Pkf.25531/2023/8 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés a) pontjára, 2. §

(2)bekezdés c) pontjára, 3. §

(1)bekezdés c) pontjára, valamint 5. §

(2)bekezdés a) pontjára hivatkozással. [6] A Vt. 1. §

(1)bekezdés a) pontja körében arra hivatkozott, hogy a védjegyként lajstromozott szóösszetétel nem alkalmas a megkülönböztetésre, mert sem a megjelölés, sem a kérelmezetti termék egyéb jellemzői ezt nem teszik lehetővé. A Vt. 2. §

(2)bekezdés c) pontja körében arra utalt, hogy az a szinte teljes hasonlóság, amely a kérelmezői és a kérelmezetti termék között tapasztalható azt szolgálja, hogy a védjegy jogosultja a kérelmezettet a piacról kiszorítsa. A Vt. 3. §

(1)bekezdés c) pontja vonatkozásában azzal érvelt, hogy a kérelmezett, mint a „PIRET-MIX” termékek viszonteladója 2002-től tisztában volt azzal, hogy e megjelölés a kérelmező egyik termékének az elnevezése, így a kérelmezőhöz kapcsolódik. A kérelmezett csalárd és tisztességtelen szándéka tekintetében a termékek külső kialakítására, a két terméknek a termék elnevezésén is túlmutató hasonló külső jellegzetességére hivatkozott. Hangsúlyozta, hogy a megjelölés használatára, illetve annak lajstromoztatására a kérelmezettnek nem adott engedélyt. A korábbi belföldi használat körében utalt a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló

1. évi LVII. törvény (Tpvt.)
2. §-ára és visszautalt a rosszhiszeműség körében korábban előadottakra. Költségigénnyel élt a kérelmezettel szemben, amelynek összegét tárgyalásonként 100.000 forint + áfa összegben, az okiratszerkesztéssel összefüggésben 13 munkaóra és 30.000 forint + áfa ügyvédi munkadíj figyelembevételével határozta meg. [7] A kérelmezett a törlési kérelem elutasítását és a kérelmező eljárási költségekben marasztalását kérte. Ennek összegét 150 EUR/óra ügyvédi munkadíj felszámítása mellett 14,5 ügyvédi munkaóra figyelembevételével összesen 1.181.939 forintban kérte megállapítani. Ennek alátámasztására megbízási szerződést csatolt. Vitatta a védjegy összetéveszthetőségét a korábban használt megjelöléssel, álláspontja szerint a védjegy objektív megkülönböztető képességgel rendelkezik. Vitatta a Vt.
3. §

(2)bekezdés c) pontjára vonatkozó, valamint a rosszhiszeműséggel kapcsolatos kérelmezői érvek alaposságát is. [8] A Hivatal a 23. sorszámú határozatával a törlési kérelmet elutasította, a támadott védjegy oltalmának hatályát változatlan tartalommal fenntartotta, és kötelezte a kérelmezőt, hogy fizessen meg a kérelmezett részére 1.181.939 forint eljárási költséget. [9] Mindenekelőtt rögzítette, hogy a Vt. 120/B. §

(2)bekezdése alapján – mivel a támadott védjegy bejelentési napja

1. augusztus 9-e – az eljárás során a
2. december 31-én hatályos Vt. rendelkezéseket kell alkalmaznia. Fővárosi Ítélőtábla 1.Pkf.25.531/2023/8 4 [10] A támadott védjegyben szereplő megjelölés és annak árujegyzéke vizsgálata alapján a Hivatal arra a következtetésre jutott, hogy a védjegy hordoz általános megkülönböztető képességet, a „PIRET” szó, melyet az átlagfogyasztó feltételezhetően fantáziaszóként észlel, és a termék hatásosságára utaló „MAX” szóelemek nem tekinthetők leíró jellegűnek az árujegyzékbe tartozó áruk tekintetében. [11] A Vt.
3. §

(2)bekezdés c) pontjával kapcsolatosan mindenekelőtt arra utalt, hogy a Vt.

1. december 31-én hatályos szövege ilyen pontot nem tartalmaz. Az eljárás során alkalmazandó Vt.
2. §

(2)bekezdés szerint ki van zárva a védjegyoltalomból a megjelölés, ha

1. a)nem alkalmas a megkülönböztetésre különösen, ha olyan jelekből vagy adatokból áll, melyeket a forgalomban az áru vagy szolgáltatás fajtája, minősége, mennyisége, rendeltetése értéke, földrajzi származása, előállítási vagy teljesítési ideje, illetve egyéb jellemzője feltüntetésére használhatnak, vagy pedig amelyeket az általános nyelvhasználatban, illetve az üzleti kapcsolatokban állandóan és szokásosan alkalmaznak;
2. b)kizárólag olyan formából áll, amely az áru jellegéből következik vagy amely a célzott műszaki hatás eléréséhez szükséges, illetve amely az áru értékének a lényegét hordozza. [12] A Hivatal e törlési okot nem látta fennállónak. Megállapította, hogy a kérelmezett védjegye rendelkezik megkülönböztető képeséggel és alkalmas árujelzői funkciók betöltésére. A kérelmezőnek a Vt. 2. §

(2)bekezdés c) pontjára való hivatkozása nem megalapozott, továbbá a Vt. 2. §

(2)bekezdés egyetlen pontjában foglalt törlési ok sem állapítható meg. [13] A Hivatal ezután rögzítette a rosszhiszeműség értelmezésével kapcsolatos hivatali és bírósági gyakorlatot, amely szerint azt kell vizsgálni, hogy a jogosult a védjegybejelentés megtételekor tudott-e, vagy kellő körültekintés mellett tudomást szerezhetett-e arról, hogy az általa lajstromozni kért megjelölés más jogát sérti és a bejelentést csalárd szándék által vezérelve, a védjegyoltalom rendeltetésével össze nem egyeztethető célból tette-e meg. [14] A kérelmezett maga sem vitatta, hogy tisztában volt azzal, a kérelmező piaci forgalomban használja az általa hivatkozott „PIRET-MIX” megjelölést. Mivel azonban a kérelmezőnek 2016-tól nem volt lehetősége arra, hogy a hazai piacon állatgyógyászati termékeit „PIRET-MIX” megjelöléssel forgalmazhassa, ezért a piaci racionalitás azt diktálta, hogy a kérelmezett, aki saját termékkel kívánt piacra lépni, e termék nevét védjegyként oltalmazhassa. A Hivatal álláspontja szerint ezek a kérelmezett által előadott érvek kizárják a rosszhiszeműség megállapítását, elfogadható, hogy amennyiben a piac egyik szereplőjének nincs lehetősége állatgyógyászati termék forgalmazására, úgy a felek további együttműködésére sincs lehetőség, ezért – saját terméke piacra juttatása körében – logikus lépés a saját terméknevet tartalmazó védjegybejelentés megtétele. Hangsúlyozta, hogy még utalás szintjén sem került szóba, hogy a kérelmezett megkísérelt volna a védjegyoltalomból való jogosultságával visszaélni, akár a kérelmezővel, akár más piaci szereplővel szemben, ezért a rosszhiszeműségre alapított törlési ok nem megalapozott. Fővárosi Ítélőtábla 1.Pkf.25.531/2023/8 5 [15] A Vt. 5. §

(2)bekezdés a) pontja körében a Hivatal akként foglalt állást, hogy polgári peres és büntető eljárásban keletkezett szakértői vélemények és iratok a tényleges és rendkívül intenzív piaci használat tényét nem támasztják alá. Emellett a Vt.

1. december
2. napján hatályos szövege által megkívánt lényegi azonosság a kérelmezetti szóvédjegy és a kérelmezői megjelölés között nem állapítható meg. [16] A kérelmezői bizonyítási indítványokat a Hivatal nem teljesítette, mert álláspontja szerint azok a Vt.
3. §

(3)bekezdése alapján nem kellő időben előterjesztettek. [17] A kifejtettek következtében a Hivatal egyetlen felhozott törlési okot sem látott alaposnak, ezért a törlési kérelmet elutasította és a kérelmezőt a kérelmezett eljárási költségeiben marasztalta. [18] A hivatali határozat ellen a kérelmező nyújtott be megváltoztatás iránti kérelmet. Ebben elsődlegesen a hivatali határozat hatályon kívül helyezését kérte lényeges eljárási szabálysértésre hivatkozva a Vt. 91. §

(2)bekezdés b) pontja alapján. Arra utalt, hogy a Hivatal nem tájékoztatta őt megfelelő módon arról, hogy a törlési kérelmében nem az alkalmazandó Vt. paragrafusokat jelölte meg, így el volt zárva annak mérlegelésétől, hogy milyen jogszabályhelyekre és milyen indokolással terjessze elő törlési kérelmét. E körben hivatkozott az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 2. §

(2)bekezdés a) pontjára, mely az ügyféllel való együttműködés kötelezettségét írja elő a hatóság részére, továbbá az Ákr. 5. §

(2)bekezdés a) pontjára, amely kötelezettségként írja elő a hatóság számára, hogy az ügyfelet jogai és kötelezettségei körében tájékoztassa. Utalt továbbá a Vt. 72. §

(5)bekezdésére, amely hiánypótlási felhívást ír elő a Hivatal számára, ha a törlési kérelem a törvényben előírt feltételeknek nem felel meg. Az, hogy a Hivatal elmulasztotta tájékoztatni a kérelmezőt az alkalmazandó jogszabályról, olyan lényeges eljárási szabálysértés, amely miatt az eljárás megismétlésének van helye. Másodlagosan a hivatali határozat megváltoztatását és a törlési kérelemnek megfelelően a támadott védjegy törlésének elrendelését kérte. A törlési okok közül fenntartotta a Vt. 2. §

(2)bekezdésre, 3. §

(1)bekezdés c) pontjára és 5.§

(2)bekezdés a) pontjára történő hivatkozást. [19] A kérelmezett a megváltoztatás iránti kérelem elutasítását és a kérelmező eljárási költségekben marasztalását kérte. Ennek összegét 150 Euró/óra + áfa ügyvédi munkadíjban jelölte meg 6,5 munkaóra figyelembevételével, így 465.830 forint eljárási költség megfizetésére kérte kötelezni a kérelmezőt a csatolt díjmegállapodás és költségjegyzék alapján. [20] Az elsőfokú bíróság a megváltoztatás iránti kérelmet megalapozottnak találta. Határozatával a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala M16.../

1. sorszámú határozatát megváltoztatta és elrendelte a 221 246 lajstromszámú védjegy keletkezésére visszaható hatályú törlését. A hivatali határozat költségviselésre vonatkozó rendelkezését akként változtatta meg, hogy kötelezte a hivatali eljárásbeli kérelmezettet, hogy 15 napon belül Fővárosi Ítélőtábla 1.Pkf.25.531/2023/8 6 fizessen meg a hivatali eljárásbeli kérelmező részére 622.300 forint eljárási költséget. Az elsőfokú bíróság továbbá kötelezte a kérelmezettet, hogy 15 napon belül fizessen meg a kérelmezőnek 813.437 forint bírósági eljárás során felmerült költséget. Határozatát a
2. december
3. napján hatályos Vt.
4. §

(2)bekezdés

1. a)és
2. b)pontjára, 3. §

(1)bekezdés c) pontjára, 5. §

(2)bekezdés

1. a)pontjára, 8. §
2. a)pontjára, 40. §

(40)bekezdésére, 72. §

(1),

(3)és

(5)bekezdésére, és 91. §

(2)bekezdés b) pontjára alapította. [21] Mindenekelőtt azt vizsgálta, hogy történt-e olyan lényeges eljárási szabálysértés, amely a hivatali határozat hatályon kívül helyezését indokolná. Arra az álláspontra jutott, hogy a Hivatal nem követett el eljárási szabálysértést, mivel a Vt. 72. §

(5)bekezdése a törlési kérelem hiányosságai esetén írja elő hiánypótlási felhívás kiadását, míg a kérelmezett által hivatkozott Vt. 2. §

(2)bekezdés pontjai anyagi jogszabályok. Osztotta a kérelmezett álláspontját abban, hogy amennyiben az eljárási szabálysértés mégis megállapítható lenne, úgy az nem tekinthető lényegesnek, a Hivatal ugyanis erre történt hivatkozás nélkül is vizsgálta a Vt. 2. §

(2)bekezdésének pontjait és arra a következtetésre jutott, hogy a kérelmezetti védjegy eleget tesz az árujelző funkciónak, hordoz megkülönböztető képességet. [22] Az elsőfokú bíróság ezt követően vizsgálta a kérelmező által felhozott további törlési okokat. [23] Ami a Vt. 2. §

(2)bekezdésében írt leíró jellegre történt hivatkozást illeti, azt fejtette ki, hogy a védjegy általános megkülönböztető képessége vizsgálatának alapja az árujelző funkció objektív fennállta. [24] A rosszhiszeműség vizsgálatakor abból a kérelmezett által sem vitatott tényből indult ki, hogy a felek között hosszú évekre visszamenő együttműködés, gazdasági kapcsolat állt fenn egyebek mellett a „PIRET-MIX” termékek forgalmazása körében. A kérelmezett tudomással bírt a forgalmazási engedély megszűnéséről, ahogy arról is, hogy a kérelmező ennek ellenére forgalmazott, csak már nem állatgyógyászati, hanem egyszerű háztartási termékként rovarirtó porzószert „PIRET-MIX” megnevezéssel. A kérelmezett maga is vásárolta és tovább forgalmazta a védjegybejelentést követően is e terméket, azaz tisztában volt azzal a bejelentés megtételekor, hogy üzleti partnere az ő bejelentett megjelölésével lényegében azonos megjelöléssel ellátott terméket forgalmaz. [25] Ami pedig az áruk hasonlóságát illeti, nem vitásan a kérelmezetti védjegy árujegyzékében felsorolt, kártékony állatok írtására szolgáló készítmények körébe tartozik a rovarirtó porzószer akár állategészségügyi termékként, akár háztartási szerként kerül forgalomba. Mindebből az következik, hogy a kérelmezett a védjegybejelentés időpontjában a kérelmezővel fennállt, hosszú évekre visszatekintő üzleti kapcsolata alapján tudta, hogy a védjegybejelentés megtételével olyan jogot kíván a maga számára biztosítani, amellyel a kérelmező későbbi piaci jelenlétét akadályozhatja. Önmagában az a tény, hogy erre még nem került sor, nem igazolja a kérelmezett jóhiszeműségét, hiszen a törlési eljárás jogerős Fővárosi Ítélőtábla 1.Pkf.25.531/2023/8 7 befejeződéséig, egy bizonytalan jogi helyzetben nem lenne ésszerű döntés fellépni a piaci versenytárssal szemben. Ezt látszik igazolni az a tény is, hogy a kérelmező, amint tudomást szerzett a kérelmezetti termékről, haladéktalanul polgári és büntető eljárást is indított a kérelmezett ellen. Arra vonatkozóan, hogy hasonlónak, vagy lényegében azonosnak tekinthető-e a kérelmezői megjelölés és a kérelmezetti védjegy, az elsőfokú bíróság arra utalt, hogy a „PIRET” előtag - amely általában a szóösszetételek domináns, meghatározó eleme tökéletesen azonos, a „MIX” és a „MAX” között - amely a szóösszetétel második eleme csupán egyetlen hang, illetőleg betűnyi különbség van, az átlagfogyasztó pedig ezt az elenyésző különbséget nem fogja észlelni a termék csomagolásán. [26] Az elsőfokú bíróság hangsúlyozta, hogy a jogszabályi rendelkezések a jóhiszeműség körében a tényleges védjegyhasználati szándék igazolását nem követelik meg, de a kérelmezett rosszhiszeműségére utalhat az, ha a megjelölés lajstromozását követően nem kezd a védjegy tényleges használatába, ez ugyanis azt látszik igazolni, hogy a lajstromozást a védjegy tényleges használatára irányuló szándék nélkül igényelte. Az a tény tehát, hogy a 2016-os bejelentés után csupán 2018. második felében kezdte el a saját termék forgalmazását – mellyel egyidejűleg a kérelmezői „PIRET-MIX” termék forgalmazásával felhagyott –, azt sugallja, hogy a kérelmezett fenntartotta a piaci jelenlétét és abban a pillanatban, amikor a kérelmezői terméket helyettesítő saját termékkel lépett piacra, az együttműködést azonnal megszüntette. Mindezek együttes értékelésével az elsőfokú bíróság arra a következtetésre jutott – eltérően a hivatali állásponttól – hogy a kérelmezett rosszhiszeműsége a védjegybejelentés időpontjában megállapítható. [27] A korábbi belföldi használat vonatkozásában a törvényszék mindenekelőtt a megváltoztatás iránti kérelemhez csatolt iratokkal, illetőleg a kérelmező bizonyítási indítványaival kapcsolatban leszögezte, hogy csak a hivatali eljárás során csatolt, korábbi belföldi használattal kapcsolatos bizonyítékokat értékelte, a Hivatalhoz hasonlóan akként, hogy azok olyan intenzív, időben és térben kiterjedt mértékű használatot nem igazolnak, amelyek eredményeképp a fogyasztó a védjegyet látva a korábbi használóra asszociálna. E törlési okot az elsőfokú bíróság a Hivatalhoz hasonlóan megalapozatlannak találta. [28] Minthogy a rosszhiszeműséget, mint törlési okot fennállónak találta a hivatali határozatot a Vt. 91. §

(1)bekezdés alapján megváltoztatta és elrendelte a védjegy lajstromszám1 lajstromszámú „PIRET MAX” szóösszetétel védjegy keletkezésére visszaható hatályú törlését. [29] A pervesztes kérelmezettet a kérelmező által megjelölt 813.437 forint eljárási költség megfizetésére kötelezte, mivel azt nem találta eltúlzottnak, ami 10.500 forint illetékből, és 632.234 forint + áfa összegű ügyvédi munkadíjból áll. [30] A határozattal szemben a kérelmezett nyújtott be fellebbezést, amelyben az elsőfokú végzés megváltoztatását, a kérelmező törlési kérelmének teljes terjedelmében Fővárosi Ítélőtábla 1.Pkf.25.531/2023/8 8 történő elutasítását, és a védjegy oltalmának változatlan hatállyal történő fenntartását, valamint a kérelmezőnek a kérelmezett oldalán a hivatali és az elsőfokú bírósági eljárással felmerült költsége megfizetésére kötelezését kérte. [31] Fellebbezésében kizárólag az elsőfokú bíróságnak a Vt. 3. §

(1)bekezdés c) pontja szerinti rosszhiszeműség körében tett megállapításait támadta, mert az nézete szerint megalapozatlan és a tényállás kirívóan okszerűtlen mérlegelésén alapul. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a kérelmezett rosszhiszeműségét kizárólag közvetett és homályos körülményekre alapította. Ezzel szemben a kérelmezetti álláspont szerint egy olyan szigorú jogkövetkezmény alkalmazásához, mint a védjegy törlése abban az esetben is a bizonyosság jelentősen magasabb foka szükséges, ha egyébként e körben a hatóságok vizsgálata jellemzően a jelenből a múltra történő következtetést kívánja meg. Egy ilyen következtetés a jelen esetben nem eredményezhet mást, minthogy a kérelmezett védjegybejelentése nem volt rosszhiszemű. A kérelmezett határozottan állította, hogy a védjegyből fakadó jogait soha nem gyakorolta visszaélés-szerűen és különösen nem a kérelmező hátrányára. A védjegy használatával semmiféle joghátrányt nem okozott és nem is kíván okozni a kérelmezőnek és a védjegy

1. augusztus 9-i bejelentése óta - több mint 7 éve – nem lép fel a kérelmezővel szemben. [32] Emellett a védjegy szerinti megjelölés kialakítása, a védjegy tényleges használatának kezdő időpontja, illetve a kérelmezett és a kérelmező közötti együttműködés megszakadása sem vezethet a rosszhiszeműség megállapításához a fellebbezés szerint. [33] A megjelölés kialakítását illetően a kérelmezett mind a hivatali, mind az elsőfokú eljárás során részletesen bemutatta, hogy „PIRET” szó általánosan alkalmazott a piretrint tartalmazó porzószerek esetében, illetve, hogy e megjelölésrész terméknévként kifejezetten elterjedt a piacon. Emellett bemutatásra került az is, hogy a kérelmezett termékeinek neve úgy épül fel, hogy az tartalmazza a „Max” utótagot, tehát a „PIRET-MAX” terméknév a kérelmezetti társaság névadási sémájába teljesen beleillik. Mindezek alapján sokkal inkább piaci standardnak és a kérelmezetti Társaság névadási gyakorlata leképeződésének, és nem a kérelmezői terméknévvel szándékoltan összetéveszthető megjelölésnek tekinthető a védjegy szerinti megjelölés. [34] Ami a védjegy használatának megkezdését illeti a kérelmezett azt hangsúlyozta fellebbezésében, hogy a kérelmező a tényleges használatot a lajstromozástól számított egy év után kezdte csak meg, amit az elsőfokú bíróság a rosszhiszeműségre utaló körülményként értékelt. Ezzel szemben maga a Vt. is 5 éves türelmi időt enged a használat megkezdésére, ezért az elsőfokú bíróság a védjegyjogosult szempontjából indokolatlan elvárást fogalmazott meg, illetve értékelt rosszhiszeműnek. A jelen ügyben a kérelmezett éppen azért nem kezdte meg a védjegy használatát, mert a saját terméke helyett a kérelmező termékét forgalmazta, és csak amikor a kérelmező terméke - megfelelő engedély hiányában - már nem volt képes betölteni a korábbi funkcióját a kérelmezetti társaság portfólióján belül, akkor lépett a saját termékével a piacra. A védjegy bejelentésével nyilvánvalóan nem a kérelmezőnek kívánt ártani, hanem saját potenciális terméknevét védette le a jövőbeli használat szándékával. A Fővárosi Ítélőtábla 1.Pkf.25.531/2023/8 9 használatra ténylegesen is sor került, a használat megkezdésének hátterében pedig objektív és világosan dokumentált ok állt, nevezetesen, hogy a kérelmezői termék - engedély hiányában a továbbiakban már nem volt forgalmazható állatgyógyászati termékként. A kérelmezetti társaság termék portfólióján belül olyan űr keletkezett, amit a kérelmezett a saját termékével kíván betölteni. Mindezek alapján az elsőfokú bíróságnak a rosszhiszeműség körében levont következtetései megalapozatlanok, a védjegy bejelentésére a piaci gyakorlattal és a kérelmezetti Társaság korábbi gyakorlatával összhangban csalárd szándék nélkül került sor, így a kérelmezett fellebbezési álláspontja szerint e jogalapon sincs helye a védjegy törlésének. [35] A kérelmező a fellebbezésre észrevételt nyújtott be, amelyben az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását és a kérelmezettnek a kérelmező másodfokú eljárási költségeiben való marasztalását kérte. Ezt a már korábban csatolt ügyvédi megbízási szerződés és az észrevételekhez csatolt időkimutatás alapján 5 munkaóra és 370,72 HUF/EUR árfolyam figyelembevételével 278.040 forint + áfa, azaz 353.110 forint ügyvédi munkadíjban jelölte meg. Osztotta az elsőfokú bíróság döntését és annak indokait a fellebbezéssel érintett rosszhiszeműség körében. Azt hangsúlyozta, hogy a kérelmezett a védjegybejelentést megelőzően több mint tíz évig, majd a védjegybejelentést követően is évekig forgalmazta a kérelmezői társaság fő termékeit a „PIRET-MIX” termékeket. A 2010 és 2016 közötti időszakban több mint 100.000 db „PIRET-MIX” terméket vásárolt a kérelmezőtől továbbforgalmazás céljából több mint 45.000.000 forint összegben. Önmagában annak ténye pedig, hogy a kérelmezett nem lépett fel még a kérelmezővel szemben a védjegye alapján, nem igazolja a kérelmezett jóhiszeműségét. Abban a nem várt esetben ugyanis, ha a kérelmezetti védjegy nem kerülne törlésre, úgy a kérelmezettet már semmi sem zárná el attól, hogy a kérelmezővel szemben védjegybitorlási eljárást indítson a „PIRET-MAX” védjegy alapján a „PIRET-MIX” termékkel kapcsolatban. Ez azzal az eredménnyel járna, hogy - többek között eltilthatná a kérelmezőt a „PIRET-MIX” megjelölés használatától, amelyet a megalapítása óta már több mint 20 éve használ, mindezt úgy, hogy a „PIRET-MIX” terméket a kérelmezett is több mint 15 évig vásárolta kérelmezőtől tovább-forgalmazás céljára. A kérelmező álláspontja szerint a kérelmezett rosszhiszeműségét támasztja alá a büntetőeljárásban hozott másodfokú jogerős ítélet is, amelyet az elsőfokú végzés kézbesítését követően vett kézhez. [36] A fellebbezés nem alapos. [37] A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság döntését a fellebbezés és a fellebbezésre tett észrevétel keretei között bírálta felül. A kérelmezett fellebbezésében kizárólag az elsőfokú bíróságnak a Vt.
2. §

(1)bekezdés c) pontja vonatkozásában tett megállapításait támadta, ezért a másodfokú bíróság a törvényszék döntését is csak ekörben, tehát a rosszhiszemű bejelentés vonatkozásában vizsgálta. [38] Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, és a helytállóan felhívott és megfelelően alkalmazott jogszabályok alapján megalapozott döntést hozott, azt az ítélőtábla maradéktalanul osztotta. A fellebbezésben foglaltakra tekintettel az elsőfokú végzés helyes indokai közül az alábbiakat hangsúlyozza, illetve azokhoz a következőket fűzi. Fővárosi Ítélőtábla 1.Pkf.25.531/2023/8 10 [39] Az irányadó bírói gyakorlat szerint a védjegybejelentés rosszhiszeműségét megalapozó szándék körében azt kell vizsgálni, hogy a bejelentő tudata átfogta-e a márkanév piaci jelenlétét, széleskörű ismertségét, és azt, hogy annak használata sérti az érintett piaci szereplő – jelen esetben az észrevételt tevő – gazdasági érdekeit (Kúria Pfv.20.602/2019/9. számú ítéletének [25] pontja). A védjegybejelentő tudati viszonyait pedig az eset egyedi körülményei alapján lehet megítélni. [40] Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság a Vt. 3. §

(1)bekezdés c) pontja tekintetében, hogy a kérelmező és a kérelmezett között a kérelmezetti védjegy bejelentését megelőzően már hosszú évekre visszanyúló üzleti kapcsolat állt fenn, amely során a kérelmezett a kérelmező termékeit nagy tételben megvásárolta és viszonteladóként forgalmazta. [41] Ebből pedig okszerűen következtetett arra a törvényszék, hogy a kérelmezett tisztában volt azzal a bejelentés időpontjában, hogy a kérelmező megjelölése a kérelmezett által bejelenteni kívánt védjegyével – egy betű kivételével – lényegében azonos, míg az azzal ellátott termék a korábbitól eltérően ugyan, de háztartási termék kategóriában rovarirtó porzószerként került értékesítésre. [42] Nem foghatott helyt a kérelmezett fellebbezésben felhozott azon érvelése tehát, miszerint ő jóhiszeműen járt el, mivel a védjegyet csak a kérelmező forgalmazási engedélyének megszűnését követően kezdte el használni. Ekörben helyesen utalt a törvényszék végzésében arra, hogy a kérelmezett rosszhiszeműsége megállapítható, hiszen a bejelentett védjegyet kezdetben ugyan nem használta, ugyanakkor a kérelmezői forgalmazási engedély megszűnését követően helyettesítő termékként kezdte el értékesíteni. [43] Ahogy erre helytállóan hivatkozott a kérelmező a fellebbezésre tett észrevételében, a kérelmezett a kérelmező termékeit mind a védjegybejelentést megelőzően, mind azt követően viszonteladóként forgalmazta. Mindezekből következően kétséget kizáróan tudomással bírt arról, hogy a kérelmező több mint másfél évtizede használja a „PIRET-MIX” megjelölést termékein, ennek ellenére kérte 2016-ban a „PIRET-MAX” megjelölés védjegykénti lajstromozását. A kérelmezettet semmi sem gátolta abban, hogy a saját rovarirtószer termékét eltérő, a versenytársak megjelöléseitől különböző megjelöléssel lássa el. Ehhez képest éppen olyan, a kérelmezőével lényegében azonos megjelöléssel ellátott termékkel jelent meg a piacon, amellyel kapcsolatban a bíróság jogerősen megállapította, hogy azzal a versenytárs utánzását valósítja meg. Amennyiben a kérelmezetti védjegy nem kerülne törlésre, úgy a kérelmezett a kérelmezővel szemben védjegybitorlási eljárást indíthatna a „PIRET-MAX” védjegy alapján és eltilthatná a kérelmezőt a „PIRET-MIX” megjelölés használatától, amelyet a megalapítása óta, már több mint 20 éve használ, ráadásul úgy, hogy a „PIRET-MIX” terméket a kérelmezett is több mint 15 évig vásárolta kérelmezőtől tovább-forgalmazás céljára. Fővárosi Ítélőtábla 1.Pkf.25.531/2023/8 11 [44] A kérelmező ezen magatartása pedig nem egyeztethető össze az üzleti tisztesség elvével, a védjegyoltalom alapvető rendeltetésével, és kimeríti a Vt. 3. §

(1)bekezdés c) pontjában szabályozott rosszhiszemű védjegybejelentés fogalmát is. [45] Az elsőfokú bíróság ezért okszerű mérlegeléssel jutott arra a következtetésre, hogy a kérelmező védjegybejelentése a védjegyoltalom céljával össze nem férő, olyan rosszhiszemű magatartásnak minősül, amely magában rejti a csalárd szándékot is. [46] Mindezek alapján az elsőfokú bíróság hivatali határozatot megváltoztató, és a védjegy lajstromszám1 lajstromszámú „PIRET MAX” szóösszetétel védjegy keletkezésére visszaható hatályú törlését elrendelő döntése helyes és megalapozott volt, annak megváltoztatására a fellebbezés alapján sem volt ok, ezért azt a Fővárosi Ítélőtábla a Vt. 79. §-a és 93. §-a alapján alkalmazandó Pp. 389. §-a és 383. §

(2)bekezdése szerint – annak helyes indokaira tekintettel – helybenhagyta. [47] A kérelmezett fellebbezése nem vezetett eredményre, ezért a Vt. 86. §

(1)bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 83. §

(1)és

(2)bekezdése szerint köteles a kérelmezőnek megfizetni a másodfokú eljárással felmerült költségét, ami a képviseletét ellátó ügyvéd Pp. 81. §

(5)bekezdése szerint felszámított munkadíját tartalmazza. Ennek mértékét az ítélőtábla a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 2. §

(1)bekezdés a) pontja alapján az észrevételben foglaltakkal egyezően állapította meg. Budapest,

1. október
2. Dr. Mózsik Tímea s.k. a tanács elnöke, előadó bíró Dr. Kovács Helga s.k. bíró Dr. Kovács Éva s.k. bíró