott terhére a részbeni felmentés miatt, a bűnösség vád szerinti megállapítása és a büntetés súlyosítása érdekében, másrészt a vádlott és a védő éltek jogorvoslattal elsődlegesen felmentés, másodlagosan a büntetés enyhítése céljából. [3] A két irányú fellebbezéseket elbírálva a másodfokú eljárásban a Nyíregyházi Törvényszék a 2021. november 5. napján meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatva a vádlott bűnösségét további 2 rendbeli hulladékgazdálkodás rendjének Debreceni Ítélőtábla 1.Bhar.713/2021/5/II 2 megsértése bűntettében [Btk. 248. §

(1)bekezdés b) pont és

(2)bekezdés] is megállapította. A vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés büntetést halmazati büntetésként 1 év 6 hónapra, a közügyektől eltiltás mellékbüntetést 2 évre súlyosította. Kimondta, hogy a vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható. A vagyonelkobzás összegét 17 987 480 Ft-ban állapította meg. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. [4] A törvényszék ítélete ellen a vádlott és védő a 2 rendbeli hulladékgazdálkodás rendjének megsértése bűntettének vádja alóli felmentés, másodlagosan a kiszabott büntetés enyhítése végett terjesztettek elő másodfellebbezést. [5] Az ügyészség tudomásul vette a másodfokú bíróság határozatát. [6] A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség a Bf.394/2021/2. számú észrevételében a védelmi jogorvoslatokat alaptalannak tartva a másodfokú ítélet helyben hagyását indítványozta. [7] Az ítélőtábla a védelmi másodfellebbezéseket a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (továbbiakban Be.) 620. §

(1)bekezdése alapján – utalva a Be.

1. §-ra is – nyilvános ülésen bírálta el. [8] A nyilvános ülésen az ügyész a másodfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt. [9] A védő kifejtette, hogy álláspontja szerint a másodfokú bíróság úgy mérlegelte felül az elsőfokú ítéletet, hogy nem vett fel bizonyítást, így a bizonyítékok eltérő értékelésére és eltérő tényállás megállapítására nem volt törvényi lehetősége. A fellebbezést fenntartva elsősorban a vádlott részbeni felmentését, másodlagosan a büntetés enyhítését, közérdekű munka, vagy pénzbüntetés alkalmazását indítványozta. [10] A vádlott és a védő másodfellebbezése nem alapos. [11] A harmadfokon eljáró ítélőtáblának elsőként abban kellett állást foglalnia, hogy a vádlott esetében megnyílt-e a harmadfokú felülbírálat lehetősége vagy sem. A Be.
2. §

(1)bekezdése az első- és másodfokú bíróság ellentétes döntését kívánja meg a joghatályos másodperorvoslathoz. E törvényhely

(2)bekezdés a) pontja értelmében ellentétes a döntés, ha a másodfokú bíróság olyan vádlott bűnösségét állapította meg, akit az elsőfokú bíróság felmentett. Az ítélőtábla álláspontja szerint ebből értelemszerűen következik, hogy a másodfellebbezések joghatályosak. Debreceni Ítélőtábla 1.Bhar.713/2021/5/II 3 [12] A harmadfokú bíróság a Be. 618. §

(1)bekezdés

1. a)pont
2. aa)és
3. ab)alpont alapján felülbírálta a másodfokú bíróság ítéletének a fellebbezéssel sérelmezett ellentétes döntését, és azon rendelkezését, amelyet az elsőfokú bíróság ítéletének a sérelmezett ellentétes döntésével összefüggő felülbírálata eredményezett, valamint a
4. b)pont értelmében az elsőfokú és másodfokú eljárást arra tekintet nélkül, hogy ki és milyen okból fellebbezett. Emellett a Be. 618. §

(2)bekezdése alapján hivatalból revízió alá estek az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező rendelkezések. [13] A 2021. január 1-jétől módosult Be. 618. §

(3)bekezdés

1. a)pont,
2. b)pont
3. ba)és
4. bb)alpontok alkalmazásával a felülbírálat kiterjedt továbbá az ítélet fellebbezéssel nem érintett részére is a Be. 590. §

(5)bekezdés a-c) pontjában meghatározottak szerint (abszolút eljárási szabálysértések, a bűnösség megállapítására vonatkozó rendelkezések abból a szempontból, hogy nincs-e helye felmentésnek vagy az eljárás megszüntetésének, a bűncselekmények minősítése és a büntetéskiszabást érintő rendelkezések). A törvénymódosítás a harmadfokú felülbírálatot jóval szélesebb körben vonta meg, lehetőséget teremtve a törvényes döntésre azon bűncselekményeknél is, melyeket fellebbezés nem érintett. Ugyanakkor nem bírálható felül az ítéletnek azon felmentő vagy eljárást megszüntető rendelkezése, amely ellen nem fellebbeztek [Be. 618. §

(4)bekezdés]. A jogszabályváltozás lényegi eleme, hogy a perorvoslattal nem támadott rendelkezéseknél már nem feltétele a felülbírálatnak a másodfellebbezés alapossága. Ez hangsúlyos változtatás a harmadfokú eljárásban, mert a fellebbezéssel nem érintett, bűnösséget kimondó rendelkezésekre is kiterjeszti a jelzett szempontok szerint a felülbírálatot. Ezáltal a „revíziós lépcső” logikai rendje is megvalósul, azaz: a fellebbezés alaposságának megítélése nem előzheti meg a például a perjogi szabályok megtartásának ellenőrzését. [14] A felülbírálat során az ítélőtábla megállapította, hogy feltétlen, hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés nem történt az elsőfokú és másodfokú eljárásban. [15] A Be. 619. §

(1)bekezdése szerint a harmadfokú bíróság a határozatát arra a tényállásra alapítja, amely alapján a másodfokú bíróság az ítéletét meghozta, kivéve, ha a másodfokú bíróság ítélete a fellebbezéssel sérelmezett ellentétes döntés tekintetében megalapozatlan. [16] Megalapozott tényállás esetén a harmadfokú eljárásban az irányadó tényállás az elsőfokú bíróság ítéletében megállapított tényállás, azonban ennek részbeni megalapozatlansága folytán a másodfokú bíróság által helyesbített, illetve kiegészített tényállás, avagy a másodfokú bíróság által megállapított eltérő tényállás. [17] Abban az esetben azonban, ha a másodfokú bíróság ítélete a harmadfokú eljárásra okot adó, a bűnösség körében ellentétes döntés tekintetében megalapozatlan, arra harmadfokú döntés a megalapozatlanság orvoslása nélkül nem alapozható. Az ellentétes döntés alapjául Debreceni Ítélőtábla 1.Bhar.713/2021/5/II 4 szolgáló tényállás részbeni megalapozatlansága kiküszöbölésére a harmadfokú eljárásban is sor kerülhet. Ha a hiánytalan vagy helyes tényállás megállapítására lehetőség van, akkor ennek megállapítására a harmadfokú bíróság hivatalból köteles, de ez a lehetőség jóval szűkebb, mint a másodfokú eljárásban. Egyrészt a harmadfokú eljárásban bizonyítás felvétele nem foganatosítható a törvény kifejezett tilalma folytán [Be. 619. §

(2)bekezdése], másrészt a harmadfokú bíróság a tényállás kiegészítését, helyesbítését, a tényállás megállapítása során történt helytelen ténybeli következtetés korrekcióját kizárólag az elsőfokú, illetve a másodfokú bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok alapján végezheti el [Be. 619.§

(3)bekezdése], majd a harmadfokú bíróság az ellentétes döntés alapjául szolgáló tények körében azok kiegészítésével, vagy helyesbítésével megalapozottá tett tényállás alapján bírálja felül a másodfokú bíróság ítéletét. [18] Az ügyben a másodfokon eljárt törvényszék rögzítette, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás a Be. 592. §

(2)bekezdés

1. c)és
2. d)pontjaiban írt okokból részben megalapozatlan, mert a tényállás részben ellentétes az iratok tartalmával és az elsőfokú bíróság az általa megállapított tényekből további tényre is helytelenül következtetett. Az elsőfokú bíróság a felmentő rendelkezések során az általa is megállapított tényekből téves jogi következtetést vont le. E részbeni megalapozatlanság azonban a Be. 593. §

(1)bekezdés c) pontjában írtaknak megfelelően az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok tartalma, valamint ténybeli következtetés alapján a másodfokú eljárásban kiküszöbölhető volt, melynek eredményeképpen az eltérő tényállás a Be. 593. §

(3)bekezdése alapján lett irányadó a másodfokú eljárásban. [19] E részben megjegyzi a harmadfokú bíróság, hogy az elsőfokú ítéletben felmentéssel érintett cselekményeknél a helyesbítés körét meghaladóan eltérő tényállás megállapítására került sor, melyre a törvény lehetőséget ad már bizonyítás felvétele nélkül is ténybeli következtetéssel a Be. 593. §

(1)bekezdés c) pontja alapján. A másodfokú bíróság is kifejezetten felhívta e törvényi rendelkezést, melyből következik, hogy az újabb bűncselekményekre vonatkozó tényállás már eltérő az elsőfokú ítélettől, mert e körben az ügyet „megfordítva” megnyitotta a bűnösség törvényes megállapításának lehetőségét. Ez az úgynevezett ténybeli nagyreformáció, mely a Be. másodfokú eljárásának egyik kardinális új eleme a korábbi szabályozáshoz képest. [20] A védői érvekre megjegyzendő, hogy ügyészségi indítvány nélkül bizonyítás felvételével valóban nem kerülhetett volna sor a vádlott terhére eltérő tényállás megállapítására, viszont a másodfokú bíróság bizonyítást nem vett fel, a ténybeli következtetés pedig törvényes módja az eltérő tényállás megállapításának. [21] A ténybeli revízió keretében rögzítendő, hogy a másodfokú bíróság által a fellebbezéssel sérelmezett döntéssel kapcsolatban megállapított tényállás részben megalapozatlan, kis részben hiányos [Be. 592. §

(2)bekezdés a) pontja], mely részbeni megalapozatlanság a Be. 619. §

(3)bekezdése alkalmazásával az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok alapján kiküszöbölhetővé vált a harmadfokú eljárásban a következők szerint. Debreceni Ítélőtábla 1.Bhar.713/2021/5/II 5 A vádlott

1. december
2. napján a cég1 részére 59 040 Ft,
3. szeptember 28-án az cég2-nek 65 883 Ft értékben értékesítette az ólomakkumulátorokat. Előbbiek rögzítésének a vagyonelkobzás pontos meghatározásánál van jelentősége. Az értékesítés összege ténykérdés, melyet egyébként az elsőfokú ítélet is tartalmazott. A vagyonelkobzás már valóban jogkérdés, de azt az ítéleti tények alapozzák meg. E részben utal rá az ítélőtábla, hogy a tényállás módosításának kizárólag a fellebbezéssel sérelmezett ellentétes döntéssel összefüggő tények esetén van helye. E feltétel adott volt, ezért a másodfokú ítélet kisebb mérvű megalapozatlanságának orvoslására volt perjogi lehetőség. [22] A kiegészítéssel a másodfokú bíróság döntésén alapuló tényállás megalapozott, így a harmadfokú bíróság a határozatát a Be.
4. §

(3)bekezdésének felhívásával ezen javított tényállásra alapította. [23] Az eltérő és már irányadó tényállás alapján a másodfokú bíróság helytállóan vont következtetést a vádlott bűnösségére a további 2 rendbeli hulladékgazdálkodás rendje megsértésének bűntette tekintetében [Btk. 248. §

(1)bekezdés b) pont és

(2)bekezdés], hiszen a vádlott

1. december 4-én az összesen 369 kg, míg
2. szeptember 28-án az összesen 370 kg ólomakkumulátor gyűjtésével, szállításával, majd értékesítésével szintén megsértette a hulladékgazdálkodásról szóló törvény rendelkezéseit. A veszélyes hulladék a vádlott által sem vitatottan nem a saját háztartásában keletkezett. [24] A másodfokú bíróság kifogástalanul állapította meg, hogy a vádlott tevékenysége nem volt hasznosnak nevezhető, hiszen az jogszabályi tilalomba ütközött. Az adott bűncselekmény társadalomra veszélyességét a jogalkotó az 1-5 éves büntetési tételkerettel is kifejezésre juttatja. Amint a másodfokú bíróság e körben is helyesen érvelt, a vádlottat a jogszabály nem ismerése nem mentesítheti a cselekmény elkövetésének következményei alól, mint ahogy a jogszabályi rendelkezésekben való tévedés sem. Ebből következően a védői érvekkel szemben gondatlan elkövetés megállapítása sem kerülhetett szóba. [25] A fentiekből következőleg az ügyben nem volt helye felmentésnek vagy az eljárás megszüntetésének. [26] A jogszabályi hivatkozások között a másodfokú határozatot illetően a hulladékról szóló
3. évi CLXXXV. törvény (a továbbiakban: Ht.)
4. §

(1)bekezdés

1. pontja és az
2. §

(1)bekezdése is felhívandó a veszélyes hulladék fogalma kapcsán. Az elsőfokú ítélet [18] és [19] bekezdésében rögzítetteket is értelemszerűen figyelembe kell venni az ólomakkumulátorok veszélyes hulladékként történő meghatározásánál. Debreceni Ítélőtábla 1.Bhar.713/2021/5/II 6 [27] A kiterjesztett felülbírálat kapcsán utal rá a harmadfokú bíróság, hogy a fellebbezéssel nem érintett cselekményrészek tekintetében is törvényes a bűnösség megállapítása, felmentésnek vagy az eljárás megszüntetésének nem volt helye [Be. 618. §

(3)bekezdés]. [28] A büntetés kiszabásánál irányadó enyhítő és súlyosító körülményeket a törvényszék túlnyomórészt feltárta. Az ítélőtábla megjegyzi ugyanakkor, hogy nem a bűncselekmények halmazata a súlyosító körülmény, hanem a kettőnél több halmazat, hiszen eleve halmazati büntetést kellett kiszabni a vádlottal szemben. Enyhítő körülmény azonban az időmúlás. [29] A büntetés kiszabásakor a bíróságok elmulasztottak hivatkozni a középmértékre, a Btk. 80. §

(2)és

(3)bekezdésére. [30] A Btk. 80. §

(2)bekezdése nem érinti a Btk. 80. §

(1)bekezdésének a rendelkezését, vagyis a bíróságnak a büntetés törvényben írt keretein belül, az egyéniesítés követelményét alapul véve kell kiszabni a tettarányos büntetést; a középmértéktől eltérő büntetés kiszabását azonban csak akkor kell megindokolni, amennyiben az eltérés jelentős (BH2001. 354.). [31] A Btk. 80. §

(2)bekezdése a büntetőjogi szankciórendszer egyetlen elemére, a szabadságvesztésre – ezen belül is kizárólag a határozott ideig tartó szabadságvesztésre vonatkozik, az adott büntetési nem konkrét mértékének megállapításához ír elő a jogalkalmazó számára kötelező jelleggel egy figyelembe veendő szempontot. Ebből már önmagában is az következik, hogy a hivatkozott rendelkezés nem érinti az általános büntetéskiszabási elveket és nem zárja ki azt, hogy a bíróság az irányadó egyedi ügyben felderített különös körülményeket a törvénynek és a bírói gyakorlatnak megfelelően, belátása szerint értékelje, mérlegelje (13/2002. (II. 20.) AB határozat III. 1. 3.). [32] A Btk. 80. §

(3)bekezdése viszont kimondja, hogyha e törvény a büntetés kiszabása esetén a Különös Részben meghatározott büntetési tételek emelését írja elő, a

(2)bekezdésben meghatározott számítást a felemelt büntetési tételekre tekintettel kell elvégezni. [33] Az ítélőtábla álláspontja, hogy a másodfokú bíróság a vádlottal szemben a büntetéskiszabási elveknek megfelelő, a büntetési célok elérésére alkalmas, tettarányos büntetést szabott ki, a középmértéktől való eltérés is indokolt volt (1214/B/

1. AB határozat). [34] A többszörös visszaesővel szemben kiszabott, a büntetési tétel középmértékét el nem érő szabadságvesztés és az ahhoz igazodó közügyektől eltiltás túl szigorú büntetésnek nem Debreceni Ítélőtábla 1.Bhar.713/2021/5/II 7 tekinthető. A vádlott személyi társadalomra veszélyességét és a cselekmény súlyát a másodfokú bíróság által kiszabott büntetés megfelelően tükrözi, lényeges enyhítésére nem kerülhetett sor, ezért a védelmi fellebbezés e részben sem volt alapos. [35] A büntetéskiszabást érintő másodfokú indokolás annyiban helyesbítendőd, hogy a vádlott a Btk.
2. §

(4)bekezdés d) pontja alapján nem bocsátható feltételes szabadságra, mert a vádlott a bűncselekményeket részben a korábbi szabadságvesztés végrehajtásának befejezése előtt követte el. [36] A másodfokú ítélet egyéb rendelkezései is törvényesek. [37] A kifejtettekre tekintettel az ítélőtábla a törvényszék ítéletét a fellebbezések alaptalansága miatt a Be.

1. § alapján helyben hagyta. Debrecen,
2. április
3. Dr. Háger Tamás s.k a tanács elnöke, Dr. Nagy Éva s.k előadó bíró, Dr. Diószegi Attila sk. bíró Záradék: A Nyíregyházi Törvényszék 2.Bf.269/2021/
4. számú ítélete a Debreceni Ítélőtábla jelen határozatával a mai napon jogerőre emelkedett. Debrecen,
5. április
6. Dr. Háger Tamás sk. a tanács elnöke